Sepsiszentgyörgyön az Őrkő negyedi romák életkörülményeinek javítása érdekében nagyszabású építkezési akcióba kezd a Kovászna megyei közösségi rendőrség több civil szervezettel karöltve. Feljavítják és átalakítják a 2002-ben PHARE-alapokból épített roma Közösségi Házat. Itt a rendőrség is kap egy irodahelyiséget. Ugyancsak az Őrkő negyedben műgyepes futballpályát is létesítenének. Az Őrkő negyedi Néri Szent Fülöp roma iskola előtti teret és az utcát is le szeretnék aszfaltozni. Erre a célra nem pályázhatnak meg európai uniós pénzalapokat, mivel Kovászna megyében a 2002-es népszavazáskor mindössze 57 személy vallotta magát romának, annak ellenére, hogy csak az Őrkő negyedben közel 3 ezren élnek. A kezdeményezés társszervezője, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis egyesület már 17 éve foglalkozik az őrkői romakérdéssel. Ők pályáztak és építették meg például a Közösségi Házat is. Az Amenkha Egyesület jelenleg az őrkői lakosok feltérképezésével foglalkozik, mivel nincs hivatalos adat arról, hogy pontosan hányan élnek a roma negyedben. Sokuknak nincs személyazonossági irata, főként kukázásból, gyermekpénzekből és szociális segélyekből tartják fenn magukat. /Kovács Zsolt: Segítség a romáknak. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./

Több tízezer román állampolgár nem élhet szavazati jogával a közelgő elnökválasztásokon, és szociális segélyt sem kaphat, mert nincsenek személyi iratai. Az államfőválasztások előtti hetekben Románia több megyéjében is ellenőrzik a hatóságok, kik az „identitás nélküli” emberek. Országos adat nincs arra vonatkozóan hogy hányan élhetnek iratok nélkül. Maros megyében több mint húszezer ember él személyi igazolvány nélkül. Fehér megyében hatezer embernek nincs semmiféle okmánya. Szatmár megyében, ahol a napokban zajlott az ellenőrzés, négyezer érintettet azonosítottak, de az utóbbi három évre felére csökkent az iratok nélkül élők száma. Ez azzal magyarázható, hogy évente ismétlik az ellenőrzéseket. Háromszéken ötezer embernek azért nincs érvényes személyi okmánya, mert lejárt az igazolványuk érvényessége. A többség vélhetően külföldre költözött. A Romani Criss adatai szerint csak a cigány nemzetiségű lakosok között hatvanezer ilyen állampolgár él. A Kovászna megyei Lakosság-nyilvántartó Hivatal, a sepsiszentgyörgyi Pro Nobis-, és az Amenkha roma egyesület tavaly nagyszabású személyazonossági és keresztlevélosztó akciót szervezett, a hivatalosan „nem létezők” megsegítésére. A kezdeményezés révén háromszáz esetet tudtak rendezni. /Kovács Zsolt: Nem létezők drámája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Integrálnák a romákat
A romákat elválasztó látható és láthatatlan falakat le kell bontani – jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Mint elmondta, az önkormányzat az Amenkha Roma Egyesülettel közösen romaintegrációs programot kezdett el, amelynek végén, ha sikerrel járnak, lebontják az őrkő roma negyed határán húsz évvel ezelőtt épített betonfalat. A helybeliek által „berlini falnak” nevezett betonépítmény hosszában választja ketté a Váradi József utca felső szakaszát. Az egyik felén kezdődik az őrkő negyed a romák házaival, és a fal meghosszabbításában áll a Néri Szent Fülöp roma iskola. A másik felén néhány négyemeletes tömbház áll, ahol több tucat család lakik. A mintegy kétszáz méteres betonfal a kommunizmus idején azért épült, hogy a tömbházaktól távol tartsa az állatokat, a sarat és a szemetet. Az őrkő negyed roma lakói már korábban is kérték a fal lebontását, vezetőik szerint, az a diszkrimináció és a rasszizmus jelképe.
„Nem kell minket elkeríteni, felesleges ez a fal” – fogalmazta meg egy roma férfi. Az utca többi lakója azonban tiltakozik a fal lebontása ellen, egyesek inkább megerősítenék az elválasztó építményt. Antal Árpád polgármester szerint nemcsak a valódi falat, hanem a két közösség között feszülő láthatatlan falat is le kell bontani. „Az őrkő negyed egy szociális bomba, ha felrobban, mindenki sérülhet, ezért kell időben lépni, és a robbanást megelőzni” – hangoztatta az elöljáró. A hat hónapos integrációs program végén, szeptember 1-jén lebontják a falat, de ezt a döntést körültekintően kell előkészíteni, hogy mindenki elfogadja, magyarázta. Ugyanakkor a Tega köztisztasági vállalat még márciusban kitakarítja az őrkőt, s a lakókat a tisztaság megőrzésére ösztönzik.
Konkrét lépések
Az integrációs program részeként a városháza az Amenkha egyesületen keresztül négy őrkői romát alkalmaz, akik közvetítő szerepet töltenek majd be a hatóságok és a negyed lakói között. Feladatuk felhívni a figyelmet a rendfenntartók túlkapásaira, visszaéléseire, és meg kell értetniük a romákkal, hogy a törvényeket nekik is tiszteletben kell tartaniuk. Nekik kell továbbá meggyőzniük a gazdákat, hogy jegyeztessék be a szekereket, azokat lássák el gyűjtőzsákkal, és csak a megengedett helyeken közlekedjenek, mert a megnövekedett autósforgalom miatt életveszélyessé váltak. Gheorghe Drãghici sepsiszentgyörgyi rendőrparancsnok-helyettes elmondta, a szekeresek az esetek többségében nem ismerik a közlekedési szabályokat, ezért megtanítják őket a szabályokra és a közlekedési táblákra. A parancsnokhelyettes elmondta, a roma közösségben az elmúlt években látványosan csökkent a bűnözés, elsősorban a lopások száma.
Kölcsönös bizalom
A kölcsönös bizalom kiépítését tartja fontosnak Dima Mihály. Az Amenkha egyesület elnöke elmondta, az őrkő negyedben mintegy kétezren laknak, a felnőttek egynegyedének van azonban csak munkahelye. Bár ez kevésnek tűnik, évekkel ezelőtt sokkal rosszabb volt a helyzet, és azóta egyre többen vállalnak és találnak munkát, hangzott el. Többen a köztisztasági vállalatnál dolgoznak, sokan alkalmi munkát vállalnak. Tavaly a munkaerő-elhelyező ügynökségen keresztül negyvenen találtak állást, a többség meg is tartotta munkahelyét. Dimától azt is megtudtuk, hogy a nemzedékváltással csökkent az írástudatlanok száma, a fiatalok többsége már tud írni-olvasni. Több felnőttoktatási program is volt, és továbbiakra is szükség van. Dima Mihály elmondta, a romák vezetői igyekeznek jó példát mutatni, ismerik a közösség gondjait, és arra keresik a megoldásokat. „Elindult egy lassú változás, amelynek a végén a romák teljesen beilleszkednek a társadalomba” – bizakodik Dima Mihály.
Bíró Blanka. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Romák a népszámláláson – Milyen nemzetiségűnek vallják magukat?
Nem hivatalos felmérések szerint az utóbbi években tovább nőtt, és mára Kovászna megyében 16-17 százalékra tehető a romák aránya. A háromszéki roma közösségek közismert képviselőit kérdeztük, milyen nemzetiségűnek vallják magukat a közelgő népszámláláson.
Ugyan a 2002-es népszámláláskor megyeszinten csupán 2,68% romát regisztráltak, ez annak volt köszönhető, hogy e népcsoport tagjai közül sokan magyarnak vagy románnak vallották magukat. A megye 45 közigazgatási egységéből ma három községben: Előpatakon, Nagyborosnyón és Bölönben többségben vannak, további 15 háromszéki községben az arányuk meghaladja a 20 százalékot. Sepsi: „magyar cigányok vagyunk”
Mivel a sepsiszentgyörgyi romák érdekvédelmi szervezetének, az Amenkha Roma Egyesületnek az elnöke, Ötvös Viktor éppen külföldön tartózkodik, Dima Ferenc alapító tagot kérdeztük, hogy népszámláláskor hová is sorolják magukat.
– Magyar cigányok vagyunk, az Őrkőn csupán pár vegyes házasságot jegyzünk, amelyben a beházasodó román falvakból került hozzánk. Mindenki saját maga dönti el, hogy milyen nemzetiségűnek íratja be magát, az egyesületen belül nem volt ilyesmiről szó – magyarázta Dima.
Szerinte Sepsiszentgyörgyön közel kétezer roma él, viszont ez a szám változó, hiszen többen hosszú ideig külföldön tartózkodnak, a népszámlálás alatt ezeknek a személyeknek nincs, aki bediktálja az adatait. Kézdi: hagyománytalan, székelyes közösség
Kézdivásárhelyen Kalányos Csabával, a Mr. Kaly néven ismert előadóművésszel beszéltünk, aki egyben a városi önkormányzat roma ügyekért felelős illetékese. Ő romának vallja magát a népszámláláson, ám fontosnak tartja a szabad identitásválasztás lehetőségét, ezért nem kíván semmilyen irányú kampányt folytatni a helyi roma közösség körében. Valószínűnek és természetesnek tartja, hogy lesznek szép számmal magukat magyarnak vagy székelynek valló romák, ugyanis szerinte a kézdivásárhelyi cigányoknak nincsenek hagyományaik, beolvadtak a helyi magyar közösségbe, átvéve annak szokásait. Példaként saját vegyes, magyar-roma nemzetiségű családját említette.
Orbaiszék: pénzt hozhat a roma identitás
Burka György kovásznai cigányvajda – akárcsak legutóbb – idén is romának vallja magát a népszámláláson. Hozzátette, hogy Sepsiszentgyörgyön ma tartanak egy megyeszintű gyűlést a romák képviselői, ahol megbeszélik a népszámlálással kapcsolatos teendőket is. A vajda meglátása szerint fontos lenne, ha a roma romának vallaná magát a népszámláláskor, mert 2002-ben a kovásznai-csomakőrösik közül kevesebben, mint kétszázan vallották magukat romának, így nem pályázhattak uniós pénzekre, és egy 50 ezer eurós támogatástól estek el. Burka Ervin, a kovásznai polgármesteri hivatal romareferense szintén romának vallja magát a népszámláláskor.
Bölönpatak: semmiképp nem lesznek románok
Drăgan Alexe cigányvajda szerint a bölönpataki romák ezúttal nem fogják románnak vallani magukat, mint tették azt a legutóbbi, 2002-es népszámlálás idején. Akkor Bölönpatakon az 1247 cigány közül 823 románt és 447 romát regisztráltak hivatalosan a biztosok. A vajda elmondta, jelenleg mintegy 1400 lelket számlál a közösség, a községközpontban, Bölönben pedig 30-ra tehető a romák száma. A vajdai tisztséget tizennyolc éve betöltő Alexe szerint 2002-ben politikai okok álltak az mögött, hogy sokan románnak vallották magukat, az akkor megígérteket azonban nem váltották be az ígérgetők, így most az emberek szabad akarata fog érvényesülni. Székely Hírmondó. Erdély.ma

Roma napi karaván Sepsiszentgyörgyön
Tíz szekérrel és lovasokkal vonult végig tegnap az őrkői roma közösség Sepsiszentgyörgy belvárosán át az Olt partjáig, ahol a hagyomány szerint a vízbe dobták koszorúikat a mindenkori roma hősök és az évszázados vándorlások emlékére.
A helyi Amenkha Roma Egyesület hetedik alkalommal szervezte meg a roma kultúra világnapján a felvonulást, a kezdeményezők ezáltal kívánják megjeleníteni a városban élő roma közösséget. Ruzsa Pál, mindenki Öcsi bácsija, az Amenkha Közösségi Ház képviselője lapunknak elmondta, nagy öröm számukra ez a nap, „ami a romáknak olyan, mint a magyaroknak március 15. Örvendünk, hogy mint minden nemzetnek, nekünk is van ünnepünk. Szeretnénk a gyermekeinknek továbbadni ezt a hagyományt, ezért minden évben megszervezzük a roma napot. Idén is segített a polgármesteri hivatal, a Máltai Szeretetszolgálat és a Caritas.”    Az Olt partjára érkezett mintegy százfőnyi tömeg meghallgatta a Néri Szent Fülöp Általános Iskola diákjainak rövid verses-dalos műsorát, majd bedobták a koszorúkat az Oltba és közösen énekeltek. Az idei roma nap különlegessége, hogy részt vettek azok a fiatalok is, akik tizenegy országból érkeztek Háromszékre, hogy a Sepsiszentgyörgyi Ifjúsági Klub önkénteseivel együtt a roma integrációt segítő módszereket dolgozzanak ki. Az uniós támogatással működő Erasmus+ programban elnyert pályázat összege húszezer euró, a résztvevők civil szervezetek munkatársai, akik saját környezetükben cselekednek a romák társadalmi beilleszkedéséért – tudtuk meg Grüman Róberttől, a házigazda ifjúság klub alelnökétől. Rétyi Erika, az egyhetes program egyik helyi résztvevője lapunknak elmondta, két évvel ezelőtt önkéntesként tevékenykedett az őrkői Néri Szent Fülöp Általános Iskolában, és akkor szembesült azzal, mennyire fontos segíteni a roma közösségnek az integrációban. A roma nap tegnap délután közös bográcsolással folytatódott az őrkői közösségi háznál, az Erasmus+ program résztvevői pedig azoknak a  sepsikőröspataki roma gyermekeknek szerveztek foglalkozásokat, akik a Diakónia Keresztyén Alapítvány támogatásával részesülnek délutáni oktatásban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Koszorúk a vízen (Romák világnapja Sepsiszentgyörgyön)
Zöld az erdő, zöld a hegy is, a szerencse jön is, megy is – énekelték a cigány zászlót szorongató őrkői gyermekek az Olt partján, ahova tegnap délelőtt kilenc szekérrel, hét lovas kíséretében jöttek le nagy vigassággal végig a városon, hogy megünnepeljék a nemzetközi roma napot. Sepsiszentgyörgyön idén nyolcadik alkalommal szervezték meg ezt a hangulatos rendezvényt, amelynek fő eseménye a színes papírvirágokkal díszített koszorúk vízre bocsátása: ezzel az Amenkha Egyesületet képviselő Ruzsa Pál szerint őseire emlékezik a közösség, akik sokat vándoroltak – ezért vannak mindenütt cigányok –, és sokat szenvedtek az idők folyamán.
Így gondoskodunk arról, hogy a szívünkben maradjanak – magyarázta Ruzsa Pál, és megköszönte mindenkinek a jelenlétet, illetve támogatást. Elmondása szerint „rokonok, barátok, testvérek” gyűltek össze, és a tanító nénitől a polgármesteri hivatalig sok mindenki, több civil szervezet, de elsősorban a gyulafehérvári Caritas segített abban, hogy megadják a módját ennek a viszonylag új keletű, de szép hagyománynak. A világ minden táján élő romák zászlójáról közölte: a két egyforma sáv közül az alsó zöld a tágas mezőket, a felső kék a végtelen eget jelképezi, a pontosan középre helyezett szekérkerék a vándorlást és a forgandó szerencsét is. Az őrkői cigány közösség számára Ruzsa az ivóvíz és a csatornázás kiépítését tartja legfontosabbnak; azt is elmondta, hogy a fiatalok azért jöttek farmerben, mert a cigány viselet már megy ki divatból, csak azok hordják, akik egy-egy idősebb rokonuktól kölcsönkapják a színes szoknyákat, blúzokat: mindössze néhány iskolás lány. A Szent György Napokon azonban rendesen kiöltözve állnak majd színpadra az őrkői táncosok – ígérte. A szekérsor a déli órákban vonult vissza az Őrkőre, ahol bográcsozással és rövid műsorral, zenés mulatozással folytatódott az ünneplés. Talán jövőre arra is figyel valaki, hogy a román és az európai uniós zászló mellé bár egy helyi lobogót is adjon a magyar ajkú sepsiszentgyörgyi romák kezébe.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszéki romák Budapesten (Uniós alapokra pályáznak)
A romák társadalmi felzárkóztatását segítő, foglalkoztatási, diszkriminációt csökkentő, emberi jogi, oktatási, kulturális, művészeti, környezetvédelmi, nyelvi, képzési, gazdaság- és turizmusfejlesztő, szociális és nemzetiségi programokra kiírt uniós pályázatokban társul két sepsiszentgyörgyi egyesület a budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Középiskolát fenntartó civil szervezettel. Az erről szóló megállapodást a felek a múlt héten írták alá abból az alkalomból, hogy egy tizenhat főnyi háromszéki roma küldöttség a magyar fővárosba látogatott.
A sepsiszentgyörgyi Lármafa Egyesület és az Amenkha Roma Egyesület a sárospataki származású Simó-Lakatos Barna Sepsiszentgyörgyön élő roma fiatalember kezdeményezésére vette fel a kapcsolatot a budapesti Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Középiskolával abból a célból: a közel huszonöt éves tanintézmény támogassa az őrkői roma telepen működő Néri Szent Fülöp Általános Iskolát abban, hogy a diákok megismerjék saját nemzetiségi kultúrájukat, anyanyelvüket, történelmüket. A sepsiszentgyörgyi csapat március 13-án utazott Budapestre, a két említett civil szervezet képviselői – Csernátoni Loránd és Eötvös Gyula – mellett az Amenkha Őrkői Néptánccsoport is részt vett a tapasztalatcserén, és felléptek az iskola március 15-i műsorában, amelyet egy nappal a központi megemlékezések előtt tartottak. Simó-Lakatos Barna lapunknak elmondta, Varga Gusztáv iskolaalapítóval, a tanintézményt fenntartó Kalyi Jag Roma Művészeti Inter-Európai Integrációs Foglalkoztatási és Oktatásfejlesztési Közhasznú Egyesület elnökével megállapodtak abban, hogy közelebbről a Kalyi Jag (Fekete Tűz) iskola képviselői Sepsiszentgyörgyre látogatnak, és felvetik annak a lehetőségét is, hogy ősztől őrkői diákok tanulhassanak a budapesti iskolában. A tanoda jelenleg felzárkóztató alapfokú tagozattal is rendelkező, szakközépiskolai és szakiskolai, valamint felnőttképzést nyújtó tanintézmény, a jövő tanévtől VI. osztály indítását is tervezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Őrkő esélyei (Kerekasztal a Manus fesztiválon)
Sepsiszentgyörgy határában, az Őrkőn él egy majd kétezres közösség, többnyire nyomorban, nemcsak a város, de a társadalom peremén. Helyzetük javításában, rendezésében mindeddig nem sikerült jelentős eredményt elérni, s bár többen, sokféleképpen igyekeztek segíteni, áttörésnek egyelőre nyoma sincs. Néhány lelkes fiatal tavaly fesztivált szervezett az őrkői romáknak, a Manust idén kibővítették egy kerekasztal-beszélgetéssel, amelyen az őrkőiek felzárkóztatásának lehetőségeire keresték a kiutat helyi karitatív szervezetek képviselői és a magyarországi vendégek, akik pozitív tapasztalataikat is megosztották.
Talán a téma kényessége, talán a sokféle, változatos programot kínáló hétvége okán a meghívottak közül többen nem jöttek el, és nem sikerült egységes cselekvési tervet sem kidolgozni a majd négyórás tanácskozás során, de lehetőség nyílt kibeszélni számos problémát és ötleteket meríteni mások eredményeiből. Kiderült az is, bár Magyarország is távol áll attól, hogy megoldottnak nevezhessék a romakérdést, legalább harminc évvel előttünk járnak, így jócskán van, mit tanulni tőlük. Körvonalazódott, hogy az Őrkőn élők a lakhatási gondokon túl két sarkalatos problémával szembesülnek: a tanulással, pontosabban annak hiányával és a munkanélküliséggel.
Óvoda, iskola
Számos civil szervezet – a Vöröskereszt, a Caritas, a Máltai Szeretetszolgálat – hosszú évek óta tevékenykedik az Őrkőn, alkalmazottaik, önkénteseik elsősorban a gyermekekkel foglalkoznak. Elsőként a gyulafehérvári központú Caritas igyekezett segítő kezet nyújtani az őrkőieknek, és mivel legnagyobb gond a hely hiánya volt, a katolikus egyházzal közösen építették fel a Néri Szent Fülöp-iskolát – mondta el Kerezsi Hajnalka, a szervezet roma integrációs programjának koordinátora. Itt kezdték meg tevékenységüket, előbb az iskolában igyekeztek segíteni, majd a hiányosságokra összpontosítottak, azzal szembesültek ugyanis, hogy mivel a gyermekek nem járnak óvodába, eleve hátránnyal kezdik az első osztályt, hiányoznak bizonyos alapkészségeik, amelyeket ott tanulhattak volna meg. Ha nem kapnak segítséget, ez a lemaradás egyre nő. Előbb délutáni, most már egész napos foglalkozást tartanak (a gyermekek két váltásban járnak iskolába, így szükség van a délelőtti tevékenységre is), és az eredmények lassan mutatkoznak. Az azonban már látszik, azok a fiatalok, kik pár éve hozzájuk jártak, immár gyermekeiket is szívesebben viszik, mint egykor őket a szüleik. A következő kilenc-tíz év, egy újabb nemzedék felnövése talán gyarapítja eredményeiket is – bizakodott.
Az iskolát megalapozó óvodai oktatás vonzóvá tételét igyekszik segíteni a Ringató, ahová babáik hároméves koráig járhatnak az anyák. Céljuk, hogy amennyire lehet, megelőzzék a társadalmi kirekesztést a kora gyermekkori fejlesztés révén, de nemcsak a kicsik képességeire figyelnek, a szülőket is igyekeznek napi rendszerességre szoktatni, segítenek, amiben tudnak: ügyintézésben, levélírásban, van lehetőség a tisztálkodásra, mosásra. Szeretnék elérni, hogy elsajátítsák a napi rutint, rendszeresség kerüljön az életükbe, hogy megszokják, a szabályokat be kell tartani – számolt be Veress Réka. Eddig 86 gyermek fordult meg foglalkozásaikon, naponta hat-nyolc apróság vesz részt a programban. Eredményeik egyelőre nem látványosak – tavaly 8 óvodásuk lett volna, egy jár rendszeresen, idén kilencből hatan mentek –, de bíznak benne, a kitartó munka meghozza gyümölcsét, és évről évre növekszik majd a rendszeresen óvodába járók száma. Mondókáznak, énekelnek, rajzolnak, játszanak, kézműveskednek, próbálnak családias légkört teremteni – számolt be Veress Réka. A különböző programok kapcsán több kérdés felmerült. A Magyarországról érkezett vendégek nem értették az esetleges óvoda-, iskolalátogatást, hisz náluk szigorú törvények szabályozzák ezt, nagy büntetésekre számíthatnak azok a szülők, akik nem viszik rendszeresen oktatási intézménybe gyermeküket, sőt, a gyámügy közbeavatkozásával a felügyeleti jogot is elveszíthetik. Törvények nálunk is vannak, ám betartásukat senki nem ellenőrzi – hangzott el. Ugyanakkor az őrkői cigányiskola eredményeit nehéz sikertörténetnek nevezni, hisz alig akad gyermek, aki nyolcadik után továbbtanulna. A Magyarországról érkezettek a szegregált iskola ellen szólaltak fel, mindannyian vegyes osztályokban tanultak, a magyar gyermekek ösztönző hatása segítette őket, hogy vigyék valamire. Ruzsa Pál, az őrkői romákat képviselő Amenkha Egyesület elnöke azonban úgy látja, hogy fontos a saját, közeli iskola, míg nem indult be a Néri Szent Fülöp, alig néhány gyermek ment el a távolabbi iskolákba, most legalább többségük jár, s valamit csak tanulnak – vélekedett.
Csak az jár, amiért megdolgozol
Az őrkőiek legnagyobb gondja talán a mélyszegénység. Az itt élők nagy részének nincs munkahelye, a segélyeken kívül semmilyen jövedelme. Vannak, akik külföldön keresik a boldogulást, néhány hónapra kivonul az egész család, összeszednek annyit, hogy kipofozzák kicsit a házukat, valamelyest jobb körülményeket teremtsenek, ám ez többnyire átmeneti megoldás, hátulütője is akad bőven, hisz ilyenkor a gyermekek kimaradnak az iskolából. Ruzsa Pál állítja, dolgoznának az őrkőiek, ám nincs rá lehetőségük. Hiába írt össze több mint 150 munkát keresőt, és kapta meg a munkaerő-hivataltól a betöltetlen állások listáját, amikor valaki jelentkezik, amint kiderül, hogy cigány, nincs már hely. Gond, hogy több mint kilencven százalékuk analfabéta, és ma már a szakképzetlen munkások esetében is elvárás, hogy tudjanak írni-olvasni – ismeri el Ruzsa Pál.
A beszélgetésnek ezen a pontján váltak érdekessé a magyarországi vendégek, akiknek településeiken sikerült kisebb csodákat megvalósítaniuk. Szakácsi polgármestere, Oláh János mintagazdaságot hozott létre: mindenki dolgozik, van megélhetése, biztosított a napi betevő. „Van a településnek 5,5 hektár földje, azt kezdtük megművelni. Az elején úgy volt, hogy amit megtermelünk, az legyen a falué. Pénzt is kaptak a munkáért, de a termést is szétosztottuk. Azonban megtapasztaltam, hogy ez nem jó irány, azt mondták, ez úgyis az enyém, ha kevesebb lesz, az sem baj. A programot 2015. március elején indítottuk, aztán 2015 őszén a termés betakarításakor szinte villámcsapásként hatott, amikor kitaláltam, mindenki annyit kapjon, amennyit dolgozott. Ez eredményesnek bizonyult: most már több település próbálja alkalmazni, hogy ki amennyit ad, annyit kap, nem egyformán osztjuk el azon az alapon, hogy ez jár” – meséli a polgármester. Az önkormányzati területet nagyon kemény harc árán sikerült megszerezniük, de megérte. Idéntől már maguknak is termelhetnek, de fontos, hogy a közös munkában is részt vegyenek, legyen látszata tevékenységüknek, „hogy szemmel követhető legyen a fejlődés”. „A mezőgazdasági munka egy lehetőség, de kis lehetőség. Én nem akarok ott leragadni. Azóta van sertéstelepünk több mint 60 disznóval, 12–13-at folyamatosan fialtatunk. Az elején odaadtuk ingyen a kismalacot, de volt, aki nem nevelte föl, eladta, ám ha minimális értékért adom oda, szerződést kötünk, hogy legalább 60–70 kilóig fel kell nevelnie, akkor megtanulja, megszokja, hisz ez is egy munkafolyamat” – ismertette tapasztalatait Oláh János. Szerződést kötöttek az erdőhivatallal is, takarítják a területet, s nagyon figyelnek a becsületes munkára, nem lopják a fát. Nem volt könnyű elnyerniük a bizalmat, de sikerült.
Kell egy vezér
Oláh János történetéből kiderült, mennyire fontos, hogy mindenki által elfogadott vezére legyen a romáknak, hiteles ember, aki közülük való, akiben bíznak, akire hallgatnak. Szakácsi polgármesterének hozzáállása sem mindennapi: „Én cigány vezető vagyok, és a magunkfajta tudja, nagyon sok ajtón nem elég kopogtatni, dörömbölni kell. Meg kell ezt tenni a mögöttem lévő emberekért, akikért felelősséget vállaltam. Aki ezt nem tudja megtenni, annak nem kell posztot vállalnia. Csak a koronáért nem kell vezető szerepet vállalni” – szögezte le.  Szakácsi példája egy az egyben nem alkalmazható Őrkőn, nincs megfelelő mezőgazdasági terület, de gondolkodnak gyógynövénytermesztésben és az erdőtakarítás is eszükbe jutott, a tulajdonos kisbirtokosságok azonban egyelőre nem előlegezték meg a bizalmat. A magyarországiak más jó ötletekkel is szolgáltak. Balogh Kályhás Tibor, aki árva roma gyermekként nőtt fel, most a cigányok helyzetével, a szegények (nemcsak romák) életminőségének javításával foglalkozik. Képzéseket tartanak, lehetőséget teremtenek diákoknak a kötelező 50 órás önkéntes munkára. Egyik szervezetük 30 település ügyes-bajos dolgait vállalta fel, és sikertörténetnek tekinthető, hogy elérték: a kisebb bírságok immár kiválthatóak közérdekű munkával (5000 forint 6 órai munkával), és így már több mint száz embert hoztak ki a börtönből. Kiss Béla pedig arról mesélt, miképpen biztosít munkát a romáknak.
Mit tesz a városvezetés?
Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatalát Tóth-Birtan Csaba alpolgármester képviselte, aki elismerte: elődje, Tischler Ferenc sokkal nagyobb szociális érzékenységgel közelített az őrkőiek világához, ő elsősorban az infrastrukturális fejlesztések révén került velük kapcsolatba, és elnöke lett annak a munkacsoportnak, amely most kezdte el tevékenységét, feladatuk egy stratégia kidolgozása az őrkőiek helyzetének rendezésére. Párhuzamos világokban élnek az őrkőiek és a város lakói, ő szereti és tiszteli hatalmas szabadságvágyukat, természetszeretetüket, pezsgő közösségi életüket, de a város világával ellentétben állnak. Két kérdést kell körüljárni: miben zavarjuk egymást, illetve miben tudunk egymásnak valami hasznosat nyújtani. Az egymás mellett élést integrációnak kellene felváltania, olyan szabályokat kell kialakítani, amelyek mindkét közösség számára elfogadhatóak, de nem jelentik a cigányok identitásának feladását sem, meg kell találni a közös pontokat – fejtette ki az alpolgármester. A tervekről is beszélt röviden, miképpen próbálják rendezni a házak jogviszonyát, hogy beköthető legyen az áram, gáz, és hogy bíznak benne, a szakemberek által kidolgozott stratégia ad majd választ és megoldást számos, a tanácskozáson is felmerült kérdésre, és megnyitja az önkormányzat számára a pályázási lehetőségeket is.
A Manus kerekasztal-beszélgetése csodát nem hozott, megoldások nem születtek, de újabb, nem is kis lépést tett az efelé vezető úton. A cigányok sorsát szívükön viselő, annak jobbításában tevékenyen részt vállaló embereket ültetett egy asztalhoz, és mindannyian belátták: külön-külön nehéz előrejutni, fontos lenne a konszenzus, meghatározni, mi a nagy terv, és abban kinek mi a feladata. A Manus kezdeményezőinek: Lovas-Fekete Zsoltnak, Csernátoni Lorándnak, Majláth-Szabó Attilának igyekezete nem volt hiábavaló, új ötletek, elképzelések merültek fel, s az is kitetszett, segíteni akarásukban nincsenek magukra. A legfontosabb üzenetet talán Oláh János, Szakácsi polgármestere fogalmazta meg: „Ha mi nem segítünk egymáson, nem jutunk sehova. Nagyon jó példa erre a négerek helyzete, ők rabszolgák voltak, mi szabadon mentünk egyik városból a másikba, minden egyes országban jelen vagyunk. A négerek rabszolgasorból tudták elérni, hogy Obama az egyik legnagyobb ország, Amerika elnöke lehetett, akkor mi hogyne tudnánk javítani sorsunkon.” Farkas Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)