Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2006. február 23.
Ilkei Ferenc vargyasi polgármester a Magyar Polgári Szövetség által adományozott Wass Albert-díj után a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését sem veszi át. Ilkei Ferenc álláspontja szerint semmi olyat nem tett, ami miatt megérdemelné a díjat. Nem az ő érdeme, hogy a vargyasi tanács napirendre tűzte, majd megszavazta azt a határozatot, amelyik lehetővé tette, hogy népszavazást írjanak ki annak érdekében, hogy Vargyas polgárai eldöntsék: csatlakozni kívánnak-e Székelyföldhöz mint önálló közigazgatási területhez. Bár a törvényhozás minden szintjén képviselte a községi tanácsot, de ez nem több annál, mint eleget tett a törvények szabta kötelezettségének, s véleménye szerint ez kevés ahhoz, hogy bármilyen díjban részesítsék. A kitüntetés sokkal inkább megérdemli a határozatot beterjesztő Román Attila – vélekedett Ilkei. Román Attila független képviselő határozottan elutasította, hogy a határozatot megszavazók közül egyedül őt emeljék ki. ,,A határozatot előterjesztők között ott volt még Németh Árpád, Farkas Ferenc és Szőcs István önkormányzati képviselő is, sőt, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Soós Béla, Török Ferenc és Dimény Ferenc RMDSZ-színekben megválasztott tanácsnokok nélkül nem is tudtuk volna megszavazni, tehát ha engem ki akarnak tüntetni, akkor az ő érdemeiket is el kell ismerni. Véleményem szerint valójában nem tettünk semmi rendkívülit, csak a lelkiismeretünkre hallgattunk akkor, amikor a határozatot meghoztuk, s akkor is, amikor egy magyar ember, György Ervin kormánymegbízott gánkocskodása ellenére vállaltuk a Strasbourgig menő harcot” – nyilatkozta Román Attila. /(hecser): Ilkei Ferenc elutasítja a kitüntetést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 23./
2006. március 25.
Vasile Nicolae munkanélküliként Aradon segítséget kért, vonatjegyre. 1974-ben született Ramnicu Valcean. Anyja a szülészeten hagyta őt, ezért árvaházba került Kézdivásárhelyre, majd Székelykeresztúrra, ahol magyarok neveltek, románul nem tanult meg. Szászrégenben kőműves oklevelet szerzett, utána a szakmában dolgozott, később állatgondozóként, majd katonának vitték. Bukarestben szolgált, de semmit sem értett románul, ezért román katonatársai lebozgorozták és verték. Jobban gyűlölték őt, mint a magyar nevűeket. A katonák hátulról leütötték őt. Koponyatöréssel került a kórházba. A baleset következtében epilepsziát kapott, ami asztmával is súlyosbodott. Leszázalékoltak, majd azzal küldték haza, hogy nem jó semmire. Visszament Vargyasra, ahol állatgondozó volt két idős embernél. Visszafogadták és szerették őt. Jól megvoltak négy évig, a gazda meghalt, a gyerekei eladták a házat, neki el kellett mennie. Lépcsőházakban aludt, majd Csíksomlyón a Csibész Alapítvány támogatását élvezte, később Székelyuvarhelyen Kovács Sándor esperes-plébános a helybeli Caritashoz küldte őt. Az ottaniak beajánlották őt egy műhelybe. Egy idő után a vállalatot bővítették, rá már nem volt szükség. Végül egy aradi építkezési vállalkozó hívta állandó munkára. Amikor azonban megtudta, hogy Vasilének epilepsziája van, az állványra nem állhat fel, nem alkalmazták. Vasile Nicolae, azaz Miki az újságírótól kapott pénzen hazautazhatott Székelyudvarhelyre, ahol hajléktalan volta ellenére otthonosan mozog az emberek között, akiknek ismeri a nyelvét, a szokásait, közéjük tartozik. Nem véletlenül vallotta magát székelynek. /Balta János: Egy “székely” vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./
2006. május 10.
Az elmúlt hét végén került sor az Arad és a Kovászna megyei pedagógusok által szervezett hetedik szakmai találkozóra Sepsiszentgyörgyön. Szervezői az Arad megyei RMPSZ, a Kovászna megyei RMPSZ és az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport. Tartalmas tapasztalatcsere volt a 26 aradi és Arad megyei pedagógus számára. 14 oktatási intézményt látogattak meg, ezek között óvoda, iskola, tanárok klubja, Pedagógusok Háza is szerepelt. A vargyasi bútorfestés, a prázsmári erődítmény műemlék templom, Brassó városa, a Gábor Áron-emlékmű, a rétyi Kovács András fúvószenekar előadása, a baróti Tanulók Klubjának Váltakozó ritmusok c. táncműsora, a nagybaconi Pásztortűz hagyományőrző csoport néptánca, a zabolai buli, Bod Péter csernátoni szobrának megkoszorúzása, a kézdivásárhelyi és kovásznai séta, a szentiványlaborfalvi kürtőskalács, a Bod Péter Napok, a román nyelv kisebbségeknek témakörben szervezett kovásznai konferencia stb. emlékezetes marad. Köszönet illeti Korodi Hajnalkát, az RMPSZ Kovászna megyei elnökét és csapatát az élménydús tapasztalatcsere megszervezéséért. Jövőre az aradiakon a sor. /Matekovits Mária, az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatóhelyettese: Szakmai napok – 2006. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 10./
2006. május 26.
Május 18-án a Megyei Ifjúsági Igazgatóság, a vargyasi Rika Sport és Kulturális Egyesület és a vargyasi polgármesteri hivatal ifjúsági délutánt szervezett. A találkozón Hlavathy Izabella, a Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság képviselője tartott előadást a műemlékekről és ezek védelméről. Május 21-én Bikfalván a kultúrotthonban a sepsiszentgyörgyi Mereklye táncházzenekar húzta a talpalávalót. Május 23-án Gelencén is megnézhették a fiatalok a Dallas Pashamende filmet, és elbeszélgethettek Lázár Endrével. /Tischler Ferenc: Vargyason, Bikfalván és Gelencén. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 26./
2006. július 11.
Július 8-án ötödik alkalommal tartották meg a Vargyasi Hagyományőrző Néptánctalálkozót. Felléptek a Magyarországról érkezetek mellett a baróti Erdővidék és Tulipán, a nagybaconi Pásztortűz, az olaszteleki Liliom néptáncegyüttes, a vargyasiak pedig fonósjátékot adtak elő. ((hecser): Egymás táncai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./
2006. augusztus 4.
Jubileumi rendezvényre hívja tagjait az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Több mint négyszáz fiatalt várnak a hétvégén a háromszéki Vargyasra, ahol az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az unitárius fiatalok szervezik az immár hagyományossá vált műkedvelő színjátszó találkozót. Minden egyházközség keretében működnek ifjúsági egyletek, és többen közülük színdarabot is betanulnak erre az alkalomra – tájékoztatott a szervező. A találkozót idén tizedik alkalommal rendezik meg. A rendezvényt az unitárius egyházon és a vargyasi önkormányzaton kívül a Nemzeti Civil Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és különböző vállalkozók támogatják. /Színjátszó találkozót szerveznek az unitárius fiatalok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./
2006. augusztus 7.
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) rendezvényének köszönhetően három napig a színjátszás fellegvárának számított Vargyas. Az unitárius egyházközségekből 450 fiatal gyűlt össze az amatőr színjátszó-találkozóra. A gálaműsoron fellépett az ODFIE választmányából és az unitárius teológia hallgatóiból verbuválódott csapat is. A zsűri a sepsiszentgyörgyiek Csehov-feldolgozását találta a legjobb előadásnak, őket Várfalva-Sinfalva egyesített csapata és Torockó követte. /Hecser László: Amatőr színjátszó-találkozó – nem középiskolás fokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./
2006. szeptember 6.
Újra megnyitják a mészkőbányát a háromszéki Vargyason. Harminc új munkahelyet, a helyi közbirtokosságnak pedig tonnánként kétszázalékos jövedelmet hozhat a világon ritkaságszámba menő vargyasi mészkő. Vargyas község közbirtokossága, illetve a német-osztrák érdekeltségű, sepsiszentgyörgyi székhelyű Lasselsberger Kft. többszöri egyeztetés nyomán szerződést kötött: utóbbi húsz évre bérbe veszi a község határában évek óta kihasználatlan, a közbirtokosság tulajdonába nemrég visszakerült mészkőbányát. /Benkő Levente: Kőből és fából teremtenek megélhetést. = Krónika (Kolozsvár), szept. 6./
2006. november 15.
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület által tizennegyedik alkalommal megrendezett Erdővidéki Közművelődési Napok a régió tizenegy településén zajlanak. A rendezvény öt napján tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, fényképtárlatokat, koncerteket, filmvetítéseket és színházi előadást tartanak. Az egyesület elnöke, Demeter László megnyitóbeszédében hangsúlyozta: örvend annak, hogy Bölön, Szárazajta és a hagyományosan Erdővidékhez sorolt Zalánpatak bevonásával további ezrek részesülhetnek a kultúra áldásában. Demeter továbbá elmondta, hogy az Erdővidék Kultúrájáért Díjat a kuratórium a tizenöt nemzedék óta bútorfestéssel foglalkozó és népi hagyományainkat ápoló Sütő családnak ítélte oda, a Kultúra Mecénása Díjjal pedig Komporály Viktor vállalkozót és Antal Árpád András képviselőt tüntetik ki. A Szólásszabadság a falak között 1956-ban című előadásában Benkő Levente történészként arról a korszakról beszélt, amikor a demokráciát színlelni kellett, a kritika parancsra történt. A szigorítások ellenére néha konkrét eredmények is születtek, így újraindulhatott a Korunk és a kolozsvári agrárképzés is – hangsúlyozta Benkő. Nagybaconban Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató Erdővidéki természettudósok (Baconi Balló József és társai) címmel tartott előadást, majd Márk Attila erdélyi költők megzenésített verseit adta elő. Vargyason Gazda Enikő néprajzkutató-muzeológus Fazakasság Erdővidéken, és Barabás Mihály nagyajtai tanár Növényi ornamentika Erdővidék népi díszítőművészetében című előadása hangzott el. /Hecser László: Megkezdődtek a közművelődési napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./
2006. november 20.
Számos közéleti személyiség és Erdővidék minden tájáról érkező ünneplő sereg részvételével nyitották meg november 17-én Baróton a régió múzeumát. Erdővidék Múzeumának vezetője, Demeter László elmondta: a hetvenes években néhány évig tájmúzeum működött Baróton, de azt 1984-ben bezárták, a kiállítás alapját jelentő Kászoni Gáspár-hagyatékot pedig elszállították. A most avatott intézménynek 2002-ben vetették meg az alapjait, amikor pályázat révén megvehették a Baróti Szabó Dávid szülőháza helyén álló épületet. Az avatóünnepség a Kájoni Consort régizene-együttes előadásával ért véget. /Hecser László: Felavatták Erdővidék Múzeumát. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./ A környékbeli tizenegy helység közönségét kiállításokkal, koncertekkel, ismeretterjesztő előadásokkal, filmvetítésekkel, színi előadásokkal és olvasómaratonnal szórakoztatta a közművelődési napokat szervező Gaál Mózes Közművelődési Egyesület. Erdővidék Múzeumában könyvtár, restaurálóműhelyek, raktár, előadóterem és további kiállítótermek kapnak majd helyet. Utóbbiakban helyezik el a vargyasi bútorfestést meghonosító és tizenötödik nemzedéke művelő, az Erdővidék Kultúrájáért Díjjal most kitüntetett Sütő család alkotásait. /Múzeumavató Baróton. = Krónika (Kolozsvár), nov. 20./
2006. december 18.
„Akarja-e, hogy Székelyföld autonómia-státust kapjon és a település, ahol él, ehhez tartozzék?” – ilyen szövegű szavazócédulával kopogtattak a helybeli családoknál Vargyas községben. A mozgóurnás csapat a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által meghirdetett autonómia-népszavazást bonyolította le a régióban. A vargyasi, erdőfülei, bardóci és magyarhermányi bizottságoktól kapott jegyzőkönyvek alapján a 3780 szavazatra jogosult közül településenként 60 és 83 százalék között fejezték ki véleményüket, ezen belül 99,7 és 100 százalékban támogatták a vidék autonómiáját. Az SZNT kezdeményezését a hét végén bírálta Verestóy Attila szenátor, közönséges csalásnak nevezve a népszavazást. „Az embereknek olyan kérdést tesznek fel, amelyre az egyetlen elfogadható igen választ adnak. Ezt követően azok, akik ezeket a válaszokat begyűjtik, kisajátítják maguknak az ügyet, ami végül is közös ügy és nem valamely szakadár platformnak, valamilyen székely vagy magyar tanácsnak az ügye” – vélekedett a politikus. /Domokos Péter: Referendumot szervezett az elmúlt hétvégén a Székely Nemzeti Tanács. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./ Nem hivatalos népszavazás kezdődött december 16-án Székelyföld területi autonómiájáról 23, többségében magyarok által lakott Kovászna és Hargita megyei településen. A referendumot az SZNT helyi szervezetei kezdeményezték a Kovászna megyei Erdővidék 20 településén, valamint a Hargita megyei Székelyudvarhelyen, Bögözön és Gyergyócsomafalván. A szervezők a megfigyelői szerep ellátására 25 romániai és külföldi civil, valamint politikai szervezetet kértek fel. /Nem hivatalos népszavazás az autonómiáról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 18./
2006. december 22.
A múlt hét végén Erdővidéken a Székely Nemzeti Tanács által megszervezett belső népszavazás első – részleges – eredményei már megvannak. A 21 településen elindított nem hivatalos autonómia-referendum az elmúlt napokban zavartalanul zajlott. A három településen – Vargyason, Erdőfülén és Bardócon – lebonyolított népszavazáson a megkérdezettek 99,86 százaléka szeretne területi autonómiát lakóhelyén. Fodor Imre, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) ideiglenes elnöke szerint a belső népszavazás azért nagyon fontos, mert teljesen újszerű és példamutató. /(antalfi): SZNT-népszavazás – részleges eredmények. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2007. január 25.
Székelyszáldoboson, a református székelymagyar faluban egyre számosabb a román anyanyelvű, cigány nemzetiségű lakosság. A 670 lelket számláló református egyházközség megyebírója, Benkő Imre elmondta, tavaly modernizálták a paplak konyháját. Tervezik a templom tetőzetének felújítását. A helyi anyaegyház áldozott a vargyasi leányegyházközség templomára is. Holland segítséggel felépült az új templom, melyet Makovecz Imre tervezett, ez már Vargyas idegenforgalmi látnivalója. Tókos Jenő, a Benkő József Általános Iskola igazgatója szerint az óvodások és iskolások hetven százaléka román anyanyelvű cigány gyerek. A száldobosi cigányok egytől egyig román nemzetiségűnek vallották magukat a 2002-es népszámláláskor. Rajtuk kívül román nemzetiségűek nem élnek Száldoboson, a 876 roma a falu összlakosságának (1780) 49,2 százalékát tette ki 2002-ben. 1954-ben 12 roma család élt itt, 1977-ben 228 lelket tartottak nyilván, s jelen pillanatban lélekszámuk meghaladja az ezret. /Kisgyörgy Zoltán: A templomot s az iskolát (Egyházában, iskolájában él a nemzet). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 25./
2007. augusztus 23.
Székelyszentmihály leányegyházközsége, Bencéd egy éve önállósodott. Unitárius lelkésze a vargyasi születésű Makkai-Ilkei Ildikó minden lehetséges módon igyekszik megerősíteni maroknyi közösségét. A 151 lélekszámú faluban száz évvel ezelőtt még 400 főnyien éltek. Elöregedő egyházközség, de elszármazottai szeretik. Hétvégenként, aki csak teheti, hazamegy, rendben tartja háztáji örökségét, és bekapcsolódik az induló gyülekezet életébe is. A falu unitárius. Bencéd történetéről, hagyományairól, gyülekezeti és mindennapi életéről Makkai-Ilkei Ildikó előbb szakdolgozatot írt, majd munkája könyv formájában is megjelent a napokban /A Bencédi Unitárius Egyházközség rövid története/. Ünnepélyesen bemutatják augusztus 26-án, az első Bencédi Falunap keretében. /Molnár Melinda: Kismonográfia Bencédről. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./
2007. augusztus 29.
A hamarosan kezdődő parlamenti ülésszakon már egy nő is erősíti az RMDSZ felsőházi frakcióját. A Puskás Bálint alkotmánybírói kinevezése révén megüresedett szenátori helyet ugyanis a háromszéki RMDSZ által a 2004-es előválasztások során kialakított lista harmadik helyezettje, Szabó Ilona tölti be. Szabó Ilona /sz. Vargyas, 1959/ 1978-ban érettségizett a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, majd 1983-ban Brassóban szerzett faipari mérnöki diplomát. 2001-től a Kovászna Megyei Tanács vidékfejlesztési irodájában dolgozott, egy éve az iroda vezetője. /Kovács Zsolt: Nőként többet kell dolgozni. Interjú Szabó Ilonával, az RMDSZ háromszéki szenátorával. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./
2007. november 2.
Dr. Nagy Lajos /sz. Marosvásárhely, 1933/ orvosnak készült, 1959-ben (két héttel az év végi vizsgák előtt) „ellenséges magatartás” miatt kirúgták az ország összes egyeteméről. Csak 1961-ben szerezhette meg orvosi diplomáját, addig a vargyasi szénbánya egészségügyi technikusa volt. A Sepsiszentgyörgy melletti Réty vált aztán második szülőföldjévé, ott találta meg hivatását. Nem ingázó, hanem „huszonnégyórázó” orvosként dolgozott egész életében. Megírta Réty falutörténetét, most pedig unokaöccse, az adatokat szorgosan összegyűjtő Nemes Gyula segítségével közreadta Nagyernye könyvét /Dr. Nagy Lajos – Nemes Gyula: Nagyernye/ is. Közel ezeréves székely falu története, megfelel a szakmai elvárásoknak, emellett rendkívül olvasmányos, és gazdag a képanyaga. /(bölöni): Nagyernye képes krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./
2007. november 17.
Lassan véget érnek az Erdővidéki Közművelődési Napok: tizenöt helységben harmincnál több előadás, koncert, kiállítás és könyvbemutató volt. Egyesek kifogásolták, hogy Vargyason Márton Árpád képviselő a könyvbemutatót arra használta fel, hogy néhány perces kortesbeszédet tartson, majd szórólapokat osztogasson. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László véleménye szerint megfelelően változatos programot sikerült szervezniük. A baróti kultúrház volt igazgatója, Deák Vilma az esemény megfelelő hírverését hiányolta, az emlékezetes programok közül a csángómagyarsággal foglalkozó előadásokat emelte ki. Id. Csíki Béla számára Kátai Zoltán énekmondó históriás énekekből álló baróti koncertje maradandó élmény. /Hecser László: A kultúra mellé politika is keveredett (Erdővidéki Közművelődési Napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 17./
2007. december 29.
A rendszerváltozás óta számtalan emlékművet, szobrot, emléktáblát, plakettet és emlékkopját avattak. Ennek ellenére nincs tér felsorolni Háromszék jeles szülötteinek névsorát, akikről még talán meg sem emlékeztek, írta Kisgyörgy Zoltán. Kisborosnyó magyar történelmi parkja a legjobb példa, hogy aki ebből az emlékállító munkából ki akarja venni a részét, helyi kezdeményezésre, helyi erőforrásokból is meg tudja valósítani. A cikkíró szerint két olyan személyiség halálának volt kerek évfordulója, akinek emléke előtt főt kellett volna hajtani. 110 esztendeje halt meg Kökösi Orbók Ferenc (1820–1897) unitárius költő, író, lelkész, a háromszéki mondák és népköltészet gyűjtője, Kriza János gyűjtőtársa, és száz esztendeje annak, hogy elhunyt Málnás jeles szülötte, Bartók György (1845–1907), az Erdélyi Református Egyházkerület jeles püspöke, egyházi író, szerkesztő és tankönyvíró. A leendő évfordulók közül hármat említett a cikkíró: harminc esztendeje hunyt el Csomakőrös jeles szülötte, az író, Csoma-kutató egyetemi tanár, volt mikós diák, dr. Debreczi Sándor (1907–1978), a Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete című életregény szerzője. Hetven esztendeje temették el a vargyasi temetőbe Dobai István (1899–1938) unitárius lelkészt, aki a Tizenegyek néven ismert jeles erdélyi írói csoportosulás tagja volt. Fél évszázaddal ezelőtt hunyt el a magyarországi Kulcson Köpec jeles szülötte, Kamenitczky Etelka, írói nevén Ádám Éva (1875–1958), A hadak útja – Az Olt partjától Piavéig című világháborús dokumentumkötet írója. Sok módja van az emlékezésnek. Egy példa erre: Gocz József figyelt fel arra, hogy semmilyen emléke nincs Sepsiszentgyörgyön egykori alma matere és a Sepsi Református Egyházmegye főgondnokának, Újvárossy Józsefnek (1838–1919). Gocz József saját költségén Hunyadi László neves szobrászművésszel elkészíttetett négy Újvárossy-plakettet, melyből egyet a Mikó-kollégium folyosóján, egyet a Sepsi Református Egyházmegye székhelyén, egyet pedig a kökösi református imaházaban helyeztek el, mert Újvárossy József Kökösben született. /Kisgyörgy Zoltán: Van-e még tartozásunk? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./
2008. április 9.
Szécsi Antal Székelyudvarhelyen élő nyugalmazott tanár pedagógusi pályájának közel felét az erdővidéki Vargyason töltötte Két könyvvel állt elő. Az egyikben – Falu a Látóhegy alatt – vargyasi éveit írta le, másikban – Kapuállítók hitével – hosszas pedagógusi pályájának tanulságait összegezte. Szécsi Antal nemcsak tanított, nevelt is, gyermekeket és felnőtteket egyaránt. Életútját számba vevő könyve végén felsorolta pedagógiai témájú írásait. Zömük a Közoktatás elődjében, a Tanügyi Újságban jelent meg, de közölt az A Hétben, a Korunkban és a Hargitában is. „Jelenleg egy Vargyashoz kapcsolódó könyv megírása foglalkoztat: dr. Borbáth Károly, tragikus körülmények között elhunyt, legendás tudású történész életútja. Kutatok, levelezek, gyűjtöm az anyagot” – vallott a szerző. /Borbély László: Küzdelmes évek krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 9./
2008. április 17.
Szécsi Antal, a vargyasi iskola egykori igazgatója, ma székelyudvarhelyi nyugdíjas tanár Falu a Látóhegy alatt címmel kiadott Vargyas-monográfiája után pedagógus életútjának stációit Kapuállítók hitével (Székelyudvarhely, 2007). címmel egy iskolai katalógus aprólékosságával jelenített meg. A könyvben helyet kapnak a tanító- és tanárkollégák, felettes felügyelők, az iskolai kisegítő személyzethez tartozók is. A szerző Galacon született (1938), a második bécsi döntés – Észak-Erdély visszacsatolása – után Budapestre költöztek, majd Székelyföldön kötöttek ki. A könyv tipikus példája a túlélésre, csendes hasznosságra és alkotó munkára berendezkedő pedagógusnak. /Sylvester Lajos: Szécsi Antal iskolai katalógusa (A túlélés esztendei). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 17./
2008. április 18.
Minden erdővidéki településen teljes tanácsi listát és polgármesterjelölteket állított a Magyar Polgári Párt. Bölönben Vajda Sándor Zoltánt, Bardocon Benkő Emőkét, Vargyason pedig Román Attilát jelölik, Nagybaconban és Ajtán még nem tisztázott, hogy kit támogatnának a helyhatósági választásokon. /Hecser László: Erdővidéken is teljes listát indít az MPP. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 18./
2008. április 19.
Huszonnyolc évvel ezelőtt halt meg tragikus hirtelenséggel dr. Borbáth Károly történelemprofesszor /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Borbáth Károly rendkívüli adottságaira a székelykeresztúri Unitárius Kollégiumban figyeltek fel. Miután kolozsvári egyetemi tanszékétől megfosztották, a nagyenyedi Bethlen Dokumentációs Könyvtárba helyezték át, ahol 1968-tól 1977-ig dolgozott. Szállása a sokszor teljesen fűtetlen olvasóterem egyik, tárlókkal elkülönített szeglete volt. Éjszakákon át olvasott, kutatott, barátai kéziratait az Enyeden fellelhető adatokkal kiegészítette. Életművének papírra vetett töredéke a mai napig kiadatlan. Ő másokért élt! Kezdetben még hetente feljárt Kolozsvárra, forrásmunkákkal látta el a magyar tudományos élet jeles személyiségeit, melyeket hátizsákjában hozott. A könyvtárba látogatóknak tudományos „kiselőadásokat” tartott. A kollégium tanárai és diákjai mindig bizalommal fordulhattak hozzá. Az üldözés következtében mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Jött a következő száműzetés, áthelyezték a torockói általános iskolába a volt egyetemi tanárt. Erdély egyik legnagyobb tudósától naptári munkaterveket, lecketerveket kértek. A faluban nem kapott lakást, naponta több mint negyven kilométert kellett ingáznia fűtetlen buszon Nagyenyedre. Barátai segítségével sikerült hazakerülnie szülőfalujába, Vargyasra. Többezer kötetes könyvtárát, amelyet hátizsákban hordott le Nagyenyedre, tisztelői elrejtették a kollégiumban, majd szülőfalujába vitték utána. /Józsa Miklós: Borbáth Károly száműzetései. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./
2008. május 9.
Több mint egy évtizedes áldozatos munka után május 4-én, vasárnap egyházi és világi elöljárók jelenlétében felszentelték a Donát úti református templomot. A Makovecz Imre világhírű építész tervezte istenháza kétségkívül Kolozsvár egyik legfigyelemreméltóbb épülete. A 2350 lelkes gyülekezetben a kilencvenes évek elején fogant meg a templomépítés gondolata, mesélte Bibza István lelkész. Makovecz Imre tervei alapján Müller Csaba kolozsvári építész rajzolta meg a templomot. A terv megvalósítására évekig várniuk kellett, ugyanis – bár 1993 óta folyamatosan kérték – csupán 1998-ban kapták meg az építési engedélyt. A templomépítésre hollandiai és németországi testvérgyülekezetek, alapítványok, illetve a helyi tanács és a kormány támogatásával szereztek pénzt. A templom jó akusztikája révén hangversenyek tartására is alkalmas, a tanácsterem kiállításoknak, egyházi rendezvényeknek adhat helyet. A 300 férőhelyes templom sajátossága a centrális tér, amelyet a négy torony fog közre, és amelynek középpontjában a szószék áll. A természetes anyagokból, főleg fenyőfából készült épület elemei élő szervezetre emlékeztetnek. Az épületbe négy egymás után következő, egyre nagyobbodó székely kapun lép be az érkező. Makovecz Imre már tervezett egyházi épületeket Erdélyben: az ő alkotása a vargyasi református templom, a sepsiszentgyörgyi református ravatalozó és a csíkszeredai milleniumi római katolikus templom. /Papp Melinda: Világ ég és föld között. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./
2008. május 20.
Az erdővidékieken kívül a megyéből és határain túlról is népes közönséget vonzott Vargyason a Daniel-kastélyban és parkjában szombaton rendezett I. Erdővidéki Középkori és Reneszánsz Nap. A régizene mellett középkori harci jelenetek bemutatására, fényképkiállításra, mesemondásra, művészettörténeti előadásra és reneszánsz táncházra is sor került. A kisújszállási Szabad Lovagok Rendjének tagjai páncélba vagy bőrvértbe öltözötten egy- és kétkezi fegyvereket, kelevézt és egyéb, már a feledés homályába veszett fegyvert forgatva tartottak bemutatót. A Bodvaj Egyesület munkatársainak köszönhetően a gyermekek régi játékokban vehettek részt, mint a mocsárjárás, kápolna, likarézás vagy az ickázás. Utóbbiról a krónikák is megemlékeznek, egy 1510-es feljegyzés szerint már játszották ezt az ugráláson alapuló játékot. A sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány kézműves-foglalkozásaira is sokan elmentek. Fehér János művészettörténész A késő reneszánsz építészet Erdővidéken című előadásában a Daniel-kastélyról beszélt. Megnyílt Hlavathy Károly fotóművész Reneszánsz épített örökség Háromszéken című kiállítása. A baróti Kájoni Consort régizene együttes Zeneszerzők a budai udvarban a XV–XVII. században címmel tartott koncertet. /Hecser László: Virágdal és fegyverzörej (Reneszánsz Nap Erdővidéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./
2008. július 8.
A vargyasi RMDSZ-es alpolgármester, Szőcs Dénes mandátumának megsemmisítését kérte a szövetség alsó-háromszéki szervezete. Szőcs az RMDSZ listáján jutott be a vargyasi tanácsba, azonban a Magyar Polgári Párt (MPP) jelölte az alpolgármesteri tisztségre, az RMDSZ által támogatott Borbáth Tibor ellenében. A hat RMDSZ-es és öt MPP-s tanácsosból álló testületben a titkos szavazás során Szőcs Dénes győzött. Albert Álmos, az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke levélben kérte a vargyasi polgármesteri hivatal jegyzőjét, semmisítse meg Szőcs mandátumát, mivel az RMDSZ már nem tekinti a tagjának. Szőcs Dénes fellebbezett a döntés ellen, nem akar kilépni az RMDSZ-ből, és nem tartja akkora bűnnek, hogy elfogadta az MPP jelölését. Az alpolgármester hozzátette, úgy érzi, a falu lakossága őt támogatja. /Kovács Zsolt: Bekeményít az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./
2008. július 11.
Az RMDSZ megyei operatív tanácsa elutasította Szőcs Dénes fellebbezését, így végérvényessé vált: Vargyas alpolgármestere többé nem a szövetség tagja, ezért hamarosan mandátumától és az önkormányzatban betöltött tisztségétől is meg kell válnia. Szőcsöt azért jelentették fel társai, mert megbocsáthatatlannak tartották, hogy elfogadta az Magyar Polgári Párt jelölését az alpolgármesteri tisztségre. Szőcs Dénes bízik abban, hogy az RMDSZ nem fogja végigvinni ügyét, és eláll attól a szándékától, hogy megfossza mandátumától. /Hecser László: Megfosztották RMDSZ-tagságától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 11./
2008. július 17.
Közleményben tiltakozott a Magyar Polgári Párt (MPP) vargyasi szervezete az alsó-háromszéki RMDSZ azon döntése ellen, amellyel az kizárta a szövetségből Szőcs Dénes friss mandátumú alpolgármestert. Szőcs bűne az volt, hogy elfogadta az MPP jelölését az alpolgármesteri tisztségre. Román Attila, az MPP vargyasi szervezetének elnöke alkalmatlannak tartja Borbáth Tibort, az RMDSZ jelöltjét, aki betegnyugdíjas, és megítélésük szerint nem tudta volna ellátni feladatait. /Illyés Judit: Politikai viszályt keltett a vargyasi alpolgármesterség. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./
2008. július 19.
Borbáth Károly nemzedékének illusztris történésze lett volna, ha pályáját derékba nem töri a kommunista hatalom. A Művelődés folyóirat 5. száma egyebek mellett diákok dolgozatait közli olyan személyiségekről, akiknek élete és munkássága méltó az emlékezetre. Lelkészek, "népi specialisták", néptanítók sorsa sorjázik a kolozsvári egyetemen indult kutatómunka eredményeként, dr. Keszeg Vilmos tanszékvezető tanárnak köszönhetően, aki megszervezte és irányította-vezette a munkát. Borbáth Károlyról Farkas Margit egyetemi hallgató írt. Borbáth Károly /Vargyas, 1931. jan. 12. – Vargyas, 1980. ápr. 20./ Kolozsváron szerzett történelem szakos diplomát 1954-ben. Négy éven át Leningrádban aspirantúrát végzett, doktori címet kapott, disszertációja az erdélyi földviszonyokról szólt. 1958-ban egyetemi adjunktusnak nevezték ki a Bolyai Tudományegyetemre, de mivel nem volt hajlandó alávetni magát a rendszer történelemhamisító politikájának, tíz év után félreállították. Nagyenyedre "száműzték", főkönyvtárosnak a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárba, ahol ritka dokumentumok, középkori magyar kódexek tanulmányozásába merülhetett. 1977-ben Torockóra, a következő évben pedig Vargyasra került. Tragédiáját az állandó zaklatások jelentették, mind nagyobb nyomás nehezedett rá. Mindössze három tanulmánya maradt fenn. Tanítványai lábon járó könyvtárnak, élő lexikonnak nevezték. Kortársai szerint Erdély történetének egyik legjobb kutatója és ismerője volt. Emlékét őrzi a nevét viselő vargyasi iskola, hét és fél méteres síremléke Halálának körülményei máig sem tisztázottak. /b. d. : Borbáth Károly emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./
2008. augusztus 30.
Az Erdővidék Kistérségi Fejlesztési Egyesület és az amerikai Béke Hadtest (Peace Corps) közös kiadásában 1500–1500 példányban magyar, román és angol nyelven – magyarul Isten hozta Erdővidékre címmel – kis turistakalauz jelent meg. A kiadvány összefoglalja a régió történetét, megemlítve, hogy legrégebbi írásos említés Nagyajtáról, Miklósvárról (1211) és Barótról (1224) való, majd az ásványvízforrásokról, a Vargyasi-szoros gazdag állat- és növényvilágáról szólnak, a magyar kultúrához, természettudományhoz, történelemhez hozzájáruló személyiségeket emelik ki. Ismertetik a falvakat és a megtekintésre ajánlott helyeket. A sok pozitívum mellett néhány szócikk hiányosnak tűnik, további fogyatékossága a számtalan helyesírási hiba és a gyakran jelentkező magyartalan fogalmazás is. /Hecser László: Turistakalauz Erdővidékről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./
2008. október 11.
Baróton a Tortoma Önképző Kör rendezvényén az egyik meghívott, Benedek Huszár János térségfejlesztő menedzser megjegyezte, hogy az Erdővidéki Múzeumnak gazdag székelykapu-gyűjteménye lehet, hiszen a múzeum helyiségeit is feldarabolt kapufélfákkal fűtik. Egy Vargyasról származó székely gyalogkapu – jobbágykapu – tűzre került. A barbár történetet Demeter László muzeológus adta elő: a polgármesteri hivataltól segítséget kértek, küldenének át a múzeumhoz egy alkalmas férfit láncfűrésszel, hogy az udvaron lévő hulladék fát darabolná fel. Utólag derült ki, hogy a láncfűrészes férfi feldarabolta a múzeumi kiállítási tárgynak szánt százesztendős kapualkatrészeket. /Sylvester Lajos: Értékmentés helyett pusztítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./