Nem szégyellnivaló magyarnak lenni Moldvában! – ennek tudatosítása létfontosságú a csángómagyar kultúra fennmaradásában, megőrzésében – vallja Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke. Ehhez kért segítséget Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácstól (EMNT) is. Solomon végzettségét tekintve közgazdász, 1991 és 2004 között Magyarországon élt. Bár jól érezte magát odakint, mindig tudta: előbb vagy utóbb hazajön szülőföldjére, Moldvába. Mind Tőkés László, mind pedig az EMNT szívügyének tekinti a csángó ügyet: ahol csak tehetik, segítik is a csángókat és a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét, mondta el Solomon. Hírét viszik a világban annak, milyen állapotok uralkodnak jelenleg Moldvában. Tőkés László több alkalommal szót emelt a csángók ügyében Brüsszelben és más városokban egyaránt. A moldvai magyarok még mindig félnek: száz éven keresztül azt nevelték beléjük, hogy nem csak mutogatni nem szabad, de inkább titkolni kell mindazokat az értékeket, amelyeket örököltek. Az emberekbe sulykolták, hogy ők voltaképpen nem is magyarok, nem könnyű ezen a fajta meggyőződésen változtatni. A legfőbb gond, hogy a moldvai csángómagyarok már-már elhitték, a nyelvet és a kultúrát nem érdemes továbbadni gyermekeiknek. A szövetségben ezzel kell megküzdeni. Azok hajlandók csángó magyarnak vallani magukat, akik az iskolában kapott információk mellett más helyekről is szereztek ismereteket. A civil társadalom még nem alakult ki Moldvában. Szervezetként a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elsősorban anyagi gondokkal küzd, pénz nélkül valósággal tehetetlenek. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségét 1991-ben jegyeztették be jogilag, 2000-ig viszont gyakorlatilag nem folytattak rendszeres tevékenységet. Kezdetben mindössze két faluban dolgoztak, ma már 21 település diákjait oktatják. Sikerült elérni, hogy idén (a román állami iskolán belül, vagy azon kívül) 1600 gyermek tanulhassa a magyar nyelvet, sajnos azonban 7500-an kimaradnak ebből a körből, 25–30 olyan település létezik, ahová anyagi gondok miatt nem tudtak eljutni. Bákóban a különböző állami intézmények eleinte úgy tartották, hogy a szervezet illegális tevékenységet folytat. Azok az intézményeket, amelyek 2000-ben még gyanúsnak ítélték őket és elutasították őket (tanfelügyelőség, prefektúra, múzeumok, stb.), mára már elfogadják a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét. /Ferencz Zsolt: „Belénk sulykolták, hogy nem is vagyunk magyarok” Beszélgetés Solomon Adriánnal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Kutakodnak a csángó iskolatáskában
Sajnálja a magyar kormány az évi hetvenmilliót a moldvai csángó gyermekektől, vagy egyszerűen csak utána akar nézni, merre gurulnak a forintok a moldvai magyar oktatási programban?
A kérdésre a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetstratégiai államtitkársága adta meg a választ hétfő késő esti közleményében, miszerint véget kell vetni “az átláthatatlan, hanyag és pazarló gazdálkodásnak”, de a magyar kormány továbbra is kész együttműködni a moldvai magyar oktatási programban részt vevő tanárokkal és szervezetekkel, s kész tárgyalni a Moldvai Csángómagyarok Szövetségével is.
A közleményt azt követően adta ki az államtitkárság, hogy az MCSMSZ teljes vezetősége lemondott tisztségéről, mert elfogadhatatlannak tartják azokat a feltételeket, amelyekhez a magyar kormány köti az oktatási program további támogatását. Miután évekig járták a rendőrséget, a tanfelügyelőséget, a Bákó megyei prefektúrát a minden oldalról ért támadások, feljelentések miatt, keserű szájízzel nyelték le, hogy az RMDSZ-nek csupán kampányidőben jut eszébe a csángók sorsa, akkor is csak hangzatos nyilatkozatok szintjén, miután munkájuk révén elérték, hogy a kezdetben kétkedő szülők is belátták, gyermekeik nemcsak apáik, nagyapáik nyelvét, hagyományait tanulják meg a heti három magyar órán és a délutáni foglalkozásokon, hanem olyan szellemi környezetben tölthetik el az erre szánt időt, ami viselkedésüket, magatartásukat is meghatározza – nem értenek és nem is érthetnek egyet azzal, hogy elvegyék tőlük a döntés lehetőségét. Márpedig, ha a csángószervezetet teljes vagyonával együtt bekebelezik egy olyan alapítványba, amelybe a tőke 90 százalékát ő viszi, de beleszólása alig lenne a dolgok menetébe, az nem más, mint az eddig elért eredmények kisajátítása. Érthető, hogy az oktatási program fő támogatói, a magyar kormány és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (amely a Keresztszülő Programban begyűlt pénzeket és a más típusú magyarországi magánadományokat is kezeli) naprakészen tudni akarja, hogyan gazdálkodnak azzal a pénzzel, amit jól meghatározott céllal folyósítanak a csángószervezetnek, de a gyermektől sem veszik el a játékát csak azért, mert nem úgy játszik vele, ahogy a használati útmutató írja. Lehet segíteni, hogy még hatékonyabban működjék egy rendszer, lehet feltételeket szabni a támogatáshoz, de bizonytalanná tenni, sőt, veszélyeztetni annak további fennmaradását, fejlődését, több mint meggondolatlanság. Egy oktatási programhoz, a moldvai csángók sajátos helyzetéhez nem indítógombra van szükség, hanem a csángó közösség mindennapi nehézségeit ismerő, velük együtt élő tanítókra és szervezőkre. Kérdéses tehát, hogy az AMMOA–Teleki László Alapítvány–MCSMSZ hármasból létesítendő alapítvány holnapra kitűzött alapító ülését megtartják-e a csángók képviselői nélkül. Ha igen, milyen következményekkel jár az a moldvai magyar oktatási program számára, ha nem, miért volt szükség arra, hogy azzal riogassanak, kigurulhatnak a forintok a csángó iskolatáskából?
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Moldvai Csángó Tanács kifogásolja a differenciált magyarországi és erdélyi támogatást
A tanács álláspontja szerint „a megosztó magatartás" miatt akadozik a kapcsolattartás, az együttműködés a moldvai civil szervezetek között, és ez akadályozza azt is, hogy a moldvai csángómagyarok erős érdekképviseletet működtessenek.
A moldvai csángókból szerveződött és Moldvában tevékenykedő szervezeteket tömörítő Moldvai Csángó Tanács nyilatkozatban kifogásolta, hogy a romániai és magyarországi pártok, valamint a csángókat támogató civil szervezetek egy része nem konzultál a tanáccsal, és „preferenciálisan" részesíti előnyben az egyik vagy másik csángó civil szervezetet.
A tanács szombati klézsei ülését összefoglaló, az MTI-hez vasárnap eljuttatott közlemény szerint a szervezeteknek eltérően nyújtott támogatások nehezítik a csángó ügy egységes képviseletét.
A tanács álláspontja szerint „a megosztó magatartás" miatt akadozik a kapcsolattartás, az együttműködés a moldvai civil szervezetek között, és ez akadályozza azt is, hogy a moldvai csángómagyarok erős érdekképviseletet működtessenek.
A tanács ülésén a román kormány keretében működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának, a Bákó megyei prefektusi hivatalnak, és Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának a képviselői is részt vettek.
A tanács megállapította, hogy a Bákó megyei prefektusi hivatalban megvan a nyitottság az etnikumközti kapcsolatok erősítésére, a csángómagyarok sajátos problémáinak megoldására.
A Moldvai Csángó Tanács pozitívan értékelte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) szakmai és anyagi felelősségvállalását, tevékenységét az iskolai és iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás, hagyományápolás irányításában, működtetésében. Kérte ugyanakkor, hogy tegyék szorosabbá az együttműködést.
A magyar kormány 2012-ben élénk vitát váltott ki a moldvai csángókat képviselő szervezetek között azzal, hogy nem a Moldvai Csángómagyarok Szövetségét (MCSMSZ), hanem a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét bízta meg a moldvai magyar oktatási program lebonyolításával. A programot korábban az MCSMSZ indította el és működtette magyar állami támogatással.
MTI, Erdély.ma