"Az Apáczai Kiadó újabb ajándékkal lepte meg a határon túli magyar diákokat, pedagógusokat: a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával kiadta az Ezeréves Magyarország - Képek az ezeréves Magyarország történetéből című könyvet annyi példányban, hogy az minden Kárpát-medencei magyar iskola könyvtárában fellelhető legyen. Kárpátaljára és Erdélybe már elvitték, a többi régiónak ezután osztják ki a pedagógusszervezetek révén. Nemcsak a szomszédos országokban élő magyarokra gondoltak, éppúgy juttatnak a kiadványból a nyugati, illetve az amerikai diaszpóráknak is. A kiadvány okt. 17-i budapesti bemutatóján részt vett Esztergályos Jenő - az Apáczai Kiadó igazgatója, Elekes Botond - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Főosztályának vezetője, Nagy Margit - a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke és Ádám Zita - a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma a kiadvány költségeinek 50 %-át fedezte, számszerűen 4.370.000 forinttal járult hozzá, a másik felét a kiadó állta. - Az Apáczai Kiadó tavaly 32 millió forint értékben ajándékozott különféle könyveket a Kovászna megyei gyermekeknek és 14,2 millió forint értékben a Hargita megyeieknek, valamint 8 millió forint értékben a felvidékieknek. /(Guther M. Ilona): Ezeréves Magyarország. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./"

A Duna Televízió Alapítvány igazgatója, Földes István több mint 32 millió forint értékű adományt adott át febr. 25-én a csíkszeredai Csibész Alapítványnak. Az iskolai segédeszközöket az adományozó és a fogadó fél közös megegyezése alapján főként a szórványban, a peremvidékeken lévő iskolák tanulóinak szánják. A 29 – egyenként 5-6 mázsa rakománnyal rendelkező – raklapon mintegy 20 tonna segédeszköz van. Az adomány az Apáczai Könyvkiadónak és a Duna Televízió két vezetőjének, Pekár István elnöknek és dr. Csermák Zoltán igazgatónak köszönhető. Gergely István csíksomlyói plébános kiemelte az adomány fontosságát, mondván, hogy a kapott iskolai segédeszközök nagyban hozzájárulnak majd a szórványtelepülések – de nemcsak azok – magyar 1–8. osztályos diákjai jobb tanulmányi előmeneteléhez. /Jelentős adomány a Duna Televíziótól. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

"Jan. 27-én Anyanyelvi nevelés az elemi osztályokban, Romániában címmel Nagyváradon szakmai megbeszélést tartottak határon inneni és túli tanintézetek pedagógusainak részvételével. Az ülésen bejelentették, hogy aláírták a két megye /Hajdú-Bihar és Bihar/ iskolái közötti együttműködést, ugyanúgy a Magyar Pedagógusok Országos Szövetsége és az RMPSZ közötti kapcsolatról szólót is. Biharkeresztesen létre akarnak hozni egy szakmai továbbképző központot, ahol nem csak anyaországi, hanem határon túli magyar és román pedagógusoknak is szerveznének szakmai tanfolyamokat. Bemutató órával kezdték a szakmai napot. Tankönyvekkel, munkafüzetekkel Nagyváradon is bemutatkozott a magyarországi Apáczai Kiadó. Elhangzott, hogy a romániai magyar elemiben a rajzhoz, kézimunkához és vallásoktatáshoz nincsenek tankönyvek, zenéhez is csak harmadiktól. /Balla Tünde: Anyanyelvi nevelés Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./ "

A magyarországi Apáczai Kiadó és a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolások Közművelődési Egyesülete által a kistelepülések kisiskolásainak kiírt anyanyelvi és matematikai versenybe az anyaországiakon és a vajdaságiakon kívül idén az Arad megyeiek is bekapcsolódhattak. A Lakiteleken tartott kétnapos döntőre az Arad megyei gyerekek és kísérőik – 29 tanuló és 13 pedagógus – mentek, díjakat és dicséreteket is begyűjtöttek. A verseny mellett minden résztvevő kapott emléklapot és gazdag könyvcsomagot – az Apáczai Könyvkiadó, a Lakiteleki Népfőiskola és a Nemzeti Oktatási Központ jóvoltából. /Kiss Károly: Kis nyelvészek, kis matematikusok. Díjakkal tértek haza Lakitelekről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./

A Kárpát-medencében Élő Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnök-igazgatója Földes István. Az ebbe a kategóriába tartozó alapítványok számára ajánlhatják fel a vállalatok, cégek adóalapjuk két százalékát. Földes István mostani háromszéki útja során azt készíti elő, hogy az általa vezetett alapítványnak Sepsiszentgyörgy székhellyel lehessen egy erdélyi bázisa is. Ez a magyarországi alapítvány regionális központjaként működne. Ha létrejön az erdélyi központ, akkor megoldható lenne a raktározás, tárolás, hatékonyabb lenne a romániai logisztikai tevékenység. A megyei tanács elnöke, dr. Demeter János és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester részéről megvan a fogadókészség. A kiemelten közhasznú státust viszont a parlamentnek kell jóváhagynia. A dokumentáció hitelesített román nyelvű anyagát már elkészítették. Földes Istvánt Háromszéken, mint ahogyan egész Erdélyben, sokan ismerik. Sára Sándor tévéelnök idejében hozták létre a Duna Televízió tevékenységéhez kötődő kiemelten közhasznú alapítványt. A Duna Televízió szárnyai alatt gyűjtik össze és juttatjuk el az adományokat rendeltetési helyükre. A Duna Tévé fő szerepe az, hogy a határon túli magyarok szellemi gyarapodását, kultúráját támogassa. Amennyiben erre van mód, az alapítvány segít anyagiakkal: könyvekkel, informatikai eszközökkel, élelemmel, ruházattal, gyógyszerekkel, honismereti rendezvények szervezésével, táborozásokkal, tévéstovábbképzéssel és ehhez hasonlókkal. Az alapítvány évente általában 300–400 millió forint értékben támogatja a Kárpát-medencei magyarságot. Ez nem pénz, hanem anyag, eszköz, tárgy, lehet televízió, számítógép is. Nemcsak magyarok részesülnek az adományból. Legközelebbi program: május 28-án Bölönben átadják a községnek Erzsébet királyné szobrát. Az alapítvány támogatja a bölönieket abban, hogy megvásárolják Bölöni Farkas Sándor szülőházát. Az Apáczai Könyvkiadó évente több százmillió forint értékű szerződést köt az alapítvánnyal, tankönyveket adnak, teljesen ingyen. Erdélybe akkora mennyiségű könyvet hoztak, hogy 24 tonnás kocsira volt szükség. /Sylvester Lajos: Az együvé tartozás alapítványa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./

Nyolc aradi elemi iskolás tanuló vett részt a múlt hét végén Magyarországon, a Lakitelek Népfőiskola, az Apáczai Kiadó és a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Közművelődési Egyesülete által szervezett helyesírási versenyen, és csapatban, illetve egyéniben is egy-egy második helyet szereztek. Az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport elemistái ezen a hétvégén a kolozsvári testvériskola, a János Zsigmond Unitárius Kollégium által szervezett „Most szólj, rigó!” című szavalóversenyen vesznek részt. November 15-én és 16-án a lakitelki Ifjúsági ki mit tud?-on szerepelnek a Csiky és az aradi Neuman Fivérek Általános Iskola diákjai. /Pataky Lehel Zsolt: Helyesírásból jeleskedtek. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./

Könyvadomány az Apáczai Kiadótól
Jelentős értékű könyvadomány érkezett Sepsiszentgyörgyre az Apáczai Kiadó jóvoltából. Az I--IX. osztályosoknak szóló tankönyveket és cédéket erdélyi magyar tanulók kapják meg, beleértve a szórványban élőket is. A 24 tonnányi szállítmány a Duna Televízió támogatásával létrejött Kárpát-medencei Magyarokért Kiemelten Közhasznú Alapítvány közvetítésével érkezett Háromszékre. Földes István, az alapítvány vezetője elmondta: a kiadványokat tanügyi szakértők bevonásával megállapított, egyedi kritériumok alapján osztják szét magyar anyanyelvű tanulók között. Ezeket nem hivatalos tankönyvként, hanem oktatási segédeszközként használhatják a gyerekek – mondta Földes, aki a rendszerváltás óta jelentős mennyiségű és értékű támogatást juttatott el Erdélybe, a Kárpát-medence magyarlakta vidékeire. Az Apáczai Kiadó vezérigazgató-tulajdonosa, Esztergályos Jenő évente juttat hasonló, több százmillió forint értékű adományt a Kárpát-medence magyarok lakta vidékeire. Az Alapítvány vezetője Klárik László szenátort bízta meg a könyvadomány célközönséghez való eljuttatásával, amiben az alapítvány mellett a Duna TV, a PCO lovagrend is részt vállalt. A kedvezményes szállítást a magyarországi Inter-Épfu Kft. vezérigazgató-tulajdonosa, Kocsis László biztosította. A könyvek tanulókhoz való eljuttatásában részt vállalt a HÁRIT is. Grüman Róbert elnök elmondta: az ifjúsági szervezet logisztikai lehetőségeivel segít a könyvek szétosztásában, szórványvidéken a magyar történelmi egyházak segítségét is kérni fogják.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Kisnyelvészek és kismatematikusok nagy sikerei Lakitelken
Március 12-én 24 kisiskolás és 8 kísérő pedagógus indult útnak nagy reményekkel a Bács-Kiskun megyei kisiskolák egyesülete által meghirdetett „kisnyelvészek” és „kismatematikusok” nemzetközi verseny döntőjére.
Arad megyét a Csiky Gergely Főgimnázium, az Aurel Vlaicu, a Majláthfalvi, a Nagyiratosi, a Simonyifalvai, a Kisiratosi Páter Godó Mihály, a Zimándújfalui, valamint a Mosóczy-telepi Aron Cotruș Általános Iskola kisiskolásai képviselték.
Az aradi Alma Mater Alapítvány jóvoltából egy napsütéses délelőttöt töltöttünk a szegedi vadasparkban, majd a Lakitelek Népfőiskolán finom vacsorával, nagy lubickolási lehetőséggel fogadtak.
A másnap reggel kezdődött a versenyen több mint 100 magyarországi és határon túli kisdiák mérhette össze tudását. A délben kezdődött díjkiosztó ünnepség számtalan kellemes percet okozott diáknak és felkészítő tanítónak egyaránt. Pálinkó Gyuláné egyesületi elnök örömét fejezte ki, hogy évről évre egyre több kisiskolás jelentkezik a megmérettetésre, megköszönve a gyermekek lelkiismeretes munkáját, a felkészítő pedagógusok segítségét, s nem utolsósorban az Apáczai Kiadó támogatását.
Az Aradot képviselők minden kategóriában és korosztályban dobogós helyen végeztek.
Kisnyelvészek verseny
III. osztály: I. helyezett Straub Dorottya – Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola diákja – felkészítő pedagógus Almási Valéria Anna,
IV. osztály: II. Kovács Letícia– Nagyiratosi Általános Iskola, felkészítő Molnár Anna, III. helyezett Várdai Krisztina – Aurel Vlaicu Általános Iskola, felkészítő Tari Éva Andrea.
Kismatematikusok verseny
III. osztály: III. Varga Dávid – Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, felkészítő Almási Valéria Anna,
IV. osztály: I. Back István Levente – Csiky Gergely Főgimnázium, felkészítő Khell Levente László
Gratulálunk minden kisdiáknak és felkészítő tanítónak az elért szép eredményekért.
A diákok és a felkészítő tanítók nevében, köszönetemet szeretném kifejezni a Csiky Gergely Iskolaközpont igazgatónőjének, Hadnagy Évának, valamint az Aradi Alma Mater Alapítványnak, hogy idén is szervezési és anyagi támogatást nyújtottak a megye magyar kisdiákjainak.
Molnár Anna beszámolója
Nyugati Jelen (Arad),

Egy kötetnyi kisebbségi magyarnyelvtan-tanítás
990 óta egyre nagyobb teret kapnak a magyar közbeszédben a kisebbségi magyarok sorskérdései. Sok szó, időnként túl sok és üres szó esik a demográfiai változásokról, az asszimilációról, a nemzettudat kívánatosnak vélt vagy hirdetett milyenségéről, állampolgárságról, tömbben vagy szórványban élő magyarokról, s nyelvünkről, melyben nemzetünk él. Szóba hozzák az iskolákat is, köztük a magyar tannyelvű iskolákat, ahol a kisebbségi magyar tanulóknak jó 70%-a tanul, s a szlovák, szerb, román, ukrán s egyéb tannyelvű iskolákat, ahová a fennmaradó 30% jár. Amiről sosem szól a közbeszéd, az a magyarok iskoláinak színvonala.
Az ártatlan szemlélő úgy hiheti, hogy csak nyelvi jogsértésektől szenvednek a magyar iskolák és tanulóik, például akkor, amikor a nemzetállami oktatáspolitika jelentősen diszkriminálja a kisebbségi (magyar) tanulókat. Sajnos a helyzet ennél is rosszabb, ugyanis a magyarok maguknak is sok kárt okoznak. 2014. január 25-én a Kolozsvári Akadémiai Bizottság akkori elnöke, Péntek János nyílt levélben részletekbe menő kritikát közölt a romániai magyar közoktatásról. Péntek kritikája az oktatás egészéről szól: minden tantárgy oktatásáról, a tankönyvekről, a tanárok képzéséről és továbbképzéséről. Itt most csupán egyetlen tantárgyról szól ismertetésem, a magyar nyelvtanról, ahogy azt a Magyarországról nézve határon túli országokban ma tanítják.
2013 októberében a nyitrai egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete konferenciát rendezett a kisebbségi magyarnyelvtan-tanítás kihívásairól. Az itt ismertetett, megrendítő, de hasznos kötet erről a konferenciáról tudósít. A tanácskozást szervező s a kötetet szerkesztő nyelvészek szerint kisebbségi helyzetben az anyanyelvoktatás egyik lehetséges célja a kétnyelvű és a magyar egynyelvű környezetben folyó sikeres kommunikációra való felkészítés. A könyvből megtudhatjuk, hogy a kisebbségi magyarnyelvtan-könyvek mennyiben alkalmazkodnak az új társadalmi elvárásokhoz, milyen mértékben veszik figyelembe a magyar tanulók kisebbségi helyzetét és anyanyelvhasználatát.
A nem nyelvész olvasó témánkra hangolására idézek egy kárpátaljai magyar nyelvész főiskolai tanárt, Beregszászi Anikót, aki szerint a magyar anyanyelvi nevelés megújításának egyik feltétele, hogy „az oktatás irányítói olyan tantervekkel, tankönyvekkel és oktatási segédletekkel, módszertani útmutatókkal lássák el a kárpátaljai magyar iskolákat, melyek nem a nyelvi alapú diszkriminációt éltetik tovább, nem nyelvművelői babonákat terjesztenek, hanem ismereteket és hasznosítható tudást közvetítenek”.
Van kisebbségi magyar közösség, ahol ez történik, épp Kárpátalján, Beregszászi Anikónak s munkatársainak köszönhetően, de Romániában, Szerbiában, Szlovákiában s másutt a magyar anyanyelvoktatás nagyrészt a nyelvi alapú társadalmi diszkriminációt élteti tovább. Vančo Ildikó egyebek mellett arról tudósít, hogy a szlovákiai magyarnyelvtan-oktatás ma is abból a feltevésből indul ki, hogy egyetlen normát kell elsajátíttatni, de azt sem lehet tudni, hogy ez mikori nyelvi norma, „a nyelvtankönyvek 30–40, néha akár 50 évvel ezelőtti normát kérnek számon”. A romániai helyzetet elemezve Pletl Rita a nemzetállami diszkrimináció egyik „szalonképes”, de nagyon eredményes módszeréről ír: „A román tanügyi törvény túlszabályozza a kisebbségi oktatást (hogy szűkítse lehetőségeit)”, így egyebek mellett előírja, „hogy a regionális (kisebbségi) anyanyelvek és a román anyanyelvi órák számának azonosaknak kell lenniük”. Ugyanez a helyzet Szlovákiában is, ami azért aggályos, mert a jó kétnyelvű oktatásnak az a célja, hogy lehetőleg kiegyensúlyozott kétnyelvűséget eredményezzen, úgy, hogy az iskolai nyelvhasználat és az iskolán kívüli balanszírozza egymást. Például a 80%-ban magyar lakosságú Dunaszerdahelyen a magyar iskolások szlovák tannyelvű oktatására kellene a nagyobb figyelmet fordítani, de a 9%-ban magyar lakosságú Losoncon a magyar tannyelvűre. Vančóné kitér arra is, miként stigmatizálják a szlovákiai tanügyi előírások a magyar diákok anyanyelvhasználatát, amikor például elvárják, hogy „a diák tudja helyesen képezni az igealakokat feltételes mód egyes szám 1. személyben”. Aki ezt várja el, például hogy a magánhangzó-illeszkedés törvényét megsértve én aludnékot mondjon valaki az én aludnák helyett, az a „helyes magyarság” kívánalmát érvényesíti, s ezzel a magyar anyanyelvűek, köztük az iskolások túlnyomó többségét megbélyegzi, stigmatizálja. Ez a szemlélet nyelvtudományi és pedagógiai szempontból külföldön több mint fél évszázada, de Magyarországon is bő három évtizede már tarthatatlan.
Kugler Nóra több olyan nyelvtankönyvet bírál, melyekből szlovákiai magyar gimnazisták és szakközépiskolások kénytelenek tanulni. Arra fordítja figyelmét, hogy miként jelenik meg „a beszélő ember és a nyelv viszonya a tankönyvek által közvetített tudásban és tevékenységben”. E tankönyvek nemritkán elidegenítik a diákokat saját anyanyelvváltozatuktól, például amikor a művelt köznyelvben helytelen, de a magyarok beszédében gyakori suksükölésről (pl.: mindenki láthassa, hogy most még nem lesz árvíz) azt tudatják, hogy „ez felszólító módú alak”, s nem azt, hogy itt a kijelentő módban is érvényesül a más helyzetekben is szokásos hangmintázat, hisz például az ad ige kijelentő és felszólító alakja is azonos, mégsem gondolja senki, hogy a beszélő nem tudja megkülönböztetni a kijelentő alakot a felszólítótól. Ugyanezeket a tankönyveket elemzi Kozmács István is, főleg abból a szempontból, hogy mennyiben felelnek meg a kisebbségi magyar tanulók szükségleteinek. Az eredmény lehangoló: a tankönyvek szerzői egyáltalán nem használják ki, hogy a diákok nem magyarországi és nem magyar köznyelvi beszélők, de azt sem, hogy egy másik nyelvet is ismernek.
A konferencia szervezőit s egyben a kötet szerkesztőit dicséri, hogy a legtöbbet bírált tankönyvek egyik szerzőjét, Uzonyi Kiss Juditot is megszólaltatták. Tőle is tudhatjuk, hogy „a Szlovákiában megjelent Magyar nyelv tankönyveket a szlovákiai kerettantervnek megfelelően Csicsay Károly dolgozta át a magyarországi Apáczai Kiadó által megjelentetett tankönyvek alapján”. Ebből a cikkből legyen elég egyetlen elrettentő gondolatot idéznem: „Lehet arról vitatkozni, [...] el kell-e fogadnunk a nyelv változását vagy sem [...] Az átláthatatlan mondatszerkezetek nem alkalmasak egyértelmű közlésre, ezért kommunikációs zavarokhoz vezethetnek. A nyelvész feladata ezért az lenne, hogy mentse, ami még menthető, és ne a ragok további sorvasztását segítse elő.” A nem nyelvészek kedvéért: lehet arról vitatkozni, el kell-e fogadnunk, hogy a Duna Szentendréről folyik Pest felé (s nem fordítva).
Végül idézem még Tolcsvai Nagy Gábor néhány gondolatát, ugyanezekről a tankönyvekről. Róla érdemes megjegyeznünk, hogy jó 60 éve ő az első olyan nyelvész akadémikusunk, akinek nem derogált középiskolai nyelvtankönyveket is írni. Tolcsvai is megvizsgálta, hogy mennyire alkalmazzák a Csicsay–Uzonyi Kiss tankönyvek a tudományos eredményeket, s mennyiben alkalmasak a kisebbségi magyar iskolások anyanyelvoktatására. Az eredmény elkeserítő: a magyarul beszélők földrajzi elhelyezkedése, nyelvpolitikai és kulturális helyzete nem része a tankönyvi anyagnak, így aztán tisztázatlan marad a nemzeti nyelv, az anyanyelv, a regionális nyelv és a nem őshonos nyelv közötti viszony, nem beszélve az egynyelvű és a kétnyelvű beszélőkről és régiókról. Bemutatja a szerző a tankönyvírók felelőtlen és abszurd műszóhasználatát, s egy helyen „a szerzőpáros nyelvtani ámokfutásáról” tesz említést. Konklúziója sem enyhébb: „Ezeknek a tankönyveknek a minősége tragikus, felháborítóan elfogadhatatlan, esetenként abszurd. [...] Nem segítik, hanem akadályozzák a személyiség-, közösség- és kultúraképzést a szlovákiai magyar tanulók és tanáraik, szüleik körében.”
Mindehhez a recenzens még két elgondolkodtató dolgot fűz hozzá. Egy: a Szlovákiában adaptált, eredetileg magyarországi tankönyvek Magyarországon a tankönyvvé nyilvánítás során a tartalom szakmai hitelességére és pontosságára 100%-ot kaptak. Kettő: ezekből a tankönyvekből ma Szlovákiában több mint 5000 magyar diák kénytelen tanulni.
KONTRA MIKLÓS
a Szegedi Tudományegyetem tanára
Vančo Ildikó és Kozmács István, szerk.: A kisebbségi magyar nyelvtantanítás kihívásai a 21. század elején. Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara – Arany A. László Polgári Társulás, Nyitra, 2014.