Krisztye István emlékezett arra, mi történt Kós Károly sztánai otthonával, a Varjúvárral. A Kós család még éjjel elmenekült, másnap, 1944. okt. 11-én a környék román parasztjai szétrombolták, kifosztották a Varjúvárat. Kihordtak minden iratot, könyvet, bútort az udvarra és meggyújtották, továbbá összetörték a kis nyomda felszerelését. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

A Kalotaszeg (Bánffyhunyad) folyóirat augusztusi 8. száma Kós András sztánai születésű neves szobrász emlékképeit közölte indítónak. A bánffyhunyadi volt Kalotaszegi Múzeum sorsáról tovább folyik a vita. Az Erdélyi műemlékeink sorozatban ezúttal Kőhalom váráról olvashatunk. /(horváth): Megjelent a Kalotaszeg. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Két évvel ezelőtt, 1998-ban ünnepet teremtett Jegenye, a Kalotaszeg e római katolikus szigete. Nagy szülöttének, Kájoni János XVII. századi ferences szerzetesnek állított emléket. A templom bejárata mellett elhelyezett Kájoni-emlékműnél azóta minden évben leróják kegyeletüket a falu lakói, elszármazottai, a vendégek és meghívottak. Máj. 7-én dr. Czirják Árpád kanonok, érseki helynök által celebrált misére sokan érkeztek. Eljöttek a budapesti Szent István Egyetem tájépítész hallgatói is, akik a Szentimrei Alapítvány által a Sztána völgy tájvédelmi körzetté nyilvánításáért kezdeményezett többsíkú programban vesznek részt. Az 1999-ben indult kezdeményezés sikeréhez teológusok, magán tájépítészeti irodák, építészek magánszemélyként, a szegedi egyetem, a Babes-Bolyai Tudományegyetem, különféle szövetségek, a budapesti Kós Károly Egyesület járultak hozzá. A misét követően László Ferenc zenetudós méltatta Kájoni János orgonista, orgonakészítő, zeneszerző életét és munkásságát, leleplezték a Gonda György Károly tervei alapján Pécsi L. Dániel által készített millenniumi emléktáblát. - Jegenye kezd közösségként viselkedni, élni, s ez óhatatlanul kapcsolatban van Mátyás Károly új plébánosukkal is. /Kerekes Edit: Millenniumi emléktábla-avatás a Kájoni-emlékünnepségen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

"Már évekkel ezelőtt kifüggesztették a Szilágy megyei magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtáblákat, így a megyei RMDSZ különösebb izgalmak nélkül várja a közigazgatási törvény további sorsát. A kétnyelvű helységnévtáblákra jogosult Szilágy megyei települések 95 százalékában már 1996-97-ben sikerült kitenni a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek szinte kivétel nélkül helyükön is maradtak - nyilatkozta a Szabadságnak Seres Dénes Szilágy megyei szenátor. - Magyar nyelvű tábla áll Szilágycseh, Kraszna, Cigányi, Szilágyfőkeresztúr, Kémer, Ipp, Zovány, Lompért, Selymesilosva, Szilágyballa, Nagyfalu, Bagos, Perecsen, Varsolc, Kárásztelek, Sarmaság, Sztána, Sámson, Ketesd, Zsobok, Kispetri, Krasznahorvát, Bősháza, Völcsök, Désháza, Szilágymenyő, Szilágyszeg, Vérvölgy, Nagymon, Mocsolya, Diósad, Usaly, Erked, Görcsöny, Kisdoba, Nagydoba és Szentkirály határában. Az elfogadás előtt álló közigazgatási törvény segítségével újabb négy Szilágy megyei település határába kerül kétnyelvű tábla: Szilágysomlyóra, Magyarkecelre, Egrespatakra és Zilahra. Ez utóbbi kemény diónak tűnik, ugyanis kétféle népszámlálási adattal kell számolni: az egyik szerint Zilahnak mint közigazgatási központnak csak 19,6 százaléka magyar, a másik szerint - magának a városnak - 20,1 - mondta a szenátor. Szilágy megyében 12 RMDSZ-es polgármester már megvalósította a polgármesteri hivatalok kétnyelvű feliratát. - A legújabb: több falu határából már eltűnt a kétnyelvű tábla. /Szabó Csaba: Márciustól Zalau városát Zilahként is jegyzik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./"

"A műemlékvédelemmel foglalkozik a Művelődés (Kolozsvár) áprilisi száma. A tematikus szám többek között a tusnádi műemlékvédelmi konferenciasorozat célkitűzéseire hívta fel a figyelmet valamint a sztánai, torockói, abrudbányai, verespataki integrált táj- és értékvédelmi törekvésekre. A lapszámot az 1942-es kolozsvári műemlékfelmérés rajzaival illusztrálták. /Művelődés/4. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./"

"1997-ben visszakapták Sztánán anyai nagyapja, Szentimrei Jenő házát és körülbelül másfél hektár telket, tájékoztatott Szabó Zsolt, akkor döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Szentimrei Alapítványt, amely a kalotaszegi, azon belül pedig a sztánai szellemiséget, hagyományt ápolja. A ház közvetlenül a Varjúvár mellett van, és szintén Kós Károly tervezte. Szentimreiék Kós Károllyal közösen adták ki a Kaláka Kalendáriumot az 1925-ös esztendőre. Ez egy könyvritkaság, mindössze 250 példányban jelent meg. Ennek az újrakiadása volt az alapítvány első jelentkezése, ezt mutatták be 1998-ban. Szeretnék legalább részben visszaszerezni valamilyen módon Sztánának mint kulturális központnak a régi fényét. A kolozsvári egyetemről az újságíró szakos diákokkal is rendszeresen kijárnak Sztánára, mert nemcsak Szentimreiről, Kósról híres e település, hanem ellátogatott ide Benedek Elek, Kosztolányi Dezső, Szántó György, sőt járt itt Márton Áron püspök is. Szerveztünk már három egyhetes tábort is. /Megismertetni Kalotaszeg szépségeit. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 12./"

"Szeptember elején Horváth István szülőfalujában, Magyararózdon találkoztak a kortárs magyar irodalmi élet képviselői, hogy megvitassák az irodalom és a nemzeti sors kapcsolatát. Sütő András kifejtette: "Amikor Horváth István feltűnt az erdélyi magyar irodalomban, akkor egy ilyen csillagkép volt ismeretes, akikhez kapcsolódott szellemiségében: Veres Péter, Sinka István, Szabó Pál. Ezek voltak azok a csodaemberek, akikről kezdő íróként ámuldoztam. Egyszerű parasztemberek négy, vagy hat elemivel a magyar szellem csodái lettek. Közülük Veres Pétert Ilyés Gyula így búcsúztatta: lángelmét temetünk." "Senkinek közülünk nem volt vátesz-komplexusa, mégis mindig halljuk, hogy le kellene mondani már a vátesz-komplexusról. A most induló íróifjaknak első kiáltása, követelése, fenyegetése az, hogy majd ők minden váteszt agyon fognak ütni. Úgynevezett váteszségünk az a közösségi élmény, morális parancs és követelés, amit Horváth István behozott már az első kötetével." Horváth István Ózdról indult Kolozsvár felé. "Irodalmi sikereinek a legszebb napjaiban fordult vissza ahhoz a forráshoz, ahonnan indult - amikor érezte, hogy milyen veszélyek fenyegetik." A veszedelem volt az a követelmény, amely Gaál Gáborral az élen őt és az egész írói csapatot" "marxista- követelmények alá szorítva próbálta tovább énekeltetni." Horváth István csalódott egy politikai áramlat tündöklésében, illetve garázdálkodásaiban, diktatorikus embertelenségében. Azonban ezt a korszakot, a 30-40 esztendőt nem lehet egyedül az írástudók árulásának mondva félresöpörni. Az önvizsgálat, amelyet ettől a nemzedéktől olyan sokan kértek, valójában Horváth István verseiben és az 1960 utáni köteteiben jelen van. "Az ő életműve jó útmutató irodalom és nemzet kapcsolatának a kérdésében." Csoóri Sándor bevallotta, hogy már évek óta nem jár el írótalálkozókra. Felolvasta az alkalomra írt rövid írását. Ebben kifejtette: "Csodálatos erőfeszítés volt minden korban a magyar irodalom. A rendszerváltásnak nevezett fordulat után az irodalom alól kifutott a történelem." Az elmúlt tíz évben másként történt mint ahogy elképzelték, mert az irodalom helyzete és szerepe megváltozott. A demokrácia megjelenésével Kelet- és Közép Európában egy nagy irodalomnak kellett volna megszületnie, a 20. század nagy tragédiái után. "A demokrácia az első pillanatoktól kezdve nálunk szembekerült az irodalom belső törvényeivel és hagyományaival. Irodalom és társadalom feszült viszonyát a demokrácia megváltoztatta" A gondokat a négyévenkénti szavazással akarták megoldani. Azonban az irodalom nem fogadhatja el az alkukat. Azt mondták, hogy ne az írók politizáljanak, hanem a pártok, maga a parlament. - A magyarul írók zöme hallgat. Illyés Gyula azt mondta: "sajnos kell politizálnunk, a legnehezebb, a legveszélyesebb módon, hibátlan műveinkkel ". Amikor Illyés ezt leírta, volt irodalmi élet, amely sokat segített az íróknak az alkotásban. "Most az irodalmi élet kevésbé sugalmazó. Néha úgy látom, mintha a parlamentekben zajló életet utánozná, legalább annyi gyűlölettel és idegenséggel." /Valkai Krisztina: Hibátlan művekkel politizáljon az író. Irodalmárok találkozója Magyarózdon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ Van az erdélyi magyar szellemiségnek egy virtuális térképe, melynek főbb tájékozódási pontjai egy-egy irodalmi székhellyel azonosak. Faluneveket rajzolt fel az idő erre a képzeletbeli földabroszra: Kisbacon és Sztána, Farkaslaka és Apáca, Mikháza és Pusztakamarás, Szabéd és Nagygalambfalva, Bözöd és Magyarózd (hogy tovább ne is soroljam) - Benedek Elek és Kós Károly, Tamási Áron és Bartalis János, Kacsó Sándor és Sütő András, Szabédi László és Kányádi Sándor, Bözödi György és Horváth István szülőfalujának körvonalai bontakoznak elénk, írta Nagy Pál. - Magyarózdon volt legutóbb irodalmi találkozó. Horváth István annak idején megírta volt nagyívű falurajzát Magyarózdi toronyalja címmel. "Én vagyok ez a könyv. De nem csak én. Az a nép is, amelyhez tartozom..." - vallotta az előszóban. /Nagy Pál: Találkoztunk Magyarózdon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 15./"

"Okt. 12-én háromnapos szüreti mulatság kezdődött Sztánán, a művelődési házban. A bált Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke nyitotta meg, emlékeztetve a történelmi jelentőségű 1914-es farsangi bálra, amely hosszú ideig az utolsónak bizonyult. Az a bizonyos bál amiatt is emlékezetes maradt - derült ki Pomogáts szavaiból - mert a híres író, Móricz Zsigmond is részt vett rajta, egyenesen Budapestről érkezett Kós Károly meghívására. Ez a szüreti bál egy újabb kezdet, a hagyomány felelevenítése. Vas Géza fotóművész fényképkiállítását szemlélhették meg a jelenlevők. Fekete Albert, a Sztánai műhely vezetője ismertette tevékenységüket, céljuk a sztánai völgy természetvédelmi területté nyilvánítása, valamint a völgyben fekvő falvak kis-régióba való egyesítése. Papp Hunor, a falu fiatal lelkésze beszámolt arról, hogy a falu népe nagy részt vállalt a bál sikeres megszervezésében. /Valkai Krisztina: Szüreti mulatság Sztánán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./"

"A 200 lelket számláló Sztána, Szilágy megye ismert települései közé tartozik. Itt építette Kós Károly a Varjúvárat. Néhány éve Pap Hunor személyében fiatal lelkésze van a falunak. A templom legrégebbi része 1500-ból való. Idén már nem indult magyar nyelvű oktatás Sztánán. Kevés az iskolaköteles gyermek, s azok Zsobokra járnak tanulni. Az óvoda is bezárta kapuját. /S. Muzsnay Magda: Hazajönnek-e a fiatalok? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./"

"Huszonöt éve, 1977. aug. 25-én halt meg Kós Károly építész, grafikus, író, könyvkiadó, politikus.Kós Károly 1883. dec. 16-án született Temesváron. Nagyszebenben, Kolozsváron és a budapesti Műegyetemen végezte építészmérnöki. Még nem volt 30 éves, amikor a főváros őt és társát, Zrumeczky Dezsőt bízta meg az új állatkert pavilonjainak megtervezésével. 1910-ben építette sztánai házát, a híres Varjúvárat, és megírta A régi Kalotaszeg című könyvét. 1911-től adta ki Kalotaszeg című folyóiratát, és megtervezte a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot. 1919 tavaszán megszervezte a Kalotaszegi Köztársaságot, amelynek címert, zászlót, pénzt és bélyeget tervezett. Tervezett templomokat, lakóházakat, restaurált középkori építményeket. Kós Károlyt a transzszilvanizmus atyjának szokták nevezni, munkásságának központjában a szülőföld értékeinek megbecsülése, a hagyományok továbbvitele, a kor kihívásainak megválaszolása állt. Főbb épületei: Budapesten a Városmajor utcai iskola (Györgyi Dénessel), az óbudai református parókia (Zrumeczky Dezsővel), a zebegényi templom (Jánszky Bélával), a sepsiszentgyörgyi Leánygimnázium és Székely Nemzeti Múzeum, Kolozsvárt a Műcsarnok, a Monostori úti református templom. Ő tervezte a kispesti Wekerle-telepet és két épületét a Főtéren, s számos értékes tanulmányt tett közzé a magyar művészetről. Jelentős szerepet vállalt az erdélyi magyar politikai élet megszervezésében. Paál Árpáddal és Zágoni Árpáddal röpiratokat adott ki Kiáltó szó címmel, részt vett a Magyar Néppárt és a Magyar Szövetség megalakításában, s szerkesztette Benedek Elek Vasárnap című politikai lapját. Sztánai nyomdájában elkészítette Erdély kövei és Attila királról ének című műveit, amelyeket maga illusztrált. 1924-ben alapította meg az Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadót, ott volt 1926-ban az Erdélyi Helikon magalapításánál, 1931-44 között ő szerkesztette a folyóiratot. Regényeinek tárgyát legtöbbször Erdély múltjából merítette, művei nagyban hozzájárultak a romániai magyarság nemzeti tudatának kialakításához. Első regénye, A Varjú nemzetség (1925) a Bethlen Gábor halála utáni kort, Az országépítő (1934) Szent István tragédiáját idézte fel. Budai Nagy Antal című drámája (1936) az 1437-es felkelés vezetőjének tragikus sorsát ábrázolta. 1940-44 között mezőgazdasági építészetet tanított Kolozsvárt. 1944-ben sztánai otthonát kifosztották, kéziratait elpusztították, Kolozsvárra kellett menekülnie. 1945-ben a Magyar Népi Szövetség vezetőségi tagja, a Romániai Magyar Képzőművész Szövetség elnöke, 1946-ban képviselő lett, 1952-től nyugdíjasként főleg irodalommal foglalkozott. 1937-65 között a református egyházmegye főgondnoka. Kolozsvári otthona 1977-ben bekövetkezett haláláig az erdélyi magyar szellemi élet egyik központja volt. /25 éve halt meg Kós Károly. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./"

"A 88 éves Kós András szobrászművészt köszöntötte a lap Németh Júliának a művészről rövidesen megjelenő monográfiájából vett részlettel. Kós Andrást Sztána formálta. Mintegy harminc esztendeig tanított a képzőművészeti főiskolán, szobrásznemzedékek hosszú sorát indította el a pályán. Németh Júlia szerint Kós András igazi anyaga a fa, annak ellenére, hogy kő- és fémszobrai művészi érték szempontjából legalább olyan jelentősek. Kalotaszeg természeti szépségekben gazdag talajából fogant faszobrai. /Németh Júlia: Művész és világa. A 88 éves Kós András szobrászművészt köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./"

"Kós Károly születésének 120. évfordulóján Budapesten, a Petőfi Múzeumban kiállítás nyílt rendkívüli életművéről. A budapesti Állatkert pavilonjai, a zebegényi, az óbudai, a csucsai, a kolozsvári Monostor utcai templom, a kolozsvári magyar színház, számos sepsiszentgyörgyi épület, köztük a Székely Nemzeti Múzeum, a református iskola, a sztánai Varjúvár s még számtalan lakóház, középület tervrajza - hozzájuk a megvalósult építmények fényképe. Újság- és könyv-címlapok, plakátok, grafikák saját építész szakírói, művelődéstörténeti, szépirodalmi könyveihez és más szerzők: Nyírő József, Tamási Áron, Gulácsy Irén, Móricz Zsigmond, Áprily Lajos műveihez. Plasztikák, plakettek, levélpapírok, épület- berendezések, lapalapítások, művészcsoportok létrehozása... Szerteágazó életmű. Erdélyben csak a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őriz jelentősebb részt a hagyatékból. Innen eredeti anyagot nem sikerült szerezni, az ott készült fotókkal helyettesítik azokat. Amikor Kós Károly sztánai házát feldúlták (1944-ben), megsemmisült művészi munkásságának jelentős része. /K. M.: Az erdélyi polihisztor emlékkiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ "

"Július 27-én hálaadó istentisztelet keretében avatták fel Váralmáson a felújított Gyülekezeti Otthont, ahol a közösségi rendezvényeket fognak majd szervezni. Váralmás községhez jelenleg öt magyarlakta falu (Zsobok, Sztána, Farnas, Kispetri és Bábony), valamint három, románok által lakott település tartozik. Községi szinten 33 százalék a magyarok részaránya, de ez falunként igen változó: Váralmásnak már csak egynegyede vallja magát magyarnak. A reformátusok 1990-ben visszakapták az épületet. Az Illyés Közalapítvány segítségével sikerült az épület külső részét rendbehozni. Az egyházkerület támogatásával a belső felújítás terén is nagyot léptek előre. /Szabó Csaba: Felavatták a Gyülekezeti Otthont. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./"

"Az erdélyi közélet három nevezetes személyiségének tiszteletére nyílt kiállítás okt. 30-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. Építkezők címmel Csutak Vilmos százhuszonötödik, Kós Károly százhuszadik, valamint Debreczeni László születésének századik évfordulóján a kiállítást Kató Zoltán jelenlegi és Kónya Ádám volt múzeumigazgató nyitotta meg. Csutak Vilmos történész, tanár, később iskolaigazgató 1923-tól kezdve haláláig a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Kós Károllyal közösen néprajzi tárgyú gyűjtéseket, felméréseket végzett, és a székelyföldi levéltárak egységesítésén fáradozott. Könyvillusztrációk, épületek és templomok rajzai, a sztánai ház tervei, vallomások, barátok méltatásai és egy kisfilm állít emléket Kós Károly maradandó munkásságának. Követője, Debreczeni László fáradhatatlanul kutatta fel Erdély mintegy félezer templomát és tornyát, felmérte, lerajzolta azokat. /Demeter Virág-Katalin: Építkezők öröksége. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./"

Kilencven évvel ezelőtt Kós Károly és Móricz Zsigmond bálozott a kis kalotaszegi település azóta romba dőlt iskolaépületében, február 14-15-én pedig helybeliek és magyarországi vendégek vigadtak két napig. A Budapesti Szent István Egyetem hallgatói – és sokan mások – évek óta visszatérő vendégei Sztánának. Sztána falunak közel kétszáz lakója van /176 magyar és 26 román/, a hetvenes években még 350 magyar és közel 250 román lakta Papp Hunor református lelkész ismeretei szerint. A sepsiszentgyörgyi származású fiatal lelkész szemben halad az árral: 1988-ban a család Magyarországra telepedett ki. Papp Hunor 1994 őszén viszont hazatért. Beiratkozott a kolozsvári református teológiára. 2001-ben a sztánaiak újra megrendezték a farsangi bált, emlékezve az 1914 telén tartott sztánai református bálra, amikor Kós Károly meghívta Móricz Zsigmondot. Ezt a sztánai bált elevenítették fel az elmúlt években. /Benkő Levente, Lepedus Péter: Nem élhetnek muzsikaszó nélkül. = Krónika (Kolozsvár), febr. 16./

A közel 2900 lakosú Váralmás község Szilágy megye egyik legnagyobb területen fekvő közigazgatási egysége: a sztánai vasútállomástól a kökényesi tetőig 56 kilométernyi falusi út vezet a község hosszában. A községhez kilenc település tartozik, lakosságának 34%-a magyar. Ennek ellenére az RMDSZ jelöltjét választották polgármesternek, a tanácsban viszont már jelentős kisebbségben vannak a magyarok. Váralmás 1400 lakosából 180 magyar. Nyíres 500 lakosa között nincs magyar, Zsobokon a falu lakossága 320 magyar reformátusból áll, de a faluban dr. Molnár János lelkipásztornak köszönhetően működik a bentlakásos iskola, ahol 57 árva talált állandó otthonra, ezenkívül az iskolában még legalább hatvan olyan gyerek tanul, akik a hét végén hazamennek szüleikhez. Sztána 170 lakosából 140 magyar református. Kispetri 130 lakosa magyar, az itt lakó 50 cigány is magyarul beszél. Farnas nyolcvan lakosa szinte kizárólag idősekből áll. A mintegy hatvan bábonyi lakosból alig húsz magyar. Kökényesen 60 ember lakik, mind románok. Cód falu 150 román lakosból áll. Négy év alatt a községben sikerült minden utat járhatóvá tenni. A község legnagyobb gondja a szétaprózott, csekély lakosságú települések. A zsoboki iskolát a megszűnés veszélye fenyegette, most a megye egyik legjobb, legeredményesebb falusi iskolája. Sok fiatal a házastársával együtt hazatelepül. /Józsa László: Szilágy megye. Almásvölgyi pünkösd kiöregedéstől az újjászületésig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./

A Művelődés folyóirat 5-ös száma a Sztánai-völgy földrajzi, néprajzi, természet-, illetve humánökonómiai és ökológiai értékeit felmérő súlypontos szám. /Lapszemle. Művelődés/5. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./

Fennállásának négyszázadik évfordulóját ünnepelte Kalotaszeg legkisebb református gyülekezete, Sztána. A kétszáz lelkes falu apraja-nagyja ünneplőbe öltözött júl. 25-én. Pap Géza püspök arról beszélt, hogy a megmaradásnak egyetlen útja az építkezés, a korszerűsítés. Utalt arra, hogy néhány éve a sztánai gyülekezet saját erejéből újította fel templomának tetőzetétPapp Hunor tiszteletes az önépítkezés példájaként említette a híres-nevezetes 1914. február elsejei sztánai farsangi bált. A mulatságnak Kós Károly meghívottjaként vendége volt Móricz Zsigmond, aki ennek nyomán írta Nem élhetek muzsikaszó nélkül című novelláját. Papp Hunor hozzátette: a tizenötmillió magyarban gondolkodó Orbán-kormánynak és holland hittestvéreknek is köszönhető a templom tetőzetének teljes felújítása. A hetvenes években 350 magyar és 250 román lakta a falut, ma 200 magyar mellett 26 román ajkút találni. 1911-ben a Budapestről hazatérő Kós Károly képes hetilapot alapított Sztánán. A Kalotaszeg című lapot Bánffyhunyadon nyomtatták, a szerkesztőség Kós sztánai Varjúvárában működött. A lap negyedév múlva azért szűnt meg, mert Kós felkérést kapott a pénzügyminisztériumtól a kispesti állami munkásnegyed befejezetlen részének megtervezésére. /Benkő Levente: Sztánán lelket lehelnek a házakba. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./

Szilágy megye legnagyobb községeként tartják számon Váralmást. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 2853 lakosa van. A község kilenc települést ölel fel: a Zilahtól 51 kilométerre fekvő Váralmás mellett Farnas, Zsobok, Sztána, Kispetri, Bábony, Kiskökényes, Almásnyíres és Cold falvakat. A Kalotaszeghez tartozó falvakat 1968-ban csatolták Szilágy megyéhez. A község útjai évszázadnyira elmaradtak az úgynevezett európai normáktól. Zsobok lehet a példa a község többi nyolc településének, ősszel jubilál a zsoboki gyermekotthon, ahol árva vagy elhagyott gyermekeken kívül szórvány települések gyermekei magyarul tanulnak. Az intézmény kivitelezője a helybeli lelkész Molnár János és felesége, Molnár Irma. Zsobokon 444-en élnek. /Fejér László: Kilenctelepüléses község. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

A marosvásárhelyi Helikon-Kemény János Alapítvány szept. 11-én második alkalommal rendezte meg a helikoni leszármazottak találkozóját. Marosvécsen. A művelődési házban Csutak Levente, a Brassói Lapok munkatársának jóvoltából a Helikon 55 hajdani írójának képei sorakoztak. A Helikoni arcképcsarnok című kiállítás portréit CD-lemezen is kiadták. Sztánán készül a Szentimrei Jenő-emlékház, Ádámovits Sándor pedig bejelentette, hogy jövőre a Kuncz Aladár-emlékasztal felállításának 70. évfordulójára emlékeznek. /(bodolai): Helikoni leszármazottak találkozója Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

Az alig kétszáz lelkes faluban a Szentimrei Alapítvány és a sztánai református egyházközség által hatodik alkalommal szervezett farsangolás sikeres volt. A sztánai farsangolást 2001-ben újraélesztő Papp Hunor református lelkész üdvözölte az idesereglő magyarországi és helyi vendégeket. A Sztánai Műhely kezdeményezésére kistérségi megbeszélésen zsoboki, sárvásári, nyárszói, kalotaszentkirályi és helyi részvevők elhatározták: terveik megvalósulása érdekében egyesületet alapítanak. Bemutatták Janitsek Jenő Sztána története és névanyaga című tanulmányát és a Rókaszemű menyecske című kalotaszegi mesegyűjteményt, amelyet H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója ajánlott az olvasóknak. Emellett kiállítás nyílt sztánai és kolozsvári, Kós Károly által tervezett házakról, a helybéli gyermekek pedig Tamási Áron A búbos vitéz című mesejátékát adták elő. Fellépett a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes és az inaktelki fiatalokkal kiegészülő, budapesti Kertész Táncegylet. /Benkő Levente: Határtalan mulatozás Kalotaszegen. Kós Károly nyomán Sztánán. = Krónika (Kolozsvár), febr. 13./

Fekete Albert a budapesti Corvinus Egyetem tájépítészeti karán tanít, hat éve jár Sztánára, kezdetben segített a farsangi ünnep megszervezésében, azóta a kalotaszegi faluban ezt már maguk végzik. Idén már közel százan jöttek Sztánára farsangolni. Fekete Albert szerint sokkal nehezebb itt, mint egy hasonló magyarországi településen, itt az infrastruktúra teljesen hiányzik: nincs vezetékes ivóvíz, sem földgáz, postahivatal, iskola, óvoda sincs, a vasútállomás távol, a közutak állapota siralmas. A sztánai helyzet nem általános erdélyi jelenség, még Felszegre sem jellemző. Mégis jó idejönni, látni, mennyire ragaszkodik a sztánai ember a házához, földjéhez, templomához, anyanyelvéhez. /Barazsuly Emil: Sztána – ahogyan Budapestről látják. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

A Kőrösfői Rákóczi Kultúregylet és a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezete idén másodszor rendezte meg a Kalotaszegi Nemzetközi Honismereti Diáktábort, közölte Péntek László főszervező. Az anyaországból is érkeztek diákok. Tartalmas program várt a résztvevőkre: a helyi történelmi és népművészeti nevezetességeket, Kolozsvár, Sebesvár, a sztánai Varjúvár, a vidék történelmét, hagyományait ismerték meg. /Ö. I. B.: Honismereti tábor Kőrösfőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 11./

A történelemről szóló kötetek állnak az erdélyi magyar kiadók karácsonyi kínálatának középpontjában. A kolozsvári Kriterion Kiadó kiadványai közül H. Szabó Gyula igazgató Gazdovics Miklósnak Az erdélyi örmények története című kötetét emelte ki. A kolozsvári Polis Kiadó 1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965 című könyve, melyet az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen adtak ki, több mint 1400 egykori meghurcolt elítélt legfontosabb adatait tartalmazza. A Polis további két új, történelmi témájú könyve Bánffy Miklóshoz kapcsolódik. Az egyik Bánffy Miklós Politikusportrék című albuma, a másik pedig Bánffy Miklós Erdélyi történet című regénytrilógiája, első kötete annak a Bánffy-életműsorozatnak, amelyet a Polis Kiadó a magyarországi Balassi Kiadóval közösen ad ki. A Polisnál jelent meg Gazda Ferenc kolozsvári nyelvész kutató, egykori politikai elítélt börtönben töltött időszakát felelevenítő kötete, az Elrabolt esztendők. A kolozsvári Komp-Press Kiadó Buday György és Kolozsvár című albuma jelentős könyv. A Komp-Press kiadványa a Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette Történelmünk a Kárpát-medencében című könyv. A marosvásárhelyi Mentor Kiadó Barackvirág és béke címmel Wass Albert írások részleteiből nyújt szemelvényeket. A csíkszeredai Pallas-Akadémia gondozásában előkészületben van Székedi Ferenc Nagy erdélyi játszma és Papp Kincses Emese Ha meglebben a függöny című könyve. Nemrég adták ki Tömöry Péter Erdélyi anekdotika című tárcasorozatát, amelyet a Németországban élő szerző 1989-1990-ben írt. Gólyostoll – Egy értelmiségi jegyzetfüzetéből 1980-82 címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentor gondozásában, a kötet válogatás Horváth Andornak A Hét című hetilapban közzétett írásaiból. A Mentornál jelent meg két „első kötet” is: Szabó Róbert Csaba Az egész Antarktisz kontinens, valamint Vermesser Levente Az egyensúly ígérete című könyve. A Kriterion adta ki a Régi erdélyi népballadák című válogatást. A Művelődés című közművelődési folyóirat gondozásban idén látott napvilágot Janicsek Jenő Sztána történeti és névanyagát tartalmazó könyve, és megjelenés előtt áll egy tanulmánykötet a 2005-ös sztánai napokról. Az Erdély emlékezete sorozatban több új Mentor-kötet is napvilágot látott: Péter Mihály Az erdélyi fogorvoslás történetéből, valamint Pál Antal Sándor Marosvásárhely XVII.-XVIII. századi jogszabályai és polgárnévsorai és az Áldozatok című, forrásmunkákkal kiegészülő könyve, amely az 1956-os forradalom következményeit összegzi a Magyar Autonóm Tartományban. A Koinónia Kiadónál nemrég jelent meg Visky S. Béla Játék és alap című könyve és Victor János Csendes percek című kétkötetes munkája. Ez utóbbi könyv szerzője határozta meg a magyar közegyházi gondolkodást a két világháború között. A Mentor adta ki Gyallai Domokos Rég volt, igaz volt című könyvét, mely Erdély történelmét igyekszik közelebb hozni a 10–14 éves korosztályhoz. /Márton Éva, Rostás-Péter Emese: Könyvek a karácsonyfa alá. = Krónika (Kolozsvár), dec. 14./

Már csak a tetőszerkezet hiányzik a kalotaszegi Sztánán újjáépített iskolaépületről ahhoz, hogy a magyar irodalomban is megörökített tanoda termei újra megtelhessenek. „Isten és sok jó ember akaratából sikerült újraépítenünk a kommunizmus idején romba dőlt iskolánkat, és titkokban remélem, hogy a 2008. évi farsangi bált abban az épületben tarthatjuk meg, amelyben egykor Kós Károly és Móricz Zsigmond mulatott” – jelentette ki Papp Hunor sztánai református lelkész. Az újjáépítés érdekében Papp Hunor 2005 nyarán több kanadai város magyar gyülekezetével találkozott. A közel kétszáz magyart és mintegy húsz románt számláló Sztánán konyhával, fürdővel, előadóteremmel és orvosi rendelővel, valamint 24 vendéget befogadó szálláshellyel ellátott létesítmény kap helyet. /Benkő Levente: Új falak a régi alapköveken. = Krónika (Kolozsvár), jan. 10./

Több mint hét éve kezdődött az ébredés Sztánán: magyarországi tájépítész hallgatók érkeztek tájfelmérésre a Sztána völgybe. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője és a Szentimrei Alapítvány kezdeményezésére megalakult a Sztánai Műhely, partnerre találtak Papp Hunor lelkészben. A farsangot, amelyet a Kós Károly nevezetes 1914-es farsangja után 87 évvel, 2001-ben szerveztek meg először, az elmúlt hétvégén már a hetedik alkalommal tartották meg. Február 9-én a közösségi ház építését megörökítő fotókiállítás után a sztánai gyermekek bemutatták Devecseri László A csodatévő fakéreg című darabját, őket követte a kolozsvári szarkalábasok előadása, majd a hajnalba nyúló Valkó bandás táncház. Másnap elindult a kis csapat a falutól 2,5 kilométerre lévő „üdülőtelepre”, az évszázados Varjúvárhoz és a szintén Kós Károly-tervezte Szentimrei házhoz. A Szentimrei ház felújítása folyik. Délután a kalotaszegi tánctanítás már a kultúrotthonban volt, este Filep Farkas, Halmágyi Erika és Lepedus Péter Sztánáról készült rövidfilmjét vetítették. Fél évszázaddal ezelőtt még mintegy ötszázan éltek a faluban, ma 180-an. /Kerekes Edit: Sztánai farsang – sztánai éledés. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 12./

Idén negyedik alkalommal gyűltek össze a természetjárók Sztánán, hogy részt vegyenek a Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrán. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Kolozsvári Osztálya, a Szentimrei Alapítvány és a Kós Károly Kulturális Egyesület idei rendezvénye csaknem félszáz kirándulót vonzott. /Félszáz kiránduló a Kós Károly teljesítménytúrán. Sztána. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 21./

Megnyílt Kós András szobrainak állandó kiállítása a kolozsvári Farkas utcai templomban. A sztánai erdő és a Farkas utca – Kós András szobrászművész életének meghatározó helyszínei, méltatta munkásságát Németh Júlia. Az előbbibe, a családi otthonba, a Varjúvárba beleszületett, a Farkas utcai református kollégiumba pedig, édesapja hozta be. A művész életében oly fontos szerepet játszó Farkas utcai templomban lel immár végérvényesen menedéket a felbecsülhetetlen értékű kósi életmű jelentős része. Több évtizedes késéssel bár, de a művész Bethlen Gábor-szobra 2003-ban köztéren, Nagyvárad szívében lelt méltó elhelyezést. /Németh Júlia: Fába álmodott életmű. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

„Egész Kalotaszegen nincs olyan hely, ahol a farsangi mulatság három napot tartana” – jelentette ki Papp Hunor református lelkész a február 1-jén kezdődött, és egész hétvégén tartó sztánai farsangi rendezvény alkalmával. Sztánán, a kis kalotaszegi faluban idén immár nyolcadszorra szervezték meg a farsangi mulatságot. A fiatal református lelkésznek és szervezőtársainak nem volt nehéz újjáéleszteni 2001-ben a sztánai hagyományt, hiszen a környék lakossága még ma is emlegeti azt az 1914-ben megtartott bált, amelyet Kalotaszeg szerelmese, Kós Károly erdélyi magyar építész, író, néprajzkutató talált ki. Az eseményre jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta, aki az itteni élmények hatására később megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagy sikerű regényét. A Sztánai Műhely magyarországi szervezet képviselője beszédében hangsúlyozta, Kós Károlynak köszönhetően figyeltek fel Sztánára, és élesztették fel 2001-ben a farsangi mulatságot. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány vezetője, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője elmondta: ezúttal a Reményik Sándor Galériában nemrég megnyílt, kolozsvári magyar fotóművészek fényképeiből szervezett kiállítás néhány darabját hozták el. Emellett a Kriterion és a Művelődés által kiadott könyvek széles skálájából válogathattak az érdeklődők. Fazakas Mihály Ludas Matyi című színdarabját tekinthették meg a jelenlévők a sztánai gyermekek előadásában. Következett a Pillich Balázs által vezetett Szarkaláb Néptáncegyüttes előadása, illetve a bánffyhunyadi Varga István, közismert nevén „Kicsi Csipás” előadása, aki hajnalig húzta a farsangolóknak a talpalávalót. A falutól nem messze található a Varjúvárnak nevezett kis kúria, ahol sokat alkotott Kós Károly. A Varjúvár közelében épült a szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-ház, ahol Szabó Zsolt, Szentimrei Jenő unokája fogadta a vendégeket. A házat annak idején elkobozták, de 1997-ben az örökösök visszakapták, létrehozva a Szentimrei Alapítványt azzal a céllal, hogy a kalotaszegi emlékeket, értékeket felleltározza, népszerűsítse és visszahozza a köztudatba. /Papp Annamária: Farsangi dínomdánom Kalotaszeg legcsendesebb falujában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./