Sylvester Lajos: Halak, vizek, sziklaszirtek
Hat hete távozott közülünk Sylvester Lajos, a Háromszék főmunkatársa. Utolsó könyvéről szólva Őrá emlékezünk. Sylvester Lajos: Halak, vizek, sziklaszirtek című kötete elsősorban talán azért rendhagyó, mert képtelen vagyok eldönteni: vajon irodalmi és publicisztikai riportgyűjtemény-e, válogatás egy több évtizedes munkásság termékeiből? Talán esszésorozat? Helyzetjelentés tájakról, földrajzi egységekről? Irodalmi portrék gyűjteménye? Emlékirat-mozaik egy gyászos történelmi korszakról és annak folytatásáról majdnem napjainkig? De ez nem is lényeges. Sylvester Lajos is ugyanazt vallja a könyvről, mint saját magam: a jó könyv olyan, mint a jó bolt, minden van benne, mindenki talál magának valami olvasnivalót. Azonban tény, hogy a vezérgondolat, amely végigkíséri az egész kötetet, aggódás a Természetért, amelynek mi, emberek is szerves részei vagyunk, s a Természet védelme önmagunk védelme, bár ezen elvvel, sajnos, egyre kevesebben értünk egyet. És ami közel hozza az egészet. Kötete előszavában magáról a könyvről s céljáról így vall a Szerző: „Az egész emberi nem végső menedéke a természet, amelyet manapság a földgolyó egészén a legbarbárabb módon kihasznál, rongál és pusztít. Az ember maga alatt vágja a fát. A szó konkrét és képletes értelmében is. Erről szólnak ennek a könyvnek az írásai, de ebből a rettenetből, remélem, ki is ráncigálnak ezek a régi és friss eszmefuttatások és élmények, mert a természet, ha megkötöttük és megtartjuk vele a szövetséget, kikapcsol, menedéket, akár búvóhelyet is biztosít lelki és testi nyavalyáink elviselésére, elfeledésére. És szolgál nekünk, eltart bennünket.” Több évtizedes nyelvi elszigeteltségemben meglepően hangzanak a magyar nyelvközösségekben élők számára talán már megszokott kifejezések, mint pl. Deltaszentgyörgy, csórékolbász, pillepalack stb. És szintén szubjektív módon, a kötet általam legtöbbre értékelt részei a Duna deltájára vonatkoznak, a Deltára, amelynek saját magam is alkotóképes életem egészét szenteltem. Annál is inkább, hogy Sylvester Lajos ismételten méltatja szerény próbálkozásaimat, amelyet e terület tudományos feltárásában, de jóval látványosabban a megőrzéséért próbáltam tenni. De a saját és deltasors fölötti további sajnálkozás helyett kanyarodjunk vissza a kötethez. Habár az indító fejezetek erről szólnak, Sylvester Lajos könyvében nemcsak a deltavidékről ír, hanem szívének kedves más vidékekről is, elsősorban a Kárpát-kanyarról, a székelységről. A Brăilai Nagysziget mellett ennek szenteli a kötet második ciklusát, a harmadik pedig határozottan a Székelyföldi vizeken címet viseli. A Szerző itt is elsősorban a természetvédő, de ezen belül a szenvedélyes sporthorgász szemével nézi a vidéket és annak gondjait. Megállapít, elmarasztal vagy dicsér, utat keres és megoldást sugall – csak legyen, aki mindezeket érti és értékeli. A lejegyzett beszélgetések a Duna-deltai magyar panziótulajdonosokkal, erdélyi tógazdákkal, pisztrángtenyésztőkkel, városatyákkal, vadásztató társaságok vezetőivel mind-mind gondolatébresztőek. De különálló s mégis összességet adó írásaiban helyet kapnak a természeti katasztrófák és azok eredményei, érdemleges, természetközeli gazdasági próbálkozások ismertetése, észak-amerikai medvetalálkozások élményei, a női evezőssport méltatása, és sok egyéb téma is, mindez sajátos, „sylvesterlajosi” stílusban. Ez pedig hol lírai, hol anekdotikus hangvételű, míg egyes, frusztrációs élményekből kisüt a még mindig földolgozatlan keserűség, de ellenpontként a fölcsillanó reménysugarak is, hogy nem mindenki csak önző-harácsoló, nincs minden véglegesen elveszve, volna kiút környezetünk és önmagunk számára. A kötet a vasszilvágyi Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a sepsiszentgyörgyi székhelyű Abies Hunting Vadászati Iroda és a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával, beszerezhető a Háromszék napilap standjain és a sepsiszentgyörgyi horgászboltokban.
Kiss J. Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Túlszaporodtak a medvék, de csak keresik a megoldást
Elmaradt az Ötvös Mózes által bejelentett bukaresti utcai megmozdulás, ehelyett a környezetvédelmi minisztérium vezetősége megbeszélésre hívta a medvekérdésben érintett feleket. A szerdai ülésen a tárca hivatalnokai prefektusi intézmények, önkormányzatok, gazdaszervezetek, vadgazdálkodók, környezetvédők, csendőrök véleményére voltak kíváncsiak, olyan javaslatokat vártak, amelyek kimozdítják holtpontról a medvék teljes kilövési tilalma okozta feszült helyzetet, és megoldást hoznak a medvekárok megelőzésre. A gyűlésen mintegy ötvenen vettek részt az ország több megyéjéből. Háromszéket több mint húszan képviselték, gazdák, vadgazdálkodók, önkormányzatok küldöttei közösen próbálták felhívni a figyelmet a megyében uralkodó áldatlan helyzetre. Hogy a vad valóban probléma a megyében, a szerda délelőtti bejelentések is bizonyították: Bálványoson a szálloda bejáratánál pihent a medve, Ozsdolán egy ház előtt telepedtek le, lehetetlenné téve, hogy az ott lakók kimenjenek, Erdővidéken egy szarvasmarhát támadott meg a mackó. Grațiela Gavrilescu tárcavezető köszöntötte elsőként a résztvevőket. Régóta lappangó kérdés a ragadozó nagyvadak problémája, főként a medvék körül feszült a helyzet. Megoldást kell találni, nem lehetnek fontosabbak az EU elvárásai, mint az emberek biztonsága, ezért miniszteri határozattal kívánja rendezni az ügyet. Más álláspontot kell találni Brüsszel­lel, egyenlő feleknek, nem alárendelteknek kell lennünk – hangoztatta. Elmondta, a nagyragadozók kérdésében néhány nappal korábban volt széles körű megbeszélés, ő úgy tudja, az érintett felek közös megegyezésre jutottak. Kijelentése a vadgazdálkodók képviselőinek értetlenségét hozta – valóban volt összejövetel, de ott beléjük fojtották a szót, követeléseik nem kerültek záródokumentumba. Megoldást akar, így hamarosan két miniszteri rendelettervezete is megjelenik a tárca honlapján – jelentette be a politikai válság miatt később lemondott miniszter. Több megye prefektusi hivatalának képviselője – megyénket nem képviselték – szólt a témához. Mindannyian megállapították: a medveállomány túlszaporodott, károkat okoznak – mindezt konkrét esetekkel nyomatékosították. Sürgős megoldásra van szükség, a csendőröket kell bódító lövedékes fegyverekkel felszerelni, hogy ők léphessenek közbe medvés incidensek alkalmával – állították a gazdák és vadászok további ámulatára. Fodor István, Bodok polgármestere a helyzetet ecsetelve felvetette: ha Bukarestben nem hiszik, milyen gondot okoznak a medvék, jöjjenek el, szervezés nélkül összejön a találkozás a medvékkel. A felvetett csendőrös megoldáson enyhén mosolygott: hogyan közelítik meg a bozótban, a megölt állat mellett fekvő medvét? – kérdezte. Különben is, a vadásztársaság felel a vadászterületért – érvelt.
Ötvös Mózes kijelentette: mindenki beszél jobbra-balra, de a helyzet tarthatatlan, a gondozók félnek a medvéktől, nem lehet embert találni az állatok mellé. Drágább a medve élete, mint az emberé, a minisztériumnak mielőbb jó döntést kell hoznia – mondta szenvedélyesen, mire a miniszter visszaszólt, lassabban, mert felmegy a vérnyomása. 
Kovászna megye tanácselnöke, Tamás Sándor üdvözletét Sárkány Árpád, az Abies Hunting vadászatszervező vállalkozás vezetője tolmácsolta a résztvevőknek, elmondva, az elöljáró nem tud jelen lenni, de szorgalmazza, támogatja az ember és medve közötti együttélés rendezését. Az országban hivatalosan számontartott medvék közel nyolcvan százaléka Hargita (1577 db), Kovászna (1377 db), Brassó (1077 db) és Maros megyében (1020 db) él, napi problémát okozva a lakosságnak. A létszám meghaladja az élőhely befogadóképességét, erre kell megoldást találni. Azt pedig nem a csendőrök biztosítják, hanem engedélyezni kell a problémás medvék kilövését, illetve a prevenciós, állományszabályozó kilövést is – jelentette ki. Benedek Barna, a Pro Silva küldötte törvénykezési űrként értékelte a kialakult helyzetet. A vadászokat vádolják, közben megkötik kezüket, tehetetlenek a medvékkel szemben. Megnyugtatóan kell rendezni a helyzetet, az állományt természetes egyensúlyba kell hozni – javasolta a megoldást. Hasonló véleményeket fogalmaztak meg Hargita megyei vadgazdák is. Farkas Sándor (Vargyas), Bocskor László (Nagybacon) is a konkrét helyzetet taglalta, rámutatva, néhány évtizeddel ezelőtt a medve nem volt probléma, ritkán lehetett találkozni vele. Markos Barna elmondta, Ozsdolán az utóbbi időszakban 11 medvetámadást jegyeztek. „Védjük a vadakat, de ki gondol a jószág védelmére?” – kérdezte. Farkas Attila (Pro Silva) kijelentette: nem kell összetéveszteni a vadászt a vadgazdálkodóval, utóbbi a vadállománnyal foglalkozik, így érintett a kérdésben.
A környezetvédők, a zöldek képviselői továbbra is kitartanak a medveállomány megőrzésének fontossága mellett, ugyanakkor beismerték: csődöt mondtak az eddigi medveszámlálási módszerek. Ennek ellenére továbbra is a védelem mellett kardoskodnak, szót sem ejtettek a túlszaporodott populáció visszaszorításáról, viszont beszéltek az emberi magatartásról, a háztartási szemétről, a medvéket ért sérelmekről, amelyek miatt átlátható, elfogadható megoldásokat kell keresni. A több mint kétórás megbeszélés során körvonalazódott: mindenki egyetért abban, hogy túlszaporodtak a medvék, és a zöldek kivételével a többség a létszám korlátozásában látja a megoldást – a hivatalosságok a csendőrök közbelépésében, a gazdák, vadgazdálkodók a medve kilövési tilalmának feloldásában.
Bokor Gábor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Továbbra sincs kilövési engedély
Bár a tárcavezető aláírta és a Hivatalos Közlönyben is megjelent a 140 medve és közel száz farkas kilövésére vonatkozó rendelet, országszerte mindeddig egyetlen erre vonatkozó igénylést sem hagytak jóvá – közölte tegnap Sárkány Árpád, az Abies Hunting vadásztató társaság vezetője.
A szakember egy, a megyeházán más témában tartott sajtótájékoztatón elmondta, megyénkben is megalakult az a bizottság, melynek tagja a környezetvédelmi hatóság és a környezetvédelmi felügyelőség egy-egy képviselője, s amelynek feladata láttamozni a medvék kilövésére vonatkozó kéréseket. A háromszéki vadásztársaságok összeállítottak már iratcsomót, és meg is kapták a helyi bizottság ajánlását, Bukarestben azonban még nem írtak alá egyetlen engedélyt sem, s a károk egyre nőnek. Erdővidéken, ahol a cég gazdálkodik, csak az utóbbi három napban négy támadásról tudnak – hozta fel példaként Sárkány Árpád. Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az említett rendelet értelmében a kilövési tilalmat eseti alapon oldják fel az országos környezetvédelmi hatóságok a megyei környezetvédelmi szervek által láttamozott, részletes dokumentáció alapján, abban az esetben, ha azzal nem veszélyeztetik a faj fennmaradását természetes környezetében. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Élő falu a Kárhágó alatt
Zsákutcaszerű település a sepsiszéki Szacsva. Legközelebb fekszik a Bodzafordulói-hegyek erdőrengeteg borította központi részéhez, az ezer méter magasságot meghaladó Szeredő-ponkhoz. Itt ered Szeredő kútjából a Szacsva pataka. Kétoldalt erdős hegygerincek követik, lejtők szegélyezte mély völgye vadaskertnek ad helyet. Egy mellékgerinc meredek hegyormán a régmúltról hallgatnak a szacsvai vár kora középkori romjai. Lisznyópatak felől, Vadalma pusztáját érintve, a Kárhágó göröngyös lejtőjén érjük el azt a helyet, ahol hat irányba ágaznak el a mezei utak: itt emelkedik a Templomdomb.
Veszélyben a műemlék templom
Kissé megfeledkezett a történetírás Szacsváról, nevét csak a XVI. század derekán említik, holott a dombot koronázó protestáns templom északi falának vakolata alól a kunokkal verekedő Szent László királyunk tekint le a ma emberére olyan falképről, amely a XIV. században már létezett. A közelmúlt kisebb földingásai azonban éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy láthatóvá váljanak az épület nyugatra néző, de későbbi bővítés eredményeként születő részének repedései. Így a templom mentése újból anyagiakat, sürgős beavatkozást igényel, annál is inkább, mert műemlékké teszi az 1791-ben készült falfreskója és a vidék egyik legszebb késő reneszánsz kori kazettás mennyezete.
Szacsva az egerpataki református anyaegyház leányegyháza. Nem csoda, hogy Dezső László Levente lelkipásztor és Gáll Zsigmond szacsvai gondnok minden lehetőt megmozgatott a hozzáértő mentés-javítás pénzbeli fedezetéért, ami messze meghaladja az alig 130 lelket számláló eklézsia anyagi lehetőségeit.
– Az egykori lelkészi lakás egy része összeomlott, a megmaradt két szobát ebben az esztendőben önerőből felújítottuk, bebútoroztuk, hogy legyen, ahol tartani az istentiszteletet – tájékoztatott a gondnok. – A hívek anyagi lehetősége kimerült, a templom tatarozásra vár, a bútorzatot védett helyre raktároztuk, s várjuk a jóakaratot. A paplak kőművesmunkáját Barabás Dénes végezte, s naponta aprómunkásként segített mindenben Tuțuianu Kosztika és Kovács Elemér Roland. Nemrég jöttünk haza a kolozsvári püspökségtől, anyagi segítség felől érdeklődtünk. – Ígéretet kaptunk mindenhol – mondta a beszolgáló fiatal lelkipásztor. – Számíthatunk a megyei és a községi tanács támogatására, felvettük a kapcsolatot a kultuszminisztériummal, ígéretet kaptunk az egyházkerülettől. Számítunk a magyar kormány segítségére, a dokumentációt szeretnénk letenni a Teleki László Alapítványon keresztül a Rómer Flóris Tervhez, de más környékbeli intézmények is jelezték, hogy segítségünkre lesznek.
A művészettörténész szemével
Jánó Mihály művészettörténészt arra kértem, összegezze a szacsvai falfestménnyel kapcsolatos véleményét.
– A templomhajó északi falán föltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témája, a Szent László-legenda ún. üldözés jelenetét ábrázolja. A XIV. századi technikával készült falfestménytöredék azt a helyi szóhagyományt látszik megerősíteni, miszerint a mai templom helyén egy korábbi, középkori kápolna állt. A töredék a szent király glóriával övezett koronás fejét őrizte meg a leányrabló, menekülés közben visszanyilazó, föveges kun ábrázolásával együtt. Az eddig feltárt jelenet töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és utalások tekintetében, pl. László király glóriája körvonalán kettétörnek a kun nyílvesszői, a két ellenfél, miközben egymással küzd, fölfelé tekint, ugyanarra a pontra, ahol a jórészt elpusztult falfelületen ruharedő alsó foszlányai sejlenek. E részlet a Dubnici krónika szövegére emlékeztet, amelyben a két küzdő hős fölött – László király és seregei védelmére – a Madonna jelenik meg. A Szent László-legenda üldözésjelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom XIV. századi ciklusaiban azonosítottuk. Ez a legendaváltozat feltételezhetően egy olyan történelmi eseménnyel hozható kapcsolatba, amely a székelyek és a tatárok 1340-es évekbeli gyakori küzdelmei során vált ismert hagyománnyá. 2004-ben a hajó déli oldalán és az északi oldal lábazati részén újabb falképtöredékek kerültek napvilágra, ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, XIV. századi Szent László-legenda sajátosságaival. Feltehetően egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó, ami azonban nem ismeretlen Erdélyben.
Múlt mellett az élő szacsvai jelen
Nem kérdés, hogy menteni kell templomunkat, s csak türelem meg kitartás a feltétele, hogy megújuljon. Ha nem is növekedő, de nem is apad a festői helyen fekvő Szacsva lakossága, s lám – ellentétben az elnéptelenedő falvakkal –, óvodája és iskolája is működik még. Igaz ugyan, hogy egykori iskoláját a lepergett évek során nem sikerült tatarozni, romossá vált, s miként Dombora Lehel, Réty község polgármestere elmondta, valószínű, hogy le kell bontani. Egy teljes létszámú I–IV. osztályt tanít itt évek óta Varga Erika tanítónő. A kultúrházban berendezett két osztályteremben megfelelő körülmények között folyik a tanítás. Hét kis óvodás mosolygott ránk, nem törődve a jövő gondjaival: várják a havat, a téli ünnepeket. – Mi mindig közösen szoktunk ünnepelni az iskolával – mondta a tanítónő és Csősz Ildikó óvónő. A vakációban itthon lesznek az V–VIII. osztályosok is, akik a rétyi Antos János-iskolában tanulnak. Rendeztek Márton-napokat, készítettek töklámpást, adventi koszorút állítanak össze, hangos énekléssel megkántálják a falut, és közösen készülnek karácsonyi iskolás műsorral. Biztató, hogy az elmúlt esztendőkhöz képest egyre több hétvégi ház épült fel a legfestőibb falurészeken. Több személygépkocsit is láttunk a zsákutca-faluban, s egy-két „jövevénnyel” beszélgetve az is kiderült, ha megkezdik a templom tatarozási munkálatait, őreájuk is számíthat az a faluközösség, amely befogadta őket. Nem ritka errefelé a hétvégi bakancsos turista sem, akik a Bodzai-hegyeket választják túrázásra. Viszont szereti ezt a szép és csendes helyet medve koma is.
Bekopogtattunk a sepsiszentgyörgyi Juhos család nyári üdülőházába, ahol a tulajdonos Juhos Csaba vállalkozó és felesége, Juhos Réka fogadott. A gyerekes és unokáknak is örvendő család tájba illő, kényelmes hétvégi házát terjedelmes gyümölcsös övezi, amelynek fái már termőre fordultak.
– A gyümölcsöst édesapámmal, Juhos József Barátoson élő nyugalmazott tanítóval telepítettük 2000-ben – részletezte vendégfogadónk. – A terület egy részét nagyenyedi csemetékkel ültettük be, a többit édesapám telepítette olyan magoncokkal, almákkal, körtefajtákkal és más gyümölcsfélékkel is, amelyeket barátosi kertjében nevelt. Nem igaz, hogy nem szereti a gyümölcsfa ebben a völgyben: gondozni és kezelni kell, meghálálja a munkát. A házigazda pincéjében megtekintettük almás polcait, ahonnan a legszebb pónyik-, batul-, tányéralmák, starkingok, kisasszony- és árpával érő almák mosolyogtak felénk. Terem itt egy pálinkának való leves körtefajta is, melyet papkörtének neveznek. Kellemes családi fészek ez, különösen, amikor megtölti a népes család. A tágas nappaliban távcső is várja az érdeklődő családtagokat, akik tiszta éjszakákon a Szaturnusz holdjait is megláthatják lencséin keresztül. Juhosék mesélték, hogy egy alkalommal gyümölcsösüket a medve koma is meglátogatta, de mert a kerítést azonnal visszaépítették, azóta nem tette tiszteletét.
A pomológus Juhos József tanító urat egy kézszorításra Barátoson mi is felkerestük. Ez év december elején tölti életének 90. esztendejét, amihez a legjobbakat kívánjuk. Sok barátosi egykori iskolás tanulta meg tőle a szemzés-oltás titkait és szerette meg a pomológiát.
Vendégház a bejáratnál
A Szacsvai domb nevet viseli az a vendégház Szacsva bejárati övezetében, mely nem csak a vadászni szerető közönséghez szól. Egy dombtetőn helyezkedik el, ahonnan Háromszék és a környező gyönyörű vidék számos része belátható. Kalauzunk, Kelemen Szilárd, az egység vezetője elmondta, ettől az évtől a vendég- és vadászház a kor minden elvárásának megfelelő, korszerű építmény, amely várja azokat az igényes vendégeket, akik a vad természet ölén, az erdők sűrűjében, a napsütötte, avagy a havas hegyi tisztásokon szándékoznak magas kényelmi szinten eltölteni szabadidejüket, megismerni a környék szépségeit és értékes épített örökségét is. Kellemes hangulatú szobák, kandallók, mesterszakács által készített ételek marasztalják az ide érkezőket, akik a szabad természet ölén nemes-míves élmények birtokába juthatnak – olvastuk a ház többnyelvű bemutatójában. A legkülönbözőbb szállítóeszközökkel járhatják be a környéket, szabadon sétálhatnak, és páratlan élményben lehet részük azoknak, akik a Szacsvai vadaspark állatai, szarvasok, őzek, muflonok, vaddisznók között szabadon sétálhatnak. A sétákat szolgáló terepkocsikat egy olyan jó állapotban levő Land Rover is kiegészíti, amelyet az egykori román államelnök, Nicolae Ceaușescu használt vadászatai alkalmával. Sárkány Árpád az Abies Hunting vezető tulajdonosaként elmondta, hogy készséggel támogatni fogja a kis település műemlék templomának mentő-védő munkálatait is. Dombora Lehelt, Réty község polgármesterét arról kérdeztük, számíthatnak-e a szacsvaiak az új esztendőben valamelyes más előrelépésre-fejlesztésre.
– Bukarestben letettük a 4000 méter hosszú szacsvai bekötőút tervezetét, készül az egerpataki és a szacsvai kultúrház teljes felújítási tervezete is. Kivitelezésükre reményeink szerint 2018-ban számíthatunk. Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)