Bálint Zsombor, a Népújság munkatársa nevetségesnek tartja, hogy Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere kitalálta: tiszteletbeli székely címet adományoz majd, ahogyan a december 5-i sikertelen népszavazás kapcsán szervezett sajtótájékoztatón bejelentette. A gondolat nem eredeti, mert a „díszpolgári ötlet csontját ellenzéki magyar polgármesterek már lerágták a tavaly, ugyancsak a népszavazás eredménye utáni népszerűség hajhászó kampányuk során.” /Bálint Zsombor: Tiszteletbeli és gyalogszékelyek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 8./

A székelyudvarhelyi önkormányzat legutóbbi ülésén Borbáth István RMDSZ-es frakcióvezető kérte Szász Jenő polgármestert, magyarázza meg: az árvízkárosultak megsegítésére kapott összegek miért nem szerepelnek a költségvetés-kiegészítés tervezetében. „Kik, hogyan, mennyit és kiknek osztották a segélyeket?” – kérdezte az. A polgármester kifejtette: szerinte inkább azt kellene számba venni, hogy őrajta kívül mások mennyi pénzt hoztak a katasztrófa sújtotta vidék megsegítésére. Mint mondotta, a pénzadományok nem a polgármesteri hivatal folyószámlájára, hanem két munkatársának nevére érkeztek. „A város nem kapott adományokat, ezért nem vagyok köteles beszámolni azokról” – mondta Szász. Ladányi László alpolgármester szerint az árvízkárosultak tizedét sem kapták annak az összegnek, amelyet az adakozók megsegítésükre szántak, és erkölcstelennek tartja, hogy a károsultaknak szánt pénzen korszerűsítik a sportcsarnokot. Szász a Polgári Élet című újság hasábjain jelentette meg az elszámolási listának. Ladányi szerint Szász azért helyeztette magánszámlákra a pénzt, hogy ne kelljen elszámolnia vele, és arra költhesse, amire akarja. /P. L.: Ködös az udvarhelyi adományok sorsa. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Perbe hívja a székelyudvarhelyi Digital 3 televíziót, valamint a Star Rádiót Szász Jenő polgármester. December 8-án bejelentette, hogy a két sajtóorgánum szignálásával, december 7-i keltezéssel, az egész Kárpát-medencében lejáratási kampány indult személye ellen. Hová tűntek a Székelyudvarhelyre küldött árvízpénzek? címmel, többoldalas dokumentációt küldtek szét elektronikus úton, a magyarországi adományozók mellett számos hazai és anyaországi írott, valamint elektronikus sajtóorgánum részére. A dokumentáció többek között Ladányi László alpolgármester, Borbáth István, a tanács RMDSZ-frakciójának vezetője, valamint egyes árvízkárosultak véleményét ismerteti. Szász jelezte, hogy a Polgári Élet hasábjain az árvízpénzekkel nyilvánosan elszámolt, melyet valamennyi udvarhelyi családnak elküldtek. A polgármester közölte, a folyamatban lévő munkákról ezután fognak kimutatást készíteni. A polgármester ugyanakkor több szerződést is bemutatott, amiből kitűnik, hogy az adományozók egy része 2006 nyarát jelölte meg az elszámolás határidejeként. Nyilatkozatot tett közzé a székelyudvarhelyi Digital 3 TV és a Star Rádió, amelyben nehezményezték, hogy Szász Jenő „ahelyett, hogy az elszámolásokkal kapcsolatos kérdésekre választ adott volna, perrel fenyegetőzik, és kitiltotta a Digital 3 TV-t és a Star Rádiót a Polgármesteri Hivatalból. /Szász Emese: Szász Jenő szerint lejáratási kampány indult ellene. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 9./ Székelyudvarhelyen cseppet sem burkoltan, a helyi RMDSZ-hez közeli tábor azt próbálja sugalmazni, hogy Szász Jenő polgármester valószínűleg megdézsmálta az alapítványi számlára érkezett pénzeket. Jött az árvíz, percek alatt elsodort életeket, vagyonokat. Aki csak tehette, azonnal a károsultak segítségére sietett. MSZP-s, Fideszes, RMDSZ-es, MPSZ-es, politikai színezettől függetlenül mindenki igyekezett valami felajánlást tenni. Kitalálták, a legjobb, ha a felajánlásokat egy alapítvány számlájára kérik átutalni, ugyanis amennyiben a hivatal számlájára érkezik be, akkor meg kell szavazni, hogy befogadják, aztán azt is, hogy mire költik, de még ennél is lényegesebb, hogy a jó szándékú felajánlásból ily módon közpénz lesz, elköltése közbeszerzési eljárás alá esik. Szász Jenő ezt az alapítványos megoldást használta. Mellékesen, a fél országban ezt a módszert használták, hasonló okok miatt. Egy adott helyzetben a megyei tanács is a saját egyesületét használta. És Szászt most ezért akarják felelősségre vonni. /Szüszer-Nagy Róbert: Ki lop ma? = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

A 62 éves Demse Márton Csángó küzdelem /Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2005/ c. könyvében előszóként áll a szintén csángó származású Bereczki Sándor szekus ezredes vallomása, aki megundorodva a Securitate rákényszerített munkájától, nyugdíjaztatása előtt – 1983 táján – leírta mindazt, amit a könyv szerzőjéről, és az ellene foganatosított intézkedésekről tudott. Demse könyve döbbenetes emlékezések sorozata, írta Fodor Sándor recenziójában. Demse Márton Székelyudvarhelyen tanítói diplomát szerzett, majd különböző helyeken dolgozott, végül mozdonyvezető lett. Rengeteg zaklatás után Magyarországra menekült, kimentette családját is. Demse Márton írt a helyi csángó népvezérről, aki Magyarországon tanult, két év alatt megszedte magát a Magyarországról érkező segélyekből, majd Németországba távozott, ahol állítólag a vendéglátóiparban helyezkedett el. /Fodor Sándor. Olvasónapló X. Még egy „Kiáltás”. = Helikon (Kolozsvár), dec. 10., 23. sz./ Demse Márton valószínűleg Csicsó Antalra céloz, aki valóban hirtelen távozott.

Nemzetközi felügyelettel történő helyzetrendezést kért Székelyföld autonóm státusához az ENSZ Biztonsági Tanácsától, valamint az ENSZ főtitkárától a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Sepsiszentgyörgyön december 10-én megszavazott küldöttgyűlési állásfoglalás értelmében. Ebben követelte az SZNT, hogy tekintse a világszervezet kiemelt fontosságúnak Székelyföld helyzetének rendezését, illetve felszólította a tanács Románia törvényhozó testületét Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó törvénykezdeményezés elfogadására. A hozzászólók kérték az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetének visszavonását és a romániai magyarság érdekeivel ellentétes politizálás megszűntetését. A tanács egyik elfogadott nyilatkozata szerint „Románia addig ne legyen az Európai Unió tagja, amíg Székelyföldnek nincs autonómiája”. Csapó József, az SZNT elnöke tájékoztatójában ismertette, hogy Koszovóban és a Dnyeszteren-túli területen támogatják a területi autonómiát. Szerinte Székelyföld esetében is kívánatosabb lenne az ehhez hasonló megelőző megoldás, mint az utólagos helyzetrendezés. A Kovászna megyei román civil szervezetek, és pártok elnökei szerint Románia alkotmányát súlyosan sérti a Székely Nemzeti Tanácsnak a területi autonómiára vonatkozó követelése. Közzétett állásfoglalásukban felkérték az állami hatóságokat, hogy tegyenek sürgős intézkedéseket az etnikai szeparatizmust támogató kezdeményezések visszaszorítására. /Domokos Péter: Az SZNT megelőzné a konfliktusokat. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ ,,Határozott, egységes képviselettel minden akadályt leküzdhetünk előbb vagy utóbb” – jelentette ki Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. A Székely Nemzeti Tanács 96 küldötte volt jelen. Csapó József precedens értékűnek nevezte, hogy az EP idén márciusban jelentésben szorgalmazta a romániai magyar közösség védelmére a szub­szi­diaritás és autonómia (önkormányzatiság) elveit tiszteletben tartó intézkedéseket. Az autonómiastatútum ismételt parlament elé terjesztésére azért volt szükség, mert így tudták bizonyítani az EU előtt, hogy a román parlamentben nincs meg az a demokratikus gondolkodás. A gyergyóditróiak ügye a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt van, és üzenet értékű, hogy elfogadták, iktatták beadványukat. Szász Jenő egy felmérés adataira hivatkozva állította: az erdélyi magyarság 78 százaléka fontosabbnak tartja a területi és a személyi elvű autonómiát, mint az EU-csatlakozást. ,,Nagy gond, hogy Romániában a magyarság nem akar, nem tud, képtelen közös erőként fellépni Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság személyi elvű autonómiája érdekében” – jelentette ki Gazda József, aki kérte, az SZNT szólítsa fel az RMDSZ-t, vonja vissza a kisebbségi törvényt és szüntesse meg az erdélyi magyarság ellen irányuló politizálást. Az SZNT testülete több határozatot, nyilatkozatot és állásfoglalást fogadott el. Elfogadták, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen székely nagygyűlésen tesznek ismételten hitet az önrendelkezés mellett, és júniusban Gyer­gyóditró lesz a helyszíne egy hasonló tömegtüntetésnek. /Farkas Réka: Sikerek, kudarcok, lehetőségek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 12./

Békés megye közgyűlésének hozzájárulásával épült házat avattak december 9-én Farkaslakán, Székelyudvarhelyen pedig átadták a Magyar Televízió ötvenötezer kötetes könyvajándékát a székelyföldi árvízkárosultak számára. A Farkaslakán átadott új családi ház volt az első, amelyet magyarországi önkormányzatok támogatásával építtetett Hargita megye önkormányzata, a Hargita Megyéért Egyesület révén. A segélyként érkezett pénzösszeg felhasználásával a Hargita Megyéért Egyesület öt ház építését kezdhette meg. Az ötvenötezer kötetnyi könyvszállítmányt Kozma Huba, az MTV kuratóriumának alelnöke adta át a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium aulájában szervezett ünnepségen Ambrus Attilának, a MÚRE elnökének. /Házavatás és könyvajándék. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

Markó Béla szövetségi elnök határozatban tette közzé, hogy a szülőföld visszaszerzéséért, az RMDSZ programjának megvalósításáért folytatott kiemelkedő munkájuk elismeréseként az Ügyvezető Elnökség és a területi szervezetek javaslatai alapján Ezüstfenyő Díjban részesítenek több személyt, köztük van Albert Álmos polgármester, Sepsiszentgyörgy, Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Székelyudvarhely, Jakab Elek vezérigazgató, Medgyes, Kerekes Károly parlamenti képviselő, Marosvásárhely, Kocsik József az RMGE Arad megyei elnöke, Arad, Lakatos Péter parlamenti képviselő, Nagyvárad, Marossy Zoltán György alprefektus, Temesvár, Pakó Benedek kanonok, Szászrégen, Péter Pál a Kolozs Megyei Ipari Kamara alelnöke, Kolozsvár, Varga Gábor az Állami Szabadalmi és Találmány Hivatal vezérigazgatója, Nagyvárad, Vetési László szórványügyi tanácsos, Kolozsvár. /Ezüstfenyő Díjak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

Kalló László festőművész /sz. Székelyudvarhely, 1959/, a „Paletta 5” alkotócsoport tagja szerint munkájának legsikeresebb éve volt az idei, ugyanis négy egyéni kiállítása volt: Mohácson, Gyergyószentmiklóson, valamint Székelyudvarhelyen a házasságkötő teremben és a Civil Központban. Csoportos kiállításai is voltak több helyen. /Fekete B. Zoltán: A pasztellek új világa. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 15./

December 19-én felavatták Székelykeresztúr főterén József Attila szobrát, a lengyelfalvi származású, Székelyudvarhelyen élő fiatal alkotó, Zawaczki Walter Levente egész alakos, trachitból készült alkotását. Benyovszki Lajos polgármester a város nevében háláját tolmácsolta mindazoknak, akik hozzájárultak e jeles műalkotás megszületéséhez. A „nyersanyagot” Szentegyháza Közbirtokossága biztosította, s a kisváros legújabb büszkesége az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület sikeres pályázata nyomán született meg, Hargita Megye Tanácsa, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint Székelykeresztúr Város Önkormányzatának hathatós támogatásával. A szobor leleplezése után az Orbán Balázs Gimnázium tanulói verseket adtak elő, majd Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület elnöke ismertette a szobor elkészítésének történetét. Végezetül a történelmi egyházak lelkészei áldották meg a szobrot. /Fülöp Lajos: József Attila-szobor Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

Székelyudvarhelyen december 20-ra hívta össze a testületet havi önkormányzati ülésre Szász Jenő polgármester. A testületnek huszonkét tárgykörben, köztük a pedagógusok béralapjának kiegészítéséről kellett volna dönteniük. A jelenlévő tanácsosok azonban, kvórum hiányában az ülés berekesztéséről voltak kénytelenek dönteni. A tanácskozásról testületileg távolmaradt az RMDSZ-frakció – arra hivatkozva, hogy sem az összehívót, sem a dokumentációt nem kapták időben kézhez -és december 27-re rendkívüli tanácsülést kezdeményeztek. /Szász Emese: Önkormányzati ülés Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

Befolyással való üzérkedéssel, korrupció gyanújával vádol a Gandul című román lap öt politikust, a cikk írója szerint az ügy összefüggésben áll a csereháti kisegítő iskola egykori tárgyalásával. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester december 21-én a sajtó nyilvánossága előtt mutatta be a Gandul december 20-i lapszámát. Az újság szerint a nevezett politikusok egy olyan bírónőt próbáltak magas rangú pozícióba juttatni, aki 1998. június 2-án Székelyudvarhely ellenében döntött az elhíresült csereháti perben. Aristide Roibu (a szóban forgó politikusok egyike) még 1998-ban elkötelezte magát a bírónőnek, amikor az Aries Industries javára döntött Székelyudvarhely ellenében az elhíresült csereháti perben. A cikk írója szerint mindezt hangfelvételekkel, lehallgatott telefonbeszélgetésekkel is bizonyítani tudja a korrupcióellenes ügyészség. Szász Jenő polgármester úgy véli, amennyiben bebizonyosodik, hogy a csereháti iskola kérdésében a marosvásárhelyi törvényszék politikai befolyás vagy anyagi érdekeltség részeként hozott döntést, akár a per újratárgyaltatásában is reménykedni lehet. /Szász Emese: Ismét terítéken a csereháti kisegítő iskola ügye. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Nemeskürty István budapesti író-történész, Léstyán Ferenc gyulafehérvári vikárius, Makovecz Imre budapesti műépítész, Kasza József szabadkai politikus, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke, Mézes Rudolf galántai népművelő és Perka Mihály szabófalvi történész-néprajzkutató tanár a Julianus-díj idei kitüntetettjei. A magyarságtudat fejlesztéséért és ápolásáért kifejtett tevékenységükért jutalmazta őket a magyarok őshazáját elsőként felkutató barát nevét viselő csíkszeredai alapítvány. A magyarság érdekében hivatástudattal végzett munkásságukért 1993 óta összesen hetvennégyen érdemelték ki az elismerést. Az idei díjátadási ünnepségre december 10-én a csíksomlyói kegytemplomban került sor. Bevezetőként az Árvácska együttes karácsonyi előadását tekinthették meg a jelenlévők. Ezt követően Boros Károly főesperes, csíktaplocai plébános és Hegyi Sándor székelyudvarhelyi református lelkész mondta el ünnepi gondolatait. Beder Tibor tanár, a Julianus Alapítvány elnöke szólt azokról a személyiségekről, akik az anyanyelv őrzéséért és megmaradásunkért többletmunkát vállalnak itthon, a történelmi Magyarország területén, a Kárpát-medencében, vagy éppen a nagyvilág távoli pontjain. „Valóságos mozgalommá nőtte ki magát a másság védelme. Ebben az esetben a magyar nyelv és kultúra védelme nem ismer határokat. Egyformán fontos ez az erdélyi és a belgiumi, a felvidéki és a délvidéki, a magyarországi és az amerikai magyarnak. A magyar nyelv és kultúra nemcsak magyar, hanem európai érték is egyben, mint minden más nyelv és kultúra Európában. Ennélfogva nincs semmi különös abban, hogy ennek védelmét egy román, egy holland vagy éppen egy török ember is feladatának tekinti” – mondotta ünnepi beszédében az alapítvány elnöke, majd hozzátette: „Közismert tény, hogy mind Magyarországon, mind a határainkon túl is tragikusan fogy a magyar nemzet lélekszáma. Mindehhez hozzájárult a történelmi Magyarország területének trianoni szétdarabolása, majd a kommunizmus közel fél évszázada alatt a magyar határokon kívül rekedt nemzetrészek ügyének elhallgatása. Ma is napirenden van a Trianon idején még több mint négymillió, ma már alig több mint két és fél millió magyar ember sokszor megalázó, évtizedek óta tartó hátrányos megkülönböztetése, kisebbségi jogainak csorbítása. Nem egymást kell szidnunk mi, magyarok, határon innen és túl, és nem egymást kell kiközösítenünk, hanem az olyan politikusokat, akik tétlenül nézik beolvasztásunkat és a magyart a magyar ellen uszítják. Magyar nép csak egy van, és a székely népből sincs kétféle. Csak politikusokból van többféle. A szülőföld, amit mi magyar nyelvnek nevezünk, ma végső menedéke minden magyarnak. Mert más nemzetekkel ellentétben a magyarság azonos anyanyelvével!” – hangsúlyozta Beder Tibor. Végül a szentegyházi 150 tagú Gyermekfilharmónia karácsonyi előadása köszöntötte a kitüntetetteket. /Csúcs Mária: A nemzet szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 25./

Másfél évtizede hagyomány immár, hogy december 23-án koszorúzzák meg a Maros-parton az 1989-es forradalomban Aradon elesett egyetlen külföldi állampolgár, a hódmezővásárhelyi Tóth Sándor 1990-ben székelyudvarhelyiek adományaként felállított kopjafáját. A romániai forradalom hírére Hódmezővásárhelyen órák alatt összegyűjtött jelentős segélyekkel Aradra jött Tóth Sándor gépkocsivezetőt itt lőtték agyon teherautójának kabinjában december 23-án valamivel éjfél után. A megemlékezésen részt vett az elhunyt özvegye és Hódmezővásárhely város alpolgármestere, Koszó Péter egy küldöttség élén. Az aradiak képviselői is megjelentek. /-r –a: Sándor kopjafájánál. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 27./

Idén a Hargita Megyei Szaktanácsadói Hivatal kilenc tanfolyamot indított a gazdáknak, melyből hét képzés befejeződött. Öt képzés az általános mezőgazdász szakterülettel kapcsolatos, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Gyergyóalfaluban, és összesen 195 hallgató végezte el – mondta Balázs Rudolf igazgató. A méhészet szakterületét érintető tanfolyamot 120-an végezték el. Gyergyóalfaluban jelenleg is folyik még két mezőgazdászképzés. A jövő évi programban tíz továbbképző tanfolyam szerepel. /Fekete B. Zoltán: Farmerprogram: az európai igények jegyében. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 29./

Több gyermeket megvert december 31-én este Szentegyházán a termálfürdő közelében egy székelyudvarhelyi csendőr és társa, akik mobiltelefonokat és zsebkést is elvettek áldozataiktól. A csendőrt őrizetbe vették. Hat 14–16 éves kiskorú, öt fiú és egy lány a szentegyházi termálfürdő felé tartottak gyalogosan. Sétálás közben eldobtak egy tűzijáték-rakétát az útszéli sáncba, miközben egy mellettük elhaladó Dacia rájuk dudált. Az autó visszafordult, ketten kiugrottak és feléjük futottak. – Mondták, hogy Politia, ce faci, ce faci? (Rendőrség, mit csinálsz, mit csinálsz?) – mesélték a gyermekek. Az egyik férfi két gyermeket kezdett ütlegelni, a többiek elszaladtak. Az egyik gyermeket a két férfi felnyomta a motorháztetőre, kiürítették zsebeit, egy mobiltelefont, pénzt és zsebkést is elvettek tőle. – Szedd össze a barátaidat, és 15 perc múlva a szelterszi útkereszteződésnél találkozunk, és visszaadunk mindent – mondta a férfi, aki társával autóba ült és elhajtott. A gyermekek közben telefonálni kezdtek, és az elvett telefon számát is felhívták. A magát rendőrnek kiadó férfi azt mondta, a csíkszeredai rendőrségen vannak, de jönnek, és visszaadnak mindent. Közben újabb gyermekek érkeztek a strandról. Amikor szirénázva megérkezett az autó, és kiszállt a két férfi, megkérdezték: ki hívott telefonon? A jelentkező kapta az első ütést, majd még egyet, amitől a földre esett. A nagydarab férfi ezután még két fiút megütött, majd a harmadikat több ütéssel földre döntötte, aztán a földön a gyomrát, hátát és oldalát kezdte rúgni. A támadó leütötte a fiút, és tovább rúgta. Egy másik fiútól is elvették a mobiltelefonját és a zsebkését, majd hazaküldték, két másik a derékig érő jeges patakon átszaladva menekült el. Még elcsattant egy-két pofon, végül a két ismeretlen elhajtott. A rendőrség azonosította a támadókat, egyikük, a 27 éves A. C. szakaszvezető a székelyudvarhelyi csendőralakulatnál, társa pedig a 23 székelyudvarhelyi K. I. S., az előbbi szomszédja. A csendőr munkaszerződését felbontották, a Hargita Megyei Törvényszék utasítására pedig január 2-ától 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték rablás gyanújával. – Ezt a viselkedést nem tűrhetjük a csendőrségnél, nem ez jellemző ránk – mondta Dumitru Pavel ezredes, megyei csendőrparancsnok. Ha nincs vastagon öltözve a fiam, súlyosabb következményekkel is járhatott volna a verés – vélte Gábos József, az egyik megvert gyermek apja. A tavalyi gyergyószentmiklósi eset után, amikor hiányos romántudása miatt fenyegetett meg és vitt magával egy lányt egy csendőr, ez a második, immár súlyosabb incidens, ahol szintén csendőr a főszereplő. /Kovács Attila: Letartóztatták a gyermekverő csendőrt. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./

Az utóbbi esztendőkben szokássá kezd válni, hogy egyre többen vesznek részt egy-egy kulturális rendezvényen. Székelyudvarhely kórusai, a Székely Dalegylet, az Alla Breve és a Balázs Ferenc Vegyeskar felléptek más városokban és nem ritkán kicsi falvakban is. A Székely Dalegylet és az Alla Breve májusban rendezte meg a Székelyudvarhelyen működő felnőtt kórusok seregszemléjét – jelen volt a Camerata leánykórus, a szombatfalvi református egyházközség, a belvárosi református egyházközség, a Bethlen-negyedi református egyházközség, a Szent Miklós-hegyi plébánia, a NYÖP, az unitárius egyházközség kórusai. A legsikeresebb tavalyi eseménynek a minősítő koncert volt, mely Székely Dalegyletnek és az Alla Breve Vegyeskarnak „Aranykoszorús hangversenykórus” – minősítést eredményezett. A dalegylet júniusban részt vett a Baróton megrendezett kórustalálkozón, augusztusban pedig II. Nemzetközi Férfikórusok Találkozóján, Gyergyószentmiklóson. /Gellért Géza, elnök: Eseményekben gazdag év van mögöttünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

Székelyudvarhelyen az óévet a Tomcsa Sándor Színháznak köszönhetően az érdeklődők Hyppolit, a lakáj című, Zágon-Nóti-Eisemann-féle darabbal búcsúztatták. /Barabás Blanka: Értékrendek találkozása. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

Hetvenöt évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után – amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett – ismét elérkezett az erdélyi magyar irodalomtörténet megírásának ideje. A székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) pályázatán kiválasztott két nyertesnek 2007 végéig kell az irodalomtörténetet elkészítenie. „Többszörösen is időszerű egy új mű megszületése, hiszen nem csupán lényegesen új nemzedék robbant be a ‘90-es években, hanem a Láng Zsolt, Kovács András Ferencék pályáját sem dolgozta még fel eddig senki egyazon, átfogó, irodalomtörténeti igényű műben” – mutatott rá az EMIA kuratóriuma képviseletében Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus. Kántor Lajos reménykedik abban, hogy a két díj közül legalább egyiket erdélyi tollból született munka nyeri el. Az EMIA által kifejezett igény előzményének tekinthető Vida Gábor író 1998-ban, mintegy a romániai magyar irodalom történetének megírására biztató, kortársakat megmozgató, vitát generáló kísérlete. /Gergely Edit: Erdélyi irodalomtörténet-író kerestetik – 75 évvel a budapesti Szerb-mű után. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei elnöke sikerként értékelte, hogy az MPSZ-en belül megalakult a Partiumi Egyeztető Tanács, amely a szórványterületeken élő magyarság érdekeinek védelmét látta el. Csuzi elmondta, hogy szinte megszakadt a kapcsolat a székelyudvarhelyi vezetőséggel. A megfelelő tájékoztatás hiányában a Bihar megyei MPSZ nem gyűjt aláírásokat. /Máté Zsófia: Nem gyűjt aláírásokat az MPSZ Biharban. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 6./

Az izlandi Prentsmidjan Oddi Csoport megvásárolta Románia legnagyobb nyomdáját, az udvarhelyi Infopress Rt.-t. A rendszerváltás évében kisvállalkozásként indult székelyföldi nyomda tíz év alatt meghódította a hazai piacot, 2000-ben már az ország színes magazinjainak 80 százalékát nyomtatta. Albert András igazgató, legfőbb kisrészvényes elmondta: szűk körű árverést hirdettek, amelyen 5-10 nyugat-európai cég vett részt, és ő az új tulajdonosokkal kötött szerződés értelmében „bizonyos ideig” megtartja funkcióját. /Pintér István: Elkelt Románia egyik legnagyobb és legmodernebb nyomdavállalata. Izlandiak Székelyudvarhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

Székelyföldet járták a napokban a dévai Szent Antal Házban tanuló gyermekek. – Negyvenen indultunk útnak, hogy néhány településen bemutassák a Pistike karácsonya című betlehemest – számolt be Kovács Antal dévai plébános. Először a tavaly árvíz sújtotta Malomfalván léptek fel nagy sikerrel, majd Székelyszentkirályon és Székelyudvarhelyen. A gyermekeket annál is inkább örömmel látták, mert sok közülük nyáron ott segédkezett a helyieknek az árvíz okozta károk helyrehozatalában. Előadást tartottak Gyergyószárhegyen is, útközben pedig lerótták kegyeletüket a madéfalvi veszedelem emlékére emelt obeliszknél. /(GBR): Pistike karácsonya Székelyföldön. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 9./

Két bűnügyi feljelentést is tettek 2005-ben Dobricza István, a székelyudvarhelyi bíróság elnöke ellen, mert az általa vezetett tárgyalásokon magyarul beszélt a felekkel és a tanúkkal. Mindkét esetben a perben állók mindegyike magyar volt, a bíró nyelvhasználatát kifogásoló, ellene bűnvádi feljelentéssel élők a pervesztes felek. Románia alkotmánya szerint az állam hivatalos nyelve a román, de törvények biztosítják a szabad anyanyelvhasználatot. „A peres ügyek első fokon kerülnek nálunk tárgyalásra, ami azt jelenti, hogy az ügyeink nagyobb hányada helyi, tehát magyar anyanyelvű a felek és a tanúk majdnem száz százaléka” – ismertette az udvarhelyi bíróság sajátos helyzetét az elnök. Az ügyiratok természetesen románul készülnek. A hiteles tolmács alkalmazása elvileg könnyítené a helyzetüket, de ennek költségeit a vesztes félnek kell felróni az ügy lezártával. Most fordult elő először, hogy a bírót a magyar nyelv használatáért jelentsék fel a szintén magyar felek. A marosvásárhelyi ügyészség bűntény hiányában nem kezdeményezett eljárást, és az ügyeket lezárta 2005. november 15-én. „Szakmailag a kérdés rendeződött, emberileg viszont nehéz megérteni, hogy milyen utakra tévednek egyesek vélt igazukért” – zárta le a maga részéről az ügyet Dobricza István. /Kovács Csaba: Beszélhet-e anyanyelvén egy magyar bíró? Bűnvádi feljelentés a magyar nyelvhasználatért. = Krónika (Kolozsvár), jan. 11./

Szakáts Béla temesvári szobrászművész nyerte az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére Kolozsváron felállítandó szobor pályázati kiírását. A Kolozsvár Társaság ötlete nyomán kezdeményező bizottság alakult, amely meghívásos pályázat kiírása mellett döntött. Október 28-án küldték szét a körlevelet tizenkét szobrászművésznek: a pályázaton Bocskay Vince, Deák Árpád, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Jecza Péter, Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, Sánta Csaba, Szakáts Béla, Tőrős Gábor, Varga Mihály és Vetró András vett részt, névtelenül, jeligés rendszerben. A 3–4 méteresre tervezett emlékművet Kolozsváron, Sétatér Szamos melletti sétányán állítanák fel. A szoborállítás anyagi fedezete, illetve a városháza engedélye még hiányzik. Szakáts Béla munkája, a „napszimbolikus” kapu a szabadságvágy szimbóluma, délibáb. Az 1956-os forradalom bukása fájdalmat, börtönt, halált jelentett. Így a kapu, a szabadság napszimbolikus kapuja átfordulva börtönkapuvá válik, – értékelte munkája jelképes értelmét a tervező. Szakáts Béla 1938-ban született Székelyudvarhelyen, Temesváron él, egyetemen tanít. /F. I.: Temesvári képzőművész terve nyert. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Megnyílt Bíró Gábor festőművész legújabb kiállítása Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban. Bíró Gábor kiállítása jelentős képzőművészeti esemény. Azzá teszi Bíró Gábor rangja, tehetsége. Absztrakt festő, de nem absztrakt festőként kezdte. /Lőrincz György: Színekben gazdag, absztrakt. Bíró Gábor meg-megújuló festészete. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./

Dr. Baranyai Tündének, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és pedagógiai tudományok kara Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktussá minősítő vizsgájára jött Szatmárnémetibe dr. Dezső Gábor, a kolozsvári egyetem közgazdasági karának docense, akit a lap munkatársa a kihelyezett egyetemi tagozatok működéséről kérdezett. A BBTE-nek több mint húsz kihelyezett tagozata van. Ezek között hat magyar tannyelvű tanítóképző tagozat, ezek közé tartozik a szatmárnémeti is. Egyetemi előadást csak doktorátussal rendelkező személyek tarthatnának. Ezt nem mindig tudják betartani, mivel sok esetben a líceumi képzésből nőtték ki magukat ezek a tagozatok. Ez a probléma elsősorban a magyar karokon, tagozatokon jelentkezik. A székelyudvarhelyi és a szatmárnémeti tagozatok ezen a téren jól állnak, itt a tanárok többsége doktorátusi végzettséggel rendelkezik. A többi tagozattal vannak nagyobb gondok. Dr. Dezső Gábor szerint a jelenlegi egyetemi oktatási rendszer rejtett munkanélküliség, ugyanis ezzel próbálják kitolni a munkavállalás kezdési időpontját. /Bodnár Gyöngyi: Az egyetemi képzés rejtett munkanélküliség. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

Másodfokon, így jogerősen is elvesztette a pert az Illyés Közalapítvány a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal szemben az úgynevezett Vánky-ház ügyében, számolt be a Magyar Nemzet január 13-i száma arról az ügyről, melyben csalással vádolták Szász Jenő udvarhelyi polgármestert. /Pert nyert Szász Jenő. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 14./

2006-ban a magyarság több jelentős évfordulót ünnepel, ezek közül kiemelkedik az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója. Ugyanakkor három jelentős személyiségnek lesz kerek évfordulója: ebben az évben van Hunyadi János halálának 550. évfordulója, szintén Bartók Béla születésének 125. évfordulója és Bolyai Farkas halálának 150. évfordulója. Idén Székelyudvarhelyen is több jeles helytörténeti személyiségnek van évfordulója – Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójának gyűjtése nyomán. A Székelyudvarhelyen 1620-ban született Lakatos István halálának 300. évfordulója van (Csíkkozmáson halt meg 1706. március 14-én). Lakatos István 1674-től haláláig csíkkozmási plébános volt. Jelentős nagyságú telek adományozásával tette lehetővé a Ferenc-rendi szerzetesek székelyudvarhelyi letelepedését. Történetíró, Székelyföld első leírója volt, és az első székely, aki elkészítette Székelyföld térképét, valamint közölte a székely rovásírás 33 betűjét. Latin nyelven írt munkája a Siculia delineata et descripta accuratius quam hactemus nunc ad lucem data dedicataque (Az eddiginél nagyobb pontossággal lerajzolt és leírt Székelyföld). Nyomtatott példánya nem maradt fenn, kéziratban több példányt őriznek. Székelyudvarhelyre vonatkozó részét Jaklovszky Dénes (1884– 1968) tanár fordította és adta ki Kolozsváron, 1942-ben (Székelyudvarhely legrégebbi leírása). /Katona Zoltán: Helytörténeti évfordulók 2006-ban. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./

„Nem volt amit a Székelyudvarhelyért Alapítvánnyal (SZA) szemben elveszítenünk, mivel nem is álltunk perben vele. Mind a Fővárosi Bíróság, mind az Ítélőtábla illetékesség hiányában elutasította a keresetlevelet, másodfokon is” – reagált Fritz Péter, az Illyés Közalapítvány (IKA) Felügyelő Bizottságának elnöke arra a Magyar Nemzetben megjelent hírre, amely szerint az IKA pert vesztett az SZA-val szemben. Szász Jenő, az udvarhelyi alapítvány elnöke kárpótlást vagy bocsánatkérést igényel. Szász Jenő és az általa elnökölt Székelyudvarhelyért Alapítvány 2002-ben közel 40 millió forintra pályázott az IKÁ-nál, civil központ létrehozása céljából. A pályázatban szereplő határidőig azonban nem valósult meg a cél, ezért az IKA vizsgálatot indított az SZA ellen, majd úgy döntött, visszakéri, ha pedig kell, visszapereli a megítélt összeget. Az IKA azonban végül nem fordult a romániai bírósághoz. A Székelyudvarhelyért Alapítvány két és fél évvel ezelőtt már perben állt a róla cikkező Erdélyi Riporttal. Az alapítvány elnöke, Szász Jenő, azért perelte be a hetilapot, mert tényfeltáró riportjukban csalással gyanúsították őt. Szász Jenő elvesztette a pert, ezzel az Erdélyi Riport állításai nyomatékot nyertek. Szász Jenő azzal védekezik, hogy a pályázati cél megvalósult, hiszen felavatták a központot, ezért nem érti, miért támadja őt az IKA. Szász Jenő korábban azt nyilatkozta: „Saját pályáján, magyarországi bíróságon másodfokon is veszített az IKA. Kiderült, hogy politikai ügy volt az egész. Én a Székelyudvarhelyért Alapítvány nevében kárpótlást vagy legalábbis bocsánatkérést igénylek a meghurcoltatás miatt.” /Mihály László: Továbbra sem pályázhat IKA-pénzekre a Székelyudvarhelyért Alapítvány. Nem létező pergyőzelmet ünnepel Szász Jenő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

A Kolozsváron felállítandó 1956-os emlékmű szobortervét tizenkét erdélyi képzőművész pályázatából választotta ki a bíráló bizottság, Szakáts Béla Temesváron élő szobrász munkáját ítélve a legsikerültebbnek. Az emlékművet az 1956-os forradalom félszázados évfordulóján tervezik felállítani. Szakáts Béla /sz. Székelyudvarhely, 1938/ 1962-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Főiskolán. Kihelyezéssel került Temesvárra, a képzőművészeti líceum tanárának. Itt dolgozott 30 évig, majd a rendszerváltás után újraalakult Temesváron a képzőművészeti főiskola, ahol tanszékvezető volt nyugdíjazásáig. Jelenleg is vannak órái az egyetemen. /Farkas Imola: „Személyes 56-os élményeimből építkeztem” Beszélgetés Szakáts Béla szobrászművésszel. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Székelyudvarhelyen egy csendőralakulat főleg a középiskolák közelében lévő bárokat, vendéglőket ellenőrizte délelőtt, ahonnan az ott tartózkodó iskolásokat az igazoltatás után a csendőrautókba terelték, majd azokba az iskolákba szállították őket, ahol abban az órában lenniük kellett volna. Mintegy negyven középiskolás diákot találtak a vendéglőkben. A csendőrök nem büntették meg a diákokat, az már az iskolaigazgatók, osztályfőnökök feladata lesz. Megbírságoltak viszont egy bárt, mivel a csendőrök belépésének pillanatában két diákot azon kaptak, hogy sört fogyasztottak. /Katona Zoltán: Csendőrök szállították vissza az iskolába a diákokat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 18./ Romániát a rendőrállam kísértete járja be. Normális helyeken nem tartozik az iskolai fegyelmezés bevett eszközei közé a csendőrség mozgósítása, a lógós diákok karhatalmi erővel történő összefogdosása, és az sem éppen megszokott helyzetkép, ha egy osztályfőnöki órán a nebulók között egyenruhás csendőr üldögél. A közállapotok romlása, a diák-diák és diák-tanár viszonyok drasztikus átalakulása valóban aggasztó jelenség. Kérdés azonban, hogy ezt mennyiben lehet iskolarendszeren kívüli jelenségként megoldani. Megdöbbentő az egyik gimnázium igazgatóhelyettesének kijelentése, miszerint a pedagógus vagy a szülő (!) nem mászkálhat állandóan a gyerek után, más megoldást kell találni a problémára. /Papp Attila Zsolt: Iskola, túl a határon. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./