Egymásra találtak a történelmi Bánság magyarjai Buziásfürdőn
Történelmi találkozóra került sor június 29-én, szombaton a buziásfürdői CARP-panzióban: a Temesi Bánság és a Szerbiai Bánság magyarlakta településeinek képviselői közös konferenciát tartottak, ahol bemutatták a határ két oldalán élő magyar közösségek helyzetét, a magyarlakta városokat és községeket, majd a résztvevők kétoldalú megbeszéléseken keresték a további együttműködési lehetőségeket.
A Marossy Zoltán kormányfelügyelő kezdeményezte magyar–magyar találkozó létrejöttét a Bánsági Közösségért Egyesület, a Temes megyei RMDSZ Önkormányzati Tanácsa, a Communitas Alapítvány, a Buziásfürdői RMDSZ és Molnár Zsolt országgyűlési képviselő támogatta.
A vajdasági vendégek nyolc településről érkeztek, míg a házigazda Temes megyeiek 12 magyarlakta települést képviseltek. Buziásfürdőt Molnár József mutatta be, a Temesi Bánság magyar közösségeinek helyzetéről Kiss Ferenc tanfelügyelő tartott előadást. A Szerbiai Bánság magyarságát Dobai János torontáltordai polgármester mutatta be a jelenlevőknek. A sok hasonlóság mellett feltűnő különbségek is vannak a határ két oldalán élő magyar közösségek között: több vajdasági magyar településen többségben vannak a magyarok, közöttük néhány olyan is van, ahol 80% feletti a magyar lakosság aránya (Hódegyháza, Magyarittabé, Torontáltorda stb). A határ innenső oldalán viszont egy-két település (Ótelek, Végvár) kivételével már mindenütt kisebbségben élnek a magyarok, közigazgatási szinten nincs már magyar többségű község a Temesi Bánságban.
A konferencia befejező részében a zsombolyai Kaba Gábor ismertette a határon átnyúló román–szerb projektek tapasztalatait, az EGTC-k (Európai Területi Társulások) létrehozásában rejlő lehetőségeket. Nagy Emil, a hódegyházi helyi közösség Tanácsának elnöke meghívta a találkozó valamennyi résztvevőjét a hódegyházi (Csóka község) Falunapra, hogy ott folytassák a Buziásfürdőn elkezdett megbeszéléseket. A romániai és szerbiai bánsági magyarok első találkozójának tapasztalatait összefoglalva, Marossy Zoltán kormányfelügyelő azt javasolta, hogy augusztus 4-én, Hódegyházán az alábbi területeken keressék az együttműködési lehetőségeket a határ két oldalán található magyarlakta települések képviselői: gazdaság, magyar nyelvű oktatás, kultúra–hagyományőrzés, az ifjúság és az idősek közötti kapcsolatfelvétel.
A találkozó végén a résztvevő települések képviselői közös Közleményt fogadtak el, amelyben a további együttműködés szükségessége mellett foglalnak állást:
„A vízumkényszer megszűnése 2010. június 12-én, valamint Szerbia EU-jelöltségének elfogadása 2012 márciusában új helyzetet teremtett régiónkban.
A Temesi Bánság és a Vajdasági Bánság magyar közösségeinek együttműködése elől nem csak elhárult az akadály, de ez a kívánatos együttműködés híd is lehet a Belgrádban, Budapesten és Bukarestben tevékenykedő államvezetők között.
A Bánságban 14 nemzetiség közösségeivel folytatott együttélés sajátos tapasztalatokkal gazdagíthatja az új Európában helyét építő magyarságot.
Ezért legalább olyan fontosnak tartjuk a velünk élő nemzetiségektől, mint a szomszédos magyarlakta régiók – Bácska, Dél-Alföld, Erdély, Partium – közösségeitől átvehető tapasztalatokat.
Mindehhez szervezett együttműködés szükséges. Ez a találkozó csak egy kezdet, a folytatás rajtunk múlik.
Buziásfürdő, 2013. június 29.
Képviselt települések: Bodófalva, Buziásfürdő, Nagycsanád, Csóka, Detta, Fejértelep, Hódegyháza, Nagykikinda, Magyarittabé, Máriafölde, Ótelek, Ötvösd, Temesság, Szapáryfalva, Temesvár, Temerin, Tiszaszentmiklós, Torontáltorda, Újszentes, Végvár és Zsombolya
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

IX. Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója
Végvár megújult főterén, együtt ünnepeltek a testvértelepülésekkel
Az elmúlt hét végén IX. alkalommal szervezték meg Végváron a Falunapokat és Testvértelepülések Találkozóját. A rendezvénysorozat augusztus 23-án, pénteken Weekend Band- és Vízi Imre-koncerttel indult.
A Románia hangja vetélkedő döntőse, Vízi Imre, akinek repertoárján közkedvelt magyar dalok is szerepeltek, nagy sikert aratott Végváron. Augusztus 24-én, szombaton délelőtt a hagyományos minifoci bajnokságra került sor, amelyen idén a helyi futballcsapat, a Tormactim győzedelmeskedett. Délután rendhagyó módon a végvári Kossuth parkban tartották meg a bográcsfőző vetélkedőt, amelyen 12 végvári és vendégcsapat vett részt. A megszámozott bográcsokban sertés, marha, kecske és kakaspörkölttől a pacalpörköltig és babgulyásig mindenféle ínycsiklandó ételkülönlegesség rotyogott. A zsűri a Végvárért (Pro Tormac) Alapítvány „mesterszakácsa”, Ungor Csaba hagyományos végvári disznópörköltjét kiáltotta ki győztesnek. A második helyet a szegedi Álmosdi Lászlóné pacalpörköltje érdemelte ki, harmadik helyezett lett a Végvárról Decsre (Magyarország) elszármazott Csata Csaba, aki immár nem végvári, hanem „decsi pörkölttel” nevezett be a vetélkedőre. A végvári és környékbeli fiatalok szórakoztató favágó és szalmabála-görgető akadályversenyen is összemérték tudásukat. A favágó verseny győztese a végvári Kerekes Zsolt lett, a nagykövéresi Florint és a végvári Butnaru Misit megelőzve. Az akadályversenyre csapatok neveztek be, az első díjat a Flacăra, a másodikat a 4+1, a harmadikat a berényi csapat szerezte meg.
Miközben a gyerekek vízifoci mérkőzést játszottak a végvári templom előtti téren, már gyülekeztek a hagyományos felvonulás résztvevői, akik a falu Temesvár felőli bejáratától a főtérig masíroztak, lovas bandérium vezetésével. A végváriak díszsorfala között vonultak be a lovasok a főtérre, román és a magyar nemzeti színű zászlókkal, majd utánuk az önkéntes tűzoltók, a temesrékasi fúvószenekar, a népviseletbe öltözött végvári néptáncosok érkeztek a díszkővel kirakott piactérre. A község apraja-nagyja összegyűlt Végvár megújult főterén, ahol Csáki Gál Károly polgármester köszöntötte Borbásné Márki Mártát, Röszke és Biczó Ernőt, Decs testvértelepülések polgármestereit, valamennyi egybegyűltet. Végvár tavaly megválasztott fiatal polgármestere örömmmel üdvözölte Decs küldöttségét, akik nyolc év után újból együtt ünnepeltek a végváriakkal és a röszkei küldöttséget, akik a polgármester és alpolgármester vezetésével, mint minden évben, most is részt vettek a falunapokon. „Visszatekintve az egyéves munkára, igyekszünk évről évre valami újat létesíteni Végváron. Most a főteret sikerült felújítani, remélem, tetszik a végváriaknak és a vendégeknek. A felújítási munkálatokat akkor tudjuk könnyedén és kevesebb pénzzel végrehajtani, ha együttműködünk! Nagy segítség volt egyes végváriak hozzájárulása, nekik is köszönhetjük, hogy ez a tér most így néz ki, köszönöm a munkájukat!” – mondta Csáki Gál Károly polgármester.
Borbásné Márki Márta, Röszke polgármestere a röszkei küldöttség és a Máriaradnát is megjárt röszkei zarándokok nevében is üdvözölte a végváriakat: „Kívánom, hogy sok erő, kitartás, szív és lélek legyen a végváriakban, hogy a most megkezdett gyönyörűséges munkákat folytatni tudják!” – mondta Borbásné Márki Márta. A decsi küldöttség nevében Biczó Ernő köszönte meg vendéglátó végvári családoknak a „sok szeretetet és gondoskodást, ami irányunkban megnyilvánult”. Biczó Ernő azt kívánta a felejthetetlen találkozó valamennyi résztvevőjének: amikor mindenki hazaér a saját portájára és eljön az este, „tekintsenek föl a csillagokra és mindenkinek jusson eszébe ez a találkozó, mert hiszem, hogy összetartozunk!”
A polgármesteri köszöntők után a piactéren ünnepi műsornak tapsolhattak a végváriak, amelyet a Szederinda és Csürdöngölő néptánccsoportok közös Küküllő menti tánca vezetett be. A resicabányai Hóvirág kórus kisküküllőmenti népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek, majd a végvári utánpótlás tánccsoport moldvai tánca és a nagyok marossárpataki tánca következett. Nagy tapsot aratott a rékási fúvószenekar, amely visszatérő vendége a Végvári Falunapoknak. Az ünnepi műsor befejező részében modern tánc és az Akkces együttes fellépése örvendezette meg a fiatalokat. Az ünnepi műsort utcabál és tűzijáték követte, a talpalávalót a népszerű 4+2 Asszinkron zenekar szolgáltatta.
Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletre került sor a református templomban. A három napig tartó Falunapok zárórendezvénye során a testvértelepülések küldöttségei gazdasági, kulturális és egyéb együttműködési lehetőségekről, közös határon átívelő pályázatokról tárgyaltak a nyár folyamán szintén megújult végvári kultúrotthonban.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Évértékelő beszélgetés Halász Ferenccel, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnökével
„Az RMDSZ-szervezet megérett a generációváltásra”
A tavalyi év választásoktól mentes esztendő volt, amelyben a szervezetépítésre és a magyarság ügyeinek rendezésére koncentrálhatott az RMDSZ Temes megyei szervezete.
Halász Ferenc megyei elnökkel a 2013-as év eredményeiről, újdonságairól, a 2014-es évi tervekről beszélgettünk az újév első napjaiban.
– A tavalyi évben történt legfontosabb változás: néhány éves kiesés után ismét parlamenti képviselőnk van, Molnár Zsolt személyében, ami új lehetőségeket és perspektívákat nyitott a szervezet számára, annak ellenére, hogy országos szinten ellenzékben van az RMDSZ. Másik újdonság az, hogy megújult az RMDSZ Önkormányzati Tanács vezetősége, Csáki-Gál Károly személyében új elnöke van ennek az intézménynek.
A tavalyi év során a temesvári polgármesternek javasoltuk egy Kisebbségi Konzultatív Tanács felállítását, amelyen keresztül – tekintettel arra, hogy nem vagyunk jelen a megyei, illetve a városi tanácsban – hatékonyabban tudjuk képviselni a magyar közösséget. Elküldtük a javaslatainkat a működési szabályzatra, és a következő napokban átküldjük azon prioritásainknak a listáját is, amelyeket a 2014–16 időszakban szeretnénk megvalósítani a magyar közösség számára.
Újdonság volt az is, hogy megalakult az RMDSZ Nőszervezete, amely elkezdte tevékenységét, ami az elmúlt esztendőben a karácsonyi ajándékozásban nyilvánult meg. Bejegyeztünk egy civilszervezetet is, a Bánsági Közösségért Egyesületet, amelynek egyértelműen az a célja, hogy az RMDSZ által szervezett rendezvényekre összegyűjtse a pénzforrásokat.
Gőzerővel folytatjuk a magyar állampolgársággal kapcsolatos tevékenységünket. Az előző évben 420 személy számára tettük lehetővé, hogy kérelmezzék a magyar állampolgárságot. Útlevél-kérvényezéssel és regisztráció elvégzésével is foglalkozunk azok számára, akik az idei magyarországi választásokon részt óhajtanak venni.
– Melyek voltak a 2013-as év legfontosabb eseményei az RMDSZ-szervezet szemszögéből?
– Először azt szeretném kiemelni, hogy elkészült egy olyan eseménynaptár a megyében, amely tartalmazza a legfontosabb rendezvényeket (városi és falunapok, templombúcsúk stb.). Tavaly sikerült minden, a magyar közösség számára fontos esemény alkalmával rendezvényt szervezni (március 15., június 4., október 6., október 23.), amelyekről méltósággal megemlékeztünk. Az Összetartozunk program kissé korlátozottabban működött a tavalyi esztendőben, tekintettel a Hargita megyei tanács elnöke körüli eseményekre, de az oktatás és a művelődés területén itt is sikerült előrelépni. Összehoztuk a bánsági magyar települések találkozóját, amelynek keretében romániai és szerbiai bánsági magyar települések elöljárói két alkalommal is találkoztak. Ez egy olyan együttműködés, amely reméljük, hogy Szerbia EU-s csatlakozása időszakában különösen aktív lesz. Elkezdtük olyan rendezvények szervezését, amelyekből hagyományt szeretnénk teremteni Temes megyében: ilyen a Családi Nap és a Szórványnapi rendezvények, ezeknek a palettáját megpróbáljuk az elkövetkezőkben bővíteni. A 2014-es esztendőben szeretnénk ezt az eseménynaptárt, vagy legalább a legfontosabb eseményeket nyilvánosságra hozni, egyrészt azért, hogy tájékoztassuk a közvéleményt, másrészt azért, hogy kerüljük el a rendezvények „egymásra szervezését”.
A 2014-es eseménynaptár abszolút újdonságai: február végén egy jótékonysági bál megszervezése vállalkozók részvételével, április végén pedig a Magyar Hagyományok Napjának a megszervezése.
– Készül a bánsági magyar közösség saját adatbázisa. A beérkezett adatok alapján mennyire helytállóak a hivatalos statisztikák a magyarság lélekszámát illetően?
– Nagyon fontos célkitűzésünk egy magyar adatbázis elkészítése. A vidéki településekről, ahol RMDSZ-szervezet működik, döntő többséggel már beérkeztek az adatok. Véleményem szerint a statisztikai adatok többé-kevésbé helyesek, ami a magyar lakosság lélekszámát illeti. Nekünk nem áll rendelkezésünkre olyan eszközrendszer, hogy ezeket a statisztikai adatokat pontosítani tudnánk. A beérkezett adatok majdnem minden esetben kevesebb magyart tüntetnek fel, mint ami a statisztikákban létezik. Ez az adatgyűjtés nehézségeinek számlájára írható. 2014-ben ezt a tevékenységet folytatni kell. A legnagyobb gondot a temesvári adatok begyűjtése jelenti, hiszen itt nagyon nehéz megkeresni a 15 000 magyart a 300 000 lakos között! Úgy vélem, hogy 2014-ben sikerül egy használható magyar adatbázist létrehozni, amely hasznosítható a következő választások idején, ugyanakkor közvetlen kapcsolatteremtést biztosít sokkal több magyarral, mint amire jelenleg lehetőség van.
– Sikerült-e valamelyik Temes megyei településen RMDSZ-szervezetet alapítani, vagy újjáéleszteni a 2013-as esztendőben?
– Vannak olyan RMDSZ-szervezetek, amelyek megújításra, tisztújításra várnak, ilyen például Újszentes, ahol az előkészületek már megtörténtek. Ezen túl Varjason, Temesrékason sikerült az RMDSZ-életet felpezsdíteni, Facsádon is próbálkozunk egy sokkal aktívabb tagsági életet kialakítani. A 2014-es prioritások között ez a téma is szerepel, és az adatbázis elkészítése kellő motivációt biztosít nekünk és a helyi közösségek számára is. Itt nem arra gondolok, hogy feltétlenül a politika iránti érdeklődésüket felkeltsük a bánsági szórványban élő magyaroknak, hanem egyáltalán arra, hogy magyar rendezvényekre igény legyen.
Nem csak az RMDSZ-szervezeteket akarjuk újjáéleszteni, hanem aktívan kezdtünk foglalkozni a fiatalsággal is. Rendszeres találkozók megszervezésében gondolkodunk. Tavaly Végváron volt egy ilyen találkozó, és most februárban szervezzük az ifjak számára a következő rendezvényt. Úgy érzem, hogy megérett ez a szervezet a generációváltásra! Az új generáció felépítése, a politika és a magyar közösség iránti érzékennyé tétele nem egyszerű dolog…
– Melyek a 2014-es év prioritásai, újdonságai, legfontosabb eseményei?
– A legfontosabb politikai esemény az Európa Parlamenti választás, amelyre május 25-én kerül sor. Temes megyei magyar jelölt befutó helyen biztosan nem lesz, de aláírásokat és szavazatokat innen is kell gyűjteni, hogy országos szinten az 5% meglegyen. Az év első felét a választási kampánynak és a választás előkészítésének fogjuk szentelni. Eddig négy RMDSZ-es politikus jelezte részvételi szándékát az EP-választásokon, mind a négyen megkeresték a Temes megyei szervezetet a támogatásunkra számítva, de arról még nem döntöttünk, hogy kit fogunk támogatni. Az RMDSZ jelöltlistáját 5-6000 aláírással kellene támogatnunk, ezek összegyűjtése nem kis feladat lesz, komoly szervezést igényel.
A 2014-es esztendő az évfordulók éve lesz: 25 éves lesz az RMDSZ és a 89-es decemberi forradalom, igyekszünk mindkettőt méltóképpen megünnepelni. Idén lesz az 500 évfordulója Dózsa György kivégzésének, ebből az alkalomból is szándékunkban áll megemlékezést szervezni. Tavalyi adósságunk Ormós Zsigmond és Krecsányi Ignác szobrainak a felállítása Temesváron, ezeket a kezdeményezéseket a Magyar Színházzal és a Temesvári Magyar Nőszövetséggel együttműködve próbáljuk megvalósítani.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

„Sikerült szinten tartani a magyar oktatást 2013-ban”
Beindul a Szent Ferenc gyermekotthon Óteleken
A Temes megyei magyar oktatás helyzetéről és kilátásairól beszélgettünk január elején Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelővel, akinek a hatáskörébe tartoznak a nemzetiségi oktatás mellett, az oktatási beruházások, az iskolák informatizálása és a nem pedagógus iskolai személyzet helyzete.
Halász Ferenc a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: a tavalyi év legfontosabb eredményének tartja, hogy Temes megyében sikerült szinten tartani a magyar oktatást, megőrizni a magyar osztályokat és óvodai csoportokat.
– A magyar iskolákban a diákok létszáma nem csökkent az új tanévben, sőt, a Bartók Líceumban rekord számú gyereket írattak az előkészítő osztályokba – mondta Halász Ferenc –, bővült a magyar oktatás olyan értelemben is, hogy új fakultatív csoportok indultak 2013-ban Temesságon, Temesrékason és Máriaföldén. Pedagógus ellátottság szempontjából is sikerült mindenütt fedezni az igényeket. Pénzügyileg mostoha időket élünk, de ilyen körülmények között is sikerült egy-két fontosabb oktatási beruházást megvalósítani. A Bartók Líceumhoz tartozó óvoda részben megújult, Végváron pedig új iskolaépületet sikerült átadni 2013-ban. Óteleken működőképessé vált a Szent Ferenc gyermekotthon, amely a második félévtől remélhetőleg gyermekekkel is benépesül. A nevelő család, saját gyerekeikkel, már megérkezett, február elején további gyerekek érkeznek Petrozsényből és Temes megyéből. A Szent Ferenc gyermekotthon lakói az Óteleki I–VIII. osztályos Általános Iskolában folytatják tanulmányaikat a második félévben.
– Hogyan sikerül az alacsony létszámú magyar iskolák működéséhez szükséges pénzt előteremteni?
– Tekintettel a kedvezőtlen demográfiai viszonyokra, az iskolák és óvodák fenntartása és működtetése érdekében sokat kell dolgoznia minden egyes pedagógusnak és intézménynek. A krónikus pénztelenség rányomja a bélyegét az oktatási rendszerünkre. Továbbra is érvényes a fejkvóta rendszer, amely nem biztosítja kellő mértékben iskoláink finanszírozását. A 2014-es év sem hoz változást ezen a téren. A mi osztályainkban és óvodai csoportjainkban az alacsony létszám miatt állandó a pénzhiány, meg kell küzdeni azért, hogy a létszám alattiak egyáltalán éljenek. Ezért nagy segítség, hogy a tanfelügyelőség mellett a minisztériumban is ott van a képviselőnk, Király András oktatásügyi államtitkár, akiknek a támogatásával eddig sikerült ezeket a gondokat megoldani.
– Milyenek a magyar oktatás kilátásai a 2014-es évre?
– A beiskoláztatási tervet éppen most alakítjuk, remélem, hogy sikerül mindenütt mai formájában megtartani a magyar iskolahálózatot, de elég sok településen meg kell küzdeni azért, hogy ezek az intézmények tovább működhessenek az alacsony gyermeklétszám miatt. Idén is folytatjuk azokat a programokat, tevékenységeket, amelyek hagyományossá váltak a Temes megyei magyar oktatásban. Decembertől beindult egy találkozó sorozat, kiszállunk minden olyan településre, ahol valamilyen magyar oktatási forma létezik, hogy a helyi hatóságokkal, pedagógusokkal és legfőképpen a szülőkkel találkozzunk és beszélgessünk a hogyan továbbról.
Nagy erőpróba előtt állunk: április 8–11. között Temesváron szervezzük meg a Mikes Kelemen magyar tantárgyverseny országos döntőjét!
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),

Testvériskolák: határon átívelő barátságok
Számos erdélyi és magyarországi tanintézettel ápolnak testvériskolai kapcsolatot a székelyudvarhelyi iskolák – derült ki az intézmények vezetőivel folytatott beszélgetésből. A kapcsolatok jó része a kilencvenes évek óta tart – az itthoni gyerekek leveleznek más vidékeken élő társaikkal, de legalább évente el is látogatnak egymáshoz.
Székelyudvarhelyi általános és középiskolás diákok is ápolják a kapcsolatot más, magyar nyelvterületen élő társaikkal: rendszeres oda-vissza történő látogatások, közös kirándulások, vetélkedők és táncprodukciók is szerepelnek a programban. Ráadásul akad olyan iskola is, amely felekezeti szempontból közelíti meg a testvériskolai viszony kérdését. Az egyik legrégibb testvériskolai viszony bizonyára a Tompa László Általános Iskolának az egri Lenkey János Általános Iskolával való szoros kapcsolata: 1990 óta tart, és minden évben találkoznak az iskolák diákjai – tájékoztatott Tikosi Éva igazgató. Mint elmondta, egyik évben ők mennek Egerbe, a következőben a magyarországiak látogatnak Udvarhelyre – ebben az évben a tompások utaznak. A kirándulásra egy nagy busznyi gyereket visznek, a látogatók a III–VIII. osztályosok közül kerülnek ki. A gyerekek ilyenkor testvériskolás társaiknál szállnak meg, számos barátság szövődött már ilyenformán. A Lenkey János-iskolában jelenleg kadicsfalvi származású pedagógus is tanít, ez is szorosabbá teszi a kapcsolatot a két tanintézet között – fejtette ki Tikosi.
Határon túli református kötelék
A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium közössége nyolc erdélyi és több magyarországi református iskolával, illetve a budapesti Veres Péter Gimnáziummal ápol szorosabb kapcsolatot – az ilyen típusú partnerségi viszony a kilencvenes évek közepén kezdődött. Az iskolák évente szerveznek többnapos református kollégiumi találkozót, diákjaik közös vetélkedőkön mérik össze tudásukat, de egymás tanévnyitóira is eljárnak küldöttségeik – tájékoztatott Tőkés Zsolt igazgató. Hozzátette, csereprogramokat is szerveznek a középiskolás diákoknak, a budapesti iskolával és a miskolci református gimnáziummal együttműködve, egymás ellátásáról gondoskodva. A látogatások ősszel és tavasszal zajlanak – a legközelebbi, Budapestre történő látogatás a tavaszi vakációban esedékes. Mint az igazgató kifejtette, a programokba igyekeznek alkalmanként más-más diákokat bevonni, a kirándulások jutalmul szolgálnak a szorgalmasabb fiataloknak.
Tárgyi emlékek a kirándulásokról
A Bányai János Műszaki Szakközépiskola magyarországi szakközépiskolákkal alakított ki testvérkapcsolatokat: a kilencvenes évek óta partnereik közé tartozik a miskolci Kós Károly Építőipari Szakközépiskola, a fertődi Porpáczy Aladár Mezőgazdasági Iskola, illetve a bajai Jelky András Szakképző Iskola, újabb testvérintézményeik a ceglédi textilipari szakközépiskola, illetve a keszthelyi Asbóth Sándor-középiskola. Mint Szakács-Paál István, a tanintézet igazgatója elmondta, a régebbi partneriskolák képviselői rendszeresen részt vesznek a bányaisok által szervezett, illetve a Székelyudvarhely főterén zajló március 15-ei ünnepségen, az udvarhelyi diákok pedig az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapja alkalmából látogatnak el Magyarországra. A látogatások nem csak a szórakozásról szólnak: közös műhelymunkát is szerveznek a diákok számára, a profilnak megfelelően. Tartottak például fodrászbemutatót, melyen a régi korok frizuráit kellett elkészíteniük, de a famegmunkálást tanulók faragtak már kopjafát és székely kaput is – utóbbi a fertődi iskola ékévé vált.
Megosztják kultúrájukat
A Móra Ferenc Általános Iskola közössége is nagy hangsúlyt fektet a kulturális programokra: anyaországi és szórványbeli testvériskoláikkal karöltve anyanyelvápoló és néptáncrendezvényeket szerveznek, elsősorban V–VIII. osztályos tanulóiknak – számolt be Szallós-Kis Judit aligazgató. A Temes megyei Végvárról, Esztergomból és Kiskunfélegyházáról fogadnak diákokat minden ősszel, a Móra-hét elnevezésű rendezvénysorozatra, de a testvérintézmények ünnepeire ők is ellátogatnak. A kisebb diákok leveleznek is esztergomi és bajai társaikkal.
Bálint Kinga Katalin
Székelyhon.ro,

Beszélgetés Sógor Csaba EP-képviselővel
Nem fegyverrel, szavazópecséttel a jogainkért
Sógor Csaba EP-képviselő, képviselőjelölt az arad-gáji református gyülekezet egykori lelkipásztora, Sógor Gyula fiaként itt töltötte gyermekkorának egy részét, ezért a templomban, vasárnap délután megtartott ökumenikus istentiszteleten végzett igei szolgálatához, az édesapja által 50 évvel korábban megtartott igehirdetés alapgondolatából ihletődött. Az ökumenikus istentisztelet után beszélgettünk az EP-képviselővel.
– Milyen érzés volt az ön számára gyermekkorának a helyszínén, az édesapja igehirdetése alapján szolgálatot tenni?
– Édesapám 1958–72 között szolgálta a helybeli gyülekezetet. Mivel itt még nem került sor a január–február folyamán szokásos imaheti alkalmakra, ezért megkerestem az édesapámnak 1964. január 26-án megtartott imahét-záró istentisztelet igehirdetésének az anyagát, amit nagy élmény volt felidézni. Most, amikor a gyermekkorom helyszínén járok, megrohannak az akkori emlékek, hiszen ide, a szomszédba jártam iskolába, még az akkori tanító néni, illetve a padtársnőm nevére is emlékszem. Életem első 8 évét töltöttem itt, 1964–72 között.
– Mondhatnánk hazaérkezve, hogyan értékeli a partiumi és bánsági villámlátogatásának a tapasztalatait?
– Szombaton este érkeztem a Temes megyei Igazfalvára, ahova Molnár Zsolt képviselő úr hívott meg. A látogatást az elmúlt évre terveztük, csakhogy valami állandóan közbejött, hiszen az elmúlt hat és fél évben nagyon sokfelé jártam, Aradon és Temesváron is. Mivel az EP-képviselőknek ez a dolguk, magam szívesen teszek eleget az ilyen felkéréseknek, hiszen 103 ezer négyzetkilométer, vagyis egész Erdély a választókerületünk. Winkler kollégám Bukarestbe, magam viszont Bákóba járok ki. A találkozókon rendszeresen elmondjuk, miért fontos számunkra az Európai Unió. Ahogy Brüsszelben az itthoni, e találkozókon a brüsszeli gondokról is beszélünk. Azt szeretnénk érzékeltetni, hogy gyakran egy-két szavazaton is múlik a jövőnk, az életünk minősége, hogy mit és mennyiért eszünk, milyen biztonságos világban élünk. Mindezt Igazfalván, Temesváron, Végváron, Nagyszentmiklóson, illetve Arad-Gájban is elmondtuk. Az itteni, 2005-ös templomszentelésen az édesanyám és a testvéreim vettek részt. Mi a régi imaházat ismerjük, ott tartottuk az istentiszteleteket. Minden látogatás bizonyos mértékben villámlátogatásnak minősül, hiszen ha az ember itthon van, egy napot a családjával is igyekszik eltölteni. Csíkszeredában a négy gyermekünk közül még három otthon van, egy egyetemista, miközben magam hetente Brüsszel és Csíkszereda között ingázom, ami kétszer 8 óra autóval és repülővel. Molnár Zsolt, az egykori munkatársam most parlamenti képviselő, ő a bukaresti törvényhozásban teszi azt, amit én a brüsszeliben, illetve a választókörzetben.
– Hány szavazatra számítanak a szórványban?
– Mindig szeretek maximalista lenni. Abból szoktam kiindulni: ha minden magyar elmenne szavazni, a brüsszeli parlamentbe nem 2-3, hanem akár 5-6 képviselőt is küldhetnénk. Vannak olyan kis országok, mint Észtország vagy Ciprus, amelyeknek hozzávetőleg 6 képviselőjük van az Európai Parlamentben. Ezt csak azért mondtam el, hogy érzékeltessem, mekkora lenne a súlyunk, ha mindnyájan elmennénk szavazni. Sajnos, 90% körüli részvételt csak a rendszerváltás utáni első években tudtunk felmutatni. Egy képviselőnek viszont akkora ereje van, amekkora tömegbázissal rendelkezik. Számokat nem mondhatok, de lelkészként tudom: a kisebb gyülekezetekben mindig nagyobb a szavazáson való részvételi arány, mert ott jobban átérzik a súlyát, a fontosságát, hogy ma nem karddal vagy puskával, hanem szavazópecséttel lehet 4 vagy 5 évente, vagy akár sűrűbben is kivívnunk a jogainkat. Igen fontos a civil társadalomnak a dolgok menetéhez való hozzáállása. Amikor a civilek látják, hogy rossz irányba mennek a dolgok, tüntetésekkel, illetve más eszközökkel nyilvánítsák ki az elégedetlenségüket. Az erdélyi magyarság számára elemi fontosságú, hogy 4-5 évente pecsételéssel döntse el, hogy milyen irányba menjen az ország, a társadalom.
Elemi fontosságú az EP képviselet
– A szórványközösségekben tett körútja során milyen gondokkal találkozott?
– Azért megyek szívesen Molnár Zsolttal, mert sok olyan kérdés van, amelyekre ő tud válaszolni. Nyilvánvaló, hogy a legtöbb helyen az anyanyelv, az iskola, illetve az anyanyelvű iskolába járó gyermekeknek a csökkenő számát fájlalják. A nagyszentmiklósiak Bartók-központ, a buziásfürdői közösség egy idősek otthonának a szükségességét, az igazfalviaknak a mezőgazdasági termékek értékesítési lehetőségét vetik fel. Ilyenkor el szoktam mondani, amit a témával kapcsolatban máshol láttam. Nagyon fontos viszont, hogy mi 14 éve oktatunk középiskolás diákokat vállalkozásfejlesztésre, ami manapság uniós dokumentumnak a része, és pontosan tudjuk: ahol ezt komolyan vették, középiskolás diákokat tanítottak vállalkozni, ott kisebb a munkanélküliség. Természetesen, az Unió, illetve az EP működésére vonatkozó kérdések is elhangzanak, amelyekre válaszolunk.
– Ön az RMDSZ EP-választási listájának a II., tehát befutónak számító helyéről indul. Hogyan látja, Tőkés László nélkül az RMDSZ-lista veszíthet-e szavazatokat?
– Mint említettem, én egy olyan elméleti lehetőségről szoktam beszélni, hogy akár 5-6 képviselőnk is bejuthatna. Számomra a nagyobb kihívást annak a bizonyos 58% magyarnak a megszólítása képezi, akik otthon maradtak. Ők jelentenek nagy veszélyt arra, hogy az érdektelenségük következtében képviselet nélkül maradunk. Új fejlemény, hogy a Néppárt vezetősége felkérte az egykori listavezetőnket, hogy ne függetlenként, hanem a FIDESZ-listáján induljon.
– Ön szerint ez hogyan fogja befolyásolni az erdélyi magyarok választókedvét?
– Megismétlem: azokat kell leginkább megszólítanunk, akik úgy érzik, hogy számukra az EU-tagság semmi jót nem hozott. Mi a választási kampányban nem azt ígértük és ígérjük, amit meg tudunk csinálni, hanem azt, amit meg szeretnénk valósítani. De hát az Európai parlament is olyan, mint a bukaresti, vagy talán még annál is hátrányosabb számunkra, hiszen míg a bukaresti parlamentben 7-8%, addig a brüsszeli parlamentben 4% alatti a magyar jelenlét akkor is, ha mindenkit beleszámolok. A politika mindig arról szól, hány ember megy el pecséttel megerősíteni a képviseletet, illetve arról, hogy a saját képviselők mellett még hányat lehet megszólítani a parlament fele, plusz 1 szavazatnak a biztosításához. Mivel a brüsszeli parlament az új mandátumban 751 képviselőből fog állni, a számunkra kedvező döntéshez 375 plusz 1 szavazatra lesz szükségünk. Ilyen szempontból a román kollégák is láthatják, hogy nem csak ránk, hanem egész Kelet-Európa képviselőire, sőt a franciákra is szükségük van, hogy a mezőgazdasági támogatások kérdésében nekünk kedvező döntések születhessenek. Ezzel csak azt akarom mondani: aki nem akar az RMDSZ-re szavazni, én azzal nem töltöm az időmet, őt sem fárasztom a meggyőzéssel. Azokat szeretném meggyőzni, akik úgy érzik, nincs miért szavazni, mert úgy sem tudják befolyásolni az életüket. Rengeteg olyan helyzet volt, van és lesz, amikor egy-két szavazaton múlott, hogy egy erdélyi magyar gazda kicsivel több támogatást kaphasson, az Erasmus-program is arról szól, hogy amikor letettük a módosító javaslatainkat, az Unión még kívül lévő Kárpát-medencei diákokra is gondoltunk, és még sorolhatnám a hasonló eseteket. A mezőgazdaságban a brit trónörökös videoüzenetével lobbiztunk a hegyvidéki, hátrányos környezetben gazdálkodó emberek érdekében, de a sík vidéken tevékenykedő fiatal gazdákért is. Mi tudjuk a legjobban, mennyire fontos, hogy helyettünk ne mások mondják el a mi gondjainkat, hogy mit tehetünk az Erdélyen kívüli magyarokért, gondolok itt a csángókra. Az új kampány mindig a választás másnapján kezdődik, éppen ezért azokkal is beszélnünk, vitatkoznunk, érvelnünk kell, akik nem akarnak velünk szavazni. Az érdekünk, hogy minél több embert megszólítsunk, felhívjuk a figyelmet az EP-választásokon való részvétel fontosságára.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad),

Tanyaszínház indul Temes megyében
„A projekt résztvevői belekóstolnak a vándorszínészek életébe”
A temesvári Bánsági Közösségért Egyesület és a Temes megyei RMDSZ július elején indítja el Tanyaszínház programját, amelynek célja magyar kulturális élményt nyújtani a vidéki szórványközösségeknek. A vajdasági mintára júliusban beinduló Tanyaszínház program részleteiről Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője, az egyesület elnöke, Aszalos Géza színművész, a Tanyaszínház szakmai vezetője és Andrásy Noémi projektfelelős számolt be.
Molnár Zsolt parlamenti képviselő, a projekt kezdeményezője elmondta: „A Bánsági Közösségért Egyesület célkitűzése, hogy hiánypótló magyar kulturális és közösségi élményeket tudjon biztosítani a bánsági magyar közösség számára. Ebbe a stratégiába illeszkedik bele a Tanyaszínház program, amely magyar élményt tud majd nyújtani a Temes és Arad megyében levő magyar szórványközösségek számára. Megpróbáljuk a vidéki magyar közösségek számára a magyar kultúrát, a magyar előadó-művészetet közelebb hozni, és kézzelfoghatóvá tenni”. A Temes megyei képviselő hozzátette: „A Tanyaszínház projekt a Vajdaságban már közel 40 éve sikeresen működik. Fontos az, hogy egymástól tanuljunk, átvegyük azokat a jó gyakorlatokat, azokat a jó példákat, amelyek hozzájárulnak közösségi életünk gazdagításához. A Tanyaszínház egy olyan modell, amelyet nagy készséggel veszünk át a vajdasági magyar közösségtől, és reméljük, hogy az egész nyugati régióban is ugyanolyan sikerrel és legalább ugyanolyan hosszú ideig fut majd a program!”
Aszalos Géza, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze a Tanyaszínház projekt hátteréről beszélt: „2008-ban, amikor először kaptam meghívást a vajdasági Tanyaszínházba, eléggé szkeptikus voltam, mert nem nagyon hittem, hogy egy ilyen nonkonformista intézmény létezni és működni tud. Elmentem másfél hónapra, utána meg úgy jöttem haza, hogy azt mondtam: soha többé nem akarom azt hallani a színház berkein belül, hogy valamit nem lehet. Bármit lehet! Nekem ez egy olyan élmény volt, hogy azt mondtam, ha egyszer lehetőség lesz rá, akkor ezt itthon is meg kell csinálni, mert ebből mindenki nyertesként jöhet ki. 2012-ben is voltam a vajdasági Tanyaszínházban, akkor már mozgolódott bennem a gondolat, hogy minél több dolgot „ellopjak” onnan, mert biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb itt is meg tudjuk ezt valósítani. És íme, ha minden igaz, ebben az évben meg is valósítjuk!”
A bánsági Tanyaszínház első előadása Nagybodófalván születik meg a július 7–28. időszakban, ahol Aszalos Géza szakmai irányító, Mátyás Zsolt Imre rendező, Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező, valamint Kiss Attila zeneszerző közreműködésével 8 kolozsvári és marosvásárhelyi színművészeti főiskolás hallgató színpadra állítja az ókori római komikus színműíró, Plautus Casina című vásári komédiáját. A Tanyaszínház első előadásának bemutatójára július 28-án kerül sor Nagybodófalván, majd ezt követően Temes és Arad megyei turnéra indul a fiatal társulat. A turné tervezett állomásai: Temes megyében Nagybodófalva, Igazfalva, Lugos, Végvár, Újmosnica, Újszentes, Újvár, Ótelek, Zsombolya, Nagyszentmiklós, majd Arad megyében Pécska, Szentpál, Kisiratos, Simonyifalva, Arad és Majlátfalva. „A projekt résztvevői belekóstolnak a régi vándorszínészek életébe, mindent ők csinálnak: a színészek építik a díszletet, ők főznek maguknak, ők játsszák az előadást, ők pakolják fel a díszletet az utánfutóra, reklámozzák a faluban az esti előadást, stb. Betekintést nyújt ez nekik a színházi életbe és véleményem szerint úgy kerülnek ki egy ilyen projektből, hogy utána meg tudják állni a helyüket a színpadon!” – mondta befejezésül Aszalos Géza színművész.
A Bánsági Közösségért Egyesület Tanyaszínház programja az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával valósul meg.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

A bánsági Végváron még mindig látnak jövőt a magyar oktatásban
A Temes megyei Végváron él a Bánság legnagyobb, és legaktívabb vidéki magyar közössége, az iskola magyar tagozatának diáklétszáma azonban egyre csökken, pedig az oktatás feltételei jók.
Az iskola tavaly költözött új épületbe, a diákok pedig jó eredményeket érnek el, úgy a vizsgákon, mint a tantárgyversenyeken.
A régi iskolaépület felújításával kistérségi iskolaközpont létrehozását tervezik, így a magyar tagozat is erősödhetne – tudta meg Lehőcz László az iskola igazgatójával, Pastean Erikával beszélgetve.
Az igazgatónő elmondása szerint a diákok létszámának csökkenése miatt jövőtől az ötödik, és a hatodik osztályt összevonják, a hetedik, és a nyolcadik osztály viszont továbbra is önálló osztályként fog működni.
A diákok létszámának csökkenését Pastean Erika a kevesebb gyermekszámmal, a lakosság számának csökkenésével magyarázza, de ugyanakkor kiemelte azt is, hogy vannak olyan vegyes házasságból származó gyermekek, akiket a szülők a román tagozatra íratnak, de olyan esetek is vannak, amikor a magyar szülők is a román tagozatra küldik gyermekeiket.
Az igazgatónő örömmel mondta el, hogy a tavalyi vizsgaévben a magyar tagozat diákjai románból jobb eredményeket értek el, mint a román tagozatos diákok, az idén végzett nyolcadikos tanulók pedig mind magyar nyelven, a Temesvári Bartók Béla Gimnáziumban fogják végezni tanulmányaikat. Pastean Erika végül azt is elmondta, hogy az új iskolaépületükben csak délelőtti oktatás folyik, a régi épület felújítását pedig már el is kezdte az önkormányzat. Hozzátette: a felújított épületnek multifunkciónális feladata lenne, mivel bentlakásos rendszert szánnak neki, egy kistérségi oktatási központot szeretnének, ami megerősítené a magyar tagozatos osztályokat, nyáron pedig a táborok résztvevőinek nyújtana szállást.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Vándorszínészek komédiáztak az újszentesi iskolaudvaron
A nagybodófalvi felkészülés és sikeres bemutató után Temes és Arad megyei turnéra indult a Bánsági Vándorszínház társulata. A magyar színjátszás hőskorát felidéző, a vándorszínész Petőfi Sándor nyomdokain járó társulat Nagybodófalva után eljutott Igazfalvára, Lugosra, Végvárra, Újmosnicára és Újszentesre, játszott romkocsmában, templomkertben, iskolaudvaron és (kényszerűségből) kultúrházban. A hangulatos előadásokat minden településen nagy szeretettel fogadta a magyar közösség.
Augusztus 2-án, szombaton az újszentesi iskola udvarán vert tanyát a Bánsági Vándorszínház társulata, ahol szökőkút csobogása szolgáltatta a hangulatos háttérzajt Plautus ókori színműíró Casina című vásári komédiájának előadásához. A „rhapsodos” Lanstyák Ildikó gitárját pengetve avatott be a vénségére a szerelemtől megbolondult római szenátor történetébe, aki meg akarván csalni nagyszájú nejét, talpnyaló szolgájával együtt csapdába esett és csúfosan meglakolt cselszövéséért. A Mátyás Zsolt Imre rendezte előadás önfeledt komédiázásra nyújt lehetőséget az Aszalos Géza, Kocsárdi Levente, Benczi Tekla, László Réka, Fekete Ágnes, Lanstyák Ildikó, Nagy Karina, Mihály Csongor, Pálffy Péter összetételű vándortársulatnak. Az előadás eredeti zenéjét Kiss Attila szerezte, az egyszerű, praktikus, ötletes díszletet Albert Alpár tervezte. Az újszentesi előadás közönsége nagy tapssal honorálta a vándorszínészek fergeteges produkcióját.
A bánsági vándortársulat, az előadás és a turné létrejöttét a Bánsági Közösségért Egyesület és az Etnikumközi Hivatal (DRI) támogatja. „Nagy teljesítmény, amit a Bánsági Vándorszínház csapata elért az elmúlt hetekben – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Molnár Zsolt parlamenti képviselő. Nem kis munka volt előkészíteni és összeállítani az előadást, amely jelentősen hozzájárul a nyugati országrész magyar szórványközössége kulturális életének gyarapodásához. Nagy öröm számomra, hogy hozzájárulhattam az előadás és a turné megvalósításához és meg vagyok róla győződve, hogy a Vándorszínház ötlete gyökeret ver a Bánságban. Mindenképpen támogatni fogjuk a folytatást!”
A Bánsági Vándorszínház augusztus 3-án, vasárnap Magyarszentmártonban, augusztus 4-én, hétfőn Óteleken vendégszerepelt. A turné következő állomásai: augusztus 5-én Zsombolya, augusztus 6-án Nagyszentmiklós, augusztus 7-én Pécska, augusztus 8-án Magyarszentpál, augusztus 9-én Kisiratos, augusztus 10-én Simonyifalva, augusztus 11-én Arad és végül augusztus 12-én Majláthfalva. A szabadtéri előadások este 21 órakor kezdődnek, a részvétel ingyenes.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Magyar gazdatalálkozó Végváron
A magyarság egyik bástyája
Augusztus 30-án, szombaton mintegy félszáz résztvevővel Végváron tartotta meg 2014. évi találkozóját a bánsági magyar gazdaszervezet. A hagyományos gazdatalálkozón részt vett dr. Hancsók Szabolcs (Földművelésügyi Minisztérium), dr. Bodnár Károly (SZTE, Mezőgazdasági Kar, Hódmezővásárhely), Marossy Zoltán temesi alispán, dr. Doru Petanec mezőgazdasági igazgató, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, dr. Csősz János BMGVE-elnök, a 18 Temes megyei magyar gazdaszervezet képviselői.
A Riveto Közösségi Ház udvarán megtartott gazdatalálkozó szép számú résztvevőjét Csáki-Gál Károly végvári polgármester, dr. Csősz János, a bánsági magyar gazdaszervezet elnöke és a helyi gazdakör nevében Valkai György köszöntötték. Benkő Zsolt, a BMGVE ügyvezető elnöke a gazdaszervezet gazdag tevékenységéről és soron következő rendezvényeiről tartott előadást. A meghívott előadók közül elsőként Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa szólt az egybegyűltekhez, aki szerint a bánsági magyar gazdaszervezetnek meg kell találnia a válaszokat a XXI. század kihívásaira és az európai uniós tagság következtében előállt új helyzetben a regionális, határokon átívelő együttműködésre kell helyeznie a hangsúlyt. Halász Ferenc RMDSZ-elnök teljes támogatásáról biztosította a gazdaszervezetet, azon túlmenően, hogy a BMGVE-irodának a Temes megyei RMDSZ biztosít helyiséget a Magyar Házban. Doru Petanec Temes megyei mezőgazdasági igazgató nagyra értékelte a magyar gazdaszervezet tevékenységét, amelynek szerinte képviseltetnie kellene magát a Mezőgazdasági Kamarában.
Dr. Hancsók Szabolcs, a magyar Földművelésügyi Minisztérium Kárpát-medencei együttműködési referense, aki saját bevallása szerint először járt a Bánságban, a határon túli magyar gazdák megsegítését célzó anyaországi intézményi keretekről és intézkedésekről beszélt. A Kárpát-medencei együttműködés feladatát két éve látja el a Vidékfejlesztési, illetve a Földművelésügyi Minisztérium, ezalatt feltérképezték a Kárpát-medence magyar gazdaszervezeteit, konferenciákat, rendezvényeket szerveztek a Vajdaságtól Kárpátaljáig. Sikerült jó kapcsolatokat kiépíteni a magyar gazdaszervezetekkel, köztük a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületével is. Igyekeznek naprakész információkkal ellátni a határon túli magyar gazdákat, biztosítani a számukra a szakmai rendezvényeken való részvételt (pl. OMÉK), ahol bemutathatják mezőgazdasági termékeiket. Tavaly Orosházán megalakult a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma, amely az információáramlást hivatott biztosítani az anyaországi és határon túli gazdaszervezetek számára. Az is az elképzelések között szerepel, hogy a határon túli gazdák a magyar élelmiszerpiacokon közvetlenül értékesíthessék termékeiket. Beindult a gyakornok- és ösztöndíjprogram határon túli magyar egyetemi hallgatók számára. Tankönyvekkel és más eszközökkel segítik a határon túli magyar agrároktatást. Szakmai tanulmányutakat szerveznek határon túli magyar gazdaszervezetek számára, így a BMGVE tagsága számára is, amelyek során anyaországi mintagazdaságokat látogathatnak meg.
„A Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesületével kiváló a kapcsolatunk – mondta befejezésül dr. Hancsók Szabolcs –, nagyra értékeljük a munkát, amit végeznek. A 3000-res tagság és az 50 000 hektáros terület, amelyen ezek a gazdák tevékenykednek, jelentős erőt képvisel, más gazdaszervezetek is példát vehetnének a munkájukról. Úgy vélem, hogy a BMGVE nem csak szakmai feladatot lát el, hanem a magyarságot összefogja, a bánsági magyarság egyik bástyája! Az identitásmegőrző szerepe legalább olyan fontos, mint a többi tevékenység. Fontos, hogy a magyar gazdák ragaszkodjanak a földjükhöz, az anyaföldhöz, a bánsági magyarság megmaradjon és gyarapodjon is, ha lehet.”
Dr. Bodnár Károly, az SZTE hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karának a tanára a gazdák összefogásának a jelentőségéről tartott előadást. Érdemes együttműködniük az azonos vagy hasonló tevékenységet végző gazdáknak, elsősorban a beszerzés és az értékesítés területén (TÉSZ-ekben) de azoknak is, akik teljesen különböző tevékenységet folytatnak és nem feltétlenül mezőgazdasággal foglalkoznak. Utóbbira jó példa a falusi turizmus, ami segíti a mezőgazdasági termékek helyben való értékesítését, de szálláshelyek, éttermek, különböző szolgáltatások is kellenek hozzá, mint lovas kirándulások, vadászat, külön hölgyprogramok stb. A helyi termékeket ugyanakkor ajánlatos védjeggyel ellátni, saját brandet létrehozni, ami odacsábítja az érdeklődőket. A gazdáknak érdemes együttműködniük az EU-támogatások lehívása érdekében is, amit elsősorban a fejlesztésekre kell fordítaniuk a mezőgazdasági vállalkozásoknak.
A rendezvény befejező részében bemutatkozott a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő Marton Genetics minőségi vetőmag-előállítással és -értékesítéssel foglalkozó vállalkozás, amely az extrém éghajlati viszonyokra is kínál megoldásokat. Végül M. Kiss András, a Bánság Múzeuma tudományos főkutatója tartott előadást a mezőgazdasági termelés környezeti vonatkozásairól és a biotermékek előállításáról. A gazdatalálkozó résztvevői ezután megtapsolhatták a végvári hagyományőrzők látványos előadását. A végvári gazdák bográcsában főtt ízletes borjúpörkölt elfogyasztása után a találkozó résztvevői meglátogatták Székely Szilárd végvári gazda MG-mintaparcelláját és tehénfarmját, Tóth Károly mangalicafarmját, a végvári templomot, tájházat és múzeumot.
A végvári gazdatalálkozót a helyi Gazdakör és a Polgármesteri Hivatal, a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete szervezte, a Communitas Alapítvány támogatásával.
Pataki Zoltán, Nyugati Jelen (Arad)

Nehogy minket kihagyjatok
MAROSSY ZOLTÁN a koalíciós megállapodás értelmében március óta immáron harmadszorra töltheti be Temes megye alprefektusi tisztét. Az elöljárót Tasnádi-Sáhy Péter kérdezte az elmúlt hónapok tapasztalatairól, illetve a jövő kihívásairól.
A bánsági magyar közösség életéről a legutóbbi hír a Bánsági Tanyaszínház néven futó projekt, amely olyan településekre is ellátogat, ahol évtizedek óta nem járt magyar nyelvű színházi előadás. Milyen szerepet játszott ennek létrejöttében?
Az az igazság, hogy nagyjából annyi közöm van hozzá, mint bármely másik nézőnek. Aszalos Géza, a temesvári színház színművésze évek óta mondogatja, el kéne indítani valami ilyesmit a Vajdasági Tanyaszínház mintájára. Molnár Zsolt képviselő úrnak idén nyárra sikerült pályázati úton összegyűjteni a szükséges anyagiakat, szóval, hogy ez létrejött, leginkább kettőjük érdeme.
Ha ennek a kezdeményezésnek az életre hívásában nem is volt aktív résztvevő, március óta tartó, immáron harmadik alprefektusi megbízatása alatt bizonyára voltak olyan ügyek, amik az Ön nevéhez köthetőek. Tudna ezekről összegzést adni?
Amikor elfoglaltam a hivatalt, a tavaszi árvíz egy darabig elég konkrét feladatokkal látott el, szóval a napi kihívásoknál nehéz volt egy ideig távolabb tekinteni. Viszont két ügy mindenképpen van, amiket jelenlegi alprefektusi megbízatásom alatt szeretnék végigvinni. Az egyik az, hogy a vajdasági bánság felé – Valkánynál (Valcani), Lunga-nál és Fénynél (Foeni) – mihamarabb nyissunk meg három újabb határátkelőt, mielőtt még Románia belépne a schengeni övezetbe, mert utána sokkal nehezebb lesz. Ezzel kapcsolatban én már 2010-ben tettem lépéseket, de aztán elvesztettem a szükséges hatáskört. Szerencsére a mostani prefektust is érdekli a téma, egy csónakban evezünk, szóval, ha minden igaz, ezt a célomat hamarosan sikerül megvalósítani. A másik dolog, amit nagyon ambicionálnék, az a szakmunkásképzés megszervezése Temes megyében, a brassói példát követve. Ezek mellett természetesen napi szinten merülnek fel kisebb-nagyobb ügyek, melyek közül vannak, amikben a magyar közösség érdekeit is védeni próbálom hol több, hol kevesebb sikerrel.
Elsőként a határátkelők megnyitását említette a célok közül, tudtommal a bánsági együttműködést évek óta próbálja előmozdítani.
Igen, nagyon fontosnak tartom a jelenleg három ország területén fekvő Bánság településeinek együttműködését. Ebben nagy segítség, hogy a Szerbia és Románia közötti határszakaszon a vízumkényszer eltörlésével könnyűvé vált az átkelés, de az még akadály, hogy kevéssé ismerjük egymást. A magyar vonatkozású új kapcsolatok kialakulását hivatott segíteni a nemrég lezajlott temesi, illetve a vajdasági Bánság magyar településeinek találkozója is, melyre idén Végváron került sor, harmadszorra rendeztük meg. Az elsővel ellentétben, ahová még úgy kellett nagy nehezen megszerzett telefonszámokon hívogatni az embereket, most már úgy jelentkeztek be sokan, hogy „nehogy minket kihagyjatok”. Érezhetően megmozdult a határ két oldala. Most már van több olyan program is, amikben elvi síkon megállapodtunk, ott tartunk, hogy ezeket kéne levinni a helyi közösségek szintjére.
Mik ezek?
Szeretnénk létrehozni egy közös adatbázist, ami a gazdasági együttműködéseket segítené, tehát, mondjuk, ráláthassunk, szeptember elsején hol, mennyi a búza felvásárlási ára. Örömmel mondom, van egy ifjúsági programunk – ezt személyesen én vezetem – ami cseretáboroztatással oldja meg, hogy a vajdasági és a temesi magyar fiatalok megismerjék egymást. Ennek már csak az is nagy előnye, hogy a magyar a közös nyelv. Emellett mindkét oldalon rengeteg a néptánccsoport, jó lenne, ha ezeket is sikerülne közös programokkal összekapcsolnunk, minél több település bevonásával. Sok más szálon is folyik az ismerkedés: a sakkegyesületektől kezdve a művelődési egyesületekig sokan felvették a kapcsolatot, ahol lehet, igyekeznek összefonni, összehangolni a működésüket. Lehetne a teljes Bánságra kiterjedő sportbajnokságokat szervezni, szóval rengeteg jó elképzelés van, amiket most munkacsoportok szintjén próbálunk finomítani, lépegetni előre.
Milyen egyéb, magyar közösséget érintő ügyek vannak a megyében?
A legutóbbi népszámláláskor tapasztalt drasztikus lélekszámcsökkenés elég sokkoló volt, és rávilágított arra, hogy az iskoláink körüli ügyeket nagy gonddal kell kezelni, hisz ez a megmaradás alapja. Ezzel kapcsolatban volt – van – egy vita a közösségen belül: az egyik oldal azt mondja, az erőforrásokat azon néhány településre kell koncentrálni, ahol van magyar nyelvű oktatás, a másik oldal – magamat is ide sorolom – pedig kiterjesztené a kört, minél több helyen szorgalmazná a fakultatív oktatást. Ebbe az irányba sikeresen léptünk tavaly: három helyen indítottunk új csoportokat: Máriaföldén, Temesságon és Rékáson. Ehhez kapcsolódik, hogy a Csongrád megyei testvértelepülésekkel együttműködve, az ő anyagi forrásaikra és tudásukra alapozva, anyanyelvi táborokat szervezünk a fakultatív oktatásban résztvevőknek.
Beszéltünk a bánsági identitásról, de a Temes megyei magyarságnak egyébiránt is képlékeny az orientációja, mármint olyan szempontból, hogy a határ közelsége miatt hosszú ideig arccal a határnak, a Székelyföldnek háttal állt. Az utóbbi években igyekeztek – az Ön hatékony közreműködésével – ez ellen dolgozni, próbálták minél szorosabbra fűzni a kapcsolatot Hargita megyével. Az ez irányú erőfeszítések mennyire gyümölcsözőek jelenleg?
Az Összetartozunk elnevezésű program némileg megbicsaklott az által, hogy Borboly Csabának illetve a Hargita megyei tanácsnak meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással és mindenféle hivatalokkal, a Számvevőszék például nem hajlandó elismerni a programra fordított költségeket működési költségként. A következő lépés az lenne, pontosabban nagyon remélem, hamarosan az lesz, hogy a kapcsolatok ne csak megyei szinten működjenek, hanem egy jól felépített testvértelepülési rendszeren keresztül is. Ezt aztán követhetnék iskolai együttműködések, diákcsere programok, illetve a Bánság tekintetében már említett gazdasági információs rendszer.
Talán a fenti ügy is egész jó példa arra, hogy országos játszmák miként szólnak bele helyi ügyekbe. Temes megyében – szórványként – pedig általánosságban is elmondható, nem éppen erős a magyar közösség érdekérvényesítő képessége. Mennyire van erre hatással az, ha az RMDSZ kormányon van, illetve, hogy a koalíciós megállapodásnak köszönhetően Temes megyének ismét van magyar alprefektusa?
A koalíciós partnerről nem beszélnék, harmadszor töltöm be ezt a tisztséget, az összes nagyobb romániai párttal dolgoztam már együtt, nem mondanék róluk se jót, se rosszat. Amellett viszont többszörösen is tudok érvelni, miért fontos, hogy pozícióban legyünk. Először is a rendelkezésre álló információ mennyisége így határozottan nagyobb. Egészen más kész tényként találkozni döntésekkel, illetve időben tudomást szerezni róla, hogy a kormány mire készül, és még az előkészítő fázisban bekapcsolódni a folyamatokba. Másrészt pedig az is tény, hogy manapság az anyagi támogatások úgy működnek, hogy ha ott vagyunk, kapunk belőlük, ha nem vagyunk ott, akkor pedig nem. A legelőször említett Tanyaszínház is tulajdonképpen kormánypénzből valósult meg, ha nem vagyunk kormányon, ebből sem lett volna semmi.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Rokoni kapcsolatok a Sárköz és a temesközi Végvár között
„Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”
A végvári könyvtárban december 5-én a szerzők jelenlétében  mutatták be dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István Bánátból bánatba című könyvét, amelynek fő célja a Sárközben és a temesközi Végváron élő családok közötti rokoni kapcsolatok feltérképezése. A Végvár és lakosai múltjáról sok izgalmas adatot tartalmazó kötet bemutatóján részt vett Figler János sárpilisi és Csáki Gál Károly végvári polgármester, valamint Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek végvári kötődéseire a könyv anyagának összegyűjtése során derült fény.
A Bánátból bánatba című kötetről az egyik szerző, Gutai István, ny. paksi könyvtárigazgató elmondta: ő maga közvetlenül érintett a Sárpilis és Végvár közötti rokoni kapcsolatok ügyében, hiszen dédszülei Fülöp András és Vas Lídia Végvárról költöztek Sárpilisre. Amikor megtudta, hogy régi barátja, dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, történész is érdeklődik a „végvári nyom” iránt, 2001-ben felkerekedtek és Végvárra utaztak, ahol Valkai György akkori alpolgármester fogadta őket. Tizenhárom év kutatásainak eredménye ez a könyv, amely azt is bemutatja, a szétszakított családok hogyan tartották egymással a kapcsolatot az utóbbi száz évben. „A könyv címlapján levő képen főleg végváriak vannak, de a felvétel Sárpilisen készült” – mondta Gutai István, aki megdöbbentő, sokszor tragikus részleteket olvasott föl a kötetbe foglalt interjúkból.
Dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, a könyv történeti részének a szerzője, a Sárköz történetének és néprajzának szakértője elmondta, hogy az 1798–1800-as években 67 család települt a Sárközből és a környékéről (Sárpilis, Decs, Őcsény, Alsónyék, Érsekcsanád, Szeremle, Dunaszentgyögy településekről) Végvárra, több mint 200 fő, „a vízi életre unt” sárközi kereste a boldogulását a távoli Temesközben. „A Sárköz a Duna és Sárvíz folyó közötti mocsaras terület volt – mondta Balázs Kovács Sándor –, ahol a halászatból és a szőlőből éltek meg az emberek. A Temesközbe a föld, a területszerzés lehetősége vonzotta a sárközieket.” Az első telepesek között volt a Korsós testvérpár, Ádám és Péter. Az egyik Korsós ősnek így könyörgött a felesége a Sárközben: „Olyan helyre vigyen kend engemet, ahol megterem a káposzta”. Rittbergben (a későbbi Végváron) megtermett a káposzta, de ott is keményen meg kellett dolgozni mindenért, a földet pedig csak négy lóval lehetett megszántani, olyan kemény volt. A Sárközből Végvárra költözött telepesek közel fele haza is költözött néhány év múlva, de a családok egy része megvetette itt a lábát.
A könyvhöz ajánlást írt dr. Korsós Zoltán, a budapesti Természettudományi Múzeum igazgatója, akinek dédapja, Korsós György szintén Végvárról költözött haza 1892-ben Sárpilisre. Az ő nagyapja volt Korsós Ádám, aki annak idején Sárközből Végvárra az első telepesek között érkezett. „Édesapám halála után a családom története után kutattam, így bukkantam rá a Balázs Kovács Sándor nevével fémjelzett adatokra, publikációkra. Szinte hihetetlen volt számomra, hogy a családom, a Korsós család története egy néprajzos-muzeológus érdeklődésének a középpontjában legyen” – írja az Ajánlásban dr. Korsós Zoltán, aki személyesen is részt vett a könyv végvári bemutatóján.
A könyvbemutatóra eljött Figler János, Sárpilis polgármestere is, aki elhozta a „sárpilisi rokonok” üdvözletét, és azt javasolta Csáki Gál Károly végvári polgármesternek, hogy legközelebbi decsi látogatásuk alkalmával álljanak meg Sárpilisen az ismerkedés céljából. „Ha őseink ennyire összetartoztak, akkor a két település vezetőinek közös felelőssége, hogy ezt a kis parazsat melegen tartsuk, ne hagyjuk kialudni” – mondta Figler János.
A Sárpilis és Végvár közötti kapcsolatfelvétel szükségességével Csáki Gál Károly végvári polgármester teljes mértében egyetértett, mert szerinte a települések közötti igazán tartós kapcsolatok a családok közötti baráti kapcsolatokon alapszanak. „A hivatalokban változnak az emberek, a vezetők, a tartós kapcsolatok a családok között vannak” – mondta Csáki Gál Károly, aki megígérte, hogy amikor legközelebb Decs testvértelepülésre látogat, feltétlenül felkeresi a sárpilisieket.
A bensőséges hangulatú könyvbemutató végén a szerzők, dr. Balázs Kovács Sándor és Gutai István dedikálták a végváriak számára rendkívül érdekes és hasznos információkat tartalmazó kötetüket.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Új ifjúsági szervezet alakult Temes megyében
Negyedik alkalommal szerveztek Ifjúsági Hétvégét a Temes megyei magyar fiatalok számára december 12–14. között Végváron. A Bánsági Közösségért Egyesület és az RMDSZ Temes Megyei Szervezetének rendezvényén részt vett Molnár Zsolt parlamenti képviselő és Jakab Adorján, a MIÉRT elnökhelyettese. Az Ifjúsági Hétvége keretében a fiatalok Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács - TEIS néven kezdeményezték egy új ifjúsági szervezet létrehozását, amely az eddig is létező Temes megyei ifjúsági szervezetek munkáját fogja össze. A TEIS a Magyar Ifjúsági Értekezlet tagja.
"Nagy öröm számomra azt látni, hogy egyre többen és egyre nagyobb érdeklődéssel fordulnak az ifjúsági élet felé Temes megyében" – nyilatkozta Molnár Zsolt, az RMDSZ parlamenti képviselője, majd hozzátette, ezzel a folyamattal már a legelejétől az volt a célja, hogy ki alakítsanak egy olyan ifjúsági csapatot, amely aktívan hozzá tud járulni a bánsági magyar közösség gyarapodásához.
"A célunk az, hogy kineveljük egy olyan generációt, aki majd a nyomdokainkba lép, továbbviszi azt a munkát, amelyet elődeink kezdtek el" – hangsúlyozta az RMDSZ képviselője.
A végvári Ifjúsági Hétvége rendezvényein mintegy 30 bánsági magyar fiatal vett részt.  Molnár Zsolt parlamenti képviselő az ifjúsági élet felpezsdítésének lehetőségeiről tartott előadást a fiataloknak, Jakab Adorján elnökhelyettes pedig az RMDSZ és a magyar ifjúsági szervezetek közötti kapcsolatokat intézményesítő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) tevékenységét ismertette.
Az Ifjúsági Hétvége keretében, a résztvevők kezdeményezésére létrejött egy új ifjúsági szervezet, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács - TEIS, amelynek megválasztották a 7 tagú elnökségét: Oláh Gábor elnök, három temesvári és három vidéki alelnök személyében. Az elnökség elsőrendű Nfeladata lesz az új egyesület jogi bejegyzése, és a 2015 évi programterv elkészítése. A TEIS-t létrehozó fiatalok egyeztettek a már meglévő ifjúsági szervezetek képviselőivel is.
Molnár Zsolt szerint az újonnan megalakult szervezet egy óriási lépés afelé, hogy rendszerezett és kiszámítható formát kapjon az ifjúsági élet Temes megyében. "Az sem elhanyagolható szempont, hogy az ifjúsági egyesületek palettájának és az ifjúsági rendezvények kínálatának kibővítésével, sokkal több fiatalt tudunk megszólítani, sokkal több anyagi és emberi erőforrást tudunk behozni a megyébe, és reményeink szerint fel tudjuk pezsdíteni az ifjúsági életet a Bánságban is" – fejtette ki Molnár Zsolt.
maszol/közlemény

Útjára indul a Bánsági Vándorszínház
Alig egy hét múlva kezdődik a második alkalommal megszervezésre kerülő Bánsági Vándorszínház-program. Az alkotócsapat július 10-én költözik ki a próbafolyamat helyszínére, a Temes megyei Végvárra.
A Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében útjára induló színházi program olyan kulturális kezdeményezés, mely a szórványban élő magyarság identitásának megőrzését, kulturális és színházi nevelését tűzte céljául. A két részből álló, másfél hónapos projekt első fázisában a tízfős alkotócsoport egy három hetes próbafolyamat erejéig kiköltözik a Temes megyei Végvárra, ahol augusztus 1-jéig színpadra állítják Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét.
Az idei csapatban főiskolai hallgatók, hivatásos színészek, elismert színházi alkotók és középiskolás diákok is helyet kaptak, akik Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Szegedről vagy éppen Szlovákiából érkeztek, hogy három hét leforgása alatt létrehozzanak egy egyedülálló szabadtéri színházi produkciót. A Bánsági Vándorszínház a végvári bemutatót követően 15 Temes és Arad megyei településen mutatja be A helység kalapácsa előadását: Igazfalva – augusztus 2. vasárnap, Lugos – augusztus 3. hétfő, Újmosnica – augusztus 4. kedd, Újszentes – augusztus 5. szerda, Magyarszentmárton – augusztus 6. csütörtök, Ótelek – augusztus 7. péntek, Zsombolya – augusztus 8. szombat, Nagyszentmiklós – augusztus 9. vasárnap, Németszentpéter – augusztus 10. hétfő, Pankota – augusztus 11. kedd, Borosjenő – augusztus 12. szerda, Nagyzerind – augusztus 13. csütörtök és Ágya – augusztus 14. péntek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

16. Néptánctábor Végváron
„Könnyű olyan várra építeni, amelyiknek jó alapja van”
A július 13–17. időszakban immár 16-dik alkalommal szerveztek Néptánctábort a Temes megyei Végváron Boldizsár Tamás és Bagi Szilvia szegedi oktatók szakavatott irányításával, a végvári Csűrdöngölő, a Szederinda és a Recefice, valamint a temesvári Eszterlánc néptánccsoportok tagjai sajátították el a mezőségi (haladók), illetve a rábaközi (kezdők) táncrendek alapjait. A helyi kultúrotthonban sorra került pénteki bemutató alkalmával a szülők meggyőződhettek róla: a néptánc-táborban részt vett gyerekek a tánclépések mellett egymás és a népi hagyományok tiszteletét, szeretetét, fegyelmet, tartást, emberséget is tanultak az öt nap alatt szegedi oktatóiktól.
A néptáncbemutató résztvevőit Păștean Erika, a szervező Végvárért Alapítvány elnöke köszöntötte, kiemelve, hogy immár a 16. táncrendet sajátították el a végvári (és nem csak) gyerekek. „16 esztendővel ezelőtt a szegedi Nagy Albert volt az, aki megálmodta és elindította ezt a bánsági magyar néptáncmozgalmat” – mondta Pășten Erika. – Sajnos, Ő már nem lehet közöttünk, de neki köszönhetjük, hogy azóta négy generáció ismerkedett meg az autentikus folklórral és sajátított el évről évre újabb táncrendet” A kicsik népes csoportja, a Recefice óriási lelkesedéssel, jókedvvel mutatta be a frissen elsajátított rábaközi táncokat. A haladó végvári és temesvári táncosok nagy élvezettel járták a rendkívüli tánctudást és egymásra figyelést igénylő mezőségi táncokat. A kicsik és a nagyok teljesítményét egyaránt nagy tapssal honorálta a végvári kultúrház közönsége.
A szép bemutató után Boldizsár Tamás oktató értékelte a látottakat és a tánctábor tapasztalatait, hangsúlyozva, hogy a rábaközi és a mezőségi táncrenden keresztül a gyerekek megismerkedhettek a nyugat magyarországi, illetve az erdélyi tájegység lakóinak hagyományos életmódjával, lelkivilágával. Boldizsár Tamás nagyon elégedett volt a haladó táncosok teljesítményével, akik mesterien, saját fantáziájukat szabadjára engedve építették fel az oktatóktól kapott „lego kockákból” a hét táncból összeálló gyönyörű mezőségi táncrendet. „Könnyű olyan várra építeni, aminek jó alapja van” – értékelte a haladó táncosok teljesítményét Boldizsár Tamás. A végig növekvő tempójú mezőségi táncrend rendkívül nehéz, lassú tánccal indul, ahol minden rezdülésnek óriási jelentősége van. „A gyors zenére mindenki tud táncolni, a lassú zenére a nagyon jó táncos se tud, csak ha odafigyel – hangsúlyozta Boldizsár Tamás, aki nagyra értékelte, ahogyan a nagyok végig istápolták a kezdő táncosokat, a picik megtanulták a nagyok énekeit és fordítva. „Fontos, hogy a táborban a kicsik látják azt, hogy ők mivé lehetnek, hová tartanak!” – mondta a szegedi oktató.
„Úgy gondolom, hogy a csapatépítés és a szeretet volt a legfőbb célja a hétnek – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Bagi Szilvia táncoktató –, gondolok itt egymás szeretetére és arra a szeretetre, amit a tánc iránt érzünk. Ezenkívül fontos számunkra a tisztelet, a becsület, az alkalmazkodás, az életre való nevelés és az is fontos, jól érezzük magunkat abban, amit csinálunk.”
„Úgy érzem, hogy többet kaptam, mint adtam ebben a tánctáborban – nyilatkozta lapunknak Boldizsár Tamás – az ember azt hiszi, hogy sok dolgot meg kell tanítani és rájön, hogy igazából neki kell sokat tanulnia! A tánc megtanít figyelni a másikra, tiszteletben tartani a másikat és megtanulni azt, amit a másik tud, használni a saját magunk és a mások javára. A táncon keresztül azt lehet elérni, hogy megszerettetjük őket a gyerekekkel, elmegyünk és utána ők saját maguktól csiszolgatják saját kis gyémánt lelküket, mozgásukat és dalaikat.”
Boldizsár Tamás gyönyörűen fogalmazta meg a végvári együttlét lényegét: „A gyerekek szeretik egymást, szeretnek bennünket, mi is szeretünk itt mindenkit és ebben a nagy szerelemben mindig kivirágzik valami csoda, amit néptáncnak népdalnak neveznek!”
A 16. Végvári Néptánctábort a Végvárért Alapítvány szervezte, a Communitas Alapítvány és a Röszkei Önkormányzat, valamint a végvári szülői közösség támogatásával.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Vándorszínház-vizitben Végváron
A legnagyobb kánikulai forróságban, második szórványturnéjára készül a Bánsági Vándorszínház, amely idén Végváron, a régi iskolában állította fel főhadiszállását. Aszalos Géza rendező irányításával gőzerővel zajlanak a próbák, lassan összeállnak a díszletek is Petőfi Sándor A helység kalapácsacímű komikus eposzának vándorszínház-előadásához. A „nemzetközi” társulat ezúttal dunaszerdahelyi, szegedi, marosvásárhelyi, kolozsvári és temesvári színészekből és színész-növendékekből állt össze, ketten közülük immár másodszor tagjai a csapatnak.
Az elmúlt hét végén vándorszínház-vizitben jártunk Végváron: a délutáni forróságban a régi iskolaépület hűvös folyosóján sziesztázott a csapat, szöveget tanultak, pihentek a fiatalok. „Egy hét után ma megvolt az első összpróbánk – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Aszalos Géza temesvári színművész, az előadás rendezője. – Egy hét alatt sikerült felállítani a darabot, a holnap megérkezik, ami még hiányzik a díszletből, és hétfőtől teljes gőzzel neki tudunk állni a próbáknak. Azt mondom, hogy nagyon jól állunk, nagyon jó a hangulat, ezt még a 40 C-fokos kánikula sem tudja elrontani!”
A vándorszínház kilenctagú társulata: Hodu Péter és Pignitzky Gellért (Szeged), Mihály Csongor és Mihály Péter (Marosvásárhely), Lanstyák Ildikó (Dunaszerdahely), Vincze Tímea (Kolozsvár), Aljoscha Cobeţ, Orbán Enikő és Aszalos Géza (Temesvár). „Visszaeső” vándorszínészek Mihály Csongor és Lanstyák Ildikó, ők sokat segítettek az „újaknak” beilleszkedni a házirendbe. Negyedik tanyaszínházi, vándorszínházi évadját tapossa Aszalos Géza, aki immár kétszer volt a vajdasági Tanyaszínház társulatának a tagja és kezdeményezője a bánsági Vándorszínháznak, a több mint harminc éve működő Tanyaszínház „kistestvérének”, amelynek második alkalommal tagja és rendezője is a temesvári színművész. Majdnem megfeledkeztünk a társulat tizedik tagjáról: ő Morzsa kutya, Vincze Tímea házi kedvence, aki elkísérte gazdáját, így saját kutyája is van a társulatnak.
Hogyan zajlik a vándorszínészek élete Végváron? „Igyekszünk úgy időzíteni a próbákat, hogy senki ne kerüljön napszúrással kórházba – nyilatkozta lapunknak Aszalos Géza. – Délelőtt a korai órákban, este meg későn próbálunk. A műhelymunka része az esti próba után Mihály bátyánk kocsmája, szemben az iskolával”. Láthattunk egy rövid részletet az előadásból is, amelynek fő cselekménye szintén a kocsmában zajlik, a díszletek mozgatható, különböző funkciók betöltésére alkalmas részét pedig a (sajnos üres) söröshordók jelentik. A kocsma már Petőfi idejében is fontos szerepet töltött be a falu társadalmi életében.
Hogyan „ízlik” Petőfi régies szövege a fiataloknak? „Petőfi szövege sokszor nem az, ami a szánkra jönne, van, amikor a fiatalok egy kicsit harcolnak a költő által megírt szöveggel – mondja a rendező –, szerencsére napközben elég sok idő marad szövegtanulásra, a szerepükkel foglalkozni a színészeknek. Van, aki nagyon jól áll a szöveggel és van, aki később tanul, mi próbálunk úgy dolgozni hogy kiegyensúlyozott legyen a munka”.
A vándorszínészek egyöntetűen azt mondják: nagy élmény számukra a csapatmunka, egy hét alatt jól összerázódtak, nagyon jól érzik magukat Végváron! Minden körülmény adott ahhoz, hogy egy kiváló előadás szülessen: a helybéliek nagyon jól fogadták a társulatot, segítőkészek, Csáki Károly polgármester és Păştean Erika iskolaigazgató mindennel ellátták a színészeket, amire szükségük volt. Augusztus elsején este 9 órától lesz A helység kalapácsa című vidám előadás bemutatója a végvári piactéren. Utána kéthetes Temes és Arad megyei szórványturnéra indul a társulat, amelynek során 13 településen mutatják be a darabot. A Bánsági Vándorszínház program a Temes megyei RMDSZ és a Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatásával valósul meg.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

XVI. Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója
„Megérdemlik ezt a háromnapos ünnepet!”
Az elmúlt hét végén 16. alkalommal szervezték meg a Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója háromnapos rendezvénysorozatot, amelynek a kedvezőtlen időjárás ellenére több száz résztvevője volt. A falunapok alkalmából sikeresen bemutatkozott az újraalakult, helyi fiatalokból verbuválódott Végvári Torna Club (VTC) futballcsapat és az Önkéntes Tűzoltó Egyesület fiatal csapata.
Péntek este a magyarországi Farkas-Jenser Balázs, valamint Varga Feri és Balassy Betty koncertjeivel rajtolt a háromnapos rendezvénysorozat a végvári piactéren. A végvári fiatalok a szakadó esőben is kitartottak és kiválóan szórakoztak a koncerteken, majd DJ Mark Nova szabadtéri diszkójában. Velük tartottak a röszkei (Magyarország) néptánccsoport fiataljai is, akiket Csáki Károly végvári polgármester külön meghívott a szabadtéri koncertekre és ők lelkesen válaszoltak a meghívásra.
Szombat reggel a futballpályán esős időben került sor az idén eltávozott G. Szabó Mihály végvári sportember emlékére megszervezett labdarúgó kupa mérkőzéseire. A mini focibajnokságot a Végvári Torna Club (VTC) futballcsapat nyerte, a Június 1 Vállalat, Vukova és Nitzkyfalva csapatait megelőzve.
Délután a Pataki Árpád tűzoltó parancsnok vezette Önkéntes Tűzoltó Egyesület fiataljai tartottak látványos bemutatót Végvár főutcáján, nagy közönségsikert aratva. A végvári fiatal tűzoltók nemrég egy megyei bajnokságon harmadik helyezést értek el.
A hagyományos bográcsfőző versenyre az esős idő miatt idén csak nyolc csapat nevezett be. A Márki Antal (Röszke) főszakács vezette csapat bográcsában disznópörkölt, Szabó Szabolcs bográcsában marhagulyás, Cs. Nagy Áronéban borjúpaprikás, míg Tóth Béla bográcsában „szilaj bikából” főzött marhapörkölt rotyogott. Két bográcsban főzte a marha- illetve sertéspörköltet az Álmosdi Lászlóné főszakács vezette szeged-kiskundorozsmai csapat. Szőke Csaba és Horváth Tibor bográcsában szintén illatos marhapörkölt rotyogott. A kilencedik méretes üstben versenyen kívül főzték a végváriak a sertéspörköltet a vendégek számára. A főzőverseny résztvevőit és a Falunapok közönségét a végvári Szarvas Lajos nótacsokorral ajándékozta meg.
A Kele Sándor vezetésével megszervezett nemzetközi bográcsfőző verseny eredményhirdetésére az esti műsor keretében került sor. A szakértő zsűri a szeged-kiskundorozsmai Álmosdi család főztjét nyilvánította győztesnek. Álmosdi Lászlóné főszakácsot az a megtiszteltetés érte, hogy jövőre a Falunapok alkalmából ő főzheti a bográcsost a végvári vendégeknek (mintegy 100 személynek!). A bográcsfőző verseny második helyét Tóth Béla (Végvárért Alapítvány), a harmadikat G. Szabó László (Végvár) érdemelte ki.
A Végvári Falunapok háromnapos rendezvénysorozatának csúcspontja volt a hagyományos felvonulás és a szombat esti kulturális műsor. A főutcán zajló felvonulás résztvevőit a falu apraja-nagyja nagy tapssal köszöntötte. A felvonulók a temesvári Elin fúvószenekar zenéjének ritmusára meneteltek, nem hiányoztak a sorból az Önkéntes Tűzoltók, a VTC labdarúgói és a népviseletbe öltözött végvári néptáncosok sem.
A piactéren egybegyűlt nagyszámú közönséget Csáki Károly polgármester és Horváth Béla röszkei alpolgármester köszöntötték. „Bármilyen szűkös a költségvetésünk, a Falunapok megszervezéséről nem mondhatunk le, hiszen a végváriak megérdemlik ezt a háromnapos rendezvénysorozatot!”, mondta a végvári polgármester, aki megköszönte a szervezőknek áldozatos munkájukat és a támogatóknak az önzetlen segítséget.
A Păștean Erika iskolaigazgató konferálásával lezajlott ünnepi műsor keretében fellépett az Elin fúvószenekar, majd a végvári Csűrdöngölő és Szederinda néptánccsoportok fergeteges lőrincrévi és marossárpataki táncokat adtak elő, vastapsot aratva. A legkisebbek Rece – Fice tánccsoportja dél-alföldi táncokkal örvendeztette meg a közönséget, akárcsak a röszkei Ezüstfás néptánccsoport, amely dél-alföldi és nyírségi táncával aratott elismerést. A röszkei Farkas Csamangó Norbert kalotaszegi legényes szólója virtuóz teljesítmény volt! A közönség kedvencei voltak a Kiscsillagok és Holdfény moderntánc csoportok, amelyek látványos műsorral örvendeztették meg a közönséget. A változatos műsorból a helybéli Tóth Izabela jóvoltából nem hiányoztak a népszerű pop-rock slágerek sem. Befejezésül a temesváriak és az aradiak kedvencei, Éder Enikő és Borsos Pál, valamint Kiss Attila mutatták be tartásos, rendkívül színvonalas zenés műsorukat, amelyből nem hiányoztak a közkedvelt Tetem-tangó, a megzenésített versek és a saját szerzemények sem. Az est a végvári éjszakába nyúló sikeres utcabállal zárult, a talpalávalót a 4+2 Asszinkron zenekar szolgáltatta.
„Van összetartás Végváron”
Csáki Károly végvári polgármester a Nyugati Jelennek elmondta: a helyi civil szervezetek minden évben besegítenek a Falunapok szervezésébe. „A Riveto Egyesület, a Végvárért Alapítvány, a Pro Community Ifjúsági Egyesület, a Református Egyház, a kisgazdák, de magánszemélyek is anyagi eszközökkel vagy termékekkel járulnak hozzá a Falunapok sikeréhez – nyilatkozta lapunknak Csáki Károly. – Az a fontos, hogy van összetartás Végváron! Akkor is meg tudnánk szervezni a Falunapokat, ha az önkormányzat nem tudna besegíteni, ennek csak örülni tudok. Van a végvári civil szervezetekben akarat és lelkesedés, támogatnak bennünket minden alkalommal, bármilyen rendezvényünk van!”
Azt is megtudtuk: sikerült a Végvár községhez tartozó két román falu, Sipet és Kádár lakosságát is bevonni a Falunapok rendezvényeibe. „Pénteken a fiatalok számára szerveztünk pop-rock koncerteket, arra is eljöttek a román fiatalok. Szombaton megtartjuk a hagyományos rendezvényeinket, bográcsfőzéssel, sportvetélkedőkkel, felvonulással, kulturális műsorral, vasárnap este pedig román zene szól Végvár főterén, így mindenkit kielégítünk. Jönnek is a kádáriak, sipetiek, sőt a berényiek is jönnek a szomszéd faluból! Tavaly vasárnap nagyobb közönségünk volt, mint szombaton, a románság is rájött, hogy komolyabban megszervezzük a falunapokat, és szívesen vesznek részt a rendezvényeinken.” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Csáki Károly polgármester.
„Hazaérkeztünk Végvárra!”
„A testvér az testvér, a szó szoros értelmében. Mindig úgy jövök Végvárra, mintha a testvéreimhez jönnék. A Végvár táblánál a feleségemnek mindig mondom: hazaérkeztünk! És ezt szívemből mondom, úgy is érzem! – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Horváth Béla, Röszke testvértelepülés alpolgármestere. A röszkeiek és a végváriak kölcsönösen részt vesznek egymás Falunapján. „Amikor nálunk indultak a Falunapok, meghívtuk a testvértelepüléseinket is, köztük a végváriakat is. Azután náluk is beindult ez a kezdeményezés, és minden alkalommal örömmel jövünk ide, eleinte mi adtuk át a tapasztalatainkat, most már mi is tanulunk a végváriaktól!” – mondta Horváth Béla. A két település közötti kapcsolat kulturális szinten, a néptáncmozgalom kapcsán erősödött meg. A röszkeiek a kezdetektől fogva, önzetlenül elvállalták a szegedi táncoktatók Végvárra szállítását és ez a mai napig működik. „Most újítani szeretnék, hiszen Röszkén a sportkörnek is elnöke vagyok – tette hozzá Horváth Béla. – Örömmel értesültem róla, hogy újból beindult a labdarúgás Végváron, amelynek nagy múltja volt, de időközben megszűnt. Most jelképesen 11 futball-labdát hoztam ajándékba az egyesületnek. Úgy képzelem el ezt az együttműködést, hogy oda-vissza alapon barátságos mérkőzéseket játszhatnánk, akár a Falunapok alkalmából. A labdarúgásban fontos a harmadik félidő is, meccs után egy birkapörkölt, egy-két sör mellett jó hangulatban elbeszélgethetnénk a végvári focistákkal”. Horváth Béla lapunk olvasóinak azt is elmondta: személyesen 15. alkalommal vesz részt a Végvári Falunapokon, és olyan családdal hozta itt össze a Jóisten, hogy rendes testvéreivel nincs olyan jó kapcsolata, mint ezzel a végvári családdal, a közösséggel. „Szívesen jövök ide, itt jól érzem magam, kikapcsolódok, mások itt az emberek – mondta a röszkei alpolgármester – úgy érzem, hogy otthon Magyarországon könnyű magyarnak lenni, aki itt magyar, az a MAGYAR!”
A XVI. Végvári Falunapok vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel és a vendégek búcsúztatásával folytatódott. Az esti utcabálon Anculia-Kiss Nicoleta és Atty szórakoztatták a községbeli fiatalokat.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„Jó érzésű magyar emberek kézfogása, elismerése, bátorítása a meghozott döntésért”
Átadták a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjait
A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum dísztermében szerdán délután került sor az előkészítő osztályosok Rákóczi ösztöndíjának ünnepélyes átadására. A Rákóczi Szövetség az ősz folyamán a Kárpát-medence 5800 magyar iskolakezdőjét részesíti ösztöndíjban Beiratkozási Programja keretében, közöttük van a 93 Temes megyei magyar előkészítő osztályos kisdiák is.
A magyar líceum dísztermében összegyűlt szülőket és gyermekeket dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte, aki az anyanyelvű oktatás ünnepének nevezte a Rákóczi ösztöndíjak átadását, hiszen ez egy olyan lelki támogatás, amely megerősíti a gyereküket magyar iskolába íratott családok identitástudatát. A Bartók Béla Elméleti Líceum furulyásai és citerásai rövid műsorral örvendeztették meg az egybegyűlteket. A magyar népmese napján Kovács Melinda és Tóth Gimi Róbert, az iskola mesemondásban jeleskedő diákjai mondtak el egy-egy szép magyar népmesét. Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő köszöntője során hangsúlyozta: az ösztöndíj szimbolikus értékén túlmenően az igazi érték a magyar iskolában anyanyelven megszerzett alapos tudás lesz az előkészítő osztályokba most beíratott kisdiákok számára.
Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára a jelenlevőknek elmondta: a Beiratkozási Program 2004-ben a Felvidéken indult és azóta zajlik annak érdekében, hogy minél több külhoni magyar család merje vállalni gyermeke magyar tannyelvű iskolába íratását, vállalva ezzel a magyar közösségek megmaradását is. Csáky Csongor örömmel nyugtázta a jó hírt, hogy Temes megyében az utóbbi 8 évben nem volt ilyen sok magyar előkészítő osztályos, mint éppen most. Az idén 4 gyerekkel többet írattak magyar előkészítő osztályba Temes megyében, mint a tavaly, és ez a létszámnövekedés egy kicsit talán a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjának is köszönhető.
Következett a szerződések aláírása és a Rákóczi ösztöndíjakat tartalmazó borítékok ünnepélyes átadása a gyermeküket magyar iskolába íratott szülőknek és gyermekeiknek. A Beiratkozási Program keretében 58 temesvári és 35 vidéki magyar család részesült a 10 000 Ft. értékű ösztöndíjban. A vidéki települések közül Dettán, Igazfalván, Nagyszentmiklóson, Lugoson, Pusztakeresztúron, Óteleken, Ötvösdön, Újszentesen, Zsombolyán és Végváron indult magyar előkészítő osztály. Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban induló két osztály mellett idén a Gerhardinum Teológiai Líceumban is sikerült elindítani a magyar előkészítő osztályt.
„Idén tavasszal végigjártuk az összes olyan óvodát, ahol magyarul is beszélnek a gyerekek és egy szimbolikus ajándékcsomagot adtunk át azoknak a családoknak, akik iskolakezdés előtt álltak – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára. – Ígéretet tettünk, hogy amennyiben magyar iskolában találkozhatunk szeptemberben a gyermekükkel, akkor számíthatnak arra, hogy elhozzuk a magyarországi emberek, civilek és önkormányzatok összefogásából született ösztöndíjat.
Most sikerült több mint 90 magyar iskolakezdőnek ezt a szimbolikus, de annál sokkal nagyobb eszmei értékű ösztöndíjat átadni. Igyekeztünk kihangsúlyozni a szülőknek, hogy bár tudjuk, hogy ez a boríték összesen 10 ezer forintot tartalmaz, ne a pénzt és ne az összeget nézzék, hanem azt, ami mögötte van. Nagyon sok jó érzésű magyar embernek a kézfogása, elismerése, bátorítása ez a boríték, hálául azért a döntésért, amit meghoztak!”
A Rákóczi Szövetség főtitkára lapunknak azt is elmondta: a Bartók Líceumban évek óta működik a szervezet ifjúsági csoportja. A középiskolásoknak különböző nyári táborokat, diákutazásokat, vezetőképzőket, vetélkedőket kínálnak és a temesvári diákok nagyon aktívan részt vesznek ezekben a programokban minden évben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Izmosodó magyar érdekképviselet
VÁLASZTÁSI ÖSSZEFOGLALÓ – Míg a helyi tanácsokban nem mindenhol sikerült megőriznie képviseletét, a megyei önkormányzatokban azonos, vagy az eddiginél nagyobb súllyal vág neki az újabb választási ciklusnak az RMDSZ.
A részeredmények szerint a szövetség 2281 helyi, illetve 93 megyei önkormányzati képviselői mandátumot szerzett. A Magyar Polgári Párt (MPP) 158 helyi és 6 megyei, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 207 helyi és 6 megyei, míg az EMNP–MPP-koalíció 33 helyi tanácsi helyet mondhat magáénak.
A nagy arányban magyarlakta partiumi megyékben a vasárnapi voksolást követően nem változott jelentősen a helyzet. Míg a négy évvel ezelőttinél jóval gyengébb eredmények miatt Nagyváradon elveszített két tanácsosi mandátumot az RMDSZ, a Bihar megyei önkormányzatban sikerült megőriznie az eddigi hét tanácsosi helyet. Mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és vezetője, Ilie Bolojan váradi polgármester bejelentette, hogy kétharmados többségével egyedül kormányozná a megyeszékhelyt, Huszár István alpolgármesteri széke inogni látszik. Megyei szinten azonban a PNL rászorulhat a szövetség támogatására, a 17 mandátum az egyszerű többséghez sem elég. A testületben a Szociáldemokrata Párt (PSD) 9, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) 2 tanácsossal van jelen.
Szatmár megyében a megyeszékhelyhez hasonlóan a megyei tanácsban is nő az RMDSZ-es önkormányzati képviselők száma, a jelenlegi 12 helyett 13-an ülnek a frakcióban, mely a testület legnagyobb csoportja. A részleges eredmények szerint a PSD 9, a PNL 7, az ALDE 4 mandátumot mondhat magáénak.
Többen képviselik a szövetséget a Kolozs megyei önkormányzatban is, ahol a korábbi öt tanácsos helyett a következő négy évben heten alkotják az RMDSZ-frakciót. A lista hatodik helyezettje Keizer Róbert, az MPP Kolozs megyei elnöke, aki a két párt közötti együttműködés révén szerzett mandátumot. A PNL 18, a PSD 12 mandátummal büszkélkedhet.
Kolozsváron szintén növelte súlyát a szövetség, és a korábbi négy helyett immár öt képviselője van, és 274 szavazat hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez. Ennek hiányában a töredékszavazatok visszaosztásakor a PNL-nek jutott egy újabb mandátum, így 17 tanácsosa van, míg a PSD öt tanácsossal van jelen a testületben. Soós Sándor megyei elnök szerint az Erdélyi Magyar Néppárt eredményei is jobbak. Míg eddig 7 községben 11 tanácsosuk volt, a vasárnapi voksolás eredményeként 11 községben 15 képviselőjük lát munkához. Körösfőn 4, Bánffyhunyadon 2, Egresen, Ördöngösfüzesen, Bálványosváralján, Gorbóban, Nagyesküllőn, Kolozson, Tordaszentlászlón, Magyarkapuson és Széken egy tanácsosi mandátumot szereztek.
Máramaros megyében az RMDSZ két tanácsossal van jelen a megyei önkormányzatban, és akárcsak eddig, két önkormányzati képviselőt küld a nagybányai tanácsba is, miután 283 szavazata hiányzott a harmadik mandátum megszerzéséhez. Máramarosszigeten is két magyar jutott be a tanácsba. Koltón, Sülelmeden és Erzsébetbányán 3, Felsőbányán 2, Szinérváralján, Misztótfaluban, Magyarláposon, Égerháton és Kővárremetén 1 tanácsost juttatott be a szövetség. Hosszúmezőn a polgármesteri szék mellett 5 tanácsosi helyet is szerzett az RMDSZ, az MPP-nek és az EMNP-nek 1–1 képviselője van.
Beszterce-Naszód megyében 16 településen 26 tanácsosi mandátuma van az RMDSZ-nek. Besztercén, Magyarnemegyén, Felőrben, Apanagyfaluban, Mezőköbölkúton, Mezőörményesen, Tekében, Galacfalván, Nagysajóban, Sajónagyfaluban és Sajóudvarhelyen egy Bethlenben, Szentmátéban, Kékesen, Rettegen két tanácsos lett. Árpástón a polgármesteri tisztség megőrzése mellett hét tanácsosa van az RMDSZ-nek. A megyei önkormányzatba azonban ezúttal sem sikerült bejutni.
Akárcsak Szeben megyében, ahol ellenben eggyel több helyi tanácsosi mandátumot mondhat magáénak a szövetség, hét településen 8-an képviselik a magyarságot. Medgyesen két, Balázstelkén, Bürkösön, Kiskapuson, Erzsébetvárosban, Vízaknán és Küküllőalmáson egy-egy RMDSZ-es szerzett tanácsosi mandátumot, utóbbi községben 19 szavazat hiányzott a másodikhoz.
Brassó megyében is erősödött a magyar képviselet, a megyei tanácsba az eddigi kettő helyett három képviselőt sikerült bejuttatni, míg Brassóban sikerült megtartani a két tanácsosi helyet. Kovács Attila megyei elnök szerint Ürmösön, Alsórákoson és Apácán megőrizték a polgármesteri széket, míg Tatrangon száz vokson múlt, hogy nem lett magyar elöljáró. Itt egy másik magyar jelölt is indult függetlenként, aki 129 szavazatot kapott. A tanácsosi lista alakulása is a magyar–magyar versenyen múlott: az RMDSZ-nek 16 voks hiányzott a hatodik mandátum megszerzéséhez, a független magyar tanácsosjelölt 80-at kapott.
A megyei elnök sikerként értékelte, hogy olyan szórványtelepüléseken is sikerült tanácsosi mandátumot szerezni, mint Halmágy és Botfalu, míg Kőhalomban egy helyett két tanácsosuk lett. Bodolán 27 év után három helyett négy magyar tanácsos tevékenykedhet a testületben. A magyarlakta települések közül Höltövény, Kóbor, Krizba, Kaca, Zsiberk, Homoród, Olthévíz, Szásztyúkos és Keresztvár tanácsában van magyar képviselő.
Temes megyében 33 helyi tanácsosa lesz az RMDSZ-nek a következő négy évben, ebből kettő Temesváron, 3 pedig Zsombolyán. Halász Ferenc megyei elnök szerint Lugoson 13 szavazat hiányzott az egy mandátum elnyeréséhez, míg Dettán hiába érték el a küszöböt, nem jutottak be a tanácsba, ezért mindkét helységben kérték a szavazatok újraszámlálását. Igazfalván a polgármesteri szék mellett 2 tanácsosa lesz a szövetségnek, Végváron 4 segíti a magyar elöljáró munkáját. Óteleken, Újszentesen 3, Bálincon, Bégamonostoron, Kastélyon, Máriaföldén, Újváron 2, Gyéren, Fényen, Nagycsanádon, Tolvádon, Törökszákoson 1. Újmosnicán egy magyar tanácsos van, de utóbbi településen akár a második mandátum is meglehet, mondta a megyei elnök.
Krónika (Kolozsvár)

Vándorútra indul a Bánsági Vándorszínház
Rejtő Jenő Rózsa, a lovag című bohózatát viszi színre és mutatja be 15 Temes és Arad megyei településen idén a Bánsági Vándorszínház.
A Vajdaságban közel negyven éve működő Tanyaszínház mintájára – Aszalos Géza temesvári színművész ötlete alapján – 2014-ben alakult társulat szerdai közleményéből kiderül, hogy a bázis változatlanul a Temes megyei Végvár település, ahol a 8 fős alkotócsapat július 10-én kezdi meg a munkát, és ahol három hét leforgása alatt állítják színpadra a darabot, aminek a bemutatóját július 31-én tartják a községben, majd felkerekedik a társulat, és összesen további 14 Temes és Arad megyei települést járnak be az előadással. Aszalos Géza, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagja, az előadás rendezője külön érdeklődésünkre elmondta, hogy a helyszíneket egy-két napon belül véglegesítik.
Az előző két évtől eltérően a jogi hátteret már nem a Bánsági Közösségért Egyesület biztosítja, hanem a vándorszínház szervezői által alapított Tarisznyás Egyesület. Bár idén a program költségvetése szinte a negyedére csökkent, ez nem változtat sem az előadás minőségén, sem a tervezett turné összetételén – emelték ki.
A vándortársulatot alkotó színészek a Kárpát-medence majdnem minden szegletéből érkeztek: Aszalos Gézán kívül a temesvári magyar színház tagja Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező, valamint Orbán Enikő dramaturg; rajta kívül Hodu Péter, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, Vincze Tímea kolozsvári bábszínész, Mihály Csongor marosvásárhelyi bábszínész, Lanstyák Ildikó frissen végzett dunaszerdahelyi egyetemi hallgató és Dévai Zoltán, a Zentai Kamaraszínház művésze indul a turnéra.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro

A hagyományteremtés útján
Negyedik évadára készül a Bánsági Vándorszínház
Az utóbbi néhány évben fogalommá nőtte ki magát a Temes és Arad megyei települések körében a Bánsági Vándorszínház, amely évről évre egyestés, ingyenesen megtekinthető előadással lepi meg a Bánság szórványtelepüléseinek lakóit.
A 2014-ben, Aszalos Géza temesvári színművész kezdeményezésére alakult vándortársulat idén is egy zenés vígjátékot állít színpadra, ezúttal Nóti Károly szövegei nyomán. A nyolcfős csapat bázisául július 31. és augusztus 19. között idén is a Temes megyei Végvár település szolgál, ahonnan a bemutatót követően augusztus 20-án indul a turné. A 14 napos körút során 14 településen kerül bemutatásra a Vándorszínház előadása. Újdonságnak számít idén, hogy a csapat már nem csak Temes, illetve Arad megyei településeket látogat meg, de szélesítve a kört, Kassó-Szörény megyébe, Resicabányára is ellátogat.
A csapat összetétele az előző évhez képest részben módosult, Aszalos Géza rendező, Orbán Enikő dramaturg és Albert Alpár díszlet-, jelmeztervező mellett Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábszínésze, Hodu Péter szegedi színművész, Pignitzky Gellért friss diplomás színész, Sosovicza Anna és Benczi Tekla színész szakos hallgatók vesznek részt az idei előadás színpadra állításában. 
A tavaly óta a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működő színházi projektet idén a Temes megyei Önkormányzat támogatja. 
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

Hiánypótló vándorszínház a bánsági szórványban
Arad, Temes és Krassó-Szörény megyei szórványtelepülésekre viszi el előadását augusztusban a Bánsági Vándorszínház, amelynek vezetője, Aszalos Géza színművész beszélt a kezdeményezésről a Krónikának.
Tizennégy bánsági szórványtelepülésen mutat be ingyenes színházi előadást augusztus második felében a Bánsági Vándorszínház. A negyedszerre szervezett fellépéssorozat újdonságának számít, hogy idén a csapat már nemcsak Temes, illetve Arad megyei településeket látogat meg, de szélesítve a kört Krassó-Szörény megyébe, Resicabányára is ellátogatnak.
A kilencfős csapat bázisául július 31. és augusztus 19. között a Temes megyei Végvár település szolgál, ahonnan a bemutatót követően augusztus 20-án indul a 14 napos turné.
Aszalos Géza, a kezdeményezés ötletgazdája a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze a Krónikának elmondta, a vándortársulat ötlete onnan származik, hogy pár éve részt vett a Vajdasági Tanyaszínház turnéján.
„Már akkor, négy éve felötlött bennem, hogy a vándortársulat a Bánságban is működhetne. Ezelőtt négy évvel Molnár Zsolt akkori parlamenti képviselővel együtt indítottuk a Bánsági Közösségért Egyesület égisze alatt, amelynek célkitűzése, hogy hiánypótló magyar kulturális és közösségi élményeket biztosítson a környékbeli magyaroknak.
Két éve a vándorszínház tagjai által alapított Tarisznyás Egyesület szervezi a fellépéseket, a színdarabokat így azok láthatják, akik különben nem jutnak el színházi előadásokra” – fejtette ki Aszalos Géza,
Hozzátette, a csapat tagjai főiskolai hallgatók és színészek, akik a turné idejére kiköltöznek egy tanyára vagy faluba, 3-4 hét alatt együttműködnek, értékhordozó produkciót hoznak össze és mutatnak be. A vándorszínház egyik fő támogatója a temesvári színház, amely a jelmezeket, hang- és fénytechnikát is biztosítja.
„A csapatban vannak olyan tagok, akik a kezdetektől részt vesznek a vándortársulat munkájában és persze újak is érkeznek. A közönség részéről pedig pozitív reakciók érkeznek, évről évre eljönnek megnézni az előadást – ez jelenti a visszajelzést számunkra, hogy jó, amit csinálunk.
Ugyanakkor a részt vevő főiskolások – idén a kolozsvári és vásárhelyi főiskolán tanuló hallgatók csatlakoztak hozzánk – számára is egyedi élményt jelent a vándorszínház, hiszen a kőszínházakban nem tapasztalhatják meg ezt a fajta színházcsinálást: itt a csapattagok önellátóak, a díszletet ők maguk készítik. Ilyenkor reggel utazunk, a helyszínen felépítjük a díszletet, előadás után lebontjuk, aztán utazunk tovább, ez pedig természetesen gazdagítja a csapattagok színházcsinálási tapasztalatait” – mondta Aszalos Géza. Hozzátette, tavaly Rejtő Jenő-bohózattal léptek a szórványtelepülések közönsége elé, ami jó választásnak bizonyult, így idén is egy zenés vígjátékot állít színpadra, ezúttal Nóti Károly szövegei nyomán, Majd a jegenye címmel.
A csapat összetétele az előző évhez képest részben módosult, Aszalos Géza rendező, Orbán Enikő dramaturg és Albert Alpár díszlet-, jelmeztervező mellett Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábszínésze, Hodu Péter szegedi színművész, Scurtu Dávid, Zétényi Lina, Sosovicza Anna és Benczi Tekla színész szakos hallgató is részt vesz az előadás színpadra állításában. A tavaly óta a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működő színházi projektet idén a Temes Megyei Tanács támogatja.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Negyedik szórvány-turnéjára indul a Bánsági Vándorszínház
„A végváriak teljesen befogadtak bennünket!”
Augusztus 19.–szeptember 2. között bánsági (és partiumi) szórványtelepüléseken turnézik a Bánsági Vándorszínház társulata, a Tarisznyás Egyesület szervezésében. Az immár negyedik alkalommal újraalakuló társulat, Aszalos Géza színművész vezetésével ezúttal Nóti Károly Majd a jegenye című zenés vigjátékát mutatja be három megye 15 településén. A Nyugati Jelennek Aszalos Géza rendező nyilatkozott a Vándorszínház idei turnéjának újdonságairól:
„Idén egy település erejéig sikerült háromra bővíteni az általunk meglátogatott megyék számát, Arad és Temes megyei települések mellett Krassó-Szörény megye székhelyén, Resicabányán is bemutatjuk legújabb előadásunkat. Sok új tagja van a csapatnak, zömmel első éves főiskolások a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemről. Istenigazából csak ketten vannak a régiek közül, Hodu Péter, aki három éve tagja a társulatunknak és Mihály Csongor, aki a kezdetektől velünk van, immár negyedik éve. A többiek Sosovicza Anna, Benczi Tekla, aki amatőr diákszínjátszóként már volt velünk az első évben, Scurtu Dávid és Zétényi Lina, aki valójában nem is színész, hanem teatrológus hallgató. A csapat tehát felfrissült, de újdonság az is, hogy az előző évhekhez képest egy hónappal csúszott a turné, mert a temesvári színházzal sokat turnéztunk a nyári szabadság alatt.” Aszalos Gézától azt is megtudtuk: a végvári főhadiszálláson már célegyenesbe érkeztek az előkészületek, az utolsó próbák a Sportcsarnokban zajlottak, mert kint kibírhatatlan meleg volt. Augusztus 18-án pénteken a végvári piactéren tartanak egy előbemutatót, ahol szombaton 21 órától lesz a Nóti Károly-darab bemutatója.
„A Majd a jegenye című darab egy rövidke kis bohózat, amely a kiegyezés utáni boldog békeidők korszakában született – nyilatkozta Aszalos Géza –, ez egy kulturális szempontból rendkívül pezsgő időszak volt, amikor sok remekmű született, különböző szerzőktől, köztük van Nóti Károly is. A Majd a jegenye egyfelvonásos bohózatot kibővítettük más Nóti-jelenetekkel, és megspékeltük ugyanebben a korban született népszerű slágerekkel. Olyan dalokat válogattunk, amelyeknek a szövege passzol a darabunkhoz, a kialakult helyzethez.” A Vándorszínház idei előadásának rendezője Aszalos Géza, dramaturg Orbán Enikő, jelmez- és díszlettervező Albert Alpár.
A szombati végvári bemutató után a Temes megyei Nagybodófalva, Szapáryfalva, Lugos, Igazfalva, Újszentes, Újmosnica, Ótelek, Nagyszentmiklós, Pusztakeresztúr és Máriafölde lesznek a szórványturné következő állomásai. Augusztus 30-án az Arad megyei Kisiratoson, 31-én Kisjenőben és szeptember 1-jén Nagyzerinden vendégszerepel a Vándorszínház, majd végül szeptember 2-án Resicabányán kerül sor a turnézáró előadásra.
„Szeptember 3-án visszatérünk Végvárra, hogy összeszedjük a holminkat, és elbúcsúzzunk a vendéglátóinktól, akik már teljesen befogadtak bennünket, minden tőlük telhető figyelmességgel, étellel-itallal segítettek bennünket, és ezért nagyon hálásak vagyunk” – mondta befejezésül Aszalos Géza.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Végvári vándorkomédiások
Bánsági Vándorszínház társulata negyedik éve indult útnak, hogy augusztus 19. és szeptember 2. között tizenöt bánsági és partiumi településen bemutassák legújabb produkciójukat. Nóti Károly Majd a Jegenye című jelenetéből Orbán Enikő dramaturg írt egyfelvonásos zenés vígjátékot, az előadást Aszalos Géza a temesvári Csiky Gergely Színház művésze rendezte. A díszleteket és jelmezeket Albert Alpár tervezte. Simon Judit az idén is ott volt Végváron, a bemutatón.
A nyár elején, Temesváron Aszalos Géza színművész és Orbán Enikő dramaturg azon izgultak, hogy idén nyáron hogyan fér bele a programjukba a Vándorszínház, hiszen a Csiky Gergely Színházban még júliusban is dolgoztak. Előadásaikat külföldi fesztiválokra, vendégszereplésre hívták. Persze büszkék rá, hogy munkájukat elismerik, s a temesvári magyar színházat a legrangosabbak között jegyzik itthon és külföldön, de a Vándorszínház is útnak kell induljon. Várják őket Végváron és a többi településen. Már kora tavasszal kérdezgetik, mikor és milyen előadással érkeznek. Igazi ünnepi esemény arrafelé a színház.
Tavaly óta a Tarisznyás Egyesület működteti a Bánsági Vándorszínházat, ez az egyesület főtevékenysége. A pénz egyre kevesebb, de mindig van annyi, hogy elkészüljön az előadás, mellyel Thália szekerén bejárják Arad és Temes megye szórványtelepüléseit. Aszalos Géza örömmel újságolja: idén Krassó-Szörény megyeszékhelyére, Resicabányára is meghívták a truppot. A tél végén telefonáltak, nehogy kimaradjanak. Hallottak a Vándorszínházról, és szeretnék, ha náluk is szerepelnének. Mennek boldogan, hiszen az a cél, hogy minél több szórványtelepülésre vigyenek színházat. A többi nem számít – mondja nevetve Aszalos.
Kettőjüknek idén sem lesz szabadságuk, már negyedik éve nem is gondolnak hagyományos értelemben nyaralásra. Nekünk ez a nyaralás – mondja a mindig mosolyogó Orbán Enci, aki szerint a szükségből is örömet kovácsolnak. Tavaly óta ugyanis lemondtak a catering szolgálatról, a panziókról. Maguk főznek, és ott töltik az éjszakát, ahol éppen helyet kapnak. Idén „befektettek” néhány felfújható matracba, mert korábban akadt olyan település is, ahol a puszta padlón aludtak a színpadon.
A befektetés kifejezésen elmosolyodok, mert a helyzet az, hogy az idén még a tavalyinál is kevesebb a pénz. Aszalos Géza mondja, nagy bajban lettek volna, ha a Temes Megyei Tanács nem siet a segítségükre. Olyan támogatást szavaztak meg a Vándorszínháznak, amellyel biztonságban elindulhatnak. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) már tavaly sem kaptak pénzt, idén a Bethlen Gábor Alaptól sem nyertek egy vasat sem. A magyarországi intézmény közölte, hogy forrás hiányában nem támogatja őket. Maradt tehát a megyei önkormányzat, és mint minden évben a Csiky Gergely Színház, valamint a települések, ahol várva várt vendégek.
„Mondjad, mire van szükséged, és vigyed” – ezt szokta mondani Balázs Attila a temesvári magyar színház igazgatója, amikor Aszalos bejelenti: indulnak Végvárra és onnan tovább. Nagybodófalva, Szapáryfalva, Lugos, Igazfalva, Újszentes, Újmosnica, Ótelek, Nagyszentmiklós, Pusztakeresztúr, Máriafölde az útirány, majd tovább Arad megyében Kisiratos, Kisjenő, Nagyzerind következik. Az utolsó állomás az új helyszín, Resicabánya. A Csiky Gergely Színháztól érkezik a mikrobusz, az utánfutó, a jelmezek, a díszlethez szükséges anyagok, a világosító és hangberendezések.
Csapatmunka a piactéren
Végváron első látásra szinte semmi sem változott tavaly óta. Aztán kiderül, hogy mégis: nagyobb lett a szeretet, több az adomány. A társulat az iskolaudvarban próbál, a bentlakásban rendezkedtek be. Ez itt még luxuskategóriának számít, külön háló- és fürdőszoba áll a lányok és fiúk rendelkezésére, ágyban alusznak, a tágas, immár jól felszerelt konyhában főznek maguknak. Amikor megérkezünk, még tombol a kánikula, az árnyékban is nehéz meglenni, nemhogy a tűző napon.
A konyhát a végváriak szerelték fel, a hűtőszekrénytől a tűzhelyig mindent ők hoztak, hogy a színészek semmiben sem szenvedjenek hiányt. Az épület ütött-kopott, a folyosón a tavalyi esőktől beázott a mennyezet, az idén viszont rendesen kiszáradt.
A bemutató napja van, előző este már tartottak egy előbemutatót, mert a szomszéd faluban lakodalom van, sokan mennek Végvárról is, de az előadást látni akarták. Így hát a társulat nyílt főpróbát tartott. Jó sokan voltak, mesélik.
A társulat éppen szusszan egyet, mielőtt elkezdik építeni a piactéren a díszletet. Pompás pillanat, hogy megismerkedjek az új tagokkal. Sosovicza Anna, Scurtu Dávid, Benczi Tekla színisek, Tekla korábban diákszínjátszóként vett részt a munkában. Zétényi Lina teatrológus hallgató, de úgy gondolta, színészként is kipróbálja magát. A régiek barátként üdvözölnek. Hodu Péter a szegedi színház művésze, harmadik éve vándorol Aszalosékkal. Mihály Csongor alapember, immár kolléga a Csiky Gergely színházban. Velük van a másik alapember, Albert Alpár a temesvári teátrum díszlet- és jelmeztervezője.
A tagok mindegyike pontosan tudja, mi a feladata, nemcsak a színpadon, de a színpadtér, a jelmezek előkészítésében. Még velük van Alpár, aki segít nekik, és figyeli, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga. A díszlet is közös munka, Alpár és a társulat tagjai az iskola udvarán szabták, festették, varrták. A Majd a Jegenye díszlete olyan, mint a puzzle, apró darabokból kell minden előadás előtt összerakni. Merthogy minden bele kell férjen a nem túl nagy méretű utánfutóba. A fiúk és Aszalos a tűző napon szerelnek, a piacteret csak előadás előtt fél órával éri el az árnyék, konkrétan, amikor már esteledik. Lassan minden a helyére kerül, a lányok a jelmezekkel és kellékekkel foglalkoznak. A fény és hang kezdetektől a Csongor feladata. A fiúk fegyelmezetten, de jókedvűen végzik a munkájukat. Megérkezik Nándi és Béla is, ők a mindenkori helyi segítők. A piactéren szól a zene, mintegy másfél órával az előadás előtt minden kész van. Áll a szép és funkcionális díszlet, a jelmezek előkészítve, a színészek, valamint a rendező és dramaturg elmennek zuhanyozni és készülni az előadásra. Utóbbi kettő egyben világosító, hangosító, kellékes, szóval a színpad mindenesei.
Senki nem azzal kezdi a közel két hónapos megfeszített munkát, hogy mennyi a gázsi, hanem azzal, hogy mi a feladat.
Gondolatok szúnyogokról és szórványról
A barátnőimmel Mihály bá’ „bárjának” árnyékos teraszán ülünk, hideg üdítőt kortyolgatunk és nézzük, ahogy a Vándorszínház társulata dolgozik. Vacsora csak előadás után lesz, de az iskolaudvaron már készül a bográcsos. Pillanatra odajön hozzánk Enci, majd Géza. Boldogok és – bár nem vallják be – büszkék is magukra, mert befogadták, szeretik őket a szórványban.
Mesélik, hogy a végváriak szinte mindennel ellátják őket, hoznak zöldségeket, gyümölcsöt, az állatorvostól mennyei sajtot kaptak, a község asszonyai kalákában főzik a vacsorát, néha ebédet is. Befogadták őket.
Vándorkomédiás elődeikhez híven minimális igénnyel érkeznek a településekre: egy tér, ahol felállíthatják a színpadot, hely, ahol aludhatnak, vacsora, és egy 220 voltos áramforrás. A gázsi az előadás utáni kalapozásból kerül ki, azt osztják el egymás között. Örömmel újságolják, az idén már ebédet is ígértek nekik néhány településen, annyira várják őket.
Miközben az árnyékban pihegünk a melegtől, félünk, idén is megesznek majd a szúnyogok. Tavaly nagyon megszenvedtük a kis vérszívók jelenlétét. Arról az emberfeletti munkáról beszélgetünk, amit szinte ingyen végeznek a Vándorszínház tagjai. Ezek a fiatalok olyan helyekre visznek előadást, ahol generációk nőttek úgy fel, hogy nem tudták, mi az, hogy színház. Általuk ismerték meg ezt a varázslatot. A bánsági, aradi, krassó-szörényi településeken Aszalosék előtt évtizedekig nem lépett fel színtársulat, még amatőr sem. Mialatt erről beszélgetünk, eszembe jutnak az évente meghirdetett szórványprogramok, a magyarság és magyar közösségek megmaradásáról szóló ünnepi szónoklatok. A Vándorszínház ünnepi külsőségek és politikusok nélkül a magyar szót viszi olyan településekre, ahol ez hiánycikk. Magyar szerzők darabjait játsszák magyarul, magyar zenével. Közösséget fejlesztenek, nem csak azzal, hogy a települések magyarjainak a színház közös élményét nyújtják, hanem azzal is, hogy magyarok együtt várják őket, a falvak közössége teremti meg az előadáshoz szükséges minimális feltételeket, és az asszonyok közösen főzik a vacsorát. Közösségformálók az előadás utáni együttlétek, a beszélgetések is. A Bánsági Vándorszínház az élő magyar szót viszi a szórványtelepülésekre, nem csak őrzi, hanem teremti a hagyományt. A hagyományt, hogy évente, egy nyári estén színházba lehet menni. Igaz, őket nem lehet felavatni, szalagot elvágni, beszédet mondani.
Aszalosék nem az elöljárókkal tartják a kapcsolatot, hanem a közösségi munkát vállalókkal. Végváron az iskolaigazgató, máshol egy tanár, megint máshol a lelkész, másutt egy vállalkozó segít nekik. Kisbusszal, utánfutóval érkeznek, naphosszat dolgoznak az esti ünnepi pillanatokért. Semmit sem várnak el, csak teszik a dolgukat, mert úgy gondolják, ez a feladatuk.
Vissza! Vissza!
Amint a padok és székek a helyükre kerültek, az első sort megtöltik a gyerekek. Kicsik és nagyok jó másfél órát várnak, hogy kezdődjön az előadás. A felnőttek zöme is korán érkezik, hogy jó helyet kapjon. A szúnyogok úgy döntöttek, augusztus 19-én este, a Majd a Jegenye előadását nem nézik meg, úgyhogy mi is békében várjuk a kezdést, vakarózás nélkül nézzük a produkciót. Az idő is kegyes, enyhe szél fújdogál, csak annyi, hogy kissé lehűtse a levegőt, de ne tegyen kárt a díszletben.
Kigyúlnak a reflektorok, megszólal a zene, kezdődik az előadás. A nézők elcsendesülnek, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok mosolyognak, örülnek a színháznak. Az előadás könnyed és pajkos, a dramaturg ügyesen rakta össze a Nóti jelenteket, és nem derül ki, melyik szövegrész született saját kútfőből. A fiatal színészek tehetségesek, táncolnak és énekelnek, ülnek a poénok. Mihály ismét megcsillogtatja a humorát, Hodu hódító, Scurtu remekül mozog, Sosovicza, Benczi és Zétényi bűbájosan komédiáznak. Minden énekszámot tapssal jutalmaz a közönség, a végén vastapssal köszönik meg az előadást. Vissza! Vissza! – kiabálják néhányan, a közönség még maradna, egy hölgy megjegyzi, túl rövid volt, még nézték volna. Mindenki tesz a kalapba és nehezen szánják rá magukat, hogy hazamenjenek.
Păştean Erika, iskolaigazgató megköszöni a társulatnak, hogy Végvár a főhadiszállásuk, hogy ott próbálnak. A község nevében kéri őket, jöjjenek jövőre is, mert ők már ide tartoznak, végváriaknak tekintik őket. Jónéhányan végignézik, ahogy leszerelik és összepakolják a díszletet.
Az iskolaudvaron elkészült a gulyás, az egyik szakács az igazgatónő férje.
A végvári asszonyok megterítik a hatalmas konyaasztalt, a birkagulyás finom, a savanyúság, a túrós sütemény mennyei. A társulat boldog, jól sikerült az előadás és a kalapba is elég szép summa gyűlt össze. Ezt csak később számolják meg és osztják el. Még átmegyünk Mihai bá’hoz, aki egy láda sörrel kedveskedik. Aszalos az asztalnál megköszöni a társulatnak a munkát és figyelmezteti őket: ne maradjanak fenn sokáig, mert másnap indulás!
A Vándorszínház szeptember 2-án Resicabányán tartja az idei utolsó előadást, 3-án visszatérnek Végvárra összepakolni és elbúcsúzni. A diákoknak még maradt pár nap vakáció, Aszalos, Orbán, Mihály és Hodu másnap a kőszínházban kezdi a munkát, hiszen indul az új évad. erport.ro

A reformáció egyházmegyei ünnepsége Végváron
Temes – A Temesvári Református Egyházmegye ez év október 14-én, szombaton ünnepli a Reformáció 500 éves (1517–2017), valamint a Magyar Református Egyház 450 éves (1567–2017) évfordulóját. Az ünnep közös istentisztelettel kezdődik a végvári református templomban, ahol ft. Csűry István püspök tolmácsolja Isten igéjét, dr. Zabán Bálint tart rövid és frappáns előadást a reformációról, valamint az egyházkerület kántor-kórusa, illetve az Új Ezredév kórus fog gyönyörködtetni kórusművek előadásával. Fehér László tárogató játéka zárja az istentiszteletet.
Az ünnepi esemény déltől a piactéren folytatódik, ahol az ebéd elfogyasztása után kerül sor az „Élő Kövek”, „Bízz Band” ifjúsági zenekarok, valamint a Koral – Sziget egyházi zenekar fellépésére. A gyermekek számára a „Napraforgók” játszóház nyújt foglalkoztatást 10.00–17.00 óra között. A Parakletosz Kiadó is jelen lesz könyvekkel és más megvásárolható termékekkel.
A délután folyamán leplezzük le az Ungor Csaba szobrász által készített emléktáblát, majd „Református telepesek és telepes falvak a Bánságban. Református identitás” címmel hallgathatunk előadásokat. Reménység szerint sor kerül a Magyari Hunor által előkészületben lévő „Temesvári Református Egyházmegye templomai” című album bemutatására is.
A kora esti órában nt. Juhász András csongrádi esperes úrvacsorai ágendás szolgálatára és úrvacsora vételre, majd közös zsoltáréneklésre kerül sor. Bízunk benne, hogy a végvári piactéren egyszerre kb. 600 ajakról zendül majd fel az ének
A zsoltáréneklést a nap záró momentuma követi, amikor a jelenlévő lelkipásztorok áldást mondva bocsátják haza az ünneplő gyülekezetet. Erre a rendkívüli napra és alkalomra szeretettel várjuk a Temesvári Református Egyházmegye gyülekezeteinek tagjait minél nagyobb számban! Természetesen más egyházmegyék érdeklődő tagjait is szeretettel várjuk, de a más felekezetű testvéreket is!
Ha van szándék a szervezésben való társulásra és támogatásra – akár magánszemélyek, családok, vállalkozások, civilszervezetek, alapítványok, önkormányzatok, politikai szervezetek stb. részéről –, akkor azt az eseményt megelőzően legalább 1 héttel jelezzék, hogy a molinón fel tudjuk tüntetni a támogatókat, ill. a logókat. Az eseményt a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és az Emberi Erőforrások Minisztériuma is hathatósan támogatja.
Bódis Ferenc esperes / Nyugati Jelen (Arad)

Református testvériség napja Végváron
„Legyen a jövendő építése Isten kezéből!”
Október 14-én, szombaton a Temesvári Egyházmegye gyülekezetei a Református testvériség napja című nagyszabású rendezvénnyel emlékeztek meg a reformáció 500. évfordulójáról. A jubileumi rendezvény díszvendégei voltak Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Nt. Juhász András, a Csongrádi Református Egyházmegye esperese. A jóisten is a kiváló munkát végzett végvári szervezőkkel tartott: gyönyörű verőfényes őszi idővel ajándékozta meg a reformáció fél évezredes jubileumát ünneplő bánsági gyülekezeteket!
Szombat reggel végvári önkéntesek hada fogadta az egyházmegye gyülekezeteinek tagjait (és nem csak), a regisztrálókat jubileumi kitűzővel, információs csomaggal, ebéd- és ásványvíz-jegyekkel látták el. A hálaadó istentisztelet kezdetére zsúfolásig megtelt a több mint 500 férőhelyes végvári templom, a jubileumi alkalom vendégeit, az egyházmegye lelkészeit és a gyülekezeti tagokat Nt. Bódis András, a Temesvári Egyházmegye esperese köszöntötte. Felemelő élmény volt, amikor a több mint félezer résztvevő együtt énekelte a 90-dik zsoltárt, a magyar reformátusság népi himnuszát. Igét hirdetett Ft. Csűry István királyhágómelléki püspök, aki János evangéliuma 15. fejezetének 1-8. versére alapozta prédikációját. János evangéliuma szerint Jézus szőlőtőhöz hasonlítja önmagát, Atyját szőlősgazdához, követőit pedig szőlővesszőkhöz, amelyek csak akkor teremhetnek gyümölcsöt, ha megmaradnak a szőlőtőn, megmaradnak Krisztusban. „Jézus van a középpontban, onnan származik minden vesszőszál, tudnunk kell, hogy ő a közös tő valamennyi keresztény ember számára, neki köszönhetjük a biztonságunkat, a születésünket, a virágainkat, a gyümölcshozásunkat és az üdvözülést – mondta Ft. Csűry István. – Jézus azt mondta, hogy Atyám házában nagyon sok hely van, ezért érdemes az élet minden pillanatában Isten dicsőségét szolgálni”.
Az igehirdetés után dr. Zabán Bálint izgalmas, vetített képekkel illusztrált előadását hallgathatták meg az egybegyűltek „Kálvin János emberi arcáról”, amelyből érdekes részleteket tudhattunk meg a nagy reformátor életéről és munkásságáról. Magyari Hunor székelyudvarhelyi fotográfus, aki az Erdélyi Egyházkerület valamennyi templomát megörökítette különleges dokumentum-fotóin, most A Temesvári Református Egyházmegye Templomai című albumát is megjelentette és bemutatta Végváron. A jubileumi istentisztelet fényét a nagyváradi Kántor Kórus, a temesvári Új Ezredév Kórus, a Temesvár Belvárosi Kórus és a temesvári Baptista Kórus szolgálata emelte. A jubileumi istentisztelet végén már közel hétszáz torokból csendült fel nemzeti imánk, megdobogtatva a szíveket.
Az ünnepség a templomkertben emléktábla-avatással folytatódott: Ft. Csűry István püspök és Nt. Bódis Ferenc esperes leleplezték, majd a püspök úr megáldotta a reformáció 500. évfordulója tiszteletére a templom falán elhelyezett, Kálvin János portréját ábrázoló emléktáblát. „Áldja meg az Úr ezt a táblát, amely mindenkor emlékeztet bennünket a múltra, de fordítja a mi tekintetünket előre. Legyen a jövendő építése Isten kezéből!” – mondta Ft. Csűry István. A végvári templom falát díszítő, bronzból és márványból készült jubileumi emléktábla Ungor Csaba végvári szobrászművész alkotása, a táblaavató ünnepséget a nagyváradi Kántor kórus szolgálata tette emelkedetté.
A Református testvériség napjának rendezvényei a végvári piactéren folytatódtak, ahol szabadtéri programok várták vendégeket. Volt könyvvásár és kézműves termékek vására, kézműves foglalkozás gyerekeknek és felnőtteknek, miközben a szabadtéri színpadon kórusok és ifjúsági zenekarok léptek fel. A piacteret beborító hatalmas rendezvénysátor alatt helyet foglaló közönséget Nt. Bódis Ferenc esperes és Csáki Károly végvári polgármester köszöntötték. „Nagy öröm számomra, hogy Önök ilyen szép számban ellátogattak Végvárra, és együtt ünnepelhetünk – mondta a végvári polgármester. Rendkívüli ünnep ez a mai, hiszen egy emberéletben csak egyszer adatik meg, hogy a reformáció 500. évfordulóját együtt ünnepelhetjük, de azt is, hogy vagyunk, létezünk és együtt tudunk ünnepelni. Az információs csomagban Végvárt is bemutatjuk Önöknek, ahol még többségben van a magyarság, van óvodánk, iskolánk, hagyományőrző csoportjaink, nap mint nap küzdünk azért, hogy ezeket megtarthassuk. Imádkozzunk a Jóistenhez és mondjunk köszönetet azért, hogy vagyunk, hogy megmaradtunk és nagyon remélem, hogy leszünk annyian, hogy utódaink 500 év múlva is megünnepelhessék a reformáció évfordulóját.”
A jubileumi rendezvény megszervezéséről Nt. Bódis Ferenc, a Temesvári Református Egyházmegye esperese nyilatkozott a Nyugati Jelennek:
„A reformáció 500. évfordulója tiszteletére az egyházmegyék rendre megszervezték a maguk ünnepségeit, ebbe a sorba álltunk be mi is. Már az év elején megfogant a gondolat, hogy egyházmegyei szinten mi is összehívjuk a gyülekezeteinket, hogy minél nagyobb számban, legalább 500-an ünnepeljük meg a reformáció 500. évét. Az istentisztelet előtt már 680-an regisztráltak, ez azt jelenti, hogy a résztvevők száma 700 felett lesz – ez egy nagyon pozitív válasz a gyülekezetek részéről! Kiemelném azt is, hogy nemcsak más településekről, de más felekezetűek is részt vesznek a rendezvényünkön, akik együtt akartak velünk ünnepelni. A templomban is elmondtam, hogy minden keresztény a testvérünk Krisztusban, bármilyen felekezetű is legyen. Ezért is adtuk azt a nevet ennek az alkalomnak, hogy A Református testvériség napja!
– Hogyan sikerült ezt közel ezer embert megmozgató rendezvényt ilyen szépen, gördülékenyen megszervezni?
– A szervezésben nagy segítség volt a számomra, hogy a helyiek a munka oroszlánrészét felvállalták. Több mint 50 önkéntesünk van Végvárról, ifjak és idősebbek, férfiak, asszonyok, gyerekek, akik azon voltak az elmúlt hetekben, hogy meg tudjuk szervezni ezt a nagy eseményt. Végig izgultunk, hogy vajon mennyien leszünk, előre kértem a regisztrációkat, a gyülekezetek visszajelzése szerint 407-en előre jelezték, hogy biztosan itt lesznek, ennek ellenére 700 fölött leszünk! A jóisten is ránk tekintett, nagyon szépen süt ránk a nap és ezt a gyönyörű napot szeretnénk úgy megtölteni, hogy mindenki számára legyenek programok, kicsiktől a nagyokig, fiataltól az idősekig mindenki valamit találjon magának: kézműves foglalkozás, arcfestés, mézesbáb-díszítés, gyerekeknek játszóház, ifjúsági koncertek… Ifjúsági zenekarok lépnek fel, majd a budapesti evangélikus egyház zenekara, a Korál Sziget egyházi énekeket ad elő. Meghívtunk több kórust, daloskört is, de nem akartunk, hogy kórustalálkozó íze legyen a rendezvényünknek, hanem beépítettük a liturgiába és a délutáni rendezvények sorába a kórusok műsorát, így a liturgia és a műsor is változatosabb lett.”
A Református testvériség napja esti áhítattal és úrvacsoraosztással, közös énekléssel és a résztvevő gyülekezetek megáldásával ért véget. A kiválóan sikerült jubileumi rendezvény résztvevői – felekezettől függetlenül – keresztény hitükben megerősödve, egy életre szóló közös élménnyel térhettek haza. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

A Magyar Szórvány Napja Dettán
A Magyar Szórvány Napja alkalmából idén is bánsági magyar szórványközösségeket szólított meg a temesvári Szórvány Alapítvány. 2017. november 15-én Dettán a szórványnapi ünnepség méltó voltát a Végvárról érkezett Rece-Fice Néptánccsoport biztosította, a fiatalok műsorukkal örvendeztették meg a helyi magyar közönséget a dettai Kultúrközpontban. A táncok és a táncosok szavalatai, a magyar nyelv és a magyar zene ötvözeteként, együtt hívták fel a figyelmet arra, hogy az elszórtan élő közösségeink is erősíthetik egymást.
Az este fogadással egybekötött, jó hangulatú kötetlen beszélgetéssel és ismerkedéssel zárult. A Szórvány Alapítvány munkatársai abbéli reményüket fejezték ki, hogy szórvány napi kezdeményezésük, térségünkben a szórványközösségek egymással ilyen módon való összekötése hagyománnyá válhat, annak érdekében, hogy a bánsági magyarság minden tagja érezze, helyzetével nincsen egyedül, közösségeik egyformán fontosak.
A jelenlegi Magyar Országgyűlés több törvénnyel, jogszabállyal segíti elő a magyar nemzet egyesítését. A határon túli magyarság iránt viselt, alaptörvényben rögzített felelősségérzetét 2015-ben tovább erősítette azzal, hogy Bethlen Gábor születésének és halálának napját, november 15-ét a Magyar Szórvány Napjává nyilvánította. Ennek jegyében az idei dettai rendezvényre is a határon túli magyarok ügye iránt elkötelezett Magyar Kormány támogatása, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. révén teremtett lehetőséget. Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)