Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Vámosudvarhely (ROU)
2 tétel
2010. június 7.
Vámosok, ha találkoznak...
Magyarország, Szlovákia és Románia 20 településéről érkezett vendégek találkoztak a hét végén Vámosgálfalván. Bár sok száz kilométer választja el őket egymástól, mégis egy "családot" alkotnak, mivel mindenik a település nevében, ott a Vámos tag. Mára e kötelék baráti kapcsolattá nőtte ki magát, így évente találkozik "vámos a vámossal". Idén első ízben került sor a találkozóra Magyarország határain kívül.
Nem lehetett nem észrevenni szombaton Vámosgálfalván, hogy ünneplőbe öltözött a falu: a legkisebbektől a botjaikra támaszkodó idősekig mindenki kíváncsian várta a kapuban, hogy a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség fúvószenekarának kíséretében felvonuljanak a főutcán a 20, Vámos nevű település képviselői Keszeg István vámosgálfalvi polgármesterrel és Balog Elemér alpolgármesterrel az élen, akik oroszlánrészt vállaltak a Vámos Települések IV. Nemzetközi Találkozójának a megszervezésében. A két elöljáró kitűzte maga elé ezt a célt és fáradságot nem ismerő munkájuknak, valamint egy közel 30 ezer eurós európai uniós pályázat révén meg is valósították. A magyarországi Vámos települések 2007-ben szövetséget hoztak létre (amelyhez egy évvel később Vámosgálfalva is csatlakozott) a lakók közötti kapcsolatok kialakítása, a települések hagyományainak egymással való megismertetése, valamint az önkormányzatok közötti kölcsönös segítségnyújtási lehetőségek kiaknázása végett. A szövetségnek jelenleg 3 román, 11 magyar és 6 szlovák tagja van.
"Szétszórtan is, de egymásra találunk"
A felvonulók végcélja a Szász Hordója étterem és panzió udvara volt, ahol kis sátrakban berendezett "kézművesműhelyekben" a hagyományos mesterségek csínját-bínját leshették el a vendégek, a korabeli ruhákba öltözött "íjászok" pedig csalogatták az arra járókat, próbálják ki, megy-e nekik a célba lövés.
A sátrak szomszédságában a Vám- és Pénzügyőrség Fúvószenekarának kíséretében a himnusz eléneklésével vette kezdetét a rendezvény hivatalos megnyitója. – "Szétszórtan is, de egymásra találunk" – egy álmatlan éjszakán jutott eszembe az esemény jelszava – hangzott el Keszeg István polgármester beszédében, aki a "Vámos család" tagjaihoz szólva örömmel nyugtázta: – Évente találkozunk, megéljük az összetartozás élményét és mindenhol, ahová megyünk, testvérként fogadnak – hangsúlyozta, majd átnyújtotta a vándorbotot Hám Lászlónak, a Vámos Települések Szövetsége elnökének, aki majd ama település polgármesterének juttatja, amely a jövő évi találkozónak fog otthont adni. Ezt követően a díszvendégek vették át a szót: Dorel Fronea, a Romániai Országos Vámhatóság igazgató-helyettese, dr. Nagy János altábornagy, a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, Hám László, a Vámos Települések Szövetségének elnöke, Szabó Árpád, a Maros megyei Tanács alelnöke, valamint Bárczi Győző, Maros megye alispánja szólt elismerően a háromnapos rendezvényről.
Vámosok két keréken
A beszédek közepette berobogott az udvarra a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség sportegyesületének, valamint a vámos települések képviselőiből álló 30 fős kerékpáros csapat. Ők szombat reggel 6 órakor indultak Vámosudvarhelyről és még aznap továbbtekertek Vámosláz felé.
20 vámos, 20 fenyőfa
– Őseinktől úgy tanultuk, hogy ha van rá lehetőséged, hagyjál valamit hátra – mondotta Keszeg István polgármester a vámosgálfalvi református templom kertjében, ahol a hét végi nemzetközi vámostalálkozó tiszteletére kopjafát állítottak és szenteltek fel református és ortodox istentisztelet közepette. A kopjafán ott áll felvésve a 20 vámos település neve, valamint a "Szétszórtan is, de egymásra találunk" jelszó. A kopjafa mellett fennmarad ugyanakkor az a 20 facsemete is, amelyet a vámos települések polgármesterei ültettek el a templomkertben.
Délután a kultúra kapott főszerepet: a Szász Hordója panzió udvarán felállított színpadon a vendégtelepülések művészei mellett fellépett a vámosgálfalvi Magvető Kórus, a Frisskarézó Néptánccsoport, a dicső- szentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, a helyi Fogarasi Sámuel Általános Iskola óvodás csoportja pedig dalokkal tarkított játékos műsorral szórakoztatta a több mint 500 fős közönséget, miközben a finom bográcsgyulyást elfogyasztották.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)
2016. december 30.
Csomakőröstől Nagyenyedig
Örömmel hallottam, olvastam, hogy az idei tanévkezdéskor megújulva átadott nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium közelében, a Fehér megyei Magyarlapádon is néhány héttel ezelőtt új otthonba költözhettek a magyarul tanuló kisdiákok. Eszembe jutott, hogy milyen szeretettel fogadtak minket ebben a két faluban 1992 tavaszán, amikor Kőrösi Csoma Sándor emlékére futottunk a szülőfalujától az iskoláig. Az alábbiakban néhány akkori naplóbejegyzésemet adom közre. 
Március 21. Kézbe kapom a Gáll Lajos futókör szervezőbizottságának felhívását, amely szerint Kőrösi Csoma Sándor halálának 150. évfordulójára emlékezve jelképes stafétafutást szervezünk Csomakőrös és Nagyenyed között, elvisszük a Csoma Sándor diófájáról vett faragott botot az enyedi kollégiumba. A staféta április 4-én az emlékünnepségről rajtol, majd néhány napos sepsiszentgyörgyi megszakítás után Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Dicsőszentmártonon és a közbeeső falvakon áthaladva, április 25-én délelőtt érkezik Nagyenyedre.
Április 4. Csomakőrösön megvásároltam a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület Kiadványát, amelynek 6. oldalán olvasom Fábián Ernő áttekintő vázlatát. Innen tudom meg, hogy a mi híres nyelvtudósunk, a tibetológia megalapozója 1784. márc. 27-én született, és április 4-én keresztelték meg. Vagyis keresztvíz alá tartásának napján hallgatjuk meg a meghívottak beszédeit, majd lassú futamodással indulunk Sepsiszentgyörgy felé.
Április 23. Sok izgalmas napot éltünk át, de a tervet betartva folytatjuk utunkat Székelykeresztúr irányába. Április 24. Ma reggel Csekefalva, Szentábrahám, Gagy következik, majd Hargita megyéből kilépve, a Kis-Küküllő mentén Kóródszentmárton, Vámosudvarhely, Vámosgálfalva, Dicsőszentmárton.  Magyarlapád az utolsó előtti megálló a célállomástól. Kíváncsiak voltunk az elrománosodott Alsó-Fehér megye református magyarnak maradó falujára, amelynek frissen választott, fiatal férfiakból álló ,,vezetőtanácsa” estig várt ránk a községházán egy korsó borral. 
Április 25. Mintegy tíz kilométer után „dicsőségesen” megérkeztünk a Bethlen Gábor Kollégiumba, amelynek tágas udvara tele volt ünneplő vendéggel. Akkor zsebemben felejtettem az előre megfogalmazott köszöntőt, amely ekképpen hangzott volna: „Kőrösi Csoma Sándor falujából a Székelyföld meleg szeretetét, üdvözletét hozom tarsolyomban. Megérkeztünk abba a kollégiumba, ahová édesapja hozta 1799-ben, s amely »tápláló édesanya« volt 16 évig számára. Nem volt gondtalan séta a több mint 300 km leszaladása, de a fáradtságot már kipihentük, és kárpótlásul olyan élményekben volt részünk, amelyeket sem szóban, sem írásban nem tudunk kifejezni. Köszönjük a résztvevőknek, az enyedi ünnepség szervezőinek, hogy piciny küldöttségünk ebben a fogadtatásban részesülhetett. Köszönjük a lelkek és szívek mellénk állását, az utak szélén ránk várakozók mosolyát, integetését. (...) Most már kijelenthetem:  önként vállalt küldetésünket becsülettel teljesítettük. Tettük ezt az értünk is tevő nagyenyedi kollégiumért, Kőrösi Csoma Sándorért, jó hírnevéért!”
Ferenczy L. Tibor Háromszék (Sepsiszentgyörgy)