"Nyolcadik alkalommal gyűlt össze Budapesten, jún. 29-júl. 8 között mintegy hatszáz határon túli magyar fiatal tucatnyinál több országból a Vendégségben Budapesten rendezvényre. A többszáz fiatalt a Kós Károly Kollégiumban szállásolták el, itt zajlott a programok egy része is. Az első nap a Rév-Komáromi Gimasz Diákszínpad lépett fel, másnap a Petőfi Csarnokban erdélyi, felvidéki, horvátországi, kárpátaljai, németországi és szlovéniai művészeti csoportok, szólisták mutatkoztak be. Erdélyből fellépett a gyimesközéploki Ordasok Hagyományőrző Együttes, a mákófalvi Kós Károly Népház Hagyományőrző Színköre, a mezőbándi Komlód Néptáncegyüttes, a balánbányai Ördögborda Gyermek Néptánc Együttes, a szamosújvári Kaláka Néptáncegyüttes és Mihók Előd Gyimesközéplokról. A program ideje alatt az előcsarnokban a határon túli magyarlakta tájegységek tárgyi kultúráját bemutató kiállítást lehetett megtekinteni. Július 1-én, a Nemzeti emlékezet napja c. program keretében a Rákóczi-szabadságharc 300., Deák Ferenc születésének 200. és Petőfi Sándor születésének 180. évfordulójára emlékeztek. Délután a budai várnegyed történelmi és építészeti emlékeivel ismerkedtek, este a Vidámparkban szórakoztak. Ellátogattak a Parlamentbe is. Idén Felvidék mutatkozott be. Minden évben más- más régió történelmével, néprajzával, jellegzetességeivel ismerkednek a résztvevők. A fiatalok megnézték a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, az egyik napon hatszáz népviseltbe öltözött résztvevő menettáncban vonult a Vörösmarty térre, bemutatót tartva a budapestieknek, mintegy nyitányaként a találkozó keretében első alkalommal megrendezésre kerülő ÉGTÁJAK - Határon Túli Magyar Művészeti Fesztiválnak. /(Guther M. Ilona): Vendégségben Budapesten. Zajlik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"Szept. 10-én Kolozsváron, a Phoenix könyvesházban bemutatták az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet. Gergely Tamás Stockholmból, Tar Károly Lundból, a két Takács Gábor közül pedig egyikük Kolozsvárról, másikuk Szentendréről írta a könyv tanulmányait és beszámolóit. Ezután Sebesi Karen Attila színművész és lánya /Sebesi Hripszimé Tündér/ előadása következett. /Dézsi Ildikó: Svéd művészet, magyar módra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./"

"Szept. 3-17. között nyolcadik alkalommal rendezte meg a Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület hagyományos nyári táborát. Anyaországi festőművészek is részt vettek a festőtáborban. A telep szakirányítója, Véső Ágoston festőművész elmondta, hogy két évvel ezelőtt Szentendrén bemutattak egy kortárs nagybányai anyagot. Akkor aláírták a szándéknyilatkozatot a művészcsere programról. 2000-ben létrejött egy európai művésztelepeket összekötő hálózat, ahová Magyarországról egyedül Szentendrét hívták meg. /Varga Imre: Bezárta kapuit a felsőbányai Nagybánya-festőtelep. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 19./"

"Szept. 20-án Szatmárnémetiben megnyílt Paulovics László festő és grafikusművész kiállítása. A képzőművész /sz. Szatmárnémeti, 1937. aug. 15./ hosszú időn keresztül volt az Északi Színház jelmez- és díszlettervezője. 1985-ben az akkori NSZK-ba emigrált, azóta is ott él és alkot, alkotásai pedig bejárták a világot Bukaresttől Rio de Janeiróig. A megnyitón Csirák Csaba Paulovics Lászlóval folytatott beszélgetését követhette figyelemmel a sok érdeklődő. Ezzel a kiállítással egy időben nyílt Szentendrén egy másik, melyen a Nagybányán tanult képzőművészek munkáiból állítottak ki, ahonnan természetesen nem hiányozhattak Paulovics László munkái. Ugyancsak most látogatható Tokajban a művész önálló tárlata, melyen az általa alkotott író-portrék tekinthetők meg. /C. L.: Festmények és grafikák. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 22./"

"A Szentendrei Régi Művésztelep alapításának hetvenötödik évfordulójára emlékezve Nagybánya évszázada címmel nyílt kiállítás szept. 20-án a település Művészet Malom galériájában. Az egykori Nagybányai Iskola művészei 1928-ban hozták létre a Szentendrei Festők Társaságát, tovább folytatva a sok évtizedes művészeti hagyományokat. Az alapítókra és az azóta eltelt háromnegyed századra emlékeznek Szentendre művészeti intézményei ezzel a kiállítással, melyen az egykori nagybányai mesterek munkái, illetve Nagybánya mai, kortárs alkotóinak művei láthatók. A megnyitón jelen volt Calin Fabian, Románia budapesti nagykövete és Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke, valamint a kiállító nagybányai művészek képviseletében hatan a román és ketten a magyar festők közül. A Szentendre-Nagybánya kapcsolatot erősíti a művészcsere program. /Guther M. Ilona: Nagybánya évszázada. Kiállítás Szentendrén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./"

"Október első szombatján találkoznak Kidén az innen elszármazottak, ismerősök, barátok. A falunapon. Idén rendkívüli ünnep volt, ugyanis okt. 4-én felavatták a Kidei Tájházat. 1997-ben Kovács András budapesti filmrendező szülőfaluja kétszáz éves házát vélte felismerni a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum által kiadott Évkönyv címlapján. A Kidéről elszármazott filmrendező hazajött, és dokumentumfilmet készített. A falu határában dr. Szabó Árpád unitárius püspököt népviseletbe öltözött fiatalok és hívek várták. A Tájházról beszélt az ünnepségen Kovács András filmrendező. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár kiemelte, hogy a tájház létének egy falu életében formáló, átalakító szerepe is van. A kiállítás anyagát továbbra is gazdagítani kell, erről a Kide Egyesület gondoskodik majd. /Lukács Éva: Felavatták a falu kincsét: a Tájházat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 8./ "

"Váratlanul elhunyt dr. Török István /sz. Szatmárnémeti, 1951. júl. 29./ fogszakorvos helytörténész, tudományos kutató. Az egyetem elvégzése után kihelyezték Jászvásárra (Iasi), majd Avasújvárosba, 1989-től élt Szatmárnémetiben. A Szent-Györgyi Albert Társaság aktív tagja volt. Megírta Szatmár megye fogászatának történetét. Elkészítette az Irgalmas rend szatmári kórházának történetét. Számos szakdolgozat szerzője, melyek egy része szaklapokban jelent meg, illetve tudományos ülésszakokon mutatta be azokat. A helyi könyvtárak és levéltárak mellett kutatott a kolozsvári, nagybányai, debreceni, szentendrei, budapesti intézményekben is. Évtizedes munkával összehordott hatalmas orvostörténeti kötete kéziratban készen áll. Címe: Szatmári orvosok az évszázadok folyamán. Ebben az anyagban fellelhető a megye területén 1948-ig tevékenykedő összes orvos és a róluk összegyűjtött minden adat. A szerző tervei szerint jövőre lett volna a közel ötszáz oldalas könyv bemutatója, így tervezte ezt, alig egy hónapja. /Csirák Csaba: Búcsú dr. Török Istvántól. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 16./"

Huszonkét beszélgetés Erdélyből elszármazott művészekkel Nagy Miklós Kund Műterem /Impress Kiadó, Marosvásárhely, 2003/ című, a képzőművészekkel folytatott interjúsorozatának harmadik kötete. Az előszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerző három azonos című kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi műterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó művészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzőművészeket szólaltat meg. A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük előtt is komoly művészi múlttal rendelkező, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Nem egyértelműen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyről álmodom" – vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimből táplálkozom" – nyilatkozza a másik. A névsor önmagáért beszél: Árkossy István festőművész (Budapest), Balázs Imre festőművész (Vác), Bardocz Barna ötvösművész (Győr), Benedek József szobrászművész (Budapest), Borgó György Csaba festőművész (Százhalombatta), Damó István grafikusművész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusművész (Szeged), Deák Beke Éva textilművész (Szeged), Diénes Attila szobrászművész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusművész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilművész (Gödöllő), Kiss Miklós üvegművész (Ajka), Kopacz Mária festőművész (Szentendre), Krizbai Sándor festőművész (Szentendre), Márkos András festőművész (Loeneberg), Paulovics László festőművész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászművész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászművész (Budapest), Székely János Jenő szobrászművész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusművész (Kecskemét), Tamás Anna textilművész (New York), Tóth László festőművész (München). /N. J.: Műteremről műteremre Nagy Miklós Kund kalauzolásával. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Tizenöt képzőművész, festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek, a Dudás Gyula vezette Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának tagjai nyújtottak ízelítőt a város képzőművészeti életéből a Gy. Szabó Béla Galériában ápr. 3-án megnyílt kiállításukkal. Az alig másfél éve alakult társaság már gazdag művészi múlttal rendelkezik. Otthonukban, a nagybányai Teleki Magyar Házban rendszeresen rendeznek kiállításokat. Először Szentendrén mutatták be alkotásaikat. Németh Júlia méltatta a bemutatott alkotásokat. Végezetül Dudás Gyula festőművész mutatta be a 2002-ben alakult Nagybányai Magyar Képzőművészek Társaságának tevékenységét. /(-h): Nagybányai képzőművészek a Gy. Szabó Béla Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 5./

Elhunyt Szörtsey Gábor festőművész (1951-2004), Ágoston Vilmos búcsúztatta máj. 13-án, Budapesten a Fiumei úti temetőben. Szörtsey Gábor a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán végzett. Magyarországra települt és bekapcsolódott a szentendrei Vajda Lajos stúdió, a Fiatal Művészek Klubja alkotói, kiállítói légkörébe. Tiltakozott minden társadalmi, nemzeti, vallási eufória ellen. /Ágoston Vilmos: Búcsú Szörtsey Gábor festőművésztől. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 22./

Paulovics László 45 erdélyi magyar íróról készített portréja tekinthető meg Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Galériában. Kántor Lajos a kiállított munkák változatosságára hívta fel a figyelmet. A diktatúra elől 1985-ben Németországba áttelepült művész jelenleg Szentendrén él. Erőteljes szülőföldhöz kötődését jelenlegi kiállításának tematikája is jelzi. /Németh Júlia: Erdélyi írók panteonja. Paulovics László kiállítása a Györkös Mányi Albert Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 24./

Egyetemistáknak és főiskolásoknak rendez tábort a hét folyamán a Rákóczi Szövetség Szentendrén. Az immár 16. alkalommal megrendezett programra a határon túli magyar egyetemista és főiskolás szervezetek képviselőit, valamint a Rákóczi Szövetség helyi szervezeteinek egyetemista és ifjúsági tagjait várják. A közlés szerint a tábor célja, hogy elősegítse a fiatalok társadalmi szerepvállalását, az egyetemista és főiskolás szervezetek kapcsolatainak építését, erősítse nemzeti önazonosságukat és tágítsa társadalmi gondolkodásukat. /A Rákóczi Szövetség tábora fiataloknak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./

Megérkezett Budapestről a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Háznak adományozott, több mint egymillió forint értékű, modern mozirendszer, melyet az anyaországi Uránia Filmszínház és a szentendrei önkormányzat ajándékozott a céhes városnak. A projektoros filmvetítés állandó helyszíne a Vigadó kiállítóterme lesz, tájékoztatott a jövő hónapban induló filmklub vezetője, Damó Csaba. /(Gáll Zoltán): Mozi a Vigadóban mérleg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./

Scheffler János néhai szatmári megyés püspök szobrát avatják fel dec. 4-én szülőfalujában, a Szatmár megyei Kálmánd községben. Schönberger Jenő, a vértanú püspök utóda szenteli fel az emlékművet, majd dec. 6-án Szatmárnémetiben, a székesegyházban ünnepi szentmisén emlékeznek meg Scheffler Jánosról. A szentmisén a hívek a jilavai fegyházban elhunyt püspök mihamarabbi boldoggá avatásáért imádkoznak, majd Bura László szatmárnémeti tanár mutatja be Scheffler Jánosról szóló könyvét. /Szobor a vértanú püspöknek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./ 31/ Erdélynek is megvannak a maga reneszánsz emberei. Takács Gábor fogtechnikusként elvégezte el a közgazdasági egyetemet, közben szinte magántanulóként látogatta a kolozsvári Gy. Szabó Béla és a szintén erdélyi származású szentendrei mester, Barcsay Jenő műtermét, aki a világ valamennyi rangos művészeti akadémiáján tankönyvnek számító Művészeti anatómiát megalkotta. S miután első grafikai munkái megjelentek a kiállításokon, művészeti írásai jelentek meg az Igazság /a Szabadság előde/, az Utunk /a Helikon előde/, a Korunk és más lapok hasábjain. Azóta már három művészeti könyv szerzője. Takács Gábor íróportréi, portrékompozíciói mellett a műemléki, városképi, építészeti motívumok megörökítője is. /Banner Zoltán: Egy művész életútjának felén... = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

Tamás György műgyűjtő fáradhatatlanul rendezi a kiállításokat, csoportost vagy egyénit, kiadványokban népszerűsíti az egyetemes magyar képzőművészeti munkákat, elsősorban Stockholmban, az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholmon – az EMKES-en keresztül. Ennek az egyesületnek a célja, amint a hasonló című könyv első fejezetében a négy szerző, Gergely Tamás, Stockholm, Takács Gábor, Kolozsvár, Takács Gábor, Szentendre és Tar Károly, Lund, kifejti, a magyar képzőművészet támogatása és népszerűsítése, ezen belül kiemelten az erdélyi szerzőké és munkáiké. Most rendezi a második nagyszabású képzőművészeti tárlatot Tamás György műgyűjtő. Mind a március 17-i, első, mind a mostani, második, május 26-án megnyíló kiállítás, az EMKES 10. jubileumának szentelt rendezvény bemutatja a magyar képzőművészeket Kolozsvártól Amerikáig, Nagybányától Párizsig. A Kolozsvárról elszármazott mecénás szervezte márciusi kiállításon kiváltságos helyet kapnak kolozsvári képzőművészek: Essig Klára, Imecs László, Macskássy József, Miklóssy Gábor, Tompos Opra Ágota, Starmüller Géza, Gy. Szabó Béla, Szolnay Sándor, Takács Gábor, Tóth István. Közülük ugyan sokan már elhunytak. A felsoroltakon kívül több mint 25 magyar képzőművész munkáját mutatták be. A május 26-án Stockholmban, az Idős Magyarok Klubjában (Senior Klub) nyíló kiállításon 38 képzőművész szerepel 59 munkával. Ezen a kiállításon zömmel szobrászok, keramikusok szerepelnek, de festők és grafikusok is. Az alkotók egyharmada „kincses Kolozsvárt” képviseli. /Tatár Zoltán: Magyar képzőművészeti tavasz Stockholmban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

Kusztura Sándor festőművész legutóbb, június folyamán Szentendrén, a Városházán állított ki 50 festményt, majd július 3-án Budapesten, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen. A nemrég lezajlott udvarhelyi Sörfesztiválon népdalfeldolgozásokkal lepte meg a közönséget, melynek immár folytatása is lesz Augusztusban a Gyimesekbe látogat Kusztura, az itteni koncert után Nagykanizsára utazik, a Bornapokra, ahol ismét koncertezik. Nemsokára lemezen is hallhatják majd a festőművész által előadott népdalfeldolgozásokat. /(bb): Kusztura: kiállítások és koncertek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./

Négyezer kötetes könyvtárat adományozott a városnak Zilah testvérvárosa, Szentendre. A régi főtéren lévő RMDSZ-székházban elhelyezett gyűjteményt kezelő könyvtárat július 30-án avatják. A Szilágy Megyei Könyvtár magyar könyvállománya szegényes és elavult. A hiányt némileg pótolta az EMKE zilahi szervezetének könyvtára. A megnövekedett állományú könyvtárat a Pro Zilah Egyesület és az RMDSZ városi szervezete működtetné. /J. L.: Második magyar könyvtár Zilahon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

Idén lett tíz éves a felsőbányai festőtábor, mely a nagybányai festőiskola hagyományait éleszti újra, alkalmazva a modern technikákat is. A nagybányai festőtelep létrejöttének századik évfordulóján, 1996-ban alakult újra a festőtábor a Királyhágómelléki Református Egyházkerület szervezésében. Minden nyáron alkotótáborban vehettek részt a Magyarországról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és a nyugat-európai országokból érkezett képzőművészek. Az alkotótábor művészeti vezetője Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész. A művésztelep tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Tőkés László püspök igehirdetése után Lakatos Tibor házigazda-lelkész üdvözlő-beszéde után Véső Ágoston szólt az elmúlt évtized történéseiről. Kitért arra is, hogy 2001-ben együttműködési megállapodást kötöttek Szentendrével, azóta évente vannak művészcserék. Czakó Gábor /Budapest/ író előadásában a valóságválságról beszélt, arról, hogy nincs kultúra kultusz nélkül. Szűcs György művészettörténész, a budapesti Szépművészeti Múzeum főmunkatársa, a nagybányai festőiskola egyik legjobb ismerője tartott előadást. /Tízéves a Felsőbányai Művésztelep. = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), szept. 23., 9. sz./

Dr. Sütő Csaba Marosvásárhelyről települt át Magyarországra hosszú évekkel ezelőtt, Szentendrén él. Nem csak szájsebész főorvosként vált ismertté, műgyűjtőként, művészetpártolóként és szervezőként is gyakran hallat magáról. Ő a Szentendre Művészetéért Közhasznú Alapítvány ügyvivője. Kezdeményezésére a híres szentendrei MűvészetMalom új vállalkozásba fogott, Európa művésztelepeit bemutató tárlatsorozatot kezdeményez. A sorozatnyitó kiállítás október 1-jén lesz, a Nagybányai Művésztelepet állítja a figyelem középpontjába. A két város, a két művészközösség mostani kapcsolatfelvételét dr. Sütő Csaba kezdeményezte. A nagybányai román félből még mindig elő-előbújtak a régi beidegződések, a kiállításra kölcsönkért képeket megannyi bürokratikus akadály miatt nagyon nehéz volt megszerezni. A kiállítást Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész nyitja meg. /Európa művésztelepei. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./

Öt tárlat látható az erdélyi képzőművészetről Magyarországon. Budapesten, a Ráday utcai Galéria 9-ben most zárul a csíkszeredai székhelyű Forte Grafikai Egyesület kiállítása. A nemrég bejegyzett országos szervezet ezzel az alkalommal mutatkozott be külföldön, jelezet Léstyán Csaba, a tárlat egyik szervezője, illetve kiállítója. Szintén Budapesten nyílt meg a Kolozsvári festők című tárlat: a Szent István téri Belvedere Szalonban lehet megtekinteni Fülöp Antal Andor, Incze János Dés, Miklóssy Gábor, Mohy Sándor és Szolnay Sándor műveit. Százhalombattán a nyolcvanéves Kusztos Endre grafikusművész munkáiból rendeztek tárlatot. Formavilág címmel október közepéig Budapesten húsz kortárs bánsági képzőművész műveit lehet megtekinteni a magyar képzőművészek és iparművészek székházában, 15-étől Sopron, Pápa ad otthont az alkotásoknak. A legtöbb munkát felvonultató, művészettörténeti jelentőségű tárlat a Nagybányai Művésztelepet Szentendrén mutatja be. /Rostás-Péter Emese: Kortársak, halhatatlanok. = Krónika (Kolozsvár), okt. 6./

Az RMDSZ Kézdivásárhelyen tartotta központi március 15-i rendezvényét. A 21. században a magyarságnak vissza kell szereznie azokat a jogokat, melyektől a századok folyamán megfosztották, illetve meg kell őriznie az elődöktől ráhagyott örökséget – feladatot, harcot, elvégzendő munkát – emelte ki ünnepi beszédében Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. A hideg idő dacára több ezres tömeg gyűlt össze Kézdivásárhelyen. Érezhető volt a rendőrség és csendőrség jelenléte a főtéren. Az ünnepség a 15. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csoportjainak, majd a felsőháromszéki falvak felvonulásával kezdődött. Előbbiek díszes huszáregyenruhákban, lovon járták körbe a rendezvény helyszínét. A kézdivásárhelyi megemlékezésen Markó Béla mellett részt vett Cselényi László, a Duna Televízió elnöke és Terényi János bukaresti magyar nagykövet is. Ott voltak Gyöngyös, Hatvan, Kisvárda, Mezőhegyes, Mezőkövesd, Nagyatád, Paks és Szentendre testvérvárosok küldöttségei, valamint az RMDSZ-színekben megválasztott parlamenti képviselők és szenátorok. /Domokos Péter: Markó: régi jogokat kell visszavennünk. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./ „A Kárpát-medencei magyarság képes megerősödni, a romániai magyar közösség csak összefogással érvényesítheti jogait, Románia európai csatlakozása pedig nagyot fog változtatni e közösség életén” – fejtette ki Markó Béla RMDSZ-elnök. Hitet tett az autonómia ügye mellett, külön hangsúlyozva a székelység autonómiáját is. „Nekünk megvan az erőnk, megvan a tudásunk, megvan a politikai eszközünk hozzá! Minket ma nem lehet megkerülni Romániában, nélkülünk nem lenne kormánytöbbség, nem lenne stabilitás” – szögezte le. /Markó a romániai magyarság egységéért szállt síkra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Majnek Antal munkácsi püspök Budapesten született, 1977-ben belépett a ferences rendbe. Közben elvégezett néhány egyetemet, diplomát szerzett pedagógiából, technika szakból. Pappá szentelése után a Szentendrei Ferences Gimnáziumban tanított, majd 1989-ben jött a felkérés, hogy néhány évre el kell menni Kárpátaljára, kisegíteni az ottani egyházat, a magyarokat, mert nagyon kevés papjuk van. 1989 júliusa óta él Kárpátalján. Majnek Antalt 1995 novemberében kérte fel a szentatya a nunciuson keresztül, hogy vállalja el a püspökséget. Kárpátalján a hívek 80-85 százaléka magyar, a többiek németek és szlovákok. Újabban az elukránosodott német és magyar fiatalok is kérik az ukrán nyelvű katekézist, illetve liturgiát. Azonban ha olyan ütemben mennek el a magyarok is, mint a németek, akkor a nemzetiségi eltolódás magától megtörténik, pedig nagyon sokat tesznek a papok azért, hogy a tradíciókat tartsák, a nyelvet tanítsák. Nagy a népfogyás, a gyermekvállalás is csökken, Kárpátalján a kivándorlás egyre erősödik Magyarországra, illetve Nyugatra. Pedig helyzet gazdaságilag javul, a magyarok jobban élnek, mint például bent Ukrajnában, a falvakban az ukránok. Kárpátalján harmincöt pap van, ebből tíz más egyházmegyés, vannak még szerzetesek is: ferencesek, lazaristák, egy-két domonkos és jezsuita. Öt kispapjuk tanul Egerben. Nagyon sok katekétájuk van, 13 éve indították el ugyanis a teológia hároméves levelezői tagozatát. Nehéz Kárpátalján kisebbségiként élni, többszörös kisebbséget jelent: római katolikusként negyedikek az ortodoxok, a görög katolikusok és a reformátusok után. Nemzetiségi szempontból is hasonló a helyzet: az ukránok és az oroszok után jönnek harmadikként a magyarok. /Jakab Gábor: Erősnek maradni a hitben. Interjú Majnek püspökkel. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 11./

Barcsay Jenő képzőművészről készült fotókiállításnak ad otthont a marosvásárhelyi Bernády-ház, ahol tíz magyarországi fotóművész munkái mutatják be a mezőségi Katonáról induló, világhírűvé vált alkotó életének számos jelentős pillanatát. A Közelképek Barcsay Jenőről című fotókiállítás dokumentumanyaga a Ferenczy Múzeum képzőművészeti adattárából származik, a tárlat Szentendréről indult Nagyenyedre, innen hozták Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Képek Barcsay életéből. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

A szentendrei otthon kényelme helyett a csángóföldi népnevelést választotta egy fiatal pár, Farkas-Ferenczék. A pedagógus házaspár először 2005-ben látogatott Gajdár faluba, de akkor még a magyarul folyékonyan beszélő idősebbek is elzárkóztak a nyelvórák bevezetésétől. Hiába jártak szinte házról-házra, senki nem mert helyiséget bocsátani a rendelkezésükre. Végül idén márciusban valaki beengedte őket a másfélszer kétméteres előszobájába, ahova első alkalommal mindössze három gyerek jött el. Később egyre többen érdeklődtek a foglalkozások iránt, karácsonyra már közel száz gajdári gyerek kapcsolódott be a fakultatív nyelvtanulásba. Farkas-Ferenczék korábban Bákóban laktak, de most úgy döntöttek: ki kell költözniük a megyeközponttól mintegy harminc kilométerre fekvő faluba. A közösség lassan befogadja őket. Egy ideje már nincs olyan család a faluban, amely féltené a gyerekét a pedagógus házaspártól. A két fiatal 2005 decemberében házasodott össze. Már akkor eldöntötték, hogy Erdélyben fognak letelepedni. 2006 februárjában Szentendréről Csíkszentdomokosra, Gabriella szülőfalujába jöttek. Aztán egy állomással tovább mentek. „Sokáig nyaggattuk Hegyeli Attilát, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége oktatási felelősét, hogy engedje meg, hogy itt Moldvában segítsünk neki” – mesélte Endre, aki kutatói ösztöndíjjal érkezett Romániába. /Szucher Ervin: Egymást szelídítő magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./

Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeum Képtárában erdélyi múzeumok igazgatói, illetve a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója, dr. Cseri Miklós tanácskoztak arról, hogy a skanzent gazdagítandó Erdély tájegységeit képviselő portákat vásárolna a Szabadtéri Múzeum. A szomszédos megyék múzeumainak vezetői évente megtartják tanácskozásukat. A mostanin a Csíki Székely Múzeum igazgatója, Gyarmati Zsolt, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója, Csergő Tibor, a marosvásárhelyi múzeumtól Soós Zoltán igazgató és a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól Varga Mihály igazgató vettek rész, ezt bővítették a szentendreiekkel való találkozással. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum létrehozna egy erdélyi részt, falut, melyben Székelyföld és a történelmi értelemben vett Erdély néprajzi tájegységei szerepelnének. Tájegységenként egy-egy házat vásárolnának, azaz a terv szerint 18-at lehetne a szentendrei skanzenben látni. Ezzel Szentendrén a második határon túli magyarlakta területet mutatná be (felvidéki házak már vannak). /Barabás Blanka: Erdélyi portákat vásárolna a Szentendrei Szabadtéri Múzeum. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

A POLÍSZ című budapesti folyóirat februári száma közölte többek között a Kárpát-medencei Keresztkötések Konferencia előadásait. A Népújság az erdélyi Mezőséggel és kiemelkedő személyiségeivel foglalkozó írásokból tallózott. „Tudja-e, uram, hogy a sztálini román nemzeti proletárdiktatúra által kitagadott, mindenéből kifosztott és kisstílű csirketolvajok júdáspénzért elmakogott rágalmai alapján halálra ítélt író, Wass Albert írta meg az erdélyi román paraszt apoteózisát?” (Cselényi László). Nagyercsén már csak Karcsi bácsival lehet magyarul beszélni. Ő a gondnok és a harangozó. (Bálint Zsigmond). Kövesdi Kiss Ferenc gyakran hangoztatta: Édesanyám mind az öt fiát hazaimádkozta. Egész életén át magyar, református és lévita volt. Valamennyi politikai rendszer fényes állásokkal kínálta meg. Mindegyiket elhárította. Ehelyett tanított Maroskeresztúron, Székelyföldváron, Brailán, Ákosfalván, Szentgericén. Osztatlan iskolákban 80-90 gyermeket. Irányította a faluközösségeket, dalárdákat szervezett, tánccsoportokat alakított. Istentiszteleteken szolgált, és temetett. (Papp Vilmos). Egyetlen völgy, a Füzes mente három jeles személyt indított útjára, alig tíz km-es távolságra egymástól: Vasasszentgotthárdon volt Wass Albert birtoka, Katonában született Barcsay Jenő szentendrei festő, és Pusztakamaráson született Sütő András. Ugyanitt van Kemény Zsigmond író sírja is. (Vetési László) A konferencián Székely András Bertalan nyitotta meg Gálfy-Bódi Tamás Marosvásárhelyről Budapestre áttelepült festőművész kiállítását és megköszönte Kilyén Ilka színművésznőnek a versekkel való közreműködését. /(bölöni): Jajszavak a szórványból. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./

Március 15-én, a legnagyobb nemzeti ünnepen – 1989 után tizennyolcadik alkalommal immár szabadon – Kézdivásárhely, a céhes város főtere ünnepi díszbe öltözött. A főtéri rendezvényeket megelőzően iskolások és óvodások Turóczi Mózes sírjánál, az óvodáskorúak gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, az 1848/49-es szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, az eresztevényi Gábor Áron-sírnál, a Kossuth-szobornál, a Petőfi-domborműnél, a Petőfi-, a Bem- és Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak. Ezután a város öt közép- és három általános iskolájának tanárai és tanulói vonultak a Gábor Áron térre. A kézdivásárhelyi diákokkal együtt vonultak a szentendrei, paksi, kecskeméti és nagykanizsai testvériskolák küldöttei is. A 15. Székely Határőr gyalogezred I. és II. zászlóalja gelencei és bélafalvi, a szegedi III. Honvéd Zászlóalj Hagyományőrző Egyesület hagyományőrző csapatainak, valamint a Sobri Jóska Dunántúli Betyárok Csapata Hagyományőrző Egyesület tagjainak és a felső-háromszéki települések hagyományos lovas és szekeres küldötteinek felvonulása következett. A bereckiek és gelenceiek Gábor Áron ágyújának hű mását is felvonultatták. Az ünnepséget Török Sándor polgármester nyitotta meg. A polgármester után Szőllősi Tamás, a Zúg Március szónokverseny győztese szólt az egybegyűltekhez. Nagy Zsolt miniszter mondott beszédet. /Iochom István: Március idusa Háromszéken: Ötezren a Gábor Áron téren. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 16./

Húsz éve köszöntötték Szentendrén a XX. századi magyar festészet, a művészetoktatás nagy öregjét, a művészeti anatómia világhírű szerzőjét, az akkor már 85. évén túljutott Barcsay Jenőt. A Tisztelet a Mesternek című reprezentatív kötetben Borsos Miklóstól Weöres Sándorig, Kós Andrástól Sütő Andrásig és Vasarelyig szóltak az elismerések. 1980 decemberében rendezték meg kolozsvári kiállítását a Korunk Galériában. A mezőségi Katona községből a századdal egyszerre indult mester, Barcsay Jenő munkásságából a mostani, május 11-én nyíló kiállításon grafikus munkáiból mutatnak be néhányat, magángyűjtemények féltve őrzött darabjait. /Kántor Lajos: Barcsay Jenő – Kolozsvárt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Magyarország mára eljutott a totális szétesés és lezüllés szélére – jelentette ki Kövér László, a Fidesz választmányi elnöke augusztus 23-án Szentendrén egy, a határon túli fiatalok számára rendezett találkozón. Nincs olyan szelete a magyar életnek, ami optimizmusra adna okot, nem pedig totális elkeseredésre és kétségbeesésre – mondta a Fidesz választmányi elnöke. A politikus szerint például szándékosan rohasztják le a hazai egészségügyi rendszert, ezzel ugyanis az önkormányzatokat rákényszerítik arra, hogy a tulajdonukban lévő intézményeket, kórházakat a versenyszférának adják át. Magának az államnak is minden funkciója szétporlad, jellemzőbb példa erre, hogy a honvédség épületeit civil őrző szervezetek védik. „Akik ma Magyarországot kormányozzák, azok azt vallják, hogy amit csak lehet, mindent el kell lopni” – szögezte le Kövér László. Holott az államnak az lenne a feladata, hogy megvédje polgárait az erőfölényben lévő érdekcsoportoktól a világból érkező külső hatásokkal szemben – fejtette ki. A választmányi elnök fontosnak nevezte a civil szervezetek erősödését, amelyeknek a változások esetén lehet szerepük, mert normális társadalmi támogatottság nélkül egyetlen politikai erő sem képes hosszú távon sikeresen kormányozni. /Kövér László: Az ország eljutott a totális lezüllés szélére. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

A Bernády-gyűjteményt október 20-tól a szentendrei MűvészetMalomban tekintheti meg a nagyközönség. A Szépművészeti Múzeum anyagaként egykor ideiglenesen marosvásárhelyi letétbe került alkotások több mint 90 év elteltével láthatók ismét Magyarországon. A gyűjtemény része Barabás Miklós, Lotz Károly, Munkácsy Mihály, Ferenczy Károly és Fényes Adolf több festménye is. A Bernády-gyűjteményként ismert 44, nagy értékű alkotás 1913-ban a Szépművészeti Múzeumból szekereken utazott Marosvásárhelyre, egy ottani kiállításra, Bernády György polgármester kérésére. Nem sokkal később kitört a világháború, majd a trianoni békeszerződés következtében a képek a román állam tulajdonában kerültek. A felbecsülhetetlen értékű alkotások mostanáig, évtizedeken át a marosvásárhelyi múzeum raktáraiban porosodtak. Most a festmények négy hónapon át lesznek láthatók Szentendrén. /A Bernády-gyűjtemény Szentendrén. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 11./