A román Közigazgatási és Belügyminisztérium megállapodást kötött febr. 3-án az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjával (PNUD) és az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztésért Ügynökségével (USAID) az emberkereskedelem elleni küzdelemről. A megállapodás értelmében a belügyminisztérium keretén belül különleges egységet hoznak létre, amely az emberkereskedelem ellen folytatott küzdelem hasznos útmutatásait dolgozza ki. /Román–amerikai megállapodás az emberkereskedelem elleni harcról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

A Kommunizmus Áldozatainak Emlékműve Alapítvány, valamint az Amerikai Magyar Koalíció meghívására június 12-én Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke rendezvénysorozaton vett részt Washingtonban. A püspök június 13–14-én az Amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítvány szervezésében a Kongresszusban, a Külügyminisztériumban és a Nemzetbiztonsági Hivatalban tett látogatást, az amerikai adminisztráció vezető beosztású tisztviselőivel találkozott. Június 17-én a New York-i Magyar Református Egyház templomában hirdette Isten igéjét. Június 13-án Tőkés László a washingtoni Kossuth Házban, június 17-én pedig New York-ban tartott előadást A kommunizmusból – Európába címen. A Kommunizmus Áldozatainak Emlékművét George W. Bush elnök avatta fel, személyes jelenlétével és beszédével emelve ki az esemény nemzetközi fontosságát. /Tőkés László Amerikában. Felavatták a kommunizmus áldozatainak emlékművét. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 27./

Tőkés László Amerikában – Imareggeli Obama elnökkel
Az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa illetékes bizottságának meghívására, másfelől az Európai Parlament elnökének megbizatása alapján, illetve annak képviseletében Tőkés László EP-alelnök 2011. február 3-án, Washington városban részt vett az évenként sorra kerülő Nemzeti Imareggelin (National Prayer Breakfast). Az 59. alkalommal megrendezett, kimagasló nemzetközi eseményen és három napig tartó, különféle kísérőrendezvényein közel 140 országból mintegy 3000 személyt láttak vendégül – az amerikai közélet vezető személyiségei mellett az egyes országok diplomáciájának képviselőit, szellemi és vallásilag elkötelezett politikai vezetőit.
Az Egyesült Államok alapító atyáinak vallási örökségére, másfelől az egyes amerikai államok és helyi vezetők imaközösségeinek hagyományára épülő nemzeti imareggeli intézményét 1953-ban Dwight D. Eisenhower elnök alapította. A kongresszusi képviselők és szenátorok által önkéntesen szervezett évi alkalmak mindenkori díszvendége és főtámogatója – pártállástól függetlenül – az Egyesült Államok éppen hivatalban lévő elnöke.
Az eltelt évtizedek folyamán nemzetközivé szélesedett Nemzeti Imareggeli bevallott célkitűzése „Isten szeretetének és az egymás iránti gondoskodásnak közösségét építeni és erősíteni” a népek és országok között, és a fennálló különbözőségeket félretéve, „a barátság szellemében osztozni egymással, imádságban és hálaadásban”. „A názáreti Jézus tanítása, példája és lelkülete szolgál alapjául annak a kapcsolatépítésnek, mely megerősíteni képes a nemzetek nagy családját, és a béke és a jogosság ügyét előbbre viheti” – olvashatjuk a szervezőbizottság meghívójában.
Az imareggelin elmondott záróbeszédében Barack Obama elnök – egyebek mellett – saját életéről és családi múltjáról beszélt, valamint Krisztusban vetett hitéről tett bizonyságot.
Több más, rangos politikai vezetővel egyetemben, az imareggelin Gjorge Ivanov, a Macedón Köztársaság elnöke is részt vett. A rendezvényt követően Tőkés László EP-alelnök Macedónia washingtoni nagykövetségén találkozott az államfővel, az Amerikai Magyar Koalíció elnökének, Maximilian Telekinek a társaságában. A volt jugoszláv köztársaság euro-atlanti elkötelezettségű vezetője országa NATO- és EU-csatlakozása összefüggésében fejtette ki álláspontját. Tőkés László – az Unió bővítésében illetékes EP-alelnökként – támogatásáról biztosította a macedóniai integrációs törekvéseket, külön is kitérve román kollégáinak hasonlóképpen pozitív viszonyulására.
Február 4-én, pénteken szabad programokkal folytatódott az imareggeli rendezvénysorozat. Erdélyi képviselőnk Fearghas O’Béara, az EP Elnöki Kabinet tanácsosa társaságában First Step Forum (Első Lépés Fórum – FSF) tanácskozásán vett részt, ahol ázsiai politikusokkal és emberi jogi aktivistákkal találkozott.
A FSF ökumenikus szervezet Johan Candelin finn evangélikus lelkipásztor kezdeményezésére 2002-ben jött létre, az emberi jogok és a vallásszabadság védelmére, országos és európai parlamenti képviselők, valamint emberi jogi aktivisták és szakemberek részvételével. Alapító tagjai között találjuk Jerzy Buzek – jelenlegi – EP-elnököt, Eija-Riitta Korhola finn EP-képviselőt, Kjell Magne Bondevik volt norvégiai és Mart Laar volt észtországi miniszterelnököket, David Kilgour volt kanadai államtitkárt, Walbourga-Habsburg Douglas svédországi parlamenti képviselő és Slavi Pachovskit, Bulgária volt amerikai nagykövetét. A szervezet politikamentes – polgári – eszközökkel, a párbeszéd és a közvetítés útján, kormányzati, polgári és egyházi kapcsolatrendszere igénybevétele révén törekszik a konfliktusos helyzetek megoldására, kisebbségi voltukban és vallási hovatartozásuk miatt üldözött személyek és közösségek megsegítésére olyan harmadik világbeli országokban, mint Törökország, Marokkó, Szudán, Pakisztán, Kína és Kuba.
A péntek délelőtt folyamán az FSF testülete általános munkamegbeszélést folytatott, és küszöbön álló feladatait tárgyalta meg. Ezt követően a Sri Lanka-i, a kínai és a pakisztáni helyzettel foglalkozott, a nevezett országok képviselőinek tájékoztatását hallgatva meg. A dél-ázsiai szigetországban, az egykori Ceylonban végbement változásokról Susil Premajayantha kőolajipari miniszter számolt be, határozottan védelmébe véve a diktatórikus rendszer hírében álló országot. Bob Fu kínai polgárjogi aktivista, az 1989-es Tienanmen téri események egykori egyetemista résztvevője különösképpen a kínai keresztények kiemelkedő társadalmi szerepéről, valamint a hatóságok általi üldöztetésekről számolt be. Shahbaz Batthi pakisztáni kisebbségi miniszterrel Tőkés László megelőzően már Brüsszelben is találkozott volt. A muzulmán országok viszonylatában egyedülinek mondható, ilyen magas tisztséget elfoglaló keresztény tisztségviselő – Benazir Bhutto egykori híve – a pakisztáni keresztényekre ránehezedő vallásüldözés fokozódásáról számolt be, melynek eszközéül és ürügyéül az úgynevezett vallásgyalázási törvény (blasphemy law) szolgál. Maga a miniszter is halálos fenyegetettségben élve próbálja egyengetni a vallási türelem és megbékélés útját.
Az általános ismertetőket követően az FSF tagjai kérdéseket intéztek az előadókhoz, majd közös tennivalóikról egyeztettek. A szervezet helyszíni jószolgálati látogatásokat helyezett kilátásba, és az illető kormányok, valamint az EU irányába folytatandó közvetítő munkája ügyében egyeztetett.
Tőkés László alelnök közvetlen hatáskörébe tartozó ügyként emelte ki a keresztény üldözések fokozódásának kérdését, és az áldozatok védelmére és érdekeinek képviseletére vállalkozott az EP szintjén. A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a jövőben Catherine Ashton bárónő vezette Külügy Szolgálat konkrét és hatékony valláspolitikájának kialakítására van szükség az EU-ban.
Koradélután Tőkés László alelnök Szapáry György újan kinevezett amerikai nagykövet szíves meghívásának tett eleget, amikor is ellátogatott a magyar nagykövetségre, és a diplomáciai testületnek kötetlen találkozó keretében számolt be az erdélyi magyarság helyzetéről, az új magyar nemzetpolitika előtt álló feladatokról, valamint saját és a magyar képviselők európai parlamenti munkájáról. A hozzászólások rendjén a magyar állampolgárság kiterjesztésének amerikai tapasztalatait is megvitatták, és a nagy horderejű nemzetpolitikai ügy érdekében a határon, illetve az óceánon túli magyarok együttműködésének a kialakításában egyeztek meg – adta hírül Tőkés László EP-alelnök sajtóirodája. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Elkezdik az amerikai rakétapajzs kiépítését
Az eredeti terveknek megfelelően idén megkezdődik az európai rakétavédelmi rendszer romániai bázisának kiépítése az Olt megyei Deveselun, az ide telepítendő SM-3-as elfogó rakétákat pedig 2015-ig állítják hadrendbe – mondta Frank Rose, az Egyesült Államok külügyminisztériumának védelmi politikáért felelős helyettes államtitkára, akivel kedden közölt interjút a Gândul című lap.
A rakétapajzs romániai főtárgyalója kifejtette, hogy Románia ideális helyen fekszik ahhoz, hogy védelmet biztosítson Dél-Európának egy esetleges iráni közepes hatótávolságú rakétatámadásával szemben. A növekvő észak-koreai fenyegetés miatt Washington letett arról, hogy a rakétapajzs kiépítésének negyedik szakaszában nagy hatótávolságú rakéták elfogására alkalmas korszerűsített SM-3-as rakétákat telepítsen Európába, de ez a döntés nem érinti az első három szakasz megvalósulását – magyarázta az amerikai illetékes. Hozzátette: Deveselun idén megkezdik a munkálatokat, az ehhez szükséges több százmillió dollárt pedig az Egyesült Államok Kongresszusa biztosította.
Rámutatott: Iránnak sok rövid- és közép-hatótávolságú rakétája van, Észak-Korea viszont interkontinentális rakétát is kifejlesztett. Ezért döntött úgy az Egyesült Államok, hogy 14 nagy hatótávolságú rakétaelfogót telepít Alaszkába és egy második radart Japánba, ugyanakkor letesz a nagy hatótávolságú elfogók európai telepítéséről.
Kérdésre válaszolva Rose elismerte, igaza van Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettesnek, amikor azt mondta, hogy az amerikai rakétapajzs nem képes elfogni az orosz ballisztikus rakétákat. Az amerikai illetékes szerint ezzel együtt Moszkvának vannak olyan aggályai, miszerint a rakétavédelmi rendszer csökkentheti az orosz hadászati nukleáris erők elrettentő képességét. „Mi együttműködünk a rakétavédelem terén Oroszországgal, és nem fogadhatjuk el a védelmi képességeink korlátozását, mert biztosak kell lennünk abban, hogy a rendszer képes gyorsan reagálni a változó fenyegetésekre” – mondta Frank Rose.
Az európai rakétavédelmi rendszer első szakaszát tavaly nyilvánította harcképesnek a NATO: ez egy Törökországban működő csúcstechnológiás radarrendszert, az SM-3-as elfogókkal felszerelt, a Földközi-tengeren állomásozó amerikai fregattokat foglalja magában. A második szakaszban (2015-ig) Romániában, a harmadikban (2018-ig) Lengyelországban állítanak hadrendbe SM-3-as elfogó rakétákat – emlékeztetett a lap.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyházvagyont megtartó kisantant
Fokozott politikai érdeklődés övezte azt a közmeghallgatást, amelyet szeptember 24-én tartottak Brüsszelben a kommunizmus idején Romániában és Szlovákiában elkobzott magyar egyházi javak visszaszolgáltatásának helyzetéről. Az érintett egyházak számára a megoldás csakis a restitutio in integrum lehet.
A romániai és szlovákiai restitúciós gyakorlat közös vonása, hogy a magyar vagyonok visszaszolgáltatását a legkörmönfontabb jogi praktikák bevetésével próbálják ellehetetleníteni. Szlovákiában a katolikus és lutheránus egyház, hasonlóan a romániai ortodox egyházhoz, aránylag zökkenőmentesen kapta vissza a kommunizmus alatt elkobzott javait, míg a magyar egyházként számon tartott kálvinista protestánsok és a szlovák és magyar görögkatolikusok vagyonának egy részét az állam visszatartja. A felvidéki protestáns egyházakat továbbra is nyíltan diszkriminatív módon ítéli meg, a Beneš-dekrétumok értelmében etnikai alapon elkobzott vagyont nem hajlandó visszaszolgáltatni, így a kérelmek 30 százaléka továbbra is rendezetlen.
A helyzet ismeretében az amerikai kongresszus húsz képviselője 2013. június 14-én felkérte John Kerry külügyminisztert, hogy interpelláljon a román kormánynál az 1945 után elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása ügyében. Az akció eredményeként júliusban a román restitúciós bizottság újabb javak visszaadásáról döntött.
A szabadon bocsátott rab
A „házigazda” Tőkés László azzal nyitott, hogy hangsúlyozta az európai intézmények felelősségét az ügyben, illetve a felelősség hiányát Romániával szemben. Az egyházak helyzetét ahhoz a szabadon bocsátott rabéhoz hasonlította, akit igazságtalan fogva tartás után szabadon bocsátanak, de közben elvesztette hajlékát, megélhetését, családját és magatehetetlen. Vagyonuk nélkül az egyházak is működésképtelenek, pusztulásra ítéltettek. Mire szolgál az ilyen szabadság? – tette fel a kérdést a képviselő.
Hasonlóan vélekedett Lomniczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is, aki szerint biztos vagyoni háttér nélkül a szabad vallásgyakorlathoz szükséges működési feltételek súlyos kárt szenvednek, az egyházak szociális és oktatási tevékenysége ellehetetlenül. Jelezte, hogy Sándor Krisztina EMNT-alelnökkel és Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspökkel közösen petíciót nyújtottak be 2012. novemberében az EP-hez, amelynek szakbizottsága ugyan befogadhatónak ítélte a beadványt, de politikai okokra való tekintettel nem kívánja bizottsági vitára bocsátani. Erminia Mazzoni, a Petíciós Bizottság elnöke válaszlevelében kitér arra, hogy az ügyet jogilag megvizsgálták, és dacára annak, hogy tárgya az EU tevékenységi körébe tartozik, mégis lezárták. Azzal a válasszal adós maradt, hogy milyen megfontolások alapján döntöttek így a román állam nyilvánvaló jogtiprásai tekintetében. Lomniczi kilátásba helyezte, hogy az EU luxemburgi bíróságához fordulnak.
Háborús bűnösök
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a meghallgatáson arra figyelmeztetett, hogy egyháza helyzetét súlyosbítja az egyre csökkenő szaporulat okozta elöregedés, a hívők létszámának csökkenése, ami a lelkészek megélhetési körülményeit is nehezíti. A 850 visszakövetelt egyházi birtokból alig 350 került vissza, számos esetben a legnehezebb körülmények között, mert a törvény felhatalmazza a polgármestereket a bírósági döntések megfellebbezésére, az elöljárók pedig gyakran vissza is élnek ezzel. Kató szerint önálló oktatási rendszer nélkül maga a protestáns hit került veszélybe. Márpedig a román állam akadályozza az iskolai épületek visszaszolgáltatását, példa erre a Református Székely Mikó Kollégium „visszaállamosítása” tíz évvel a restitúció után.
Hasonló szellemben nyilatkozott Bálint Benczédi Ferenc erdélyi unitárius püspök is. Megerősítette: egyháza a történelem folyamán vagyonának köszönhetően volt képes a túlélésre. Az 1948-as kommunista hatalom egyetlen tollvonással fosztotta meg ingatlanjaitól, földjeitől, erdeitől. A 86 visszaigénylési kérelemből 36-ra eddig még választ sem kaptak, hármat pedig elutasítottak. A visszakapott kolozsvári épületet az önkormányzat visszatartja. Egyháza számára nagy veszteség levéltáraik, köztük 16–17. századi Európában egyedülálló értéket képviselő könyvtáraik visszatartása is, a román állam nemzetbiztonsági okokra és a dokumentumok történelemhamisításra való alkalmazásának meggátolására hivatkozva tart továbbra is igényt ezekre. Márpedig a könyvtáraknak az egyházi nevelés érdekében vissza kell kerülniük az egyházi iskolákhoz, amelyek fenntartásáért pedig az egykori egyházi alapítványok vagyonának visszaszolgáltatása is elengedhetetlen.
A felvidéki helyzet sem sokban különbözik az erdélyitől – állapította meg Fazekas László református püspök, aki a brüsszeli hallgatóság előtt felsorolta az 1993 óta hozott, szlovák egyházi vagyont érintő törvényeket. Ezek felemás, diszkriminatív jellegét jól példázza az a gyakorlat, miszerint a lutheránus egyház azokból a javakból is visszakapott, amelyeket a Beneš-dekrétumok alapján német és magyar lutheránusoktól koboztak el. A Szlovák Nemzeti Tanács 1945/104-es határozata – amely a református egyházat magyarnak nyilvánítja, és ezen az alapon rendeli el vagyonának az elkobzását – a mai napig érvényben van. Ennek értelmében nem került sor 800 hektárnyi földtulajdon és erdő visszaadására, és 65 ingatlan is az állam birtokában maradt. A peres úton való visszaigénylés a magas költségek miatt nem kivitelezhető. Elődje, Erdélyi Géza nyugalmazott püspök érdeme, hogy egyházuk következetesen, húsz éve követeli jogos tulajdonaikat. Bevezetőjében ő is kitért a dekrétumokra, melyek értelmében „két háborús bűnös ül most itt maguk előtt.” Erdélyi Géza elmondta: negyedszer jár már az EP-ben ebben az ügyben, az előző alkalmakkor flamand, katalán, baszk képviselők meghívására jött tájékoztatni az egyházát ért sérelmekről. Szóba került az is, hogy annak idején a két felvidéki magyar EP-képviselő elhatárolódott a püspök követeléseitől, aki méltán sérelmezte, hogy senkit sem képviselnek.
Mindent vissza!
Az erdélyi történelmi egyházak vezetői memorandumot fogalmaztak meg – aláírói: Jakubinyi György katolikus érsek, Kató Béla református püspök, Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök –, amelyet eljuttatnak José Manuel Barroso elnökhöz és Viviane Reding EU-biztoshoz, egyben az EP Petíciós Bizottságához. A memorandum kitér arra, hogy Romániát az Európai Tanács, az Egyesült Államok képviselőháza és az EP a múltban, a csatlakozási folyamat idején felszólította a romániai kisebbségi egyházak vagyonának visszaszolgáltatására. A román hatóságok eljárása ellentmond az EU Alapvető Jogok Chartájának, sérti annak a vallásszabadságra vonatkozó 10., és a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 17. cikkelyét, és kéri a vagyon visszajuttatását a restitutio in integrum elve alapján.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vak az igazságszolgáltatás?
Amikor nemrég egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról adott hírt a hazai sajtó, sokan gondolhattak arra, hogy az Egyesült Államok Kongresszusának intése, miszerint Románia igen lemaradt az egyházak ellopott vagyonának visszaszolgáltatásával, lépéskényszerbe hozta a bukaresti hatalmat, s fukar kezekkel ugyan, de a történelmi magyar egyházaknak vissza- szolgáltatott egy-két ingatlant, igaz, olyannyira óvatosan, hogy máig sem publikus, kik voltak a szerencsések.
Biztatónak tetszik az is, hogy a bizottság felébredt tetszhalálából, melyet egykori munkatársainak, Markó Attilának, Marosán Tamásnak elítélése okozott.
Markó Attilának e hónap közepe táján – fellebbezése nyomán – ismét bíróság elé kell állnia. Jusson eszünkbe: a Mikó-kollégium körüli cirkuszt két önző, ebül szerzett vagyonának kis részéhez, a Mikó tanári lakásaihoz foggal-körömmel ragaszkodó polgártársunk bosszúja indított el. Markó Attila lelkiismeretes köztisztviselőként, a visszaszolgáltatási bizottság vezetőjeként azt tette, amit a rendelkezésére álló dokumentumok alapján tennie kellett: aláírta a Székely Mikó Kollégium református egyháznak való visszaszolgáltatását elrendelő határozatot. S mert e vagyon részei az egykori tanári lakások is, a benne élő két lakó kivagyiságból, bosszúból, Isten a megmondhatója, miért is, hatalommal való visszaélés címén feljelentést tett Markó Attila és munkatársai ellen.
Sok vesztes per után 2012-ben a két atyafinak sikerült Buzăuban olyan bíróra szert tennie, aki három év börtönre és 1,2 millió lejes kártérítésre ítélte a visszaszolgáltatást aláíró köztisztviselőket. Marosán Tamás, látva a román igazságszolgáltatás licsi-locsi voltát, áttelepedett Magyarországra. Markó maradt, s igazsága tudatában igyekszik vesszőfuttatását méltósággal viselni. Ő maga írja: közössége mindig is kiállt mellette, tüntetést is szerveztek Sepsiszentgyörgyön, bűntelenségének tudata is erősíti. De a két tisztes korú sepsiszentgyörgyi magyar férfiú mégis pokollá tette az elmúlt éveit, s a román igazságszolgáltatás képlékeny volta miatt a jövő, akár egy nagy ismeretlen, úgy tornyosul előtte.
A feljelentők meg nyugodtan élnek, sétáltatják unokáikat, gazdálkodnak Zalánban, s bizonyára örülnek, hogy – eddig legalábbis – célt ért bosszújuk. Az igazságszolgáltatás bekötött szemmel ítélkezett. Nem semlegessége, hanem vaksága jeleként. Vagy ami még elszomorítóbb: pénzért? Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Akkor most hová is álljanak a balgák?
Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon, december 22-én még a forradalom édes mámorában éltünk, majd a szabadság, testvériség, egyenlőség csodálatos érzése 1990 márciusában hirtelen elillant.
Katona Ádám, tanár, magyar irodalom- és művelődéstörténész már december 22-én megfogalmazott egy igen fontos kiáltványt, s azt meg is jelentette a Szabadság című független székelyudvarhelyi lap első számában. A tanár úr akkor, nagyon okosan és előrelátóan a SZÉKELYUDVARHELYI NEMZETI TANÁCS nevében tette közzé a következő szöveget:
Székelyudvarhely lakosaihoz!
Ma este, 1989. december 22-én este 6 órakor megalakult Székleyudvarhely Nemzeti Tanácsa. Örömmel vettük tudomásul népünk harcának sikerét. Az ország egészéhez csatlakozva kinyilvánítjuk e város lakosságának önrendelkezési jogát. Magyarok vagyunk és testvérkezet nyújtunk hazánk román, német, szerb, ukrán és valamennyi más népének.
Önrendelkezési jogunk alapján valamennyi honfitársunkkal együtt kiharcoltuk szabadságunkat.
Alapvető emberi jogainkat, emberekhez méltó életlehetőségeinket, demokráciánkat úgy tudjuk megvédeni, ha a székelység múltjához méltó módon öntudatosak vagyunk.
Európa népeihez megint csatlakozunk, az ezeréves történelmünk szabadságszerető hagyományait megőrizve és folytatva ezen a dicsőséges napon, végre fölemelt fővel járhatunk őseink földjén.
Hogy holnap se kelljen szégyenkezve egymás szemébe néznünk, ne romboljunk, ne gyújtogassunk!
Fékezzük meg a magukról megfeledkezett embertársainkat!
Hárítsunk el minden erőszakot!
A bűnösöket törvényes úton vonjuk majd felelősségre.
Tartózkodjunk a személyes bosszú minden formájától.
Csatlakozzunk országunk új demokratikus kormányához.
Holnaptól dolgozzunk!
Mert ezt magunk, a gyermekeink jövőjéért tesszük.
Világkatasztrófákat megjárt hazánkfia, Lukács Csaba írja, hogy a tragédiák helyszíneiről hazatérvén két dolog szokott járni a fejében. Az egyik az, hogy milyen jól választottak őseink, amikor letelepedtek ide, a Kárpát-medencébe, hiszen itt elkerülnek minket az erős, veszélyes viharok, és az igazán nagy földrengések sem érintenek. A másik dolog, hogy akár példásan, ha kell, de tudunk viselkedni váratlan, nagy baj idején is.
Amikor 2005 augusztusában tizenhat halálos áldozattal járó árvíz pusztított a Székelyföldön, a katasztrófa után önzetlenül segített mindenki – még Băsescu elnök is elismerően szólt a magyarok összefogásáról –, télire már minden áldozat háza újjáépült. Büszkék lehetünk rá.
Székelyudvarhelyen 1989-ben – hasonlóan Temesvárhoz, és ellentétben több romániai nagyvárossal – valóban forradalom volt. A székely anyaváros munkássága december 20-án a nagy üzemekben nem volt hajlandó végighallgatni a Temesvárról szóló hivatalos hazugságokat, a Matrica-gyárban még a szakszervezeti vezető, a kis törékeny hölgy, Korodi Vass Irma is visszaadta, megtagadta a szekusok által számára előre megírt felszólalást, s így Udvarhelyről – ellentétben más városokkal – nem küldtek a halálraítélt rendszert üdvözlő és a temesvári felkelést elítélő táviratot Ceauşescunak. Legyünk büszkék erre is!
Amikor a megtorlásra berendezkedett pártemberek és szekusok december 22-én elmenekültek, a város „magára maradt” – közben sajnálatos események, lincselések is történtek –, de néhány nap alatt Székelyudvarhely példásan, saját erejéből megszervezte, újraindította a maga életét. Vezetőket választott, sajtót, rendfenntartó erőt hozott létre, és békésen, fegyelmezetten kezdett el jövőt építeni.
Huszonnégy évvel ezelőtt ezen a napon még a forradalom édes mámorában éltünk, amíg a szabadság-testvériség-egyenlőség csodálatos érzése hirtelen el nem illant 1990 márciusában, amikor Marosvásárhelyen, a nacionalista gyűlölet felülkerekedett, és legyőzte a testvériséget. Az egyenlőség relatív fogalom, szinte értelmezhetetlen. A maradék szabadság főleg abban kapott hangsúlyt, hogy már el lehet menni az országból, ha nem tetszik, hogy a bukott rendszer emberei újra nyakunkra ültek, csak más jogcímen. Hogy a volt diktatórikus rezsim hatalmi struktúrái megmaradtak, hogy túléltek, de megint jól működnek, csak másként hívják őket.
Átélhettük a vadkapitalizmus időszakát, amikor régi elvtársakból dúsgazdag urak lettek. Neveztük ezt az időszakot privatizálásnak, piacgazdaságnak vagy eredeti tőkefelhalmozásnak.
Önjelölt tehetségtelenek szolgálták ki, szolgálják ma is elszánt klikkharcban a mindig háttérben megbúvó sötét erőket, a pénz hatalmasait.
„A bukott kommunista rendszer is az effélékre, a tehetségtelen törtetőkre építette terroruralmát. Vigyázzunk az egészséges értékrendre! Vigyázzunk tehát, hogy csak feddhetetlen erkölcsű, becsületes, dolgos, értelmes emberek kerülhessenek az új hatalom közelébe!”– írta Katona Ádám 1989-ben az általa alapított Szabadság című lapban.
Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1990-ben fogadta Tőkés Lászlót a Kongresszusban. Az erdélyi református lelkészt és román forradalmat ünnepelték. A Capitoliumban Tom Lantossal együtt még a Kossuth-nótát is énekeltek. Huszonnégy esztendő elteltével azonban méltatlannak minősítette Tőkés Lászlót a Románia Csillaga Érdemrend „becsületbírósága” az állami kitüntetésre, amelyet az 1989-es forradalom kirobbantásában játszott szerepéért 2009-ben kapott az államfőtől az időközben második mandátumát töltő EP-képviselő.
Mi van? Akkor most hova is álljanak a belgák? Vagy a balgák? Hová legyen Dániel Ernő atya, aki a forradalomkor életét kockáztatva, a fölgyújtott rendőrség előtt, keresztény emberhez méltóan, békíteni próbálta a felbolydult tömeget? Vagy Mika Dezső és karatés tanítványai, akik az elszabadult indulatok közepette is életeket mentettek? És Kolumbán Gábor, aki kutatóként, káoszelméleti tudását felhasználva, „társadalom-kaológusként” próbálta szolgálni közösségét? Hová álljanak, mi legyen a régi tisztességes vezetőkkel?
Porzsolt István, Ubornyi Mihály, Fábián István vagy Incze Béla is balga volt Udvarhelyen? Vajon balga volt-e Imecs László, aki Brassóban sorkatonaként életét áldozta ezért az elvetélt forradalomért? És Katona Ádám is balga, aki ma kisnyugdíjasként ugyanabban a tömbház-lakásban él, mint huszonnégy éve? Aki most is magányosan, de még mindig ugyanazt mondja, mondaná, ha lenne kinek, mert az RMDSZ felszámolta platformját, az Erdélyi Magyar Kezdeményezést? Katona Ádámot meghívják ugyan időnként egy-egy összejövetelre, de már csak felszólalási jog nélkül, mint „díszpinty” jelenhet meg…
Akkor most hova is álljanak a balgák?
Karácsony közeleg, az év legszebb ünnepe.
Kedves belgák! Kedves balgák! Kedves balekok! Kedves reménykedők! Kedves társak a honfibúban! És a többiek! Barátok és felebarátok!
Áldott szent ünnepet mindenkinek!
Farkas Antal
Székelyhon.ro

Kovács Péter szövetségi főtitkár helyzetértékelője
Az RMDSZ Arad megyei szervezetének a pénteki küldöttgyűlésről készült helyszíni tudósításunkban is jeleztük, visszatérünk Kovács Péter szövetségi főtitkár helyzetértékelőjére. Amint kifejtette, az RMDSZ Arad megyei szervezete által áhított parlamenti képviselet visszanyeréséhez csupán három dolog szükséges: munka, munka és még több munka.
Parlamenti mandátumot Arad megyének
Az a választási törvény, amely nemcsak az RMDSZ-nek, de a többi pártnak is nagyon bekevert, már nincs érvényben. Helyette visszatértek egy igen átlátható megyei pártlistás rendszerhez, amivel az Arad megyei RMDSZ és a helybeli magyarság is egészen más esélyekkel indulhat a következő választásokon. A kifogásolt választási törvénynek már az elfogadásakor az RMDSZ kinyilvánította nemtetszését, s az aggodalom be is igazolódott, hiszen több mint 100-zal megnőtt a képviselők száma, mert nem lehetett előre kiszámítani, hány tagú parlament fog alakulni. Tehát az új törvénnyel az Arad megyei magyarság képviselője jó eséllyel pályázhatja meg a parlamenti képviseletet. Az RMDSZ-nek volt még egy jobbító javaslata, ami arra vonatkozott, hogy a töredékszavazatokat osszák vissza egy országos listára, ami nagyban növelte volna a szórványmegyék jelöltjeinek a bejutási esélyeit. A javaslatot elvetették, noha a többi párt kevésbé ismert jelöltjeinek is megnövelhette volna a bejutási esélyeit, csakhogy a többi párt nem értette meg a logikáját. A jövő évi kettős választásokon a szövetség komoly célokat tűz maga elé: az önkormányzati választásokon 500 ezer szavazatot kell elérni, vagyis meg kell ismételni a 4 évvel ezelőtti eredményt, hogy biztosítsa az RMDSZ súlyát a romániai magyarság körében, illetve a román politikában is. Jelenleg a szövetségnek 203 polgármestere, több mint 2300 önkormányzati képviselője van. A parlamenti választásokon nem változott az állandó cél, vagyis az 5%-os parlamenti küszöbnek az átlépése. Tekintve, hogy a 4 évvel ezelőtti parlamenti választásokon a szövetség lényegesen kevesebb szavazatot kapott, mint az önkormányzati megmérettetésen, legfontosabb célkitűzés, ősszel a nyár eleji eredményeket hozni.
A választásokig a szövetség négy fontos feladatot tűzött maga elé: a szervezetek munkájának komoly kiértékelése, olyan jelöltek állítása, akik valóban élvezik a közösségek bizalmát; február elejéig be kellene fejezni a jelöléseket, hogy mindenhol ismeretesek legyenek a jelöltek; utána meg kell fogalmazni a magyarság céljait megyei és országos szinten is. Mert az önkormányzati választások kampánya ugyan helyi szinten zajlik, országosan viszont az RMDSZ imázsát javíthatja, netalán ronthatja. A választások előtti 4-6 héten már csak az esetleges módosításokra kell összpontosítani, hogy egy hatékony mozgósítással elért jó eredménnyel ne csak tanácsosi, hanem magas rangú tisztségeket is betölthessenek, Arad megyében megyei tanácselnök-helyettes, illetve aradi alpolgármesteri tisztségeket szerezhessenek.
Összefogással eredményt
Biztosra lehet venni, hogy az RMDSZ és a magyar emberek összefognak. Az más kérdés, hogy az MPP-vel vagy EMNP-vel összefog-e az RMDSZ. Amint a nyilatkozatokból is kitűnik, a Magyar Polgári Párttal van miről beszélni, hiszen ők nyitottak. Az EP-választások előtt aláírtak egy megállapodást, nem indítottak jelölteket, támogatták az RMDSZ listáját. Elképzelhető, hogy a következő hetekben velük elvi megállapodást írnak alá, miszerint, ha helyi szinten, összefogással van győzelmi esélye a magyar jelöltnek, akkor összefognak. Nagyon nehezen elképzelhető az összefogás az Erdélyi Magyar Néppárttal, amíg Tőkés László a minden hétfőn megtartott sajtótájékoztatóján beletörli a lábát az RMDSZ-be, lekommunistázza, letolvajozza a vezetőit, amíg pártjának egyik vezetője a DNA-hoz fordul az RMDSZ egyik alapítványa ellen, amíg kijelentik, hogy minden településen jelölteket állítanak. Ugyancsak fontos, hogy változott a kampányfinanszírozási törvény is, ami még nem végleges. Ha véglegessé válik, akkor az RMDSZ munkatársai a választások előtt annyiszor és annyi helyre fognak kiszállni az eligazításokkal, ahányszor, ahány helyre szükséges. Nagyon oda kell figyelni, egyetlen bani sem maradhat elszámolatlanul.
Tekintve, hogy a szövetségnek a nagyvárosokban vannak a legnagyobb tartalékai, de ott a legnehezebb a mozgósítás, minden nagyobb városban, így Aradon is megszervezik a konzultációt, melynek során a magyar tisztségviselők, önkéntesek minél több magyar emberhez kopogtatnak be, meghallgatni a gondjaikat, igényeiket, elvárásaikat. Ha Aradon jobban meg tudják mozgatni a magyar választókat, nem lehet gond a parlamenti képviselet visszanyerése.
Partnereket a jogok érvényesítéséhez
Manapság nagyon sok fórumon felvetődik a kérdés: vajon meddig bírja még tartani magát a jelenlegi kormány, illetve a miniszterelnök? Lehet, kibírja a jövő évi parlamenti választásokig. Az államelnök-választás után az RMDSZ
önszántából kilépett a kormányból, mert megértette a magyar emberek üzenetét, akik óriási arányban szavaztak a mostani kormánnyal szemben álló jelöltre. A jelenlegi kormány és miniszterelnök – amint a bizalmatlansági indítvány szavazásán is kiderült –, élvezi a parlamenti többség bizalmát, ezért a társadalom többségének az ellenzése dacára végigviheti a mandátumát. Az RMDSZ, noha a bizalmatlansági indítvány szövegével nem értett egyet, a kormány ellen szavazott. Meg is volt rá az ellenlépés, hiszen három nap múlva leváltották a Kisebbségügyi Hivatal államtitkár rangú magyar vezetőjét, akit az RMDSZ nevesített a tisztségre. Ez egyértelmű jelzés volt: fiúk, rosszul viselkedtetek, amit a kormány bármikor számon tud kérni egy tollvonással. Ilyen körülmények között valószínű, hogy az RMDSZ a parlamenti választásokig ellenzékben marad.
Hogy mitől több az RMDSZ, mint egy klasszikus értelemben vett politikai párt?
Akkor tudnak sikeresek lenni, ha a székházaikban vagy az önkormányzatokban elvégzett adminisztrációs munkán túl társadalomszervezői munkát is vállalnak. Ha partnerséget tudnak kialakítani a magyar egyházakkal, a civilszervezetekkel, ha a helyi közösségeikkel együtt végzik a munkát. Mindehhez országos szinten azt is hozzá tudják tenni, hogy külföldi partnereket keresnek, mert a román kormányok akkor viselkednek jól, ha az RMDSZ munkája mellett a külföldi nyomás is érezhető. 1993-ban, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, a vezetés jól viselkedett, meghozta az európai fórumokon elvárt döntéseket. Az EU-ba történt felvétele előtt is jól viselkedett az ország, hiszen elfogadta a kisebbségeket segítő törvényeket, amelyek jó részét most nem alkalmazzák. Éppen ezért van szükség olyan külföldi partnerekre, akik a magyarság érdekében nyomást gyakorolhatnak a kormányra. Nem véletlenül bírálja az Egyesült Államok Kongresszusa Romániát a történelmi egyházak elkobzott ingatlanjainak a vissza nem szolgáltatása miatt. Ez azért történik, mert a szövetségi elnök, Kelemen Hunor által vezetett küldöttség a nyár elején az Egyesült Államokban járva feltárta a magyar történelmi egyházak ingatlanjai visszaszolgáltatásának kilátástalan sorsát. Most viszont az amerikai külügyminiszter által a Román Kormánynak küldött jegyzékében tételesen szerepel a Székely Mikó Kollégium ügye, a Batthyaneum ügye, aminek a visszaszolgáltatására strasbourgi emberjogi bírósági döntés is született, mégsem alkalmazzák. Tehát a magyarság jogainak az érvényesítéséhez partnereket keresnek Amerikában, rendezték viszonyunkat az anyaországi vezető kormánypárttal, de Brüsszelben is megpróbálják előmozdítani a jelzett jogoknak az érvényesítését. Ehhez viszont legfontosabb, hogy az eljövendő választások alkalmával, az RMDSZ mellett egységesen lépjen fel a romániai magyarság – fejezte be helyzetelemzését Kovács Péter, az RMDSZ országos szervezetének a főtitkára.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Az EP a román és szlovák államnak falaz
Közösen szervezett közmeghallgatást Tőkés László és Csáky Pál 2016. április elején Brüsszelben, az Európai Parlament (EP) épületében a Romániában és Szlovákiában megoldatlan ingatlan-visszaszolgáltatás tárgyában. A kommunista hatalomátvétel után elkobzott magán- és intézményi vagyon visszajuttatása kérdésében mindkét országban hasonlóan diszkriminatív módon jár el az állam a kisebbségek tulajdonát képező ingatlanok terén.
A brüsszeli közmeghallgatás tárgya az egyházaktól máig visszatartott különböző ingatlanok – templomok, középületek, iskolák, árvaházak, kollégiumok, erdők, legelők, szántóföldek – ügyét helyezte előtérbe, mivel ezeknek az állami bitorlása hatalmas gazdasági hátrányt okoz nemcsak az érintett egyházaknak, hanem a magyar közösségeknek is. Amíg Romániában az államvallásnak számító ortodox egyház nem lett az államosítás áldozata, Szlovákiában a felekezeteket sújtó elkobzások minden egyházra kiterjedtek, így a restitúciós gyakorlat révén másként került vissza a vagyon a volt tulajdonosokhoz. A szlovák katolikusok, lutheránusok, izraeliták zökkenőmentesen érvényesíthették jogaikat, de a magyar egyházként elkönyvelt református felekezet a Beneš-dekrétumok áldozata lett, máig nem kapta vissza teljes vagyonát. A görög katolikusok Szlovákiában a kisebbségi egyházakhoz tartoznak, tagjai ruszinok és magyarok, vagyonukat 1948 után a pravoszláv egyház bitorolta és csak nagy nehézségek árán és részben tudták visszaszerezni.
Román félretájékoztatás
Tőkés László hangsúlyozta: az Európa Tanács, az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa, valamint más nemzetközi intézmények többszöri felhívása ellenére Románia sem nemzeti, sem nemzetközi vállalásainak nem hajlandó eleget tenni, „a magyar kisebbségi egyházaktól elkobzott kétezernyi ingatlannak még a felét sem volt képes visszaszolgáltatni”. A román állam a tisztességes rendezés helyett diplomáciai félrevezető hadjáratot indított egy szóbeli jegyzék („non-paper”) terjesztésével a nyugati országok nagykövetségein, amelyben felsorolja a már visszaadott ingatlanokat és azokat párhuzamba állítja a magyarországi románság sérelmeivel, a kommunista magyar állam által elkobzott ingatlanok listájával, többek közt a román ortodox egyház tizenegy követelésével és a Gojdu Alapítvány ügyével. Az erdélyi politikus szerint ez a gyakorlat elfogadhatatlan, amely a saját állampolgárait sújtó diszkriminációt egy másik ország saját állampolgárainak vélt sérelmeivel próbálja igazolni. A megtévesztő román állítások megcáfolása és a valós helyzet ismertetése céljából konferenciára került sor a múlt hónapban Bukarestben, amelyen az akkreditált külföldi diplomaták is nagy számban jelen voltak. A kérdés naprakész tálalása érdekében készült el az Erdélyi Református Egyházkerület gondozásában kiadott angol nyelvű Fehér könyv, amelyet Ballai Ferenc Zoltán ismertetett. A kötet célja, hogy tömören tájékoztasson a mára kialakult helyzetről, a történelmi előzményekről, a jogi háttérről, a hivatalok és a bíróságok magatartásáról és az ingatlanok számáról. Rámutat arra is, hogy a bíróságok rendszeresen úgy döntenek, hogy a szántók, földek, erdők, legelők nem az egyház tulajdona, de megesik ez iskolai épülettel is. A 2001/501-es törvény alapján kezdetben jó döntések születtek, a NATO- és EU-tagsággal megváltozott a román magatartás, de hamar lelassult és megnehezült a procedúra. A tulajdonosok sokszor nem rendelkeznek a kellő okmányokkal – az egyházak archívumait sem adták vissza, megakadályozva ezzel a bizonyítás lehetőségét. Amennyiben a restitúciós bizottság visszaadja a tulajdont, a helyi önkormányzat megtagadja annak tulajdonba helyezését, az ügyet peres útra tereli. Gyakori a hivatalnokok megfélemlítése, amennyiben azok a földhivatalokban bejegyeznék a régi tulajdonosokat. Nem ritka, hogy a református egyházat feljelentik okmányhamisítás címén. Az egy tollvonással egy éjszaka alatt elkobzott egyházi vagyonokat központi akarat alapján tartja vissza a román állam, ami ellentétes az EU szabadságjogokról szóló okmányával, annak a vallásszabadságot szavatoló 10. cikkelyével és a magántulajdonhoz való jog 17. cikkelyével, fogalmazott a volt református püspök, Tőkés László.
A Szent Benedek rend kálváriája
A szlovákiai állapotok megértéséhez a Szent Benedek rend elbitorolt ingatlanjának a sorsát ismertették Brüsszelben. Várszegi Asztrik pannonhalmi bencés főapát az oroszvári Lónyay-kastély elkobzását a jogtiprás iskolapéldájának nevezte, mondván, az önkény alkalmazásának kirívó esetével állunk szemben. A Lónyay-házaspár oroszvári kastélyukat és az ahhoz tartozó majorságot hivatalos végrendelkezés keretében még a háború befejezése előtt a pannonhalmi benécésekre hagyták. Az 1947-es párizsi béke értelmében Oroszvár Csehszlovákiához, a major Ausztriához került, a csehszlovák hatóságok a németek és magyarok ellen hozott Beneš-dekrétumok alapján konfiskálták a kastélyt 1948 májusában, annak magyar tulajdonosára, Lónyayra hivatkozva. Stefánia hercegnő a belga királyi ház sarjaként nehezen sorolható a magyarok közé, de ezt a hatóság buzgalma nagylelkűen nem vette figyelembe. Az osztrák területre került ingatlanrész a jog és az ugyanazon végrendelet értelmében az apátság tulajdona lett. Amit Ausztria tiszteletben tart, azt Szlovákia ma is elutasítja. A szlovák bíróságok alaptalannak ítélték az apátság 1994-ben benyújtott restitúciós igényét, mivel álláspontjuk szerint az nem tartalmazta a törvényben előírt alaki kellékeket. A szlovák legfelsőbb bíróság elutasítása jogalapot adott arra, hogy az ügyben nemzetközi fórumhoz lehessen fordulni, így került sor 2013-ban egy petíció beterjesztésére, amelynek tárgya a jogfosztás szlovákiai fenntartása. A PETI 2014-ben nem fogadta be a petíciót, döntését nem indokolta meg, csak annyit közölt, hogy szerinte nem kapcsolódik az Európai Unió tevékenységi területeihez. Ez ellen a magatartás ellen a bencések pert indítottak az Európai Parlament ellen, hivatkozva egy olyan ítéletre, amelynek értelmében „a petíciót beterjesztő polgárt olyan helyzetbe kell hozni, hogy megérthesse azokat az okokat, melyeknél fogva az Európai Parlament befogadhatatlannak minősíti a petíciót”. A Lisszaboni szerződés értelmében alapjogról van szó, amit a demokrácia közvetlen eszközeként kell tekinteni.
Unió: egyre többen ábrándulnak ki belőle
A beszámolókat követő vitában Tőkés László reményét fejezte ki, hogy Csáky Pál, a PETI egyik alelnöke még több figyelemmel kíséri majd a petíciók sorsát. Sógor Csaba a szászok és zsidók romániai ingatlanjai körül kialakult helyzetre hívta fel a figyelmet, Balczó Zoltán azt hangsúlyozta, hogy a nemzetek közösségét rá kell bírni saját elveinek és értékeinek a betartására, Gál Kinga szerint egyre nagyobb azon polgárok száma, akik kiábrándulnak az Európai Unió politikájából, aminek súlyos következményei lehetnek. Az egyik hozzászóló megemlítette, hogy felvidéki viszonylatban még a csatlakozási folyamat idején voltak nem magyar kezdeményezések az egyházi és magántulajdon restitúciónak kikényszerítésére az EP-ben, amit Csáky Pál nyolcévnyi miniszterelnök-helyettesként nem támogatott. Tőkés azt indítványozta, hogy ajánlásaikat juttassák el a petíciós bizottsághoz. A rendezvényen egy közel harminctagú erdélyi látogatócsoport vett részt, akiket Schöpflin György, valamint Cristian Preda néppárti képviselők az unió tevékenységét bemutató szeminárium keretében üdvözöltek.
Eltussolt uniós petíciók Az erdélyi magyar egyházi vagyon kérdésében és a Sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium visszaállamosításának ügyében már 2012 őszén petíciót nyújtott be id. Lomnici Zoltán jogász, Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök és Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke az EP Petíciós Bizottságához, amelyet a testület elutasított. Ennek következtében 2015-ben újabb beadványra került sor Lomniczi Zoltán és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi előadó-tanácsosa révén a PETI-hez, amely azt elfogadta ugyan, de azóta sem bocsátotta politikai vitára. Ez ellen jogi orvoslást kezdeményeztek az Európai Bíróság azon döntésére hivatkozva, hogy sérült az európai polgárok petíciós joga. A magyar egyházak abban reménykednek, hogy a bíróság a PETI-t a kérdés tárgyalására kötelezi.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

A vízummentességért lobbizott a Kongresszusban Klaus Johannis
A Románia és Amerikai Egyesült Államok közti stratégiai partnerség kibővítéséről és Romániának a Visa Waiver programba való felvételéről tárgyalt csütörtökön Klaus Johannis az USA szenátoraival és képviselőházi tagjaival. 
A román államfő az amerikai törvényhozás székhelyén Orrin Hatch-csel, az USA szenátusának pro-tempore elnökével, Ron Johnson és Ben Cardin szenátorokkal, valamint Robert Aderholt, Tim Walberg, Jackie Walorski, Devin Nunes, Col Paul Cook, Mike Rogers, Dana Rohrabacher, George Holding és Jim Banks képviselőházi tagokkal találkozott - többségük tagja a Michael Turner vezette romániai baráti csoportnak. 
Az elnöki hivatal tájékoztatása szerint Michael Turner átadta Johannisnak a csütörtökön a képviselőházban felolvasott politikai nyilatkozat egy másolatát, amelyben üdvözli az USA-ban látogatást tevő román elnököt, és kihangsúlyozza Románia fontosságát a transzatlanti biztonság tekintetében. A találkozó alkalmával Klaus Johannis ismét megerősítette a két ország közti stratégiai partnerség elmélyítése és kibővítése melletti elköteleződését. Uagyanakkor arra biztatta az amerikai Kongresszus tagjait, hogy látogassanak el Romániába. „Klaus Johannis elnök kihangsúlyozta, hogy Románia képes konkrét módon is hozzájárulni a transzatlanti kapcsolatok megerősítéséhez, és leszögezte, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió közti szoros kapcsolat életbevágóan fontos a demokratikus közösség és civilizáció jövője szempontjából” – teszi hozzá a közlemény. 
A román államfő felhívta a figyelmet, hogy Románia vonzó lett a befektetések számára, tekintve, hogy az EU-ban legnagyobb gazdasági növekedést regisztrált ország volt a tavaly. Ennek kontextusában beszélt annak fontosságáról is, hogy Romániát is felvegyék a Visa Waiver program kedvezményezettjei sorába. 
Az idézett forrás szerint az USA szenátorai és képviselőházi tagjai biztosították az államfőt, hogy támogatják a vízummentességet Románia számára, és munkacsoport dolgozik azon, hogy - a hatályos amerikai törvények adta keretek között - minél jobban leegyszerűsítsék a programhoz való felzárkózás folyamatát. 
A találkozó során Johannis elnök a NATO-együttműködés kapcsán kifejtette, hogy Románia fontos biztonsági tényezővé, az USA erős partnerévé vált a térségben, ugyanakkor a NATO keleti szárnyának államai számítanak arra, hogy az USA a térség biztonságának és stabilitásának elhivatott támogatója. 
A Kongresszus tagjai kiemelték Románia jelentőségét a térségben, hangot adva mély elismerésüknek az afganisztáni NATO-kiküldetésekben való részvételért, a deveselui rakétapajzs befogadásáért, valamint azért, hogy a bruttó hazai termék (GDP) 2 százalékát a védelemre fordítja az állam - tájékoztat az államelnöki hivatal közleménye. 
A Capitoliumban ez alkalomból Klaus Johannis öt kongresszusi tagot tüntetett ki a Románia Csillaga érdemrenddel: Michael Ray Turnert, az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa romániai baráti csoportjának társelnökét, Devin Nunes-t, az amerikai képviselőház hírszerzési bizottságának elnökét, Mike Rogerst, az amerikai képviselőház stratégiai albizottságának elnökét, valamint Jackie Walorskit és Robert Aderholtot, a képviselőház romániai baráti csoportjának tagjait. 
maszol.ro

Az Egyesült Államok 4 milliárd dollárért ad el fegyvereket Romániának
Az Egyesült Államok mintegy négymilliárd dollár értékben ad el Patriot típusú rakétaelhárító védelmi rendszert Romániának – jelentette be kedden az amerikai külügyi tárca és a védelmi minisztérium. A fegyvereladásról Klaus Iohannis román államfő június eleji washingtoni látogatásakor állapodott meg Donald Trump amerikai elnökkel. Mint valamennyi hasonló esetben, a külügyminisztériumnak és a védelmi minisztériumnak jóvá kell hagynia a politikusok által kötött megállapodást, majd erről a Pentagon tájékoztatja a kongresszust, amely elvileg harminc napon belül megvétózhatja a döntést.
Románia régóta stratégiai szövetségese az Egyesült Államoknak: 2003-ban például Bukarest – a NATO-csatlakozás után – az észak-erdélyi autópálya megépítésének kivitelezését amerikai vállalatra bízta, az iraki háború idején engedélyezte titkos CIA-börtön működtetését román területen, és fekete-tengeri gázmezői nagy részének kitermelését is az amerikai ExxonMobil végzi, az a vállalat, amelynek korábban Rex Tillerson amerikai külügyminiszter volt az elnök-vezérigazgatója.
Járai Judit / MTI; Erdély.ma