"A múlt hét végén a Marosvásárhelyen ülésezett az a kormánybizottság, mely a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinát helyzetével foglalkozik. A találkozón meghallgatták a megyei pénzügyőrség, a pénzügyi ellenőrző hivatal, a környezetvédelmi felügyelőség és más hatóságok jelentéseit. Egyébként a napokban beadta lemondását Doru Mihai Opriscan közgazdász (városi tanácsos), aki néhány hónapja vette át a kombinát vezetését. A napokban kiderült, hogy Ioan Toganel, Maros megye prefektusa két névtelen levelet kapott, melyek tartalma nem ismeretes, de annyi kiszivárgott, hogy azokban a kombinát helyzetét jól ismerő egyének Mihai Opriscant hibáztatják a felmerült problémák jó részéért. (Máthé Éva): Kivizsgálás az Azomures kombinátban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./"

Szept. 7-én a képviselőházi politikai nyilatkozatok során Makkai Gergely a marosvásárhelyi Azomuressel kapcsolatosan emelte fel szavát, környezetvédelmi szakbizottság létrehozását szorgalmazta Kerekes Károly képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy országos szinten folyamatosan nő a cukorbetegek száma. Ezek kezelése több odafigyelést, s nem utolsósorban nagyobb pénzügyi erőfeszítést igényel. Marosvásárhelyen 7000 cukorbeteg van. A megyének kiutalt gyógyszermennyiség nem fedezi a szükségletet, a felírt gyógyszereket egyetlen, a cukorbetegeket ellátó központhoz tartozó gyógyszertárban szerezhetik be a betegek, és csak a hónap elején. A gyógyszertári hatalmas sorok a '80- as éveket idézik. /Mózes Edith: RMDSZ- interpellációk. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Marosvásárhelyt lázban tarja, hogy bezárhatják az Azomures vegyipari kombinátot. Marosvásárhely lakosságának körülbelül a fele azért drukkol, hogy a kombinátot zárják be, a másik fele pedig azért, hogy fennmaradjon. A magyarok (kivéve talán azokat, akik – kevesen – a kombinátban dolgoznak) azt szeretnék, hogy írmagja se maradjon a vegyi kolosszusnak. Ez volt a város elrománosításának fő eszköze, szennyezi a levegőt, a folyóvizeket. Viszont a vállalatnak több mint 3000 dolgozója van. A helyi román sajtó azt szajkózza, hogy az egész mögött maga Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke áll, mert ő adta ki a jelszót: be kell zárni a kombinátot. Holott csak az történt, hogy egy tanácskozáson ilyesmit mondott: közeledik az uniós csatlakozás, az Azomures tulajdonosainak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy valóban csökkentsék a kibocsátott szennyező anyagok mennyiségét, ellenkező esetben – az uniós elvárások alapján – megtörténhet, hogy be kell zárni a vállalatot. /Máthé Éva: Valami bűzlik... a kombinátban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Csak a harmadik világ államait előzi meg Románia a környezetvédelem terén. Az amerikai Yale és a Columbia egyetem közös listáján, amelyet a davosi Világgazdasági Fórumon mutattak be, 133 országból Románia a 90. helyen áll, Ruanda és Malawi társaságában. Magyarország a 33. helyen áll a listán, de Ukrajnát és Bulgáriát is jobbnak tartották a felmérés készítői. A környezetvédelmi tárca szakértői bizottsága egy hete elemzi a kiskapusi Sometra Rt. szennyezőanyag-kibocsátási mutatóit. Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár elmondta, az engedély esetleges megszerzése sem jelenti még azt, hogy a kiskapusi üzemből kikerülő szennyezés beilleszkedik a törvény elfogadta határértékekbe. Élesen eltérő álláspontra helyezkedik a környezetet szintén nagy mértékben szennyező marosvásárhelyi Azomures vegyipari vállalat tekintetében a Környezetvédelmi Hivatal, illetve az egyik elismert, nem kormányzati környezetvédelmi szervezet elnöke. A vegyipari kombinát a Környezetvédelmi Hivatal jelentései szerint is folyamatosan szennyezi a levegőt, a talajt, illetve a Maros vizét. Hajdú Zoltán, a Fókusz Öko Központ civil környezetvédő szervezet elnöke a vegyi művek bezárása mellett érvelt. /Környezetszennyezés, banánköztársaság-szinten. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./

Székelyföldön, Parajdon zárta múlt heti országlását az államfő, aki körútja során több nagyvállalatot – köztük erdélyieket – látogatott meg. Traian Basescu magánemberként érkezett november 22-én a városba, ahová idén már másodszor látogatott el. „Az őszi káposztafesztivál alkalmával megígértem Parajd lakóinak és a polgármesternek, hogy alkalomadtán visszalátogatok, és most itt vagyok” – jelentette ki Basescu. Az államfő Marosvásárhelyen meglátogatta az Azomures vegyi kombinátot, tárgyalt a gyár vezetőségével, illetve szakszervezetének képviselőivel. Az államfő szerint a gazdasági válság ellenére sem fog bezárni a műtrágyát gyártó vállalat. /Antal Erika, Bágyi Bencze Jakab: Basescu-show a Sóvidéken is. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

„Nem lett volna természetes, ha az államfő ölbe tett kézzel ül, mikor egyre nyilvánvalóbbak a pénzügyi és gazdasági válság jelei Romániában is” – indokolta az Traian Basescu, miért járta körbe a múlt héten az országos érdekeltségű vállalatokat. Traian Basescu azokra a vádakra válaszolt, miszerint kampányérdekekből látogatta meg a Dacia üzemet, az Oltchimet, a galaci Mittal kombinátot, majd a kolozsvári Nokiát és a marosvásárhelyi Azomurest. A látottakról az államelnök azt a következtetést vonta le: nem áll fenn az a veszély, hogy az elmúlt évek nagybefektetései csődöt mondjanak. Újságírói kérdésre válaszolva Basescu azt mondta: mindenképpen politikust nevez ki miniszterelnöknek. /Basescu: a válság leküzdhető. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./

Csonta László, a Zöld Székelyföld Egyesület elnöke kiemelte, hangsúlyos probléma a települések mellett elhaladó folyóvizek szennyezettsége, a városgazdálkodási szervek kevés figyelmet szentelnek a távozó szennyvizekre. Ez a helyzet például a Csíkszeredán átfolyó Oltnál is. Ezeket a problémákat jobb csatornarendszerek kiépítésével kellene kivédeni. Kevesebb figyelmet kapott a marosvásárhelyi Azomures kombinát levegőszennyezése. A környezetszennyező vállalatok miatt Kiskapus, Zalatna, Nagybánya, Nagyvárad, Vajdahunyad a leginkább veszélyeztetett terület. /Szávuj Attila: Szennyezettek a folyóvizek. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Így nyírták ki a magyar autonómiát Romániában
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1968 februárjában tüntették el az akkor már csak névleg autonóm magyar terület utolsó maradványait Romániában. Az igazi csapásokat korábban, az 1956-os magyar forradalom után mérték a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő Magyar Autonóm Tartományra.
"Befejeződött a román parlament ülése" - ez a semmitmondó cím jelent meg 1968. február 17-én a Népszabadságban. A rövid cikkből nem derül ki, mi történt: "A román nagy nemzetgyűlés (...) megvitatta, és törvényerőre emelte a közigazgatási-területi átszervezést." A hír szerint megyerendszert hoztak létre 1968. február 16-ai hatállyal.
A magyar pártlapból tehát nem lehetett megtudni, hogy a nagy nemzetgyűlés valójában véget vetett az "autonóm" magyar közigazgatási területek 16 éves hagyományának Romániában. Megszüntették ugyanis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Ennek felbomlasztásából jött létre a mai Maros és Hargita megye, illetve ekkor, 1968-ban választották le Brassó tartományból Kovászna megyét Székelyföld déli harmadán.
Észak-Erdély többször is gazdát cserélt
A részben vagy többségében magyarlakta észak-erdélyi területek - és a Székelyföld is - a második világháború vége óta gondot okoztak a Szovjetuniónak. Miután 1944-ben a Vörös Hadsereg - szövetségben az épphogy átállt királyi Romániával - elfoglalta az 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyt, rövid ideig román közigazgatás alatt állt a terület. Ám itt olyan vérengzéseket hajtott végre az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda, hogy Vinogradov orosz vezérezredes szovjet katonai közigazgatást vezetett be 1944. november 14-én - írja R. Süle Andrea történész a Románia 1944-1990 című kötet társszerzőjeként.
Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes 1945-ben megfenyegette a román királyt: az ország függetlenségét veszélyezteti, ha nem nevezi ki Petru Grozát kormányfőnek. Cserében Moszkva Észak-Erdély román közigazgatás alá helyezését is megpendítette. Ez meg is történt Groza kinevezése után, de Sztálin a nemzetiségi jogok biztosítását előírta.
Sztálin hozatta létre az autonóm területet
Groza valóban enyhébb politikát folytatott, ám a földosztásoknál a magyarokat súlyos sérelmek érték. A nemzetiségi érdekképviseletre elvben hivatott Magyar Népi Szövetség (MNSZ) működése a kommunista diktatúra erősödésével, 1947-től formálissá vált Romániában, írja R. Süle. Az 1948-as román alkotmány a kisebbségi kollektív jogokat tovább korlátozta. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, mert az egyházi iskolák anyanyelvi oktatását védte, majd az MNSZ több vezetője és más prominens magyarok kerültek börtönbe. Sokan a Duna-delta haláltáboraiba jutottak, az MNSZ 1953-ban megszűnt.
Így a hagyományos értelemben vett magyar érdekképviselet lehetetlenné vált, de Sztálin 1952-ben Romániában is bevezette a szovjet nemzetiségi modellt, és autonóm tartományt kreált. Stefani Bottoni történész néhány éve könyvet írt Sztálin a székelyeknél címmel. Szerinte 1952-ben mind a magyar, mind a román kommunistákat meglepte a szovjet ötlet a székelyföldi magyar autonómiáról. A magyarok körében azért nem volt népszerű ez, mert politikájukat összerdélyi szinten akarták képviselni, a románok pedig Románia egységét féltették.
Nem igazi autonómia, inkább üvegház
Természetesen 1952-ben egyik fél sem mert ellenkezni Sztálinnal. Így Bottoni szerint ha nem is jött létre klasszikus értelemben vett autonómia a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) székelyföldi területein, nagyjából a mai Maros megye magyarlakta területeit, továbbá a mai Kovászna és Hargita megyéket egyesítették ebben az "autonóm" közigazgatási egységben.
Az "autonóm" szó nem igazi önrendelkezést jelentett, hanem a kommunizmus "közelebb hozását" az adott nemzetiséghez. Így a beszolgáltatások, a represszió a sztálinista MAT-ban is megvalósult, de az "elnyomottak nyelvén", magyar kommunisták vezényletével. Bárdi Nándor kisebbségkutató szerint itt magyar nyelvi keretek között folyt a társadalom átalakítása, de a MAT-on kívüli Erdélyben a magyar nyelvhasználat leszűkült, elkezdődött a kulturális intézményrendszer leépülése, elrománosítása.
Bottoni "üvegháznak" minősíti a Magyar Autonóm Tartományt: az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak ugyanis az archaizált vagy folklorizált székely identitástudat megőrzésében. A MAT-ban nem a kommunista párt hivatalos ideológiája játszotta a legfontosabb szerepet, hanem az egalitárius, egyenlőségelvű társadalomkép és a magyar népi kultúra.
Fordulópont: 1956
Ebben a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő folyamatban hozott döntő fordulatot az 1956-os magyar forradalom, amely az erdélyi fiatalokat is mozgósította. 1957. március 15. előestéjén magyar diákcsoportok rendszerellenes demonstrációkat szerveztek. Sepsiszentgyörgyön tíz diák gyászszalagos koszorút rakott a '48-as emlékműre. Szintén 1957. március 15-én a Petőfi-emlékműnél az EMISZ - az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét 1956-ban Brassóban alapította néhány magyar középiskolás és munkás - demonstrált, a szervezet tevékenysége a Székelyföldre is kiterjedt.
Mindez kapóra jött a román hatóságoknak arra, hogy fellépjenek a magyar autonómia ellen. Bottoni rámutat arra, hogy e folyamatok összekapcsolódtak a csehszlovákiai hasonló intézkedésekkel és más kelet-európai homogenizáló törekvésekkel. Az események gyökere azonban keletebbre keresendő: Hruscsov ekkor látott neki újra a Szovjetunió oroszosításának.
Így aztán 1956 után kezdődik meg a MAT felszámolása (formailag előbb csak 1960-as átalakítása), illetve a MAT-on kívüli, kolozsvári magyar Bolyai Egyetem egy román intézménnyel való 1959-es egyesítése, a nemzetiségi nyelven való oktatás további visszaszorítása. Bottoni szerint 56 után a romániai magyar nemzetiségű kommunisták felügyelete alatt indult meg Székelyföld társadalmi betagolódása az egységes román kommunista államba. A román hatóságok ekkor átértelmezték a magyar kérdést: Erdély ismét politikai, sőt állambiztonsági üggyé vált (bár nemcsak magyarok ellen léptek fel ekkoriban).
Román kézben a MAT kulcspozíciói
A MAT kulcspozíciói fokozatosan románok kezébe kerültek 1956 után. A háttérben a "nemzeti homogenizációs program" állt. Bárdi Nándor szerint ekkor a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében sor került a román és a magyar intézmények összevonására.
1957 januárjában Budapesten Varsói Szerződés-csúcstalálkozót rendeztek, amely fordulatot hozott: Magyarországon a Kádár-kormány elhatározta a megtorlást, Romániában pedig Alexandru Draghici állambiztonsági miniszter parancsot adott hírszerző akciókra. Az 1957. februári romániai parlamenti választásokat számos incidens kísérte Székelyföldön.
Ezután az 1957. február 23-ai zárt ülésen a román belügyminisztérium képviselői (az ekkor már a pártban második emberek számító Nicolae Ceausescu emberei) és a tartományi párttitkárok csaptak össze. Draghici 1957 decemberében nevezte először veszélyforrásnak a kisebbségeket. Szerinte 240 nyomozás folyt csak a MAT területén. (Draghici 1993-ban Magyarországon hunyt el, hiába kérte Románia éveken át az Antall-kormánytól az exminiszter kiadatását.)
Romániában az 1956-os magyar forradalom után legalább 45 román és magyar nemzetiségű embert végeztek ki, az elítéltek száma pedig 1957-59 között tízezerre tehető (többségében románokról van szó), de a börtönbe kerültek összlétszáma akár majdnem 18 ezer lehetett. A legtöbb letartóztatás nem Erdélyben történt, hanem Galati és Craiova megyékben. Bár a teljes népességhez viszonyítva a magyarokat sűrűbben sújtották a letartóztatások, igazán kirívó a halálos ítéletek kiszabása volt. Bottoni szerint 1958-ban 34 romániai halálraítélt közül tizenhárman (38 százalék) voltak magyarok.
A MAT megtörése
A MAT végleges meggyengítése, feldarabolása és román lakossággal való felduzzasztása 1960 végén történt. Ekkor került Kézdi és Sepsi járás Brassó tartományhoz. A MAT helyett létrehozták az MMAT-ot, vagyis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez viszont román lakta Kolozs megyei területeket csaptak, módosítva az etnikai arányokat.
Végül a folyamatot a már említett 1968-as átszervezés tetőzte be. Ekkor a korábbi 17 tartomány helyett 40 megye jött létre - ezt már az említett Románia 1944-1990 című kötetben írja Hunya Gábor. A megyerendszer megszüntetésével feldarabolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is, amelyet Maros és Hargita megyékre bontottak szét.
Valójában ez már csak formai változás volt, és az ekkor létrehozott Kovásznának - Sepsi és Kézdi járásoknak - a román többségű Brassóból történő 1968-as kiválása pozitívnak is lehetne tekinthető. Ez a térség ugyanis a MAT részét képezte 1952 és 1960 között. Így az átszervezést a magyar tartományi vezetők a hatvanas évek végének viszonylag liberális belpolitikai helyzetében nem tekintették a nemzetiségi jogok csökkentésének - írta Hunya Gábor.
Nem váltak be a magyar remények
Az 1965-től, Gheorghe Gheorghiu-Dej pártvezér halálától a hatalmát fokozatosan kiépítő új pártfőtitkár, a később a nacionalizmusra építő Nicolae Ceausescu kezdeti éveiben valóban eltért a korábbi kommunista vezetőktől. 1968-ban Románia például nem vett részt a Prágai Tavasz katonai eltiprásában, Csehszlovákia katonai megszállásában, és Románián belül is némileg teret engedett a kisebbségi törekvéseknek ebben a periódusban.
Hunya az 1968-as közigazgatási reform kapcsán hangsúlyozza: "...a hatalom ugyanis ekkor még nem használta ki a megosztás és a különstátusz felszámolásából adódó lehetőségeket, a maradék kollektív nemzetiségi jogok elvesztése sokak számára nem látszott nagy áldozatnak, amikor az általános oktatási, publikálási, művelődési lehetőségek rövid időre javultak" Romániában.
Ám utólag nem váltak be a magyar remények. Marosvásárhely elrománosításához például nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és ellátását román munkaerővel még a MAT elleni kampány idején határozta el Bukarest. A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai lassan eltolódtak. 1966-ban még 60-61 ezer magyar jutott 24-25 ezer románra a népszámlálások tanúsága szerint, 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. A 2011-es népszavazás azt mutatja - bár ezeket az adatokat nagyfokú óvatossággal kell kezelni a kisebbségkutatók szerint -, hogy 66 ezer románra már csak 57 ezer magyar jut Marosvásárhelyen.
Szegő Iván Miklós
Origo.hu,

Belföldi hírek
Bányavállalatot alapítana a kormány
A kormány arra készül, hogy önálló cégbe tömörítse a verespataki aranybányászat újraindítására készülő Roşia Montană Gold Corporation társaság román állami tulajdonban levő kisebbségi részvénycsomagját. A tervek szerint a kormány az állami tulajdonban levő Minvest Déva társaság részleges felosztásával hozná létre a Minvest Roşia Montană társaságot, és arra ruházná át az államnak a kanadai többségi tulajdonban levő Roşia Montană Gold Corporationban (RMGC) birtokolt 19,3 százalékos tulajdonrészét.
Az új társaság fő tevékenységi köre a bányászatot kiegészítő szolgáltatások elvégzése lenne, és működését Dan Şova infrastruktúráért és külföldi beruházásokért felelős tárca nélküli miniszter felügyelné. A kormány megfeszített ütemet diktál: május közepéig valamennyi érintett minisztériumnak láttamoznia kell a tervezetet, az új társaságnak pedig a kormány döntése utáni két hónapban működőképessé kell válnia. A kabinet azzal készül érvelni a döntés mellett, hogy a Verespatak környéki színesfémek kitermelése több milliárd dollárra becsült bevételt hozna a költségvetésnek, nagymértékben hozzájárulhatna a romániai bányászat fellendítéséhez, és sok munkahelyet teremtene egy olyan térségben, amelyet ma munkanélküliség sújt. Az új társaság létrehozását azért tartja szükségesnek, hogy közvetlenül tudja felügyelni az RMGC tevékenységét, biztosítani tudja a haszon részarányos befizetését a román költségvetésbe, és függetleníteni tudja a Minvest Déva gazdasági kilátásaitól. Eugen David, a verespataki aranybánya megnyitása ellen küzdő Alburnus Maior egyesület elnöke elmondta: egyelőre nem látja át a döntés hátterét, de nyilvánvaló, hogy „körmönfont megoldásra készül a kormány”. Hozzátette: az általa vezetett egyesület perek sorával próbálta megakadályozni a verespataki bányanyitást, e perekben ügyvédeiknek a Dan Şova miniszter édesanyja által működtetett ügyvédi irodával kellett megküzdeniük. Ezen iroda ügyvédei képviselték ugyanis a RMGC érdekeit. Az érdek-összefonódást jelezni fogják az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnek. Az RMGC 1997-ben szerzett bányászati engedélyt Verespatak térségében, ahol a római kori emlékeket őrző település eltüntetésével, ciántechnológiás eljárással, 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt készül kitermelni.
Középkori az úthálózatunk
Romániának még a huszonegyedik században is középkori közlekedési rendszere van – derül ki az országos statisztikai hivatal adataiból. Vannak olyan országutak – főként Vrancea, Giurgiu és Argeş megyében –, amelyek olykor 15 kilométeres szakaszon földutak és 260 kilométeren kövezettek. Ezeket télen le is szokták zárni, mert balesetveszélyesek. A megyei utak esetében még rosszabb a helyzet, országszinten 2200 kilométer földút és több mint 7000 kilométer makadámút. Az aszfaltozott részek is többnyire a régi szekérutak sokszor élesen kanyargó nyomvonalát követik, igen kevés kiigazítással. Az uniós országokhoz mérve Románia az autópálya-építésben is sereghajtó: habár 2011 óta növekedett a számuk, jelenleg összesen 550 kilométer használható, az sem összefüggő, Szeben mellett például csak 20 kilométeres. Ehhez képest Spanyolországban 13 000, Franciaországban vagy Németországban 11 000 kilométer autópályát adtak át a forgalomnak.
A munkahelyekért sztrájkolnak
A Szabad Szakszervezetek Maros megyei szervezete az Azomureş vegyipari üzem érdekvédelmi szervezetével közösen bejelentette, hogy ma délután 2 óra és fél 5 között tüntetést szerveznek a Maros megyei prefektúra előtt. Az alkalmazottak az ellen tiltakoznak, hogy a kombinát vezetősége külső céget fog megbízni a gyár gépeinek és berendezéseinek karbantartásával. Az érdekvédelmi szervezetek szerint az intézkedés munkahelyek megszűnéséhez vezethet, mivel e berendezések műszaki állapotától függ a gyár közép- és hosszú távú tevékenysége. A marosvásárhelyi vegyipari üzem svájci vezetősége a kombinát megvásárlásakor azt vállalta, hogy 2015-ig korszerűsíti a gyár berendezéseit, és ezáltal csökkenti a légszennyezést. Ez a feltétele annak, hogy meghosszabbítsák a kombinát működési engedélyét. t Az Azomureş húsvétra egy országos minimálbérnek megfelelő összeget, 750 lejes báránypénzt adott 2000-nél több alkalmazottjának. A vállalati kollektív munkaszerződés értelmében a cég egy évben négyszer – húsvétkor, karácsonykor, a kémikusok napján, illetve a pihenőszabadság kivételekor – oszt jutalompénzt. A magyar alkalmazottak március 22-én, a húsvétot május 5-én ünneplő románok április 26-án kapták meg a juttatást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Így szüntették meg a Magyar Autonóm Tartományt
Negyvenöt évvel ezelőtt, 1968 februárjában tüntették el az akkor már csak névleg autonóm magyar terület utolsó maradványait Romániában. Az igazi csapásokat korábban, az 1956-os magyar forradalom után mérték a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő Magyar Autonóm Tartományra. „Befejeződött a román parlament ülése" – ez a semmitmondó cím jelent meg 1968. február 17-én a Népszabadságban. A rövid cikkből nem derül ki, mi történt: „A román nagy nemzetgyűlés (...) megvitatta, és törvényerőre emelte a közigazgatási-területi átszervezést." A hír szerint megyerendszert hoztak létre 1968. február 16-ai hatállyal. A magyar pártlapból tehát nem lehetett megtudni, hogy a nagy nemzetgyűlés valójában véget vetett az „autonóm" magyar közigazgatási területek 16 éves hagyományának Romániában. Megszüntették ugyanis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Ennek felbomlasztásából jött létre a mai Maros és Hargita megye, illetve ekkor, 1968-ban választották le Brassó tartományból Kovászna megyét Székelyföld déli harmadán.
Észak-Erdély többször is gazdát cserélt
A részben vagy többségében magyarlakta észak-erdélyi területek – és a Székelyföld is – a második világháború vége óta gondot okoztak a Szovjetuniónak. Miután 1944-ben a Vörös Hadsereg – szövetségben az épphogy átállt királyi Romániával – elfoglalta az 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyt, rövid ideig román közigazgatás alatt állt a terület. Ám itt olyan vérengzéseket hajtott végre az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda, hogy Vinogradov orosz vezérezredes szovjet katonai közigazgatást vezetett be 1944. november 14-én – írja R. Süle Andrea történész a Románia 1944-1990 című kötet társszerzőjeként.
Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes 1945-ben megfenyegette a román királyt: az ország függetlenségét veszélyezteti, ha nem nevezi ki Petru Grozát kormányfőnek. Cserében Moszkva Észak-Erdély román közigazgatás alá helyezését is megpendítette. Ez meg is történt Groza kinevezése után, de Sztálin a nemzetiségi jogok biztosítását előírta.
Sztálin hozatta létre az autonóm területet
Groza valóban enyhébb politikát folytatott, ám a földosztásoknál a magyarokat súlyos sérelmek érték. A nemzetiségi érdekképviseletre elvben hivatott Magyar Népi Szövetség (MNSZ) működése a kommunista diktatúra erősödésével, 1947-től formálissá vált Romániában, írja R. Süle. Az 1948-as román alkotmány a kisebbségi kollektív jogokat tovább korlátozta. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, mert az egyházi iskolák anyanyelvi oktatását védte, majd az MNSZ több vezetője és más prominens magyarok kerültek börtönbe. Sokan a Duna-delta haláltáboraiba jutottak, az MNSZ 1953-ban megszűnt.
Így a hagyományos értelemben vett magyar érdekképviselet lehetetlenné vált, de Sztálin 1952-ben Romániában is bevezette a szovjet nemzetiségi modellt, és autonóm tartományt kreált. Stefano Bottoni történész néhány éve könyvet írt Sztálin a székelyeknél címmel. Szerinte 1952-ben mind a magyar, mind a román kommunistákat meglepte a szovjet ötlet a székelyföldi magyar autonómiáról. A magyarok körében azért nem volt népszerű ez, mert politikájukat összerdélyi szinten akarták képviselni, a románok pedig Románia egységét féltették.
Nem igazi autonómia, inkább üvegház
Természetesen 1952-ben egyik fél sem mert ellenkezni Sztálinnal. Így Bottoni szerint ha nem is jött létre klasszikus értelemben vett autonómia a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) székelyföldi területein, nagyjából a mai Maros megye magyarlakta területeit, továbbá a mai Kovászna és Hargita megyéket egyesítették ebben az „autonóm" közigazgatási egységben.
Az „autonóm" szó nem igazi önrendelkezést jelentett, hanem a kommunizmus „közelebb hozását" az adott nemzetiséghez. Így a beszolgáltatások, a represszió a sztálinista MAT-ban is megvalósult, de az „elnyomottak nyelvén", magyar kommunisták vezényletével. Bárdi Nándor kisebbségkutató szerint itt magyar nyelvi keretek között folyt a társadalom átalakítása, de a MAT-on kívüli Erdélyben a magyar nyelvhasználat leszűkült, elkezdődött a kulturális intézményrendszer leépülése, elrománosítása. Bottoni „üvegháznak" minősíti a Magyar Autonóm Tartományt: az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak ugyanis az archaizált vagy folklorizált székely identitástudat megőrzésében. A MAT-ban nem a kommunista párt hivatalos ideológiája játszotta a legfontosabb szerepet, hanem az egalitárius, egyenlőségelvű társadalomkép és a magyar népi kultúra.
Fordulópont: 1956
Ebben a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő folyamatban hozott döntő fordulatot az 1956-os magyar forradalom, amely az erdélyi fiatalokat is mozgósította. 1957. március 15. előestéjén magyar diákcsoportok rendszerellenes demonstrációkat szerveztek. Sepsiszentgyörgyön tíz diák gyászszalagos koszorút rakott a '48-as emlékműre. Szintén 1957. március 15-én a Petőfi-emlékműnél az EMISZ – az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét 1956-ban Brassóban alapította néhány magyar középiskolás és munkás – demonstrált, a szervezet tevékenysége a Székelyföldre is kiterjedt. Mindez kapóra jött a román hatóságoknak arra, hogy fellépjenek a magyar autonómia ellen. Bottoni rámutat arra, hogy e folyamatok összekapcsolódtak a csehszlovákiai hasonló intézkedésekkel és más kelet-európai homogenizáló törekvésekkel. Az események gyökere azonban keletebbre keresendő: Hruscsov ekkor látott neki újra a Szovjetunió oroszosításának.
Így aztán 1956 után kezdődik meg a MAT felszámolása (formailag előbb csak 1960-as átalakítása), illetve a MAT-on kívüli, kolozsvári magyar Bolyai Egyetem egy román intézménnyel való 1959-es egyesítése, a nemzetiségi nyelven való oktatás további visszaszorítása. Bottoni szerint 56 után a romániai magyar nemzetiségű kommunisták felügyelete alatt indult meg Székelyföld társadalmi betagolódása az egységes román kommunista államba. A román hatóságok ekkor átértelmezték a magyar kérdést: Erdély ismét politikai, sőt állambiztonsági üggyé vált (bár nemcsak magyarok ellen léptek fel ekkoriban).
Román kézben a MAT kulcspozíciói
A MAT kulcspozíciói fokozatosan románok kezébe kerültek 1956 után. A háttérben a „nemzeti homogenizációs program" állt. Bárdi Nándor szerint ekkor a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében sor került a román és a magyar intézmények összevonására.
1957 januárjában Budapesten Varsói Szerződés-csúcstalálkozót rendeztek, amely fordulatot hozott: Magyarországon a Kádár-kormány elhatározta a megtorlást, Romániában pedig Alexandru Draghici állambiztonsági miniszter parancsot adott hírszerző akciókra. Az 1957. februári romániai parlamenti választásokat számos incidens kísérte Székelyföldön.
Ezután az 1957. február 23-ai zárt ülésen a román belügyminisztérium képviselői (az ekkor már a pártban második emberek számító Nicolae Ceausescu emberei) és a tartományi párttitkárok csaptak össze. Draghici 1957 decemberében nevezte először veszélyforrásnak a kisebbségeket. Szerinte 240 nyomozás folyt csak a MAT területén. (Draghici 1993-ban Magyarországon hunyt el, hiába kérte Románia éveken át az Antall-kormánytól az exminiszter kiadatását.)
Romániában az 1956-os magyar forradalom után legalább 45 román és magyar nemzetiségű embert végeztek ki, az elítéltek száma pedig 1957-59 között tízezerre tehető (többségében románokról van szó), de a börtönbe kerültek összlétszáma akár majdnem 18 ezer lehetett. A legtöbb letartóztatás nem Erdélyben történt, hanem Galati és Craiova megyékben. Bár a teljes népességhez viszonyítva a magyarokat sűrűbben sújtották a letartóztatások, igazán kirívó a halálos ítéletek kiszabása volt. Bottoni szerint 1958-ban 34 romániai halálraítélt közül tizenhárman (38 százalék) voltak magyarok.
A MAT megtörése
A MAT végleges meggyengítése, feldarabolása és román lakossággal való felduzzasztása 1960 végén történt. Ekkor került Kézdi és Sepsi járás Brassó tartományhoz. A MAT helyett létrehozták az MMAT-ot, vagyis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez viszont román lakta Kolozs megyei területeket csaptak, módosítva az etnikai arányokat.
Végül a folyamatot a már említett 1968-as átszervezés tetőzte be. Ekkor a korábbi 17 tartomány helyett 40 megye jött létre – ezt már az említett Románia 1944-1990 című kötetben írja Hunya Gábor. A megyerendszer megszüntetésével feldarabolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is, amelyet Maros és Hargita megyékre bontottak szét.
Valójában ez már csak formai változás volt, és az ekkor létrehozott Kovásznának – Sepsi és Kézdi járásoknak – a román többségű Brassóból történő 1968-as kiválása pozitívnak is lehetne tekinthető. Ez a térség ugyanis a MAT részét képezte 1952 és 1960 között. Így az átszervezést a magyar tartományi vezetők a hatvanas évek végének viszonylag liberális belpolitikai helyzetében nem tekintették a nemzetiségi jogok csökkentésének – írta Hunya Gábor.
Nem váltak be a magyar remények
Az 1965-től, Gheorghe Gheorghiu-Dej pártvezér halálától a hatalmát fokozatosan kiépítő új pártfőtitkár, a később a nacionalizmusra építő Nicolae Ceausescu kezdeti éveiben valóban eltért a korábbi kommunista vezetőktől. 1968-ban Románia például nem vett részt a Prágai Tavasz katonai eltiprásában, Csehszlovákia katonai megszállásában, és Románián belül is némileg teret engedett a kisebbségi törekvéseknek ebben a periódusban.
Hunya az 1968-as közigazgatási reform kapcsán hangsúlyozza: „...a hatalom ugyanis ekkor még nem használta ki a megosztás és a különstátusz felszámolásából adódó lehetőségeket, a maradék kollektív nemzetiségi jogok elvesztése sokak számára nem látszott nagy áldozatnak, amikor az általános oktatási, publikálási, művelődési lehetőségek rövid időre javultak" Romániában.
Ám utólag nem váltak be a magyar remények. Marosvásárhely elrománosításához például nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és ellátását román munkaerővel még a MAT elleni kampány idején határozta el Bukarest. A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai lassan eltolódtak. 1966-ban még 60-61 ezer magyar jutott 24-25 ezer románra a népszámlálások tanúsága szerint, 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. A 2011-es népszavazás azt mutatja – bár ezeket az adatokat nagyfokú óvatossággal kell kezelni a kisebbségkutatók szerint -, hogy 66 ezer románra már csak 57 ezer magyar jut Marosvásárhelyen. Szegő Iván Miklós
origo.hu
Székelyhon.ro

"Aggodalom"
Az ipari földgáz árának 25 százalékos emelése április 1-jétől kiverte a biztosítékot a marosvásárhelyi Azomures vegyi üzem befektetőinél, akik azt mondják, ilyen körülmények között gazdaságilag már nem kifizetődő a vállalat működtetése. A kombinát Alternativa 2002 szakszervezete pénteken aggodalmát fejezte ki, mondván, a gáztermelők által kieszközölt drágítás következményei mind a kombinát, mind alkalmazottai számára rendkívül negatívak lehetnek.
Az alkalmazottak érdekvédelmi szervezete valamint a kombinát képviselői kijelentették, a vállalatnak még két hétre van elegendő földgázkészlete, ezt követően a vezetőség kényszerelbocsátásokat hajthat végre, és több mint 2000 alkalmazottól válhat meg időszakosan, ha a fenti alapanyag árát nem csökkentik. Ugyanaz a szakszervezet, amely tavaly ősszel bizonyos gazdasági tevékenységek kiszervezése ellen igen hevesen tiltakozott, most amiatt is aggódik, hogy a kombinátban aktiváló, összességében mintegy 1500 – zömében az Azomurestől átigazolt – alkalmazottat foglalkoztató "külső" cégek is kénytelenek lesznek hosszabb-rövidebb időre megválni dolgozóiktól. A kényszerelbocsátások mellett a vállalat akár tevékenységének szűkítéséhez is folyamodhat, ami végleges elbocsátásokkal jár – tették hozzá. Az Alternativa 2002 az államkasszát is "félti", amely a fenti intézkedések nyomán kevesebbet bevételez majd mind a nyereségadóból, mind a társadalombiztosítási, mind az egészségbiztosítási járulékokból. Ami viszont a leginkább érinti a marosvásárhelyieket és a környékbeli települések lakóit, a burkolt zsarolás: az Azomures kénytelen lesz véglegesen lemondani a megközelítőleg 200 millió eurós, környezetvédelmi célú beruházásokról, amelyeket, mint köztudott, 2015 végéig (közeleg a határidő...) meg kell tennie ahhoz, hogy működési engedélyt kaphasson az illetékes hatóságoktól.
A fenti riogatások nemcsak közleményekben hangzottak el, hanem a prefektúrán a konfliktushelyzetek feloldására létesített társadalmi párbeszéd nevű bizottság ülésén is. A szakszervezet szerint nem arról van szó, hogy az állam beavatkozását kérjék egy magánbefektető vállalkozásának védelmére, csupán sürgős intézkedéseket szeretnének kieszközölni munkahelyek megtartására az Azomuresnél. Annál az Azomuresnél, amelyet a wall-street.ro 2012-ben a legjobban teljesítő 50 hazai vállalat közül a 9. helyre sorolt, amely Kelet-Európa legnagyobb műtrágyagyártójának számít, és amely sajtóforrások szerint 2010- ben 154, 2011-ben 346 millió lejes nettó profittal zárt 1,62 milliárd lejes üzleti forgalom mellett, 2012-ben pedig 55 millió euró nyereséget könyvelt el, miközben üzleti forgalma 416 millió euró volt.
Az Azomures tárgyalási pozíciói tehát erősek, és várható, hogy a nyomásgyakorlás folyamatában beveti minden "fegyverét", amelyek tárházában még mindig előkelő helyen áll a "szociális probléma". (Érdekes, senki nem hivatkozott erre, amikor a ’90-es években a város bezárásra vagy olcsó privatizációra ítélt nagyüzemeiből több ezer alkalmazottat tettek útra...)
Talán kicsit "meredek" a hirtelen 25 százalékos gázárnövekedés, de naivitás lenne azt hinni, hogy két hét múlva a kombinát elküldi mind a 2600 alkalmazottját, és végleg bezárja a kapuit. De az sem méltányos a többi fogyasztói kategóriával szemben, hogy a gázárral évtizedeken át kedveznek egy eurómilliós profitot termelő vállalatnak, amely létrejötte óta súlyosan szennyezi a környezetet. Ez utóbbiért kit és mikor vonnak végre felelősségre?
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Húsz év alatt eltűnt a hazai ipar harmada
A megváltozott piaci viszonyok, az elhibázott privatizációs politika és a rossz menedzsment miatt ment csődbe vagy vegetál több tucat korábbi nagyvállalat.
Két évtized alatt teljesen átrendeződött a román gazdaság. Az Országos Cégbíróság adatai alapján a Ziarul Financiar gazdasági napilap összeállította a 100 legnagyobb feldolgozó ipari vállalat 1994-es rangsorát. A listán szereplő cégek egyharmadát időközben felszámolták, illetve nem működnek.
A nagyvállalatok nem nőttek együtt a GDP-vel
1994-ben a vezető ipari vállalatok teljes éves forgalma 8,6 milliárd dollárt tett ki, míg tavaly, ugyanezen társaságok összesen 16 milliárd dolláros forgalmat bonyolítottak. Ez nagyon sovány eredmény, fogyelembe véve, hogy az eltelt húsz év alatt az ország bruttó hazai terméke hozzávetőleg meghatszorozódott, 30 milliárd dollárról 190 milliárdra nőtt.
Még lesujtóbb az összehasonlítás, ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi eredményhez 11 milliárd dollárral négy cég ( Automobile Dacia, Rompetrol Rafinare, Petrotel Lukoil, ArcelorMittal Galac) járult hozzá, a fennmaradó 96 összesített forgalma nagyjából ugyanazon a szinten van mint 20 évvel ezelőtt.
1994-ben a román ipar zászlóshajója az ArcelorMittal volt, 777 millió dolláros forgalommal. Az indiai tulajdonban levő kohászati kombinát jelenleg is a nagy halak közé tartozik, tavalyi forgalma meghaladta az 1,1 milliárd dollárt. A második helyen az időközben a felszámolás sorsára jutott Metalimportexport Rt. állt, 529 millió dolláros forgalommal. A harmadik a szintén megszűnt Arpechim Rt. volt, 435 millió dolláros forgalommal. Ezt 2010-ben zárták be, mivel évi 130 millió dollár veszteséget termelt.
A ranglistán egy sor olyan vállalat is van, melyek, bár még léteznek, ám jelenleg csupán árnyékai egykori önmaguknak. Ebbe a kategóriába tartoznak a Rafo Rt, melynek tavalyi forgalma 25 millió dollár volt, szemben a 20 évvel korábbi 299 millióval, a Rafinăria Astra România, mely 116 millió dollárról 1 millióra, illetve a Tehnoforestexport, amely 84 millió dollárról 2 millióra esett vissza.
A legsikeresebben az Automobile Dacia vészelte át az elmúlt két évtizedet, hiszen forgalmát 267 millió dollárról 5,5 milliárdra emelte. A Rompetrol Rafinare és a Petrotel Lukoil szintén szépen fejlődtek, 1994-ben még csak 362, illetve 347 millió dolláros forgalmat bonyolítottak, tavalyi ereményük azonban már 3,5 és 1,6 milliárd euró volt.
Élmezőnyben az Azomureș
Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb erdélyi vállalatok a vajdahunyadi ArcelorMittal (9.), a marosvásárhelyi Azomureş (12.) és a temesvári Comtim Carnex (13.) voltak. Előbbi visszafejlődött az évek során, forgalma 232 millió dollárról 150 millióra csökkent, míg a bánsági nagyvállalatot felszámolták.
Az Azomureş ellenben jelenleg is sikeres, tavalyi forgalma 481 millió euró volt, ami több mint háromszorosa az 1994-es eredménynek.
Az esztelen privatizáció sokszor csődöt hozott
Az iparon belüli erőteljes átrendeződés nagyrészt a mindenfajta koncepciót nélkülöző privatizációnak tudható be, vélik a szakemberek. „Ész nélkül történt a magánosítás, egyrészt a csúszópénzek miatt. Nagy károkat okozott a Nem adjuk el az országot! szemlélet is, ami miatt sokszor olyankor került csak sor a privatizációra amikor az adott vállalatot már nem lehetett megmenteni” – nyilatkozta Cezar Mereuţă, a Román Akadémia Előrejelző Intézete tudományos tanácsának munkatársa.
Adrian Moraru, a Közpolitikai Intézet (IPP) aligazgatója szerint sok vállalat a hibás menedzsment miatt ment tönkre. „Természetes, hogy a piacgazdaságra való átállás jónéhány cég megszűnéséhez vezetett. Hiába gyártott autógumikat a Danubiana, ha az importból származóak jobbak voltak. Ugyanakkor Romániában nem volt menedzserképzés, a vállalati vezetők nem boldogultak a piacgazdasági viszonyok mellett” – véli a szakember.
Pengő Zoltán, maszol.ro

Sikeres XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó
A Kárpát-medence mezőgazdaságának jelene és jövője
Amint arról előzetesen hírt adtunk, Aradon a Kiállítási Csarnok B pavilonjában szombaton szervezték meg a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozót. Ezt megelőzően, pénteken este a Wine Princess vállalat ópálosi borpincéjében tartották a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének az országos, bővített elnökségi ülését. A közel 20 tagú fórumon egyeztették a másnapi programot, megvitatták az országos gazdaszervezet időszerű kérdéseit.
Rangos gazdafórum
Szombaton 10 órától fogadták a vendégeket, majd házigazdaként Kocsik József AMMGE-elnök köszöntötte a XV. Magyar–magyar Gazdatalálkozó hazai és anyaországi résztvevőit, és a munkálatok levezetésére felkérte a prezídiumban helyet foglaló Horváth Imre alelnököt. Az első felszólaló a Csarnok igazgatója, Adrian Negrău volt, aki megtiszteltetésnek érezte a magas rangú hazai és magyarországi vendégek jelenlétét, nagyra értékelte az AMMGE-vel másfél évtizede működő felhőtlen kapcsolatokat, majd abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy a következő másfél évtizedben is rendszeresen házigazdái lehetnek a két ország gazdálkodóinak, mezőgazdaságának a haladását célzó további rendezvényeknek.
A tényleges munkálatok kezdetén Szevelényi János anyaországi evangélikus-lutheránus lelkipásztor magyarul mondott fohászt, illetve a vezetésével közösen elmondták a miatyánkot. A rövid szertartást románul Jakab István aradi evangélikus-lutheránus lelkipásztor vezetésével ismételték meg.
Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester üdvözlő beszédében – Nagy Andrea tolmácsolt – kiemelten fontosnak tartotta a másfél évtizedes munkát, amivel a határon inneni és túli gazdák érdekeit, a közösségeiknek az építését szolgálják. Ugyanezt teszi az RMDSZ is, immár 25 éve, és a munkában mindig segítő partnerre talált a gazdaszervezetben, annak vezetőségében. Ezt követően, Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök köszöntötte a fórum résztvevőit. Visszaemlékezve az eddigi aradi rendezvényekre, megfogalmazta Aradnak a gazdákhoz szóló üzenetét: a gazdafórumokon nem kulturális, hanem rangos szakemberek és politikusok közreműködésével magas színvonalú szakmai előadások, megbeszélések zajlottak. Ezekre van szükség a mezőgazdaság és a gazdálkodás valós fejlődéséhez.
Daniel Bogoşel, az Arad Megyei Agrárkamara alelnöke, miután tolmácsolta Gheorghe Grad elnök üdvözletét, bizalommal tekintett a magyar és a román agrárkamarák együttműködése elé, megjegyezve: tényleges eredményt csak tízéves munkával lehet felmutatni, de reméli, ennél sokkal tovább fog tartani a mindkét fél számára gyümölcsöző együttműködés. Mondanivalóját ugyancsak NAGY Andrea tolmácsolta.
Miután a lippai Degré Alajos Olvasókör szervezője, Czernák Ferenc egy valódi csikóbőrös kulaccsal alátámasztva mondanivalóját, nagy átéléssel szavalta el Csokonai Vitéz Mihály Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című költeményét, Horváth Imre értékelte az idei búzatermést – az mennyiségileg kielégítő, minőségileg valamivel gyengébb, de az értékesítésével komoly gondok vannak. A nagybani felvásárlók ugyanis 0,5 lejért kívánják átvenni, noha a kenyér ára nem csökken. A lehetetlen helyzet megoldását a kormánytól reméli.
EU-költségvetés függvényében
A továbbiakban Sebestyén Csaba RMGE-országos elnök az Európai Unió 2014–2020. közötti költségvetési időszakát elemezve, érintette az abban megfogalmazott prioritásokat: a mezőgazdaság zöldítését, az ökogazdálkodás, a fiatal gazdálkodók, illetve a kisgazdaságok támogatását, a tematikus alprogramok támogatását. Új szerepkört kívánnak adni a szaktanácsadásnak, az együttműködésen alapuló nemzetközi befektetéseknek és az innovációnak. Támogatni kívánják a nehézségekkel küszködő ágazatokat és a hátrányos helyzetű hegyvidékeket. Mivel tagja az államelnöki hivatal mezőgazdasági tanácsadó testületének, betekintést nyújtott abba a kemény küzdelembe, amit a nagygazdaságok képviselőivel kellett véghezvinniük a kisgazdaságok támogatásáért. Szerinte ugyanis, nem a gépet, hanem az embert, a családi vállalkozásokat kell támogatni, amelyekből Erdélyben van a legtöbb. Románia a következő 7 évben 8,1 milliárd euró támogatást kap vidékfejlesztésre, amiben a családi vállalkozások fejlesztését kiemelt prioritásnak tartaná.
Utána dr. habil Horváth József dékán, a Szegedi Tudományegyetem Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karának a tanára tartott előadást Az agrár-felsőoktatás szerepe a mezőgazdaság fejlesztésében címmel. Szerinte a fejlődés fontos eleme a szakosodás, ami azt jelenti, az idei termesztési tervet a jövő évi támogatások ismeretében, figyelembe vételével kell elkészíteni. Ezzel párhuzamosan a munka nem csak emberi képességet, hanem menedzserkészséget is feltételez, ugyanis ha nem követjük nyomon a piaci folyamatokat, komoly zavarok állhatnak be a gazdálkodásunkban. Ami a mezőgazdasági szakképzést illeti, az új tanévben az agrármérnöki karra jelentkező fiatalok száma 15%-kal növekedett, de az Egyetem is folyamatosan méri a piaci igényeket, ezért juh- és kecsketenyésztő szakot is beindítottak. Előadása végén kitért arra a sikeres pályázatra, amit az egyetem, a Temesvári Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemmel, illetve az AMMGE, a Bánsági Magyar Gazdák Egyesülete, továbbá az Orosháza és Vidéke Gazdakör közösen nyert a falusi turizmusnak a régióban történő fellendítése érdekében.
A továbbiakban Horváth Levente Ákos, a Szociális, Családi és Munkaügyi Minisztérium államtitkára tartott magvas előadást Munkahelyteremtő mezőgazdaság címmel. Ebben részletes adatokkal alátámasztva elemezte a hazai mezőgazdaságban foglalkoztatott, továbbá a nyugati mezőgazdasági szektorban tapasztalatot szerzett romániai munkaerő hazahívásának, tapasztalata hasznosítását célzó elképzeléseit. Az előadás fontosságára való tekintettel, arra egy későbbi időpontban részletesen visszatérünk.
Utána Lázár Zoltán, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöki kabinetfőnöke tartott előadást A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara a Kárpát-medencében – A pártoló tagság fogalma címmel. Ebben részletesen kitért az anyaországi helyzetre, ahol az Agrárgazdasági Kamarának 380 ezer tagja van, 600 falugazdász hatékonyan segíti szaktanácsaival a gazdálkodókat. Mivel az Agrárkamara első alkalommal vesz részt hivatalosan romániai rendezvényen, ez a kezdő lépés afelé, hogy a Kárpát-medencében működő magyar gazdaszervezetek számára is elérhetővé tegyék mindazokat az előnyöket, amelyeket az anyaországiak a vetőmagbeszerzés, az üzemanyag-vásárlás, illetve a szaktanácsadás terén élveznek.
Ezt követően Vasile Buta, az Archim Fertil Kft.-nek az öthalmi telepén található, a marosvásárhelyi Azomureş Vegyipari Kombinát termékeiről tartott román nyelvű bemutatót. Utána Marozsán Henrietta, a Marton Genetics Kft. kereskedelmi igazgatója tartott színes, termékismertetők szórásával egybekötött előadást Újgenerációs Marton Genetics hibridkukoricák címmel.
A résztvevők közül Nagy Miklós, a Vajdasági Gazdaszervezetek Szövetségének az elnöke ismertette az EU-tagjelölt szerbiai, illetve vajdasági mezőgazdaság helyzetét, ahol egy-egy családra hozzávetőleg 5 hektár termőföld esik, és a feldolgozóiparban mutatkozó munkanélküliség miatt nőtt a gazdálkodók aránya.
Bográcsos pörköltfőző-verseny
A rövid kávészünet előtt Horváth Imre javaslatára, a kültéri kiállítás szélén javában zajló bográcsos pörköltfőző verseny zsűrijébe beválasztották Farkas Viktóriát, Pallér Istvánt és Bóka Eriket. Kávészünet után Farkas Viktória, a Máltai Segélyszolgálat Aradi Szervezetének az elnöke, gabona minőségi ellenőrként eltöltött 40 évének a tapasztalatait osztotta meg hallgatóságával, az idei kenyérgabona minőségével kapcsolatban. Bodó Géza, az Udvarhelyszéki Gazdakör elnöke, az országos elnökség tagja, a burgonyaértékesítés és -tárolás nehézségeit ecsetelve, a gazdálkodók által létrehozandó és működtetett értékesítés szövetkezet fontosságát emelte ki. Pallér István szabadkígyósi biogazdálkodó az ökögazdálkodásban rejlő lehetőségeket domborította ki.
A Magyar–magyar Gazdatalálkozó Sebestyén Csaba értékelőjével zárult, amiben köszönetet mondott a rangos előadásokért, Kocsik József AMMGE-elnöknek és csapatának a kiváló szervezésért, az ebben közreműködő RMDSZ Arad megyei szervezetének, a Románia Magyar Gazdák Egyesületének, az Arad Megyei Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamarának, valamint a Magyar Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának, illetve a támogatásért a Magyar Földművelésügyi Minisztériumnak, a Communitas Alapítványnak és az Arad Megyei Kulturális Központnak. Zárszavában a Székelyudvarhelyen november 8-ára tervezett, az RMGE és jogelődjei alapításának a 170 éves évfordulója alkalmából terezett nagyszabású ünnepségre hívott minden résztvevőt.
Kiállítók között
A kiállítócsarnokban járva, mindenfajta kézműves terméket, élelmiszereket, italokat, háztartási felszereléseket kínáltak eladásra. Közöttük közös standon újra megtaláltuk Csipkár Imre, Fazekasvarsándon munkálkodó fűszerpaprika termesztőt, aki a felfűzött, csöves fűszerpaprikával, mezőgazdasági terményekkel ékesített standon idei, őrölt fűszerpaprikát kínált eladásra, különböző csomagolásban. Nem is akármilyet, mert a termesztő szerint, az idei közepes termésből készített őrleménye jobb a szegedinél. Amint a stand társbérlőjétől, a Tulipán Kft. jelen lévő képviselőjétől, Balta Emesétől megtudtuk, ismét anyaországi és ménesi palackozott borokat, színes szakácskönyveket, lapokat, Arad feliratú, illetve a várost ábrázoló képekkel díszített csuprokat, hűtőmágneseket kínáltak eladásra, a tavalyinál nagyobb sikerrel. A pörköltfőző verseny helyszínéhez vezető úton főként korszerű mezőgazdasági gépeket, traktorokat, mezőgazdasági kellékeket, az állatrészlegen kevés lovat láttunk.
Közben a zsűri meghozta döntését, és a három induló közül az arad-gáji RMDSZ, Khell Levente és Péter Vilmos gazdák által képviselt csapata győzött. A résztvevők a sörsátrak alatt minden pörköltet jó étvággyal elfogyasztottak, közben jó hangulatba beszélgettek, ismerkedtek, együtt tervezték a gazdálkodás közös jövőjét.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

A marosvásárhelyi „csernobili”
Ha az Azomureşről hall, nincs az a vásárhelyi lakos, akinek ne az általa okozott környezetszennyezés jutna először eszébe. A „szocialista iparosítás” éveiben a város tövébe épített füstokádó kolosszus kettős célt szolgált: egyrészt a vidék ipari fejlesztését, másrészt a munkaerő betelepítése által a város etnikai összetételének a megváltoztatását.
A kombinát az erőszakos román terjeszkedés jelképeként vonult be az erdélyi magyar köztudatba. Emlékszem, gyermekkorom idején, a hatvanas években a hatalom által elkényeztetett, a „bennszülöttekkel” szemben minden téren indokolatlan előnyben részesített idegen szinonimájaként használtuk a „kombinátos” jelzőt. A kommunista diktatúra alatt végig környezetvédelmi engedély nélkül működő vegyi üzem évtizedeken keresztül szennyezte a környezetet. Civilizáltabb országokban a településektől legalább 30 kilométernyi távolságra építették a hasonló létesítményeket. A 147 hektáron elterülő Azomureş esetében az ország akkori urai ezt nem tartották szükségesnek.
A lakosság, illetve a környezetszennyezés valós mértékével, súlyosságával tisztában levő kevesek sokáig abban reménykedtek, hogy a környezetvédelem írott és íratlan szabályait rendre és komolyabb következmények nélkül megszegő ipari szörnyeteget a piacgazdaság kérlelhetetlen törvényei kényszerítik majd arra, hogy beszüntesse környezetromboló és egészségkárosító tevékenységét. Mindhiába. Ahányszor felvetődik a kombinát bezárásának lehetősége, az illetékesek mindig a lépés okozta szociális következményekkel takaróznak. Érdekes, amikor a város más, korábban nevesnek számító termelő egységeit számolták fel futószalagon, senki sem aggódott a munka nélkül maradottak sorsa miatt.
Most azonban kialakulni látszik egy civil összefogás az ügyben. A környezetvédő aktivisták petícióban kérik az EU illetékesétől – az aláírók száma már meghaladta az ezret – a kombinát tevékenységének környezetvédelmi és jogi szempontból történő átvizsgálását. Épp ideje lenne a radikálisabb fellépésnek, hisz egyes vélemények szerint a kombinát környezetszennyező hatását tekintve – egy kis költői túlzással – lassan vetekszik Csernobillel.
Szentgyörgyi László
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Brassai: Nem akarunk mesterséges akadályt gördíteni az előválasztás elé
A fenti kijelentés tegnap, az RMDSZ megyei székházában tartott sajtóreggelin hangzott el, amelyen Brassai Zsombor elnök és Soós Zoltán városi tanácsos az előválasztásokról, az összefogás fontosságáról, illetve az Azomures vegyikombinát ügyében javasolt népszavazásról beszélt.
Soós Zoltán egyfajta partnerséget kért a magyar sajtó részéről, hiszen "nehéz 10 hónap áll előttünk, lesz egy magyar–magyar megmérettetés, aminek az az előnye, hogy egy magyar jelölt maradjon a választásokig, mert a magyar–magyar konkurencia káros hatású". Fontosnak tartja Marosvásárhely különböző politikai alakulatainak az összefogását, amely "a Vásárhelyi Forgatag során megvalósult egy bizonyos szinten", és erre alapozva remélik, hogy tovább tudnak lépni, nem csak a kulturális rendezvények kapcsán.
"Alvó" városból a szecesszió fővárosa
Élhető Marosvásárhelyt szeretnének, jelentette ki, ez programja egyik fontos része. Ezen belül a környezetszennyezés és természetesen az Azomures. Kikérnék a város lakóinak a véleményét, hogy végre legyen egy jogi eszköz a kezükben. Emellett határozatban kérik a várostól orvosi tanulmány készítését, hogy konkrét adataik legyenek, milyen egészségkárosító hatása van a vegyi kombinátnak.
Beszélt a Marosvásárhely kulturális főváros projektről, amely fontos, mert szerinte "Vásárhely ma alvó város gazdasági szempontból, a kitörési pont meglehetősen kevés, a rossz városvezetés az elmúlt 16 évben nem volt képes Vásárhelyt növekedési pályára állítani". Nagyszeben példáját hozta fel, ahol az említett státus pozitív folyamatokat indított el ismertség és gazdasági fejlődés szempontjából is. A projektnek köszönhetően, reméli, megszűnik a nacionalista propaganda, és javulni fog a közhangulat. Véleménye szerint Marosvásárhely a szecesszió fővárosa kellene legyen Romániában, illetve a kultúra kapuja Erdélyben, összehangolva a repülőtér, illetve a nagyvárosi övezet fejlesztésével.
Brassai Zsombor szerint a magyar sajtó szerepe felértékelődik a következő időszakban, vannak fontos témák, amelyeket partnerként kell kezelni. Ilyen közös problémának az Azomures ügyét nevezte, nem tagadva a politikum felelősségét sem, de, mint mondta, a jövő szempontjából kell kezelni ezt a mindig aktuális kérdést, amely az egész városra, sőt a környező falvakra kiterjedő közérdekű problémát jelent.
Fontosnak nevezte a politikai összefogáson alapuló előválasztást is, ebben is a magyar sajtó támogatását kérte, hiszen egy hosszú évek óta tartó politikai szembenállást sikerült feloldani. Véleménye szerint az előválasztásokkal Maros megyében pontot tudnak tenni erre a kérdésre.
Népújság: – Az összefogásról, a magyar–magyar politikai szembenállás feloldásáról beszélt. Ezzel szemben az elmúlt napokban az Erdélyi Magyar Néppárt bejelentette, hogy külön indul a választásokon. Hogyan beszélhetünk összefogásról, amikor az egyik párt külön szándékszik indulni?
Brassai Zsombor: – A Néppárt döntése egy kicsit ellentmondásos, a nyilatkozatban arról beszélnek, hogy országos szintű összefogás nem lesz, de nem kifogásolják a helyi szintű összefogást. Azt azonban értékelem, hogy Portik Vilmos megyei elnök a bejelentést követően azonnal kijelentette, hogy Marosvásárhelyen minden marad az egyezség szerint, és így megyünk tovább.
Soós Zoltán: – Az összefogással kapcsolatosan annyit jegyeznék meg, hogy Portik Vilmossal való baráti kapcsolatom, és a Forgatagban kifejtett közös munka is garancia arra, hogy az összefogást a mi részünkről nem fenyegeti semmiféle veszély. Úgy érezzük, itt nem a személyekről van szó, hanem a közösségről. Még lehet jelentkezni, és minél többen jelentkeznek, annál inkább erősítjük az előválasztások hitelességét.
Népújság: – Van-e újabb jelentkező, és hogyan állnak a regisztrációval?
Brassai Zsombor: – A regisztrálók száma növekedett, 3000 körül tartunk. Újra Portik Vilmosra hivatkozva mondom, hogy jó lenne, ha a magyarok 10%-a regisztrálna, ami kb. 5000 regisztrációt jelent. Viszont a nyári időszakban értelmetlen különösebben befektetni az előválasztási kampányba, de a nyár vége felé elindítunk egy, az egész várost behálózó kampányt. Egyébként a konzultációinkból az derül ki, hogy a város magyar lakosságának mintegy 70-75%-a tud az előválasztásról, 30-35%-a azt is pontosan tudja, hogy mikor lesz, és még többen tudják, hogy kik a jelöltek. Tehát az előválasztás mint olyan, érdekli a lakosságot. Viszont elismerem, hogy a regisztráció, amelyet egyébként mindhárom párt jónak tartott, úgy tűnik, mintha akadályozná a tulajdonképpeni részvételi szándékot. Gyanús. Ez a gyanú abból az RMDSZ- átszervezési cirkuszból ered, amit 2013 elején indítottunk el, szokatlan, idegen stb., jóllehet ez nemzetközi gyakorlat, az Egyesült Államoktól Magyarországig mindenhol gyakorolják. De ha ez valóban akadály, nyilván ezt is újragondoljuk. Nem akarunk semmiféle mesterséges akadályt gördíteni az előválasztás elé.
Népújság: – A kombináttal kapcsolatosan népszavazásról beszélt; hogyan képzeli el?
Brassai Zsombor: – A népszavazást törvény szabályozza, amely szerint többféleképpen lehet kezdeményezni: aláírásgyűjtéssel, de a helyi tanács egyharmadának kezdeményezésére is napirendre tűzhető a kérdés, és egyszerű többséggel a helyi tanács dönt arról, hogy a népszavazást kiírja vagy nem. Ma bejelentjük, hogy a következő tanácsülésig előkészítjük az anyagot, és napirendre fogjuk tűzni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

November 29-én tartana népszavazást Azomures-ügyben az RMDSZ
Kedden a marosvásárhelyi tanács RMDSZ- frakciója határozattervezetet iktatott a polgármesteri hivatalban, erről Peti András alpolgármester, a marosvásárhelyi RMDSZ elnöke és Soós Zoltán tanácsos tegnapi sajtótájékoztatójukon számoltak be. A képviselők ismertették a tervezetet, hangsúlyozva, a jövő keddi soros közgyűlésen terjesztik elő.
Peti András emlékeztetett rá, hogy július végén Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke bejelentette, hogy a szövetség marosvásárhelyi frakciója kezdeményezni fogja helyi népszavazás kiírását a légszennyezéssel kapcsolatosan, ezt pedig a legutóbbi soros tanácsülésen Soós Zoltán képviselő is megerősítette. "Soós Zoltán nemcsak azt jelentette be, hogy a frakció kezdeményezni fogja a referendum kiírását, hanem azt is javasolta, hogy az önkormányzat készíttessen környezetvédelmi és egészségügyi hatástanulmányt. Azóta kidolgoztunk egy olyan konkrét intézkedéscsomagot, ami már a népszavazás előtt keretet nyújt ahhoz, hogy a környezetszennyezést csökkentsük. Marosvásárhelyen mindenkinek joga van a tiszta környezethez, a tiszta levegőhöz, a kiegyensúlyozott és tiszta városhoz, és ennek megfelelően a polgármesteri hivatal, a városi tanács a helyi közigazgatási törvény által biztosított hatásköröket gyakorolva több intézkedést javasol a tegnap beiktatott határozattervezetben" – tette hozzá az alpolgármester. A Peti András által említett intézkedések egyrészt korszerű mérőműszerek vásárlására vonatkoznak (amelyeket a környezetvédelmi hatóságnak ingyenesen bérbe adnának), a tervezet kidolgozói szerint a műszerek folyamatosan hiteles adatokat biztosítanának az adott városrészen mért környezetszennyezési adatok határértékei tekintetében, amit interneten is lehetne követni. "A környezetvédelmi hatóságtól azt várjuk el, hogy törvényes kötelezettségeinek megfelelően állapítsa meg a határérték-túllépést, ha van ilyen, és jelezze a környezetvédelmi őrségnek, hogy az minden esetben állapítsa meg a szabálysértést és foganatosítsa a törvény által előírt büntetéseket. Amennyiben ezt nem teszi, a polgármesteri hivatal közterület-fenntartó igazgatósága és azon belül a környezetvédelmi szakosztály értesítené a bűnüldöző szerveket" – jelentette ki Peti András. A második javaslat az RMDSZ-képviselők szerint nem egyedülálló Romániában: Szászsebesen a helyi tanács megszavazta, hogy az önkormányzat rendelje meg a környezetvédelmi és a lakosság egészségi hatástanulmányát, független és hiteles szakértők bevonásával. Az RMDSZ-frakció harmadik javaslata környezetvédelmi helyi adó bevezetésére vonatkozik, amit a bizonyítottan környezetszennyezést okozó cégekre rónának ki jövő évtől, és a szóban forgó cégek üzleti forgalmának 0,1 százalékát tenné ki. Erre Peti András szerint az adótörvénykönyv lehetőséget biztosít, a befolyó összegeket a vásárhelyi önkormányzat kizárólag egészség- és környezetvédelmi projektekre, bírósági eljárásokra, a környezeti szennyezést mérő műszerek karbantartására, tanulmányok elkészítésére és akár a népszavazásra is fordítanák. A határozattervezet negyedik javaslata: népszavazás kezdeményezése az Azomures-ügyben.
"Legyen egy jogi eszköz a kezünkben!"
Soós Zoltán elmondta, a határozattervezetet a jövő keddi tanácsülésen terjeszti elő a frakció, és felkértek minden tanácsost, pozitívan álljanak hozzá, hiszen nem etnikai kérdésről van szó, hanem a lakosság egészségét veszélyeztető problémáról, amely mind a magyar, mind a román közösséget egyaránt érinti. Hogy miért éppen most kell megvitatni a tervezetet? Soós Zoltán közölte: "Az RMDSZ-en belül lezajlott egy generációváltás, és a mi generációnk, élve az Európai Unió és a demokrácia adta lehetőségekkel, számos nyugati példát követve, meg szeretné oldani a környezeti problémákat, szeretne egy olyan városban élni, amely nem szennyezett, és a jövő generációknak is tiszta, élhető környezetet biztosít. Mi teljesen másképp látjuk azt, hogy hogyan szeretnénk élni, és hogyan kellene élni ebben a városban, s ezt visszük tovább. Ez végre egy olyan kérdés, amely össze tudja fogni Marosvásárhely lakosságát mind a környezetszennyezés megoldása, mind a munkahelyteremtés szempontjából. Több kezdeményezés is született az elmúlt napokban, a polgármester úr felajánlotta a fizetését a mérések költségének fedezésére és ez megintcsak azt jelenti, hogy a polgármesteri hivatalnak és a polgármesternek nincs reális koncepciója arról, hogy mit lehet kezdeni. Semmi értelme azt mérni, ami már meg van mérve százszor, ezzel csak elhalasztunk egy problémát és nem kapunk választ a kérdésekre. Ezért van szükség egy referendumra, ahol megkérdezzük a marosvásárhelyieket, hogy ők hogyan látják ezt a kérdést, és a népszavazást mint jogi eszközt a későbbiekben használni tudjuk". A képviselő kijelentette: a referendum napja 2015. november 29. lenne, a polgároknak pedig arra kellene igennel vagy nemmel válaszolniuk, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal érvénytelenítse az Azomures vegyi kombinát környezetvédelmi-működési engedélyét. "Ez teljesen egyértelmű választ igényel, akit zavar a környezetszennyezés, az el tudja dönteni a kérdést, és egyértelmű utat mutatunk a közösség számára. Felkérjük a politikai alakulatokat, hogy támogassák a népszavazást, amely közösségi érdek" – tette hozzá Soós Zoltán, aki szerint a polgármesteri hivatal megteheti, hogy visszavonja a kombinát működési engedélyét. A Népújság kérdésére, hogy a szóban forgó engedély visszavonása egyenlő-e a kombinát tevékenységének beszüntetésével, végső soron a vállalat bezárásával, Soós Zoltán kijelentette: "amennyiben nem szűnik meg a környezetszennyezés, e kezdeményezés lényege a kombinátot bezárni, és akkor a polgármesteri hivatalnak a munkahelyteremtésre kell stratégiát kidolgoznia. A lényeg, hogy legyen egy jogi eszköz a kezünkben". Arra nem tudott konkrét választ adni, hogy mennyibe kerülne a népszavazás megtartása, a képviselő szerint vannak adatok arra, hogy egy választás mennyibe kerül, hány körzetet kell létrehozni, ezekből az adatokból kell kiindulni. Soós azt is nehezményezte, hogy a város az elmúlt 25 év alatt nem létesített ipari parkokat, így nem létesülhettek munkahelyek, nem használta ki az egyetemek kutatási kapacitását, szerinte ez azt jelenti, hogy "a városnak 25 évig nem volt közép- és hosszú távú stratégiája". "A város mélyrepülésben van továbbra is" – közölte. Peti András azzal zárta a sajtótájékoztatót, hogy december 31-én az Azomures előtt két lehetőség áll: a vállalat vagy megszerezte az új környezetvédelmi engedélyt a szigorú európai feltételeknek megfelelően, vagy nem, ez utóbbi esetben fel kell függesztenie tevékenységét. "Az új engedély megszerzése azonban még nem garancia arra, hogy nem lesz többé határérték-túllépés. Senki nem garantálhatja, mi pedig be akarjuk biztosítani magunkat, hogy környezetszennyezés esetén a polgármesternek rendelkezésére áll a lakosság népszavazáson kifejtett álláspontja a kombinát ügyében ahhoz, hogy bíróságon kérje az Azomures környezetvédelmi engedélyének bevonását".
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Fodor Imre
Marosvásárhely utolsó magyar polgármesterét és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) volt elnökét 78 évesen, otthonában érte a halál.
Az 1937-ben Csíksomlyón született Fodor Imre 1996 és 2000 között volt Marosvásárhely polgármestere. Tanulmányait derékba törte az 1956-os forradalom. Édesapját a romániai megmozdulásokban való részvétele miatt 1958-ban 25 évi kényszermunkára ítélték, emiatt az akkor ötödéves Fodor Imrét kizárták az egyetemről. Csak hat évvel később végezhette el az egyetem utolsó évét, és szerezhette meg a diplomát. Marosvásárhelyen az Azomureș vegyipari kombinát mérnökeként dolgozott.
Az RMDSZ jelöltjeként 1996-ban választották Marosvásárhely polgármesterévé. A tisztséget 2000-ig viselte, amikor mindössze 168 szavazat hiányzott ahhoz, hogy újabb mandátumot nyerjen. 2004-ig a város alpolgármestereként tevékenykedett.
1997 májusában ő volt a házigazdája Magyarország és Románia államfői, Göncz Árpád és Emil Constantinescu történelmi találkozójának.
Fodor Imre 2006 októberétől 2008 februárjáig a Székely Nemzeti Tanács elnöki tisztségét töltötte be. Elnöksége idején szervezte meg az SZNT azt az egész Székelyföldre kiterjedő mozgóurnás népszavazást, amelynek során több mint kétszázezren igényelték Székelyföld területi autonómiáját.
2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Székelyhon.ro

Huszonöt év kombinátjai
Az Azomureş vegyipari kombinát légszennyezése elleni tüntetésről tudósító egyik tévéadó híradójában elképedve panaszkodik a gyár alkalmazottja: az ország összes műtrágyagyárát sikerült lerombolni 25 év alatt, és most az utolsón, a marosvásárhelyi vállalaton a sor. A felháborodott férfi panaszában benne van az elmúlt negyedszázad romániai iparpolitikájának a teljes csődje: az is, amit tudunk, és az is, amit csak sejtünk. Az átalakítás lehetősége nélkül csődbe vitt és felszámolt nagyvállalatoktól a rosszul privatizált kombinátokig hosszú a sor, és sikertörténet alig akad. Az Azomureş esete is bizonyítja: a svájci befektetők nagy valószínűséggel úgy vásárolták meg a gyárat, hogy a privatizációs szerződésben a román hivatalosságok nem kötelezték az új tulajdonost az uniós környezetvédelmi normák betartására. Hasonló eset történt a tordai cementgyár privatizációja során is, ahol a szintén svájci tulajdonosok az igen szigorú környezetvédelmi előírások betartása helyett egyszerűen felszámolták Aranyosszék legnagyobb kombinátját, utcára pakolva az alkalmazottak többségét. A homályosan és kétértelműen megfogalmazott privatizációs szerződés rájuk eső részét úgy próbálták betartani, hogy a gyár egykori kapacitásának töredékét őrizték meg egy-két részleggel.
Sokan és sokféleképpen üzleteltek tehát az elmúlt negyedszázadban a román állammal. A rengeteg per bizonyítja, hogy szinte mindig az állam és rajta keresztül az utcára került munkavállalók tízezrei jártak rosszul. Elsősorban azért, mert a privatizációk során nem a törvényes előírások és nem a közösségi érdek volt a mérvadó, hanem az adás-vételt lebonyolítók egyéni érdekei. Amire rátevődött a „megmentőként” érkező külföldi cégek rablógazdálkodása: minél kevesebb befektetéssel minél nagyobb profitot lehessen kisajtolni és kivinni az országból.
Ilyen előzmények után aligha létezik már jó megoldás a rendszerváltást túlélt olyan nagyvállalatok számára, mint a marosvásárhelyi műtrágyagyártó kombinát és a hozzá hasonló nagyüzemek. Lehet ugyan siratni a még mindig temérdek embert foglalkoztató ipari kolosszust, ha közben emberek tízezreit mérgezik a gyárból kiszabaduló gázok. A tulajdonosnak anyagilag nem éri meg környezetbarát technológiára átállítani a termelést, így maradnak az ígéretek és fogadkozások olyan szűrőberendezésekre, amelyek csak ideig-óráig lehetnek megoldások. Egy céljuk van tehát: húzni-nyúzni az időt, amíg csak lehet, utána pedig jöhet a végeladás, nincs maradás.
Kétség sem fér ahhoz, hogy ami rosszul indult, az rendszerint rosszul is végződik. Miért lenne éppen a marosvásárhelyi Azomureş kombinát kivétel?
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Kivonult a vásárhelyi tanácsülésről az RMDSZ
Az RMDSZ-es marosvásárhelyi önkormányzati képviselők csütörtökön kivonultak az októberi tanácsülésről, s addig nem kívánnak újra asztalhoz ülni, és szavazni, amíg a városháza nem alkalmazza az általuk benyújtott, és megszavazott határozatokat, főként a kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozót. Követelik azt is, hogy tűzzék napirendre a vegyipari kombinát ügyében benyújtott népszavazás-kiírási tervezetet.
Soós Zoltán a tanácsülés első perceiben elmondta: sérelmezik, hogy a városháza nem lépteti életbe az általuk benyújtott és közösen elfogadott határozatokat: a Bodor Péter kútjának visszaállítását, a Margaréta utcai házak felújítását, a kerékpárutak kialakítását, a zöldövezetek kataszterének elkészítését, a Sütő András-szobrot felállítását. „Fontosnak tartjuk kikérni a város lakosságának véleményét az Azomureş vegyipari kombinát működésével kapcsolatban. Szeretnénk tudni, hogy a város lakossága, magyarok és románok mit akarnának. Ennek érdekében benyújtottuk a határozattervezetet, amely egy népszavazás megszervezéséről szól. Annak ellenére, hogy lejárt a törvény által előírt 30 nap, a tervezet nem került fel a napirendi pontok közé” – hangoztatta Soós Zoltán.
Andrei Mureşan, a városháza jegyzője azt mondta, azért nem került fel a napirendi pontok közé, mert ő nem kapott választ kérdéseire: konkrétan mit akarnak kérdezni, s milyen jogi következménye lesz ennek a referendumnak. Közölte, hogy a népszavazás eredményét egy helyi tanácsi határozatba kell foglalni, s azt a képviselők meg kell hogy szavazzák.
Dorin Florea polgármester kifejtette, hogy szerinte semmi értelme nincs referendumot kiírni, s ahelyett, hogy már elkezdenék a kampányt, a város dolgaival kellene foglalkozzanak, és felelősségteljesen kellene dönteniük bizonyos dolgokban. „Készítsenek felmérést, gyűjtsenek aláírásokat, de a referendumnak semmi lényege nincs.”
A napirendi pontok megszavazása előtt Soós Zoltán bejelentette: bojkottálják a tanácsüléseket, és az RMDSZ-es tanácsosok felálltak, és kivonultak a teremből. A folyosón Soós Zoltán azt mondta, hogy addig tart a bojkott, amíg a referendumot nem tűzik napirendre. Az RMDSZ-es tanácsosok csütörtökön reggel átiratban kérték a városháza szakigazgatóságát, hogy egyértelműen foglaljanak állást, milyen utcanévtáblákról van szó, milyen határozatok alapján írták ki a közbeszerzést. November 8-án lenne a közbeszerzés, így gyors választ várnak, hogy amennyiben törvénytelenség történt, közbe tudjanak lépni.
Normális közszállítást követelnek a marosvásárhelyieknek
Jelzés értékű a csütörtökön Marosvásárhelyen történt baleset – állítja Soós Zoltán. Mivel a járművek ritkán közlekednek, a menetrendet sem tartják be, az utasok gyúródásra vannak ítélve. Csütörtökön délután az 5E jelzésű maxitaxi járaton az utolsóként felszálló utas után nem tudta bezárni az ajtót a járművezető, s az illető egy kanyarban kiesett a zsúfolt kisbuszból. Felmerül a sofőr felelőssége, aki nem figyelt, a társaságé, amely rozoga járműveket üzemeltet és a polgármesteré is, aki mindezt másfél évtizede szó nélkül tűri. „Felszólítom Dorin Florea polgármestert, hogy azonnal indítson vizsgálatot a további balesetek megelőzése végett! Nem tűrhetjük, hogy a nemtörődömség és a rossz műszaki állapotok a marosvásárhelyi utasok fizikai biztonságát, adott esetben életét veszélyeztessék” – áll Soós Zoltán nyilatkozatában.
Simon Virág
Székelyhon.ro

Florea megrótta, de nem meneszti a városi rendőrfőnököt
RMDSZ-bojkott a városi tanácsülésen
A tegnapi marosvásárhelyi közgyűlést nem tartották meg, mivel az RMDSZ-frakció testületileg kivonult a teremből a napirend megszavazása előtt. A bojkott mindaddig tart, amíg a kétnyelvű utcanévtáblákra kiírt közbeszerzés kapcsán tisztázzák a nézőpontokat, amíg a kombinátügyben szorgalmazott referendum esetében a jegyző alá nem írja az RMDSZ javaslatát, illetve amíg a frakció nem látja a "jövőképet" az évekkel ezelőtt jóváhagyott, de gyakorlatba nem ültetett tanácsi határozatok alkalmazásáról. Marosvásárhely polgármestere tegnap a közgyűlést megelőző vita során kijelentette: Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség vezetője túllépte hatáskörét, emiatt felelősségre vonta.
Majdnem kétórás veszekedés előzte meg tegnap a marosvásárhelyi tanács soros ülését, amire végül is nem került sor, mert az RMDSZ-frakció kivonult a teremből. Ezt megelőzően Peti András alpolgármester azzal vádolta meg Valentin Bretfeleant, a helyi rendőrség igazgatóját, hogy megszegte közalkalmazotti esküjét, a helyi rendőrség működésére vonatkozó törvény, illetve a helyhatósági törvény egyes előírásait, és kérte a rendőrfőnök becsületbeli lemondását, kilátásba helyezve, hogy amennyiben ez nem történik meg, az RMDSZ-frakció kérni fogja Dorin Florea polgármestert, hogy vonja vissza Bretfelean megbízatását. Ugyanakkor Peti András közölte, a gazdasági és közterületkezelési igazgatóságoktól kérik, hogy indokolják meg, milyen jogszabályok alapján indították el a közbeszerzést a kétnyelvű utcanév-táblák elkészítésére. Soós Zoltán azt kifogásolta, hogy az RMDSZ-nek az Azomures-ügyben kért népszavazási javaslata még mindig nem került a tanács elé, és kijelentette: a frakció addig nem vesz részt a tanácsüléseken, amíg nem rendeződik ez az ügy. Soós Zoltán felvetésével kapcsolatban Andrei Muresan, a polgármesteri hivatal jegyzője hangsúlyozta: pontosításokra van szüksége, de szerinte nem a helyi tanácsnak kell ebben a kérdésben állást foglalnia, hanem a környezetvédelmi minisztériumnál kell elérni a kombinát integrált környezetvédelmi engedélyének visszavonását. Bretfelean Valentin röviden felszólalt, mondanivalójának lényege az volt, hogy a törvényeket eddig is betartotta és ezután is be fogja tartani. Beszéde alatt érkezett a terembe Dorin Florea polgármester, aki rövidre zárta a Bretfelean-ügyet: "A helyi rendőrség igazgatóját már Önök előtt leszidtam, és elfogadtam bocsánatkérését. Brassai Zsombor aggodalma jogos volt, Bretfelean túllépte hatáskörét, én pedig polgármesterként felelősségre vontam". A rendőrfőnökről áttért a kétnyelvű táblákra és a referendumra, ingerülten tiltakozva az ellen, hogy az RMDSZ-képviselők "tör-vénytelenségre akarják rávenni", majd hosszasan méltatlankodott a szerinte az RMDSZ által elgáncsolt nagy projektek miatt, úgymint a Kultúrpalota mögötti parkoló, a digitális város stb., felróva, hogy ezek helyett a képviselők inkább a kutyákkal és a fákkal foglalkoztak. Claudiu Maior békítő hangvételű beszólása elsikkadt a feszült hangulatban, dr. Benedek István pedig közölte: jó lenne, ha mindenki ismerné a tanács szervezési-működési szabályzatát, a szakbizottságok munkáját és ezek után döntene.
A felszólalásokat követően az RMDSZ-frakció elhagyta a tanácstermet, a bent maradt 12 képviselő közül pedig csupán 8-an szavaztak az ülés megtartására, illetve a napirendi pontok elfogadására, így a szükséges tanácsosi létszám híján nem tartották meg a tanácsülést. Várhatóan jövő keddre ismét összehívják a testületet, az RMDSZ-bojkott viszont valószínűleg folytatódni fog.
Dorin Florea ezután a Népújságnak nyilatkozva elmondta: polgármesteri minőségében megtiltotta Valentin Bretfeleannak, hogy a jövőben részt vegyen olyan rendezvényen, aminek esetleg nemzetiségi jelleget lehet tulajdonítani, felszólította, hogy nyilvánosan kérjen bocsánatot a tanácsülés keretében a testület előtt (amire a közgyűlés bojkottja miatt nem került sor tegnap – szerk. megj.), és kezdeményezzen személyes beszélgetést azokkal, akik a sajtóban megtámadták a történtek miatt. További adminisztratív jellegű szankciókat is foganatosított ellene a munkatörvénykönyv értelmében, nyilvánosan megrótta a tanács előtt, de nem mentette fel funkciójából.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

AZOMURES: BÍRÁLÓKBÓL DICSHIMNUSZT ZENGŐK. Pezsgős koccintás közepette adták át a marosvásárhelyi Azomureş vegyipari kombinát 240 millió eurós beruházását, mely az üzem vezetősége szerint nemcsak teljesen megszünteti az időnkénti környezetszennyezést, de az Európa egyik legkorszerűbb műtrágyagyárának tartott üzem termelési kapacitását is növeli.
Az ünnepélyen azok is felszólaltak, akik eddig bírálták a kombinátot. Dorin Florea polgármester örvendetesnek nevezte, hogy a 90-es években a titkosszolgálatok gondoskodtak arról, a marosvásárhelyi kombinát ne jusson hasonló egységek sorsára, amelyek ócskavasként végezték, Lucian Goga prefektus egyenesen a város márkájának nevezte a kombinátot, míg Ciprian Dobre megyeitanács-elnök a kombinát állítólagos szerepét méltatta abban a harcban, amelyet Vásárhely folytat az európai kulturális főváros cím elnyeréséért. (Krónika)
„TÉNYFELTÁRÁS” ÉS KÖVETKEZMÉNYE. A fejlesztési minisztérium három hónapra felfüggesztette az Arad megyei Máriaradnai Pápai Bazilika és a ferences kolostor felújítására szánt pénz folyósítását a The Telegraph-ban megjelent augusztusi cikk miatt. A brit lap azt írta az egyik legfontosabb római katolikus Mária-kegyhelyről, hogy szakszerűtlen felújítása miatt jelenleg leginkább egy Disney-kastélyra hasonlít. A cikk szerzője azt állította tényfeltáró cikkében, hogy az eredeti kőlapokat Németországban tették pénzzé, helyette pedig ipari vöröstéglát használtak. A Temesvári Római Katolikus Püspökség visszautasította a lapban megjelenteket. Hangsúlyozták: nem adtak el semmilyen kőlapokat Németországban, és a még folyamatban lévő felújítás megalapozott tanulmánytervekre támaszkodik. A szándékos félrevezetés azonban meghozta az eredményét, a fejlesztési minisztérium a cikk miatt ugyanis 90 napra blokkolta az EU-s pénzt, a restaurálási munkálatok ellenőrzése után – bár az igazgató szerint mindent rendben találtak – költségkorrekciót kezdeményeztek, melynek nyomán az egyház elvesztett mintegy egymillió lejt. A kegytemplomból és kolostorból álló épületegyüttes felújítása 2012-ben kezdődött el európai uniós forrásból, mintegy 10 millió eurós költséggel. A kegyhely teljes felújítása november végére készülhet el, avatását pedig januárra tervezik. (Főtér)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soós véget vetne az Azomureș törvénytelen működésének
A marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt, Soós Zoltán közleményben szólítja fel az illetékes hatóságokat, hogy szerezzenek érvényt a törvénynek, és azonnal akadályozzák meg az Azomureș jogsértő működését.
„Felszólítom a polgármesteri hivatal vezetőit, hogy a soron következő tanácsülésen tűzzék napirendre az RMDSZ által kezdeményezett népszavazás határozattervezetét. Az önkormányzat jegyzője ne kifogásokat keressen a kezdeményezés akadályozására, hanem engedje szóhoz jutni a közakaratot. Ez a demokrácia minimuma!” – fogalmaz Soós.
A közleményben a jelölt továbbá kifejti: az RMDSZ felszólítja az illetékes hatóságokat a törvényes rend helyreállítására, és az Azomureș azonnali bezárására. Felszólítja továbbá az önkormányzat vezetőit, hogy ne akadályozzák a népszavazás kiírását, amelynek megszervezését már tavaly augusztustól szorgalmazza a városi önkormányzat RMDSZ-frakciója.
„Bebizonyosodott, hogy indokolt az RMDSZ kezdeményezte népszavazás megszervezése. Amennyiben az illetékesek, az önkormányzat, a szakhatóságok nem vállalják a felelősséget, Marosvásárhely közösségének kell a hangját hallatnia” – áll a dokumentumban.
Mint arról beszámoltunk, az év elejétől, ha a kapacitásának mindössze egy kisebb hányadával is, de törvénytelenül üzemel a kombinát. Az Azomureşnek mindmáig nem sikerült beszereznie a működési engedélyt. Az üzemből származó értesüléseink szerint a vállalat vezetősége nem indította be a tetemes beruházással megépített új gyártási egységét, és a régit is mindössze takaréklángon üzemelteti.
Szerdán délután az Azomureș közleményben jelezte: a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség január 6-án úgy döntött, kibocsátja a vegyipari üzem számára az integrált környezetvédelmi engedélyt, mivel a társaság „megfelel az év elején életbe lépett új környezetvédelmi előírásoknak”, tudósít az Agerpres. A hírügynökség számára nyilatkozva Dănuț Ștefănescu, az ügynökség igazgatója megerősítette a döntés meghozatalának tényét, pontosítva, hogy az engedélyt pénteken fogják kiállítani.
Rédai Attila. Székelyhon.ro

Megkapta új környezetvédelmi engedélyét az Azomureș
Megkapta az új környezetvédelmi engedélyt az Azomureș kombinát – tudósít az Erdély FM. A vegyipari üzem közleményben számolt be arról, hogy lezárult az engedélyezési folyamat, és a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökség kibocsátotta a 10 évre érvényes integrált környezetvédelmi engedélyüket. Ovidiu Maior, az Azomureș szóvivője az Erdély FM-nek megerősítette, hogy az engedély megérkezett a vállalat székhelyére, és ezt már regisztrálták is. A marosvásárhelyi vegyipari üzem az elmúlt napokban csak próbaüzemmódban működött, az új berendezéseket tesztelték. Ez a műszaki tesztelés folytatódik a következő időszakban is, tájékoztatott Ovidiu Maior. „Továbbra is vannak olyan berendezések, amelyeknél folytatni kell a műszaki tesztelést, a gépek egy része már túl van ezen a szakaszon. Ezek új berendezések, amelyek elindítás alatt állnak, a tesztelés során azt vizsgálják, hogy a működési paramétereik megfelelnek-e az előrejelzett értékeknek. Ha minden rendben van, és a környezetvédelmi normákat is teljesítik, akkor lassan a kombinátban beindulhat a termelés” – mondta. A svájci Ameropa vállalat tulajdonában lévő vegyipari kombinát tavaly év végén zárt le egy nagyméretű fejlesztési projektet. A beruházás összértéke meghaladta a 240 millió eurót. (erdély fm) Nyugati Jelen (Arad)

Kombinátügy: nem tudott mérni a környezetvédelem, mégis engedélyt adott?
Levélben fordult a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökséghez Soós Zoltán marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt azt firtatva, hogy miképpen kaphatta meg az elmúlt héten tíz évre az integrált környezetvédelmi engedélyt a vegyipari kombinát.
Rejtélyes körülmények között újabb tíz évre kapott környezetvédelmi engedélyt az Azomureș kombinát – írja a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében Soós Zoltán. „A tisztánlátás végett magyarázatért fordultam a Maros Megyei Környezetvédelmi Ügynökséghez az engedély kibocsájtásának körülményeit illetően” – fogalmaz Soós, aki arra kíváncsi többek közt, hogy milyen mérések alapján hagyták jóvá az engedély kibocsájtását, ugyanis a megyei ügynökség műszerei már tavaly óta működésképtelenek. „Esetleg becsületszóra?” – kérdezi a polgármesterjelölt.
Az Azomureș részleges korszerűsítését nemrég fejezték be, így az új berendezés légszennyezését a környezetvédelmi ügynökség képtelen volt bemérni – véli Soós Zoltán. Ameddig még képesek voltak méréseket végezni, tavaly közel 200-szor jelezték, hogy a város levegőjében a megengedettnél nagyobb az ammóniaszint. Ezzel szemben az Azomureș információi szerint minden rendben volt, ami a levegőbe kerülő károsanyag kibocsátást illeti.
Azt is tudni kell – figyelmeztet Soós Zoltán –, hogy a kombinátot csak részben korszerűsítették, a beharangozott környezetszennyezés-csökkentést szolgáló berendezések egy részének beszerelése még hátra van, a termelést viszont jelentősen növelték. Pontosan nem tudni, hogy jelenleg mekkora kapacitással működnek, ám tény, hogy továbbra is rengeteg szennyező és egészségre káros anyag jut a levegőbe, sőt a Marosba is, mutat rá a polgármesterjelölt.
Antal Erika. Székelyhon.ro

Kinyithatja Pandóra szelencéjét az „Azomureş-nyugdíj”
Számos nehézséget okoz majd a néhány héttel ezelőtt elfogadott „Azomureş-nyugdíjtörvény” – jelentette ki lapunk érdeklődésére Kerekes Károly. Az RMDSZ szociális és nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakértője úgy véli, a tervezet elfogadásával a parlament megnyitotta Pandóra szelencéjét.
Mint ismert, előbb a szenátus, majd döntéshozó testületként a képviselőház is elfogadta a Maros megyei szociáldemokrata párti (PSD) képviselők – Vasile Gliga, Corneliu Buicu és Alexandru Petru Frătean – által kezdeményezett törvénymódosítást, miszerint azok a Marosvásárhelyi és annak nyolc kilométeres körzetében lakó polgárok, akik több mint harminc évet éltek a városban vagy annak közelében, jogosultak lehessenek előrehozott nyugdíjazásra úgy, hogy erre a kétéves időszakra ne alkalmazzák a törvény által előírt juttatáscsökkentést. Ezennel Marosvásárhely is felkerült arra a listára, amelyen korábban a honatyák előrehozott nyugdíjazást hagytak jóvá Nagybánya, Zalatna és Kiskapus lakosainak a térség szennyezettsége miatt.
Viszonyítás kérdése
„Nem azt mondom, hogy Marosvásárhelyen rendkívül tiszta a levegő, de aki járt az említett három településen, láthatta, érezhette, mit jelent az igazi légszennyezés. Az Azomureş és Marosvásárhely felvétele a listára lényegében megnyitotta Pandóra szelencéjét. Amióta megszületett a Vasile Gliga-féle törvény, egyre több honatya kezdeményezte az általa képviselt település felvételét a listára. Félő, hogy választási évben, akárcsak a Marosvásárhelyi kezdeményezést, azokat is meg fogják szavazni” – hívta fel a figyelmet Kerekes Károly képviselő, aki szerint még így sem tudni, a kormány honnan teremti elő a szükséges anyagi forrást. Marosvásárhely után a képviselőház a vâlceaiak kérését is elfogadta, így az Oltchim miatt Râmnicu Vâlcea lakói is hasonló előjogokat élveznek.
Máshol sincs ilyen
Az RMDSZ politikusa emlékeztetett, hogy szociáldemokrata kollégája ötlete se nem újszerű, se nem eredeti. Évekkel ezelőtt Ionela Ciotlăuş, Marosvásárhely volt alpolgármestere vetette fel először, aki azonban helyi politikusként nem terjeszthette javaslatát a parlament elé. Ezelőtt öt évvel sem a kormány, sem a honatyák zöme nem támogatta a kezdeményezést.
Kerekes szerint míg Nagybánya, Zalatna és Kiskapus esetében jól megindokolt és alaposan dokumentált tervezet született, Marosvásárhelyen eléggé felületes dossziét állítottak össze. Az RMDSZ képviselője ugyanakkor hozzáfűzte, hogy sehol a világon nincsenek efféle kedvezmények; legfeljebb azok részesülhetnek előrehozott nyugdíjban, akik az említett ipari egységben dolgoztak.
Honnan fúj a szél?
Az is vitatható meglátása szerint, hogy nyolc kilométeres körzetben kiket érint lényegében a vegyipari kombinát füstje, hisz Marosvásárhely fölött a szél általában nyugatról fúj. Egy másik gondot a törvény alkalmazása jelenti majd – véli Kerekes Károly.
„Hogyan bizonyítod, hogy valóban Marosvásárhelyen vagy annak nyolc kilométeres körzetében éltél harminc évet? Ha csak a személyazonosságidban lévő adatokat veszik figyelembe, az ma már nem annyira mérvadó” – fogalmazta meg kételyeit a nyugdíjtörvényben rendkívül jártas politikus.
Florea is ellenzi
Nem tartja jó ötletnek a parlament döntését Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere sem, aki szerint a hatalomnak inkább a vállalkozókat kellene segítenie, hogy azok ne szennyezzenek. „Ha életbe lép, ezzel a törvénnyel lényegében elismerjük, hogy a lakosság különböző megbetegedéseknek van kitéve” – vélekedett az elöljáró, aki civilben orvos.
A Maros megyei nyugdíjosztálytól megtudtuk, egyelőre a törvény alkalmazási módszertanának a kidolgozását és megjelentetését várják, utána tudnak pontos információkkal szolgálni az érintetteknek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)