A volt Talajjavító Hivatal (OIF) egykori igazgatója, a 2002-ben elhunyt Vécsey László mérnök tiszteletére emléktáblát avattak fel október 7-én Csíkszeredában. Az emléktáblát Darvas Kozma József római katolikus esperes szentelte fel, aki magyar és román nyelven mondott imát az elhunyt lelki üdvéért. /Vécsey Lászlóra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./

Magyar személyt neveznek ki a pénzügyőrség élére
Összesen tizenkét országos intézmény és állami gazdasági társaság – többek között a Pénzügyőrség és a TAROM – vezetői tisztségét alkudta ki hétfő este koalíciós partnerétől az RMDSZ a Demokrata–Liberális Párttal folytatott tárgyalásokon.
A koalíciós partnerekkel folytatott tárgyalások egyik résztvevőjétől, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök elmondta, részben olyan intézményekről van szó, amelyek élén jelenleg is RMDSZ által javasolt vezető áll. Ugyanakkor sikerült „visszaszerezni” olyan hivatalokat, amelyeket korábban – a Tăriceanu-kormány idején – már vezetett RMDSZ-es tisztségviselő.
Az egyeztetések révén az RMDSZ javasolhat vezetőt a kormányfőtitkársághoz tartozó Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala élére, így megtarthatja tisztségét Markó Attila, aki már öt éve vezeti az intézményt. Várhatóan nem történik változás az Országos Tankönyvkiadó élén sem, amelynek vezérigazgatója 2005-től az RMDSZ által javasolt Dáné Károly.
Szintén az RMDSZ kötelékében marad az Országos Urán Társaság, melynek élén jelenleg Vajda Borbála volt szenátor áll. A „visszaszerzett” intézmények sorába tartozik az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal, amelyet korábban évekig az RMDSZ-es Varga Gábor vezetett.
Az újonnan szerzett hivatalok egyike egy „rettegett” intézmény, a Pénzügyőrség, illetve egy másik, szintén büntetésekre szakosodott hatóság, a Környezetvédelmi Őrség. RMDSZ által javasolt személy vezetheti ezentúl az Országos Levéltárat is. A kisebbik kormánypártnak jutó „egzotikusabb” intézmények közé tartozik az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, az Országos Talajjavító Hatóság, illetve az Országos Vetőmag-minősítő Felügyelőség.
Alku tárgyát képezte a koalíciós partnerek között az állami kézben lévő nagyvállalatok, gazdasági társaságok vezetésének elosztása is. Eszerint az RMDSZ-nek a román légitársaság, a TAROM igazgatói posztja jutott, más források szerint egy repteret irányító társaság.
A hétfő esti egyeztetéseken szintén jelenlévő Tánczos Barna elmondta: az intézményvezetői tisztségek elosztása még nem ért véget, az aligazgatói posztokról újabb tárgyalási forduló várható a koalíciós partnerek között. „Aligazgatói tisztséget szeretnék szinte valamennyi olyan országos intézményben, amelynek vezetését nem kaptuk meg. Emellett további igazgatói posztokat is szeretnénk, mert az eddig kialkudott tizenkét funkció nem felel meg az RMDSZ 12,8 százalékos kormányzati súlyának” – magyarázta a regionális fejlesztési államtitkári tisztségre jelölt politikus. Forrás: manna.ro

Kolozsváron is megegyeztek a tisztségekről
Január 20-án, azaz tegnap járt le a határidő, amit a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és az RMDSZ területi szervezetei kaptak, hogy helyi szinten is megkössék a koalíciós megállapodásokat, és megegyezzenek a megyei dekoncentrált intézmények vezetői tisztségeinek az elosztásáról. Ami Kolozs megyét illeti, László Attila a Szabadságnak elmondta: a demokrata-liberálisokkal sikerült megállapodniuk abban, hogy az RMDSZ a magyarság részarányának megfelelő intézményvezetői tisztséget kapjon. Ezek szerint az RMDSZ 6 igazgatói, 21 aligazgatói és 9 alsóbb szintű poszt várományosa Kolozs megyében, tájékoztatott az RMDSZ megyei elnöke, aki egyelőre nem volt hajlandó el árulni, hogy pontosan milyen tisztségekről is van szó.
László Attila közölte: elsősorban azoknak a funkcióknak a visszaszerzéséről van szó, amelyeket korábban az RMDSZ elveszített, de olyan intézmények is szóba kerültek, ahol a szövetségnek eddig nem voltak képviselői. Kolozsvár alpolgármestere elmondása szerint az egyeztetések az elkövetkezőkben is folytatódnak.
Szilágy megyében az RMDSZ-nek szintén a régió magyar lakosságának arányának megfelelően 5 igazgatói és 7 al igazgatói poszt jutott. Ezzel szemben Beszterce-Naszód megyében nem sikerült dűlőre jutniuk a PD-L és az RMDSZ vezetőinek, a két párt közötti tárgyalások folytatódnak.
Úgyszintén tegnap Niculescu Tónit, az RMDSZ jelöltjét a román külügyminisztérium államtitkárává nevezték ki. Az erről szóló miniszterelnöki határozat a Hivatalos Közlöny szerdai számában jelent meg. Niculescu 2005–2009 között hasonló tisztséget töltött be a tárcánál, majd 2009-ben a külügyminisztérium diplomáciai tanácsosa volt.
Az Új Magyar Szó információi szerint a hétfő esti tárgyalások során megegyezés született a két kormánypárt között arról, hogy továbbra is az RMDSZ „hatáskörében” maradt az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezető tisztsége, amelyet ezután is Markó Attila tölt be. Hasonló a helyzet az Országos Tankönyvkiadóval is, amelynek élén a 2005-ben kinevezett Dáné Károly marad, és szintén a szövetségé az Országos Urán Társaság igazgatói tisztsége, amelyet Vajda Borbála volt szenátor tölt be. „Visszakerült” az Országos Szabadalmi és Védjegyhivatal, az újonnan szerzett intézmények: Pénzügyőrség, Környezetvédelmi Őrség, Országos Talajjavító Hatóság, illetve az Országos Vetőmag-minősítő Felügyelőség, és nem utolsósorban a román légi társaság, a TAROM igazgatói posztja.
Kovács Péter ügyvezető alelnök lapunknak elmondta: további tárgyalások várhatók az országos intézmények aligazgatói, alelnöki tisztségekről. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

Újabb hivatalok az RMDSZ-nek
Megjelent a Hivatalos Közlönyben, ezzel hatályba lépett az a miniszterelnöki rendelet, amelynek értelmében Ladányi Árpád Csaba elfoglalhatja a pénzügyőrség országos vezérigazgatói tisztét. Az RMDSZ vezérkara a koalíciós tárgyalások alapján megkapott egyéb állami közintézmények vezetőire is javaslatot tett. Eszerint Incze Zoltánt jelölte az Országos Talajjavító Hivatal vezérigazgatói tisztségének betöltésére, Nagy Mihályt az Országos Levéltár, Gombos Csabát a Tarom légitársaság élére állítaná, Nagy Józsefet az Országos Környezetvédelmi Ügynökség elnökének, Kovásznai Sándort a Romániai Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Hivatala, Kocsis Andrást pedig az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség vezérigazgatójának jelölte. Forrás: Erdély.ma

Gombos Csaba a Tarom élén
Már csak Radu Berceanu szállításügyi miniszter aláírása hiányzik ahhoz, hogy az RMDSZ által javasolt Gombos Csaba foglalja el Románia légitársasága, a Tarom vezérigazgatói tisztségét. A negyvenéves, közgazdász végzettségű Maros megyei tanácsost a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT) a hétvégén nevesítette a posztra.
Az RMDSZ operatív döntéshozó testületének a területi szervezetek által javasolt, összesen négy személy közül kellett kiválasztania a legalkalmasabbat. A jelöltek azonban előbb átmentek az ügyvezető elnökség előzetes rostáján, így végül csak kettejük neve került a SZÁT asztalára.
„Mindkét jelöltet meghallgattuk, s Gombos Csabát alkalmasabbnak ítéltük a posztra” – magyarázta lapunknak Kovács Péter ügyvezető alelnök, a SZÁT tagja, aki nem kívánta megnevezni a másik meghallgatott jelöltet.
Gombos Csabát külföldön érte el az a hír, hogy a Tarom vezérigazgatói tisztségének várományosa lett. „Jó érzés, hogy megbíztak bennem” – kommentálta jelölését az ÚMSZ-nek.
Kérdésünkre elmondta, korábban még nem dolgozott a légi fuvarozáshoz kapcsolódó területeken, ám meglátása szerint az anyagi gondokkal küszködő országos légitársaságnak elsősorban jó menedzserre van szüksége.
„Nekem már van tapasztalatom a krízismenedzsmentben” – mondta Gombos, aki jelenleg a kábeleket gyártó marosvásárhelyi Romcab vállalat vezérigazgatója. Tájékoztatása szerint amióta átvette a cég vezetését, az évi forgalom hatmillió dollárról huszonötmillió dollárra nőtt.
„A Romcab a vezetésem alatt három év alatt piacelső lett. Természetesen nem ígérem, hogy ezt a Taromnál is rövid időn belül el tudom érni. Munkámat azzal kezdem, hogy megvizsgálom, melyek a légitársaság gyenge pontjai, mi okozza tetemes veszteségeit” – magyarázta Gombos Csaba, utalva arra, hogy a Tarom 21 millió eurós veszteséggel zárta a tavalyi évet.
A vezérigazgató-jelölt életrajzának akadnak kellemetlen mozzanatai is. Tavaly az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) panaszt emelt ellene hamis nyilatkozattétel gyanújával, ám a vádhatóság megalapozatlannak találta a vádakat. Az ANI szerint Gombos vagyonnyilatkozatában nem tüntetett fel egy több mint 1800 négyzetméteres marosvásárhelyi telket, egy háromszobás, összkomfortos tömbházlakást, valamint egy Mercedes márkájú személygépkocsit.
A hatóság panasza akkor született, amikor Gombos az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki tisztségét is megpályázta. „Amint annak idején is elmondtam, a lakásom 69,59 négyzetméteres felülete helyett véletlenül 59 négyzetmétert tüntettem fel. Másrészt az ANI által úgymond kinyomozott, de a vagyonnyilatkozatban nem szereplő 1800 négyzetméteres telkemet és a Mercedesemet még 2004-ben eladtam. Erről az ügyészek is meggyőződtek, így nem kezdeményeztek bűnügyi eljárást” – nyilatkozta tegnap lapunknak a megyei tanácsos.
Egyébként Gombos Csaba neve sportberkekben is ismert. Korábban világbajnoki címet szerzett a keleti harcművészetek egyik válfajában, a wu-shuban.
A Tarom légitársaság vezérigazgatói posztját jelenleg Ruxandru Brumariu tölti be, akit a PSD–PD–L-kormány idején neveztek ki a tisztségre. Érdekesség, hogy Ruxandru Brumariu apja, Nicolae Brumariu 1995-96 között szintén a Tarom vezetője volt. tagja
SZÁT: még két jelölés hátravan a tizenkettőből
A Tarom vezérigazgató-jelöltje mellett további öt országos hatóság és ügynökség vezető pozíciójának várományosát nevesítette hétvégén a SZÁT. Eszerint Nagy Mihályt jelölték az Országos Levéltár, Kocsis Andrást az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség, Nagy Józsefet az Országos Környezetvédelmi Ügynökség, Kovásznai Sándort a Romániai Hagyományos és Környezetbarát Termékek Országos Hivatala és Incze Zoltánt az Országos Talajjavító Hivatal élére.
Kovács Péter ügyvezető alelnöktől megtudtuk, majdnem minden posztra több jelöltet is meghallgattak. A SZÁT még két nevesítéssel adós. Az RMDSZ vezető testülete várhatóan a következő ülésén dönt arról, kit jelölnek az Országos Építkezési Felügyelőség, illetve az Országos Urántársaság élére. Mint ismert, az RMDSZ a koalíciós partnerrel folytatott alkudozások nyomán összesen tizenkét országos ügynökség és hatóság, illetve állami vállalat vezetői tisztségét kapta meg. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

Borbély: véglegesítettük Románia árvízvédelmi stratégiáját
Komplex vízgazdálkodási és árvízvédelmi hatóság alakult a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium keretén belül.
2010 meteorológiai szempontból egy olyan év, amely rácáfolt az eddigi statisztikákra. Eddig ritkán tapasztalt mennyiségű csapadékkal kellett megküzdenie egész Európának. A szomszédos országokban május-júniusban voltak nagy esőzések. A Romániai Vízügyi Hatóság szakembereinek ilyen körülmények között sikerült akkor mederben tartaniuk a folyókat – fogalmazott be Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter július 15-i bukaresti sajtóértekezlete alkalmával hozzátéve: a felhőszakadások során lehullott nagy mennyiségű csapadék okozta a legnagyobb gondot Dorohoion is és a többi árvíz sújtotta területen is. Ilyen esetekben sajnos semmilyen stratégia nem segít, ilyenkor a lakosságnak el kell hagynia az adott területet
Amint átvettem ezt a minisztériumot, azonnal elkezdtem sürgetni, hogy mielőbb véglegesítsük a már egy éve készülő rövid, közép- és hosszú távú országos vízgazdálkodási és árvízvédelmi stratégiát. Egy év konzultáció után véglegesítettük a dokumentumot, véleményem szerint két-három héten belül a kormány is elfogadja Románia árvízvédelmi stratégiáját – hangsúlyozta Borbély László.
A Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium nem most kezdett el intézkedéseket hozni. A Környezetvédelmi Alapból a 2010-2012-es időszakra még az év elején 437 millió lejt különítettünk el hidrológiai infrastruktúrára. Ebből az összegből idén 130 millió lejt fogunk költeni. Ugyanakkor prioritizáltuk a befektetéseket: leállítottuk azokat, amelyek kivitelezési terve öt évre szólt. Azok a befektetések jelentenek prioritásokat, amelyek idén, vagy jövőben fejeződnek be – hangsúlyozta a miniszter.
A tegnapi kormányülésen a kormány jóváhagyta Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium keretén belül egy olyan komplex vízgazdálkodási és árvízvédelmi hatóság létrehozását, amely az összes vízüggyel kapcsolatos feladat koordinálásáért felel – jelentette be Borbély kiemelve: addig nem tudunk megfelelő hatékonysággal dolgozni, amíg nem tartozik egy intézmény hatáskörébe az összes vízüggyel kapcsolatos feladatkör. Jelenleg a minisztérium szakemberei egy olyan kormányhatározattervezeten dolgoznak, mely alapján a minisztérium átvenné a gátak menedzsmentjét a Talajjavítási Hatóságtól. Nem helyes, hogy a Vízügyi és a Talajjavítási Hatóság is feleljen a gátak menedzsmentjéért. Ez utóbbi jelenleg a Duna mentén 1.110 kilométer gát karbantartásáért felelős – mutatott rá a környezetvédelmi miniszter.
A 70-es 80-as évek politikája hibás politika volt, helyre kell állítanunk a hazai folyók ártereit – mondta Borbély László kiemelve: vissza kell adni a folyóknak, ami a folyóké volt. Bizonyos tanulmányok szerint vannak olyan a folyóktól elvett agrárterületek, amelyek gyengébb minőségűek. Szeptemberig elkészül egy lista, amely tartalmazza azokat a mezőgazdasági területeket, amelyek visszaadhatók a folyóknak.
Az árvíz megelőzési stratégia prioritásai közül Borbély az újraerdősítési programot, valamint a védősávok létrehozását, és a vízmosások, talajcsuszamlások megállítást szorgalmazó befektetéseket említette. Míg 2009-ben a Romsilva 28 millió lejt költött újraerdősítésre, addig idén a Romsilva költségvetéséből 44 millió lejt különítettünk el ugyanerre a célra. A Környezetvédelmi Alapból idén további 85 millió lejt fordítunk hansoló jellegű befektetésekre – emelte ki a környezetvédelmi és erdészeti miniszter. 2012-ig befejeződik az árvízveszélyeztette települések feltérképezése is – mondta Borbély László. erdon.ro

A Szekuritáté hálójában a Király család
Király Károly volt háromszéki megyei pártitkár, a Ceauşescu-rendszer legendás ellenállója szeptember 26-án tölti 85. életévét. Testvére, Király István, szekusdossziéjának néhány részletével emlékezik a hetvenes és nyolcvanas évek családi üldöztetéseire, amikor a beépített besúgók és mikrofonok előtt nem volt titok. Az archív felvételen Király Károly Fazekas János egykori miniszter társaságában.
Király István
Tíz évig, 1977 és 1987 között tartott megfigyelés alatt Ceuşescu hírhedt állambiztonsági szervezete, a Szekuritáté. De lehet, hogy még ezt követően is, miután családommal 1988 januárjában hivatalosan áttelepedtünk Magyarországra. Legalábbis erre lehet következtetni abból a feljegyzésből, miszerint szükséges a további megfigyelésem. Ha van ilyen anyag, azt a SRI nem adta át a CNSAS-nak, így nem juthattam hozzá.
A megfigyelési dossziékat feldolgozó szerzők közül sokan úgy vélik, hogy ezeket az anyagokat fenntartással kell kezelni, mert nem minden szempontból megbízhatóak. Nem szeretnék senkivel polemizálni, de a 7 kötetből álló és több mint 2500 oldalt magába foglaló dossziém iratanyagának alapos áttanulmányozása után a fentiekkel ellentétes következtetésre jutottam. A „fiúk” igen alapos és a körülményekhez képest korrekt munkát végeztek: „3 D”-ben rögzítették a megfigyelt személyt, azaz családja, barátai, ismerősei életét, tevékenységét, gondolkodásmódját és kapcsolatrendszerét követték figyelemmel. A háromdimenziós megfigyelés hangot, írást és képet egyaránt tartalmaz. A hanganyagot írássá átalakítva közlik, a fényképek az írásos anyag kiegészítéseként jelennek meg.
Az ellenőrzés dimenziói
Az operatív technikai eszközök (TO) bevetése az átfogó, mindenre kiterjedő lehallgatást, a levelek felbontását és tartalmuk teljes vagy kivonatos feljegyzését jelentette. A megfigyeltnek teletűzdelték a lakását mikrofonokkal, és telefonbeszélgetéseit lehallgatták.
A második dimenziót a besúgók, kollaboránsok és ügynökök jelentései képezték. Ezek alapján készültek a tartótisztek, az ügyosztályok, az igazgatóságok és a megyei parancsnokok összefoglalói. Bármely megszerzett információ – ha áttételesen is kapcsolatba lehetett hozni a célszeméllyel – bekerült a nyilvántartásba. Ezért szerepel az én dossziémban is más megyékből származó információ és megszámlálhatatlanul sok személy neve függetlenül attól, hogy ismertem-e őket vagy sem.
Ameddig 1975. november 1. és 1980. november 30. között a Csíkszeredai Állami Levéltár vezetője voltam, elsőként a szászrégeni származású beosztottamat, Giurgiu Aurelt (konspiratív nevén „Dunăreanut”) állították rám. Két év múlva, a helyébe került Boar Liviut vagy meg sem próbálták beszervezni, vagy ellenállt a kísérletnek. Igaz, az intézménynél velem együtt mindössze öten dolgoztak. Amikor később a Hargita Megyei Munkaügyi Igazgatóságnál dolgoztam (1980. december 1.–1987. december 31.), a negyven alkalmazott közül három személlyel figyeltettek. Tájékoztatást kértek mindenről, saját kézírással. Kíváncsiak voltak, hogyan viszonyul hozzám a vezetőség, a munkatársaim, miről beszélgetünk, mi a véleményem az éppen aktuális bel- és külpolitikai eseményekről és intézkedésekről? A „Sabău”, a „Mureşan” és a „Stanciu” fedőnevű besúgók mellett más intézményektől beszervezett informátorok is jelentettek rólam, például a Hargita napilaptól egy rám állított újságíró, akinek „Fekete”, illetve „Botos” név alatt aláírt jelentéseire bukkantam a dossziémban. Akadt egy túlbuzgó gyermekgyógyász orvosnő is, aki a Jégpálya- negyedbeli egyesített gyermekorvosi rendelőben dolgozott – „Coman Zsófia” fedőnévvel volt nyilvántartva –, és a János Pált leváltó múzeumigazgató, „Áron” fedőnév alatt, valódi nevén Barabási László, aki 1944-ben született és 2013-ban halt meg. Ez utóbbiról érdemes több szót ejtenünk, mert nem hétköznapi kis besúgó volt. Annyira megbízhatónak tartották, hogy 1988-ban ügynökként átdobták Magyarországra azt követően, hogy Magyarország bejelentette, menedéket nyújt a romániai menekülteknek. A rendszerváltás után visszahívták, majd később újra visszaküldték, és a Magyarok Világszövetségének lett a munkatársa! Mindezekről a halálával kapcsolatban, az MVSZ Sajtószolgálatának 2013 július 16-i kommünikéjéből szereztem tudomást, amelyben felvázolták életútját. A világszövetség saját halottjának tekintette, és a Csíkszereda Kalász-negyedi köztemetőjében temette el. Sírja ott árválkodik egymagában, egy olyan parcellában, amelyet tudomásom szerint a város jövendőbeli díszpolgárai számára tartanak fenn.
Volt a szekuritátés megfigyelésnek egy harmadik dimenziója is, az úgynevezett szoros megfigyelés (filaj), a másik kétféle megfigyelési módszerhez képest azonban elenyésző mennyiségben. Itt már kiegészítésként fényképek is szerepelnek, amelyekre azért lehetett szükség, mert utcán, parkban vagy egy lokálban beszélgettem. Nem tudom, hogy általános gyakorlat volt-e vagy sem, de az én esetemben ezt mindig más megyékből érkezett szekus csapat végezte. Talán azért, mert a megyei szekuritátés tisztek nagy részét látásból ismertem. Léteztek korszerűbb megfigyelési eszközök is, például a filmfelvevő készülék, de esetemben ezt nem használták.
Tény, hogy azokban az időkben szervezkedni nem sokan mertek. Jómagam is mindig arra törekedtem, hogy ennek a látszatát se keltsem. Tudtam, hogy azonnal lecsap az állambiztonság. Hargita megyében is megtörtént, hogy szervezkedő csoportok tagjait sújtottak nehéz börtönévekkel. A legközismertebb politikailag elítéltek: Borbély Ernő, Buzás Balázs és Bíró Katalin.
Áttelepedésünk után Magyarországra, 1988 nyarán célszerűnek láttam 50 oldalnyi papírra vetni mindazt, amit fontosnak tartottam a kommunista Romániában átélt tapasztalatokról. Természetesen az idő sok mindent kirostált emlékezetemből, most viszont összevethetem az általam szubjektíven leírtakat az igen precízen dolgozó állambiztonságiak rögzített adataival. Vannak olyan epizódok, amire én jól emlékszem, de ezek a dossziémból már nem köszönnek vissza. Lehetséges, hogy bizonyos dolgokról mégsem szereztek tudomást? Vagy tudatosan nem rögzítették azokat? Volt ezek között olyan is, amivel az intézkedési terveikben mindegyre visszatérő céljukat – személyem kompromittálását, lejáratását, ez által pedig elszigetelésemet – tudták volna elérni. Nem hiszem, hogy erre a kérdésre valaha is megtalálom a választ.
Király Károly és az amerikai külügy
Dossziém áttanulmányozása alapján megbizonyosodtam arról, hogy a szerv behatolt az emberi élet legintimebb szférájába is. Számukra nem volt semmi sem szent: meghitt családi eseményeken – keresztelő, házasság, lakodalom vagy temetés – egyaránt jelen voltak. Mindig találtak olyan résztvevőt, akitől megszerezzék a számukra fontos információkat. Már akkor felmértem ezt, amikor 1980 februárjában a marosvásárhelyi református temetőben édesanyánk temetése egy csendes szimpátiamegnyilvánulás volt bátyám, Király Károly „disszidensi” tevékenysége mellett. Sok gondot okozott az állambiztonsági szerveknek a rá három hónapra, 1980 májusában Burján József temetése is. Burján József párttitkárként bátyám mellett dolgozott a Gyergyó-rajonban. A megyésítéskor, 1968-ban Hargita megye szakszervezeti elnöke lett, de nemsokára megyei pártitkári tisztségbe került. A párt Központi Bizottságának instruktoraként halálozott el 1980-ban, Gyulafehérváron a Nicolae Ceauşescu által a megyei pártbizottságokkal tartott telekonferencia idején. Szülőfalujában, Galócáson temették el. Temetésén részt vett bátyám és jómagam is, számtalan megyei és gyergyói párt és állami funkcionáriussal együtt.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy Ceuşescuék nem tudtak kitérni az Egyesült Államok által nyújtott legnagyobb kereskedelmi kedvezmény előtt, ezért belementek abba, hogy 1980. április 24-én este, Marosvásárhelyen a Maros vendéglőben az Egyesült Államok Kongresszusának két szakértője és a bukaresti amerikai nagykövet, Hall Pattison vacsorával egybekötött, családias jellegű beszélgetésen tájékozódjon a romániai nemzetiségi kérdésről. A beszélgetésre magas rangú szekuritátés tisztek jelenlétében került sor. Király Károly ezúttal a szokásosnál mérsékeltebben, de kellő határozottsággal fejtette ki álláspontját, ami így is szenzációként hatott a világsajtóban. A Szabad Európa Rádió és Amerika Hangja világgá kürtölte bátyám bírálatait. Nem véletlen tehát, hogy munkatársa temetésére a szokásosnál népesebb „díszkíséret” érkezett. A megfigyelési dossziémban erről több tízoldalas jelentés készült, amely részletesen beszámol arról, kivel találkozott, mit beszélt, mi a visszhangja a nyilatkozatának, ki hogyan reagált a megjegyzéseire, kik tudnak a nyilatkozatáról, és hogyan viszonyulnak az abban kifejtett bírálataihoz.
Megfigyelések kereszttüzében
Dossziém igen szerteágazó anyagaiból fontosnak tartom kiemelni egy lakodalom történetét, amivel ízelítőt adhatok arról, mire is volt kíváncsi a Szekuritáté egy családi esemény kapcsán. Bizonyára nem minden lakodalmat figyeltek ennyire elszántan és körültekintően, de ez különösen felkeltette érdeklődésüket, hiszen két közismert „magyar nacionalista és irredenta” személy vett részt rajta: Kányádi Sándor és Király Károly. És ha már Magyarországról egy volt horthysta tiszt is megjelent, érthetővé válik, hogy az ő szemszögükből ott valószínűleg „ellenséges megnyilvánulásra” is sor kerülhet. Nincs tehát semmi meglepő abban, az állambiztonsági szolgálat időben tudomást szerzett arról, hogy a Bögöz községhez tartozó Nagygalambfalván Kányádi Sándor unokahúga esküvőjére kerül sor 1980. augusztus 30-án. Az első jelzést a székelyudvarhelyi Szekuritáté adta le egy nappal az esemény előtt: Könyves Lajos őrnagy feljegyzést juttatott el a megyei szervhez arról, hogy Csomor Ilona – Kányádi Sándor leánytestvérének leánya – érettségizett hajadon, a helyi kisipari termelőszövetkezet alkalmazottja házasságra lép a volt Gábor Áron néven közismert Technoutilaj vállalatnál dolgozó Csíki Elekkel. Az esküvőt követő lakodalomra a nagygalambfalvi kultúrházban került sor. A „hálózatból” senkit nem hívtak meg az eseményre, viszont a meghívottak között mégis akadt egy személy, aki a szomszédos Maros megyei milícia hálózatában tevékenykedett. Könyves őrnagy rögtön intézkedett: másnap reggelre magához rendelte a községi milícia őrsparancsnokát, hogy a szükséges lépésekről megállapodjanak.
A jelzés alapján a Szekuritáté Hargita megyei parancsnokságán is azonnal léptek: Purle Ioan alezredes az I. Ügyosztály megyei vezetőségében még aznap akciótervet dolgozott ki. Ebben felvázolta a rendelkezésükre álló információt, többek között azt, hogy az esküvőre és lakodalomra meghívták „Károlyt” (Kányádi Sándor) Kolozsvárról és a Călătorult (Király Károly) Marosvásárhelyről és vélhetően több rokont Magyarországról.
Az akcióterv kidolgozója hat pontban foglalta össze javaslatait, amelyet a megyei vezetőség, és szóban Szász János, a megyei pártbizottság titkára is jóváhagyott. Az intézkedések arra irányultak, hogy felkészítsék a lakodalomban biztosan résztvevő szomszéd megyei milicista kollaboránst. A Szekuritáté arra volt kíváncsi, kik vesznek részt a menyasszony és a vőlegény munkatársai közül. Arra törekedtek, hogyha lehet, ezek közül újabb együttműködőket szervezzenek be, illetve megfigyeljék a székelyudvarhelyi szállodát, ahol valószínűleg az utazó, illetve a Magyarországról érkező vendégek megszállnak. Azt is leszögezték, hogy szorosan együttműködnek az intézményen belüli egyéb egységekkel, valamint a Maros és a Kolozs megyei felügyelőségekkel. Az információkat jelentik Bukarestbe az I. Ügyosztály igazgatóságának. Az esemény fontosságát jelzi, hogy Székelyudvarhelyen megjelent Popescu Stelian, az I. Ügyosztály igazgatósága részéről: szeptember elsején már ő volt jelen Könyves őrnaggyal Nagygalmbfalván a „Păduraru” fedőnevet viselő rendőrségi informátorral való találkozón. Az intézkedést tartalmazó „feljegyzés” végére kézírással valaki rávezette, hogy vélhetően 200-300 meghívott vendég lesz az eseményen, többségük nem a községből való.
Egy polgármester vallomásai
A történet így kerekedik ki: Kányádi Sándort az unokahúga kérte fel, hogy legyen a násznagya a lakodalomban. Kányádi hívta meg Király Károlyt és feleségét. Részt vett még Szőke András nyugalmazott tiszt Magyarországról, aki távoli rokona a menyasszonynak. Összesen mintegy ötszázan voltak. Király Károly a fiatal pár asztalánál ült Kányádi Sándor mellett, és ugyanott helyezték el Szőke Andrást is. Éjfél körül ők hárman kimentek, nem egyszerre, hanem egymás után. A kultúrház előtt hosszasan beszélgettek. Egy adott pillanatban egy 45-50 éves őszülő férfi odalépett hozzájuk, és melegen köszöntötte Király Károlyt, majd mintegy 15 percig beszélgettek. A lakodalomban sem Király sem Kányádi nem mondott pohárköszöntőt. Augusztus 31-én fél háromkor mindhárman elvonultak Kányádi Sándor édesapjának a házához. Király 3 óra 20 perckor érkezett meg Székelyudvarhelyre a Küküllő Szállóba, ahol már előzőleg szobát foglalt. A gépkocsiját Nagygalambfalván hagyta. 11 óra 50 perckor elhagyták a szállodát és egy magyar rendszámú, piros színű Škodában visszamentek Nagygalambfalvára – írja szeptember 1-én keltezett jelentésben Könyves Lajos őrnagy.
A lakodalomról a legtöbb információt érdekes módon nem „hálózati” személytől, hanem a község polgármesterétől, Pásztor Jolántól kapták. Vele, mint az eseményen részt vevő hivatalos személlyel „tájékoztatást” írattak. A polgármesternő számtalan új információt szolgáltatott a témában az állambiztonságiaknak. A lakodalom a helyi szokásoknak megfelelően zajlott, nem volt semmi, ami túllépett volna „a társadalmi együttélés szabályain.” Kányádi bemutatta a polgármesternőt Király Károlynak, aki érdeklődött a tevékenységéről. Arról beszélt neki, hogy Nagygalambfalván egy 8 osztályos iskolát akar építtetni, beszélt a község szisztematizálásáról és más hasonló dolgokról. Király gratulált neki, és arra biztatta, hogy továbbra is eltökélten dolgozzon: mutassa meg, a női vezetőknek is megvan a rátermettségük ahhoz, hogy jó vezetők legyenek, bár sokan kétségbe vonják képességeiket. Király szerényen viselkedett, nem mondott tósztot. Leginkább Kányádi Sándorral, Bakk Sára nyugdíjas orvosnővel és annak Anikó nevű, Kolozsváron tanárnőként dolgozó lányával beszélgetett. Szőke Ferenccel is társalgott, aki Magyarországról jött. Ő vitte be éjjel két óra körül a Király családot Székelyudvarhelyre. Szőke ezt Kányádi Sándor kérésére tette. Amikor visszatért, mondta is Kányádinak: elintéztem, ahogy kérted. A polgármester jelentéséből az is kiderül, hogy Székelyudvarhelyről jelen volt a 45 év körüli Pethő Sándor, akinek a felesége a városházán dolgozik. Ő leginkább Kányádival beszélgetett. Mivel ő jó viszonyban van Kányádi Sándorral, meg is kérdezte tőle: „miért hozta ide Király Károlyt?” Kányádi ezt válaszolta: „Ne izgasd magad, mert nem lesz emiatt kellemetlenséged. Azért hívtam meg, mert mindenki azt hiszi, hogy Király kényszerlakhelyen van, és hadd győződjenek meg arról, hogy ez nem igaz. Azt is akartam, hadd lássa, milyen egy székely lakodalom.”
A jelentés nem tartalmazott semmit arról, hogy Király miről beszélgetett Bakk Sárával és családjával, sem Szőke Ferenccel. Szőkéről annyit tudunk meg, hogy első felesége révén kötődik a székelyföldi rokonhoz, de most más asszonnyal él. Tiszt volt, de már nyugdíjba vonult. Az országból a második világháború idején került ki.
Nem mindenkit lehetett beszervezni
A polgármesternő hétfőn, szeptember 1-jén írta meg jelentését. Ez a példa is bizonyítja, hogy a hivatalosságoktól sokszor több információhoz jutottak, mint saját besúgóiktól. Az egész rendszer így volt beállítva. Minden intézményért, gazdasági egységért egy szekuritátés tiszt felelt, aki tartotta a kapcsolatot az együttműködésre kötelezett helyi vezetőséggel. Esetemben például gyakran jártak ki feleségem munkahelyére, ahol az igazgató középiskolás osztálytársam volt, és vele is írattak jelentéseket. Fedőneve is volt, tehát beszervezték, de soha nem jelentett olyasmit, ami egyébként is ne lett volna közismert. Igaz, jó viszonyunk ellenére titokként kezelte kollaboráns voltát. Nem úgy Szép Zoltán gyermekkori barátom, aki a Talajfeljavító Vállalatnál dolgozott vezető beosztásban. Mivel vállalata modern sokszorosító eszközökkel rendelkezett, megkeresték és ellenőrzés ürügyén hozzám közel álló személyként akarták beszervezni. Zoltán rögtön felkeresett a lakásomon és elmondta a dolgot. Még azt is felajánlotta, hogyha akarom, látszólag belemegy a dologba, és így ő is fog tudni számomra információkat szolgáltatni, például arról, hogy a szekusok milyen utasításokkal látják el. Én erről lebeszéltem. Mondtam, ez nagyon kockázatos. Ne higgye, hogy más feladatokkal nem fogják megbízni. Jobb, ha nem vállal ilyen kockázatot. Harminc év után a dossziémban megtaláltam a beszélgetésünk anyagát. A lakásba szerelt mikrofonokon keresztül rögzítették, majd papírra vetették. Mivel tudomást szereztek, hogy Zoltán beszámolt nekem a beszervezési kísérletükről, leszálltak róla. Ezt a kis kitérőt azért iktattam be, mert a totalitárius rendszer ellenőrző tevékenységének szerves része volt a vezetők együttműködésre való kényszerítése.
Kolozsvári besúgók Nagygalambfalváról
A lakodalom kapcsán bárkiben felvetődhet a kérdés: mi oka lehetett annak, hogy Király Károly mással vitesse be magát Székelyudvarhelyre? A válasz szinte felkínálja magát: biztosan alkoholt fogyasztott és olyan személyt kellett találni, aki nem ivott. Logikusnak tűnik, de nem ez volt a tényleges ok. A Hargita megyei Szekuritáté a választ három héttel később, Kolozsvárról kapta meg. Egy 1980. szeptember 26-i keltezésű feljegyzés rögzíti, hogy ellenőrzött „forrás” szerint Kányádi Magdolna, Kányádi Sándor költő felesége arról beszélt, hogy Marosvásárhelyről Király Károly kocsijával utaztak a nagygalambfalvi lakodalomba. Székelyudvarhely felé haladva észrevették, hogy egy szekuritátés gépkocsi követi őket. Hogy megzavarják az állambiztonságiakat, a nagygalambfalvi lakodalomról való távozáskor Királyék nem a saját kocsijukkal tértek vissza Székelyudvarhelyre, hanem beültek egy magyarországi rendszámú kocsiba, akinek a tulajdonosa is rész vett a lakodalomban.
Ezzel az ügy nem zárult le. A legfontosabb információt egy „Csepán” fedőnevű besúgó szolgáltatta 1980. október 16-án. Könyves őrnagy tájékoztatója szerint „Csepán” egy nappal korábban járt Nagygalambfalván és szóra bírt italozás közben néhány helyi férfit. A besúgó tette fel nekik a kérdést, hogy ki volt az a személy, aki a lakodalomban azt mondta Királynak: „Ön mellett vagyunk, vigye tovább a küzdelmet, a harcot”. Valaki megmondta, hogy Feleki Jánosnak hívják az illetőt, a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet főkönyvelőnőjének a férje. Ugyanaznap a „forrás” találkozott Pásztor Jolánnal, a községi néptanács elnöknőjével, és közölte vele: megtudta, hogy ki volt az, aki dicsérte és biztatta Király Károlyt a lakodalom idején. Meg is mondta, hogy Feleki János ez a személy és Pásztor Jolán megerősítette, hogy valóban ő volt. Könyves rávezette a tájékoztatás aljára, hogy Feleki János eddig még nem került látókörükbe, és hogy egy hónap időtartamra ellenőrzés alá vonják. Október 22-én Suciu Mihăilă alezredes, a megyei I. Ügyosztály vezetője is megjegyzést ír a tájékoztatóra, miszerint ezt a dolgot a Kolozs Megyei Felügyelőség is jelezte. Utasította beosztottjait – vélhetően Könyves őrnagyot Udvarhelyről –, hogy sürgősen mélyítsék el az ellenőrzést, és javaslatokat kér.
Itt ér véget a történetem. Más forrás nem áll rendelkezésemre. Hogy mi lett Feleki János egy hónapos ellenőrzésének a következménye, nem tudom. Vélhetően egy újabb „magyar nacionalista–irredenta” személyt vontak megfigyelés alá. Lehet, egy újabb dossziéval gazdagodott az állambiztonságiak amúgy is óriásira felduzzasztott irattára, amely várja, hogy felfedjék titkait…
Erdélyi Napló (Kolozsvár)