A világháló közvetítésével tartották május 26-án a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját. A virtuális konferencia szervezői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Társaság és a KMDSZ, támogatója a Pro Europa Liga és a Mercator Európai Hálózat. A konferencia honlapján (www.conf.bolyai-u.ro) olvasható, a kezdeményezést neves személyiségek köszöntötték levélben, köztük Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, George Pataki, New York kormányzója, európai parlamenti képviselők (Gál Kinga, Schöpflin György, Bauer Edit, Tabajdi Csaba, Schmitt Pál, Dobolyi Alexandra stb.), a magyar országgyűlés több képviselője (Németh Zsolt, Gedei Mihály, Pokorni Zoltán), valamint neves romániai közéleti személyiségek: Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Markó Béla, Kötő József, Szilágyi Zsolt. Levélben köszöntötte a kezdeményezést Andreas Gross svájci ET-képviselő, valamint Christoph Pan dél-tiroli kisebbségjogi szakértő. A virtuális konferencia a következő kisebbségi nyelven oktató egyetemek képviselői vettek részt: Abo Akademi és Helsinki Egyetem (Finnország), a Bozen/Bolzanói Szabadegyetem, az Írországi Nemzeti Egyetem (Galway), a Tetovoi Egyetem (Macedónia, albán nyelvű), a Cardiffi Egyetem (welsh nyelvű), a Fribourgi Egyetem (Svájc), két baszk, egy galego és négy katalán nyelvű egyetem Spanyolországból. A magyar kisebbségek felsőoktatása a BBTE, a Partiumi Keresztény Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, az Újvidéki Egyetem és a beregszászi főiskola révén volt jelen. A konferencia fő célja: kisebbségi felsőoktatási charta kidolgozása, melyet a részvevők javaslatként eljuttatnának az európai oktatási minisztereknek és az Európai Parlamentnek. A konferenciára több hónapos előkészítés eredményeképp került sor, a szervezőbizottság elnöke, Bodó Barna adjunktus és alelnöke, Hantz Péter adjunktus. /Virtuális konferencia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Életének 76. évében elhunyt Major-Zala Lajos költő /sz. Kislakos, 1930/, 1949 óta élt Svájcban. Tanulmányait a Fribourgi Egyetemen, illetve a párizsi Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakokon. Nevéhez fűződik a hévízi Csokonai-napok megalapítása és szervezése, alapító tagja az Asztaltársaságból egyesületté alakult Csokonai Vitéz Mihály Művészeti Társaságnak. Magyar nyelven először „Ötödik síp” című verseskötete jelent meg 1967-ben, utolsó Magyarországon megjelent kötetei 1999-ben az „Elveszett győzelem” című naplóregény, illetve 2000-ben a „Hogy hívnak, ember?” című verseskötete volt. /Elhunyt Major-Zala Lajos költő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

A nemzeti kisebbségek ügyének említését hiányolta Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti küldöttségének vezetője abból a jelentésből, amelyet szeptember 6-án fogadott el Strasbourgban az Európai Parlament (EP) „az emberi jogi párbeszéd” témakörében. /Tabajdi a kisebbségi jogok védelmében. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./ Teljesen jogos igény Erdélyben az önálló Bolyai Egyetem megteremtése – hangsúlyozta Tabajdi Csaba Magyar Szocialista Párt európai parlamenti (EP) küldöttségének vezetője, egyben az EP-ben működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup elnöke Strasbourgban. Felhívta a figyelmet arra, hogy Európában az erdélyi magyar közösségnél nagyságrenddel kisebb lélekszámú kisebbségi közösségeknek, mint a dél-tiroli németeknek, a macedóniai albánoknak, a svédországi finneknek, a katalánoknak, a norvégiai számiknak is biztosított az önálló, államilag finanszírozott anyanyelvi felsőoktatás. Az ülésen Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, aki jelenleg egy rangos németországi kutatóintézet munkatársa, előadásában elmondta: a BBTE-n az ismeretlen személyek által kihelyezett „Dohányozni tilos!” és „Rauchen verboten!” magyar és német nyelvű táblákat az egyetem vezetése ismét eltávolíttatta, holott a román oktatókat és diákokat nem zavarják a magyar és német feliratok. Hantz kérte az Intergroup segítségét az önálló Bolyai Egyetem megteremtéséről szóló írásbeli EP-nyilatkozat elfogadtatásához. Elmondta, hogy a BBTE magyar oktatói mellett a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatói is szorgalmazzák az intézmény magyar karainak beindítását. Tabajdi Csaba az Intergroup támogatásáról biztosította a törekvést, és leszögezte: a magyar feliratok magától értetődő szükségességén túl „abszolút legitim igény az önálló Bolyai Egyetem megteremtése is”. Henrik Lax, a svéd ajkú finnek EP-képviselője, az Intergroup alelnöke felajánlotta, hogy mindenben segíti a Bolyai Egyetem ügyét. Schöpflin György magyar néppárti EP-képviselő megjegyezte, hogy a különböző nyelven oktató felsőoktatási intézmények sehol sem működnek jól: például a svájci fribourgi/freiburgi egyetemen a németek és franciák között állandóak a súrlódások. /Segítséget ígérnek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 7./

Daniel, Moldova és Bukovina metropolitája lett a román ortodox egyház új vezetője. Szeptember 12-én ült össze a román ortodox egyház választó testülete, hogy megválassza a nemrég váratlanul szívrohamban elhunyt Teoctist pátriárka utódját. Három választási forduló után a román ortodox egyház Szent Szinódusa végül Daniel, Moldova és Bukovina, Bartolomeu, Kolozs, Fehér, Máramaros és Körös-vidék és Ioan, Kovászna és Hargita metropolitáját jelölte a pátriárka tisztségére. A szintén esélyesnek tartott Teofan ugyanis a második fordulóban visszalépett, döntését azzal indokolva, hogy vannak mások, akik alkalmasabbak a tisztség betöltésére. A Szent Szinódus elnökévé Nicolae Corneanut, Bánság metropolitáját választották, így ő már nem indult a pátriárka tisztség megszerzéséért folyó versenyben. Daniel a román ortodox egyházon belül a nyitást és az ökumenizmust vállaló irányvonal képviselője. Mindenki számára meglepetést jelentett az 56 éves Ioan Selejan jelölése, aki a bukaresti műszaki egyetemen végezte egyetemi tanulmányait 1976-ban, és 1980-ban szerzetes lett a Lainici kolostorban. 1994. július 9-én választották meg Kovászna és Hargita egyházmegye püspökének, és 1994. július 20-án szentelték fel a Hargita megyei Maroshévíz kolostorában. Traian Basescu székelyföldi látogatása során a magas rangú egyházi vezetőt is felkereste, aki több alkalommal is arra kérte az államfőt, amikor csak teheti, keresse fel a két megyét, mivel az itt élő románok „saját hazájukban elhagyatottnak érzik magukat”. /Daniel metropolita lett Teoctist pátriárka utódja. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ Hírek szerint Daniel egyike azoknak az ortodox főpapoknak, akiknek szekusdossziéit Ceausescu bukása után elégették. Kapcsolatait az egykori politikai rendőrséggel nyilvánvalóvá teszi az is, hogy a diktatúra idején Svájcban taníthatott – ehhez elengedhetetlen volt a Securitate jóváhagyása. A Temes megyei Barafalván született, Nagyszebenben végezte el az Egyetemi Teológiai Intézetet. Két–két évig Strasbourgban, a Humán Tudományok Egyetemének protestáns teológiai karán, illetve a Freiburg im Breisgau-i Albert Ludwig Egyetemen tanult. 1980-ban lett az ortodox teológiai tudományok doktora, majd a svájci Bossey Ökumenikus Intézet lektoraként tevékenykedett. Ezt követően Daniel néven a sihastriai kolostorban kapcsolódott be a szerzetesi életbe. 1990-ben Iasi érsekévé, Moldova és Bukovina metropolitájává választották. /Daniel az új pátriárka. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 13./

Kardvillogástól a tudományos felfedezésig – interjú Uray Zoltánnal
Uray Zoltán, Kolozsváron, született a biológia tudományok területén rendkívül értékes tevékenységet fejtett ki.
Német elemi iskola után (1938- 1942) beíratják a nagyhírű Református Gimnáziumba. (1942-1950) Elvégzi a Bolyai Tudományegyetem Biológia karát.(1950-1955) Majd 1970-ben Prof. Dr. Pora Eugen akadémikusnál a Biológia Tudományok Cím megvédése.1971- 1972 Az UICCC (Rákellenes Világszövetség) ösztöndíjasa. Karolinska Egyetem, Sugárbiológia, Stockholm, Svédország. Hűséges természetére jellemző egész életében két munkahelye volt a Megyei Kórház, Nukleáris Orvos gyógyászati Laboratóriumban 1955- 1969 biológusként dolgozik, majd az Onkológiai Intézet, Izotóp laboratóriumában főmunkatársként megy nyugdíjba 1997-ben.
Hat tudományos társaság tagja. A teljesség igénye nélkül a Román Tudományos Akadémia kolozsvári fiókintézetének 27 éven keresztül titkára. Az Erdélyi Múzeum Egyesület választmányi tagja. A Magyar Tudományos Akadémia, Biológiai Tudományok Osztálya külső tagja. Mint vendégkutató többször is megfordult Magyarországon, Budapesten a Sugárbiológiai Intézetben, Szegedi orvosi Egyetem Izotop laboratóriumában. De járt Svédországban, Karolinszkai Egyetemen és Németországban a Freiburgi Egyetemen.
Romániában, román nyelven megjelent hét onkológiai és két sugárbiológiai témájú szakkönyve. Külföldön szaklapokban, német, angol, francia és magyar nyelven 32 dolgozat főmunkatársa és munkatársa. Romániában, román, angol, német és magyar nyelvű szaklapokban 131 dolgozat főmunkatársa és munkatársa. Jelenleg is szorgalmasan dolgozik célja egy magyar nyelvű sugárbiológiai kézikönyv megírása és megjelentetése „A sugárbiológia Kézikönyve” címmel.
Szakmai elismerések sem maradtak el Arany János Díj (MTA 2005. Mikó Imre Díj (EME 2006) Mikó Imre emlékérem (EME2009)
Mikor felkerestem, cikket írt a Korunknak. Mert úgy érzi, mivel nagyon érdekes kort él át, bőven van, miről írjon, nem csak a tudomány területéről, hanem arról az érdekes korról, melyet sikerült megélnie. Szemtanúja volt a nácizmus kialakulásának, majd a második világháború borzalmainak, melyet követett egy majdnem 50 éves szocializmusnak nevezett korszak, ami számukra nagyon keservesen kezdődött, mert államosították édesapja gyönyörű villáját, asztalos műhelyét. Kidobták a lakásukból az utcára, kerültek. Ebbe a veszteségbe édesapja bele rokkant és bele is halt. Ami ezen a nehéz sok megaláztatással járó helyzeten átsegítette az a sport volt. Már 15 éves korában el kezdett sportolni. Vívott. 17 éves korában bekerült a román ifjúsági válogatottba. 18 éves korában országos bajnok lett. 19 éves korában bekerült a nagy válogatottba. Tehát azt a nyomorult helyzetet, mibe bekerült édesanyjával a vívásnak köszönhető sikerek elfelejtették vele. A vívás olyan anyagi helyzetet biztosított, hogy anyagilag nem kellett nyomorognia. Állítja szerencséje volt az életben. Ozorai volt a mestere. Aki csodálatos ember volt fegyelemre, tisztességre, becsületre tanította növendékeit. Tőle tanulta meg: pontosság – udvariasság. Amikor Uray Zoltán megnyerte a kupát, mert első lett az országban örömmel dicsekedett el a mesterének, aki annyit mondott: rendben van, vetkezz le. Tovább kell keményen dolgozni. Csak a komoly munka hozhat eredményeket.
Ez a fiatal Zoltánba megmaradt. De nem marad a sport területén, mert pályaválasztás tekintetéből a maga nemében egy páratlanul szép és érdekes szakmát választott, amely hozzájárul az emberiség szenvedéseinek könnyítéséhez és bizonyos esetekben gyógyításához.
Biológus lett. Közben, mint vívó megjárta a Helszinki olimpiát majd az azt követő világbajnokságot. Elvégezte a vívó mesteri kurzust, de ez a pálya nem elégítette ki őt. A biológia világa, számára izgalmasabbnak, érdekesebbnek bizonyult. A laboratóriumok csendjében a tudomány világának változatosságában sok örömöt kapott. Szántai János Magyarországon végzett biológus egyébként vívó társa, bevitte a kórház laboratóriumába. Ez meghatározó volt számára. Budapesten tanult metodikával, tudással és hozzáállással, példamutató lett a fiatal Zoltánnak.
Dr. Holán Tibor volt vívó, radiológus, egyetemi tanárt megalapította Kolozsváron Románia második Nukleáris Orvosgyógyászati Laboratóriumát. Szántai János itt kollegája lett. A csapat, mely összeállt nem mindennapi volt. Nem csak a felkészültségben, de gondolkodásban is közel álltak egymáshoz, és itt bizonyosodott be, mekkora szerencse az egy ember életében, ha munkatárasai munkahelyén nem csak kollegák, de emberek is tudnak maradni.
A kutatás világánál izgalmasabb világ számára nem létezik. Az intézet egy olyan területen dogozott, melyet addig Romániában csak Bukarestben kultiváltak. Kolozsvár egyetemi város, és az orvostudomány tisztában van azzal, hogy a betegségek megoldásában a biológia, vezető szerepet kap. Nem egy egyetemi tanár fordult kéréssel hozzájuk, kísérletezéseik alkalmából. Jöttek a fiziológiások a fiziopatológusok, a sebészek, belgyógyászok. Tevékenységük az egész orvosi karral kapcsolatos volt. Minden szakmában lehetett izotópokkal valamit tenni. Ami új utat nyitott, újdonságot hozott. Pállfy professzortól tanult meg állatokkal bánni, állatokat operálni. Mikor 10 év Holán iskola után felkerült az Onkológiára ott elcsodálkoztak, hogy tud az állatokkal, egerekkel, patkányokkal bánni. Nagyon sokat jelent, bekerülni egy olyan miliőbe, ahol mindenki jó szakember. Lehet tanulni egymástól. Abban az időben az onkológia kórház Románia egyik legmodernebb intézete volt. Egy kitűnő gárdával. Chiricuta professzor az intézetben katonai fegyelmet tartott, mióta ő meghalt ez az intézmény csak lefele halad. Nagyon jó emberanyaga van, de megjelentek a csoportok, akik vagy x vagy y felé húznak. Egy hatszáz emberes intézetet vezetni nem könnyű.
Mindennek dacára maga az onkológiai intézet hihetetlen lehetőségeket biztosított. Vetekedett egy budapesti vagy párizsi intézettel. Ott volt a Nukleáris Orvos gyógyászati Laboratórium. Izotópokkal logikus hogy Uray dolgozott. Ott volt a rádió terápia, a két kobalt ágyú. A röntgen készülékek. Volt egy hatalmas állatház. Amint mondja: „Hiába vannak ragyogó ötleteid, ha nincsen egered és nincs, mivel besugarazd őket. Nekem óriási szerencsém volt. Az ember élte attól függ, kikkel kerülsz kapcsolatba. Mint fiatal kezdő első dolgozatom Ioan Baciu professzorral, aki később az egyetem rektor lett. Akkor ő volt a fiziopatológia főnöke.
Tehát a dolgozat sorrend Ioan Baciu, Hollán Tibor, Szántai István és Uray Zoltán. Ennél jobb kezdést elképzelni sem lehet, a mi viszonyaink között. Státusszimbólumot jelentett, hogy a doktori dolgoztomban két fejezet radioizotópokkal foglalkozott. Az abban az időben olyan volt, mint ha ma molekuláris biológiai módszerekkel megcsinálsz valamit. A tudományban is mindig vannak ilyen top módok.
A tudomány hatalmas léptekkel halad a maga utján. De ehhez egy olyan infrastruktúra kell, mely lehetővé, tegye az emberek kísérletező kedvének megtartását, fejlesztést és főleg finanszírozását. A tudományban is vannak divat jelenségek és létezik a csillogás is, ami ebben az esetben nagyon sokat jelent. Ezért sokan még karrierjük csillogtatása érdekében elkövetnek tudományos turpisságokat. Egyébként, amint elmondta most írt egy cikket, melynek címe: Gondolatok a tudományos kutatás néhány etikai kérdéséről (Csalások, hamisítások, plagiarizmus és elfogultság a tudományos kutatásokban) Nem csak a saját tapasztalatait használta fel, hanem összeszedett jó dosszárnyi adatot. Melyekből kiderül milyen hihetetlen csalások, szélhámosságok vannak a tudományban. Miért? Azért, mert ma már a tudomány 99 százalékban anyagi, társadalmi előnyöket jelent. Karriert jelent. Ezekért az emberek hajlandók kicsit javítani az eredményeiken.
Ezért a tudományos életben, amit nem tudsz reprodukálni, nem ér semmit. Ma már minden valamit is érő felfedezés fenn van a világhálón, ez nem mindig volt így. Ez azt jelenti, hogy azon szakmai területen, melyen dolgozol otthon, kell lenni. Ennek és a szerencsémnek köszönhetem, hogy a világon először én hoztam ki antidepresszív anyagoknak sugárvédő hatását.
-A ’89-es események után a Romániában élő magyar származású kutatók mennyire tudtak élni a lehetőségekkel?
– Azok, akinek ki voltak már építve a magyarországi kutatóhelyekkel a kapcsolatok, azoknak felajánlották. Mint például nekem is felajánlották minden hónapban egy- egy kutatót fogadnak. Nálam az intézményben a kollegáim nálam iratkoztak fel a budapesti és szegedi kutató laboratóriumokban való tevékenységre. Én a listát összeállítottam és elküldtem ez, és ez ezzel foglalkozik, mikor tudjátok őket fogadni? Ez olajozottan működött három-négy évig, majd lelassult. Igazgató cserék lettek és ez valahogy átment az egész egy olyan rendszerbe, hogy mindenki saját maga rendezi ez irányú dolgait. Mindenki magkapta a maga kis kapcsolatait jobbra, balra. A legjobb embereim elhagyták az országot és ma már komoly pozíciókat, töltenek be külföldi tudományos intézetekben.
- Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újra alakulása a Te véleményed szerint mit jelentett?
- Nagyon sokat jelentett, meg kell nézni az előző éveket. Ekkor megjelent 110 dolgozat. Ebből a 110 dolgozatból kettő volt magyarul írva. Ami a Vásárhelyen megjelenő Orvosi Hírmondóban jelentek meg. A többi mind románul jelent meg. A jobb dolgozatok megjelentek angolul, németül és franciául. Tehát magyar tudományos élet jóformán nem volt.
Ezt lendítette fel az újonnan megalakult EME. Volt egy bizonyos tudománynépszerűsítés, amit zárt körben műveltek, népi egyetem címmel. Ehhez a régi nagyok nagyon komolyan álltak hozzá. Minden hónapban volt egy magyar előadás és a nép is bejött ezekre az előadásokra. A nagy öregek kihaltak, az után pótlás nem viszonyult annyira, legyen egy magyar nyelvű, szellemiséget képviselő iskola. Ez csendesen elsorvadt. Az is igaz, ma már Kolozsváron vannak olyan napok mikor négy-öt kulturális jellegű előadások, vannak. A diákság nem jár ilyen jelegű előadásokra ők mindent, megkapnak az egyetemeken és az Interneten. A tudományos előadásoknak keményen befütyült az Internet.
A tudományos életben az információ áramoltatás hihetetlenül fontos. Tudjam, mi történik szakterületemben. De a szakterületem is tudja eredményeim. Kolozsváron van két egyetem a Babeş– Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia- EMTE ahol magyarnyelven is, lehet tanulni, és diplomát szerezni. Ennek meglesznek az eredményei.
– Te hogy lépnél annak érdekében, hogy az a kumulált tudás, ami Erdélyben felhalmozódott valamilyen formában az, a világban élő ifjúsághoz eljusson?
Végző soron az egyetemi alkalmazottaknak a feladata lenne ez. De ehhez komoly anyagi támogatás kell. A civil egyesületek, szervezetek szintén sokat tehetnének ezen a területen. Ebben a vonatkozásban az ifjúság részéről is kellene, legyen egy bizonyos fokú nyitottság. De ez már neveléstől is függ. Rajtunk és rajtuk áll minden.
Csomafáy Ferenc. erdon.ro

A sajtó válságáról
Nagyon úgy tűnik, hogy a sajtóban dolgozó kémek és ügynökök (ön)lelepleződésének évét éljük, és ezekből feketén-fehéren kiderül: nemcsak a posztkommunista országokban – mint például Románia –, hanem a stabil demokráciákban is beszerveztek-beszerveznek újságírókat a szolgálatok.
Ezeken a hasábokon már írtam a legnépszerűbb román televíziós újságíró, Robert Turcescu önleleplezéséről: a bukaresti kolléga évekig a román katonai hírszerzés fedett tisztje volt. Lapunk hétvégi Magazinjában jelent meg egy cikk a Cotidianul újságírójának, Daniel Befunak a beszervezési kísérletéről: a hírhedt Securitate jogutódjának is tekinthető SRI próbálta őt beszervezni alig öt évvel ezelőtt, miközben Romániában törvény tiltja a sajtóban dolgozók – és mellettük a politikai pártok tagjai, valamint az ügyészségen dolgozók – beszervezését.
Sejtettük, de eddig nem volt rá közvetlen bizonyíték, hogy a szolgálatok nemcsak a régiónkban aktívak, hanem azokban az országokban is, ahol a demokráciának jóval stabilabb hagyományai vannak, mint errefelé. Idén szeptemberben jelent meg Németországban a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori külpolitikai szerkesztőjének, Udo Ulfkottének a könyve, amely egy csapásra az eladási listák élére katapultálta magát, mégsem lehet recenziókat olvasni róla a német sajtóban. A Megvásárolt újságírók – Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát? című kötetről magam is csak Lovas István kollégám Facebook-oldalán olvastam, aztán szombaton mi is interjút közöltünk a német zsurnalisztával, és beszélgetett vele a Hetek című hetilap is.
Udo Ulfkotte tizenhét esztendeig volt a híres és mértékadó FAZ szerkesztője, egy ideig haditudósítója is a Közel-Keleten. Olvasói nem, de a főnökei tisztában voltak azzal, hogy újságírói pályájának kezdetétől fogva kapcsolatban van a német hírszerzéssel. Elmondta beszervezése körülményeit is. Még diák volt a Freiburgi Egyetemen, amikor a nyári szünetben meghívták egy kurzusra a Kelet és a Nyugat konfliktusáról. Ideális feltételeket kínáltak egy anyagiakkal nem túl jól eleresztett diáknak: ingyenes program, a szállodát is fizetik, napidíjat, sőt a végén még 150 márkát is adnak annak, aki a kurzust elvégzi. Akkor még nem tudta, hogy a vendéglátók a német titkosszolgálat munkatársai voltak, akik a két hét alatt alaposan felmérték a diákokat, és a tehetségeseknek a kurzus végén együttműködést ajánlottak. A Szövetségi Hírszerző Szolgálattal (BND) való kapcsolat igen gyümölcsözőnek bizonyult, számos előnyt biztosított a fiatal újságírónak: külföldi utakat, exkluzív interjúk lehetőségét, gyors szakmai előmenetelt. A történet legmegdöbbentőbb eleme nem is ez, hanem a tény: az Udo Ulfkotte név alatt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkek egy részét nem a szerző, hanem maga a német titkosszolgálat írta. A megbízásnak van egy másik elgondolkodtató oldala is: néha megmondták neki, miről nem szabad egyetlen sornak sem megjelennie.
A német zsurnaliszta szerint a titkosszolgálat nem kémkedést várt el tőle, hanem nyílt propagandát. „Nagyon szégyellem azt, amit a nagyra becsült Frankfurter Allgemeine szerkesztőségében munkaként végeztem. Szégyellem magam érte. Akiknek dolgoztam, mindvégig tudták, mit csinálok. Az igazságnak pedig napvilágra kell kerülnie” – fogalmazott lapunkban. Ő ugyan nem Magyarország-szakértő, de az az érzése, hogy az országunk elleni médiatámadások nagy része a hozzá hasonlóan megvásárolt kollégáinak tollából származik, akik megrendelésre írják a cikkeiket. A lehetséges megrendelőkről szólva Sorost, a Bilderberg-csoport tagjait, a David Rockefeller által alapított Trilaterális Bizottságot és egyéb transzatlanti szervezeteket említette meg. Könyvébe egyébként Ulfkotte táblázatokat is szerkesztett, hogy megmutassa, Németország legnagyobb médiumainak vezetői és elit újságírói név szerint mely lobbiszervezetek tagjai vagy mely szolgálatokhoz vannak bekötve. Arról is beszél, hogy a „független” közszolgálati ZDF televízióban majdnem minden szerkesztőnek párttagkönyve van. Mindezek után érthető a német média hallgatása a bestsellerről – Udo szerint egyébként a német sajtóban megjelenő anyagokra a legnagyobb befolyást a hazai titkosszolgálat mellett az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja.
Sokszor írtam arról: jó lenne tudni, hogy a hazai sajtóban ki kinek dolgozik még a saját munkahelyén túl. És itt az idő arról is beszélni, hogy sokat utazó újságíróként valószínűleg magam is felkeltettem több szervezet és szolgálat figyelmét. Főleg az első észak-koreai utam után szaporodtak meg az ebédmeghívások, amikor többen árultak el az átlagosnál élénkebb érdeklődést az általam látottak-fényképezettek iránt. Ilyenkor persze nem úgy kezdődik a megkeresés, hogy „Jó napot kívánok, mi vagyunk a titkosszolgálat”, hanem egy udvarias hívással, vagy levélben azt javasolják, találkozzunk egy kávé vagy kellemes ebéd mellett és beszélgessünk, mindkettőnk hasznára. Egy újságíró a forrásoktól kapott információkból él, ezért öngyilkos módszer minden meghívást lemondani – soha nem tudni, miből lesz a következő nagy sztori. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet kibújni a nyilvánvaló beszervezési kísérletek alól – én azt a megoldást választottam, hogy mindenkinek örömmel átadom az útjaimról megjelent újságcikkek fénymásolatát (ez egyébként is megvan már nekik), de az út során készült többi felvételt-jegyzetet nem.
A másik dilemmahelyzet a külföldi utakra való meghívások elfogadása vagy elutasítása. A meghívó nyilván akar valamit, ugyanakkor a magyar sajtó jelenlegi anyagi helyzetében a külföldi utak lehetőségei beszűkültek – a lapok nem tudják, nem akarják kifizetni a magas költségeket. Ilyenkor marad az ember belső erkölcsi tartása: megpróbál kiegyensúlyozottan írni annak az árán is, hogy többet legfeljebb nem hívják meg. Arra is volt példa, hogy alapos háttéranyagokat kaptam követségi munkatársaktól más, velük konfliktusban álló országok lejáratására – ezek nagy része alaposan dokumentált, tényeket tartalmazó dosszié volt, mégsem született cikk belőle. Ugyanakkor nem lehet minden kapcsolatot felszámolni sem, mert néha valóban érdekes, a világ sorsát előremozdító írások születhetnek azokból az anyagokból, amelyre valaki szándékosan hívja fel a figyelmemet. És akkor még nem beszéltünk a politikusok által szállított dossziékról egymás lejáratására (nekem személy szerint nagy szerencsém, hogy igen ritkán foglalkozom belpolitikával), az üzleti érdekből megfogalmazott cikkekről és a sajtóban is eluralkodott korrupció más válfajairól. Ne gondoljuk, hogy csak a politikai újságírás fertőződött meg: a megvásárolt bulvárcikkektől a manipulált gazdasági sajtón át egészen a sportig bezárólag minden területen nagy a baj – jó szívvel már azt sem merném állítani, hogy a horoszkópban és a keresztrejtvényekben biztosan nem találnak hátsó szándékot.
Mindezek tükrében egyértelmű, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben az olvasó van, aki a legtöbb esetben fizet egy adott sajtótermékért. Jóindulatával, jogos tájékozódási szándékával alaposan visszaélve manipulációt adnak a pénzéért, de ezt alapos, tényfeltáró, „független” írásnak álcázzák. Amikor a példányszámok zuhanásán, a nyomtatott sajtó szűkülésén sóhajtozunk, a saját magunk által okozott hitelvesztést sem árt belekalkulálni.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet

Őrséggel harcolnak a famaffia ellen!
A politikusok is sok gondot okoznak erdőügyben is – mondja lapunknak egy szakember. Emellett további újdonságokat tudtunk meg az új próbálkozásról: ezúttal az Erdészeti Őrségek felállításával és bevetésével küzdenének a maffiává nőtt fatolvaj-bandák ellen. Nemzetközi tanácskozás volt Félixen.
8,8 millió köbméter fát vágnak ki illegálisan Romániában minden évben. Ezt Graţiela Gavrilescu környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter közölte, amikor bejelentette: Erdészeti Őrséget hoz létre a kormány. Erről az ügyről is tudakoltunk részleteket, ugyanis újabb nagyszabású, nemzetközi erdészeti tanácskozás volt nálunk, Félixfürdőn. Pénteken ott tartotta idei egyeztetését az Erdészek Európai Tanácsa (CEF – Council of European Foresters), az Európai Erdészeti Szakértők Konzultatív Csoportja (AGFEE), és a romániai Consilva erdészeti konföderáció. De igazából nem csak ezek a szervezetek, hanem lényegében az összes erdészeti csúcsvezető eljött Romániából csakúgy, mint Németországból, Magyarországról, Ukrajnából, Törökországból, Moldova Köztársaságból.
Stratégia és tolvajok
Így ott volt az Állami Erdészeti Igazgatóság, azaz a Romsilva vezérigazgatója, Adam Crăciunescu is. Ő adott interjút lapunknak a tanácskozás helyszínén. Mint kérdéseinkre elmondta, a fő téma az Európai Erdészeti Stratégia volt – ezt ugyanis a klímaváltozás miatt is módosítani kell, továbbá az egyes államokban (így Romániában a fatolvajlás miatt) felmerülő gondok miatt is. Jövő héten lesz egyébként az Erdészeti Világkongresszus, ott is felmerül a téma, és ezt igyekeztek előkészíteni most, Félixfürdőn. S hogy mi ez egyáltalán? Nos, a jelenleg érvényes Európai Erdészeti Stratégiát 2013-ban fogadták el, és mivel az EU-ban nincs közös erdészeti politika, az ágazati érdekérvényesítés kiemelt eszköze a stratégia. Céljai többrétűek. Kimondja: “biztosítani kell, hogy az EU valamennyi erdejét bizonyíthatóan fenntartható erdőgazdálkodási elvek alapján kezeljék, valamint, hogy növekedjék az EU hozzájárulása az erdőgazdálkodás fenntarthatóbbá tételéhez és az erdőirtás visszaszorításához.”
Mi van konkrétan?
Na igen, az erdőirtás: Romániában az illegális kitermelés a legnagyobb gond e téren, sok éve. Erről is kérdeztük Adam Crăciunescut, aki szerint “A romániai fafajták közül több igen gyorsan nő, nagy hozamú, így a külföldi piac egy részét is el tudjuk látni innen. Összességében Európa is elég híres exportőr. Nekünk itthon sincs félnivalónk, ameddig csak annyit termelünk ki, amennyit pótolni is tud a természet és az ember. Nálunk, a romániai állami erdőgazdálkodásban, azaz a Romsilvánál részletes számítások nyomán végezzük a kitermeléseket, és vigyázunk. Ki kell azonban mondanom, hogy a nagy gondok a magán erdőkerületek által kezelt erdőségek esetében vannak. Már a világháborúk előtt, de még utánuk is egy darabig egészen jó volt itt az erdőgazdálkodás. Ám az utóbbi jópár évben a bűnözési hullám ide is lecsapott. És ennek hátteréhez tartozik az is, amit nagyon sajnálok, nevezetesen, hogy a témakör sokszor politikai tényezők szintjére terelődik át. Sok esetben politikusok döntenek ilyen kérdésekben, anélkül, hogy értenének hozzá. És akkor inkább mindenféle érdekek mentén hoznak döntéseket, már a visszaszolgáltatásokkor is csoportokat, önkormányzatokat favorizálnak. Akik aztán nem tudják megfelelően kezelni az erdőket. Itt, Bihar megyében is van ezekre példa. Vannak aztán azok, akik ráteszik a kezüket az erdőkre, és továbbadják azokat, kivágásra. Ráadásul az elmúlt 25 év során a törvények sem voltak következetesek. Most talán jöhet valamicske változás, mert döntés született az Erdészeti Őrség létrehozásáról. A vonatkozó kormányhatározat megvan, és pár napon belül az új hatóság hatáskörét is meghatározhatják. Aztán kezdődhet az alkalmazottak kiválasztása.” Értesüléseink szerint egyébként Bihar megye azon megyék között van, ahol a legkevesebb alkalmazottja lesz az Erdészeti Őrségnek. Erre a felvetésünkre azonban Adam Crăciunescu így válaszolt: “Nem. Legalábbis még nem határozták meg a keretszámokat. De mindenképpen minden megyében az dönt majd, hogy hol mekkora erdős terület van”.
Egyébként az Erdészeti Őrségnek a tervek szerint körülbelül ezer alkalmazottja lesz országosan, a hatóság működtetése pedig mintegy 500 millió lejes pluszköltséget jelent az államnak idén. Az őrség létrehozásáról a Környezetvédelmi Minisztérium dolgozott ki sürgősségi rendeletet, miután a Legfelső Védelmi Tanács nemzetbiztonsági kérdésnek minősítette az illegális fakivágásokat. A sürgősségi rendeletben az új őrség létrehozását azzal indokolják, hogy Romániában évente 8,8 millió köbméter fát vágnak ki törvénytelenül, ez pedig az országban kitermelt famennyiség egyharmadát jelenti. Az új alakulat célja az illegális erdőkitermelés visszaszorítása, de a kormány nem határozott meg pontos célértékeket.
Munkahelyteremtő fa
A félixfürdői nemzetközi tanácskozás elnökségének tagja volt a Németországot képviselő Barbara Koch is, a Freiburgi Egyetem erdészeti karának reprezentánsa. Őt arról kérdeztük, miről beszéltek még az egyeztetéseken. Elmondta: „Az új és fejlődő, úgynevezett biogazdaság is szóba került. Ennek alapvető eleme az erdészet, és az erdőterületek terjesztése, fejlesztése. Manapság, amikor már megújuló energiaforrásokat keresnek egyre több helyen, kezdik felfedezni, hogy a fa egy ilyen lehet. Ez most nagyon aktuális téma. Még az Európai Bizottság is figyel erre, és nagyon sok pénzt pumpál ennek a támogatásába. Mi, a mi szakmai szervezeteink is szeretnénk részesedni ebből, erről is egyeztettünk. Emellett a faipar szociális aspektusáról is szó volt. Közérthetőbben arról, hogy a legális faipar egyre több munkahelyet teremt. És még többet fog, mivel a fa, mint megújuló energiaforrás lassan egy külön iparágat teremt majd magának”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro