A lap munkatársát Temesfüzesre hívta Andó Attila lippai plébános. A szentmise után a kéttucatnyi magyarral beszélgettek. A maroknyi magyar emberfeletti erővel képes volt a templomot kívülről felújítani. A németek kivándorlása után a több mint száz katolikus magyart sorsukra hagyták, mígnem 1996-ban Wonnert László akkori lippai plébános felkarolta őket. A templomjáró magyarok egy nagycsaládot alkotnak, Isten háza az egyetlen gyülekezőjük. A templomon kívül évtizedek óta nem volt magyar rendezvény. Titkos vágyuk, hogy valakinek végre eszébe jussanak. /Balta János: Temesfüzesi magyarok. Sorsukra hagyatva. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 26./