Antal Béla, Fehér megye kisebbségi tanfelügyelője számszerűsítette a megye magyar tanügyi helyzetét: iskolák és tagozatok száma 46, osztályok száma 140, a diákoké 2400, kiknek oktatásával-nevelésével 150 magyar tanerő foglalkozik naponta. Idén magyar óvodáscsoport indult Felsőújváron, valamint Kötő József államtitkár közbenjárására Csombordon is. Marosnagylakon viszont a szülők - engedve a helyi nyomásnak - a román tagozatra íratták be csemetéiket. Küküllőváron, a kevés magyar gyerek miatt heti négy órában zajlik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Türben megszűnt az elemi osztályokban a magyar oktatás. Egy másik nehézség a szakképzett pedagógusok faluszerte tapasztalható hiánya. Az elemi iskolák hálózata a következőképpen fest: Marosújvár, Felsőújvár, Székelykocsárd, Felvinc, Marosdécse, Miriszló, Felenyed, Csombord, Marosgombás, Tövis, Magyarlapád, Magyarbece, Torockó, Torockószentgyörgy, Balázsfalva, Búzásbocsárd, Magyarpéterfalva, Bethlenszentmiklós, Küküllővár, Boldogfalva, Gyulafehérvár és Vajasd. V?VIII. osztályos magyar iskolák, illetve tagozatok működnek Marosújváron, Székelykocsárdon, Felvincen, Magyarlapádon, Magyarbecében, Torockón, Balázsfalván, Bethlenszentmiklóson, Gyulafehérváron és, természetesen, az enyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, mely a gimnázium mellett elemi, valamint líceumi osztályokat is működtet. Ugyanitt ősztől felsőfokú tanítóképző tagozattal bővül a magyar oktatás. /Fehér megye: magyar tanügy . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

" Rácz Levente Fehér megyei RMDSZ-elnök kifejtette: felvették a kapcsolatot a kormánypárt /Szociáldemokrata Párt/ Fehér megyei szervezetével és megfogalmazták, hogyan képzelik el megyei szinten az együttműködést az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti egyezmény értelmében. Az ígéretek ellenére nem sikerült megőrizni Molnár Irén tisztségét a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség élén. Németh Zsolt nagyenyedi és gyulafehérvári látogatásakor Fehér megye prefektusa, Ioan Rus, hevesen támadta a Bethlen Kollégium igazgatóját, amiért engedély nélkül fogadta a magasrangú vendéget. Sikerült megtartani dr. Brendus Gyula igazgatótanácsi tisztségét a Fehér megyei egészségbiztosítónál. Asztalos Ferenc Hargita megyei képviselő közbenjárására indulni fog a következő tanévben is a tanítóképző osztály a Bethlen Kollégiumban, amelyet eredetileg meg akart szüntetni a megyei tanfelügyelőség és a tanügyminisztérium. Közbenjártak annak érdekében, hogy Felenyeden ne szűnjön meg az összevont magyar elemi osztály - mondotta Rácz Levente. - A fogolytáborokba internáltak kárpótlásáról szóló 2000/189. számú törvény alkalmazása nem hozta a várt eredményt. Sok személy kérvényét elutasították, a bizonyító iratok hiánya miatt. Kevesen rendelkeztek ugyanis dokumentumokkal, amivel a jogosultságot igazolhatták volna. - Több helyen (pl. Székelykocsárd) a többségi nemzet nem hajlandó a hagyományos magyar helységneveket elfogadni, csak a tükörfordítást. Jelenleg a megyében csak Torockón és Torockószentgyörgyön van kétnyelvű felirat. /Szabó Csaba: Felemás RMDSZ-SZDP együttműködés Fehér megyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./"

"Július elején a Maros völgyében, Felvinc és Marosújvár környékén a református egyházak és a Diaszpóra Alapítvány missziói, ifjúsági és közművelődési hetet szervezett a Maros- és Szárazvám völgyének magyar közösségeiben. Ennek keretében júl. 14-én az RMDSZ, EMKE és az egyházak országos vezetőségének jelenlétében értelmiségi találkozóra is sor került a felvinci református templomban, ahol a jelen levő pedagógusok, RMDSZ képviselők és lelkészek elemezték a régió helyzetét, kiértékelték a gondjaikat és kijelölték a cselekvési feladatokat. Részt vettek: Szép Gyula alelnök, Kötő József EMKE elnök és Vetési László, a Szórványtanács társelnöke. A jelenlevő értelmiségiek úgy értékelték, hogy ezen a vidéken /Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd környékén/ egyre nagyobbak az oktatási, közművelődési, nyelvi gondok, növekvőben van a fogyás, erősödik az asszimiláció. Sok a helyi mulasztás, a ki nem használt lehetőség. A megjelentek felhívással fordulnak a romániai szórványvidékek magyar pedagógusaihoz és lelkészeihez: mérjék fel a gyermekek számát és készítsék el vidékük oktatási térképét. A jelenlevők felhívással fordulnak minden romániai magyarhoz, hogy a közügyek és közös teherhordozás érdekében minden romániai magyar évente áldozzon egy fém 5000 lejest, és az így begyűlt összegből pedig létre hozni az Egymásért Alapot. /Felvinci felhívás. = RMDSZ Tájékoztató, júl. 16. - 2246. sz./"

",,Lényeges szempont számunkra a szórványmagyarság összetartása. Mára már elég kevesen és elszórtan lakjuk ezt a megyét. Sok településen sajnos csak néhányan maradtunk. Szórványsors. Magára hagyott, meghasonlott, elkeseredett, közösségi megmaradásunkban olykor kevésbé bízó, az asszimilációt sok esetben már tudomásul vevő magyarok. Egyébként nem könnyű magyarnak megmaradni a szórványok peremén." "Optimizmust továbbítani képes intézmény szeretnénk lenni a Fehér megyei szórványban."- mondta Rácz Levente a Fehér megyei RMDSZ elnöke 2002. szeptember 28-án, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház avató ünnepségén. E nemes célkitűzés megvalósítását szolgálja a Fehér megyei RMDSZ azon kezdeményezése, hogy a megye területén létező magyar történelmi egyházak együttműködésével, azokon a településeken, ahol nagyon kis lélekszámú gyülekezetek vannak, olyan templomokban, ahol ritkán, vagy egyáltalán nem tartanak istentiszteletet/misét, alkalmi istentiszteleteket tartsanak. Ezen istentiszteleteken a népesebb gyülekezetek hívei vennének részt, szervezett formában. A program első állomása, az aug. 20-a alkalmából, Marosszentimrén szervezett ünnepi ökumenikus istentisztelet, illetve az ezt követő ünnepi műsor. Marosszentimrén már csak 2-3 magyarul tudó református hívő él. A Hunyadi János által építtetett, jelenleg református templom siralmas állapotban van. Az ökumenikus istentiszteletre több mint 150 református, római katolikus és unitárius hívő jelezte részvételi szándékát. Legtöbben Székelykocsárdról jönnek majd. A Szent István napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban fejeződik be, ahol Koltay Gábor István, a király című filmje kerül vetítésre. /Kerekes Hajnal ügyvezető elnök: Szent István napja Fehér megyében. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./"

A civil önszerveződés kistelepülési esélyei témakörben rendezett szakmai tanácskozást január 26-án az aranyosgerendi Bánffy István Kulturális Egyesület. Aranyosegerbegyről, Székelykocsárdról, Detrehemtelepről és Aranyosgyéresről érkeztek érdeklődők. Szó volt az egyesületek szervezéséről, legitimitásról és a pályázati kiírások lehetőségeiről. Kiderült, hogy a jelenlévő települések közül több is működtet kulturális egyesületeket, de az építkezést-szervezkedést illetően még gyerekcipőben járnak. Görög Júlia, az aranyosgerendi árva gyermekek szociális egyesületének elnöke, a tanácskozás kezdeményezője-szervezője beszámolt alakulásuk nehézségeiről. Aranyosgerenden tervezik egy tájház, illetve egy Bánffy-emlékszoba létrehozását. /Ladányi Emese Kinga: Aranyosgerend. Civil önszerveződés kistelepüléseken. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./

Az aranyosgerendi Bánffy István Kulturális Egyesület szervezésében február 20-án – az elmúlt egy hónap alatt immár másodszor – NGO-képzésen találkozott a környék magyar kisközösségeinek 21 képviselője. A rendezvény keretében Pillich László, a Heltai Alapítvány vezetője beszélt a helyi közösségek autonóm önszerveződésének fontosságáról, és szakmai felkészítőt tartott az anyagi forrásképzés, pályázatírás technikáiról az önszerveződni kívánó detrehemtelepi, harasztosi, aranyosgyéresi, kocsárdi, aranyosegerbegyi, hadrévi résztvevőknek. Közösen elemezték a Communitas Alapítvány által meghirdetett támogatási programból ezen kisközösségek számára hasznosítható pályázati lehetőségeket. Február 21-én Kolozsváron, a Heltai Alapítvány székhelyén került sor NGO-menedzsment tanfolyamra. Mindkét rendezvényt az NKÖM pályázati támogatásával szervezték meg. /Aranyosgerend/Kolozsvár. Mutatkoznak már a civil szervezeti képzés eredményei. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./

Fehér megyében aug. 20-án, Szent István ünnepén a megfogyatkozott lélekszámú településeken lévő templomokban tartanak ökumenikus istentiszteletet. Tavaly Marosszentimrén, idén Magyarigenben ünnepeltek, ahol Gudor Botond református lelkész teljesít, mondhatni, misszionárius szolgálatot. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke Deák Ferenc szavait idézte: “Amit elvesznek tőlünk, visszaszerezhetjük, csak az vész el, amit magunk adunk oda. Gudor Botond röviden ismertette a magyarigeni erődtemplom történetét és beszámolt a felújítási munkálatokról. Az ünnepségre Nagyenyed, Torockó, Felenyed, Marosújvár, Felvinc, Székelykocsárd és Marosdécse helységekből mintegy öt autóbusz szállította a különböző felekezetekhez tartozó híveket. /N. T.: “Csak az vész el, amit magunk adunk oda”. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./

Erdély árvízsújtotta területein továbbra is Fehér megyében a legsúlyosabb a helyzet. Több mint 700 hektár szántó, legelő és kaszáló állt víz alatt, és sok megyei, illetve községi út járhatatlan. A Maros menti települések közül Miriszlón, Nagyenyeden, Felsőgáldon és Székelykocsárdon is súlyos a helyzet. /Riadókészültség Fehér megyében. Több mint 700 hektár terület víz alatt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./

Húsvétvasárnap Székelykocsárdon, a kultúrházban háromfelvonásos színdarabbal örvendeztették meg a magyar közösséget a helyi tanítók, tanárok, lelkes fiatal családok. A szereplők, a sikeres előadáson felbuzdulva elhatározták, hogy legközelebb a szomszédos magyar községeket is felkeresik az előadással. /Albert Venczel, Székelykocsárd: Az olvasó fóruma. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 6./

Szabó Gergely székelykocsárdi református lelkipásztor elmondta, hogy amióta a kántortanítói lakás lerobbant állapotban ugyan, de végre visszakerült a székelykocsárdi reformátusok tulajdonába, azon fáradoznak, hogy megfelelő gyülekező helye legyen a helybéli magyarságnak. Megjavították a tetőzetet. Az egyházmegye gyülekezetei gyűjtöttek, ezzel segítették a helyreállítást. Magyar ház lesz nemcsak reformátusok, hanem bármelyik felekezet számára. Amióta visszakerült az épület, majdnem minden szombat-vasárnap foglalt. A fiatalok születésnapokat, névnapokat vagy valami mást ünnepelnek. /Tamás András: Magyar közösségi ház Székelykocsárdon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

A nagyenyedi, magyarlapádi cserkészcsapat és a székelykocsárdi alakuló cserkészcsapat egyhetes intenzív kikapcsolódásra indult a torockószentgyörgyi vár alatti táborba. A táborozók teljesítették a cserkészpróbákat. /T. A.: Cserkészek a vár alatt. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./

Augusztus 20-án a Fehér megyei magyarok már harmadízben ünnepelték Szent Istvánt a szórványok szórványában is legelhagyatottabbnak számító települések templomaiban. Marosszentimre és Magyarigen után az idén Verespatakra zarándokolt a mintegy 150–200 fős csoport. Az ünneplő csoportban Marosújvárról, Nagyenyedtől Torockóig, Székelykocsárdtól Küküllővárig képviseltették magukat Fehér megye magyarlakta települései. Verespatakon az unitárius templomban tartották az ökumenikus istentiszteletet. Verespatakon ma már csupán 22 lelket számlál az unitárius közösség. A megemlékezést színesebbé tették a közbeiktatott kórusszámok, szavalatok. Ezután a megjelentek átvonultak a közeli római katolikus templomba, melynek plébánosa ismertette annak történetét. A megfogyatkozott számú, de hűséges híveinek két nyelven hirdeti Isten igéjét. A továbbiakban Székely Emma, nyugalmazott verespataki tanítónő beszélt a két személyre apadt református „gyülekezetről”, majd bemutatta a magára hagyott kis templomot. A zalatnai református templom meglátogatását követően (melynek évtizedekig Gruzda János festőművész volt a lelkésze) tovább indultak, hogy az ompolygyepüi tömegsír közelében mementóként álló PAX feliratú emlékműnél elhelyezzék az emlékezés koszorúját. /Józsa Miklós: Verespatakon ünnepelt Fehér megye magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

2000 októbere óta teljesít szolgálatot Székelykocsárdon Szabó Gergely református lelkipásztor. Székelykocsárdon 583 református van. A 47 katolikushoz Horváth István marosújvári plébános jár ki, van néhány unitárius, lutheránus és baptista is. Szabó Gergely lelkipásztor ideérkezése után hozzáfogott a gazdasági épületek, az óvoda, kántortanítói lakás és pékség rendbetételéhez, élen járó papját a közösség követte, így közös erővel lassan rendbe hozzák a valamikor államosított épületeket. /T. A.: Élen járó papját követi a közösség. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 12./

Székelykocsárdon az óvoda 4 csoporttal működik, az egyik közülük magyar 23, gyermekkel. – Nem tudak két csoportot indítani, az utánpótlás kevés volt a kötelező létszámhoz, mondta el Daróczi Irén óvónő. Kicserélik a korhadt padlózatot azokban a termekben, ahol a román csoportok vannak, majd leállt a munka. Háromévi pereskedés után az óvoda épületét visszaszolgáltatták a református egyháznak. Azóta áll a munka. A padlódeszka megvan, de az iskola igazgatónője leállította a munkálatokat, arra hivatkozva, hogy az iskolának nincs szerződése a református egyházzal. Szabó Gergely lelkipásztor elmondta: a szerződést megkötötték, az épület (szimbolikus) bére 5 új lej, az egyház tehát nem akar az óvodából hasznot húzni. Luca Aurelia igazgató nehezményezte a sajtó “beavatkozását” az általa vezetett intézmény belügyeibe. Végül megígérte, ha kellő támogatást kap, közreműködik a padlócserében. /Takács Ildikó: Feszülő indulatok Székelykocsárdon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 18./

Bardócz Csaba református segédlelkész kezdeményezésére első alkalommal szerveztek ifjúsági találkozót a hét végén Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban. A rendezvényre az egész egyházmegye területéről érkeztek fiatalok. A találkozó célja a tanítás és szórakozás egyaránt. A Vajasdról érkezett fiatalok elmondta, hogy falujukban az ifjúság számára nem szerveznek ilyen rendezvényeket, ezért örültek a meghívásnak. Sorban érkeztek a bethlenszentmiklósi, felvinci, csombordi, felenyedi, magyarlapádi, székelykocsárdi fiatalok, később pedig a gombásiak. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor nemzeti értékeinket az épített és a szellemi örökségben látja, de leginkább az emberben. Fellépett a vendéglátó kollégium tánccsoportja, majd táncmulatság következett. /Bakó Botond: Élj szíved vágya szerint – ifjúsági találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Lábnikon a gyermekek magyar iskolaként mutogatják a nemsokára átadásra kerülő épületet, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) közösségi házként határozza meg annak rendeltetését. Hegyeli Attila, a Csángó Oktatási Program vezetője közölte: a közösségi háznak többnek kell lennie egy iskolánál. Ide nemcsak a gyerekeket, hanem az anyanyelvű kultúrára szomjazó felnőtteket és öregeket is szívesen várják. Pusztina, Frumósza és Csíkfalu után Lábnik a negyedik település, ahol a csángómagyar szervezet közösségi házat épít. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) állami támogatás nélkül, adakozó magyarországi és nyugat-európai cégek és magánemberek segítségével próbálja megvalósítani a tervét Lábnikon. A Bákótól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekvő településen a szövetség 2003 óta oktatja a magyar nyelvet. Az első évben húsz gyerekkel kezdték az iskolán kívüli foglalkozásokat. 2004-től már a helyi állami iskolában is anyanyelvként tanítják a magyar nyelvet, és a falu gyermeklétszámának csaknem 90 százaléka jelentkezett a magyarórákra. „Az összes Bákó megyei település közül itt értük el a legjobb arányt. Ez konkrétan 102 gyereket jelent, de a tanárok jelezték, hogy gyakran több gyerek ül az osztályteremben a magyarórán, mint ahánynak a szülei kérvényt tettek le a tanfelügyelőségre – magyarázza Hegyeli Attila. Most egy új lelkész került a faluba, aki eddig a Bánságban szolgált. Vele jó a kapcsolatuk. A tervek szerint a 150 négyzetméteres alapterületű nagyteremmel és a tanároknak szánt szolgálati lakásokkal ellátott közösségi házat október végén kellene átadnia a Palló Pál Rémusz által vezetett építkezési vállalatnak. Lábnikon a székelykocsárdi származású Orbán Attila és a Magyarországról érkezett Sütő Zsuzsa irányítása alatt a gyerekek játszva ismerkednek meg kultúrájukkal, hagyományaikkal, népszokásaikkal. A lábniki gyerekek azért is emlegetik magyar iskolaként az avatás előtt álló épületet, mert nagyszüleiktől hallhatták, hogy a falu népe ezelőtt egy fél évszázaddal már épített magának magyar iskolát. 1951-ben 140 tanuló járt ebbe az iskolába, ahol négy tanítónő oktatott. Az anyanyelvű óvodában egy magyar óvónő harminc gyerekkel foglalkozott. Az 1930-as népszámláláskor Lábnik falu 615 katolikusából 608 vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Bár a hatalom mindent megtett, ez az arány az 1992-es népszámlálásra sem módosult. Ekkor a 941 lakosból 904-en voltak római katolikusok, s valamennyien ismerték és beszélték a magyar nyelvet. /Szucher Ervin: A negyedik közösségi házát építi a moldvai magyarság. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

A nagyváradi Piticot Alapítvány és a Zabhegyező gyermekanimátorok által kezdeményezett s immár VIII. alkalommal megrendezett mesevetélkedő első Fehér megyei fordulóját bonyolították le Nagyenyeden. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elérzékenyülten köszöntötte a három éve Nagyenyeden meghonosodott mesevetélkedő bethlenszentmiklósi, marosújvári, magyarlapádi, székelykocsárdi, torockói, vajasdi és nagyenyedi résztvevőit. /T. A.: Mesevilág Enyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./

A gyulafehérvári fiatalokból álló Fehérkék nevű amatőr színjátszó csoport vendégszerepel: Gyergyóalfaluban és Gyergyóremetén is tart előadást. A vidám jelenetekből álló műsor az otthoni RMDSZ-székházban bálok előtt bemutatott előadások legjobb darabjaiból állították össze. A mostani két előadás a Gyergyóremetéről és Gyergyóalfaluból Gyulafehérvárra került fiataloknak köszönhető. Ugyancsak ilyen alapon készülnek Székelykocsárdra is. /Mihálcz Márta: Turnéznak a Fehérkék. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 13./

Felvincen és Székelykocsárdon megnyílt a megyei tanács és a gyulafehérvári “Ősi Hagyományok Egyesület” közös szervezésében a néprajzi kiállítás. Felvincen a jövőbeni falumúzeum a kultúrotthon frissen felújított földszinti termében kapott helyet. A látogató meglepetéssel tapasztalhatja, hogy a valamikori magyar falu néprajzi kiállításán magyar motívumoknak, hagyományoknak nyoma sincs. A begyűjtött használati tárgyak, eszközök között a jellegzetes román motívumos szőttesek, varrottasok, népi viseletek társaságában ott áll az ortodox papi viselet is. Az itt élő roma közösséget színpompás női ruházat, szőtt takaró jelzi, de a napjainkban is szinte minden magyar házban megtalálható írásos varrottas, a székely eredetet bizonyító viselet teljesen hiányzik. Székelykocsárdon, a XIV. századi ortodox fatemplomban berendezett néprajzi kiállításon is hasonló a helyzet. A magyar közösség jelenlétét itt sem jelzi semmi. Az Aranyosszék határát képező faluról Orbán Balázs így ír: „Aranyosszék egyik legtisztább székely helysége. Református vallást követő lakói a székelység szebb fajához tartoznak. (...) nagyrészt Kézdiszékből valók. (...) A lakházak építése, azoknak belső elrendezése, bútorzata tökéletesen megfelelő a belszékelyföldieknek. ” A Székelyföld leírásában megtalálható “kocsárdi székely menyegző” leírása, melynek menete, szokásai mai napig fennmaradtak. /Takács Ildikó: Magyar népi hagyományok nincsenek? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 25./

Az 1970–’80-as években a marosújvári szódagyáré (Bega UPSOM) volt a megye magyar könyvekkel leggazdagabban ellátott közkönyvtára. Húszezer kötetes könyvállománya a “Szóda Klub” helyiségeit foglalta el, és a gyár szakszervezetének a tulajdonát képezte. Ma a könyvtárnak hűlt helye. Az utolsó könyvtáros, Ban Simona már három és fél éve nem dolgozik a gyárban. – A könyvtár 1994 augusztusáig működött – mondta. Egy halomba összehordták a könyveket, a régi könyvtáros most felleltározza az állományt. A város iskolái régóta kérik a könyveket, felajánlották, hogy a diákok is segítenek az összeszedésükben. A új szakszervezet azonban még nem döntött a sorsukról. A megyében a községi könyvtárak még léteznek. Miriszlón 17 ezres a könyvtár, ebből kb. 4000 a magyar nyelvű. Székelykocsárdon a könyvtárnak jelenleg 12 300 kötete van. /Takács Ildikó: Fehér. Könyvtár, kocsma, lakosztály. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 2./

Idéntől megváltozik a megyék kulturális programjainak finanszírozása, a megyei önkormányzatok az összeg egy részét civilszervezetek, alapítványok benyújtott pályázataira adhatják. Arad megye magyarlakta településein eddig is jobbára a “civilek” vették kezükbe a kulturális programok megszervezését. Az a kérdés csak az, kik fognak dönteni a pályázatokról, mondta Nagy István, a pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület elnöke, biztosra vehető, hogy a döntéseknek politikai töltete lesz. Hunyad megyében nincs hiány a kultúra terén ténykedő magyar civilszervezetekben: 26 alapítványt, társaságot tart nyilván az RMDSZ megyei szervezete. Eddig Hunyad megyében szinte kizárólagosan a Communitas és az Illyés Közalapítvány jelentette a fő pályázati forrást a magyar civilszervezeteknek. Az Illyés átalakulásával ez a csap elzáródott. Az önkormányzati pályázatokat igencsak kevesen vették igénybe az elmúlt években. Doboly Beatrix, a vajdahunyadi EMKE, illetve a szintén kulturális jellegű Hunyadi János Humanitárius Társaság elnöke szerint az állammal nem jó szövetkezni, mert azért a kicsi pénzért, amit adnak, beleszólnak a rendezvényekbe. Schreiber István Hunyad megyei EMKE-elnök szkeptikus a pályázat iránt, mert egyetlen RMDSZ-es sincs a megyei tanácsban. /Gáspár-Barra Réka: Megváltozott kultúrfinanszírozás Arad. Új versenyhelyzet. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Fehér megyében szinte minden magyarlakta településen működik egy-egy művelődési egyesület. A marosújvári Együtt Itthon Egyesületet 2005-ben jegyezték be, elnöke Fekete Magdolna. Eddig két alkalommal pályáztak sikeresen. Székelykocsárdon bejegyzés előtt áll az Élő Forrás Művelődési Egyesület, elnöke, Lukács Réka tud az új pályázási lehetőségről. A színjátszó csoportot újra akarják indítani. A felvinci kultúrotthon a környék legszebb ilyen rendeltetésű épülete. A magyar közösség a Felvinc Egyesületet 2005 júliusában jegyeztette be. Deák Alpár elnök szerint holtvágányon vannak, nem működik az egyesület. /Takács Ildikó: Fehér. Jól jönne a változás. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./ Temes megyében a jóváhagyott összegből falunapokra, templombúcsúkra, kulturális találkozókra, a tanügy művelődési rendezvényeire is jut. /P. L. Zs. : Temes. Van, de sosem elég. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 9./

Május 27-én tölti be Kostyák Imre nyugalmazott zenetanár 94. életévét. Mögötte áll egy rendkívül gazdag élet. Volt piarista szerzetes, katona, hadifogoly, méhész, zenetanár, hat fiú (mindannyian zenészek!) apja. A templomban Levente fia látja el a kántori teendőket. Kostyák Imre Székelykocsárdon született, ott kezdett iskolába járni. Piarista szerzetes akart lenni, végezte a teológiát, emellett párhuzamosan Zeneakadémiára is járt. Azután kilépett a rendből, a Zeneakadémiát elvégezte. Nyugdíjba menetele után Gyulafehérvárra hívták egyházi éneket tanítani. Tíz évig tanított, emellett a kispapoknak méhészetet is tanított, mert ahhoz is értett. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Hálát adok az Istennek, hogy ember maradtam” Beszélgetés Kostyák Imre nyugalmazott zenetanárral. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

A Fehér megyei magyar tagozatos iskolák igazgatóit hívta össze március 9-én Tóth Gabriella nemzetiségi tanfelügyelő a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba. A legnagyobb gondokkal küszködő balázsfalvi iskolát egész küldöttség képviselte. Bethlenszentmiklós, Felvinc, Magyarlapád, Marosújvár, Székelykocsárd és Torockó iskoláinak igazgatói, illetve aligazgatói voltak jelen. Komoly aggodalomra ad okot a megyében, hogy az említett iskolákban, Bethlenszentmiklós, Magyarlapád és Torockó kivételével, szimultán V–VIII. osztályos oktatás folyik. A tanügyi törvény értelmében azonban a következő tanévtől ez megszűnik. A gyerekek ingáztatása megoldatlan, mivel magyar iskolaközpontok nem alakultak, iskolabuszokat sem igényelhettek. Az eddigi tapasztalatok alapján a szülők még a felkínált ösztöndíj-lehetőségek ellenére sem hajlandók bentlakásba küldeni gyerekeiket, inkább a román tagozatot választják. Balázsfalva viszont ragaszkodik magyar tagozatához. Itt a román iskola olyan kemény meggyőző munkát végez, hogy a szülők a plusz magyar órák miatt is nehezen íratják magyar tagozatra a gyerekeiket. Az iskola tanárai egy olyan védőprogram kidolgozását várják az RMDSZ-től, mint amilyennel minden a Hargita vagy Kovászna megyei román tannyelvű oktatást is védeni fogják. /Takács Ildikó: Elkallódnak-e a magyar gyerekek? = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

Az 1848-as szabadságharc idején a románok vérengzése sok magyar áldozatot követelt. Kisenyeden 140 magyart mészároltak le. Andrei Saguna román ortodox püspök körlevelében felszólította híveit, fegyverkezzenek fel. 1848 októberében Gerendkeresztúron meggyilkolták a környéken összegyűjtött 200 magyar nemest, Kocsárdon 60 magyart mészároltak le, méghozzá – miként Domokos Pál Péter írta – „oly kegyetlen vandalizmussal […], hogy a jegyző családjának három tagja, látva a borzalmakat, fölakasztotta magát”. Október 23-án pedig Zalatna mellett játszódott le az addigi legborzalmasabb esemény. Kacziány Géza Magyar vértanúk könyve – Alsó-Fehér megyei tömegmészárlás című könyve szerint Zalatnán Petre Dobra kiadta a jelszót, hogy a magyarokat le kell gyilkolni. „Vadállati kínzásokkal ölték meg a védteleneket. Némely magyar férfi, nő és gyermek húsz-harminc sebet is kapott, s még élt; mások a fájdalomtól megtébolyodva, meztelenül futkostak, a hörgés, a sikoltás, rémes kiáltozás a fegyverek ropogásával vegyült, s mindaddig tartott, amíg a szerencsétlenek mozogni bírtak. ” A vérengzés folytatódott, Borosbocsárd, Sárd, Magyarigen, Boroskrakkó, Körösbánya, Topánfalva, Hegyalja, Borbánd, Kis- és Nagyhalmágy következett. Egyedül Balázsfalva körzetében 1848 októberének legvégén már 400 halottat emlegetnek a források. (A magyar áldozatok számát csak ebben az időszakban és csak ebben a megyében 2000 és 2500 közé teszik óvatos becslések.) Mindennek híre eljutott az ekkoriban mintegy hatezer lakosú, színmagyar iskolavárosba, Nagyenyedre is. Negyvenkilenc januárjának első napjaiban alig több, mint a lakosság fele tartózkodott ott: a helybéli férfiak nagy része a honvédségnél volt. 1949. január 8-án Axente Sever vezetésével felfegyverzett román csapatok rárontottak a város védtelen magyar lakóira. Szörnyű kegyetlenséggel gyilkolták az embereket, a házakat felgyújtották. A minorita rendházba menekült 300-400 nőt és gyermeket meztelenre vetkőztetve kihajtották a piactérre, és végignézték, hogyan fagynak meg a mínusz húsz fokos hidegben. Kisgyermekeket lábuknál fogva vertek a falhoz, az anyja keblére borult csecsemőt, a férje tetemét testével védelmező asszonyt dárdákkal, lándzsákkal szögezték szeretteik testéhez. A nemi erőszak, a rablás mindezek kísérője volt. A vérengzés egészen január 17-éig tartott, a rettenetes hidegben a hegyek közé menekültek után folytatódott az embervadászat, és több környező települést is elpusztítottak. Nagyegyeden leégett a 33 ezer kötetes könyvtár, az éremgyűjtemény, az erdélyi református püspökség és a megye levéltára. A halálos áldozatok számát egyesek 700-800-ra, mások ezerre teszik. Azonban ha azt vesszük, hogy hiteles források szerint körülbelül kétezren menekültek a hegyekbe, s nagy részük a körülmények és a napokig tartó üldözés miatt nyilván elpusztult, a szám megduplázható. Dél-Erdély és Nagyenyed magyarsága a mai napig nem heverte ki az 1848–49-es magyarirtások következményeit: az etnikai arányok döntő mértékben megváltoztak, sok falu egyszerűen kihalt. Ma Nagyenyeden a kollégiummal szemközt, a vár falán, észrevétlenül, szinte beleolvadva a kövekbe kicsinyke kőtábla áll, rajta mindössze ennyi: „1849. január 8. ” /Domonkos László: Kegydíj. Román vérengzés Enyeden ezernyolcszáznegyvenkilencben. = Magyar Nemzet, márc. 17./

A különböző helyi iskolákban megszervezett elődöntőket követően a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium könyvtárában versenyeztek egymással a Fehér megyei csapatok a Pitikot Alapítvány és a Zabhegyező Gyermekanimátorok Egyesülete által szervezett meseverseny keretén belül. A versenyt ezúttal is Tomai Gyöngyi, a Bethlen-kollégium tanítónője szervezte meg és vezette le. Első helyen a Baglyok nevű székelykocsárdi csapat végzett. /Bakó Botond: Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./

A cserkészet önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, nemtől, társadalmi helyzetétől, valamint felekezettől függetlenül. 2007 a cserkészet centenáriumi éve volt, amikor a tagszövetségek világszerte rendezvényeket szerveztek az alapítás évfordulójának megünneplésére. A cserkészetben három korosztály van: kiscserkészek (6–10 évesek), cserkészek (11–15 évesek), és rovarcserkészek (16–19 évesek). Nagyenyeden 82 tagú cserkészcsapat van a Bethlen Gábor Kollégiumban. Kónya Tibor református iskolalelkész meghirdette a cserkészcsapat újraindítását, nevük: 121-es számú Bethlen Gábor Cserkészcsapat. Fehér megyében összesen 5 magyar cserkészcsapat van, a 121-es számú Bethlen Gábor csapaton kívül a kocsárdi, a felvinci, a marosújvári, a magyarlapádi és a bethlenszentmiklósi. /Érsek Attila: Cserkészet Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 18./

Nagybányán a Bethlen Kollégiumban Kónya Tibor iskolalelkész indította újra 2003 táján az iskola falai között már majdnem elfelejtett néptáncot. Jelenleg Szilágyi Róbert informatika szakos tanár foglalkozik a néptáncot tanulni kívánókkal. Legutóbb tavaly ősszel szerepeltek Székelykocsárdon az Álom a tánc című előadásukkal. /Szakács Bálint: Az Őrhegy lábánál táncolva. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 6./

Az önkormányzat még nem kérvényezte a helyi vasút kialakítását, az MPP és az RMDSZ politikusai azon vitatkoznak, kié az ötlet. Kiss István, a Magyar Polgár Párt (MPP) marosvásárhelyi elnöke sajtótájékoztatóján felháborodásának adott hangot amiatt, hogy „az RMDSZ ellopta a polgáriak ötletét”. Az RMDSZ képviselői bejelentették, hogy támogatják egy, a vidrátszegi nemzetközi repülőtér és a nagyernyei Selgros hipermarket közötti helyi érdekeltségű vasúti szerelvény beindítását és üzemeltetését. Az elképzelés szerint a marosvásárhelyi HÉV a meglévő, Székelykocsárdot Dédával összekötő vasútvonalon közlekedne. Dorin Florea polgármester viszont a városból kiköltöztetné a sorompók miatt számos forgalmi dugót okozó vasútvonalat, a két magyar politikai alakulat képviselői – vele ellentétben – a vasúti sínpárok kihasználásában látják a közlekedés hatékonyabbá tételét. Kiss István hangsúlyozta: a júniusi választások előtt mindössze a polgári párt programjában szerepelt a HÉV létrehozása. Ezzel szemben Törzsök Sándor RMDSZ-es önkormányzati képviselő szerint nincs értelme azon vitázni, kinek a fejéből pattant ki előbb az ötlet. /Szucher Ervin: Ellopott ötlet? = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./

Nemrég alakult meg Budapesten a Szórvány Tanács, és máris támadások kereszttüzébe került. Gémesi Ferenc, a Magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára szeptemberben jelentette be Kolozsváron, hogy a magyar kormány szórványévnek nyilvánította a 2009-es esztendőt, és szakmai testületet hoz létre a kérdésben. Vetési László lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület szórvány-ügyi előadója elmondta, hogy májusban a felvidéki Alsóbodokon volt egy tanácskozás, amit Duray Miklós és a Magyar Koalíció Pártja szervezett. Ott elhangzott, hogy valamit tenni kell a Kárpát-medencei szórványkérdés ügyében. A tanácskozás zárónyilatkozatában, amit a résztvevők elküldtek a Miniszterelnöki Hivatalhoz, benne volt ez a kérés, hogy szórvány tanácsra, szakértői munkacsoportra lenne szükség. Ezután szeptemberben volt még egy tanácskozás Ausztriában, Felsőpulyán, ahol ismét felvetődött ennek szükségessége. Vetési emlékeztetett: 1998-ig működött az úgynevezett Romániai Magyar Szórványtanács, amely nem szűnt meg, csak elerőtlenedett. Az erdélyi szórványtanács alulról felfelé szerveződött: erdélyi magyar országos intézmények a testületbe szakembereket jelöltek. Így alakult ki egy húsz személyből álló kis csapat, amely folyamatosan megbeszélte a szórvánnyal kapcsolatos erdélyi szakkérdéseket, tennivalókat. Mindez a Miniszterelnöki Hivatalnál most másképpen zajlott. Ők teljesen felülről szervezték meg Szórvány Tanácsot, nem voltak megfelelő előzetes egyeztetések, és nem kérdeztek meg legitim szervezeteket az illető ország területéről. Ez sok nézeteltérést és elégedetlenséget váltott ki a különböző régiókban. Vita volt például arról, hogy miért maradtak ki az ausztriai, őrvidéki őshonos, tehát nem emigrációs magyarok. A húsztagú Szórvány Tanácsban az erdélyi lobbi a legnagyobb, öten vesznek részt benne: Lakatos András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Pásztor Gabriella oktatási államtitkár, Hegyeli Attila csángó oktatási programfelelős, Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke és Vetési László. Alakuló ülés volt, bővebb beszélgetésre nem volt alkalom. A tanács vezetőjének megválasztásánál Vetési előzetes felkérésre javasolta, hogy az elnök a legnehezebb helyzetben lévő európai őshonos szórványból, a szlovéniaiból legyen. Megállapodtak abban, hogy évente egyszer-kétszer fognak találkozni, és elektronikusan tartanak kapcsolatot. Vetési elmondta, hogy ő csak politikamentesen tud részt venni ebben a munkában. Össze kell gyűjteni megbeszélésre a Kárpát-medencei szórványkollégiumok vezetőit, létre kell hozni egy nagy Kárpát-medencei magyar adatbázist, folytatva, bővítve a regions. hu információit. A Kárpát-medencei magyar szórványok támogatási háttere messze elmarad az elvárásoktól. Vetési hangsúlyozta, ha csak azoknál a pénzösszegeknél maradnak, amelyeket a magyar kormány a Szülőföld Alapon keresztül a határon túlra a szórványnak juttat, akkor nem lesznek eredményesek. Vetési magával vitt egy hatalmas – 350 képből álló – bemutató anyagot, amely a romániai magyar szórványoktatás intézményeinek, szórványkollégiumainak bemutatását tartalmazta. Ilyen képanyag mostanáig nem volt. A kormány tervez egy nagy magyar szórványkonferenciát, amit Vetési nem támogat. Szerinte kis feladatterületekre kell összpontosítani. Erdélyben a legfőbb gond az alapintézmények fenntartására juttatott normatív támogatás biztosítása. A legégetőbb feladat a romániai magyar szórványoktatás finanszírozása. Folytatni kell az önálló iskolateremtést belső Erdélyben is. Meg kell oldani például a szamosújvári önálló magyar oktatás kérdését. El kell dőlnie továbbá, hogy a Beszterce–Dés–Szamosújvár–Kolozsvár tengelyben melyik iskola marad meg. Szilágyságon Diósad nyolc osztályos iskoláját az idéntől már nem tudta fenntartani. El kell dőlnie, hogy Felvinc, Marosújvár és Székelykocsárd közül melyik lehet oktatási központ. /Papp Annamária: ”Csak világos tervek mellett látszik a cselekvés útja” = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Hol kezdődik a Székelyföld? Dunaszerdahelyen éppen olyan éneklő méltósággal ejtik a magánhangzókat, mint Gyergyócsomafalván vagy Kézdiszentléleken. A Pozsony melletti Egyházgelle lakói kijelentik, hogy ők bizony székelyek. Az öröm és vigalom helyét nyomban fölváltotta a szakmai érdeklődés. Révkomáromi történészek megerősítették, hogy a hat székely nem egyikének, az Adorján-nemnek Posony-ági székelyei nevezték el Csallónak a Duna-ágak közé szorult kis vidéket, Csallóközt. Burgenlandban, a Lajta mellett ma is székely mezőn kaszálnak, székely kútból isznak, ha megszomjaznak, a kocsmai pálinka neve is „székely lé”! Tréfásan „szekler” a szekér neve. A magyarországi Vas megyében a falusi építkezések hasonlítanak a sóvidéki vagy Nyikó menti falu épületeihez. Révkomáromban, a Duna Múzeumban állították ki azokat a késő avar kori leleteket, amelyeket a nyolcvanas évek végén tártak föl a Hajógyár területén. Trugly Sándor régész múzeumőr mondotta, hogy a kincseken látható gazdag mintatár minden darabja és mintája föllelhető a faragott székely kapukon: a tulipán, a rózsaszirom, a palmetta és az életfa kacskaringós indája. Akkor, hol kezdődik a székelyek földje? Balási Gábor A székelyek nyomában című, romantikával átitatott szép könyvében gyakorlatilag László Gyula kettős honfoglalásának elméletét támasztja alá. Hol végződik tehát a Székelyföld? Nem Székelykocsárdnál és nem Földvárnál, Nem Gyimesbükknél vagy Berecknél, annyi bizonyos. De Focsani-nál éppúgy, mint Pozsonynál, Bécsnél, Varsónál, Királyhelmecnél. Ez utóbbi bodrogközi kisváros lakói mind a mai napig büszkén állítják, hogy ők azon székelyek leszármazottai. A Székelyföld tehát ott kezdődik, ahol a magyar történelem! Székelyek nyomaira lehet bukkanni az Őrségben, Zalában, Tolnában, Békésben, Szolnokban, Szabolcsban, Bácskában, Muraközben és mindenütt, ahol magyarok élnek! /Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./