Kovács András karnagy vezetésével a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus kórusa vajdasági turnén járt. Az év elején Kasza József, Szabadka volt polgármestere Vásárhelyen járt. Részt vett a vártemplomi istentiszteleten, meghallgatta a kórust. Hazatérve konzultált a szabadkai reformátusokkal, s nemsokára érkezett is a meghívólevél Réti Kata aláírásával, aki erdélyi származású szabadkai lelkész. A kórus Szabadkára érkezett, délután egy távoli szórványgyülekezethez látogattak a Vajdaság peremén lévő faluba, Maradékra. A kis lélekszámú gyülekezet nagy szeretettel várta őket. A lelkészcsalád, Gyenge Károly és Tilda bemutatta a református közösséget, és elárulták, hogy a kolozsvári teológián ismerték meg egymást. Másnap az aracsi pusztatemplomhoz vitték el őket vendéglátók. A puszta közepén pompázik a romos állapotában is lenyűgöző, közel ezeréves Árpád-kori templom. A közeli Torontáltorda település iskolásai gyermekei mutattak műsort a műemlékről, Vajna János tanár előadását követően, akinek köszönhetően az utóbbi években megkezdték a romos templom konzerválását, őrzését. Voltak Magyarittabén, ott is felléptek. Palics volt a következő állomás, a Szabadka szomszédságában levő fürdőhely, ahol Ricz Péter történész szabadkai főmuzeológus kalauzolta őket. Innen Bácsfeketehegyre utaztak. A művelődési otthonban Pál Károly polgármester ismertette a helység történetét, majd Bordás Győző, az újvidéki Forum Kiadó igazgatója mutatta be Vajdaság irodalmi életét. A református templomban Csete-Szemesi István püspök köszöntötte őket. Bajsán az evangélikus templomban énekeltek, ahol Dolinszky Árpád szuperintendáns fogadta őket. /b.d.: Közös sors, közös hit…. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./

Zsúfolásig telt a Tordai Városi Színház nagyterme március 25-én, vasárnap a Tordai Kulturális Kisebbségi Napon. A szervezők: a Petőfi Társaság és a tordai RMDSZ. A műsor a tordai kisiskolások és óvodások Vitéz Ferkő című mesejátékával kezdődött. Idén először magyarországi és vajdasági testvértelepülések is képviseltették magukat. A vajdasági Torontáltorda népi zenekara után a 135 éves múlttal rendelkező Tordai Magyar Dalkör, majd a hódmezővásárhelyi Árendás Táncegyüttes lépett fel. A tordai és kolozsvári diákokból álló ifjúsági zenekar mellett bemutatkozott Tordaszentmihály néptánccsoportja is. /Ladányi Emese Kinga: Torda. Aranyosvidéki közösségi est a magyar kultúra ünnepén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./

Szűknek bizonyult az ótordai református templom a Jósika Miklós Elméleti Líceum tanévkezdő ünnepségén. György Ferenc római katolikus plébános beszédében az iskola létesítéséért vívott harc s a hit erejére összpontosított, felszólalt Nagy Albert tordai református lelkész és Józsa Lajos unitárius lelkész is. „Erdély, a magyar nemzet évszázadokra visszamenően is köszönettel tartozik Tordának, mivel itt mondták ki először a tolerancia, a vallásszabadság parancsát. Ma én is azért jöttem ide, hogy köszönetet mondjak azért a példáért, amelyet Torda szolgáltatott. De nem csak Tordának, a történelmi magyar egyházaknak tartozunk köszönettel, hanem Kiss László unitárius lelkésznek is, aki életét adta a Jósika-líceumért. A rendszerváltást követően – egyes városokban viszonylag hamar, máshol pedig megküzdöttünk azért, hogy önálló iskolánk legyen: idén Tordán indítunk önálló magyar iskolát. Ez az iskola a legjobbat adja majd a magyarságnak, Tordának, s kívánom, hogy az új magyar iskola valóban beteljesítse hivatását” – fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A tordai Petőfi Társaság Vásárhelyi Géza nevét viselő, s 6405 címet tartalmazó könyvtárát a Jósika-líceumnak adományozta. Jelenleg a Jósika-líceum diákjai négy épületben tanulnak. A testvérvárosok is segítették anyagilag a Jósika-líceumot. Kiskunfélegyháza önkormányzata 3000 eurót küldött, Hódmezővásárhely önkormányzata pedig az informatikai laboratórium felszerelésének finanszírozását vállalta. Az 1200 lelkes Bihartorda és a vajdasági, 1800 lelket számláló Torontáltorda is jelezte: lehetőségeikhez mérten ők is támogatják az új iskolát. /N. -H. D. : Magyar iskola létesült... = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

A Vajdaság keleti részén, a közép- bánáti magyarlakta települések egy részén gondok vannak az iskolák első osztályainak megnyitásával – derült ki az újvidéki Magyar Szó június 11-i összeállításából. Ennek oka egyrészt az, hogy évről évre kevesebb az iskoláskorú gyermek, másrészt, hogy a magyar szülők egy része is szerb osztályba íratja gyerekét. Ez utóbbi miatt került veszélybe az udvarnoki (Banatski Dvor) és a nezsényi (Neuzina) magyar osztatlan tagozatok – különböző korú gyermekekből összevont osztályok – fennmaradása. A vidék legnagyobb magyar többségű településén, Muzslyán egyelőre sikerül fenntartani a magyar osztályokat. Hallai Zoltán, a Szervó Mihály Általános Iskola igazgatója őszre 43 magyar elsősre számít, kettővel többre, mint amennyi a mostani tanévben volt. A nagybecskereki (Zrenjanin) Sonja Marinkovic Általános Iskolában, ahol ebben a tanévben csak négy magyar elsős volt, ősszel 13 lesz, de közülük valószínűleg csak hármat íratnak magyar osztályba. Szentmihályon ősszel 15 gyerekkel indul a magyar első osztály, a lukácsfalvi osztatlan tagozatba pedig két elsőst írattak be. Erzsébetlakán nyolc magyar elsős lesz, ami lehetővé teszi egy második osztatlan tagozat indítását. Magyarittebén kilenc magyar elsős kezdi el az iskolát, Torontáltordán pedig tizenkettő. A tamásfalvi osztatlan tagozatba egyetlen új gyereket se írattak be a 2009–10-es tanévre. Nezsényben és Udvarnokon nem a gyerekhiány, hanem a magyar szülők hozzáállása okoz gondot. Nezsényben, ahol kétezer magyar él, ugyanis öt magyar elsős is lehetne, de a szülők egyike sem akarja gyerekét magyar osztályba küldeni. Udvarnokon a magyar osztatlan tagozatnak a most záruló tanévben két elsőse és három harmadikosa van, de a szülők már jelezték, hogy őszre egy gyereket sem szándékoznak oda íratni. /Fogynak a magyar iskolások a Vajdaságban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

Egymásra találtak a történelmi Bánság magyarjai Buziásfürdőn
Történelmi találkozóra került sor június 29-én, szombaton a buziásfürdői CARP-panzióban: a Temesi Bánság és a Szerbiai Bánság magyarlakta településeinek képviselői közös konferenciát tartottak, ahol bemutatták a határ két oldalán élő magyar közösségek helyzetét, a magyarlakta városokat és községeket, majd a résztvevők kétoldalú megbeszéléseken keresték a további együttműködési lehetőségeket.
A Marossy Zoltán kormányfelügyelő kezdeményezte magyar–magyar találkozó létrejöttét a Bánsági Közösségért Egyesület, a Temes megyei RMDSZ Önkormányzati Tanácsa, a Communitas Alapítvány, a Buziásfürdői RMDSZ és Molnár Zsolt országgyűlési képviselő támogatta.
A vajdasági vendégek nyolc településről érkeztek, míg a házigazda Temes megyeiek 12 magyarlakta települést képviseltek. Buziásfürdőt Molnár József mutatta be, a Temesi Bánság magyar közösségeinek helyzetéről Kiss Ferenc tanfelügyelő tartott előadást. A Szerbiai Bánság magyarságát Dobai János torontáltordai polgármester mutatta be a jelenlevőknek. A sok hasonlóság mellett feltűnő különbségek is vannak a határ két oldalán élő magyar közösségek között: több vajdasági magyar településen többségben vannak a magyarok, közöttük néhány olyan is van, ahol 80% feletti a magyar lakosság aránya (Hódegyháza, Magyarittabé, Torontáltorda stb). A határ innenső oldalán viszont egy-két település (Ótelek, Végvár) kivételével már mindenütt kisebbségben élnek a magyarok, közigazgatási szinten nincs már magyar többségű község a Temesi Bánságban.
A konferencia befejező részében a zsombolyai Kaba Gábor ismertette a határon átnyúló román–szerb projektek tapasztalatait, az EGTC-k (Európai Területi Társulások) létrehozásában rejlő lehetőségeket. Nagy Emil, a hódegyházi helyi közösség Tanácsának elnöke meghívta a találkozó valamennyi résztvevőjét a hódegyházi (Csóka község) Falunapra, hogy ott folytassák a Buziásfürdőn elkezdett megbeszéléseket. A romániai és szerbiai bánsági magyarok első találkozójának tapasztalatait összefoglalva, Marossy Zoltán kormányfelügyelő azt javasolta, hogy augusztus 4-én, Hódegyházán az alábbi területeken keressék az együttműködési lehetőségeket a határ két oldalán található magyarlakta települések képviselői: gazdaság, magyar nyelvű oktatás, kultúra–hagyományőrzés, az ifjúság és az idősek közötti kapcsolatfelvétel.
A találkozó végén a résztvevő települések képviselői közös Közleményt fogadtak el, amelyben a további együttműködés szükségessége mellett foglalnak állást:
„A vízumkényszer megszűnése 2010. június 12-én, valamint Szerbia EU-jelöltségének elfogadása 2012 márciusában új helyzetet teremtett régiónkban.
A Temesi Bánság és a Vajdasági Bánság magyar közösségeinek együttműködése elől nem csak elhárult az akadály, de ez a kívánatos együttműködés híd is lehet a Belgrádban, Budapesten és Bukarestben tevékenykedő államvezetők között.
A Bánságban 14 nemzetiség közösségeivel folytatott együttélés sajátos tapasztalatokkal gazdagíthatja az új Európában helyét építő magyarságot.
Ezért legalább olyan fontosnak tartjuk a velünk élő nemzetiségektől, mint a szomszédos magyarlakta régiók – Bácska, Dél-Alföld, Erdély, Partium – közösségeitől átvehető tapasztalatokat.
Mindehhez szervezett együttműködés szükséges. Ez a találkozó csak egy kezdet, a folytatás rajtunk múlik.
Buziásfürdő, 2013. június 29.
Képviselt települések: Bodófalva, Buziásfürdő, Nagycsanád, Csóka, Detta, Fejértelep, Hódegyháza, Nagykikinda, Magyarittabé, Máriafölde, Ótelek, Ötvösd, Temesság, Szapáryfalva, Temesvár, Temerin, Tiszaszentmiklós, Torontáltorda, Újszentes, Végvár és Zsombolya
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

„A tavalyi év legnagyobb megvalósítása: három új román–szerb határátkelő megnyitása!”
Temes – 2014 márciusában, az RMDSZ kormányra lépésének köszönhetően Marossy Zoltánt harmadszor nevezték ki Temes megye alprefektusi tisztségébe. A magyar alprefektusnak oroszlánrésze volt abban, hogy a kinevezése óta eltelt rövid időszakban megnyílt három állandó határátkelő a román–szerb határ Temes megyei szakaszán, és közelebb kerültek egymáshoz a határ két oldalán élő magyar közösségek. Marossy Zoltán a tavalyi év megvalósításairól és a 2015-ös esztendő kihívásairól nyilatkozott a Nyugati Jelennek.
– A prefektusi hivatalban a tevékenység attól érdekes, hogy rendkívül változatos! Olykor remélt vagy nem is remélt esélyeket kap az ember és az a közösség, amelyet képvisel, máskor hónapokig, évekig tartó munkával próbálunk egy keveset előrelépni. A tavalyi év legnagyobb megvalósítása a számomra a három állandó román–szerb határátkelő megnyitása 2014. november 12-én Fénynél, Kunszőlősnél és Valkánynál. Óriási szerencse és konjunkturális egybecsengések tették lehetővé, hogy ez meg is valósuljon. Semleges megfigyelők mondták, hogy pár hónap alatt annyit valósítottunk meg, mint mások az ország más régióiban 5 év alatt!
A határátkelők megnyitásának rövid története: 2009-ben írtuk meg az első leveleket Bukarestbe az Országos Határrendészet vezetőinek, hogy új határátkelőket kellene nyitni. A Vajdasági Bánsággal ugyanakkor kezdtük a kapcsolatainkat bővíteni. 2012-re aláírtunk egy egyezséget a Temes és Krassó-Szörény-i prefektúrák, illetve Észak-, Közép- és Dél-Bánát prefektusai között. Azután mennem kellett a prefektúráról, mire visszajöttem tavaly márciusban, az egyezmény alapján elkezdődött az együttműködés. Eugen Dogariu prefektus egyetértett azzal, hogy határátkelőket kell nyitni. Végül minden szerencsésen összejött! Ez óriási megvalósítás minden bánságinak, de a magyaroknak is, hisz Észak-Bánát körzetben (a volt Temes –Torontál vármegyében) a lakosság 70%-a magyar.
A magyar közösségek számára nagyon fontos, hogy átjárhatunk mindennap 5 határátkelőhelyen a Vajdasági Bánságba és fordítva. A következő lépés az lenne, hogy dolgozhassunk is a történelmi Bánságban bárhol, lakóhelytől függetlenül. 2014. november 28-án lépett életbe az új idegenrendészeti törvény, ebben szó esik a határon át ingázó munkásokról is. A Munkatörvényt is ezzel összhangba kell hozni és akkor remélhetjük, hogy nyugodtan átjárhatunk dolgozni és tanulni a szomszédos országba. 2015 eleje nem indult jól ebből a szempontból, mert Horváth Levente államtitkár, aki a Munkaügyi Minisztériumban dolgozott és sokat segített ebben a folyamatban, visszajött Aradra.
– Megvalósulni látszik Marossy Zoltán régi álma: az egykor virágzó történelmi Bánság területén élő magyar közösségeket újból összehozni, az erőszakkal elvágott szálakat újból összekötni.
– A Bánság egész területén elő magyar közösségeket próbáljuk összefogni, ezért tavaly nyáron harmadik alkalommal tartottuk meg a bánsági helyi közösségek vezetőinek a találkozóját Végváron. Itt döntöttük el, hogy ezentúl szakmai csoportokban fogunk együttműködni. Októberben Zsombolyán megalapítottuk az összbánsági gazdasági csoportot, ahová meghívtuk az Arad és a Krassó-Szörény megyei településeket is. Nem könnyű ez a folyamat, hiszen önkéntes munkát végez mindenki, aki ebben részt vesz, még akkor is, ha gazdasági együttműködésről lévén szó, egyszer talán majd pénzre válthatják ezt a tevékenységet. Február elején a vajdasági Torontáltordán találkoznak 16 bánsági település képviselői, ez alkalommal a néptánc-mozgalmak munkacsoportja fog létrejönni.
Nem felejtettük el a Csongrád megyei határszakaszt se, de ők az önkormányzati választások miatt még nem kapcsolódtak be ebbe az együttműködésbe. Nekem az a véleményem: ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a saját házában, ahhoz minden szomszédjával jóban kell lennie!
– Melyek a 2015-ös év legnagyobb kihívásai Marossy Zoltán számára?
– Ősszel megvoltak az önkormányzati választások Magyarországon is, újból lehetőség nyílik a hosszú távú együttműködésre. Csongrád megyei önkormányzatokkal léteznek testvérkapcsolataink a 90-es évek végétől. Ezek zömmel a közös pályázatokra korlátozódtak, most szeretnénk az együttműködésekbe a magyar közösségek közötti kapcsolatépítést beépíteni. Tavaly Zsombón (Csongrád megye) egyhetes iskolapótló tábort szerveztek olyan Temes megyei gyerekek számára, akik fakultatív órákon tanulják a magyar nyelvet. A zsombói polgármester úrnak köszönhetően idén is lesz ilyen tábor, ezt a programot szeretnénk kibővíteni és még három-négy ilyen tábort szervezni, hiszen sok gyerek jár Temes megyében a fakultatív magyar órákra. Ezeknek a határon átnyúló magyar–magyar együttműködéseknek a segítését fontos feladatnak tartom, ugyanakkor, mivel az új elnök Románia schengeni csatlakozását szorgalmazza, aktuális két új román–magyar találkozópont kiépítése Óbébánál és Pusztakeresztúrnál.
– Alprefektus úr, Ön hogyan látja a Duna–Maros–Körös–Tisza Eurorégió jövőjét?
– Az 1990-es évek közepén mi alkudtuk ki a DKMT Eurorégió alapszabályzatát, a programját és az elképzeléseit. 2015-re ezeknek az elképzeléseknek a 75-80%-a meg is valósult. A kapcsolatrendszert kiépítettük az egyetemek, kórházak és más intézmények között, ez már működik magától. Nincsenek új célok, csak pontszerű együttműködés van, legyen még egy közös projekt, esetleg még egy… Véleményem szerint le kellene ülni és a következő 15 évre – ahogyan ezt akkor tettük – meghatározni, hogy miért kell a DKMT! Amit eddig megvalósítottunk, arra kellene ráépíteni egy hosszabb távú programot.
Nekem a Prefektúrán akkor lehet ebben szerepem, ha sikerül a szerb megyékhez hasonlóan a magyar megyékkel is a prefektúrák közötti együttműködést intézményesíteni. Egy tervezetet el is küldtünk Szegedre dr. Juhász Tünde kormánybiztos asszonynak. Ez több mint egy tervezet, erre jóváhagyásunk is van Bukarestből. Az elképzelés az lenne, hogy Temes, Csongrád, Arad és Békés megyék kormányhivatalai között aláírnánk egy egyezményt, amelyet felhasználhatnánk a megyék közötti együttműködésben. Ez 2015 tavaszán meg kellene történjen, és akkor mi is rákapcsolódhatnánk a DKMT-re, beleszólhatnánk a játékba. Nekem ez nagy öröm lenne, mert annak idején én voltam az „eurorégiós alkusza” Temes megyének.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Sikerrel zárták a Tordai Magyar Napokat
Gálaműsor, borverseny, közösségi ebéd, színházi előadás is szerepelt a hétvégi Tordai Magyar Napok programjában, amelyet idén rendhagyó módon háromnaposra bővítettek a helyi közösség nagy örömére. Csép Leylla a Tordai RMDSZ-elnök sikeresnek könyvelte el az idei rendezvénysorozatot, amelyen nemcsak a helyi és környékbeli lakosság, hanem a testvértelepülések is részt vettek. – A péntek délutáni gálaműsornak – amelyen a helyi gyermekek és amatőr színjátszó csoport lépett fel – mindig nagy sikere van, de az idei közönség létszáma messze felülmúlta az elmúlt évekét, hiszen a háromszáz férőhelyes színházteremben sokan csak állva tudták végignézni a műsort – fogalmazott az RMDSZ-elnök.
Szombatra borversenyt és közösségi ebédet szerveztek, ez is újdonság volt a programok sorában. Ehhez képest szép számmal érkeztek borminták, szám szerint 24 a térség bortermelőitől, amelyet a Nagyenyedi Borászok Egyesületének elnöke, Papp Péter és Munkácsi Árpád nagyváradi borász értékelt. A bágyoni Dávid Jenő bortermelő borát találta a legjobbnak a zsűri, de a sínfalvi unitárius lelkész, Pálfi Dénes is második díjjal térhetett haza a versenyről. A tordaiak sem maradtak szégyeben, hiszen a harmadik díjat a helyi Fodor Attila vihette haza saját előállítású boráért.
A borversennyel összekötött ebéden részt vettek a testvértelepülések – Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Bihartorda, Torontáltorda (Szerbia) – képviselői. A kiskunfélegyháziak ezen túl még a hangulatos zenei aláfestésről is gondoskodtak.
A hétvégi rendezvénysorozat zárómozzanataként találóan a szatmárnémeti Harag György Társulat adta elő a Jövőre, veled, ugyanitt című romantikus vígjátékát.
Dézsi Ilidkó / Szabadság (Kolozsvár)