Koleragócot fedeztek fel Maros megyében, a Nyárádtő községhez tartozó Vidrátszeg faluban. /Népszabadság, szept. 23./

A hírügynökségek már jelentették, szept. 26-án hivatalosan is közölték: kolerás megbetegedések fordultak elő Vidrátszegen és a közeli falvakban. Marosvásárhelyen a kórházban 39 személyt ápolnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28./

"Szept. 10-11-én ünnepelte Nyárádtő a falu első írásos említésének 735. évfordulóját. Tudományos ülésszakkal folytatódott a megemlékező ünnepség: kizárólag román történészek, tanárok, mérnökök referáltak Nyárádtő történetéről. A vasárnapi istentiszteleten a hat pap között egy magyar sem volt. A Maros Művészegyüttes folklórműsort mutatott be. A községháza előtti téren felállított emlékművet leleplezték. Alsó részén, a fehér márványból készült hatszög (hat falu, a községközpont, Nagycserged, Kiscserged, Malomfalva, Székelysóspatak és Vidrátszeg tartozik Nyárádtőhöz) oldalaira az első és második világháborúban elesett személyek nevét véste a helybeli Poptamas Victor. A több mint 150 katona között egy magyar sem szerepel. Ezt követően 17 személyt neveztek ki post mortem díszpolgárnak. Közöttük tanárokat, polgármestereket, papokat és kitűnő eredményeket elért sportolókat találunk. A község díszpolgárává vált Nyárády Erasmus Gyula botanikus is. A programfüzetből kiderült, 1918 óta a települést vezető húsz polgármester közül mindössze egy volt magyar, 1940 és 1944 között, Bartis János. Ugyanezen ismertetőben olvasható, hogy az első írásos említés 1264-ből származik, V. István király adománylevelében. Az 1332-i és 1334-i pápai okiratokban a helység a "sacerdos Nagradyu" valamint "Naragtu" elnevezés alatt szerepel. /Nagy Annamária: 735 éves Nyárádtő. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./"

Tárgyalások folynak a hamarosan meginduló Marosvásárhely-Budapest repülőjárat ügyében. Tervezik a nemzetközi státust nyert repülőtér mellett szabadkereskedelmi övezetet létesítését. Petru Stefan Runcan repülőtéri igazgató elmondta, hogy a szükséges fejlesztéseket Hargita, Kovászna és Beszterce-Naszód megye anyagilag is támogatja. A kifutópályát 3350 méterrel kell bővíteni, az említett szabadkereskedelmi övezet kiépítése szintén rengeteg pénzbe kerül. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az itteni vidrátszegi repülőtér az egyetlen a régióban, amely korlátlanul fejleszthető, ellentétben a nagyszebenivel és a kolozsvárival, ahol a domborzati viszonyok ezt nem teszik lehetővé. A tervek szerint márciusban induló járatot a Romair magántársaság működteti, az utasszervezést a parajdi székhelyű Transtour fogja lebonyolítani. /Marosvásárhely-Budapest repülőjárat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./

Az önkormányzat még nem kérvényezte a helyi vasút kialakítását, az MPP és az RMDSZ politikusai azon vitatkoznak, kié az ötlet. Kiss István, a Magyar Polgár Párt (MPP) marosvásárhelyi elnöke sajtótájékoztatóján felháborodásának adott hangot amiatt, hogy „az RMDSZ ellopta a polgáriak ötletét”. Az RMDSZ képviselői bejelentették, hogy támogatják egy, a vidrátszegi nemzetközi repülőtér és a nagyernyei Selgros hipermarket közötti helyi érdekeltségű vasúti szerelvény beindítását és üzemeltetését. Az elképzelés szerint a marosvásárhelyi HÉV a meglévő, Székelykocsárdot Dédával összekötő vasútvonalon közlekedne. Dorin Florea polgármester viszont a városból kiköltöztetné a sorompók miatt számos forgalmi dugót okozó vasútvonalat, a két magyar politikai alakulat képviselői – vele ellentétben – a vasúti sínpárok kihasználásában látják a közlekedés hatékonyabbá tételét. Kiss István hangsúlyozta: a júniusi választások előtt mindössze a polgári párt programjában szerepelt a HÉV létrehozása. Ezzel szemben Törzsök Sándor RMDSZ-es önkormányzati képviselő szerint nincs értelme azon vitázni, kinek a fejéből pattant ki előbb az ötlet. /Szucher Ervin: Ellopott ötlet? = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Folytatják a fejlesztéseket
Interjú Lokodi Edit Emőkével, a Maros megyei önkormányzat elnökével
Mi lenne az a három 2009-es sikerélmény, amiért most azt mondhatja: másfél évvel ezelőtt megérte újabb elnöki mandátumért versenybe szállni?
– A legnagyobb örömmel a Kultúrpalota kistermének átadása tölt el. Miután két évvel ezelőtt teljesen rendbe tettük a nagytermet, most sikerült restauráltatni a kistermet is, amely újra eredeti fényében pompázik. Sikerként könyvelem el a vidrátszegi nemzetközi repülőtér második termináljának a befejezését, valamint a kifutópálya feljavítását. Jó úton haladunk a pálya meghosszabbításáért tett lépéseinkkel is.
Folyik a kisajátítási procedúra, a tulajdonosok kártalanítása, és már az uniós pályázat tervén gondolkodunk. Persze ehhez bizonyos mértékben politikai támogatás is szükséges, de a pályázat sikere főleg a mi operativitásunkon múlik. Helyhiány miatt a kolozsvári röptér kifutópályáját már nincs hova fejleszteni. A napokban éppen a mi támogatásunkat kérték egy új, Désen felépítendő repülőtérre.
Az, hogy jelenleg jóval kevesebb járat indul Vidrátszegről, mint Kolozsvárról, tény. A tavalyi fejlesztések után azonban ismét érdeklődni kezdett a Ryanair, amely több járatát hozná Marosvásárhelyre. Végül még hadd tegyem hozzá, hogy amikor nem fog füstölni a marosvásárhelyi vegyipari kombinát, nem lesz annyi ködös nap a környéken, így nem lesz mire panaszkodniuk a légi járatokat működtető cégeknek.
– Mire jut még az idei, amolyan túlélési költségvetésből?
– Folytatnunk kell a korábban elkezdett hulladékgazdálkodási, illetve víz- és csatornarendszer programunkat. Európai pénzekre számítunk, de még így is mindkettő sokat fog felemészteni, mert az önrésszel nekünk kell megelőlegeznünk a munkálatok elkezdését. Fel kell újítanunk a bábszínház részére vásárolt egykori zsidó művelődési központot és a volt pártszállodát, amelynek emeleti helyiségeit irodaházként használnánk.
A földszinti egykori pártkantinba a Kultúrpalotában már nem férő megyei könyvtár egy részét költöztetnénk. Szintén 2010-ben kezdenénk el a Csergedi-tetőre tervezett motorversenypályája építését, amely hazai szinten a legnagyobb ilyen jellegű létesítménynek számítana. Ezenkívül csak kisebb beruházásokkal számolunk, amelyekről éppen a napokban tárgyalunk az intézményvezetőkkel.
– Ha a költségvetésről, pénzszerzésről és -elosztásról van szó, mennyire érzi biztonságban magát azok után, hogy az RMDSZ kormányra került?
– Erre azt mondhatnám, hogy jól esik, hogy nem maradtam magamra. Viszont hangsúlyoznám, hogy az RMDSZ Bukarestben tevékenykedő politikusai eddig is támogatták Maros megyét. Odafigyeltek és követték a projektjeinket: amikor valami gond támadt, mindig próbáltak segíteni.
– Gondolja, hogy jót tesz a megyei önkormányzat-prefektúra-marosvásárhelyi városháza háromszög eddig egyáltalán nem felhőtlen viszonyának a PDL és az RMDSZ közötti, felső szinten hozott, de a megyékre is levetítendő együttműködési egyezség?
– Ha mindhárom intézmény végzi a maga törvényes keretek körülhatárolta dolgát, nem adódhatnak gondok. Annál is inkább, mivel érdekeink azonosak. Viszont, ha belegondolunk, hogy Marius Paşcan prefektus a megyei tanács ostorozásával zárta az elmúlt évet, idei első sajtótájékoztatóján pedig ugyanott folytatta, ahol abbahagyta, elég nehéz felhőtlen együttműködésre számítani.
Hasonló a helyzet Dorin Florea polgármesterrel is, akinek meg kellene tanulnia, hogy az egyezség nemcsak addig tart, amíg felállunk a tárgyalóasztaltól. Én a hat év alatt rájöttem, hogy nem kell minden támadásra azonnal reagálni, főleg, ha percemberekkel van dolgom. A párbeszéd híve vagyok, ám úgy vélem, nem elég tárgyalni, meg is kell egyezni, és azt az egyezséget be kell tartani.
– A polgármester immár visszaköltöztetné a hivatalt a régi városházára, ahol a prefektúra és a megyei tanács székel. A főispán is belemenne a cserébe, most csak önökön múlik, hogy visszakaphatja Marosvásárhely Bernády György korában épült városházát vagy sem. Állítólag ön nem támogatja az RMDSZ által korábban szorgalmazott ingatlancserét.
– Engem ennél fontosabb gondolat foglalkoztat: amíg itt vagyok, restauráltassam ezt a csodálatos épületet, amely 2008-ban töltötte a századik évét. Habár a prefektúrával közösen működtetjük, a megyei tanács a saját pénzén készítette el a restaurálási terveket, szerezte be az engedélyeket. Most csak a kormányhivatal hozzájárulását várjuk a munkálatok elkezdéséhez. Ha Vásárhely jelképe ismét úgy fog kinézni, mint megálmodója és építője idejében pompázott, gondolkodhatunk a cserén. Viszont az sem tőlünk függ, hosszas folyamat, mely végső soron kormányhatározatot igényel.
– És fog úgy kinézni a hajdani városháza, mint Bernády idején? A kommunista hatalom által eltávolított, magyar jelképeket ábrázoló vitrál ablakok is visszakerülnek a helyükre?
– Egyelőre sajnos nem. A művelődési minisztérium korábbi válaszát idézve „annak még nem jött el az ideje”. A csodálatos ablakokat restauráltattuk, és kiállítottuk a múzeumban.
– Magyar jelképekkel vagy anélkül, sokszor tűnik úgy, mintha Maros megye, vagy legalábbis annak marosszéki oldala nem is lenne a Székelyföld része.
– Sajnos tényleg így van, és ez engem is nagyon zavar. Ennek két oka van. Egyrészt könnyű a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknak, mert minden egyes alárendelt intézménnyel jól együtt tudnak működni. Maros megyében, ahol már jó ideje kisebbségben vagyunk, nem tudjuk bizonyos kérdésekben érvényesíteni az akaratunkat, annál is inkább, mivel bizonyos határozatok megszületéséhez kétharmados többség szükséges. Ráadásul sokkal nehezebb lenne úgy vezetni az önkormányzati testületet, hogy folyton a Székelyföld közös dolgaival foglalkozzam.
Ettől függetlenül jól együtt tudunk működni kulturális, és akár önkormányzati vonalon is. A másik oka annak, hogy sokszor úgy tűnik, mintha nem lennénk része a székelyföldi régiónak az, hogy az ottani illetékesek egyszerűen kifelejtenek bennünket. A minap azzal hívott fel a Hargita megyei kollégám, hogy bocsássak meg neki, de Maros megyét véletlenül kihagyták a székelyföldi turisztikai reklámanyagból, ha viszont gondolom, írjak valamit, és újranyomtatják az egész anyagot. Mit mondjak, sértő ránk nézve, de ettől függetlenül tudunk jól együtt dolgozni.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)