Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2014. december 30.
Gyökeret eresztett a kaláka
Nagyvárad- Hétfő délelőtt az RMDSZ Sas-palotabeli székházában évértékelő sajtótájékoztatót tartott a Tulipán Kaláka Egyesület tevékenységéről Borsi Imre Lóránt elnök, aki okleveleket is átadott.
Az évzáró sajtótájékoztatón Borsi Imre Lóránt egyesületi elnök felidézte, hogy 2012-ben indították útjára az időközben mozgalommá alakult kalákát azzal a céllal, hogy újraélesszék ezt a régi hagyományt, szokást. Idén már 68 ilyen tevékenység zajlott megyeszerte, közel másfél ezer önkéntes bevonásával, melyből 52-öt tudott dokumentálni. Voltak ugyanis települések, ahová különböző okok miatt nem volt lehetősége eljutni, máskor önjáró módon szerveztek kalákát, s csak utólag szerzett tudomást ezekről, de olyan esetek is előfordultak, hogy megírták ők maguk a beszámolót, s csak az újságból értesült a történtekről. „Gyökeret vert a kaláka”- hangsúlyozta, hozzátéve: a résztvevők ezzel hozzájárultak a helyi közösségek fejlődéséhez, egyes településeken pedig az önkormányzatok is csatlakoztak, kiegészítve az amúgy kis költségvetést. Rajtuk kívül iskolák, egyházközségek, ifjúsági és civil szervezetek is kivették részüket a megvalósításokból, nemrég például a VIDIFISZ bonyolított le egy nagyobb szabású akciót egyszerre 10-12 településen. „Mindez azért jó, mert azt bizonyítja, hogy a fiataloknak van jövőképük, hozzá szeretnének járulni a környezetük szebbé tételéhez”- mondta a Tulipán Kaláka elnöke, egyúttal bejelentve: az egyesület vezetősége úgy döntött, díjazza a legjobban teljesítő helységeket, illetve a főszervezőket, 2014-ben pedig Köröstárkány és Mikló Ernő helyi tanácsos, RMDSZ-elnök, valamint Szalacs és Horváth Béla polgármester részesülnek ebben az elismerésben.
Két díjazott
Mikló Ernő kifejtette: tavaly a malomárok zsiliprendszerének kialakításával indították a kalákát, mely a község felének biztosítja a vizet. Idén a napközit szerették volna rendbe tenni, de nem jött össze, mivel nem rendelkezik működési engedéllyel, viszont az anyagok nagy részét beszerezték, így remélhetőleg jövőre sikerülni fog. Két temetőtakarítás is zajlott, és elkezdték a munkálatokat- kiöntötték az alapot- az iskola udvarán, ahol egy multifunkcionális sportpályát létesítenek. Szerettek volna egy székházat is avatni, de ez se sikerült még. Megjegyezte: ennek ellenére bizakodóak, noha a polgármester nemhogy támogatná őket, inkább akadályozza az erőfeszítéseiket. Horváth Béla a nagyobb horderejű eredmények közül kiemelte, hogy egy új óvodaépületet alakítottak ki, körülbelül ötven szülő fát vágott az iskolának, a helyi fiatalok a Zöld-ház udvarán elültettek 6-7 ezer szál virágot, illetve 25 tujafát. Több játszóteret létesítettek, így ezek száma eléri a kilencet, Ottományban pedig egy ravatalozóházat építettek. Körülbelül száz ember járult ehhez hozzá önkéntes munkával, így az eredetileg 120 ezer lejre becsült befektetés végül 80 ezer lejt emésztett fel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Nagyvárad- Hétfő délelőtt az RMDSZ Sas-palotabeli székházában évértékelő sajtótájékoztatót tartott a Tulipán Kaláka Egyesület tevékenységéről Borsi Imre Lóránt elnök, aki okleveleket is átadott.
Az évzáró sajtótájékoztatón Borsi Imre Lóránt egyesületi elnök felidézte, hogy 2012-ben indították útjára az időközben mozgalommá alakult kalákát azzal a céllal, hogy újraélesszék ezt a régi hagyományt, szokást. Idén már 68 ilyen tevékenység zajlott megyeszerte, közel másfél ezer önkéntes bevonásával, melyből 52-öt tudott dokumentálni. Voltak ugyanis települések, ahová különböző okok miatt nem volt lehetősége eljutni, máskor önjáró módon szerveztek kalákát, s csak utólag szerzett tudomást ezekről, de olyan esetek is előfordultak, hogy megírták ők maguk a beszámolót, s csak az újságból értesült a történtekről. „Gyökeret vert a kaláka”- hangsúlyozta, hozzátéve: a résztvevők ezzel hozzájárultak a helyi közösségek fejlődéséhez, egyes településeken pedig az önkormányzatok is csatlakoztak, kiegészítve az amúgy kis költségvetést. Rajtuk kívül iskolák, egyházközségek, ifjúsági és civil szervezetek is kivették részüket a megvalósításokból, nemrég például a VIDIFISZ bonyolított le egy nagyobb szabású akciót egyszerre 10-12 településen. „Mindez azért jó, mert azt bizonyítja, hogy a fiataloknak van jövőképük, hozzá szeretnének járulni a környezetük szebbé tételéhez”- mondta a Tulipán Kaláka elnöke, egyúttal bejelentve: az egyesület vezetősége úgy döntött, díjazza a legjobban teljesítő helységeket, illetve a főszervezőket, 2014-ben pedig Köröstárkány és Mikló Ernő helyi tanácsos, RMDSZ-elnök, valamint Szalacs és Horváth Béla polgármester részesülnek ebben az elismerésben.
Két díjazott
Mikló Ernő kifejtette: tavaly a malomárok zsiliprendszerének kialakításával indították a kalákát, mely a község felének biztosítja a vizet. Idén a napközit szerették volna rendbe tenni, de nem jött össze, mivel nem rendelkezik működési engedéllyel, viszont az anyagok nagy részét beszerezték, így remélhetőleg jövőre sikerülni fog. Két temetőtakarítás is zajlott, és elkezdték a munkálatokat- kiöntötték az alapot- az iskola udvarán, ahol egy multifunkcionális sportpályát létesítenek. Szerettek volna egy székházat is avatni, de ez se sikerült még. Megjegyezte: ennek ellenére bizakodóak, noha a polgármester nemhogy támogatná őket, inkább akadályozza az erőfeszítéseiket. Horváth Béla a nagyobb horderejű eredmények közül kiemelte, hogy egy új óvodaépületet alakítottak ki, körülbelül ötven szülő fát vágott az iskolának, a helyi fiatalok a Zöld-ház udvarán elültettek 6-7 ezer szál virágot, illetve 25 tujafát. Több játszóteret létesítettek, így ezek száma eléri a kilencet, Ottományban pedig egy ravatalozóházat építettek. Körülbelül száz ember járult ehhez hozzá önkéntes munkával, így az eredetileg 120 ezer lejre becsült befektetés végül 80 ezer lejt emésztett fel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2015. március 3.
Vallomások a szülőföldről – tájak, emberek
Balaskó Nándor (1918–1996) grafikái a Klubgalériában
Mint mondta egy interjúban, sokáig én sem tudtam, hogy mi is lesz belőlem: festő vagy szobrász”. Elsősorban szobrász volt, de mint sokoldalú teljes művész, igen jelentős grafikai, festői és pedagógiai munkát is hagyott maga után. Többször állított ki szobrai mellett grafikát is.
Jelen kiállításunkra egy sor nagyobb méretű tusrajzát válogattam ki. A munkák vékony tustollal, ferdén vágott nádtollal, lapos fapálcikával, illetve ecsettel készültek. Mindegyik rajza egy-egy üzenet, vallomás a szülőföldről, a szunnyadó falusi hétköznapokról. Ugyanakkor alkotójuk lelki tükre is, hisz Balaskó Nándor is a falu szülötte volt, az érmelléki Szalacsé. A művész nem tud elszakadni gyökereitől, nosztalgikusan alkotja újra a falu világát, portréit, alakjait a lélek tisztasága lengi be, csendesek, szemérmesek.
Szabadság (Kolozsvár)
Balaskó Nándor (1918–1996) grafikái a Klubgalériában
Mint mondta egy interjúban, sokáig én sem tudtam, hogy mi is lesz belőlem: festő vagy szobrász”. Elsősorban szobrász volt, de mint sokoldalú teljes művész, igen jelentős grafikai, festői és pedagógiai munkát is hagyott maga után. Többször állított ki szobrai mellett grafikát is.
Jelen kiállításunkra egy sor nagyobb méretű tusrajzát válogattam ki. A munkák vékony tustollal, ferdén vágott nádtollal, lapos fapálcikával, illetve ecsettel készültek. Mindegyik rajza egy-egy üzenet, vallomás a szülőföldről, a szunnyadó falusi hétköznapokról. Ugyanakkor alkotójuk lelki tükre is, hisz Balaskó Nándor is a falu szülötte volt, az érmelléki Szalacsé. A művész nem tud elszakadni gyökereitől, nosztalgikusan alkotja újra a falu világát, portréit, alakjait a lélek tisztasága lengi be, csendesek, szemérmesek.
Szabadság (Kolozsvár)
2015. április 7.
Emléktáblát avattak a szalacsi iskolában
Húsvétvasárnap emléktáblát avattak a szalacsi iskola földszintjén a budapesti Molnár Béla emlékére, aki a helyiek Béla bácsijává lett, és a falu díszpolgári címét is megkapta évekkel ezelőtt. Az emléktábla civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült.
A Szalacs díszpolgári címével kitüntetett Molnár Béla a valamikori Ikarusz budapesti Művelődési Házának igazgatójaként a sors jóvoltából megismerkedett Szabó Tibor szalacsi származású agrármérnökkel, aki annyit beszélt neki Szalacsról és az itteni vidékről, emberekről, hogy az meggyőzte a nagyvállalat igazgatóját: engedélyezze, hogy a romániai változások után meglátogassa a falut a művelődési ház autóbuszával és egy ottani csapattal. Pár napos szalacsi tartózkodásuk közben bebarangolták a vidéket, beszédbe elegyedtek a híres szalacsi pincesor gazdáival, megismerkedtek a tantestülettel és sok-sok iskolás gyerekkel. A látogatás vége az lett, hogy Molnár Béla elvitte magával a tantestület által kiválasztott, leginkább rászorulónak vélt 40–45 gyereket egy 5–6 napos anyaországi kirándulásra. Sikerült neki varázslatos programokat kitalálni, azokat megvalósítani úgy, hogy gyermekeink semmit nem adtak, csak kaptak.
Élményekkel megrakodva
A mindenki számára tanulságos kirándulást követően az következett volna, hogy a következő esztendőben mi, szalacsiak fogadjunk egy ottani csapatot, de Béla bácsi – már bátran nevezhetjük így, mert ő lett a szalacsiak „Béla bácsija” – azt mondta: még mindig mi következünk. Így ismét ők vitték, ellátták, nyaraltatták, majd épségben és ajándékokkal meg élményekkel megrakodva hazahozták gyermekeinket. Ki tudja, meddig folytatódott volna ez a folyamat, ha Béla bácsit meg nem támadja a gyilkos kór. Hosszas és fájdalmas műtétek sorozata következett, munkaadója beteg-nyugdíjazta, de ő nem adta fel: könyvtárosi, népművelői munkát folytatott, tanított több iskolában is, tevékenyen vezette a gyermelyi nyugdíjasok körét – és Szalacsra látogatott minden falunapon, míg az egyiken díszpolgára lett. Sajnos a kórt nem tudta végleg legyőzni, 2013-ban örökre itthagyott bennünket. Ezen a húsvéton neki állított emléket az a kétmaroknyi ember, akik Bokor Szilárd kezdeményezésére (aki maga is a kiránduló gyerekek között volt egy alkalommal) felavatták a Béla bácsi tiszteletére igazgatói engedéllyel elhelyezett emléktáblát, mely teljesen civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült egy hozzáértő vésnök keze munkája nyomán.
Civil kezdeményezés
Az avatón részt vett Béla bácsi nagyobbik lánya, Kata és pedagógus férje, két volt diák, Jagos Helén és Nagy Tibor megkoszorúzta az emléktáblát, Pitó Lajos római katolikus plébános megszentelte, Szabó Zsolt református lelkész pedig megáldotta és méltatta Béla bácsi tevékenységét. Jelen volt a díszpolgári címet adományozó akkori polgármester, Dávid Károly, és Horváth Béla mostani elöljáró, valamint Vida Attila szintén mostani polgármester, az iskola volt igazgatói közül Rácz Barna és Bokor István, illetve a mostani igazgató, Kiss Edit is. A Dunakesziről jött Bokor Tünde (szintén pedagógus) és fia, Balázs Béla bácsi kedvenc dalát adták elő, egy negyedikes kislány, Boróka pedig Petőfi-verset szavalt. Beszédet mondott Szabó Csongor és Bokor István, mindketten Béla bácsi közeli ismerősei, barátai. Molnár Béla hozzátartozói meghatottan köszönték meg e civil kezdeményezésből létrejött megemlékezést.
A tábla felirata
„A világlátás nagy nevelőiskola, nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiírtja az előítéleteket. Molnár Béla (1936–2013) 1990–1992 között a Budapesti Ikarusz Művelődési Központ igazgatójaként, több mint 100 szalacsi iskolás és pedagógus anyaországi utaztatását és ottlétének finanszírozását szervezte erőn felül teljesítve, szívügyének érezve a szalacsiak sorsát. Készíttették az emlékét őrző egykori diákok és pedagógusok.”
Bokor István
erdon.ro
Húsvétvasárnap emléktáblát avattak a szalacsi iskola földszintjén a budapesti Molnár Béla emlékére, aki a helyiek Béla bácsijává lett, és a falu díszpolgári címét is megkapta évekkel ezelőtt. Az emléktábla civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült.
A Szalacs díszpolgári címével kitüntetett Molnár Béla a valamikori Ikarusz budapesti Művelődési Házának igazgatójaként a sors jóvoltából megismerkedett Szabó Tibor szalacsi származású agrármérnökkel, aki annyit beszélt neki Szalacsról és az itteni vidékről, emberekről, hogy az meggyőzte a nagyvállalat igazgatóját: engedélyezze, hogy a romániai változások után meglátogassa a falut a művelődési ház autóbuszával és egy ottani csapattal. Pár napos szalacsi tartózkodásuk közben bebarangolták a vidéket, beszédbe elegyedtek a híres szalacsi pincesor gazdáival, megismerkedtek a tantestülettel és sok-sok iskolás gyerekkel. A látogatás vége az lett, hogy Molnár Béla elvitte magával a tantestület által kiválasztott, leginkább rászorulónak vélt 40–45 gyereket egy 5–6 napos anyaországi kirándulásra. Sikerült neki varázslatos programokat kitalálni, azokat megvalósítani úgy, hogy gyermekeink semmit nem adtak, csak kaptak.
Élményekkel megrakodva
A mindenki számára tanulságos kirándulást követően az következett volna, hogy a következő esztendőben mi, szalacsiak fogadjunk egy ottani csapatot, de Béla bácsi – már bátran nevezhetjük így, mert ő lett a szalacsiak „Béla bácsija” – azt mondta: még mindig mi következünk. Így ismét ők vitték, ellátták, nyaraltatták, majd épségben és ajándékokkal meg élményekkel megrakodva hazahozták gyermekeinket. Ki tudja, meddig folytatódott volna ez a folyamat, ha Béla bácsit meg nem támadja a gyilkos kór. Hosszas és fájdalmas műtétek sorozata következett, munkaadója beteg-nyugdíjazta, de ő nem adta fel: könyvtárosi, népművelői munkát folytatott, tanított több iskolában is, tevékenyen vezette a gyermelyi nyugdíjasok körét – és Szalacsra látogatott minden falunapon, míg az egyiken díszpolgára lett. Sajnos a kórt nem tudta végleg legyőzni, 2013-ban örökre itthagyott bennünket. Ezen a húsvéton neki állított emléket az a kétmaroknyi ember, akik Bokor Szilárd kezdeményezésére (aki maga is a kiránduló gyerekek között volt egy alkalommal) felavatták a Béla bácsi tiszteletére igazgatói engedéllyel elhelyezett emléktáblát, mely teljesen civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült egy hozzáértő vésnök keze munkája nyomán.
Civil kezdeményezés
Az avatón részt vett Béla bácsi nagyobbik lánya, Kata és pedagógus férje, két volt diák, Jagos Helén és Nagy Tibor megkoszorúzta az emléktáblát, Pitó Lajos római katolikus plébános megszentelte, Szabó Zsolt református lelkész pedig megáldotta és méltatta Béla bácsi tevékenységét. Jelen volt a díszpolgári címet adományozó akkori polgármester, Dávid Károly, és Horváth Béla mostani elöljáró, valamint Vida Attila szintén mostani polgármester, az iskola volt igazgatói közül Rácz Barna és Bokor István, illetve a mostani igazgató, Kiss Edit is. A Dunakesziről jött Bokor Tünde (szintén pedagógus) és fia, Balázs Béla bácsi kedvenc dalát adták elő, egy negyedikes kislány, Boróka pedig Petőfi-verset szavalt. Beszédet mondott Szabó Csongor és Bokor István, mindketten Béla bácsi közeli ismerősei, barátai. Molnár Béla hozzátartozói meghatottan köszönték meg e civil kezdeményezésből létrejött megemlékezést.
A tábla felirata
„A világlátás nagy nevelőiskola, nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiírtja az előítéleteket. Molnár Béla (1936–2013) 1990–1992 között a Budapesti Ikarusz Művelődési Központ igazgatójaként, több mint 100 szalacsi iskolás és pedagógus anyaországi utaztatását és ottlétének finanszírozását szervezte erőn felül teljesítve, szívügyének érezve a szalacsiak sorsát. Készíttették az emlékét őrző egykori diákok és pedagógusok.”
Bokor István
erdon.ro
2015. május 6.
Levéltári dokumentumok tárlata
Nagyvárad – 1944 előtti levéltári anyagok fénymásolata tekinthető meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának aulájában. 150 ezer felvétel közül választották ki a tárlat anyagát.
A kedd esti megnyitó során Csűry István református püspök bevezető beszédében arra tért ki: hálát kell adnunk azoknak, akik e kiállítás létrejöttében közreműködtek. Érezzük hogy ezek a régi dokumentumok sokat jelentenek, hiszen ahogy a Kolossébeliekhez írt levél alapján, felekezettől függetlenül megfogalmazódik, a szentek közösségéhez ugyanúgy hozzátartoznak azok is, akik voltak, és azok is, akik lesznek. Azok, akiknek az életéről sokat tudunk, kiegészítik a mi életünket és remélhetően a mi korunk dokumentumait is ilyen féltően gondozzák majd azok, akik utánunk jönnek.
Digitalizálás
Emődi András levéltáros elmondta: a kiállított felvételek egy tavaly elkezdődött és folyamatban lévő digitalizálási program során készültek. Már a 90-es évek elején felmerült, hogy a parókiák levéltárának anyaga még feltáratlan, s a debreceni kollégák ötlete volt, hogy a kint lévő dokumentumokat le kellene fotózni. Teljes egészében a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi levéltár támogatja a kezdeményezést, melynek során a bihari, az érmelléki és a nagyszalontai egyházmegyék összes 1944-előtt keltezett levéltári dokumentumot lefotózzák – azért is, mivel ebben az időszakban ezek a Tiszántúli Református Egyházkerületnek a részét képezték. A huszadik századi politikai változások a parókiák levéltári anyagára is kihatással volt, például 1974-ben az Állami Levéltár képviselői elvitték a nemzeti közvagyon részének minősített darabokat. Amint az a tárlat ismertető anyagában áll, ennek nyomán egyes parókiák elvesztették teljes levéltárukat, másoknak pedig szinte teljes archívuma átvészelte az állam beavatkozási kísérleteit – és ez nagyrészt az egyes esperesek, lelkészek bátorságának, illetve opportunizmusának függvénye volt. Mint megtudtuk, eddig Emődi András mintegy másfél ezer fotót készített különböző Bihar megyei települések parókiáin – például Tamáshidán, Tenkén, Mezőtelkin, Szalacson, Ottományban, Nyűveden, s év végéig további százezer fotó készül még, a tervek szerint. A kiállításra a vizuálisan élvezhető kópiák egy részét nagyították ki, ezek a legkülönfélébb dokumentumok: egyebek mellett templomépítésről, toronyjavításról, fizetési meghagyásról szólnak. A Festum Varadinum keretében megszervezett kiállítás egy héten át tekinthető meg.
Neumann Andrea
erdon.ro
Nagyvárad – 1944 előtti levéltári anyagok fénymásolata tekinthető meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházának aulájában. 150 ezer felvétel közül választották ki a tárlat anyagát.
A kedd esti megnyitó során Csűry István református püspök bevezető beszédében arra tért ki: hálát kell adnunk azoknak, akik e kiállítás létrejöttében közreműködtek. Érezzük hogy ezek a régi dokumentumok sokat jelentenek, hiszen ahogy a Kolossébeliekhez írt levél alapján, felekezettől függetlenül megfogalmazódik, a szentek közösségéhez ugyanúgy hozzátartoznak azok is, akik voltak, és azok is, akik lesznek. Azok, akiknek az életéről sokat tudunk, kiegészítik a mi életünket és remélhetően a mi korunk dokumentumait is ilyen féltően gondozzák majd azok, akik utánunk jönnek.
Digitalizálás
Emődi András levéltáros elmondta: a kiállított felvételek egy tavaly elkezdődött és folyamatban lévő digitalizálási program során készültek. Már a 90-es évek elején felmerült, hogy a parókiák levéltárának anyaga még feltáratlan, s a debreceni kollégák ötlete volt, hogy a kint lévő dokumentumokat le kellene fotózni. Teljes egészében a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi levéltár támogatja a kezdeményezést, melynek során a bihari, az érmelléki és a nagyszalontai egyházmegyék összes 1944-előtt keltezett levéltári dokumentumot lefotózzák – azért is, mivel ebben az időszakban ezek a Tiszántúli Református Egyházkerületnek a részét képezték. A huszadik századi politikai változások a parókiák levéltári anyagára is kihatással volt, például 1974-ben az Állami Levéltár képviselői elvitték a nemzeti közvagyon részének minősített darabokat. Amint az a tárlat ismertető anyagában áll, ennek nyomán egyes parókiák elvesztették teljes levéltárukat, másoknak pedig szinte teljes archívuma átvészelte az állam beavatkozási kísérleteit – és ez nagyrészt az egyes esperesek, lelkészek bátorságának, illetve opportunizmusának függvénye volt. Mint megtudtuk, eddig Emődi András mintegy másfél ezer fotót készített különböző Bihar megyei települések parókiáin – például Tamáshidán, Tenkén, Mezőtelkin, Szalacson, Ottományban, Nyűveden, s év végéig további százezer fotó készül még, a tervek szerint. A kiállításra a vizuálisan élvezhető kópiák egy részét nagyították ki, ezek a legkülönfélébb dokumentumok: egyebek mellett templomépítésről, toronyjavításról, fizetési meghagyásról szólnak. A Festum Varadinum keretében megszervezett kiállítás egy héten át tekinthető meg.
Neumann Andrea
erdon.ro
2015. október 16.
Minidzsembori Paptamásiban
Paptamásiban tartották az évente megrendezett Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Találkozót. A BICSISZ (Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség) égisze alatt tevékenykedő cserkészcsapatok minden évben otthont adnak egy nagyszabású találkozónak, ahol a cserkészparancsnokok tanácskozhatnak, illetve a cserkészek különböző, építő jellegű programokon vehetnek részt.
Az idei esztendőben, október 10-én a találkozónak Paptamási cserkészei adtak otthont. Az egész napos programsorozat délelőtt kezdődött. A hivatalos megnyitón Matyi Miklós polgármester köszöntötte a cserkészeket, az elöljáró fontosnak tartotta elmondani, hogy a mai gyerekek nagy részéből hiányzik a kitartás, a fegyelem, amiket jelenleg a cserkészet kiválóan megtanít a tagjainak, éppen úgy, mint annak idején a katonaság. Következő felszólalóként a BICSISZ elnöke, Borsi Lóránt köszöntötte a jelenlevőket, kiemelve, hogy ez alkalommal már az ötödik ilyen találkozóra kerül sor, melynek házigazdája a Paptamási 5. számú Diószegi Dezső cserkészcsapat. Ezt követően a helyi cserkészparancsnok, Major Loránt köszöntötte a megjelenteket, kiemelve: a programokat helybéli cserkészek irányítják, bizonyítva, hogy az önállóságra nevelő cserkészmozgalom hatására a mindössze tízéves gyerekek is képesek egyedül többszemélyes programokat irányítani. A hivatalos megnyitót követően két helyszínen folytatódtak a rendezvények. A helyi műfüves focipályán a labdajátékokat kedvelő cserkészek fociztak és kidobóst játszottak Tóth Lajos és Gangos Cristian irányításával. A többiek a parkban ügyességi vetélkedők tömkelegét próbálhatták ki, illetve Tóth József cserkészparancsnok-helyettes vezetésével kipróbálhatták a nyugaton már nagy népszerűségnek örvendő „slack linet” is, amely minden cserkész tetszését kiváltotta. A hét mostoha időjárása szombatra alábbhagyott, így a szabadtéri rendezvények zavartalanul zajlottak.
A szabadtéri vetélkedők befejezése után a kultúrotthonban a házigazdák egy ízletes bográcsosra várták a vendégeket, a parancsnokok pedig félrevonulva tanácskoztak és megvitatták a cserkészetben foganatosított szabályokat, illetve az esedékes programokat.
Délutáni a kisebbek a református templom mellett lezárt útszakaszon aszfaltra rajzoltak Sebestyén Efy vezérletével, míg a nagyobbak rögtönzött színdarabok összeállításával és előadásával foglalkoztak Molnár Andrea felügyelete alatt. A színdarabok előadásához Major Loránt hozzáfűzte, a fiatalok kreativitása bőven elég ahhoz, hogy egy adott témát kidolgozva képesek legyenek színdarabokat, vicces jeleneteket összeállítani. Néhány perc leforgása alatt ugyanis több jelenetet láthattak a színpadon. A négy-öt személyből álló csapatok így írókká, színészekké, rendezőkké váltak, ezzel is bizonyítva, hogy kreatív és tettre kész fiatalok tagjai a cserkészmozgalomnak.
A rendezvény a késő délutáni órákban ért véget, a fiatalok és gyerekek egy élménydús napot követően kissé megfáradva, de kellemes élményekkel tértek haza településükre (Érkörtvélyes, Érsemjén, Érmihályfalva, Szentjobb, Szalacs, Ottomány, Belényesújlak, Köröstárkány), kellemes emléket hagyva a vendéglátókban.
M. L. J
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Paptamásiban tartották az évente megrendezett Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Találkozót. A BICSISZ (Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség) égisze alatt tevékenykedő cserkészcsapatok minden évben otthont adnak egy nagyszabású találkozónak, ahol a cserkészparancsnokok tanácskozhatnak, illetve a cserkészek különböző, építő jellegű programokon vehetnek részt.
Az idei esztendőben, október 10-én a találkozónak Paptamási cserkészei adtak otthont. Az egész napos programsorozat délelőtt kezdődött. A hivatalos megnyitón Matyi Miklós polgármester köszöntötte a cserkészeket, az elöljáró fontosnak tartotta elmondani, hogy a mai gyerekek nagy részéből hiányzik a kitartás, a fegyelem, amiket jelenleg a cserkészet kiválóan megtanít a tagjainak, éppen úgy, mint annak idején a katonaság. Következő felszólalóként a BICSISZ elnöke, Borsi Lóránt köszöntötte a jelenlevőket, kiemelve, hogy ez alkalommal már az ötödik ilyen találkozóra kerül sor, melynek házigazdája a Paptamási 5. számú Diószegi Dezső cserkészcsapat. Ezt követően a helyi cserkészparancsnok, Major Loránt köszöntötte a megjelenteket, kiemelve: a programokat helybéli cserkészek irányítják, bizonyítva, hogy az önállóságra nevelő cserkészmozgalom hatására a mindössze tízéves gyerekek is képesek egyedül többszemélyes programokat irányítani. A hivatalos megnyitót követően két helyszínen folytatódtak a rendezvények. A helyi műfüves focipályán a labdajátékokat kedvelő cserkészek fociztak és kidobóst játszottak Tóth Lajos és Gangos Cristian irányításával. A többiek a parkban ügyességi vetélkedők tömkelegét próbálhatták ki, illetve Tóth József cserkészparancsnok-helyettes vezetésével kipróbálhatták a nyugaton már nagy népszerűségnek örvendő „slack linet” is, amely minden cserkész tetszését kiváltotta. A hét mostoha időjárása szombatra alábbhagyott, így a szabadtéri rendezvények zavartalanul zajlottak.
A szabadtéri vetélkedők befejezése után a kultúrotthonban a házigazdák egy ízletes bográcsosra várták a vendégeket, a parancsnokok pedig félrevonulva tanácskoztak és megvitatták a cserkészetben foganatosított szabályokat, illetve az esedékes programokat.
Délutáni a kisebbek a református templom mellett lezárt útszakaszon aszfaltra rajzoltak Sebestyén Efy vezérletével, míg a nagyobbak rögtönzött színdarabok összeállításával és előadásával foglalkoztak Molnár Andrea felügyelete alatt. A színdarabok előadásához Major Loránt hozzáfűzte, a fiatalok kreativitása bőven elég ahhoz, hogy egy adott témát kidolgozva képesek legyenek színdarabokat, vicces jeleneteket összeállítani. Néhány perc leforgása alatt ugyanis több jelenetet láthattak a színpadon. A négy-öt személyből álló csapatok így írókká, színészekké, rendezőkké váltak, ezzel is bizonyítva, hogy kreatív és tettre kész fiatalok tagjai a cserkészmozgalomnak.
A rendezvény a késő délutáni órákban ért véget, a fiatalok és gyerekek egy élménydús napot követően kissé megfáradva, de kellemes élményekkel tértek haza településükre (Érkörtvélyes, Érsemjén, Érmihályfalva, Szentjobb, Szalacs, Ottomány, Belényesújlak, Köröstárkány), kellemes emléket hagyva a vendéglátókban.
M. L. J
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2015. október 22.
Eljutottunk a századik, jubileumi kötetünkhöz
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságunk immár eljutott könyvkiadásunk századik, jubileumi kötetéhez. Büszkén állíthatjuk, hogy nincs még egy civil szervezet, aki 17 év alatt száz kötetet adott ki. És ez egyben nagy felelősséget is vont maga után. Helytörténeti kiadványaink hitelesek kell legyenek, amelyek kiegészítik a történelem- és néprajztudományt. Olyan kiadványaink lehetnek csak, amelyek csak itt látnak napvilágot és több tudományág segítségére lehet a további kutatásban.
Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben egy tervet állítottam össze, helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében. E tervezetbe került az is, hogy az emlékhely bizottság egy honismereti lapot indít Partiumi lapok címmel, valamint egy ismertető füzetet műemlékekről és emlékhelyekről, Emlékhely Kiskönyvtár címen. Akkor még úgy képzeltem el, mint az Erdélyi műemlékeink című kis füzet-sorozatot. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság 1993-ban alakult meg, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztálya mellett, a két püspökség égisze alatt. Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el, Partium néven.
Könyvkiadásunk még váratott magára. Végül 1997-ben kristályosodott ki, hogy kiskönyv-sorozatot indítunk el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. Hogy a kiadással, engedélyekkel és adózással ne legyen gondunk, megbeszéltem Tőkés László és Tempfli József püspökökkel, hogy könyveink a két püspökség égisze alatt jelenjenek meg. Így jelent meg könyveinkben, mint kiadó a PBMEB, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Így, mint egyházi kiadvány, senki sem tudott belénk kötni. Hisz az egyháznak joga van könyvet kiadni és saját berkeiben árusítani. 2007 áprilisától egyesületünk felvette a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevet, mint önálló jogi személyiség, és mint önálló kiadó. És már nem kiskönyv-sorozatról beszélünk.
A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Célja, hogy a kistelepülések jó ismerői állítsák össze az anyagot, azok, akik belülről ismerik a vidéket, ott élnek, szívügyük megismerni saját történelmüket, szokásaikat, s össze is gyűjtötték ezeket az adatokat. Ugyanakkor kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. A másik fontos cél, hogy e kiadványokat az illető településen is meg lehessen vásárolni. Ezért Nagyváradon kívül is szerveztünk könyvbemutatót a különböző településeken. A sorozat szerkesztője Dukrét Géza, korrektor Mihálka Magdolna. 1997-től napjainkig 83 kötet jelent meg a Partiumi füzetek könyvsorozatában, mellette még 19 kötet a sorozaton kívül. Könyveink egy része a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készült, majd az Europrint nyomdában. Az utóbbi években a Litera Print nyomdában, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a vállalata.
Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetből kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentős könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedőit.
Most vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről könyvsorozatunkat. Év szerinti megoszlása a következő volt:
1997 őszén jelent meg az első, nem is beszélhetünk másról, mint egy füzetről, 12 oldalban. A fedőlapja sem volt színes. Ez volt az első kísérlet, nem volt semmilyen gyakorlatunk a könyvkiadásban. A Biharban tartott III. Partiumi Honismereti Konferenciára készült el, magáról Bihar községről.
1998-ban öt kötet jelent meg, immár színes fedőlappal. Kezdtem megtanulni a szerkesztést, s találtam egy kitűnő korrektort Mihálka Magdolna személyében.
1999-ben hat, 2000-ben három, 2001-ben kettő, 2002-ben három kötet jelent meg. Ez volt a hőskor. Nem szponzorizálta senki, az eladásból bejövő pénzből nyomtattuk ki a következő köteteket.
2003-ban nyolc kötet jelent meg. Ettől kezdve támogatja könyvkiadásunkat a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik.
Így 2004-ben hat, 2005-ben öt, 2006-ban hat, 2007-ben három, 2008-ban nyolc, 2009-ben öt, 2010-ben négy, 2011-ben három, 2012-ben három, 2013-ban öt, 2014-ben öt, 2015-ben, eddig, három kötet jelent meg, valamint ezek mellett, sorozaton kívül, tizenkilenc kötet. Jelenleg előkészületben van számos más kötet.
És most nézzük meg a kötetek szerkezetét, vagy mondhatjuk típusait:
18 falumonográfia: Bihar, Félixfürdő, Nagyszalonta, Sarmaság, Püspökfürdő, Szentjobb, Ottomány, Érsemjén, Rév, Szalacs, Biharpüspöki, Albis, Egri, Sárközújlak, Tóti, Margitta, Szalárd, Siter;
21 műemlékekkel és emlékművekkel foglalkozó kötet: Nagykároly ref. temploma; Szilágyság műemlékei; Csonkatorony nyúlik a felhőbe…; Székesegyházi bazilika; Varadinum a vizek határolta város és vár; Rajtuk taposunk; Turulmadaras emlékműveink (egész Erdélyből); A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról, (a 10 éves évfordulóra készült, első évkönyvünk); Nagyvárad római katolikus székesegyházai; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; Nagyvárad, városismertető; Nagyvárad műemlék épületei; Arad építészeti emlékei; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében II.; Épített örökségünk a helytörténeti kutatás tükrében (második évkönyvünk, a 15. évfordulóra); Műemlékorgonák az Érmelléki Református Egyházmegyében; Vigyázó kövek – A műemlékvédelem kezdetei Nagyváradon; Szecessziós építészet Nagyváradon; Nagyvárad városháza; Megmaradásunkért (harmadik évkönyvünk, a 20. évfordulóra); A nagyváradi vár építészettörténete;
22 történelmi, helytörténeti és néprajzi jellegű kötet: A szabadságharc zászlaja alatt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a Partiumban és a Bánságban; A Bánság útjai a 19. században; Erdélyi barlangfeliratok a 16–20. századból; A révi népi fazekasság monográfiája; Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Nagyvárad bombázása 1944-ben; Hegyköz, történeti monográfia; Városfejlesztés Nagyváradon a 20. század elején; A bihari turizmus története; 1956 emlékezete Biharban; A mozi évszázada Nagyváradon; Micske a helynevek tükrében; Nagyvárad ipartörténete; Mesélő aradi házak; Szőlő és bor az Érmelléken; Csillagváros visszavárta katona fiát; A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházperének kilencéves története; Szemelvények Bihar megye és térsége ipartörténetéből; Érmellék szerelmem – honismereti riportsorozat; Utak a múltba; Margittai fazekasság; Túrterebes földrajzi neveinek története; Tanulmányok az Érmellékről;
12 kötet nagy személyiségeinkről: Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora; Nagyvárad tudós püspökei; Aki fényt hagyott maga után. Dr. Károly Irén József élete és munkássága; Bartók Béla és Nagyszentmiklós; Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében; Bihari sorsok a változó időben; A bölcsőtől a sírig – 250 éve született Kazinczy Ferenc; Ottomány szülöttje, Kufstein halottja – Szentjóbi Szabó László; Párhuzamos életrajzok (Nagyvárad személyiségei); Hidak a viharlámpa fényében (Ványai Károly polgármester élete és munkássága); Nagyvárad nagy változásainak vezéregyéniségei (Rimler Károly, Soós István); Nagyvárad jelentősebb utcanevei 1940–1944 között; Kiss Kálmán: Csűry Bálint és a szamosháti tájnyelv;
Öt iskolatörténet: Mezőtelegd iskolatörténete; A nagyváradi egészségügyi oktatás története; A temesvári ipari oktatás kezdeteiről; Túrterebes egyház- és iskolatörténete; Római katolikus intézetek Nagyváradon;
Öt kötet temetőinkről: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi temetőben; Hol sírjaink domborulnak – Partiumi temetők (25 temető); Telegdi sírkövek, emléktáblák; Érmihályfalvi temetők; Ódon sírkertek ösvényein. De akár ide is sorolhatjuk a turulmadaras emlékműveinkről szóló kötetet is, mert azok zömében síremlékek.
Még kiadtunk sorozaton kívül tizenhét kötetet: öt kötet a Jubileumi Rákóczi Évek keretében; díszkiadásban a Száz éves a nagyváradi villamos; Dukrét Géza: Épített örökségünk Bihar megyében; négy hasonmás kiadásunk volt: Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei; Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt; K. Nagy Sándor: Bihar-ország; Györffy István: A Fekete-Körös völgyi magyarság; Továbbá: Dukrét Géza: Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; A XVIII. Partiumi Honismereti Konferencia előadásai; A honismeret szolgálatában. Dukrét Géza 70. születésnapjára; Mátyás Attila: A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség története; Fodor József, Dukrét Géza: Keresztutak; A nagyváradi zenei élet apostola. Thurzó Sándor emlékére; Honismeret – a megtartó erő; Fazekas Lóránd: Püspökök és címereik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
Érdemes megemlékezni az ötvenedik, szintén jubileumi kötetünkről, amelynek címe: Nagyvárad ipartörténete. Egy 12 tagú szerzői gárda írta. E jubileumi kötetet Budapesten mutattuk be a Magyarok Házában, teltház mellett. Századik kötetünket először Borson, a XXI. Partiumi Honismereti Konferencián mutattuk be: Honismeret – a megtartó erő. Utána még megjelent két kötet, és most újra bemutatjuk, egy kiállítás kíséretében.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaságunk immár eljutott könyvkiadásunk századik, jubileumi kötetéhez. Büszkén állíthatjuk, hogy nincs még egy civil szervezet, aki 17 év alatt száz kötetet adott ki. És ez egyben nagy felelősséget is vont maga után. Helytörténeti kiadványaink hitelesek kell legyenek, amelyek kiegészítik a történelem- és néprajztudományt. Olyan kiadványaink lehetnek csak, amelyek csak itt látnak napvilágot és több tudományág segítségére lehet a további kutatásban.
Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben egy tervet állítottam össze, helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében. E tervezetbe került az is, hogy az emlékhely bizottság egy honismereti lapot indít Partiumi lapok címmel, valamint egy ismertető füzetet műemlékekről és emlékhelyekről, Emlékhely Kiskönyvtár címen. Akkor még úgy képzeltem el, mint az Erdélyi műemlékeink című kis füzet-sorozatot. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság 1993-ban alakult meg, az Erdélyi Kárpát Egyesület Bihar Megyei Osztálya mellett, a két püspökség égisze alatt. Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el, Partium néven.
Könyvkiadásunk még váratott magára. Végül 1997-ben kristályosodott ki, hogy kiskönyv-sorozatot indítunk el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, műemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. Hogy a kiadással, engedélyekkel és adózással ne legyen gondunk, megbeszéltem Tőkés László és Tempfli József püspökökkel, hogy könyveink a két püspökség égisze alatt jelenjenek meg. Így jelent meg könyveinkben, mint kiadó a PBMEB, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség. Így, mint egyházi kiadvány, senki sem tudott belénk kötni. Hisz az egyháznak joga van könyvet kiadni és saját berkeiben árusítani. 2007 áprilisától egyesületünk felvette a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság nevet, mint önálló jogi személyiség, és mint önálló kiadó. És már nem kiskönyv-sorozatról beszélünk.
A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhető hatalmas fehér foltok eltüntetése, műemlékeink megismerése és védelme. Célja, hogy a kistelepülések jó ismerői állítsák össze az anyagot, azok, akik belülről ismerik a vidéket, ott élnek, szívügyük megismerni saját történelmüket, szokásaikat, s össze is gyűjtötték ezeket az adatokat. Ugyanakkor kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. A másik fontos cél, hogy e kiadványokat az illető településen is meg lehessen vásárolni. Ezért Nagyváradon kívül is szerveztünk könyvbemutatót a különböző településeken. A sorozat szerkesztője Dukrét Géza, korrektor Mihálka Magdolna. 1997-től napjainkig 83 kötet jelent meg a Partiumi füzetek könyvsorozatában, mellette még 19 kötet a sorozaton kívül. Könyveink egy része a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készült, majd az Europrint nyomdában. Az utóbbi években a Litera Print nyomdában, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a vállalata.
Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetből kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentős könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedőit.
Most vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről könyvsorozatunkat. Év szerinti megoszlása a következő volt:
1997 őszén jelent meg az első, nem is beszélhetünk másról, mint egy füzetről, 12 oldalban. A fedőlapja sem volt színes. Ez volt az első kísérlet, nem volt semmilyen gyakorlatunk a könyvkiadásban. A Biharban tartott III. Partiumi Honismereti Konferenciára készült el, magáról Bihar községről.
1998-ban öt kötet jelent meg, immár színes fedőlappal. Kezdtem megtanulni a szerkesztést, s találtam egy kitűnő korrektort Mihálka Magdolna személyében.
1999-ben hat, 2000-ben három, 2001-ben kettő, 2002-ben három kötet jelent meg. Ez volt a hőskor. Nem szponzorizálta senki, az eladásból bejövő pénzből nyomtattuk ki a következő köteteket.
2003-ban nyolc kötet jelent meg. Ettől kezdve támogatja könyvkiadásunkat a Bihar Megyei Tanács, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik.
Így 2004-ben hat, 2005-ben öt, 2006-ban hat, 2007-ben három, 2008-ban nyolc, 2009-ben öt, 2010-ben négy, 2011-ben három, 2012-ben három, 2013-ban öt, 2014-ben öt, 2015-ben, eddig, három kötet jelent meg, valamint ezek mellett, sorozaton kívül, tizenkilenc kötet. Jelenleg előkészületben van számos más kötet.
És most nézzük meg a kötetek szerkezetét, vagy mondhatjuk típusait:
18 falumonográfia: Bihar, Félixfürdő, Nagyszalonta, Sarmaság, Püspökfürdő, Szentjobb, Ottomány, Érsemjén, Rév, Szalacs, Biharpüspöki, Albis, Egri, Sárközújlak, Tóti, Margitta, Szalárd, Siter;
21 műemlékekkel és emlékművekkel foglalkozó kötet: Nagykároly ref. temploma; Szilágyság műemlékei; Csonkatorony nyúlik a felhőbe…; Székesegyházi bazilika; Varadinum a vizek határolta város és vár; Rajtuk taposunk; Turulmadaras emlékműveink (egész Erdélyből); A műemlékvédelem fölöttébb szükséges voltáról, (a 10 éves évfordulóra készült, első évkönyvünk); Nagyvárad római katolikus székesegyházai; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; Nagyvárad, városismertető; Nagyvárad műemlék épületei; Arad építészeti emlékei; Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében II.; Épített örökségünk a helytörténeti kutatás tükrében (második évkönyvünk, a 15. évfordulóra); Műemlékorgonák az Érmelléki Református Egyházmegyében; Vigyázó kövek – A műemlékvédelem kezdetei Nagyváradon; Szecessziós építészet Nagyváradon; Nagyvárad városháza; Megmaradásunkért (harmadik évkönyvünk, a 20. évfordulóra); A nagyváradi vár építészettörténete;
22 történelmi, helytörténeti és néprajzi jellegű kötet: A szabadságharc zászlaja alatt. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a Partiumban és a Bánságban; A Bánság útjai a 19. században; Erdélyi barlangfeliratok a 16–20. századból; A révi népi fazekasság monográfiája; Ezüstös gépmadarak szárnyán érkezett a halál. Nagyvárad bombázása 1944-ben; Hegyköz, történeti monográfia; Városfejlesztés Nagyváradon a 20. század elején; A bihari turizmus története; 1956 emlékezete Biharban; A mozi évszázada Nagyváradon; Micske a helynevek tükrében; Nagyvárad ipartörténete; Mesélő aradi házak; Szőlő és bor az Érmelléken; Csillagváros visszavárta katona fiát; A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházperének kilencéves története; Szemelvények Bihar megye és térsége ipartörténetéből; Érmellék szerelmem – honismereti riportsorozat; Utak a múltba; Margittai fazekasság; Túrterebes földrajzi neveinek története; Tanulmányok az Érmellékről;
12 kötet nagy személyiségeinkről: Dr. Andrássy Ernő, az Érmellék utolsó polihisztora; Nagyvárad tudós püspökei; Aki fényt hagyott maga után. Dr. Károly Irén József élete és munkássága; Bartók Béla és Nagyszentmiklós; Bartók Nagyváradon a helyi sajtó tükrében; Bihari sorsok a változó időben; A bölcsőtől a sírig – 250 éve született Kazinczy Ferenc; Ottomány szülöttje, Kufstein halottja – Szentjóbi Szabó László; Párhuzamos életrajzok (Nagyvárad személyiségei); Hidak a viharlámpa fényében (Ványai Károly polgármester élete és munkássága); Nagyvárad nagy változásainak vezéregyéniségei (Rimler Károly, Soós István); Nagyvárad jelentősebb utcanevei 1940–1944 között; Kiss Kálmán: Csűry Bálint és a szamosháti tájnyelv;
Öt iskolatörténet: Mezőtelegd iskolatörténete; A nagyváradi egészségügyi oktatás története; A temesvári ipari oktatás kezdeteiről; Túrterebes egyház- és iskolatörténete; Római katolikus intézetek Nagyváradon;
Öt kötet temetőinkről: Sírok, sírjelek a Várad-Olaszi temetőben; Hol sírjaink domborulnak – Partiumi temetők (25 temető); Telegdi sírkövek, emléktáblák; Érmihályfalvi temetők; Ódon sírkertek ösvényein. De akár ide is sorolhatjuk a turulmadaras emlékműveinkről szóló kötetet is, mert azok zömében síremlékek.
Még kiadtunk sorozaton kívül tizenhét kötetet: öt kötet a Jubileumi Rákóczi Évek keretében; díszkiadásban a Száz éves a nagyváradi villamos; Dukrét Géza: Épített örökségünk Bihar megyében; négy hasonmás kiadásunk volt: Biró József: Nagyvárad barokk és neoklasszikus művészeti emlékei; Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt; K. Nagy Sándor: Bihar-ország; Györffy István: A Fekete-Körös völgyi magyarság; Továbbá: Dukrét Géza: Emlékművek, emléktáblák Bihar megyében; A XVIII. Partiumi Honismereti Konferencia előadásai; A honismeret szolgálatában. Dukrét Géza 70. születésnapjára; Mátyás Attila: A Nagyváradi Evangélikus Egyházközség története; Fodor József, Dukrét Géza: Keresztutak; A nagyváradi zenei élet apostola. Thurzó Sándor emlékére; Honismeret – a megtartó erő; Fazekas Lóránd: Püspökök és címereik a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében.
Érdemes megemlékezni az ötvenedik, szintén jubileumi kötetünkről, amelynek címe: Nagyvárad ipartörténete. Egy 12 tagú szerzői gárda írta. E jubileumi kötetet Budapesten mutattuk be a Magyarok Házában, teltház mellett. Századik kötetünket először Borson, a XXI. Partiumi Honismereti Konferencián mutattuk be: Honismeret – a megtartó erő. Utána még megjelent két kötet, és most újra bemutatjuk, egy kiállítás kíséretében.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. január 21.
Szalacson tanácskoztak a cserkészvezetők
Hagyományosan minden év elején Szalacson gyűlnek össze a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elöljárói, hogy átbeszéljék a szervezet ügyeit. Január 16-án, szombaton, a helyi Zöld Házban tartották az ez évi megbeszélést, ahol házigazdaként és a szervezet megyei alelnökeként Horváth Béla polgármester köszöntötte a megjelent cserkészparancsnokokat. A találkozó során a cserkészek a megbeszélések és műhelymunkák keretén belül, sikerült kidolgozniuk a 2016-os eseménynaptárukat, illetve lehetőség nyílt tapasztalatcserére is.
A tanácskozáson döntés született a szövetség bővítéséről is, amely újabb csapatok felépítését eredményezi Bihar megyében. Borsi Imre Lóránt, a cserkészek megyei elnöke elmondása szerint a végső cél egy olyan erős megyei szervezet felépítése, amely hálóként szövi be Bihart. „Az, hogy ma Érkörtvélyestől egészen Köröstárkányig vannak csapataink, azt bizonyítja, hogy jó úton járunk e tekintetben” – nyilatkozta az elöljáró.
A közös munka szeretetvendégséggel folytatódott a helyi szervezők jóvoltából, mely kötetlen beszélgetéssel ért véget. Zárszóként Horváth Béla köszönte meg mindenkinek a jelenlétet és egyben meg is hívott mindenkit Szalacsra a jövő évi újabb januári találkozóra. Reggeli Újság (Nagyvárad)
Hagyományosan minden év elején Szalacson gyűlnek össze a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elöljárói, hogy átbeszéljék a szervezet ügyeit. Január 16-án, szombaton, a helyi Zöld Házban tartották az ez évi megbeszélést, ahol házigazdaként és a szervezet megyei alelnökeként Horváth Béla polgármester köszöntötte a megjelent cserkészparancsnokokat. A találkozó során a cserkészek a megbeszélések és műhelymunkák keretén belül, sikerült kidolgozniuk a 2016-os eseménynaptárukat, illetve lehetőség nyílt tapasztalatcserére is.
A tanácskozáson döntés született a szövetség bővítéséről is, amely újabb csapatok felépítését eredményezi Bihar megyében. Borsi Imre Lóránt, a cserkészek megyei elnöke elmondása szerint a végső cél egy olyan erős megyei szervezet felépítése, amely hálóként szövi be Bihart. „Az, hogy ma Érkörtvélyestől egészen Köröstárkányig vannak csapataink, azt bizonyítja, hogy jó úton járunk e tekintetben” – nyilatkozta az elöljáró.
A közös munka szeretetvendégséggel folytatódott a helyi szervezők jóvoltából, mely kötetlen beszélgetéssel ért véget. Zárszóként Horváth Béla köszönte meg mindenkinek a jelenlétet és egyben meg is hívott mindenkit Szalacsra a jövő évi újabb januári találkozóra. Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. január 27.
Értéktár – fotókiállítás Ottományban
Fesztív külsőségektől mentesen ”nyílt meg” az ottományi Komáromi kúriában az Erdélyi Értéktárat bemutató fotókiállítás az elmúlt pénteken.
A Magyar Kultúra Napján lehetett megtekinteni első lakalommal azt a fotókiállítást az ottományi Komáromi kúriában, mely az Erdélyi Értéktár ”kincseit” összegzi. A kiállítóház adminisztrátora, Szűcs György kérdésünkre a helyszínen elmondta: a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) felügyeletével történt az Erdélyi Értéktár összeállítása (hasonló zajlott pár hónapja megyénkben, a Hegyköz néhány falujában, amiről beszámoltunk – szerz.megj.), a leltárt aztán Budapestre továbbították, ahol döntenek arról, mi kerül tovább a Nemzeti Értéktárba. Az erdélyi felmérést is természetesen fotókon is dokumentálták, a felvételekből tàrlatot állítottak össze, mely Pusztina (Bákó megye) és Székelyudvarhely (Hargita megye) után – Szűcs György személyes kapcsolatai révén – érkezhetett Ottományba.
Március végéig
De mi is látható az összesen 27, a kúria folyosóján közszemlére tett pannón? A teljesség igénye nélkül néhány összefoglaló cím: kalotaszegi bútorfestés, népi építészet, népi mesterségek (szövés, fonás, hímzés, kőfaragás, fazekasság), templomi orgonák, népviselet, népzene, néptánc, népszokások, templomok. Az ünnepélyes megnyitó azért maradt el, mert KJNT minden illetékes szakértőjének előre lekötött programja volt a Magyar Kultúra Napján, ezért lehetséges, hogy formabontó módon a március végére tervezett tárlatzárás lesz meghívottak jelenlétében megtartott, ünnepélyes, addig is várják a látogatókat. Szűcs Györgytől megtudtuk még, hogy tavasszal Ottományban és a községközpont Szalacson lesz a már említetthez hasonló érték-leltározás.
Rencz Csaba. erdon.ro
Fesztív külsőségektől mentesen ”nyílt meg” az ottományi Komáromi kúriában az Erdélyi Értéktárat bemutató fotókiállítás az elmúlt pénteken.
A Magyar Kultúra Napján lehetett megtekinteni első lakalommal azt a fotókiállítást az ottományi Komáromi kúriában, mely az Erdélyi Értéktár ”kincseit” összegzi. A kiállítóház adminisztrátora, Szűcs György kérdésünkre a helyszínen elmondta: a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) felügyeletével történt az Erdélyi Értéktár összeállítása (hasonló zajlott pár hónapja megyénkben, a Hegyköz néhány falujában, amiről beszámoltunk – szerz.megj.), a leltárt aztán Budapestre továbbították, ahol döntenek arról, mi kerül tovább a Nemzeti Értéktárba. Az erdélyi felmérést is természetesen fotókon is dokumentálták, a felvételekből tàrlatot állítottak össze, mely Pusztina (Bákó megye) és Székelyudvarhely (Hargita megye) után – Szűcs György személyes kapcsolatai révén – érkezhetett Ottományba.
Március végéig
De mi is látható az összesen 27, a kúria folyosóján közszemlére tett pannón? A teljesség igénye nélkül néhány összefoglaló cím: kalotaszegi bútorfestés, népi építészet, népi mesterségek (szövés, fonás, hímzés, kőfaragás, fazekasság), templomi orgonák, népviselet, népzene, néptánc, népszokások, templomok. Az ünnepélyes megnyitó azért maradt el, mert KJNT minden illetékes szakértőjének előre lekötött programja volt a Magyar Kultúra Napján, ezért lehetséges, hogy formabontó módon a március végére tervezett tárlatzárás lesz meghívottak jelenlétében megtartott, ünnepélyes, addig is várják a látogatókat. Szűcs Györgytől megtudtuk még, hogy tavasszal Ottományban és a községközpont Szalacson lesz a már említetthez hasonló érték-leltározás.
Rencz Csaba. erdon.ro
2016. április 15.
Pedagógiai kör könyvbemutatóval
Könyvbemutatóval egybekötött pedagógiai kör zajlott pénteken Érmihályfalván. A kézbe vett kiadvány, ha pedagógusoknak készült is, nem csak az ő érdeklődésükre tarthat számot.
Mintegy ötven tanító vett részt azon a pedagógiai körön, melyet pénteken délelőtt tartottak meg Érmihályfalván. Karászi Éva tanítónőtől, körzeti módszertani felelőstől megtudtuk, hogy a helyiek mellett Érsemjén, Értarcsa, Érkörtvélyes, Szalacs (és a hozzájuk tartozó falvak) pedagógusai vettek ezen részt. Az előkészítő-I.-II. osztályokban tanítóknak kerekasztal-beszélgetést tartottak, melynek témája volt: érzelmi nevelés az anyanyelvi órákon. A III.-IV. osztályban tanítók egy nyílt órán vehettek részt, melyet Nagy Katalin, a helyi III.B. step by step osztályban tartott, és mint később dr.Pető Csilla tanfelügyelő kifejtette: nagyon ügyesen bemutatta, mi is a lépésről-lépésre oktatás lényege.
Lúból ló
A találkozó második részében könyvbemutatóra került sor. Dr.Pető Csilla mondta el az akkor már egy teremben helyet foglaló pedagógusoknak, hogy Koszorús Erzsébet szalontai ny.magyartanárnő Csillogó gyermekszemek tükrében című kötetét tavaly mutatták be a hajdúvárosban. A kiadvány egyediségét abban határozta meg, hogy egyrészt nem sok pedagógus foglalkozik írással is, másrészt sorai pedagógusokról pedagógusokhoz szólnak “embert próbáló” vagyis 1989 előtti, illetve ez utáni évekről. A szerző a maga során elmondta, hogy a könyvben a sajátjai mellett 25 nyugdíjas tanítónő emlékeit is papírra vetette, így falun és városon tapasztaltakat egyaránt megörökített, nem csak írásban, de több mint 50 fotóval is. Kedvcsinálónak két részletet is felolvasott, melyből megtudhattuk, hogy tanítói türelemmel hogyan lesz a “lú”-ból “ló”, illetve, hogy hajdan hogyan kellett készülni a “nagy pártvezető” fogadására, miközben “a falnak is füle volt”. A hallottakat sokan sűrű fejbólogatással kísérték, amiből kiderült, nekik is vannak saját emlékeik. Az elhangzottak nyomán a fentiekhez hozzáfűzve állíthatjuk: Koszorús Erzsébet könyve nem csak pedagógusok érdeklődésére tarthat számot.
Rencz Csaba
erdon.ro
Könyvbemutatóval egybekötött pedagógiai kör zajlott pénteken Érmihályfalván. A kézbe vett kiadvány, ha pedagógusoknak készült is, nem csak az ő érdeklődésükre tarthat számot.
Mintegy ötven tanító vett részt azon a pedagógiai körön, melyet pénteken délelőtt tartottak meg Érmihályfalván. Karászi Éva tanítónőtől, körzeti módszertani felelőstől megtudtuk, hogy a helyiek mellett Érsemjén, Értarcsa, Érkörtvélyes, Szalacs (és a hozzájuk tartozó falvak) pedagógusai vettek ezen részt. Az előkészítő-I.-II. osztályokban tanítóknak kerekasztal-beszélgetést tartottak, melynek témája volt: érzelmi nevelés az anyanyelvi órákon. A III.-IV. osztályban tanítók egy nyílt órán vehettek részt, melyet Nagy Katalin, a helyi III.B. step by step osztályban tartott, és mint később dr.Pető Csilla tanfelügyelő kifejtette: nagyon ügyesen bemutatta, mi is a lépésről-lépésre oktatás lényege.
Lúból ló
A találkozó második részében könyvbemutatóra került sor. Dr.Pető Csilla mondta el az akkor már egy teremben helyet foglaló pedagógusoknak, hogy Koszorús Erzsébet szalontai ny.magyartanárnő Csillogó gyermekszemek tükrében című kötetét tavaly mutatták be a hajdúvárosban. A kiadvány egyediségét abban határozta meg, hogy egyrészt nem sok pedagógus foglalkozik írással is, másrészt sorai pedagógusokról pedagógusokhoz szólnak “embert próbáló” vagyis 1989 előtti, illetve ez utáni évekről. A szerző a maga során elmondta, hogy a könyvben a sajátjai mellett 25 nyugdíjas tanítónő emlékeit is papírra vetette, így falun és városon tapasztaltakat egyaránt megörökített, nem csak írásban, de több mint 50 fotóval is. Kedvcsinálónak két részletet is felolvasott, melyből megtudhattuk, hogy tanítói türelemmel hogyan lesz a “lú”-ból “ló”, illetve, hogy hajdan hogyan kellett készülni a “nagy pártvezető” fogadására, miközben “a falnak is füle volt”. A hallottakat sokan sűrű fejbólogatással kísérték, amiből kiderült, nekik is vannak saját emlékeik. Az elhangzottak nyomán a fentiekhez hozzáfűzve állíthatjuk: Koszorús Erzsébet könyve nem csak pedagógusok érdeklődésére tarthat számot.
Rencz Csaba
erdon.ro
2016. április 27.
Históriás szőlődombok között
2016. május 3.
Becserkészték a Komáromiak udvarházát
Székelyhídi, szalacsi és helyi cserkészek gyűltek össze csütörtökön Ottományban. A Komáromiak egykori rezidenciáját ezúttal Szegedi Dávid szervezésében ismerték meg, ugyanis a fiatalember volt az, aki a szalacsi, a frissen megalakult székelyhídi és ottományi cserkészeknek szervezett szabadtéri programokat.
Az immár kiállítóházként működő épület mögötti szabad tér adta magát. Mintegy öt hektár áll a természetet megismerni vágyó, vagy szabadtéri tevékenységek iránt érdeklődők előtt. Így itt zajlottak az ügyességi versenyek, mint a zsákbanfutás, kötélhúzás, futballmeccsek. A terep adott volt, ahhoz is, hogy amíg a kicsik játszottak, addig a szülők elkészítsék az üstben a bográcsost.
A dzsembori (cserkésztalálkozó) után az ifjak vacsoráztak, majd a hatvanfős csoport épségben és feltöltődve érkezhetett haza.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Székelyhídi, szalacsi és helyi cserkészek gyűltek össze csütörtökön Ottományban. A Komáromiak egykori rezidenciáját ezúttal Szegedi Dávid szervezésében ismerték meg, ugyanis a fiatalember volt az, aki a szalacsi, a frissen megalakult székelyhídi és ottományi cserkészeknek szervezett szabadtéri programokat.
Az immár kiállítóházként működő épület mögötti szabad tér adta magát. Mintegy öt hektár áll a természetet megismerni vágyó, vagy szabadtéri tevékenységek iránt érdeklődők előtt. Így itt zajlottak az ügyességi versenyek, mint a zsákbanfutás, kötélhúzás, futballmeccsek. A terep adott volt, ahhoz is, hogy amíg a kicsik játszottak, addig a szülők elkészítsék az üstben a bográcsost.
A dzsembori (cserkésztalálkozó) után az ifjak vacsoráztak, majd a hatvanfős csoport épségben és feltöltődve érkezhetett haza.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. július 14.
Kassai cserkészek Biharban
A kassai II. Rákóczi György cserkészcsapatot pár napos Bihar megyei látogatása során a szalacsi 3. sz. Dr. Andrássy Ernő cserkészcsapat látta vendégül a helyi „Zöld házban”.
A Szlovákiából érkezett magyar cserkészeket Szegedi Dávid szalacsi parancsnok kalauzolta ittlétük idején. Ellátogattak Nagyváradra is, ahol megtekintették a megyeközpont több nevezetességét, mint például a bazilikát, a belvárost és a várat.
Természetesen az Érmellék jellegzetességeit is megismerhették a vendégek, az ottományi kúriában egy külön előadást is hallhattak a táj sajátosságairól és értékeiről. Ezen a rendezvényen részt vett Borsi Lóránt, a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elnöke is, ahol Horváth Béla polgármesterrel, a szervezet alelnökével közösen köszöntötték a vendégeket, külön kiemelve Horváth Dánielt a kassai cserkészcsapat parancsnokát. Borsi Lóránt elmondta, hogy külön örül a látogatásnak, hiszen az ilyen jellegű találkozások alkalmat adnak a tapasztalatcserére, valamint a cserkésztestvériség gyakorlatban való megélésére. A megbeszélés végül közös fotózással zárult és ígérettel, hogy a jövőben is ápolják a jó kapcsolatot.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A kassai II. Rákóczi György cserkészcsapatot pár napos Bihar megyei látogatása során a szalacsi 3. sz. Dr. Andrássy Ernő cserkészcsapat látta vendégül a helyi „Zöld házban”.
A Szlovákiából érkezett magyar cserkészeket Szegedi Dávid szalacsi parancsnok kalauzolta ittlétük idején. Ellátogattak Nagyváradra is, ahol megtekintették a megyeközpont több nevezetességét, mint például a bazilikát, a belvárost és a várat.
Természetesen az Érmellék jellegzetességeit is megismerhették a vendégek, az ottományi kúriában egy külön előadást is hallhattak a táj sajátosságairól és értékeiről. Ezen a rendezvényen részt vett Borsi Lóránt, a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elnöke is, ahol Horváth Béla polgármesterrel, a szervezet alelnökével közösen köszöntötték a vendégeket, külön kiemelve Horváth Dánielt a kassai cserkészcsapat parancsnokát. Borsi Lóránt elmondta, hogy külön örül a látogatásnak, hiszen az ilyen jellegű találkozások alkalmat adnak a tapasztalatcserére, valamint a cserkésztestvériség gyakorlatban való megélésére. A megbeszélés végül közös fotózással zárult és ígérettel, hogy a jövőben is ápolják a jó kapcsolatot.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. augusztus 12.
Szalacsi templombúcsú: “A hit a lélek szappana”
A szalacsi falunapokat a kezdetektől a római katolikus templombúcsú környékére illesztették”, azzal számolva, hogy ilyenkor szinte mindenki hazatér. Nem volt az másképp a 20. falunapon sem.
A vasárnap déli és kora délutáni fő program a két templomban zajlott, tizenkét órakor kezdődött a Havas Boldogasszony tiszteletére felszentelt plébániatemplom búcsúünnepe, míg 15 órától a református templomban volt istentisztelet. A római katolikus templomban a szentmise főcelebránsa dr. Rencsik István plébános, teológiaprofesszor volt, aki Szalacs szülötteként tért haza, hogy átvállalja az ünnepi szentmise “levezetését”. Az idei búcsúkor is zsúfolásig megtelt a templom az éppen papi csere alatt lévő egyházközségben, ahonnan Pitó Lajos addigi plébánost Monospetribe helyezte Böcskei László püspök, míg a szalacsi plébániát Scheck László, eddigi telegdi plébános atya kapta. A búcsú lehetőséget adott arra, hogy a szalacsi és szilágypéri katolikusság, no meg a vendégek számára Májernyik Mihály körzeti esperes-plébános bemutassa az új szalacsi plébánost is. Az ünnep színvonalát emelte Mihály Balázs érkeserűi plébános gyönyörű énekléssel párosult kántori szolgálata.
Vagy van, vagy nincs
A szentmise bevonulással kezdődött, ahol a több mint tíz ifjú ministránst kísérték a vendégként jelenlévő papok. A szalacsról elszármazott, életereje teljében álló, kitűnő orgánummal és kiejtéssel megáldott Rencsik István nagyszerű prédikációjában fejtette meg, próbálta a hívek tudatába, szívébe és lelkébe elültetni a Szent Szűz (Mária) szeplőtelen fogantatásának rejtélyét,megmagyarázva, hogy az ősbűn, Éva alakjában való megjelenése után Isten megadta a lehetőséget arra, hogy Éva leszármazottai között akadjon egy, Szűz Mária, aki a Megváltó világrahozatalával, a szeplőtelen fogantatással megadta az emberiség számára a nagy lehetőséget arra, hogy megszabaduljon az ősbűntől, a PAradicsomból való kiűzettetés okától. Egyúttal arra is figyelmeztette a híveket, hogy a “credo”, a hit, nem egy tapintható, megfogható valami- vagy van, vagy nincs. Aki igazán hisz, az megtisztul, mert a hívő ember a „jószagú” szappan nélkül is tiszta mAradhat. Az emberben mindig is dúlt a harc a jó és rossz oldal között. A hittől függ az, hogy mikor melyik oldal győz. Legyünk azon, hogy hitünk által mindenkor a jó oldal győzedelmeskedjék: a hit a lélek szappana, ami által minden bűnös ember, az egész emberiség megtisztulhat. Ezt bizonyítja Szűz Mária esete, aki által Isten a Megváltót adta a bűnös világnak.
Bemutatkozás
Ezután a hívek megkaphatták a szentostyát dr. Rencsik István és egyik vendégpap (szerzetes) kezéből. Az áldozás után véget ért a szentmise, de a kivonulás előtt még köszöntötték a jelenlévő polgármestert, az összes szilágypéri és más helyről érkezett vendéget, majd bemutatkozott Szalacs új plébánosa, Scheck László atya is, aki arra kérte híveit, hogy miként ő is igyekszik elfogadni a szalacsiakat, azok is igyekezzenek őt elfogadni. A kivonulás előtt még Mihály Balázs plébános-kántor vezényletével a sokadalom elénekelte a magyar és a székely himnuszt. Utána szeretetvendégség kezdődött a plébánián, majd a sokaság további falunapi programokon vehetett részt.
Bokor István
erdon.ro
A szalacsi falunapokat a kezdetektől a római katolikus templombúcsú környékére illesztették”, azzal számolva, hogy ilyenkor szinte mindenki hazatér. Nem volt az másképp a 20. falunapon sem.
A vasárnap déli és kora délutáni fő program a két templomban zajlott, tizenkét órakor kezdődött a Havas Boldogasszony tiszteletére felszentelt plébániatemplom búcsúünnepe, míg 15 órától a református templomban volt istentisztelet. A római katolikus templomban a szentmise főcelebránsa dr. Rencsik István plébános, teológiaprofesszor volt, aki Szalacs szülötteként tért haza, hogy átvállalja az ünnepi szentmise “levezetését”. Az idei búcsúkor is zsúfolásig megtelt a templom az éppen papi csere alatt lévő egyházközségben, ahonnan Pitó Lajos addigi plébánost Monospetribe helyezte Böcskei László püspök, míg a szalacsi plébániát Scheck László, eddigi telegdi plébános atya kapta. A búcsú lehetőséget adott arra, hogy a szalacsi és szilágypéri katolikusság, no meg a vendégek számára Májernyik Mihály körzeti esperes-plébános bemutassa az új szalacsi plébánost is. Az ünnep színvonalát emelte Mihály Balázs érkeserűi plébános gyönyörű énekléssel párosult kántori szolgálata.
Vagy van, vagy nincs
A szentmise bevonulással kezdődött, ahol a több mint tíz ifjú ministránst kísérték a vendégként jelenlévő papok. A szalacsról elszármazott, életereje teljében álló, kitűnő orgánummal és kiejtéssel megáldott Rencsik István nagyszerű prédikációjában fejtette meg, próbálta a hívek tudatába, szívébe és lelkébe elültetni a Szent Szűz (Mária) szeplőtelen fogantatásának rejtélyét,megmagyarázva, hogy az ősbűn, Éva alakjában való megjelenése után Isten megadta a lehetőséget arra, hogy Éva leszármazottai között akadjon egy, Szűz Mária, aki a Megváltó világrahozatalával, a szeplőtelen fogantatással megadta az emberiség számára a nagy lehetőséget arra, hogy megszabaduljon az ősbűntől, a PAradicsomból való kiűzettetés okától. Egyúttal arra is figyelmeztette a híveket, hogy a “credo”, a hit, nem egy tapintható, megfogható valami- vagy van, vagy nincs. Aki igazán hisz, az megtisztul, mert a hívő ember a „jószagú” szappan nélkül is tiszta mAradhat. Az emberben mindig is dúlt a harc a jó és rossz oldal között. A hittől függ az, hogy mikor melyik oldal győz. Legyünk azon, hogy hitünk által mindenkor a jó oldal győzedelmeskedjék: a hit a lélek szappana, ami által minden bűnös ember, az egész emberiség megtisztulhat. Ezt bizonyítja Szűz Mária esete, aki által Isten a Megváltót adta a bűnös világnak.
Bemutatkozás
Ezután a hívek megkaphatták a szentostyát dr. Rencsik István és egyik vendégpap (szerzetes) kezéből. Az áldozás után véget ért a szentmise, de a kivonulás előtt még köszöntötték a jelenlévő polgármestert, az összes szilágypéri és más helyről érkezett vendéget, majd bemutatkozott Szalacs új plébánosa, Scheck László atya is, aki arra kérte híveit, hogy miként ő is igyekszik elfogadni a szalacsiakat, azok is igyekezzenek őt elfogadni. A kivonulás előtt még Mihály Balázs plébános-kántor vezényletével a sokadalom elénekelte a magyar és a székely himnuszt. Utána szeretetvendégség kezdődött a plébánián, majd a sokaság további falunapi programokon vehetett részt.
Bokor István
erdon.ro
2016. augusztus 22.
Végigvonult a Szent Korona vasárnap Nagyváradon
Jókedvű, színpompás menet vonult végig vasárnap délután Nagyváradon. A helyiek megcsodálhattak az augusztus 20-án Debrecenben látható 16 virágkocsi közül hetet, köztük Nagyvárad és Debrecen közös kocsiját és a Szent Koronát ábrázoló kompozíciót is.
A menetben nemcsak Nagyváradi és Bihar megyei, hanem Arad és Szatmár megyei, valamint Gyomaendrődről érkezett fellépőket is láttunk, és válaszoltak hívó szóra motorkerékpárosok is, akiknek virágokkal díszített vasparipái szintén a Szent László (Unirii) térre érkeztek be.
A virágkocsikat este 19.30 óráig láthatják az érdeklődők, miközben a színpadon a felvonulás során is látott néptáncosok, menettáncosok hiphoposok lépnek fel, mellettük Stargroup énekeseit hallhatják. A több mint hatszáz fős felvonuláson Biharból a Mystique Majorett, az Angels, a Pusztai Farkasok és a Megyei Íjászegyesület íjászai, a Görböc Néptáncegyüttes, a Sushine Dance, a Sunshine és a Margaréta menettáncosai, a Cool Dance, a Clevers, az Ini Mini Unique, a Unique Desire, a Unique, a B-Like, a Turbo Dance, a Passion Dance és Tini Dance Center táncosai, valamint az szalacsi és a szalárdi mazsorettek léptek fel.
Aradról a Mistral menettánc-csoport lépett fel, Szatmárról a Passion 4 Sport, Szilágy megyéből az Out Lous. A Színfolt menettáncosai a magyarországi Gyomandrődről, a Falmenco mazsorettjei a szerbiai Zentáról érkeztek a Nagyváradi virágkarneválra.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
Jókedvű, színpompás menet vonult végig vasárnap délután Nagyváradon. A helyiek megcsodálhattak az augusztus 20-án Debrecenben látható 16 virágkocsi közül hetet, köztük Nagyvárad és Debrecen közös kocsiját és a Szent Koronát ábrázoló kompozíciót is.
A menetben nemcsak Nagyváradi és Bihar megyei, hanem Arad és Szatmár megyei, valamint Gyomaendrődről érkezett fellépőket is láttunk, és válaszoltak hívó szóra motorkerékpárosok is, akiknek virágokkal díszített vasparipái szintén a Szent László (Unirii) térre érkeztek be.
A virágkocsikat este 19.30 óráig láthatják az érdeklődők, miközben a színpadon a felvonulás során is látott néptáncosok, menettáncosok hiphoposok lépnek fel, mellettük Stargroup énekeseit hallhatják. A több mint hatszáz fős felvonuláson Biharból a Mystique Majorett, az Angels, a Pusztai Farkasok és a Megyei Íjászegyesület íjászai, a Görböc Néptáncegyüttes, a Sushine Dance, a Sunshine és a Margaréta menettáncosai, a Cool Dance, a Clevers, az Ini Mini Unique, a Unique Desire, a Unique, a B-Like, a Turbo Dance, a Passion Dance és Tini Dance Center táncosai, valamint az szalacsi és a szalárdi mazsorettek léptek fel.
Aradról a Mistral menettánc-csoport lépett fel, Szatmárról a Passion 4 Sport, Szilágy megyéből az Out Lous. A Színfolt menettáncosai a magyarországi Gyomandrődről, a Falmenco mazsorettjei a szerbiai Zentáról érkeztek a Nagyváradi virágkarneválra.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro
2016. augusztus 28.
MAradt az esperes, marasztalják a püspököt
Rákosi Jenő eddigi esperest választották újra az Érmelléki Református Egyházmegye élére a szombaton tartott közgyűlésen. Az egyházközségek egyhangúan Csűry Istvánt jelölték püspöknek.
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött meg (és közel 15 óráig tartott) Bihardiószegen az Érmelléki Református Egyházmegye választói közgyűlése, melyen megújították az egyházmegye vezetői testületét, illetve összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az összejövetel elején Szabó Zsolt szalacsi lelkész tartott áhítatot, majd rátértek a választásra. A 37 gyülekezetből 4 nem vehetett részt az ügymenetben, mivel tartozása van. A 33 egyházközséget 55 szavazásra jogosult személy képviselte. Az esperesi tisztségre egyedüli jelölt volt (csakúgy, mint a tisztségek nagy részére), az azt eddig is betöltő Rákosi Jenő székelyhídi lelkész, aki újabb 6 évig vezeti az egyházmegyét.
Egyhangúan
A főgondnoki tisztségben a margittai dr. Kürti Lászlót (aki egészségi állapota megromlása miatt nem vállalta tovább) a székelyhídi Mészáros János váltotta. A főjegyzői tisztséget továbbra is Bara László diószegi lelkész tölti be. A további, két tucatnál is több tisztség nagy részében mAradtak az azokat eddig is betöltő személyek (listájuk megtekinthető lesz az egyházmegye internetes oldalán). A tisztújítások után a választói közgyűlés jelölő közgyűléssé alakult, amikor összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az eredmény: egyhangúan Csűry István jelenlegi püspököt jelölik, a főgondnoki tisztségbe pedig a zilahi Bara Lajost.
Rencz Csaba
erdon.ro
Rákosi Jenő eddigi esperest választották újra az Érmelléki Református Egyházmegye élére a szombaton tartott közgyűlésen. Az egyházközségek egyhangúan Csűry Istvánt jelölték püspöknek.
Szombat délelőtt 10 órakor kezdődött meg (és közel 15 óráig tartott) Bihardiószegen az Érmelléki Református Egyházmegye választói közgyűlése, melyen megújították az egyházmegye vezetői testületét, illetve összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az összejövetel elején Szabó Zsolt szalacsi lelkész tartott áhítatot, majd rátértek a választásra. A 37 gyülekezetből 4 nem vehetett részt az ügymenetben, mivel tartozása van. A 33 egyházközséget 55 szavazásra jogosult személy képviselte. Az esperesi tisztségre egyedüli jelölt volt (csakúgy, mint a tisztségek nagy részére), az azt eddig is betöltő Rákosi Jenő székelyhídi lelkész, aki újabb 6 évig vezeti az egyházmegyét.
Egyhangúan
A főgondnoki tisztségben a margittai dr. Kürti Lászlót (aki egészségi állapota megromlása miatt nem vállalta tovább) a székelyhídi Mészáros János váltotta. A főjegyzői tisztséget továbbra is Bara László diószegi lelkész tölti be. A további, két tucatnál is több tisztség nagy részében mAradtak az azokat eddig is betöltő személyek (listájuk megtekinthető lesz az egyházmegye internetes oldalán). A tisztújítások után a választói közgyűlés jelölő közgyűléssé alakult, amikor összesítették az egyházközségek jelölő lapjait az őszi püspökválasztásra vonatkozóan. Az eredmény: egyhangúan Csűry István jelenlegi püspököt jelölik, a főgondnoki tisztségbe pedig a zilahi Bara Lajost.
Rencz Csaba
erdon.ro
2016. október 4.
Véget ért a XV. MIÉRT Akadémia
Idén a Magyar Ifjúsági Értekezlet és a Bihar megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács szeptember 30 – október 2. között szervezte meg a MIÉRT Akadémiát Püspökfürdőn. 2016 kihívásai volt az akadémia fő tematikája, amely köré az előadások csoportosultak. A nagy hagyományra visszatekintő rendezvény a számos szakmai program mellett kikapcsolódási lehetőségeket is nyújtott a részt vevő fiataloknak. A program célja, hogy minden évben azokkal az aktuális témákkal foglalkozzon, ami a fiatalokat leginkább érdekli. Az eseménysorozat péntek délután kezdődött ünnepélyes megnyitóval, amely keretében Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-elnök, Geréd Imre, az RMDSZ ifjúsági ügyekért felelős ügyvezető alelnöke és Horváth Béla BTIET-alelnök, Szalacs község fiatal polgár-mestere köszöntötték a résztvevőket. A megnyitó után Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke a közelgő parlamenti választások tétjéről mesélt az akadémia résztvevőinek.
A szombati program dr. Bárdi Nándor előadásával kezdődött, aki a budapesti kormányzatok kisebbségpolitikájáról tartott előadást, részletesen felvázolva Magyarország kisebbségpolitikáját a második világháború végétől napjainkig. Ezt követően dr. Székely István Gergő a választási törvény által behozott kampányszabályozásokat vázolta fel, a legfontosabb változtatásokra fektetve a hangsúlyt, pontosabban, hogy milyen hatással lesznek a módosítások a közelgő parlamenti választásokra és az azt megelőző kampányra. Nagy Gábor a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) részéről sikeres szociális roma vállalkozásokról tartott előadást, bemutatta a projekt által létrehozott sikeres vállalkozásokat. A projekt célja a megcélzott roma kisebbségi csoport munkapiacra való integrálásának elősegítése volt, amelynek eredményeképpen a projekt keretében hat céget alapítottak az építőipar területén. Dr. Mészáros Edina Lilla a Brexit okait és lehetséges "forgatókönyveit" tag-lalta, részletesen bemutatta, hogy mely politikai intézkedések vezethettek a brit népszavazáshoz és mik lehetnek a kilépés lehetséges következményei.
A délutáni blokk első előadója dr. Kádár Magor volt, aki a kampányon belül zajló kommunikációs stratégiákat mutatta be, valamint kitért a jelöltek arculatépítésére is. Egy interaktív beszélgetés keretében a résztvevőkkel közösen formálták meg egy jó politikus profilját. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség 2016-os kihívásairól beszélt. A decemberi parlamenti választásokat illetően elmondta, hogy fontos választás elé nézünk, hiszen 2016 decembere után olyan időszak következik, amikor nagy reformokra, változásokra számíthatunk. A szövetségi elnök a választásokra való felkészülés két fontos eleméről is beszélt, elsőként említve az MPP-vel való együttműködést, másodsorban pedig a szövetségen belüli szolidaritást nevezte meg. Ugyanakkor továbbra is fontosnak tartja a MIÉRT-tel való szoros együttműködést a parlamenti választások kapcsán is.
Dr. Melegh Attila a migráció globális perspektíváiról beszélt. Általános diagramok és statisztikák köré építve prezentálta a napjaink rendkívül bonyolult problémájának titulált migrációs témát. Előadásában bővebben kifejtette Magyarország aktuális migránspolitikáját, valamint a jelenleg uralkodó pánik strukturális alapjait. Ezt követően dr. Kováts András A menekültek és fogadtatásuk Magyarországon című előadása zárta az estét. Elmondása szerint az idei évben hangsúlyos szerepet kapott Magyarországon a menekültek bevándorlásával kapcsolatos befogadási politika. Ő is statisztikákra hivatkozott, és fontosnak tartotta megemlíteni, hogy jelenleg a magyar államnak legtöbb napi 300 bevándorló befogadására van kapacitása, illetve azt, hogy a menekültkérelmek 15%-át részesítik pozitív elbírálásban.
Vasárnap Szabó Ödön RMDSZ parlamenti képviselő Kihívások a parlamenti választások tükrében címmel című előadása zárta a rendezvény szakmai programját. Elmondta, hogy ekkora méretű újítás, ami a parlamenti képviselői listát illeti, nem volt az RMDSZ-ben megalakulása óta. Véleménye szerint a 2016-os év nagy kihívása, hogy az országszerte többféleképpen megélt többség-kisebbség kapcsolatot hogyan lehet egységbe kovácsolni, valamint a kisebbség biztonságának helyreállítását is az idei év egyik nagy kihívásának tartja. Népújság (Marosvásárhely)
Idén a Magyar Ifjúsági Értekezlet és a Bihar megyei Területi Ifjúsági Egyeztető Tanács szeptember 30 – október 2. között szervezte meg a MIÉRT Akadémiát Püspökfürdőn. 2016 kihívásai volt az akadémia fő tematikája, amely köré az előadások csoportosultak. A nagy hagyományra visszatekintő rendezvény a számos szakmai program mellett kikapcsolódási lehetőségeket is nyújtott a részt vevő fiataloknak. A program célja, hogy minden évben azokkal az aktuális témákkal foglalkozzon, ami a fiatalokat leginkább érdekli. Az eseménysorozat péntek délután kezdődött ünnepélyes megnyitóval, amely keretében Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-elnök, Geréd Imre, az RMDSZ ifjúsági ügyekért felelős ügyvezető alelnöke és Horváth Béla BTIET-alelnök, Szalacs község fiatal polgár-mestere köszöntötték a résztvevőket. A megnyitó után Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke a közelgő parlamenti választások tétjéről mesélt az akadémia résztvevőinek.
A szombati program dr. Bárdi Nándor előadásával kezdődött, aki a budapesti kormányzatok kisebbségpolitikájáról tartott előadást, részletesen felvázolva Magyarország kisebbségpolitikáját a második világháború végétől napjainkig. Ezt követően dr. Székely István Gergő a választási törvény által behozott kampányszabályozásokat vázolta fel, a legfontosabb változtatásokra fektetve a hangsúlyt, pontosabban, hogy milyen hatással lesznek a módosítások a közelgő parlamenti választásokra és az azt megelőző kampányra. Nagy Gábor a Romániai Vállalkozásokért Egyesület (ROVE) részéről sikeres szociális roma vállalkozásokról tartott előadást, bemutatta a projekt által létrehozott sikeres vállalkozásokat. A projekt célja a megcélzott roma kisebbségi csoport munkapiacra való integrálásának elősegítése volt, amelynek eredményeképpen a projekt keretében hat céget alapítottak az építőipar területén. Dr. Mészáros Edina Lilla a Brexit okait és lehetséges "forgatókönyveit" tag-lalta, részletesen bemutatta, hogy mely politikai intézkedések vezethettek a brit népszavazáshoz és mik lehetnek a kilépés lehetséges következményei.
A délutáni blokk első előadója dr. Kádár Magor volt, aki a kampányon belül zajló kommunikációs stratégiákat mutatta be, valamint kitért a jelöltek arculatépítésére is. Egy interaktív beszélgetés keretében a résztvevőkkel közösen formálták meg egy jó politikus profilját. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szövetség 2016-os kihívásairól beszélt. A decemberi parlamenti választásokat illetően elmondta, hogy fontos választás elé nézünk, hiszen 2016 decembere után olyan időszak következik, amikor nagy reformokra, változásokra számíthatunk. A szövetségi elnök a választásokra való felkészülés két fontos eleméről is beszélt, elsőként említve az MPP-vel való együttműködést, másodsorban pedig a szövetségen belüli szolidaritást nevezte meg. Ugyanakkor továbbra is fontosnak tartja a MIÉRT-tel való szoros együttműködést a parlamenti választások kapcsán is.
Dr. Melegh Attila a migráció globális perspektíváiról beszélt. Általános diagramok és statisztikák köré építve prezentálta a napjaink rendkívül bonyolult problémájának titulált migrációs témát. Előadásában bővebben kifejtette Magyarország aktuális migránspolitikáját, valamint a jelenleg uralkodó pánik strukturális alapjait. Ezt követően dr. Kováts András A menekültek és fogadtatásuk Magyarországon című előadása zárta az estét. Elmondása szerint az idei évben hangsúlyos szerepet kapott Magyarországon a menekültek bevándorlásával kapcsolatos befogadási politika. Ő is statisztikákra hivatkozott, és fontosnak tartotta megemlíteni, hogy jelenleg a magyar államnak legtöbb napi 300 bevándorló befogadására van kapacitása, illetve azt, hogy a menekültkérelmek 15%-át részesítik pozitív elbírálásban.
Vasárnap Szabó Ödön RMDSZ parlamenti képviselő Kihívások a parlamenti választások tükrében címmel című előadása zárta a rendezvény szakmai programját. Elmondta, hogy ekkora méretű újítás, ami a parlamenti képviselői listát illeti, nem volt az RMDSZ-ben megalakulása óta. Véleménye szerint a 2016-os év nagy kihívása, hogy az országszerte többféleképpen megélt többség-kisebbség kapcsolatot hogyan lehet egységbe kovácsolni, valamint a kisebbség biztonságának helyreállítását is az idei év egyik nagy kihívásának tartja. Népújság (Marosvásárhely)
2016. október 14.
Tudományos konferencia Ottományban
Az ottományi Komáromi kúria rendbehozatala óta a legrangosabb esemény zajlott le ott szombaton, amikor a kiállítóház és a Kriza János Néprajzi Társaság szervezett konferenciát Az archívumok használatának változó kontextusai címmel.
Annak idején beszámoltunk az ottományi Komáromi kúria rendbetételéről, arról, hogy az épület és környezete nagyszerűen alkalmas kulturális események, konferenciák megtartására. Azóta több hasonló is volt, ám, mint a helyszínen elhangzott, az eddigi legrangosabb volt, amit szombaton tartottak az Ottományi Kiállítóház és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) szervezésében, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Néprajztudományi Intézetének és a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A megjelenteket, miután azok érkezésüket követően elfogyasztottak egy-egy “életmentő” kávét, Horváth Béla, Szalacs község polgármestere köszöntötte. Örömélnek adott hangot, hogy elöljáróként ilyen rangos eseménynek adhat otthont a községhez tartozó falu, köszönetet mondva a szervezőknek. Ugyancsak a térség kiemelkedő kulturális-tudományos eseményének nevezte a konferenciát Szabó Ödön képviselő.
Folytatódik a rendbetétel
Az RMDSZ megyei ügyvezetője úgy vélte: a régióban nagy hagyománya van néprajznak, a helytörténetnek, jeles művelői közül köszöntötte is a megjelent dr.Kéri Gáspárt és dr.Wilhelm Sándort (Székelyhíd), és Kovács Rozáliát (Érmihályfalva). Felelevenítette a Komáromi kúria renoválásának pályázatát, hozzátéve: folytatás is lesz, a belső freskók, melléképületek, a park rendbetételével, ami hozzájárul, hogy a létesítmény igazi régiós kulturális központtá váljon. Újra a polgármester vette át a szót, Horváth Béla bemutatta a község két települését, kiemelve, hogy egyenlő távolságra vannak Budapesttől és Kolozsvártól, illetve köszönetet mondott a szervezőknek, köztük Szűcs Györgynek, a kiállítóház ügyintézőjének. Balogh Balázs, a MTA Néprajztudományi Intézetének igazgatója a tanácskozásra kiváló helyszínnek minősítette Ottományt, dicsérte a témaválasztást, amihez kapcsolódva arról is beszámolt, hogy saját intézetük átszervezés előtt áll (szavaiból nem a feltétlen öröm csengett ki emiatt).
Kötet lesz az elhangzottakból
Jakab Albert Zsolt, a KJNT elnöke kifejtette: a vándorkonferenciákkal céljuk, hogy fórumot biztosítsanak a néprajzosoknak, a mostani találkozás is teret ad a tapasztalatcseréknek, az adatbázisok létrehozásának vagy éppen bővítésének. A konferencián elhangzott előadásokat kötetben is megjelentetik. A továbbiakban két plenáris előadás hangzott el, egyik Pozsonyi Ferenc KJNT-tb.elnök, akadémikus, a másik Gagyi József egyetemi tanár előadásában, délután pedig két szekcióra bontva tartottak további előadásokat és megbeszéléseket (a részletes programot október 12-i lapunkban közöltük – szerz.megj.). A nap végén, hogy ne csak a kultúra iránti szomjukat olthassák a konferenciázók, az ezer pince falujának, Szalacsnak a pincesorát is felkeresték.
Rencz Csaba erdon.ro
Az ottományi Komáromi kúria rendbehozatala óta a legrangosabb esemény zajlott le ott szombaton, amikor a kiállítóház és a Kriza János Néprajzi Társaság szervezett konferenciát Az archívumok használatának változó kontextusai címmel.
Annak idején beszámoltunk az ottományi Komáromi kúria rendbetételéről, arról, hogy az épület és környezete nagyszerűen alkalmas kulturális események, konferenciák megtartására. Azóta több hasonló is volt, ám, mint a helyszínen elhangzott, az eddigi legrangosabb volt, amit szombaton tartottak az Ottományi Kiállítóház és a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) szervezésében, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Néprajztudományi Intézetének és a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A megjelenteket, miután azok érkezésüket követően elfogyasztottak egy-egy “életmentő” kávét, Horváth Béla, Szalacs község polgármestere köszöntötte. Örömélnek adott hangot, hogy elöljáróként ilyen rangos eseménynek adhat otthont a községhez tartozó falu, köszönetet mondva a szervezőknek. Ugyancsak a térség kiemelkedő kulturális-tudományos eseményének nevezte a konferenciát Szabó Ödön képviselő.
Folytatódik a rendbetétel
Az RMDSZ megyei ügyvezetője úgy vélte: a régióban nagy hagyománya van néprajznak, a helytörténetnek, jeles művelői közül köszöntötte is a megjelent dr.Kéri Gáspárt és dr.Wilhelm Sándort (Székelyhíd), és Kovács Rozáliát (Érmihályfalva). Felelevenítette a Komáromi kúria renoválásának pályázatát, hozzátéve: folytatás is lesz, a belső freskók, melléképületek, a park rendbetételével, ami hozzájárul, hogy a létesítmény igazi régiós kulturális központtá váljon. Újra a polgármester vette át a szót, Horváth Béla bemutatta a község két települését, kiemelve, hogy egyenlő távolságra vannak Budapesttől és Kolozsvártól, illetve köszönetet mondott a szervezőknek, köztük Szűcs Györgynek, a kiállítóház ügyintézőjének. Balogh Balázs, a MTA Néprajztudományi Intézetének igazgatója a tanácskozásra kiváló helyszínnek minősítette Ottományt, dicsérte a témaválasztást, amihez kapcsolódva arról is beszámolt, hogy saját intézetük átszervezés előtt áll (szavaiból nem a feltétlen öröm csengett ki emiatt).
Kötet lesz az elhangzottakból
Jakab Albert Zsolt, a KJNT elnöke kifejtette: a vándorkonferenciákkal céljuk, hogy fórumot biztosítsanak a néprajzosoknak, a mostani találkozás is teret ad a tapasztalatcseréknek, az adatbázisok létrehozásának vagy éppen bővítésének. A konferencián elhangzott előadásokat kötetben is megjelentetik. A továbbiakban két plenáris előadás hangzott el, egyik Pozsonyi Ferenc KJNT-tb.elnök, akadémikus, a másik Gagyi József egyetemi tanár előadásában, délután pedig két szekcióra bontva tartottak további előadásokat és megbeszéléseket (a részletes programot október 12-i lapunkban közöltük – szerz.megj.). A nap végén, hogy ne csak a kultúra iránti szomjukat olthassák a konferenciázók, az ezer pince falujának, Szalacsnak a pincesorát is felkeresték.
Rencz Csaba erdon.ro
2016. november 2.
„Itt állok, másként nem tehetek”
Szokványosnak tűnő októberi hétvégén hívogattak a harangok az érköbölkúti dombok között megbúvó ősi templomba. A helybeliek és az idelátogatók azonban tudták, hogy az október 29-én, szombaton beharangozott istentisztelet ünnepet rejteget. A magát egyik írásában félig tréfásan, félig komolyan Isten udvari bolondjának tituláló lelkésznek, Luther Mártonnak emlékére állítottak szobrot az érmelléki településen.
Az esemény ötletgazdája a maga is evangélikus Rákóczi Lajos irodalomtanár és helytörténész kezdeményezésére állított egész alakos szobor mindezidáig egyedülálló az erdélyi tájakon. A szobor Luther Márton halálának 470. évfordulója, valamint a közelgő reformációi év tiszteletére állíttatott. Az sem mellékes, hogy a közelgő november 10-e a reformátor születésének évfordulója is. A hívogató harangok szavára érkeztek a hívek Budapestről, Debrecenből, Létavértesről, Álmosdról, Székelyhídról, Szalacsról, Albisról, Szentjobbról, Kolozsvárról, Margittáról, és a helybéliek közül is ott volt mindenki, aki ápolja és őrzi protestáns vallását, és jó keresztyénként folyamatosan részese az itteni hitéletnek. Így hát nem csoda, hogy nagy ünnephez méltóan megtelt az érköbölkúti templom.
A reformátor
Az ünnepség a székelyhídi férfikórus szolgálatával kezdődött, majd a Budapestről érkezett evangélikus lelkész és egyháztörténész, dr. Blázy Árpád hirdetett igét, aki a prédikációjában az etióp kincstárnok megtéréséről szólt, az Apostolok Cselekedetei 8,26–30. alapján. Ezt követően Ledán István érköbölkúti lelkész köszöntötte a megjelenteket és osztotta meg gondolatait a gyülekezettel. Mint mondta, Luther korában nem volt Facebook, de a Wittenbergi templomra kifüggesztett üzenetet igen sokan „like-olták”, és a hullám rekordidő alatt elöntötte Európát. Valóban, Luther és a protestáns mozgalom tanai megváltoztatták nemcsak az egyházat, hanem az egész világot, megalkotva egy olyan nyugati típusú társadalmat, amire ma is építkezünk.
Ezt követően az érköbölkúti iskolások műsora következett. Az alkalomhoz illő színvonalas műsor Hermann Csaba énektanár, Béres Angéla vallástanár és Szabó Anita tanítónő munkáját dicséri, utóbbi szavalatával is megörvendeztette a szépszámú gyülekezetet. Hogy az ökuménia teljes legyen, a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus (tagjainak fele katolikus) többek között a régi magyar himnuszt énekelte. Ezt követően Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész érdekfeszítő és jól dokumentált előadását hallgathatták Várad és környékének reformációjáról. Az előadás az 1514-es és 1557-es időszakot foglalta magába, amikor is az itteni reformáció lezajlott.
Ezt követően Rákóczi Lajos ötletgazda és főszervező beszélt a szoborállítás fontosságáról. Elmondása szerint minden szoborállítás eszménykép-választás. Mint mondta, mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy pesszimistán nézzük a világot, és legtöbb állított szobrunk mártírhősökről szól. II. Rákóczi Ferenc száműzetésben végezte életét, a ’48-as tábornokokat kivégezték, és az ’56-os forradalmároknak is tragikus a sorsuk. Luther Márton olyan forradalmár, aki ágyban, párnák között végezte, és életében átélhette a tanai győzedelmeskedését. Úgy is mondhatnánk, hogy ő olyan sikeres forradalmár, aki megváltoztatta a világot. Nem karddal harcolt, hanem eszmékkel, érvekkel, és ilyen sikeres forradalmárokra van szükségünk a 21. században is. A szoborra fölkerült „Itt állok, másként nem tehetek.” idézet példaként kell, hogy szolgáljon azoknak, akik a mai kor útvesztőiben eltévelyednek, és kapaszkodó kell legyen azoknak is, akik gyakran csüggedten nézik a mai kor történéseit. „Nem gyűlölködésre van szükségünk, hiszen a »nincs helye közöttünk« megbélyegzéseknek kora ma már lejárt. Luther Mártonnak is helye van végre közöttünk, ezért is állítottunk neki szobrot itt, az Érmelléken” – hangzott el.
Az érköbölkúti vallásórások műsora következett. Ledán Katalin, a közelmúltban idekerült lelkésznő közösségformáló munkája szép példája annak a lutheri örökségnek, hogy a lelkész szellemi és közösségformáló fáklyája annak a településnek, ahova őt szolgálatra rendelték. Az ünnepség további része a templom előtti kertben zajlott, ahol Ledán István református lelkész felolvasta Csűry István református püspök az eseményre küldött püspöki levelét. Rákóczi Lajos Adorján Dezső Zoltán evangélikus püspök a köbölkútiakhoz intézett levelét olvasta fel: „Nagyon örülök és gratulálok e nagyszerű történetíró köbölkúti eseményhez. Külön gratulálok az ötletgazdának, és köszönöm, hogy ezt az ügyet szívén viselte. Hálás vagyok a helybéli gyülekezetnek, hogy Luthernek ily módon is otthont ad. Hiszem, hogy ő itt jó helyen van, valóban otthon van. Isten áldása legyen ezen a közös ünnepen. Erős vár a mi Istenünk!” – fogalmazott az evangélikusok püspöke.
A szobrot az alkotó, Szabó István jelenlétében Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész és Rákóczi Lajos tanár, helytörténész leplezte le. Mátyás Attila áldása után Meleg Vilmos színművész tartott a már csípős októberi szélben lélekmelengető és a tőle megszokott színvonalú, erős pátoszú lélekhez szóló előadást. Az ünnepséget a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus dalai, valamint a Szózat közös eléneklése zárta.
Az esemény szeretetvendégséggel fejeződött be, amellyel a vendégszerető köbölkúti gyülekezet ajándékozta meg az ünnepségen résztvevőket.
K. B.
Érköbölkút
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Szokványosnak tűnő októberi hétvégén hívogattak a harangok az érköbölkúti dombok között megbúvó ősi templomba. A helybeliek és az idelátogatók azonban tudták, hogy az október 29-én, szombaton beharangozott istentisztelet ünnepet rejteget. A magát egyik írásában félig tréfásan, félig komolyan Isten udvari bolondjának tituláló lelkésznek, Luther Mártonnak emlékére állítottak szobrot az érmelléki településen.
Az esemény ötletgazdája a maga is evangélikus Rákóczi Lajos irodalomtanár és helytörténész kezdeményezésére állított egész alakos szobor mindezidáig egyedülálló az erdélyi tájakon. A szobor Luther Márton halálának 470. évfordulója, valamint a közelgő reformációi év tiszteletére állíttatott. Az sem mellékes, hogy a közelgő november 10-e a reformátor születésének évfordulója is. A hívogató harangok szavára érkeztek a hívek Budapestről, Debrecenből, Létavértesről, Álmosdról, Székelyhídról, Szalacsról, Albisról, Szentjobbról, Kolozsvárról, Margittáról, és a helybéliek közül is ott volt mindenki, aki ápolja és őrzi protestáns vallását, és jó keresztyénként folyamatosan részese az itteni hitéletnek. Így hát nem csoda, hogy nagy ünnephez méltóan megtelt az érköbölkúti templom.
A reformátor
Az ünnepség a székelyhídi férfikórus szolgálatával kezdődött, majd a Budapestről érkezett evangélikus lelkész és egyháztörténész, dr. Blázy Árpád hirdetett igét, aki a prédikációjában az etióp kincstárnok megtéréséről szólt, az Apostolok Cselekedetei 8,26–30. alapján. Ezt követően Ledán István érköbölkúti lelkész köszöntötte a megjelenteket és osztotta meg gondolatait a gyülekezettel. Mint mondta, Luther korában nem volt Facebook, de a Wittenbergi templomra kifüggesztett üzenetet igen sokan „like-olták”, és a hullám rekordidő alatt elöntötte Európát. Valóban, Luther és a protestáns mozgalom tanai megváltoztatták nemcsak az egyházat, hanem az egész világot, megalkotva egy olyan nyugati típusú társadalmat, amire ma is építkezünk.
Ezt követően az érköbölkúti iskolások műsora következett. Az alkalomhoz illő színvonalas műsor Hermann Csaba énektanár, Béres Angéla vallástanár és Szabó Anita tanítónő munkáját dicséri, utóbbi szavalatával is megörvendeztette a szépszámú gyülekezetet. Hogy az ökuménia teljes legyen, a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus (tagjainak fele katolikus) többek között a régi magyar himnuszt énekelte. Ezt követően Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész érdekfeszítő és jól dokumentált előadását hallgathatták Várad és környékének reformációjáról. Az előadás az 1514-es és 1557-es időszakot foglalta magába, amikor is az itteni reformáció lezajlott.
Ezt követően Rákóczi Lajos ötletgazda és főszervező beszélt a szoborállítás fontosságáról. Elmondása szerint minden szoborállítás eszménykép-választás. Mint mondta, mi, magyarok hajlamosak vagyunk arra, hogy pesszimistán nézzük a világot, és legtöbb állított szobrunk mártírhősökről szól. II. Rákóczi Ferenc száműzetésben végezte életét, a ’48-as tábornokokat kivégezték, és az ’56-os forradalmároknak is tragikus a sorsuk. Luther Márton olyan forradalmár, aki ágyban, párnák között végezte, és életében átélhette a tanai győzedelmeskedését. Úgy is mondhatnánk, hogy ő olyan sikeres forradalmár, aki megváltoztatta a világot. Nem karddal harcolt, hanem eszmékkel, érvekkel, és ilyen sikeres forradalmárokra van szükségünk a 21. században is. A szoborra fölkerült „Itt állok, másként nem tehetek.” idézet példaként kell, hogy szolgáljon azoknak, akik a mai kor útvesztőiben eltévelyednek, és kapaszkodó kell legyen azoknak is, akik gyakran csüggedten nézik a mai kor történéseit. „Nem gyűlölködésre van szükségünk, hiszen a »nincs helye közöttünk« megbélyegzéseknek kora ma már lejárt. Luther Mártonnak is helye van végre közöttünk, ezért is állítottunk neki szobrot itt, az Érmelléken” – hangzott el.
Az érköbölkúti vallásórások műsora következett. Ledán Katalin, a közelmúltban idekerült lelkésznő közösségformáló munkája szép példája annak a lutheri örökségnek, hogy a lelkész szellemi és közösségformáló fáklyája annak a településnek, ahova őt szolgálatra rendelték. Az ünnepség további része a templom előtti kertben zajlott, ahol Ledán István református lelkész felolvasta Csűry István református püspök az eseményre küldött püspöki levelét. Rákóczi Lajos Adorján Dezső Zoltán evangélikus püspök a köbölkútiakhoz intézett levelét olvasta fel: „Nagyon örülök és gratulálok e nagyszerű történetíró köbölkúti eseményhez. Külön gratulálok az ötletgazdának, és köszönöm, hogy ezt az ügyet szívén viselte. Hálás vagyok a helybéli gyülekezetnek, hogy Luthernek ily módon is otthont ad. Hiszem, hogy ő itt jó helyen van, valóban otthon van. Isten áldása legyen ezen a közös ünnepen. Erős vár a mi Istenünk!” – fogalmazott az evangélikusok püspöke.
A szobrot az alkotó, Szabó István jelenlétében Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész és Rákóczi Lajos tanár, helytörténész leplezte le. Mátyás Attila áldása után Meleg Vilmos színművész tartott a már csípős októberi szélben lélekmelengető és a tőle megszokott színvonalú, erős pátoszú lélekhez szóló előadást. Az ünnepséget a Szalacsi Örökzöld Asszonykórus dalai, valamint a Szózat közös eléneklése zárta.
Az esemény szeretetvendégséggel fejeződött be, amellyel a vendégszerető köbölkúti gyülekezet ajándékozta meg az ünnepségen résztvevőket.
K. B.
Érköbölkút
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. november 4.
Összefognak az Érmellékért
Megalakult tegnap az Érmelléki Fejlesztési Ügynökség, amit Bihar, Szatmár és a magyarországi Hajdú-Bihar megye elnöksége közösen hozott létre. Az ottományi Komáromi-kúriában megtartott tanácskozáson mindhárom megye vezetősége részt vett, de ott volt többek között Szabó Ödön parlamenti képviselő és Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke is.
A fejlesztési ügynökség megalakulásának bejelentése előtt az elöljárók hivatalosan is átadták az új aszfaltutat, amely összeköti Szalacsot a Szatmár megyei Szilágypérrel. A két település lakói, akik egyébként több szálon is kötődnek egymáshoz, ezzel sok kilométeres kerülőtől és az utazással elvesztegetett időtől mentesülnek.
Az Ottományban megtartott tanácskozáson Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke kiemelte, 2010-ben mind a Bihar, mind a Szatmár megyei tanács határozattal elfogadott egy protokollumot az együttműködésről. Ennek keretében készült el a tegnap átadott út, illetve korábban a Tasnád és Margitta közötti országút is. A közös, intézményesített munka következő fázisa az a három megyét érintő megállapodás, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban használhassák fel az Érmellék számára. Pásztor Sándor kiemelte, egy olyan régióról van szó, amelyet túlnyomó többségben magyarok laknak, ugyanakkor nemcsak Bihar, hanem a szomszédos két megye, Szatmár és Hajdú-Bihar érdeke is az, hogy közösen találjanak megoldást is itt adódó problémákra. Nemcsak az infrastruktúrát, hanem a kultúrát, a turizmust is fejleszteni kell, továbbá kiemelten kell kezelni az oktatást is.
Pataki Csaba, Szatmár Megye Tanácsának elnöke szerint elsősorban a helybéliek boldogulását és az életszínvonal javulását célozza az a tervcsomag, amelyen már jó ideje dolgoznak kollégáival.
Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, hogy náluk két évvel ezelőtt újjászervezték a fejlesztési ügynökséget, ahol jelenleg már huszonkét alkalmazott foglalkozik a fejlesztésekkel és több mint kétszáz leadott pályázat van a hátuk mögött. Az elnök kiemelte, a legfontosabb ebben a hárommegyés együttműködésben, hogy Hajdú-Bihar ezt a tapasztalatát tudja Bihar és Szatmár megye rendelkezésére bocsátani.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Megalakult tegnap az Érmelléki Fejlesztési Ügynökség, amit Bihar, Szatmár és a magyarországi Hajdú-Bihar megye elnöksége közösen hozott létre. Az ottományi Komáromi-kúriában megtartott tanácskozáson mindhárom megye vezetősége részt vett, de ott volt többek között Szabó Ödön parlamenti képviselő és Cseke Attila, a Bihar megyei RMDSZ elnöke is.
A fejlesztési ügynökség megalakulásának bejelentése előtt az elöljárók hivatalosan is átadták az új aszfaltutat, amely összeköti Szalacsot a Szatmár megyei Szilágypérrel. A két település lakói, akik egyébként több szálon is kötődnek egymáshoz, ezzel sok kilométeres kerülőtől és az utazással elvesztegetett időtől mentesülnek.
Az Ottományban megtartott tanácskozáson Pásztor Sándor, a Bihar Megyei Tanács elnöke kiemelte, 2010-ben mind a Bihar, mind a Szatmár megyei tanács határozattal elfogadott egy protokollumot az együttműködésről. Ennek keretében készült el a tegnap átadott út, illetve korábban a Tasnád és Margitta közötti országút is. A közös, intézményesített munka következő fázisa az a három megyét érintő megállapodás, amely megteremti a lehetőségét annak, hogy a rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban használhassák fel az Érmellék számára. Pásztor Sándor kiemelte, egy olyan régióról van szó, amelyet túlnyomó többségben magyarok laknak, ugyanakkor nemcsak Bihar, hanem a szomszédos két megye, Szatmár és Hajdú-Bihar érdeke is az, hogy közösen találjanak megoldást is itt adódó problémákra. Nemcsak az infrastruktúrát, hanem a kultúrát, a turizmust is fejleszteni kell, továbbá kiemelten kell kezelni az oktatást is.
Pataki Csaba, Szatmár Megye Tanácsának elnöke szerint elsősorban a helybéliek boldogulását és az életszínvonal javulását célozza az a tervcsomag, amelyen már jó ideje dolgoznak kollégáival.
Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke azt hangsúlyozta, hogy náluk két évvel ezelőtt újjászervezték a fejlesztési ügynökséget, ahol jelenleg már huszonkét alkalmazott foglalkozik a fejlesztésekkel és több mint kétszáz leadott pályázat van a hátuk mögött. Az elnök kiemelte, a legfontosabb ebben a hárommegyés együttműködésben, hogy Hajdú-Bihar ezt a tapasztalatát tudja Bihar és Szatmár megye rendelkezésére bocsátani.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. április 7.
Szatmári gyerekekről tudósít a Ferencváros hivatalos oldala
Harmadik éve működik sikeresen a Szatmár – Ferencváros határokon átívelő kézilabda utánpótlás együttműködés, amelynek mindannyiszor kiemelt állomása, amikor Budapesten gyűlik össze projektben résztvevők zöme, írja az FTC hivatalos honlapja, a Fradi.hu.
Egyrészt ilyenkor az Erdélyben élő magyar gyerekek az anyaország fővárosába látogathatnak, másrészt a Népligetben rendezendő tornán majd minden ferencvárosi tréner testközelből mérheti fel, hogy miként fejlődnek a programban szereplő gyerekek és edzők. A már szokássá való budapesti Mikulás Kupa mellett kedden első alkalommal rendezték meg a Fradi népligeti bázisán, az Elek Gyula Arénában és a Faházban a Húsvéti Kupát, amelyre hét csapat érkezett Erdélyből. „A Mezőfény, a Kálmánd, a Sárközújlak, a Turterebes és a Kökényesd közösen, a Szalacs, a Székelyhíd, valamint a Csenger tudott részt venni a tornánkon, s nagy kár, hogy további három – az együttműködésben résztvevő – település ezúttal nem tudta magát képviseltetni – mondta Kiss Zoltán Sándor projektvezető. – Fantasztikus élményt jelent az erdélyi gyerekeknek már az is, hogy Budapestre utazhatnak, hogy kirándulhatnak a magyar fővárosban, az pedig szinte elmondhatatlan érzés számukra, amikor a Ferencváros sztárjátékosaival találkozhatnak személyesen.” A torna kiváló hangulatban zajlott már reggeltől, az épp a lelátón, vagy a pálya szélén ücsörgő kislányok megállás nélkül szurkoltak azoknak, akik akkor vívták a mérkőzésüket, zúgott a „Gólt akarunk!” és a „Hajrá, Székelyhíd!” rigmus is. A társak pedig meghálálták a buzdítást, mindent megtettek a győzelmekért. A mezőnyből messze kimagaslottak a Fradi csapatai, de a vendégek között is láthattunk egy-egy ügyes kislányt.
„Ez egy mustra volt, amelyen a Budapesten dolgozó edzők és vezetők is lemérhették pontosan, hogy hol tartanak jelenleg a projektben szereplő csapatok – folytatta Kiss Zoltán Sándor. – Nemcsak a gyerekek, hanem a fiatal erdélyi edzők számára is nagyon fontos tapasztalatokkal szolgál, amikor a Fradi szakembereivel tölthetnek egy napot, láthatják az itt folyó munkát és tanácsokat is kérhetnek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rendezvényen a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója is tiszteletét tette, és kifejezte, hogy az általa képviselt elv találkozik a miénkkel, miszerint a játékot élvezni kell, s csak akkor lehetünk igazán eredményesek", zárja tudósítását a Fradi.hu. szatmar.ro
Harmadik éve működik sikeresen a Szatmár – Ferencváros határokon átívelő kézilabda utánpótlás együttműködés, amelynek mindannyiszor kiemelt állomása, amikor Budapesten gyűlik össze projektben résztvevők zöme, írja az FTC hivatalos honlapja, a Fradi.hu.
Egyrészt ilyenkor az Erdélyben élő magyar gyerekek az anyaország fővárosába látogathatnak, másrészt a Népligetben rendezendő tornán majd minden ferencvárosi tréner testközelből mérheti fel, hogy miként fejlődnek a programban szereplő gyerekek és edzők. A már szokássá való budapesti Mikulás Kupa mellett kedden első alkalommal rendezték meg a Fradi népligeti bázisán, az Elek Gyula Arénában és a Faházban a Húsvéti Kupát, amelyre hét csapat érkezett Erdélyből. „A Mezőfény, a Kálmánd, a Sárközújlak, a Turterebes és a Kökényesd közösen, a Szalacs, a Székelyhíd, valamint a Csenger tudott részt venni a tornánkon, s nagy kár, hogy további három – az együttműködésben résztvevő – település ezúttal nem tudta magát képviseltetni – mondta Kiss Zoltán Sándor projektvezető. – Fantasztikus élményt jelent az erdélyi gyerekeknek már az is, hogy Budapestre utazhatnak, hogy kirándulhatnak a magyar fővárosban, az pedig szinte elmondhatatlan érzés számukra, amikor a Ferencváros sztárjátékosaival találkozhatnak személyesen.” A torna kiváló hangulatban zajlott már reggeltől, az épp a lelátón, vagy a pálya szélén ücsörgő kislányok megállás nélkül szurkoltak azoknak, akik akkor vívták a mérkőzésüket, zúgott a „Gólt akarunk!” és a „Hajrá, Székelyhíd!” rigmus is. A társak pedig meghálálták a buzdítást, mindent megtettek a győzelmekért. A mezőnyből messze kimagaslottak a Fradi csapatai, de a vendégek között is láthattunk egy-egy ügyes kislányt.
„Ez egy mustra volt, amelyen a Budapesten dolgozó edzők és vezetők is lemérhették pontosan, hogy hol tartanak jelenleg a projektben szereplő csapatok – folytatta Kiss Zoltán Sándor. – Nemcsak a gyerekek, hanem a fiatal erdélyi edzők számára is nagyon fontos tapasztalatokkal szolgál, amikor a Fradi szakembereivel tölthetnek egy napot, láthatják az itt folyó munkát és tanácsokat is kérhetnek. Nagy örömünkre szolgál, hogy a rendezvényen a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai igazgatója is tiszteletét tette, és kifejezte, hogy az általa képviselt elv találkozik a miénkkel, miszerint a játékot élvezni kell, s csak akkor lehetünk igazán eredményesek", zárja tudósítását a Fradi.hu. szatmar.ro
2017. november 6.
Kerek évforduló Olasziban
A nagyvárad-olaszi református templom felépítésének 230. évfordulóján ünnepi istentisztelet, könyvbemutató és emléktábla avatás zajlott.
Amint Veres-Kovács Attila lelkipásztor a vasárnapi istentiszteleten bevezetőként elmondta, többszörösen is ünnepelnek vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban, hiszen 230 éve épült meg a templom, s ennek alkalmából bemutatták Dr. Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor, a Partiumi Keresztény egyetem rektorának Keresztesi József templomépítő prédikátorról írt könyvét, továbbá azt a három emléktáblát is felavatták, mely a templom összes tiszteletesének nevét megörökíti. A nagyvárad-réti lelkipásztor rendhagyó igehirdetése következett, melynek során Keresztesi Józsefnek, a várad-olaszi templom egykori tiszteletesének 1786-ban írt igehirdetését olvasta fel, melyben csak az archaikus kifejezéseket helyettesítette.
Noéról szólt
Az ige Noéról szólt, akinek Isten szólt – akkor az orákulumok ideje volt, most viszont Isten a Szentírás által tudatja velünk akaratát, s az ő döntését csak az nem látja, aki nem akarja. Isten nem rekesztette ki a többieket, hiszen ők is építhettek volna bárkát Noé után, de ehelyett kinevették intéseit, s így ők maguk tették magukat menthetetlenné. Lett volna idejük, hiszen a bárka száz évig épült, de elvesztek, mert bezárták füleiket minden jótanácsra. Hasonlóság van közöttünk és e történet szereplői között, hangzott el, hiszen az eklézsia is egy bárkácska, mely azért épül, hogy Isten tiszteltessék és az ő szava prédikáltassék. Mégis, vannak, akik a templom építését akadályozzák – s akiknek a képmutatása nem is derült volna ki másképp. S ez a templom még többeket fog kárhoztatni. „Ne keményítsétek meg szíveteket, meg ne csaljátok magatokat, ha földi bíró nem is vádol benneteket, ne gondoljátok, hogy nincs okotok a félelemre” – hangzott a több mint két évszázaddal ezelőtti igehirdetés szövege. Az ünnepi istentisztelet könyvbemutatóval folytatódott.
A kötet címe „Bátor szívvel és okos ésszel Isten nyája körül…”, s annak a Keresztesi Józsefnek az életét mutatja be, aki a várad-olaszi templomot felépíttette. Mint elhangzott, az 1748-ban született templomépítő prédikátor polihisztor volt, nemcsak teológus, hanem történész, nyelvész is, aki a numizmatikát is művelte, e mellett egyben költő és író. Élete során rengeteget alkotott, kéziratait Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon, Prágában őrzik. Nagyon sok munkája maradt kézirat formában, s ezek értelmezése, megjelentetése nagy munka lenne.
Nehéz időszak
Dr. Baráth Béla Levente szólt a korszakról is, melyben Keresztesi József élt, s arról, hogy – amint a kötetből is kiderül – a tehetséges fiatalember Veszprém mellett született, Miskolcon járt gimnáziumba, s a Debreceni Református Kollégiumot végezte el, majd Hajdúböszörményen volt tanító, de Hollandiában is járt egyetemre. 1784-ben fogadta el a nagyváradi állást, s egy nehéz, bonyodalmas időszakot élt át itt, melynek eredményeként felépült a várad-olaszi templom; azonban a lelkipásztor életének sikertelenségei is voltak, például kevéssel a templom felépülése előtt összeveszett a presbitériummal, s Szalacsra távozott, ahol további két évtizeden át volt lelkipásztor. Ő indította el a születési és elhalálozási anyakönyvek vezetését Váradon, de hosszútávon nem ő vezette ezeket. A kötet első része Keresztesi József életét mutatja be: naplóíró ember volt, ezenkívül latin és magyar verseket egyaránt írt. A róla szóló könyv széles, áttekintő munka, mely a források szintjén mutatja be a prédikátort.
A későbbiek során felolvasta néhány versét is – a tiszteletes Váradról való elmenetelét is versben örökítette meg, de korábban annak kapcsán is verset írt, hogy a Habsburg hatalom megszüntette a debreceni diákok hagyományos, a magyar nemzeti függetlenséget is jelképező öltözetét. Ezért a verséért utóbb majdnem kirúgták az egyetemről.
A könyv megjelenését többek között a Szalacsi, a Nagyvárad-Olaszi, valamint a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség támogatta. Amint a kötet elején olvasható: a szerző ezzel a kötettel tiszteleg az 500 éves reformáció emléke előtt.
Három emléktábla
A könyvbemutatót követően Veres-Kovács Attila parókus lelkész elmondta: a lelkipásztorok szolgálata nélkül a 230 éve felépített templom csak lakatlan ház lett volna, épp ezért fontosnak tartották, hogy a gyülekezetek közreműködésével begyűjtsék az emlékeket, s összeállítsák a Nagyváradon valaha szolgált református lelkészek névsorát. A sehol másutt fel nem lelhető névsort három emléktáblán örökítették meg: ezeken, merített papírra írva sorakoznak az 1557-től 1660-ig, azaz a török-vészig szolgáló lelkészek nevei, illetve az 1696-tól napjainkig az olaszi gyülekezetben szolgáló lelkészek nevei. Egyúttal köszönetet mondott a szentendrei Vinczemill tulajdonosának, Vincze László mérnöknek, aki önzetlenül, ajándékba készítette el a nagy értékű emléktáblákat.
Ezt követően a parókus lelkész átadta a Czeglédi György-díjat a nagyvárad-olaszi nőszövetség képviselőjének. Mint elhangzott, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös ünnepi istentiszteleten jutalmazták a nőszövetséget eddigi munkájáért. Neumann Andrea / erdon.ro
A nagyvárad-olaszi református templom felépítésének 230. évfordulóján ünnepi istentisztelet, könyvbemutató és emléktábla avatás zajlott.
Amint Veres-Kovács Attila lelkipásztor a vasárnapi istentiszteleten bevezetőként elmondta, többszörösen is ünnepelnek vasárnap délelőtt a nagyvárad-olaszi református templomban, hiszen 230 éve épült meg a templom, s ennek alkalmából bemutatták Dr. Pálfi József nagyvárad-réti lelkipásztor, a Partiumi Keresztény egyetem rektorának Keresztesi József templomépítő prédikátorról írt könyvét, továbbá azt a három emléktáblát is felavatták, mely a templom összes tiszteletesének nevét megörökíti. A nagyvárad-réti lelkipásztor rendhagyó igehirdetése következett, melynek során Keresztesi Józsefnek, a várad-olaszi templom egykori tiszteletesének 1786-ban írt igehirdetését olvasta fel, melyben csak az archaikus kifejezéseket helyettesítette.
Noéról szólt
Az ige Noéról szólt, akinek Isten szólt – akkor az orákulumok ideje volt, most viszont Isten a Szentírás által tudatja velünk akaratát, s az ő döntését csak az nem látja, aki nem akarja. Isten nem rekesztette ki a többieket, hiszen ők is építhettek volna bárkát Noé után, de ehelyett kinevették intéseit, s így ők maguk tették magukat menthetetlenné. Lett volna idejük, hiszen a bárka száz évig épült, de elvesztek, mert bezárták füleiket minden jótanácsra. Hasonlóság van közöttünk és e történet szereplői között, hangzott el, hiszen az eklézsia is egy bárkácska, mely azért épül, hogy Isten tiszteltessék és az ő szava prédikáltassék. Mégis, vannak, akik a templom építését akadályozzák – s akiknek a képmutatása nem is derült volna ki másképp. S ez a templom még többeket fog kárhoztatni. „Ne keményítsétek meg szíveteket, meg ne csaljátok magatokat, ha földi bíró nem is vádol benneteket, ne gondoljátok, hogy nincs okotok a félelemre” – hangzott a több mint két évszázaddal ezelőtti igehirdetés szövege. Az ünnepi istentisztelet könyvbemutatóval folytatódott.
A kötet címe „Bátor szívvel és okos ésszel Isten nyája körül…”, s annak a Keresztesi Józsefnek az életét mutatja be, aki a várad-olaszi templomot felépíttette. Mint elhangzott, az 1748-ban született templomépítő prédikátor polihisztor volt, nemcsak teológus, hanem történész, nyelvész is, aki a numizmatikát is művelte, e mellett egyben költő és író. Élete során rengeteget alkotott, kéziratait Kolozsváron, Budapesten, Debrecenben, Sárospatakon, Prágában őrzik. Nagyon sok munkája maradt kézirat formában, s ezek értelmezése, megjelentetése nagy munka lenne.
Nehéz időszak
Dr. Baráth Béla Levente szólt a korszakról is, melyben Keresztesi József élt, s arról, hogy – amint a kötetből is kiderül – a tehetséges fiatalember Veszprém mellett született, Miskolcon járt gimnáziumba, s a Debreceni Református Kollégiumot végezte el, majd Hajdúböszörményen volt tanító, de Hollandiában is járt egyetemre. 1784-ben fogadta el a nagyváradi állást, s egy nehéz, bonyodalmas időszakot élt át itt, melynek eredményeként felépült a várad-olaszi templom; azonban a lelkipásztor életének sikertelenségei is voltak, például kevéssel a templom felépülése előtt összeveszett a presbitériummal, s Szalacsra távozott, ahol további két évtizeden át volt lelkipásztor. Ő indította el a születési és elhalálozási anyakönyvek vezetését Váradon, de hosszútávon nem ő vezette ezeket. A kötet első része Keresztesi József életét mutatja be: naplóíró ember volt, ezenkívül latin és magyar verseket egyaránt írt. A róla szóló könyv széles, áttekintő munka, mely a források szintjén mutatja be a prédikátort.
A későbbiek során felolvasta néhány versét is – a tiszteletes Váradról való elmenetelét is versben örökítette meg, de korábban annak kapcsán is verset írt, hogy a Habsburg hatalom megszüntette a debreceni diákok hagyományos, a magyar nemzeti függetlenséget is jelképező öltözetét. Ezért a verséért utóbb majdnem kirúgták az egyetemről.
A könyv megjelenését többek között a Szalacsi, a Nagyvárad-Olaszi, valamint a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség támogatta. Amint a kötet elején olvasható: a szerző ezzel a kötettel tiszteleg az 500 éves reformáció emléke előtt.
Három emléktábla
A könyvbemutatót követően Veres-Kovács Attila parókus lelkész elmondta: a lelkipásztorok szolgálata nélkül a 230 éve felépített templom csak lakatlan ház lett volna, épp ezért fontosnak tartották, hogy a gyülekezetek közreműködésével begyűjtsék az emlékeket, s összeállítsák a Nagyváradon valaha szolgált református lelkészek névsorát. A sehol másutt fel nem lelhető névsort három emléktáblán örökítették meg: ezeken, merített papírra írva sorakoznak az 1557-től 1660-ig, azaz a török-vészig szolgáló lelkészek nevei, illetve az 1696-tól napjainkig az olaszi gyülekezetben szolgáló lelkészek nevei. Egyúttal köszönetet mondott a szentendrei Vinczemill tulajdonosának, Vincze László mérnöknek, aki önzetlenül, ajándékba készítette el a nagy értékű emléktáblákat.
Ezt követően a parókus lelkész átadta a Czeglédi György-díjat a nagyvárad-olaszi nőszövetség képviselőjének. Mint elhangzott, a Reformáció 500. évfordulója alkalmából tartott közös ünnepi istentiszteleten jutalmazták a nőszövetséget eddigi munkájáért. Neumann Andrea / erdon.ro