"Az Áprily Lajos Középiskola /Brassó/ igazgatója, Nedeczky László ismertette helyzetüket. Végre megkapták az ígért hárommilliárd lejes világbanki támogatást, s ezt az összeget a megegyezés szerint az önkormányzat kiegészítette harmincszázaléknyi hozzájárulással. A pénz két iskolát, az Andrei Saguna Kollégiumot és az Áprily Lajos Középiskolát illeti. Megkezdték a felújítást, így az iskola fűtőberendezésének a korszerűsítését. Remélik, tizennyolc hónapon belül új, korszerű köntöst kap a már omladozó épület. - Szinte minden tanáruk elismert szaktekintély a maga területén. Bálint Ferenc informatikatanár az iskola diákszínjátszó csoportjával, a határon túl is ismert Grimasszal is foglalkozik, Bencze Mihály matematikatanár a Kárpát-medencében egyedüliként jelentet meg angol nyelvű matematikai lapot, az Oktogont, de a tanítványaival közösen szerkeszt egy diákoknak szóló matematikai lapot is. A rendszerváltás utáni esztendőkben gyakran foglalkozott a magyar sajtó az Áprily Lajos Középiskola gondjaival, azonban a helyi RMDSZ megalkuvásának köszönhetően nincs változás: az épületbe befészkelte magát a 6-os számú román általános iskola, s bár lenne hová költöznie, még mindig ott működik. Több mint ezer diák tanul, két váltásban az iskolában. Nincs elég tanterem, laboratórium. Bentlakás hiányában sokan kénytelenek a román középiskolákat választani. "A hatalom így újból győz, miközben a mi elöljáróink hálásan tapsolnak a félmegoldásoknak." - állapította meg az igazgató. Az RMDSZ-vezetők nem merik napirenden tartani a szülők és diákok jogos követeléseit minden kül- és belföldi szervezetnél - az úgynevezett tolerancia jegyében. /Váradi Mária: Elkelne az elismerés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 27./"

Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) április 8-i tájékoztató közleményében rámutatott: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Tom Lantos már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. 360 fölé emelkedett az elvi döntések és 280-at is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében, tájékoztatott Markó Attila, a restitúciós bizottság elnöke, a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola. /Tom Lantos restitucio in integrumot kér. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

Hol van Nicolae Teculescu orvosi oklevele?
Néhány nappal ezelőtt alig lehetett adatot találni a világhálón dr. Nicolae Teculescuról, akinek nevét legújabban a kovásznai szívkórház megnevezésében szeretnék megörökíteni. Aki viszont most keresgél, többoldalnyi adatot is talál az egyesek által felkent, mások szerint kétes hírű orvosról. A covasna-voinesti.blogspot.ro blogon jelent meg életrajza – amint látni lehet, ebben a hónapban töltötték fel. Különben az illető oldalon az orvos mellett egyedül Iustinian Teculescu püspökről írnak bővebben, más kovásznai személyiségről nem tesznek említést. Az életrajzi adatok forrásaként a Kovászna város személyiségei (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Personalităţi ale oraşului Covasna, Eurocarpatica Kiadó, 2009) című kötetet jelölték meg.  Fellapoztuk a könyvet, ahol a 287. oldalon négy sort szentelnek dr. Teculescunak, erre alapozzák az interneten megjelent többoldalas életrajzot. Tovább kutattunk, és megtaláltuk a valódi forrást: Teculescék nemzedékről nemzedékre (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Teculeştii din neam in neam, Angustia Kiadó, 2008, a Iustinian Teculescu Keresztény és Kulturális Egyesület és a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma gondozásában). Ebben valóban oldalakon keresztül írnak Nicolae Teculescu orvosi és irodalmi tevékenységéről.
A közzétett adatok szerint Nicolae Teculescu 1921. november 28-án született Kovásznán. Az adat helyes, szüleit Alexe és Ana Teculescuként nevezik meg. A hivatalos iratokban viszont Teáka Elek kereskedőként (így, magyar betűkkel, ékezettel) – szül. 1884. május 12-én Kovásznán, meghalt 1965. április 28-án – és Koznyán Annaként – szül. 1896. június 5-én, halála pontos idejét mi nem ismerjük – említik. 1916. november 16-án kötöttek házasságot, négy gyermekük született. Elsőszülöttüket Teáka Jánosként jegyezték be, az őt követő Alexe már Teculescuként szerepel, ugyanúgy Anna, majd Nicolae is.
Nicolae Vajnafalván kezdte meg iskoláit, majd 1940-ben a brassói Andrei Şaguna Líceumban végzett évfolyamelsőként. Ezt követően a bukaresti Katonaorvosi Intézetben végzett. Érdekes módon főiskolai/egyetemi tanulmányainak időszakát, a végzés időpontját nem említi az életrajz. Egyesek szerint azért, mert ugyan megkezdte bukaresti tanulmányait, de soha nem fejezte be, nem diplomázott… Minden valószínűség szerint tárt karokkal várták a katonaorvosi intézetben, ugyanis apai nagybátyja nem volt más, mint a román hadsereg első püspöke, Iustinian Teculescu.
(Akinek jobbján a gyulafehárvári nagygyűlésen ott volt testvére, Alexe, aki később, mint állítják, 14 évig volt Kovászna polgármestere.)
Azt írják, 1952-ben került vissza Kovásznára, a katonaorvosi karriert azért kellett abbahagynia, mert egy síbalesetben elvesztette fél lábát – valóban, Kovásznán a falábú orvosként emlékeznek rá. (Hivatalos iratok szerint 1953-ban Ploieşti-en házasságot kötött Elena Sanda Radianuval, ennek ellenére nőtlenként ismerték Kovásznán.) 
Egy kis kitérőt azonban tett hazajövetele előtt, három évig volt a nagyenyedi és jilavai börtön lakója, állítólag hazafias érzelmei, liberális gondolkodása miatt… Börtönévei után Bukarestben elvégezte a Fizioterápiai és Balneológiai Intézet tanfolyamát, ezután lett orvos a kovásznai kórházban, áll a közölt életrajzban, melyben továbbá nagyon sok orvosi, balneológiai érdemét felsorolják – anélkül viszont, hogy egyetlen tudományos dolgozatát, előadását, könyvét tényekkel, adatokkal alátámasztva ismertetnék. Ennek ellenére nevét tucatnyi alkalommal hozzák kapcsolatba hazai és külföldi orvosok, kutatók munkájával, tudományos értekezletekkel. De konkrétum nélkül – a felületes olvasatban akár az ő érdemének is tűnhet a sok eredmény.
Ívelő karrierjét dr. Benedek Géza akkori kórházigazgató szakította meg – állítja az életrajz –, mivel Teculescu ötéves ténykedése után bezáratta a balneológiai részleget, mert az ottani tevékenység veszélyeztette a betegek egészségét, életét. A döntés igazságtalan volt – szögezik le. Ezt követően Teculescu Szaláncfürdőre költözik, karrierjének megtörése miatt 1972-ben 51 évesen halt meg – írják. Az életrajzban külön fejezetet szentelnek irodalmi tevékenységének, megállapítják magas szintű irodalmi műveltségét is.
Teculescu kovásznai távozásának más okai is voltak. 1961-ben kezdték meg a kovásznai kórház munkaközössége számára kiállítani a munkakönyveket. Ez azt jelentette, hogy az orvosoknak is be kellett mutatniuk a végzettségüket igazoló oklevelet. Mindenki megtette, kivéve Teculescut, ő semmi papírt nem tudott felmutatni. Ezért (is) kellett távoznia a kórházból, ahol ezek után orvosként nem tevékenykedhetett. Mindezt az intézmény akkori, személyzeti kérdésekkel foglalkozó alkalmazottjától tudjuk.
Feltételezhető – de ezek még igazolásra várnak –, hogy megkezdte ugyan orvosi tanulmányait, de lába elvesztése miatt nem diplomázhatott katonai intézményben. Elképzelhető, hogy nem liberalizmusa és nemzeti érzelmei miatt volt börtönben, hanem épp azért, mert diploma nélkül orvosnak adta ki magát, jogtalanul praktizált.
Ma is élők emlékezete szerint a hatvanas években még feltűnt Kovásznán ifjú hölggyel karján, aki folyamatosan azt csivitelte: visszatért a nagy Teculescu doktor, aki időközben a jászvásári orvosi egyetemen befejezte tanulmányait, és Szaláncfürdőn praktizál – ott várja régi és új pácienseit.
Gabriela Cuciureanu jogász, a jászvásári orvosi egyetem főtitkára hivatalos megkeresésre írásban adta (április 9-én): Nicolae Teculescu neve nem szerepel az intézmény nyilvántartásában.
Dr. Romulus C. Busnea, aki a szaláncfürdői kezelőközpont igazgatója volt 1966 és 1970 között, számos tanulmányt, szakkönyvet jelentetett meg a központ történetéről, értékeiről, az ott dolgozókról – de sehol nem említi dr. Teculescut. Felesége, Busnea Rozalia ma is él, de idős kora miatt nem lehet faggatni. Azonban fia, Dan Busnea nyilatkozott Benedek Zsolt megkeresésére: soha nem hallott dr. Teculescuról. A fiatal Busnea Szaláncfürdő – a mennyország egy sarkának története címmel (Slănic Moldova – istoria unui colţ de rai, Magic Print kiadó, Oneşti, 2013) helytörténeti kötetet is kiadott, joggal hihető, hogy ismeri a fürdőhely múltját – így bizonyára nem kerülte volna el figyelmét egy, a kezelőben dolgozó féllábú orvos.
A szaláncfürdői irattárat Aknavásáron őrzik. A nyugati húsvét másodnapján iktattak ott egy kérést, melyben adatokat igényelnek dr. Teculescuval kapcsolatosan. A beadványra eddig nem érkezett írásos válasz, de telefonon közölték: nincsenek adataik az állítólagos Teculescu doktorról – mondta el érdeklődésünkre Benedek Zsolt.
Az életrajza, az abban foglalt orvosi érdemei, eredményes kutatómunkája alapján akár azt is mondhatnánk: dr. Teculescu hozzájárult a kovásznai balneológia fejlődéséhez, a fürdőváros hírének öregbítéséhez. Hogy mindez hiteles legyen, és Teculescu életrajza ne hamisítványnak tűnjön – minden egyéb homályos, tisztázandó részlet, felvetődő kérdés mellett –, legfőképpen végzettségét kellene igazolniuk az őt tisztelőknek: mutassák be orvosi oklevelét. Hol, mikor, milyen tanulmányi eredményeket ért el, hol, mikor, milyen alapon tette le a hippokratészi esküt?
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diákkórusok napjai
Díjakkal tértek haza a sepsiszentgyörgyi diákkórusok a múlt héten Marosvásárhelyen tartott régiós versenyről, hétfőn este pedig hatodik alkalommal szervezték meg a megyeközponti Krisztus Király-templomban a Diákkórusok fesztiválját. Mindkét esemény bizonyította: a közös éneklésnek olyan ereje van, amire a művészetekben alig van példa, a gyermekek, ifjak hangján felcsendülő dal lelki örömet nyújt előadónak, hallgatónak egyaránt.
A kórusolimpia körzeti szakaszán Beszterce-Naszód, Hargita, Maros, Szeben, Brassó és Kovászna megye tartozik egy csoportba, külön kategóriában versenyeznek az elméleti, a művészeti és az egyházi iskolák kórusai. A 12–15 perces repertoár: egy népdalfeldolgozás, egy román dal és különböző korok kórusművei.
A sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum Sipos Zoltán vezette Eufónia kórusa a saját kategóriájában második helyezést ért el 96 ponttal, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum (karvezető Szőts Dániel) és a Székely Mikó Kollégium (karvezető Dombora Anna) énekkara 96, illetve 95 ponttal szintén második díjat kapott. Nem először fordul elő, hogy a díjazás különböző okokból elégedetlenséget szül a résztvevők körében, emiatt vannak megyék, amelyek nem küldenek kórust erre a versenyre, idén is rossz szájízzel tértek haza a versenyzők. Többen kifogásolták, hogy az elméleti iskolák győztesének a brassói Andrei Şaguna Középiskola leánykarát hirdették ki, bár előadásuk valóban megérdemelte a száz pontot, egy egynemű kórus nem mérhető össze a vegyes karral – érveltek a karvezetők. Karácsonyi Gabriella, a zsűri Kovászna megyei képviselője érdeklődésünkre elmondta, a versenyszabályzat nem pontosít ilyen tekintetben, így tulajdonképpen nem történt szabálysértés, de valóban mást jelent egy vegyes kar és egy egynemű kórus. A jelen lévő öt művészeti iskola közül a száz pontot és az országos versenyre jutás jogát a besztercei kórus nyerte, de a zsűri a kisebb pontszámú marosvásárhelyi és a brassói énekkarnak is első díjat ítélt, ami szintén szokatlan a kórusolimpián.
A tegnap esti sepsiszentgyörgyi dalos találkozón az említett három diákkaron kívül a Krisztus Király-templomban fellépett a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette Campanella gyermekkórusa, az iskolák önálló produkciói után a négy énekkar közös előadásában csendült fel Lisznyai Szabó Gábor feldolgozásában az Ároni áldás.
Fekete Réka / Háromszék; Erdély.ma