"Október 6-ra emlékezve történt a nagycsaládos ház alapkő-letétele a mezőségi Vicén. Patrubány Miklós kezdeményezésére Reményforrás néven a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) és a Házat-Hazát Alapítvány 13 + 1 háznak alapkőletételét, illetve felszentelését határozta el a Kárpát-medence területén. A 150 évvel ezelőtt kivégzett Batthyány Lajos gróf és a 13 aradi vértanú emlékére nagycsaládos házakat építenek. Az egyik ezredvégi nagycsaládos ház Vicén fog felépülni egy év alatt. Ugyanazon időben, szerte a Kárpát- medencében másik 12 ház alapkövét tették le. Ezek a következők: 1. Madéfalva, 2. Székelyudvarhely, 3. Nyárádszereda, 4. Vice, 5. Kőrösfő - Erdélyből; 6. Magyarkanizsa, 7. Zenta - Vajdaság; 8. Tiszaladány, 9. Petőfibánya, 10. Bükkösd, 11. Bakonya, 12. Zalaegerszeg - Magyarországon. - A 13. ház Aradon lesz felépítve, a 14. pedig a Pest megyei Verőcén. A vicei alapkőletétel ünnepi szónoka Gergely István csíksomlyói plébános, a VET országos tanácsának tagja, a Julianus Alapítvány tiszteletbeli elnöke és dr. Buzogány Dezső kolozsvári lelkész, teológiai tanár, a VET alelnöke volt. /Tóthpál Tamás: Ezredvégi nagycsaládos ház alapkőletétele Vicén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./"

"A határon túlról és Magyarország különböző pontjairól érkező 300 fiatal részvételével aug. 14-én második alkalommal kezdődik Verőcén az Összmagyar nemzeti ifjúsági találkozó négynapos kulturális eseménysorozat a Hatvannégy Vármegye Alapítvány és a helyi önkormányzat szervezésében. Külhoni történészek a romániai és a felvidéki magyarellenes támadásokról tartanak előadásokat, és beszélgetés lesz az ősi magyar kultúráról, nyelvről is. A következő napokban a Magyarok Világszövetségének képviselői tartanak előadást, s a szó lesz a Csángóföldön élők gondjairól. Emellett különféle sportvetélkedők, lovas-, íjászbemutatók színesítik a programokat, s lesz nemzeti rockfesztivál, a többi között a Magozott Cseresznye, a Hunnia és az Új Hajnal együttes fellépésével. A rendezvény aug. 18-án ökumenikus istentisztelettel fejeződik majd be. /Összmagyar nemzeti ifjúsági találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./"

Megrendezik Verőcén a IV. Magyar Szigetet, aug. 11-18-a között. Toroczkai László főszervező kijelentette, azért magyar sziget, mert szigetet képez a nemzetközi, kozmopolita fesztiválok között. A Magyar Szigeten együtt lehetnek a felvidéki, erdélyi, délvidéki, kárpátaljai és őrvidéki fiatalok a csonka-magyarországiakkal. Több mint hetven előadás lesz, s a saját területükön a legkiválóbb szakembereket hívták meg. Köztük van Kiszely István és Bakay Kornél történész, Jankovich Marcell, Ungváry Zsolt író, Fridrich Klára rovásíráskutató, Für Lajos és Raffay Ernő, Drábik János, a Szabad Európa Rádió egykori munkatársa, Szentesi Zöldi László, a Magyar Nemzet külpolitikai újságírója, az 56-os Wittner Mária, Varga Tibor és Kocsis István a Szent Korona szakértői, továbbá a csángóföldi Duma András. Idén is lesz Sajtóklub és ifjúsági kerekasztal, ahol a legnagyobb nemzeti ifjúsági szervezetek vezetőit ültetik egymás mellé. Esténként több mint húsz zenekar lép fel. Mindezeken kívül számos egyéb program, haditorna, filmvetítések, solymász-bemutató színesítik a Magyar Szigetet. A Magyar Szigeten hirdetik ki a Kárpát-medencei rajzverseny győzteseit is. „Hazám" címmel közel kétszáz gyermekrajz érkezett a pályázatra, a történelmi Magyarország valamennyi régiójának általános iskoláiból. – Tavaly a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalmat /HVIM/ elhagyó elnökségi tagok új szervezetet hoztak létre, amely Erdélyben összefogott egy már létező szervezettel. A HVIM-et és a Magyar Szigetet is Toroczkai László alapította. A Magyar Sziget védnöke a kezdetektől fogva Bethlen Farkas verőcei polgármester, a programigazgató pedig Zagyva György Gyula, a HVIM alelnöke. A főszervezők személye tehát változatlan. Idén először egy elszakított területen is meg tudták rendezni a Magyar Szigetet. Májusban a háromnapos, I. Felvidéki Magyar Sziget óriási sikert aratott, több mint háromezer felvidéki magyar fiatal vett részt a fesztiválon. Az első Magyar Szigeten 2001-ben még alig száz-százötven, 2002-ben már mintegy kétezer, 2003-ban pedig már több mint ötezer fiatal kereste fel a Magyar Szigetet. A mostanira 8-10 ezer fiatalt várnak a Kárpát-medence egész területéről. /Fábián Tibor: IV. Magyar Sziget, augusztus 11-18. Nemzetépítő fesztivál a Dunakanyarban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 11./

A "mostohaanyaország" a határokon túliaknak most szörnyűbb. „Székely testvéreim, nem merek odamenni”, írta Kiss Sándor Verőcéről. Ne feledjétek, írta, „hogy mi itt több mint másfélmillión ugyanolyan keserűségben élünk december ötödike óta, mint Ti!” A hazug propaganda minden erővel segítette a közömbösséget és a "nemet". /Kiss Sándor, Verőce: Magyarország halk "igen"-je. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

Nyáron voltak jó szigetek és rossz szigetek. Jó sajtója volt a marosvásárhelyi Félszigetnek. Az igazi a budapesti „nagytestvér”, a Diáksziget volt, ahol kizárólag remek dolgok történtek. „Tusványos” fogadtatása meglehetősen ambivalens volt, a gyergyószentmiklósi EMI-tábort pedig masszív rendőri jelenlét és gyanakvás kísérte. Az RMDSZ, sem a többi magyar szervezet nem lépett fel a szervezők s az ott jelen levő fiatalok védelmében. Hasonló volt a helyzet az anyaországban, Nógrádverőcén és Kismaroson megrendezett Magyar Szigetnek, melynek főszervezője a Hatvannégy Vármegye Ifjúsága, kifejezett célja pedig – a Diáksziget kozmopolitizmusával szemben – a magyar zenekultúra, a magyar könnyűzene és a magyar hagyományok ápolása. Valakinek már elő kellene állnia s megmagyarázni, miért baj az, ha magyar fiatalok magyar zenét hallgatnak, a magyarság történelmét tanulják, magyar értékeket vállalnak fel, népszerűsítenek? – tette fel a kérdést Gábor Attila. /Gábor Attila: Jó szigetek, rossz szigetek… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

December 5-én felavatták Verőcén a Wass Albert parkot és szobrot a katolikus plébániahivatal mögött. A mű Tóth Dávid szobrászművész alkotása. Az ünnepség fővédnöke Beer Miklós váci megyéspüspök volt, az ünnepi beszédet Bartha József református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke mondta el. Az avatáson jelen voltak a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és délvidéki magyar egyházi és politikai vezetők, valamint Wass Albert fiai is. A rendezvényen közreműködött Budai Ilona Magyar örökség-díjas népdalénekes és Ferenczy Csongor színművész. /Wass Albert-szobor Verőcén. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 6./

Az 1940-es években jelent meg Tonelli Sándor Utazás Erdélyben és Erdély körül /Athenaeum, Budapest/ című munkája. A közkönyvtárakban nem lehetne megtalálni ezt a könyvet. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel a szerző neve, viszont a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969-ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2-án született Nógrádverőcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy időben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, később főtitkára volt. A szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Erdélyi utazásának legmaradandóbb élményei Marosvásárhelyhez kötődnek. A város főteréről eltűnt Kossuth és Bem szobra, írta. Ezeket a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották őket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a románok az így restaurált szobrot a lengyel nemzetnek ajándékozták. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban később, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belőle, így emlékezik Tonelli Sándor. Mindenre odafigyelő, múlt és jelen minden értékét fölfedező, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén Tonelli Sándor. Érdemes lenne Tonelli Sándor munkáját újra kiadni. /Nagy Pál: Úti élmények könyve. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./

A történelmi Magyarország határainak körbemotorozása tisztelgés a múlt előtt, tudatosítása annak, hogy nem felejtünk – nyilatkozta július 28-án Kézdivásárhelyen Kutas Gyula, a Trianon Team 2006 motorkerékpár-túra szóvivője. A túra emlékezés és figyelemfelkeltés éppúgy, mint ahogy 1931-ben a Justice For Hungary repülőgép célja is ez volt. Tanúságtétel az otthoni magyarok előtt a kinti magyarok mellett. A Trianon Team 2006 teljesítménye azért is kiemelkedő, mert sokakban fogalmazódott meg egy hasonló túra ötlete, sokan kezdték el tervezgetni, de eddig még senki sem tette meg. A Trianon Team 2006 emléktúra abszolút politikamentes. Az emléktúra július 22-én indult Vecsésről, a Martinovics téri Trianon Emlékműtől, és augusztus 5-én délután három órakor érkezik meg Verőcére, a Magyar Sziget rendezvényére. /Iochom István: A trianoni motorostúra Kézdiszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

Erdélyország az én hazám címmel bocsátotta útjára a magyarországi Domokos Alapítvány azt a meghívót, amely nagy sokadalomba, világtalálkozóra hívja az Erdélyből elszármazottakat és az Erdély-szimpatizánsokat. A találkozót, amelynek hangsúlyozottan kulturális-fesztivál jellege lesz, augusztus 18–20-án tartják Verőcén, a Csattogó völgyben. A Szovátáról elszármazott Domokos István az egyik ötletgazda. Úgy találta: szükség lenne egy alkalomra és helyre, ahol a szétszóródott erdélyi magyarok és a velük szimpatizálók évente egyszer családias hangulatban találkozhatnak. Helyszínül azért választották Verőcét, mert a település polgármestere, az erdélyi Bethlen dinasztia egyik sarja, Bethlen Farkas lelkesedéssel karolta fel a kezdeményezést. A rendezvény fővédnöke Cselényi László, a Duna TV elnöke, a háziasszony szerepét Széles Anna művésznő tölti be. Mindketten kolozsvári kötődésűek, úgyszintén Tőkés Erzsébet is, aki szintén jelen lesz és a Házsongárd Alapítvány áldozatos munkájáról tart majd előadást. /Tatár Zoltán: „Erdélyország az én hazám” = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Az Erdélyből elszármazottak és az Erdély iránt elkötelezettek második világtalálkozóját szervezik meg idén nyáron a magyarországi Verőcén. A csíksomlyói Szűz Mária oltalmába ajánlott háromnapos rendezvényre június 27–29-én a Duna-kanyar Csattogó völgyében kerül sor, a műsorban koncertek, népi együttesek, társulatok fellépése, játszóház, mesemondás, különféle előadások szerepelnek. A program fővédnöke Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. A fesztivál látogatottságát nyolc-tízezer főre becsülik (tavaly mintegy hatezren voltak, Amerikától Ausztráliáig), több száz személyt a helyszínen is el tudnak szállásolni. A találkozó hivatalos honlapja a www.erdelyhon.hu. /Erdélyiek fesztiválja Verőcén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Erdélyből elszármazottak fesztiválját tartották június 27-29-e között Verőcén Erdélyország az én hazám címmel „Az erdélyi magyarok hazaszeretetét nagyra becsülöm, és példaértékűnek tartom” – hangoztatta az háromnapos fesztivál megnyitó beszédében Cselényi László, a Duna Televízió elnöke, a rendezvény fővédnöke. A verőcei Csattogó-völgyben immáron második alkalommal tartották az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek második világtalálkozóját. Kocsis István történész, író a Szent Korona misztériumáról és tanáról beszélt. Üde színfoltot jelentettek a székelyföldi néptánccsoportok előadásai. Színvonalas előadást mutatott be a Budapesti Székely Kör néptáncegyüttese is, amelynek tagjai szinte kizárólag Erdélyből elszármazott művészek. /Nagy B. István: A megtartó erő szimbólumai. = Krónika (Kolozsvár), júl. 1./

A nyári fesztiválok idejét éljük. Verőcétől Budapestig, Tusnádtól Kolozsvárig és Nagyváradig találkozókra hívják a helybelieket, nem utolsósorban az Erdélyből elszármazottakat. Verőcére „Erdélyország az én hazám” jelszóval invitálták az Erdélyből elszármazottakat. Tárgyszerűbb volt a hívó szó a Kolozsvár Társaság részéről: Kolozsvár Reneszánsza, Kolozsvár Napok. Kolozsvár, úgy is, mint Erdély egykori fővárosa, Románia talán legdinamikusabban fejlődő polisza, már nem azonos száz-ötven-húsz évvel ezelőtti önmagával. Mit tudnak erről az Erdélyből évtizedekkel ezelőtt elszármazottak? Nagyon-nagyon keveset. Vannak, akik úgy tudják, hogy Kolozsvár magyar város, és vannak, akik csodálkoznak, hogy itt még élnek magyarok. Azok, akik az elmúlt napokban Verőcén találkoztak, nem gondolták még végig, hogy mit rejt magában az „Erdélyország az én hazám”. Nosztalgiázást? Kolozsvár immár kiürült, legfeljebb érettségi találkozókra gyűlnek össze az egykor innen indultak. Keseregni lehet rajta, ítélkezni egyre kevésbé. A migráció világjelenség – sőt már nem is egyirányú. Lehet olvasni a Romániában munkát vállaló magyarországiak növekvő számáról, illetve Erdélyből elszármazott magyar cégtulajdonosok részleges hazatelepüléséről. A kolozsvári (erdélyi) változások nyilvánvalóan részei a romániai – gazdasági, politikai, kulturális – versenynek és versenyképességnek, immár az Európai Unión belül. Románia versenyképességéről többet kellene írnia a sajtónak. /Kántor Lajos: Erdélyország – milyen ország? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Bethlen Farkas, Verőce polgármestere kezdeményezésére – „Építsünk hát templomot, a Kárpát-Haza templomát, ahol minden magyar fohászkodhat, imádkozhat hazánk fennmaradásáért” – sokan részt vettek a Kárpát-Haza templom ünnepélyes alapkőletételén március 21-én a Verőce melletti Katalinpusztai-völgyben.„E templom felépítése szolgáljon bizonyságul, hogy hittel, szeretettel és összefogással visszanyerheti önbecsülését és hajdan volt dicsőségét a magyar nemzet”– hangsúlyozta Bethlen Farkas, a Julianus Barát Alapítvány elnöke, aki megvásárolta a területet e nemes cél érdekében. Önkéntes segítők érkeztek több településről és az elszakított területekről is, például Kárpátaljáról, Erdélyből, Felvidékről. A templom közadakozásból, közösségi kaláka munkában valósul meg. Bethlen Farkas reményei szerint szakrális zarándokhellyé, kis Csíksomlyóvá válhat idővel a Kárpát-Haza templom. /Frigyesy Ágnes: Közadakozásból építenék fel a Kárpát-Haza templomát. = Erdély.ma, márc. 22./

2009-ben – immár harmadik alkalommal – lesz „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó Verőcén, a Csattogó-völgyben, július 3–5. között. A fesztivál célja, az Erdélyből elszármazott családok, meg Erdély „szerelmeseinek” a találkozója. A háromnapos együttlét, lehetőség az anyaországi és erdélyi egyesületeknek, baráti köröknek, hagyományőrző társaságoknak Erdélyhez kötődő egyházfelekezeteknek, modern művészeti szakágak képviselőinek a bemutatkozásához. /Gaál István főszervező: „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 20./

Első alkalommal szervezték meg a Partiumi Híd Fesztivált július közepén a Szatmár megyei Kökényesden. Krakkó Rudolf, a Szatmári HÍD Egyesület vezetője és a Fesztivál főszervezője elmondta: az a szándék vezérelte, hogy működésével az egyesület elősegítse a magyarságtudat erősítését, a nemzeti önbecsülés visszaszerzését. Ennek szellemében alapították szatmárnémeti fiatalok a szatmári HÍD Egyesületet 2003 márciusában. Az ötnapos nemzeti tábor nyitó előadását Raffay Ernő történész tartotta. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke Lesz-e magyar önrendelkezés Erdélyben? címmel tartott előadást. Mikola István, a volt polgári kormány minisztere a leendő polgári kormány megújulási lehetőségeiről, feladatairól beszélt. Bethlen Farkas, Verőce polgármestere a történelmi Bethlen család megpróbáltatásairól, valamint a virágzó Verőce kulturális, gazdasági életéről, eredményekről, és tervekről szólt. Mit vétettem ellenetek, urak? Mit vétett az én népem? címmel Wass Albert életéről, életművéről” tartottak előadást Takaró Mihály és Vekov Károly professzorok, valamint Bartha József református lelkész. Gergely István, Tiszti Mikor Csíkból elindultam Csíkba... címmel beszélt az árvaházak nehéz helyzetéről. Vona Gábor, a Jobbik elnöke is beszélt. Brády Zoltán, az épp húsz esztendős Kapu főszerkesztője Eduardóra, a lap nemrég tragikus körülmények között elhunyt főmunkatársára emlékezett. A médiakerekasztal képviselői Kubinyi Tamás, M. Szabó Imre, Takaró Mihály, Brády Zoltán, és László György Frigyesy Ágnes moderálása mellett elemezték a médiamanipuláció problematikáját. Krakkó Rudolf bízik abban, hogy jövőre ismét megszervezik a Partiumi Híd Fesztivált. /Frigyesy Ágnes: Partiumi Híd Fesztivál Kökényesden. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 22./

Kicsi templom épül Verőce mellett, a Katalin-völgyben, immár ötödik hónapja. Kőre kő épül, a szeretetforrás pedig még több szeretetet gyűjt. Sorra érkeznek az önkéntes adományozók. A templomépítő Bethlen Farkas, Verőce polgármestere vallja: „népünk morálisan nagyon mélyre süllyedt – a tisztesség-, a becsület-, a hazaszeretet és a munka területén. ” „Népünk felemelkedéséért viszont imádkozni tudunk. Építsünk hát egy templomot – Kárpát-Haza Templomát –, ahol állandóan összegyűlhetünk és imádkozhatunk Hazánk feltámadásáért. ” A templom a magyar nép közös erejéből és hitével épül. A Kárpát-Haza Temploma támogatható önkéntes kalákamunkával, téglajegy vásárlásával, valamint pénzadománnyal. /Frigyesy Ágnes: A Kárpát-Haza Temploma a magyar nép erejéből és hitével épül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Világtalálkozó Verőcén (Erdélyország az én hazám)
Idén ötödik alkalommal nyitja meg kapuit az Erdélyország az én hazám világtalálkozó Verőcén, a Csattogó-völgyben. A július 8. és 10. között zajló találkozó olyan kiemelt témákkal foglalkozik, mint például a Székelyföldért Társaság által szervezett autonómia-fórum.
A tanácskozásra meghívták az anyaországi és erdélyi pártok képviselőit, hogy fejtsék ki véleményüket a székelyföldi önrendelkezéssel kapcsolatban. Részvételi szándékát eddig Bíró Zsolt (Székely Nemzeti Tanács), Kalmár Ferenc (KDNP), Potápi Árpád (Fidesz), Szabó Vilmos (MSZP), dr. Gaudi Nagy Tamás (Jobbik), dr. Dorosz Dávid és Berze Márton (LMP), valamint Szász Jenő (MPP) jelezte. A szervezők bíznak benne, hogy az RMDSZ és az alakulófélben lévő EMNP részéről is elfogadják a meghívást, és megtisztelik jelenlétükkel a fórumot. A fesztivál másik kiemelt témája a magyarországi és erdélyi unitárius egyház egyesülése, amelyet az unitárius hívek országunk szétszabdalása óta áhítanak. Az unitárius egyház jövőjéről Balázsi László megbízott püspök-főjegyző tart előadást. A vasárnapi ökumenikus istentiszteletet követően megemlékeznek a bukovinai székelyek áttelepülésének 70. évfordulójáról. Ezt követően a Csángó Keresztszülők Egyesületének képviselői mutatják be a tiszteletre méltó mozgalmat, amelyet a csángóföldi magyar oktatásért folytatnak. A keresztszülők által támogatott gyermekek társaságában fellép például Petrás Mária népdalénekes-keramikusművész. Izgalmas helyszínnek ígérkezik a Litea-könyvsátor. Szombaton bemutatják Margittai Gábor szórványmagyarságról írt kötetét, a Trianoni menyecskét, de elkalandoznak az erdélyi magyar irodalom legendás helyszíneire is: Kolozsvárra Szász István Tas a Hitelről írt kötete által, Marosvécsre a Helikon Alapítvány bemutatkozásával, illetve Nagyváradra a Holnaposok révén. Vasárnap Böjte Csaba testvérrel találkozhatnak az érdeklődők, aki ökumenikus szentmisére várja a híveket Nagy Árpád református és Balázsi László unitárius püspökkel együtt. Csaba atya a rendezvényen dedikálja legújabb műveit, de a Csattogó-völgybe várják Kányádi Sándor költőt is. A felhőtlenebb, de komoly szórakozás ígéretével hirdetik meg a Ki tud többet Erdélyről? vetélkedőt, melyet az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesületének lelkes csapata szervez Csíki András elnök vezetésével. A Székelyföldért Társaság – mely július 4-én hivatalosan is bejelentette megalakulását – meghirdette a II. Székelyföldért Labdarúgótornát. Minden este koncerttel zárul. A pénteki főszereplő a sokak által várt Bikini, szombaton délután a Swetter zenekar, este pedig Tamás Gábor lép fel a nagyszínpadon. Vasárnap este az Ismerős Arcok koncertje zárja a programsorozatot.
Frigyesy Ágnes. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld autonómiája létkérdés (Erdélyország az én hazám)
Székelyföld autonómiájának megteremtése a Kárpát-medencei magyarság számára létkérdés – jelentette ki Kalmár Ferenc, a KDNP alelnöke szombaton Verőcén az Erdélyország az én hazám című világtalálkozón az erdélyi autonómiáról rendezett kerekasztal-tanácskozáson tartott előadásában.
Kalmár kifejtette: történelmi pillanathoz érkeztünk, amikor a román közigazgatás napirenden lévő átszervezése kapcsán az a kérdés, hogy a három, többségében magyarlakta megye – Hargita, Kovászna, Maros – más megyékbe beolvadva vagy egységes régiót alkotva, területi autonómiát élvezve, önállóan működjék-e tovább. Az ott élő magyarság semmivel sem kér többet, mint ami az Európai Unió más népeit megilleti, hiszen ilyen autonómia jól működik Dél-Tirolban, Katalóniában és Finnországban. A megmaradás a tét – tette hozzá a politikus. A tanácskozáson Biró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke arról beszélt, hogy az autonómia kivívása érdekében olyan referendum előkészítéséhez láttak hozzá, amely alapul szolgálhat egy fél év múlva induló európai aláírás-gyűjtési akciónak. A Lisszaboni Szerződés ugyanis lehetőséget ad arra, hogy legalább hét országban valamilyen közösségi kérdésről összegyűlő, minimum egymillió aláírás esetén az EU napirendre tűzze az ügyet, ez esetben a székely autonómiáét. A jobbikos Gaudi-Nagy Tamás össznemzeti ügynek nevezte az autonómia elérését, amihez a politikai erők összefogására, egységes álláspont kidolgozására van szükség. Szabó Vilmos, az MSZP frakcióvezető-helyettese közölte, az előző kormány is sokat tett a határon kívül élő magyarságért. Beszédét hurrogások, nemtetszés-nyilvánítások kísérték. A tanácskozást a néhány napja alakult Székelyföldért Társaság rendezte. A civil szervezet a Magyarországon letelepedett székelyek összefogását tűzte zászlajára Székelyföld területi önrendelkezése törvényes elfogadásának előmozdításáért. Verőcén ötödik alkalommal rendezték meg az erdélyi világtalálkozót, amelyen a különféle kulturális programok mellett kirakodóvásár, kézműves-foglalkozások várták a látogatókat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagy sikert aratott Verőcén a Nyárádmente
Hétvégén tartották meg a magyarországi Verőcén az erdélyiek és Erdélyből elszármazottak ötödik világtalálkozóját. Az új elképzelésekkel és szervezőkkel indult nyári fesztivál idei díszvendége a Nyárád mente volt.
Az elmúlt hétvégén a Duna-kanyarban, a Vác melletti Verőcén került megrendezésre immár ötödik alkalommal Erdély szerelmeseinek világtalálkozója. Az Erdélyország az én hazám címet viselő nyári fesztivál célja az erdélyiek és az Erdélyből elszármazottak találkozója, az erdélyiség érzésének átélése. Az idei találkozó bőséges programajánlatában érdekes és figyelemfelkeltő kérdések is felvetődtek, mint az erdélyi autonómiatörekvések, a népességcsökkenés, a falu- és nemzetrombolás, valamint a moldovai csángók helyzete.
Magyar kultúra és együttlét
A Csattogó-völgyben három napon át zajlott a fesztivál. Több helyszínen léptek fel művészek, néptáncosok, előadások és kiállítások sokasága kínált mindenkinek tartalmas szórakozási és ismeretgyűjtési lehetőséget. Mintegy kéttucatnyi sátorban kínáltak erdélyi és magyar portékákat: fűzött gyöngy ékszereket, népviseleti ruházatot, bőrdíszműveket, tűzzománc alkotásokat, népi hangszereket, faragott és kerámia tárgyakat, de bőven akadt válogatnivaló az édességek, könyvstandok, pólók és zászlók között is. Két színpadon, sátrakban, termekben folytak az előadások, kiállítások, fellépések, vetélkedők a magyar kultúra szinte minden területén: irodalom, népzene és néptánc, könyvbemutató, művészeti kiállítások, magyarságismeret, vallás, közoktatás. Reggeltől késő estig szólt a zene, táncházat, sportrendezvényeket, kirándulásokat, koncerteket egyaránt kínáltak a látogatóknak. Bemutatkozott a Nyárád mente is
Az idei rendezvény díszvendége a Nyárád mente volt. Számukra külön sátorban biztosítottak bemutatkozási lehetőséget, amellyel élni is tudtak a meghívottak: a Nyárádmente Kistérségi Társulat szervezésében mintegy félszázan utaztak a fesztiválra. Agyagszobrokat, szalmakalapot és –díszeket, faragott tárgyakat, szőtteseket, varrottasokat, faragott székely kaput és népviseletet egyaránt kiállítottak, de az érdeklődőknek szőnyegszövést, fafaragást, gyékény- és háncsfonást, valamint citerazenét is oktattak.
A Ki tud többet Erdélyről című vetélkedőt is a Nyárád mentiek háromfős csapata nyerte meg, de a nagyszínpadi bemutatkozásuk is ragyogóan sikerült. A Bekecs néptáncegyüttes szombat este Nyárád menti, vajdaszentiványi, kalotaszegi és cigány táncokkal lépett fel, és olyan fergeteges és osztatlan sikert aratott, amelyet az utána következő Tamás Gábor koncert sem tudott felülmúlni. A siker vasárnapi fellépésükön sem maradt el, a közönség ekkor is hatalmas tapsviharral jutalmazta a bemutatott nyárádselyei és mezőségi táncokat. A hallgatóság jól szórakozott Gyepesi László előadásain is, aki Szélyes Sándor monológjaiból adott elő többször is a színpadokon.
Híd szerepe lesz
A fesztivál szervezését idéntől a nyárádmenti gyökerekkel rendelkező Ilyés Tamás és Emese vették át, akik a Nyárád mente egyik legszebb turisztikai infrastruktúráját, a Pásztortűz panziót is működtetik. Ilyés Emese szerint szinte egyértelmű, hogy idén ezt a tájegységet hívták meg, de a következőkben mások is számíthatnak bemutatkozási lehetőségre. Úgy érzi, a kezdeti lépések jól sikerültek, jövőre pedig minél több jelentkezőre számítanak. Céljuk, hogy rádöbbenjenek az elszármazott erdélyiek, hogy bőven van még tennivaló a szülőföldön, a rendezvénynek pedig híd szerepet szántak a nemzetrészek között. Ami a Nyárád mentiek bemutatkozását illeti, a szervező házaspár szerint bombasiker volt.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Érmellék Verőcén
Bihar megye – Június 30-án és július 1-én tartották meg a Dunakanyarban lévő Verőcén a VI. Erdélyország az én hazám elnevezésű találkozót.
Ennek keretében – a szervezők célkitűzéseként – minden alkalommal Erdély (vagyis a Romániához csatolt rész – szerk.megj.) egy-egy tájegysége mutatkozik be. Idén az Érmellékre esett a választás, ahonnan érmihályfalvi és érsemjéni küldöttség járt a találkozón, de nem csak a várost és a községet, hanem a régiót is képviselve.
erdon.ro

Szórványkonferencia az Erdélyország az én hazám világtalálkozón
2012. június 30. és július 1. között ismét megrendezésre került – immáron hatodik alkalommal – az „Erdélyország az én hazám” világtalálkozó, az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek nagy találkozója. A színes programokban bővelkedő nagyszabású rendezvénynek az idei évben a Verőce melletti Lósi-völgy adott otthont, a megejtően szép Kárpát-Haza Temploma lábánál. A rendezvényen vasárnap szórványkonferenciát tartottak, ahol az alábbi összeállítás készült.
Vetési László, a kolozsvári székhelyű Diaszpóra Alapítvány elnöke: „Az olyan városok esetében is, mint Kolozsvár, amelyik egyrészt főváros, másrészt hatalmas értelmiségi központ, rétegeiben szoktuk elemezni és kezelni. Az a réteg, amelyik magyar intézmény-háttérrel, magyar kultúrkörben mozog, vagy iskolaigazgatók, iskolák, magyar intézmények vonzáskörzetéhez tartozik, ez a réteg városon belül természetesen ne lehet szórvány, viszont azok, akik úgynevezett Monostor-negyediek, őket természetes módon muszáj úgy kezelni, mert leszakadnak az identitástömbökről, nyelvi közösségekről. Ennek a szórványnak a megszólítására vannak mostmár hatékony módszerek. Például a Kolozsvári Napok, amely tömegeket mozgat meg."
A Mezőség 100 évvel ezelőtt is szórványvidék volt, ami azt jelenti, hogy helyi magyarok hozzászoktak ahhoz, hogy körülöttük románok élnek.
Balázs Bécsi Gyöngyi, a Kallós Zoltán oktatási és kulturális alapítvány elnöke: „A gyerekeket magyar iskolába íratják, ami nagyon pozitív dolog. Hozzátartozik a falu rendjéhez, hogy, ha valaki más, mint a többi, vagy mást akar, mint a többi, akkor azt megszólják. (...) Annyira megnyertük az emberek bizalmát, és nem csak a magyarokét, hanem a románokét is, nem kell nekem bizonyítani, hogy mi az, amit ajánlok a gyermekeknek, amikor hozzám jön, hogyha a válaszúti szórványkollégiumban kezdi meg az iskolát. Másként viszonyul a világhoz, mert talpraesettebb."
Kerekes Zoltán, a vicei Bástya Egyesület elnöke: „Kevesen vagyunk, de az még nem jelenti azt, hogy ne tevékenykedjünk. Elsősorban a vegyes házasságok miatt nagy az elrománosodás, a beolvadás veszélye, illetve a kisebb településekről, a falvakról a gazdasági erőt, a fiatal munkaképes lakosságot elszívták a városok. Ezért kellett létrehozni a Bástya Egyesületet."
Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés Autonómiabizottságának az elnöke, a Nemzeti Összetartozás Bizottság alelnöke: „A Székely Nemzeti Tanács, illetőleg a székely autonómia kezdeményezésének az apropóján, de nem csak és kizárólag a székelyföldi autonómiát, hanem egyáltalán a Kárpát-medencében létesíthető autonómiaformákat figyelembe véve Vajdaságtól Kárpátaljáig, Felvidéktől Egészen Erdélyig minden olyan kérdést felkarolunk, ahol akár személyi, kulturális, területi autonómiaformák létrejöhetnek. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen egy közös eredőnk. Egyrészt ugyanazokat a fogalmakat ugyanúgy értelmezünk mindannyian (autonómia, nemzeti önrendelkezés, autonómiaformák Európában). Muszáj ezekről beszélni, hiszen csak és kizárólag ez biztosíthatja azt, hogy ha mi egymást értjük, akkor fel tudunk ugyanazon zászló mögé mindannyian sorakozni. (...) Nagyon jól látható, hogy azokban az európai országokban, ahol vannak autonóm közösségek, ott gazdaság mindinkább és mindig jobban fellendül." Forrás: Kossuth Rádió / bellacafe.hu
2012. június 30 – július 1 között tartották a 6. Erdélyország az én hazám világtalálkozót, a Verőce melletti Lósi - völgyben. Az erdélyi, Erdélyből elszármazott vagy Erdély sorsát szívükön viselő résztvevők - az érmelléki kulturális életet képviselők segítségével - az idén az Érmellékkel ismerkedhettek meg közelebbről.
Az előadások, könyvbemutatók rendjén Vetési László megtartotta a Vallási együttélési érdekességek Erdélyben című vetített képes előadását. A rendezvény másnapján Megmaradás tematikával kerekasztal-beszélgetést folytattak a szórványmagyarságról, melyen erdélyi és anyaországi alapítványok, egyesületek képviselői számoltak be a szórványért végzett munkájukról, erőfeszítéseikről és az eközben támadt gondjaikról. Részt vettek: Balázs-Bécsi Attila (elnök, Téka Alapítvány - Szamosújvár), Balázs-Bécsi Gyöngyi (elnök, Kallós Alapítvány - Válaszút), Kerekes Zoltán és Lapohos Ella (elnök és alelnök, Vicei Bástya Egyesület - Vice), Benkei Ildikó, Szeleczki Erzsébet, Kaszás Mária és Nagy Éva (Vasárnapi Iskola Alapítvány), Vetési László (elnök, Diaszpóra Alapítvány – Kolozsvár). A moderátor szerepét Margittai Gábor publicista töltötte be.
Erdély.ma

Isten fogta a kezemet
Beszélgetés Józsa Judit kerámiaszobrásszal, a Magyar Kultúra Lovagjával
– Kedves művésznő, köszönöm, hogy elfogadta a levélinterjú lehetőségét, s máris arra kérem, meséljen korondi gyermekéveiről.
– Szívesen, hiszen számomra megtiszteltetés és öröm, akár ilyen formában is, hogy a szülőföldem nem feledkezik meg rólam. A családi tűzhely melegét ma is féltve őrzöm, és az a hamuban sült pogácsa, amellyel édesszüleim, Józsa János korondi fazekasmester és Julianna, az édesanyám tarisznyált fel, soha el nem fogyó erőt, kitartást és szeretetet adó táplálék életem végéig!
Hálát adok a Jóistennek, hogy olyan családba születtem, ahol a keresztény értékrend mellett a népművészeti hagyományok tiszteletét, a különféle művészeti ágak megismerését és különösen a magyar történelemben való jártasságot fontosnak tartották. Tudatosan neveltek és irányítottak így a szüleim, hiszen azt szerették volna, hogy ezekkel az erős székely gyökerekkel olyan biztonsággal tudjak megkapaszkodni az életben – bárhová vet is a sors –, akárcsak a Hargita tetején a sziklák oldalából sudáran felemelkedő örökzöld fenyő.
– Kíváncsiságból, játékból vagy ösztönösen fogott agyaggyúráshoz, formázáshoz gyermekfejjel?
– Korondon a fazekasmesterség apáról fiúra száll, így történt ez a mi családunkban is: a kisebbik bátyám, ifj. Józsa János viszi tovább a családi hagyományt. Édesapánk joggal lehet büszke rá – olyan fazekasmesterré lett, hogy ember-nagyságú padlóvázát is meg tud korongozni. A leánygyermekeknek is megvan a feladatuk, általában az asszonyok – nagymamák, édesanyák, leányok, lányunokák – díszítik a kerámiatárgyak felületét, és az is természetes, hogy részt vesznek minden járulékos munkában. Ennek megfelelően természetes és magától értetődő volt már kisgyermekkoromban, hogy számomra az agyag, a "pala" – ahogy Korondon mondják – ösztönösségből fakadó játékként kéznél lévő eszköznek bizonyult.
– Mi volt első "alkotása", amit ma is ott hordoz a szíve csücskében?
– Minden alkotásomra emlékszem, mindegyik ott van a szívemben, és ma már pontosan számon is tartom, hogy melyik hová, kihez kerül, mert szeretem őket.
A korai alkotások közül szívem csücskében mégis a nagy bajuszú öreg székelyek mellett a keresztfára boruló székely asszonyt őrizgetem, Szeretet a címe.
– Első "tanítója", nem kétséges, édesapja, a nagy hírű Józsa János fazekasmester, de ki "fogta a kezét" a későbbiekben, a szakmai fejlődés magasabb régióiban?
– Első és egyetlen mesterem az édesapám. Mesterségbeli és technikai tudását, kutatási, fejlődési vágyát át tudta adni, és igaz, hogy tőle örököltem a tehetséget, viszont édesanyámtól örököltem mellé egy nagyon fontos dolgot: a szorgalmat. Az az igazság, hogy a világ legnagyobb tehetsége is elvész szorgalom és kitartás nélkül. Volt egy kis kitérő a pályámon, az embereken való segítőkészség és szándék arra késztetett, hogy Székelyudvarhelyen végezzem el az egészségügyi szakközépiskolát, s majd tovább tanulván olyan orvos lehessek, aki valóban segíteni is tud az embereken. Ennek az elhatározásnak az egyik régóta ápolt betegünk halála vetett véget, miután ráébredtem arra, hogy lelkileg nem tudom elviselni és feldolgozni e tényt, következésképpen nem lesz jó orvos belőlem. Ma már tudom, hogy nem véletlenül történt mindez! A Jóisten a legnagyobb rendező: még időben visszatérített a számomra kijelölt útra, amelyről igyekszem azóta is nem letérni… S hogy ki "fogta a kezemet" a későbbiekben, a szakmai fejlődés magasabb régióiban? Hiszek az isteni elrendeltetésben, és tudom, hogy Ő fogta a kezemet. Megéreztem, hogy azt, amit a kerámiaszobrászatban elképzeltem magamban, az anyaországban tudtam kibontakoztatni, és valóban magasabb szintre fejleszteni úgy, hogy ne hozzak szégyent a családomra, a szülőfalumra, Korondra, se a szülőföldemre, Erdélyre és vele együtt a székely népre.
– Miért Budapestet választotta az egyetem elvégzésére, hiszen Kolozsváron és Bukarestben is magas szintű képzőművészeti oktatás van?
– 1994-től kétlaki lettem, azóta élek az anyaországban, Budapesten. A sikeres kiállításaim mellett, úgy éreztem, hogy nem a technikai tudásomat vagy stílusérzékemet kell tovább fejlesztenem, hanem egy belső kényszer és fejlődési vágy kielégítésére a művészeti ismereteimet. A sors rendelte úgy, hogy nem Kolozsváron vagy Bukarestben tanultam, hanem neveltetésemből adódóan esett a választásom a katolikus egyetemre, a budapesti műteremlakásomhoz közeli, Piliscsabán működő Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának művészettörténeti szakára, amelyet 2002-ben dicsérettel végeztem el.
Az egyetemi évek egyáltalán nem voltak könnyűek – nappali tagozatra jártam, naponta oda-vissza 3 órát ingázva Budapest és Piliscsaba közt –, az éjszakák különféle nyelven – francia, angol, német, olasz – íródott művészettörténeti szakkönyvekből készített recenziók írásával, kiselőadásokra, vizsgákra való készüléssel teltek, a hétvégék maradtak csak a mintázásra. Rengeteget kutattam az Országos Széchényi Könyvtárban, különféle levéltárakban, a Szépművészeti Múzeumban és a könyvtárában, a Magyar Nemzeti Galériában, a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Iparművészeti Múzeumban és még sorolhatnám… A sok erőfeszítés és tanulás egyáltalán nem volt hiábavaló. A művészettörténet szak csodálatosan átfogó tudást jelent – az antikvitástól napjainkig.
– A szakmai képzésen túl mit kapott még a Pázmány Péter Katolikus Egyetemtől?
– A katolikus egyetem követelményeinek köszönhetően mélyebb ismeretekre tettem szert az ó- és újszövetségben, a vallásfilozófiában, a görög és arab filozófiában, kozmológiában, antropológiában, az egyházatyák irodalmában, a keresztény egyház társadalmi tanításaiban, tanultam didaktikát, érveléstechnikát, etikát és szociológiát is.
Művész létemre tudóssá képeztem magam: művészettörténész lettem. Művészettörténeti ismereteim és tanulmányaim segítenek a történelmi alkotásaim hiteles megfogalmazásában, nem véletlenül érezhető szobraimon a tanult ikonográfia hatása. Továbbá a különféle történelmi személyek megismerése érdekében megtanultam, hogy mit hol lehet és érdemes kutatni. A magyar társadalomban egyfajta közművelésként a megmintázott személyről vagy témáról a kutatási anyagomat mindenki számára közérthetően megfogalmazva közzéteszem a tárlataimon és az eddig kiadott nyolc könyvemben is, hogy elérhető legyen, megismerhesse és megszerethesse azt minden magyar, határon innen és túl.
– A legnagyobb sikert a Magyar Nagyasszonyok című sorozatával érte el, erre figyelt fel a világ. Honnan jött az ötlet?
– Hosszú ideig érleltem a Magyar Nagyasszonyok megfogalmazásának gondolatát, olyan asszonyokét, akik a magyar történelem alakításában jelentős szerepet játszottak, és akiknek a legtöbbet köszönhet a nemzet. Gyermekkori elképzelésem megvalósulásai e kisplasztikák, ebben később csak megerősítettek a magyar művészettörténetben szerzett ismereteim. Bármilyen hihetetlen, de még egyetlen magyar művész sem dolgozta fel és mutatta be őket tematikus csoportban. Valóban felfigyelt a világ, több mint tízezer ember volt kíváncsi e tárlatomra. Tizenhárom évnyi kutatómunka és anyaggyűjtés után, ma már történelmünk kiemelkedő személyiségű asszonyai közül – három kiállítási anyagban, Emesétől Tóth Ilonáig – eddig összesen 59 csodálatos teremtést mutattam be a nagyközönségnek.
A szobrokat ihlető személyek válogatása természetesen szubjektív. Úgy gondolom, hogy nemzeti történelmünkben, társadalmunk fejlődésében kimagasló szerepet betöltő asszonyok ők, akik eltérő gazdasági, társadalmi, politikai körülmények között, más szellemi közegben és más kulturális környezetben éltek. Kimagasló intelligenciájú, csodálatra méltóan erényes, kitartó, elszánt és példás életvitelű nők, akik nem csupán származásuknál fogva érdemelték ki megbecsülésünket, hanem azáltal, amit és ahogy cselekedtek. E téren is gazdagabbak vagyunk, mint hinnénk, hiszen a teljességre törekedve elmondható, hogy még számos olyan példás nagyasszonyunk van, akiket érdemes a feledés homályából kiemelni. A jövőben szeretném mindannyiukat a Magyar Nagyasszonyok Panteonjában megörökíteni. A Patrona Hungariae, azaz a Magyarok Nagyasszonya, a Boldogságos Szűz – Mária alakja mindhárom kiállítási anyag középpontjában áll, ő a magyar nagyasszonyok királynője.
– Milyen sorozata van még?
– Műveim közül a földfestékes pasztellszínűek a magyar és székely népi életképeket, kihalófélben lévő népi mesterségeket, az archaikusan patinázottak a magyar honfoglalás alakjait, a vezérektől a korabeli mesterségeken át a táltosokig – 1996: Honfoglalás, az Árpád-házi szentek alakjait – 1997: Táltosok és szentek. Árpád népe és házának szentjei – és a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeinek múzsáit – 2006: Múzsák kertje – mutatják be.
Egy különleges kiállítási anyagom témája a tenger – 2007: TerrAqua világa – különösen a már halott élőlények meszes vázai, amelyek újra életre kelnek az úgynevezett naturáliaszobrokban. Velük nemcsak egy sajátos magán mitológiát álmodtam agyagba, hanem – a művészettörténészek szerint a világon egyedülállóan – az egyik legrégebbi művészeti ágnak számító kerámiaművészetben sikerült új műfajt teremtenem.
Művészettörténészi ismereteimre alapozva kifejezett célom, hogy olyan témákat dolgozzak fel évente megújuló tárlataimban, amelyekre addig nem vagy csak elvétve került sor a magyar képzőművészetben, különös tekintettel a szobrászat műfajára.
Így állítottam ki 2008-ban a Magyar mesevilág című kiállítás szobrait. Itt a magyar népmesék hőseinek és meseelemeinek az értelmezésével, magyarázataival lebbentettem fel a feledés fátylát a magyar nép ősi világképéről.
A kortárs képzőművészet által ritkán érintett témát dolgoztam fel a Magyar táncok című tárlat alakjainak rendkívül lendületes szobraiban 2009-ben. Térben és időben nagy és változatos kirándulásra hívtam a tárlatlátogatókat, amelynek során a magyarság táncait a Táltostánctól a csángók Árgyeleánka táncán át a kalotaszegi Szerelmes csárdásig tánctörténeti magyarázatokkal láttam el.
– Munkáinak mi az üzenete?
– Nemcsak szívemben él, hanem alkotásaimban is megjelenik szülőföldem, Erdély, de megmintáztam a megszemélyesített Magyarországot is. Nemcsak esztétikai élményt szeretnék nyújtani a szellemi-lelki értékekre fogékony látogatónak, hanem egyúttal történelmet, művelődéstörténetet, asszociációs látást is. Szeretném, ha alkotásaim mondandóját az örömről, bánatról, szépségről, szeretetről, emberségről, magyarságról megértenék és szívükbe zárnák!
– Eddig melyik alkotása jelentette a legnagyobb kihívást, s min dolgozik jelenleg?
– 2011 a család éve volt. Társadalmunk alapja és a magyar örökség örököse a Magyar család, amelyet egyedülálló, különleges kompozícióba álmodtam meg. Talán ez a kompozíció jelentette eddig a legnagyobb kihívást, nem csak a mérete miatt – csaknem életnagyságú –, hanem azért is, mert a kompozíció alapjául szolgáló gyökeres keményfát már sok-sok éve kerestem. E nagyméretű kompozíciót a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomának adományoztam, ahol a keresztelőkápolnában fogadja az Úr színe elé hozott gyermekeket, családokat. Jelenleg éppen e templom számára mintázom Szent László királyunk szobrát, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet szobromhoz hasonlóan, a két reneszánsz pasztofóriummal szemben fognak majd elhelyezni az oldalhajók boltívében.
– Hol voltak kiállításai Magyarországon?
– Számos hazai és határon túli kezdeményezéshez nyújtok önzetlen támogatást. Célom az, hogy akár a legszegényebb településeken is bemutatásra kerülhessenek az alkotások; hogy azok, akik egyébként nem tehetnék, de igényük van rá, láthassák és megismerhessék történelmünk kiemelkedő alakjait, vagy csak élvezzék a művészi alkotás gyümölcsét. Ez az a cél, amiért nem válok meg, nem adom el az adott feldolgozott téma kiállítási anyagait. Az évente megújuló kiállításaimat mindig Budapesten mutatom be, de több tucat kiállításom volt kisebb és nagyobb városokban, például: Sárospatakon, Székesfehérváron, Egerben, Esztergomban, Verőcén, Veszprémben, Szombathelyen, Pécsett…
– …és Európában meg a nagyvilágban?
– 2011-ben a Magyar Nagyasszonyok című tárlat válogatott anyagából az Európai Parlament épületében rendeztek szép csoportos kiállítást Brüsszelben. Egyéni kiállításom volt Hollandiában, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is.
– Ha sikerülne, hová szeretne még eljutni alkotásaival?
– Nagyon szeretném, hogy a sok kiállítási anyagom közül legalább a Magyar Nagyasszonyok eljusson minden olyan, az anyaországtól elszakított magyar területre, a fontosabb településekre, ahol még élnek testvéreink…
Szomorúan mondhatom, hogy igaz az a mondás, hogy a saját hazádban nem lehetsz próféta, nem mintha az szeretnék lenni, de azért mégiscsak szomorú, hogy a szülőföldemre nem hívják meg a kiállításaimat. Eddig egy kivétel akadt: Székelyudvarhely, ahol szerették volna valamely tárlatot megrendezni, de végül a mindkét fél számára megfelelő időpontot nem tudtuk összeegyeztetni. Szülőfalum, Korond szervezésében egy gyűjteményes tárlaton részt vettek a munkáim.
– Milyen kapcsolatot ápol Koronddal és az erdélyi képzőművészeti világgal?
– Korond a szülőfalum, ha hazamegyek, ott elsősorban szüleim gyermeke vagyok, s nem az ismert művész. Kiveszem a részem a család és a ház körüli, vagy a mesterségbeli munkából, bármi legyen is az, és élvezem minden pillanatát, mert boldog vagyok, hogy együtt vagyunk. Édesanyám szoknyája mellől ilyenkor nem szívesen mozdulok, csak a hegyekben tett kirándulások kedvéért csábulok el néha. Az erdélyi képzőművészeti világot figyelemmel kísérem, mert szeretem emberként és művészként, és érdekel mint művészettörténészt. Budapesten csak a médián és az interneten keresztül lehet értesülni bármiről is, ám ha itt rendeznek erdélyi vonatkozású képzőművészeti rendezvényt, akkor azt nem hagyom ki. Különösen szeretem a Vármegye Galériában rendezett erdélyi művészek tárlatait. Több erdélyi művészt is nagyra becsülök, a teljesség igénye nélkül sorolom fel néhányukat: Páll Lajos festőművészt, költőt Korondon, Bocskay Vince szobrászművészt Szovátán, Kusztos Endre grafikust, festőművészt Szovátán, Jakobovits Márta keramikusművészt Nagyváradon, Vinczeffy László festőművészt Sepsiszentgyörgyön, és akit nagyon szeretek – Hunyadi László szobrászművészt Marosvásárhelyen. Gyermekkori emlékek kötnek Benczédi Sándor kolozsvári szobrászművészhez és kamaszkori szeretetteljes emlékek törnek fel, ha a székelyudvarhelyi festőművészre, Maszelka Jánosra gondolok, de sajnos már mindketten az égben kergetik a múzsákat.
– Amikor nem szobrászkodik, mivel tölti szabadidejét?
– Az egészség mellett a szabad idő a legdrágább kincs, és ebből van a legkevesebb. Nincs benne semmi különös, ugyanúgy töltöm a szabadidőmet, mint bárki más, csak talán nagyon megbecsülöm minden percét, mert bármennyire is igaz az, hogy leginkább a műteremben szeretek foglalatoskodni, mégiscsak szükség van arra, hogy néha-néha kimozdulva onnan új impulzusok érhessenek. A szabad időm egy részét óhatatlanul a kedvencként tartott, hiúznak kinéző és olyan méretű Hancúr cica veszi igénybe, aki imádja a virágokat, utálja a fésülgetést és kutyamód őrzi a szobraimat.
– Adja az Isten, hogy mentől többet kelljen őriznie!
Székely Ferenc
Népújság (Marosvásárhely)

VII. „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozó Verőcén
Az Erdélyország az én hazám Világtalálkozó fordulóponthoz érkezett az Úr 2013-as évében! Megújulásra, megtisztulásra, krisztusi szeretetre van szükségünk! Idén 2013. június 28-30-a között ismét megrendezésre kerül – immár hetedik alkalommal –, az „Erdélyország az én hazám” elnevezésű háromnapos fesztivál, melyet ma már az Erdélyből elszármazottak és Erdély sorsáért elkötelezettek találkozójaként tartanak számon. A Fesztivál mesébe illő környezetben, Verőcén, a Csattogó-völgyben talált otthonra!
A remek programok közül kiemelve néhányat, olvasóink figyelmébe ajánljuk a csíkszeredai öregdiák találkozót, Simó József előadását Wass Albertről, Medvigy Endre irodalomtudós összefoglalóját a száműzött magyar irodalom nagyjairól. Kiemelkedő érdeklődésre tarthat számot Mezőség bemutatkozása, azon belül egy széleskörű autonómia konferencia neves előadók közreműködésével, valamint a Mezőségi fejlesztési műhely című kerekasztal beszélgetés több alapítvány bemutatkozásával. A mezőségi táncok- és gasztronómiai bemutató és kóstolás mellett Kallós Zoltán filmvetítéssel egybekötött előadása ismereteinket gyarapíthatja. Június 30-a a moldvai csángók napja, csángó szentmisével kezdődik, majd a Csángómagyar önazonosság című konferencia mellett bemutatkozik a Csángó Rádió, mellette lesz néptánc-, baranta és kopó-bemutató.
Esténként koncertek színesítik a programokat. Tamás Gábor: „Szeresd az életet” című fellépése mellett lesz Dancs Annamari és „Határok nélkül” Hungarica, Siculus és Ismerős Arcok koncert. Éjszakánként mezőségi táncház lesz a Kaláka Néptáncegyüttessel.
A háromnapos rendezvény állandó műsorai között szerepel játszóház, erdélyi kézműves foglalkozás, sport (foci, lovaglás, röplabda, íjászat stb.), kirándulás, egészségmegőrző program, erdélyi gasztronómiai bemutató és vásár, imasátor, valamint hagyományos termékek kirakodóvására. Az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozó három védnöke: Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) tábor egyik alapítója, önkormányzati képviselő, Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyüjtő és Petrás Mária csángó népdalénekes, kerámiaművész. Az idei Világtalálkozó főszervezője: a Budapesti Székely Kör, Ferencz Vilmos vezetésével. Alapító: Gaál István, aki 2007-ben megálmodta az Erdélyország az én hazám Világtalálkozót.
A Csattogó – völgyben 280 fős faházas szállás, valamint 2.000 fős sátorhely áll rendelkezésre! A szálláshelyeket a rendkívül nagy érdeklődésre való tekintettel már most érdemes lefoglalni a Szállások oldalon leírtak alapján.
A Kallós Zoltán Alapítvány egyik fontos célkitűzését a fesztivál szervezői is vallják: „… mindennapi életünk szerves részét képezi a nagyszüleinktől örökölt, ránk hagyományozott kultúránk, tapasztalatok és értékek felbecsülhetetlen tárháza. Ezt a kincset csak akkor tudjuk érdemben használni, ha tudjuk, mikor, mit, miért és hogyan kell cselekednünk ahhoz, hogy felelősségteljesen éljünk abban a közösségben és társadalomban, amelyikbe beleszülettünk.” Így legyen!
Találkozzunk Önnel is Verőcén 2013. június 28-30-a között! Budapest-Verőce, 2013. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján A Jóisten hathatós áldását kérve Fesztiválunkra nagyrabecsüléssel köszöntöm:
Frigyesy Ágnes.
Erdély.ma,

Így éreztünk mi tegnap – Wass Albert múzeumot avattak Verőcén
Voltál már úgy életedben, hogy bőrig ázva vacogtál, csúszkáltál a sárban, mégis, valahogy ez kevéssé volt fontos? Nem érezted a hideget, a lelkedet is átjáró nedvességet, mert volt valami sokkal fontosabb. Valami felemelő. Áll egy múzeum és áll egy szobor, egy olyan templom tövében, mely ősi magyar hitünk megéléséért épült. Felavattuk, szakadó esőben, de nem arra gondoltunk, hogy most fázunk és ázunk, hanem arra, hogy Isten áldást oszt e helyre. Így éreztünk mi tegnap. Igyekeztünk a Wass Albert múzeum és szobor avatására, még úton voltunk a meleg autóban, mikor kaptuk a hírt: Verőcén leszakadt az ég. És az ég nem adta fel: dörgött, mérges volt, fekete és haragos, ontotta nyakunkba az áldást, arra kíváncsian, vajon hányan adjuk fel és menekülünk a védett melegbe, el a beszédek, a megemlékezések és az áldás elől.
Nem adtuk fel. Hogy is mondta Wass Albert? „Felemás dolgok nincsenek ezen a világon, csak egész dolgok. S ha az ember akar valamit, akkor egészen kell akarja.” Mi akartunk ott lenni, Verőcén, a Kárpát haza temploma tövében, akkor, amikor Wass Albert hagyatéka hazatér. Igen, haza, mert az ő hazája az egész Kárpát-medence volt, a határtalanul nagy Magyarország, Nagy-Magyarország. Itt volt ő otthon, és hogy mely pontján, az nem számít. Hazatért, mert egy aprócska falu lakossága, első embere, Bethlen Farkas vezetésével hívta. Hívta, épített és szépített, hogy méltó helyre kerüljön egy nagyszerű magyar minden emléke.
A kis ház egyszerű, dísztelen, tán olyan, mint ahol oly sokszor ült Wass Albert az erdélyi hegyekben. Tiszta, mint amilyen az ő szíve és lelke volt. És tiszta szívű emberek csoportja vette körül tegnap a házat, a szobrot, járta be a kis völgyet. Olyan emberek, akik dacolva esővel és hideggel együtt akartak lenni akkor, amikor Wass Albert hagyatéka mellett szelleme is hazatér.
Erről beszélt ott Wass Miklós, az író fia, de erről szólt az építőmester Gebora István, Papp Lajos professzor, Gál János, Bethlen Farkas, és ezt éreztük az Agárdi László előadásában felhangzó idézetekből is.
Áll egy múzeum és áll egy szobor, egy olyan templom tövében, mely ősi magyar hitünk megéléséért épült. Felavattuk, szakadó esőben, de nem arra gondoltunk, hogy most fázunk és ázunk, hanem arra, hogy Isten áldást oszt e helyre. Arra, amit Wass Albert írt: „Mindkét kezével hadonászva kioktatta az emberi lét nagy valóságaitól elszakadt szerencsétlen városiakat, kiknek lelke hozzánőtt már az aszfalthoz, és emiatt nem voltak képesek fölfogni többé azokat az Isten és ember közösségéből fakadó titkos erőforrásokat, melyek ma már csak a hegyi emberek hagyatéka odafönt a ködös gerinceken.”
Lemásztuk a ködös völgybe és arra gondoltunk, hogy bár volt a száműzetésben otthona, de hazája a messzi idegenben sose. Arra, hogy nem csak álom, de egyszer valóság lesz hagyatékának igazi hazatérése – Válaszútra. Arra, hogy szobrai tán csak csonkahonban állnak, de emléke és gondolatai szerte a Kárpát-medencében. Arra, hogy bár ítélik – meg- és elítélik – sokan, kik nem ismerik, olvasni és ismerni műveit már nem csak divat, de kötelesség – hisz a dac sokszor akár tudást is szül. Arra, hogy Wass Albert művei szűrők is, hisz érteni és értékelni csak az tudja, akinek mellkasában igazán magyar szív dobog.
És arra gondoltunk, ami a legfontosabb volt e napban és amire újfent csak Wass Albert tanít:
„Gaz és szemét nem terem nemzetet! S a gyűlöletet nem mossa le semmi, csak az összetartó igaz szeretet!” Varga Mónika
Erdély.ma

„Erdélyország az én hazám” - ismét találkoznak a magyarok
„Őseidnek szent hitéhez, / Nemzetséged gyökeréhez, / Testvér, ne légy hűtlen soha!” Ebben a szellemben készülnek a szervezők az „Erdélyország az én hazám” Világtalálkozóra,amelyre 2013. június 28-30-a között kerül sor Verőcén, a Csattogó-völgyben. Az idei világtalálkozó fő szervezője a Budapesti Székely Kör, Ferencz Vilmos vezetésével. Alapítója Gaál István, aki 2007-ben megálmodta az „Erdélyország az én hazám” elnevezésű Világtalálkozót.
2013. június 28-án pénteken nyit a Világtalálkozó kapuja, s rögtön Dancs Annamari koncertre hívogatunk. A Hungarica Együttes is ezen az esten lép fel. A népszerű magyar Hungarica zenekar új albuma „Test és vér” címmel nem csak Magyarországon kapható, hanem az RDS Music gondozásában, Lengyelországban is megjelent!
Június 29-én bemutatkozik a Mezőség, a Kallós Alapítvány szervezésében. Lesz mezőségi kézműves mesterek bemutatója, játszóház a Kallós Alapítvány pedagógusaival, Záhonyi András rovásírás-oktatása. „Dallamszövögető” címmel az Osztováta Együttes elsősorban a fiatalokat szórakoztatja, majd "Csaba királyfi nyomában" - őseink mondáit, dalait Olasz Etelka mesemondó adja elő. Bemutakozik a népszerű Váci Ifjúsági Fúvós Zenekar, majd este a Hazajáró televíziós műsor két népszerű munkatársa: Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor vándorok beszélnek élményeikről. Az est Tamás Gábor koncerttel zárul. A népszerű énekes nemcsak több TV-adó kívánságműsorainak kedvence, hanem a fesztivál emblematikus, határok feletti, mindenkit összekötő alakja, Svédországtól – Erdélyen és Magyarországon át – távoli kontinensekig.
Június 30-a, vasárnap a moldvai csángó magyaroké! „Petrás Incze János születésétől a Moldvai Csángó Napig 200 éven át” címmel. Az ökumenikus istentisztelet után Berszán Lajos katolikus lelkipásztor és Balázsi László ny. unitárius mb. püspök-főjegyző a Moldvából és Erdélyből elvándorolt nagyjainkra emlékeznek. A csángómagyar önazonosság konferencia mellett lesz Labdarúgó kupa az autonómiáért. A Világtalálkozó különleges színfoltja az „Erdélyország az én hazám” szabadtűziétek-készítő versenye. Vasárnap erdélyi juhtúrós puliszka főzésre kerül sor, melyre eddig 17 csapat nevezett be.
A Világtalálkozó záróünnepségét követően „Édes Gergelem” – össznépi moldvai csángó körtánc következik a Tatros Együttes kíséretében. Majd a fesztivált „Határon túlról, szívektől innen” az Ismerős Arcok koncertjével zárul. A rock-együttes rendszeres meghívottai rangos hazai kluboknak, fesztiváloknak, két dalukat a "Magyarok a nagyvilágban" weboldalán is meghallgathatják.
Az Ismerős Arcok zenekar évente 100-120 élő koncertet ad, ezek között 3-4 jótékonysági célokat szolgál. Gyakran zenélnek határon túli magyaroknak is Erdélyben, Felvidéken, és a Délvidéken. Az Ismerős Arcok alapvetően rock-zenekar, de saját szerzeményeiken kívül dalaikban gyakran népzenei elemeket is feldolgoznak.
A fesztivál résztvevője lesz a népszerű Szentegyházi Gyermekkórus 140 tagja, Haáz Sándor karnagy vezetésével. A Gyermekfilharmónia idén ünnepelte 31. születésnapját! Gratulálunk és várjuk a székely fiatalokat Verőcére! Csakúgy, mint Simándy József utódát Mészáros János Elek magánénekest!
magyarokanagyvilagban.hu

Építkezés, táborozás, élmények
Nyár végi „mérleg” a Tékában
Az idei nyáron is számos rendezvény zajlott a szamosújvári Téka Alapítvány szervezésében: gyermek- és felnőtt-táborok követték egymást, az alapítvány keretében működő csoportok pedig külföldi fellépések során vitték messzi földre a Téka jó hírét. Közben az építkezés is folytatódott, mind az alapítvány feketelaki táborközpontjában, mind pedig a Mezőségi Szórvány Iskolaközpontban.
Nyár elején kezdődött a kialakítása, a nyár végére pedig már birtokba is vették a feketelaki táborközpont fürdőjét az akkor éppen ott táborozó „kalákások”. A régi néptáncosok „regéiből” ismert vízhordások, az emiatti takarékos tisztálkodási „technikák” ezennel történelembe vonultak, hiszen most már vezetékes víz és csempézett fürdőszoba áll a táborozók rendelkezésére. Ezt egyébként augusztusban két turistacsoport is megtapasztalhatta már: ők egy utazási iroda szervezésében érkeztek, hogy észak-erdélyi körútjuk során Feketelakot és Szamosújvárt is megismerve, Wass Albert nyomában barangoljanak tájainkon.
A Mezőségi Szórvány Iskolaközpont építési munkálatai is folytatódtak: mostanig három épületrészen készül el az alap és az első szint. A legnagyobb épületrészen az alagsor, a földszint és az emelet is felépült, és a tervek szerint ez év decemberéig teljesen elkészül ez az épületrész. A Bethlen Alap és a Communitas támogatása mellett a téglajegy program is jelentősen hozzájárult az építkezéshez szükséges anyagiak előteremtéséhez: eddig 39 ezer lej gyűlt össze az adományokból – a Téka honlapon megtekinthető a téglajegyet vásárlók névsora is. Reményeink szerint sikerül még több támogatót bevonni, hisz az iskola befejezése igencsak időszerű: a szórványban élő magyarság számára minden, önálló intézmények nélkül eltelt év visszafordíthatatlan veszteségeket okoz.
Tábori élmények kicsiknek, nagyoknak
Nemcsak tudásban, élményekben is gazdagabbak lettek a Tékában táborozó gyerekek, de lelkiekben épültek a velük foglalkozó pedagógusok is. A honismereti táborban főleg a környékbeli falvakból származó gyerekek vettek részt, hogy alkalmuk legyen jó hangulatban, anyanyelvüket közösen gyakorolva megismerni tájegységünk értékeit. A felnőtt keramikus táborban a sikeres fazekas tanfolyam résztvevői alkothattak, míg a középiskolás diákok a kézművesség mellett kolozsvári művészekkel is megismerkedhettek a számukra szervezett táborban.
A gyerekek kézműves táborában majdnem 100 gyerek alkotott 8 műhelyben, különböző természetes anyagból érdekes és főleg értékes tárgyakat, a feketelaki Kaláka edzőtábor pedig a közelgő külföldi fellépéseket alapozta meg.
Bejárták fél Európát
Fellépésekben is gazdag nyarat zárt mind a Kaláka néptáncegyüttes, mind a Rozmaring népdalkórus. Júniusban Verőcén, az Erdélyi Világtalálkozón mutatták be a Mezőséget, majd augusztus folyamán a Rozmaring Lengyelországban, a Kamara Kaláka pedig Portugáliában turnézott. Természetesen felléptek a környéken is, így a Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján, valamint Désen, Noszolyban, Nagybányán, Széken is. Augusztusban pedig egy lengyel csoportot láttak vendégül, közös programokat is szervezve.
Idén 100 diák lakik a szórványkollégiumban
A sok program miatt észrevétlenül suhant el a nyár, és szeptember 15-én megnyitotta kapuit a Téka Szórványkollégium, amely ebben a tanévben 100 diáknak lesz otthona. Sorra felkerülnek a beosztások, plakátok a hirdetőtáblákra, indul az élet. Kézműves körök, néptánc, népdal, népi hangszeroktatási lehetőség várja heti rendszerességgel a diákokat, akik három zenekarba és két néptánccsoportba is bekerülhetnek. Az óvodások a Prücskök játszóházában népi gyermekjátékokkal ismerkednek.
Hamarosan jön az őszi évadnyitó rendezvény is pedagógusoknak szóló szimpóziummal és számos meglepetéssel, október végén pedig a környék adatközlői találkoznak a Mezőségi Fesztiválon…
Fodor Emőke
Szabadság (Kolozsvár)