Kun János /sz. Vérvölgy, 1955/ szobrászműhelye Zilahon van, az EMKE-ház egyik helyiségében. Nem végzett főiskolát, fafaragó tanfolyamon vett részt. Készített szobrot Petőfiről, Adyról, továbbá elkészítette Fadrusz Wesselényi-szobrának másolatát. Diófából szeret dolgozni. Külföldi turisták vásárolják munkáit. Új-Zélandban, Japánban, Ausztráliában, Hollandiában, Németországban, Budapesten is sok lakásban találhatók szobraim. /Bekő N. Ildikó: Zilahi szobrász. Csak diófából szeretek dolgozni. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 17./

Három éves várakozás után értesítettek egy vérvölgyi nyolcvanéves férfit az Orosz Föderációból, pontosabban azt igazolták Moszkvából, hogy "fogságba esett a magyar hadseregből". A Szilágy megyei Vérvölgy lakosa, Könnyű József esztendők óta járta és járja a hivatalokat, hogy a veteránoknak járó előnyöket öregsége napjaiban sok más sorstársához hasonlóan élvezze. Kutakodtak állítólag budapesti és pitesti-i irattárakban, ugyanis a szovjet-román barátság esztendeiben katonakönyvébe nem írták be, hogy a Szovjetunióban raboskodott. 1944-ben őt is elvitték, először a Brassó melletti Földvárra, a hírhedt lágerbe, sok ezer magyar társa mellé. Földvárról vitték Foksáni-ba, onnan pedig a Szovjetunióba. Végül ügyében orosz illetékes hatóságtól jött a fogság tényéről igazolás. Három naptári esztendőre volt szükség ahhoz, hogy az orosz bürokrácia útvesztőjében azért ne kallódjék el egy szegény öregember kérvénye A hivatalos levél: "Az Orosz Föderáció 1725-17 számú, 2000. április 19-én kelt átiratával igazolja, hogy Konnyu Iosif háborús fogoly volt a Szovjetunióban 1944. 11. 13. és 1947. 06. 28. között. A Szovjetunió Belügyminisztériuma internálta a 157. számú Leningrád tartományi lágerébe". /Fejér László: Megtörölte a szemét - Moszkva válaszolt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

"Már évekkel ezelőtt kifüggesztették a Szilágy megyei magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtáblákat, így a megyei RMDSZ különösebb izgalmak nélkül várja a közigazgatási törvény további sorsát. A kétnyelvű helységnévtáblákra jogosult Szilágy megyei települések 95 százalékában már 1996-97-ben sikerült kitenni a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek szinte kivétel nélkül helyükön is maradtak - nyilatkozta a Szabadságnak Seres Dénes Szilágy megyei szenátor. - Magyar nyelvű tábla áll Szilágycseh, Kraszna, Cigányi, Szilágyfőkeresztúr, Kémer, Ipp, Zovány, Lompért, Selymesilosva, Szilágyballa, Nagyfalu, Bagos, Perecsen, Varsolc, Kárásztelek, Sarmaság, Sztána, Sámson, Ketesd, Zsobok, Kispetri, Krasznahorvát, Bősháza, Völcsök, Désháza, Szilágymenyő, Szilágyszeg, Vérvölgy, Nagymon, Mocsolya, Diósad, Usaly, Erked, Görcsöny, Kisdoba, Nagydoba és Szentkirály határában. Az elfogadás előtt álló közigazgatási törvény segítségével újabb négy Szilágy megyei település határába kerül kétnyelvű tábla: Szilágysomlyóra, Magyarkecelre, Egrespatakra és Zilahra. Ez utóbbi kemény diónak tűnik, ugyanis kétféle népszámlálási adattal kell számolni: az egyik szerint Zilahnak mint közigazgatási központnak csak 19,6 százaléka magyar, a másik szerint - magának a városnak - 20,1 - mondta a szenátor. Szilágy megyében 12 RMDSZ-es polgármester már megvalósította a polgármesteri hivatalok kétnyelvű feliratát. - A legújabb: több falu határából már eltűnt a kétnyelvű tábla. /Szabó Csaba: Márciustól Zalau városát Zilahként is jegyzik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./"

"Vérvölgyön a megszűnés fenyegette a magyar nyelvű elemi iskolai oktatás, segítséget kért Bálint István református lelkipásztor, a vérvölgyi RMDSZ elnöke, hogy ne kelljen a tanulóknak Debren községbe, a román iskolába ingázni. Korábban volt nyolcosztályos magyar tagozatú iskola a községbeli Nagydobán, jóval régebben Vérvölgyön is, ám az egyre kevesebb iskoláskorú gyermek miatt megszűntek. A debreni iskola igazgatónője ösztöndíj ígéretével, anyagi támogatás nyújtásával csalogatta a vérvölgyi szülők gyermekeit a román tagozatra. Megoldás lenne, hogy Szilágycseh magyar tagozatán tanulhatnának a dobai, vérvölgyi, szentkirályi és a szomszédos község szilágyszegi, menyői magyar ajkú tanulói, hiszen van iskolabusz. A távolság nem nagy, de drága az üzemanyag. Csapó Károly debreni és Molnár József szilágyszegi polgármester megegyezhet az iskolabusz Szilágycsehbe ingáztatásáról. A magyar tagozaton tanulók átcsalogatása román tagozatra nem ismeretlen gyakorlat. A jelenlegi tanév elején hasonló gondok foglalkoztatták a szülőket Szilágygoroszlón és Diósadon. Szilágygoroszlón egyféle polgári engedetlenség is megnyilvánult: a szülők a tanévnyitáskor otthon marasztották gyermekeiket, végül megmenekült a megszüntetéssel fenyegetett magyar iskola. A kérdés csak az, hogy az elöregedett falvakban meddig tartható fenn ilyen-olyan megoldással az anyanyelű általános iskolai oktatás? /Fejér László: Veszélyeztetett anyanyelvű oktatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./ "

"A Zilah-Szilágycseh közötti műút bal oldalán, a völgyben fekszik Vérvölgy. A többségében magyarok lakta faluvonulatról a rendszerváltás óta megfeledkeztek, alig történt útjavítás. Szept. 21-én, vasárnap ünnepelték Vérvölgyön a református templom építésének kétszáz éves évfordulóját. Tőkés László püspök hirdetett igét, aki az Isten és a világ által kínált kincsek különbözőségeiről szólt. Mint fogalmazott, elgondolkoztató tény az, hogy amíg az elmúlt évszázadban egy-egy település központi helyét templom dominálta, mai világunkban ezt a helyet a bankok vették át. A püspök megdöbbentőnek tartotta, hogy az Európai Alkotmány előkészítésének során arról vitatkozik korunk földrészének számos politikusa, hogy történjen-e utalás Európa keresztény múltjára, egyáltalán Isten nevére. Bálint István helyi református lelkész az ötszáz lelket számláló helyi közösség templomának múltját ismertette. A falu SAPARD-pályázatot nyújtott be a község útjainak a feljavítására. Ha sikerrel járnak, sok évtizedes, nehéz korszak ér véget, így a község valamennyi faluja, közöttük a színmagyar Vérvölgy, Kis- és Nagydoba, valamint Szentkirály is közelebb kerül Szilágyság vérkeringéséhez. /Makkay József: Hittel a helybenmaradásért. Kétszáz éves templomukat ünnepelték. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./"

A Zilah és Szilágycseh között fekvő tövisháti falu, Vérvölgy első falunapját tartották szeptember 17-én, vasárnap. A falu hazavárta elszármazottjait is. A falunap a belülről felújított református templom hálaadó istentiszteletével kezdődött. Ezt követően a résztvevők a Vérvölgyről elszármazott amatőr szobrász, Kun János kiállítását tekintették, majd az új művelődési ház felavatása következett. Három évvel ezelőtt kívülről újították fel a templomot. Remény van arra, hogy a néhány éve gyülekezeti összefogással és a holland testvérgyülekezet támogatásával felépített imatermet a jövőben tovább bővítsék. Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője előadásában a falu történetét mutatta be. A családi kötelékek révén, mondta, 13 éves vérvölgyisége túl kevés ahhoz, hogy közelről megismerhette volna ezt a magyar közösséget, a levéltári adatokban, a múlt dolgaiban való kutakodása azonban további munkára ösztökéli. Vérvölgy az ötvenes években volt a legnépesebb, közel nyolcszáz fő, ez a létszám folyamatosan csökken. A többségében magyar lakta falu napjainkra ismét népesedni kezdett, ma közel ötszáz lakója van. /Kisréti Zsombor: Vérvölgy. Felújított templom, új kultúrotthon a Tövisháton. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 20./