Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. január 19.
Hajszálgyökereink mentén
Több mint egy évtizede annak, hogy az akkor még nyomtatott hetilapként létező Erdélyi Riport Etnosz címmel időszaki melléklettel is rendelkezett. A század első éveiben a riporter sorra járta a Romániában élő nem magyar kisebbségeket a szatmári sváboktól a Konstanca megyei arománokig, a deltai lipovánoktól a bánsági szerbekig, előcsalva az egységes nemzetállam egyszínű ideológiai elkendőzője alól az ugyancsak tiri-tarka, élő etnikai szőttes küszködő darabjait.
A pozitív fogadtatáson felbuzdulva a sorozatot két kötetbe szerkesztve, A Klisszúra titkai – Zárványok és szórványok a Partiumtól Dobrudzsáig (2006) és A nemlétezők lázadása (2009) címmel könyvformában is kiadták. A tízes évek elején a riportutak kacskaringói elsősorban a román többségű vidékek magyar településszigeteihez vezettek. A riportok könyv formájában két kötetre osztva jelentek meg: a Zárványok és szórványok III. köteteként: Csodaváróktól, csodateremtőkig (2011) és a Váradhegyalja – Egy világ a város körül (2014) címmel.
A legújabb kötet, immár az ötödik válogatás – Besztercétől a Bánságig (2016) – újrajárja a magyar szórványvidék egy részét, számba veszi és rögzíti a 2011–13 közötti szívszorító, de nem reménytelen szórványállapotokat.
Szimbolikus helyről, a Beszterce megyei zsákfaluból, Cegőtelkéről – László herceg híres kerlési csatája színhelye közeléből, onnan ahol a későbbi szent királyunk megmenti a pogány karmaiból a magyar lányt – indulva ereszkedik le Máramaroson át a Partiumba, innen pedig Arad-hegyalján át Végvárig, a Bánság temesi részének déli pereméig.
A kötet betekintést kínál a hagyományokban gazdag, ám rohamosan fogyatkozó máramarosszigeti magyarság mindennapjaiba; s a jó negyedszázada a névtelenségből hirtelen a világsajtó címoldalaira robbant kis tövisháti falu, Szilágymenyő küzdelmébe, amely a környező magyar településekkel való összefogásban képzeli el fejlődését és képesnek tartja magát kinőni a „csak idillikus természet-közeli menedék” állapotából.
Szerét ejthetjük az egykoron virágzó fazekassággal rendelkező Sebes-Körös menti, a ma is életerős partiumi magyar végvár, Rév megismerésének, ahol a politikum és az egyház összefogása határozza meg nemcsak a lassan, de fogyatkozó magyar közösség, hanem az egész többnemzetiségű település fejlődését. Várad felé lecsorogva a folyón két apró település sajátosságaival kínál meg a szerző: Pósalakéval, ahol „bármi is történjék, az mind az egyházhoz, személyesen a tiszteletes úrhoz köthető” és Fugyiéval, ahol aszfaltról kőre vált az út ugyan, de történelmi országútja elér 1236-ig.
A riporterrel újra felkeressük szülőhelyét, a magyar végnapjait élő Pankotát, ahol megszűnt létezni a művelődési ház és ahol kultúrára nemigen telik a közpénzből. „A megye legszebb barokk kastélya termeiben valamikor, a művészet- és irodalompártoló Dietrich József báró és utódja idejében előkelő társaságok vendégeskedtek. Szalonjaiban Liszt Ferenc koncertezett, Jókai Mór tette tiszteletét, de ma már a hazajáró lelkek sem járnak oda kísérteni… A kapuja zárva, jó néhány ablaka betörve, még a hatalmas kovácsoltvas ajtók – a fémművesség remekei – egyike-másikának lába kelt” – szomorkodik Pettenkofer Péter a városka mindentudó lokálpatriótája.
Házalásunk új állomása az a Gyorok, ahol 2013-ban csak öt gyereket írattak be magyar oktatásra. „Négyen közülük vegyes házasságból származnak, előbb meg kell tanítanom őket a legelemibb anyanyelvi ismeretekre, hiszen otthon csak románul beszélnek” – panaszkodik a tanítónő. A riporter keserűen konstatálja, hogy: „A Fehér Köröstől a Marosig húzódó vidék Árpádkori alapítású településein egyetlen magyar anyától és apától származó gyermek tanulja anyanyelvén a betűvetést…”
Tanúi lehetünk, hogy a Simonyifalvát, Bélzerindet és Vadászt is magába foglaló Tőzmiske valóban élni akaró, fejlődő község, s végül eljutunk az alig 200 éves múltra visszatekintő telepes faluba, a temesi Végvárra, ahol ma is olyan összetartó, szervezett közösség él, hogy bármelyik magyar többségű település számára is példaképül szolgálhatna.
A kötet riportjaiban a szerző választékos magyar nyelven tájakat rajzol meg, azonban a történetek igazi főszereplői nem a tájak, nem a műemlékek, hanem a magyarságukat ott megélő emberi közösségek és az azokat összetartó, a riportokban megszólaló hétköznapi hősök, lokálpatrióták, tisztségviselők, azok az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítés élharcosai, akik munkálkodása nyomán bizonyosan megállapítható, hogy e települések közösségei nem csupán magyar múlttal, hanem jelennel, s minden lélekszámbeli fogyatkozás ellenére jövővel is rendelkeznek.
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. január 25-én, szerdán 17 órakor a Jelen Ház nagytermében A számontartott nemzet címmel könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estet rendez.
Szilágyi Aladár két újabb riportkötetét: A számontartott ország –Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben; és az Etnosz sorozat új válogatását: Besztercétől a Bánságig Réhon József nyugalmazott tanár mutatja be, majd Szűcs László, a Várad irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője beszélget a szerzővel.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Nyugati Jelen (Arad)
Több mint egy évtizede annak, hogy az akkor még nyomtatott hetilapként létező Erdélyi Riport Etnosz címmel időszaki melléklettel is rendelkezett. A század első éveiben a riporter sorra járta a Romániában élő nem magyar kisebbségeket a szatmári sváboktól a Konstanca megyei arománokig, a deltai lipovánoktól a bánsági szerbekig, előcsalva az egységes nemzetállam egyszínű ideológiai elkendőzője alól az ugyancsak tiri-tarka, élő etnikai szőttes küszködő darabjait.
A pozitív fogadtatáson felbuzdulva a sorozatot két kötetbe szerkesztve, A Klisszúra titkai – Zárványok és szórványok a Partiumtól Dobrudzsáig (2006) és A nemlétezők lázadása (2009) címmel könyvformában is kiadták. A tízes évek elején a riportutak kacskaringói elsősorban a román többségű vidékek magyar településszigeteihez vezettek. A riportok könyv formájában két kötetre osztva jelentek meg: a Zárványok és szórványok III. köteteként: Csodaváróktól, csodateremtőkig (2011) és a Váradhegyalja – Egy világ a város körül (2014) címmel.
A legújabb kötet, immár az ötödik válogatás – Besztercétől a Bánságig (2016) – újrajárja a magyar szórványvidék egy részét, számba veszi és rögzíti a 2011–13 közötti szívszorító, de nem reménytelen szórványállapotokat.
Szimbolikus helyről, a Beszterce megyei zsákfaluból, Cegőtelkéről – László herceg híres kerlési csatája színhelye közeléből, onnan ahol a későbbi szent királyunk megmenti a pogány karmaiból a magyar lányt – indulva ereszkedik le Máramaroson át a Partiumba, innen pedig Arad-hegyalján át Végvárig, a Bánság temesi részének déli pereméig.
A kötet betekintést kínál a hagyományokban gazdag, ám rohamosan fogyatkozó máramarosszigeti magyarság mindennapjaiba; s a jó negyedszázada a névtelenségből hirtelen a világsajtó címoldalaira robbant kis tövisháti falu, Szilágymenyő küzdelmébe, amely a környező magyar településekkel való összefogásban képzeli el fejlődését és képesnek tartja magát kinőni a „csak idillikus természet-közeli menedék” állapotából.
Szerét ejthetjük az egykoron virágzó fazekassággal rendelkező Sebes-Körös menti, a ma is életerős partiumi magyar végvár, Rév megismerésének, ahol a politikum és az egyház összefogása határozza meg nemcsak a lassan, de fogyatkozó magyar közösség, hanem az egész többnemzetiségű település fejlődését. Várad felé lecsorogva a folyón két apró település sajátosságaival kínál meg a szerző: Pósalakéval, ahol „bármi is történjék, az mind az egyházhoz, személyesen a tiszteletes úrhoz köthető” és Fugyiéval, ahol aszfaltról kőre vált az út ugyan, de történelmi országútja elér 1236-ig.
A riporterrel újra felkeressük szülőhelyét, a magyar végnapjait élő Pankotát, ahol megszűnt létezni a művelődési ház és ahol kultúrára nemigen telik a közpénzből. „A megye legszebb barokk kastélya termeiben valamikor, a művészet- és irodalompártoló Dietrich József báró és utódja idejében előkelő társaságok vendégeskedtek. Szalonjaiban Liszt Ferenc koncertezett, Jókai Mór tette tiszteletét, de ma már a hazajáró lelkek sem járnak oda kísérteni… A kapuja zárva, jó néhány ablaka betörve, még a hatalmas kovácsoltvas ajtók – a fémművesség remekei – egyike-másikának lába kelt” – szomorkodik Pettenkofer Péter a városka mindentudó lokálpatriótája.
Házalásunk új állomása az a Gyorok, ahol 2013-ban csak öt gyereket írattak be magyar oktatásra. „Négyen közülük vegyes házasságból származnak, előbb meg kell tanítanom őket a legelemibb anyanyelvi ismeretekre, hiszen otthon csak románul beszélnek” – panaszkodik a tanítónő. A riporter keserűen konstatálja, hogy: „A Fehér Köröstől a Marosig húzódó vidék Árpádkori alapítású településein egyetlen magyar anyától és apától származó gyermek tanulja anyanyelvén a betűvetést…”
Tanúi lehetünk, hogy a Simonyifalvát, Bélzerindet és Vadászt is magába foglaló Tőzmiske valóban élni akaró, fejlődő község, s végül eljutunk az alig 200 éves múltra visszatekintő telepes faluba, a temesi Végvárra, ahol ma is olyan összetartó, szervezett közösség él, hogy bármelyik magyar többségű település számára is példaképül szolgálhatna.
A kötet riportjaiban a szerző választékos magyar nyelven tájakat rajzol meg, azonban a történetek igazi főszereplői nem a tájak, nem a műemlékek, hanem a magyarságukat ott megélő emberi közösségek és az azokat összetartó, a riportokban megszólaló hétköznapi hősök, lokálpatrióták, tisztségviselők, azok az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítés élharcosai, akik munkálkodása nyomán bizonyosan megállapítható, hogy e települések közösségei nem csupán magyar múlttal, hanem jelennel, s minden lélekszámbeli fogyatkozás ellenére jövővel is rendelkeznek.
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. január 25-én, szerdán 17 órakor a Jelen Ház nagytermében A számontartott nemzet címmel könyvbemutatóval egybekötött irodalmi estet rendez.
Szilágyi Aladár két újabb riportkötetét: A számontartott ország –Kényszerek és lehetőségek a magyar történelemben; és az Etnosz sorozat új válogatását: Besztercétől a Bánságig Réhon József nyugalmazott tanár mutatja be, majd Szűcs László, a Várad irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője beszélget a szerzővel.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Nyugati Jelen (Arad)
2017. január 27.
Jó könyvek a történelemről és szórványról
„A januári hidegben egy izgalmas, forró hangulatú rendezvényre várjuk az aradi könyvbarátokat” – szólt a szerda esti eseményt beharangozó számos cikk egyik mondata.
Januári hideg kétségtelenül volt, bizonyára ez az oka annak, hogy a Jelen Ház nagytermében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének szervezésében megtartott rendezvénynek kicsivel kevesebb résztvevője volt a szokásosnál, amikor pótszékeket is be kellett hozni, hogy minden érdeklődő elférjen a jókora teremben. Panaszkodni így sem kell: a világ számos, Aradnál nagyobb városában örülnének, ha ekkora közönséget vonzana egy könyvbemutató, amely most, nálunk – többek között – két értékes alkotást, mindkettő Szilágyi Aladár munkája, ajánlott az olvasók figyelmébe.
A Nyugati Jelenben, valamint az Irodalmi Jelen legutóbbi számában megjelent beharangozó, figyelemfelkeltő (Murvai Miklós és Réhon József tollából származó) cikkek olyan bőséggel és részletességgel beszéltek aSzámon tartott országés a Besztercétől a Bánságig című kötetekről, hogy a krónikás már-már fölöslegesnek érzi magát a könyvbemutató értékelésénél, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy aligha mondhat újat és érdekeset.
Annyit talán mégis, hogy a nagyváradiak kezdeményezése egy Szilágyi Aladár-sorozat kiadására – amelyben kiemelkedő, de inkább meghatározó szerep jutott a nemcsak újságírónak, hanem szerkesztőnek, könyvkiadónak is kiváló Szűcs Lászlónak – több mint dicséretes. Tessék elgondolni: Szilágyi könyvei nélkül honnan ismerhetné meg a mai, kisebbségi létbe szorult magyar olvasó annak a 24 romániai nemzetiségnek az életérzését, mindennapjait, amelyet Szilágyi riportjai elénk tárnak? És honnan tudná a jövő magyar nemzedéke (remélhetőleg még lesz olyan), hogy miként éltek, gondolkodtak, reméltek (vagy már nem) a XXI. század elején a ma már csak szinte nyomokban létező, egykor virágzónak mondható kisebbségek?
Az előző köteteket követően most a magyar szórvány került a szerző figyelmének középpontjába: a Beszterce, Bihar, Arad, Temes megyei magyarság. A szerzőnek, úgymond, kutyakötelessége felmutatni a pozitív, előremutató példákat (ha vannak ilyenek, és még vannak) arra vonatkozólag, hogyan próbálja meg a szórványmagyarság, főleg ha rátermett és elkötelezett vezetői akadnak, megőrizni önmagát. A statisztika azonban, még akkor is, ha nem mindig tökéletesen megbízható, számokban, adatokban tükrözi: a hazai magyarság (és nem csak a szórvány!) nagy gondban van, s csak a demográfiai magatartás gyökeres változása (világosabban: a mostaninál sokkal több gyermek nemzése és magyarságban való felnevelése) hozhat igazi eredményt.
A Számon tartott ország egy ötödik kötetéhez érkezett, az anyaország történetéről szóló interjúsorozat újabb könyve. Évekkel ezelőtt a Váradon elindított (azóta, mint hallom, Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyögyre is kiterjesztett), a magyarországi történelemkutatás jeles képviselői által tartott előadássorozat ihlette. Öt évadon keresztül – nemrégiben indult a hatodik – , különböző nézőpontokból és témakörökből kiindulva félszáznál jóval több előadó értekezett a magyar történelemről. És kell-e mondanunk: a széles közönség számára a történelmi művek egyrészt hozzáférhetetlenek, másrészt (ha nem lennének is megközelíthetetlenek) olykor nehézkesek, túlságosan részletezőek, egy, a történések kvintesszenciáját népszerűbb, felfoghatóbb változatban tárgyaló előadást azonban szívesen hallgatnak meg és könnyebben fognak fel az emberek.
Szilágyi Aladár eddig öt interjúkötete a magyar történelem egy évezredét hozza közel az olvasóhoz „népszerű” formában, olvasmányosan, és a legújabb kutatások fényében igazítja el őket a történelem sokszor igen bonyolult labirintusában – hangsúlyoz vagy háttérbe helyez (eddigi tudásunkhoz képest) személyiségeket, történéseket, „naprakész” ismeretekkel vértez fel bennünket.
Persze, ha figyelmesen olvasunk.
A szerda esti összejövetelen Murvai Miklós fő szervező, Réhon József (Szilágyi Aladár egykori aradi tanára) szólalt fel, mielőtt a szerkesztő-kiadó (kiadójának előzőleg megjelent könyveiről is beszámoló Szűcs László) Szilágyi Aladárral beszélgetett volna bemutatott köteteiről. Színvonalas, jó hangulatú, szép este volt. Kár, hogy az ifjúság (mégiscsak az lenne a jövőnk) teljes mértékben hiányzott.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)
„A januári hidegben egy izgalmas, forró hangulatú rendezvényre várjuk az aradi könyvbarátokat” – szólt a szerda esti eseményt beharangozó számos cikk egyik mondata.
Januári hideg kétségtelenül volt, bizonyára ez az oka annak, hogy a Jelen Ház nagytermében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesületének szervezésében megtartott rendezvénynek kicsivel kevesebb résztvevője volt a szokásosnál, amikor pótszékeket is be kellett hozni, hogy minden érdeklődő elférjen a jókora teremben. Panaszkodni így sem kell: a világ számos, Aradnál nagyobb városában örülnének, ha ekkora közönséget vonzana egy könyvbemutató, amely most, nálunk – többek között – két értékes alkotást, mindkettő Szilágyi Aladár munkája, ajánlott az olvasók figyelmébe.
A Nyugati Jelenben, valamint az Irodalmi Jelen legutóbbi számában megjelent beharangozó, figyelemfelkeltő (Murvai Miklós és Réhon József tollából származó) cikkek olyan bőséggel és részletességgel beszéltek aSzámon tartott országés a Besztercétől a Bánságig című kötetekről, hogy a krónikás már-már fölöslegesnek érzi magát a könyvbemutató értékelésénél, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy aligha mondhat újat és érdekeset.
Annyit talán mégis, hogy a nagyváradiak kezdeményezése egy Szilágyi Aladár-sorozat kiadására – amelyben kiemelkedő, de inkább meghatározó szerep jutott a nemcsak újságírónak, hanem szerkesztőnek, könyvkiadónak is kiváló Szűcs Lászlónak – több mint dicséretes. Tessék elgondolni: Szilágyi könyvei nélkül honnan ismerhetné meg a mai, kisebbségi létbe szorult magyar olvasó annak a 24 romániai nemzetiségnek az életérzését, mindennapjait, amelyet Szilágyi riportjai elénk tárnak? És honnan tudná a jövő magyar nemzedéke (remélhetőleg még lesz olyan), hogy miként éltek, gondolkodtak, reméltek (vagy már nem) a XXI. század elején a ma már csak szinte nyomokban létező, egykor virágzónak mondható kisebbségek?
Az előző köteteket követően most a magyar szórvány került a szerző figyelmének középpontjába: a Beszterce, Bihar, Arad, Temes megyei magyarság. A szerzőnek, úgymond, kutyakötelessége felmutatni a pozitív, előremutató példákat (ha vannak ilyenek, és még vannak) arra vonatkozólag, hogyan próbálja meg a szórványmagyarság, főleg ha rátermett és elkötelezett vezetői akadnak, megőrizni önmagát. A statisztika azonban, még akkor is, ha nem mindig tökéletesen megbízható, számokban, adatokban tükrözi: a hazai magyarság (és nem csak a szórvány!) nagy gondban van, s csak a demográfiai magatartás gyökeres változása (világosabban: a mostaninál sokkal több gyermek nemzése és magyarságban való felnevelése) hozhat igazi eredményt.
A Számon tartott ország egy ötödik kötetéhez érkezett, az anyaország történetéről szóló interjúsorozat újabb könyve. Évekkel ezelőtt a Váradon elindított (azóta, mint hallom, Marosvásárhelyre, Sepsiszentgyögyre is kiterjesztett), a magyarországi történelemkutatás jeles képviselői által tartott előadássorozat ihlette. Öt évadon keresztül – nemrégiben indult a hatodik – , különböző nézőpontokból és témakörökből kiindulva félszáznál jóval több előadó értekezett a magyar történelemről. És kell-e mondanunk: a széles közönség számára a történelmi művek egyrészt hozzáférhetetlenek, másrészt (ha nem lennének is megközelíthetetlenek) olykor nehézkesek, túlságosan részletezőek, egy, a történések kvintesszenciáját népszerűbb, felfoghatóbb változatban tárgyaló előadást azonban szívesen hallgatnak meg és könnyebben fognak fel az emberek.
Szilágyi Aladár eddig öt interjúkötete a magyar történelem egy évezredét hozza közel az olvasóhoz „népszerű” formában, olvasmányosan, és a legújabb kutatások fényében igazítja el őket a történelem sokszor igen bonyolult labirintusában – hangsúlyoz vagy háttérbe helyez (eddigi tudásunkhoz képest) személyiségeket, történéseket, „naprakész” ismeretekkel vértez fel bennünket.
Persze, ha figyelmesen olvasunk.
A szerda esti összejövetelen Murvai Miklós fő szervező, Réhon József (Szilágyi Aladár egykori aradi tanára) szólalt fel, mielőtt a szerkesztő-kiadó (kiadójának előzőleg megjelent könyveiről is beszámoló Szűcs László) Szilágyi Aladárral beszélgetett volna bemutatott köteteiről. Színvonalas, jó hangulatú, szép este volt. Kár, hogy az ifjúság (mégiscsak az lenne a jövőnk) teljes mértékben hiányzott.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)
2017. május 4.
Kimerítő előadás a magyar őstörténetről
Kik vagyunk valójában?
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkit érdekel népének története, pláne a régmúlt. Amíg kies hazánkban szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudják, mit ünnepelünk húsvétkor, az anyaországban olyan fiatalok, akik nem tudják, ki volt Petőfi (sajnos, nem légből kapott példák), addig nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar őstörténet amolyan marginális téma, amelyről a valóban érdeklődő művelt, de nem szakember nagyközönség is viszonylag kevés és bizonytalan tudással rendelkezik. Már csak azért is, mert az iskolában annak idején mást tanítottak neki, mint amit az utóbbi egy-két évtizedben számos kutató felvetett az előző (tévesnek vélt) beidegződések cáfolásának szándékával. A történészek sokszor a viszonylag közelmúlt dolgaiban sem tudnak megegyezni – a tényeket is sokféleképpen lehet értelmezni –, hát még a régmúltat illetően, amelyből nincsenek írott források (a későbbi korokból tudjuk, azok sem egyértelműen megbízhatók), legfeljebb sírokból származó leletekre, nyelvészeti érvekre, mondákra, legendákra lehet támaszkodni.
Vajon mi az igazság?
***
Kedden délután az arad-belvárosi református templom imaházában került sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében Biró András Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke A magyar őstörténet a természettudományok tükrében c. előadására. A „természettudomány” kifejezés sok emberben eleve bizalmat keltő, tudja ugyanis, hogy a régmúlt (de még a sokkal közelebbi múlt, sőt a jelenkor) tárgyalásában is rengeteg a sarlatánság, a feltételezés, a tények és adatok (nem elegendő tudásból adódó, de néha nagyon is tendenciózus) félremagyarázása. Nem hiába mondta az előadó egy adott pillanatban, hogy a történelem a leginkább átpolitizált tudomány, az adott társadalom hivatalos szemléletét, történelmi és nem utolsósorban politikai nézeteit kívánja alátámasztani. (Harc folyik azért, például, hogy mi kerüljön be a történelemkönyvekbe, amelyek nemzedékek felfogását irányítják.)
Baracsi Levente tiszteletes, a házigazda azt emelte ki rövid köszöntőjében, hogy az igazság a nép javára, a hazugság a gyalázatára szolgál, Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke arról beszélt, hogy minden népnek tisztában kell lennie múltjával, s ennek alapja az őstörténet.
De mi az igazság az őstörténettel?
Tartok tőle, hogy a kedves olvasónak ezúttal nem tudom még nagyvonalakban sem összefoglalni Biró András Zsolt több mint két és fél órás – rendkívül dokumentált, ezernyi adatot felvonultató, nagyon érdekes előadását. (Egy újságoldal biztosan kevés lenne rá.) A lényeg mégis a finnugor származás cáfolása, a magyar őshaza az általunk ismerttel nem egyező elhelyezése, a Kárpát-medencébe kerülésének más útvonala lenne, valamint az, hogy az antropológiai kutatások (ezek egy részét az előadó 2006-ban Kazahsztánban végezte, többek között a madjiar, madjar törzs bevonásával) azt mutatják: Európában a magyarságnak a türk eredetű bolgárokkal való rokonsága a legszembetűnőbb. Az előadás során számtalan „apróságra” (nomád életmód magas civilizációs szintje, jurtaépítés, fegyverzet és harcmodor, majd európai „kalandozások” stb.) adott magyarázatot az előadó, aki mellesleg a Kurultáj (találkozó, összejövetel), a legnagyobb hagyományőrző rendezvény főszervezője is. A legújabb kurultájra számos ország részvételével idén augusztusban a magyarországi Bugacon kerül sor.
A téma iránt bővebben érdeklődőknek az internetet ajánljuk, ahol bőven található a témába vágó anyag.
Az aradi előadás egyébként egy hosszabb erdélyi turné (Nagyvárad, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy stb.) állomása volt, amely tegnap Temesváron fejeződött be.
Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
Kik vagyunk valójában?
Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenkit érdekel népének története, pláne a régmúlt. Amíg kies hazánkban szép számmal akadnak olyanok, akik nem tudják, mit ünnepelünk húsvétkor, az anyaországban olyan fiatalok, akik nem tudják, ki volt Petőfi (sajnos, nem légből kapott példák), addig nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magyar őstörténet amolyan marginális téma, amelyről a valóban érdeklődő művelt, de nem szakember nagyközönség is viszonylag kevés és bizonytalan tudással rendelkezik. Már csak azért is, mert az iskolában annak idején mást tanítottak neki, mint amit az utóbbi egy-két évtizedben számos kutató felvetett az előző (tévesnek vélt) beidegződések cáfolásának szándékával. A történészek sokszor a viszonylag közelmúlt dolgaiban sem tudnak megegyezni – a tényeket is sokféleképpen lehet értelmezni –, hát még a régmúltat illetően, amelyből nincsenek írott források (a későbbi korokból tudjuk, azok sem egyértelműen megbízhatók), legfeljebb sírokból származó leletekre, nyelvészeti érvekre, mondákra, legendákra lehet támaszkodni.
Vajon mi az igazság?
***
Kedden délután az arad-belvárosi református templom imaházában került sor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezésében Biró András Zsolt antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a Magyar-Turán Alapítvány elnöke A magyar őstörténet a természettudományok tükrében c. előadására. A „természettudomány” kifejezés sok emberben eleve bizalmat keltő, tudja ugyanis, hogy a régmúlt (de még a sokkal közelebbi múlt, sőt a jelenkor) tárgyalásában is rengeteg a sarlatánság, a feltételezés, a tények és adatok (nem elegendő tudásból adódó, de néha nagyon is tendenciózus) félremagyarázása. Nem hiába mondta az előadó egy adott pillanatban, hogy a történelem a leginkább átpolitizált tudomány, az adott társadalom hivatalos szemléletét, történelmi és nem utolsósorban politikai nézeteit kívánja alátámasztani. (Harc folyik azért, például, hogy mi kerüljön be a történelemkönyvekbe, amelyek nemzedékek felfogását irányítják.)
Baracsi Levente tiszteletes, a házigazda azt emelte ki rövid köszöntőjében, hogy az igazság a nép javára, a hazugság a gyalázatára szolgál, Borbély Zsolt Attila, az EMNT Arad megyei elnöke arról beszélt, hogy minden népnek tisztában kell lennie múltjával, s ennek alapja az őstörténet.
De mi az igazság az őstörténettel?
Tartok tőle, hogy a kedves olvasónak ezúttal nem tudom még nagyvonalakban sem összefoglalni Biró András Zsolt több mint két és fél órás – rendkívül dokumentált, ezernyi adatot felvonultató, nagyon érdekes előadását. (Egy újságoldal biztosan kevés lenne rá.) A lényeg mégis a finnugor származás cáfolása, a magyar őshaza az általunk ismerttel nem egyező elhelyezése, a Kárpát-medencébe kerülésének más útvonala lenne, valamint az, hogy az antropológiai kutatások (ezek egy részét az előadó 2006-ban Kazahsztánban végezte, többek között a madjiar, madjar törzs bevonásával) azt mutatják: Európában a magyarságnak a türk eredetű bolgárokkal való rokonsága a legszembetűnőbb. Az előadás során számtalan „apróságra” (nomád életmód magas civilizációs szintje, jurtaépítés, fegyverzet és harcmodor, majd európai „kalandozások” stb.) adott magyarázatot az előadó, aki mellesleg a Kurultáj (találkozó, összejövetel), a legnagyobb hagyományőrző rendezvény főszervezője is. A legújabb kurultájra számos ország részvételével idén augusztusban a magyarországi Bugacon kerül sor.
A téma iránt bővebben érdeklődőknek az internetet ajánljuk, ahol bőven található a témába vágó anyag.
Az aradi előadás egyébként egy hosszabb erdélyi turné (Nagyvárad, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy stb.) állomása volt, amely tegnap Temesváron fejeződött be.
Jámbor Gyula / Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 20.
A Jelen Házban
Szent királyok nemzetsége, harmadszor!
Idén ünnepli a magyarság Szent László trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóját. I. (Szent) László királyunk kultusza elevenen él ma is Kárpát-medence folklórjában és művelődéstörténetében, számos népmonda emlékezik meg tetteiről, kultusza még országalapító Szent István királyunkénál is erősebb.
Szent László Magyarország, s főként Erdély patrónusa. Hite és jelleme által a magyar hagyomány a Magyar Háromkirályok között tartja számon, mert Istvánnal és Imrével együtt, a kereszténység csillagát követve, ők vezették el a magyar népet Krisztushoz.
Jellemében a harcos nomád férfieszmény és az európai lovagideál ötvöződött, ezért a harcban segítő szentekkel (Mihály arkangyal,Dömötör, Móric, György, Jakab) országpatrónus lett.
A magyar néphit szerint Mátyás király mellett nemzetünk legkedvesebb uralkodójának a fejére maga a Szűzanya tette a Szent Koronát. A néphagyomány Boldogasszony lovagjának, illetve „Szűz Mária választott vitézének” nevezi, mivel a magyarság őshitéből ő hozta át a kereszténységbe a hét Boldogasszony-ünnepet.
Uralkodói nagysága, nemes és lovagias szellemisége hatására Dalmácia, Horvátország és Szlovénia önként csatlakozott a soknemzetiségű Magyarország és a Szent Korona védelme alá. 18 éves országlása során Szent István nyomdokain haladva megszilárdította az ország rendjét, s uralkodása során nemcsak hadvezéri érdemeket szerzett, hanem a keresztény vallás megszilárdítására, és a magántulajdon védelmére törekedett. Az ő korában teljesedett ki és szilárdult meg a Szent Korona-tan. Tisztelete, a kornak tetsző életmódjának köszönhetően, már életében elkezdődött, és annyira élt, hogy a nép már halálát követően szentként tisztelte.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
Szent királyok nemzetsége, harmadszor!
Idén ünnepli a magyarság Szent László trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóját. I. (Szent) László királyunk kultusza elevenen él ma is Kárpát-medence folklórjában és művelődéstörténetében, számos népmonda emlékezik meg tetteiről, kultusza még országalapító Szent István királyunkénál is erősebb.
Szent László Magyarország, s főként Erdély patrónusa. Hite és jelleme által a magyar hagyomány a Magyar Háromkirályok között tartja számon, mert Istvánnal és Imrével együtt, a kereszténység csillagát követve, ők vezették el a magyar népet Krisztushoz.
Jellemében a harcos nomád férfieszmény és az európai lovagideál ötvöződött, ezért a harcban segítő szentekkel (Mihály arkangyal,Dömötör, Móric, György, Jakab) országpatrónus lett.
A magyar néphit szerint Mátyás király mellett nemzetünk legkedvesebb uralkodójának a fejére maga a Szűzanya tette a Szent Koronát. A néphagyomány Boldogasszony lovagjának, illetve „Szűz Mária választott vitézének” nevezi, mivel a magyarság őshitéből ő hozta át a kereszténységbe a hét Boldogasszony-ünnepet.
Uralkodói nagysága, nemes és lovagias szellemisége hatására Dalmácia, Horvátország és Szlovénia önként csatlakozott a soknemzetiségű Magyarország és a Szent Korona védelme alá. 18 éves országlása során Szent István nyomdokain haladva megszilárdította az ország rendjét, s uralkodása során nemcsak hadvezéri érdemeket szerzett, hanem a keresztény vallás megszilárdítására, és a magántulajdon védelmére törekedett. Az ő korában teljesedett ki és szilárdult meg a Szent Korona-tan. Tisztelete, a kornak tetsző életmódjának köszönhetően, már életében elkezdődött, és annyira élt, hogy a nép már halálát követően szentként tisztelte.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 22.
Szent László kultusza (I.)
Szent László uralkodása folyamatos harc volt a betörő kunok, besenyők és úzok ellen. Országszervező munkája a világi élet intézményeinek újjászervezése mellett kiterjedt az egyházi élet megújítására is.Fontos szerepet töltött be országlásában az igazságszolgáltatás újraszervezése, szigorúan büntette a tolvajlást és a rablást. Pártfogolta az özvegyeket és az árvákat.
Édesapjától lovagiasságot, vitézséget, kolostorban nevelkedett édesanyjától pedig vallásos lelkületet tanult. Ez vált életének két alappillérévé, uralkodásának fémjelzőjévé. Így nem csoda, hogy életét gazdag mondakör övezi, vallásos tisztelete pedig a középkortól napjainkig csorbítatlanul fennmaradt. Legendáiban, az egyik legnagyobb királyunk és legnépszerűbb szentünk alakja elevenedik meg, ugyanis Szent László az egyedüli magyar szent, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi kultusz szorosan összefonódik a nemzeti hagyománnyal és a hiedelmek gazdag világával.
A keresztény magyar állam megszilárdítójának kultuszában a nyugati és a keleti vonások egyaránt fellelhetők. Különösen a templomok falán megjelenő legenda-ábrázolásokon figyelhető meg e két különböző világból származó motívumok ötvöződése, a szent király alakjának helyi igények szerinti megjelenítése. Tisztelete a kornak tetsző életmódjának köszönhetően már életében elkezdődött, és annyira erőssé vált, hogy a nép már halálát követően szentként tisztelte.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként, a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
Szent László uralkodása folyamatos harc volt a betörő kunok, besenyők és úzok ellen. Országszervező munkája a világi élet intézményeinek újjászervezése mellett kiterjedt az egyházi élet megújítására is.Fontos szerepet töltött be országlásában az igazságszolgáltatás újraszervezése, szigorúan büntette a tolvajlást és a rablást. Pártfogolta az özvegyeket és az árvákat.
Édesapjától lovagiasságot, vitézséget, kolostorban nevelkedett édesanyjától pedig vallásos lelkületet tanult. Ez vált életének két alappillérévé, uralkodásának fémjelzőjévé. Így nem csoda, hogy életét gazdag mondakör övezi, vallásos tisztelete pedig a középkortól napjainkig csorbítatlanul fennmaradt. Legendáiban, az egyik legnagyobb királyunk és legnépszerűbb szentünk alakja elevenedik meg, ugyanis Szent László az egyedüli magyar szent, akinek tiszteletében a hivatalos egyházi kultusz szorosan összefonódik a nemzeti hagyománnyal és a hiedelmek gazdag világával.
A keresztény magyar állam megszilárdítójának kultuszában a nyugati és a keleti vonások egyaránt fellelhetők. Különösen a templomok falán megjelenő legenda-ábrázolásokon figyelhető meg e két különböző világból származó motívumok ötvöződése, a szent király alakjának helyi igények szerinti megjelenítése. Tisztelete a kornak tetsző életmódjának köszönhetően már életében elkezdődött, és annyira erőssé vált, hogy a nép már halálát követően szentként tisztelte.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként, a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 23.
Szent László kultusza (II.)
dvari tiszteletét jelzi, hogy Lászlóról nevezték el Könyves Kálmán fiatalon meghalt fiát, Vak Béla másodszülöttjét, II.Géza egyik oklevelében pedig „Kegyes Király”-nak nevezte Lászlót. E dinasztikus tisztelet III. Béla idején teljesedett ki, aki a szentté avatását is kezdeményezte.
A Váradi Regstrumban a 13. század folyamán László sírjára és ereklyéire vonatkozó feljegyzések találjuk, mivel Várad, mint hiteleshely, istenítéletek helyszíne volt, s a perbe fogottak a szent király ereklyéire tettek esküt.
A 13. század végétől, IV. László uralkodásától vált királyaink szokásává, hogy koronázásuk után elzarándokoltak az ország patrónusa, Szent László sírjához.
1301-ben III. Andrással kihalt az Árpád-házi királyok nemzetsége, de ez nem okozott törést Szent László tiszteletében, ugyanis a 14. század Anjou-udvarában a kultikus tradíciókat továbbfejlesztették, s ennek a szentkultusznak határozott politikai funkciói is voltak, mert minden kínálkozó lehetőséget megragadtak, hogy ország-világ előtt reprezentáljanak a magyar „szent királyok” sorával. Ekkor terjed el a három szent király: az öreg bölcs István, a harcias lovag László, és a szűzies ifjú Imre együttes tisztelete, mely templomi freskókon, oltárképeken is megjelenik.
Az Anjouk idején a királyi udvar mellett Várad lett a Szent László-kultusz másik központja.Az Árpád-házi uralkodók közül ide temetkezett II. István (a közeli váradhegyfoki monostorba), II. András (földi maradványait csak később vitték át az egresi ciszterci egyházba) és a közeli Biharszegen meggyilkolt IV. László is. Károly Róbert második feleségét, Zsigmond királyt és első feleségét Anjou Máriát is ide temették.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
dvari tiszteletét jelzi, hogy Lászlóról nevezték el Könyves Kálmán fiatalon meghalt fiát, Vak Béla másodszülöttjét, II.Géza egyik oklevelében pedig „Kegyes Király”-nak nevezte Lászlót. E dinasztikus tisztelet III. Béla idején teljesedett ki, aki a szentté avatását is kezdeményezte.
A Váradi Regstrumban a 13. század folyamán László sírjára és ereklyéire vonatkozó feljegyzések találjuk, mivel Várad, mint hiteleshely, istenítéletek helyszíne volt, s a perbe fogottak a szent király ereklyéire tettek esküt.
A 13. század végétől, IV. László uralkodásától vált királyaink szokásává, hogy koronázásuk után elzarándokoltak az ország patrónusa, Szent László sírjához.
1301-ben III. Andrással kihalt az Árpád-házi királyok nemzetsége, de ez nem okozott törést Szent László tiszteletében, ugyanis a 14. század Anjou-udvarában a kultikus tradíciókat továbbfejlesztették, s ennek a szentkultusznak határozott politikai funkciói is voltak, mert minden kínálkozó lehetőséget megragadtak, hogy ország-világ előtt reprezentáljanak a magyar „szent királyok” sorával. Ekkor terjed el a három szent király: az öreg bölcs István, a harcias lovag László, és a szűzies ifjú Imre együttes tisztelete, mely templomi freskókon, oltárképeken is megjelenik.
Az Anjouk idején a királyi udvar mellett Várad lett a Szent László-kultusz másik központja.Az Árpád-házi uralkodók közül ide temetkezett II. István (a közeli váradhegyfoki monostorba), II. András (földi maradványait csak később vitték át az egresi ciszterci egyházba) és a közeli Biharszegen meggyilkolt IV. László is. Károly Róbert második feleségét, Zsigmond királyt és első feleségét Anjou Máriát is ide temették.
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében, a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László-emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 25.
Szent László kultusza (III.)
A Szent László-kultusz fénykora a 14–15. században teljesült ki.
Nagy Lajos, a 14. század lovagkirálya még apjánál is jobban felkarolta László kultuszát. Elődeihez hasonlóan megkoronázása után maga is elzarándokolt Váradra, aranyforintjain Keresztelő Szent János képét Lászlóéval váltotta fel.
1413-ban Zsigmond, II. Ulászló lengyel királlyal együtt Nagyváradra zarándokolt és ott töltötték a húsvéti ünnepeket. A király 1434-ben búcsúengedélyért folyamodott a pápához és a Sárkány-rendet László tiszteletére hívta életre.
Hunyadi János is gyakran kereste fel Váradot; V. László, majd Mátyás és Vitéz János is elzarándokolt a híres sírhoz.
Az 1500-as évek, a reformáció terjedésével a kultusz hanyatlását hozta magával. 1526. június 22-én a fanatizált református hívek feltörték Szent László márványkoporsóját és csontjait kiszórták. Amikor Várad török kézre került, amit a hitújítás megkímélt, azt elpusztította az iszlám: Szent László temploma, az évszázadok óta virágzó kultuszhely megsemmisült, a híres szobrokból ágyút öntöttek. A tridenti zsinatot követő katolikus restauráció idején azonban újból felerősödött a nemzeti szentek tisztelete, s ebben a keretben alakult tovább a Szent László-kultusz is.
A 17. században a nemzeti szentek felerősödő tiszteletét a törökellenes harc, és az ellenreformáció hozta meg. Megfigyelhető, hogy a magyar szentek, elsősorban Szent István és Szent László korabeli tiszteletében Habsburg-ellenes vonások is jelentkeztek.
Szent László királyunk a középkor legnépszerűbb szentje Magyarországon, akinek a Kárpát-medence templomaiban jelenleg mintegy ötven helyen látható középkori freskója. A falképeken olykor önmagában, máskor a magyar szent királyokkal, Szent Istvánnal és Szent Imrével jelenik meg, de leggyakrabban – különösen a Felvidéken és Erdélyben – a kerlési csatát ábrázoló több képből álló freskócikluson.
Kristó Gyula találóan írja a lovagkirály eszményét megtestesítő I. Lászlóról:„[...] a mondákban a szent király megtette a kötelességét: megvédte, győzelemre segítette népét, amely szentté avatta és szentként tisztelte őt.”
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
A Szent László-kultusz fénykora a 14–15. században teljesült ki.
Nagy Lajos, a 14. század lovagkirálya még apjánál is jobban felkarolta László kultuszát. Elődeihez hasonlóan megkoronázása után maga is elzarándokolt Váradra, aranyforintjain Keresztelő Szent János képét Lászlóéval váltotta fel.
1413-ban Zsigmond, II. Ulászló lengyel királlyal együtt Nagyváradra zarándokolt és ott töltötték a húsvéti ünnepeket. A király 1434-ben búcsúengedélyért folyamodott a pápához és a Sárkány-rendet László tiszteletére hívta életre.
Hunyadi János is gyakran kereste fel Váradot; V. László, majd Mátyás és Vitéz János is elzarándokolt a híres sírhoz.
Az 1500-as évek, a reformáció terjedésével a kultusz hanyatlását hozta magával. 1526. június 22-én a fanatizált református hívek feltörték Szent László márványkoporsóját és csontjait kiszórták. Amikor Várad török kézre került, amit a hitújítás megkímélt, azt elpusztította az iszlám: Szent László temploma, az évszázadok óta virágzó kultuszhely megsemmisült, a híres szobrokból ágyút öntöttek. A tridenti zsinatot követő katolikus restauráció idején azonban újból felerősödött a nemzeti szentek tisztelete, s ebben a keretben alakult tovább a Szent László-kultusz is.
A 17. században a nemzeti szentek felerősödő tiszteletét a törökellenes harc, és az ellenreformáció hozta meg. Megfigyelhető, hogy a magyar szentek, elsősorban Szent István és Szent László korabeli tiszteletében Habsburg-ellenes vonások is jelentkeztek.
Szent László királyunk a középkor legnépszerűbb szentje Magyarországon, akinek a Kárpát-medence templomaiban jelenleg mintegy ötven helyen látható középkori freskója. A falképeken olykor önmagában, máskor a magyar szent királyokkal, Szent Istvánnal és Szent Imrével jelenik meg, de leggyakrabban – különösen a Felvidéken és Erdélyben – a kerlési csatát ábrázoló több képből álló freskócikluson.
Kristó Gyula találóan írja a lovagkirály eszményét megtestesítő I. Lászlóról:„[...] a mondákban a szent király megtette a kötelességét: megvédte, győzelemre segítette népét, amely szentté avatta és szentként tisztelte őt.”
Szerkesztette: Murvai Miklós
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. szeptember 25-én, hétfőn 18 órakor a Jelen Ház nagytermében a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat III. részeként a Szent László emlékév keretében Csillagok közt támadt új csillag címmel a magyar keresztény állam megszilárdítójáról videóvetítéssel egybekötött ismertető előadással emlékezik meg.
Meghívott előadó: Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár, házigazda: Murvai Miklós.
Társszervező: az EMNT Arad Megyei Szervezete. Nyugati Jelen (Arad)
2017. szeptember 27.
Árpád-házi Szent László kultuszáról tartottak előadást
A hit és a haza bajnoka
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az EMNT Arad Megyei Szervezetének a társszervezésével a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat keretén belül Csillagok közt támadt új csillag címmel előadást tartott a Jelen Ház nagytermében hétfőn este Szent László magyar király életéről és kultuszáról. Az esemény házigazdája Murvai Miklós, a meghívott előadó Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár volt. A videóvetítéssel egybekötött előadás sok érdeklődőt vonzott a terembe.
Bevezetőbeszéde után, Murvai Miklós Prohászka Ottokár római katolikus püspök Szent Lászlóról írt tanulmányáról folytatta értekezését: „(...) László uralkodásáig a kereszténység olyan volt, mint egy földbe ültetett fa. István könnyeivel, az apostolok, illetve a hittérítők szenteltvízzel, a vértanúk pedig vérrel locsolták. Meg is fogant ez a fa. De sajnos nem tudott meggyökerezni e csemete, mert nem tudta magába szívni a földnek a színét, a jellegét. Ezen elemek hiányában nem is tudott magyarrá válni. Prohászka szerint egy nemzet csak akkor válhat kereszténnyé, ha az eszményei is kereszténnyé vállnak. Ezért a magyar életformába gyökerező eszményképeket kellett kereszténnyé tenni. Ezt végezte el Szent László. (...) Az az érdekes, hogy Szent László nem tanított, nem volt apostol, ellenben ő harcolt és győzött a kereszténységért. László szent harcos volt, és megjelenése a csatában Isten kegyelmének a záloga és a győzelem biztosítása volt” – mondta Murvai Miklós. Ezt követően Tóthpál Eszter, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója felolvasta Arany János Szent László című versét.
A vers felolvasása után Olasz Angéla meghívott előadó vette át a szót. A történelmi tények felsorolása mellett kiemelte a királyról szóló legendák és mondák fontosságát, azt is hozzátéve, hogy egyetlen királyunkat és szentünket sem magasztalták és dicsőítették annyira, mint Szent Lászlót. „Fontos megeleveníteni a történelmi tények mellett a legendákat és mondákat is, amelyek által a szent király, kinek személyében tükröződik a nomád harcos és az európai lovagideál máig fennmaradt a nép ajkán. Mert a XI. század végén, a Szent Istvánt követő nehéz időkben sikerült a hit és a haza bajnokává válnia, megerősítenie mindazt, amit első szent királyunk alapított” – mesélte az előadó. Ezt követte a számos legendák és mondák bemutatása, amely képvetítéssel egybevonva emlékeztette az aradi közönséget a szent királyra. Minden egyes történetet egy freskó vagy egy festmény kísért a vetítővásznon.
A magas színvonalú esemény a rendezvénysorozat III. részeként, a Szent László-emlékév keretén belül került megrendezésre a magyar keresztény államot megszilárdító szent királyról.
Ferenczi Arnold / Nyugati Jelen (Arad)
A hit és a haza bajnoka
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete az EMNT Arad Megyei Szervezetének a társszervezésével a Szent királyok nemzetsége rendezvénysorozat keretén belül Csillagok közt támadt új csillag címmel előadást tartott a Jelen Ház nagytermében hétfőn este Szent László magyar király életéről és kultuszáról. Az esemény házigazdája Murvai Miklós, a meghívott előadó Olasz Angéla Kölcsey-díjas nyugalmazott tanár volt. A videóvetítéssel egybekötött előadás sok érdeklődőt vonzott a terembe.
Bevezetőbeszéde után, Murvai Miklós Prohászka Ottokár római katolikus püspök Szent Lászlóról írt tanulmányáról folytatta értekezését: „(...) László uralkodásáig a kereszténység olyan volt, mint egy földbe ültetett fa. István könnyeivel, az apostolok, illetve a hittérítők szenteltvízzel, a vértanúk pedig vérrel locsolták. Meg is fogant ez a fa. De sajnos nem tudott meggyökerezni e csemete, mert nem tudta magába szívni a földnek a színét, a jellegét. Ezen elemek hiányában nem is tudott magyarrá válni. Prohászka szerint egy nemzet csak akkor válhat kereszténnyé, ha az eszményei is kereszténnyé vállnak. Ezért a magyar életformába gyökerező eszményképeket kellett kereszténnyé tenni. Ezt végezte el Szent László. (...) Az az érdekes, hogy Szent László nem tanított, nem volt apostol, ellenben ő harcolt és győzött a kereszténységért. László szent harcos volt, és megjelenése a csatában Isten kegyelmének a záloga és a győzelem biztosítása volt” – mondta Murvai Miklós. Ezt követően Tóthpál Eszter, a Csiky Gergely Főgimnázium tanulója felolvasta Arany János Szent László című versét.
A vers felolvasása után Olasz Angéla meghívott előadó vette át a szót. A történelmi tények felsorolása mellett kiemelte a királyról szóló legendák és mondák fontosságát, azt is hozzátéve, hogy egyetlen királyunkat és szentünket sem magasztalták és dicsőítették annyira, mint Szent Lászlót. „Fontos megeleveníteni a történelmi tények mellett a legendákat és mondákat is, amelyek által a szent király, kinek személyében tükröződik a nomád harcos és az európai lovagideál máig fennmaradt a nép ajkán. Mert a XI. század végén, a Szent Istvánt követő nehéz időkben sikerült a hit és a haza bajnokává válnia, megerősítenie mindazt, amit első szent királyunk alapított” – mesélte az előadó. Ezt követte a számos legendák és mondák bemutatása, amely képvetítéssel egybevonva emlékeztette az aradi közönséget a szent királyra. Minden egyes történetet egy freskó vagy egy festmény kísért a vetítővásznon.
A magas színvonalú esemény a rendezvénysorozat III. részeként, a Szent László-emlékév keretén belül került megrendezésre a magyar keresztény államot megszilárdító szent királyról.
Ferenczi Arnold / Nyugati Jelen (Arad)
2017. november 18.
A pálosokról harmadszor!
Ha minden kultúra lelke a lélek kultúrája, akkor elgondolhatjuk micsoda értéket jelentett a középkor virágzásában a 170 magyar pálos kolostor: jelentett ugyanannyi tűzhelyet az istenszeretet melegének, s forrását a nemzet építő erőinek. A keresztény lelkiséget hirdették Európa 15 országa, Szentföld és Amerika pálos kolostorai, a Regnum Marianum dicsőséges imádságos hajlékai.
A pálosok Amerikába is eljutottak. A magyar gyökereire büszke Katolikus Izabella királyné kért fel papokat arra a feladatra, hogy a hosszú felfedező úton tartsák a lelket Kolumbusz hajósaiban, majd később terjesszék a hitet az Új Világban: „Küldjön újabb munkásokat az Úr szőlőjébe, mert valóban munkásokra lesz szükség, akikre nehéz testi munka vár” – áll a hívólevélben. A Lisszaboni Állami Levéltár őrzi Szombathelyi Tamás generálisnak a Portugáliába induló 125 pálos atyának mondott búcsúztató beszédét.
A magyar pálosok kezdték el az Új Világ evangelizációját. Emlékük ma is él, az indiánok, akárcsak a Pilisben, fehér atyának nevezik őket.
A gyarmatosításban nem vettek részt, megtartva Pilis-beli életvitelvitelüket, barlangokban, elvonultan éltek és onnan keresték fel az indián törzseket. A kereszténység hű követőiként a hittérítő munkájuk a krisztusi szeretet és igazság jegyébe gyökerezett, s emberségük ebből a természetes forrásból eredt.
A mai Argentínától Bolívián keresztül Peruig is eljutottak, ahol kolostorokat alapítottak, melyek más szerzetek birtokában még ma is léteznek.
Mivel kegyetlenkedő hódításukban Pizzaro katonáit zavarták, apró kis szigetekre igyekeztek áttelepíteni a frátereket, s a szeretethirdetők közül sokakat kardélre hánytak.
A magyar pálosrend mementóit nemcsak a híres Vinland Map térképen található pálos rovásírásos jegyzetek, hanem a Cerro Polilla hegységben talált számos pálos rovásírásos barlangfelirat is őrzi.
Amerika és Európa földje között a magyar pálosok kezdték építeni a keresztény hidat, amelyre minden magyar ember büszke lehet.
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. november 24-én, pénteken 17 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartja a Pálos évszázadok ismeretterjesztő előadássorozat harmadik részét Mátyás királytól, II. Józsefig címmel, amely keretében bemutatásra kerül a Rend virágkora és hatalmi megszüntetése.
Meghívott előadó: Aradi Lajos neves piliskutató.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Sok szeretettel várunk minden népünk múltja és jelene iránt érdeklődőt. Nyugati Jelen (Arad)
Ha minden kultúra lelke a lélek kultúrája, akkor elgondolhatjuk micsoda értéket jelentett a középkor virágzásában a 170 magyar pálos kolostor: jelentett ugyanannyi tűzhelyet az istenszeretet melegének, s forrását a nemzet építő erőinek. A keresztény lelkiséget hirdették Európa 15 országa, Szentföld és Amerika pálos kolostorai, a Regnum Marianum dicsőséges imádságos hajlékai.
A pálosok Amerikába is eljutottak. A magyar gyökereire büszke Katolikus Izabella királyné kért fel papokat arra a feladatra, hogy a hosszú felfedező úton tartsák a lelket Kolumbusz hajósaiban, majd később terjesszék a hitet az Új Világban: „Küldjön újabb munkásokat az Úr szőlőjébe, mert valóban munkásokra lesz szükség, akikre nehéz testi munka vár” – áll a hívólevélben. A Lisszaboni Állami Levéltár őrzi Szombathelyi Tamás generálisnak a Portugáliába induló 125 pálos atyának mondott búcsúztató beszédét.
A magyar pálosok kezdték el az Új Világ evangelizációját. Emlékük ma is él, az indiánok, akárcsak a Pilisben, fehér atyának nevezik őket.
A gyarmatosításban nem vettek részt, megtartva Pilis-beli életvitelvitelüket, barlangokban, elvonultan éltek és onnan keresték fel az indián törzseket. A kereszténység hű követőiként a hittérítő munkájuk a krisztusi szeretet és igazság jegyébe gyökerezett, s emberségük ebből a természetes forrásból eredt.
A mai Argentínától Bolívián keresztül Peruig is eljutottak, ahol kolostorokat alapítottak, melyek más szerzetek birtokában még ma is léteznek.
Mivel kegyetlenkedő hódításukban Pizzaro katonáit zavarták, apró kis szigetekre igyekeztek áttelepíteni a frátereket, s a szeretethirdetők közül sokakat kardélre hánytak.
A magyar pálosrend mementóit nemcsak a híres Vinland Map térképen található pálos rovásírásos jegyzetek, hanem a Cerro Polilla hegységben talált számos pálos rovásírásos barlangfelirat is őrzi.
Amerika és Európa földje között a magyar pálosok kezdték építeni a keresztény hidat, amelyre minden magyar ember büszke lehet.
o0o
Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete 2017. november 24-én, pénteken 17 órakor a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében tartja a Pálos évszázadok ismeretterjesztő előadássorozat harmadik részét Mátyás királytól, II. Józsefig címmel, amely keretében bemutatásra kerül a Rend virágkora és hatalmi megszüntetése.
Meghívott előadó: Aradi Lajos neves piliskutató.
Az est házigazdája: Murvai Miklós.
Társszervező: Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
Sok szeretettel várunk minden népünk múltja és jelene iránt érdeklődőt. Nyugati Jelen (Arad)
2017. november 27.
Nemzetünk lelki üdvösségének az ápolói
A Pálos évszázadok III. előadása Aradon
Pénteken délután a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete nevében Murvai Miklós házigazda köszöntötte a kéttucatnyi résztvevőt, akiknek bemutatta Aradi Lajos neves Pilis-kutatót, majd a felvezető filmbejátszásban bemutatott budapesti Szikla-templomról beszélt, ahol 150 évi eltiltás után a Pálos Szerzetesrend tagjai újrakezdhették működésüket.
Aradi Lajos a Pálos évszázadok előadássorozat harmadik részének a bevetőjében kifejtette: örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi 2-3 évben olyan háttérerők mozdultak meg, amelyek nemcsak a központban, hanem Kárpát-medence-szerte is egyre több, már elveszettnek hitt, a török időkben elpusztult pálos kolostor, templom feltárására szereztek pénzt, fogtak munkához a pálos évszázadok jobb megismerése, újraértékelése céljából. Ideillik Pázmány Péter esztergomi érsek mottója, akinek a hitvitáiból kiderül, hogy nem volt nagy barátja a pálosoknak, mégis kijelentette: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.” Az 1570–1637 között élt, tevékenykedett érseknek a három részre szakított ország viszonyai között kellett lavíroznia az egyház vezetésében. Tökéletesen tudta, hogy a pálosoknak milyen misztikus kapcsolatai voltak a nemzet testével és a lelkületével. Ezért mondta, amit más változatokban mások is hasonlóan láttak: ha a pálosok jól érzik magukat az országban, akkor az ország is épül, ha viszont a kolostoraikban a bánat, a hanyatlás tapasztalható, az országban is hasonló állapotok fognak megjelenni. Ez tökéletesen kifejezi azt a kapcsolatot, ami a pálosokat a történelem során jellemezte: a nemzet lelki üdvösségének az ápolásán dolgoztak úgy, hogy magukra vállalták a emberek által bevallott bűnöket, amelyekért maguk vezekeltek, megbocsátást kérve Istentől. Mindezek nyomon követhetők Gyöngyösi Gergely írásaiból, aki 1520–22 között volt pálos rendfőnök, és korának legnagyobb tudású egyházi méltóságaként megírta a rend történetét. Vészterhes időben élt, ami az ország, de a rend hanyatlásának is a kezdetét jelentette.
A Mátyás királytól II. Józsefig terjedő részben a pálosok, illetve a nemzet növekedésétől a II. József által a rendnek, az úgynevezett „hasznot nem termelő” rendek közötti betiltásáig, a hallgatóság előtt feltárult a magyarság tudatos lelki megnyomorítását célzó intézkedés, a Pálos Szerzetesrend betiltása, tagjainak száműzetése is.
Az előadás végén Murvai Miklós abban a reményében mondott köszönetet a magvas előadásért, hogy a Pálos évszázadok előadássorozat folyatódik, az hozzájárulhat nemzetünk lelki életének a fellendítéséhez, amire a szerzetesrend felszámolása óta oly sok csapást megért magyarságnak igen nagy szüksége van.
Talán az sem véletlen, hogy a nemzet lelki üdvösségének ápolásán munkálkodott Pálos Szerzetesrend szándékosan feledésbe száműzött értékeinek a feltárására, éppen a keresztény értékrend védelmét és ápolását felvállaló kormány idején került pénz, illetve szándék. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)
A Pálos évszázadok III. előadása Aradon
Pénteken délután a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete nevében Murvai Miklós házigazda köszöntötte a kéttucatnyi résztvevőt, akiknek bemutatta Aradi Lajos neves Pilis-kutatót, majd a felvezető filmbejátszásban bemutatott budapesti Szikla-templomról beszélt, ahol 150 évi eltiltás után a Pálos Szerzetesrend tagjai újrakezdhették működésüket.
Aradi Lajos a Pálos évszázadok előadássorozat harmadik részének a bevetőjében kifejtette: örvendetesnek tartja, hogy az utóbbi 2-3 évben olyan háttérerők mozdultak meg, amelyek nemcsak a központban, hanem Kárpát-medence-szerte is egyre több, már elveszettnek hitt, a török időkben elpusztult pálos kolostor, templom feltárására szereztek pénzt, fogtak munkához a pálos évszázadok jobb megismerése, újraértékelése céljából. Ideillik Pázmány Péter esztergomi érsek mottója, akinek a hitvitáiból kiderül, hogy nem volt nagy barátja a pálosoknak, mégis kijelentette: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.” Az 1570–1637 között élt, tevékenykedett érseknek a három részre szakított ország viszonyai között kellett lavíroznia az egyház vezetésében. Tökéletesen tudta, hogy a pálosoknak milyen misztikus kapcsolatai voltak a nemzet testével és a lelkületével. Ezért mondta, amit más változatokban mások is hasonlóan láttak: ha a pálosok jól érzik magukat az országban, akkor az ország is épül, ha viszont a kolostoraikban a bánat, a hanyatlás tapasztalható, az országban is hasonló állapotok fognak megjelenni. Ez tökéletesen kifejezi azt a kapcsolatot, ami a pálosokat a történelem során jellemezte: a nemzet lelki üdvösségének az ápolásán dolgoztak úgy, hogy magukra vállalták a emberek által bevallott bűnöket, amelyekért maguk vezekeltek, megbocsátást kérve Istentől. Mindezek nyomon követhetők Gyöngyösi Gergely írásaiból, aki 1520–22 között volt pálos rendfőnök, és korának legnagyobb tudású egyházi méltóságaként megírta a rend történetét. Vészterhes időben élt, ami az ország, de a rend hanyatlásának is a kezdetét jelentette.
A Mátyás királytól II. Józsefig terjedő részben a pálosok, illetve a nemzet növekedésétől a II. József által a rendnek, az úgynevezett „hasznot nem termelő” rendek közötti betiltásáig, a hallgatóság előtt feltárult a magyarság tudatos lelki megnyomorítását célzó intézkedés, a Pálos Szerzetesrend betiltása, tagjainak száműzetése is.
Az előadás végén Murvai Miklós abban a reményében mondott köszönetet a magvas előadásért, hogy a Pálos évszázadok előadássorozat folyatódik, az hozzájárulhat nemzetünk lelki életének a fellendítéséhez, amire a szerzetesrend felszámolása óta oly sok csapást megért magyarságnak igen nagy szüksége van.
Talán az sem véletlen, hogy a nemzet lelki üdvösségének ápolásán munkálkodott Pálos Szerzetesrend szándékosan feledésbe száműzött értékeinek a feltárására, éppen a keresztény értékrend védelmét és ápolását felvállaló kormány idején került pénz, illetve szándék. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)