Megjelent dr. Bartók Katalin, a Babes–Bolyai Egyetem Biológia Kara előadótanárának A növénykórtan alapjai /Ábel Kiadó, Kolozsvár/ című könyve, mely nem csak az egyetemi hallgatók számára készült, hanem haszonnal forgathatják a mezőgazdasággal, gyümölcs- és dísznövénytermesztéssel foglalkozó gazdálkodók is. /Bartók Katalin: A növénykórtan alapjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Elhunyt dr. Kiss István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának professzora, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Régóta küzdött a kíméletlen betegséggel, s az utolsó pillanatig dolgozott. Még megérte utolsó könyvének megjelenését, s nyomtatásra előkészítve hagyta a Studia Universitatis Babes–Bolyai Biológia sorozatának utolsó számát. A kiadványnak évekig a főszerkesztője volt. Kiss István 1950-ben végezte a Bolyai Tudományegyetem biokémia tagozatát kiváló minősítéssel, 1952-től tanított a Bolyai, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetemen általános mikrobiológiát, talaj- és ipari mikrobiológiát, mikrobás biotechnológiai tantárgyak keretében. Tudományos tevékenységének fő területe a talajenzimológia volt, ebből doktorált 1964-ben. A biológia, földrajz és földtan kar dékánja volt 1976 és 1984 között. 1991-től professzor és doktorátusvezető, 1993-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Mint kutató, egy új tudományág – a környezeti enzimológia – megalkotója volt, mely magába foglalja a talajenzimológiát is. Tudományos dolgozatainak száma meghaladta a 250-et, amelyeket fő vagy társszerzőként, magyar, román, német, orosz és angol nyelven közölt a világ legszínvonalasabb szakfolyóirataiban. Megjelent könyveinek száma nyolc. Az első és az utolsók magyar nyelven jelentek meg, Kiss István írta a dr. Csapó József Talajtan (1958) című európai színvonalú könyvében a Talajenzimek fejezetet. Utolsó könyveit a Sapientia Kiadó adta ki Az erodált talajok enzimológiája (2003) és A mikroorganizmusokkal beoltott talajok enzimológiája (2004) címmel. Tudományos munkássága annyira elismert volt külföldön is, hogy olyan világhírű kiadók, mint az Elsevier és a Kluwer Academic Publishers kérték fel szakkönyvek megírására (Kiss I., Pasca D.,Dragan-Bularda M., Enzimology of disturbed soils 1988 és Kiss I., Simihaian M., Improving efficienty of urea fertilizers by inhibition of soil urease activity 2002). Román nyelven két mikrobiológiai tárgyú egyetemi jegyzete és egy környezeti enzimológiával foglalkozó 2 kötetes könyve jelent meg. Különleges nyelvtehetség volt, anyanyelve mellett ismerte a román, latin, görög, francia, német, olasz, orosz és angol nyelvet. /Bartók Katalin: Kiss István (1926–2004). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Dr. Kessler Jenő professzor távolból is figyeli mi történik volt egyetemén, a BBTE-n, melynek 1991–2003 között oktatója volt. Valóra válnak balsejtelmei, amelyek miatt nem vállalta tovább a kétfrontos harcot, és idejekorán elhagyta nemcsak az egyetemet, de az országot is. Döntéséhez hozzájárult mind az egyetem és a kar vezetőségének hozzáállása, mind a magyar tagozaton eluralkodó mentalitás. A „többségi oldalt” illetően magyar oktatókra/kutatókra csak azért van szükség, hogy dolgozzanak, de azt már nem érdemlik meg, hogy előléptessék őket. Elkeserítő a dékánok álszenteskedő nyilatkozata, amelyben a leendő magyar karok akkreditációjáért aggódnak. A professzor területén, a Biológia–Földtan Karon, annak is a biológia részlegén: a rendszerváltás óta 14–2 volt a professzori kinevezések aránya a román oktatók javára, a docensek esetében ez az arány 20–7 volt. (Sok román oktató kétszer részesült időközben előléptetésben). A doktorátusok esetében is hasonló volt az arány az elmúlt 15 évben: 14:2. Előfordulhat tehát, hogy a nyugdíjba vonulások következtében a kar magyar tagozatán mindössze egyetlen docens lesz, aktív professzor nélkül. Kessler professzornak az egyetemre kerülésekor feltűnt, hogy hiányzott mindenféle közös tevékenység a különböző karok magyar oktatói közt. Csak 1995-ben sikerült végre elérni, hogy összeálljon az egyetemen magyarul oktatók listája. Az 1996-os januári választásokon a már kötelező magyar vezetőségi tagot még a román kollegák javasolták, és szavazták is meg. A 2000-es választásokon már a magyar tagozat dönthetett. Az egyetem vezetőségét feltétel nélkül támogató magyar oktatók túlnyomóan azok közül kerülnek ki, akik román tagozaton végeztek, és túlzott lojalitással viseltetnek egykori tanáraik/kollegáik iránt. Ez persze nem marad meghálálatlan. /Dr. Kessler Jenő, a BBTE Biológia–Földtan karának ny. professzora: Valóra váló balsejtelmek. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

Dr. Bartók Katalin, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Kar, Taxonómia és Ökológia Tanszék előadótanára oktatja a „Biodiverzitás konzerválása, természetvédelem Romániában” nevű tárgyat. A magyar részleg egyik legnagyobb problémája a helyi szerkesztésű, romániai vonatkozásokat magában foglaló tankönyvek hiánya. Ezen segített Bartók Katalin, amikor az általa oktatott tantárgyakból tankönyveket írt. A növénykórtan alapjai /Ábel Kiadó/ című tankönyve 2004-ben jelent meg, amelyet most követett Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme Romániában /Ábel Kiadó/ című munkája. Bartók Katalin könyve biztos tudományos alapokat nyújt ebben a témakörben. A könyv a legújabb szakirodalomra épül, szerkezete, nyelvezete könnyen áttekinthető, világos. /Prof. Dr. Péterfi Leontin István, a Román Akadémia levelező tagja: „Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme Romániában”. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

„Itt az ideje nagyobb figyelemben részesíteni az erdélyi tudományos szellemiséget” – jelentette ki Markó Béla kormányfő-helyettes az Apáthy István Biológiai Oktató- és kutatóközpont megnyitásán. Sárkány-Kiss Endre, a BBTE magyar biológia szakos oktatóit tömörítő Apáthy István Egyesület elnöke kifejtette, a közel ötven személy befogadására alkalmas központban az első- és másodéves biológiai szakos egyetemisták kötelező terepgyakorlata zajlik majd. Az intézmény az Apáczai Közalapítvány, a Communitas Alapítvány, valamint több cég támogatásával, több mint 2 milliárd lejes beruházással épült fel a Hargita megyei Szemétén. /Barabás Márti: Kutatóközpont nyílt Szenétén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./ – Egy egészséges erdélyi magyar jövő megteremtéséhez elengedhetetlenül szükségünk van az értelmiségiekre, ezért a továbbiakban is kiemelten támogatni kell az erdélyi magyar szellemiséget, a tudományosságot – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök a Hargita megyei Szemétén, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológia Kara kutatási és oktatási központjának ünnepi felavatásán. Dr. Sárkány-Kiss Endre, az Apáthy Egyesület vezetője elmondta, a közel ötven személy befogadására alkalmas központban az első- és másodéves biológia szakos egyetemisták kötelező terepgyakorlata zajlik majd, de kiváló feltételeket biztosít szakirányú kutatások folytatására is. Markó úgy értékelte, az elmúlt másfél évtizedben a magyarság szobrok, emlékművek révén számos alkalommal állított emléket a múltnak, most itt az idő, hogy az erdélyi szellemiség, a magyar tudományosság erősítésével a jövőnket mutassuk fel. /Erdély nemcsak a balladák földje. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

Könyvbemutatóval egybekötött könyvvásárt tartottak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész Karának magyar szakos tanárai, professzorai. A kiadványok egyetemi jegyzetek, konferencia- és tanulmánykötetek, tankönyvek formájában jelentek meg. A témák különböznek egymástól, de egy közös van bennük: a magyar nyelv ápolása. A kötetek az egyetemi oktatás segédei próbálnak lenni. Megjelent könyvek: Máthé Dénes: Retorika a bölcsészeti oktatásban, Simoncsics Péter: Chrestomathia Hungarica, Fazakas Emese: Bevezetés a magyar nyelvtörténetbe, Kádár Edit: Alaktan és szófajtan, Fóris-Ferenczi Rita: Anyanyelv – Pedagógia, Máthé Dénes: Nyelvi létmódok, Fazakas Emese: A fel, le és alá igekötők használati köre a kései ómagyar kortól napjainkig, Benő Attila és Szilágyi N. Sándor: Nyelvi közösség, nyelvi jogok. /Fodor Tekla: Egyetemi jegyzetek, tankönyvek és tanulmányok a Filológia Tanszéken. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Andrei Marga ismét rektor lesz a Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), miután egyedül ő nyújtotta be a rektorjelöltséghez szükséges iratokat. Nicolae Bocsan jelenlegi rektor nem indul a választáson. Marga Bocsan előtt betöltött már két rektori mandátumot. A magyar tagozat felelős rektor-helyettesi tisztségre Magyari Tivadar jelenlegi rektor-helyettes pályázik. Az eddig lezajlott választásokról Magyari Tivadar elmondta: a legtöbb tanszéken és karon jelentős mértékű fiatalítás történt a vezető funkciót betöltő magyar oktatók körében. A karokon legnagyobb funkciót betöltő magyar dékán-helyettesek: matematika és informatika: Soós Anna; fizika: Nagy László; kémia: Majdik Kornélia; biológia: Forrai Ferenc; közgazdaságtan: Juhász Jácint; történelem: Fogarasi Rüsz Enikő; szociológia: Magyari Tivadar; politológia, kommunikáció és újságírás: Salat Levente; földrajz: Benedek József; színház: Hatházy András; pszichológia és neveléstudomány: Fóris-Ferenczi Rita, bölcsészkar: Pozsony Ferenc. A református vallástanárképző karon Buzogány Dezső, a római katolikusoknál pedig Nóda Mózes lett a dékán. /Borbély Tamás: Várhatóan Andrei Marga lesz a BBTE rektora. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

Megkezdődtek a beiratkozások az egyetemeken. Tavalyhoz képest közel száz hellyel növekedett a tandíjmentes helyek száma a magyar tagozaton. A Babes–Bolyai Tudományegyetemen 4 834 állami, 10 506 fizetéses és 4 075 távoktatási helyre lehet pályázni. Ezen belül 1102 államilag támogatott és 1787 fizetéses hely áll a magyar nyelvű oktatást választó diákok rendelkezésére. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen a három oktatási helyszínen (Kolozsvár, Csíkszereda, Marosvásárhely) 19 szakon 830 helyre várják a jelentkezőket. A tandíj-hozzájárulás összege az új tanévben is évi 200 euró marad. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, a magyar tagozat-vezetője, elmondta, ebben a tanévben három új szak indult a magyar tagozaton: mérnöki geológia szak a Biológia és Geológia karon, televízió szak a Színház és Televízió karon és geodézia szak, amely Gyergyószentmiklóson működik majd. A román tagozaton idén beindítják a néprajz szakot, amely eddig csak magyarul működött, és ez volt ez egyedüli olyan, amelyet románul nem oktattak. /Braica Tünde, Butyka Anna: Zajlanak a felvételi beiratkozások a felsőoktatási intézményekben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 23./

Gyimesi Éva a megkapott titkosszolgálati dossziétöredék alapján úgy látja, hogy a nyolcvanas évek második felétől megbillen a Párt és a Szekuritáté hatalmi egyensúlya, azaz: a biztonsági szervek döntései egyre nyomatékosabban kezdik meghatározni a pártállami intézmények működésének mechanizmusát. A Gyimesi Évára vonatkozó 1985. évi intézkedési terv is ezt bizonyítja: „Elsősorban a Bölcsész Kar diákjaira és tanügyi kádereire, de minden olyan személyre gyakorolt ártalmas hatásának megsemmisítése, akikkel kapcsolatba kerül. ” Romániában az egyetemi felvételin a kisebbségekre vonatkozó „numerus clausus” elve érvényesült, valamint az a kihelyezési gyakorlat, amit kényszerlakhelyre való száműzésnek lehet nevezni. Az ügynököknek minél többet kell megtudniuk arról is, milyen nacionalista-irredenta szövegek készülnek a célszemély asztalán. Utalás történt a hallgatók beszervezésére is. Felhívták az informátorok figyelmét a célszemély lehetséges hiteltelenítésének, kompromittálásának fontosságára. /Gyimesi Éva: Húsz év után. A miniszterhelyettes „beszervezése”. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./

Magyar Tudomány Napja Erdélyben: az elmúlt húsz év tudományos áttekintése
Az erdélyi magyar tudomány a rendszerváltás után tematikával zajlott a hétvégén Kolozsváron az Erdélyi Múzeum-Egyesület által rendezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben című konferenciasorozat 10. fóruma, az esemény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. Sipos Gábor EME-elnök megnyitóbeszédében hangsúlyozta: a 10 éves jubileum alkalmat ad az elmúlt húsz év tudományos áttekintésére, ez azonban – a múltba révedés helyett – egyúttal jövőbe tekintést is jelent.
„Megelégedéssel jelenthetjük ki, hogy a múzeum-egyesület nincs monopolhelyzetben, hiszen Erdélyben számos szakegyesület járul hozzá a tudományos élet fellendítéséhez, megemlíthetjük például a Kriza János Néprajzi Társaságot vagy a Romániai Magyar Közgazdász Társaságot. A különböző szakterületeket lefedő szervezetek közötti együttműködés pedig elengedhetetlen” – fogalmazott Sipos Gábor.
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja hangsúlyozta: a magyar közösség megőrzéséhez az erdélyi tudományosság is szervesen hozzájárul. A főkonzul ugyanakkor gratulált az EME gazdag tudományos programjához, illetve könyvkiadói tevékenységéhez. A megnyitót a különböző tudományos területeken az elmúlt húsz évben végzett kutatások eredményeit bemutató előadások követték. Kocsis Károly, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetének igazgatója a Kárpát-medencében az elmúlt húsz évben végbement etnikai változásokat, ezen belül a magyar lakosság számának alakulását mutatta be. Egyed Emese irodalomtörténész, az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi szakosztályának elnöke a két évtized magyar irodalomtudományi kutatásainak eredményeit vázolta, míg Bartók Katalin, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karának előadótanára a romániai természetvédelem rendszerváltás óta történt fejleményeit ismertette.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Sapis TDK – tizenegyedik alkalommal
"Tanulni annyi, mint szétszedni a világegyetemet kockáira és gömbjeire és spirálisaira – és újból összerakni magunknak." Ez a Bodor Pál-idézet a mottója a marosvásárhelyi Sapientián április 27-én és 28-án zajló Tudományos Diákköri Konferenciának, amelyet a Műszaki és Humántudományok Kar az egyetem alapításától kezdődően minden évben megszervezett. A tizenegyedik TDK pénteken a hazai, illetve határon túli meghívottak előadásaival kezdődik. A rendezvényt idén megtiszteli jelenlétével dr. Kontra Miklós, a Szegedi Tudományegyetem professzora, előadásának címe: A nyelvi emberi jogok és a magyarok. Szintén pénteken dr. Ábrám Zoltán, a MOGYE egyetemi tanára az erdélyi magyarság helyzetéről, életmódjáról, egészségi állapotáról értekezik. Dr. Fodorpataki László, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Biológiai – Földtan Karának docense Mire használhatók a stresszelt növények? címmel tart előadást, dr. Márton László Ferenc, az EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar Villamosmérnöki Tanszékének vezetője az új jelfeldolgozó eljárásokról beszél. A díszelőadások után nem marad el a hagyományos borkóstoló és állófogadás sem, erre 6 órától kerül sor a campus szenátus termében.
A konferencia második napján a diákok mutatják be dolgozataikat. Az előadások négy egységben zajlanak, az alábbi szakirányok szerint: kertészmérnöki, kommunikáció és közkapcsolatok és egészségügyi szakpolitikák, számítástechnika és informatika, automatizálás, távközlés és mechatronika. Az ülésszakra 23 marosvásárhelyi sapientiás diák hozza el tudományos igényű munkáját. Idén több munka kerül bemutatásra, mint tavaly, a legtöbb, – szám szerint 6 – dolgozat a kertészmérnöki szakról származik, a kommunikáció, illetve az informatika szakosok 4-4, az automatika és alkalmazott informatika, illetve az egészségügyi szakpolitikák és szolgáltatások szak diákjai 3-3 dolgozatot, a távközlés szakosok, a mechatronikások, illetve a számítástechnikások 1-1 dolgozatot mutatnak be, a fordító szakról senki nem jelentkezett, így ezt a szekciót kivették a programból. A TDK a megszokott forgatókönyv szerint eredményhirdetéssel, a legügyesebb diákkutatók díjazásával zárul.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató
Bartók Katalin: Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei
Az emberiség létrejötte óta, mi képviseljük azt a generációt, melynek tudomásul kell vennie, hogy Földünk élővilága rohamosan pusztul, és erőforrásaink sem kimeríthetetlenek. Ezt a valós tényt ma már nemcsak szakembereink ismerik fel és vallják, hanem a médiának köszönhetően a nagyközönségben is tudatosodik, így lassan mindannyiunkat kezdi foglalkoztatni a természeti értékek védelme.
A hagyományos ún. passzív természetvédelem a húszadik század első felében volt jellemző és uralkodó. Ennek értelmében feladatunk nem volt egyéb, mint bizonyos területek törvények általi, hatósági védelme, őrzése és eredeti, természetközeli állapotában való fenntartása. Ezzel a felfogással szemben az 1970-es évektől kezdődően általános irányelvvé vált világszerte az ún. aktív természetvédelem, azaz a környezetváltozást ellensúlyozó és a természeti értékek megóvása érdekében történő tudatos, intenzív emberi beavatkozás. Napjainkban már ezen is túllépünk, mert ahhoz, hogy élőhelyeink és az azokat benépesítő élőlények fennmaradjanak, s védett ökoszisztémáink megfeleljenek rendeltetési céljuknak, jól meghatározott kezelésekre is szükségük van.
Dr. Bartók Katalin az elmúlt 15 évben a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia, valamint Környezettudomány és Környezetmérnöki Karának, egyetemi docenseként természetvédelemmel kapcsolatos tantárgyakat adott elő és e témakörrel kapcsolatos könyveket írt. Az élő természet védelme, a biodiverzitás védelme című könyve 2006-ban jelent meg (második kiadás 2009), majd 2012-ben látott napvilágot a most bemutatott Románia természetvédelmi területei és fenntartásuk kezelési módszerei című munkája. Könyvei a kolozsvári Ábel Kiadó gondozásában jelentek meg.
Bartók Katalin legfrissebb könyvének célja Románia természetvédelmi területeinek tudományos ismertetése, védettségi fokuk alapján való osztályozása és leírása, de nem utolsósorban a legfontosabb élőhelytípusok természetvédelmi kezelési módszereinek ismertetése.
A szerző meglehetősen terjedelmes munkája 324 oldalon, három nagy fejezet keretében foglalkozik természetvédelmi területeink jelenlegi helyzetével, aktív védelmével és a velük kapcsolatos jövőbeni feladatainkkal. Természetvédelmi fogalmak ismertetése vezeti be a könyvet, majd ezt követően 218 oldalon át foglalkozik Románia természetvédelmi területeivel. Az első fejezet magába foglalja a védett területek meghatározását, „születésük” történetét, osztályzásukat (IUCN és más nemzetközi egyezmények alapján). Ezek szerint 2011-ben Románia területének 22,7%-át nyilvánították természetvédelmi területté, mely lényegesen fölülmúlja az Európai 17%-os átlagot.
Románia természetvédelmi területei a következőképpen oszlanak meg: 55 tudományos rezervátum, 13 nemzeti park, 15 natúrpark (tájvédelmi körzet), 234 természeti emlék, 633 természeti rezervátum, 3 bioszféra-rezervátum, 5 ramsar-i terület, 7 Világörökséglistás érték (1 természeti, 6 kulturális), 529 „Natura 2000” ökológiai hálózathoz tartozó terület, melyek közül 148 Különleges Madárvédelmi Terület (SPA), 381 Különleges Védelem alatt álló Terület (SCI). Minden természetvédelmi kategóriához tartozó rezervátum esetében a szerző bemutatja azok földrajzi elhelyezkedését, megközelíthetőségüket, éghajlati-, vízrajzi-, geológiai- és biológiai jellemzőiket, de az őket veszélyeztető tényezőket is, és nem utolsósorban a védelmük és kezelésük lehetőségeit is.
Hogy mit védünk ezeken a természetvédelmi területeken? – Románia biodiverzitását, erről szól a következő fejezet (II). A gyakorlati természetvédelemről szóló fejezet (III), amely a különböző élőhelytípusok (gyepek, vizes területek, erdők, barlangok, vadászati területek stb.) kezelését taglalja, csaknem 100 oldalon, meghatározza a fenntartható turizmus és ökoturizmus fogalmát is. Bemutat egy turizmuskezelési modellt is kiemelt esettanulmány formájában a Radnai-havasok nemzeti park és bioszféra rezervátumra vonatkoztatva.
Bartók Katalin könyve gazdag világszintű szakirodalomra épült, mely az elmúlt években nem csupán külföldi alkotásokkal bővült, de szép számban járultak hozzá a Romániában megjelent természetvédelemmel kapcsolatos munkák is. A szerző felhasználta úgyszintén a világháló (internet) adta lehetőségeket is, hiszen csaknem minden nemzeti és natúrparknak saját honlapja van, többé-kevésbé aktualizált állapotban. Ezeken kívül az egyetemi hallgatók által e témakörben vizsgafeladatként elkészített legjobb referátumokból is idézett adatokat.
Meg kell említenünk még, hogy könyve hiánypótló a romániai magyar szakirodalomban, de ilyen jellegű és komplexitású könyv még román nyelven sem jelent meg. Kiemelném azt a tényt, hogy a magyarországi természetvédelmi szakemberek is igencsak pozitívan fogadták megjelenését.
Bár a könyv a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Környezettudomány Karának diákjai számára készült, a benne foglalt információk messze meghaladják a tanterv követelményeit. Bartók Katalin könyve igen hasznos forrásmunka a magiszteri fokozatot végző hallgatóknak, a doktorandusoknak, valamint a természet- és környezetvédelemben dolgozó szakembereknek, a nemkormányzati szervezetek tagjainak és nem utolsósorban, mindenkinek, aki a természetet nem csak szereti, de szívügyének tekinti, és aktívan hozzá akar járulni annak fennmaradásához.
Dr. Péterfi Leontin István a Román Akadémia levelező tagja
Szabadság (Kolozsvár)

Kitüntetésben részesül a BBTE néhány hallgatója és oktatója
Kitüntetésben részesíti a Babeș–Bolyai Tudományegyetem azokat a diákokat és oktatóikat, akik első díjban részesültek a Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). 
Pro Scientia Aranyéremben részesül Lingvay Mónika, a BBTE fizika szakos mesteris hallgatója, aki az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencia  Fizika, Földtudományok és Matematika szekciójában mutatott be dolgozatot. Pro Scientia Aranyéremre pályázhattak azon egyetemi hallgatók akik első díjban részesültek az Országos Tudományos Diákköri Konferencián (OTDK). 
OTDK - Országos Tudományos Diákköri Konferencia
Ülésezett a Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottság. Az idei évben összesen 313 pályázat érkezett. Első körben a szakmai bizottságok választották ki ezek alapján a tudományterületileg legjobb öt-öt hallgatót. A Pro Scientia Aranyérem Odaítélő Bizottság döntésének megfelelően közülük összesen 45-en Pro Scientia Aranyérmet, ketten Pro Arte Aranyérmet kapnak.
Mestertanár Aranyéremben részesül a Babeș–Bolyai Tudományegyetem három oktatója, akiket az egyetem felterjesztett az Országos Tudományos Diákköri Tanácshoz:
Ruprecht Eszter egyetemi docens, Biológia és Geológia Kar (OTDK Biológia szekció) 
Vincze Hanna Orsolya egyetemi docens, Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar (OTDK Társadalomtudományi szekció)
T. Szabó Levente egyetemi docens, Bölcsészettudományi Kar (OTDK Humán Tudományi szekció)
Mestertanár Aranyérmet kapnak azok az oktatók, akik legalább 10 éve foglalkoznak tehetséggondozással és hallgatóik sikeresen szerepeltek az OTDK-n.
A Pro Scientia Aranyérmeket és a Mestertanár Aranyérmeket 2017 novemberében adják át az Országos Tudományos Diákköri Tanács XXXIII. OTDK-t lezáró ünnepi ülésén, a Magyar Tudományos Akadémián.
A 2017. március 23–április 22. között zajlott Országos Tudományos Diákköri Konferencián a BBTE számos hallgatója díjban részesült. maszol.ro

Madaras Nap a falu­múzeumban
Számos tevékenységgel várta az érdeklődőket a Román Madártani Egyesület kolozsvári irodája szombaton, a Romulus Vuia Néprajzi Múzeumban megtartott Kolozsvár madarai a zene és hagyományok tükrében projekt keretében megszervezett eseményen. A programok középpontjában a madarakkal összefüggésbe hozható tevékenységek álltak, mint a madárhatározás, odúkészítés. Utóbbiról a szervezők elmondták: ezek nem etetőként funkcionálnak, hanem a természetes odúkat helyettesítik. Emellett főleg kézműves foglalkozásokon, fazekas műhelyen, ékszer- és kitűzőkészítésen, festésen vehettek részt az érdeklődők.
A szervezők megpróbáltak minden tevékenységet madarakkal összefüggésbe hozni, így például különböző, környezetünkben élő madarakat ábrázoló képeket festhettek ki a gyerekek, madárképeket jelképező kitűzőket készíthettek.
A rendezvényen részt vettek a Salvamont Salvaspeo Vlădeasa Cluj Hegyimentő Bázis munkatársai is, ők három próbával színesítették a programot. – Megközelítőleg 300 ember látogatott el az eseményre, többnyire családok, gyerekek szüleik társaságában. Inkább 14 év alatti gyermekeket érdekelt a rendezvény, de megfordultak a nap folyamán egészen fiatal résztvevők is – mondta el Cîmpan Kinga, a Román Madártani Egyesület munkatársa, a szombati rendezvény főszervezője. A madarak mellett a hüllőkkel is összeismerkedhettek az érdeklődők, a Babeş–Bolyai ­Tudományegyetem Viváriumá­nak munkatársai tarantulákat,  gekkókat, kígyókat vittek ki a rendezvényre, ezeket nézhették, simogathatták meg kicsik és nagyok. – A vivárium programja volt talán a legnépszerűbb, hiszen ez volt a legizgalmasabb, érdekelte a fiatalokat, ahogy az állatok mozogtak. Egyesek bátrabbak voltak, ők meg is simogatták a hüllőket, míg mások rögtön távolabb mentek, ha egy kígyót kivettek a terráriumból – mesélte a főszervező. Az esemény célja, hogy a résztvevők megismerjék a környezetükben élő állatokat, és megtanulják, hogyan viszonyuljanak ezekhez. Păun Georgiana, a BBTE Biológia és Geológia Karának mesteris hallgatója, aki néhány éve foglalkozik hüllőkkel, magyarázta el az érdeklődőknek, mi a különbség egy vipera és egy közönséges sikló között. – Nem minden kígyó harap, nem kell mindegyiket megölni. Ezt kell megtanulnunk – erősítette meg Cîmpan Kinga is.
Sarány Orsolya Szabadság (Kolozsvár)

Kitüntette a Román Akadémia Silye Lóránd kolozsvári geológust őslénytani leírásáért
Földgázkutatásban is jelentőséggel bíró kőzetek képződését vizsgálta Silye Lóránd geológus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézete magyar tagozatának oktatója, akinek munkáját elimeréssel tüntette ki a Román Akadémia.
Gheorghe Munteanu-Murgoci-díjjal tüntette ki a Román Akadémia földtudományi osztálya dr. Silye Lóránd geológust, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Geológiai Intézete magyar tagozatának oktatóját munkájáért, amely behatóan elemzi az egyes, a földgázkutatásban is jelentőséggel bíró dél-erdélyi üledékes kőzettestek képződési körülményeit a parányőslények segítségével. Továbbá az első átfogó őslénytani leírása az Erdélyi-medence déli részén előforduló szarmata (kb. 12 millió éves) fosszilis likacsoshéjúaknak (foraminiferák).
„Nagyon meglepődtem, amikor értesültem arról, hogy a munkám elismerésben részesül. Ezen a szakterületen nem osztanak ki sok kitüntetést, a BBTE minden évben kihirdeti a Kiválóság az Oktatásban és Kiválóság a Kutatásban díjakat, illetve a Román Akadémia értékeli a kutatásainkat. Szerintem ez elég jelentős dolog, hogy az Akadémia felfigyelt egy erdélyi magyar munkájára” – mondta el a Krónika megkeresésére Silye Lóránd egyetemi adjunktus.
Hozzátette, rajta kívül Bende Attila fizikust, a fizikai kutatóintézet munkatársát is díjazzák. „Bár a tanulmány csak 2015-ben jelent meg kötet formájában, a kutatást már 2010-ben befejeztem.
Egy háromfős csapattal bejártuk Dél-Erdélyt – Szeben megyét, Brassó megye nagy részét, Fehér megye egy részét, még Hargita megyében is jártunk. Minden faluban megálltunk, és ahol észrevettük, hogy a kőzetek a felszínen vannak, onnan mintát vettünk, amelyet laboratóriumban feldolgoztunk” – részletezte a geológus.
Hozzátette, ezzel párhuzamosan zajlott egy másik földtani kutatás Krézsek Csaba vezetésével, illetve a doktori dolgozatuk témavezetője, Sorin Filipescu is részt vett a feltárásban.
Silye Lóránd kifejtette, a kutatással azt tudták kideríteni, hogy egy adott földtörténeti időintervallumban milyen üledékek rakódtak le a mai Dél-erdélyi-medencében, és hogy ezeknek körülbelül milyen a kiterjedése. „Ezt gyakorlatilag paleográfiai rekonstrukciónak nevezném, ez volt az alaptéma, és ez onnan válik érdekessé, hogy ezeket az adatokat Krézsek Csaba vezetésével be tudtuk építeni egy cikkbe, amely arról szól, hogy hol vannak olyan homokkőrétegek, potenciális gáztárolók, ahova felgyűlhet a szénhidrogén (kizárólag metán). A különböző geofizikai méréseknek, kutatásoknak az eredményeit 2010-ben egy tanulmányban összesítettük” – fogalmazott a kutató.
A BBTE közleménye azt írta, Silye Lóránd alapkutatása jelentős adatokkal járult hozzá ahhoz, hogy Dél-Erdély földtani fejlődését részletesen feltérképezzék, és ezáltal új utakat nyissanak a dél-erdélyi szénhidrogén-kutatásban.
A Gheorghe Munteanu-Murgoci-díjjal a Román Akadémia földtudományi osztálya Románia vagy valamely romániai régió földtanát vizsgáló tudományos munkákat és kutatókat tünteti ki. Ebben az évben a 2015-ben megjelent tanulmányokat díjazták, a díjakat december 15-én adják át Bukarestben a Román Akadémia ünnepi ülésén.
Az őslénytani szempontból legfontosabb egysejtűek
A likacsoshéjú foraminiferák őslénytani és földtani szempontból a legfontosabb egysejtűek. Nevüket nyílásokkal (forámen) áttört vázukról kapták. A foraminiferafajokra általában jellemző, hogy állábaik elágazóak, fonálszerűek vagy hálózatosak, vázuk szilárd, kamrázott és perforált, többnyire kis méretűek, nemzedékváltakozással szaporodnak. A foraminiferafajok, akárcsak a többi gyökérlábúak, állábaik segítségével mozognak és táplálkoznak.
A mai leggyakoribb foraminiferák váza nemcsak a fizikai és kémiai hatásoktól védi az állatot, hanem melegházszerepe is van. Sok foraminifera ugyanis moszatokkal él együtt, és az üvegszerűen átlátszó falon keresztülhatoló fény megkönnyíti a moszat számára az asszimilációt. A foraminiferák általában mikroszkópos kicsinységűek. A legkisebbek átmérője mindössze 0,02 mm. Vannak köztük szabad szemmel könnyen felismerhető nagy foraminiferák is, ezek átmérője elérheti a 110 mm-t. Feltűnő a foraminiferák alakgazdagsága is. Eddig több mint 50 000 foraminiferafajt írtak le. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)