Gyergyócsomafalva búcsúnapja jún. 29-e, ekkor avatták fel a művelődési ház előtt Borsos Miklós szobrászművész Flóra című szobrának bronzmásolatát. A márványszobor eredetije Tihanyban áll, a másolat Borsos Miklós özvegye és többek között a Borsos Miklós Alapítvány támogatásával készült el. Ez az első Erdélyben fölállított Borsos Miklós-szobor, amelyet Borbély Imre parlamenti képviselő leplezett le. Ugyanezen a napon az ünnepi szentmisét a falu szülötte, Baróti Csaba újmisés pap mondta, akit jún. 25-én szentelt fel Jukubinyi György gyulafehérvári érsek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

A Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonásával kezdődött meg Budapesten, a Kossuth téren az augusztus 20-i központi állami megemlékezés. A Parlamentben délelőtt Mádl Ferenc elnök - a miniszterelnök előterjesztésére - államalapító Szent István király ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket adott át. Az Ezeréves álom című hivatalos millenniumi ünnepségek Budapesten, Tihanyban és Debrecenben, mintegy 3800 művész részvételével zajlottak. A fővárosban délelőtt légiparádét tartottak. Az augusztus 20-i ünnepi rendezvénysorozat keretében Orbán Viktor miniszterelnök találkozott a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) képviselőivel. A rövid megbeszélésen jelen voltak a romániai, szlovákiai, ukrajnai (kárpátaljai), jugoszláviai, horvátországi és szlovéniai magyar politikai szervezetek vezetői, valamint Németh Zsolt, külügyi államtitkár és Szabó Tibor, a HTMH elnöke. A tanácskozáson Orbán Viktor arra kérte a szervezetek képviselőit, fogalmazzák meg elgondolásaikat az MVSZ által kidolgozott külhoni állampolgárság jogintézményével kapcsolatban. - A kormányfő jelezte, hogy a magyar kormány készen áll minden, a határon túli magyarok javát szolgáló elgondolást megfontolni - mondta el újságíróknak Németh Zsolt külügyi államtitkár. /Szent István ünnepén... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

"A Rákóczi Szövetség idén is megrendezte a Kárpát-medencei magyar kispapok találkozóját júl 15. és 20. között. A találkozónak idén is a pannonhalmi apátság adott otthont. A találkozó célja szorosan összefügg a szövetség célkitűzéseivel: összekötni a magyarokat a határokon innen és túl, erősíteni őket nemzeti öntudatukban és hivatásukban. A gyulafehérvári Hittudományi Főiskola kispapjai közül 15-en voltak jelen ezen a programsorozaton. A találkozó fővédnöke, Beer Miklós újonnan kinevezett váci megyéspüspök nyitotta meg a rendezvényt, Beer Miklós a szemináriumokért felelős püspök a Magyar Katolikus Püspöki Karban. Olaffson Placid bencés atya tartott "élménybeszámolót", tíz évig volt ugyanis orosz munkatáborban. Nagyon jól feltalálta mindig magát, s a túlélés négy szabályát mondta el, amelyek manapság is érvényesek: 1. Ne panaszkodjunk, vagyis ne dramatizáljuk a szenvedést; 2. Az élet apró örömeit kell keresni; 3. Fontos az önbecsülés: mutassuk meg, hogy mi képesek vagyunk; 4. Ha van hova kapcsolódni, könnyebb a szenvedést elviselni. Dr. Bolberitz Pál, a PPKE filozófiatanára a papságáról beszélt. Este Balogh Zoltán protestáns lelkész tartott előadást, aki Orbán Viktor tanácsadója volt, most pedig a köztársasági elnöki hivatal munkatársa. A kispapokat kirándulásra vitték. Voltak Veszprémben, Tihanyban, Budapesten, ahol az Országházban láthatták a Szent Koronát, majd a Terror Házát. /Kicsi István: Hiteles papokra vár a jövő. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 3./"

"Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Kaffer István professzor és Korzenszky Richárd tihanyi perjel vehette át az idei Fraknói Vilmos-díjat nov. 20-án. A 2000-ben alapított díjat évente azoknak adományozza a magyar kulturális miniszter, akik munkássága kiemelkedő a teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését. Az elismerést minden évben Fraknói Vilmos halálának évfordulóján, november 20-án adják át, a díj két magyar és egy magyar nemzetiségű, határon túl élő személynek adományozható. Jakubinyi György a hittudományok terén elért katolikus eredményekért, valamint az egyház és a világ közötti kapcsolatok ápolásáért, fejlesztéséért vehette át az elismerést. /Fraknói Vilmos-díjakat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./"

Székesfehérvárra látogatott a Gyulafehérvári Katolikus Szeminárium X. osztálya, eleget téve az ottani cisztercita Szent István Gimnázium meghívásának. A királyok városának, Székesfehérvárnak a megismerésén kívül sor került Budapest fontosabb nevezetességeinek megtekintésére, valamint egy Balaton-parti kirándulásra is, ahol a tanulók Tihanyt és az apátságot látogatták meg. /Bakó Botond: Együtt imádkozott a két Fehérvár. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./

A kanadai Rákóczi Alapítvány által szervezett és finanszírozott Magyarságismereti Mozgótábor rendezvényére idén immár a tizenegyedik alkalommal került sor. Az alapítvány egyik fő célja minél több magyar fiatal nemzeti öntudatát erősíteni a magyar történelem és kultúra részletes bemutatásával. Idén június 26.–július 12. között rendezték meg a tábort, melyen közel 150 határon túli magyar fiatal vett részt. A fiatalok számára élmény volt az ópusztaszeri Feszty-körkép, az aggteleki cseppkőbarlang, Pannonhalma, Mohács, Székesfehérvár, Tihany, Debrecen, Eger és Sopron. Az utolsó három napot Budapesten töltötték. /Nemes Dénes Zsolt, Nemes László, Csíkszereda: Rákóczi-tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./

Tizenkettedik alkalommal rendeztek Báthory Napokat Szilágysomlyón, a 11. orvostudományi konferenciával egyidőben, szept. 24–26. között. Nyitányként ifjúsági napot tartottak a kolozsvári diákszínjátszók, táncházzal. A rendező Báthory István Alapítvány (BIA) és a Magyar Egészségügyi Társaság (MET) időszerű témát tűzött napirendre: a magyar nemzet fogyásának kérdését. Ezúttal nem kimondottan orvostudományi előadások hangzottak el. Fekete Gyula író (Budapest) Sorskérdések címmel értekezett. Az utóbbi évtizedekben az értékrendet az egyénre szűkítik, szem elől tévesztik a nemzetet, társadalmat, közösséget, közösséget, fejtette ki. Prof. dr. Iván László (Budapest) A magyarság széthullásának és megmaradásának lelki tényezői címmel tartott előadást. Dr. Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság perjele a család, iskola, erkölcs összefüggéseit taglalta. Megnyílt Nagy Dániel grafikus és Kristófi János festő kiállítása, emellett könyv- és folyóirat-ismertetőkre is sor került. Egyéni előadóesten fellépett a budapesti énekes, Tolcsvay Béla. A Báthory Napok záró eseménye a helyi római katolikus templomban tartott ökumenikus istentisztelet volt, majd megkoszorúzták Báthory István mellszobrát. – Aláírták a Szilágysomlyó és Albertirsa közötti testvérvárosi kapcsolatot. /Fejér László: XII. Báthory Napok Szilágysomlyón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Május 12-én indult el Székelyudvarhelyről Szentegyházára a Csíksomlyóra tartó Feltámadás-menet, amely húsvét vasárnapján Tihanyból indult. A nemzeti együvé tartozást kifejezni kívánó akció jelvénye Magyarországot és több ország magyarlakta vidékeit is bejárta, több mint 2000 kilométert megtéve, és minden állomásról magával hozta az ott lakók üzenetét. A Siófok melletti Zamárdi katolikus közössége és a polgári körök által kezdeményezett akció keretében a Feltámadás-menet jelvénye stafétaként több ország magyarlakta településeit és Magyarországot járta be, több mint 2.000 kilométert megtéve. A Feltámadás-menet keretében mindegyik település egy szalagot akasztott a jelvényre, egy-egy szép gondolattal. Ugyanakkor beírtak egy oldalt a szintén körbejáró nagy füzetbe. A jelvényt egyik település adta át a másiknak, gyalogosan, autóval, de még kerékpárral is szállították. Kolozsvári állomása óta a szervezést biztosító Nagy Lajos, az Erdélyi Kárpát Egyesület tagja elmondta, az ötven nappal ezelőtt elindított akció egyfajta visszhangja a december 5-ei magyarországi népszavazásnak, és célja a nemzet újjászületésének előmozdítása. Erdélybe érkezése előtt a jelvény, melyet Csíksomlyón fognak őrizni, Magyarország mellett megjárta a Vajdaságot, Kárpátalját, eljutott Horvátország, Szlovénia, Burgenland és Szlovákia magyarlakta vidékeire is. /Kiss Edit: Nálunk járt a Feltámadás-menet. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 13./

A tagszervezetek hivatásos újságírói tartózkodjanak a politikai szerepvállalástól – áll a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) tihanyi tanácskozásán, szeptember 20-án elfogadott ajánlásban. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete (VMÚE), a Magyar Újságírók Kárpátaljai Szövetsége (KMÚKSZ) és a Horvátországi Magyar Független Újságírók Egyesülete (HMFÚE) képviselői kétnapos tanácskozásuk végén felhívással fordultak a külhoni magyar politikai pártokhoz és érdekvédelmi képviseletekhez, „elsősorban azokhoz, amelyek felvállalták egyes kisebbségi médiumok alapítói jogait, hogy rövid távú politikai megfontolásból ne korlátozzák a kisebbségi magyar sajtó szakmai függetlenségét és ne kényszerítsék politikai állásfoglalásra az újságírókat” – olvasható az MTI-hez eljuttatott ajánlásban. A KMÚEK „a külhoni magyar politikum és a média viszonyával kapcsolatos nyitott kérdések tisztázása” érdekében szorgalmazza a határon túli magyar érdekképviseletek és a sajtó szakmai szervezeteinek folyamatos párbeszédét. Az első ilyen jellegű beszélgetésre a 2005. október 8-án, Marosvásárhelyen megtartandó „mini MÁÉRT” keretében nyílna alkalom – mutattak rá ajánlásukban az újságírók. Az idén tavasszal Szegeden létrehozott konvenció tagszervezetei tanácskozásukon felvázolták a 2006. évi közös rendezvények, szaktanácskozások és szakmai továbbképzések tervét, amelyet a tagszervezetek véleményezése után véglegesít a KMÚEK konzultatív tanácsa. /Határon túli magyar újságíró ne vállaljon politikai szerepet. Tanácskozás Tihanyban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 21./

Húsvétkor, a feltámadási szertartás után Tihanyból két feltámadási jelvény – zamárdi fafaragó által készített, hordozó nyéllel ellátott, magyar népi motívumokkal övezett kereszt – indult el zarándoklatra a Kárpát-medencében. Egyik az északi településeket, másik a délieket felkeresve, ketten szív alakú ívet követve közelednek Csíksomlyó felé, ahol a Szűzanya tiszteletére emelt kegytemplomban tartandó ünnepségen egyesülnek újra, jelképezve pünkösd közösségformáló erejét, a magyarság egységének akaratát. A magyarlakta településeken, országhatárokon átvonuló jelvények kísérőit mindenütt nagy pompával fogadják, stációkat tartanak, ahol minden közösség a jelre köti a saját, felirattal ellátott szalagját, majd a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyér, egy üveg bor, a nemzeti lobogó, valamint a stációkat rögzítő napló társaságában továbbvitelre átadja a jelvényt. Május 11-én Kisiratoson Almási Vince polgármester és Zilahi András plébános társaságában a község vezetősége, magyar nemzeti viseletbe öltözött fiúk, lányok és nagy számú hívő várta a Nagyiratos felől érkező jelvényt, amelyet két autóval hoztak, Mezőkovácsházáról. A rövid köszöntést követően, a magyar ruhába öltözött fiatalok felvezetésével harangzúgás közepette, énekelve indult a tömeg a templomba, ahol a jelvényt, illetve a vele járó nemzeti lobogót, kenyeret és bort rögtönzött szertartáson adták át a mezőkovácsháziak a polgármesternek és Andó László főgondnoknak. Almási polgármester rendkívüli megtiszteltetésnek nevezte a jelvénynek Kisiratosra érkezését, és miután rákötötte a “Kisiratos katolikus közössége részéről; Magyarok Nagyasszonya, gyűjtsd össze gyermekeidet!” mottóval ellátott fehér szalagot, ismertette az útvonalat. A tervek szerint a kisiratosiak autóval viszik a keresztet Kürtös, Gyorok, Lippa, Máriaradna és Déva katolikus közösségeinek meglátogatásával. Déván a jelvényt és tartozékait a Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthonában átadják Böjte Csaba atyának, akinek küldöttsége tovább azt viszi Gyulafehérvárra. Onnan további küldöttség hordozza Csíksomlyóra, ahova pünkösd napján érkezik meg. /(balta): Feltámadási jelvények Csíksomlyóra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Mintegy 400 ezer ember gyűlt össze június 2-án, a pünkösdszombati csíksomlyói zarándoklaton. Az ünnepi szentmise előtt P. Pál Leó, a Szent Istvánról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója köszöntötte a zarándokokat. „Isten, tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben” – fogalmazta meg az idei búcsú célját Jakubinyi György érsek, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye elöljárója, idézve a Kis-Somlyó hegyén található Szálvátor-kápolnán olvasható feliratot. Az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállás megszüntetésére buzdított az ünnepi liturgia szónoka, Majnek Antal munkácsi megyéspüspök a csíksomlyói búcsún elhangzott szentbeszédében. Jakubinyi érsek köszöntötte a határon túli és a helyi zarándokokat, a keresztényeket és minden érdeklődőt, aki eljött erre a magasztos eseményre. Hangsúlyozta: az idei csíksomlyói nemzeti zarándoklat célja megegyezik az Erdő Péter bíboros-prímás által meghirdetett nemzeti imaév szándékával. Majnek Antal munkácsi megyéspüspök szentbeszédében kiemelte a csíksomlyói Mária-kegyhely jelentőségét, méltatva, hogy mit jelentett a történelem folyamán a Mária-tisztelet a magyarság, ezen belül a székelység számára. Mint mondta, a székely nép sokszor megtapasztalta imái meghallgatását, mikor „győzelmet és békét esdett”. Külön kitért arra, hogy veszélyben van a család intézménye, a házasság szentsége. Tragikusnak nevezte, hogy sok családban már „nem kell a gyermek”, s hogy az eutanázia révén többen szabadulni akarnak a betegektől és az öregektől. „Az ember Isten akar lenni Isten helyett” – mondta a szónok, hozzáfűzve, hogy közben „szétesik a család, elfogy a nemzet”. „Jönnek új népek, általunk megvetettek, de akik szeretik a gyermeket és megkapják az Istentől a jövőt” – fűzte hozzá a püspök. Majnek Antal hangsúlyozta, hogy mindezek ellenére van esély a megmaradásra, ha a hit szilárd sziklájára építjük ezt a jövőt, ha hűségesek maradunk az egyházhoz és mindent alárendelünk az evangélium tanításainak. A politika kisebbségbe kényszerítette a határon túli magyarságot – mondta a szónok, aki szerint a megoldás nem a politikában, hanem e nemzeti közösség lelkében rejlik. Véleménye szerint „nagy bajban van” a nemzet, de hozzáfűzte, hogy a jövőre reménységgel kell gondolni. A nemzet megújulását a püspök abban látja, hogy a magyarok rendet tesznek önmagukban és egymáshoz fűződő kapcsolataikban. Szerinte véget kell vetni az összmagyar társadalmon belül tapasztalható szembenállásnak. /Egységet az összmagyarságon belül! Közel félmillió résztvevő a csíksomlyói búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Nem riasztotta el az esős időjárás a hét végén a Csíksomlyóra érkezett több százezer zarándokot. A csíkszeredai járhatatlan utak megpróbáltatásokat okoztak. Több tízezren vágtak neki gyalog a zarándoklatnak – egyes környékbeli hívek, mint például a gyergyóalfalusiak vagy gyimesközéplokiak „keresztaljával”, vagyis a templomi zászlókkal, kereszttel felvezetett zarándokcsoporttal gyalogosan teszik meg a mintegy hatvan kilométeres távolságot. Az utóbbi években a magyarországi testvértelepülésekről érkezett zarándokok is az itteni falvak keresztaljáihoz csatlakoznak. Idén Belső-Ázsiából hárman zarándokoltak el a pünkösdi búcsúra, ujgurok. Évente jönnek Kanadából, Új-Zélandról, valamint Európa több országából. A szertartást követően Majnek Antal püspök a lapnak nyilatkozva azért adott hálát Istennek, hogy eljöhetett Csíksomlyóra, és hogy az utóbbi napok rossz időjárása ellenére egy csepp eső sem esett a szentmise alatt. „Ez sem véletlen, hiszen az Úristen nagyon figyelmes” – mondta az egyházi vezető. Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke évente elzarándokol Csíksomlyóra. „Nagy várakozásokkal jöttem idén is, mint minden évben – mondta az akadémikus -, és úgy megyek haza, hogy csodálatos pillanatokat élhettem át, mert magyarokat láttam érkezni a világ minden tájáról. Valami összeforrasztott minket, ez pedig a magyarság érzete, és ettől nagyon boldog vagyok.” /Mihály László: Pünkösd rózsafüzérrel, esőkabáttal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ Tavaly húsvétkor indították útjára első ízben Balatonzamárdiból a feltámadási jelvényt, amely stafétaként járta körbe a Kárpát-medencét, hogy pünkösdszombatjára Csíksomlyóra érkezzen. Idén nagypénteken, a tihanyi Golgotán kettévált a feltámadási jelvény útja: egyik északnak, másik délnek indult, hogy szív alakban járják körbe a magyarok által lakott területeket. A déli útvonalat követő feltámadási jelvényt Zala – Szlovénia – Somogy – Baranya – Horvátország – Bácska – az Alföld (Szeged és környéke) – Déva – Gyulafehérvár – Makfalva – Homoródújfalu – Sepsiszentgyörgy – Kászonok – és Alcsík fontosabb állomásokkal e vidékek katolikus, református és unitárius magyarsága adta kézről kézre. Az északnak induló jelvény Veszprém – Sopron – Győr – Felvidék – Budapest – Eger – Sátoraljaújhely – Felvidék – Kisszelmenc-Nagyszelmenc – Kárpátalja (Ungvár, Munkács) – Szatmárnémeti – Kalotaszeg – Kolozsvár – Torda – Marosludas – Marosvásárhely – Szászrégen – Gyergyószentmiklós – Felcsík útvonalat járta be, Somlyóra a madéfalvi keresztaljával érkezett. A jelvényeket minden állomáson ünnepséggel fogadták, mindenütt szalagot tűztek rájuk. Az utolsót Jakubinyi György érsek tűzte fel a kordon indulása előtt. /Takács Éva: Nemzeti zarándoklat Csíksomlyón. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./

A Tihany melletti Zamárdiból két irányba induló, és a Kárpát-medence magyarságát felkeresve a csíksomlyói búcsúra érkező csoport déli ága május 3-án Kisiratosra érkezett. A felkeresett települések neveit tartalmazó szalagokkal ékesített jelvényt hozták magukkal. Az érkezőket a kisiratosi csárdától feldíszített hintóval ünnepi menet kísérte a templomba, ahol a vendéglátók részéről Almási Vince polgármester köszöntötte az érkezőket. Zilahi András kisiratosi plébános a csíksomlyói Szűzanya áldását kérte a közel 200 résztvevőre, mindazokra, akik fáradságot nem kímélve hordják körbe a feltámadás, a remény jelét a magyarság körében. Ünnepélyesen a jelvényre kötötték a kisiratosiak szalagját. Kisiratosról elindultak a felszalagozott jelvénnyel, hogy Kürtös, Gyorok, Máriaradna és Lippa katolikus templomainak az érintésével Dévára érkezzenek, ahol a Szent Ferenc kolostorban átadják azt a helybeli katolikus híveknek, akik azt Gyulafehérvárig viszik tovább. /A csíksomlyói feltámadási jelvény Arad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./

Negyedik alkalommal indult útjára március 21-én Tihanyból az a két Feltámadási jelvény, amely két útvonalon, szív alakban bejárva a Kárpát-medence magyarok lakta területeit, pünkösdkor Csíksomlyón találkozik ismét. A 2004. december 5-i népszavazás után határozta el Gál Péter, a Balatonzamárdi Közösségi Ház és Könyvtár vezetője, hogy megpróbálja jelképesen újra összekötni azt, ami szétszakadt. Ötletét sokan felkarolták, és most, nagypénteken ismét elindult a nagy zarándoklat: egyházközségek, különböző lelkiségek, különböző felekezetek adják egymásnak stafétaszerűen a jelvényt. Gál Péter József, a zarándoklat elindítója elmondta: „A Feltámadási menet jelvénye – az Árpád-kori motívumú szárnyas kereszt – egyaránt elfogadható megoldás a katolikus és protestáns magyarok számára, továbbá Árpád-kori eredetében benne rejlik keresztény/keresztyén egységünk eszméje. ” A jelvényre a résztvevő közösségek egy szalagot köthetnek fel, a kísérő zarándokkönyvbe pedig beírhatják üzenetüket és élményeiket. A Feltámadási menet egyik ága Zamárdiból délnyugati irányba indul el, majd a szlovéniai magyaroktól visszafordulva Baranyán s a Délvidéken, majd az Alföldön át a Maros völgyében lép be Erdélybe, s halad Somlyó felé. A másik ág Tihanyból nyugat felé halad, és Sopronnál keletre fordulva Felvidéket, Észak-Magyarországot, Kárpátalját köti össze Erdéllyel és Csíksomlyóval. /Takács Éva: Feltámadási zarándoklat. Tihanytól Csíksomlyóig. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./

Horvátországból Magyarországról, Romániából, Szerbiából, Szlovákiából, Ukrajnából érkeztek pedagógusok Tihanyba, az Adrianus Kárpát-medencei Magyar Iskola Hálózat első konferenciájára. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány hozta létre az Adrianus Kárpát-medencei Magyar Iskola Hálózatot. Október 18-án Tihanyban tartották a hálózat első konferenciáját. A Szülőföld Alap támogatással megvalósuló rendezvény célja a kárpát-medencében működő alap-és középfokú magyar iskolák, valamint vasárnapi iskolák közötti példaértékű együttműködés kialakítása volt. A résztvevők sikeres projekteket ismertettek meg egymással. A hálózat tagjai a jövőben közös honlapot működtetnek. A konferencia vendége volt Varga Attila főtanácsos, aki bemutatta az Oktatási és Kulturális Minisztérium Határon Túli Magyarok Titkárságát és tájékoztatást nyújtott a pályázati lehetőségekről. /Adrianus Kárpát-medencei Magyar Iskola Hálózat. = Kárpátalja, okt. 20./

Május 7-én Kisiratoson várta a község vezetősége és lakossága a Mezőkovácsházáról érkező feltámadási jelvényt, amelyet 40 ember hozott Bakos István polgármesterrel az élen. Az érkezők és a fogadók, nemzeti viseletbe öltözött lányok felvezetésével, zsoltárokat énekelve végigvonultak a főutcán, majd betértek a májusi ájtatosságra, illetve a jelvény fogadására hívekkel megtelt templomba. Bircsik Csaba, egy mezőkovácsházi civilszervezet elnöke a feltámadási jelvényt átadta Almási Vince kisiratosi polgármesternek. Beszédeikben a magyarság összetartozását jelképező feltámadási jelvényből kiindulva a két település között kialakult igen jó kapcsolatokat ecsetelték. Miután a kisratosiak rákötötték a maguk szalagját a jelvényre, Zilahy András plébános áldást mondott a résztvevőkre. Másnap a kisiratosiak egy kisbusszal indultak útnak a feltámadási jelvénnyel, a kürtösi, zsúfolásig megtelt katolikus templomban tartottak rövid stációt, majd Aradra, a Mosóczy-telepi katolikus templomhoz érkeztek. Kalapis Damján plébános köszöntötte az érkezőket, majd együtt fohászkodtak. Almási Vince, a kisiratosiak nevében a Zamárdiból, illetve Tihanyból elindult két feltámadási jelvény szimbolikus jelentőségéről beszélt, amelyek különböző irányba haladva átölelik a Kárpát-medence magyarságát. Farkas Viktória felolvasta a Mosóczy-telepiek szalagjának a szövegét, azt rákötötte a jelvényre. A jelvényszállító csoport megállt még a gyoroki, majd a lippai katolikus templomoknál, délután a dévai Szent Ferenc Alapítvány kápolnájában megtartott ünnepélyes szertartáson a jelvényt átadta a vendéglátóknak, akik Gyulafehérvár érintésével hordozzák azt tovább Csíksomlyó felé. /Balta János: Arad megyében a feltámadási jelvény. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

A kanadai székhelyű Rákóczi Alapítvány 2009-ben is megszervezte az immár tizenhatodik mozgótábort, mely feledhetetlen élményt nyújtott százharmincöt tehetséges, határon túli magyar fiatalnak. Idén rekordszámú pályázatot kapott az alapítvány, háromszor többet, mint az ezelőtti években. Sokan szülőhelyük szépségét vagy az ott virágzó ősi mesterségeket mutatták be pároldalas esszé keretében. A tábor lényege: a Magyarország határain kívül élő magyar ifjak együvé tartozásának tudatosítása. Az első napon három csoportra osztották a fiatalokat, a Zrínyi, Bethlen és Rákóczi csoportokra. Számtalan település utcáján hangzottak fel a magyar népdalok. Szakszerű idegenvezetéssel több magyarországi városban megfordultak. Fürödtek a Balatonban, Szántódon, Csontváry Kosztka Tivadar festményeit csodálhatták Pécsett, a mohácsi csata helyszínén is jártak. Látták a pannonhalmi apátságot, majd a tihanyi apátságot. Ópusztaszeren megnézték a Feszty-körképet, Kecskeméten a magyarországi Máltai Szeretetszolgálat vendégelte meg őket. Budapesten a három csapat találkozott, és együtt szállt meg régi rákóczis fiatalokkal, akik találkozóra jöttek. /Szucher Ágnes, Bolyai Farkas Líceum: Hajrá, kisebbség, előre! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 21./

Hazai és Külföldi Tudósítások – a 205 évvel ezelőtt megjelent újság
Kultsár István (1760–1828), az újságíró, egyben lapalapító, művészetpártoló
205 évvel ezelőtt, 1806. július 2-án indította útjára Kultsár István magyar nyelvű újságját, a Hazai Tudósításokat, amelynek címe két év múlva Hazai és Külföldi Tudósításokra módosult. A Pesten hetente kétszer – szerdán és szombaton – megjelenő lap hír- és információanyaga a korszak kimeríthetetlen tárháza.
Két hazára terjedő levelezőinek köszönhetően hitelesen, a korszak postajárataihoz alkalmazkodva, gyorsan tudósított a mindennapi élet fontos eseményeiről. Tudósításaikból, munkatársainak írásaiból Kultsár haláláig szerkesztette és írta újságját. A helyitől az általánosig kalandozott, térben és időben is nagy távolságokat ívelt át. Itt jelentette meg pályázati felhívásait, közölt recenziókat a természet- és társadalomtudományok, a művészetek körében megjelent újdonságokról. Maga a műfaj is lapjában formálódott. Első szerkesztőként fizetett honoráriumot a közölt versekért. A hazában úttörőként magyarul közreadott sajtótermék nem egy nyelvjárást használt, hanem teret adott az ország különböző tájegységei nyelvi kultúrájának. A Tudósításokat Trattner Mátyás pesti nyomdájában állították elő negyedrét formában, kéthasábos szedéssel. Az évek során fokozatosan növekedett újsága iránt az érdeklődés, ez az 1820-es évek elején 800 eladott példányt jelentett, a szerkesztő azonban élete végéig kevesellte előfizetői számát. 1810-ben engedélyt kapott a Majna melletti Frankfurtban megjelenő Neuwieder Zeitung közleményeinek kiadására, amelyeket munkatársa, Szemere Pál fordításában „Toldalék”-ként ragasztott főlapjához. Három év múlva Gazdaságbéli Gyűjtemény címmel a házi- és mezei gazdaság témaköreiről szólt, különös tekintettel Festetics György gróf keszthelyi Georgikonjával kapcsolatos eseményekre.
A lapalapító
Jó nevű csizmadiamester nyolcadik gyermekeként 1760. szeptember 16-án Komáromban született. Tanulmányait a helyi jezsuita gimnáziumban kezdte. Az iskolát, a rend feloszlatását követően, 1776-tól a bencések vettek át. Ez időben Baróti Szabó Dávid is tanárai közé tartozott. Középiskolai tanulmányai után a bencés rend kötelékébe lépett. Tihanyban filozófiát tanult, ezután Pannonhalmán képezte magát, majd a pozsonyi szeminárium hallgatója lett. A rend feloszlatását követően a tanári pályát választotta hivatásául. Egy tanévet szülővárosában, majd 1789-től hét éven át Szombathelyen oktatott. 1794-ben itt jelentette meg Mikes Kelemen Törökországi leveleit, amellyel a Rákóczi-kultusz egyik elindítójává vált. 1796-tól három évig Esztergomban folytatta pedagógiai tevékenységét. Kitűnő latinos volt, beszélt németül, franciául, olvasott olaszul, görögül és szlovákul is. Diákjai mindenütt szerették könnyen érthető, szabadon előadott és világos magyarázataiért. Nem fogadta el a bemagolt feleleteket, viszont a latin mellett örömmel vette a magyarul adott válaszokat is. 1799-ben a hivatalos oktatási formát a magántanárival cserélte fel; Péteri Takáts Józseftől vette át Festetics György gróf László fiának nevelését. A hatéves együttlét jelentős ismeretségeket, kapcsolatokat hozott Kultsárnak, aki felkészültségével, tanítási módszerével, jellemével egyaránt kivívta munkaadója elismerését. Az ifjú grófot kísérve, annak külföldi utazásai során az ő látóköre is szélesedett, egyre tájékozottabb, műveltebb ember lett, aki megszerzett tudását már nem egyetlen fiatal vagy egy osztály hallgatói, hanem sokkal szélesebb kör szolgálatába kívánta állítani.
 „Dicső nemzet! Néked szenteltem ezen áldozatot, melyet ma tészek le a haza oltárára. Nem olyan nagy ugyan, mint méltóságod kívánná, de nem kisebb, mint az idő engedte. A jó szándéknak is akadályt vethet a hatalom. Ámbár csekély is igyekezetem, legalább azt a szennyet eltörlötte nemzeti nevünkről, hogy a magyarnak még újságja sincs a maga hazájában. Pedig mely hasznos az újság egy nemzetnek! Azáltal érti meg távullévő embertársainak állapotjokat, és maga sorsát képzelvén bennük örömre vagy szánakodásra gerjed. Azáltal tudja meg a polgári társaságoknak változásaikat, és örvendez hazájának boldogságán. Azáltal ismeri meg az emberi találmányokat, fáradságos igyekezeteket, és önnön könnyebbítésére gerjed. Azáltal az egészséget oltalmazni, a gazdaságot jobbítani, a kereskedést jól intézni tanulja. Azáltal a jó hazafiakat ismerni, és az országban lévő dolgokat nem késő és homályos hírekből, hanem meghatározott értelmes tudósításokból meríteni megszokja; azáltal nyelvét, mely minden nemzetnek fő dísze gyarapítja és csinosítja.”
Ezzel az 1805 Szilveszter napján írt programmal indította útjára lapját, amely az engedélynek megfelelően 1808 júliusától közölhetett hivatalosan is külföldi híreket, de ezek elszórtan már korábban is jelentkeztek.
Lapjának fejlécét egy epigramma, esetleg egy korábbi dátumhoz kapcsolódó jeles esemény felidézése követi. Magyar- és Erdélyország rovatcím alatt fő helyen az uralkodóházzal kapcsolatos aktuális események szerepelnek, majd az iker-főváros; Pest és Buda hírei jönnek. Ezután sorakoznak vidéki levelezőitől/tudósítóitól érkezett beszámolók. 1826. február elsején örömmel értesíti olvasóit az elveszettnek vélt Kőrösi Csoma Sándor felbukkanásáról: „Tudva vagyon a haza előtt, hogy tudós Körösi Sándor erdélyi fi azon nagy nyomozásra szánta el magát, hogy Ázsiában magyaroknak eredeti lakhelyét felkeresse. (…) midőn a reménységnek majd minden sugara elenyészett, most ismét váratlanul (…) az a jelentés érkezett Konstantinápolyba, hogy őt a Himalája hegyen találta. Ezen tudósítás a konstantinápolyi követség által Bécsbe, s onnan a (…) Helytartótanácshoz Budára megküldetett, mely azt a nagyméltóságú erdélyi kormányszékkel közölte. Ennélfogva reménységünk lehet, hogy érdemes hazánkfiát még valahára láthatjuk.”
Az egyes települések különböző hivatalaiban történt személyi változásokról, jelentős közéleti eseményeiről, szokatlan időjárási jelenségeiről tudósított néha meglepő gyorsasággal. Az 1818. június közepei pesti rendhagyó hideg is lapjába kívánkozott: „Addig beszélnek az északi sarknál lett változásokról, a jeges tenger megtöréséről és a jégszigeteknek délfelé úszkálásáról, hogy valóban nálunk is több ízben oly hűvös idők voltak, melyekben mind az asztronómusoknak jövendöléseik, mind a régi gazdák tapasztalásaik megcsalatkoznak. Annyira, hogy már ama híres Orbán napja sem lehet regulánk. Ugyanis a héten (…) Pest körül oly dér volt, hogy a babnak, krumplinak és szőlőnek leveleit is a hideg megcsípte.”
A hazai hírek után a külföldi események sorjáznak. „Tudományos dolgok”-ban új könyvekről közölt ismertetéseket. Az újságot hirdetésekkel zárta. A kezdetben folyamatosan szedett szöveg hamar kéthasábos tördelést kapott, így szellősebbé, áttekinthetővé vált. Tanításkor alkalmazott tiszta gondolkodását, közérthető stílusát lapjaiba is átmentette. Újsága helyesírásában, nyelvhasználatában egységességre törekedett, amelyet egy-egy tudós szerzője nem fogadott örömmel, de Kultsár kitartott elgondolása mellett. Szóhasználatában kerüli a nyelvújítási túlzásokat, de nem maradi.
A színigazgató
„Kolozsvár 16 esztendőktől fogva (…) oly sebes lépéseket teszen a pallérozódásban, hogyha mind ilyen lépcsőkön hág, félszázad alatt igen virágzó állapotra jut.”
Másfél hónappal a lap indulását követően, 1806. augusztus 16-án egy Kolozsvárról érkezett közleményből: „Kolozsvár 16 esztendőktől fogva (…) oly sebes lépéseket teszen a pallérozódásban, hogyha mind ilyen lépcsőkön hág, félszázad alatt igen virágzó állapotra jut. Azóta népessége 15 ezerről 20 ezerre szaporodott, sáros utcái kövekkel kirakattak, az utcákon lévő sok gémes- és kerekes kutak szivárványos kutakká változtak. Mindenfelől minden esztendőben új és csinos nagy házak épülnek, már új utcák is támadtak, a mesteremberek megszaporodtak. Több rendbeli fabrikák állíttattak fel, egy policiai tisztség formaruhás katonaság díszesíti a várost. A magyar játszó társaságoknak is már oskolájává vált. Szülte s nevelte most nemrégiben azt a társaságot, mely Ernyi úrnak vezérlése alatt szárnyára bocsáttatott kifelé Magyarországra. De ami a pallérozódást legkellemetesebbé teszi; az a sokrendbéli lakosoknak atyafiságos megegyezése. Kár hogy ezen városnak fekvése a kereskedésnek nem kedvezhet.”
A Kolozsvárról ideérkezett színészek otthonra találtak Pesten. Előbb a Hacker-szálában, egy magánház nagytermében játszottak a mai Károly körúton. 1812-ben a jelenlegi Vörösmarty téren megnyílt a díszes német színház. A városi tanács jóvoltából a magyar társulat ingyen birtokba vehette a német színészektől elhagyott pesti városfal déli körbástyáját a mostani Régi posta utca 4. számú ház helyén. Nehezen bírták azonban a versenyt az újonnan épült német színház csillogásával, a korszak gazdasági mélyrepülésével. A látogatók elpártoltak, a színészek eladósodtak, a vármegye a társaság feloszlatását fontolgatta. E válsághelyzetben vállalta fel Kultsár – 1813 szeptemberében – a színház igazgatását. Először is rendbe hozatta a rozzant Rondellát. Ez idő alatt társulatát Székesfehérvárra küldte, ahol pártfogásra és lelkes közönségre találtak. A megkopott öltözeteket jutalomjátékok bevételéből frissítették. E játékfajtát is Kultsár honosította meg hazánkban. Igazgatósága eredményes és sikeres, de tiszavirág-életű lett. Pest város Szépítő Bizottmánya – a kor építési hatósága – városrendezési szempontokra hivatkozva 1814. június 10-én eladta, majd lebontatta a Rondellát, így a magyar színészek játszóhely nélkül maradtak a fővárosban. Kultsár ekkor telket vásárolt szerkesztősége mellett a mai Kossuth Lajos utca – Szép utca sarkán, amelyet Pest vármegye az év júniusi közgyűlésén felajánlott színházépítésre. Kitűnő retorikai rendben sorakoztatja érveit. Schillerre támaszkodva a színházat a legfőbb nyelvmegtartó intézménynek, kitűnő ízlésformálónak és erkölcsnemesítő közegnek tartotta. Érvei között példaként szerepelt a Kolozsvári Színház építése. Még ez évben közzéteszi „Hazafiui javallását” a Magyar Nemzeti Teátrum létrehozásáról.
HIDVÉGI VIOLETTA. Szabadság (Kolozsvár)

Középajta a művészet nyelvén
Véget ért az 5. nemzetközi alkotótábor az erdővidéki településen
Hogy miért pont Középajta? Miért ne?” – hangzott el az 5. alkalommal megrendezett Értjük egymást! - Rozumieme si! - Ne înțelegem! mottójú alkotótábor záró kiállításán szombaton, ahol három országból érkező képzőművészek mutatták be az elmúlt hét „termését”. A felvidéki Rovás Polgári Társulás és a középajtai Benkő József Közösségfejlesztési Egyesület közös eseményén 28 képzőművész vett részt Felvidékről, Magyarországról és Erdélyből.
A képzőművészek egy hetet töltöttek Középajtán, a helybéli családok vendégszeretetét élvezve, a közös alkotás mellett kirándulásokon vettek részt, ellátogattak a Bákó megyei Lábnyikba, ahol csángó gyerekek számára tartottak foglalkozásokat, látogatást tettek Gyimesbükkön, a Békás-szorosnál, a Szent Anna-tónál, a Transzfogarason és Brassóban
A középajtai kultúrotthon egy hétre műteremmé avanzsált, ahová bárki ellátogathatott, aki kíváncsi volt az alkotási folyamatra, a készülő festmények és szobrok egy-egy fázisát kísérhette figyelemmel. A középajtai épületek, emberek és környezet nem egy képzőművészt megihlettek, a kész alkotásokon felfedezhető egy-egy motívum, amelyet egyértelműen az erdővidéki település hordoz magán.
– A középajtai esemény egy háromállomásos sorozat része, a tábor Tihanyban, majd Kassán folytatódik. Az öt év alatt annyira népszerűvé vált, hogy ha növelni lehetne a befogadóképességet, akár három busznyi ember is részt venne a programban – mondta el Szabó Ottó képzőművész, a felvidéki Rovás elnöke. – A tábor nem amatőr alkotókat, hanem profi képzőművészeket tömörít, célunk pedig olyan színvonalra emelni az eseménysorozatot, mint például a nagybányai művésztelep, ahol kifejlődött a magyar képzőművészet. Minden jel azt mutatja, hogy jó úton haladunk – tette hozzá.
A képzőművészek kísérői között volt dr. Czövek Éva neurológus, Havasi Péter újságíró, a Kassai Figyelő főszerkesztője, és Gergely-Papp Adrianna, a magyar többségű, Kassa melletti Debrőd település polgármestere is.
– Sajnos, sok közös vonást fedeztem fel az erdélyi települések és a felvidéki magyarlakta vidék sorsában, hiszen Szlovákiáról sem mondható el, hogy támogatná a kis falvak fejlődését. Nagyon nehéz beruházásokat véghezvinni, és nem látok reményt arra, hogy a jövőben ez másképp lesz. Éppen ezért minden lehetőséget kihasználok arra, hogy felhívjam a figyelmet: fektessünk nagyobb hangsúlyt a kis településekre, hiszen ezek nélkül elszegényedik a kultúránk – hangsúlyozta a polgármesternő.
Eva Tkáčiková szlovák anyanyelvű képzőművész is része volt a csapatnak, a magyarokkal való kapcsolatáról így vallott:
– Amíg nem találkoztam a Rovás csoporttal, nem sokat tudtam a magyarságról, de ma már azt is tudom, hogy a rovás név a régi székely írásmódot jelenti, és azt is felfedeztem, hogy az itteni emberek tehetséges fafaragók, sehol nem találkoztam még ilyen gyönyörű kapukkal. Az itteniek kultúráján kívül a konyhájuk is fenomenális, számomra a magyar szinonimája mindig is a gulyás volt. Ez az étel számos összetevőből áll, amelyeket ha összekeverünk, csodálatos ízt kapunk. Ez a művésztelep, amelyen részt vettünk, egy csodálatos gulyás volt számomra, ez a sokféle ember, aki Középajtán összegyűlt, egy csodálatos „ízkombinációt” eredményezett.
– Örülök, hogy egy tervből már öt éve működő tábort sikerült teremtenünk, amelyhez nagymértékben hozzájárul évről évre a helyiek vendégszeretete, az itteni táj és a falusi hétköznapokba való betekintés is. A képzőművészek és a helyiek között már barátságok is kialakultak, és reméljük, ez hosszú ideig fennmarad, csakúgy, mint a tábor – szögezte le Berszán István házigazda, középajtai református lelkész.
Az esemény főtámogatója a Communitas Alapítvány volt, valamint helybéli vállalkozók, magánszemélyek is hozzájárultak ahhoz, hogy a vendégek semmiben ne szenvedjenek hiányt.
Berszán Réka, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Érdemes Désen is anyanyelven tanulni
Száznál több diák utazott Magyarországra Désről és környékéről a 2016–2017-es tanévben a budapesti Rákóczi Szövetség Diaszpóra- és Szórványprogramja keretében. A szövetség egyik célja a Kárpát-medencei magyarság sokoldalú támogatása a hosszú távú megmaradásáért folytatott küzdelemben, amelyben kiemelkedő szerep jut az oktatásnak. Így a Rákóczi Szövetség gazdag programsorozatot kínál a Kárpát-medencei iskolák számára a nemzeti összetartozástudat erősítése céljából.
A szórványprogram tíz programidőszakot kínált fel szeptemberben, amelyek közül a dési diákok teljes ellátással négy programon vettek részt: decemberben az advent, januárban a farsang, márciusban a március és júniusban a pünkösd programokon. Ebben a tanévben 77 dési, 20 bálványosváraljai és 20 magyardécsei diák találkozott más, az anyaország határain kívül, szórványban élő magyar diákkal. Kísérőikkel együtt meglátogatták Magyarország nevezetes épületeit, múzeumait, emlékműveit, különböző emlékünnepségeken vettek részt, ezáltal gyarapítva a magyarság történelmi múltjához kapcsolódó ismereteiket. A legutóbbi kirándulás során, 2017. június 1. és 4. között a Dési 1-es Számú Iskola 17 diákja a délvidéki Törökbecséről érkezett 50 diákkal és a kísérő pedagógusokkal közösen színes programon vettek részt Várpalotán, Királyszálláson, Veszprémben, Tapolcán, Tihanyban és Balatonalmádiban. – Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek a lehetőséget, hogy itt lehettünk. Lehet, hogy egyébként soha nem lett volna alkalmunk látni például a magyar parlamentet, a Magyarság Házát vagy a Trianon Múzeumot. Megerősödött bennem az érzés, hogy jó magyarnak lenni – fogalmazott az egyik részt vevő középiskolás diák.
A szövetség programjai az anyagi támogatás mellett lelki megerősítést nyújt mindazoknak, akik szórványban élve küzdenek a magyarság megmaradásáért.
Antal Pávai Erika
tanítónő Szabadság (Kolozsvár)