Megfenyegették az újvidéki Magyar Szó című napilapot és lapkiadó illetékesét, Szikora Csabát, a Magyar Szó Kft. ügyviteli titkárát. A kézzel, szerb nyelven írt levelek „fasiszta disznónak” minősítik Szikorát, és olyan mondat is szerepel bennük, hogy „úszni fogsz a Dunában, te és a családod is”. A levél szerzője „fasiszta fészeknek” nevezte a Magyar Szó szerkesztőségét. A Magyar Szó beszámolt arról, hogy Bíró Csaba szabadkai ügyész újabb vizsgálatot kezdeményez a szabadkai önkormányzatot érintő „elfektetett ügyekben”, amelyekkel kapcsolatosan több évvel ezelőtt történt feljelentést. A kerületi ügyészség az elmúlt hetekben több volt városi illetékes – közöttük Ispánovics István egykori polgármester – és az önkormányzattal üzleti kapcsolatban lévő két üzletember ellen indított vizsgálatot, három személyt előzetes letartóztatásba helyeztek. Jovica Makszimovics szabadkai kerületi ügyész kérte a bíróságtól Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének előzetes letartóztatását. Kasza József korábban szabadkai polgármester és szerbiai miniszterelnök-helyettes volt. Az ügyész Kasza mellett nyomoz Kern Imre, a VMSZ alelnöke, volt szabadkai önkormányzati elnök ellen, továbbá Fodor-Lackovics Anna, az önkormányzat volt ingatlanügyi-jogi hivatalának egykori elnöke, Ágoston Gabriella volt szabadkai önkormányzati titkár és Nemes Gábor, a Subiro építési vállalat igazgatója ellen. Mindnyájukat azzal gyanúsítják, hogy legkevesebb 1,4 millió dinárral (közel 4,2 millió forint) károsították meg az államot. (MTI) /Megfenyegették a Magyar Szót és titkárát. Kasza József előzetes letartóztatását kérték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./

A napokban kortárs magyar költőnők szerelmes verseit tartalmazó antológia látott napvilágot Magyarországon. A kötet címét Hervay Gizellától kölcsönözték: Lecsukott szemeden át látom. Kortárs magyar női szerelmes líra. A szerzők Magyarországról, Erdélyből, Újvidékről, és Kárpátaljáról valók. /Gál Éva Emese: Kortárs magyar költőnők szerelmes versei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

A fasiszta Tiso-rendszer egyenruháiba bújt semmirekellők a legnagyobb magyar többségű felvidéki város, utcáin randalírozhattak, s magyarellenes jelszavakat üvöltözve jöhettek-mehettek közterületeken. ,,Mi vagyunk itthon, ti jövevények vagytok! Ez a mi hazánk, nem a bitang magyaroké!” – ordították. A rendőrség csak akkor avatkozott közbe, amikor félszáznyi magyar fiatal szembe mert szegülni a fasiszta tüntetőkkel. A forgatókönyv ismerős, a Kárpát-medencében, az utódállamok területén már sokszor kipróbálták: 1990-ben Szatmárnémetiben és Marosvásárhelyen, mostanság a délvidéki Újvidéken, Szabadkán, Temerinben, Zentán. Szlovákiában Meciar magyargyűlölete és Gasparovic államelnök elfogultsága meghozta a ,,gyümölcseit”. A Révkomáromban randalírozó szlovák fiatalok ugyanúgy kiabáltak, mint hónapokkal előbb a sepsiszentgyörgyi vendégdiákok: ,,Ne magyarosítsatok el minket!” A forgatókönyveket ugyanazon a boszorkánykonyhán főzik ki, amit úgy hívnak: ,,trianoni szindróma”. Ezért volt, hogy az összeverődött komáromi magyar fiatalok a ,,Vesszen Trianon!” jelszóval szegültek szembe az újfasisztákkal, de a verést és letartóztatást ők kapták – a ,,demokratikus” Szlovákia rendőrségétől. Nem is első esetben. Ahogyan Vajdaságban soha nem fogják el a magyarbántalmazások tetteseit, Szlovákiában sem néznek szembe a fiaik által elkövetett atrocitásokkal. Így megy ez a Kárpát-medencében, s ki tudná megmondani, mikor lesz vége?! – írta Magyari Lajos. Szlovákia és Magyarország egyaránt európai uniós tagországok, a megbékélésnek már régen végbe kellett volna mennie. A magyar külügy néma marad a Révkomáromban történtekkel kapcsolatban. /Magyari Lajos: Révkomárom és Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./

A vajdasági magyarok számbelileg kevesebben vannak a bíróságokon és a rendőrségen, mint amekkora az arányuk a tartomány összlakosságához képest, de más területeken, az önkormányzatokban és a közigazgatásban már jobb a helyzet, közölte az újvidéki Magyar Szónak adott interjújában Korhecz Tamás. A Korhecz vezette tartományi jogalkotási és közigazgatási titkárság kimutatást készített erről. „A rendőrségen is meglehetősen kifejezett az aránytalanság, de nem akkora, mint ahogy a többség gondolta: a rendőrállományban 6 százalék körül alakul a magyarok aránya. Ez persze jóval kevesebb, mint a 14 százalék, amennyit az összlakosság számát tekintve képezünk a tartományban, de mégsem igaz az állítás, miszerint a rendőrségen nincsenek magyarok” – mondja Korhecz. Az adóhivatalokban már kisebb ez az alulreprezentáltság, a földhivatalok esetében még kisebb valamivel: a magyar hivatalnokok aránya megközelíti a 10 százalékot. Az önkormányzatokban enyhe felülreprezentáltság jellemző: a magyar nemzetiségű hivatalnokok aránya ugyanis 15 százalék körül alakul. Az újvidéki központú tartományi adminisztrációban 6,5 százalék körül van a magyarok aránya, arányaiban annyian vannak, mint ahány magyar él Újvidéken. Korhecz Tamás kormányalelnök elmondta, a magyar közösség alulképzettebb az országos átlagnál. /Kevés a vajdasági magyar a közintézményekben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

Józsa László, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke szerint jó esély van arra, hogy októbertől megkezdje működést az Újvidéki Egyetem önálló szabadkai tanítóképző kara, miután az országos nemzeti kisebbségi tanács július 12-i ülésén komoly előrelépés történt e tekintetben. Vojislav Kostunica szerb miniszterelnök elnökletével tartotta meg ülését a testület, ajánlást fogadott el, amelyben felkérte Szlobodan Vuksanovics szerbiai oktatási minisztert, hogy az MNT-vel és a bejegyzett kar ügyvezető dékánjával karöltve a lehető legrövidebb időn belül indítsa be az akkreditációs eljárást. Szabadkán jelenleg csupán az Újvidéki Egyetem zombori tanítóképző karának kihelyezett tagozata működik. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül, ami nemtetszést váltott ki Zomborban. A jelenleg hatályos felsőoktatási törvény értelmében a felsőoktatási intézményekben kötelezően folynia kell oktatásnak szerb nyelven, és emellett folyhat kisebbségi nyelveken is. /Józsa László szerint jó esély van a szabadkai tanítóképző kar beindítására. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Súlyosan bántalmaztak Újvidéken két magyar fiatalt – az újabb magyarverésről a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) helyi szervezete tájékoztatta az MTI-t. A párt szerint a „súlyos testi sérülésekkel járó magyarverés” július 23-án éjjel történt az újvidéki Bela Ladja vendéglőnél. Az éttermet elhagyó két magyar fiatalt hátulról megtámadta négy, számukra ismeretlen, szerb nyelven beszélő személy. A VMSZ szerint csak azért támadták meg őket, mert magyarul beszéltek. Az egyik magyar fiatal eszméletét vesztette, a másiknak pedig súlyos testi sérüléseket okoztak, az illető állkapocstöréssel az újvidéki kórházba került. A támadást jelentették a rendőrségen, a hatóságok elvégezték a helyszínelést. A VMSZ újvidéki szervezete követeli a tettesek mielőbbi felkutatását és méltó megbüntetésüket, mert „csak így lehet megállítani a magyarok elleni támadásokat, amelyek az utóbbi hónapokban mind gyakoribbak lettek”. Bunyik Zoltán vajdasági oktatási miniszter, a VMSZ újvidéki szervezetének elnöke úgy tudja, hogy a tetteseket egyelőre nem fogták el, legalábbis a rendőrség nem adott erről tájékoztatást. Másfél hónap leforgása alatt ez a harmadik olyan eset a Vajdaságban, amelynek a kárvallottak magyar nemzetisége volt vagy lehetett az oka. /Újabb magyarverésről adott hírt a VMSZ. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Temesváron a városnapok főrendezvénye augusztus 3-a, ekkor van Temesvár ünnepe. A dátum a város 1919-es román kézre kerülésének az évfordulója, tehát inkább a többségi lakosokat hatja meg. Jellemző a “bánsági toleranciára”, hogy a kilencnapos fesztiválsorozat idején egyetlen rendezvény sem szól kimondottan a kisebbségeknek vagy kisebbségekről: magyarokról, németekről, szerbekről, bolgárokról stb. – Augusztus 3-án aláírják a Temesvár és Újvidék közötti testvérvárosi szerződést. /P. L. Zs.: Testvérkapcsolat Újvidékkel. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./

Temesváron a Jecza Ház előtti szoborpark Popovics Lőrinc szegedi szobrászművész alkotásával gazdagodik. A felfedezés erejével hatott a szegedi művészekre a rendszerváltás után a temesvári képzőművészek első csoportos kiállítása Szegeden. Azóta állandósult a kiállításcsere, sőt háromirányúvá vált az újvidéki képzőművészek bekapcsolásával. Popovics Lőrinc kedvenc anyagából, a kőből készíti alkotását. /(Szekernyés): Gazdagodik a szoborpark. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

Tartalmatlannak nevezte Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határon túli magyaroknak tett három javaslatát az újvidéki Magyar Szóban közölt nyilatkozatában. A politikus szerint „szemfény-vesztés, sőt cinizmus” a szocialisták részéről a határon túliakért viselt felelősség alkotmányba foglalása. A határon túli magyarok ügyeivel mind a külügyi, mind az emberjogi bizottság foglalkozik, ezért nincs égető szükség új bizottságra. Sokkal nagyobb szükség lenne olyan fórumok működtetésére, amelyeken „a határon túliakkal együtt és az egyenjogúság jegyében tárgyaljuk meg a közös ügyeket” – vélekedett. A speciális magyar személyi igazolvánnyal kapcsolatosan a fideszes politikus szerint „Gyurcsány Ferenc feltalálta a spanyolviaszt”, hiszen ez már megvolt – ez a státustörvény és a magyar igazolvány. A fideszes politikus szerint a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívásának halogatásával a miniszterelnök megsérti a MÁÉRT alapszabályát. /Németh tartalom nélkülieknek tekinti Gyurcsány- javaslatokat. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

Újabb három magyarellenes incidensről számolt be szeptember 20-án az újvidéki Magyar Szó. Ismeretlenek lemázolták Magyarittabé kétnyelvű helynévtáblájának magyar feliratát. Korábban egy szabadkai szakközépiskola udvarán két szerb fiú minden ok nélkül megpofozott három magyar fiút. A rendőrségen a szerb fiú nem titkolta, hogy azért verte meg a magyar diákokat, mert magyarok. Emellett ismeretlenek bezúzták az említett iskola egyik alagsori tantermének ablakát, miközben a bennlevők magyar felmenőit szidták. /Újabb incidensek a Vajdaságban. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./

A múlt hét végén tartották Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek III. fórumát. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a milosevicsi korszak keményebben törekedett mind az asszimilációra, mind arra, hogy megfélemlítések útján távozásra bírja a délvidéki magyarságot. Ugyanis Milosevics hátsó szándéka egy lakosságcsere volt a horvát-szerb relációban, és ehhez kellett tulajdonképpen neki a terület, ahová beköltözteti a horvátországi és a boszniai szerbeket. Így történhetett meg az, hogy pszichikai nyomással vagy akár fizikai fenyítéssel rábírja a magyarokat a távozásra. Bilincsbe verve vitték el a magyar fiatalokat a harctérre, a szerb-horvát háborúba, ahol semmi keresnivalójuk nem volt a magyar katonaköteles fiataloknak. Erőszakkal kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek a háborúban, holott tudták, hogy testvérháborúvá alakulhat. Ugyanis a horvát hadseregben is szolgáltak magyarok, így magyar küzdött volna a magyar ellen. Ezt sok fiatal nem vállalta, elmenekültek, megszöktek, elköltöztek Magyarországra, és természetesen, ha tehették, a szülők is követték őket, hogy Magyarországon egyesítsék újra a családot. Ez a délvidéki magyarságnak kb. 50-60 ezres lélekszám elvesztését jelentette. 2003 vége felé kezdődött egy újabb incidenssorozat-áradat. A szerb vezetésnek nem tetszik az atrocitás megfogalmazás. A délvidéki magyarság helyzete nem volt rózsás a titói korszakban, de látszólag jobban élt az anyagi körülményeket tekintve, most viszont az anyagi ellehetetlenítést is szorgalmazza az aktuális hatalom, és a fizikai-pszichikai atrocitások tolerálásával nehezíti a délvidéki magyarság helyzetét. A Vajdaságba újonnan beköltözött menekültáradat, és a szélsőjobb politikai szervezet tagjai generálják ezeket a problémákat. Vajdaságban az újvidéki úgynevezett kulturális fellegvár elvesztette jelentőségét, ugyanis a magyarság száma nagymértékben csökkent, ezért ez áthelyeződött Szabadkára, de nemcsak oda, hanem akár Zentára is. És az normális, hogy a lap ott készüljön, ahol a lakosság zöme él, nem pedig egy újvidéki szórványban. A Vajdasági Magyar Szövetség többszörösen anyagilag is tett a lap megmentéséért az elmúlt időszakban, most is ezt kívánja megfelelő módon rendezni: anyagi alapokban stabil helyzetet kialakítani, de nem befolyásolni a szerkesztéspolitikát. Én mindig azt mondom, a lap csak azt írja meg, amit tesz a Vajdasági Magyar Szövetség és úgy írja meg, ahogy azt tesszük. Ha jó, akkor jót, ha nem jó, akkor kritizáljon minket, mert ha nincs, aki kritizáljon, akkor téves útra sodródhatunk. Én a kemény kritikától sem rettentem meg soha, ha az jószándékú volt. De ha valaki akadékoskodik, vagy mondvacsinált problémákat gerjeszt, arra már külön oda kell figyelni. Egyszóval, nem áthelyezni kívánjuk a Magyar Szót Szabadkára, hanem átalakítani a szerkesztőséget, lényegesen lecsökkenteni a létszámot, mert a Magyar Szóban annyi az újságíró, mint a New York Timesnál, csak a két újság közötti különbség óriási. /Mózes Edith: A népek nem utálják egymást. Az ellehetetlenítés változatai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

A szerbiai legfelsőbb bíróság megerősítette az ítéletet azon öt temerini magyar fiatal ellen, akik tavaly összevertek és megaláztak egy szerb férfit. A 37 éves áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett, többször megműtötték. Az újvidéki kerületi bíróság elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt és súlyos, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a tetteseket. A vajdasági magyar közvéleményben hatalmas felháborodást váltott ki a példátlanul szigorú elsőfokú ítélet. Délvidéki magyar pártok és közéleti személyiségek elfogultsággal vádolták a bíróságot, mondván: háborús bűnösök ellen is enyhébb ítéletet hoznak. /Megerősített ítélet. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

Vajdaságban több településen megemlékeztek a hét végén a titói katonai hatalom által 1944-45-ben elkövetett tömegmészárlások magyar áldozatairól. Újvidéken, a Futaki úti temetőben elhelyezett Turul emlékműnél emlékeztek az 1944-es megtorlások áldozataira vajdasági magyar pártok képviselőinek jelenlétébe. A második világháború egyik legkegyetlenebb mészárlásának színhelyén, a Temerin melletti Csurogon az idén is a település szeméttelepén található vesztőhelyen volt a megemlékezés. A vasárnapi gyászrendezvény főszervezője, Teleki Júlia közölte az MTI-vel, hogy az idén már harmadszor fordult azzal a kéréssel a helyi hatóságokhoz, hogy engedélyezzék az emléktábla felállítását az áldozatoknak, s kifejezték hajlandóságukat arra is, hogy meg is veszik a dögtemető felett lévő „senki földjét”, de nem kaptak rá választ. /A Vajdaságban megemlékeztek az 1944-45-ös vérengzések áldozatairól. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 1./

A tervekhez képest csökkentett műsorral kezdődik november 9-én a határon túli színházak budapesti vendégjáték-sorozata – tájékoztatott Goldschmied József programigazgató, hozzátéve: az Égtájak Iroda szervezésében hét éve sikeresen működő Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek program állandó létbizonytalansággal küzd. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, művészeti szaktanácsadó közlése szerint a mostani vendégjátékok sorát november 9-én a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Csehov Lakodalom című műve alapján színre vitt „örömszínháza” nyitja. Másnap a Béres László társulatigazgató rendezte, Scapin furfangjai című Molière-komédiát játsszák, amelyben kolozsvári és sepsiszentgyörgyi vendégművészek is szerepelnek. Az Újvidéki Színház november 20-án a kolozsvári Tompa Gábor által rendezett, Médeia-körök című Euripidész-feldolgozást mutatja be. A temesvári Csiky Gergely Színház zárja az őszi évadot november 29-én, Szép Ernő Lila ákác című művével, Verebes István rendezésében, illetve Christian Grabbe másnap bemutatott, 1829-es művével, a Don Juan és Faust című darabbal, amelyet Alexander Hausvater romániai származású, Kanadában élő rendező állított színpadra. /Guther M. Ilona: Létbizonytalansággal küszködik a rendezvény. Határon túli színházak – Vendégségben Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Tiltakozott a november 15.-i parlamenti ülésen a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az ellen, hogy neonácikkal igyekeznek egy kalap alá venni a radikális képviselők a vajdasági magyar háborús veteránokat. Az elmúlt napokban szerbiai és vajdasági pártok, politikusok és civil szervezetek élesen bírálták a Szabadkán november 12-én, szombaton megtartott honvédtalálkozót. A parlamentben egy november 9-i neonáci incidenssel kötötték össze az eseményt. A bírálók párhuzamot vonnak a honvédtalálkozó és a múlt szerdán Újvidéken történt neonáci rendbontás között, gyakorta mindkét eseményre a „fasiszta” és „nacionalista” jelzőt használják – és erélyesen követelik az újfasiszta rendezvények és szervezetek betiltását. „A honvédtalálkozó politikai kérdés, a neonáci incidens pedig biztonsági kérdés – utóbbi esetben rendőri hatékonyságot várt el a VMSZ, és ez meg is történt” – részletezte Egeresi Sándor képviselő. Közel hetven vajdasági magyar háborús veterán részvételével tartották meg Szabadkán a második délvidéki honvédtalálkozót, amelyen a VMSZ vezetői is képviseltették magukat – akik a tavalyi, első alkalommal rendezett szabadkai honvédtalálkozón még maguk is elhatárolódtak a rendezvénytől. /Gergely Edit: VMSZ: a honvédek nem vajdasági fasiszták! = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 16./

Emléktáblát helyeztek el Tabakovits Milan és neves családja aradi lakóházára. Arad mai arculatának kialakításában elévülhetetlen érdemeket szerzett Tabakovits Milan építész (1860–1946), akit pár évvel fiatalabb kollégájával, Szántay Lajossal az aradi szecesszió atyjának tekinthetünk. Tabakovits Milan – illetve Emil, ahogy a maga korában nevezték – Aradon született. Budapesten okleveles építészmérnöki képesítést szerzett. Külföldi tanulmányút után hazajött, Aradon sikerrel megpályázta a római katolikus minorita templom építését, abbahagyta a tanítást, és a továbbiakban csak építészi munkájának élt. Az 1906-ban felszentelt minorita templom és a rendház tekinthető aradi pályája csúcsának. Egymás után kapta a megrendeléseket. A gyermekkórház főépületét és több szecessziós épületet tervezett. Tekintélyes életművét alig tíz éve alatt hozta létre. Trianon után a Délvidékre telepedett, ott is tervezett épületeket, Újvidéken halt meg 1946-ban. /Puskel Péter: Tabakovits és az aradi szecesszió. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Saját nemzeti zászlaja van december 23-tól a délvidéki magyarságnak: a lobogó abban különbözik Magyarország állami lobogójától, hogy közepén Magyarország címere van. A szerbiai köztársasági kisebbségi tanács Vojislav Kostunica szerbiai miniszterelnök elnökletével december 23-án ülésezett, és hivatalosan jóváhagyta a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről és ünnepeiről szóló határozatot, amelyet szeptember 23-i ülésén fogadott el a Magyar Nemzeti Tanács (MNT). Józsa László az MNT ülése után az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a kisebbségügyi törvény értelmében minden szerbiai nemzeti közösségnek lehet saját nemzeti szimbóluma, de azzal a megkötéssel, hogy nem lehet azonos az anyaország jelképével. Józsa szerint az MNT maradéktalanul betartva a törvényt, „jogi huncutsághoz” folyamodott, és úgy határozott, hogy a délvidéki magyarság nemzeti zászlaja mindenben egyezzen meg a magyarországi trikolorral, de közepén legyen Magyarország címere. Az Újvidéki Egyetem tanulmányi és tudományos tanácsa olyan eljárást indított el, amely révén az egyetem befogadja kebelébe a majdani szabadkai magyar tanítóképzőt anélkül, hogy a kar jogi személy lenne. Józsa szerint a következő tanévtől működni fog a szabadkai tanítóképző. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára és Kasza József, a VMSZ elnöke által december elején aláírt memorandumban a magyar kormány vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a szabadkai tanítóképző kar, illetve majdan a szabadkai multikulturális tudományegyetem létrehozásához. /Saját nemzeti szimbóluma van a délvidéki magyarságnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

Kilencedik alkalommal jelent meg a szabadkai Hét Nap /főszerkesztő: Dudás Károly/ hetilap kiadásában a Vajdasági Magyar Kalendárium. Magyarságtudatot erősítő összeállításai miatt ismerteti az évkönyvet a lap. Körképet fest a délvidéki magyarságról, megmaradásukért folytatott küzdelemről. A kalendárium szerkesztői lelket vernek a csüggedőkbe, a magyarverésekkel megfélemlített fiatalokba. Szabadkai kezdeményezés volt a Kárpát-medencei legitim magyar szervezetek összefogására a december 5-i sikertelen népszavazás után előállt helyzet rendezésére. Ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, a Mini-MÁÉRT, mely Szabadka után Bécsben és Marosvásárhelyen tárgyalta a magyar nemzet sorskérdéseket. A Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács határozatot hozott a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről, nemzeti ünnepeiről és emléknapjairól. A döntés értelmében a vajdasági magyarság nemzeti jelképe három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll. A jelkép közepén egy hegyes talpú hasított pajzs található, melynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második, vörös mezejében a zöld hármashalomnak arany koronás, kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar Szent Korona nyugszik. A vajdasági magyarság nemzeti ünnepei: március 15., augusztus 20. és október 23. A vajdasági magyarság emléknapjai: október 6. és november 1. A vajdasági magyarság jeles napjai: a magyar kultúra napja (január 22.); az anyanyelvi világnap (február 21.); a magyar sajtó napja (március 15.); a vajdasági magyar könyv és olvasás napja (március 29.); a magyar költészet napja (április 11.); a táncművészet világnapja (április 29.); az Európa-nap (május 9.); a vajdasági magyar irodalom napja (július 27.); a magyar dráma napja (szeptember 21.); a vajdasági magyar mozgókép napja (október 13.); a délvidéki magyar színjátszás napja (október 29.); a magyar tudomány napja (november 3.); a magyar közoktatás napja (november 22.); a kisebbségek világnapja (december 18.). Erősen ritkulnak soraik, lassanként elfogy a déli végeken a magyarság. Újvidéki statisztika olvasható a kalendáriumban. 1910-ben 13 343 magyar lakosa volt Újvidéknek (az össznépesség 39,7 százaléka), 1941-ben 31 130 (50,4%), 2002-ben viszont már csak 12 468 (5,3%). Ez idő alatt a szerbek létszáma 11 594-ről (34,5%) 176 817-re (75,2%) gyarapodott, a németeké pedig 5918-ról (17,6%) 366-ra (0,1%) apadt. (Más nemzetiségűek jelenleg a város lakosságának 19,4 százalékát teszik ki.) Újvidék esete nem egyedi, a nemrégiben még magyar többségű Szabadka Marosvásárhely sorsára jutott, csak a magyar választók fegyelmezettségének és a horvátok támogatásának köszönhetően van magyar polgármestere. Idén 60 éves a Hét Nap hetilap. /Borbély László: Körkép a délvidéki magyarságról. Vajdasági Magyar Kalendárium – 2006. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 6./

„Vízumba zárt szabadság” című, kritikai hangvételű írásában értekezett a nemzeti vízum bevezetéséről és Magyarország nemzetpolitikájáról a Magyar Szó újvidéki napilap január 13-i számában Talpai Lóránt. Azt firtatta, hogy mit kellett egyáltalán kidolgozni a nemzeti vízumon, hiszen az okmány megszerzésének feltételei megegyeznek a magyarországi tartózkodási engedély kritériumaival. Néhány család kapcsolattartásától és a diákok zökkenőmentes utazásától eltekintve tartalmilag nem előnyös, ezért totális az érdektelenség iránta. „A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormány szándékosan nézi a határon túlra szakadtakat inkompetensnek a saját státusuk és helyzetük megítélésében, amikor egy olyan dokumentumot akar bevezetni, amely ugyanolyan nehezen szerezhető meg, mint a legális magyarországi tartózkodási engedély, és még munkát sem lehet vállalni vele, a szabad utazásról, határátlépésekről nem is beszélve” – írta Talpai. Talpai szerint Magyarország „olyan mértékben van még mindig az egyenlőség szlogen mellett, hogy kimondja: lényegtelen a származás, nyelvismeret, közös történelem, közös kultúra és lényegtelen Európa is, mint közös hagyaték”. A szerző szerint „még fájóbb, hogy eltelt egy újabb, nemzetstratégiai szempontból elpocsékolt év, amelyet az anyaország az újév után is hasonló hozzáállással folytat, mint eddig, mivel öt évre előre megoldottnak tekinti a határon túli magyarság ügyét, amikor a schengeni rendszer be sincsen vezetve”. /A nemzeti vízum újvidéki kritikája. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke elvárja, hogy a határon túli magyarság ügye ne legyen a magyarországi választási kampány része, ugyanakkor azt tanácsolja a határon túli magyaroknak is, hogy ebben az időszakban legyenek mértéktartóak, és ne nyilvánítsanak elkötelező véleményt „sem az egyik, sem a másik irányba”, nyilatkozta az újvidéki Magyar Szó című napilap január 23-i számában. Komlós azt szeretné, hogy ne kelljen a határon túliaknak mindig ahhoz igazodni, hogy jobboldali vagy baloldali kormány lesz-e Magyarországon. A HTMH elnöke nem ismer egy olyan magyarországi politikai erőt sem, amely „leírná” a határon túli magyarságot. Komlós Attila szerint a HTMH-nak oda kell koncentrálnia erejét, energiáját, figyelmét és az anyagiakat, ahol nagyobb a gond, ez pedig a Vajdaság és Kárpátalja. A HTMH elnöke bízik abban, hogy választások eredményétől függetlenül még az idén összehívják a Magyar Állandó Értekezletet. /Komlós Attila politikai mértéktartásra int. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Az Újvidéki Egyetem tanácsa döntést hozott az intézmény keretein belül működő szabadkai magyar tanítóképző kar megalakításáról, a tanítás az ősszel kezdődő tanévtől indulhat meg. A zombori magyar tanítóképző kar nevet változtat, pedagógiai kar lesz, a kar kihelyezett szabadkai tagozata pedig az egyetemen belül önállóan működő magyar nyelvű tanítóképző karrá növi ki magát. A szabadkai tanítóképző átveszi a zombori felsőoktatási intézmény tanárait, munkatársai és személyzetét, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a szabadkai kihelyezett tagozaton tanultak. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) évekkel ezelőtt kezdeményezte az önálló szabadkai tanítóképző kar – az első vajdasági magyar felsőoktatási intézmény – létrehozását az Újvidéki Egyetemen belül. A vajdasági parlament még 2004 tavaszán elfogadta az oktatási intézmény alapító okiratát, megtörtént a kar bírósági bejegyzése, és kinevezték a kar megbízott dékánját, Jeges Zoltánt. Részben a hatályos előírások félreértelmezése, részben a belgrádi vezetők ellenkezése miatt eddig nem sikerült beindítani a tanintézetet. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára és Kasza József, a VMSZ elnöke által tavaly decemberben aláírt memorandumban a magyar kormány vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a szabadkai magyar tanítóképző kar – illetve a majdani szabadkai multikulturális tudományegyetem – létrehozásához. /Magyar tanítóképző lesz Szabadkán. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) tiltakozott amiatt, hogy a szerbiai igazságszolgáltatás etnikai alapon kettős mércét alkalmaz, amikor magyar és szerb nemzetiségű bűnelkövetők felett ítélkezik. Tavaly júniusban Temerinben öt magyar fiatalember súlyosan és kegyetlenül bántalmazott egy szerb férfit, amiért a vádlottak összesen 61 év börtönbüntetést kaptak. A másik eset 2004 szeptemberében történt: Újvidéken hat szerb nemzetiségű fiatalember elrabolt egy magyar fiatalembert, akit súlyosan és kegyetlenül bántalmaztak, vasrúddal vertek. Az áldozatot a Duna-partjára hurcolták, meztelenre vetkőztették, levizelték, a Dunába kényszerítették, egy csónakból fojtogatták. A vérző, mezítelen fiatalembert ezután magára hagyták. Az újvidéki bíróság pénteken zsarolás, emberrablás és engedély nélküli fegyvertartás bűncselekménye miatt első fokon összesen 14 év börtönre ítélte a szerb nemzetiségű bűnelkövetőket. A magyar fiatalok letartóztatás alatt voltak gyakorlatilag a bűntény elkövetése óta egészen addig, amíg a jogerős ítélet után a börtönbe vonultak, míg az újvidéki szerb fiatalok szabadlábon védekeztek, és az első fokú, „kirívóan enyhe ítélet csak most született meg”. /Etnikai alapú kettős mérce a szerb igazságügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./

A temesvári önkormányzat Szász Enikő színésznőt nevezte ki a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatójává. A leendő színidirektor elképzeléseiről nyilatkozott. Elődje, Demeter András hatalmas érdeme, hogy tizenkét évvel ezelőtt kiemelte a megszűnés határára jutott színházat az anonim állapotból, és nemzetközi hírű színházi műhellyé próbálta alakítani. Ezt a gyakorlatot ő is folytatja, de kínálat és repertoár kialakításánál nem vonatkoztathatnak el attól a publikumtól, amelynek játszanak. Kezdeményezi egy szövetség létrehozását a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégió három nagyvárosában, Temesváron, Szegeden és Újvidéken működő színházak között, mely azt célozná, hogy helyi költségvetési, illetve európai uniós forrásokat felhasználva állandó évadot szervezzenek egymás székhelyén. A testvérvárosi színházak vezetői szándéknyilatkozatukkal támogatták ezt. Szász Enikő úgy tervezi, hogy csak meghatározott időre vagy projektekre szóló szerződéseket köt a színészekkel. A magyar közönség színháztól való távolmaradásának egyik fő oka a színpad és színházterem jelenlegi állapota. Omlik a fal, beázás is van. – Szász Enikő tervezi a bábtagozat indítását, bábszínészek toborzását, a színészek lakásgondjainak megoldását és tánctagozat létrehozása is. Nagyszabású vándorfesztivált is elindíthatnának Temesvárról, a testvérvárosokban működő színházi intézmények bevonásával. /Pataki Zoltán: Eurorégió lesz a Csikyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Március 8-án ünnepélyes keretek között aláírták az Újvidéki Egyetemen a szabadkai magyar nyelvű Tanítóképző Kar megalapításáról szóló szerződést. Az Újvidéki Egyetem kebelében működő szabadkai tanítóképző lesz az első vajdasági magyar autonóm felsőoktatási intézmény. A kar átveszi a zombori Tanítóképző Kar tíz tanárát, taneszközeit, illetve azokat a diákokat, akik eddig a zombori tanintézet szabadkai kihelyezett tagozatán tanultak magyarul. A szabadkai oktatási intézmény az október 1-jétől kezdődő tanévtől vesz fel diákokat, harminc hallgató iratkozhat be, közülük húszan az állam, tízen saját költségükön tanulhatnak. A magyar kormány tavaly decemberben memorandumban vállalta, hogy szakmailag és anyagilag is hozzájárul a Tanítóképző Kar létrehozásához. /Aláírták a szabadkai magyar tanítóképző megalakításáról szóló szerződést. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./

Március 22-én beiktatták tisztségébe Szász Enikőt, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház új direktorát. Szerinte a temesvári magyar színháznak egyrészt professzionális alkotóműhelyként kell működnie, másrészt a helyi magyar közösség számára bővítenék kulturális szolgáltatásaikat: képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, közösségi találkozók megszervezésével. Szász hangsúlyozta: várja nem csupán a magyar, de a román vagy más anyanyelvű közönséget is, ugyanakkor a Csiky Gergely Színház legsikerültebb előadásait el szeretné vinni Temes megye nagyobb városaiba, továbbá Szegedre és Újvidékre is. Szász Enikő szeretné, ha a székelyudvarhelyi Szabó K. István – aki megóvta a direktori versenyvizsga eredményét, és jelenleg Magyarországon rendez – megmaradna a társulat főrendezőjének. /Pataki Zoltán: Beiktatták Szász Enikőt. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Válságos helyzet alakult ki a dunai árvíz miatt Dolj megyében, ahol eddig már több mint hatezer embert kellett kitelepíteni, s félő, hogy a víz hatalmas területeket áraszthat el. Konstanca, Braila, Galac és Tulcea megyékben egész város- és falurészeket öntött el a gátakon átszivárgó víz. Erdélyben elsősorban Beszterce-Naszód megyét érintették a nagy esőzések. A jelenlegi árvízi helyzetről és áradásokkal szembeni közös fellépésről tárgyalt április 19-én Újvidéken a magyar, román és szerbia-montenegrói külügyminiszter. Somogyi Ferenc, Mihai-Razvan Ungureanu és Vuk Draskovics megállapodott arról, hogy a három ország az eddigieknél is szervezettebben és hatékonyabban fog együttműködni a természeti katasztrófák kezelésében. /Vészhelyzet Dolj megyében és a Duna alsó folyásánál. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 20./

A Harag György Emléknapok tíznapos rendezvénye zsúfolt, tájékoztatott Tompa Gábor kolozsvári színházigazgató. Május 4. és 13. között tizenegy előadást tekinthet meg a közönség. A kolozsvári társulat előadásai mellett (Az elveszett levél, Tanítványok, Oidipusz király, Woyzeck) itt lesz a bukaresti Odeon Színház Dorian Gray arcképével, az Újvidéki Színház két előadással, Euripidész nyomán a Médeia-körökkel és a Pogánytánccal. Becket Godot-ra várva című darabját a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház előadásában is meg lehet tekinteni. Vetítések is lesznek, Harag György három legendás rendezését idézik fel majd a felvételek. Könyvbemutatók, beszélgetések, kiállítások szerepelnek még az emléknapok műsorában. /Debreczeni Hajnal: Maraton két Godot-val. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

„Az élet gyorsabban változott, mint a kormányzatok kisebbségszemlélete. Ennek következtében a magyar társadalom kizárólag a határon túli kisebbségi pártokban találta meg partnereit. Nem született gazdag és autonóm, plurális kapcsolati intézményrendszer. A magyar társadalom és a kisebbségi közösségek jelenleg is szűk pártcsatornán kommunikálnak, amelynek csúcsa a Máért. Ez szükségszerűen eltorzítja a kapcsolatokat.” – írta az újvidéki Végel László. Miközben az anyaországban a kormányzati hatalom váltakozott, „a kisebbségi közösség legszűkebb elitjének összetétele változatlan maradt, szinte feudális arculatot vett fel”. A pozsonyi Grendel Lajos megjegyezte, hogy a kisebbségi polgárnak tele van a hócipője a romantikus nemzeti jelszavakkal. Végel szerint a „kisebbségi közösségek mind zártabbak”. A kisebbségi szakemberek és értelmiségiek elvándorolnak az anyaországba vagy a Nyugatra. „Nem csoda, hiszen a kisebbségben egy népi táncos nagyobb figyelmet érdemel, mint egy informatikus.” – írta Végel, „maradnak a romantikus nemzeti retorikát ismételgető főfoglalkozású magyarok.” „Félő tehát, hogy Magyarország körül kialakul egy maradi kisebbségi gyűrű, a nemzeti skanzenek láncolata”. /Végel László: Lemaradni vagy megmaradni (Megjelent a Magyar Hírlapban) = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 9./

Az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásával vendégszerepelt Kolozsváron május 9-én, ezután avatták a kolozsvári Állami Magyar Színházban az örökös tagokat. Öten részesültek a megtisztelő díjban: négy színész – Borbáth Júlia, Boér Ferenc, Mihály Pál és Török Katalin – és a színház egykori irodalmi titkára, később igazgatója, dr. Kötő József. A kitüntetéseket a teátrum két legfiatalabb színésznője, Györgyjakab Enikő és Skovrán Tünde nyújtotta át. A díjak átadása előtt szó esett a kitüntetettek pályájáról, néhány gondolat és – a kifeszített vetítővászon segítségével – kép erejéig felelevenítették a művészek legfontosabb szerepeit. Kötő József pályájának mintegy harminc éve kapcsolódik a színházhoz irodalmi titkárként, dramaturgként, illetve igazgatóként. Kötő kifejtette: az idei Harag-napokon elfoglaltsága miatt csupán két alkalommal tudott részt venni a rendezvényen. /Köllő Katalin: Örökös Tagok avatása. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 11./

Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartotta jubileumi ülését május 10-én az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága abból az alkalomból, hogy tíz éve kezdte meg működését. Az ülésen részt vett dr. Fazakas József professzor, a sepsiszentgyörgyi üzleti tanszék vezetője is. Az anyaországgal szomszédos államok magyar egyetemeinek képviselői Erdélyből, Újvidékről, Felvidékről, Szlovéniából, Horvátországból, Kárpátaljából, valamint a nyugati magyarság egyetemi képviselői Ausztriából, Belgiumból és Kanadából beszámoltak eredményeikről, melyek nem valósulhattak volna meg a MTA határon túli programjai: a Domus, Arany János, Bolyai, valamint a Szülőföldprogram segítsége nélkül. A MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter akadémikus kiemelte, hogy az Akadémiának több mint ezer köztestületi tagja van a Kárpát-medencéből és a világ minden tájáról. Közülük hárman a sepsiszentgyörgyi egyetemi tagozat oktatói. A tudományos ülésen akadémiai ezüstérmet vehetett át Berényi Dénes, aki tíz éven át vezette a Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságot, helyét szeptemberben Görömbei András irodalomtörténész veszi át. A rendezvényen Arany János-életműdíjban részesült Egyed Ákos erdélyi professzor. Bíró A. Zoltán csíkszeredai szociológus Arany János-díjat, Balázs Imre József erdélyi irodalomtörténész és kritikus Arany János Fiatal Kutatói Díjat kapott. A tudományos ülésen ismertették a Beregszászon működő II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola jogi és anyagi helyzetét. A főiskola az egyetlen államilag elismert, akkreditált ukrajnai magyar felsőfokú iskola, 562 hallgatója van. Tanárokat, tanítókat, óvodai pedagógusokat, valamint kertészmérnököket és közgazdászokat képez. Az alaptevékenységen kívül fejlesztést, tudományos kutatást és szaktanácsadást végeznek. Az intézmény a fenntartáshoz szükséges anyagi támogatást az anyaországi oktatási minisztériumtól kapja, amit pályázati úton egészít ki. Teljes infrastruktúrával működik, amit a beregszászi ukrán helyhatóság bocsátott a rendelkezésére, bentlakásokkal, menzával, kulturális és sporttevékenységekhez szükséges helyiségekkel, pályákkal. Ez a felsőfokú tanintézmény, a sepsiszentgyörgyi tagozathoz hasonlóan, a bolognai folyamat keretében most alakul át egyetemmé. Fazakas professzor elmondta, ha sikerül a beiskolázási tervet teljesíteniük, majdnem 1500 hallgató kezdi meg az új egyetemi tanévet Sepsiszentgyörgyön. Az intézmény infrastrukturális gondjai még megoldatlanok. Czompó János: Szűkölködik a sepsiszentgyörgyi egyetem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 13./