Bartha József képzőművészként, művészetszervezőként is gyakran hallat magáról, emellett az egyik legtevékenyebb színházi díszlettervező. Díszlettervezőként legtöbbet Bocsárdi László rendezővel dolgozik, ismerik egymás gondolatait. Bartha József emellett egy alapítványt vezet és művészeti menedzseléssel is foglalkozik. Bartha József hozta létre az ArtEast Alapítványt. Úgy érzi, hogy az alapítvány tevékenységét közelebb kellene hozni a városhoz, Marosvásárhelyhez. Ne egy évben egyszer hallasson magáról, hanem folyamatosan működjön. /Nagy Miklós Kund: Egyetemes dimenziók vonzásában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./

Újabb galériával gazdagodott Marosvásárhely. Szeptember 22-én, az avatón népes közönség vett részt a Bolyai tér 5. szám alatti műteremházban. Az első kiállító a Marosvásárhelyről Magyarországra települt Chilf Mária volt. A galéria gondolata Bartha József festőművészben, az ARTeast Alapítvány vezetőjében merült fel. Műterméből választottak le és alakítottak ki egy kisgalériát. Chilf Máriát a szintén Budapesten élő, Marosvásárhelyről elszármazott író és műkritikus, Ágoston Vilmos ajánlotta a jelenlevők figyelmébe. /(nk): Megnyílt a B5 Stúdió. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 25./

Rendhagyó falvédő-kiállítás nyílt a hét végén Marosvásárhelyen: Madaras Sándor idegsebész falvédőgyűjteményéből Bartha József képzőművész rendezett tárlatot. Madaras Sándor négy éve gyűjti a falvédőket, hatszáz van belőlük. A legtöbb falvédőn a szöveg és a kép is vallásos témájú. A házi áldásos a leggyakoribb. A tárlat házigazdája az ARTeast Alapítvány és a Látó folyóirat szerkesztősége volt. Egy bécsi divattervező 1871-ben találta fel a falvédőt, amely később Erdélyben is elterjedt. Keszeg Vilmos néprajzkutató könyve szerint körülbelül ebben az időszakban vezették ki az erdélyi házakból a füstöt, tehát a konyhák tiszták lettek. /M. É. : Falra vetített falvédők. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Marosvásárhelyen az ARTeast Alapítvány által működtetett Bolyai utcai B5 Stúdióban megnyílt Irsai Zsolt marosvásárhelyivé lett képzőművész, több szépirodalmi lap – köztük A Hét, illetve a Látó – egykori, illetve mai külső munkatársa tárlata. A művész három évtizede nem jelentkezett egyéni kiállítással. /Nagy Botond: Interaktív tárlatnyitó avagy egyéni kiállítás harminc év után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 4./

Borsos Lőrinc Marosvásárhelyen
Az anyag az új Blaek
Igencsak érdekes tárlatnyitónak és beszélgetésnek adott otthont e hét elején a marosvásárhelyi b5 stúdió. A Bolyai utca 5. szám alatti egykori műteremben két vendégművész, Borsos Lőrinc állította ki alkotásait, illetve beszélt eddigi munkásságáról. Az előbbi mondatban nincsen elírás: Borsos Lőrinc nem egy személyt, hanem egy művészpárt takar – Borsos János és Lőrinc Lilla ezen új identitás alatt alkot újszerű, mai, olykor kényelmetlenül aktuális képző- és vizuálművészeti munkákat. Marosvásárhelyre az ArtEast Alapítvány In Situ című rezidensprogramjának keretében érkeztek, és itt töltöttek tíz napot. Ezen itt-tartózkodás eredménye volt a tárlatnyitó és a szűk körű, de annál érdekesebb beszélgetés, amelynek során a művészpár eddigi életművéről is beszélt, a sokszor interaktív jellegű munkákat kivetítő segítségével tekinthettük meg.
Borsos Lőrinccel a galériavezető, Bartha József képző- és vizuális művész beszélgetett, román nyelvre Ungvári Zrínyi Imre tolmácsolt. Mint megtudtuk, és amint az a művészpár honlapján is áll, Lőrinc Lilla (1980) és Borsos János (1979) 2008 óta dolgoznak együtt mint Borsos Lőrinc. A név egy külön alkotói öntudattal bíró entitást takar. Kora aktuálisan 9 év. Nemére, szexuális orientációjára, intellektusára egyaránt a bipolaritás jellemző. Létezésének alapja a szélsőségek egyidejűsége, de valódi célja a kétlényegűség feloldása. Az átmenet élteti. Kedvenc építménye a híd, lakhelye a határátkelőhely. Szellemi eledele a paradoxon, az egymással ellentétes világok metszéspontjai. Tipikusan a két szék közül a padló esete, de a padló választása vállalt. A művész a nagyobb egész megpillantására hajt: egy rész választása helyett a részek egymáshoz való viszonyítgatása izgatja.
Megveti a hierarchiát és az annak nyomán létrejött társadalmi megosztottságot és kirekesztést. Ezekkel szembe saját létezését/nem létezését állítja. Művészetének része a médiumra való rákérdezés és a társadalmi reflexió. Párbeszéd az anyaggal, párbeszéd a közeggel. Hely és szituáció specifikus munkák. Egyszerre refltektál az aktuálisra és mélyül el hosszabb projektekben. A művészet számára a morálon túl válik igazán érdekessé, amikor az ötlet születése pillanatát követően még szűretlen állapotban létezik. Itt még nincs politikai korrektség, sem öncenzúra.
Borsos Lőrinc választott színe a fényes fekete (Blaek), anyaga az ipari zománcfesték, ami jól tükrözi személyiségét. Önreprezentációra szánt lakkfekete zászlaját szél nem lengeti, gyorskötözőkkel van a rúdra szorítva. Szükség esetén vállalja az orvosi ló, a mártír vagy a bűnbak szerepét, hogy a mögötte álló alkotók irháját mentse. Kezdetben a hivatalos nemzeti reprezentáció ellenpontozásaképp alternatív országimázst épített, majd nyitásként fókuszt váltva, a vizsgált jelenségek természetét világtenden- ciákban kezdte el kutatni. Ezt a változást főként az aktuálpolitikától beállt csömör, és a pár évesen megélt életközepi válság indította be. Erre a válsághelyzetre adott válaszként a kritikát önmaga ellen fordította, és belevágott egy 3 évig tartó komplex önelemző rémálomba terapeuták, egy festőművész és egy kurátor segítségével (Önkritikus portré). A terapeuta megfejtése szerint ő csupán gyerekpótlék, bálvány. A bálványok hallgatnak, a művész viszont kikéri magának. Lénye elválaszthatatlan az őt életre hívó művészektől, az ő alkotói egységüket jeleníti meg és katalizálja.
A fényes fekete zománcfesték, más néven „Blaek” Borsos Lőrinc fő identifikációs eleme, mely praxisának kezdetétől megjelenik munkáiban. A kifejezés óangol eredetű és a fényes, úgynevezett „jó feketét” jelölték vele, szemben a matt vagy „rossz feketét” jelölö Swart* szóval. A fényes fekete ipari zománcfesték egymással ellentétes tulajdonságokkal bír: egyszerre nyeli el és tükrözi vissza a fényt. Csupán a szemlélő pozícióján múlik épp, hogy melyik tulajdonsága válik dominánssá a másikkal szemben. A festék által képzett közeg a művész szándékai szerint – profán volta ellenére – misztikus dimenziókat képes megnyitni, szimbolikus féreglyukat ütve idők és témák, és egymással ellentétes tartalmak között. Elfed és elszemélytelenít, elválaszt vagy éppen összekapcsol. Az anyag nehezen kontrollálható, amely előre vetíti a benne rejlő experimentalitás lehetőségét.
A művész az esélytelenek nyugalmát keresi. *Michael Pastoureau: A fekete (Egy szín története) (Princeton 2008). Népújság (Marosvásárhely)