Befejeződött a harmincharmadik Szejke-fesztivál. A fesztivált megelőző héten a népi faragók táboroztak itt. Népviseleti parádéval kezdődött a fesztivál, lovasok vonultak, táncosok és zenészek. A szabadtéri műsorban először a Venyige néptáncegyüttes muzsikált (prímásukra, a nemrég meghalt Tárkányi Jánosra is emlékezve). A medgyesi szászok következtek, majd a monoriak, váciak, barcsiak (Magyarország) léptek fel, az óbudai zeneiskola tanulói, a lipovánok, a máréfalvi gyerekek, a szenterzsébeti cigány együttes, a szlovákiai Somorja táncosai, a tápéiak és Piliscsaba sváb csoportja. A parádét az Udvarhely néptáncműhely bemutatója zárta. /Szejke - 33. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

Júl. 21-én Székelyudvarhelyen a Székely Támadt várban kezdődött a Míves Emberek Sokadalma nevű, régi népi mesterségeket bemutató rendezvény. Az Udvarhelyi Táncműhely mellett sepsiszentgyörgyi és újvidéki népi együttesek is fellépnek, továbbá a Haáz Sándor vezette szentegyházi fúvószenekar, a kecseti, szászcsávási, alsósófalvi és szenterzsébeti hagyományőrző táncegyüttes és a felsősófalvi cigánytánccsoport. /Székelyudvarhely: Míves Emberek Sokadalma. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 21./

Okt. 12-én Kallós Zoltán Csángók című előadásával megkezdődik Székelyudvarhelyen a VI. Erdélyi Folk- és Néptáncnapok rendezvénysorozat. Ennek keretében fellép a Muzsikás együttes, bemutatják Cs. Gergely Gizella Asszonyi helytállás a Székelyföldön című könyvét, az Udvarhelyi Néptáncműhely előadásában szenterzsébeti cigánymuzsikát láthatnak az érdeklődők, este pedig táncház lesz. /VI. Erdélyi folk- és néptáncnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) hatodik alkalommal szervezte meg Székelyudvarhelyen a háromnapos nagyszabású, közönséget vonzó, néptánccal, népdallal, néprajzzal foglalkozó rendezvényt. A mostani okt. 12-én kezdődött. Nagy Pál UFF-elnök arról tájékoztatott, hogy a folklór- és néptáncnapok jó alkalmat nyújtanak a régi táncházasok találkozójára is. A nyitóelőadást Kallós Zoltán közismert néprajzkutató tartotta, a csángó népszokásokról beszélt. Este Sebestyén Márta népdalénekesnek a Muzsikás együttessel, valamint Tóth Ildikó és Farkas Zoltán néptáncosokkal tartott előadásán zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház színházterme. Bemutatták Cs. Gergely Gizella Asszonyi helytállás a Székelyföldön című könyvét, majd a szenterzsébeti cigány táncosok léptek fel a helybeli Néptáncműhellyel közösen. /Komoróczy György: Erdélyi Folklór- és Néptáncnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 14./

"Székelyudvarhelyen a helyi polgármesteri hivatal és a Művelődési Ház közösen szervezte a Szejke Fesztivált, amelyet idén háromnaposra terveztek. Az első napon népművészeti kiállítás színesítette a programot. A hagyományos felvonulás és szabadtéri műsor a város melletti Szejkefürdőn a zuhogó eső miatt elmaradt. A gálaműsor a helyi Művelődési Házban zajlott több mint hat órán keresztül. Ezt a megszokott nyolc-tízezres létszámú közönség helyett csak alig hatszázan nézhették végig. A tizenhét népi együttes műsorában jelen volt a magyar, román, német, orosz-lipován, roma és ukrán népzene, illetve néptánc, ráadásul határon túli magyar népi csoportok is emelték a színvonalat. Hargita megyét az udvarhelyi Kékiringó, a máréfalvi Forogvirág, az Udvarhelyi Néptáncműhely, a Csíkszeredai Hargita Állami Székely Népi Együttes, illetve a gyergyóvárhegyi és szenterzsébeti romák képviselték. A Szejke Fesztivál júl. 1-jei programja zavartalanul zajlott. A népi kultúra szerepe az új évezredben címmel tartottak szakmai megbeszélést. /Murányi Antal: Terembe szorultak. Szakadt az eső a Szejke Fesztiválon. = Krónika (Kolozsvár), júl. 2./"

Június 23-án másodszor szervezett gyermekszínjátszó találkozót Alsóboldogfalván Rezi Erika, aki a találkozóra meghívta a környék összes iskoláját. Megjelentek Kissolymos, Székelyszenterzsébet. /Gálfalvi Gábor tanító, Alsóboldogfalva: Gyermekszínjátszó találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

"Második alkalommal szervezte meg immár Rezi Erika tanítónő, az alsóboldogfalvi Kultúrotthon igazgatója a gyermekszínjátszó fesztivált. Fellépett a székelykeresztúri Petőfi Sándor Általános Iskola Mákvirágok nevű színjátszó együttese, a helyi, Tündérek nevű I-IV. osztályosok színjátszói, a szenterzsébeti Pécsi Simon Iskola színjátszói, a fiatfalvi Benedek Elek Iskola színjátszói, a siménfalvi Havasi Gyopár nevű csoport, az újszékelyi Bem József Iskola Rezi Erika, a székelykeresztúri Napsugár nevű csoport és a kissolymosi iskolások színjátszói. /Gálfalvi Gábor: II. Gyermekszínjátszó Fesztivál Alsóboldogfalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 27./"

"Okt. 24-25-én a Hargita megyei Szenterzsébeten megrendezésre került a VIII. cigány népzene- és néptánc-fesztivál. Asztalos Ferenc parlamenti képviselő a hagyományteremtés fontosságáról beszélt a jelenlevőknek. Kiemelte a különböző etnikai csoportok egymás megismerésére irányuló törekvéseinek, illetve egymás kölcsönös értékelésének fontosságát. A 65%-os roma nemzetiségű Szenterzsébet ezzel a rendezvénnyel intézményes keretet teremtett a roma kultúra gyakorlására. /VIII. cigány népzene- és néptánc-fesztivál Szenterzsébeten. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./"

Kóré Géza, a szenterzsébeti roma közösség vezetője szervezésében júl. 8–10. között rendezik meg a IX. Cigányfesztivál és -tábort Szenterzsébeten. Lesz roma mesterségbemutató és vásár, tánc- és énektanítás, nyelvoktatás és roma muzsika. /Cigányfesztivál és -tábor Szenterzsébeten. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./

Június 25-én rendezték meg Alsóboldogfalván a III. Gyermekszínjátszó Találkozót, eljöttek a székelyszenterzsébeti, homoródszentpáli, újszékelyi, szentábrahámi és alsóboldogfalvi iskolák kis „művészei”, akik összesen tíz színművet mutattak be a jobbára gyermekekből álló közönségnek. A szervezési munkáért köszönet illeti Rezi Erika Gabriella tanítónőt. /Gálfalvi Gábor: Gyermekszínjátszó találkozó Alsóboldogfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Július 3-án kezdődött meg Szenterzsébeten a X. Cigánytábor, melyet ezúttal is Kóré Géza prímás, az ottani cigány közösség vezetője szervezett. Az egy héten át tartó programsorozat nemcsak cigánytánccal csábítja az érdeklődőket. Záróeseményként a Pipacsok Táncegyüttes műsorát láthatják a megjelentek. /Barabás Blanka: Cigánytábor Szenterzsébeten. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 4./

A nemzetféltés és pusztuló tárgyi-szellemi értékek mentésének s a hit jegyében született a Fényhozók – székelyföldi fal- és mennyezetképek az igazság napjának megvilágításában című kötet, melynek szerkesztője Pap Gábor művészettörténész. A kiadó magyarországi Sárosi Kft., a szerzők és a terjesztő a könyvből származó teljes bevételt a hányatott sorsú székelydályai református templom helyreállítására ajánlják fel. ,,Minden lehulló, kallódni hagyott kő vagy más emlék egy-egy rég elköltözött drága léleknek újbóli és végleges halálát, és minden pusztulásra hagyott, tudatlanságból, álszentségből halálra ítélt épület lebontása, nyom nélküli eltüntetése kultúránk egy-egy gyökérszálának elvágását jelenti, s egy-egy lassú, de biztos lépés az öngyilkosság felé.” – idézte Debrecze­ni Lászlót tanulmányának mottójában a kötet háromszéki szerzője, Juhász Judit. Az uzoni-kökösi magyar-néprajz szakos tanárnő Ég és Föld találkozása Szacsván című tanulmánya a mennyezet festett kazettáinak motívumkincsét tárja fel. Fülöp Szabolcs székelydályai lelkipásztor a dályai műemléktemplom középkori falképeinek, a meghurcolt mennyezetkazettáknak a teremtési képleteit értelmezi (Székelydálya – vallomás három tételben). Pap Gábor művészettörténész tanulmányában a székelydályainál szerencsésebb székelyderzsi templomban fennmaradt Szent László-legenda falképrészletekbe rejtett üzenetét tárja fel és értelmezi. Szántai Lajos művelődéstörténész Ítélet és szabadulás Bögöz falképein címen írt. Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti lelkipásztor – A nő megkoronázódása Nagyga­lambfalván – az 1970-es években feltárt falké­peket írja le. A székelydályai templomban, melynek megmentése, szakszerű helyreállítása érdekében született ez a kötet, két évtizeden át jóformán csak rombolás történt. A szétdúlt templomban omladozó vakolat, feltárt falképmaradványok, mennyezeti kazetták – megannyi üzenet egy korról és embereiről. /Incze Ibolya: A szent hely rendező ereje (A székelydályai templomért). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 21./

Székelyszenterzsébeten falutalálkozót tartottak, melyre meghívták az innen elszármazottakat is. Faluházat építettek székely kapuval, augusztus 19-én a református templomkertben felavatták Árpád-házi Szent Erzsébet embernagyságú szobrát, melyet az anyaországi Kotormán László szobrászművész faragott, és megszületett a falu címerrel ellátott zászlaja. A falutalálkozón részt vettek a testvértelepülések – Bükkszenterzsébet, Eperjeske és Mezőladány – küldöttei is. /B. B. H.: Szobrot állítottak Árpád-házi Szent Erzsébetnek. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 21./

Székelyszenterzsébeten is megkezdték az autonómiáról szóló belső népszavazást. A falu lakosságának mára csak 35 százaléka magyar, a többi magyarul beszélő roma. A mozgóurnás szavazás során a magyarok elsöprő hányada IGEN-nel voksolt. Azzal fenyegették meg a nagyrészt szociális segélyben részesülő romákat, hogy ha mernek szavazni az autonómiáról, akkor megszüntetik a segély folyósítását. Ennek előzménye, hogy a Tőkés Lászlónak, illetve az RMDSZ-nek gyűjtött támogató aláírások alkalmával kijelentették, hogy aki Tőkésre szavazott, annak fölösleges kérnie az iskolásoknak szóló 20 000 Ft-os támogatást. Sajnos, a romák igen nagy hányada elhitte az alaptalan fenyegetéseket, ezért egyszerűen nem mernek szavazni. /Karácsony Sándor, Székelyszenterzsébet: Hihetetlen. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./

Székelyszenterzsébeten február 7-én bemutatták a falu szülöttje, Szabó Kálmán Attila tanár Az erdélyi tanító- és óvóképzés történetéből című gyűjteményét. A könyv összefoglalja 1777-től 2000-ig, Aradtól Zilahig – 22 erdélyi magyar városban működött vagy akár ma működő óvó- és tanítóképző történetét. Február 21-én lesz a következő könyvbemutató, amikor a székelydályai református templom megmentésére kiadott könyvvel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A Fényhozók – székelyföldi falfestmények az Igazság Napjának megvilágosításában című könyvet Fülöp Szabolcs székelydályai református lelkipásztor mutatja be. /Veress Margit tanítónő, Székelyszenterzsébet: Könyvbemutató Székelyszenterzsébeten. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./

A székely Partium részét képező Székelyszenterzsébet lakói (ide tartoznak még a Sólymosok és Románandrásfalva) a január 27-i népszavazáson az önállósodás mellett döntöttek. A települést sokáig megtartotta önrendelkezési jogát, mígnem 1958-ban megvonták e titulusát. Nem lesz könnyű a talpra állás, viszont a falu lakói – nyolcvan százaléka roma nemzetiségű – elég erőt éreznek magukban az önszerveződéssel járó újraalakuláshoz. Jelenleg még Újszékelyhez tartoznak. Szenterzsébeten felgyorsultak az infrastrukturális fejlesztések, folyik a víz- és csatornahálózat kiépítése, valamennyi kormánytámogatással. Kincses Kálmán fiatal református lelkész szerinte a település lakosságának zöme megélhetési gondokkal küzd. A roma közösség református hitű. /Kristó Tibor: Székelyszenterzsébet önállósodna. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./

Elhunyt Abodi Nagy Béla festőművész
Kilencvenötödik életévében, december 9-én, vasárnap Budapesten elhunyt Abodi Nagy Béla festőművész, a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola egykori tanára. Abodi Nagy Béla 1918-ban született Székelyszenterzsébeten (Hargita megye). Művészeti tanulmányait a bukaresti Szépművészeti Akadémián, Camil Ressu osztályában végezte, majd Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, Szőnyi István tanítványaként. 1949 és 1983 között volt a kolozsvári képzőművészeti főiskola tanára, festőgenerációk mestere. 2008 óta élt Budapesten.
Szabadság (Kolozsvár)

Magyarellenesség
Az erdélyi "magyar" és "székely" előnevű települések elrománosítása
Lista a "magyar" illetve "székely" előnevű erdélyi településekről, illetve azok románra való fordításáról. Az alábbi 81 településnév román változatában mindössze egyetlen egy esetben szerepel a "magyar" megnevezés, Magyarmezőtanya vagyis Valea Ungurului esetében, illetve Magyarléta nevében is szerepelt régebb Lita Ungurească , de a mostani neve már Liteni.
Nem csak népesség szempontjából kellette elrománosítsa a román hatalom Erdély városait, falvait, a helységnevekkel is muszáj volt kezdjenek valamit, igyekeztek úgy leforditani az alábbi helységek neveit, hogy nyoma se legyen annak, hogy az valaha is magyar volt. Továbbá az is szemet szúr, hogy sok esetben tükörfordítást alkalmaztak, vagyis a létező értelmes magyar szavakat román csengésű értelmetlen szóra változtatták, ilyen pl. Magyarforró Fărău fordítása, Magyarigen Ighiu, Magyarsolymos Soimus, Magyarkapus ami románul Căpusu Mare vagy Magyarzsákod románul Jacodu és meg lehetne folytatni a sort. Az alábbi lista is remekül bizonyítja a dákó-román elméletet s azt, hogy "Erdély román föld".
Székelyhíd románul Săcueni Magyarremete románul Remetea Magyarberéte románul Bretea Magyarborzás románul Bozies Magyardécse románul Ciresoaia Magyarnemegye románul Nimigea de Jos Székelyzsombor románul Jimbor Székelyderzs románul Dârjiu Magyarbece románul Beta Magyarbénye románul Biia Magyarcserged románul Cergău Mare Magyarcsesztve Cisteiu de Mures Magyarforró románul Fărău Magyarigen románul Ighiu Magyarlapád románul Lopadea Nouă Magyarpéterfalva románul Petrisat Magyarsolymos románul Soimus Magyarsülye románul Silea Magyarszentbenedek Sânbenedic Székelyföldvár románul Războieni-Cetate Székelykocsárd románul Lunca Muresului Magyarandrásfalva románul Andreeni Székelyandrásfalva románul Săcel Székelybetlenfalva románul Beclean Székelydálya románul Daia Székelyderzs románul Dârjiu Székelydobó románul Dobeni Székelyfancsal románul Fâncel Székelylengyelfalva románul Polonita Székelymagyaros románul Alunis Székelymuzsna románul Mujna Székelypálfalva románul Păuleni Székelyszenterzsébet románul Eliseni Székelyszentkirály románul Sâncrai Székelyszentlélek románul Bisericani Székelyszentmiklós románul Nicoleni Székelyvarság románul Varsag Magyarderzse románul Dârja Magyarfodorháza románul Fodora Magyarfráta románul Frata Magyargorbó románul Gârbău Magyargyerőmonostor románul Mănăstireni Magyarkályán románul Căianu Magyarkapus románul Căpusu Mare Magyarkiskapus románul Căpusu Mic Magyarköblös románul Cubleșu Somesan Magyarléta románul Liteni, korábban Lita Ungurească! Magyarlóna románul Luna de Sus Magyarnádas románul Nădăselu Magyarókereke románul Alunisu Magyaróság románul Pădureni Magyarpalatka románul Pălatca Magyarpete románul Petea Magyarpeterd románul Petrestii de Jos Magyarsárd románul Sardu Magyarszentpál románul Sânpaul Magyarszilvás románul Prunis Magyarszovát románul Suatu Magyarvalkó románul Văleni Magyarvista románul Vistea Székelytamásfalva románul Tamasfalău Magyarfülpös románul Filpisu Mare Magyarfelek románul Feleag Magyardellő románul Dileu Nou Magyarbükkös románul Bichis Magyarherepe románul Herepea Magyarkirályfalva románul Crăiesti Magyarmezőtanya románul Valea Ungurului ! Magyarpéterlaka románul: Petrilaca de Mures Magyarsáros románul Deleni, korábban Saros Magyarzsákod románul Jacodu, németül Ungarisch-Sacken Székelyabod románul Abud Székelybő románul Beu Székelycsóka románul Corbesti Székelykál románul Căluseri Székelysárd románul Sardu Nirajului Székelyszállás románul Sălasuri Székelytompa románul Tâmpa Székelyuraly románul Oroiu Székelyvaja románul Vălenii Székelyhidas románul Podeni, korábban Hidis
Magyarellenesség.blogspot.ro

Ágyúmaketettet foglalt le lőfegyverként a román rendőrség
Színházi kellékként használt 1848-as ágyúmaketettet foglalt le Székelyszenterzsébeten a román rendőrség – közölte pénteken Kincses Kálmán, a település református lelkésze, az Erdélyi Ba- ranta Szövetség elnöke. A Hargita megyei rendőrség korábban azt közölte: december 13-án minősített csempészés, és a fegyvertartási törvények meg- szegése gyanújával indított nyomozást, miután a fegyverosztály munkatársai egy engedély nélkül tartott, Magyarországról behozott tüzérségi eszközt azonosítottak egy Székelykeresztúr melletti településen.
A Mediafax hírügynökség az illegális pirotechnikai eszközök (petárdák, orvvadászatra használt eszközök) lefoglalását célzó rendőrségi razziákról szóló hírében számolt be a Székelyföldön lefoglalt ágyúról.
Kincses Kálmán az MTI-nek elmondta: tavaly ünnepi beszédet mondott a Tápióbicskei Tavaszi Emlékhadjáraton és ekkor kapta ajándékba a hagyományőrző rendezvény szervezőitől az ágyúmakettet, amely szerinte az Európai Unióban sehol nem engedélyköteles. Hozzátette: ő maga fordult a székelykeresztúri rendőrséghez, hogy tisztázza, kell-e engedélyeztetni Romániában a hagyományőrző kelléket. Korábban ugyanis a Romániában sem engedélyköteles hagyományos íjakat is többször elkobozta a Kovászna megyei rendőrség a baranta szövetség tagjaitól – mutatott rá az egyesület elnöke.
Kincses Kálmán beszámolt róla: a hatvan centiméter hosszú maketthez hangtechnikai töltetek járnak, amelyekkel az ágyúlövés hangját lehet imitálni, és ezeket használták is a tavalyi falunapok alkalmával.
Miután a rendőrségi nyomozásról a magyarországi ajándékozók is értesültek, Vukics Ferenc, az Országos Baranta Szövetség elnöke, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója levelet írt az adományozás körülményeiről, amelynek román nyelvű fordítását a Hargita megyei rendőrségnek is eljuttatták.
„A makett ágyúként való használatra alkalmatlan. Miután az öntés nem szabványeljárással történt, ezért hangtechnikai töltet biztonságos használatához is meg kellett erősíteni egy 5mm-es falvastagságú csőbetéttel. Maga az eszköz csak hangtechnikai eszközként hasznosítható. Az ilyen főfurattal rendelkező eszköz nem minősül elöltöltős fegyvernek. A pirotechnikai, a hangtechnikai tevékenységet minden európai országban elkülönítik a lőfegyverekről és lőszerekről szóló rendelkezésektől" – írta a magyarországi szakértő a Székelyföldön lefoglalt ágyúmakett ügyében.
MTI
Erdély.ma

Lőfegyvernek tartják a hargitai rendőrök a ’48-as ágyúmakettet
Színházi kellékként használt 1848-as ágyúmakettet foglalt le Székelyszenterzsébeten a rendőrség. Miközben Kincses Kálmán, a település református lelkésze állítja, a makett nem engedélyköteles, a hatóságok szerint illegálisan hozták be az országba.
A Hargita megyei rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint december 13-án minősített csempészés és a fegyvertartási törvények megszegése gyanújával indult nyomozás, miután a fegyverszakértők egy engedély nélkül tartott, Magyarországról behozott tüzérségi eszközt azonosítottak a Székelykeresztúr közeli településen.
A Mediafax hírügynökség az illegális pirotechnikai eszközök (petárdák, orvvadászatra használt eszközök) lefoglalását célzó rendőrségi razziákról szóló hírek között számolt be a Székelyföldön lefoglalt ágyúról. Ştefan Teslovan, a megyei rendőr-főkapitányság fegyverekért, robbanóanyagokért és veszélyes anyagokért felelős főosztályának parancsnoka a hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy az 1848-as ágyú másolatát egy helyi lakos udvarán foglalták le. A felügyelő szerint a talpára helyezett ágyút illegálisan hozták be Magyarországról, mivel nem értesítették a román határőrséget és a vámügyi szerveket. Teslovan hozzátette, a makettet lefoglalták, és ballisztikai vizsgálatnak vetik alá.
Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész elmondta: tavaly ünnepi beszédet mondott a tápióbicskei tavaszi emlékhadjáraton és ekkor kapta ajándékba a hagyományőrző rendezvény szervezőitől az ágyúmakettet, amely szerinte az Európai Unióban sehol nem engedélyköteles. „Elővigyázatosságból értesítettem a rendőrséget a színházi kellékként használt ágyúmakettről, nehogy utólag belekössenek, ha valamelyik rendezvényünkön használni akarjuk” – mondta el a Krónika megkeresésére Kincses Kálmán.
Az Erdélyi Barantaszövetség elnöki tisztségét is betöltő pap felidézte, a rendőrök a bejelentés után kimentek hozzá, és vizsgálati célból elvitték a makettet. „Azért tartottam fontosnak, hogy szóljak nekik, mert volt már olyan eset a barantás hagyományos íjakkal, hogy az európai uniós jogszabályok értelmében nem voltak engedélykötelesek, ám a romániai törvények másként rendelkeztek. Erről az ágyúmakettről is biztosan tudom, hogy nem minősül fegyvernek, és sem Magyarországon, sem az Unió más országában nem kell engedélyt kiváltani rá” – magyarázta Kincses Kálmán.
Elmondta továbbá: a hatvan centiméter hosszú maketthez hangtechnikai töltetek járnak, amelyekkel az ágyúlövés hangját lehet imitálni, és ezeket használták is a tavalyi falunapok alkalmával. „Én azóta semmilyen értesítést nem kaptam a rendőrségtől, a televíziós híradókban láttam, hogy a szóvivő azt nyilatkozta, amíg meg nem győződnek az ellenkezőjéről, kénytelenek fegyvernek minősíteni a színházi kelléket” – mondta Kincses Kálmán.
A lelkészt nem is annyira a rendőrségi eljárás zavarja, hanem az, hogy a bukaresti román média folyamatosan öntött ágyúról beszél, a beszámolóikból pedig nem derült ki, hogy valójában egy ártalmatlan, hatvancentis makettről van szó.
Miután a rendőrségi nyomozásról a magyarországi ajándékozók is értesültek, Vukics Ferenc, az Országos Barantaszövetség elnöke, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatója levelet írt az adományozás körülményeiről, amelynek román nyelvű fordítását a Hargita megyei rendőrségnek is eljuttatták.
„A makett ágyúként való használatra alkalmatlan. Miután az öntés nem szabványeljárással történt, ezért hangtechnikai töltet biztonságos használatához is meg kellett erősíteni egy 5 mm-es falvastagságú csőbetéttel. Maga az eszköz csak hangtechnikai eszközként hasznosítható. Az ilyen főfurattal rendelkező eszköz nem minősül elöltöltős fegyvernek. A pirotechnikai, a hangtechnikai tevékenységet minden európai országban elkülönítik a lőfegyverekről és lőszerekről szóló rendelkezésektől” – írta a magyarországi szakértő a Székelyföldön lefoglalt ágyúmakett ügyében.
Krónika (Kolozsvár)

A magyarok ágyúitól
Ismét csak elismerésünknek kell hangot adnunk a román állami szervek ébersége kapcsán, hiszen újfent sikerült egy olyan magyar tevékenységet leleplezniük, amely alapjaiban rengette volna meg a román nemzetállam területi épségét, és akár polgárháború veszélyét is magában rejtette.
A Hargita megyei rendőrség egy ágyút foglalt le Székelyszenterzsébeten. Igaz ugyan, hogy egy hatvan centiméteres, hagyományőrző játékok során használt, kizárólag hangeffektusok keltésére alkalmas makettről van szó, de hát egy öntudatos román rendészeti hatóság sohasem lehet eléggé elővigyázatos, amikor a magyarokról van szó. Elvégre a középkorban nem voltak ágyúk, mégis mindenki a magyarokat rettegte Európa-szerte, még imába is foglalták, hogy A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket. Márpedig egy ágyú még akkor is veszélyesebb lehet, mint a nyilak, ha csupán egy alig több, mint fél méteres makett, elvégre azzal is maradandó károsodást lehet okozni, ha elég keményen fejbe vágnak vele valakit.
Ha viszont már ennyire óvatosak az állami szervek, ilyen alapon elkobozhatnák a 15 centiméteresnél nagyobb pengehosszúságú késeket és a húsvágó bárdokat is minden magyar háztartásból, elvégre bármikor szúró- és vágófegyverként lehetne őket használni.
Meg kell jegyeznünk mindazonáltal, hogy az ágyúmakett lefoglalása nem fest túl pozitív képet a román állami szervek, főleg pedig a fegyveres erők felkészültségéről. Mert gondoljunk csak bele: itt van egy egész állam, amelynek rendelkezésére áll egy komplett hadsereg, gyalogsággal, páncélos egységekkel, haditengerészettel és légierővel. Ehhez képest patáliát csapnak egy olyan makett miatt, aminél még egy csúzli is veszélyesebb fegyvernek minősül.
Kíváncsian várom, mi lesz, ha a román közvélemény tudomására jut, hogy magyarok ezrei vesznek részt olyan hagyományőrző egyesületekben, amelyek tagjai korhű ruhában, íjakkal, illetve életlen kardokkal felfegyverkezve honfoglaló magyar, illetve huszárhagyományokat ápolnak. A mostani reakció alapján a hatósági és médiafelhajtás olyan képet festene, mint ha egy lovashuszár-regiment alkalmas lenne egész harckocsizó egységek ártalmatlanítására, a légi célpontok megsemmisítésére is képes íjászok pedig a légierőt tartanák rettegésben.
Az ágyúaffér elég sovány és nevetséges ürügy ahhoz, hogy úgy tűnjön: a magyarok fegyverkeznek. De azért ki tudja, bármi megtörténhet még itt. Úgyhogy mindenki tartsa üzemképesen és kézügyben a pisztoly formájú öngyújtóját.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár),

Huszadszor gyűlnek össze a tánc és a népdal szerelmesei
Gyorsan telnek az évek ebben a népi kultúrától egyre távolodó európai időben is. Hogy mi lesz ebből, nem tudni, de az a lelkes szervezőgárda, amely László Csaba és a Pipacsok környezetében él és működik, ezt egészen másképp gondolja: minél több értéket kell összegyűjteni és átadni az utánunk következőknek, hogy ezáltal megmaradjon némi folytonosság és elviselhetőbb legyen a jövő.
Ebben az évben is több tájegység népi tánckultúráját mutatják be és tanítják a táborban. Július 21–23. között Kis-Küküllő menti (balázstelki), július 24–26. között pálpataki (korondi-hegyi), kezdőknek és gyerekeknek pedig sóvidéki táncokat tanítanak egész héten, illetve a tábor ideje alatt esténként egy órában mezőmadarasi és mezőpaniti táncoktatás is lesz. Az oktatást László Zsolt, Mátéfi Csaba, László Csaba, Imre Béla és táncos párjaik végzik. Ugyanakkor zeneoktatást tartanak haladók számára sóvidéki, szászcsávási zenészekkel és Sinkó Andrással. Népdalokat idén László Anna Ildikóval lehet tanulni.
Az adatközlők színe-java
A szervezők meghívták az erdélyi és székelyföldi népi adatközlő és gyakorló muzsikusok színe-javát: Sepsiszentgyörgyről a Heveder, Nagyváradról a Sorogja zenekart, valamint itt lesz Dumnyezó István Szászcsávásról, Kóré Géza Székelyszenterzsébetről, Miklós Károly Parajdról és zenésztársaik.
A székelyföldi és Kis-Küküllő menti tánccsoportok, illetve az egyéni előadók tartanak esténkénti bemutatókat. Lehetőség lesz helyi kézműves-foglalkozások megtekintésére, az azokban való részvételre. Esténként táncházat tartanak, más-más tájegységek népi tánckultúráját mutatva be, amelyeken minden alkalommal adatközlők is fellépnek, hogy tiszta forrásából, „első kézből” lehessen tanulni a mozdulatokat. Mindezeken a megszokott és kötelező programokon túl szórakoztató műsorokkal is szolgálnak majd a szervezők. Akárcsak a korábbi években, idén is külön kirándulási lehetőségeket biztosítanak: Szovátára a Medve-tóhoz, a parajdi sóbányába, az újonnan megnyitott sós vizű strandra, illetve meg lehet majd tekinteni a korondi kerámiaműhelyeket is.
Katonák – ismét bemutatják
Jelenleg is zajlanak a huszonegy év múltán felújított Katonák című táncszínházi előadás próbái, amellyel az együttes az első világháború kitörésére kíván emlékezni és emlékeztetni. Ezt az előadást Székelykeresztúron, a szarajevói merénylet centenáriumának előestéjén (június 27-én) már sokan láthatták. László Csaba koreográfusnak az az elképzelése, hogy ezt a „táncos szomorújátékot” több felállásban is tudniuk kell. Mivel nem professzionális együttesről van szó, a tervezett turné során nem mindenki fog majd ráérni arra, hogy külföldre és más erdélyi vidékekre is eljusson a Pipacsokkal, ezért kettős vagy többes szereposztásúvá képzeli el a Katonákat. Felsősófalván majd egy kellőképpen összecsiszolt együttessel, az évfordulóhoz méltó módon kívánnak emlékezni és emlékeztetni.
Felsősófalván július 20–27. között kerül sor a XX. Székelyföldi Tánctáborra. A részvételi díj fejenként 125 euró (támogatás nélkül), illetve 100 euró (támogatással – ezt az alapítványoktól kapott segítségből csak a Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából és a volt Jugoszlávia országaiból érkező magyaroknak tudják biztosítani), illetve 65 euró (támogatással, csak romániai részvevők részére). A szervezők különböző kedvezményeket adnak azoknak, akik a tábor egész idejére maradnak: húszfős csoportok esetében egy, 35 fős csoportoknál két személy díjmentesen vehet részt a táborban; a 7 év alatti gyermekek 40 százalékkal kevesebbet fizetnek. A részvételi díj magában foglalja az ellátást (reggeli, ebéd, vacsora), az oktatási díjat, a tábor rendezvényein való részvételt, valamint a szállást (sátorhely). Külön igényre és díjazás ellenében családoknál való elszállásolást is biztosítanak (körülbelül 4 eurónak megfelelő lej fejenként egy-egy éjszakára). A jelentkezéseket július 15-éig várják. Kérik feltüntetni a csoport vezetőjének nevét, a részvevők névsorát, a kapcsolattartó személy nevét, hogy milyen kedvezményre tartanak igényt, zenészeik milyen hangszeroktatásra jelentkeznek, illetve hogy igényelnek-e diétás vagy vegetáriánus étkezést, s vannak-e külön szállásigényeik. Jelentkezéseket a következő címen fogadnak: László Csaba, 537323 Rugăneşti/Rugonfalva 82. (Románia), telefonszám: (+4)0-266-242927 vagy (+4)0-749-331324 (mobil), e-mail: csaba.laszlo@gmail.com. Honlap: www.pipacsok.ro.
Simó Márton, Székelyhon.ro

Az űrlap alja
Elkezdődött a kántorképzés
Hétfőn nyitott kaput a váradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Nagyvárad-újvárosi református templom a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által szervezett kántorképző tanfolyam számára.
A kilencedik alkalommal szervezett tanfolyamra 23 hallgató jelentkezett, közülük tízen első alkalommal vesznek részt a kántorképzőn, illetve egy hallgató az Erdélyi Református Egyházkerületből, Székelyszenterzsébetről érkezett. Tíz tanár oktat gyülekezeti éneket, orgona- és harmóniumjátékot, zeneelméletet, zenetörténetet, kórus-karvezetést, himnológiát, liturgikát. Ebben az évben egy Debrecenből érkezett vendégtanár is oktat Marczi Ernő személyében, aki a debreceni Kántus titkára.
A tanfolyam szakmai irányítója Berkesi Sándor karnagy, aki az első két napon maga is részt vett az oktatásban. A képzés három héten át tart. A tanfolyam eseményeire még visszatérünk.
O. O. V, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Felkarolják a vidéki munkanélkülieket
Nagyszabású közösségfejlesztő projektet kezdeményezett Keresztúr zónájában a székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány és a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete. Az elkövetkező hónapokban az interetnikus települések életminőségén javítanának a sokrétegű projekttel.
A projekt fő céljaként az életminőség javítását tűzték ki a kezdeményezők egy teljes rendszer kialakításával, amelyet többnyire szociális gazdálkodással valósítanának meg. Hidegkút, Csekefalva, Szentábrahám, Gagy, Rugonfalva, Siménfalva, Boldogfalva, Újszékely, Szenterzsébet, Székelyderzs és Muzsna lakosain segítenének 2016 februárjáig. A közösségfejlesztés során közel nyolcezer személyt érintenének, ebből a fő célcsoportnak számító közösség mintegy 3200 főt számlál, valamint további 400 román személy érintett – avatott be a részletekbe Balla Zoltán, a Humán Reform Alapítvány vezetője. A nagyszabású projekt közel 70 ezer eurós költségvetését mintegy 90 százalékban az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott EEA Grants finanszírozta.
A sokrétű projekt főként az állás nélküli személyeket karolná fel, elsősorban a roma munkanélkülieket. Viszont etnikumtól függetlenül számítanak az összes olyan személyre, aki tanulna és dolgozna, ugyanakkor olyan fiataloknak is segítenének gazdasági, szociális és életmód jellegű tanácsokkal, képzésekkel, akik önálló vállalkozásba kezdenének vagy jobban szeretnének érvényesülni a munkapiacon. Továbbá a csekély bevételű családoknak is szerveznének programokat.
Mint kiderült, egy Szociális Gazdasági Szövetkezet létrehozásában gondolkoznak a kezdeményezők, ennek megvalósításához a kellő tudást is átadnák a részvevőknek. A projekt közösségfejlesztő szakaszában képzéseket szerveznének, műhelymunkákba vonnák be a települések lakóit, és különböző akciósorozatokat szerveznének. A vállalkozásfejlesztő szakaszban üzleti ismeretekkel segítenék az érdeklődőket. Megvalósítható üzleti ötletek kidolgozásában segítenének a kezdeményezők, konkrét terveket állítanának össze. A megfelelő erőforrások felmérése után pedig a megvalósításhoz szükséges struktúrát is biztosítanák.
Több száz személynek adnának esélyt arra, hogy szakképzéseken és kompetenciafejlesztéseken vegyenek részt, valamint karrierépítési tanácsadással is szolgálnának. Emellett közművelődési programokkal is gazdagítanák a tizenegy település kulturális életét, különböző előadássorozatokkal szolgálnának, attól függően, hogy mi érdekli a helybélieket – hangzott el a sajtótájékoztatón.
Veres Réka, Székelyhon.ro

Meghívó a Türi Magyar Napokra, a Magyar Ház szentelésére
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
Túl merésznek tűnt ez az álom, és lám, ITT VAN! Hát ne csak álmodozzunk, hanem éljük is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., Türi Magyar Napok, második alkalommal. Magyar Ház-szentelés.
Mindenkinek a Balázsfalvához tartozó Türben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasárnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jóságukat!!!
Erdély.ma

Meghonosítják a néptáncot – Gálaesttel zárják az udvarhelyszéki táncházkaravánt
Nagyszabású gálaesttel zárja az idei táncházkaravánt az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács (UIET) és a máréfalvi rozetta ifjúsági egyesület a hétvégén Székelyudvarhelyen.
A néptáncos mulatságsorozat nyolc helyszínen körülbelül ezer érdeklődőt vonzott – a program idei, azaz harmadik kiadása keretében főként a gyerekek megszólítására törekedtek a szervezők. Mint mondták, rendkívül sikeresnek bizonyult a táncházsorozat, amely tavaly december 5-én indult udvarhelyszéki útjára.
Az első mulatságot Szentegyházán tartották, majd Zetelakán, Vágásban, Agyagfalván, Homoródszentpálon, Székelyszenterzsébeten, Oroszhegyen és Farkaslakán rophattak főként széki táncokat a népi kultúra kedvelői. „A helyszínek többségén néptáncoktatással egybekötött gyerek- vagy ifjúsági táncházakat tartottak, és minden helyszínen valamiért emlékezetes volt a mulatság” – számolt be András Loránd programfelelős.
Mint elmondta, az immár harmadik kiadást megért karaván célja a táncház minél szélesebb körben való népszerűsítése – akár „visszatelepítése” a falvakba. A szervezők ugyanis bevontak a karavánba olyan településeket is, amelyekben nem terjedt el a néptáncmozgalom. Idén például Vágás is szerepelt a helyszínek között, ahol nemrég alakult újra a néptánccsoport, ám ehhez képest sok fiatalt sikerült mozgósítaniuk.
„Ismét bebizonyosodott, hogy a térségnek szüksége van egy ilyen rendezvényre, hiszen sok fiatal nem találkozik élő népzenével” – mondta el András Loránd, hozzáfűzve, a szervezők a lehető legtöbb érdeklődőnek szeretnék megmutatni, hogy a népzenét nemcsak hallgatni lehet, hanem kitűnő szórakozási lehetőséget nyújthat, sőt „csajozni is lehet vele”.
A karaván záróakkordjaként a székelyudvarhelyi Filharmónia Teremben (volt Stúdió mozi nagytermében) február 7-én, szombaton este hét órakor szerveznek gálaműsort, amelyen felnőttek és gyerekek alkotta udvarhelyszéki néptánccsoportok, illetve távolabbról érkező tehetségek is közreműködnek.
A gálaműsort kosaras táncház követi a Márton Áron Ifjúsági Házban – zenész-házigazda a Kedves zenekar. A szervezők felkérnek mindenkit, hogy az este tíz órakor kezdődő mulatságon fogyasztásra szánt enni- és innivalót kosárban hozzák – hangsúlyozta András Loránd, hozzáfűzve, csütörtökig asztalt is foglalhatnak az érdeklődők a 0740-127412-es telefonszámon. A gálaestre és a kosaras táncházra is díjtalan a belépés.
Bálint Kinga Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Egyesületben értékesítenék a termést
Szakmai képzésekkel, egyesületalapítással kívánja fejleszteni a Keresztúr térségi vidéki közösségeket a székelyudvarhelyi Humán Reform Alapítvány és a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete.
Az interetnikus közösségek életminőségének javítása céljából indult el tavaly nyáron az a projekt, amelyet a Humán Reform Alapítvány és a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete kezdeményezett. A szociális gazdálkodásra alapuló közösségfejlesztő rendszer tizenegy település lakosságát célozta meg, így jövő év februárjáig Hidegkúton, Csekefalván, Szentábrahámon, Gagyban, Rugonfalván, Siménfalván, Boldogfalván, Újszékelyen, Szenterzsébeten, Székelyderzsben és Muzsnában zajlanak programok. A projekt közel 70 ezer eurós költségvetését mintegy 90 százalékban az Izland, Liechtenstein és Norvégia által létrehozott EEA Grants finanszírozta.
A projekt közösségfejlesztő szakaszában különböző képzéseket szerveztek, melyeken a települések roma lakói, az állásnélküliek, illetve a csekély bevételű, hátrányos helyzetű családokból származó személyek különböző szakmákat sajátíthattak el. Hidegkúton a sajtkészítéssel ismerkedtek, Székelyszenterzsébeten kereskedelmi, valamint virágkötő tanfolyamon vehettek részt az érdeklődők. Újszékelyen kereskedelmimunkás-, valamint ácsképzés zajlott, Székelymuzsnában szakácsképzés, Székelyderzsben pedig tejfeldolgozó és virágkötő tanfolyamot tartottak a település lakóinak – tudtuk meg Balla Zoltán projektmenedzsertől. Mint kiderült, a tervezettnél többen, százötvenen jelentkeztek a képzésekre, melyek sikeres befejezése után mindenki diplomát kapott.
Jelenleg a Konyhakert Egyesület bejegyzésén dolgoznak. Noha eredetileg egy szociális gazdasági szövetkezetben gondolkodtak, utólag mégis az egyesületforma mellett döntöttek, amellyel újabb megélhetést biztosítanának az interetnikus közösségeknek. Balla Zoltán szerint a létrehozandó egyesület tevékenysége hasonlítana a Székelygyümölcs Egyesületéhez, a közösségi alapú gazdasági modell mintájára. Célja, hogy a háztáji konyhakertekben termesztett zöldségeket – de akár gyümölcsöket is – helyi receptek szerint dolgozzák fel és árusítsák a helyiek, ezzel segítve a családoknak, családi vállalkozásoknak.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Kései sirató Fodor Imréért
Hullnak, egyre hullnak színei az erdélyi magyarnak! Elment, az "örök vadászmezőkre költözött" Fodor Imre – a demográfiai adatok jelenlegi állása szerint – Marosvásárhely talán utolsó (?) magyar polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács 2006 és 2008 közötti elnöke, az autonómiamozgalom egyik megtörhetetlen élharcosa. Az én drámám: túl későn értesültem a haláláról, és túlságosan messze voltam ahhoz, hogy ott lehessek a temetésén! Rendbontó nekrológomban nem a politikus, hanem Fodor Imre emberarcát próbálom meg- és felidézni.
Legutolsó találkozásunkkor, ez év májusában – az utóbb végzetesnek bizonyuló súlyos műtét után! – tele volt lendülettel, a Rá jellemző kifogyhatatlan optimizmussal: "Az emlékirataimat írom, és téged kérlek meg, hogy gondozd és lektoráld a kéziratomat!" – avatott be élete nagy titkába, és egyben azt is jelezte: több évtizedes meghitt barátságunk az évek múlásával semmit sem kopott, ugyanúgy megosztjuk lelkünk legbensőbb rezdüléseit, mint amikor áldott emlékű Édesapja, a huszonöt év kényszermunkára ítélt Fodor Pál és rabtársai, Csiha Kálmán, 1990 és 2000 között erdélyi református püspök, Hajdu Géza (Leander), Szőcs Ignác (Izidor), Stock Szentmártoni Bálint (Odorik) Ferenc-rendi szerzetesek golgotajárásáról szóló, a Korunk 2003. júniusi lapszámába szánt tanulmányt, illetve a marosvásárhelyi Mentor Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent 1956 erdélyi mártírjai sorozatom negyedik kötetét, a perirat monografikus feldolgozását készítettem. Megtisztelő volt számomra, hogy 2006-ban, mielőtt elvállalta a Székely Nemzeti Tanács hihetetlenül nehéz és emberpróbáló elnöki tisztségét, kikérte az én véleményemet is. Most, amikor az igaz barát elvesztése miatti fájdalmamat nem tudom és nem is akarom palástolni, megismétlem, amit akkor megfogalmaztam: »A székelyek Gondviselő Istene Téged predesztinált a Székely Nemzeti Tanács elnöki tisztségére! Az 1902. évi tusnádi székely kongresszus teljes anyagának, irodalmának közkinccsé tételével bebizonyítottad: még a történelmi Magyarország is – a hangzatos hazafias szólamok deklarálásán túl – valójában csak annyit tett a Székelyföldért, hogy időnként megszervezett egy-egy székely kongresszust, s aztán minden maradt a régiben! A nyomor, a gazdasági kilátástalanság elől menekülve tízezrek kerestek munkát, megélhetést a Kárpátokon túl, az Ókirályságban, derékba kapta őket a román asszimiláció, igen jelentős részük feladta identitását, őseinek a székely szabadságjogokért folytatott harcának még az emlékét is! Ugyancsak tízezrek – főleg Oklánd és Erdővidék, Székelyszenterzsébet régiójából – "tántorogtak ki" Amerikába, hogy aztán a román kommunista diktatúra az 1950-es években a hazamenekített tekintélyes vagyont könyörtelenül elkobozza! A két világháború között, majd a "létező szocializmus" negyvenöt éve alatt a tenyérből olvasott "székelyek román eredete" "gyufateória" felmelegítésén túl, a román nemzeti kommunizmus – miközben a román nép és az együtt élő nemzetiségek testvériségéről papoltak! – tűzzel-vassal irtotta a székely öntudatnak még az emlékét is, gondosan ügyelve arra, hogy Székelyudvarhely, Székelykeresztúr csak "Udvarhely"-ként, "Keresztúr"-ként rögzüljön a köztudatban. Székelyszentistván nevéért "névszörnyeteg" kitalálására is kaphatók voltak: így lett Atosfalvából, Székelyszentistvánból, Csókfalvából Hármasfalu! Az 1989. decemberi rendszerváltás utáni posztkommunista hatalom is annyira megszerette ezt a nevet, hogy az említett települések lakóinak többször megfogalmazott kérése ellenére sem hajlandó a több évszázados falunevek visszaállítására. Elsősorban azért, mert Székelyszentistván az egyetlen erdélyi település, amelynek neve az államalapító nagy királyra, Szent Istvánra utal! Imre! Neked kell vállalnod a Székelyföld területi autonómiájának zászlótartó szerepét!«
Fodor Imre kétévi székely nemzeti tanácsi elnöksége idején – hatalmi gáncsoskodások, megalkuvások, elbizonytalanodások, minden oldalról érkező fúrások közepette! – az egyik legnagyobb fegyverténnyel büszkélkedhetett: megszervezte az egész Székelyföldre kiterjedő mozgóurnás népszavazást. Kezünk aláírásával több mint kétszázezren igényeltük a Székelyföld területi autonómiáját! Drága Imre! Most, amikor úgy búcsúzom Tőled, hogy pontosan tudom, itt vagy közöttünk, vigyázó tekinteteddel csetléseinket, botlásainkat követed, megvallom: a Te ösztönzésed volt az egyik impulzus abban, hogy hozzáfogjak az erdélyi autonómiáknak – kezdve az Európában is páratlan, 1224. évi, az erdélyi szászoknak hatszáz éven át egyedülálló autonómiát biztosító Andreanummal –, az "erdélyi kérdés" kialakulásának, akuttá válásának, a megoldási kísérleteknek, tervezeteknek – beleértve a nagyhatalmak tervezeteit! – a teljességre törekvő, 1000 oldalas kötetben való bemutatásához. A történészszakmának, a hazai és európai politikusoknak, a magyar, román és német ajkú olvasóknak olyan "bedekker"-t szeretnék összeállítani, amelyben kibomlik előttünk az "erdélyi kérdés" ezeréves története.
Drága Imre! A nekrológ címét is – a fájdalmasan korai haláloddal! – a torzóban maradt emlékiratod telitalálat címéből kölcsönöztem: "Emlék-évgyűrűk"! Nagyon nehéz örökséget, feladatot testáltál rám: az időközben általam megtalált, Édesapádról, Rólad, ikertestvéredről, Palkóról összeállított megfigyelési és követési dossziék, ügynökjelentések, a csíkcsekefalvi Fodor családra vonatkozó levéltári kutatások alapján kell befejeznem a megkezdett krónikát! Az építész, az író Kós Károly intelmét követve: az erdélyi ember azt tanulta, hogy az apák dolgát folytatják az utódok. Édesapátok még a Duna-delta megsemmisítő munkatáboraiból is azt az életre szóló erkölcsi parancsot fogalmazta meg iker fiainak – négyévi kegyetlen börtönbüntetés után engedélyezték az első levelezőlapot, közben eltemettétek Édesanyátokat, amiről csak utólag szerzett tudomást! –: "vigyázzatok…a gerincetek egyenes tartására, ne hanyagoljátok… édesanyátok nyelvét!" Az üzenet akár mottója is lehetne a rendhagyó "Emlék-évgyűrűk"-nek! Édesanyátok, Annemarie von Dobschütz – ősnemes porosz család sarja, nagyapád, Karl von Dobschütz tábornok, a nácik hatalomra jutása után tiltakozásként nyugdíjaztatta magát! – Édesapátok hatására lett székely- magyarrá, vállalta a kisebbségi sorssal járó üldöztetést, a kilakoltatást, a saját bőrén tapasztalta meg az erdélyi magyar sorsot! Az "édesanyátok nyelve" egyaránt jelenti a magyar és a német nyelvet, de inkább az előbbit! Családi krónikád mindennél jobban bizonyítja: Erdélyben nincs – úgymond – jelentéktelen család! Sűrítve, borostyánként őrzi Erdély, a Székelyföld viharos történelmét! Dédnagyapád, Fodor Ignác huszártiszti iskolát végzett Kézdivásárhelyen. Az 1848-as magyar forradalom kitörése után ezrede a Csíkszéken állomásozó csapatokkal együtt csatlakozott Bem József seregéhez. Több véres csata, a magyar szabadságharc bukása után őrnagyként Bem seregével Vidinbe emigrált. A száműzetésből 1851-ben tért vissza Erdélybe. Dédnagyanyád, kászonjakabfalvi László Anna annak az idős László Józsefnek lánya, aki vajdahunyadi bányanagyként szolgálati lakásában, a vajdahunyadi várban fogadta 1849. április 14-én Bem Józsefet, az erdélyi hadsereg vezérkarának egy részét, és a legnagyobb magyar költőt, Petőfi Sándort! Kevés család büszkélkedhet ilyen felmenőkkel!
A dédnagyszüleid által 1875-ben Csíksomlyón épített házban – amelyet Édesapád huszonöt évi kényszermunkára való elítélésének "mellékbüntetéseként" 1958-ban elkoboztak, Édesanyádat, Téged és ikertestvéredet, a sepsiszentgyörgyi Textilgyár mindenki által tisztelt mérnökét, ifjabb Fodor Pált (Palkót) kilakoltattak, a 2001-ben visszakapott épületet 2002-ben átadtátok a tizennyolcadik életévüket betöltött árvaházi gyerekek gondozását felvállaló Csibész Alapítványnak – látta meg a napvilágot a nemrég elhunyt kiváló író, Fodor Sándor, alias: "Fodorúr". Külön fejezetet szenteltél az "Emlék-évgyűrűk"-ben az Outward Bound ifjúságnevelő mozgalomnak, amelynek erdélyi meggyökerezésében, a Szováta melletti tábor megépítésében oroszlánrészed volt! Több ezer erdélyi magyar fiatal – aki csodálatos élményeknek, kalandoknak volt a részese – most érzi igazán azt a pótolhatatlan űrt, amely haláloddal támadt! Szerencsére a nyugdíjazásom előtt – a Veled készített interjúval megkoronázva! – elkészítettem a dokumentumfilmet.
2015 májusának elején ott ültünk Simon Csaba vegyészmérnök hétvégi házában, és mindannyiunkat, Fülöp Gézát, az információk kutatóját, bibliográfust, Fülöp Mária és Ferenczi Klára könyvtárost, Maros megye szellemi múltjának búvárlóit, a témakörben több kötet szerzőit, Héjja Sándort, a vegyipari kombinát kiváló automatizálási mérnökét, Berecz Irén kötet- és tanulmányszerzőt és alulírottat – a legbensőbb barátaidat – a Rád jellemző következetességgel alkotó munkára, könyvek megírására biztattál! A közös barátaink ekkor mondták el: a marosvásárhelyi vegyipari kombinátban ma, ötven év után is, egykori részlegeden az Általad akkor lejegyzett, már-már tudományos igényű útmutatásaid szerint végzik a munkát! Immár történelmi hátszelet kap mindaz, amit röviden Fodor Imre életműveként aposztrofálunk. Biztos vagyok abban, hogy ez az életmű közkinccsé válik, beépül nemcsak a marosvásárhelyiek, hanem az erdélyi magyarság mindennapi életébe. Osztom közös barátunk, dr. Ábrám Zoltán marosvásárhelyi búcsúztatásodkor megfogalmazott gondolatait: "Tudom, érzem, hogy Fodor Imre megalkuvások nélküli igazmondását és helytállását nem értékelte és még nem értékeli eléggé Marosvásárhely, Erdély népe. De eljön az idő, amikor a Bolyaiak városában – a halálakor el nem ismert névadóhoz hasonlóan – többet fognak beszélni róla. Arról a példamutató személyiségről, aki egyelőre (vajon meddig?) Marosvásárhely utolsó magyar polgármestere".
Ringasson szelíden, mint az álom, a Téged felnevelő, dajkáló szülőföld, Csíksomlyó édes anyaföldje, római katolikus temetője. Emléked tetteidben és a megjelenésre váró "Emlék-évgyűrűk"-ben él tovább!
Tófalvi Zoltán
Népújság (Marosvásárhely)

Világítson Székelyföld határa – Az őrtűzgyújtáskor felolvasott kiáltvány
Mottó: „Adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet.”
Tekintettel arra, hogy Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriásrégióba beolvassza, figyelembe véve, hogy Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és formában kinyilvánított igényünket több mint egy évtizede figyelmen kívül hagyják, párbeszédre vonatkozó kezdeményezéseink válasz nélkül maradnak, elítélve azt, hogy a román kormány minden erre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását megszegve tervezi az ország közigazgatási átalakítását, kitartva a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés állásfoglalása mellett, amely szerint
„Székelyföld fel nem osztható és be nem olvasztható, csakis természetes, történelmileg kialakult regionális határai közt, önálló, többlethatáskörökkel rendelkező autonóm közigazgatási egységként képzelhető el a jövőben, amelynek egyben különálló fejlesztési régiónak is kell lennie”, megerősítve a székelyföldi önkormányzati határozatokat, amelyek megszólították Európa és a nagyvilág nemzetközi fórumait, emlékeztetve őket arra, hogy van egy nép a Kárpátok kanyarulatában, amely szabadon és békében akar élni, szabadon akarja használni anyanyelvét, és maga akar dönteni a saját sorsáról szülőföldjén; ma, október 24-én a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt székelyek, a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei magyarok ősi hagyományaink felelevenítése révén lármafák gyújtásával, őrtüzekkel és felfelé irányított fénycsóvákkal több száz pontban világítjuk ki Székelyföld természetes, történelmileg kialakult határát. Ezzel kívánjuk Románia kormánya, de az egész nagyvilág tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, ezzel kívánjuk ismételten megerősíteni a gyergyóditrói Székely Nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényünket: élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magában foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé.
Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén. Azt az Európai Unióban elfogadott elvet kell irányadónak tekinteni, amelynek megfelelően a régiókat nem kijelölni, hanem elismerni kell.
Amint immár több alkalommal, több tíz, sőt, százezer résztvevőt mozgósító megmozduláson kinyilvánítottuk: Székelyföld autonómiája államon belüli önkormányzást jelent, minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától. Ugyanakkor a sajátos történelmi, földrajzi, politikai, kulturális és gazdasági jellegzetességekkel rendelkező Székelyföldnek önálló fejlesztési régiót is kell alkotnia!
Változatlanul hisszük, hogy a párbeszéd a társadalmi béke záloga, a székelyek pedig békét és párbeszédet akarnak. Erre szólítjuk fel ismételten Románia kormányát, hiszen csak így lehet békés úton megteremteni a székelyek jogegyenlőségének intézményi garanciáit, amely egyben a térség hosszú távú stabilitásának záloga is lesz.
Kérjük Magyarország kormányát, szerezzen érvényt a két ország közötti, 1996-ban kötött alapszerződésben foglaltaknak, különös tekintettel annak 15/9-es cikkére, amely kimondja: „A szerződő felek, az általános integrációs politikájuk megvalósítását célzó intézkedéseket nem érintve, tartózkodni fognak a kisebbséghez tartozó személyek akaratuk elleni asszimilációját célzó politikától vagy gyakorlattól, és védelmezni fogják ezen személyeket bármilyen cselekedettel szemben, ami az ilyen asszimilációra irányul. Tartózkodnak továbbá az olyan intézkedésektől, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott régiók lakosságának arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák e személyeknek az ezen cikk 1. bekezdésében felsorolt nemzetközi standardokból és normákból következő jogait és szabadságjogait.”
Autonómiát követelnek Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt közösségek Szovátán, Nyárádremetén, Székelyhodoson, Gernyeszegen, Beresztelkén, Vajdaszentiványban, Marossárpatakon, Mezőcsáváson, Mezősámsondon, Mezőbándon, Nyárádtőn, Lukafalván, Nyárádkarácsonban, Ákosfalván, Balavásáron, Székelyvéckén, Székelyszenterzsébeten (Újszékely község), Alsóboldogfalván (Újszékely község), Székelykeresztúron, Fiatfalván, Nagygalambfalván, Székelymagyaróson (Bögöz község), Székelyderzsen, Székelymuzsnában, Kányádon, Székelydályán, Égében, Városfalván (Homoródszentmárton község), Homoródújfaluban (Oklánd község), Alsórákoson, Apácán, Ürmösön, Bölönben, Ágostonfalván, Hidvégen, Előpatakon, Sepsiillyefalván, Kökösben, Uzonban, Rétyen, Nagyborosnyón, Kommandón, Kovásznán, Zabolán, Gelencén, Ozsdolán, Bereckben, Lemhényben, Esztelneken, Kászonaltízben, Csinódon, Csíksztentmártonban, Csíkszentgyörgyön, Csíkpálfalván, Csíkszépvízen, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Gyimesbükkön, Csíkszentdomokoson, Balánbányán, Gyergyószentmiklóson, Gyergyótölgyesen, Gyergyóhollóban, Bélborban, Maroshévízen, Gyergyóvárhegyen, Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban.
Izsák Balázs,
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Székelyföld, 2015. október 24.
Erdély.ma

Világított Székelyföld határa!
Október 24-én, szombaton este, a Székely Nemzeti Tanács felhívására több száz helyszínen gyújtottak őrtüzet Székelyföld peremtelepülésein, és egy időben tartottak ökumenikus istentiszteleteket, majd kiáltványt olvastak fel a régió önkormányzási jogát követelve.
"Autonómiát követelnek Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt közösségek Szovátán, Nyárádremetén, Székelyhodoson, Gernyeszegen, Beresztelkén, Vajda-szentiványon, Marossárpatakon, Mezőcsáváson, Mezősámsondon, Mezőbándon, Nyárádtőn, Lukafalván, Nyárádkarácsonban, Ákosfalván, Balavásáron, Székelyvéckén, Székelyszenterzsébeten (Újszékely község), Alsóboldogfalván (Újszékely község), Székelykeresztúron, Fiatfalván, Nagy- galambfalván, Székelymagyaróson (Bögöz község), Székelyderzsen, Székely-muzsnában, Kányádon, Székelydályában, Égében, Városfalván (Homoródszentmárton község), Homoródújfalu (Oklánd község), Alsórákoson, Apácán, Ürmösön, Bölönben, Ágostonfalván, Hídvégen, Előpatakon, Sepsiillyefalván, Kökösön, Uzonban, Rétyen, Nagyborosnyón, Kommandón, Kovásznán, Zabolán, Gelencén, Ozsdolán, Bereckben, Lemhényen, Esztelneken, Kászonaltízben, Csinódban, Csíksztent- mártonban, Csíkszentgyörgyön, Csíkpál- falván, Csíkszépvízen, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon, Gyimesbükkön, Csík- szentdomokoson, Balánbányán, Gyergyó- szentmiklóson, Gyergyótölgyesen, Gyergyó- hollóban, Bélborban, Maroshévízen, Gyergyóvárhegyen, Gyergyóremetén és Gyergyóalfaluban – hangzott el szombaton este Lukailencfalván (Dózsa György), a református templommal szemben meggyújtott máglya mellett.
Az SZNT kiáltványát, amely ugyanabban az órában a felsorolt székely települések mindegyikén elhangzott, Lukafalván Izsák Balázs,a Székely Nemzeti Tanács elnöke olvasta fel. A megjelentek tapssal fogadták.
A kiáltvány szerint a Székelyföld határtelepülésein összegyűlt székelyek és a velük szolidaritást vállaló erdélyi és Kárpát-medencei magyarok lármafák gyújtásával, őrtüzekkel és felfele irányított fénycsóvákkal több száz pontban világították ki Székelyföld természetes, történelmileg kialakult határát, mert így kívánták Románia kormánya és az egész világ tudomására hozni, hogy Székelyföld létezik, ismételten megerősíteni a gyergyóditrói székely nemzetgyűlésen kinyilvánított történelmi igényt: "élni akarunk az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követeljük Székelyföld államon belüli önkormányzását! Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 153 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé".
Ugyanakkor követelik, "hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek, és a székely nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén". Ami "államon belüli önkormányzást jelent, minden lakója számára a teljes és tényleges jogegyenlőség intézményi garanciáját, függetlenül nemzeti, etnikai, nyelvi hovatartozásától".
A kiáltvány párbeszédre szólítja fel Románia kormányát, Magyarország kormányát pedig arra kérte, hogy szerezzen érvényt a két ország közötti alapszerződés 15/9. cikkelyének. Ebben a felek vállalták, hogy tartózkodnak az olyan intézkedésektől, amelyek a régiók etnikai arányait megváltoztatva arra irányulnak, hogy korlátozzák a kisebbségek szabadságjogait.
A lukafalvi templommal szemközti területen meggyújtott őrtüzet több száz fős tömeg állta körül. Sokan székely és magyar zászlót lengettek, a székely és a magyar himnusz eléneklése után népdalok éneklésébe kezdtek.
A rendezvényen jelen volt Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki elmondta, azért jött Lukafalvára, mert egy ilyen főbenjáró ügyet az egész magyarságnak, közelebbről Székelyföldnek és népének támogatnia kell.
"Ha valamilyen változást akarunk a társadalomban, tennünk kell valamit. Úgy gondolom, a jelenlétünk és a szavunk, a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Nemzeti Tanács egységes közös képviselete felerősíti a tűz lángját". Beszédében hangsúlyozta: a székely szabadság lángját nem tudta kioltani semmiféle földindulás, szívünkben ég a láng. Reményik Sándort idézte: "Egy lángot adok, add tovább!" Ebből a lángból gyújtsunk őrtüzet és lármafát!
Iszlai Tibor polgármester a Népújság kérdésére kijelentette: "Azért tartottam fontosnak az eseményt, mert mi vagyunk Székelyföld egyik kapuja. Két évvel ezelőtt egy székely kaput is állítottunk a bejárathoz, amely jelzi: e kapun belépve megérkeztél Székelyföldre! Úgy gondolom, hogy Székelyföld Vásárhelyhez legközelebbi határtelepüléseként jó helyet talált az SZNT, hogy itt olvassuk fel a kiáltványt.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)