Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) minden évben Kovásznán megszervezi a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt. Ebben az esztendőben húsz csapat, közel száz általános és középiskolás diák mérte össze anyanyelvi tudását. Kötelességünk megemlékezni József Attiláról – mondta megnyitóbeszédében Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke. A középiskolások feladatlapjait Zsigmond Győző, a bukaresti tudományegyetem hungarológiai tanszékének vezetője állította össze. /Nagy Zsuzsanna: Kötelességünk megemlékezni József Attiláról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./

Sepsiillyefalván zajlik az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által szervezett Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor. Vajdasági, magyarországi és erdélyi, anyanyelvi vetélkedőkön díjazott diákok vesznek részt a táborban. A diáktáborral párhuzamosan nyelvészeti szeminárium is zajlik Illyefalván, a délelőtti szakmai programokon a szótárírási munka sajátos nehézségeiről, kihívásairól, feladatairól értekeznek, illetve a nyelvészeti kutatások legfrissebb eredményeivel ismerkedhetnek a résztvevők. /(vop): Anyanyelvi tábor Illyefalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./ Péntek János, az AESZ elnöke megnyitóbeszédében az anyanyelv megőrzésének jelentőségére, illetve arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a Kárpát-medencében szétszóródott magyarok megismerjék az erdélyi kultúrát, hagyományokat. /Bíró Blanka: Anyanyelvi tábor Illyefalván. = Krónika (Kolozsvár), júl. 15./

Péntek János egyetemi tanárt választották újabb négy évre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) elnökévé az október 22-én Sepsiszentgyörgyön tartott tisztújító közgyűlésen. A szervezet új alelnöke Erdély Judit, a Mikes Kelemen Főgimnázium magyar szakos tanára lett, az ügyvezető elnöki tisztséget továbbra is Ördög-Gyárfás Lajos művelődési főtanácsos látja el. Péntek János beszámolt az elmúlt négyévi tevékenységről, a szövetség által szervezett programokról, kiemelte, fontos, hogy az Oktatási Minisztérium nyilvántartásba vegye, felkarolja és támogassa az AESZ versenyeit, rendezvényeit. A közgyűlésen jelen levő Fodor Dóra, a szaktárca Kisebbségi Főosztályának szaktanácsadója megígérte: minisztériumi szinten segít a magyar szakos tanfelügyelők mozgósításában, a versenyek népszerűsítésében. Péntek János szólt a szövetség által szervezett táborokról, kiadványokról is. Provincializálódik az újságírás, csökken a szakmai igény, és a sajtó nem tartja fontosnak az anyanyelvápoló rendezvényeken való részvételt – mondta az elnök. A demográfiai háttér feltétele a nyelv megmaradásának, nem könnyekkel, siránkozással kell elintézni az anyanyelvhasználatot – jelentette ki Péntek János, és arra is figyelmeztetett, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nagy próbája lesz a nyelvnek. A köz­gyűlésen szó esett arról is, hogy ,,lefelé csúszik a magyar oktatás, mert sokszor olyan pedagógusok tanítanak elemi osztályokban, akik nem tudnak helyesen írni”. Több megyében nincsen elég magyar szakos tanár, tanító, mert megalázóan rosszul fizetett a pedagógusi munka. /Nagy Zsuzsanna: Lefelé csúszik a magyar oktatás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./ Kilenc erdélyi megyéből több mint nyolcvan középiskolás diák vett részt Sepsiszentgyörgyön a Kriza János Országos Balladamondó Versenyen, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének legnépszerűbb rendezvényén. Az október 22-i díjkiosztó ünnepségen Albert Ernő néprajzkutató elmondta: jó lenne, ha a balladák nyelvi tisztasága táptalajra találna a mindennapi beszédben is. Az első díjon a temesvári Lehőcz Zsuzsa és a szovátai Szabó Judit Eszter osztozott. /Bíró Blanka: A balladamondástól a köznapi beszédig. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum alapítójának mellszobránál zárult az az emlékező zarándoklat, amely a háromszéki magyar tudomány nagyjainak emlékhelyeit járta végig november 23-án, az Erdélyi Magyar Tudomány Napján. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató kezdeményezésére a tudomány területén működő civil szervezetek, intézmények koszorúztak: az Anyanyelvápolók Szövetsége Kőrösi Csoma Sándor sepsiszentgyörgyi emlékplakettjét, a Székely Mikó Kollégium Erdély Széchenyijének szobrát, a Székely Nemzeti Múzeum a száz éve elhunyt múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília emléktábláját, az EME háromszéki orvostudományi tagozata az egyesület első elnökének emlékplakettjét koszorúzta. Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság helyi vezetői annál a Lósy-Schmidt Ede-emléktáblánál rótták le kegyeletüket, amelyet épp egy évvel ezelőtt az épületben ma működő iskola vezetője miatt nem lehetett felavatni. /Ferencz Csaba: A tudomány nagyjaira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 24./

A magyar nyelv napja alkalmából, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének szervezésében április 7-én országos szintű rendezvény kezdődött Zilahon. A 13. alkalommal sorra kerülő találkozón mintegy kétszáz diák vesz részt, akik összemérik anyanyelvi ismereteiket, felkészültségüket. A kisiskolások a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőn vesznek részt, a középiskolások tematikus vetélkedőjének tárgya Látvány és látomás Ady Endre költészetében. Sor kerül továbbá az I-IV., az V-VIII. osztályos tanulók és a középiskolások mesemondó versenyére is. /A magyar nyelv napja Zilahon. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

Ma már nem az állambiztonságtól, hanem a közönytől kell félteni az anyanyelvet – hangzott el a hét végén Kovásznán a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos döntőjének megnyitóján. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont közös szervezésében sorra kerülő rendezvényen Erdély Judit, az AESZ alelnöke, valamint Becsek Ede iskolaigazgató köszöntötte az Erdélyből és a szórványvidékekről érkezett általános és középiskolás diákokat, tanárokat.  A dr. Tapodi Zsuzsa, illetve dr. Zsigmond Győző egyetemi tanárok által vezetett játékos vetélkedők témája a negyven évvel ezelőtt elhunyt Tamási Áron élete és munkássága volt. Az országos anyanyelvi versenyen kiváló eredményt értek el a háromszéki diákok. /Nagy Zsuzsanna: Harcba szállni az anyanyelvért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

Súlyos következményei lesznek a határon túli magyarság számára a magyar kormány megszorító intézkedéseinek, mondta Kolozsváron könyvének bemutatóján Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke. Most tudta meg, hogy az Illyés Közalapítvány költségvetése idén további 270 millióval fog csökkenni.    Pomogáts Béla Magyarországról szólva rávilágított, hogy az ország gazdasági válságban van, és gyakorlatilag két táborra szakadt. Mostani állapotában nem képes pozitív végkifejletre, ez megbénítja külpolitikai cselekvését, és negatívan hat ki a határon túli magyarság boldogulási esélyeire.  A magyarországi gazdasági és szellemi válságról szólva, Pomogáts kitért több jeles intézmény megfeneklésére is. Az 56-os forradalom idején oly jelentős szerepet játszó Magyar Írószövetség mára elveszítette súlyát. Igaz ugyan, hogy 800 tagja van, de a legjelentősebb 200 magyar íróból legalább 120 már nem tagja a szövetségnek. Az írótársadalom, akárcsak a különböző szekértáborokhoz tartozó magyar értelmiség, atomizálódik. Hasonló válságról számolt be az Anyanyelvápolók Szövetségének háza tájáról is, amelynek elnökeként meg kellett tapasztalnia, hogy ha egy testület nem felel meg a politika elvárásainak, egyszerűen elzárják előle a pénzcsapot. Pomogáts Nyugat-Európával összevetve példátlannak tartja a politikának teljesen kiszolgáltatott magyar támogatási rendszert, amely immár az egész Kárpát-medencei magyar nyelvterületre jellemző.  Pomogáts a legnehezebbnek az Illyés Közalapítvány helyzetét mondta. Gazdasági tanácsadók az összes közalapítvány megszüntetését javasolták Gyurcsány Ferenc kormányfőnek. Noha ez nem történt meg, az IKA elnöke tragikusnak nevezte a tavaly még egymilliárd forint fölött rendelkező Illyés Alapítvány költségvetésének immár másodszori megnyirbálását: először 800 millióra csökkentették, most pedig, további 270 millió forintot vesznek el. Ez súlyos válságba sodorhat több határon túli magyar intézményt.    Az Illyés Közalapítvány pénzügyi megbénítása mögött Pomogáts a kormány azon szándékát sejti, hogy a határon túli magyarság támogatásában a kormánynak teljesen alárendelt Szülőföld Alap vegye át az irányítást. Pomogáts Béla szerint az Illyés Alapítvány jövője alighanem megpecsételődött. /Makkay József: A határon túli magyarok támogatásának megszüntetését javasolták Gyurcsánynak. Felére csökkent az Illyés alapítvány idei költségvetése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 16./

Május 5-7. között rendezte az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedőt. A versenyt hagyományosan Kovásznán rendezik, társszervezője a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. A versenyforma megálmodói 1992-ben itt Kovásznán hozták létre az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségét, amelynek ma több tucat nyelvőrző kiadványa, saját szerkesztésű szótárai, négy országos szintű versenye, továbbképző tanfolyama, két saját rendezésű diáktábora és hírlevele van, versenyei mind elnyerték az Oktatási és Nevelési Minisztérium támogatását. Az országos szintű versenyt helyi és megyei selejtezők előzték meg. Az országos versenyre Máramaros megye képviseletében ugyanaz a két csapat utazhatott el, akik tavaly is szép eredményeket értek el ebben a versenyformában, mindannyian a Németh László Gimnázium diákjai, a Medáliák Társaságának tagjai. A Medáliák Társaságában a nagyobb diákok komoly hatással vannak a kisebbekre, egymástól is tanulhatnak. Közvetlen, bizalomra épülő tanár-diák kapcsolat ez, ahol elismerik a diák tehetségét. /(Váradi Izabella): Medáliák a Kőrösi Csoma Sándor Vetélkedőn. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 19./

A Nyelvőrzés Díját az idén Vetési László református lelkész kapta a szórványmagyarság körében kifejtett áldozatos munkájáért. Az ünnepélyes díjátadásra Zilahon, a Magyar Nyelv Napjai elnevezésű nagyszabású rendezvény keretében került sor, amelyet az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezett a Napsugár gyermeklap szerkesztőségének és a zilahi Wesselényi Miklós Református Kollégiumnak a közreműködésével. /A Nyelvőrzés Díja. = Vasárnap (Kolozsvár), máj. 21./

Sepsiillyefalván táborozik idén 13. alkalommal a Kolozsváron megjelenő Napsugár gyermeklap. Tizenhárom pedagógus gondoskodik arról, hogy a jutalomtáborba Erdély minden részéből összesereglett gyermekek jól érezzék magukat. Zsigmond Emese, a Napsugár és Szivárvány főszerkesztője szerint a táborozás körülményei, a tábor céljai alig változtak, folytatni kívánják azt a lapban megkezdett nevelőmunkát.   A Napsugár jelenleg is tizennyolc megyében 40 000-es példányszámban kerül a gyermekek kezébe. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségével közösen szervezik a tábort. A Zilahon megtartott Magyar Nyelv Napjainak győztesei vannak itt, valamint a Kőrösi Csoma Sándor-verseny három legjobbja, a Kutykurutty általános műveltségi vetélkedő csíkszentdomokosi győztes csoportja és a nagyváradi mesevetélkedő legjobbjai. És még hét csapat az ország különböző tájairól, a Napsugár bélyeggyűjtő versenyének 2200 résztvevője közül a kisorsolt szerencsések.  /(simó): Napsugár a bástyák között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által immár nyolcadik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Anyanyelvi Táborra idén Setétpatakon került sor. Az Uzonkafürdő és Nagybacon között található pihenőhelyre 26 középiskolás érkezett Felvidékről, a Vajdaságból, Magyarországról és Erdély szórványvidékeiről. Előadások hangzanak el  a népballadák gyűjtéséről, az 1848-as szabadságharc egyes momentumairól. A párkányiakat kísérő Mocsi Beáta szerint a Nyugathoz való földrajzi közelség miatt a felvidéki diákok egyre kevesebbet törődnek a hagyományőrzéssel és a történelemmel. /(hecser): Édes anyanyelvünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Setétpatakon szervezte meg nyolcadik alkalommal a Kárpát-medencei Anyanyelvi tábort, középiskolás diákok számára. A tíznapos esemény július 21-én zárult. A résztvevők Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből valamint Erdély szórványtelepüléseiről érkeztek. A tábor ideje alatt a vendégek megismerkedhettek Háromszék történelmével és kultúrtörténeti jellegzetességeivel, illetve előadásokat hallgattak. Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnökének elmondása szerint a szervezők arra törekedtek, hogy a programpontok, az ismeretterjesztő előadások kiegészítsék az iskolai tananyagot, és a helyi jellegzetességekhez, hagyományokhoz kapcsolódjanak. A tábor fontosságát Ördög-Gyárfás Lajos abban látja, hogy a középiskolás diákok megismerik egymást, szokásaikat, egymás vidékét, hagyományait, és nem utolsó sorban megtudják, mit jelent Erdély. /Knop Ildikó: Anyanyelvi tábor Setétpatakon. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 28./

Balladákkal lépett fel október 20-án az ország tizenkilenc magyar középiskolájának negyvenkilenc diákja Sepsiszentgyörgyön, az országos versenyen. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által tizenegyedik alkalommal megszervezett vetélkedőn Háromszékről a legnépesebb csapat a Baróti Szabó Dávid Gimnáziumból érkezett, de volt résztvevő a kézdivásárhelyi Gábor Áron és Apor Péter Szakközépiskolából, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumból, a Kós Károly Szakközépiskolából és a Református Kollégiumból is. /Fekete Réka: Balladás diákok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége idén tizenegyedik alkalommal szervezte meg a már hagyománnyá vált rendezvényét, a Kriza János Országos Balladamondó Versenyt, melyre október 19–22. között került sor Sepsiszentgyörgyön. /Bogos Róbert, Csíkszereda: A magyar népballada ünnepe. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete rendezett konferenciát a hét végén Sepsiszentgyörgyön, 150 magyar szakos tanár és könyvtáros részvételével. „Szükség van a munkánkra, mert a mai társadalom hajlamos elfelejteni, milyen kincsek rejlenek a könyvekben” – mondta el Kiss Jenő, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatója. Neves hazai és anyaországi szakemberek tartottak előadást a számítógép, a könyv és az olvasás kapcsolatáról. Péntek János professzor, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke kitért arra, hogy a könyv háttérbe szorulása miatt a mostani generáció sok mindent nem tud a magyar nyelvről. Nagy Attila, a Magyar Olvasás Társaság elnöke megdöbbentőnek nevezte az olvasási szokások változásait. Felmérések szerint 1964-ben a magyarországiak 41 százaléka vallotta azt, hogy egyetlen könyvet sem olvasott el 12 hónap alatt; 2005-ben már a megkérdezettek 60 százaléka nyilatkozta, hogy egy év alatt egyetlen kötetet sem vett a kezébe. A tanácskozás ünnepélyes pillanata a megyei könyvtár névadó ünnepsége volt, amelyen az intézmény Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész nevét vette fel. /Kovács Zsolt: Csökkenőben az olvasási kedv. = Krónika (Kolozsvár), nov. 13./

Változó olvasói szokások a digitalizált világban – újabb kihívások kereszttüzében a könyvtár és az iskola címmel szervezett tanácskozást novemberben az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete /RMKE/ Sepsiszentgyörgyön. A konferencián terítékre került gondokról fejtette ki nézetét Kiss Jenő, az RMKE vezetője, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója. A rendezvényen a válságként megélt olvasás volt a téma. A statisztikai mutatók az olvasás visszaesését jelzik. Gereben Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója és olvasásszociológus készített egy felmérést a Kárpát-medencéről, melyből kiderült, hogy milyen napjainkban a klasszikusok olvasottsága. Magyarországon a legolvasottabbak nem magyar, hanem külföldi szerzők. Ezelőtt úgy tíz évvel még a magyar klasszikusok vezettek. A határokon túl még a magyarok vannak a klasszikusok élvonalában, de úgy tűnik, követik a magyarországi mintát. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi tagozatának tanárai is készítettek egy felmérést. A nyelvi megértést vizsgálták, s úgy tűnik, hogy a bonyolultabb szövegnél már gondok vannak a megértéssel a kisgyerekeknél és az elemi osztályokban. Az EU-s Lisszaboni Irányelvek előírják a helyi kulturális örökség – ezen belül könyvtárak, múzeumok, más művelődési intézmények – hozzáférhetőségét digitalizáció révén. A szakmai gyűléseknek lenne feladata az Erdélyben követendő stratégia kidolgozása. Szélesíteni kell az internetes hozzáférést az állomány és az internet szempontjából legrosszabbul álló községi könyvtárak esetében. Gondoskodni kell a szórványbeliek internetes hozzáféréséről. /Domokos Péter: Beszélgetés Kiss Jenővel, a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökével. Válságként megélt olvasás. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

Sok szó esik mostanában a határon túli magyarság támogatására létrehozott Szülőföld Alap átszervezéséről, melyek aztán odaát meg itt is siránkozásrohamokat váltanak ki, írta a Népújság. A módosításról elhangzó nyilatkozatok zavarosak. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, hogy a határon túli magyar közösségek pályázatainak támogatása nemcsak a Szülőföld Alap, hanem minisztériumok, intézmények szakterületein keresztül is elérhető lesz. A határon túli magyar közösségek javaslatai nyomán alakulnak ki azok a legfontosabb támogatási irányok, amelyekre a határon túli szervezetek pályázhatnak. A pályázati kiírás, a pályázatok benyújtásának s a pályázati űrlapok eljuttatásának és visszajuttatásának a rendszere még Takács Csaba számára is ismeretlen. Azért aggódik, mert vannak közösségek, amelyek résztámogatásként megszerezték volna a százezer forintot, és hozzáadva más forrásokat, kialakulhatott volna az a keret, amellyel például fenn lehet tartani egy helyi hagyományőrző csoport tevékenységét, meg lehet írni egy monográfiát és így tovább. Ezért lenne káros, ha megszűnnének a kisebb összegű támogatási lehetőségek. Ugyanígy fontos kérdés a normatív támogatás. A hagyományos vagy új, 1989 után alakult intézmények, mint az EMKE, az EKE, az EME, a Magyar Nyelvápolók Országos Egyesülete és mások, szakmai és tudományos tevékenységükkel hozzájárulnak az egyetemes magyar kultúra, tudomány értékeinek megőrzéséhez és folyamatos gyarapításához. Ennek a közéletnek a megszervezése pénzbe kerül. Nem igaz, hogy az erdélyi magyar közösség kizárólag magyarországi támogatásokból akar fennmaradni. Viszont egy biztos fogódzó nélkül nehezen tudnak jövőt tervezni, folyamatosan dolgozni. Jelenleg folyik a Szülőföld Alap operatív apparátusának a kialakítása. Közben akadoztak a tavalyi támogatások is. Gondot jelent, hogy a testületek tagjainak zöme a magyar kormány által kinevezett, a minisztériumok és intézmények által javasolt személyekből áll. Erdélyben az eddigi szaktestületek, több mint 120 romániai magyar értelmiségi, szakemberek, az egyházaktól a képzőművészekig, a tanároktól a közgazdászokig, önkormányzati képviselőktől egészen a néprajzkutatókig döntöttek arról, hogy ki kapja meg a támogatást például az Illyés Alapítványtól. Több mint 14 éve évről évre eldöntötték, hogy kik lesznek a kedvezményezettek 50 ezer forinttól akár 10 millió forintig. Ennek a testületnek a megszűnésével szűkül a rálátás, a mérlegelési lehetőség. /Mózes Edith: Általánosságok – siránkozással körítve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

A Szabó T. Attila Nyelvi Intézet több új kiadványát mutatták be február 2-án Kolozsváron. Demeter Éva az intézet könyvsorozatának 2. számát ismertette, amely egy 2004-es, a nyelvhasználati joggal foglalkozó sepsiszentgyörgyi konferencia anyagát és más tanulmányokat tartalmazza. A sorozat 3. számát Péntek János méltatta. Ebben a kolozsvári 13. Élőnyelv konferencia anyagát közlik a nyelvi közösségek és a nyelvi jogok témaköréből. Legfontosabb következtetése: a nyelvészek alkalmasabbak a nyelvi jogok meghatározására, mint a politikusok. Benő Attila az Erdélyi Tudományos Füzetek sorozat 256. számát ismertette, amely az 1997-ben Kolozsváron lezajlott, Brassai Sámuel halálának százéves évfordulója tiszteletére rendezett konferencián elhangzottakat örökíti meg. Murádin László a sorozat 257. számát mutatta be, amely Gálffy Mózesnek a magyarói nyelvjárásról szóló tanulmányait gyűjti össze. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége AESZ-füzetek sorozatának 10. kiadványát, Ágoston Mihály A Korpa-hegyeken túl… Földünk mai államnevei anyanyelvünkben című kötetét Csomortáni Magdolna méltatta: a műben megtalálhatók a térképészetben, közigazgatásban, médiában használatos elnevezések. /Ö. I. B. : Anyanyelvápoló szakfolyóirat-újdonságok. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 5./

Jövőre harmadik évtizedébe lép a Békés megyei Gyulán évenként megrendezett Implom József-helyesírási verseny, amely anyanyelvi hungaricumnak számít, akárcsak a többi, országhatárokon átívelő nyelvvédő, beszédművelő rendezvény. Valamennyinek az alapját a Kárpát-medencei magyar iskolák képezik. Erdélyben másfél évtizede az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) szervezi a regionális versenyeket, a selejtezőket. Ugyancsak Sepsiszentgyörgyről küldik szét mindig a tesztlapokat, amelyeket aztán Kolozsvárra kell eljuttatni, ott dől el, hogy ki utazik Gyulára. Mint eddig mindig, 2007 februárjának végén is a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban tartották a döntőt. A megnyitón másodszor adták át a magyarországi nyelvésztársadalom Implom József-díját. Kurunczyné Tarnóczki Katalin tanárnő azért kapta meg, mert az l988-as kezdet óta szívvel-lélekkel vesz részt a szervezésben, a kolozsvári Péntek János professzor pedig azért, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett a verseny Kárpát-medenceivé bővítésében. /Tüzes Bálint: Verseny a tavasz küszöbén. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./ Ilyen nagyszabású, Kárpát-medencei döntőn háromszor mérettetnek meg a tanulók, az Implom Józsefen Gyulán, Győrben a Kazinczy Ferenc-versenyen, illetve Sátoraljaújhelyen, az Édes anyanyelvünk anyanyelv-használati versenyen. Erdélyben az AESZ és a kolozsvári Aranka György, vagy ahogy újabban nevezik őket, a Gregorius Aranka Társaság bonyolítja le a szervezést, a kolozsvári Szabó T. Attila Intézet szakmai irányítása mellett. A nyelvi versenyek erősítik a gyermekekben az anyanyelv fontosságának, szépségének tudatát, hangsúlyozta Péntek János professzor. /Miért fontosak az anyanyelvi vetélkedők? = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 21./

Tizenkettedik alkalommal szervezték meg az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny országos szakaszát Kolozsváron az elmúlt hétvégén. A nagy létszámra való tekintettel idén első alkalommal két napon át zajlott a megmérettetés. Az ünnepi megnyitón Tőkés Erika szervező elmondta: nem véletlen, hogy márciusban szervezik a versenyt, hiszen egyúttal 1848 márciusának eseményeire is emlékeznek. –Az ünnepélyes megnyitót az Adjatok, adjatok, oltó igéket... című irodalmi összeállítás követte kortárs szerzők alkotásaiból a kolozsvári Apáczai Csere János Gimnázium és Református Kollégium diákjainak előadásában. A verseny szóbeli részén a diákok az Édes Anyanyelvünk – szövegalkotás, Szép Magyar Beszéd – szabadon választott szövegek felolvasása, Versben Bujdosó – szavalás kategóriákban bizonyíthattak. A szakmai kiértékelést a Georgius Aranka Társaság közgyűlése követte, este pedig a Buhu színjátszókör tagjai szerepeltek. Péntek János az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke kifejtette: nem elég, ha a nyelv változatos és színes. Szükség van az egységre és a helyességre is. /D. I. : Színvonalas Aranka György-verseny. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./

Gálfalvi György, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztőjének kezdeményezésére emlékplakett készül a nemrég elhunyt Sütő András emlékére, a domborművet az író születésének 80. évfordulóján helyeznék el Marosvásárhelyen, lakása, a Vörösmarty utcai ház falán. A plakett elkészítésére Hunyadi László szobrászművészt kérték fel. A június 17-i ünnepséget követően Pusztakamaráson, Sütő András szülőfalujában is megemlékezést tartanak Székely Ferenc, az író hozzátartozója szervezésében. Az Anyanyelvápolók Szövetsége díjat nevezett el Sütő Andrásról, amelyet első alkalommal április 27-én, a dévai vándorgyűlésen adnak át. /Szucher Ervin: Emlékplakett, megemlékezés. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Péntek János nyelvész, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) elnöke azzal a javaslattal lépett a szövetség elnöksége elé, hogy a néhány évvel ezelőtt létesített Nyelvőrzés Díjának elnevezését egészítsék ki Sütő András nevével, a díj neve legyen: Sütő András-díj – A Nyelvőrzés Díja. A javaslatot az elnökség elfogadta. A díjat minden évben A magyar nyelv napjai elnevezésű AESZ-rendezvény ünnepélyes megnyitóján szokták átadni. Péntek János úgy gondolta, ezt a díjat erkölcsi súlyában megemeli Sütő András neve és személyisége, hiszen köztudomású, hogy a Kárpát-medencében senki nem volt a 20. században, akit annyira foglalkoztatott volna, mint őt a nyelvben való megmaradás, saját közössége megmaradása. Egy magyarországi statisztika szerint az iskolások anyanyelvi versenyén Sütő András az egyik legtöbbet idézett szerző. /(Komoróczy György): Sütő András-díj nyelvőrzésért. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 24./

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium tudományos dolgozat írására meghirdetett idei pályázatára leadott munkákat április 25-én tudományos ülésszak keretében mutatták be a diákok. Az ülésszakon 149 tanuló kilenc különböző szakosztályon – teológia, magyar irodalom/néprajz, vegytan/fizika, német nyelv, matematika, biológia/népi gyógyászat, román irodalom, történelem/földrajz és közgazdaságtan/filozófia – mutatta be dolgozatait. Az ülésszak szervezését a kezdetektől felvállaló Mirk László magyartanár elmondta, az iskola tanárai a tehetséggondozásra kellő hangsúlyt fektetnek. Erdély Mónika XII. osztályos tanuló Csíkmenasági népdalok című dolgozatához menasági népdalokat és balladát rögzítő hangfelvételt is mellékelt. A diákok érdeklődését a néprajz és a névtan iránt az is indokolja, hogy Mirk László magyartanárnak már a 90-es évek közepétől sikerült megértetnie az igazgatósággal, választott tantárgyként a filológia–teológia osztályokban heti egy órában néprajzzal és névtannal is jó lenne foglalkozni. A diákok maguk is népszokásokat, ragadványnév- és helységnév-magyarázatokat gyűjtenek. A klézsei Duma András István fia, Duma Dániel is ezeknek az óráknak köszönhetően kedvelte meg a gyermekjátékok és helyi népszokások gyűjtését. Ma már néprajz szakosként több gyűjtőmunkát, tanulmányt publikált. Az iskola diákjai 1995-től a budapesti Néprajzi Múzeum adattárának gyűjtőpályázatán is részt vesznek, szintúgy a magyarországi Honismereti Szövetség szervezte Honismereti Akadémián is. Legközelebb az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének dévai rangos rendezvényén, A magyar nyelv napjain lesznek jelen. /Antal Ildikó: A tehetséggondozás jegyében. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./

Április 27-29-e között Déván az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége megszervezte a magyar nyelv napjait. A rendezvényen részt vettek a megyei mesemondó versenyek, illetve a Kőrösi Csoma Sándor anyanyelvi vetélkedő döntősei. Az első napon anyanyelvi konferenciát is tartottak, ahol a szórványtelepülések oktatási gondjairól, nehézségeiről esett szó. Az idén először adták át a nyelvőrzésért járó Sütő András-díjat, amelyet a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője, Böjthe Csaba vehetett át. A Csaba testvér által gondozott gyerekek közül több mint 100-an érettségizhettek magyarul, ötvennél többen egyetemeken-főiskolákon vannak, diplomát szerezhetnek. A vetélkedőket Déván a Téglás Gábor Középiskolában szervezték meg. /(vajda): Országos mesemondó és anyanyelvi vetélkedő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./

Böjthe Csaba ferences szerzetes kapta a Sütő Andrásról elnevezett Nyelvőrzés Díjat, melyet első alkalommal nyújtott át az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Déván, a tanfelügyelőség dísztermében. „Abban az épületben, melyben nagyon sokszor megfordultam annak idején – írta köszönő levelében az atya. – Szorongva itt találkoztam újból és újból a megyei tanfelügyelővel és az ő munkatársaival. Próbáltam meggyőzni őket arról, hogy ha állami gondozásban is vannak, a gyermekeinknek joguk van, hogy anyanyelvükön tanuljanak. ” Kemény ellenállással találták akkoriban szemben magukat, rengeteg szidást, még fenyegetést is kaptak: a tanítónőket az iskolában újból és újból meglátogatták, ők sírva jöttek haza. „Én meg másnap ott álltam a tanfelügyelőség ajtajában, hogy szelíden megkérdezzem, hogy mit kellene még jobban csináljunk a békesség kedvéért” – írja a díjazott. A díjjal járó Sütő-emlékplakettet Hunyadi László szobrászművész készítette el. /G. E. : Csaba testvér Sütő-díja. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) május 12-én tartja Kovásznán megalakulásának 15. évfordulóját. Tizenöt évvel ezelőtt a szövetség alapítására a Kovásznán rendezett Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő adott alkalmat, amelyet azóta is évente megszervez az AESZ. A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedője után ünnepi tanácskozást tart az AESZ. /(b. j.): Tizenöt éves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Még a Székelyföldön többségben élő magyarság sem érzi szükségét annak, hogy használja az anyanyelvét – fogalmazódott meg az aggodalom a megalakulásának tizenötödik évfordulóját ünneplő Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) hétvégi, kovásznafürdői tanácskozásán. Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnöke a fenti jelenségre példaként említette, hogy a Kovászna megyei tanfelügyelőségen egyetlen magyar feliratot sem lehet fellelni, és sem az intézmények magyar vezetői, sem az üzletek magyar tulajdonosai nem éreznek felelősséget az anyanyelvhasználatot illetően. Péntek János, az AESZ elnöke kifejtette, aggasztó jelenség, hogy folytatódott a magyar nyelv néha ijesztő regressziója. 1980 és 2002 között kétmillióval apadt a világ magyarsága, ennek ellenére a Kárpát-medencében számarányában még mindig a magyar nyelvet beszélik a legtöbben: a népesség 37 százalékának anyanyelve a magyar. Az elnök úgy véli, hogy az anyanyelv megtartását annak tudatos, félelem nélküli használata és áthagyományozása biztosítja. „Ha a finn példát vesszük, akkor Erdélyben is természetes volna, hogy hivatalos nyelv legyen a magyar” – mondta Gazda József író, az AESZ alapító tagja. Gazda szerint sem a hazai, sem az anyaországi politikusokban nincs felelősségérzet a magyar nyelv iránt. Az AESZ elnöksége, valamint a ma már közel ötszázas létszámú tagság Erdély és a Partium különböző vidékein él, a tágabb vezetőségben pedig minden megye képviselteti magát. A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő országos szakaszán összesen 24 általános és középiskolás csapat mérte össze tudását. A díjkiosztáson az általános iskolások versenyén a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium csapata vette át az első díjat, második lett a kézdivásárhelyi Turóczi Mózes Általános Iskola, harmadik helyen végzett a kovásznafürdői Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola és a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium csapata. /Kovács Csaba: Gazda: hiányzik a magyar nyelv iránti felelősség a politikusokból. = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Volt egyszer egy pártlap Sepsiszentgyörgyön, Megyei Tükörnek hívták, a nyolcvanas évek elején, miután négyoldalas napilappá vált, elvesztette olvasói kétharmadát, mindössze hatezer példány kelt el belőle. A kommunista párt szócsöve volt, nem tetszett a pártbizottságnak, hogy propagandaeszköze ily látványosan népszerűtlenné vált, kiadta a parancsot a községi párttitkároknak, fizessenek elő, s az apparátussal is rendeltessék meg a lapot. Sikeres akció volt, néhány hónap alatt tízezer fölé emelkedett a példányszám, s kúszott rendesen fölfelé. A négyoldalas, jórészt Nicolae Ceausescu elvtárs beszédeivel, a pártélet rovattal és némi napi információval megjelenő újság meglehetősen magas példányszámmal érte meg a rendszerváltást. 1989 után egymás után szűntek meg a korábban nagy példányszámú és nem is népszerűtlen lapok, átrendeződött a sajtópiac, a helyzet stabilizálódni látszott. Az RMDSZ kivetette soraiból a másként gondolkodókat, elmosta a platformokat, egy szűk csoport vette kezébe a vezetést. Megvásárolta a már működő lapok, rádiók közül azokat, amelyek erre kaphatók voltak, esetleg újakat alapított. S a támogatásra szánt pénzeket – melyeket a román állam a magyar kisebbségnek, s nem az RMDSZ-hez hű sajtónak, kulturális egyesületeknek adott – szemrebbenés nélkül saját körén belül osztotta el. Sokatmondó tény, hogy Kelemen Hunor, a Communitas Alapítvány elnöke, amikor újságírók szóvá tették e természetellenes helyzetet, így reagált: nincs kommentárom. Az RMDSZ szócsöveit nagylelkűen támogatja. Tulajdonosaik minden létező romániai vagy magyarországi anyagi forrást felkutatnak, és alaposan meg is fejik azokat. A Romániai Magyar Szó két évvel ezelőtt csődbe jutott, most Új Magyar Szó (Maszol) néven jelenik meg, kiadója, többségi tulajdonosa Verestóy Attila RMDSZ-szenátor. Példányszámgondjai lehetnek, mert a hazai és magyarországi átlagot meghaladó támogatások ellenére, no meg a Nagy Zsolt vezette minisztérium százezer eurós nagyságrendű reklámjuttatásai dacára, most terjesztési hadjáratot indított. Sepsiszentgyörgyi irodájuk vezetője, Király Róbert azzal az ajánlattal keresi fel a községek polgármestereit, hogy fizessenek elő önkormányzati pénzből ötven példányra, ellentételezésképp a 8,9 millió régi lej értékben az év folyamán bármikor hirdetést közölhetnek a lapban. Abban reménykednek, hogy az ötven ingyen példányból néhányat megszeretnek, és előfizetnek rá. Kovászna megye 46 településének felében Király sikerrel járt, máshol nem. Márton Árpád képviselő egy korábbi körlevélben felszólította az RMDSZ tisztségviselőit, vegyék, olvassák a lapot, mert pontosan tájékoztat az RMDSZ politikájáról, a bukaresti történésekről. A kézdivásárhelyi Székely Hírmondó azt ajánlotta, hogy a helyi tanács pengessen le minden hónapban száz eurót a szerkesztőségnek, s ellenszolgáltatásképpen a Hírmondó igen szép cikkeket fog közölni a községről. A Communitas Alapítvány írott sajtónak szánt román kormánypénzéből az átlagot meghaladó 15 000 lejes támogatásban részesült a Székely Hírmondó, de a magyarországi Szülőföld Alapítvány is tavaly bőven csurgatott Tamás Sándor és Antal Árpád képviselő rádióinak, vállalkozásainak. Antal Árpád Pro Regio Siculorum Egyesület fejlesztési központjára kétmillió forintot adtak, az Antal & Tamás Kft. az Aktív nevű tévére (amiről eddig úgy tudták, hogy a sepsiszentgyörgyi Média3 Alapítvány tulajdona) 2,5 millió forintot kapott, az Antal Árpád vezette Pro Regio Siculorum Egyesület a Régió Rádió beindítására 3,5 millió forintot, a kézdivásárhelyi Profi Rádió támogatására, mely közismerten társtulajdonban él a Székely Hírmondóval, 3,5 millió forintot kapott, miközben az Anyanyelvápolók Sepsiszentgyörgyi Szövetsége 700 000 forintot. /Simó Erzsébet: Sajtószabadság, -etika és a mindent fölülíró pénz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 9./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége szervezésében elkezdődött a 9. Kárpát-medencei Anyanyelvi tábor Setétpatakon. A tíznapos tábor célja: a magyarságtudat fejlesztése, közös kulturális értékek megismerése, az összetartozás érzésének kialakítása. A táborban 40 diák és tanár vesz részt Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből és Erdély szórványtelepüléseiről. A programban ‘56-ról filmvetítés is szerepel, az előadók: Pomogáts Béla, Demeter László, Zsigmond Győző, Tapodi Zsuzsa és Péntek János. /Setétpatak nyelvtábora. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 9./

Taroltak a háromszékiek az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által szervezett Kriza János Országos Balladamondó Versenyen, az első hat díjazott közül négyen sepsiszentgyörgyiek, illetve kézdivásárhelyiek. Az AESZ immár hagyományossá vált versenye 73 középiskolást toborzott Sepsiszentgyörgyre hét erdélyi megyéből. A diákok november 9-én Székely Nemzeti Múzeumban mutatták be produkciójukat, másnap díjkiosztás előtt kirándultak, este pedig a néptánctalálkozó gálaelőadására, illetve táncházba mehettek el.,,Nagyon szép balladákat hoztak a gyerekek, olyan változatokat is, amelyeket még egy magyar tanár sem ismer” – összegezte élményeit Demeter Ignác, aki az egyik támogatót, az Oktatási Minisztériumot képviselte a versenyen. Az AESZ bevallott céllal indította útjára 12 évvel ezelőtt a balladamondó versenyeket: a népköltészet igazi értékeinek megismertetését, ápolását, továbbéltetését kívánták elérni. /Farkas Réka: Balladák ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./