"Elhunyt Tóth István /Tenkegörbed, 1923. okt. 15. - Marosvásárhely, 2001. szept. 16./ kiváló költő, páratlan műveltségű tudós humanista, kitűnő műfordító és tanulmányíró. A 78 éves költő, több mint harminc verseskönyv, fordításkötet és esszégyűjtemény után is alkotókedve teljében, megjelenésre kész kéziratok birtokában érte a halál. Négy és fél évtizedes költői pályája során mindvégig az erkölcsileg tiszták törhetetlen hitével, mindennemű harsányságtól mentesen szolgálta közösségét. /N.M.K.: Tóth István tovább virraszt. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 17./"

A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium könyvtára Tóth István-emléksarokkal gazdagodott a héten. Az emléksarok-avatón jelen volt Tóth István /Tenkegörbed, 1923. okt. 15. – Marosvásárhely, 2001. szept. 16./ költő, irodalomtörténész, műfordító és pedagógus özvegye, Tóth Mária Erzsébet, aki az elhunyt férje szellemi hagyatékán túl, jelentős anyagi támogatást is nyújtott az iskolának, amelyből az intézmény vezetősége létrehozta a Tóth István-ösztöndíjalapot. Az ösztöndíjat azok a tanulók kaphatják meg, akik legalább négygyermekes családból származnak, tanulmányi átlaguk 8-as fölötti, magaviseletük pedig kiváló. Mirk László magyartanár felvázolta Tóth István életútját. Tóth István Jó reggelt, Párizs című kötetével a modern francia tolmácsolójaként mutatkozott be. Első verseskötete: Ódák és Elégiák (1957). Tóth István részt vett a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola hittantanári képzésében is. /Antal Ildikó: Tóth István-emléksarok. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 26./