Július 18-25. között Megtartó erő címmel Uzonkafürdőn rendezett ifjúsági tábort, keresztyén honismereti találkozót és fórumot a nagyvárad-olaszi református gyülekezet IKE-csoportja, melyen a Kárpát-medence államaiban élő magyar református fiatalok vettek részt. Két évvel ezelőtt dr. Kocsis Attila mezőtúri (Magyarország) lelkipásztor és a várad-olaszi lelkész elhatározták, hogy az utódállamokban élő református fiatalokat nyári táborba hívják. Az előző két alkalommal az anyaországi reformátusok voltak a vendéglátók, a borsodi Jósvafőn és a szatmári Csengeren, idén a várad-olasziak. Fiatalok érkeztek mintegy kilencvenen: magyarországiak (Mezőtúrról), romániaiak (Szilágysomlyóról, Nagyváradról, Szovátáról), horvátországiak (Dél-Baranyából, Szlavóniából) és kárpátaljaiak. Előadás hangzott el a székely nemzet történetéről, népművészetéről. A Székelyföld politikai, gazdasági és szociális integrációjáról kormányzati szakemberek szóltak. /Veres Kovács Attila: Megtartó erő. Ifjúsági tábor Uzonkafürdőn. = Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 7./

"Napvilágot látott Kisgyörgy Zoltán és Dukrét Lajos: Baróti-hegység és Bodoki-havasok című könyve. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó /Csíkszereda/ Erdély hegyei sorozatának 16. kötete a történelmi Háromszék két hegyvonulatát írja le. A táj turisztikai objektumai - mint a világhírű fürdőhelyek (Málnás-, Bálványos-, Sugás-, Uzonkafürdő, Előpatak), a történelmi nevezetességű Szárazajta, a barcaszentpéteri növényrezerváció, az árkosi Szentkereszti-kastélyt övező dendrológiai park, a Rétyi-nyír, az illyefalvi gyermekfalu stb. - a hegyekbe vezető turistaösvények mellett is sok látványosságot ígérnek az idelátogatóknak. /Új Könyv. Kisgyörgy Zoltán és Dukrét Lajos: Baróti-hegység és Bodoki-havasok. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 16./"

"Székelyföld helységei közül Nagybacon egyike azoknak, ahol manapság a legtöbb házat építik. Nagybaconban népességgyarapodásról beszélnek. Az 1992. évi népszámláláskor 4405 lelket számoltak össze a Bacon községet alkotó Nagy- és Kisbaconban, Szárazajtán, Magyarhermányban és Uzonkafürdőn. Nagybaconban akkor 1863-an éltek, ebből 1757 magyar, 69 román, 34 roma és 3 német. Akkor a református gyülekezet 1598 fős volt, mellettük 139 római katolikus, 76 ortodox, 18 baptista, 17 unitárius, 4 evangélikus, 2-2 adventista, illetve más, 1-1 görög katolikus, illetve pünkösdista, valamint 5 ateista találtatott. Bereczki László református tiszteletes adatai szerint 1992 óta még csökkent a felekezet lélekszáma száz fővel, de az apadás 2001-ben megállt. Idén az 1480 fős gyülekezetben eddig a 9 temetéshez képest 21 gyermeket kereszteltek. Sokan vállalják a kétlakiságot: Magyarországon dolgoznak éveken át, ellenben nem telepednek ott le, hanem a kint megkeresett pénzt hazahozzák, s itthon fektetik be vállalkozásba, családi ház építésébe. /Benkő Levente: Építkező Nagybacon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 13./"

A múlt évben több településről jelezték: falufüzet, kismonográfia, prospektus készül róluk. Köztük szerepel Kilyén, Kökös, Hatolyka, Gelence, Málnás, Ozsdola, Páké, Bodok, Uzon, Csomakőrös. Háromszék 122 vidéki településeiből a falvak alig egyötödének van önálló nyomtatott falufüzete, kismonográfiája.  Alsó-Háromszéken és az Oltfejben nyomtatott vagy sokszorosított falufüzettel-szórólappal büszkélkedhet Árkos, Sepsikőröspatak, Zalán (egyház), Réty (iskola), Mikóújfalu (katolikus egyház), Illyefalva, Sepsimagyarós, Étfalvazoltán, Szentivánlaborfalva. Felső-Háromszéken és Orbaiszéken Zabolának, Kiskászonnak (búcsújárók háza), Bitának (a Háromszékben megjelent sorozat), Futásfalvának, Berecknek, Papolcnak, Barátosnak, Torjának van átfogóbb falufüzete. Erdővidéken és Székföldjén kiadványok vannak Uzonkafürdőről, Erdőfüléről, Vargyasról, Bölönből, Köpecről (Gáspár József-féle falutörténet), Hidvégről.     Több településről készült históriás írás, de anyagiak hiánya miatt ezeket nem adták ki. Ezek közé sorolható Bardoc (Fazakas Mihály kézirata), Nagybacon (néhai tanító kézirata), Szárazajta (Mihály Gábor ny. tanító kézirata), Magyarhermány (néhai Máthé János teljes falumonográfiája), Angyalos (néhai tiszteletes Bartha Sándor kézirata), Aldoboly (Deák József ny. lelkipásztor kézirata), Sepsiszentkirály (Kovács Sándor volt református lelkész falutörténete), Kálnok (a múlt századi Unitárius Közlönyben), Nagyborosnyó (néhai református tiszteletes Nagy Lajos falumonográfiája) és Szárazpatak (Márton Emil ny. tanító falutörténete). A sor azokkal az elfekvő kéziratokkal bővítő, amelyeket vidéki értelmiségiek, tanítók, lelkészek készítettek, de polcokon, fiókok mélyén várják, hogy a maiak kiegészítsék az azóta történt eseményekkel, irodalmi jegyzettel, térképekkel, fényképfelvételekkel, és megfogalmazzák azt is, hogy mit vár az illető település a jövőben, főleg a községgazdálkodás, falufejlesztés, közművesítés, infrastruktúra tekintetében. /(kgyz): Nyomtatványok Háromszék és Erdővidék falvairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./

Az Új Kézfogás Alapítvány is részt vesz a székelyföldi borvízforrások rehabilitálásában és az úthálózat rendbetételében – jelentette be Demeter János. Kovászna megye tanácsának elnöke, miután tárgyalt az Új Kézfogás Alapítvány ügyvezető igazgatójával, Németh Attilával. Az alapítvány a terv megvalósítási tanulmányának költségeit vállalja. A rehabilitálási terv Maros, Hargita és Kovászna megyére terjed ki. Demeter János értékelése szerint a székelyföldi borvizeket üzleti szempontoknak megfelelően kell felhasználni. A rehabilitálási tervezetben olyan helységek szerepelnek, mint például a háromszéki Kovászna város, Bálványosfürdő, Sugásfürdő, Előpatak, Málnásfürdő, Hatolyka, Uzonkafürdő, Kézdimartonos, a Hargita megyei Tusnádfürdő, Parajd, Hargitafürdő, Kirujfürdő, Marosfő vagy a Maros megyei Szovátafürdő. A tervezet kivitelezésének költsége megközelíti a 9,5 millió eurót, amelyet Phare-programból szeretnének előteremteni, pályázati úton. Demeter János közlése szerint a székelyföldi önrész 1,46 millió eurót tesz ki. /B. E. L.: Segít az Új Kézfogás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./

Tragikusan végződött a 75 éves, uzonkai Balló Ferenc élete. Három napig betegen feküdt fűtetlen házában, a fagy miatt súlyosan sokkos állapotban találtak rá, hiába szállították be a baróti kórházba, az orvosok már nem tudtak rajta segíteni, február 7-én elhunyt. Balló Ferenc festőművész egyedül élt házában. Gyermekei, felesége Németországba költöztek, ő azonban nem akarta elhagyni Uzonkát. Két évvel ezelőtt hasonló körülmények között ugyancsak a nagybaconi rendőrparancsnok talált rá, ám akkor még a kórházban segíteni tudtak rajta. Balló Ferenc festőművésznek több kiállítása volt, néhány évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön is bemutatták alkotásait. /Farkas Réka: Megfagyott Balló Ferenc festőművész. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 9./

Immár második éve rendezik meg az erdővidéki ikések Uzonkafürdőn a keresztény tábort. Az ötlet, hogy a keresztény ifjúság találkozhatna, egy ifjúsági konferencián született. Tavaly 35-en, idén 30-an jelezték részvételi szándékukat az augusztus 6-ig tartó táborban. Az érdeklődők az előadások mellett betekintést nyerhetnek a bútorfestés, a gyöngyfűzés és a bőrdíszek készítésének titkaiba is. /Molnár Edit: Keresztény tábor a Kálvin-otthonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Augusztus első hetében újra összegyűltek az erdővidéki református fiatalok az uzonkai Kálvin-otthonban. Előadások hangzottak el, voltak kézműves foglalkozások, filmdélutánok, kirándulások. /Bardócz Csaba, Bibarcfalva: Újra együtt az erdővidéki nagy csapat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által immár nyolcadik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Anyanyelvi Táborra idén Setétpatakon került sor. Az Uzonkafürdő és Nagybacon között található pihenőhelyre 26 középiskolás érkezett Felvidékről, a Vajdaságból, Magyarországról és Erdély szórványvidékeiről. Előadások hangzanak el  a népballadák gyűjtéséről, az 1848-as szabadságharc egyes momentumairól. A párkányiakat kísérő Mocsi Beáta szerint a Nyugathoz való földrajzi közelség miatt a felvidéki diákok egyre kevesebbet törődnek a hagyományőrzéssel és a történelemmel. /(hecser): Édes anyanyelvünk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 19./

Immár ötödik éve gyermektáborba gyűjtenek a kisbaconi református egyház és a Bodvaj Egyesület jóvoltából 36 kisbaconi gyermeket, akik bepillanthatnak a báb- és színművészet titkaiba, de alkalmuk lesz népdal és néptánc tanulására is. A kis táborlakók zöme már évről évre visszajár Uzonkafürdőre, a Kálvin-otthonba. Cseke Péter, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze és neje, Cseke Erzsébet tanárnő már második alkalommal vállalták a gyermekcsapat szakmai irányítását. /(hecser): Paprika Jancsi öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

Leendő háromszéki művészeti közösségként mutatták be Sepsiszentgyörgyön a Kovászna megyei Kulturális Központ szárnya alatti Telep 1 csapatot a munkáikból megnyílt tárlaton. Idén nyáron Uzonkafürdő mellett húsz magyar és román fiatal részvételével lezajlott a diák-alkotótábor. /Domokos Péter: Telep – „kisistenek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

Erdővidék újabb négy településén szavazott a lakosság egyöntetűen Székelyföld területi autonómiája mellett. Olaszteleken 63,36 százalékos volt a részvételi arány a szavazáson, mind a 358 személy igennel szavazott. Székelyszáldoboson a 870 szavazati joggal rendelkezők közül 520-an voksoltak, igennel szavaztak, beleértve 30 román nemzetiségű lakost. Uzonkafürdőn szintén mindenki megszavazta az autonómiát, itt 53,33 százalékos volt a résztvevők aránya. /Igenek a Székelyföldre. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./

Van esélye kommandói és bodzakrasznai táborok visszaszerzésére a Kovászna Megyei Ifjúsági Igazgatóságnak, mivel első fokon pert nyertek a bérlőkkel szemben. Jelenleg a nemrégiben visszaszerzett uzonkafürdői és a sepsibesenyői, illetve a zabolai tábor fölött rendelkezik az igazgatóság. A táborokat több évvel ezelőtt a volt táborigazgatóság előnytelen szerződésekkel adta bérbe, anélkül, hogy közbeszerzési eljárással választotta volna ki a bérlőket. /Kovács Zsolt: Újabb két táborért harcolnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

A setétpataki anyanyelvi tábor lakói Uzonkafürdőn, az ottani új strandon töltötték az együttlét tizedik napját. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége tizenöt éve szervezi több támogató – köztük a Nemzeti Alapprogram és a Kovászna Megyei Tanács – segítségével a Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor rendezvényeit, előbb Kommandón, Zabolán, Illyefalván és több éve rendszeresen a setétpataki panzióban. Az idei résztvevők háromszéki anyanyelvi vetélkedők díjazottjai, Erdély szórványvidékeiről, Párkányból (Szlovákia), Pélmonostorról (Horvátország), Zentáról (Szerbia), valamint az anyaországi Veszprémből érkezett középiskolások és kísérőik voltak. Az AESZ ügyvezető elnöke, Ördög-Gyárfás Lajos a háromszéki nevezetességekről készült DVD-t mutatta be. Dr. Tapodi Zsuzsanna, a Sapientia EMTE tanára Kazinczy Ferenc 1816-os Erdélyi leveleiből idézett: ,,Magyarország nem ismeri Erdélyt. Megszokván venni utunkat, valamikor honunkból kimozdulunk, feledjük, hogy kelet felé egy rokon nép lakik, melyet nem illik nem ismernünk. ” Dr. Boér Hunor, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársának vetített képes előadása arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy mennyi mindent köszönhet a magyar és európai kultúra a Háromszéken született vagy itt tevékenykedő, könyveket író és gyűjtő embereknek. Zabolán, a Csángó Múzeum udvarán az intézményt megteremtő dr. Pozsony Ferenc kolozsvári professzor a csángókról tartott előadást. A Székely Nemzeti Múzeum játékgyűjteménye pedig a nagy diákokat sem hagyta hidegen. Dr. Péter Sándor a háromszéki személy- és helynévanyagról tartott előadást, dr. Zsigmond Győző professzor pedig a népi gombaismeretről. Hiripi Erzsébet pedagógus a nagybányai Németh László Líceumból érkezett. A megyében két magyar tannyelvű középiskola van, a másik Máramarosszigeten. Apad a gyermeklétszám, egyre többen román iskolába íratják gyerekeiket. Szórád Endre tanár egy párját ritkító intézményből, a délvidéki Zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumából érkezett Setétpatakra. Ez a középiskola egész Vajdaságból toborozza a kiemelkedő képességű tanulókat. Létezik a régióban egy másik tehetséggondozó magyar gimnázium is, mégpedig Szabadkán, mely Kosztolányi Dezső nevét viseli. Zenta különben 26 000 lakosú község, lakóinak nyolcvan százaléka magyar. Csongrádi Zsófia tanárnő a felvidéki Párkányról és környékéről jött tanulókat hozta. /Kovács B. András: Setétpatak élménye (Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 22./

Áradások Kovászna megyében
Kovászna megyében hét községet és Barótot árasztotta el a hétfőn és kedden lezúduló vízmennyiség, a Készenléti Felügyelőség (ISU) előzetes mérlege szerint körülbelül 760 háztartást, több hidat és utat érintettek az áradások.
Maria Cocerhan, a Kovászna Megyei Készenléti Felügyelőség szóvivője szerint a megye több részén a bő csapadék következtében helyenként megnőtt a patakok vízszintje és hozama.
A helyi katasztrófavédelmi bizottságok kedden elküldött jelentései szerint 13.30 óráig az áradások hat községet és Barótot érintették, ahol körülbelül 760 háztartást, több hidat és utat árasztott el a víz.
Az idézett forrás szerint Nagybaconban, Kisbaconban, Uzonkafürdőn, Magyarhermányban körülbelül 30 háztartást árasztott el a víz, az ár községi utakat és négy hidat érintett. Ugyanakkor a Barót- és Uzonka-patakok partjait mintegy két kilométer hosszan érintette az ár.
Szentkatolna községben két háztartást árasztott el a víz.
A legnagyobb gondok Baróton adódtak, ahol az ár körülbelül 300 háztartást és három lakást érintett, de a víz miatt 122-es megyei úton is nehézkesen zajlott a közlekedés.
Bardóc községben (Erdőfülén) körülbelül 30 háztartást lepett el a víz.
Maksa községben (Sepsibesenyőn és Maksán) körülbelül 10 háztartást és 15 kutat érintett az ár, Mikóújfaluban mintegy 45 háztartást, a környéken földcsuszamlás is történt.
A Kovászna Megyei Készenléti Felügyelőség szerint Esztelneken és Kurtapakaton mintegy 320 háztartást érintett az áradás, a 114-es megyei utat egy órán át le kellett zárni. Az áradások Árkos községet sem kerülték el, 30 háztartásban, körülbelül 300 hektár mezőgazdasági területen okoztak károkat, körülbelül 30 kút vizét tették ihatatlanná. Népújság (Marosvásárhely)

Háromszéki kalauz (A Dél-Hargita gerince 6.)
A Kakukkhegyről délkeleti irányba vezető kék sáv főgerincjelzés áthalad Aladár pusztáján (A), majd az 1423 m magas Kapushegy felé veszi irányát (ez már Hargita megye). Déli részén van Mitács pusztája, ahol nyári szállás, olykor esztena található. Itt halad át az Erdővidéket Alcsíkkal összekötő régi Mitácsi ú.
Feltételezzük, hogy még a rómaiak korában ismert volt. Az 1210 m magas Mitács-tetőt ún. mitácsi típusú, fekete színű bazaltos andezitek építik fel. A hegy nyugati oldalán ered a Kis- és Nagyfenyős-patak. Az előbbinek völgyében fakad a Buzgó-borvíz (1.), az utóbbiban a Kisfenyősi forrás (1/A), közelében jól hallható a szén-dioxid-feltörés. A Mitácsi úton a Gyöngyerdőn át, majd a Likaton Nagy-, illetve Kisbaconba érünk. Erre a területre esik a Györkovács-patak felső része, ahol a két Györkovácsloki borvízforrás található (2. és 3.), valamint az Elek Apó feredője néven ismert langyos borvizes fürdőmedence, amelyet a nagy meseíró is használt nyári szénatakarások idején. A Kövespatak völgyében két borvízforrás tör fel: a Balló-borvíz (4.) és Zöld Pál borvize (5.). A Mitács déli folytatásában húzódik Jáhoros pusztája, ahonnan tiszta időben látni lehet egész Erdővidéket. Az innen, majd a Nagy-Piliske lábától eredő Súgó- és Kégyós-patak völgyében számtalan savanyúvízforrás buzog fel: Magyarósi (6.), Pihenői (7.) és Muhási vizek (8.), a Kégyósban a Fenyőorri (9.), Veress Dezső borvize (10.), Vadasajji (11.) és a híres Rezesi borvízforrás (12.). A Nagy-Piliske tetejéről a kék sáv jelzést és a Bányász-patak völgyét követve a tusnádfürdői vasútállomásra érünk.
A gerincjelzés tovább a Nagymező hegyi legelőre tart, ahol nyári szállás, esztena és a Bőforrás vize várja a kirándulót. ,,A Piliske a hegyek óriása – írja Benedek Elek – az ő tetején látszik legtovább egy-egy havas foltocska, amikor már rég itt a jó meleg nyár, s madarak, kaszás legények, takaróleányok énekétől hangos az erdő.” Piliske vidékén, akárcsak Bodvajban, fennáll a viperaveszély. A főgerincjelzést követve Uzonkafürdőre juthatunk (2–3 óra). A Kis-Piliske déli lejtőjén ered a sepsibükszádi vasútállomás felé tartó Fenyős és Somkő-patak. Menetidő 1 óra.
Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zöld vetélkedő
Lezajlott a baróti Zöld Ifjak Környezetvédő Egyesülete által az V–VIII. osztályos diákok számára szervezett vetélkedő, idén a védett madarak bemutatása volt a téma. A megmérettetést immár ötödik alkalommal írták ki, a hat csapat ezúttal is az augusztus 17–23. között Uzonkafürdőn tartandó ZIKE táborban való ingyenes részvételért méretkezett meg egymással. A Madarászok, a Madárkák, a Madar-ászok, a Gólyavédők, az Állatmentők és a Vadhattyúk végig kitartóan küzdöttek, a Hoffmann Edit muzeológus és Barabás Ildikó biológiatanár összetételű zsűri a Madar-ászoknak ítélte oda az első díjat, így Kovács Barna és Kovács Ákos örvendhetett a vakációs lehetőségnek. A szervezők a zsűritagok mellett László Annamária tanárnőnek is köszönetet mondtak, aki, mint elhangzott, minden évben lelkiismeretesen felkészíti diákjait erre az eseményre.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ha Uzonka feltámadna…
…bizonyára elégedett lenne, mert a marosvásárhelyi Stúdió Színházban dübörgött az a rockopera – Uzonka legendája címmel –, amely az ő tragikus életútját elevenítette meg.
Egy vizsgakoncert, amelyet Simon Örs harmadéves diák álmodott meg tövéről hegyére. Egy év alatt zenét és szöveget írt, "vért" verejtékezett, talán nagy fába vágta a fejszéjét, de kicsiny műve vulkánerejű volt. Gyerekkorában sokat nyaralt Uzonkafürdőn, itt hallott erről az erdővidéki legendáról, amelyet azonban nem sokan ismernek. Az opera tizennégy éneket karolt egybe, minden jelenet előtt kivetítőn láthattuk a legenda színhelyeit, szövegét, fűszerezve az előadást.
A Művészeti Egyetem zene szakos diákjai és meghívottak kapcsolódtak bele a dalba. A próbákon kaptak meleget és hideget, a kritika füstje beborította őket, de nem adták fel. Tudták, hogy messze állnak még a tökéletességtől, hogy rengeteg a csiszolnivaló, de remélték, hogy nem vallanak szégyent. És nem is vallottak, hiszen a teremben ülők vastapssal jutalmazták őket. A rock és a népzene nászát élvezte idős és fiatal, tanárok és ismerősök egyaránt, az előadók lelkesedése, a zenészek remek munkája elégedetté tették a nagyérdeműt, hiszen gazdagabban tértek haza, a tehetséges fiatalok munkájának örvendve.
Íme a kis csapat, amely az elismerést megérdemelte: Simon Örs, Nemes Katalin, Suba László, Ördög Attila, Demeter Attila, Sipos Tiffany, Biblia Attila, Ferencz Annamária, Jakab István, a Grazioso Quartet, Mihály Csaba, a Kontrax zenekar, Zsozsó.
S. Köpeczi Júlia
Népújság (Marosvásárhely)

Nyeregben érzi magát Diacon
„Együttműködőbb”, magyar nemzetiségű igazgatóra cserélnék a megyei és sepsiszentgyörgyi vezetők – állítja Mircea Diacon legutóbbi közleményében.
A fogyasztóvédelmi hivatal magyarellenes megnyilvánulásairól és túlkapásairól ismert igazgatója szerint „Tamás és Antal urak” (Tamás Sándor megyeitanács-elnök és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester – szerk. megj.) „a magyar sajtó nyomására” léptek fel ellene, és valóban erőfeszítéseket tesznek a leváltására: több panaszt is benyújtottak a nép ügyvédjénél, a fogyasztóvédelmi központ irányításánál, az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál, a kormánynál, a parlamentnél stb. Diacon leszögezi: a megyei fogyasztóvédelmi hivatal főfelügyelő-helyettese közhivatalnok, tisztségét versenyvizsgával foglalta el, és nem alárendeltje sem a megyei tanácsnak, sem a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalnak; hatásköre törvényesen megszabott, főként ellenőrzésekre korlátozódik, amelyeket az érvényes szabályok és előírások szerint lát el. A fogyasztóvédelmi igazgató megemlíti, hogy augusztus folyamán ellenőrzéseket végeztek az Uzonkafürdőn, Katrosán, Csomakőrösön, Csernátonban, Zabolán és Árkoson szervezett táborokban, és mindegyikben találtak (a szállásra, az étkezésre és a szükséges engedélyekre vonatkozó) rendellenességeket, ezért bírságokat róttak ki, és tanácsadásban részesítették a rendezvényekért felelős személyeket. A közlemény megemlíti, hogy Csomakőrösön az egyik szervező (egy megyei tanácstag) megígérte, hogy büntetés esetén ugyanúgy Bukarestbe fogják „előléptetni”, mint Codrin Munteanu volt prefektust. Az augusztusi táborellenőrzések során 14 „gazdasági egységet” látogattak meg, ebből 11-ben akadt hiba, és 9-ben büntettek is a különböző kihágások miatt, összesen 24 ezer lej értékben. Ezek nagyrészt formai mulasztások. Mircea Diacon közleménye legalább egy helyen csúsztat: az árkosi táborban nem bírságoltak, még ellenőrzési joguk is kérdéses, mert magánrendezvénye volt az unitárius egyháznak, amely nem sorolható a gazdasági egységek közé. A leváltására irányuló kezdeményezésekről Antal Árpád polgármester nem nyilatkozott, csak annyit jegyzett meg: mindenki számára egyértelművé vált, hogy Diacon provokálni akar, ezt jelezték is felsőbb szinten, de valakiknek érdeke a provokálás.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árvíz után Nagybaconban
Hivatalos jelentés készült a múlt heti nagybaconi árvíz által okozott kárról: a kiöntő patak hatvan gazdaságban okozott veszteséget, 3,5 hektár veteményes, hét hektár mezőgazdasági terület (főleg krumpli és búza), öt hektár kaszáló és tizennégy hektár legelő ment tönkre. A súgói erdő alatti utat 2,5 kilométeren, az aranyosi erdei utat 760 méteren, a Szárazajta felé vezető 44-es községi utat 1800 méteren rongálta meg a lezúduló víz, az Uzonkafürdőre vezető 47-es községi úton közlekedési-biztonsági felmérést végeztek, minek eredményeképp a nehézforgalmat felfüggesztették. Hét kilométer mezei út is megrongálódott. A gazdák kártérítésre csak akkor számíthatnak, ha biztosítással rendelkeznek, az önkormányzat viszont reménykedhet némi kormánytámogatásban – tudtuk meg Simon András polgármestertől.
A nagybaconiak emlékezetében négy árvíz, az 1959-es, 1960-as, 1975-ös és 1990-es mAradt meg igazán. A múlt heti a legnagyobb és legtöbb keserűséget hozó 1960-ashoz volt hasonlatos – emelte ki Bocskor Zoltán és neje, Sára, akikkel a polgármesteri hivataltól alig kődobásnyira található telkükön találkoztunk. A telket az önkormányzat béreli raktárnak és lerakatnak, de néhány áras részt továbbra is maguk művelnek, így érthető, hogy a múlt kedden este kilenc és tíz óra közt lezúduló esőt követően az idős gazda felszegi otthonából nyomban oda sietett menteni a menthetőt. Az egyórányi eső elég volt ahhoz, hogy jóformán semmi se mAradjon. A krumpli nagyon szép termést ígért, de oda az egész, a csűrben tárolt sárga rendszámú Aro terepjárót vagy két éve nem használták, de már valószínűleg nem is fogják, miután az iszap a motorterét is elöntötte. A kis ház sem úszta meg: az ajtó alatt befolyt a hordalékkal telített lé, a több centiméteres sarat alig lehetett eltávolítani. „Este vacsoráztunk, amikor hallottam, valami nagyon zúg odakint; kinéztem, s láttam, olyan ítéletidő kezdődött, amilyen rég nem volt, s a víz már a kertünkben. Az uram nyomban biciklire ült, s jött, hogy nézze meg, itt lent, a patak mellett milyen a helyzet. Hát már nem volt mit tennie, a víz pedig akkora volt, hogy itt is ragadt egész sokáig” – idézte fel azokat a pillanatokat az asszony.
Az idős házaspár a következő napokban-hetekben a kerítés helyreállításán és a kert rendezésén dolgozik. A kerítés ugyancsak szükséges, mert az állatok és nem jó szándékkal érkező emberek dolgát meg kell nehezíteni; de azt is ki kell találni, a leiszapolt krumpli helyére lehet-e valamit még vetni. Ejsze nem, de megpróbálják.
Két oldalról jött az ár
Az Iskola utcában a baptista templom melletti híd bal oldalán vastagabb és vékonyabb ágakból álló nagyobb kupac éktelenkedve jelzi, itt nemrég valami jelentősebb dolognak kellett történnie. A hídról lepillantva előbb a patakmeder fáin lógó zacskók tucatján akad meg szemünk, kicsit tovább egy jónak tűnő talicska markolata áll ki a vízből.
A hídon túl az első háznál két férfi javítja a kerítést. Nem valami beszédesek, inkább a munkára összpontosítanak, ám egyikük végül megszólal, s elmondja, a víz elöntötte a kertet, és valószínűleg, az állatállományban is kár esik, ha nem tudják idejében a szomszéd felé áthajtani.
Kicsivel odébb az úton termetes férfi magasnyomású vízpumpával mossa az iszapos ülőkét. A sarki ház udvarának vaskapuja nyitva, bent nagy a mozgás. Mihály Csilla azt mondja, nem voltak itthon, de ismerőseik jöttek, s mentettek helyettük. Őket két helyről, az utcáról és a patak felől érkező ár is érintette, jóformán minden, azaz az udvar, a csűr, a nyári konyha és a garázs is víz alá került. Egyedül a magasabban álló házat – bár az utolsó lépcsőfokot is ellepte a víz – nem érte a pusztítás. Több nap takarítás után még mindig vastagon áll az udvaron a szikkadó iszap, sőt, a nyári konyhába belépni is nehéz. Az asszony átvezet a csűrön, s mutatja: kertje a fákig tartott, ám annyi földet elmosott a víz, hogy legalább fél méterrel kurtább lett, s eltűnt a hosszan futó közkert is. „Amit lehetett, kivittünk, s igyekeztünk megmosni. A kutakat kiszivattyúztuk, most úgy-ahogy, tiszta a vizünk, az áradást a garázsban átvészelő autó szétszedve áll a műhelyben, az udvar, ahhoz képest, hogy mi volt, tisztának mondható, de még mindig távol állunk attól, hogy ismét olyan legyen, mint régen. Gondban vagyunk, mert nem tudjuk, mihez kezdjünk a rengeteg szeméttel: nem érkezett még hír arról, a polgármesteri hivatal segít-e legalább egy traktorral, hogy a több teherautóra is elég hulladékot elszállítsuk. Nagyon bízom benne, mellénk állnak” – mondotta Mihály Csilla.
Patakszabályozásra van szükség
A Bartha-szegletnél levő híd lábánál hordalékkal és gyökerestül kitépett vékonyabb fákkal van tele a hely, a szelektív hulladékgyűjtő oldala mintegy szűrőként működött, rácsozatán a félig száradt hulladék szinte méteresen áll. Nem jobb a helyzet tovább sem: a túlsó parton eldőlt öreg fa, a part két oldala hulladékkal tele.
A fűzfalvi hídnál Futató Györggyel találkozunk. Mint mondja, nagyobb kára nem esett, de kertjében szinte semmi sem mAradt, miután átvonult rajta az ár. A kerítés egy része nem tudott ellenállni a nyomásnak, s ledőlt, ám nem sodródott tovább, lábra tudta állítani. Az elmúlt napok a pucolással teltek, de még mindig nem értek a végére. Azt hiányolja, mindent a maguk erejéből kellett megoldaniuk, mert a polgármesteri hivatal bár egy pumpát nem adott, hogy kiszivattyúzzák a vizet. „Mi még megcsináltuk, de legalább az idősebbeket segíteniük kellett volna” – mondotta nem kevés feldúltsággal hangjában. Futató Györgynek véleménye van a patakszabályozásról is: mélyíteni, szélesíteni kell, falait meg kell erősíteni, mert ellenkező esetben ismét megismétlődhet a baj – sok fáradságos munkával megteremtett érték vesz el, ha az illetékesek nem lépnek időben.
Hecser László
Háromszék
Erdély.ma

Derékba tört élet
Tizenöt év egy ártatlan beszélgetésért 
Kelemen Csongor neve nem ismeretlen Erdővidéken. Baróton, az elmúlt években a veterántalálkozók alkalmával többször is hallhatta a közönség szavalni, verset előadni, veleszületett tehetségét megvillantani. Nem csoda, hogy alkalmanként bátran előáll, hiszen lelkipásztornak készült, csakhogy az 1956-os magyarországi forradalom utószele derékba törte életét.
A Csíkszeredában élő, de nyarait Erdővidéken töltő volt politikai elítélttel uzonkafürdői nyaralójában beszélgettünk. Kelemen Csongor 1940 áprilisában született Homoródoklándon. A háború vége felé az ő családjának is menekülnie kellett. Csongi bácsi, ahogy szólítják ismerősei, saját szemével látta Budapest bombázását, Németország legészakibb területéig jutottak, onnan tértek haza. A háború után középiskolai tanulmányait Sztálinvárosban (Brassóban) kezdte el, majd Székelyudvarhelyen folytatta, aztán sikeresen felvételizett Kolozsváron a teológiára is. Kálváriája itt kezdődött, 1959 januárjában. 
Hívatták, hogy jelenjen meg a marosvásárhelyi szekuritáte székhelyén, és akkor döbbent rá, hogy nemcsak egy egyszerű meghallgatás kedvéért keresték meg, mikor az őt fogadó portás felszólt a felettesének: „jöjjön, mert megérkezett a csomag”.
Egy egyszerű, Oklándon a kapujuk előtt lezajlott beszélgetésért 15 évet kapott, akárcsak édesapja, Kelemen Imre lelkész. A börtönben átélt megpróbáltatásairól ma is el-elcsukló hangon mesél. A brăilai nagyszigeten a tetvek ártatlan jószágok voltak a szállásukon őket váró egerek, patkányok mellett, melyeket éjszaka megütni sem tudtak, mikor ruhájuk alá bebújtak, mert akkor megharapták volna őket. Eledelük napi féltenyérnyi kenyér és egy kis darab marmeládé volt. Egy alkalommal édesapja egész heti adagját félretette, hogy együtt egy névnapot „megünnepelhessenek”, és valamennyire jóllakhassanak. 
Szamosújvárról szabadult öt és fél év fogság után. Szabadulása napján az ügyeletes tiszt csak annyit kiáltott neki, hogy „Kifelé a cellából!”, így más szabaduló rabtársaival együtt azt hitték, kivégzésre viszik őket. Amikor valahol a szamosújvári vonatállomás közelében, a nyílt mezőn kirakták őket a teherautóból, behúzódtak a legközelebbi sáncba, mert azt hitték, valahonnan lőni fognak rájuk. Csak az est leszállta után mertek elmászni az állomásig.
Csongi bácsit a teológiára nem vették vissza, utólag tudta meg, hogy tanulmányainak folytatását nem az államhatóság, hanem az unitárius egyház elöljárói akadályozták meg. Teljesen más irányba kanyarodva kellett megélhetés után nézzen, végül Csíkszeredában telepedett le. Az 1989-es változás után sorstársaival itt emlékművet állítottak a kommunizmus áldozatainak és üldözötteinek emlékére. Azt szeretnék még bővíteni nevekkel, ám mindemellett nagyon fájónak és szomorúnak tartja, hogy ma annyira kevesen és keveset tudnak a múlt század 50-es, 60-as éveinek borzalmairól, mi több, a társadalmat már nem is érdekli, milyen kor volt az, mit tettek és min mentek át azok, akiket akkor csupán azért, mert másképp gondolkodtak, megbélyegeztek, vagy teljesen ártatlanul, elítéltek.
Böjte Ferenc Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)