Székelyudvarhely egyik legfájóbb pontja még mindig a Cserehát, ahol a hatalmas épületben immáron tíz éve a fogyatékos gyerekek helyett román görög katolikus apácák élnek. A történetnek nincs vége: december 5-én újabb tárgyalásra kerül sor. Hegyi Sándor református tiszteletes szerint, aki idén tizedik alkalommal szervez Csereháti Napokat, kemény átjátszás történt, Szász Jenő polgármester szerint az épület még mindig eszköz a román nacionalisták kezében. Székelyudvarhely önkormányzata 1993-ban bérbe adott az akkor még lakatlan Csereháton a svájci Basel Hilft segélyezésekkel foglalkozó alapítványnak egy jókora területet, melyre a környékbeli fogyatékos gyerekeknek kisegítő iskola építését tervezték. Ferenczy Ferenc, a város akkori polgármestere 1994-ben találkozott Cyrill Bürgellel, a Basel Hilft képviselőjével, aki a Szeplőtelen Szív Kongregáció, vagyis egy görög katolikus apácarend nővérének társaságában érkezett. Tíz nap múlva levelet kapott a polgármester, amelyben Bürgel közölte: nem fogyatékos otthon, hanem a kongregáció épülete lesz a csereháti ingatlan. A város és vezetése rádöbbent: tenni kell valamit, ha nem, elveszítik a csereháti épületet. Ferenczy számtalanszor Svájcba utazott, a városi tanács pedig arról döntött, hogy egyoldalúan felbontják a szerződést az alapítvánnyal. 1996-ban a csereháti ügy miatt Ferenczy elveszítette a választásokat, közben számos kormányváltás is történt, mindegyik a maga során igazított egyet a történeten, de végső megoldás nem született. A csereháti probléma 1997-ben, vagyis tíz évvel ezelőtt csúcsosodott. Májusban az apácák igyekeztek beköltözni az épületbe, az udvarhelyi tiltakozók viszont megakadályozták a jogtalan birtokbavételt. Azután 1997 decemberében, Remus Opris kormányfőtitkár látogatását kihasználva, kétnapos „ostrom” után, kilencedikén kommandósok segítségével bevették az épületet. Pert per követett, a városi tanács Csereháti Bizottságot alakított, Szász Jenő új polgármester pedig abban bízott, hogy a magyar-román csúcstárgyalások eredményhez vezetnek. Az Udvarhelyi Híradó 2000. május 23-án „Miénk lesz a csereháti iskola” címmel azt írta, hogy Szász Jenőt Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára arról biztosította, hogy megvan az udvarhelyiek számára a visszavásárláshoz szükséges pénzösszeg. Szász utólag úgy érvelt, ha 2002-ben a Fidesz nyeri a választásokat, akkor a pénzt is megkapják. Ezután a csereháti ügy javarészt a tárgyalótermekben folytatódott. Udvarhelyt Eckstein-Kovács Péter, Hajdú Gábor és Kincses Előd ügyvédek képviselték a különböző perekben. Elmondta, még mindig az a per van folyamatban, amelyet Eckstein-Kovács Péter kezdett el, majd miután kisebbségi miniszter lett, ő vette át. Ebben a székelyudvarhelyi tanács megtámadta a koncessziós szerződést, amit az Aris Industrie-val kötött, és megtámadta az ajándékozási szerződést is. Jelenleg sincs a hatalmas épület teljesen belakva. Mindössze tizenegy apáca tevékenykedik benne, többek között egy óvodát működtetnek. Az épületben a román Marin Preda Líceum bentlakása is helyet kapott. Hegyi Sándor református lelkész azt fájlalja, hogy az udvarhelyiek közömbösek lettek a közügyek iránt, így a csereháti eseményeket is lassan elfelejtik. /Máthé László Ferenc: Tíz éve költöztek be az apácák a Cserehátra. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 30./

A marosvásárhelyi táblabíróság elutasította a székelyudvarhelyi önkormányzat csereháti ingatlannal kapcsolatos második fellebbezését. A jogerőssé vált ítélet értelmében érvényben marad a csereháti árvaház ingatlanjának helyzetét meghatározó ajándékozási szerződés. Az 1996-ban indított alapperben azt szerették volna elérni, hogy állapítsák meg a koncessziós és ajándékozási szerződés semmisségét. A csereháti ügy 1993-ban kezdődött. Ekkor a székelyudvarhelyi önkormányzat elfogadta egy svájci segélyszervezet, a Basel Hilft Egyesület felajánlását, amely vállalta, hogy az udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára kisegítő iskolát építtet. Az intézmény a helybéli történelmi egyházak közös felügyelete alá került volna. A Basel Hilft nevében egy bukaresti cég, az Aris Industries Rt. járt el. 1994-ben a Basel Hilft vezetője, Cyrill Bürgell levélben közölte a város vezetésével, hogy nem az udvarhelyszéki fogyatékos gyerekek otthona lesz a csereháti épület, hanem a bukaresti görög katolikus Szeplőtelen Szív Kongregációnak adja át, akik árvaházat működtetnek majd benne. Az eredeti céloktól merőben eltérő fordulat a város etnikai összetétele megbontásának veszélyét villantotta fel Székelyudvarhelyen. Az önkormányzat peres úton igyekezett rábírni a svájciakat, illetve az Aris Rt. -t a bérbeadási feltételek, az eredeti elképzelések és a rendeltetés tiszteletben tartására, ezek kudarca után pedig a bérleti viszony felmondására – mindmáig sikertelenül. Az Aris 1996-ban a bukaresti görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, akik 1997-ben, az udvarhelyiek tiltakozása miatt karhatalom támogatásával vették birtokba az iskolát. – Kincses Előd ügyvéd szerint a legutóbbi fellebbezés elutasítása jogilag téves döntés volt. /Csereháti újrakezdés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 3./

Tizenhárom éve tart a csereháti ügy
Tizenharmadik éve annak, hogy a székelyudvarhelyi Csereháton kisegítő iskolának tervezett épületbe egy görög katolikus apácarend költözött. Az akkori történések, úgy tűnik, lassan feledésbe merülnek, Hegyi Sándor lelkész viszont kitart: minden évben Csereháti Napot, vagyis egy megemlékezést szervez, hisz mint mondja, akkor gyalázatos esemény történt, melyet nem szabad elfelejteni.
A kilencvenes évek elején a Basel Hilft svájci humanitárius szervezet vezetője, Cyril Burgel azzal kopogtatott be a székelyudvarhelyi önkormányzathoz, hogy ha telket adnak, felépít egy korszerű házat, iskolát a térség árvái és fogyatékos gyerekei számára. Udvarhely egyik domboldalában, a Csereháton kilencvenkilenc évre bérbe is kapott egy kéthektáros területet, azzal a kikötéssel, hogy a házat majd egy helyi alapítvány fogja működtetni. Egy bukaresti vállalkozás hozzá is látott az építkezéshez, a négymillió dollárra saccolt beruházás végén viszont a történetben jelentős fordulat állt be: az építkezési vállalkozás a Szeplőtelen Szív Kongregációnak, vagyis egy görög katolikus apácarendnek adományozta az épületet, 1996-ban pedig a leköszönő Văcăroiu-kabinet a területet is a görög katolikusoknak adta. Bár az új kormány hatályon kívül helyezte ezt a rendeletet, a város és lakói számára kedvező előrelépés nem történt az ügyben. A lakosok szakszervezeti buzdításra tiltakozásba kezdtek, felvonultak az épület előtt, megpróbálták kilakoltatni az apácákat. Ekkor a távozni nem akaró apácákat többen a karjukban vitték ki az épületből, majd az ajtót le is pecsételték. Ez a pillanat jelentős port kavart a román sajtóban, minden újságban Apácaverés címszó alatt emlegették, az eseménynek etnikai színezetet adtak, és úgy igyekeztek beállítani az akkor történteket, hogy a székelyudvarhelyi magyarok a románok ellen léptek fel. A csereháti ügy legutolsó és talán legfontosabb momentumára 1997. december 8-án és 9-én került sor: a román kormány (Remus Opriş államtitkár a helyszínen követte végig az eseményeket) és a karhatalmi erők segítségével a Szeplőtelen Szív Kongregáció újból birtokba vette a csereháti kisegítő iskola épületét, melyben azóta is tevékenykednek. A város az eltelt évek alatt perek sorozatát indította, a lakók többször is aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, érdemi fejlemény viszont nem történt.
Az apácák kilakoltatásában segédkező székelyudvarhelyi Bardóczy Csaba ellen – egy fényképet használva fel bizonyítékként – különben 2000-ben eljárást indítottak, három év két hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték – Bardóczy még ennek kihirdetése előtt elhagyta az országot, és azóta is a körözöttek listáján szerepel. Sajtóinformációk szerint ugyanakkor a csereháti ügy mögött egy Cyril Burgel által vezényelt pénzmosás állt.
1997 óta minden december 9-én Hegyi Sándor lelkész Csereháti Napot tart a szombatfalvi református templomban, vagyis egy megemlékezést szervez. Ő is tudja, hogy az ügyet ez nem lendíti előre, azt mondja: „Ez csak azért van, hogy ne törlődjön ki az emberek agyából, hogy akkor milyen gyalázatos esemény történt.” Hegyi szerint most már nem sokat lehet tenni, „imádkozni kell, hogy megtisztuljon a társadalom, ennyi, amit tenni tudunk. Az Isten a bűnt megbocsátja, de a gyarlóságokat, emberi hülyeségeket nem. Nagy önvizsgálatra van szüksége minden erdélyi vezetőnek, mert ott egy olyan átverés történt, amelyben például az egyházakat is felhasználták” – érvelt a lelkész, majd azt üzente: „A pillanatnyi dicsőségek, hatalmi örömök elmúlnak, hamu lesz mindenből, gondolom, a Cserehátból is.”
Máthé László Ferenc, Hargita Népe (Csíkszereda)