Irodalommal a turizmusért – Jékely-kertet avattak a kalotaszegi Magyarvalkón
A Jékely irodalmi kert megnyitása volt az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok legnagyobb újdonsága. A kalotaszegi településhez kötődő Jékely Zoltán költőnek emléket állító pavilont – az egykori nyaralót, amelyben gyakran vendégeskedett a kalotaszegi tájért rajongó költő – Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg.
A háromnapos falunapokon színes programkínálat várta az érdeklődőket, a rendezvényt a falu idegenforgalmát fejlesztő ADATLAP egyesület (a betűszó az egyesület román nevének rövidítése, magyarul: A turizmust, agroturizmust, panziók fejlesztését elősegítő magyarvalkói egyesület) szervezte.
Az irodalmi kert felavatását követően Pap Ágnes, az egyesület tagja lapunknak elmondta: tavaly (ekkor volt Jékely Zoltán születésének 100. évfordulója) a magyar Külügyminisztérium pályázatán nyertek támogatást a kert létrehozására, a kiállítóteremként szolgáló pavilon újraépítését is akkor kezdték el ismét, az öt éve dédelgetett tervet idén tudták gyakorlatba ültetni.
„Ez nemcsak a helyiek érdeme, jelentős szerepet vállalt a projektben Eplényi Anna magyarországi tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténész, akik tíz éve jártak itt először. Ők álmodták meg a kertet úgy, hogy a táj és az irodalom találkozzék” – avatott be a részletekbe Pap Ágnes. Hozzáfűzte, a projektet férje, Pap Ákos, a falu református lelkésze irányította, a 20-ik század elején épült nyaralót pedig Mihálc István tervei alapján újították fel.
Mint mondta, a helybéliek most kezdik felfedezni, mit jelentett Jékely Zoltán számára Magyarvalkó, mint ihlető forrás. „Eddig is tudták róla, eddig is Valkóhoz kötötték Jékely nevét, de most ezzel a projekttel sikerült igazán tudatosítani bennük, hogy mennyire fontos a valkói táj Jékely költészetében” – magyarázta. Pap Ákos református lelkész a megnyitón úgy fogalmazott: nem szokványos irodalmi emléket kívántak állítani, hanem az író tájélményét igyekeztek szemléltetni.
Kiépülőben a turizmus
Magyarvalkót egyébként gyakran felkeresik a turisták, ugyanis a faluban található a Kalotaszeg második legrégebbi temploma, a 13. században épült, kettős várfallal körülvett erődítmény. Pap Ágnes szerint elsősorban magyarországi turisták látogatnak a településre, főleg nyáron nagyobb az idegenforgalom.
„Nyáron nincs olyan nap, hogy ne jöjjön turista, egyre többen foglalkoznak vendéglátással, körülbelül 50 személyt tud egyszerre elszállásolni a falu” – fejtette ki. A látogatók nagy része átjáró vendég, de vannak, akik meg is szállnak Magyarvalkón, és a környéken töltenek néhány napot. Az egyesületi tag szerint a vendéglátás egyelőre kiegészítő jövedelem a falubelieknek. Azonban folyton törekednek az idegenforgalom fejlesztésére, ezért is hozták létre a Jékely irodalmi kertet, hogy a templom és a festői táj mellett legyen még valami, ami oda csábítja a vendégeket.
Más kis falvakhoz hasonlóan Magyarvalkóra is jellemző, hogy munkahely hiányában inkább városon próbálnak szerencsét a fiatalok, de vissza-visszatérnek, nem hagyják magára falusi házaikat. Emellett újabban az is előfordul, hogy külföldieknek annyira megtetszik a település, hogy házat vásárolnak itt.
Csökkenő gyermeklétszám
A Magyarvalkói Napokat minden évben július harmadik hétvégéjén rendezik meg hagyományőrző programokkal. A néptánc és a nótázás mellett van bográcsozás, sportrendezvények és gyerekprogramok is, igyekeznek minden korosztálynak, ízlésnek megfelelni. Mindig van könnyűzenei koncert is, szombaton a Rehab Nation, Dancs Annamari és Kerényi Miklós, vasárnap a Cross zenekar és a Betly Duó lépett fel.
Szombat délután a kalotaszegi néptánccsoportok szerepeltek a szabadtéri színpadon, szomszédságában csapolt sör és a frissen sült miccs illata csalogatott. Itt találkoztunk Kiss Jánossal, a falu tanítójával, aki arról számolt be, hogy néhány éve csökken a gyerekek száma Magyarvalkón.
„Húsz éve vagyok itt tanító, húsz gyerekkel kezdtem, idén csak nyolc elemi iskolás volt. Úgy maradt meg az iskolánk, hogy szórványban vagyunk, és itt van az egyetlen magyar nyelvű iskola a környéken” – magyarázta. Mint részletezte, némi reményre adhat okot, hogy az óvoda előtt álló korosztályban picivel több a gyerek, ugyanis egyre többen vesznek házat Valkón. Azonban a helyiek ritkán vállalnak kettőnél több gyereket, csak 2–3 nagycsalád van a településen.
„Annyira örvendek, hogy van pár összetartó család, amely minden évben megrendezi a falunapokat, hogy már egy héttel a kezdés előtt itt kell lennem, pedig Kolozsváron lakom” – mondta lapunknak Győr András nyugdíjas asztalos.
Krónika (Kolozsvár)

Magyarvalkói Napok – kilencedszer
A hagyományőrzés és a mulatság jegyében zajlottak idén is a magyarvalkói napok.
Az Adatlap Egyesület immáron kilencedszer szervezte meg a rendezvényt, amelyen a helybéli lakosokon kívül a környék falvaiból is összegyűltek az érdeklődők. A bográcsgulyásfőzés és az azt követő fáklyás menet már majdnem egy évtizede a magyarvalkói közösségi alkalom nyitóestjének a kezdetét jelzi. Ilyenkor nem csak a helybéliek gyűlnek össze a rendezvénysorozatra, de a távolba szakadt fiatal családok is igyekeznek hazajönni, a rendezvényre. A szombat délelőtt most is a gyerekeké volt. A legkisebbeknek kézműves tevékenységeket szerveztek, ügyességi versenyen vehettek részt, illetve tojásvivő és zsákba futó verseny keretén belül mutathatták meg ügyességüket. A vasárnap reggeli istentisztelet után Mihály Ferenc farestaurátor mesélt a templom kazettás mennyezetének szimbólumvilágáról.
(hover)
Szabadság (Kolozsvár)

Tenniakaró, hagyományápoló közösség a magyarvalkói
Tenniakaró, hagyományápoló közösség a magyarvalkói Utcanévtáblákat avattak a X. Falunapokon – de nem csak a turisták kedvéért
Gazdag, színes programmal ünnepelte a falunapokat immár tizedik alkalommal a magyarvalkói közösség, és ebből az alkalomból került sor az utcanévtáblák ünnepélyes felavatására is. Az odalátogató turista most már nem egyszerűen átmegy a Főúton, hanem látván például a Pupulaszoros vagy Kisszugoly irányába mutató fatáblácskákat, nagyobb kíváncsisággal indul el felfedezni ennek az izgalmas településnek a szépségeit. A péntektől vasárnapig tartó falunapok szombati programjaira mi is ellátogattunk, és nem unatkoztunk: volt kalotaszegi népviselet bemutató, közös fényképezkedés a „bíró úrral”, az ízlésesen kifaragott utcanévtáblák felpántlikázása, 19–20. századi varrottas kiállítás, könyvbemutató, néptánc, továbbá a gyerekek nyári síelésén drukkolhattunk, az évek óta Kalotaszegen lakó angliai házaspárnál házi készítésű étkekből kóstolhattunk, a Jékely Irodalmi Kertben pedig nem csak a múltba sétálhattunk.
Ahogy behajtottunk Magyarvalkóra, hamar feltűnt, hogy fából szépen faragott táblácskák jelzik, merre van az erre: Kisutca, Nagyutca, Nagyszugoly, Angyaltér, Udvari Szoros, és még sok érdekes megnevezés keltette fel a figyelmünket illetve sejttette, hogy milyen sok irányban elindulhatunk majd helyi felfedező útra. Amint aztán kiderült, a X. Magyarvalkói Napok szombati programpontját képezte az utcanévtáblák felavatása. De előtte még szétnézhettünk az iskola udvarán valamint a kertjében, ahol a színpadon éppen a kalotaszegi női és férfi népviseletet mutatták be, mindegyik korosztályét külön: a gyermekek egyszerűbb viseletét, a nők, asszonyok gazdagon varrt, díszes, mintás, színes, pompás ruháját és tartozékait, a legények és férfiak viseletére jellemző hímzett inget, csizmát, kalapot, az idősek sötét színű ruházatát. Látszott, a helyiek szívesen öltötték magukra a hagyományos viseletet, amit mindenképp büszkén hordhatnak. Egyébként a falunapok egyik célja a hagyományápolás, amely pedig az ünnepséget szervező ADATLAP Egyesület érdeme. Hiszen tudatosan foglalják be mindahányszor programjaikba Magyarvalkó és környéke turisztikai értékeinek érvényesítését valamint népszerűsítését, hagyományaik ápolását, épített örökségük megtartását – mondta a szervezők részéről Péter Attila, az egyesület képviselője. Igyekeztek úgy összeállítani az idei falunapok programját is, hogy minden korosztály találjon számára szórakoztatót, de legyen kulturális, helyi jellegzetes rendezvény, amitől a magyarvalkói napok különlegesebbek.
Ú. I.
Szabadság (Kolozsvár)