Budapesten a Petőfi Csarnokban tartották a Magyarországra áttelepült marosvásárhelyiek találkozóját. Az egyik kiadvány az elszármazott marosvásárhelyiek címlistáját tartalmazza. Állítólag 15 ezren vándoroltak ki Magyarországra, de nem mindenkinek a neve került a jegyzékbe. A könyv szerkesztője a Marosvásárhely–Európa Baráti Társaság. A Reflex az est fénypontja a marosvásárhelyi legenda. Ők voltak, akik annak idején megtörték a szocreál csendjét. Elfutottak, ahogy megnyílt a határ. Magyarországon szétszóródtak. Utoljára öt évvel ezelőtt léptek fel, ugyancsak a marosvásárhelyiek találkozóján. A sztárvendég Keresztes Ildikó, Marosvásárhely szülötte. Szeretettel beszélt a városról, az Autostop MS-ről, ahol kezdte. Befutott a színpadra egy másik sztár: Tisza Kata, az alig 26 éves írónő. Nosztalgiázik, elárulja, hogy készülő kötete is erről szól. Simon Andrea színművésznő idézte a készülő regényt. Ő is elment színis nemzedékével s mind a Honvéd Kamaraszínházhoz igazoltak. Hazajárogatnak a társulattal. A másik műsorvezető Kelemen Zsolt. Ő is alulról kezdte: újságokat árult, aztán felragyogott a Duna Tévében. A közönség között a beszélgetésben felmerülnek régi helyszínek: iskolák, kocsmák, városbeli helyszínek. Közös gyökérkeresés. Kevesen vallják be: hazaköltöznének, mert most már odaát sincs minden rendben. Azonban többnek már nincs ahova jöjjenek, a szülők, nagyszülők is áttelepedtek. A rendezvényt szervező Fanici Mihály jelezte, a Honoráciorock Alapítvány támogatja a marosvásárhelyi tehetségeket: rock, popzenészeket. /Vajda György: Marosvásárhelyiek panoptikuma. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

Bál a színházért
Hajnal felé forrósodott fel igazán a hangulat, amikor az Autóstop együttes és Koszorús Kálmán játékára szinte mindenki a porondon ropta a táncot a pezsgő mulatságon, amelyet a színházi világnap előestéjén szervezett a Székely Színház Egyesület a Tompa Miklós Társulat művészi munkájának további támogatására.
Amint az esten kiderült, válságos időben is vannak jó barátai a színháznak, bár jelentőségéhez mérten lehetnének többen is. Hisz ahogy a bál díszvendége, Cselényi László, a Duna Televízió elnöke fogalmazott, az iskola és a templom mellett a színház is ugyanolyan fontos tartópillére a nemzetiségi létnek. Ezért kellene minden művészetet kedvelő embernek tisztelegnie a színészek előtt, akik sokszor nehéz körülmények között végzik munkájukat – hangsúlyozta Kelemen Hunor kultuszminiszter, a bál védnöke, aki ígéretet tett, hogy a marosvásárhelyi közönség a 2012–13-as évadot egy szépen felújított színházban fogja elkezdeni. Ami pedig a második alkalommal megszervezett színészbált illeti, Bajtai Erzsébet, Füzes Oszkár bukaresti nagykövet neje megígérte, hogy támogatni, gondozni fogja ezt a szép hagyományt, amely fontos szerepet tölt be az anyanyelv megőrzésében. A nagykövet asszony gratulált Kilyén Ilkának, a Székely Színház Egyesület elnökének, aki a bált megelőzően vette át Kolozsváron a Pro Cultura Hungarica és a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetéseket. Nagy István műsorvezető a Tompa Miklós Társulat művészeit hívta színpadra, akik a költők nyelvén beszéltek a színházról, majd a Tiberius vonósnégyesnek tapsolt a közönség. Az elkomolyodó hangulatot egy Gruppenhecc-jelenet oldotta fel, azt követően a színház művészei bizonyították sokoldalú énekesi, táncosi tehetségüket operett-jelenetekkel, pergő csárdással fűszerezve a hangulatot, amit kiegészített a kolozsvári Belloni mester galambot és nyulat varázsló bűvészmutatványa, majd a Bekecs táncegyüttes lélekből előadott fergeteges tánca is.
A bálanyát Szélyes Ferenc kérte fel a nyitótáncra, a színházi világnap üzenetét Balázs Éva színművésznő tolmácsolta a közönségnek. Miközben a gazdagon megrakott asztalokon az Anna Panzió kínálta a finom falatokat, a táncporondon a jótékonysági bál fontos pillanata, az aukció is elkezdődött. Bár sokan ajánlották fel alkotásaikat, a vásárlókedvet a válság befolyásolta, s így nem mindenik munkának került gazdája. Kellemes színfoltja volt a bálnak Albert Attila, a Bioeel vezetőjének ajándéka. Az ötszáz euróval járó nívódíjat az idén Berekméri Katus vehette át, akinek "sokoldalú, elhivatott, lelkes és a közönség tetszését elnyerő munkájáról" a társulatvezető, Kövesdi István mondott laudációt. Megválasztották a bál szépét is, s a legmutatósabb hölgynek járó címen Fodor Piroska és Ritiu Ilka osztozott. A Székely Színház Egyesület Maszk- díját színpadi alakításaiért Balázs Éva művésznőnek adták át, s a szervezésben kifejtett értékes munkájáért Nagy Istvánné Fodor Piroska, Bányai Kelemen Barna és Szabó Annamária kapott elismerő oklevelet. Volt tombola és párkereső tánc, és jó hangulat, kellemes beszélgetések, alkalom, hogy a résztvevők megszólítsák kedvenc színészüket.
Gratulálunk a fellépő színészeknek, elnézésüket kérve, hogy mindenikük nevét nem soroltuk fel, és a szervező Székely Színház Egyesületnek, amely ily módon próbálja a Tompa Miklós Társulat évről évre fogyó költségvetését pótolni, s a szponzoroknak is, akiknek Nagy István mondott köszönetet. Reméljük, hogy jövőre is lesz színészbál népesebb részvétellel, nagyobb adakozási kedvvel, hisz a színház a miénk, s ha azt akarjuk, hogy megmaradjon, megnevettessen és elgondolkoztasson, hogy tartalmasan szórakoztasson, akkor szeretni, támogatni kell.
Bodolai Gyöngyi. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

Ötéves születésnapját ünnepli a Vásárhelyi Hírlap
Ötéves születésnapjának ünneplésére készül a Vásárhelyi Hírlap. A kiadó és a szerkesztőség ajándékkal szeretné meglepni olvasóit, akiket gulyásvacsorára hív augusztus 31-én, pénteken 18 órától a Maros-parti Sörpatikához.
Míg a felnőttek a szemközt felállított színpad előtt a Vírus, a Corax, a Titan és az Autostop MS zenéjére dolgozhatják le a korábban felszedett kalóriákat, a gyermekek kézműves-foglalkozásokra vagy arcfestésre nevezhetnek be. Ugyanitt a nyilvános sorsolás következtében derül ki azoknak a szerencsés olvasóknak a kiléte, akik Segesváron a Dracula étteremben vacsorázhatnak, vagy Bécsbe a karácsonyi vásárra utazhatnak.
Kérdésünkre, hogy mit jelentett a 2007. augusztus 31-én elrajtolt lap életében az első öt év, Bálint Zsombor főszerkesztő úgy vélekedett, hogy egyrészt rengeteg küzdelmet és nehézséget, másrészt szép eredményeket. „A nehezén túl vagyunk, most lendülettel, bizakodással és derűlátással tekintünk a jövő felé” – hangsúlyozta. Arra is kíváncsiak voltunk, főszerkesztőként miként szeretné látni a Vásárhelyi Hírlapot újabb öt év múlva.
„Egy, a mainál tartalmasabb, gazdagabb újságnak, amelynek írása és szerkesztése büszkeséggel töltsön el valamennyiünket, az olvasó meg örömmel vegye kézbe” – fogalmazta meg gondolatait az ünnepre készülő Bálint Zsombor.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Jótékonysági bált szerveztek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésért
A marosvásárhelyi magyar orvosok és gyógyszerészek első báljaként meghirdetett szórakoztató és egyben karitatív eseményre került sor a hétvégén. Ajtay Kincses Máriának, a szervező Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) elnökének köszöntőjéből azonban kiderült, hogy az első orvosi bált tulajdonképpen hatvanhat esztendővel ezelőtt, 1946-ban a főtéri Apolló-palotában szervezték a Kolozsvárról Marosvásárhelyre költöztetett egyetem tanárai.
„A szüleimtől tudom, hogy azt a báli éjszakát az álmok éjszakájának nevezték. Azon az éjszakán álmodták meg magyarországi és kolozsvári neves és lelkes professzorok az akkor még mindössze 45 ezer fős kisváros első magyar egyetemét. Azt az egyetemet, amely két évtizedig csillag volt az égbolton, ám idővel hullócsillaggá vált. Kívánom, hogy ez az éjszaka újabb álmok éjszakája legyen!” – emelte poharát az újrakezdésre a nyugalmazott egyetemi tanár.
Míg a jelen lévő mintegy másfél száz bálozó számára a szombat éjjel a tartalmas szórakozás éjszakája volt, számos felelős beosztásban lévő oktató és politikus számára, akinek ott lett volna a helye, mindössze az alvás ideje volt. Egyesek a nagyböjtre, mások a fáradtságra vagy időhiányra hivatkozva utasították el a meghívást, de a szervezők szerint inkább az egyetem vezetőségétől való félelmükben maradtak távol.
Mint ismeretes, az anyanyelvű orvosképzésért küzdő RMOGYKE a magyar oktatás elsorvasztásán munkálkodó szenátus között állóháború van. Ellenben megtisztelte jelenlétével a rendezvényt többek között Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem dékánja, Szarka Gábor, Magyarország csíkszeredai konzulja, Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság Svájcban élő alelnöke, több anyaországi diákszervezeti vezető. Ott volt Dávid László, a Sapientia rektora, Fodor Imre, Marosvásárhely volt polgármestere, gróf Bethlen Anikó, több ügyvéd, vállalkozó és számos diák. Kérdésünkre, hogy mi késztette arra, hogy a Sapientia rektoraként eljöjjön a bálba, miközben a MOGYE-ról még a magyar vezetők sem tették tisztüket az eseményen, Dávid László kifejtette: akinek szívügye a magyar oktatás, megjelent a rendezvényen. „Ha Miseta professzor ideutazott Pécsről, akkor én miért hiányoztam volna?” – kérdezte, hozzátéve, hogy a magyar ügy nem személyhez kötött. A város díszpolgára, Bethlen Anikó grófnő egyenesen szégyennek nevezte, hogy mindössze százötven személy gyűlt össze. „Elsősorban azért jöttem el, hogy lássam, kik azok, akiknek itt lenne a helyük, de otthon maradtak. Nekem veszítenivalóm nincs, hisz az évtizedek során már oly sok mindentől fosztottak meg, hogy többet már nem vehetnek el tőlem” – mondta. A hiányzókra a Pécsről érkező vendég is felfigyelt. Köszöntőjében is megjegyezte, hogy a kisebbségben lévő közösségnek majdnem családi kapcsolatot kellene ápolnia. Miseta Attila emlékeztetett, valamikor az orvosi és gyógyszerészi társadalom összetartásáról volt híres – legalábbis ennek ellenkezőjét soha nem mutatta kifele.
Aki viszont szombat éjjel ott volt Marosvásárhely legnagyobb vendéglőjében, nem bánta meg. A kulináris kínálaton túl lelkét-szellemét színes és színvonalas kulturális meglepetésekkel táplálhatta. Az operettcsokortól a táncművészeti jelenetekig, a Seprődi-pincészet borkóstolójától a vidám jelenetekig, a színművészek szavalatától a MOGYE-s diákok fellépéséig mindenből kapott egy kis ízelítőt. Az Ördög Miklós és Szabadi Nóra színész házaspártól, az Autostop MS együttestől és Koszorús Kálmántól meg változatos, minőségi zenét. A habot a tortán a nyitótáncként hibátlanul előadott Strauss-keringő jelentette, amelyre az orvos- és gyógyszerészpárok két hónapon keresztül táncoktató segítségével készültek.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Magyarsága miatt mondott le állásáról a vásárhelyi színész
Nem vállalta a műsorvezetői szerepet az augusztus 28. és szeptember 1. között lezajlott Vásárhelyi Forgatag ellenrendezvényén, az Împreună–Együtt fesztiválon Kozsik József színművész, inkább benyújtotta felmondását a polgármesteri hivatalban.
Kozsik József kérvényét azonnal elfogadták, azóta munkanélküli. "Városházi alkalmazottként felkértek, hogy konferáljak a forgataggal egy időben zajló fesztiválon, de nem vállaltam, mert ezt a rendezvényt a magyar kulturális ünnep ellenrendezvényének tartottam – indokolta döntését a városháza volt alkalmazottja. – Ha vállalom a feladatot, az a magyarság elleni cselekedet lett volna, én pedig ilyet soha nem tennék."
Megjegyezte: a Marosvásárhelyi Napokon azért vállalta a műsorvezetést, hogy a városnapi rendezvény magyar résztvevőit magyarul is tájékoztassák a színpadról. "Ezzel nem kényszeríthettek arra, hogy az Împreună–Együtt fesztiválon is konferáljak. Az a rendezvény egyértelműen a magyarság megosztása céljából lett kitalálva, ezért mondtam le az állásomról."
Kozsik elmondta továbbá, egyelőre nincs miből megélnie, tanácstalan, és úgy érzi, a helyi magyarsághoz sem fordulhat segítségért. "Támogatást eddig sem sokszor kaptam. A kutya nem törődik azzal, hogy mi van velem" – tette hozzá Kozsik József.
Amint arról beszámoltunk, a forgataggal egy időben a Mioriţa Egyesület a vásárhelyi önkormányzat támogatásával szervezte meg az Împreună–Együtt nevű rendezvényt, melyre több magyar fellépőt – többek közt az Eddát – is meghívták. A miskolci zenekar végül a marosvásárhelyi Autostop MS együttessel együtt lemondta a fellépést.
Krónika (Kolozsvár)

Hazahívta őket szülővárosuk: vásárhelyiek világtalálkozója
Vásárhely, szeretett Vásárhely, soha nem felejtünk el – ezzel az Autostop MS és Keresztes Ildikó által játszott dallal kezdődött meg a második Marosvásárhelyi Világtalálkozó gálaműsora szombat délután. S ennek a gondolatnak a jegyében zajlott az egész világtalálkozó is: hogy vásárhelyinek lenni különös érzés, amely még a távolba szakadt honfitársak életét is meghatározza.
A másodjára megszervezett világtalálkozó ismét hazahívott számtalan távolba szakadt marosvásárhelyit, legmesszebbről Amerikából érkeztek haza találkozni, de Izraelből, az Egyesült Arab Emirátusokból, valamint Európa számos országából jöttek haza a szülőváros hívására. Legtöbben természetesen az anyaországból. A hazaérkezők s a találkozni vágyó marosvásárhelyiek meg is töltötték a patinás Kultúrpalotát a találkozó szombat délutáni gálaműsorán.
A világtalálkozó ötletgazdája és főszervezője, Kirsch Attila elmondta, a találkozó sokak egykori iskolájának udvarán, a Bolyai Farkas Gimnáziumban kezdődött, ahol interaktív beszélgetések zajlottak. Többek közt ott hangzott el az is, hogy mindannyian kicsit a múltban élünk, de a találkozásokban erő volt, erő van.
A gálaműsoron Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Csige Sándor vezető konzul beszélt, megfogalmazta, mi mindennel ajándékozta meg Marosvásárhely az itt élőket. „Csak a vásárhelyiek tudják, mit jelent a Somi, vagy az, hogy a lapokhoz jártak fürödni, de csak ők tudják azt is, hogy melyik utca a bulevárd a vártemplom mellett. Ezek a kifejezések azonban nem csak szavak, hanem történetek, s aki valaha itt élt, tudja, mit jelent családhoz tartozni” – fogalmazta meg a vezető konzul.
A szombat délutáni gálaműsor a találkozás mellett a szórakozást is kívánta nyújtani a vásárhelyieknek. A műsorvezetést Nagy István és Fodor Piroska színművészek vállalták, akik poénkodva, időnként élcelődve vezették az egymást követő vásárhelyibbnél vásárhelyibb műsorszámokat. A Sebestyén Aba rendezte előadásban helyet kapott a néptánc, a klasszikus zene, muzsikált fuvós négyes, volt vers tánccal, de elhangzottak közkedvelt sanzonok, kuplék is, valamint az előadás részeként Sebestyén Spielmann Mihály a vásárhelyiségről beszélt, ugyanis – a műsorvezetők szerint – ha Marosvásárhelynek lenne kabalája, s az élő ember lehetne, Sebestyén Spielmann Mihály lenne az.
Szász Cs. Emese, Székelyhon.ro

Jókedv és minőség
Maros-parti Koncertforgatag
Annak ellenére, hogy még csak második alkalommal rendezték meg, úgy tűnik, a Vásárhelyi Forgatag végérvényesen otthonra talált Marosvásárhelyen. Erre utal a nagyszámú nézősereg szinte a legtöbb rendezvényen, a pozitív felhangok és visszajelzések sorozata, és nem utolsósorban az igencsak jó hangulat. Ez utóbbi szempontból – természetszerűen – a Maros-part vitte a pálmát, ahol sátrak és tematikus előadások, irodalmi rendezvények, gyerekprogramok és koncertek sokasága várta az érdeklődők seregét. Délelőttől hajnalig tartott a mulatság a Forgatag napjain, amely a Maros-parti ,,bejárattól’’ a gokartpályáig a mélyen tisztelt megannyi rétegének kínálta nívós programjainak sorozatát. Az élet a délutáni, kényelmes lazulásból késő délutánra, illetve estére pergőre változott: ekkor kezdődött a koncertek sorozata, és megtelt a Sörpatikával szemben elhelyezett színpad előtti tér. Csütörtök este, a testvérvárosi kapcsolat jegyében két zalaegerszegi formáció lépett fel a Forgatagon. Este héttől a Hard Chords, kilenctől pedig a Phantom együttesek szórakoztatták az ekkor még csekély lélekszámú közönséget jófajta rockmuzsikával. Péntek estétől pedig beindult a parti: a Dzsesztán és a Votska koncertjeit követően lépett a színpadra Magyarország méltán elismert, világzenébe oltott egyedi jegyeiről felismerhető együttese, a Maszkura és a Tücsökraj. A bandának marosvásárhelyi vonatkozásai is vannak, hiszen a frontember, Maszkura, vásárhelyi származású, az itteni művészeti líceum egykori diákja, sokan még a néhai, Gedeon nevű együttesből ismerhetik. A Tücsökraj fergeteges koncertjét az ugyancsak magyarországi Balkán Fanatik fellépése követte: a magyar népzenei és világzenei elemeket vegyítő formáció hatalmas bulit varázsolt a nézőtérre, amelynek méltó levezetéseként a marosvásárhelyi Cover együttes mozgatta meg pénteken utoljára a publikumot. Minőségi és pergő rockzene búcsúztatta a Forgatag első, hétvégi koncertnapját. Szombaton már kora délután szépszámú közönség vette birtokba a Maros-partot: fiatal képzőművészek díszítették a sátrak sokasága előtti Kortárs-teret, amelyet Molnár Ede fellépése, illetve muzsikája gazdagított. Az andalító napsütés, a barátságos és laza hangulat az esti partira méltó felkészítőnek bizonyult. Az Evilági együttes gyermekkoncertje után lépett színpadra a marosvásárhelyi Vecker együttes, amely – tagjainak igencsak fiatal életkora ellenére – igen meggyőzően játssza pop-rock dalait és feldolgozásait. Őket az ugyancsak vásárhelyi Koszika&The Hot Shots nevű formáció követte. Koszorús Krisztina és együttese ismét bebizonyította, hogy igen változatos, igencsak minőségi repertoárjával meg tudja mozgatni a tömeget, amely jófajta partizással készült fel az est főbandájára: Rúzsa Magdinak és társainak koncertjére. A tömeg ekkorra már a színpadtól a gokartpályáig teljesen birtokba vette a rendelkezésre álló teret, és a koncert kezdetekor azonnal bulizni kezdett. Asztalok tetején is táncoltak, egészen a leghátsó sorokig, a feltűnően dinamikus koncerten a vajdasági származású énekesnő megannyi stílben írt dalainak sokaságát játszotta el, hogy ráadásként – amikor a hangulat a tetőfokára hágott – az AC/DC-klasszikus Highway to Hell rockhimnusszal zárja a kitűnő marosvásárhelyi koncertet. Ifjak és idősebbek korosztályra való tekintet nélkül partizták végig az estét, amely a marosvásárhelyi Corax együttes fellépésével zárult. A vasárnapi Maros-parti Koncertforgatag a rock jegyében zajlott és lapzártánk után ért véget. De ezen beszámoló írója biztos benne, hogy a sepsiszentgyörgyi Folker, a vásárhelyi Autostop MS, a magyarországi Beatrice és az ugyancsak vásárhelyi BÜSZ koncertjein is az előző napokon tapasztaltakhoz hasonló tombolás és fergeteges hangulat lesz az úr, és idén is a jókedv és minőség jegyében ér véget az immár második Vásárhelyi Forgatag.
K. Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely)