A magyar anyanyelvű oktatást nap mint nap támadások érik. Az a benyomás alakulhat ki, hogy kitervelt akcióról van szó, amelynek célja, hogy állandó zavart keltve ne hagyja kibontakozni a magyar nyelvű oktatási rendszert. A szakképzett tanárok hiánya miatt, meg az elavult iskolapolitika következtében, főleg faluhelyen az oktatási színvonal mélypontra zuhant. Sok iskolában egyetlen szakképzett tanár sincs. A magyar iskolahálózatban közel háromezer szakképzetlen pedagógus működik. Közöttük természetesen vannak lelkes, értékes emberek, de jelentős azon képesítés nélküliek száma, akik csupán állást akarnak betölteni, fizetést felvenni. Csak minőségi munkával lehet előbbre jutni. Az anyanyelvű oktatás a kisebbségi élet meghatározó tényezője. Az ellenséges légkör, az állandó támadások miatt nem sikerült Marosvásárhelyen, Nagybányán, Máramarosszigeten és Bukarestben kormányhatározatok és jóváhagyások ellenére önálló magyar líceumokat létrehozni. Maros megyében sorra lemondanak a magyar tanfelügyelők, mert semmibe veszik véleményüket. A népharag elűzte a régi rendszer hű kiszolgálóit, de ezek az emberek most sorra visszaszivárognak. Marosvásárhelyen a magyar oktatás élére, főtanfelügyelő-helyettesnek Kocsis Alexandrut nevezték ki, hiába tiltakoztak a magyar tanfelügyelők és tanárok. Marosvásárhelyen az 1-es Számú Ipari Líceum igazgatójának Aurel Hategan testneveléstanárt nevezték ki igazgatónak Csegzi Sándor helyére. /Bíró István: Offenzíva a magyar iskolák ellen! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./

"Fodor Csaba, a Hargita Állami Székely Népi együttes táncmestere idén megkapta az EMKE Kacsó Sándor-díját. A Csíkrákosról származó díjazott 1970-1990 között oktatómesterként dolgozott Csíkszeredán, az 1-es számú Ipari Líceumban, ahol délutánonként néptáncot tanított a diákoknak. A táncoktatást szabadidős tevékenységként végezte, heti négy alkalommal. Anyagi juttatást nem kapott ezért a tevékenységért, de abban az időben a megmaradást szolgálta a népi tánc. Fodor Csaba hangsúlyozta, hogy történelmünk és őseink szokásainak ismerete által tudjuk, hogy kik vagyunk, hagyományaink feladásával elveszítjük a lábunk alól a talajt. - A Hargita együtteshez kerülve Fodor Csaba életében a tánc életformájává vált. /Hátsekné Kovács Kinga: "Végigtáncolt" élet után. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./"

Nemzet- és lélekmentők
A magyar irodalmi táborokra emlékeztek
Egykori és jelenlegi magyar nyelv és irodalom szakos tanárok, illetve diákok gyűltek össze szerda este a Sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban, mégpedig szép számban, a Tulit Ilona által szerkesztett, Anyanyelvi táborok Háromszéken címet viselő könyv bemutatóján.
Az 1986 és 1991 között Tulit Ilona magyar szakos tanfelügyelő által megszervezett táborokban Tapodi Zsuzsa egyetemi tanár kezdő pedagógusként, Ungvári Barna András lelkipásztor pedig diákként volt jelen. A kettőjük párbeszédéből, valamint az akkori ötletgazda és kivitelező, illetve ilyen vagy olyan minőségben résztvevők visszaemlékezéseiből lassan felidéződtek a nyolcvanas évek második felének nyomasztó évei a maguk feszültséggel, félelemmel és nincstelenséggel telített valójukban.
Egy olyan sötét korszak metszete tárult a hallgatóság lelki szemei elé, melyre annak átélői ma is rettenettel gondolnak vissza, a később születettek pedig elképzelni sem tudják annak borzalmait. Hiszen ebben az időszakban az állampolgárokat termelőeszközöknek tekintették, az erdélyi magyarságot a teljes eltűnés réme fenyegette. Mindezek ellenére akadtak olyan apró szigetek, ahol szabadon szállt a magyar szó, és szárnyalt a gondolat, s éppen ezért diák és tanár egyaránt teljes értékű embernek érezhette magát. Az igaz, hogy megvalósításukhoz jó adag bátorság, elhivatottság, nemzeti öntudat, leleményesség és vezetői beosztás kellett, azonban szerencsére Tulit Ilona mindezzel rendelkezett. Így az sem véletlen, hogy a reménység eme szigetei Háromszéken jöttek létre, hiszen ő akkor is Sepsiszentgyörgyön élt és tevékenykedett.
Megtudhattuk továbbá, ezek az anyanyelvi táborok hét éven keresztül működhettek, télen az akkor 1-es Számú Ipari Líceum, nyáron pedig a kommandói iskola védő falai között. Sándor István mérnöktanár és Hochbauer Gyula tanár személyében ugyanis a két intézményt olyan emberek vezették, akik nemzetük érdekében fel merték vállalni az ezzel járó kockázatot.
Résztvevői egymás között magyar irodalmi táborként emlegették az évente összesen 17 napon át folyó tevékenységet, azonban sokkal több volt ennél, hiszen az előadók között volt nyelvész, irodalomtörténész, néprajzkutató, pszichológus, népzene- és néptáncoktató, de akadt költő, újságíró, színművész, művészettörténész, képzőművész, filozófus, történész, zenepedagógus és csillagász is.
Az áldásos munkát végző tanárok közül, a már említetteken kívül a téli táborok igazgatói tisztségét betöltő Albert Ernő, valamint Árvay Katalin, Lokodi Irén, Sylvester Teodóra és Zsigmond Győző neve hangzott el. Nem feledkeztek meg továbbá Csurulya Edit, Kónya Ádám, Orbán Gyöngyi, Ördög Gyárfás Ágnes, Salamon András, Salamon Sándor, Török Katalin, Bíró Annamária, Bota Emese, Domokos Zsuzsa, Fazakas Ágnes, Gazda József, Hommer Judit és Horváth Alpár munkásságáról sem. Mindenkit azonban lehetetlen felsorolni, hiszen a MIT-ben összesen másfél ezer diák, valamint kis híján száz tanár fordult meg.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)