Puskás Bálint alkotmánybírói kinevezését kifogásolja több emberjogi szervezet. A bukaresti sajtótájékoztatón, amelyet az Academia de Advocacy, a Freedom House, a Társadalmi Párbeszéd Csoport, a Polgári Szövetség, a Temesvár Társaság tartott, az Országos Feddhetetlenségi Tanácsba (OFT) meg az alkotmánybíróságba javasolt, illetve kinevezett személyeket kifogásolták. Elmondták, hogy mind Puskás Bálint, mind az RMDSZ által az OFT-be javasolt Pete István rajta volt a Tiszta Parlamentért Koalíció 2004-ben kiállított feketelistáján (Verestóy Attilával együtt). Puskás Bálint esetében feltették a kérdést: hogyan lehet alkotmánybíró olyan személy, aki szövetkezeti jogászként dolgozott, semmiféle polgári vagy büntetőjogi gyakorlattal nem rendelkezik, nem dolgozott az igazságügyben? /Szekeres Attila: Kiből lehet alkotmánybíró!? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

Kulcsszerepük lehet helyi románoknak a székelyföldi régió megvalósításában
Konferenciát szerveztek Románia regionális átszervezéséről. A rendezvényen az egyik tisztázandó kérdés az volt, mennyire ellensúlyozható a magyarságot érő hátrány?
A legnagyobb erdélyi magyar szervezet, az RMDSZ kampányában a regionalizmus hangsúlyosan szerepel, benne a székelyföldi régió, illetve más, magyarok által is lakott térségek összekapcsolása. Pár napja Temesváron politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői véleményét ütköztették Románia regionális átszervezésének kérdésében. Az Academia de Advocacy nevű szervezet kezdeményezése azért is válaszoltak sokan, mert a szomszédország 2007 óta a rendelkezésre álló uniós források alig tíz százalékát tudta lehívni, ennek pedig, a bürokrácia mellett, a mostani statisztikai régiók működésének alacsony hatékonysága a legfőbb oka. A temesvári vitafórumon Székelyföld képviselői is jelen voltak.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azt mondta, az összejövetelen mindenki szembesült azzal, hogy Románia jelenlegi gazdasági régiói nem megfelelően lettek kialakítva, és jó volt hallani, hogy a konferencia sok román résztvevője is egyetértett ezzel. Többen a lengyel példát említették, a közép-európai országban akkor sikerült adminisztrációs reformot végrehajtani, amikor elfogadták az autonóm területek kartáját. „Én csak abban bízom, hogy más megyékben is ennyi civil, politikus és szakember eljut erre a felismerésre, és nem csak azokban a megyékben, ahol már elfogytak a magyarok, vagy ahol kevesen vannak” – mondta a politikus.
Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök szerint az elmúlt huszonkét év bebizonyította, hogy ha bukaresti pártvezetőktől vagy egy-egy magát szakértőnek tartó szószólótól érkező közigazgatási javaslatok alapján születnek meg a döntések, akkor azok ellentétbe kerülnek a mindennapok valóságával. A döntéseket ezért a helyben élőkhöz minél közelebbi szinten kell meghozni. A régiókról is az egyes területek között történelmi kapcsolatok és a lakossági akart figyelembevételével kellene dönteni, és nem egy bukaresti irodában megrajzolni a térképeket – mondta Borboly Csaba. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, szerinte Románia lakossága van annyira felnőtt, hogy akár térségi népszavazások révén nyilvánítsa ki az akaratát.
A magyarság által célul tűzött székelyföldi régiót – amely Hargita, Kovászna és Maros megyéket foglalná magába – a helyi románsággal partnerségben kell eltervezni, akikkel közösek a problémák, ezekre pedig Bukarestből nem jönnek megoldások. Ennek az együttműködésnek az első kísérlete, hogy Hargita megye megpróbálja a kisebbségben élő románoknak biztosítani a kulturális autonómiát – mondta Borboly Csaba, aki utalt rá,a székelyföldi régió megvalósítását is segítené, ha a románok rájönnek, hogy az számukra előnyös lehet, és abban otthon érzik magukat.
A Hargita megyei tanács elnöke a Határok nélkül-ben hozzátette, ha sikerül meggyőzni a helyi románságot arról, hogy a székelyföldi régióban nekik sokkal jobb élni, mint egy más kialakítású területi egységben, akkor változhat a helyzet, melyet jelenleg az országos román politika elutasító magatartása jellemez.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma

Kirakatközvita
Átláthatóságot biztosítani a közigazgatásban, annak minden szintjén, illetve a civil társadalom, a polgárok részvételének ösztönzése a döntéshozatal folyamatában – ezek azok a fő célok, amelyeket a 2003. évi 52-es törvény szabályoz. Ennek szellemében kerül sor a nyilvános vitákra a közösséget érintő általános ügyekben. Hogy mennyire hatékonyak az önkormányzatok vagy a civil szervezetek által kezdeményezett közviták, arról könnyen véleményt alkothat az, aki részt vett, vesz a fenti címszó alatt megszervezett nyilvános meghallgatásokon. A vitapartnerek – ha egyáltalán vannak – legtöbbször felkészületlenek, nem tudnak kellőképpen érvelni, érzelmi töltetű felszólalásaikat nem veszik figyelembe. Gyakran a gazdasági érdekek érvényesülnek: egy sok millió eurós beruházást például nem tudott megállítani egy faluközösség közvitán kifejezett akarata (Székelykakasd esete a szemétteleppel), a regionális vízszolgáltató áremelési szándékával szembemehet-e a közösség (két nap múlva esedékes közvita), és ugyan mit tud a polgár a pályázatok támogatási módjairól (tegnapi közvita), hányan szóltak hozzá a városi költségvetés-tervezethez, amit interneten lehetett tanulmányozni december óta?
Úgy tűnik, a nyilvános viták egyre inkább szerepüket vesztik a társadalomban, hiszen az elmúlt évekhez képest, amikor egy-egy közösséget érintő ügy kapcsán szűknek bizonyult a tanácsterem, napjainkban alig- alig tapasztalunk érdeklődést. Amolyan kirakatközviták előzik meg a döntéseket, csak hogy a hatóságok eleget tegyenek a törvényes előírásoknak. Vagy még ezek sem. A sajtó Sepsiszentgyörgy esetében például arról tudósít, hogy vissza kellett vonni a város kulturális stratégiájára vonatkozó határozatot, mert azt nem előzte meg a 45 napos közmeghallgatási időszak.
A www.edu.ro weboldal információi igen érdekesek a hatékonysági tényezők szempontjából. Maros megyében az 544-es törvény alapján 44 kérést nyújtottak be adatigénylésre a városi önkormányzatokhoz 2015-re vonatkozóan. Egyetlen kivétellel az Academia de Advocacy Egyesület érdeklődött az elfogadott határozatok, a közviták száma, résztvevői, a határozatok módosulásai felől. Az eredmények lesújtóak: nyolc kérésre a közigazgatási hatóságok még csak nem is válaszoltak a törvény által előírt 30 napon belül, a válaszokból pedig kiderül, ha szerveztek is közvitát, azon csupán néhány résztvevő jelent meg (az öt résztvevő már szép szám!), és 4-5 írásos javaslatot nyújtottak be. A civil szféra szinte láthatatlan e folyamatban, mind szervezetileg, mind magánszemélyként távol marad, és úgy tűnik, nem érzi fontosnak, hogy hallassa hangját. Ennek oka talán az is, hogy nem lát esélyt a változásra, hiszen, amint a hivatalos válaszokból kitűnik, a korábbi közvitákon elhangzott észrevételek, javaslatok legtöbbször nem köszöntek vissza az elfogadott határozatokban. Ehhez azt is hozzá lehet tenni, hogy a közviták résztvevőinek szakmai felkészültsége, hozzáértése az adott témához ritkán megfelelő szintű.
Nemrég egy sajtótalálkozón elhangzott: a közérdekű információkra vonatkozó törvény betartása egyre inkább opcionálissá vált. Hozzátehetjük: a jobb társadalmi döntések meghozatalát elősegítő közvita is egyre inkább látszatcselekvéssé válik, ha a civil szféra nem él a törvény adta jogokkal.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)