Valaki hívja meg színházba
Hogy Rodica Pârvan lassan már leplezni sem tudja magyarokkal szembeni gyűlöletét, abban nincs újdonság. A sepsiszentgyörgyi helyi tanács ülésein újabban rendszeresen felszólaló és nemegyszer alpári stílusban botrányokat gerjesztő önkormányzati képviselőről régóta tudjuk: a Hargita és Kovászna Megyei Civil Fórum fedőnevű szekurista-soviniszta bagázs híve, előretolt embere, sok más régebb betelepített társához hasonlóan megélhetési román ő is, abból él, az a foglalkozása, hogy elnyomást kiált, hogy gyűlöletet szít.
Nézeteiről, meggyőződéseiről sokat elárul, hogy többszöri nyomatékos felszólítás ellenére sem volt hajlandó elhatárolódni a szélsőséges, vasgárdista eszméket követő Új Jobboldal nevű szervezettől. A megyeszékhelyi Constantin Brâncuşi-iskola volt igazgatója azonban magyarellenessége mellett olyan fokú tájékozatlanságról, bárdolatlanságról, műveletlenségről, mi több: ostobaságról tett tanúbizonyságot a helyi tanács legutóbbi ülésén, amely már szinte hihetetlen, és egyáltalán nem méltó egy önkormányzati képviselőhöz. Mert mi más, ha nem nagyfokú ostobaság és műveletlenség, amikor azt kéri számon, hogy a városi önkormányzat miért utal ki több pénzt a szerb nemzeti színház sepsiszentgyörgyi vendégszereplésére, mint a december elsejei rendezvényre? És mi más, ha nem tájékozatlanság, amikor úgy kéri számon a román színház székhelyének átadását, hogy fogalma sincs arról: az Andrei Mureşanu Színház vezetősége már két nappal korábban sajtóközleményben hozta nyilvánosságra: a számukra ígért terem határidőre elkészült, köszönik szépen, és jövő hétre várják a sajtó képviselőit is, hogy bemutassák azt?
Szemtelen, pimasz – vágta képviselőtársához a magából kikelt Rodica Pârvan, sértőnek szánt szavai mégis elsősorban őt magát minősítik. Nem beszélve arról, hogy igazi okuk a sértődésre éppen azoknak lenne, akiket Rodica Pârvan képviselni kíván: a helyi románoknak. Mert azt bizonyára ők is szégyellik, hogy olyasvalaki rendez értük szappanoperába illő jeleneteket a helyi tanács ülésein, aki saját közössége intézményeinek helyzetét sem ismeri.
Igazán ideje volna hát, hogy valaki hívja meg és vigye el színházba a bősz asszonyságot, hátha megismerné azt a teátrumot, amelyért oly hevesen szállna síkra. Talán még ragadna is rá valami – merthogy némi műveltség elkelne, afelől semmi kétség.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Osonó közösségben gondolkodik
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely minden alternatív eszközt kihasznál, hogy a színház nyelvén nyújtson közösségi élményt, az előadások mellett közönségtalálkozókat, műhelyfoglalkozásokat, egyszeri kulturális programokat, táborokat szervez, tagjai karitatív tevékenységekben vesznek részt itthon, az országban és külföldön. A 2015-ös megvalósításokról és idei terveikről Fazakas Misi társulatvezető tájékoztatott.
Tavaly tizenöt országban 133 előadást és 344 ingyenesen látogatható tevékenységet tartottak, 151 ezer lejes évi költségvetésük 65 százaléka külföldről származik,  fő támogatójuk a budapesti Tiszta Formák Alapítvány, amely a kiadások 15 százalékát fedezte. A Marokkóban bemutatott mask@face.now című, osonós és arab színészekkel készült előadás két díjjal tért haza a Sidi Kacem-i Nemzetközi Színházi Fesztiválról: a legjobb csapatnak és előadásnak, valamint a legjobb női mellékszereplőnek járó díjjal, melyet Daragics Bernadett kapott, októberben pedig a franciaországi Saint-Louisben tartott 29. Theatra Nemzetközi Színházi Fesztiválon díjazták a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely által bemutatott, Fazakas Misi rendezte Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadást, amellyel közelebbről ünneplik a 425. fellépést. 2015-ben az Osonó háttérintézménye, a Bolyongó Színházi Egyesület kapta az év legjobb háromszéki civil szervezete díjat, amelyet a Háromszéki Közösségi Alapítvány ítélt oda. 
Az elmúlt esztendőben tevékenységeik negyedét tartották Sepsiszentgyörgyön, a társulatvezető szerint ennél többre tudnának vállalkozni, ha a helyi önkormányzattól több támogatást kapnának. Elmondta: tavalyi  költségvetésük csupán három százalékát tette ki a város hozzájárulása, amelyből legfennebb egyszer tartanak előadást a Háromszék Táncstúdióban, ahol 500 lejes az órabér. A megyei tanács és a megyei művelődési központ résztámogatása együtt éri el a négy százalékot, különböző pályázatokból, ösztöndíjakból, a Tiszta Formák Alapítványtól kapott összegből és az 54,2 százalékot kitevő, önerőből generált bevételből tartják fenn magukat. Éppen a helyi támogatás alacsony szintje miatt költöztették tavalyi bemutatójukat, az Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című, magyar és román fiatalok tapasztalatán alapuló dokumentarista produkciójukat Csíkszeredába, ráadásul a társulat nyár óta székhely és raktár nélkül maradt, ami szintén hozzájárult döntésükhöz. A kétnyelvű előadást januárban és februárban több Hargita és Kovászna megyei településen bemutatják, jövő héten a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színházban is láthatja a közönség. A helyi román társulattal közösen februárban, Cătinca Drăgănescu rendezésében színpadra állítják Székely Csaba Bányavakság című művét, majd márciusban olyan erdélyi, magyarországi, kárpátaljai és ausztriai településekre térnek vissza, ahol korábban nagy sikerrel mutatták be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot.  Fazakas Misi elmondta, a térségből és Nyugat-Európából is pozitív visszajelzéseket kapnak, hogy előadásaik, műhelyfoglalkozásaik olyan egyedi hangot ütnek meg, ami hiányzik a színházi nyelvezetből, de még inkább a közösségépítő gyakorlatból. Meggyőződésük, hogy nemcsak városon és nemcsak a városok kulturális központjában, hanem iskolákban, lakónegyedekben, a legkülönbözőbb termekben és tereken is lehet és kell színházhoz közeli közösségi programokat szervezni. Partnereik közül kiemelte a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Művészeti és Népiskola támogatását, utóbbival együtt szervezik a százhúsz órás képzést pedagógusok számára azzal a céllal, hogy bővítsék azok eszköztárát, akik az óvodákban, iskolákban ünnepi műsorokat állítanak össze.
Az Osonó Színházműhely idén is folytatja közösségi projektjeit, az előadások mellett minél több olyan tevékenységet szerveznek itthon és külföldön, amely révén a közönséget is bevonják a közös gondolkodásba.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A prefektusnak a kultúra sem tetszik
Visszavonni kényszerült Sepsiszentgyörgy önkormányzata tegnapi ülésén a város kulturális stratégiáját rögzítő, tavaly októberben elfogadott határozatát. Az ok, hogy a prefektúra megtámadta az önkormányzati döntést, és erre indokot is talált: a testület úgy fogadta el a Sepsiszentgyörgy 2016–2021-es időszakra vonatkozó kulturális stratégiáját, hogy előtte nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak. Holott a törvény lehetőséget ad tíznapos rövidített közmeghallgatási időszakra is...
Mi mindent megteszünk, hogy a város művelődési intézményei a megfelelő körülmények között működhessenek, kiemelten támogatjuk az Andrei Mureşanu Színházat, a prefektus pedig mindent megtesz, hogy minden területen ellehetetlenítse az önkormányzat munkáját, így megtámadta a város kulturális stratégiájának elfogadásáról szóló határozatot is. Lehet, az zavarta, hogy egyáltalán fontos számunkra a kultúra támogatása, vagy hogy túl sok pénzt adunk a román színháznak – vezette fel a tavaly elfogadott határozat visszavonásáról szóló határozattervezetet az önkormányzat tegnapi ülésén Antal Árpád polgármester.
 Elmondta, indokként azt hozta fel a prefektus, hogy nem volt meg a 45 napos közmeghallgatási időszak, majd – miután az Európa kulturális fővárosa címért zajlott verseny első szűrőjén nem ment át a sepsiszentgyörgyi pályázat – levélben arról értesítette az önkormányzatot, hogy miután a város nem nyerte meg a címét (erről ugyan döntés még nem született, hiszen az Európa 2021-es kulturális fővárosa címért zajló verseny még javában tart négy város részvételével), okafogyottá vált a kulturális stratégiára vonatkozó határozat. Úgy látszik, a prefektus nem érti, miért fontos, hogy egy településnek legyen kulturális stratégiája – jegyezte meg a polgármester.
Sepsiszentgyörgy azonban nem marad kulturális stratégia nélkül – jelentette be Antal Árpád. Tavaly azért kellett „lefaragni” a másfél hónapnyi közmeghallgatásból, mert az idő sürgetett: a szabályzat szerint ugyanis az Európa kulturális fővárosa cím pályázatának leadásáig a jelentkező településeknek elfogadott kulturális stratégiával kellett rendelkezniük (bár utólag kiderült, mint oly sok mindent, Romániában ezt sem veszik komolyan: Nagybánya anélkül nyújtotta be pályázatát – és jutott is tovább az első válogatón –, hogy kulturális stratégiáját elfogadta volna önkormányzata). Most tehát újra lefolytatják a procedúrát, kivárják a 45 napos időszakot, és azt követően ismét az önkormányzat napirendjére kerül a határozat – mondta a polgármester.
A tegnapi tanácsülésen egyébként a kulturális stratégiához kapcsolódó másik határozatát is visszavonni kényszerült az önkormányzat – ezúttal nem utasításra, hanem mert fölöslegessé vált –, a városnak a Kovászna Megye Művelődési Központjával és Hargita Megye Kulturális Központjával közösen alakítandó, Terra Siculorum 2021 Egyesület létrehozására vonatkozót, mely az európai kulturális fővárosi cím sikeres megpályázása esetén a programok lebonyolításában vállalt volna szerepet. Tavaly októberben, a kulturális stratégia és az egyesületbe való belépésről szóló határozatok elfogadása előtt már a prefektus megpróbálta megakadályozni a Terra Siculorum 2021 Egyesület megalapítását.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újabb prefektusi gáncsoskodás Sepsiszentgyörgyön
Vissza kellett vonnia Sepsiszentgyörgy önkormányzata képviselő-testületének a város 2016–2021 közti időszakra szóló kulturális stratégiáját rögzítő határozatát, miután Sebastian Cucu, Kovászna megye prefektusa bíróságon támadta meg azt.
A kormánymegbízott azzal érvelt, hogy az önkormányzat nem tartotta be a 45 napos közmeghallgatási időszakot. Antal Árpád polgármester elmondta, a határozatot tavaly októberben fogadták el, majd – azt követően, hogy az Európa Kulturális Fővárosa címért zajlott versenyen kiesett a sepsiszentgyörgyi pályázat – arról értesítette az önkormányzatot, hogy a kulturális stratégiára vonatkozó határozat okafogyottá vált.
A határozatra egyébként épp a pályázat miatt volt szükség – a benevező városoknak rendelkezniük kellett egy hosszú távú kulturális stratégiával –, a törvény pedig lehetőséget ad tíznapos rövidített közmeghallgatási időszakra is, közölte továbbá a polgármester. Az elöljáró leszögezte, újra kiírják a közmeghallgatást, kivárják a 45 napos időszakot, majd újra elfogadják a határozattervezetet.
Visszavonták egyébként a Terra Siculorum 2021 nevű egyesület létrehozására vonatkozó határozatot is a hétfői tanácsülésen. Ez a kezdeményezés is szorosan kapcsolódott a kulturális stratégiához, megalakítását szintén megakadályozta a prefektus. „Mindent megteszünk, hogy a megyeszékhely művelődési intézményei a megfelelő körülmények között működhessenek, kiemelten támogatjuk a sepsiszentgyörgyi román Andrei Mureşanu Színház működését is, a prefektus pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy minden területen ellehetetlenítse az önkormányzat munkáját” – jelentette ki Antal Árpád a tanácsülésen.
Bencze Melinda. Krónika (Kolozsvár)

Tizedik évadát zárta az M Stúdió
„Talán a Flow Fesztivált emelném ki elsősorban az évad eseményei közül, amely által olyan előadásokat próbáltunk elhozni Sepsiszentgyörgyre, amelyek a mozgásszínház műfaján belül különböző irányokba mutatva nemzetközi minőséget képviselnek. Bízom benne, hogy a fesztivál szervezése révén hosszú távon is csak nyerhet a társulatunk, és a Sepsiszentgyörgyi nézők is, hisz azt a színházi műfajt próbáljuk ezáltal közelebb vinni hozzájuk, amellyel aligha lehet alkalmuk találkozni az erdélyi színházakban” – mondta el lapunknak Márton Imola, az M Stúdió Mozgásszínház művészeti vezetője az évadzárás kapcsán.
A társulatvezető kifejtette, az idei évad mindhárom produkciója fontos együttműködések eredményeképpen született: a Julie kisasszony Tarkovszkij-jelenetekkel című, Nagy Botond által rendezett előadás első koprodukciójuk volt a Tamási Áron Színházzal, először dolgozott a társulattal Horațiu Mihaiu rendező, aki Ibsen darabja alapján A tenger című előadást vitte színre, és ebben az évadban készült Sztravinszkij Tavaszi áldozat című balettjéből az első, klasszikus zenére épülő előadásuk Andreia Gavriliu rendezésében. Mindezek mellett a már említett Flow Fesztiválra olyan világhírű társulatok produkcióit hozták el, mint a Frenák Pál Társulat, a Horváth Csaba által vezetett Forte Társulat vagy a Fehér Ferenc állandó alkotótársaiból álló együttes. Márton Imola arról is beszélt, hogy az évad során fontos fesztiválokon vett részt a csapat: Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházak Kollokviumán és a Dance.movement.theatre nevű fesztiválon, Nagyszebenben a Festivalul Tânăr nevű seregszemlén, Szkopjeben (Macedónia) a Panphys Nemzetközi Pantomim és Fizikai Színházi Fesztiválon, Aradon az Új Színházi Fesztiválon, Târgoviștén a Nemzetközi Bábel Fesztiválon, ezenkívül pedig vendégszerepléseket is vállaltak Temesváron, Budapesten, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Marseille-ben is, Kézdivásárhelyen és Brassóban pedig bérletes előadásokat játszottak. Mint mondta, a korábbi évadokhoz képest idén nagyobb figyelmet fordítottak a belföldi jelenlétre.
A következő évadban a tervek szerint Radu Afrim, Fehér Ferenc és Bocsárdi László rendez a társulatnál, Afrim előadása az Andrei Mureșanu Színházzal együttműködésben készül, a Fehér Ferenc által rendezett produkció pedig western lesz mozgásszínházi változatban. Mint megtudhattuk, új színészi állást hirdet az M Stúdió, amelyre nők és férfiak is jelentkezhetnek július 20-ig, bővebb információkat ezzel kapcsolatosan az m-studio.ro honlapon találhatnak az érdeklődők. A társulatvezető azt is elmondta, hogy a színház technikai szempontból is fejlődni próbál – idén bővíteni tudták fénytechnikai berendezésüket, ami nagy jelentőségű beruházás volt –, és az elmúlt évadokhoz viszonyítva előadásaikat is többen látogatták, ami örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy egyre nyitottabbá válik irányukba a szentgyörgyi közönség.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres Osonó-évad
115 előadás, két nemzetközi díj
Az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díj idei nemzeti győztese, az Osonó Színházműhely a 2015–2016-os évadban egy bemutatót tartott, és a három műsoron lévő előadását összesen 115 alkalommal játszotta 13 ország 41 településén mintegy 6600 néző számára – ezek a sarokszámai az önfenntartó társulat Kolozsváron véget ért évadának. A társulat ebben az évben vált Regisztrált Tehetségponttá.
A színházműhely az előadások után 103 interaktív közönségtalálkozót szervezett, három nemzetközi fesztiválon képviselte Romániát és Kelet-Európát, de a turnék mellett többször szervezett kiszállást erdélyi falvakba és szórványtelepülésekre is.
A társulat tevékenységének nagy része külföldön zajlott, mivel a finanszírozás 95 százaléka nem romániai „eredetű”. A magyarországi Tiszta Formák Alapítvány főtámogatásával működő társulat, a színházi munkán túl 107 oktatási és szociális eseményt hozott létre, amelyek több ezer embert mozgattak meg. A 2015. évi tevékenységet az Európai Parlament és az Aachen-i Nemzetközi Nagy Károly-díj Alapítvány közösen díjazta, így a 330 jelentkező pályázat közül az Osonó független színházműhely lett az Európai Ifjúsági Nagy Károly-díj idei nemzeti győztese. A díjat azon szervezetek számára ítélik oda, amelyek a legaktívabb módon segítik a különböző hátterű, kultúrájú és etnikumú fiatalok párbeszédét, egymáshoz való közeledését.
Az Osonó Színházműhely – thaiföldi, marokkói, Budapesti és olaszországi színházak után – egy Sepsiszentgyörgyi társulattal is készített koprodukciót: az Andrei Mureșanu Színházzal közösen, Catinca Drăgănescu rendezésében Székely Csaba Bányavakság című művét mutatta be. A nagy sikernek örvendő előadást a következő évadban is megtekinthetik a nézők.
A Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolával közösen, az Osonó folytatta a tavaly elkezdett színjátékos képzést. A társulat két tagja – Fazakas Misi és Mucha Oszkár –, valamint Prezsmer Boglárka színházpedagógus vezetésével egy többállomásos, pedagógusok és színjátszó csoportok vezetői számára szervezett képzés- és műhelyfoglalkozás-sorozatra került sor. A projekt, új résztvevők bevonásával, a következő évadban is folytatódni fog.
Az egy éve bemutatott, Fazakas Misi által rendezett Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című román-magyar nyelvű előadást 70 alkalommal játszotta a társulat. A fórumszínházi produkció fontos eleme az Osonó osztálytermi projektjének, amelyre a tapasztalat szerint nagy szükség van, így a következő évadban is több belföldi és külföldi középiskolában fog fellépni a társulat a román és magyar fiatalok személyes történetein alapuló előadással.
A közel 450 alkalommal bemutatott Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás díjat szerzett a franciaországi Saint-louisban megrendezett nemzetközi színházi fesztiválon. A dokumentarista előadásnak számos meghívása van, így a következő évadban is műsoron tartja a társulat, több erdélyi és európai helyszínt érintve a turnék által.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Bevonzzák a diákokat (Kézdivásárhelyi városi színház)
„Különlegessége az elmúlt évadunknak, hogy több délelőtti előadást játszottunk, ami a diákok körében megemelte a nézettségi mutatót, így azokat a vidéki tanulókat is be tudtuk vonzani, akik Kézdivásárhelyi líceumokba járnak, de délután már nincs lehetőségük színházba járni” – mondta Kolcsár József, a Kézdivásárhelyi Városi Színház igazgatója.
A Kézdivásárhelyi Városi Színház három saját produkciót mutatott be az elmúlt évadban: Pierre Carlet de Chamblain de Marivaux A második váratlan szerelem című darabját Csurulya Csongor állította színpadra, Molnár Ferenc Játék a kastélyban című színművét Kolcsár József, a társulatvezető rendezte, A dolgokról egy földi szellemnek zenés-verses produkció pedig a Sepsiszentgyörgyi Mácsafej zenekarral együttműködésben, Fekete Vince és Szilágyi Domokos versei alapján készült ugyancsak Kolcsár József rendezésében.Mindhárom előadást többször játszotta a társulat, A dolgokról egy földi szellemnek címűt közel húsz alkalommal tűzték műsorra, és nemcsak Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön mutatták be, hanem Baróton, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon és Budapesten is, ahol a produkció egyik részletével megnyerték a tizenegyedik alkalommal szervezett Versünnep énekelt vers kategóriáját, a díj pedig egy meghívás a Pesti Broadway Fesztiválra a teljes előadással. A Kolcsár József által rendezett Játék a kastélyban című előadással ugyancsak több kiszálláson vettek részt, Brassóban, Kovásznán és Csíkszeredában is bemutatták. Ahogy a korábbi évadokban is történt, meghívott produkciókat is kínált bérletes közönségének a Városi Színház – az M Stúdió Mozgásszínház Személyazonosság és Egyszer élünk, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Tóték, és a Csíki Játékszín a Hyppolit, a lakáj című előadását –, ezek mellett pedig bérleten kívül is több fontos produkciót láttak vendégül Kézdivásárhelyen, többek között a Cimborák Bábszínház Verstől versig hajt a csordás című összeállítását, Csernik-Pál Szende Sepsiszentgyörgyi származású, jelenleg Magyarországon élő lábbábos óvodákban tartott bábjátékát, a Sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház Szentgyörgyi szent című kétnyelvű produkcióját, valamint a Tomcsa Sándor Színház Mátyás mesék című gyerekelőadását. A dolgokról egy földi szellemnek című zenés műsort iskolásoknak is többször játszották, ahogy diákoknak ajánlották a Kifordulás című iskolaszínházi produkciót is, Molnár Bence, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészének Petőfi Sándor A helység kalapácsa eposzparódiája nyomán készült egyéni előadását.
Amint Kolcsár József elmondta, a következő évad első bemutatóját augusztus 25-én, a városnapok részeként láthatja a Kézdivásárhelyi közönség, Kiss Csaba Skandináv lottó című darabját ő maga rendezi, a díszlet- és jelmeztervező pedig a kisvárdai fesztiválon idén díjat nyert Bajkó Blanka Aliz. Az évad következő produkciója bérleten kívül kerül műsorra, Matei Vişniec A pandamacik szép utazása, melyet a szaxofonos mesél el, akinek volt egy frankfurti szeretője című darabját Nagy Botond rendezésében mutatják be, a szilveszteri előadás pedig Egressy Zoltán Portugál című darabjából, ugyancsak Kolcsár József rendezésében készül. A meghívott előadások közül, amint azt már megszokhatták a nézők, bérletben lesz látható a Csíki Játékszín szilveszteri előadása, a Mucsi Zoltán és Scherer Péter nevével fémjelzett Nézőművészeti Kft. Esztrád című produkciója, és más előadások is, amelyekről eddig még nem született végleges megállapodás. Mindezek mellett havi rendszerességgel gyerekelőadások és más meghívott, adott esetben határon túli produkciók is műsorra kerülnek Kézdivásárhelyen, folytatódik az iskolaszínházi és délelőtti előadások sorozata, a korábbiak közül pedig műsoron mArad A dolgokról egy földi szellemnek, a Játék a kastélyban és a Zabhegyező című, korábban készült előadás, amely az elmúlt évadokban több meghívást kapott más városokba.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újdonságokkal készül az évadra a Csíki Játékszín
Megújult nézőtérrel és színpaddal kezdte az új évadot a Csíki Játékszín, az évadnyitó társulati ülést kedd délelőtt tartották, ezt követően pedig a sajtó képviselőinek mutatták be az újdonságokat és az évadtervet.
Új székek kerültek a nézőtérre: az idei évadtól 96 székkel kevesebb van, de a mostani székelrendezés jobb rálátást biztosít a színpadra – magyarázta Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója. Így most 308 szék található összesen a színház nézőterén. A bérletek kiváltásakor a nézőknek új helyet kell választaniuk, előnyt élveznek a helyfoglalásban azok, akiknek a korábbi évadokban is bérletes helyük volt a színházban. A bérleteket augusztus 29-től kezdik árusítani.
Korszakváltó újdonságnak nevezte a színpadi zsinórpadlás beszerelését a színház igazgatója. „Annak idején ez az épület a hatvanas évek szerény igényei szerint felépített és berendezett művelődési ház volt. Az elmúlt tizenhét évben ezt próbáltuk lépésről lépésre színháziasítani, ez vonatkozik a közönségfogadásra, a színpadi körülményekre, nézőtéri állapotokra, öltözőkre stb. De mostanáig zsinórpadlás építésére nem került sor, ezért hangsúlyosan szeretnék köszönetet mondani az önkormányzatnak. A mi céljainknak tökéletesen megfelel, mindenképp a színpadi munkákat fogja segíteni.”
A társulat kedd délután kezdte el Szép Ernő Vőlegény című darabjának olvasópróbáit. A bemutatót október 14-én tartják. Felújítják a Csodálatos esernyő című, Bajor Andor-mesét, amelyet néhány évvel ezelőtt mutattak be, de – amint Parászka fogalmazott – azóta egy új gyerekközönség nőtt fel. Ezt október 28-án mutatják be. A kamarateremben a Pitypalatty című gyerekprodukció és az Isteni színjáték avagy című darab lesz műsoron, májusban pedig Az öldöklés istene című kamaratermi produkció lesz látható.
Novemberben már a szilveszteri előadásra készülnek, a Tisztelt ház című zenés vígjátékot Lendvai Zoltán rendezi. Karácsony előtt a Hanyistók című mesejáték próbái kezdődnek, ennek a bemutatója február 7-én lesz. Március végén a Portugál című Egeressy-drámának lesz a bemutatója, ezt Victor Ioan Frunză rendezi. Május 12-én Osztrovszkij Erdő című színművét mutatják be Porogi Dorka rendezésében. Nem mArad el a Lurkó fesztivál sem, ezt május 22-28. között tartják. Az idei évadtól a társulathoz szerződött Sándor Anna és Kányádi Szilárd, ők a Szatmárnémeti színháztól érkeztek a Csíki Játékszínhez.
Nyitnának a román közönség felé
A színház igazgatója elmondta, igyekeznek megszólítani a Csíkszeredai román közönséget is. „A kiindulópontunk az, hogy a Csíki Játékszín társulata egy magyar színházi társulat, amely magyar és világirodalmi színházi értékekre, ezen belül román színházi értékekre épít előadásokat. Amikor megpróbálunk minél szélesebb közönséget megszólítani, igazából a városnak egy jelentős százaléka, a román közönség kimArad. Ez egy idő után valamilyen fajta feszültséget teremthet. Ezt ideje meghallgatnunk.” Az igazgató rámutatott, amennyiben igény van rá, bizonyos előadásokat román nyelven feliratoznának, készítettek román nyelvű szórólapokat és tárgyaltak már a Sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színházzal, hogy időközönként hozzák el az előadásaikat.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Indul az új színházi évad
Tegnap kezdődtek a Tamási Áron Színház legújabb előadásának felújító próbái Sardar Tagirovsky irányításával. A Tamási Áron Zöld ág című regénye nyomán készült Zongota című előadás, melyet a nyár folyamán már bemutattak Gyulán, a Tamási Áron Színház, a Gyulai Várszínház és a Háromszék Táncegyüttes közös produkciójaként az író halálának 50. évfordulója alkalmából kerül műsorra. A szentgyörgyi bemutatót, mely sok szempontból különbözni fog a nyári szabadtéri előadástól, szeptember 14-ére tervezi a színház.
Bérletek szeptember 5-étől kaphatóak a városi kulturális szervezőirodában, az új évad produkciói a már említett Zongota című előadást követően időrendben a következők: Igor Bauersima: norway.today (Kövesdy István rendezésében), Ray Cooney: Funny Money, mely magyar fordításban más címmel kerül majd bemutatásra (Zakariás Zalán rendezésében), Bertolt Brecht: A városok sűrűjében (Porogi Dorka rendezésében), és Harold Pinter: Ünnep (Alexandru Dabija rendezésében). Ezek mellett a korábbi évadok fontosabb előadásait is műsoron tartja a színház. Vass Zsuzsanna és Rácz Endre személyében két új, fiatal színésszel gyarapodott a Tamási Áron Színház társulata, akiket a Bocsárdi László által rendezett Liliom című előadásban már láthatott a szentgyörgyi közönség, de valójában az idei lesz az első teljes évaduk a színháznál. Szeptember közepén indul a színház új honlapja, mely minden bizonnyal szebb, korszerűbb, átláthatóbb lesz a korábbinál, és amely ezután a www.tasz.ro címen várja az érdeklődőket. M Stúdió
Az M Stúdió Mozgásszínház már augusztus 16-án elkezdte az új évad első produkciójának próbáit az új stúdióban. A Radu Afrim által rendezett és az Andrei Mureşanu Színházzal koprodukcióban készülő új, kétnyelvű előadás címe még ismeretlen, mert a próbák során írják a darabot, a szövegkönyvet maga a rendező készíti, akit Andreea Gavriliu koreográfus és Márton Imola, a társulat vezetője segít munkájában, aki ezúttal fordítóként van jelen a próbákon. A történet egy tömbházban játszódik, és egy házaspár válópartija körül bontakozik ki, melyben mindenféle furcsa alakok jelennek meg. Az előadás bemutatója objektív okok miatt decemberre tolódik, így valószínűleg az évad második produkciójával, a Fehér Ferenc által jegyzett színházi westernnel majdnem egy időben kerül bemutatásra. Az évad harmadik előadását Bocsárdi László rendezi jövő tavasszal. A decemberi első új bemutatóig a korábbi évadok előadásait láthatja a közönség, de olyan régi produkciók is felújításra kerülnek, mint A per, a Törékeny és a Körtánc.
Az M Stúdió társulata is új színésszel gyarapodott az idei évadtól, a zilahi származású Deák Zoltán idén végzett a Kolozsvári színművészeti egyetemen.
Cimborák Bábszínház
A bábszínház bizonytalan helyzetben kezdi az új évadot, melyben nagyon nehéz tervezni, de a társulat művészeti vezetője, Péter Orsolya bízik abban, hogy a mostoha körülmények ellenére is sikerül megtartani a vállalt három új bemutatót, ezenkívül pedig sokat fognak turnézni, régebbi előadásokat újítanak fel, és megszervezik a korábbi években nagy sikernek örvendő mesebarangolásokat is. A bizonytalan helyzet oka, hogy a társulat még mindig távol áll attól, hogy állandó játszóhellyel rendelkezzen. A város vezetősége megrendelt egy teljes felújítási tervet az új bábszínháznak. Egyelőre még kérdéses tehát, hogy milyen előadással indul az új évad, próbálnak olyan bábdarabot, mesét találni, ami szabadtéri játszásra alkalmas, vagy amit bármilyen játéktérre könnyen lehet adaptálni. Az évad első felében a bizonytalan tényezők miatt nem hívnak vendégrendezőt, tavasszal azonban a tervek szerint B. Fülöp Erzsébet Marosvásárhelyi színésznő fog rendezni a társulatnál egy gyerekeknek szóló vásári komédiát. Hamarosan a bábszínház is új színészekkel gyarapodik: a nyár folyamán hirdetett két bábszínészi állásra többen jelentkeztek, a velük való személyes találkozásokra, versenyvizsgára a jövő hét elején kerül sor.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gazdag évad elé néznek a Sepsiszentgyörgyi színházkedvelők
Bőven van miből válogatniuk a Sepsiszentgyörgyi színházkedvelőknek, a városban négy magyar társulat kezd évadot. A Tamási Áron Színház szerda este tartja az első bemutatóját, de az M Stúdió, a Cimborák Bábszínház és az Osonó Színházműhely is várja a közönséget.
Klasszikus és kortárs drámákat egyaránt bemutatnak a Sepsiszentgyörgyi színházak a most kezdődő évadban. A Tamási Áron Színház az új évadban öt bemutatót tervez, az érdeklődők pedig új honlapon érhetik el a társulattal kapcsolatos legfrisseb információkat. A Gyulai Várszínház, a Háromszék Táncegyüttes és a Tamási Áron Színház közös produkciójának, a Sardar Tagirovsky által rendezett Zongotának a Sepsiszentgyörgyi bemutatójára egyébként szerda este 19 órától kerül sor a színház Nagytermében – ez az évad első bemutatója is egyben. Az előadás, ami Tamási Áron Zöld ág című regényének a továbbgondolása, egyfajta emlékállítás és tisztelgés a színház névadója halálának 50. évfordulója alkalmából.
A második előadást Kövesdy István rendezi Igor Bauersima kortárs svájci drámaíró norway.today című szövegéből, amely két fiatal elvágyódását és menekülési kísérletét meséli el. A szilveszteri produkciót, Ray Cooney brit drámaíró Pénz az égből című bohózatát Zakariás Zalán állítja színpadra, amely a pénz hatalmát abszurd, humorral teli helyzetekkel és tévedésre hajlamos szereplőkkel ragadja meg.
Porogi Dorka Bertolt Brecht A városok dzsungelében című rendezésével olyan a kérdéseket vet fel, mint: mire születünk? Hogyan kell élni? Mit tehetünk egyáltalán a világ ellenében, például egy olyan világ ellenében, ahol nap mint nap hajókon összezsúfolódott tömegek fulladnak a tengerbe? Az évad legutolsó előadását Alexandru Dabija rendezi, Harold Pinter Ünnep című darabja alapján. A szöveg hétköznapi beszélgetésekkel indít, amelyekből később rejtett szerelmi viszonyok és a gyűlölködés lehetősége bontakozik ki.
Az új bemutatók mellett továbbra is műsoron mAradnak az elmúlt évadok legsikeresebb előadásai: a Vízkereszt, vagy amire vágytok és a Liliom, a színház igazgatója Bocsárdi László, az Úrhatnám polgár Sardar Tagirovsky és a Jegesmedvék Zakariás Zalán rendezésében. Mindemellett felújításra kerülnek olyan meghatározó előadásaik, mint A csoda és A fösvény Bocsárdi László, Az ezredik éjszaka Zakariás Zalán és a Kaisers TV, Ungarn Porogi Dorka rendezésében. Az új évad produkcióira a Városi Kulturális Szervezőirodában vagy onlie válthatók jegyek és bérletek.
Táncszínházi western az M Stúdiótól
A Sepsiszentgyörgyi M Stúdió mozgásszínház visszatérő és új alkotókkal egyaránt dolgozik. Az évad első bemutatóját Fehér Ferenc rendezi, akinek nevéhez az előző évek két sikeres produkciója, a Kampf és a Személyazonosság kötődik. Fehér Ferenc ezúttal egy rendhagyó táncszínházi westernt állít színpadra, A Jó, a Rossz és a K**va Anyád című előadást, amelyet várhatóan december elején mutatnak be.
Az évad során két rendező is új színt hoz a társulat repertoárjába – fogalmazott közleményében a teátrum –, hiszen először dolgoznak együtt Radu Afrimmal és Bocsárdi Lászlóval. Radu Afrim Andrea Gavriliu koreográfus közreműködésével állítja színpadra a Bácsfalusy Ernőke csodálatos utazásai a garzonban című előadást, amely koprodukcióban készül a Sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színházzal. Bocsárdi László Bezsán Noémi koreográfussal fog színpadra állítani egy produkciót az M Stúdióban.
Bábok és arcok vonzásában
A Sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház évadnyitó előadását kedden tartotta a Háromszék Táncstúdióban. Az előadás, A rest legényről című magyar népmese bábszínházi adaptációja. Az előadásban az alkotók az asztali bábjátszás és az árnyjáték technikáját ötvözik, a sajátos képi világ mellett pedig nagy szerepet játszik benne a népies zene. Az alkotók az előadást minden 3 év fölötti nézőnek ajánlják.
„Hogyan lehet valaki teljes értékű tagja a társadalomnak úgy, hogy az ő létigazsága nem egyezik meg az elfogadott szabályokkal és elvárásokkal? Ez a mese, a másság elfogadásáról szól. Jankó a világ szemében rest, mégis egyetlen jó cselekedettel olyan tudás birtokába jut, amivel bármit megtehet. Ő mégsem él vissza ezzel a helyzettel, ettől válik igazi mesehőssé” – olvasható a produkció ajánlójában.
A szintén Sepsiszentgyörgyön működő Osonó Színházműhely Galacon kezdi meg az évadot, ahol a Butterfly Effect ITF Független Színházi Fesztiválon mutatja be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című produkcióját. A fiatalokat érintő társadalmi és szociális problémákról szóló, Fazakas Misi rendezte dokumentarista előadást eddig három kontinens 22 országának 170 településén mutatták be – közölte a társulat.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyben így ünnepeljük a magyar dráma napját
A Kolozsvári, a Marosvásárhelyi, a Sepsiszentgyörgyi, a Székelyudvarhelyi és a Csíkszeredai színház is megünnepli szerdán a magyar dráma napját, amelynek alkalmából több előadást és rendezvényt tartanak. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata a tíz éve elhunyt Sütő András íróra emlékezik. Szerda délután két előadás lesz, előbb Farkas Ernő értekezik arról, hogy milyen 2016-ban az író drámáinak recepciója, majd Buzogány Dezső beszél a Csillag a máglyán című Sütő-dráma üzenetéről. Az előző évek hagyományához híven a színház munkatársai megkoszorúzzák Aranka György erdélyi nyelvművelő, költő és művelődésszervező szobrát, este felolvasószínházi előadás keretében mutatják be Sütő Andrásnak A szúzai menyegző című drámáját. Az előadást Sebestyén Aba rendezi. A Csíkszeredai Csíki Játékszín a Szemenszedett igazság című bűnügyi komédiát játssza Parászka Miklós rendezésében. A magyar dráma napja köré szervezett, és ezen a héten zajló Székelyudvarhelyi 8. dráMA kortárs színházi találkozón szerdán Székely Csabának a Bányavakság című művét mutatja be a Sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely és az Andrei Mureşanu Színház. Kolozsváron éjszakai drámaírással ünnepelnek a sétatéri teátrumban. A magyar dráma napját Madách Imre Az ember tragédiája című művének 130 évvel ezelőtti, 1883. szeptember 21-ei ősbemutatójára emlékezve 1984 óta rendezik meg.
kronika.ro
Erdély.ma

Mennyi az annyi a székelyudvarhelyi kulturális intézményekben?
Szűkös, más székelyföldi városokhoz képest eltörpülő költségvetésekkel dolgoznak, mégis igyekeznek a legtöbbet a kultúrakedvelő közönség elé vinni – hallhattuk az elmúlt időszakban a székelyudvarhelyi kulturális intézmények vezetőitől, éppen ezért reflektorfénybe helyeztük a számokat, vagyis az éves költségvetéseket. Meglepő, de Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a városháza tájékoztatása szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve.
Az udvarhelyi Tomcsa Sándor Színház vezetősége többször is megkongatta a vészharangot, hiszen a színészek az alacsony bérek miatt sorra hagyták el a társulatot, legutóbb pedig Csurulya Csongor művészeti vezető – aki nemsokára ugyancsak elmegy, a városból is – tárta a nyilvánosság elé az intézmény küzdelmeit, a kislétszámú személyzet miatti gondokat, a székelyföldi viszonylatban is legszűkösebb költségvetés okozta problémákat.
Orendi István, az Udvarhely Néptáncműhely vezetője is hasonló problémákról számolt be korábbi interjúnkban, ő is hangsúlyozta, hogy sokkal kisebb költségvetéssel, sokkal kevesebb alkalmazottal dolgoznak, mint más városok, így próbálnak versenyképesek maradni. „Hasonlíthatom magunkat a Háromszék, Hargita és Maros táncegyüttesekhez, ám az a baj, hogy mi messze elmaradunk mind létszámban, mind költségvetésben a három közül a legkisebbhez képest is. Elég annyit mondani, hogy az utánunk következő csapatnak kétszer annyi alkalmazottja és háromszor akkora költségvetése van, nekik 55 előadásuk volt, nekünk pedig 44” – mondta az igazgató szeptemberben. Bodurian Aram, a Székelyföldi Filharmónia művészeti igazgatója egy júniusi interjúban arról számolt be, hogy költségvetésükből nem tudnák kifizetni a neves fellépőket, még repülőjegyük árát sem tudják megtéríteni.
Az egyre többet hangoztatott gondok miatt kikértük az adatokat a székelyudvarhelyi városházától az önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetéseiről. A Haáz Rezső Múzeum, a Tomcsa Sándor Színház, a Művelődési Ház, az Udvarhely Néptáncműhely, a Városi Könyvtár és a Székelyföldi Filharmónia büdzséiről érdeklődtünk, utóbbi közös kasszán van a Művelődési Házzal, hiszen alegységeként működik.
A székelyudvarhelyi kulturális intézmények költségvetései 2013 és 2016 között (lejben) Haáz Rezső Múzeum 680 000, 980 000, 1 180 000, 1 400 000 Tomcsa Sándor Színház 623 000, 623 000, 663 000, 900 000 Művelődési Ház 915 000, 985 000, 1 105 000, 1 120 000 Udvarhely Néptáncműhely 460 000, 460 000, 540 000, 610 000 Városi Könyvtár 395 000, 466 100, 501 000, 587 000
A városháza sajtóosztálya által közölt adatok szerint jelenleg legnagyobb éves költségvetése a Haáz Rezső Múzeumnak van, összesen 1,4 millió lejből gazdálkodik, a második legnagyobb pedig a Művelődési Házé, összesen 1,12 millió lej. A Tomcsa Sándor Színház költségvetése idén 663 ezer lejről 900 ezer lejre emelkedett. Az Udvarhelyi Néptáncműhely évi 610 ezer lejes, a Városi Könyvtár pedig 587 ezer lejes költségvetésből tartja fenn magát.
A csíkszeredai városi önkormányzat által fenntartott kulturális intézmények költségvetését a város 2016–2021-es kulturális stratégiájának tervezetéről szóló dokumentumban is megtalálhatják az érdeklődők. Ebből kiderül, hogy például a Csíki Székely Múzeum költségvetése 2007-ben 650 ezer lej volt, 2014-ben már 1,43 millió lej. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes költségvetése is szinte minden évben növekedett 2007 óta, amikor 750 ezer lej volt, 2014-ben viszont már 1,2 millió lej. A Csíki Játékszín 2007-ben egymillió lejből gazdálkodhatott, 2014-ben pedig már 1,7 millió lejből. Ha kicsit távolabbi, fiatalabb kulturális intézmény költségvetését szeretnénk megtekinteni összehasonlításképpen: a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu román nyelvű színház 2014-es költségvetése 980 ezer lej volt, amelyből az önkormányzat 850 ezer lejt fedezett.
A művelődés munkásai
A Tomcsa Sándor Színháznál az elmúlt években húsz állást hagytak jóvá, az intézménynek egy igazgatója, egy művészeti igazgatója, egy fénytechnikusa, egy varrónője, egy irodalmi titkára, két színpadmunkása, egy koreográfusa, egy súgója és mindössze tizenegy színésze van – derült ki a sajtóosztály által küldött adatokból. Csurulya Csongor legutóbbi interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a gördülékenyebb működéshez nemcsak a társulatot, a technikai személyzetet is bővíteni kellene. A Városi Könyvtár számára 2012 óta összesen tizenhét poszt volt jóváhagyva, 2015 januárja óta a meghatározott időre szóló munkaviszonyt minden alkalmazott esetében meghatározatlan időre cserélték, a tizenhét főből tizenhárom könyvtáros, míg négy kisegítőként dolgozik. A Művelődési Ház alkalmazottainak száma 2013 óta nem változott, összesen tizenegy állással rendelkezik az intézmény: egy igazgató, egy főkönyvelő, öt referens, egy adminisztrátor, két takarító és egy munkás áll a művelődési ház alkalmazásában. A Székelyföldi Filharmónia a Művelődési Ház alegységeként működik, 2013 óta összesen 7,5 állással rendelkezik, ezeket tizenöt ember tölti be négyórás részmunkaidőben, egy félnormás zenekarvezetői állással és hét zenészposzttal rendelkezik. Az Udvarhely Néptáncműhelynek tizenöt alkalmazottja van, ez 2013 óta nem változott: egy igazgató, egy díszletmester, egy koreográfus, egy referens és tizenegy táncos. Orendi István szerint ahhoz, hogy jobban felvehessék a versenyt a többi erdélyi hivatásos együttessel, bővíteni kellene a táncosok számát.
A közölt adatok szerint a városi tékában az osztályvezető könyvtáros keres a legjobban, bruttó fizetése 2969, a könyvtárosok között a legnagyobb bruttó fizetés 2053, a legkisebb pedig 1294 lej. Az adminisztratív személyzetből a könyvelő keres legjobban, bruttó fizetése 1900 lej, a legkevesebb fizetés a könyvkötőnek jut, aki bruttó 1294 lejt kap. A színháznál a legnagyobb bruttó fizetés 3245 lej, míg a legkisebb 1318 lej. A Művelődési Háznál a legnagyobb bruttó fizetés 3727 lej, a legkisebb pedig 1294. A filharmóniánál a legnagyobb bruttó fizetés 1480 lej, míg a legalacsonyabb bér 1049 lej. A Néptáncműhelynél a legnagyobb bruttó fizetés 3135 lej, a legkisebb 1294 lej volt.
Közös elképzelés nélkül
Míg Sepsiszentgyörgynek és Csíkszeredának több évre szóló kulturális stratégiatervezete van, addig Székelyudvarhelynek egyelőre nincs, és a sajtóosztály szerint nem is volt az utóbbi években elfogadott kulturális terve. A Gálfi-városvezetés fejlesztési koncepciójának egyik külön témája a kulturális stratégia, amit a sajtóosztály szerint szakemberek bevonásával és a helyzet ismerőivel fognak megalkotni. A város kulturális stratégiájának körvonalazása elkezdődött, előterjesztése, megvitatása és elfogadása az elkövetkező időszakban fog megtörténni, még nem tudni, mikor. Érdeklődtünk arról is, miként támogatnák a kulturális intézmények fejlődését, a hivatal válaszából azonban csak annyi derült ki, hogy az új koncepcióval közép- és hosszú távon határoznák meg a működtetési kereteket és az erőforrás-igényeket.
Mint kiderült, a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal új szervezeti felépítésén és tisztségnévjegyzékének kialakításán dolgozik. Egyebek közt a városháza alárendeltségben működő kulturális intézményekre is kitérnének, ám csak a város kulturális stratégiájának elkészülése után. „Alapos elemzést követően és az érintettek bevonásával” – jegyezték meg. Ugyanakkor szerintük szükséges egy, a kulturális intézmények tevékenységét összehangoló tisztség létrehozása is.
Veres Réka Székelyhon.ro

Egyre nő a segítők száma (Farkasordító hideg)
A szombattól beköszöntött nagyon hideg időjárás miatt napról napra nő a segíteni szándékozók száma. Sepsiszentgyörgyön igen sokan csatlakoztak a Máltai Szeretetszolgálat által indított „segítő körúthoz” adományokkal, a Karcsi konyhája vendéglő melegedőként is üzemel tegnaptól, illetve az Andrei Mureșanu Színház folytatja a Győzd le a fagyot a TAM-mal! kampányát. A hatóságok is felkészültek, összeszedik a hajléktalanokat, és meleg helyre szállítják őket.
A Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Csíki negyedbeli menhely munkatársai két nőről tudnak, akik egy dobkályhával egyelőre megoldják a fűtést, és nem hajlandóak bevonulni a menhelyre. A pár, amelyről lapunkban is írtunk, egy látássérült férfi és az őt gondozó nő, akik a Bertis lerakat közelében található egykori transzformátorházban húzódtak meg eddig, végül úgy döntöttek, mégis élnek a lehetőséggel, és a farkasordító hideg beálltával bevonultak a menyhelyre. Székely Róbert, a menhely vezetője érdeklődésünkre elmondta: mintegy 37–38 személy húzódik be hozzájuk, az intézményben egyébként hatvan személy fogadását tudják megoldani. A hatóságok szombat éjjel két személyt hoztak be hozzájuk, akiket az utcán találtak, tegnap hajnalban viszont senkit, vélhetőleg azért, mert lassan elfogytak a kint éjszakázók. Székely Róbert továbbá elmondta: tegnap este megismételték a szombati segítő körútjukat, amely során nemcsak meleg teát, pokrócokat vittek a még kint lévőknek, hanem, miután pénzbeli adományt is kaptak, most főztek is nekik. Szombaton a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei felhívást tettek közzé a Facebook közösségi portálon, amely nyomán igen sokan ruhákkal, pokrócokkal segítették a hajléktalanokat, az adományokat nem is sikerült mind kiosztani, tegnap folytatták az akciót.
A katasztrófavédelmi felügyelőség közlése szerint az elmúlt napokban a csendőrség és rendőrség egységeivel közösen összesen öt hajléktalant szedtek össze a városból, akiket a megyei kórház sürgősségi osztályára szállítottak be. Tekintve, hogy megyeszinten az elmúlt napokban nagyon hideg volt (a hőmérséklet helyenként megközelítette a -30 Celsius-fokot), a hatóságok felkérik a lakosságot, hogy amennyiben hajléktalanokat látnak, hívják a 112-es egységes segélyhívó számot, annak érdekében, hogy az elsősegélyért felelős csapatok szedjék össze és meleg helyre tudják őket szállítani. A felügyelőség emellett felhívja a figyelmet, hogy lehetőleg megfelelően öltözve menjünk a szabadba (elkerülve a test túlmelegedését is), a végtagokat fokozottan óvjuk, óvakodjunk attól, hogy túlfűtött helyiségekből hirtelen a szabadba kerüljünk, illetve a sérülések elkerülése végett igyekezzünk olyan lábbeliket hordani, amelyek nem csúsznak.
A hatóságokon és a szeretetszolgálaton kívül többen is összefogtak a megyeszékhelyen, hogy a lehetőségeik szerint segítsenek a rászorulókon. Az Andrei Mureșanu Színház hétfőn indította Győzd le a fagyot a TAM-mal! kampányát, amely keretében az intézmény székhelyén a ruhatárban ruhaakasztót helyeztek el, ahol naponta 9 és 16 óra között ott lehet hagyni a feleslegessé vált kabátot, hogy a rászorulók elvihessék. Emellett önkéntesek is járják a város utcáit, akik a már beérkezett télikabátokat eljuttatják a megfelelő helyre. Anna Maria Pop, az intézmény vezetője szerint az ötletet külföldről vették.
Tegnap a Kós Károly utcában található Karcsi Konyhája vendéglő is elindította jótékonysági akcióját. A Facebookon közzétettek szerint, amíg a most tapasztalt erős hideg tart, „a vendéglő ajtaja nyitva azoknak is, akik nem akarnak fogyasztani különösebben, csak át vannak fagyva, fázva”. Bárki betérhet, melegedhet, illetve egy citromos teát is elfogyaszthat ingyen – olvasható a felhívásban. Emellett Bágyok Károly tulajdonos saját ruhatárából három meleg kabátot, két pulóvert, négy pár meleg zoknit, valamint két sapkát is felajánlott elvitelre. A vendéglő 10-től este nyolcig tart nyitva.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Civil összefogás az iskoláért (Kommandó)
Minekutána hétfőn tűzvész áldozatává vált a kommandói iskola egy része, a megyei önkormányzat és más hivatalok is biztosították segítő szándékukról a helyi önkormányzatot. Több elöljárónk ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy normális kerékvágásba zökkenjen az élet a Horn Dávid Általános Iskolában: mielőbb új tantermek, netán teljesen új iskola álljon a kommandói tanulók rendelkezésére. A széles körű mediatizálás után a civil szféra is felfigyelt a kommandói tragédiára. Több kezdeményezés is született, a világháló közösségi portáljain is terjednek a megsegítésre, gyűjtésre szólító felhívások.
Bancea Gábor, a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkésze is részt vesz a gyűjtés megszervezésében. Kommandói származású, a porrá égett iskolában tanult. Vállalják, hogy a Sepsiszentgyörgyről és környékéről felajánlott pénzadományokat eljuttatják Kommandóra – mondta el érdeklődésünkre. Így szeretnék könnyíteni az adományozók dolgát, hogy ne kelljen mindenkinek személyesen felutaznia Kommandóra – magyarázta kezdeményezését. Tegnap délelőtt már többen jelezték, pénzadománnyal segítenék az iskola újjáépítését. Az adományokat a lelkészi hivatalban, Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág utca 5. szám alatt lehet átadni, azok értékét, a felajánló adatait listára vezetik, ennek kíséretében viszik Kommandóra. Érdeklődni a 0267 310 212-es telefonszámon lehet. Az adományokat munkanapokon 9–13 óráig, kedd kivételével 16–18 óráig is fogadják.A megyeszékhelyi Andrei Mureşanu Színház is gyűjtésbe kezdett, az iskola könyvtárának elégett anyagát szeretnék pótolni ajándékozott könyvekkel. A hét elején indították el az Adj egy kabátot névre keresztelt akciójukat (a hidegtől szenvedők megsegítésére – szerk. megj.), miután tudomást szereztek a kommandói tűzvész okozta pótolhatatlan kárról, úgy döntöttek, párhuzamosan könyvgyűjtésbe is kezdenek – számolt be a kezdeményezésről Nagy-Lázár Kincső, a színház kommunikációs felelőse. Aki könyvet szeretne adományozni a kommandói iskola könyvtára számára, a színház előcsarnokában (a volt Művész mozi épületében) található ládában helyezheti el adományát. Tegnap délig közel ötven kötet került a gyűjtődobozba, az összegyűlt adományokat később Kommandóra szállítják – mondotta Nagy-Lázár Kincső. Érdeklődni a 0745 164 115-ös telefonon lehet.
A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban is szervezkednek. A magyar katedra és a diáktanács könyveket gyűjt a kommandói iskola számára. Dr. Erdély Judit magyartanár elmondása szerint az iskola folyosóin kartondobozokat helyeznek el, azokba helyezhetők el az adománykönyvek. Legalább egy könyvet vigyen minden gyerek, olyan kötetet, amely használható, s olvasni fogják a kommandói tanulók. Ő ezt ajánlotta osztályának – mondta a tanárnő. Azt is felvetette, szép gesztus lehetne, ha a líceumban összegyűlt könyvek a magyar kultúra napján (január 22-én – szerk. megj.) jutnának Kommandóra. Feltéve, ha pillanatnyilag van lehetőség az iskolában a feltehetően több száz kötetnyi ajándék tárolására – tette hozzá.Magyarországról, Esztergomból is felvették a kapcsolatot Kocsis Béla polgármesterrel, több ezer kötetes könyvadományról van szó. A részletekről a napokban egyeztetnek.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemcsak tolerálni, meg is érteni a másikat
Interjú Niculina Ţînţar sepsiszentgyörgyi kultúraszervezővel, a Háromszék kultúrájáért díj kitüntetettjével identitásról, románok és magyarok esélyéről.
– Vajon hányan mertek volna fogadni arra a nyolcvanas években, hogy a kihelyezése után a székelyföldi Ozsdolán marad, egy olyan faluban, ahol alig néhányan beszélnek románul?
– Az elején még én sem fogadtam volna magamra. Ugyanazzal a gondolattal indultam Ozsdolára, mint a Bukaresti Egyetem filozófia–történelem szakának mind a hét végzőse, akik arra eszméltünk, hogy székelyföldi településekre helyeztek ki: megjelenünk a munkahelyünkön, majd azonnal keresünk valami kiutat, hogy visszatérhessünk egyetemi éveink városába, mert valamennyien arról álmodtunk, hogy ott találjuk meg életünk értelmét.
Az ozsdolai általános iskolában a magyar kollégáim olyan fogadtatásban részesítettek, ami nemcsak meghatott, de teljesen le is fegyverzett: első naptól úgy vigyáztak rám, mint egy eltévedt gyermekre. Közel két évig maradtam Ozsdolán, és csodásan éreztem ott magam. 1991-ben kaptam egy állásajánlatot Bukarestben, de akkorára itt már gyökeret eresztettem, és eldöntöttem, maradok, mert úgy éreztem, itt szükség van rám, a fővárosi sajtóba pedig Sepsiszentgyörgyről is be tudtam dolgozni.
– Szociológus, kulturális rendezvényeket szervez, koordinál, művelődési lapokban közöl, drámákat ír, dramaturg. Honnan ez a szerteágazó érdeklődés, energia?
– Valójában nem vagyok szociológus, ám az egyetemen szociológiát is tanultam, 1989 előtt a szociológiát, a pszichológiát, a neveléstudományt ugyanazon a szakon tanultuk. Tehát a jelenlegi tevékenységi területeim mind rokonszakmák, és abban gyökereznek, hogy filozófiát végeztem, pszichológiára szakosodtam, esztétikából államvizsgáztam, Franz Kafka műveiből írtam a szakdolgozatomat. A Kovászna Megyei Művelődési Központba szociológusként és PR-szakértőként alkalmaztak, de az esztétika, valamint Ion Ianoşi tanárom a vétkes a vizuális művészetek iránti szenvedélyemért, különösképpen a színház és a filmművészet iránti elkötelezettségemért. Ezzel magyarázható, hogy a legsikeresebb projektjeim a színházhoz kötődnek, és a sepsiszentgyörgyi művelődési intézmények közül a legtöbbet az Andrei Mureşanu- és a Tamási Áron-színházakkal, néhány éve pedig az Osonó Független Társulattal dolgoztam együtt.
– Amikor január 15-én az Árkosi Kulturális Központban átadták Önnek a Háromszék kultúrájáért díjat, Szonda Szabolcs a Kovászna megyei művelődési élet szürke eminenciásának nevezte. Nem szeretne jobban reflektorfénybe kerülni, esetleg a román közösség véleményformálójaként?
– Nagyra értékelem Szonda Szabolcs könyvtárigazgatót, sokat dolgoztunk együtt. Már az első években, amikor kinevezték a Bod Péter Megyei Könyvtár élére, lenyűgözött, hogy milyen tisztelettel közelít a román kultúrához, mekkora figyelmet szentel a kortárs román irodalomnak, és mennyit foglalkozik azzal, hogy tartós kapcsolatokat építsen ki értékes román írókkal, akiket folyamatosan olvasótalálkozókra hív Sepsiszentgyörgyre. Néhány éve Szabolcs már csak a könyvtári csapatával szervez rendezvényeket, én pedig nem teszek mást, mint írok a sikereiről, mint például a Mircea Cărtărescu részvételével tartott közönségtalálkozóról, amit hibátlanul szervezett meg a Pulzart ifjú csapatával, és amivel nemcsak az én, de az író elismerését is kivívta.
Visszatérve arra a portréra, amit a díjátadón Szabolcs rólam rajzolt, talán túl szépre sikeredett, nem vagyok én épp a Kovászna megyei kulturális élet szürke eminenciása, a sepsiszentgyörgyi művelődési kínálat nagyon gazdag, és a rendezvények többségéhez nincs is közöm. És nem, nem szeretnék több reflektorfényt, nem az a célom, soha nem szerettem a nagy nyilvánosságot. Azt leginkább a forradalmi ifjúságom alatt vállaltam, a kilencvenes években, amikor gyűléseken szólaltam fel, és sok olyan művelődési rendezvényt szerveztem, ahol nekem is ki kellett állnom a közönség elé. 2008-ig elég aktívan részt vettem a Kovászna megyei kulturális életben, ám az utóbbi években már kerülöm a nyilvánosságot. Túl azon, hogy telik az idő, és már nehezebben viselem ezeket a szerepléseket, úgy vélem, most már a fiatalokon a sor, akiket a lehető legjobb tudásom szerint, diszkréten próbálok segíteni, bármikor, ha arra szükség van.
Nem akarok a román közösség véleményformálója lenni, minden alkalommal, amikor előrukkoltam egy beszéddel vagy írással, csakis a saját nevemben beszéltem. Soha nem állítottam, hogy az igazság letéteményese vagyok, én csak az épp aktuális problémák mentén fogalmaztam meg legtöbbször az elképedésemet. Legkedvesebb egyetemi tanáraim, Ion Ianoşi esztétikaprofesszor és Mircea Flonta ismeretelmélet-professzor arra tanítottak, hogy legyen meg bennem a saját vélemény büszkesége, ne fogadjam el gondolkodás nélkül más véleményét, és azt szeretném, ha minél több, a térségben élő románnak lenne bátorsága reagálni, ha valaki a nevében beszél, és ha úgy érzi, ezek a szavak hazugok, rágalmak, vagy épp nem őket képviselik.
Például szerettem volna, ha az én románjaim reagáltak volna egy félanalfabéta ortodox pap zavaros és sértő beszédére, amit december 1-jén mondott a sepsiszentgyörgyi Mihai Viteazul-szoborcsoportnál. Elsősorban azokra a románokra gondolok, akik ott voltak a téren, részt vettek a parádén, úgy tettek, mintha a nemzeti ünnepet tisztelték volna meg, közben pedig hagyták azt a szánalmas papot, hogy csúfot űzzön a magyarok, de a románok történelméből is.
– 1990-ben, a marosvásárhelyi események után beszédet mondott a románok és a magyarok békés együttélésének védelmében. Hisz még ebben?
– Bevallom, már nem emlékszem pontosan, mit mondtam az első felszólalásomban, abban viszont biztos vagyok, hogy nem használtam nagy szavakat, soha nem játszottam ezekkel, függetlenül attól, hogy miről beszéltem vagy írtam. Addig én csak az iskolákban, a tárlatmegnyitókon szólaltam fel. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy utcai tüntetéseken tartsak beszédet, hiszen fiatal voltam és türelmetlenül vártam, hogy élhessek a szenvedélyeimnek, örültem az alig visszanyert szabadságnak, amiért olyan sokan meghaltak.
A marosvásárhelyi márciusi események sokkoltak, az egész országban eluralkodott egy leírhatatlan magyarellenes hisztéria, amit az írott és elektronikus, az országos és helyi sajtó tovább szított. Minden hang, az újságírók, a politikusok, az utca embere egy muszáj-magyarellenes diskurzussal igazolta jó román voltát. Abban az ijesztő hangulatban hallottam meg Smaranda Enache asszony nyugodt, meleg hangját, úgy vélem, neki nagy szerepe volt abban, hogy a románok és a magyarok újra tudták kezdeni a párbeszédet. Csakhogy a magyarellenes hisztéria nem csillapodott, és egyszer már nem bírtam tovább, hogy a Vatra Românească különböző képviselői minden székelyföldi román, tehát az én nevemben is beszélnek.
Szégyelltem hallgatni. Rájöttem, hallgatásommal részese vagyok a magyarellenes kampánynak. Így írtam a Cuvîntul Nou című, akkor egyetlen román nyelvű helyi napilapba. Néhány sajtómegjelenés után azt hiszem, hogy Maria Movilă – akinek tanítottam a fiát – felkért, mondjak beszédet egy tüntetésen. Így kezdődött a forradalmi időszakom (nevet). Így tehát arra a kérdésre, hogy a román–magyar együttélés értékeit védtem, csak arra emlékszem, hogy én valójában barátaimat, a kollégáimat, a magyar embereket védtem, akiket a Vatra Românească a falhoz állított.
– Szintén a díjátadón fogalmazódott meg, hogy a hatékony és kiegyensúlyozott párbeszéd híve, nem ódzkodik a polémiától, ha az érdemleges, és hasznos következtetésekhez vezet, de akkor sem, ha úgy érzi, sértik az igazságérzetét, a valóságot szándékosan eltorzítják. Gyakran van szükség arra, hogy vitába szálljon, és ha igen, mi okból?
– Több polémiában részt vettem, elsősorban színházi, művelődési témakörben, az érvelő vita nagyon hasznos elmegyakorlat a mentálhigiéné miatt is. Amikor vitázol, valójában a saját meggyőződésedet tisztázod egy téma kapcsán, teszteled az érveid érvényességét egy másik véleménnyel ütköztetve. A vitapartnered megalapozott érvrendszerrel lephet meg, érvei segíthetnek, hogy továbbfejleszd, és megerősítsd az álláspontodat, vagy épp ellenkezőleg: rávehetnek, hogy beismerd, tévedtél, hogy téves meggyőződések csapdájában éltél, és fogalmad sem volt ezek határairól, törékenységéről vagy éppen mérgező voltáról.
A mód, ahogy reagálunk a jól dokumentált, alátámasztott ellenvéleményekre, sokat elmond emberi mivoltunkról. Ezért éri meg bátorítani a vitát bármilyen témában, tabuk nélkül. Mert amellett, hogy a párbeszéd még nem ölt meg senkit, ha konfrontálódunk, van esélyünk arra, hogy megtisztuljunk a különböző közhelyektől, előítéletektől, melyek parazitaként mérgezik és torzítják a belső világunkat.
– Hogy látja, megőrizhetik a románok kulturális identitásukat a Székelyföldön, Kovászna megyében?
– Az identitás kérdése, még a kulturális identitásé is, annyira bonyolult, hogy kísértést érzek arra, hogy megkerüljem a kérdést, hiszen azt sem tudom, honnan kezdjem. Talán azzal, hogy a világunk tragédiáinak egy része – régen és ma is – abban gyökerezik, hogy valakik agresszíven keresték és nyilvánították ki az identitásukat, legyen az nemzeti, helyi, regionális vagy kisebbségi identitás. Véleményem szerint bármely változatáról is beszélünk, ma az identitás-kérdéskör csak akkor nyer értelmet és igazolást, ha a különböző identitások tiszteletén alapuló európai diskurzus fogalomtárát használja. Elismert történészek, szociológusok szerint a 21. századi identitásdiskurzus már nemcsak a magát a múlttal igazoló identitásra épül, egyszerűen azért, mert az elődeink hőstettei nem a mi érdemeink, mint ahogy nem vagyunk felelősek a múltban elkövetett gyávaságokért és bűntettekért sem.
Ezt szeretném én a Székelyföldön élő románjaimtól: hogy hiteles történészektől, és ne propagandistáktól próbálják megismerni a múltat. Hogy megértsék, az identitásunk, mint ahogy a mellettünk élő székelyek identitása sincs kőbe vésve, hanem egy állandóan építkező folyamat, és hogy kik vagyunk ma, mivé leszünk holnap, az csak azon múlik, hogy ma mit teszünk azért, hogy jó legyen nekünk együtt. A románok egy része azt hiszi, hogy úgy tudja kifejezni az identitását, ha bebizonyítja, hogy az erdélyi magyarok nemzedékről nemzedékre vétkesnek születnek, ezért a jogaik és a szabadságuk kizárólag a mi, vagyis a románok jóindulatán, és a megbocsátásunkon múlik.
– Mennyire tart attól, hogy az erős decentralizáció, az autonómia elsorvasztaná a románok kultúráját a térségben?
– Jó lenne, ha az autonómia és a decentralizálás kérdéskörében a román társadalom – élen a politikusokkal – a szakértők kutatásaira hagyatkozna. Tudom, hogy vannak interdiszciplináris kutatócsoportok, melyekben román és magyar szociológusok, politológusok, történészek, közgazdászok vesznek részt, olyan szakemberek, akik jól ismerik a romániai valóságot és más országok regionális tapasztalatait. Remélem, hogy ezeket a kutatásokat veszik át és hasznosítják a politikusok, és megpróbálnak felépíteni egy helyi autonómiaprojektet, amely a székelységre is érvényes.
Én eddig azt láttam, hogy a magyarok abszolút demokratikus utakon próbálják megvalósítani az autonómiával vagy a regionalizációval kapcsolatos projektjeiket. Amíg a magyarok lépései békések és bármely demokráciában hozzáférhető mechanizmusokat mozgósítanak, nincs ok aggodalomra vagy hisztériára. A magyar barátaimmal folytatott beszélgetések során megértettem, ők is tudatában vannak annak, hogy az autonómiának csak akkor van esélye, ha közös regionális projektként fogják fel, vagyis megpróbálják meggyőzni az itt élő románokat, hogy az autonómia nem ellenük irányul, nemcsak a magyarok ügye, hanem közös ügy. De nehéz elfogadtatni a románokkal ezt a közös projektet, sokan még mindig úgy tekintenek az autonómiára, mint ami fenyegetést jelent számukra, a nemzeti egységre és a román államra.
– Vannak kapcsolatok a román és a magyar kulturális élet szereplői között Kovászna megyében? Mi lenne a megoldás, az út a nagyobb tolerancia, az intenzívebb együttműködés érdekében?
– Nem a több tolerancián múlik a románok és magyarok esélye arra, hogy a közös ügyek mentén találkozzanak, hogy felépítsenek együtt egy közös jelent és jövőt. A gond az, hogy a románok és a magyarok megtanulták tolerálni egymást anélkül, hogy megpróbálnák megérteni egymást, vagyis mímelik a kölcsönös tiszteletet, de a valóságban ki-ki a maga táborában megveti és kipletykálja a másikat. Éppen ezért – mert bár eltűrik egymást, de nem próbálunk egymás bőrébe bújni – mind a két részről vannak olyanok, akik könnyen a manipuláció áldozataivá válhatnak, mint ahogy megtörtént 1990-ben Marosvásárhelyen.
Ezért én azt hiszem, hogy a multikulturális terek léte, az együttélés az állandó empátiára való törekvésen múlik. Ha csak arra szorítkozunk, hogy toleráljuk a másikat, akkor felsőbbrendűnek gondoljuk magunkat annál, akit megtűrünk. Vagyis úrnak érezzük magukat, szánalomból vagy mert a törvény erre kényszerít, kinyújtjuk a kezünket a tőlünk különböző felé, eljátsszuk, hogy egyenrangú félnek tartjuk, egy asztalhoz ülünk vele, de nem mulasztjuk el a fülébe énekelni, még a nemzeti ünnepen is, hogy mi románok vagyunk, és itt örökké urak. Holott a románok és a magyarok közötti közeledés és az együttműködés akkor lesz autentikus és hosszú távú, ha megértjük, hogy egyenlők vagyunk a jogokban, a szabadságban, hogy a jelenünk és a jövőnk attól függ, miként tudunk együtt küzdeni a minket megillető jogokért és a szabadság védelmében.
Niculina Ţînţar
Egy dobrudzsai, Babadag melletti kis faluban született, 1985-ben végzett a Bukaresti Egyetem filozófia tanszékének pszichológia szakán. Egyetemi tanulmányai után kihelyezték a Kovászna megyei Ozsdolára, ahol két évig történelmet és földrajzot tanított. Jelenleg Kovászna Megye Művelődési Központjában referens.
Tíz színdarab szerzője, kulturális folyóiratoknak ír, és tevékenyen részt vesz a térség művelődési életében, a kilencvenes évek óta különböző helyi, országos és nemzetközi projektek, pályázatok lebonyolítását koordinálja, a magyar kulturális intézményeket is tevékenyen segíti. 
Idén megkapta a Háromszék kultúrájáért díjat, melyet a megyei önkormányzat által fenntartott Kovászna Megyei Művelődési Központ 2013-ban alapított.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Nem futja a színházi bérek emelésére (Sepsiszentgyörgy)
Nehéz helyzetbe hozta az önkormányzatokat a kormány a művészeti intézmények alkalmazottjainak béremelésével – forrást ugyanis nem rendelt az intézkedés mellé, és ez Sepsiszentgyörgy elöljáróinak és a színházak vezetőinek nagy fejtörést okoz, a pénzt ugyanis a fejlesztésektől, beruházásoktól kell elvonni.  
A sepsiszentgyörgyi színházak – a Tamási Áron és az Andrei Mureşanu nevét viselő intézmények – vezetőivel Sztakics Éva alpolgármester tárgyalt. Elmondta, hogy a béralap ötvenszázalékos emelését nem tudják biztosítani, húsz százalékot ajánlanak, elosztásukra pedig a menedzsereknek kell megoldást találni, például az alkalmazottak egyéni teljesítménye szerint. Az egységes béremelés nagy aránytalanságokhoz vezethet, és nem is tűnik igazságosnak. Sztakics Éva hangsúlyozta: nem a béremelés szükségességét vitatják, a mikéntjével kapcsolatosan merültek fel kérdések. A nemzeti színházakat a művelődési minisztérium tartja fenn, de Sepsiszentgyörgyön saját költségvetésből kell előteremteni a pénzt, és ez nem egyszerű, hiszen az ötvenszázalékos ráadás összege magasabb, mint a városháza egész béralapja. De nem csupán a forrásokkal van gond, az elképzelés is meglehetősen átgondolatlan: mivel a béremelés a kisegítő személyzetre is vonatkozik, az adminisztratív munkakörben dolgozókra azonban nem, ebből furcsa helyzetek adódnak majd: egy kisegítő alkalmazott nagyobb havi bért kaphat, mint egy felsőfokú végzettségű hivatalnok, egy színész pedig például a polgármesternél is többet vihet haza, akkor is, ha fellépéseinek száma, szerepeinek súlya ezt nem indokolja. Ez nem tűnik igazságosnak, ezért kérik a színházi vezetőket egy többlépcsős bérrács kidolgozására.
Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója lapunknak elmondta, ez a döntés veszélyezteti az intézmény működését, mert bár a törvény kötelezi a színház vezetőségét a fizetésemelésre, a városi tanács nem tudja biztosítani számukra a szóban forgó összeget. Mint mondta, gondolkoznak a megoldáson, de jelen pillanatban még nem látnak olyan lehetőséget, amely minden érintett számára elfogadható lenne. A városi tanács részéről érkezett felvetéssel kapcsolatosan megjegyezte: ő megérti, hogy nehéz helyzetben van az önkormányzat, és nem tud húsz százaléknál többet felajánlani, de jelenleg semmilyen más anyagi forrás nem áll a színház rendelkezésére, hogy pótolja a hiányzó harminc százalékot. Bocsárdi azt is kifejtette, nincs arra lehetőségük, hogy máshonnan megvonjanak pénzeket, elbocsátani pedig senkit nem tudnak, mert a korábbi hasonló állami döntésnél olyan kemény leépítést eszközöltek, hogy jelenleg is túl kevés a személyzet ahhoz képest, amilyen munka folyik az intézményben, vagy ahány emberre normális körülmények között szükség lenne. Mint mondta, jelenleg is zajlanak a tárgyalások, a várossal közösen próbálnak megoldást találni a helyzetre.
Anna Maria Popa, az Andrei Mureşanu Színház igazgatónője szerint súlyos törvényhibáról van szó, mert ha nem mondja meg a törvényhozó, hogy milyen pénzből lehet alkalmazni a jogszabályt, akkor az semmit sem ér. „Csak rossz döntésről lehet szó, amikor kötelezzük a fizetésemelést, de nem érdekel, hogy annak terhét ki állja, vannak-e valós esélyei a gyakorlatba ültetésnek” – méltatlankodott az igazgatónő. Mint mondta, nem látja a kiutat ebből a helyzetből, mert bár teljesen megérti a helyi tanács aggályait a fizetésemelés anyagi fedezetének hiánya miatt, az alkalmazottak a törvény értelmében joggal várnak el nagyobb fizetést. Az adott lehetőségek az intézményvezetőket is kilátástalan helyzetbe hozták – mondta –, mert nekik kellene megoldást találniuk a helyzetre, egyelőre péntekig kaptak határidőt a város vezetőségétől arra, hogy elkészítsék az új büdzsét, és adott esetben intézményeik működésének új szerkezeti felépítését. „Mert ugyan nem szívesen beszélünk erről, de ebben a helyzetben ha valahol növelünk, akkor máshonnan vágni kell, bármilyen nagy teher ez számunkra” – fogalmazott Anna Maria Popa. Az igazgatónő szerint amiatt is kényes a helyzet, hogy a román színház társulatának a Tamási Áron Színház társulatához képest is rendkívül alacsony a bérezése, és színészeik valóban teljes joggal megérdemelnék a fizetésemelést. Az a lehetőség is felmerült, hogy kérvényben kérjék az alkalmazottak a kisebb fizetésemelést, de ez törvénybe ütköző lenne, a munkavállaló akarata ugyanis nem írhat felül egy érvényes jogszabályt. „Próbáljuk a fenntartókkal közösen megtalálni a legjobb megoldást, de egyre inkább úgy tűnik, ennek a törvénynek a hátrányai sokkal nagyobbak lesznek, mint az előnyei, amit a bukaresti törvényhozók felelőtlenségének köszönhetünk” – tette hozzá az igazgatónő. Márton Imola, az M Stúdió művészeti vezetője szerint a mozgásszínház társulatának is jól jönne a béremelés – hisz az ő színészeik is nagyon alacsony fizetésekért dolgoznak –, de megérti a törvény visszásságaiból fakadó nehéz helyzetet, és bízik abban, hogy a színház gazdasági vezetői megtalálják majd a mindannyiuk számára optimális lehetőséget.
Demeter J. Ildikó, Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nőttek a színházi fizetések
Meglehetősen hosszúra nyúlt patthelyzet után, a városi költségvetés elfogadása előtt pár nappal megállapodás született a béremelések ügyében a város és a sepsiszentgyörgyi színházak vezetői között. Bocsárdi László és Anna Maria Popa is elégedett a tárgyalások eredményével. „Köztes megoldást találtunk, ami azt jelenti, hogy a törvény által előírt fizetésemelések miatt a Tamási Áron Színház produkcióra előirányzott költségei értékben nem érik el a tavalyi szintet” – mondta el lapunknak Bocsárdi László, hozzátéve: ez nem ideális helyzet, mert neki mint a színház vezetőjének az elsődleges szempontja mindig az, hogy az intézmény optimálisan tudjon működni, elegendő fedezete legyen a szükséges produkciós költségekre. „A társulat is készen állt a kompromisszumra, a város is tudott még egy picit hozzátenni ahhoz, amit először előirányzott, csak így tudtunk eljutni oda, hogy ne kockáztassuk az intézményeink működését, és a törvényt is betartsuk” – fogalmazott az intézményvezető. „Végül megtörtént a fizetésemelés, ami természetesen azzal járt, hogy vágni kellett máshonnan, de örülök, hogy valahogy sikerült megtalálni a mindenki számára elfogadható közös megoldást – nyilatkozta Anna Maria Popa, az Andrei Mureşanu Színház igazgatónője. Mint mondta, megkapták végül az előírt ötven százalékot, az eredetileg felajánlott húsz százalék ugyanis törvénytelen lett volna. Ahhoz, hogy a fennmaradó harminc százalékot is megkapják, más költségekből kellett vágni, de végül sikerült úgy csinosítaniuk a költségvetést, hogy a végeredmény még elfogadható legyen nekik is, a fenntartónak is. Hozzátette, nem tudnak sokat fejlődni ebből a pénzből, de meg tudnak élni, és az sem elhanyagolandó szempont: mindezt úgy sikerült elérni, hogy senkit sem kellett elbocsátaniuk az alkalmazottak közül.
Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kevés magyar film jut be Erdélybe
Tekervényes utat jár be egy külföldi film, amíg egy romániai moziterem vásznára kerül. A magyar filmek romániai térhódítása elé a szokásosnál is több akadályt gördítettek. Többek között annak jártunk utána, hogy a Kincsem nevű nagysikerű magyar filmet miért nem lehet két hónappal a bemutató után sem megtekinteni Erdélyben.
Az országban forgalomba kerülő filmekért elsősorban nem a mozik a felelősek: Romániában olyan filmforgalmazásra szakosodott cégek vásárolják meg az alkotásokat, amelyek erre engedélyt kapnak az Országos Filmművészeti Intézettől (CNC). A nagyobb nemzetközi, illetve magyarországi forgalmazóktól megvásárolt alkotások ára számos tényezőtől függ. Ezt például az is befolyásolja, hogy hány díjat nyert el az alkotás, vagy mekkora nyereség várható a film esetében. A vásárlás után következik a neheze: a forgalmazó cégnek minél több mozinak kell eladnia a filmet. „A filmforgalmazók a legtöbb ellenállásba a moziba kerülés során ütközhetnek, ugyanis Romániában az állami filmforgalmazó (RADEF) működteti a legtöbb mozit, ritkábban a helyi önkormányzat, illetve magánforgalmazó cégen keresztül. De amióta az Odeon nevű román vállalatot felvásárolta, a Cinema City monopol hatalmú moziként működik, így a konkurencia felett állva munkatársai olyan műsorrácsot alakítanak ki, amilyet csak akarnak” – magyarázta el lapunknak Jakab-Benke Nándor filmkritikus, a Filmtett.ro szerkesztője. A szakértő szerint a világ számos országában megtalálható Cinema City elsősorban azokat a filmeket mutatja be a közönségnek, amelyektől a legtöbb nyereséget reméli. Így sok remek európai alkotást figyelmen kívül hagyva jellemzően hollywoodi akciókat, romantikus vígjátékokat, szuperhősöket és lagymatag animációs filmeket tűznek műsorra. A nemzetközi lánccal rendelkező vetítőtermekbe művészfilmek ritkán kerülnek terítékre, főleg, ha magyar nyelvűekről van szó, hiszen nem vonzzák be az elvárt nézőtömeget. Mindezt tovább súlyosbítja, hogy a Cinema City olyan cégcsoporthoz tartozik, amely külön forgalmazó és reklámkészítő ágazattal rendelkezik, tehát a cég önmagában egy összetett rendszer. Szinte nem is lenne szüksége külső forgalmazók filmjeire – magyarázza a szakember.
Hosszú az akadályok listája
A magyar filmek romániai mozikba kerülése nem egyszerű történet. Attól is függ, van-e épp olyan magyar gyártású film terítéken, amely nagyobb közönségnek szól. A Filmtett szerkesztője szerint egyre több olyan magyar filmművészeti alkotás születik, amely nem csak egy szűk nézői réteget vonz. Till Attila Tiszta szívvel című filmjét – amelyet legutóbb Magyarország Oscar-díjra jelölt – több erdélyi városban is vetítették, tavalyelőtt pedig Mundruczó Kornél több neves nemzetközi elismerést is begyűjtött alkotását, a Fehér Istent is elhozták Erdélybe. Az említettek többségét azonban nem az általános mozifilm-forgalmazás keretei között, hanem a Filmtett csapatának köszönhetően ismerte meg a romániai magyar közönség. A Filmtett, fesztiválja mellett évente szervez karavánvetítéseket olyan erdélyi városokban, ahol már nincs mozi. Hasonlóan a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői is igyekeznek karavánokon, illetve különleges vetítéseken keresztül megnyerni a magyar közönséget és a magyar filmek kedvelőit. Bár javulni látszik a helyzet, az eddigi adatok alapján a romániai magyar néző nem repes az örömtől, hiszen 2000-től 2016 végéig összesen 16 magyar film került forgalmazásba Romániában: például a Valami Amerika, Sorstalanság, Állítsátok meg Terézanyut! és az Aglaja. De ha ide is érnek a magyar filmek, legtöbbször jócskán lecsúsznak időben a magyarországi bemutatóhoz képest. Jakab-Benke Nándor szerint ez elsősorban a forgalmazáspolitikán múlik: megvárják ugyanis, hogy a magyarországi eredmények után kiderüljön, érdemes-e elhozni Romániába is a filmet.
A magyar produkciók vetítésének időpontja függ a fesztiválok dátumától, de a számos engedély kiváltását követelő román bürokrácia is megnehezíti az alkotások útját. Mindezek mellé lassító tényezőként társulnak olyan alapvető technikai feladatok, mint a feliratok lefordítása és másolatok készítése. Minél kisebb egy forgalmazó, annál több időre van szüksége a véglegesítéshez. Például azt sem lehet tudni, hogy a már megvásárolt Kincsem című alkotást mikor láthatjuk erdélyi mozivásznon.
Jakab-Benke kifejtette: nem csak az üzleti szempont dönt arról, hogy melyik film kerül a mozikba, ugyanis a fesztiváldíjak is sokat számítanak. Enyedi Ildikó idei, egyebek közt az Arany Medvét és a FIPRESCI-díjat elnyert, Testről és lélekről című alkotására is lecsapott már egy romániai forgalmazó, ahogy a már említett Kincsemre is. A kritikus hozzátette: a Testről és lélekről című alkotást díjnyertes művészfilmként lehet eladni, de a Kincsemért valószínűleg annyira érdeklődnek majd a román a nézők, mint egy cseh vagy lengyel kosztümös film iránt. A Filmtett szerkesztője úgy véli, minden erőfeszítés ellenére a romániai mozik még mindig nem figyelnek eléggé a magyar ajkú közönség igényeire.
Kevés a mozi Erdélyben
A mozikultúra éppen most kezd feltápászkodni Romániában – még a román filmek is köhögni szoktak a pénztáraknál –, ugyanakkor több városban nincs mozi. Az elsődleges üzleti tényező ördögi kört teremt: egy multicég ugyanis előbb látni szeretné, van-e érdeklődés a film iránt. De honnan legyen érdeklődés, ha nincs film? Viszont filmre kevés az esély, ha egész Székelyföldön alig akad mozi: a most beindult sepsiszentgyörgyi és a készülőben lévő csíkszeredai még nem elég a boldogsághoz” – magyarázza a szakértő. Jakab-Benke szerint Gyergyótól Kézdivásárhelyen át Székelykeresztúrig mindenhol létesíteni kellene legalább egytermes mozit, hiszen az érdeklődést tekintve ezek még hétköznaponként is legalább egyharmad arányban megtelnének. A szakember úgy véli, nem elképzelhetetlen újrateremteni a régi mozis időket, amikor még falvakban is működtek vetítőtermek. Csak rengeteg energiát, pénzt kell befektetni a hatékony reklámozás mellett, illetve rá kell ébreszteni a filmkedvelőket: élvezhetőbb és sok tekintetben előnyösebb társaságban, széles vásznon, megfelelő hangtechnikával filmet nézni, mint otthon szűk tévéképernyő előtt, gyenge hangberendezéssel és húszpercenként bosszantó reklámokkal.
A rendszerváltozás után rengeteg magyar filmet nézhettek a filmkedvelők az erdélyi mozikban, idővel azonban csökkent a kirobbanó kínálat. A 2000-es évek folyamán hullámzóan alakult a magyar filmek iránti érdeklődés: a Cinemagia filmes portál adatai alapján a rekordot eddig a Valami Amerika viszi, amelyre 2002-ben 8 246 néző volt kíváncsi, de 2004-ben a Simon mágusra már alig több mint 370-en ültek be. 2009-ben a Gruber utazására majdnem kétezren voltak kíváncsiak, és 2015-ben a Fehér Istent 3 439 néző látta a moziban.
Magyar szinkron és felirat: jók a kilátások
Ha a sikeresebb magyar gyártású filmeket el is hozzák a romániai forgalmazók, az idegen nyelvűeket nem szinkronizálják, sőt, a Filmtett kivételével magyar feliratot sem készítenek – bár erre éppen most találunk pozitív ellenpéldát az idén nyílt sepsiszentgyörgyi mozi esetében. Romániában az is kétséges volt, szabad-e egyáltalán a román nyelvtől eltérő feliratot vetíteni. Ám a tavaly decemberben módosított mozitörvény már lehetségessé teszi, így az ezzel kapcsolatos problémát – a jogi akadályok mellett – ismét az anyagiakban találjuk. A magyar szinkron és felirat Magyarországon élvez szerzői jogvédettséget, így a felhasználási engedély megvásárlása sokba kerül. Ha pedig az adott forgalmazó úgy látja, a román feliratot nem értő magyar közönség nem éri meg ezt az összeget, nem fizeti ki. Jakab-Benke szerint azonban a magyar feliratos filmekre utaló jelek biztatóak, de hangsúlyozza: a forgalmazónak látnia kell, hogy van vásárlóerő a magyar nézőkben, látnia kell, hogy a felirat vagy a szinkron megéri a külön befektetést és fáradtságot. „Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Romániában, az animációkat leszámítva soha nem volt erős igény a szinkronos filmek iránt, ehhez képest Magyarország a szinkron földje” – teszi hozzá a kritikus. Sepsiszentgyörgyön hosszú harcot kellett vívni a moziért. A RADEF 2009-ben adta át az épületet a helyi önkormányzatnak, a korábban ott diszkót működtető vállalkozó azonban nem fogadta el a döntést. Folyamatosan azt hangoztatta: el akarják űzni a román vállalkozókat a székelyföldi városból. Végül 28 bírósági per után 2012-ben vette át az önkormányzat az épületet, a felújítást pedig két év múlva kezdték el. Új szárnyat is építettek, amelyben az Andrei Mureșanu Színház székel stúdiótermével, a mozirész pedig két, egyenként nyolcvan férőhelyes – Chaplin és Fellini nevű – teremmel várja az érdeklődőket. Az intézményt a városi tanács tartja fenn, ezen belül is a Kónya Ádám Művelődési Ház működteti, a filmeket pedig a Cityplex forgalmazza. A Művész Moziban ugyanakkor nemcsak hollywoodi kasszasikereket, hanem hazai, európai, fesztivál- és művészfilmeket is vetítenek hagyományos változatban, néhányat pedig háromdimenziósan is – derül ki a helyi sajtóból. Rögtön a nyitáskor vetítették Till Attila Tiszta szívvel című tragikomikus drámáját és Adrian Sitaru Fixeur című alkotását. Utóbbira a rendezőt is meghívták. Idén már vetítettek magyar szinkronos filmet is – Állati nagy szökés, Halálos iramban 8 –, s bár a drága licenc és technikai okok miatt nem könnyű megoldani a magyar feliratok problémáját, a működtetők ígérik, hamarosan az is lesz. Bár lehet magyar felirattal vetíteni, a románnak mindig futnia kell a film alatt. Így a kérdés az, hogyan oldják meg, hogy kényelmesen, látható módon, a hangsávtól nem elcsúszott magyar feliratot is vetíthessenek. Eközben Csíkszeredában tavaly óta már számos alkalommal tartottak ingyenes próbavetítéseket, és amint megszerzik az engedélyt, a Hargita megyei városban is beindul a mozi.
Kádár Hanga / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ételelméletek az 5. Avantâge esztétikatáborban
Augusztus 7. és 12. között Sepsiszentgyörgyön újra megszervezik az Avantâge esztétikatábort. A Kónya Ádám Művelődési Ház és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala támogatásával megvalósuló szakmai rendezvénysorozat témája idén az ételelméletek. Az egyhetes tábor során hazai és magyarországi filozófusok, esztéták, egyetemi oktatók tartanak majd előadásokat és szemináriumokat. A szervezők negyven résztvevő számára tudnak szállást és ellátást biztosítani, azok számára, akik ezt igénylik, a táborban való részvétel 150 lejbe kerül. Akik nem igénylik, azok számára ingyenes. A szervezők főként bölcsész szakos egyetemisták részvételére számítanak, de a tábor minden érdeklődő számára nyitott. A regisztrációval kapcsolatos tudnivalók a tábor Facebook-eseményén érhetők el: https://www.facebook.com/events/136691743551719/
Az étel mindig is foglalkoztatta a tudományokat, és ezen belül a filozófiát is. Az idei tábor témája a food theories (ételelméletek) hagyományosan azzal foglalkozik, hogy mit jelent az étel (metafizika), honnan tudjuk, hogy valami étel (episztemológia), hogy mit ehetünk meg (etika), hogy hogyan jön létre, miképpen dolgozzuk fel és milyen formában terjesztjük az ételt (politikai). A tábor egyik részét a zártkörűbb, elmélyültebb délelőtti szemináriumok alkotják, amelyeket Darida Veronika (ELTE BTK, Budapest), Szigeti Attila (BBTE, Kolozsvár) és Nemes Z. Márió (ELTE BTK, Budapest) egyetemi oktatók tartanak minden hétköznap délelőtt. A második részét a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben zajló délutáni előadások képezik, amelyek a tábor állandó résztvevői mellett minden érdeklődő számára nyitottak.
A szemináriumok különböző területeken felmerülő étel-elméletekkel, -értelmezésekkel és -reprezentációkkal foglalkoznak. Darida Veronika szemináriumán arról lesz szó, hogy hogyan jelenik meg a keleti és a nyugati színpadokon az ételfogyasztás, a hét folyamán a színpadi kannibalizmustól eljutunk egészen az eucharisztia színpadáig. Szigeti Attila szemináriumán a globális ételmennyiség illetve élelmiszer-ellátás paradoxonával indítunk a kapitalista gazdaság kontexusában, amelynek elsődleges célja nem a használati javak (jelen esetben: az étel) létrehozása, hanem a profit, a többletérték vég nélküli növelése. Nemes Z. Márió szemináriuma során az étkezés, bekebelezés, fogyasztás kulturális metaforáit vizsgáljuk majd az irodalom és a vizuális kultúra területén.
Az előadások közül Seregi Tamás (ELTE BTK, Budapest) Táplálkozásfilozófia, Ligetfalvi Gergely (Universität Wien – Institut für Kunstgeschichte, Bécs) Eat Art és konyhamávészet és Sepsi László (ELTE, Budapest) Tömegfilm és kannibalizmus című előadásait emelnénk ki. Seregi Tamás előadása a XX. század táplálkozásfilozófiai fogalmaival, az úgynevezett táplálkozás-metaforikával foglalkozik, Ligetfalvi Gergely előadásán Daniel Spoerri művészetével és az eat art fogalmával ismerkedhetünk, Sepsi László előadásán pedig a kannibalizmus amerikai tömegfilmekben való ábázolása kerül terítékre. Az előadásokat nyílt vita és beszélgetés követi.
A Közösségi részvétel évének jegyében a szervezők a tábor témáját igyekeznek közelebb hozni a széles közönséghez és a helyi vendéglátóipari, illetve élelemforgalmazó vállalkozásokhoz is. Így sor kerül majd parki piknikezésre, kerekasztalbeszélgetésre és a konyhaművészettel kapcsolatos előadásra is.
Az Avantâge partnerei: MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér, Köntés Kávézó, Andrei Mureșanu Színház. Erdély.ma

dráMa – kortárs színházi találkozó Székelyudvarhelyen
Székelyudvarhely, 2017. szeptember 17-23.
Magyar, román és francia darabokat mutatnak be a kilencedik alkalommal megszervezett székelyudvarhelyi dráMa kortárs színházi találkozón. A Tomcsa Sándor Színház 2008-ban, a teátrum tizedik évfordulóján indította útjára ezt a kezdeményezést, amelynek lényege a kortárs magyar és román drámák találkoztatása, valamint a kortárs színházi nyelvnek a nagyközönség körében való népszerűsítése, olvasható a színház honlapján.
A szeptember 17. és 23. között zajló idei seregszemlén a kortárs magyar és román darabok mellett egy francia szerző, Joël Pommerat Az én kis hűtőkamrám című műve is látható vasárnap, a fesztivál nulladik napján a nagyváradi Szigligeti Színház vendégjátékaként, az előadás rendezője: Theodor Cristian Popescu. Ugyanez a társulat adja elő a Kapufa és öngól című darabot, amellyel Körmöczi-Kriván Péter szerző első helyezést nyert el a tavalyi dráMÁzat pályázaton.
A fesztiválra meghívást kapott még a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata, amely Székely Csaba Négy politikai gyerekdarab című művét mutatja be.
A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Rajtammaradt télikabát című produkciót viszi a találkozóra, amelyben Cseh Tamás dalait értelmezi újra a társulat színművésze, Gajzágó Zsuzsa.
A sepsiszentgyörgyi Andrei Muresanu Színház a Marius Popa zeneszerző és Cezar Ghioca rendező-dramaturg közös munkájaként létrejött produkciót, a Tomcsa Sándor Síznház pedig Gianina Cărbunariu román drámaíró Stop the tempo! című darabját mutatja be Tóth Árpád rendezésében.
A seregszemle történetében először lép fel a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György társulata, amely Visky András Pornó című drámájával vendégszerepel. A Kolozsvári Állami Magyar Színház a Biró Réka és Deák Katalin által írt Homemade-el lesz jelen, a Csíki Játékszín pedig Victor Ioan Frunză által színpadra állított Portugált mutatja be.
A fesztiválon bábelőadások is lesznek. A seregszemle első napján kerekasztal-beszélgetést tartanak a Franciaországban élő Matei Vişniec, az egyik legjelentősebb és legtermékenyebb kortárs román drámaíró részvételével. A közönség megtekintheti az ő darabja alapján készült Migránsoook című produkciót a Tomcsa Sándor Színház előadásában, rendező: Zakariás Zalán.
Szabadság (Kolozsvár)

Nagy Botond a legjobb DbutanT rendező
Nagy Botond rendező nyerte a DbutanT Országos Színházi Fesztivál első díját az Anyegin című előadás rendezéséért, amelyet a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház vitt színre. A második alkalommal megrendezett színházi fesztivál október 30. és november 4. között zajlott a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színházban, idén a fiatal, pályakezdő rendezőket állította a reflektorfénybe – közölte az Agerpress hírügynökség.
A brassói születésű 24 éves Nagy Botond a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceumban tanult, majd 2015-ben a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett Bocsárdi László rendező osztályában. Az utóbbi két évben megfordult a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál, a nagybányai ArtSCAPE Független Színháznál, a marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban is.
A fesztivál második helyezettje Adina Lazăr lett, a kolozsvári Creat.Act.Enjoy Pena című előadásának rendezéséért kapta az elismerést, míg harmadik helyezést, az Andrei Mureșanu Színház 7 című produkciójának rendezéséért Sebastian Marina kapta.
A DbutanT fesztivál találkozási és szembesítési hely is a pályakezdők – színészek, rendezők, díszlettervezők, koreográfusok, dramaturgok és színházi zeneszerzők – számára, de lehetőséget nyújt a tehetségesek megtalálására is. A nyertes díjához tartozik, hogy együttműködhet az Andrei Mureșanu Színházzal, mondta el a hírügynökségnek Anna Maria Popa, az Andrei Mureșanu Színház igazgatója.
– A fesztivál egy keresőmotor, így biztosít színházunk lehetőséget a fiatal nemzedéknek. Mivel széles palettát akarunk lefedni, minden évben változtatjuk a szakterületet. Tavaly debütáló színészekkel kezdtük, idén debütáló rendezőkkel folytattuk, jövőre a pályakezdő díszlettervezőké lesz a főszerep – mesélt a fesztivál céljáról a sepsiszentgyörgyi intézmény igazgatója. Szabadság (Kolozsvár)