Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Szécsény (ROU)
3 tétel
1999. október 14.
A töröktől visszafoglalt Felső-Bega völgyét benépesítették a magyar telepesek. A jelenlegi helyzet siralmas. Az egykor virágzó településeken ott az elmúlás pecsétje. Nem is oly rég Bunyaszekszárd, Hosszúvölgy, Fagyimák néven rendezett utcájú falvak sorakoztak. Lassan kihalt a magyar szó Újbálincon, Nőrincsén, Barán, Szécsényen. Az első sorscsapást a Trianon utáni román földreform mérte a Felső Bega-völgyi magyar falvakra. Elkobozták azokat a birtokokat, amiket a falusi magyarok előzőleg megvásároltak. A szívós magyar gazdák húsz év alatt visszavásárolták birtokaikat a román államtól és ismét a vidék legjobb gazdái lettek. Azután jött 1945 után a kollektivizálás. Az igyekvő magyar gazdákat rendre kikiáltották kuláknak, és elhurcolták a Duna-csatornához őket. Másodszor is kisajátították a hihetetlen nélkülözések árán visszaszerzett birtokaikat, és ezzel örökre elvették a telepes magyarok kedvét a gazdálkodástól. Rajokban hagyták el falvaikat. Mivel lehet lelket verni a megmaradottakban? A törődéssel. hogy a kis közösségek érezzék, számon tartják őket. - Az RMDSZ-nek testvérkapcsolatot kellene teremteni a Felső Bega völgye szórvány falvai és az anyaországi települések között. A magyar szó végállomása Nadrág község, de Tamásd ugyanebben a helyzetben van. Nagyon kicsi a magyar közösség Begamonostoron, Betlenházán (26 lélek), és Facsádon. /Felső-Bega völgye: a magyar szó végállomása. A Nyugati Jelennek nyilatkozik Kovács Aranka, a lugosi RMDSZ vezetőségi tagja. = Nyugati Jelen (Arad/ Temesvár), okt. 14./
2013. július 13.
A csend, ami már szinte bizonyíték
Egy szász származású, segesvári illetőségű polgár a napokban az asztalra tett egy olyan 74 oldalas jelentést a székelyföldi „famaffiáról”, aminek csak a puszta nyilvánosságra kerülése akkora vihart kellett volna kavarjon, amely képletesen szólva földre kellett volna fektesse az egész bűnszervezetet. Ehhez képest egyelőre még egy enyhe szellőt sem tudott előidézni. A szélcsend, persze, több mint gyanús. Az is lehet, ez a vihar előtti csend már maga a bizonyíték.
Merthogy vihar lesz, ebben ne kételkedjünk. A jelentés konkrétumok tömkelegét tartalmazza, épp elég személynevet és bűncselekményre való utalást ahhoz, hogy ha mindennek csak fele igaz, akkor is fenekestől fel kell tudja forgatni a kialakult status quót. Csak az a kérdés, hogy mikor: lesz-e valakinek érdeke a közeljövőben felkavarni, a jelentés elkészítőjén kívül ezt a túl poshadt állóvizet?
Hans Hedrichnek és egyesületeinek (Neuer Weg, Fenntartható Segesvár) közel egy év és egy pályázaton elnyert pénzösszeg állt a rendelkezésére ahhoz, hogy alaposan feltérképezze és dokumentálja a jelenséget. Következtetéseit így lehetne dióhéjban megfogalmazni: a székelyföldi, az erdők letarolásából meggazdagodott famaffia olyannyira befolyásos, hogy érdekeit Romániában a legmagasabb szinteken védik. A maffia feje, derül ki a jelentésből, tandemben a jelenlegi Hargita megyei rendőrparancsnok, Radu Sandu Moldovan és a jelenlegi nemzetvédelmi miniszter, korábbi Hargita megyei prefektus, Mircea Duşa, akik politikai és szakmai karrierje kéz a kézben, az erdőirtások nyomán haladt előre. Az „érdekvédelmi szövetség” nagyon magas szintről, a miniszterelnök irodájából is kell kapjon protekciót, hisz Moldovan előéletéről, az egyébként a nálunk is megszellőztetett verőmilicista múltjáról Victor Ponta is kellett tudjon, amikor 2012-ben tábornokká való előléptetése mellett vezető beosztást kapott a belügyminisztériumnál – amelyet akkor még Duşa irányított. Mi több, tavaly környezetvédő aktivisták is felhívták a nagyobbik kormánypárt figyelmét, írja a jelentés, hogy Duşa védelmi miniszterré történő kinevezése „problémás”, tekintettel a Maroshévíz környéki törvénytelen erdőirtásokra.
A jelentés attól is figyelemre méltó, hogy mennyire részletes. Megtudhatjuk belőle nemcsak azt, hogy milyen úton-módon építtette a rendőrparancsnok villáját a Csíkszereda melletti Szécsenyben és Marosvásárhelyen, hanem hogy miképpen jártak el a „maffiózók” a Kászonokban például a Bodó és a Lakatos családdal, Velcz Lajossal és vejével, Silló Imrével. Ezek az esettanulmányok rávilágítanak arra, hogy miképpen működhet a famaffia: miután meglopják az egyszerű embert, nem hagyják, hogy ez kijárja az igazát. A rendőr a falusi őrsön nem jár el a feljelentés ügyében, amikor mégis megtalálja az ügy az útját az ügyészségig, akkor az ügyészek nem indítanak bűnügyi eljárást. Benne vannak a maffiában gatteresek is: előfordult, hogy a jóember a saját erdejéből kivágott fát vitte feldolgozásra az egyik fűrésztelepre, ahol egyszerűen ellopták tőle: azt mondták neki, hogy a fa nem az övé. Hivatalnokok sora áll a jogtalan visszaszolgáltatások mögött, megfosztva az egyszerű embereket jogos jussuktól.
A famaffia végrehajtói a verbális és fizikai agressziótól sem riadnak vissza: Bodó Rozáliát Kászonban „megnyakászták”, Gyergyóalfaluban viszont, mint még jól emlékezhetünk rá, Pál Imre ellen tulajdonképpen emberölési kísérletet követtek el. Az agresszió tettesei a Hedrich-jelentés szerint ismertek (fel is sorolja őket név szerint, egyikük egy ismert csíki maffiózó), de büntetve még nincsenek. Kászonban egy cigányembert súlyosan bántalmazott a rendőr, írja Herdrich, de még azt sem engedték meg neki, hogy orvosi látleletet készíttessen. Persze, benne van a maffiában az erdészet is: a gyergyószentmiklósi erdészet korábbi munkatársa, Pál Imre fölül inkább az egész hivatalt megszüntették, miután az „ellenállót” nem sikerült megölni és állásából kitenni, miközben a hivatal többi munkatársát szétosztották a tölgyesi és a maroshévízi erdészet között – derül ki a jelentésből. De hurcolt meg már a jelentés szerint a maffia rendőrt is: egy, a törvénytelen fakivágások ügyében nyomozó maroshévízi egyenruhás néhány év közigazgatási hercehurcát követően végül a rácsok mögött találta magát.
Sok eleme a jelentésben szereplő maffiaszerű jelenségnek nem hat az újdonság erejével. Különböző történések külön-külön már kiérdemelték a sajtó, a köz figyelmét. Harcolt már a jelenség ellen egyszerű erdész, de korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő is (jelenleg már nincs benne a politika fősodrában). A törvényesség visszaállítása érdekében ugyanakkor az alcsíki rendőrparancsnok, korábbi kászoni őrsparancsnok, Vasile Voicu idén tavaszi letartóztatásán kívül azonban látszólag nem történt előrehaladás, bár ez már legalább a remélt tisztulási folyamat felé mutató jel.
Jegyezzük meg jól: a famaffiának nincsen nemzetisége, sem politikai színezete, csak torkossága. A felsorolt nevek tanúsága szerint egyaránt vannak románok és magyarok a „maffiózok” és az áldozatok: a meglopottak, meghurcoltak, megvertek oldalán (cigány például csak az áldozatok között szerepel). A csend ugyanakkor gyanús, több mint gyanús. Ne feledjük: az is bűnös, aki csendben marad.
Rédai Attila
Székelyhon.ro
Egy szász származású, segesvári illetőségű polgár a napokban az asztalra tett egy olyan 74 oldalas jelentést a székelyföldi „famaffiáról”, aminek csak a puszta nyilvánosságra kerülése akkora vihart kellett volna kavarjon, amely képletesen szólva földre kellett volna fektesse az egész bűnszervezetet. Ehhez képest egyelőre még egy enyhe szellőt sem tudott előidézni. A szélcsend, persze, több mint gyanús. Az is lehet, ez a vihar előtti csend már maga a bizonyíték.
Merthogy vihar lesz, ebben ne kételkedjünk. A jelentés konkrétumok tömkelegét tartalmazza, épp elég személynevet és bűncselekményre való utalást ahhoz, hogy ha mindennek csak fele igaz, akkor is fenekestől fel kell tudja forgatni a kialakult status quót. Csak az a kérdés, hogy mikor: lesz-e valakinek érdeke a közeljövőben felkavarni, a jelentés elkészítőjén kívül ezt a túl poshadt állóvizet?
Hans Hedrichnek és egyesületeinek (Neuer Weg, Fenntartható Segesvár) közel egy év és egy pályázaton elnyert pénzösszeg állt a rendelkezésére ahhoz, hogy alaposan feltérképezze és dokumentálja a jelenséget. Következtetéseit így lehetne dióhéjban megfogalmazni: a székelyföldi, az erdők letarolásából meggazdagodott famaffia olyannyira befolyásos, hogy érdekeit Romániában a legmagasabb szinteken védik. A maffia feje, derül ki a jelentésből, tandemben a jelenlegi Hargita megyei rendőrparancsnok, Radu Sandu Moldovan és a jelenlegi nemzetvédelmi miniszter, korábbi Hargita megyei prefektus, Mircea Duşa, akik politikai és szakmai karrierje kéz a kézben, az erdőirtások nyomán haladt előre. Az „érdekvédelmi szövetség” nagyon magas szintről, a miniszterelnök irodájából is kell kapjon protekciót, hisz Moldovan előéletéről, az egyébként a nálunk is megszellőztetett verőmilicista múltjáról Victor Ponta is kellett tudjon, amikor 2012-ben tábornokká való előléptetése mellett vezető beosztást kapott a belügyminisztériumnál – amelyet akkor még Duşa irányított. Mi több, tavaly környezetvédő aktivisták is felhívták a nagyobbik kormánypárt figyelmét, írja a jelentés, hogy Duşa védelmi miniszterré történő kinevezése „problémás”, tekintettel a Maroshévíz környéki törvénytelen erdőirtásokra.
A jelentés attól is figyelemre méltó, hogy mennyire részletes. Megtudhatjuk belőle nemcsak azt, hogy milyen úton-módon építtette a rendőrparancsnok villáját a Csíkszereda melletti Szécsenyben és Marosvásárhelyen, hanem hogy miképpen jártak el a „maffiózók” a Kászonokban például a Bodó és a Lakatos családdal, Velcz Lajossal és vejével, Silló Imrével. Ezek az esettanulmányok rávilágítanak arra, hogy miképpen működhet a famaffia: miután meglopják az egyszerű embert, nem hagyják, hogy ez kijárja az igazát. A rendőr a falusi őrsön nem jár el a feljelentés ügyében, amikor mégis megtalálja az ügy az útját az ügyészségig, akkor az ügyészek nem indítanak bűnügyi eljárást. Benne vannak a maffiában gatteresek is: előfordult, hogy a jóember a saját erdejéből kivágott fát vitte feldolgozásra az egyik fűrésztelepre, ahol egyszerűen ellopták tőle: azt mondták neki, hogy a fa nem az övé. Hivatalnokok sora áll a jogtalan visszaszolgáltatások mögött, megfosztva az egyszerű embereket jogos jussuktól.
A famaffia végrehajtói a verbális és fizikai agressziótól sem riadnak vissza: Bodó Rozáliát Kászonban „megnyakászták”, Gyergyóalfaluban viszont, mint még jól emlékezhetünk rá, Pál Imre ellen tulajdonképpen emberölési kísérletet követtek el. Az agresszió tettesei a Hedrich-jelentés szerint ismertek (fel is sorolja őket név szerint, egyikük egy ismert csíki maffiózó), de büntetve még nincsenek. Kászonban egy cigányembert súlyosan bántalmazott a rendőr, írja Herdrich, de még azt sem engedték meg neki, hogy orvosi látleletet készíttessen. Persze, benne van a maffiában az erdészet is: a gyergyószentmiklósi erdészet korábbi munkatársa, Pál Imre fölül inkább az egész hivatalt megszüntették, miután az „ellenállót” nem sikerült megölni és állásából kitenni, miközben a hivatal többi munkatársát szétosztották a tölgyesi és a maroshévízi erdészet között – derül ki a jelentésből. De hurcolt meg már a jelentés szerint a maffia rendőrt is: egy, a törvénytelen fakivágások ügyében nyomozó maroshévízi egyenruhás néhány év közigazgatási hercehurcát követően végül a rácsok mögött találta magát.
Sok eleme a jelentésben szereplő maffiaszerű jelenségnek nem hat az újdonság erejével. Különböző történések külön-külön már kiérdemelték a sajtó, a köz figyelmét. Harcolt már a jelenség ellen egyszerű erdész, de korábbi RMDSZ-es parlamenti képviselő is (jelenleg már nincs benne a politika fősodrában). A törvényesség visszaállítása érdekében ugyanakkor az alcsíki rendőrparancsnok, korábbi kászoni őrsparancsnok, Vasile Voicu idén tavaszi letartóztatásán kívül azonban látszólag nem történt előrehaladás, bár ez már legalább a remélt tisztulási folyamat felé mutató jel.
Jegyezzük meg jól: a famaffiának nincsen nemzetisége, sem politikai színezete, csak torkossága. A felsorolt nevek tanúsága szerint egyaránt vannak románok és magyarok a „maffiózok” és az áldozatok: a meglopottak, meghurcoltak, megvertek oldalán (cigány például csak az áldozatok között szerepel). A csend ugyanakkor gyanús, több mint gyanús. Ne feledjük: az is bűnös, aki csendben marad.
Rédai Attila
Székelyhon.ro
2016. március 22.
Házról házra járva leltározná Borboly Csaba a csíkszeredaiak gondjait
Borboly Csaba nem tart attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárást a választási kampányban felhasználják a lejáratására. Az RMDSZ csíkszeredai polgármestjelöltje azt ígéri: személyesen leltározza a csíkszeredaiak gondjait.
Négyéves elképzelését is felvázolta a polgármester-jelölt dossziéjában. Melyek a fő konkrétumok benne?
A fő programpont: a munkahelyteremtésben részt vevők segítése, ösztönzése. A fiatalok drasztikus mértékben vándoroltak el a megye nagyobb városaiból, az utóbbi húsz évben közel felére csökkent a 0-19 éves életkorú népesség. Ennek megelőzése érdekében a programomban prioritás a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása. Ez a legnagyobb kihívás Székelyföldön, amire a városok, elsősorban a megyeközpontok tudnak választ adni. Programom, témáim – amit a blogopmon is részletesen vázoltam – nem csak a Csíkszeredát érintik, hanem az egész megyére hatással vannak. Arról biztosíthatok mindenkit, hogy továbbra is szívemen viselem a megye sorsát.
Meglátása szerint melyek Csíkszereda, és melyek a csíkszeredaiak problémái?
Jelenleg zajlik a város és lakossága fontosabb problémáinak feltérképezése, az eredményeket hamarosan ismertetjük. A saját munkánk mellett várjuk a lakossági visszajelzéseket is arról, hogy ki mit tart a legégetőbb gondnak a városban. Az eddig felvázoltak alapján még nem szeretnék következtetéseket levonni, habár már valamivel több, mint fél ezer háztartásban voltam. Ma is a várost jártam: Szécsenyt, majd a Testvériség sugárúton két tömbházat látogattam végig. Kedvesen fogadtak, Szécsenyben jelezték is humorosan, hogy, „ha ígérgetek, előveszik a gázsprayt”. Nem is ígérhettem, hanem eredményesen és lényegre törően elbeszélgettünk.
A következő napokban folytatom a lakók felkeresését. Az előválasztásokat követően a kollégákkal együtt kell majd levonnunk a következtetéseket. Addig is várom, hívjanak, jelezzenek, írjanak! Válaszolok a névtelen megkeresésekre is, mindenki véleményére szükség van.
Milyen kampányt tervez?
1990 márciusában a Csíkszeredai Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége megbízásából házról-házra jártam a Gyergyói-medencében, és elbeszélgettem az emberekkel. Most is így teszek.
Nem tartja visszalépésnek a polgármesteri tisztséget a megyeelnöki státushoz képest?
A munka sohasem visszalépés. Egy kényszerhelyzetben kellett döntést hoznom: egyebek között azért vállaltam el, mert Ráduly Róbert Kálmán nem jelezte indulási szándékát a polgármesteri tisztségért.
Gellért Edit. maszol.ro
Borboly Csaba nem tart attól, hogy az ellene zajló bűnvádi eljárást a választási kampányban felhasználják a lejáratására. Az RMDSZ csíkszeredai polgármestjelöltje azt ígéri: személyesen leltározza a csíkszeredaiak gondjait.
Négyéves elképzelését is felvázolta a polgármester-jelölt dossziéjában. Melyek a fő konkrétumok benne?
A fő programpont: a munkahelyteremtésben részt vevők segítése, ösztönzése. A fiatalok drasztikus mértékben vándoroltak el a megye nagyobb városaiból, az utóbbi húsz évben közel felére csökkent a 0-19 éves életkorú népesség. Ennek megelőzése érdekében a programomban prioritás a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása. Ez a legnagyobb kihívás Székelyföldön, amire a városok, elsősorban a megyeközpontok tudnak választ adni. Programom, témáim – amit a blogopmon is részletesen vázoltam – nem csak a Csíkszeredát érintik, hanem az egész megyére hatással vannak. Arról biztosíthatok mindenkit, hogy továbbra is szívemen viselem a megye sorsát.
Meglátása szerint melyek Csíkszereda, és melyek a csíkszeredaiak problémái?
Jelenleg zajlik a város és lakossága fontosabb problémáinak feltérképezése, az eredményeket hamarosan ismertetjük. A saját munkánk mellett várjuk a lakossági visszajelzéseket is arról, hogy ki mit tart a legégetőbb gondnak a városban. Az eddig felvázoltak alapján még nem szeretnék következtetéseket levonni, habár már valamivel több, mint fél ezer háztartásban voltam. Ma is a várost jártam: Szécsenyt, majd a Testvériség sugárúton két tömbházat látogattam végig. Kedvesen fogadtak, Szécsenyben jelezték is humorosan, hogy, „ha ígérgetek, előveszik a gázsprayt”. Nem is ígérhettem, hanem eredményesen és lényegre törően elbeszélgettünk.
A következő napokban folytatom a lakók felkeresését. Az előválasztásokat követően a kollégákkal együtt kell majd levonnunk a következtetéseket. Addig is várom, hívjanak, jelezzenek, írjanak! Válaszolok a névtelen megkeresésekre is, mindenki véleményére szükség van.
Milyen kampányt tervez?
1990 márciusában a Csíkszeredai Demokrata Magyar Ifjak Szövetsége megbízásából házról-házra jártam a Gyergyói-medencében, és elbeszélgettem az emberekkel. Most is így teszek.
Nem tartja visszalépésnek a polgármesteri tisztséget a megyeelnöki státushoz képest?
A munka sohasem visszalépés. Egy kényszerhelyzetben kellett döntést hoznom: egyebek között azért vállaltam el, mert Ráduly Róbert Kálmán nem jelezte indulási szándékát a polgármesteri tisztségért.
Gellért Edit. maszol.ro