Bihar megyében is vannak kis tanyák, elnéptelenedő, elöregedő falvak, gyakran telefon, orvosi rendelő, ivóvízhálózat nélkül. Nekik fontos közösségi kapocs a havonta egyszer megtartott vasárnapi istentisztelet. Csűry István református lelkészként évek óta jár ki bihari szórványfalvakba igét hirdetni. Július első vasárnapján Váradlesre és Biharsályira indult, a református gyülekezethez. Hatalmas felhőszakadásban érkezett Váradlesre, a tiszteletes autója pár centivel kilógott a megengedett parkolási vonalról. A helyi rendőrt nem zavarta, hogy itt istentiszteletre készülnek, hangoskodott, sőt a templomba is bekiabált. /Szőke Mária: Tanyasi zsoltár. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 7./

NAGY KIHÍVÁS
Országvédelem Észak-Erdélyben 1940 és 1944 között
A semmiből szervezte meg a Honvéd Vezérkar a partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területek védelmét.
Nagy kihívás elé állította a Magyar Honvéd Vezérkart a második bécsi döntés eredményeként visszakapott partiumi, észak-erdélyi és székelyföldi területeknek az ország védelmébe történő betagolása. A katonaföldrajzi szempontból igen változatos országrész katonai megszervezése a korlátozott lehetőségekkel rendelkező Honvédség szervei számára igen
megterhelő szervezőmunkát és anyagi áldozatot jelentett.
A továbbra is feszült viszony miatt a Román Királysággal szembeni határ biztosítása mellett ugyanis fő szempont egy új – sorban a IX. – hadtest felállítása volt. Az új seregtest a katonai közigazgatás megszűnése után, az Erdélyben véglegesen elhelyezett csapattestek működését fogta össze. A katonai szervezés irányítását a Honvéd Vezérkar főnöke megbízásából a Nagy Vilmos gyalogsági tábornok parancsnoksága alatt álló 1. hadsereg-parancsnokság végezte. Az első lépésben meghatározott területbiztosító feladatokkal a VI., a VII. és a gyorshadtestet, illetve a hadsereg-parancsnokságnak közvetlenül alárendelt 1. és 2. gépkocsizó dandárt bízták meg.
Feladatuk az Erdélybe települő és ott végleg berendezkedő katonai alakulatok és szervek felvonulásának, az erdélyi területeken tevékenykedő Erődleszerelő Parancsnokság és a különböző építő és karbantartó műszaki alakulatok működésének biztosítása volt. A határvédelem megszervezését Nagy Vilmos gyalogsági tábornoknak 1940. október 26-án és 29-én kiadott rendeletei szabályozták.
A passzív határvédelem biztosítása érdekében
a VI. hadtestet (Kolozsvár) a pécsi 4. határvadász-dandárral, a VII. hadtestet (Marosvásárhely) pedig a beregszászi 7., a komáromi 2. és a sátoraljaújhelyi 3. határvadász-dandárral erősítették meg.
Szükség esetén a seregtestek saját – stratégiailag fontos helyeken elhelyezett – alegységeiket is igénybe vehették. A fent említett seregtesteken kívül a közel 1000 km-es határvonal közvetlen védelmében és őrzésében 19, az erdélyi bevonulásban részt vett határvadász-zászlóalj is közreműködött. Új hadtest születik
Az új „erdélyi” csapattestek megalakulásával az 1. hadsereg-parancsnokság és a neki alárendelt seregtestek tevékenysége november végén lezárult, úgyhogy azok visszatérhettek békehelyőrségeikbe. Feladatkörüket a IX. hadtestparancsnokság vette át, mely a Budai Várban alakult meg az I. hadtestparancsnokság támogatásával.
A Stirlig László altábornagy irányítása alatt álló új seregtest november 20-án kezdte meg működését Kolozsvárott. Az új hadrend szerint a hadtest három gyalogdandár-parancsnoksággal (25. – Nagyvárad, 26. – Dés és a 27. – Marosvásárhely), illetve a nekik alárendelt alosztályokkal rendelkezett volna.
A három seregtestből, ember és anyagi korlátok miatt, csupán kettőt sikerült hadrendbe állítani. A dandárok állományát 18 megszüntetett határvadász-zászlóalj átszervezett állománya adta. A dandárok egy-egy gyalogezrede és tüzérosztálya mozgósítás esetén ikreződött.
Az ezredek tényleges állományukat megosztva és tartalékosokkal feltöltve létrehozták a harminccal magasabb hadrendi számú ikerezredüket. A tüzérosztályok hadrendi számukat megtartva két osztályos tüzérezreddé alakultak át.
A dandárok alárendeltségében lévő gyalogezredek egy-egy zászlóalját (nagyváradi 25/I., a kolozsvári 26/I. és a sepsiszentgyörgyi 27/I. zászlóaljat) különleges határvédelmi feladatokkal bízták meg, s ezért magasabb állományon tartották őket. Ezt a lépést elsősorban a Román Királysággal szemben húzódó, sokkal sebezhetőbb dél-nyugati határvonal tette szükségessé.
Annak ellenére, hogy a Román Királysággal való katonai konfliktus veszélye egy időre elhárult, az ország határainak védelme a Honvéd Vezérkar számára továbbra is elsődleges célt jelentett. A védelmi feladatok ellátása elsősorban a véglegesen Erdélybe helyezett határvadász-csapatokra hárult.
1940 végétől tehát a IX. hadtest kiegészítési területén, Váradlestől a Borsai-hágóig hét határvadász-zászlóalj (a 2., 21., 22., 23., 24., 32. és a 33.) és három határvadász portyázó osztály (59., 61., és a 60.) tevékenykedett.
A magas fekvésű, nehéz terepviszonyok között védő zászlóaljakat (21., 32. és 33. hv. zlj.) hegyi felszereléssel látták el és a könnyebb irányíthatóság miatt a 24. határvadász-zászlóaljjal együtt, a Gyergyószentmiklósra települt sátoraljaújhelyi 9. határvadász-dandár parancsnokság (pk. Lánghy Emil gyalogsági tábornok) alárendeltségébe helyezték. A nem hegyi felszerelésű határvadász-zászlóaljakat pedig a Marosvásárhelyen megalakult 69. határvadászezred-parancsnokság alá vonták.
A fent említett alakulatokon kívül ugyanakkor számos hadtest közvetlen tüzér-, műszaki-, híradós-, illetve gyors- és vonatalosztálya, illetve néhány önálló műszaki alosztálya is Erdély területén nyert elhelyezést. A továbbiakban a két Fővezérség-közvetelen csapattesten kívül (101. híradóezred II. zászlóalja és a 105. légvédelmi tüzérosztály) a munkácsi 1. hegyidandár parancsnokság Máramarosra, a magyar Királyi Honvéd Légierő három repülőszázada pedig Szamosfalvára települt. Hadiállapotban A Honvédség alakulatainak erdélyi berendezkedését követő békeidőszak rövid életű volt. A német csapatok Jugoszlávia ellen megindított hadműveletébe 1941. április 12-től a magyar Honvédség is bekapcsolódott. A Délvidéki magyarlakta területek birtokbavételében, az a néhány erdélyi helyőrségű csapattest is részt vállalt, amelyek az 1. lovasdandár alárendeltségében tevékenykedtek. Az erdélyi csapatok feladata főleg folyammegfigyelésben és a csetnik gócpontok felszámolásában merült ki.
A magyar katonai vezetés számára sokkal nagyobb problémát jelentett azonban a német-szovjet viszony várható alakulása, amely további álláspontját is jelentős mértékben befolyásolta. A Románia elleni konfliktus lehetőségét 1941 tavaszán egy, a Szovjetunió elleni támadás eshetősége váltotta fel.
A Szovjetunió elleni katonai részvétel mellett – az eddig elért revíziós eredmények megtartása, illetve újak elérése érdekében – kardoskodó Werth Henrik, a Honvéd Vezérkar főnöke elképzeléseit a magyar politikai vezetés nem osztotta és ebben a kérdésben óvatosságra intett.
A magyar politika ezen álláspontját a június 26-i kassai és rahói támadás azonban keresztbe húzta. Az események hatására a Kormányzó élt az 1920. évi XVII. tc. 2. paragrafusának 2. bekezdésében biztosított jogával. Ennek megfelelően a felelős kormány és az országgyűlés utólagos hozzájárulását kikérve elrendelte a honvédségnek a határon túl történő harcba vetését és a hadiállapot kimondását.
A Szovjetunióval szemben 1941 júniusában beállt hadiállapot következtében a m. kir. Honvédség keleti hadszíntéren bevetett seregtesteinek kötelékében a hadműveltek két éve alatt számos erdélyi helyőrségű csapattest teljesített szolgálatot.
Így pl. a Gyorshadtest kötelékében a 13. és 14. kerékpáros-zászlóalj, a tragikus sorsú 2. hadsereg kötelékében a 25/2. és a 27/2. könnyű ágyús üteg, a 9. élelmező oszlop, a Megszálló Erők kötelékében pedig a zilahi 55/II. gyalogzászlóalj vett részt a harcokban.
Ez az időszak azonban hátországban maradt csapatok számára sem volt eseménymentes, hiszen a magyar-román határon 1943. november 20-ig a források 74, sok esetben tragikus kimenetelű határincidenst jegyeztek, amelyek a két fél közötti feszült viszonyt bizonyították.
A keleti hadszíntér eseményeiben bekövetkezett fordulat a magyar katonai felsőbb vezetés figyelmét a keleti határrész, illetve az Erdély területén állomásozó erők megerősítésére fordította. A keleti határrész egyik alapvető – nem összefüggő rendszert képező – elemének, az Árpád-vonal erdélyi szakaszának építése már 1940-ben kezdetét vette.
Az Országos Erődítési Parancsnokság kirendeltségének felügyelete alatt hatalmas anyagi és emberáldozatokkal készült vasbeton védelmi rendszert, amely a Keleti Kárpátok hágóit és szorosait volt hivatott lezárni, az 1941 októberétől fokozatosan hadrendbe állított erődszázadok szállták meg.
A 13 erődszázadot, amely a felállító határvadász-zászlóalj hadrendi számát viselte, 1942. október 1-jétől a 9. határvadász-dandárnak rendelték alá és annak a védelmi rendszerébe vonták. A gyengén – általában zsákmányanyaggal felszerelt – erődszázadok mellet Erdély délkelti határszakaszának védelmét, a 27 határőr-zászlóaljból álló Székely Határvédelmi Erők Parancsnoksága egészítette ki.
A régi székely határvédelmi hagyományokat felelevenítő milícia rendszerű szervezet alapjait Kozma István vezérőrnagy felügyelete alatt 1942. március 1-jén fektették le. Parancsnoksága 1943. május 1-jén kezdte meg működését. Az eredeti elképzelés szerint 28 zászlóaljat terveztek felállítani, amelyek személyi állományát idősebb korosztályok képviselték volna.
Békeidőben csak a keretekkel létező alakulatok alosztályait a székely városok, falvak állították volna fel. A honvédek harcképességét meghatározott idejű fegyvergyakorlattal kívánták tökéletesíteni. A zászlóaljak szervezésében és kiképzésében szinte a teljes székelyföldi katonai-, kiegészítő- és leventeparancsnokság részt vállalt.
A zászlóaljak állománya később annyiban módosult, hogy az öreg honvédek mellé a legfiatalabb korosztályokat is beosztották, tehát apa fiával együtt vett részt szülőföldje védelmében. A határőr-zászlóaljakon kívül a Határvédelmi Erők parancsnokságának a 9. határvadász-dandár és a 69. határvadász-ezred is alárendeltségébe lépett.
Hadrendi változások
Az Erdélyben állomásozó seregtestek szervezetében az 1943. október 1-jén életbelépő ún. Szabolcs-hadrend is jelentős változásokat eredményezett. Jelentősebb lépésként a 25. könnyű hadosztályt gyaloghadosztállyá szervezték, míg a jobb vezetés érdekében Székely Határvédelmi Erők keretén belül határvadászcsoport-parancsnokságokat hoztak létre: a 65.-et Gyergyószentmiklóson, a 70.-et Csíkszeredán, a 67.-et Sepsiszentgyörgyön, a 68.-at Székelyudvarhelyen, a 69.-et pedig Marosvásárhelyen. A határvadász-zászlóaljak ütegeit pedig két hegyitüzérosztály-parancsnokság alá vonták. Az 1. tüzérosztály parancsnoksága Csíkszeredán, a 2. osztályé pedig Marosvásárhelyen székelt.
Továbbá a 68. határvadászcsoport-parancsnokságának alárendeltségébe helyezték a Nagybereznáról Sepsiszentgyörgyre irányított 26. határvadász-zászlóaljat és ugyancsak itt felállították a X. hadrendi számmal ellátott utász- és híradó-zászlóaljat. A X. székely vonatosztályt Csíkszeredában szervezték meg. A X. szám a Határvédelmi Erők parancsnoksága átszervezésével tervbe vett új hadtest számát jelentette, ami a hadiesemények miatt nem valósult meg. A folyamatos átszervezések és fejlesztések ellenére az erdélyi határvédelem igen törékenynek bizonyult.
A román határvédelem szempontjából főleg a Székelyföld védelme hagyott kívánnivalót maga után. A „Kosnai nyak” okozta előnytelen védekezési lehetőségek miatt körkörösen védhető zászlóaljtámpontokat alakítottak ki Kézdivásárhely, Barót, Sepsiszentgyörgy, illetve Parajd térségében. A magyar katonai vezetés terve szerint az R (román) határvédelem keretén belül öt határvadász-csoport védett volna, amelyekhez észak-nyugaton a Borgói-hágótól Máramarosig az 1. hegyidandár egységei csatlakoztak. A hadvezetés a Székelyföld védelmében a 27. székely könnyű hadosztály egységeivel is számolt. A nyugati határszak megszállását pedig az ország belterületéről átirányított csapattestekkel oldották volna meg. Ezek a tervek az 1944 tavaszán bekövetkezett katona-politikai események miatt nem valósultak meg.
Két tűz között
Magyarország 1944. március 19-i megszállása, illetve a szovjet csapatoknak, az ország keleti határaihoz való gyors közeledése a magyar hadvezetést tervei megváltoztatására késztette. Az román határvédelem mellett fel kellett készülni az O (orosz) határvédelemre is.
A magyar politikai és katonai vezetés nem számolt azzal, hogy az orosz csapatok szükségesnek tartják majd a Kárpátok erődített vonalának áttörését, ennek ellenére azonban az északkelti határ védelmét megfelelő körültekintéssel kezelték. A megszállást követően életbe lépő mozgósítás a IX. hadtest csapatait is érintette.
Közülük 1944. április elején a 25. gyalog- és a 27. könnyű hadosztály a galíciai hadszíntérre vonult. A délkeleti határvonal védelme így tehát a Székely Határvédelmi Erők 1944. március 22-én mozgósított csapataira hárult. A Keleti Kárpátokba felvonult parancsnokságok és csapattestek 1944 tavaszán-nyarán erődítési munkálatokat, illetve kiképzési gyakorlatokat végeztek, harci tevékenységre azonban nem került sor. Románia 1944. augusztus 23-i átállásával a magyar határok védelme lényegesen átértékelődött.
A két ország között beállt hadiállapot miatt a magyar katonai és politikai vezetés figyelme, a Déli Kárpátok hágóinak lezárása érdekében, Dél-Erdély felé irányult. A dél-erdélyi hadműveletekkel egy időben, a magyar hadvezetés a teljes román-magyar határ lezárását is elhatározta. Ennek megvalósítását a rendelkezésre álló határvadász-csoportokra bízta.
A rendelkezés értelmében az Ojtozi-szorostól a Borgói-hágóig terjedő határszakaszt négy (67., 70., 65., és 69.) határvadász-csoport szállta meg, amelyeket a Határvédelmi Erők parancsnoksága fogott össze, míg a tőlük északra, Felsővisóig védekező határszakaszon két (71. és 72.) határvadász-csoport védett. Utóbbiak fölött a 9. székely határvadász-dandár rendelkezett.
A határvédelemben szerepet vállalt csapatoknak tilos volt a határt átlépniük, azonban román részről sokszor érte őket támadás. Ez azonban elenyészőnek bizonyult azokhoz a harci eseményekhez képest, amelyek a Székelyföld és Erdély hadműveleti területté válása váltott ki.
Berekméri Árpád-Róbert
1974-ben született Gernyeszegen. Középiskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, a Bolyai Farkas elméleti líceumban végezte, majd Kolozsvárott, a BBTE-en történelemtanári diplomát szerzett. 2003-tól az Erdélyi Református Egyházkerület Marosvásárhelyi Vidéki Gyűjtőlevéltárának levéltárosa. Főbb érdeklődési területe a Horthy-kor katonatörténete, illetve a helytörténet.
Fontosabb munkái:
Fegyver alatt (A marosvásárhelyi magyar királyi 27. székely honvéd könnyű hadosztály tisztikara, 1940-1945). (Under the weaponry. The officer corps of the royal Hungarian 27th secler light division of Marosvásárhely, 1940–1945) Marosvásárhely, Mentor kiadó, 2008. 289 p. és 32 old. képmelléklet. (ISBN: 978-973-599-301-6)
A marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály története megalakulásától 1944 szeptemberéig. (The history of the 27th székely light division from its formation to September 1944) = Hadtörténelmi Közlemények. 118 (2005). 1–2. sz. 152–184; Székelyföld. 9 (2005). 11. sz. 77–96, 12. sz. 60–86.
Berekméri Róbert
Transindex.ro

Dél-Bihari Magyar Nap lesz
Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, a helyi RMDSZ-körzet és a VIDIFISZ rendezésében október 22-én, vasárnap 18 órától a Dél-Bihari Magyar Napnak szolgál helyszínéül a mezőbikácsi művelődési ház. A részleteket hétfő délelőtt ismertették a főszervezők az RMDSZ nagyváradi székházában.
Grim András, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke kifejtette: a Szövetség szórványstratégiájának egyik fő célkitűzése, hogy szórványnapok rendezésével is összefogja a szórványrégiókat, illetve -közösségeket, ezért bonyolítják le már éve óta a Fekete-Körös-völgyi, valamint a Réz-hegységi Magyar Napokat, ezen a hétvégén pedig a Dél-Bihari Magyar Napot is „útjára indítják”. Ezek a rendezvényeknek két előnye van szerinte: egyfelől erősítik a szolidaritást a magyar közösségen belül, másrészt pedig a nemzeti identitás megőrzéséhez is hozzájárulnak. Nyilván a legnagyobb szabású a szeptember első hétvégén zajló Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok, hiszen a Belényesi-medencében körülbelül 5-6 ezer magyar él. A Réz-hegységi Magyar Napok időpontja augusztusra esik, és a Felsőderna, Kövesegyháza, Tataros, Varaszótanya és Papfalva környéki 5-600 magyart szólítják meg a programokkal.
Október 22-én, vasárnap pedig immár Dél-Bihari Magyar Nap is lesz, melynek célcsoportja a Mezőbikácson, Cséfán, Oláhszentmiklóson, Biharsályiban, Váradlesen és Nagyürögdön élő, mintegy 5-600 lélekszámú szórványmagyarság. A bikácsi kultúrotthonba meghirdetett esemény fővédnöke dr. Fügedy Antal Levente római katolikus plébános, és a szervezésben segít még Breckó Mihály körzeti RMDSZ-elnök és a Vidéki Ifjúsági Szövetség is. A hivatalos megnyitót 18 órakor tartják. 18.10-től a Toldi Néptáncegyüttes lép fel, majd 18.45-től az MM Pódium Színház A bugaci határon – örökzöld slágerek és operettek című előadása nézhető meg. Az ünnepség ezután szeretetvendégséggel ér véget.
Lendület
Boda Gergely, a VIDIFISZ vezetője arról beszélt: a több 12 éves múlttal rendelkező VIDIFISZ eleinte főként észak-bihari ifjúsági szervezetek létrehozásában jeleskedett, 3 évvel ezelőtt azonban Dél-Bihar felé is nyittok, így alakultak meg az élesdi, az örvéndi és az árpádi ifjúsági szervezetek. Arra gondoltak, hogy a fiatalok lendület visznek a programjaikkal a szórványban élő magyar életébe, és aztán a későbbi tapasztalatok azt mutatták, hogy ezen várakozásuk be is igazolódott- magyarázta.
Elhangzott még, hogy a Dél-Bihar Magyar Nap lebonyolításához a Fechete Tibor vezette árpádi ifjúsági szervezet is csatlakozott. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Közönségsiker az I. Dél-bihari Magyar Napon
A Fekete Körös-menti Magyar Napok és a Rézhegységi Magyar Nap után egy újabb tájegység számára Dél-bihari Magyar Napot szerveztek vasárnap délután Mezőbikácson. Az ünnepi eseményre szép számú közönség előtt a helyi kultúrházban került sor, mely az alkalomra teljesen fel lett újítva.
Az első dél-bihari magyar napok rendezvényt megtisztelte jelenlétével, Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, Grim András ügyvezető alelnök, megyei tanácsos, Ioan Purge Gyapjú község polgármestere, dr. Fügedy Antal helyi római katolikus plébános, a rendezvény fővédnöke. A zsúfolásig megtelt kultúrházban a helybeliek mellett, Cséffáról, Biharsályiból, Váradlesről, Árpádról és Szalontáról érkezett hallgatóság . Az előadások keretében, a szalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai, magyar néptáncokat adtak elő, a nagyváradi MM Pódium művészei operett énekekkel szórakoztatták a közönséget. Az előadás végén minden jelenlévőt szeretetvendégségre hívtak meg.
Az ünnepélyes esemény elkezdése előtt a jelenlévő elöljárók, köszöntötték a megjelenteket. Elsőként dr. Fügedy Antal mezőbikácsi római katolikus plébános az első dél-bihari magyar nap fővédnöke szólt a megjelentekhez. Miután köszöntött mindenkit, kijelentette, hogy ennek az elképzelésnek, hogy magyar napot tartanak Dél-Biharban ő mint az esemény fővédnöke, ezt felkarolta és a lehetősége szerint támogatta. „Annál is inkább jónak tartom ezt az esemény szervezést, mivel azt szokták mondani, hogy a találkozások az emberek között az egy nagyon szép, és jó dolog. Ha még ehhez csatlakozik a beharangozott kulturális esemény, az mindenki számára egy örömöt jelent, nagyon jó ötletnek tartom, hogy ilyen napot rendezzünk itt Mezőbikácson, gratulálok az ötletgazdáknak, Grim Andrásnak, a helybeli Breckó Mihálynak, akik mindezt megszervezték. Azt is nagyra tartom, hogy Gyapjú község polgármestere is mellénk állt és a teljesen felújított kultúrházat felkészítették az eseményre, és rendelkezésünkre bocsátották. Kívánok mindenkinek jó szórakozást és érezzék jól magukat” – mondta a plébános.
Grim András a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, a rendezvény ötletgazdája, fő szervezője elsőként a rendezvényen jelen lévő polgármesternek köszönte meg, hogy melléjük állt és mindent megtett annak érdekében, hogy ez a Magyar Nap itt Mezőbikácson sikeres legyen. Ioan Purge Gyapjú (Gepiu) polgármestere – Mezőbikács közigazgatásilag ide tartozik – szeretettel köszöntötte a megjelenteket. Arról beszélt, hogy öröm számára, hogy „ a mezőbikácsi kultúrház újra fogadhatja a vendégeket, mondhatjuk azt is, hogy ezzel a rendezvénnyel felavattuk a település Művelődési Házát”. Arról is szólt, hogy a kulturház rendbetételében nagy segítséget kapott a község a megyei tanácstól, melyet a jelenlévő megyei elöljáróknak megköszönt, majd jó szórakozást kívánt mindenkinek.
Jó ötlet volt
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő is szólt a megjelentekhez. Miután mindenkit szeretettel köszöntött, a szép számban összegyűlt közönséget, arról beszélt hogy: „nagyon jó ötlet volt amikor annak idején, felkértük Grim Andrást, hogy vállalja el a szórvány magyar közönségek gondjainak ápolását, hiszen az elmúlt években önök biztosan látják a Bihari Naplóban, de másutt is, hogy sorra rendezzünk akár a belényesi medencébe Fekete Körös-menti Magyar Napokat, aztán Réz-hegységi Magyar Napokat, immár az elmúlt napokban másod ízben. Ez már a harmadik olyan földrajzi régió, ahol egy speciális térségben élő magyar közösségnek próbálunk a térségen ahol élnek, összehozni egy rendezvényt, megtalálni azt a lehetőséget, hogy egymással találkozzanak a régió lakói, beszélgessenek, szórakozzanak érezzék jól magukat és nyilván utána egy jó vacsora mellett még tovább tudnak együtt lenni. Szerintem ez nagyon fontos dolog az életünkben, hiszen annyiszor elrobogunk a világban, annyiszor szétfutunk és csak annyi lehetőségünk van, hogy pillanatra megállunk, megnézzük szülőfalunkban, hogy jól vannak a hozzánk közel állók és tovább lépünk. Nincs lehetőségünk arra, hogy közösségként éljük meg a minden napunkat. A gyermeink a facebookon vannak, azt tapasztaljuk, hogy sms-en kérdezik meg, hogy elkészült e a vacsora? Az az igazság, hogy lassan kezd elmúlni az a világ ami számunkra nagyon fontos volt. Ezért úgy értékelem, hogy újra a közösségbe kell tegyük az együttléteket, egyszerűen csak azért, hogy együtt legyünk. Úgy tekinthettünk a mai estére, mint egy kultúrház avatóra, ezt a polgármester is kijelentette” – mondta a képviselő. Majd megköszönte a polgármesternek, hogy mindent megetettek annak érdekében, hogy ebben a kultúrházban megtudták rendezni az első dél-bihari magyar napot. Majd arról is beszélt, „hogy ezen a vidéken abszolút kisebbségben vagyunk, és mégis sikerült ezt az eseményt megrendezni, megköszönve a helybeli elöljáróknak, a település RMDSZ elnökének Breckó Mihálynak, a római katolikus plébánosnak dr. Fügedy Antalnak áldozatos hozzájárulását a rendezvény sikeréhez „de az atya nemcsak itt, hanem azokban a településeken, mint Sályi, Cséffa ahol megfordul hozzájárul a magyarság összefogásához” hangzott el. Majd megköszönte az MM Pódium művészeinek, hogy itt vannak és műsorukkal szórakoztatják majd a közönséget, a nagyszolontai Toldi Néptáncegyüttesnek, hogy eljöttek és műsorukkal az autentikus magyar néptáncot mutatják be a közönségnek.
Kulturális műsor
A hivatalosságok köszöntői után, elsőként a Nagyszalontai Toldi Néptáncegyüttes tagjai léptek színpadra, autentikus magyar népi táncot adtak el, melyet nagy tapssal fogadott a közönség. Ugyancsak a néptáncegyüttes fiatalabb tagjai, magyar gyerekjátékokat adtak elő, kivívva a közönség elismerését, majd újra a nagyobbak következtek, ekkor már legényest is láthattunk. Őket az MM Pódium két kitűnősége Molnár Júlia színművésznő és Meleg Attila a társulat vezetője által bemutatott kiváló hangulatú operett dalok bemutatója következett. Igazi közönség sikert elért műsoruk ideje alatt, a hallgatóság vastapsa színesítette műsorukat, a közönség együtt énekelte az előadóművészekkel az ismert operett dalokat. A kulturális műsor végén minden jelenlévőt meghívtak egy szeretetvendégségre, ahol Grim András megköszönte a helyi RMDSZ elnöknek, helyi tanácsosnak Brecko Mihálynak a fáradozásait, az általuk elkészített finom bográcsgulyást, melyből minden jelenlévő fogyaszthatott. Mindenki úgy távozott, hogy jövőre ha egy másik településene is, de megtartják a következő Dél-bihari Napot. Dérer Ferenc / erdon.ro