HUNGARIKUM NAPOK HÉTVÉGÉN
Kétnapos rendezvényre várja június 18–19-én az érdeklődőket a nagyszebeni Hungarikum Napok szervezője, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete. Szombaton az Astra falumúzeumban (korondi ház, az udvara és környéke) 10 órától gulyásfőző verseny lesz, 15 órakor kóstoló, értékelés, díjazás. 14 órától Mór és az EzerJó (turisztikai bemutató és borkóstoló), 16 órától az Astra falumúzeum szabadtéri színpadán szórvány néptánc gála (fellépnek a sepsiszentgyörgyi Fenyőcske, a segesvári Kikerics, a dicsői Kökényes, a medgyesi Nefelejcs és a nagyszebeni Forgós néptánc együttesek), majd 19 órától táncház István Ildikóval és barátaival. Vasárnap 18 órától Kovács Géza kisplasztika kiállítása nyílik a Habitus Galériában, majd 19 órától Gerák Andrea és Lantos Zoltán koncertje zárja a rendezvényt a Thalia kistermében.
Szabadság (Kolozsvár)

Kitüntették Kallós Zoltán néprajzkutatót
A legjelentősebb hazai népművészeket tömörítő romániai népművészeti akadémia (Academia Artelor Tradiţionale din România) tagjává vált Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő; a tagságot szentesítő oklevelet kedden délután, az Octavian Goga Megyei Könyvtárban tartott könyvbemutató keretében vette át a Kossuth-díjas néprajzkutató. Corneliu Bucur, az 1993-ban alakult szervezet elnöke, a nagyszebeni székhelyű Astra Néprajzi Múzeum korábbi igazgatója méltatásában kifejtette: Kallós Zoltán a legnagyobb szakemberek egyike, pályája során nagy mértékben hozzájárult közösségünk fejlődéséhez és megmaradásához. – Saját erejéből hozta létre a válaszúti népművészeti központot, ahol megszámlálhatatlan értéket ment meg a pusztulástól. Teszi mindezt szenvedéllyel, tanúbizonyságot adva nagylelkűségéről és elszántságáról – hangsúlyozta Corneliu Bucur.
A kitüntetett megjegyezte: három nyelven beszél, románul, magyarul és cigányul. – A gyűjtéseim java részét Válaszúton és a környékbeli falvakban végeztem, 26 településen filmeztem a románok, a magyarok és a cigányok táncait, nemzetiségre való tekintet nélkül – magyarázta Kallós Zoltán. Hozzáfűzte: idén nyáron huszonkettedik alkalommal szervezik meg a Mezőségi Népzene- és Néptánctábort, ahova a világ minden tájáról – így például Thaiföldről is – jönnek résztvevők, évente körülbelül 300-400 fő. – Ott mindenki megtanulhatja a román, a magyar és a cigány táncokat egyaránt – mondta a néprajzkutató.
Vákár István, a Kolozs Megyei Tanács RMDSZ-es alelnöke szerint a Válaszúton 2010 májusában megnyitott Kallós Zoltán Múzeumban és Népművészeti Központban a múlt révén teremtődik meg a jövő. Megtisztelőnek nevezte, hogy ismerheti Kallós Zoltánt, akitől mindannyian sokat tanulhatunk a folytatás, a továbblépés érdekében. – Egy személy, egy nemzet a fához hasonlatos: ha valaki el akarja pusztítani a fát, kivágja a gyökereit, gyökértelenül pedig a globalizáció veszélye fenyegeti, és a lelkét is elveszíti – állapította meg Vákár István.
A Kolozs Megyei Népi Alkotások Háza szervezésében négy kötetet mutattak be a rendezvényen, a Tradiţii clujene és az Altip kiadó újdonságait.
Szabadság (Kolozsvár),

Ars hungarica: otthonosság érzete a szórványban
Változatos tematikájú kiállításokat, népdalokkal ötvözött megzenésített verseket és színvonalas dzsesszkoncertet kínált a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének Magyar Kulturális Központja által szervezett nagyszebeni Ars hungarica fesztivál első napja, amelynek délutáni hivatalos megnyitója keretében a nagyszebeni születésű grafikusművész, lelkész, Orth István vehette át Magdó János főkonzultól a magyar állam kitüntetését. A három egymást követő tárlatmegnyitót a képzőművészeti sokszínűség jellemezte.
Teddy, a nagyszebeni születésű fiatal művész Kellemetlen szokás az elmélkedés című tárlatának munkáit Valentin Mureşan, a Brukenthal Múzeum kurátora szerint leginkább a játékosság jellemzi. – A festmények szimbolikus képvilágának mindegyike külön jelentéstartalommal bír. A művész ábrázolásmódja változtat a tárgyak jelentésén, és az általa megteremtett világba kalauzolja a nézőt – beszélt az alkotásokról Mureşan.
Szegedi Alice Torella népi iparművész A nő – toposzok játéka című tárlata a Bruck Studióban tekinthető meg. Bár alkotásainak alapanyaga természetes, szálas anyagok összessége (főként a gyékény), ő maga azt vallja, hogy az alapanyag, amit feldolgoz, az maga „a kulturális környezet”, amelyben él. A tárlat hat alkotást mutat be, amelyből három vegyes technikával készült falra akasztható, három pedig egyméteres sziluett. Az alkotások a nőt kívánják ábrázolni, annak lelki világát, a róla alkotott társadalmi képet, úgy a hagyományos, mint a nem konvencionális életformában, mindezt a művész sajátságos szemszögéből.
Mirela Creţu, az ASTRA Múzeum szakigazgatója szerint a nőiség tematikáját megfogalmazni igazi kihívás, hiszen a nő nemcsak az anyaság, a teremtés szimbóluma, ugyanakkor a karrierépítés és a család között egyensúlyozik. – A művész ábrázolásmódjának kiindulópontja a mennyasszonyi ruha, majd tovább haladva láthatjuk az érintésre vágyakozó nőt, akire a zeneiség, az alkotás és az örökkévalóság jellemző. Ugyanakkor felbukkan az önmagát kereső, belső harmóniára áhítózó nő is – világított rá a szakértő.
Orth István kiállítása különleges jelentőségű volt, nemcsak életműve apró töredékének ismertetése, hanem a tárlat helyszíne miatt is, amely a nemrég visszakapott, egykor felekezeti iskolaként működő református központ volt. A tárlat három sorozat munkáiból kínált ízelítőt: Az erdélyi magyar kultúrtörténet értékei című sorozat képeit, a Nagyszeben történetéhez kapcsolódó rajzsorozatot, valamint a teljesen új szentképsorozatot csodálhatták meg az érdeklődők.
Varró Sándor nagyszebeni lelkipásztor kifejtette: a kiállításmegnyitó hármas lelki töltetű számára. Először is azért, mert első alkalommal szólhat úgy a jelenlévőkhöz, hogy elmondhatja: az épület újra az ő tulajdonukban van. Másodszor azért, mert Orth István a művészete által tölti meg élettel az épületet, harmadszor pedig azért, mert az Ars hungarica kulturális rendezvénysorozat nemcsak a művészetre, hanem a magyar kulturális értékek mindegyikére nyitott.
Bitay Levente vezető konzul is hangsúlyozta az esemény jelentőségét. Úgy vélte: a református egyház visszakapott épülete ismét a magyar közösségi élet otthonává válhat, amelyhez sok erőt kívánt.
A fesztivál hivatalos megnyitóján Serfőző Levente főszervező, a Híd Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke beszédében hangsúlyozta: a modern közösségek mozgatórugói közé sorolható a hatalomra vágyás, az anyagi érdek, a szabályok, a törvények, a kényszer, az elvárások, a megfelelni akarás. Hozzáfűzte: ennek következménye, hogy az emberek között állandó konfliktusok merülnek fel, a hibáztatás és a „kifele mutogatás” már-már megszokott viselkedési szabály lett, ami az egyéni felelősség hárítása az önálló gondolkodás, az emberi minőség és az embereket összekötő érzelmek elvesztéséhez vezet. Ezért arra kért mindenkit, hogy a felsoroltakat helyezze figyelmén kívül öt napig, és élvezze az Ars hungarica rendezvényeit.
Magdó János főkonzul az Ars hungarica fesztivált a városlakók és a más nemzetiségűek felé való megmutatkozásként értékelte. Mindazokat a nagy elődöket – Oláh Miklóst, Borsos Miklóst, Bánffy Dezsőt, Haller Károlyt, Maczalik Győzőt – említette, akiket annak idején Nagyszebenbe vonzott a szászok által teremtett társadalmi modell. – Sok magyart adott Nagyszeben az összmagyarságnak, és akik most itt vagyunk, ezt az utat fogjuk folytatni – jegyezte meg, külön megköszönve Serfőző Leventének, hogy az általuk szervezett rendezvényekkel összetartják a helyi magyar közösséget.
Fejér László parlamenti képviselő a Kovászna Megyei Tanács elnökének, Tamás Sándornak az üdvözletét tolmácsolta. Kifejtette: mindig kellemesen meglepő számára a nagyszebeni közösség példaértékű összetartása. – A szász, a székely és román lakosság mindig bebizonyította, hogy együtt tud élni és alkotni. Az együttműködésnek és toleranciának mindig fontos szerepe van. Egymás kultúrájának megismerése, az ilyen jellegű rendezvények szervezése ehhez az eredményes együttéléshez járul hozzá – mondta a képviselő.
Bodó Barna, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének elnöke szerint a tankönyvek nem írnak arról, hogy az ember mit érez, amikor szórványban élő közösséghez látogat. – Önök itthon vannak, és az önök által közvetített értékek által én is itthon érzem magam – mondta. – Otthon érezzük magunkat kultúránkban, anyanyelvünkben, ezáltal pedig a szórványhoz pozitív képet, érzéseket tudunk társítani – tette hozzá.
Orth István grafikusművész, lelkész részére kiemelkedő művészeti tevékenységéért, lelkészi szolgálataiért és a dél-erdélyi szórványban élő magyar közösségért való kiállása elismeréséül a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Áder János magyar köztársasági elnök, amelyet az ünnepi megnyitón Magdó János főkonzul adott át a művésznek. Varró Sándor méltatásában hangsúlyozta: komplex személyiség az Orth Istváné, hiszen elsősorban Isten embere, ugyanakkor a közösség és a művészet embere is. – Az ő művészete azért a közösségért van, amely kiemelte, és amelynek él, dolgozik és fáradozik. Így ezúttal nemcsak Orth Istvánt tüntették ki, hanem az egész nagyszebeni magyar közösséget – mondta.
Az első nap rendezvénysorozatát a sepsiszentgyörgyi Evilági muzsikusainak népdallal ötvözött megzenésített versei és a Smárton Trió feat. Juhász Gábor virtuóz dzsessz dalai zárták.
DÉZSI ILDIKÓ
Szabadság (Kolozsvár)

Szeben – Hungarikum Napok a kulturális értékek jegyében
A mindenkori magyar értékek, a hungarikumok kapták a főszerepet az ötödik nagyszebeni Hungarikum Napokon, amely az előző évekhez hasonlóan minden korosztály számára kínált programot.
A péntek délutáni szakmai találkozó a helyi értékek és a közművelődés fontosságára hívta fel a figyelmet, míg a nagyszebeni Astra Falumúzeumban helyet kapó szombati gulyásfőzőverseny és kézművesvásár kiváló szabadtéri programnak bizonyult a helyi és a térségbe látogató szemlélődők számára. A kisebbek sem unatkoztak, őket a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány jurtájába várták. A kézművesvásáron idén ki is próbálhatták a gipszfestést, a szőnyegszövést, a fafaragást.
Serfőző Levente a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke, a rendezvény főszervezője elmondta: a rendezvény ugyan nem számít nemzetközinek, de az etnikumközi határokat sikerült átlépni az elmúlt években.
DÉZSI ILDIKÓ. Szabadság (Kolozsvár)

VI. Hungarikum Napok Nagyszebenben
Kirakodóvásárral és könyvbemutatóval kezdődnek pénteken, 2015. július 10-én Nagyszebenben az idén hatodik alkalommal megszervezett Hungarikum Napok. A HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete az Erdélyi Kézmíves Céhvel, az Astra Nemzeti Múzeummal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Nagyszebeni Református Egyházközséggel és az RMDSZ Szeben megyei Nőszervezetével közösen, Szeben Megye Tanácsának és Kovászna Megye Tanácsának támogatásával ezúttal is tartalmas programot kínál a nagyérdeműnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Hungarikum Napok
Július 10–12. között hatodik alkalommal rendezték meg a Hungarikum Napokat a nagyszebeni Astra Nemzeti Múzeum Komplexumban. Kovászna Megye Tanácsa Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Programja ez alkalommal is kulturális műsorok biztosításával járult hozzá a rendezvény sikeréhez.
Szombat reggel népviseletbe öltözött táncosok, bográcsok körül szorgoskodó gyermekek és felnőttek, kirakodóvásárhoz készülődő kézművesek, jurtát állító hagyo­mány­őrzők látványa fogadta a látogatókat. A gulyásversenyre idén 18 csapat nevezett be, újdonságnak számított a két gyermekcsapat. A sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház Fenyőcske Néptánccsoportja és zenészei udvarhelyszéki és szatmári táncokat, valamint népdalokat adtak elő, a Kalibáskő Egyesület munkatársai a jurtában ősmagyar szokásokról meséltek, és íjászatot tanítottak a kicsiknek, a kirakodóvásár sétányán agyagosok, fafaragók és bőrművesek tevékenykedtek asztalaiknál.
Az elmúlt hónapban is számos terv valósult meg az Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Program által. Az árapataki nyugdíjasok szórványkörutat tettek, míg a sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok Hunyad megyei barátaikat látogatták meg. Közben elkezdődött a táborok időszaka is, a közeljövőben több diák táborozhat a program támogatásával.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nagyszeben nem csak magyar ünnepe
A tömbmagyarság vagy akár a Kolozsvári Magyar Napok akolmeleg ünnepségeihez szokott embernek ajánlatos teljes mértékben átállítania érzékelőit, ha a szórványmagyarság rendezvényeire indul. Ha viszont sikerül, garantáltan jól érzi majd magát.
Az elmúlt hét végén a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által Nagyszebenben rendezett 6. Hungarikum Napok a multikulturális és több nyelvű közeggel való együttélés minőségi változatát villantották fel. Az alig 3500 fős szebeni magyarság rendezvényének igazán rangos helyszínt biztosított az Astra Nemzeti Múzeumkomplexum, amely gyönyörű parkerdejével, skanzenjével, gondozott sétányaival és tavaival önmagában is vonzó célpont. A partnerségéért Serfőző Levente főszervező, a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke is hálás, nem győzi hangsúlyozni a múzeum részéről megnyilvánuló szíves vendéglátást. Pedig akár zokon is vehette volna, hogy a lacikonyhákat nem engedte be a múzeum igazgatója, a szabály azonban szabály, a környezet védelme pedig mindennél fontosabb.
Persze azért volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, az élelmiszeri és használati kézműves termékek standsora mellett nem lehetett érzéketlenül elmenni, a gulyásfőző verseny 18 csapatának produkciója közül pedig több is finomra sikerült. Akinek a tekintetében parányi érdeklődés is látszott, rögtön történelmi mélységű adomázó jellegű borelőadásban részesült, akár helyben is készítettek neki faragott tojást, evőeszközt, méretezték a fejére a szalmakalapot. De minimum elérhetőségeket cseréltek, hiszen a kereslet-kínálat viszonyt ma már nemcsak a személyes találkozások táplálják.
A háromszéki önkormányzat Összetartozunk Székelyföld–Szórvány Partnerségi Programja keretében a sepsiszentgyörgyi Városi Művelődési Ház Fenyőcske Néptánccsoportja és zenészei szórakoztatták a jelenlevőket, s az udvarhelyszéki és szatmári táncok mellett román és szász miniprodukcióknak is tapsolhatott a közönség.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Pluszmunkával elért országos siker
Első díjat érdemeltek ki az Udvarhelyszéket képviselő lányok a Nagyszebenben megrendezett népi mesterségek országos versenyén.
Mintegy százhatvan tanuló vett részt július 29. és augusztus 3. között Nagyszebenben, az Astra Múzeumban megtartott népi mesterségek országos olimpiáján. Udvarhelyszéket idén öt tanuló képviselte, akik a verseny megyei szakaszán, júniusban első helyezést értek el szakágaikban. Az országos megmérettetés korábbi kiadásain is az Udvarhelyszéket képviselő diákok érték el a legjobb eredményeket, ezúttal viszont mindenki első helyezett lett – adta tudtunkra Bán Erzsébet szakirányító. A szakmai zsűri a diákok elméleti és gyakorlati tudását értékelte, de figyelembe vették a versenyen készült alkotás nehézségi fokozatát, viseletük eredetiségét is.
A versenyen a székelyudvarhelyi Cimbora Gyerekek Klubjának tanulói, Kovács Anita és Antal Eszter népi hímzők (oktatójuk Bán Erzsébet), valamint László Noémi bútorfestő (oktatója Tifán Irén) bizonyítottak, de Székelyudvarhelyt képviselte Sîrbu Cristina bútorfestő (oktatója Sîrbu Andrea) is. Jelen volt Nagyszebenben László Kinga tibódi csipkeverő is, akit szentkirályi nagymamája, Berze Ibolya tanított a mesterségre. Bán Erzsébet elmondta, hogy a tehetséges lányok nem első alkalommal versenyeznek: László Kinga immár negyedszer, Sîrbu Cristina pedig harmadik alkalommal vetélkedik az országos versenyen.
László Noémi korábban kétszer kapott első díjat népi hímzés szakágban, most viszont bútorfestéssel bizonyított, amit egyébként tavaly október óta tanul a Cimbora Házban.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Háromszéki hagyományőrzők Nagyszebenben
Tíz kézműves mester, a felsőrákosi hagyományőrző női dalcsoport, a Százlábú Néptáncegyüttes és a bodzafordulói Cununa Carpaţilor néptáncegyüttes képviseli Háromszéket mától a nagyszebeni XIII. Nemzeti Hagyományok és Szokások Fesztiválján.
A hagyományok és szokások nagyszebeni fesztiválját 2001-től szervezi az Astra Nemzeti Múzeum Központ, célja, hogy lehetőséget nyújtson a különböző tájegységek élő hagyományainak bemutatására és népszerűsítésére. A népzenei, néptánc- és mesterség bemutatókat, valamint a sajátos gasztronómiai különlegességek ismertetőit a nagyszebeni Fiatal erdőben kilencvenhat hektáron elterülő szabadtéri néprajzi múzeum­együttesben tartják, amely 1963-ban nyitotta meg kapuit, és a világ négyszáz tájegysége népművészeti értékeinek reprezentatív gyűjteményét tárja a látogatók elé. A fesztiválra a háromszéki kulturális ajánlatot a Kovászna Megyei Művelődési Központ válogatta össze. Az említett csoportok, mesterek mellett a megye természeti és kulturális örökségét bemutató kiállítással, hagyományos népi mesterségekről szóló dokumentumfilmekkel is népszerűsítik Háromszék értékeit.
A háromszékiek Erdélyből egyedüliként vesznek részt a seregszemlén, mellettük Moldva és Munténia képviselői, valamint a határon túli románok egy-egy szerbiai, moldovai, bulgáriai, magyarországi és ukrajnai csapata mutatkozik be.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék képviseli Erdélyt Nagyszebenben
Kovászna megye képviseli Erdélyt a péntektől vasárnapig tartó XIII. Nemzeti Hagyományok és Szokások Fesztiválján, amely helyszíne a nagyszebeni Astra Néphagyományok Múzeuma. Az eseményen több hagyományőrző csoport, valamint kézműves képviseli a régiót.
A nagyszebeni Fiatal Erdőben található múzeumkomplexumban megszervezendő fesztiválon minden évben három megye kap lehetőséget a bemutatkozásra, ennek megfelelően tehát egy megye Erdélyből, egy Munténiából, illetve egy Moldvából – tájékoztatnak a Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársai. Az említett régiókból érkező megyéken kívül ugyanakkor meghívást kapnak a határon túli román közösségek képviselői is a Moldovai Köztársaságból, Szerbiából, Bulgáriából, Magyarországról és Ukrajnából. A tizenharmadik alkalommal tartandó eseményen jelen levő romániai megyék: Argeş, Caraş Severin, valamint Kovászna.
A hétvégén zajló fesztivál célja különben a lehetőség megteremtése a különböző tájegységek élő hagyományainak megmutatására és népszerűsítésére. Ennek megfelelően az idei programot népzenei és néptánc produkciók, mesterség-, továbbá gasztronómiai bemutatók fogják színesíteni, ahol bemutatkozhatnak a meghívott közösségek még élő népi hagyományaikkal, értékeikkel. A nagyszebeni fesztiválon Erdély a Kovászna Megyei Művelődési Központ által válogatott kulturális ajánlattal lesz jelen: a helyi népdalokat éneklő és helyi népviseletbe öltözve fellépő, 1970-ben alakult felsőrákosi Hagyományőrző Dalcsoport, az ezredfordulón elindított bodzafordulói „Cununa Carpaților” Együttes, továbbá a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes.
Az említett fellépőkön kívül tíz népi kézműves mester, egy kiállítási anyag Kovászna megye természeti és kulturális örökségéről, valamint hagyományos népi mesterségekről szóló dokumentumfilmeket is bemutatják, amelyek valóban a háromszéki közösségek identitását igazoló védjegyek lehetnek a rendezvényen.
Mint ismeretes, az eseményt az Astra Nemzeti Múzeum Központ kezdeményezésére első alkalommal 2001-ben szervezték meg a Művelődési Minisztérium és a Román Kulturális Intézet védnöksége alatt, illetve a Hagyományos Kultúrát Megőrző és Népszerűsítő Nemzeti Központtal, a meghívott megyék közigazgatási intézményeivel, továbbá művelődési központjaival közösen. Az eseményt támogatja még Szeben Megye Tanácsa és a Szebeni Polgármesteri Hivatal.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Vendégszereplésen az asszonykórus
A Kovászna Megyei Művelődési Központ felkérésének eleget téve vett részt a felsőrákosi asszonykórus a nagyszebeni Nemzeti Hagyományok és Szokások Fesztiválján, melyen fellépésüket kiválónak értékelték, és oklevéllel jutalmazták. Molnár Margit, a kórus egyik tagja elmondta, nagyon büszkék az oklevélre, arra úgy is tekintenek, mint négy évtizednyi munkájuk eredményének elismerésére. A tizenöt tagú kórus hagyományos felsőrákosi népviseletben lépett fel, helyi népdalokat adva elő a rendezvénynek helyet adó Astra Néphagyományok Múzeumában. A fesztiválon minden évben három megye kap bemutatkozási lehetőséget, idén Erdélyt Kovászna megye képviselte.

Egyet, a legszebbet kellett elkészíteni
Varrók, bútorfestők, tojásírók, fafaragók és egy csipkeverő – összesen harminc gyermek mérte össze tudását kedden délután a népi mesterségek megyei versenyén a székelyudvarhelyi Cimbora Gyermekek Klubja udvarán. A több órán át zajló vetélkedőn a zsűri és a kíváncsiskodók folyamatában követhették a vizsgamunkák elkészítését, majd gyönyörködtek az elkészült darabokban.
Egy ládika díszítésén dolgozott a tizenhét éves, szentkirályi László Noémi, aki hatéves kora óta jár a Cimbora Házba, és már több mesterséget is elsajátított. A bútorfestést két éve gyakorolja, azt mondja, egy kisebb ládika megfestése általában három-négy órát vesz igénybe.
Szülőfalujában, Szentkirályon tanulta a csipkeverést Kovács Anita. Egy-egy kisebb terítőt el tud készíteni egy nap alatt is, de az iskola és a tanulás miatt általában több ideig tart. Szerinte a legnehezebb tornyos csipkét verni, egy ilyennel is indult a versenyen. Ugyanakkor van falujának egy saját galambos motívuma, amely szintén nagyon bonyolult, de az öregeknek van még pontos mintájuk, így a jövőben azt is szeretné elkészíteni.
A Cimbora Gyermekek Klubja és a megyei tanfelügyelőség tizennégy éve szervezi meg a népi mesterségek vetélkedőjét. Bár minden iskolát értesítettek, idén csak a székelyudvarhelyi Móra Ferenc Általános Iskola, a szentegyházi Gábor Áron Líceum és Mártonffi János Általános Iskola, valamint a gyermekek klubjában tanuló diákok jelentkeztek – tájékoztatott Bán Erzsébet, a verseny főszervezője.
Az első helyezettek közül – attól függően, hogy országos szinten hány helyet adnak Hargita megyének – választanak majd, hogy kiket javasolnak a nagyszebeni Astra Múzeum által szervezett országos megmérettetésre. A versenyzők pontot kapnak a már elkészített munkáikra, és arra is, hogy népviseletben jelennek meg. A legfontosabb mégis az, hogy miként dolgoznak, hiszen a gyermekek egy-egy darab elkészítésén ügyködnek a verseny ideje alatt, míg a zsűri figyeli a munkafolyamatot. A legtöbb versenyző gyermek több népi mesterséget is elsajátított már – tette hozzá Bán. A szakmai zsűrit Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Szakáll Gizella tanítónő és Tifán Irénke, az Udvarhelyszéki Népművészek Egyesületének elnöke alkotta.
Dávid Anna Júlia |
Székelyhon.ro

Üvegtárgyak, kerámiák és szász hímzés a múzeumban (Szőcs Fülöp Károly, a gyűjtő)
Szőcs Fülöp Károly atyhai származású, szakemberek által igen nagyra értékelt fogarasi gyűjtő kincseiből nyújt ízelítőt a csütörtökön a Székely Nemzeti Múzeumban megnyitott időszakos kiállítás. A Toleranciateremben szász hímzést és festett bútorokat, a Lovagteremben az erdélyi üvegművesség és fazekasság termékeiből nyújtott válogatást csodálhat meg a látogató.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója köszöntőjében úgy minősítette Szőcs gyűjteményét, mint amelyet bármely múzeum megirigyelhetne. Hozzátette, a kiállított anyag csak a jéghegy csúcsa, a teljes gyűjtemény hatalmas. Ezt követően Szőcs Fülöp Károly munkásságának és gyűjteményének három jó ismerője szólt az egybegyűltekhez. Dr. Elena Băjenaru, Fogarasföld Múzeumának igazgatója elmondta, a gyűjtő és a muzeológus között az a különbség, hogy előbbi számára lelke van minden egyes műtárgynak, mindeniknek saját története van. Közölte, Szőcs Fülöp Károlyt a közönség számára a brassói néprajzi múzeum fedezte fel, a fogarasi várban hat termet rendeztek be Szőcs gyűjteményéből. Szőcs úr tudta, hogyan kell kiválasztani, gyűjteni a legreprezentatívabb tárgyakat, rengeteg kincset mentett meg a pusztulástól. Prof. dr. Ioan Opriș tudományos főkutató, nyugalmazott muzeológus, volt kulturális államtitkár kétszeres élménynek nevezte ittlétét. Egyrészt felemelő a Kós Károly által tervezett épületben, a szakemberek által nagyra értékelt Székely Nemzeti Múzeumban lenni, másrészt Szőcs Fülöp Károly tárlatában gyönyörködni. A kiállítást olyan ajándéknak nevezte, amit a gyűjtő „székely szeretettel” hozott Sepsiszentgyörgyre – mondotta. Dr. Szőcsné Gazda Enikő, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzi részlegének vezetője, a kiállítás kurátora elmondta, a gyűjtőktől a muzeológusok is rengeteget tanulhatnak. Az igazi gyűjtő nem műkereskedőktől vásárol, hanem maga rója a padlásokat, maga keresi a múlt jeleit, helyszínen, eredeti környezetben ismeri meg a tárgyakat, információkat gyűjt a tulajdonosoktól. Az igazi gyűjtő nem bír megválni tárgyaitól, mert minden tárgy egy emlék, egy történet, az életének egy része. A valódi gyűjtő nélkülöz inkább, de még csak azért is megszerzi a tárgyat! A jó gyűjtő nemcsak birtokolni akar, de tudni is, mit birtokol. Olvas, művelődik, múzeumokat jár és analógiákat keres, azonosít és fanatikussá válik, ha kiderül, van egy olyan tárgytípus, ami még nincs meg a gyűjteményében. A legritkább gyűjtő az, aki igyekszik feldolgozni a gyűjteményét vagy a mások gyűjteményeit, tudását átadja és tanít, bevezeti az évtizedeken át gyűjtött információk csodás világába az érdeklődő fiatalabb generációt. Szőcs Fülöp Károly ilyen „csúcsgyűjtő”. Autodidaktaként tanult, olvasott, hatalmas szakkönyvtárat hozott létre önerőből, keresett, kutatta a tárgyak eredetét. Rótta a Fogaras környéki falvakat, de eljutott Székelyföld legrejtettebb zugaiba is. Tudását, tapasztalatait a rendszerváltás után hat éven át a nagyszebeni Astra Múzeum muzeológusainak adta át, majd évtizedek óta adja a fogarasi múzeumnak és „nekünk” – mondta a sepsiszentgyörgyi szakember.
A 83 éves Szőcs Fülöp Károly hozzászólásában elmondta, gyűjteményének csupán kis részecskéje látható itt közel három hónapig. A tárlatról közölte, Székelyföldre nem székely tárgyakkal készült, hanem nagyon el akarta hozni a szász varrottasokat, mert annak ellenére, hogy a Barcaság a szomszédban van, még nem tudatosult bennünk, hogy mennyire nívós népművészet élt az erdélyi szász falvakban. A kiállításon még porumbáki, feleki és sepsibükszádi üvegeket, valamint erdélyi kerámiát láthatunk.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Örökségvédelem és hagyományőrzés egy szórványközösségben (VII. Hungarikum napok Nagyszebenben)
Szebenben nem érezzük egyáltalán, hogy háttérbe szorulnánk, és azt sem, hogy másodrendű állampolgárok lennénk. Élhetünk kultúránknak, anyanyelvünknek, hagyományainknak, és ez senkit sem zavar – vallja Józsa Benjamin nyugalmazott nagyszebeni magyartanár, akivel a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által július 1–3. között szervezett VII. Hungarikum Napok szabadtéri programjain találkoztunk. A közel százhektáros Astra falumúzeumban tapasztalt nyüzsgés, a szebeni magyar napoknak is nevezett rendezvényen gyakran hallott román szó, a gulyásfőző verseny vegyes csapatai bizonyították a mondottakat – ebben a közegben anyanyelvétől függetlenül valóban egyenrangú mindenki.
A magyar kultúra értékeinek bemutatása, jelentőségének hangsúlyozása céljával szervezett Hungarikum Napok az Ars Hungarika fesztivál mellett a nagyszebeni magyar szórvány legkiemelkedőbb eseménye. Mindkettőnek a HÍD egyesület a szervezője, de a nagyszebeni önkormányzat és civil szervezetek, önkéntesek támogatása nélkül egyik sem lehetne sikeres. Serfőző Levente, a HÍD elnöke lapunknak elmondta, úgy állítják össze az évi kulturális programokat, hogy mindenki találjon benne magának valót, az is, aki a komoly, nehezebb műfajokat kedveli, és az is, aki pusztán találkozásra, kikapcsolódásra vágyik.
Ez a szemlélet a VII. Hungarikum Napok esetében is érvényesült: első nap a híres Szolnoki Gulyásfesztiválról szóló fotókiállításon fogadták az érdeklődőket a patinás Tanács Toronyban, a Thalia nagyteremben pedig a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának évzáró műsorából látott részleteket a közönség, valamint nóta-, operett- és musical-összeállítással fellépett a Kolozsvári Operettisimo együttes. Második napra szervezték a szabadtéri programokat, amelyek vasárnap is folytatódtak, amikor a kulturális ínyencségek műsorfolyamát fotókiállítással és könyvbemutatóval gazdagították. A református templom galériájában báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, a szegények pártolója, Bánffy Miklós múzsája pályaképét bemutató fényképkiállítást nyitottak meg. A Hungarikum Napok záróestéjén bemutatták Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című könyvét, amely a szerző szórványban készült riportjainak egy részét tartalmazza, és amelyet hídnak szánt az Erdélyben és az Erdélyen kívüli területeken élő szórványmagyarok között, akik még beszélik vagy már nem beszélik anyanyelvüket, de magyarságukhoz továbbra is ragaszkodnak.
Transylvanicum versus hungarikum
Az örökségvédelem érdekében történő összefogás volt a témája a Transylvanikum versus hungarikum című minikonferenciának, amelyen a magyarországi hungarikumtörvény alapján tavaly létrehozott Erdélyi Értéktár Bizottság és a Szeben, Maros és Brassó megyei örökségvédelmi civil szervezeteket tömörítő TransylvaNet Föderáció mutatkozott be. Az Astra – Erdélyi Népi Civilizáció Múzeuma alig egy hónapja átadott multikulturális pavilonjában tartott tanácskozáson Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke, az Erdélyi Értéktár Bizottság tagja ismertette a helyi, regionális és erdélyi értéktárak jelentőségét és az azokat kezelő bizottságok működését. Elmondta, kevesebb mint egy év alatt száznegyven javaslat érkezett felvételre az értéktárba, ebből kilencvenöt erdélyi, a többi helyi érdekeltségű.
Utóbbi közé tartozik a négy eddig regisztrált Háromszéki érték: a Jancsó-udvarház és a Szent Imre római katolikus műemlék templom Gelencéről, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttese és Kézdivásárhely történelmi központja (forrás: a Kriza János Néprajzi Társaság digitális értéktára,http://www.kjnt.ro/ertektar/erdelyi/kovászna).
Széman Péter lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a Hungarikum Napok is nagy értékeink közé tartozik, hisz nagyon jó példája, hogy miképpen lehet szórványban is megőrizni a hagyományokat. Eugen Vaida, a húsz Szeben, Brassó és Maros megyei örökségvédelmi szervezetet tömörítő TransylvaNet Föderáció elnöke hangsúlyozta, feladatuknak tartják az értékőrzést, amelynek szabályozásához jó törvényre van szükség, a terepen végzett konzultációk, közmeghallgatások alapján kívánnak törvénykezdeményezéseket megfogalmazni. Úgy látja, az államnak segítenie kell az épített örökség tulajdonosait, hogy karbantarthassák, felújíthassák az értékes ingatlanokat, amelyek megőrzése közös felelősség. Vaida elmondta: együttműködést javasolt az örökségvédelmi szervezetek között, bővíteni szeretnék a TransylvaNetet, mert szerinte közös összefogással több eredményt lehet elérni. A magyar közösség szempontjából fontos jelentségre hívta fel a figyelmet Mirela Iancu, az Astra múzeum marketingfelelőse. Elmondta, a kommunista időkből úgy örökölték, hogy a falumúzeum több száz éves parasztházai, ipari létesítményei (szám szerint közel négyszáz – szerk. megj.) mind a román népi kultúra képviselői, holott ez nem igaz, és nekik az utóbbi években sikerült ezt a történelmi tévedést kiigazítaniuk, feltüntették a házak valós identitását, és létrehozták a nemzeti kisebbségek sétányát, ahová három szász házat is telepítettek, mert korábban egy sem volt. Az ország legnagyobb skanzene ma nyitott a rendezvények számára is, mesterségbemutatókat, múzeumi foglalkozásokat tartanak, hogy minél közelebb hozzák a népi kultúrát, a népi örökséget a mai emberhez – mondotta.
Gulyástól a kőlevesig
Készítsünk vajas pogácsatésztát, nyújtsuk ki, kenjük meg töpörtyű- és gulyáskrémmel, hajtogassuk össze, ismét nyújtsuk ki, daraboljuk pogácsaszaggatóval, kenjük be a tetejét gulyáskrémmel és süssük szép pirosra – így készül a Csányi Sándor-féle gulyáspogácsa. A magyar gulyáskirály saját találmányát mi is megkóstolhattuk a Hungarikum Napokon, a kemencében sült pogácsa nagyszerűen bevezet a gulyás ízvilágába, amiben bőségesen volt része a falumúzeum egyik szegletében megszervezett gulyásfőző verseny közönségének. A híres Szolnoki Gulyásfesztivál főszervezője lapunknak elmondta, a magyar éttermekből egy kicsit kiszorult a gulyás, viszont ez az étel a magyarságtudatunkat erősíti. Szerinte a gulyásfőző versenyeknek éppen az a célja, hogy ezt a tudatot és a magyar gasztrokultúrát erősítsék.
Míg közel húsz bográcsban rotyogott a főként marhahússal készített étel, a gyermekek a kőlevesről szóló bábjátékon mulattak, majd mindannyian megkóstolták a meséből szőtt kőlevest. Az üstök alatti tüzek füstjében észrevettük a Torja csapata feliratot, rögtön kérdeztük, hogy kerülnek a Háromszéki gulyásfőzők a Hungarikum Napokra. Kiderült, a torjaiak Nagyszebenben kaptak néhány évvel ezelőtt jól jövedelmező munkát egy régebb odatelepedett falustársuknál, most összeálltak, és bíznak abban, övék lesz a legfinomabb gulyás.
A kézművesek során is találkoztunk Háromszékiekkel: ott volt a bodosi mézeskalácsos, a Sepsiszentgyörgyi csontfaragó, a kovásznai fafaragó, a sepsiillyefalvi kovács. Standjuknál gyakran hallottunk román szót, alig sikerült elcsípni szebeni magyar embereket, akik elmondhatják, mit jelentenek számukra a Hungarikum Napok. A Balavásáron született, több évtizede nagyszebeni Borsai István szerint ilyenkor látszik meg, hogy ki vallja magát magyarnak, Páskuly Ibolya pedig azt mondta, ez a legjobb találkozóhelyük, ahová minden magyar eljön, mert a városban szaladnak az emberek a dolguk után, nincs idejük egymásra. Török-Szász Annát még a Németországban élő leánya is felhívta, nehogy kihagyja a Hungarikum Napokat, nem is mAradt otthon, láthatóan jól érezte magát a falumúzeumban tartott majálison.
Igaza van Józsa Benjaminnak, aki szerint a háromezer főnyi (kétszázaléknyi – szerk. megj.) szebeni magyar lakosság nagyon lelkes, „különösen, amióta két kultúrszervezetünk van, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a HÍD, amelyet Serfőző Levente vezet, azóta megpezsdült a szellemi élet”.
Felzárkózni és megmAradni
Templomban, könyvesboltban, kiállító- és előadóteremben, multikulturális pavilonban, az ország legszebb és leggazdagabb falumúzeumában három nap alatt több ezren fordultak meg, magyarok és románok, hazaiak és külföldről hazaérkezettek.
Lapunk számára Sefőző Levente főszervező összegezte a Hungarikum Napok lényegét: „Szórványban minden műfajt meg kell mutatni, hisz a magyar kultúra egészéhez tartozunk, oda próbálunk felzárkózni és megmAradni a Kárpát-medencei körforgásban, és ahhoz, hogy ezt megtehessük, ébren kell tartanunk értékeinket, hagyományainkat. A nagyobb eseményekkel nem csupán a magyar közösséget kell megszólítani, hisz Nagyszebenben rengeteg a vegyes házasságban élő magyar ember, aki ilyenkor büszkén fogja meg a párját és gyermekeit, akiket lehet, hogy nem sikerült megtanítania magyar nyelvre, de most megmutathatja, ő milyen kultúrából származik. Egyesületünk neve nem véletlenül HÍD, eseményeinkkel próbálunk híd lenni kultúrák és nemzetiségek között.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A cigány folklórral ismerkedtek
Tizennyolcadik alkalommal zajlott Kommandón a hagyományos cigányfolklór-tábor, ahol 110 résztvevő tanulhatta autentikus adatközlőktől a szászcsávási és őrkői cigányok táncait, dalait. Tizenegy zenész, hét táncoktató foglalkozott az oktatással, szombat este gálaműsoron mutatták be tudásukat a táborozók. A tánc- és énektanulás mellett a cigány kultúráról szóló előadásokon is részt vehettek az érdeklődők, a túrakedvelők az 1777 méter magas Lakóca-tetőre kirándultak. A tábort a Lajtha László Alapítvány szervezte.
Deák Gyula szervező érdeklődésünkre elmondta: idén az erdélyi vendégek mellett két táncegyüttes is nevezett a táborba: Nyárádszeredáról a Bekecs, Békéscsabáról a Bakony csoport. Ausztriából, Németországból, Ausztráliából, az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek táborozók. A talpalávalót a szászcsávási, a Heveder, valamint a Gázsa és barátai zenekarok szolgáltatták. Elismert szakértők tartottak előadásokat a cigány kultúra témakörében:dr. Pozsony Ferenc, Orza Călin, a szebeni Astra Múzeum munkatársa, Oana Burcea osztott meg érdekes tudnivalókat a jelenlévőkkel, akik betekintést nyerhettek a Norvég Alapból finanszírozott programban digitalizált régi gyűjtések felvételeibe, megnézhettek csávási és őrkői eredeti kollekciókat is.
Újdonság volt a táborban a nagy méretű sátor, amely naptűzés, eső ellen nyújtott védelmet a táborozóknak. Szükség volt rá, az őrkői táncokat mindig füvön ropják – tudtuk meg Deák Gyulától. Az új sátor vásárlása viszont komoly anyagi kihívást jelentett, kétmillió forintba került. A kommandói cigányfolklór-tábor szervezését a Nemzeti Kulturális Alap, Kovászna megye Tanácsa, Sepsiszentgyörgy önkormányzata, a Communitas Alapítvány, Kommandó polgármesteri hivatala, valamint a Horn Dávid Általános Iskola támogatta. A kommandói segítséget „helyben viszonozták” a szervezők: a településen élő gyerekeknek külön tanítottak táncot, éneket.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagyszeben: magyar napok turisztikával „fűszerezve”
A nagyszebeni HÍD Egyesület első alkalommal szervez Magyar Turisztikai Konferenciát október 19–20-án az ASTRA Szabadtéri Múzeum Multikulturális Pavilonjában. A konferencia célja Nagyszeben turisztikai nevezetességeinek bemutatása, szabadidős ajánlatainak kiemelése, turisztikai infrastruktúrájának megismertetése, valamint a magyar turisztikai struktúrák és a nagyszebeni turisztikai szolgáltatók közötti kapcsolatteremtés.
Csütörtökön ugyanakkor elkezdődik a XVIII. Szeben Megyei Magyar Napok kéthetes rendezvénysorozata is, amely kortól függetlenül, minden érdeklődő számára változatos kulturális programokat kínál. A színes felhozatalban szerepel kiállításmegnyitó, ünnepi megemlékezés, ’56-os előadás, humorfeszt, néptánc, színházi előadás, bábszínház, szüreti bál, filmvetítés. Szabadság (Kolozsvár)

A FÁRADHATATLAN HARCOS
A legjobb kezekben van határon túli kultúréletünk egy lényeges szelete.
Ahol Szebeni Zsuzsa színháztörténész, a sepsiszentgyörgyi Balassi Intézet Magyar Kulturális Központjának igazgatója, egyetemes és magyar kultúránk épp olyan elszánt, mint amilyen gyönyörű harcosa megjelenik, ott biztosan történik valami. Legyen szó a Kós család vagy a Bánffyak életművéről, az 1848-as özvegyekről vagy Kemény János hagyatékáról, Szebeni Zsuzsa a szigorúan tudományos megközelítés mellett mindig benne él témáiban. Valami egészen titokzatos – tisztán tudományos lépésekkel be sem járható – úton kerül a témába időben és térben, hiszen úgy tud beszélni például Szilvássy Caroláról, mintha személyesen ismerte volna.
Novemberben vette át az intézmény vezetését – ezzel gyakorlatilag hazatért szülőföldjére. Kacskaringós életpálya az övé, Kolozsváron és Debrecenen át érkezett Budapestre. Húsz évig volt az Országos Színháztörténeti Intézet határon túli referense, ezalatt havi rendszerességgel hazajárt Erdélybe, és mára alapos kapcsolatrendszert épített ki a legkülönbözőbb intézményekkel.
Sepsiszentgyörgyön feladata a magyar kulturális értékek bemutatása, elsősorban a magyar közönségnek, de bizonyos számú román érdeklődővel is számolnak, akikre Szebeni elmondása szerint különösen figyelnek. – Szem előtt tartom a szórványvidéket: Szebent, Medgyest, Brassót és Szászvidéket. Nagy örömünkre szolgált, hogy a Sepsiszentgyörgyön is sikerrel bemutatkozott 1848-as özvegyek kiállításra, melynek a teljes szövegét román nyelven is olvashatják az érdeklődők, épp 25 ezer néző vásárolt jegyet a szebeni Astra Falumúzeumban, a román kulturális élet egyik ismert központjában – meséli lelkesen Szebeni Zsuzsa, aki anno az Erdélyi Helikon közösségét választotta doktori disszertációja témájául, most pedig elszánta magát: mandátumának lejártáig minden helikonistáról összeállítanak egy életmű-kiállítást.
Jelenleg a báró Kemény János-kiállításon dolgoznak, amely Marosvécsen fog bemutatkozni. A Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve sikerült feltárni a hagyatékot, ebben a Kemény család is nélkülözhetetlen segítséget nyújtott – öt-hat unokatestvérről van szó, akik mind kulturális területen tevékenykednek.
– Sepsiszentgyörgyön fantasztikusan aktív kulturális élet van, beszéljünk akár színházfesztiválokról vagy városfesztiválokról, minden este három-négy program közül választhat a közönség, annak ellenére, hogy egy hatvanezres városról van szó. A képzőművészet felülreprezentált, a kiállítóterek kérdése olykor fejtörést okoz, ahogy az időpontok is, de szoros az együttműködés Vécsi Nagy Zoltánnal, az Erdélyi Művészeti Központ vezetőjével, Vargha Mihállyal, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával,
Kopacz Attilával, az Árkosi Kulturális Központ vezetőjével és Bocsárdi Lászlóval, a Reflex Fesztivál és a Tamási Áron Színház igazgatójával. Mivel kevesen vagyunk az intézetben, ezért stratégiám: az ő nagy rendezvényeikhez olyan szeletet adni akár magyar, akár nemzetközi területről, hogy az ő elképzeléseiken belül, de mégis a saját szájunk íze szerint gazdagítsuk a programot. Ez történt március 15-én is: hathetes előkészítés után kültéri kiállítással, könyvbemutatóval, iskolai előadással és egy brassói képzőművészeti tárlattal voltunk jelen.
Egy március 15-i ünnepségen újdonsággal kell előállni, és ez sikerült: most kezdjük kutatni, milyen szerepe volt a nőknek és a gyerekeknek a forradalomban túl azon, hogy kötést téptek, kokárdát varrtak. Adataink vannak arra, milyen nélkülözhetetlenek voltak például a fegyvergyártásban, tölténykészítésben – sorolja az igazgató, aki tényleg mindenhol jelen tud lenni: a Székely vágta rendezvényhez például a Bánffy-ménes történetéről szóló anyagot csatoltak.
Amikor Szebeni Zsuzsa azt mondja, hogy kevesen vannak az intézményben, azt szó szerint kell érteni: mint igazgatónak egy titkársági asszisztense van, igazából ketten csinálnak mindent. Igény is lenne a bővülésre, leginkább a szakmai munkában, hiszen minden területen dolgoznak a zenétől képzőművészeten át a gyermekprogramokig. De a remélt bővülésig is összetehetjük a kezünket, amiért ilyen harcostársaink vannak.
Juhász Kristóf / Magyar Idők

NAGYSZEBEN HÍRES NAGYPIAC TERE ISMÉT A FAZEKASOKÉ VOLT
Szeptember első hétvégéjén rendezték meg a nagyszebeni Nagypiac téren – immár 51. alkalommal – a Fazekasvásárt. A háromnapos rendezvényre Magyarországról is érkeztek mesterek, találkozhattunk román művészekkel, de a legtöbb árus a Hargita megyei Korondról hozta el portékáit.
A szakmai zsűri a kiállított alkotások alapján épp akkor adta át a harmadik díjat Páll Árpádnak, amikor az általa készített kályhacsempéket csodáltam. A korondi fazekasmester abba a Páll családba született, amely a fazekasság révén vált híressé, és ezzel a székely népi kerámia hagyományait követve sajátította el ő is ezt a szép mesterséget.A szülei által örökölt fazekasság mellett célul tűzte ki a népi cserépkályha készítés felújítását és forgalmazását, hiszen ez a mesterség több, mint 100 éve kihalt Székelyföldön. Csempéin, edényein felfedezhetjük az ősi magyar szimbólumokat, a rovásírást, magyar szentek ábrázolását.
Vasárnap Les Gáborral találkoztam a Nagypiac téren. Ezúttal is ő nyerte el a szakmai zsűri első díját a vásárra elhozott munkáival. Fiával, Norberttel érkezett Nagyszebenbe. A Nagybányáról elszármazott, Magyarországon élő mesterember ezév augusztus 19-én vette át a Népművészet Mestere díjat Balog Zoltán minisztertől. Munkáival az erdélyi hagyományokat igyekszik feleleveníteni és tovább vinni immáron a Heves megyei Bodony községben.
A hagyományos Nagyszebeni Fazekasvásárt a “Cindrelul-Junii Sibiu” Hagyományos Kultúra Népszerűsítéséért és Megőrzéséért Megyei Központ (Centrul Judeţean pentru Conservarea şi Promovarea Culturii Tradiţionale “Cindrelul-Junii” Sibiu) és az ASTRA Múzeum szervezi. Vezetője, Silvia Macrea igazgatónő, a HÍD Egyesület elnökét, Serfőző Leventét, kérte fel a díjak átadására.
A cikket Simon Andrea szerkesztette, aki szeptember elsején érkezett Nagyszebenbe a Petőfi Sándor Program keretén belül és 9 hónapig vendége lesz a városnak és a HÍD Egyesület – Nagyszebeni Magyar Kulturális Irodának. Erdély.ma