"Szekerestanyán a református templom építését 1956-ban kezdték el, és 1958-ban fejezték be. A templom most befejezett felújítási munkálataiban a gyülekezet több tagja vett részt. A kiadások nagy részét egy holland testvérgyülekezet finanszírozta. A helyi lakosság és a presbitérium templomavató hálaadó istentiszteletet szeretne tartani. /E. Gy.: Szekerestanya: Templomavató ünnepségre készül a református gyülekezet. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 18./"

Nagy Sándor /sz. Bogdánd, 1964/ lelei lelkész, a nagykárolyi református egyházmegye esperese. Ahogyan a római katolikus egyház számára Túrterebes, úgy a református egyháznak Bogdánd számít különleges településnek, ahonnan sok lelkész került ki. Ma már nem beszélnek róla, hogy a diktatúra idején a magyar iskolák diákjait januártól kora tavaszig a Duna–csatornához vitték kényszermunkára a megyéből, emlékezett iskolás korára a lelkész. Fabarakkokban, katonákkal együtt szállásolták el őket. Kiadott norma szerint kellett sáncot ásniuk. A meghurcoltatás mellett ráadásul a nyári vakációban be kellett pótolniuk azt az anyagot, amiről lemaradtak, míg a többiek pihentek. Lele 524 lelkes gyülekezetét tavalyi mínusz két lélekkel zárták, enyhe létszámcsökkenés tapasztalható évek óta. A nagykárolyi református egyházmegye lélekszáma évente egy–egy kisgyülekezetnyivel csökken, tavaly például 286-tal lettek kevesebben. Jelenleg az egyházmegyében 18. 087 számon tartott hívük van, miközben 2005 végén 18. 373 volt a lélekszám. Három részre lehet osztani az egyházmegyét: Nagykároly és Börvely, Gencs, Tasnád nagy gyülekezetek, a Kraszna–mente – Dobra, Magyargéres, Ákos, Krasznamihályfalva, a Tövishát – Lele, Hadad, Bogdánd és Szér – nagyobbacskákból tevődik össze, az érmellékiek pedig kisebbek, itt óriási a szórványosodás. A legkisebb református közösségek az egyházmegyében: Adyfalván harmincnégy, Krasznaszentmiklóson negyvenegy, Szekerestanyán hatvannégy, Sződemeteren negyven, Érszodorón negyven, Érkáváson negyvenöt református él, de léteznek olyan szórványok is, ahol csak néhány hívük lakik. Például Krasznacégény, ahol hárman–négyen vannak, de áll a templomuk, és a krasznamihályfalvi lelkész jár ki hozzájuk. A hadadi Dégenfeld-kastélyt nemrég átvette a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, de az egyházmegye, illetve a hamarosan létrehozandó alapítvány fogja kezelni. A Dégenfeld Egyházi, Oktatási, és Kulturális Központ elsősorban a felnőttoktatásra helyezné a hangsúlyt. Szeretnének átvenni egy erdészházat Rákosterebesen, nagyszerű lenne állandó táborhely kialakítására. Egyre több helyen igénylik az emberek, hogy elkezdődjön a diakónia, a szeretetszolgálat, amelynek szép példája az Oikodomos Alapítvány, amelyet Nagy Sándor lelkész vezet. Százhatvan fő részére meleg ételt biztosítanak. Decembertől indult be az otthoni gondozás. /Fodor István: Egy többarcú református egyházmegye, a huszonegyedik század elején. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 19./

Csehi Árpád, az RMDSZ szatmári megyei tanácselnök-jelöltje rámutatott, négypárti román koalíció jelöltjét kell megvernie a választásokon. Úgy látja, segíti őt ebben az is, hogy a megyében már nem lehet a magyar veszéllyel riogatni. A választásig a megye minden zugát be akarja járni. Jelenleg a felénél tart, naponta két-három települést keres fel. Szekeres faluban mindössze nyolcvan lélek él, közülük tizenöt lehetett ott a találkozón, mégis két órán át beszélgettek. Néhány dolgot már ott megoldottak. Például helyén áll a kétnyelvű településjelző tábla, s ősztől külön kocsi viszi a szekeresi gyerekeket a dobrai magyar iskolába. /Sike Lajos: „Szatmáron nincs magyarveszély” Beszélgetés Csehi Árpáddal, az RMDSZ szatmári megyeitanácselnök-jelöltjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./