Zilahon az 1989-es események után hetilapot indítottak Szilágysági Szó, majd 1991-től Szilágyság címen. A Szilágyságban sorra alakultak a magyar műkedvelő csoportok, így például Szilágypanitban néptánc- és színjátszó csoport. 1990. márc. 15-én Zilahon a Kálvineumban /Művelődési Ház, melyet a zilahi református egyházközség épített 1943-ban/ ünnepelt a város magyarsága. Másnap ugyanitt alakult meg a Vatra Romaneasca helyi szervezete. A helyi vatrások tüntettek a megalakult két magyar nyelvű líceumi osztály ellen. 1990. márc. 25-én Kraszna 50 tagú művészegyüttese lépett föl. 1990 áprilisában - 1945 óta először - Silvania néven magyar irodalmi és művészeti folyóirat indult. Ez a kiadvány azután megszűnt. Krasznahorváton Kacsó Erzsébet óvónő vezetésével megalakult a falu tánc- és színjátszó csoportja. Előadásukat néhány román fiatal megzavarta. 1990 júliusában Szilágysomlyón rendbehoztak egy épületet, ez lett az RMDSZ helyi székháza. Ugyanebben a hónapban Zilahon, a református templomban egyházzenei hangversenyt rendeztek. Szilágybagoson, Nagyfaluban és Zilahon lépett fel a Birtalan József vezette marosvásárhelyi Vártemplom leánykórusa. - Az 1991 október végi II. Zilahi Nemzetiségi Fesztivál nemzetközivé nőtte ki magát, Debrecenből jött egy énekkar, Kassáról pedig a Homolya Éva vezette Csengettyű leánykar lépett föl. - 1991 áprilisában Csíkszeredában rendezték meg a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalmi versenyt, melyen a szilágysági versenyzők dicséretben részesültek. - Zilahon a diákok diáklapot szerkesztettek Guguc címen. /Filep Béla: Művelődési élet a Szilágyságban. = Művelődés (Kolozsvár), márc./

Első alkalommal csökkent száz alá a tanulók létszáma Szilágypanitban, az általános iskolában, tájékoztatott Gecse Júlia igazgatónő. A korszerűtlen iskolaépület nem elegendő a nagynak nem mondható létszám ellenére sem, a művelődési otthonban is osztályok kaptak helyett. Az elmúlt hónapban a holland testvériskola küldöttsége érkezett. Nem jöttek üres kézzel, segítségükkel parabolaantennája és színes televíziókészüléke van a paniti iskolának. Holland függönyök az ablakon, padlócsempe a folyosókon. Mosdókagylók is kerültek a falra. Hoztak még olyat is, amilyen a megyében is aligha van: számítógéphez kapcsolható mikroszkópot. A vizsgált tárgyat kivetítve az osztály mindegyik tanulója egyszerre látja. A mikroszkópon kívül hoztak számítógépet lézersugaras színesnyomtatóval, videolejátszót, írásvetítőt, zeneszekrényt rádióval lemez- és kazettalejátszóval. Még az óvodások sem maradtak ki, számukra építőjátékok érkeztek a tulipánok országából. /Fejér László: Holland segítséggel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

A Szatmárnémetiben élő Vékás Zoltán lelkipásztor, a Romániai Magyar Baptisták Szövetségének alelnöke nyilatkozott a Magyar Baptisták II. Világtalálkozójáról, amelyet Nagyváradon rendeznek augusztus 11. és 13. között, ennek ugyanis ő az egyik szervezője és sajtóreferense. Első világtalálkozójuk 1992 augusztusában volt, Budapesten. A gyülekezetek között testvéri kapcsolatok jöttek létre. Megalakították a magyar baptisták világszövetségét. Elnöki tisztét felváltva töltik be az egyház legreprezentatívabb személyiségei, a három szövetség: az anyaországi, az amerikai és a romániai képviselői. Most Kulcsár Sándor, az erdélyi származású amerikai lelkipásztor, az ottani szövetség vezetője az elnök. A világszövetség minden évben kiadja a Napi Áhítat című könyvet, az idei tizenegyezer példányban jelent meg. A magyar baptisták huszonötezren lehetnek, és van még tízezer hozzátartozó, családtag, barát. Erdélyben közel tízezer tag van, és négyezer körüli a hozzátartozók száma. A legnagyobb magyar baptista gyülekezet Nagyváradon működik. Népes gyülekezetek vannak a Szilágyságban, de a szatmári is ezek közé tartozik. - 1989 után új imaházak épültek, például Szilágypaniton, Diósadon, most épül a csíkszeredai imaház. 1991-ben a Hargitán létrehozták a Keresztény Tábort. Évente ezerötszáz-kétezer személy nyaralását tudják biztosítani. - 1990 márciusában, 50 év betiltás után, újraindulhatott a Romániai Magyar Baptisták Szövetsége. A szövetség lapja a Szeretet /főszerkesztője Vékás Zoltán/, van még a Mustármag című ifjúsági és a Harmatcsepp gyermeklap. Évek óta működik a szatmárnémeti Keresztény Könyvtár. Ákoson a magyar cigányok körében indult baptista gyülekezet. - Működtetnek egy öregek otthonát a Bihar megyei Szalárdon, ahol nem csak baptistákat fogadnak be. /Sike Lajos: Beszélgetés VÉKÁS ZOLTÁN lelkipásztorral, a Romániai Magyar Baptisták Szövetségének alelnökével, a Magyar Baptisták II. Világtalálkozójának sajtóreferensével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./

Szilágysági turnéra indul a Puck Bábszínház /Kolozsvár/ magyar társulata. Zilahon, Paniton Szilágysomlyón, Szilágynagyfaluban, Kárásztelkén Zoványban, Krasznán, Varsolcon, Sarmaságon és Szilágysámsonban lépnek fel. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

Három esztendős kihagyást követően rendezték meg Zilahon a tanítóképzősök a Ki mit tud? elnevezésű megyei vetékedőt gimnazisták és középiskolások részére. Désháza, Ipp, Kárásztelek, Sarmaság, Szilágycseh, Szilágynagyfalu, Szilágypanit, Szilágysomlyó és Zilah iskoláiból érkezett versenyzők vers- és prózamondás, színjátszás, népdal, könnyűzene, hangszer, népi és modern tánc kategóriákban nevezhettek be. Lehet, hogy ez az utolsó megyei verseny. A szervező XII. osztállyal ugyanis megszűnik Zilahon a magyar nyelvű óvó- és tanítóképzés; remélni lehet csak, lesz még iskola, amely folytatni fogja a megyei diákjainak művészeti seregszemléjét. /(Fejér László): Utolsó a jubileumi rendezvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 26./

Máj. 31-e és jún. 2-a között a Református Mentő Misszió nemzetközi találkozót szervez Székelyudvarhelyen, amelyen a Kárpát-medencéből lelkészek, orvosok, pszichológusok és olyan családok tagjai vesznek részt, akik szenvedélybetegségből, az alkoholfogyasztás rabságából szabadultak. A találkozó alaptémája a "pusztító és gyógyító szomjúság" lesz, erről szólnak majd az előadások - tájékoztatott Antalfi Gizella a misszió udvarhelyi csoportjának vezetője, a Bonus Pastor Alapítvány szociális munkása. Évente négyszer tartanak ilyen országos szintű találkozót, mindig más helységben, például Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Paniton, Szilágyszegen, vagy éppen Székelyudvarhelyen. A mostani jubileumi találkozó lesz, hiszen tíz éve tevékenykedik az udvarhelyi csoport, az országos hálózat pedig kilenc éve alakult. /Fülöp D. Dénes: "Pusztító és gyógyító szomjúság" A Református Mentő Misszió nemzetközi találkozója. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 27./

Balogh Csaba nagykövet-helyettes és Polonyi Géza tanácsos, a magyar nagykövetség munkatársai nyújtották át 16 Szilágy megyei iskolának azokat a könyvcsomagokat, amelyek az iskolai könyvtárakat hivatottak gyarapítani. A könyvadományból Erked, Kárásztelek, Kémer, Szilágyballa, Szilágysámson, Désháza, Diósad, Szilágygoroszló, Szilágysamit, Lompért, Selymesilosva, Szilágynagyfalu, Szilágybagos általános iskolái részesültek, valamint Zilahon az egyetlen magyar középiskola, a református kollégium. A magyar külügyi tárca költségvetésében külön keret létezik a határon túli magyar oktatás és a magyar nyelvű könyvkiadás fejlesztésére, és az RMDSZ-szel közösen választanak ki kisebb tájegységeket a támogatás eljuttatásához. Bóné Vilmos, a szilágyballai iskola igazgatója, az RMDSZ megyei elnöke mondott köszönetet az ajándékozóknak. Hangsúlyozta: a szilágyballai, de általában véve minden falusi iskola felszereltsége gyenge. A könyvtár állagának 70%-a román nyelvű könyv. Szilágypanitban negyedszázada sem román, sem magyar nyelvű könyvet nem kapott az iskola az államtól. /Fejér László: Anyaországi könyvadomány szilágysági iskoláknak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./

Szept. 14-én Szilágypaniton, a Zilah melletti, többségében magyar településen átadták az egyházi összefogással felépített I–Vlll. osztályos, új általános iskolát, amely lényegében világi iskola. A felekezeti iskolák státusát is rendező új egyházi törvény elfogadásától függ majd, hogy ez az iskola lesz-e az első református iskola. Az iskola a falu magyarságának összefogásával, magyarországi alapítványok finanszírozásával, illetve a hollandiai támogatással épült fel. Tőkés László püspök a gyülekezeti összefogással megvalósult iskolát Isten valóságos csodájának nevezte. Szilágyi Zoltán, a szilágypaniti református gyülekezet lelkipásztora elmondta, hogy a munkában oroszlánrészt vállalt Tőkés Erzsébet tanárnő, aki egykoron Szilágypanitban tanított, az építkezés során pedig sokat segített a pályázatírásban, a szükséges pénzek megszerzésében. /Makkay József Új református iskola Szilágypanitban. Erdélyre kisugárzó gyülekezeti összefogással épült. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek (KREK) a múlt hét végén Nagyváradon megtartott alakuló közgyűlésének végén átadták a Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjakat. Pro Partium-díjat kapott Tatai Miklós, a máramarosszigeti Leöwei Klára Gimnázium igazgatója, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet pedagógus, Pro Ecclesia-díjjal tüntették ki a reszegei református egyházközséget, a zilah-ligeti református egyházközséget, a szilágypaniti református egyházközséget, valamint Molnár József magyarlapádi lelkipásztort. /Pro Partium- és Pro Ecclesia-díjak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Szilágysomlyón és Zilahon Szilágyság-kutatásnak szentelt tudományos ülésszakot tartottak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Zilah és vidéke fiókszervezete, a Báthory István Alapítvány, a Pro Zilah Egyesület, a somlyói EMKE és a Hepehupa művelődési folyóirat szervezésében. A fő előadó dr. Egyed Ákos akadémikus volt, aki az EME-alapító Mikó Imre tevékenységét méltatta. Mikó Imre születésének idén szeptemberben lesz a 200. évfordulója, ezért a 2005-ös esztendőt Mikó-évnek nyilvánították. Horváth József, a sarmasági középiskola történelemtanára Kemény Jánosra, az emlékíró erdélyi fejedelemre emlékezve a Sarmaság 850 éves történetét vázolta. Bejelentette, hogy a közösség mellszobrot szándékozik állítani a fejedelemnek. Varga Réka egyetemi hallgató idős Wesselényi Miklós színházkoncepcióját mutatta be, Oláh Miklós krasznai tanár a 800 éves Kraszna helytörténetét összefoglaló dolgozatát olvasta fel, Kiss Zoltán szilágypaniti tanár a krasznai, magyarkeceli és a szilágysomlyói református egyházközségek vagyonfosztásáról beszélt, Joikits Attila szilágysomlyói helytörténész a város Trianon utáni történelmét foglalta össze, Fejér László a földvári haláltábor szilágysági túlélőinek vallomásait ismertette, dr. Széman Péter orvos pedig a 20. századi Erdély és Szilágyság demográfiai változásait mutatta be. Az ülésszak végén az EME Zilah és vidéke fiókszervezete Petri Mór-díjat adományozott dr. Egyed Ákosnak és Major Miklós szilágynagyfalui néprajzkutatónak, aki több tudományos munka társszerzője, illetve monográfiák írója. /Fejér László: A Szilágyság-kutatás napjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

Harmadik alkalommal rendeztek falunapokat Szilágypaniton, hagyományosan a szüret idején. A falu lakói népviseletbe öltözve járták a falu utcáit és mindenkit a délutáni hálaadó istentiszteletre, illetve az esti mulatságba hívogattak. A falunapi rendezvények egy részének a szeptemberben felavatott új iskolaépület adott otthont. A diákok és Illyés Tímea grafikai kiállítását az új iskola tantermeiben nyitották meg. Az iskolát pályázatok útján nyert pénzösszegekből, a helybeli lelkész és a magyar közösség összefogásával építettek. Az Egyházi Oktatási Központ első szintje az óvodásoké, akikkel eddig egy átalakított istállóban foglalkoztak. Jelenleg 43 óvodás mellett 107 iskolásnak is otthont ad az épület. A háromszintes iskolában kap helyet a falu orvosi rendelője, a padlástérben pedig további négy szobát terveznek, ahol vendégeket, előadókat szállásolnak majd el. Közösségi házként szeretnék működtetni az intézményt. A szilágypaniti református egyházközség ezzel a kezdeményezésével egyedülálló a megyében. Terveik között szerepel az egyházi iskola épületének visszaigénylése, amit szintén oktatási intézményként szeretnének működtetni: ide költöztetnék majd át az óvodát. A faluban a temetések és a keresztelők aránya kiegyensúlyozott. A mintegy 940 lakost számláló településen 735 református egyháztag szerepel a nyilvántartásokban. /J. L.: Szilágypanit. Közösségi házként működne az új iskolaépület. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./

A szilágysági faluban, Szilágypanitban már a tetőtéren dolgoznak az oktatási központ építői, azoknak a gyerekeknek a szülei, akik korábban szétszórt épületekben tanultak: az óvodások a volt téesz bikaistállójában, az elemisták egy roskadozó épületben, a gimnazisták pedig az életveszélyesnek nyilvánított udvarházban. „Gergely Istvánné, Tőkés Erzsébet Szilágypanitban tanított a múlt század 60-as éveiben, kapcsolata az oktatással nyugdíjazása után sem szakadt meg. Az ő javaslatára kezdődött el a most készülő református oktatási központ építése. Állami támogatás nélkül, pályázati lehetőségeket kihasználva folyt a munka a faluközpontban” – mondja Szilágyi Zoltán szilágypaniti református lelkész. 1999-ben alapot ástak, 2000 tavaszán az alapkövet tették le. Az elmúlt ősszel tanévnyitóra került sor a befejezetlen iskolában. Legalul van a konyha és a kazánház, a földszinten két tantermes óvoda, tornaterem, ugyanitt kapott helyet az orvosi rendelő és a patika. Az emeleten négy tanteremben már tanulnak a gimnazisták. Ugyanitt rendezték be az infolabort, szertárat, könyvtárat, tanári és az igazgatói szobákat. Jelenleg a befejező munkálatoknál tartanak. A tetőtérben még négy tanterem készül, három vendégszoba, fürdőszobák és raktárhelyiség. Pályáztak, és támogatást kaptak az Illyés, Apáczai, Pro Professionae és – amíg működött – a Mocsáry Közalapítványtól. Anyagi támogatást nyújtott a Határon Túli Magyarok Hivatala és az egyházkerület, összesen 40-45 millió forintnyi értékben. A szilágypanitiak kezük munkájával járultak hozzá az építéshez. A felszerelésbe az a hollandiai testvériskola segített be, mellyel a kapcsolatot Tőkés Erzsébet alapozta meg. A jelenlegi tanévben két csoportban 41 óvodás jelenti a tartalékot, az általános iskolai tanulók száma 93. Szilágypanit közigazgatásilag Haraklány községhez tartozik, a község hat falujából itt tanul a legtöbb gyermek. /Fejér László: Pályázattal, de kezük munkájával is. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./

Szeptember 16-án Szilágypaniton holland segítséggel felavatták a Református Oktatási Központot. A korszerű audiovizuális rendszerrel, többek között színes televíziókészülékkel, videótárral és számítógépteremmel ellátott oktatási intézményt több évig építették. A diákok már két évvel ezelőtt beköltöztek a félkész épületbe, a hivatalos átadás most történt. Az ünnepi istentiszteleten el-elcsuklott Szilágyi Zoltán helyi lelkész hangja, amikor az iskola építésének történetét részletezte. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébetnek köszönhető a holland testvériskolai kapcsolat. A rendezvényen jelen volt Tőkés László püspök is. A helyi a fiatal lelkész köszönte meg a támogatók képviseletében megjelent Vajna Zoltánnak és Entz Gézának, az Apáczai Közalapítvány és a Pro Professione Alapítvány képviselőinek az iskola felépítéséhez nyújtott támogatást. Az alsó szinten van az óvoda, ahol két magyar csoportban 33 kisgyerek tanul, a román csoportban 11 gyermek. A középső szinten tanul a 43 magyar kisdiák, a felső szinten pedig 42 kisdiák. A diósadi iskolával közösen sikerült önálló jogi személyiséget szerezni, ezzel elkerülték, hogy a községközpontban működő román tannyelvű iskola fennhatósága alá kerüljenek. Az iskola könyvtára és a videotára a Duna Televízió adománya. /Józsa László: Református oktatási központot avattak Szilágypaniton. Ahol az akarat hittel párosul, ott minden lehetséges. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Számos tanintézetet zárnak be a gyerekhiány miatt Erdély-szerte
Bár az új tanügyi törvénytervezetben szereplő fejkvótarendszer még nem lépett érvénybe, a gyerekhiány miatt már a 2010–2011-es tanévtől számos iskolát kell megszüntetni, és osztályokat kell összevonni. Ez a magyar tannyelvű oktatásra vonatkozóan is elkerülhetetlen, bár a megyei tanfelügyelőségek magyar szakemberei saját bevallásuk szerint mindent megtesznek annak érdekében, hogy minél kevesebb tanintézetre kerüljön lakat. Keresztély Irma szerint minden esetben a helyi önkormányzat dönt a tanintézetek további működtetéséről vagy esetleges felszámolásáról. Ha a polgármesteri hivatal vállalja ezek fenntartását, a tanfelügyelőség nem kezdeményezi a felszámolásukat.
Kovászna megyében két elemi iskolát és egy óvodát kénytelenek bezárni a gyerekhiány miatt. Bár az alapelv szerint minden településen kellene működnie elemi iskolának és óvodának, ha nincs elég gyerek, ez nem tartható – mondta Keresztély Irma főtanfelügyelő. Így szeptembertől már nem nyitja meg kapuit a lisznyói elemi iskola, az uzonfűzesi óvoda és a csernátoni faluvégi kis iskola.
Keresztély Irma emlékeztetett: a háromszéki tanügyi rendszer átszervezése 2007-ben kezdődött, amikor hat egységet számoltak fel, a következő évben másik hármat zártak be. A megmaradt gyerekeket iskolabusszal szállították a községközpontba vagy a legközelebbi település iskolájába-óvodájába. Azóta sikerült egy kiegyensúlyozott iskolahálózatot kialakítani, de a gyereklétszám csökkenése miatt idén elkerülhetetlenné vált újabb iskolák felszámolása, magyarázta a főtanfelügyelő, aki szerint a fejkvótarendszer bevezetésével további iskolák, óvodák bezárására lehet számítani.
Beiskolázási kampány zajlik
Keresztély Irma szerint minden esetben a helyi önkormányzat dönt a tanintézetek további működtetéséről vagy esetleges felszámolásáról. Ha a polgármesteri hivatal vállalja ezek fenntartását, a tanfelügyelőség nem kezdeményezi a felszámolásukat, mondta. Kovászna megyében a napokban az iskolaigazgatók és osztályfőnökök otthonukban keresik fel azokat a fiatalokat, akik a nyolcadik osztály befejezése után nem akarják folytatni tanulmányaikat. A pedagógusok megpróbálják meggyőzni a szülőket és a gyereket, hogy végezze el a kötelező tíz osztályt. A megyében 92 diáknak kell pótvizsgáznia, és 111 nyolcadik osztályt végzett tanulót nem zártak le, ők vélhetően nem akarják folytatni tanulmányaikat. Ha ezek a gyerekek nem iratkoznak be kilencedikbe, négy osztályt nem tudnak megalakítani. A megyében a beiskolázási tervben 70 kilencedik osztály szerepel, de nem sikerült valamennyit betölteni. Tizenötben húszfősnél kisebb a létszám. Baróton, a Baróti Szabó Dávid-iskolában két kilencedik osztályt terveztek, ám ezekbe mindössze két-két diák iratkozott be.
Hargita megyében kilenc vidéki iskolát kell megszüntetni az új tanévtől, a gyerekek a községközpontokba ingáznak majd. Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő szerint alaposan megvizsgálták mindenik tanintézet helyzetét, mielőtt a bezárásukról döntöttek volna. Zömében eldugott településekről van szó, ahol kevés a gyerek, és mostohák a körülmények a tanintézetekben, tette hozzá. Mint mondta, Székelymagyaroson, Bágyon és Lókodon óvodákat zárnak be, míg Csehétfalván, Medeséren, Hágótőn, Récefalván, Keményfalván és Bükkhavaspatakán az iskolákra került lakat. A főtanfelügyelő szerint az ezekben dolgozó pedagógusok más tanintézetekben folytatják majd pályafutásukat. Mint mondta, ahol a szülőket kellőképpen informálták a folyamatról, ott elfogadták a helyzetet, máshol azonban ellenezték a tanintézetek bezárását.
Hiányoznak az iskolabuszok
Az iskola-összevonások Maros megyében is elkerülhetetlenek. Dumitru Matei főtanfelügyelő szerint ősztől 25 tanintézetet zárnak be gyerekhiány miatt. Főleg a kis települések iskoláira és óvodáira kerül lakat, ahol már az előző években is összevont osztályok működtek minimális létszámmal. Ami a magyar tagozatot illeti, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes lapunknak elmondta, egyetlen kis faluban sem bolygatják az elemi oktatást, az általános iskolákban viszont kénytelenek néhány osztályt felszámolni. Bár még nem született végleges döntés, egyre inkább úgy tűnik, hogy szeptember 15-étől többek között a bözödi, gerendkeresztúri és kerelői gyerekeknek kell ingázniuk. Helyzetüket azonban tovább bonyolítja az iskolabuszok hiánya.
„A minisztériumból ígéretet kaptunk kisbuszokra, azonban nem tudni, hogy ezek megérkeznek három héten belül, vagy sem” – nyilatkozta Illés. Hozzátette, bár szeptember 15. rohamosan közeleg, az új tanévet illetően még nagyon sok a kérdőjel. Maros megyében a 2010/11-es tanévben 239 önálló jogi személyiséggel rendelkező iskola működik majd, a többi 636 valamelyik központi intézmény része.
Magyar és román iskolaközpontok alakulnak
Szatmárnémetiben tizenkét magyar osztályt érint a tanintézetek összevonása – nyilatkozta lapunknak Kónya László főtanfelügyelő-helyettes. A megyeközpontban a Batizi úton található 13-as számú általános iskolát, illetve a Dariu Pop-iskola diákjait érinti az intézkedés. Az előbbiből nyolc, míg az utóbbiból három magyar tannyelvű osztályt kénytelenek átköltöztetni egy másik tanintézetbe. Ezek többsége minimális, tízgyermekes létszámmal működött, ezért is volt szükség az iskolák összevonásra, fejtette ki Kónya. Az összevonás eredményeképpen legfeljebb 500 méterrel kell majd nagyobb távot megtenniük a tanulóknak – tette hozzá. Megyei szinten 40 magyar kisdiáknak szűnt meg eddigi iskolája. Ők iskolabusszal négy-öt kilométert fognak utazni naponta, hogy iskolába járhassanak, magyarázta Kónya.
A gyakorlat szerint vidéken külön román és magyar nyelvű iskolaközpontokat alakítanak ki. Szamoskrassón például magyar nyelven folyik az oktatás, ide a helyieken kívül három környező településről érkeznek diákok, míg a szomszédos Nagykolcsra a román nyelven tanuló gyerekek járnak – magyarázta Kónya. Ugyanez a helyzet Szatmárpálfalva és a szomszédos Ombod esetében is, az előbbiben román, míg az utóbbiban magyar tannyelvű iskola működik, mondta Kónya, hozzátéve, hogy ezekben az osztályokban többnyire szimultán oktatás folyik majd.
Megússzák a tavalyi iskolabezárásokkal
Máramaros megyében idén nem szűnnek meg magyar osztályok. Váradi Izabella magyar szakos tanfelügyelő szerint azonban, ha életbe lép a minimum 15 fős osztályok működtetését előíró rendelet, a megyében komoly gondok lesznek a magyar osztályokkal, hiszen ezekben alig tanul több tíz diáknál. Felsőbányán idén tíz diákkal indul első osztály, Szinérváralján pedig nyolc tanuló kezdheti el a negyedik osztályt. Mindkét esetben minisztériumi engedély szükséges az osztályok elindításához, amit valószínűleg meg is kapnak. Tavaly egyébként 7 százalékkal csökkent a magyar osztályok száma Máramaros megyében, közölte sajnálattal a tanfelügyelő. Idén viszont örömre ad okot, hogy Égerháton például, ahol már évek óta egy négy diákból álló összevont osztályt tartanak fenn, ötfős lesz a létszám, nyilatkozta a magyar szakos tanfelügyelő.
Bihar megyében egyelőre még zajlik az összesítés, és csak péntekre derül ki, hogy hány román és magyar osztályt érint az iskola-öszszevonás, tudtuk meg Elena Bacter tanfelügyelőségi szóvivőtől. Kedvezőtlen demográfiai folyamat. Szilágy megyében 37 tanintézetben nem lesz oktatás az új tanévtől, szintén az egyre csökkenő gyereklétszám miatt. 13 óvodát, 19 elemi és öt általános iskolát zárnak be, közölte Ioan Abrudan főtanfelügyelő, aki szerint a lépésnek semmi köze a pedagógusok elbocsátásához, ez a demográfiai folyamat eredménye.
Az említett tanintézetekben ugyanis nincs meg a működtetéshez szükséges minimális létszám, óvodákban négy, iskolai osztályok esetében tíz gyerek. Ugyanakkor 15 tanintézetnek megszűnik a jogi személyisége, más iskolák vezetősége alá kerülnek. Az iskolafelszámolás a magyar nyelvű oktatást is érinti. Márkus László, a magyar tagozatért felelős tanfelügyelő lapunknak elmondta, három érintett elemi iskolában vannak magyar osztályok is, illetve három általános iskolát szerveznek át az új tanévtől. A felszámolandó boroszlói iskola diákjai Panitba fognak ingázni, illetve két tanintézet elveszíti önállóságát, az erkedi Kusalyhoz, a szilágyzoványi Ipphez fog tartozni.
Egyre nehezebb magyar osztályokat indítani Hunyad megyében is. Mint Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes a Krónikának elmondta, a megyében nem szűnnek meg magyar iskolák – hiszen vidéken már nincs is magyar tagozat –, azonban osztályokat kénytelenek összevonni. A dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban például eddig két-két magyar osztály működött, hiszen a városi gyerekek mellett a Böjte Csaba ferences atya által felkarolt árva gyerekek is itt tanulnak. Azonban az alacsony létszám miatt a második osztályt kénytelenek összevonni, és örülnek, hogy nagy munka árán a 3., illetve 4. osztályokat sikerült megmenteni, mondta a tanfelügyelő-helyettes. Örvendetes azonban, hogy kilencedik osztályban mind a turizmus, mind a matematika-informatika szakon van elegendő diák. Lupényban és Vajdahunyadon azonban csak egy-egy ötödik osztály indul magyar tagozaton, tette hozzá Máté Márta. Krónika (Kolozsvár)

A teológiai intézet örök barátja
Lelkészcsaládban született, amely többször is lakóhely-változtatásra kényszerítette. Több iskolába járt, később börtönbe került, majd a teológiára felvételizett. Mezőségi lelkipásztorsága után került a teológiára, ahol a diákok kedvence lett. Dr. Kozma Zsolt nyugalmazott teológia professzorral beszélgettünk.
– Hogyan emlékszik vissza gyermekkorára, amelybe a második világháború is beleszólt?
– Árpástón születtem 1935-ben. Édesapámnak ez volt az első parókusi állása, azelőtt segédlelkészként szolgált. Itt éltük meg a második bécsi döntést, amely ránk nézve az elején ijesztő volt. A környéken ugyanis a Maniu-gárdisták raboltak, pusztítottak. Kipárnáztuk az ablakokat, hogy ne tudjanak belőni, ha arra járnak. Ameddig bejöttek a magyarok, rettegésben éltünk, utána a felhőtlen öröm következett. Édesapám a templomtoronyból egy 22 évig őrzött összehajtogatott piros-fehér-zöld zászlót vett elő, lovas szekeret fogadott, és azzal mentünk Rettegre, hogy lássuk a Dés–Bethlen–Beszterce útvonalon érkező magyar katonákat. Nemsokára kezdtem az első osztályt egy Debrecenből áthelyezett tanítónővel, de a faluba Magyarországról helyeztek át jegyző házaspárt is, így mindjárt egy kis „magyar hangulat” uralkodott a helységben, ahol fele-fele arányban éltünk reformátusok és román görög katolikusok. A faluban különben mindig béke volt.
Emlékszem, édesapám a magyar államtól kapott 20 pár bakancsot, abból tízet a görög katolikus papnak adott, hogy az ossza szét a románok között.
– Közeledett a front 1944 őszén. Mit tett a család?
– Felpakoltunk és nyugat felé indultunk, de csak a Szilágyságig jutottunk el. Szilágypanitba kerültünk, ahol anyai nagyapám volt a lelkipásztor. 1944. október 17. volt az a tragikus nap, amikor az orosz csapatok egy szakasza a faluba érkezett. Édesanyám kiugrott hátul az ablakon, elöl benyomultak az oroszok, lövöldözni kezdtek a lakásban, és keresték a nőket. Az árpástói családunk – szüleim, testvéreim és a velünk érkezett apai nagymamám – kiment a rétre, egy szénaboglya alá menekült, csak másnap tért vissza. Akkor már nagytatám, aki szenvedélyes vadász is volt, meglőtte nagymamámat, aki súlyos tüdőbajban szenvedett, és saját magával is végzett: nem bírta elviselni azt, ami velük történt.
– Miként került a család Kolozsvárra?
– 1948-ban a tanügyi reform miatt a vallásoktatást megszüntették, édesapám a zilahi kollégiumban állás nélkül maradt. Viszont zenei képzettsége is volt, ezért kinevezték énektanárnak a tanítónőképzőbe. 1949-ben ért minket a sokk, hogy nem kérték fel a megüresedett gyakorlati teológiai tanszéki állásba, ezért 1950-ben a kolozsvári operához szerződött.
– Érettségi után sikeres felvételi helyett letartóztatás és börtön következett. Miért ítélték el?
– 1952 áprilisában rendszerellenes röpcédulákat szórtunk a városban. Még mindig szó szerint emlékszem a szövegre, amit akkor kezdetleges eszközökkel sokszorosítottunk: „Emberek, harcoljatok a vörös kutyák ellen, akik romba döntik családjaitokat, és elviszik a nép legjobb fiait”.
Nyáron a Bolyai Egyetem kémia szakára szerettem volna felvételizni, ezért otthon tanultam, társaim pedig augusztus 22-én újabb akcióra készültek. Egyik barátunk családjának illegális kommunista harcos tagja feljelentett, és társaimmal együtt engem is letartóztattak. Kolozsváron, két helyen voltam fogdában, összesen nyolc hónapig, utána kényszermunkatáborba vittek a Duna–Fekete-tenger-csatornához. Öt évre ítéltek, de két év után közkegyelemben részesültem.
– Miért felvételizett a teológiára?
– Vallásos környezetben, hívő emberek között nőttem fel, mindig jártam templomba. 1954 szeptemberében szabadultam, de a börtönben minden este imádkoztam. Egy magát ateistának mondó személlyel is – később kiderült, hogy hívő katolikus volt – sokat vitatkoztam, aki „legyőzött”, ezért akkor nagyon elkeseredtem, de megerősödtem. Szabadulásom után hazajöttem Kolozsvárra, édesapám tanácsára pedig a teológiai istentiszteletekre kezdtem járni. Megtetszett a környezet, a hangulat, a közösség. Ezért azt mondom: belső indíttatásból, de számos külső hatás következtében határoztam el, hogy teológus leszek.
– Hogyan vált egy kufferes pap kedveltté a Mezőségen?
– Telefonon érkezett a „felső értesítés” a püspökségre, hogy túl sok lelkészjellegű személy él Kolozsváron. Ezért Dávid Gyulának ki kellett helyeznie a segédlelkészeket falura. Megkérdezte tőlem, hova akarok menni, nekem azonban mindegy volt. A megüresedett Szárazajtára Magyarszovátról választották meg a lelkészt, így én kerültem a helyébe a Mezőségre. Karácsony után érkeztem meg az autóbusszal: leszálltam a bokáig érő sárba a kufferrel, s miután mindenki szétszéledt, a sötétben valaki rám kérdezett: maga a pap? A harangozó volt, aki bevitt a jéghideg parókiára, s ott maradtam. Néhány nap múlva megtartottam az újévi istentiszteletet. Ekkor már olyan hangok hallatszottak, hogy „nekünk nem kell kufferes pap”, „mi lelkipásztort akarunk választani”. Azt válaszoltam, hogy amúgy is csak addig vagyok ott, ameddig választanak. Elkezdtem a szolgálatot, közben családot látogattam, tanítottam a konfirmandusokat. Még a konfirmáció is Magyarszováton ért, utána viszont karácsonyig elvittek katonának. Kolozsvárra jöttem vissza, ám a presbiterek megkerestek Szovátról.
– A presbiterek azt szerették volna, hogy öt évig maradjon, végül 17 évig szolgált a gyülekezetben. Hogyan tudott érvényesülni egy városi fiú vidéken?
– A presbiterek valóban azt akarták, én azonban nem írtam alá az öt évre szóló szerződést. Ennek ellenére a gyülekezet megválasztott. Nehezen szoktam meg a falusi környezetet, a bokáig érő sarat. Öt évig villany sem volt, a 3000 lelkes községben három telefon működött. Lassan azonban belejöttem, s megtanultam, hogy ne csak köszönjek, hanem a kertben kapáló bácsit arról is kérdezzem meg, ellett-e a tehene. A több mint másfél évtized alatt kétszer javítottuk a parókiát, háromszor a templomot, 40 méteres kerítést és a dombon betonlépcsőt építettem. Közben folyamatosan tanultam, magiszteri tanfolyamra iratkoztam be. 1966-ban megnősültem: Kali Gyöngyvért, a backamadarasi lelkész lányát vettem el feleségül. Négy gyermekünk született.
– A magiszteri tanfolyam, majd a doktori cím jelentette a lépcsőfokot a tanári állás felé?
– Részben igen. 1949-ben alakult meg az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet, 25 évvel később pedig ünnepélyes keretek között 14-en tettük le a doktorátust, ekkor tíz díszdoktort is avattak. Mindez márciusban történt, októberben pedig már óraadó tanárként alkalmaztak. Szovátról ingáztam: kedden reggel öt órakor a buszra ültem, kedden és szerdán megtartottam az órákat, szerda délután pedig hazamentem. Eleinte a héber és görög nyelvet tanítottam, a kezdőknek pedig németet. Úgy próbáltam megoldani az óratartást, hogy a gyülekezetben egyszer sem kellett helyettesíteni a két év alatt.
– Hogyan került a gyakorlati teológiai tanszékre?
– Két év után versenyvizsgáztam, s beköltöztünk Kolozsvárra. Hat évig voltam lektor. Ezt követően történt az, amit sokan helytelenítettek. Megüresedett az egyik gyakorlati tanszék – édesapám, aki korábban már az egyetemre került, nyugdíjba ment –, Nagy Gyula püspök felhívatott, és azt mondta, engem nevez ki helyette. Hiába mondtam, hogy ószövetséges vagyok, mégis a gyakorlati teológiai tanszékre kerültem: liturgikát, pojmenikát, katekétikát adtam elő. Majd megbíztak az ószövetségi bibliaismerettel is.
– A mintegy három évtizednyi tanárság ideje alatt 2500 prédikációvázlata született, számos prédikációs kötete jelent meg. Melyik munkáját tartja a legjobbnak?
– A legjobbnak Jézus Krisztus példázatait tartom. Azon ritka könyvek közé tartozik, amelyeket nem megrendelésre írtam. Ugyanis számos kötet úgy jelent meg, hogy a benne levő tanulmányok megírására, az előadások megtartására felkértek. A leghasznosabbnak a Teológiai idegen szavak, kifejezések, szólások szótárát tartom. A legtöbb időt mégis a Református Szemle repertóriumával töltöttem, amely 18 449 címszót tartalmaz, majdnem egymillió nevet és több mint tízezer helységnevet. 2011-ben kezdtem el, és 2016-ra fejeztem be. Aprólékos és nehéz volt, de élveztem átnézni azt, hogy az elmúlt évszázadban kik miről és mit írtak.
– Külföldi tanulmányútra nem engedték, itthon alkotott. Egyesek szerint talán ezért is kerültek ki tollából jellegzetesen erdélyi magyar református munkák, írások. Nem tekint vissza minderre úgy, mint valami isteni gondviselésre?
– Részben magam, részben mások életére nézve is szoktam mondani: a hit főleg azt jelenti, hogy rábízom életemet Istenre a jelenben (jövőre néző hit), és csak másodsorban azt, hogy Isten engem megsegített eddig (múltra néző hit). Több olyan év telt el, amikor negatív élmények értek. Akkor nem tudtam, hogy ezek valamire jók. Nem volt olyan hitem, hogy azt mondjam: ezek majd valamire jók lesznek. Később jöttem rá arra – és ez nem a teljes hit –, hogy Isten ezeket felhasználja majd mások javára. Külön története van annak, miért nem mehettem külföldre. Nem az történt, hogy elhatároztam, Erdéllyel szeretnék foglalkozni, hanem rá voltam erre kényszerítve. A Makkai Sándor-évforduló után következett a Tavaszy Sándor-, majd Ravasz László- és Imre Lajos-évforduló. Mind tősgyökeres erdélyi teológusok voltak, akikkel foglalkozni kellett. Ráálltam a témákra: mindig azt néztem, hogy az egyetemes református egyházon belül milyen sajátosságai vannak az erdélyi reformátusságnak, illetve ez hogyan viszonyul a magyarországihoz. Azt vallottam, hogy mindaz, ami velünk történt itt Erdélyben, az határoz meg minket. Az összesítőket és repertóriumokat is azért készítettem, hogy világosabban lássam, kik voltunk és kik vagyunk, hogyan érkeztünk el a reformációi emlékévig.
– Tudatosan készült a nyugdíjas évekre?
– Édesapám mellett Tőkés István, Geréb Pál, Juhász István is sértetten ment nyugdíjba a teológiáról. Nem szerettem volna vákuumba kerülni és traumaként megélni a nyugdíjazást. Ezért erre lelkileg is felkészültem. És gyakorlatilag is: nyugdíjazásomat követő első naptól kezdve új témával foglalkoztam, a Zsidókhoz írt levéllel, amely a Magyarországon készülő kommentársorozat egyik része lesz. Tudtam, minden időmet igénybe fogja venni. Még a doktorjelöltekkel való további foglalkozást is visszautasítottam. A teológiáról való távozás a tudatos készülődés miatt nem viselt meg. Előtte játszottam a gondolattal, hogy milyen lesz az utolsó tanári gyűlés vagy az utolsó akadémiai istentisztelet, mit fogok mondani. Végül minden úgy történt, mintha nem is készülnék nyugdíjba: nem mondtam semmit, azt sem, hogy mit jelentett számomra a teológia, mint intézet.
– És mit jelentett?
– Amikor teológus voltam, a teológia második otthonom volt. Amikor magyarszováti lelkipásztorként készültem a doktorátusra, a teológia második otthonom volt. Amikor tanár voltam, a teológia második otthonom volt. Most, amikor nyugdíjas vagyok, a teológia a második otthonom. Szinte nem telik el olyan nap vagy hét, hogy ne lennék legalább a teológia könyvtárában. Remélem, a teológus ifjúság öreg barátja és a teológiai intézet örök barátja maradok. Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)