Október elseje a közoktatásban rendelkezésre álló szociális ösztöndíjak kérelmezésének határideje, de az iskolák nem hirdetik meg a programot, arra várva, hogy a minisztérium a napokban módosít az odaítélési kritériumokon. Az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diákotthon Alapítvány 120 gyermeknek biztosít szállást, étkeztetést egy diákszállóvá átalakított székelyudvarhelyi panelházban. A diákotthonban az étkeztetés és a szállás költségei napi 9 lejbe kerülnének, a diákoknak 30 százalékos kedvezményt tudnak biztosítani. A temesvári Bartók Béla Alapítvány elsősorban Temes megye magyar középiskolájának, a Bartók Béla Líceumnak tevékenységét támogatja, de pályáznak a megye magyar nyelvű oktatásának támogatására is. Halász Ferenc Temes megyei helyettes főtanfelügyelő, az alapítvány elnöke elmondta, a tavalyi iskolaévben 25-90 lej közötti szociális ösztöndíjjal támogatták azokat a 10-es magaviseletű, egyetlen tárgyból sem bukott BBL-es diákokat, ahol a család jövedelme nem haladta meg a havi 400 lejt. Az alapítvány tanulmányi ösztöndíjjal jutalmazta a líceum legjobb 10 középiskolását, havi 45 lej értékben. A többlépcsős állami ösztöndíj- és segélyrendszeren kívül Magyarországról érkező összegek is segítik a hazai iskolarendszerben magyarul tanuló gyermekeket. Másik magyarországi, keresztszülői típusú segélyrendszer a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületen keresztül éri el az erdélyi gyermekeket. A Nyilas Misi kiírására az igazolhatóan kiemelkedő teljesítményű, falusi vagy szórványkörnyezetben nevelkedő, VI. –X. tizedik osztályos diákok jelentkezhetnek, és sikeres előmenetel esetén érettségiig tart. A család egy főre eső jövedelme nem haladhatja meg a 440 lejes minimálbért. Jelenleg 533 tanulót segítenek havonta 9000 forintnak megfelelő lejjel. /Diákösztöndíjak: sürget az idő. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 26./

Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében szeptember 28-án bemutatják Székelyudvarhelyen Demse Márton Somoskai tél című könyvét. Demse Márton önéletrajzi fogantatású kötetében nyomon követhető a moldvai csángó magyar élet annak viszontagságaival és kiszolgáltatottságával. A Somoskai tél ilyképpen a moldvai magyarság sorskönyve, Demse Márton személyes élményeinek és valóságfeltárásának ötvözetében. /A moldvai magyarság sorskönyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./

Székelyudvarhelyen Tiszteletbeli Székely-kitüntetést, érmet és erről szóló oklevelet nyújtottak át Gubcsi Lajos írónak, a Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriuma elnökének. Az indoklásban Szász Jenő kifejtette: a székely autonómia támogatásáért ítélték oda a kitüntetést. /Újabb Tiszteletbeli Székely. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./

Az első moldvai magyar prózaíró, Demse Márton újabb könyvét, a Somoskai tél című önéletrajzi fogantatású kötetét ismerhette meg nemrégiben a csíkszeredai, majd a székelyudvarhelyi közönség. A Bákó megyei Somoskán (Klézse község) született Demse Márton miután elvégezte a tanítóképzőt, otthon tanított, azonban az akkori hatóságoknak szemet szúrt, hogy a román történelmet túlságosan magyar szellemben tanítja, eltessékelték a tanügytől. Ezt követően mozdonyvezetőként kereste meg kenyerét, majd Csíkszeredába költözött, jelenleg Magyarországon él. Erről mondta, „én úgy készültem oda, mint a Kánaánba, s bizony csalatkoztam”. A 70-es évektől 89-ig ha Csíkba, Kézdire vagy Brassóba indult, be-bevitték a Szekuritáté emberei. Vallatták, kérdezgették. A sok megaláztatással és kiszolgáltatottsággal járó sérelmét pedig papírra vetette, szót fogadva Kányádi Sándornak, aki azt tanácsolta, „Marci fiam, meg kell írni mindent, ami fáj”. A 2005-ben napvilágot látott Csángó küzdelem című kötetét követi a Zelegor Kiadó gondozásában most megjelent Somoskai tél, az író pedig állítja, több zsáknyi feljegyzése lenne még. „Nem volt nekem más fegyverem, csak a saját bodzafapuskám” – mondja képletesen. A bodzafapuskának nevezett népi játék pedig találó hasonlat, hisz úgy törnek fel belőle a vallomások, mint a kézzel gyártott szerkezetből a levegő – pukkanva. A könyvbemutatón, melyet a kötet szerkesztője, Sántha Attila nyitott meg, Demse szavait a jelen levő klézseiek is meg- megerősítették, majd elmondták, örülnek, hogy immár írva vagyon a sok sérelmük egy-egy szeletkéje. 1986-ban fogalmazott így Demse: „Könnyhulláson járok. A jégverések számát nem róttam lajstrom-lécre. Számtalan volt. Feljegyzésükre nem elég egy élet. Lassan magunkra esteledünk”, – de a moldvai magyarság helyzete ma is szomorú. /Antal Ildikó: Bodzafapuska. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./

Hivatali hatalommal való visszaélés alapos gyanújával emelt vádat a korrupcióellenes ügyosztály (DNA) Ferenczy Ferenc, a Hargita Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Igazgatóság ügyvezető igazgatója ellen. Székelyudvarhely egykori polgármestere ellen azért indított bűnvádi eljárást a nyomozóhatóság, mert állítólag megtiltotta, hogy ellenőrizzenek egy olyan maroshévízi céget, amelynek bezárásáról korábban már döntött az igazgatóság. Ferenczy Ferenc cáfolta a vádat. /Gyergyai Csaba: DNA-vád Ferenczy ellen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./

A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, valamint az intézmény nevét viselő alapítvány szervezésében restaurátor-konferencia zajlik a héten Székelyudvarhelyen, illetve a környékbeli településeken. A VIII. Erdélyi Magyar Restaurátorok Továbbképző Konferenciáján a szakmai előadások mellett gyakorlati programokat, tanulmányi kirándulást is szerveztek. Idén mintegy hetvenen érkeztek: székelyföldi múzeumok munkatársai mellett az anyaországi restaurátorok is érdeklődést mutattak a konferencia iránt. A budapesti Szépművészeti Múzeum, valamint a Nemzeti Múzeum neves szakemberei is jelen vannak a rendezvényen. /Szász Emese: Restaurátor-konferencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./

Az elkövetkező egy hónapban Székelyudvarhely két szoborral és egy szoborkompozícióval lesz gazdagabb. Október 12-én a Móra Ferenc Általános Iskola névadójának szobrát leplezik le, amelyet Zavaczki Walter helyi szobrász készít. Október 28-án a Szentimre utcában Szent Imre herceg mellszobrát avatják fel, majd előreláthatóan november negyedikén (a korábbi dátum október 23-a volt) a városközpontban az Élet című – eredetileg árvízemlékműnek megálmodott, majd időközben ennél tágasabb értelmezést nyert – alkotásról hull le a lepel. A Móra Ferenc Általános Iskolánál az intézmény épülete előtti kis téren állítják fel névadójuk szobrát, jelezte Nagy József igazgató. Idén ünnepeljük Szent Imre herceg születésének 1000. évfordulóját, a megemlékezések szervezésére Magyarországon, Lezsák Sándor országgyűlési képviselő kezdeményezésére Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság alakult, amely eldöntötte, hogy minden, Szent Imre nevét viselő településen idén mellszobrot állítanak a hercegnek. A történelmi Magyarország huszonhárom települése vagy településrésze viseli a herceg nevét, tehát ennyi szobor kerül idén leleplezésre. Az emlékbizottság programja szerint az anyaországiak mellett öt erdélyi településen: Csíkszentimrén, Görgényszentimrén, Hegyközszentimrén, Nyárádszentimrén és a Székelyudvarhelybe beolvadt valamikori Szentimrefalván emlékünnepséget is tartanak. Ennek megfelelően május 27-én Görgényszentimrén, augusztus 12-én pedig Csíkszentimrén leplezték le a herceg mellszobrát. /Máthé László Ferenc: Újabb szoborhullám. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 4./

Régi vágya teljesül a máréfalvi Kovács Piroska nyugalmazott tanárnőnek, az általa évek óta kutatott korabeli dokumentumok, írásos források ismeretében sikerült végre a régi templom nyomaira bukkanni a faluközponttól mindössze 300 méterre fekvő Botosdűlőn. A székelyudvarhelyi múzeum fiatal régésze, Sófalvi András – aki ötödmagával, köztük régészhallgatókkal – végzi a feltáró munkát, tájékoztatott az ásatás eddigi hozadékáról. Ezen a területen évek óta az eke nyomán, feltételezhetően egy középkori templomból származó tégla, kő, habarcs, emberi csontok kerültek felszínre. Kovács Piroska tanárnő levéltári kutatásaira hivatkozva elmondta: a gyulafehérvári püspökség irattárában olyan folyamodvány szövegét őrzik, amelyben Lábas János páter az 1600-as évek derekán a régi, omladozó templom helyébe új megépítését szorgalmazza. (Egyébként a mai templom 1772-ben épült.) Eddig két kutató-szelvényt húztak. Az elsőben már felszínre bukkant egy régi cinterem fala, merőleges rá egy másik falrész, amely feltehetően a hajdani kaputorony, netán harangtorony maradványa lehet. A másik szelvényben egy középkori gótikus és egy korábbi félköríves templom szentélyére bukkantak. /Kristó Tibor: Botosdűlő feltárja titkait. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 5./

Főiskolai tanévnyitóval egybekötött könyvbemutatóra került sor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. Demény Piroska aligazgató beszédében megjegyezte: az idei évnyitón még jelen vannak az utolsó középiskolai tanítóképzőt végzett generációk és a főiskolások két évfolyama is. Bemutatták a Szabó K. Attila által szerkesztett, Dr. Mészáros István akadémikus által lektorált, csaknem ezer oldalas Az erdélyi tanító és óvóképzés történetéből /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című munkát. A könyv társszerzői most először találkoztak Nagyenyeden. Megemlékeztek az időközben elhunyt három szerzőről: a csíkszeredai Dr. Kardalus Jánosról, a székelyudvarhelyi Molnár Józsefről és a temesvári Tácsi Lászlóról. Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének a főtitkára, az „úttörő munka” íróinak oklevelet és apró ajándékot adott át Lászlófy Pál elnök nevében. Szabó K. Attila nyugalmazott tanár ismertette a több mint tíz éves közös munka történetét. A kötetből kiderül, hogy Erdély 23 városában 45 tanítóképző működött az idők során. /Bakó Botond: Nagyenyed. Egyetemi tanévnyitóval egybekötött könyvbemutató. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./

Második alkalommal tartottak őszi hadjáratot az elmúlt hét végén a Szentegyházi Hagyományőrző Huszár Egyesület tagjai. A háromnapos eseménysorozat alatt a nyolcvan helyi és vendég lovas huszár korhű jelmezekbe öltözve verbuvált katonákat Homoród mente lakói közül. Lázár Zoltán, Lövéte polgármestere egy, a Szentegyházi Városi Tanáccsal folytatott vita következtében nem engedte belépni a huszárokat az általa irányított Homoród menti falu közigazgatási területére. Ezért a hadjárat szervezői új útvonalat jelöltek ki. A helyi huszárok mellett a Csíkszeredából, Székelyudvarhelyről, Lövétéről, Kápolnásfaluból, Gyergyószentmiklósról, Marossárpatakról, Pécsről, Miskolcról és Debrecenből érkező lovasok, valamint a húszszekérnyi utazó kelt útra, mondta el Mihály József, a szentegyházi huszár egyesület kapitánya. Az idei hadjárat egyik fénypontját az új huszárruhák bemutatása és megáldása jelentette. A két település közti nézeteltérés akkor kezdődött, amikor a szentegyházi Nárciszrét visszakerült a lövéteiek birtokába. Lázár kezdeményezésére a lövéteiek felajánlották, hogy ők is besegítenének az idei nárciszfesztivál szervezésébe. Szentegyháza azonban magyarázat nélkül elutasította a kezdeményezést. /Kozán István: Lövétementes verbuválás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 8./

Október 6-án a 13 aradi vértanúra emlékezett néhány székelyudvarhelyi a Politikai üldözöttek és áldozatok emlékművénél. Hegyi Sándor református lelkésszel a kis gyülekezet kivonult az emlékműhöz. Pál László, a Volt Politikai Foglyok Udvarhelyi Szövetségének elnöke szólt a hallgatósághoz, majd Kroó Ádám, a Nézőpont Színház színésze egy Wass Albert-verset szavalt el. /(B. B.): Koszorúzás az emlékműnél. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 8./

A Hüvelyk Matyi című mese- és táncjátékkal, a múlt évad sikeres gyermekelőadásával nyitja új évadját az Udvarhely Néptáncműhely. A produkciót közel 40 alkalommal telt ház előtt adták elő. Az előadásra október 8-án lesz Székelyudvarhelyen. /(B. B.): Évadnyitó a Hüvelyk Matyival. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 8./

Benedek Elek születésének évfordulóján, szeptember 30-án ünnepelték a Népmese Napját. Székelyudvarhelyen a Móra Ferenc Iskolában könyvkiállítást szerveztek Benedek Elek könyveiből, a gyerekek pedig kiselőadást hallgathattak Elek apó életéről és munkásságáról. Mesemondó versenyt rendeztek. /Barabás Zója könyvtáros: A Népmese Napja a székelyudvarhelyi Móra Ferenc-iskolában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 9./

Legkésőbb novemberben benyújtják a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, jelentette be Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke. Most készítik a Magyar Polgári Párt működési szabályzat-tervezetét. A Magyar Polgári Párt az RMDSZ alternatívájaként kíván tevékenykedni, legfontosabb célkitűzése Székelyföld területi autonómiájának kivívása. /Gyergyai Csaba: Konkurencia az RMDSZ-nek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./ 26 176 aláírást gyűjtött össze pártbejegyzése érdekében az ország 18 megyéjéből, illetve Bukarestből a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Hangsúlyozta: nem támogatói aláírásokról, hanem tagságról van szó, a vonatkozó törvény értelmében tehát az aláírók egyben alapító tagjai is a jövőbeli pártnak. /Szász Emese: Bejegyzésre kész az MPSZ pártja. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

A Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesületének IV. vándorgyűlése zajlik október 12-13-án Csíkszeredán, a Hargita Megyei Könyvtárban. Tóth Szabolcs Barnabás, a Kovászna Megyei Tanács Európa Információs Központjának vezető tanácsosa az európai uniós pályázatokról tart tájékoztatót, Vántsa Judit, a kézdivásárhelyi könyvtár igazgatója a romániai magyar könyvtári szaksajtó történetét ismerteti, dr. Hermann Gusztáv Mihály, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója az Örökségünk című folyóiratot mutatja be, majd Németh Péter informatikus ismerteti a bibliográfiai kiadványszerkesztő szoftvert. A további előadások között Kovács Erzsébet és Máthé Izabella, a Hargita Megyei Könyvtár módszertani szakirányítói a megyénk községi könyvtárainak helyzetét mutatják be. Róth András Lajos, a Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtárának vezetője a digitalizálás problémáiról beszél. Kolumbán Gábor egyetemi tanár (Sapientia–EMTE) előadása a kultúrának a globális korban játszott szerepével foglalkozik, Spielmann Sebestyén Mihály, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár munkatársa a XXI. század könyvtárosának léthelyzetéről értekezik. /Könyvtárosok vándorgyűlése. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Magyar feliratokból Székelyudvarhelyen van a legtöbb, de sok felirat rossz helyesírással látható. Székelyföldön is gyakori a makaróni nyelv, a félelem az anyanyelven való megnyilatkozástól. Sok helyütt, ahol zömmel magyarok laknak, gyakori a csak román nyelvű felirat, kiírás, és az ott lakók ezt természetesnek veszik. /Kuti Márta: „Korlátolt áruk” – Nyelvi észleletek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Az évad első bemutatójára – Elektra, Euripidész nyomán – készül a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház. Az előadást, mely közös produkció az Udvarhely Néptáncműhellyel, Sorin Militaru rendezésében játsszák. A Tomcsa Sándor Színháznál ez az első olyan darab, amelyet a néptáncműhellyel közösen készítenek. Koreográfiára pedig a Budapesten élő Bodor Johannát kérték föl. Díszlet- és jelmeztervező, Csíki Csaba. /Barabás Blanka: Jövő csütörtökön bemutató lesz a színházban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 12./

Október 12-én avatják fel Székelyudvarhelyen a Móra Ferenc Általános Iskola mellett az iskola névadójának szobrát. Móra Ferenc mellszobra a székelyudvarhelyi Zavaczki Walter munkája, a szobrászművésznek ez lesz a hatodik köztéri alkotása. A bronzszobrot Zavaczki saját műhelyében öntötte ki, ez az első olyan munkája, aminek az öntését is ő végezte el. Az avatóünnepségen beszédet mond Nagy József iskolaigazgató, Szász Jenő polgármester és Asztalos Ferenc képviselő. /Katona Zoltán: Ma leplezik le Móra Ferenc szobrát. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 12./

Újabb köztéri alkotással gazdagodott Székelyudvarhely. A Móra Ferenc Általános Iskola névadója előtt tisztelegve, október 12-én leleplezték Móra Ferenc mellszobrát, Zavaczki Walter székelyudvarhelyi szobrászművész munkáját. A szoborállítás gondolata a polgármesteri hivataltól származik, tavaly a szombatfalvi Tompa László Általános Iskola gazdagodott névadója szobrával. /(Szász Emese): Móra-szobrot avattak Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 13./

Napvilágot látott a Székelyudvarhelyen megjelenő Erdélyi Művészet folyóirat 26. száma. Ebben interjú olvasható Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművésszel, a Barabás Miklós Céh elnökével. Lőrincz Ildikó a Minimum Party alkotótáborok célkitűzéséről fejtette ki nézetét. Közli a lap Bölöni Domokos és Németh Júlia Murádin Jenő Olasz földön című könyvével kapcsolatos gondolatait. /Erdélyi Művészet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13./

Október 13-án Székelyudvarhelyen, a Városháza Szent István-dísztermében tartotta hagyományos évi díjátadó ünnepségét az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA). A hetvenéves írók köszöntése mellett átadták a hídverő és az életműdíjakat is. Egyed Péter egyetemi tanár értékelte az alapítvány által korábban kiírt irodalom- és internetpályázatot. Az EMIA életműdíjjal tüntette ki Dávid Gyula szerkesztőt, irodalomtörténészt, akinek életművéről Gálfalvi Zsolt tartott laudációt. Dávid Gyula meghatottan köszönte meg az elismerést, egyfajta adósságként említette a Romániai Magyar Lexikon befejezését, ígérete szerint az utolsó kötet jövőre jelenik meg. Gálfalvi Zsolt a hetvenedik születésnapját idén ünneplő Kántor Lajost, a Korunk folyóirat szerkesztőjét köszöntötte. Hídverő díjat adtak át Szakolcay Lajosnak, akinek életművét Gálfalvi György méltatta: „Egyike azoknak, akik életművet szenteltek annak, hogy másokra figyeljenek, olyanokra, akiket a határok elszakítottak egymástól, de mégis összetartoznak”. Az EMIA egyik díjazottja, a hetvenedik életévét idén ünneplő Lászlóffy Aladár betegsége miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Búcsúzásként az est házigazdája, a szervező alapítvány elnöke, Lőrincz György író köszönte meg a hallgatóságnak, hogy jelenlétükkel megtisztelték a díjátadást. /Szász Emese: Akik tettek az irodalomért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 15./

Október 14-én szabadtéri köszönő, hálaadó szentmisét celebrált Tamás József püspök, és megáldotta a székelyudvarhelyi Szent György-plébániatemplom szomszédságában épült Közösségi Házat. László Attila, a 2003-tól újjáalakult szombatfalvi egyházközség plébánosa emlékezett az első előadásra, amelyet a régi hittanteremben tartottak, olyan sokan érkeztek, hogy ki kellett hordani a padokat is. Látták, hogy a közösségnek szüksége van saját lakra. Simó Zsuzsa felkért gondnok, immár az ünnepélyesen átvett kulcsok birtokában, nyitott ajtajúvá teszi a megáldott közösségi hajlékot. /A Népháztól a Közösségi Házig. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Az elmúlt hét végén az agyagfalvi emlékműhöz vonultak a huszárok, ahol a helybéliekkel ünnepi műsor keretében az 1848-as októberi eseményeket idézték fel. Székelyudvarhelyen a szombatfalvi kultúrotthonban Miholcsa József, a marossárpataki huszáregylet kapitánya tartott előadást a székely ló sajátosságairól. Az előadás után a székelyudvarhelyi huszárok 2003-tól napjainkig kifejtett tevékenységét mutatták be képekben. Agyagfalva irányába október 14-én, vasárnap reggel indultak, jelen voltak a gyergyószentmiklósi, marossárpataki, szovátai, szentegyházi, kápolnásfalusi, valamint székelyudvarhelyi csoportok. Az útvonalat 42 huszár és az őket kísérő szekerek járták be. Agyagfalván a délelőtti istentiszteletet követően az emlékműnél folytatódott a program. Kulturális műsor keretében az agyagfalvi iskolások énekeltek, majd a helyi fúvószenekar műsora következett. Végül lovasbemutatót tartottak a huszárok, akik este vacsorával és huszárbállal zárták az ünnepnapot. A székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred 2003 januárja óta hivatalosan bejegyeztetett egyesületként működik, amely immár negyedik éve van jelen az agyagfalvi megemlékezésen. Az egyenruhát történelmi leírások alapján készítették, és a legapróbb részletekre is odafigyeltek. /Bálint István: Huszárbemutatós emlékünnep. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 15./

Sike Lajos, a lap munkatársa elmondta, valamikor nagy Fidesz-párti volt. Gyarmath Jánoshoz, a lapelőd, a Romániai Magyar Szó főszerkesztőjéhez elküldte 1999 őszén felmondólevelét, mert az újság, amelynek ő is vezetőségi tagja volt, kétszeri tiltakozása ellenére továbbra is közölt Fideszt bíráló cikkeket. Gyarmath János kérte, ne siesse el döntését, inkább figyeljen Orbánék erdélyi tevékenységére. Pár hónap elég volt, hogy megváltozzon Sike véleménye. Belátta, hogy a Fidesz csakis saját „brancsát, az alakuló jobboldalt segíti. ” Emlékezetes marad számára Németh Zsolt kampányolása. Azt üzente Székelyudvarhely népének: a magyar kormány tízmillió dollárt ad a városnak, hogy az visszavásárolja az utóbb elhíresült, románoknak átjátszott árvaházat. „Szász Jenő, a díszszékely azóta is ott trónol a székely anyavárosban – a románok pedig a fölötte lévő Csereháton. ” Sike Lajos azért is Fideszt hibáztatja, mert csökken a város magyar lakossága. A vajdasági és a kárpátaljai magyarság parlamenti csődje is jórészt a Fidesz ottani ténykedésének köszönhető, írta Sike Lajos. /Sike Lajos: Csókolózhatnak! = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Böjte Csaba ferences szerzetes vallja: Célunk nem csak az elittel foglalkozni, aki elmegy majd Udvarhelyre, Vásárhelyre és onnan Spanyolországba, vagy ki tudja… A falut az viszi tovább, aki otthon tanul meg élni szülőhelyén… Nem a legjobb képességűeket képezzük. Inkább azokat, akikre azt mondhatják: ‘maradjon csendben, ne zavarja az osztályt!’ Napköziink csak annyi feladatot vállalnak át, amit a hátrányosabb helyzetű gyermekek nem kaphatnának meg nélküle. Ebédet, ha szükséges, ruhát, tanszert, higiéniai felszereléseket, esetenként orvosi segítséget is. Ha nincs aki megtanítsa családban, csoportjainkban megtanulhatja a ház körüli teendőket, a fürdőszoba használatát, hogy tartsa rendben saját ruháját, a pénz és egyéb anyagiak beosztását is. Iskolaházunk otthon; egyszerű, de emberhez méltóbb életet jelent sok-sok rászorulónak. Márton Áron-i a módszer. Egyszóval, népnevelés. Négyes fogatban: iskola, szülők, plébánia és az alapítvány. Testvéri szolgálat: ami magot délelőtt az iskola elvet, délután szeretnénk megkapálni. Havi hatvanezer forintnyi pénzből már működhet egy osztály. ” „Nem indítunk egyházi iskolákat. Tudjuk, kevés a gyermek, nem akarunk az állami intézményeknek konkurenciát. Összefogással együtt, tovább. „Oda megyünk, ahova hívnak. Egyetlen cél vezet, őszintén, vidáman, jóakarattal szeretni azt, akivel az isteni gondviselés összehoz. Azt tapasztalom, hogy Isten gyermekeinek jókedvű, szabad együttléténél mindig jelen van áldásaival az élet Ura is. Így nyomunkban napközik, bentlakó otthonok nőttek ki a semmiből, s megteltek kacagó gyermekekkel. ” „2006 szeptemberétől működik egy csoportunk Székelyvarságon, Isten kegyelméből és a Kovács nevelő házaspár kitartó munkájával. ” Kiadványok: Hiszek a szeretet végső győzelmében! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2005. Kevesebb pátoszt és több áldozatot! Budapest, Szt. Gellért Kiadó, 2006. A fénygyújtogató. Böjte Csaba atyával beszélget Benkei Ildikó. Budapest, Kairosz, 2006. Istennel a semmiből a végtelen felé. Böjte Csabával beszélget Csengei Ágota. Budapest, Kairosz, 2006. Szövetség az életért – 40 elmélkedés. Szent Ferenc Alapítvány, 2007. Munkáját bemutató filmek: Csillagösvény (2005.) Utazások egy szerzetessel (2005.) Szeressük ki egymásból a jót! (2006) www.magnificat.ro, www.devaigyerekek.hu/Molnár Melinda: Szövetségben Csaba testvérrel. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

Erdély kellemes meglepetést jelentett számára, mondta az erdővidéki kiránduláson egy pedagógusképzőbe járó magyarországi, aki elemiben fogja tanítani a gyerekeket. Székelyudvarhelyre jöttek, csoportos kirándulásra. A fiatalember elmondta, jó volt hallani, mennyien, s milyen szépen beszélik itt a magyar nyelvet, mert ő úgy tudta, hogy errefelé már nem él a magyar szó, lévén, hogy Románia az ország neve… Szívélyes üdvözlet a szóban forgó diák magyar- és történelemtanárainak, a tanítóképző teljes oktatói karának és szüleiknek, írta Mózes László. /Mózes László: Kellemetlen meglepetés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

A 32 oldalas Nevetve Töprengő havi rejtvénymagazin jóval tartalmasabb és hasznosabb kiadvány a többihez hasonlítva. Nagy hangsúlyt fordít a klasszikusok, írók, költők, tudósok, világhírű személyiségek munkásságával kapcsolatos ismeretek bővítésére. A keresztrejtvények mintegy 80–90 százalékban erre összpontosítottak. A magazin egyik legértékesebb rovata a Műveltségi önkontrol, amely már a 13. résznél tart. Ugyancsak érdekes a Törpi klub gyermek oldala című rovat is. Az igaz-e Gyuri? című rovatban anekdoták, tréfás történetek olvashatók. A magazin főszerkesztője a székelyudvarhelyi Korondi Kovács András, akinek immár tíz önálló kötete jelent meg. Elmondta, hogy 2005 óta lát napvilágot a Nevetve Töprengő magazin, 1200 példányban jelenik meg. /László Miklós: A Nevetve Töprengő rejtvénymagazinról. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 20./

A négynapos 7. Filmtett fesztivál Kolozsváron október 18-án vetítette az első filmjeit. A kezdőnap dokumentumfilmekkel rajtolt, ezután két játékfilm várta az érdeklődőket. Bálint Arthur Kisvárosi mozi című alkotása a székelyudvarhelyi filmszínház utolsó napjait, pillanatait örökíti meg. Ambrus Emese filmje, a Viva Constanta, egy somkutai roma „Elvis Presley” országjáró fellépéseit mutatja be. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Menekülés a szerelembe c. dokumentumfilmje egy roma család életét követte nyomon. /Mihály Zsombor: Viva Filmtettfeszt. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Ötszázezer lejes erkölcsi kártérítést készül követelni Benedek Imre, a marosvásárhelyi intervenciós kardiológiai klinika vezetője Lucian Bailától, a megyei sürgősségi kórház igazgatójától. Amennyiben Baila nem vonja vissza súlyos vádjait, a kardiológus professzor a bírósághoz fordul. Előzőleg ugyanis Baila bűntettnek minősítette Benedek sejtátültetési beavatkozását. Szerinte a kardiológus kísérleti alanyokként használta fel betegeit. A kórházigazgató kijelentette: ha rajta múlna, azonnal bezáratná Benedek kardiológiai klinikáját. A kórházban uralkodó feszültség miatt a Benedek klinikáján dolgozó szakorvosok a szabadságolás és a távolmaradás különböző formáihoz folyamodtak, és október 22-től beszüntették a munkát. Benedek Imre ismételten hangsúlyozta: nem csodálkozik beosztottjai döntésén, hisz ilyen stresszben lehetetlen dolgozni. A Krónika munkatársa elbeszélgetett a sejtátültetésen átesett két pácienssel. A 62 éves marosvásárhelyi nő és a 68 esztendős székelyudvarhelyi férfi, akik a beavatkozás hiányában elveszítették volna alsó végtagjaikat, most „saját lábukon” sétáltak le az intenzív terápiáról az alagsorban lévő kardiológiára. A betegek nem győzték áldani a Fennvalót és Benedek doktort azért, amit értük tett. A betegeknek előzőleg Benedek elmagyarázta, mit fog csinálni. /Szucher Ervin: Bíróságra kerül a kórházi csörte? = Krónika (Kolozsvár), okt. 23./