Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Szarvaspatak (ROU)
3 tétel
2003. március 20.
"Hatalmas felháborodást váltott ki a Verespatak mellett fekvő Szarvaspatak falu ortodox papjának bejelentésem aki a misén ismertette elöljárója, Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek február 21-i keltezésű - a Rosia Montana Gold Corporationnak (RMGC) címzett - levelét, amelyben elfogadta a kanadai-román cég javaslatát, és beleegyezését adta a falu három temetőjének mihamarabbi "átköltöztetésébe". A falubeliek körében az elhangzottak nagy felháborodást keltettek. Stephanie Roth, a Verespatak megmentéséért harcoló Alburnus Maior civil szervezet aktivistája elmondta: az ortodox érsek döntése nem csupán a három helyi temető sorsát érinti. Ezzel az érsek beleegyezett abba, hogy Szarvaspatak mintegy 300 lakosát is kitelepítsék. A levél Verespatak és az ott lévő két ortodox templom és három ortodox temető sorsát is eldöntötte. A temetőköltöztetés az RMGC pénzén történne, hiszen az egyház és az aranybánya egyezsége szerint valamennyi költség a kanadai-román céget terheli. Remus Onisor lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség tanácsosa elismerte: Andrei érsek valójában beleegyezett az aranybánya terveibe. Március 4-én a Román Tudományos Akadémia rendkívüli ülésszakon vitatta meg a verespataki aranybányászati terveket. A tudósok felkérték a kormányt, az ország parlamentjét, hogy akadályozzák meg az RMGC tervének valóra váltását. A parlament decemberben elutasította a Nagy-Románia Pártnak a verespataki terv leállítását célzó egyszerű bizalmatlansági indítványát. /T. Sz. Z.: Ortodox igen a verespataki temetők elköltöztetésére. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 20./"
2004. december 13.
A Fidesz felszólította Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy követeljen írásos garanciát a román kormánytól: Verespatakon és Szarvaspatakon nem engedélyezi semmiféle bányászati tevékenység megkezdését, illetve folytatását. Az erről szóló határozatot a párt országos választmányán fogadták el. Gyurcsány helyezze kilátásba, amennyiben a román vezetés vonakodna ennek megtételétől Magyarország nem járul hozzá a Romániával folytatott tárgyalások lezárásához. Követelik továbbá a Verespatakon és környékén jelenleg folyó környezetpusztító tevékenység azonnali leállítását. Felszólítják Gyurcsány Ferencet, ne bújjon ki a felelőssége alól, garantálja a Tisza-völgyében élő másfél millió ember biztonságát, a magyar gazdaság mentesítését az újabb ciánszennyezés veszélyétől. /Fidesz-felszólítás Verespatak ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./
2008. október 7.
A verespataki projekt megvalósítása katasztrofális következményekkel járna a környezetre. Vannak, akik a nyilvánosság előtt ellenzik a terv jóváhagyását, a háttérben titokban mégis a projekt megvalósításának előmozdításán fáradoznak, anyagi nyereség miatt. A lap munkatársa egy ilyen esetet mutatott be. 2002. szeptember 18-án a gyulafehérvári római katolikus érsekségen Jakubinyi György érsek, Pap Géza erdélyi református, Szabó Árpád unitárius püspök és szaktanácsosaik megbeszélést folytattak az RMGC vezetőségével. A román–kanadai vegyes vállalat vezetői megígérték, hogy a Verespatak központjában található római katolikus, református és unitárius templomokat, valamint a körülöttük lévő mintegy 43 műemlék jellegű épületet nem bontják le. A tárgyaláson a magyar egyházvezetők teljes kártalanítást kértek a helyi egyházközségek felszámolásáért. Az egész világot megdöbbentette, amikor 2003 márciusában kiderült, hogy a román ortodox egyház elvileg megegyezett az RMGC-vel arról, hogy felszámolja három szarvaspataki temetőjét, azokba többé nem temeti el az elhunyt híveket, exhumáltatja a holtakat, és valamennyit Abrudbányára költözteti. Az ortodox egyház jelentős kártérítést, amolyan „fejpénzt” is követelt minden egyes elköltöztetett halottért. A közfelháborodás nyomán az ortodoxok lefújták a tranzakciót. 2003 júliusában az RMGC képviselői azzal a szándékkal fordultak az erdélyi magyar egyházakhoz, hogy az azok által birtokolt verespataki ingatlanokat – templomokat, plébániákat és parókiákat, más egyházi tulajdonban lévő épületeket, telkeket és temetőket – megvásárolják. Az említett magyar egyházvezetők 2003. július 21-én Kolozsváron tartott értekezletükön nyilatkozatot fogalmaztak meg: továbbra is fenntartják korábbi álláspontjukat, és a jövőben is egyeztetnek „a verespataki projekttel kapcsolatos valamennyi kérdésben”. Idén verespataki lakosok közölték, tudomásukra jutott, hogy a római katolikus egyház titokban eladta a templom mellett álló egyik épületét, a harangozói házat az RMGC-nek. Az újságíró Pénzes Lórándhoz, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye sajtóreferenséhez fordult, aki közölte: a hír hamis, a katolikus egyház semmilyen ingatlant nem idegenített el Verespatakon. A verespatakiak kitartottak amellett, hogy információik pontosak, megszerezték a szóban forgó ingatlan telekkönyvi másolatát. Ebből kiderült, hogy a katolikus plébánia 2007-ben mégis eladta a RMGC-nek a házat. A verespataki plébános, Lukács Imre Róbert elmondta, pénzre volt szükségük, ezért adták el a házat, mely rossz állapotban levő lakatlan ingatlan volt. A plébános szerint az újságíró információi a katolikus ingatlan eladásáról „a Soros Alapítványtól származnak”. „Azok az emberek, akik a Soros Alapítványnál tevékenykednek, azok nem a közösségért dolgoznak, hanem a közösség ellen. Már hét éve vagyok Verespatakon, végignéztem, hogyan loccsantak az egyik táborból a másikba. Nem a falu megmaradása a céljuk, hanem az, hogy ők közben nagyon jól megéljenek. ”Jakubinyi György érsek a verespataki ingatlaneladásról, a közös püspöki nyilatkozat megsértéséről nem kívánt nyilatkozni. /Tibori Szabó Zoltán: Ki tart ki melletted, Verespatak? Egyházi kereskedelem az arany árnyékában – ingatlanokkal, lelkekkel. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 7./