Sok helyen csak I-IV. osztályos magyar iskola van, mint például Vadászon, Pankotán, Simándon, Németszentpéteren, Gyorokon. Már korábban az összevont magyar I-IV. osztályt is felszámolták Radnán, Tornyán, Szederháton és Munáron. Néhány évvel ezelőtt Borosjenőn a magyar szülők megpróbáltak magyar nyelvű tagozatot indíttatni az iskolában. A tanfelügyelőség rosszindulata miatt meghiúsult a magyar tagozat megindítása. Ezután elhatározták a helyiek, hogy szavalóversennyel megpróbálják összefogni a környék magyar fiataljait. Idén május elején már ötödször tartották meg a város szülöttéről, a színész Horváth Béláról elnevezett szavalóversenyt. /Ujj János: Anyanyelvük becsülete. = Szövétnek (Arad, az Alma Mater Alapítvány időszakos kiadványa), június - III. évf. 3. sz./

Arad megye iskoláiban idén 198 első osztályos magyar kisdiákot köszönthettek. Ez 51-gyel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. A legnagyobb létszámcsökkenés az Arad városi iskoláknál tapasztalható, de idén nem iratkozott magyar első osztályba egyetlen gyermek sem Simándon és Nagylakon. A kisvarjasi elemi iskola Nagyvarjasra ment át, mert ott nagyobb volt idén a gyermeklétszám. Teljesen megszűnt a magyar nyelvű oktatás Németszentpéteren, ahol csak egyetlen harmadikos maradt. /Új tanév - új reménységek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./

Megüzenték a profik Balta Jánosnak, ne kontárkodjon bele az anyanyelvű oktatás kérdéseibe. Az jó kezekben van, hagyja rájuk! Miért akar illúziót kelteni a tornyaiakban egy magyar tannyelvű óvodai csoport, illetve a simándiakban az anyanyelvű fakultatív oktatás helybeli beindítási lehetőségét illetően? Mindkét helyen megszűnt az anyanyelvű oktatás. Tornyán május 9-én 11 gyermek szüleinek az aláírásával hivatalosan is igényelték a magyar nyelvű óvodai csoport beindítását. Válaszul azt közölték: kevés a gyermek és megkésett a kérés, holott a törvény szerint jan. 1. és május 31. között bármikor igényelni lehet a következő tanévben beindítandó valamelyik oktatási formát. A törvény szerint egy óvodai csoport átlagosan 15, de legkevesebb 10 gyermeket foglal magába. /Balta János: Sajnálom, nem tehetem! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 1./

"Pántya Elemér kisjenői római katolikus plébános a helybelieken kívül további tíz település - Gyulavarsánd, Pél, Ottlaka, Székudvar, Ágya, Nagyszintye, Nagyzerind, Feketegyarmat, Simánd és Nadab - katolikusainak lelki gondozását végzi. Nem csupán a lelki gondozást, hanem magyarságukban való megtartást is felvállalja. A felsorolt települések jó részét reformátusok vagy ortodoxok lakják. Ágyán él 60 katolikus, betelepült székelyek. Nagyszintyén három híve volt, közülük egyet eltemetett. Pélen 17 katolikusnak egy magánházban misézik. Rendszeres hitoktatást Simándon tart 19 gyermek számára, továbbá Székudvaron és természetesen Kisjenőn. Székudvaron két éve folyik magyar nyelvű fakultatív oktatás, az iskolában. A többi településen nincs katolikus gyermek. Kivételt képez Pél, ahol a 4 gyermeknek románul kell tartania a hittanórát, mert már nem tudnak magyarul. Az időseknek viszont magyarul misézik. /Emberkatedrálist kell építenünk! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"Ápr. 23-án Dorel Popa és Király András az RMDSZ-SZDP Arad megyei protokollumot. A megállapodás szerint szeptember 15-ig helyére kerül a Szabadság-szobor. A protokollumhoz hat, 2003-ban megvalósítandó konkrét célokat tartalmazó melléklet tartozik. Ezek kiterjednek a tanácsokban való együttműködésre, infrastruktúra-fejlesztésre a magyarok lakta helységekben, rögzítették a visszaszolgáltatásra váró Arad megyei egyházi épületek listáját. A 26 tétel között szerepel Aradon a Notre Dame Nővérek leánygimnázium, a római katolikus fiúgimnázium, a kisszentmiklósi iskola, a megyében a kisjenői, nagylaki, pankotai, radnai, borossebesi, dezsőházai, székudvari, seléndi, zimándújfalusi, gyulavarsándi, cseraljai (Alunis), komlósi, szemlaki, sági, simándi, vladimirescui, zádorlaki római katolikus (magyar vagy német) elemi iskolák épülete, a máriaradnai ferences kolostor, a gyoroki és borossebesi református elemi iskola épületeinek visszaszolgáltatása. Az egyik melléklet tartalmazza a magyar nemzetiségű személyek megtartását vagy előléptetését az állami intézményekben vezető (döntéshozatali) funkciókban./Mit tartalmaz az RMDSZ-SZDP protokollum? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./"

"Huszonöt év alatt Arad megyében megszűnt tíznél több magyar tannyelvű kisiskola. Dezsőháza, Galsa, Németszentpéter, Radna, Szederhát, Nagyvarjas, Gyulavarsánd, Simánd, Csermő, Aradon Zsigmondháza, Rácfertály, Pernyáva maradt anyanyelvű iskola nélkül, hogy csak az eszébe jutó régi tanintézeteket említse, írta Ujj János. S időközben négyosztályos "kisiskolává" minősült vissza a gyoroki, fazekasvarsándi, pankotai, szentpáli, míg a valamikor erős bentlakással is rendelkező tornyai eltűnt az anyanyelvű oktatás térképéről. A hivatástudattal van baj. Valamikor kipellengéreztek egy falusi tanítónőt, mert végigjárta faluját, s meggyőzte a szülőket, hogy anyanyelvű iskolába írassák gyermekeiket. Tettéért a szekuritátén is faggatták. Vajon akad-e jelenleg pedagógus, aki hozzá hasonlóan végigjárná azt a falut? /Ujj János: Iskolák, tanítók. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./"

"Jún. 23-án a Csiky Gergely Iskolacsoport egyik termében másodszor rendezik meg az anyanyelvi tábort azoknak a gyermekeknek, akik a megye olyan településein élnek, ahol nincs magyar nyelvű oktatás. Vingától Szapárligetig és Simándtól Borosjenőig több mint húsz általános iskolás jelentkezett a táborra. Az egyhetes program alatt a gyermekek pedagógusok vezetésével megismerkednek a megyeszékhellyel, annak történelmi nevezetességeivel, gyalogtúrán vesznek részt a Csálai erdőben, tábortűz mellett a szép magyar beszédet gyakorolják. Táborvezető Deák Rozália tanár. /P. P.: Apáczai Anyanyelvi Tábor. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./"

"Az Arad megyei RMPSZ szervezésében, a magyarországi Apáczai Közalapítvány jóvoltából ingyenes egyhetes anyanyelvi táboron vett részt 21 gyermek Aradon. A megye olyan helységeiből jöttek - mint Borosjenő, Csermő, Fazekasvarsánd, Pankota, Simánd, Szapárliget, Székudvar és Vinga -, amelyekben az V-VIII. osztályban csak fakultatív magyar nyelvű oktatás van. Szakács Ferenc, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója, Matekovits Mihály, az RMPSZ megyei elnöke és Kiss Anna, a tábor gazdasági vezetője köszöntötte őket. Reggelente Beszéljünk szépen magyarul! címmel nyelvi vetélkedőket, játékokat és videózást rendeztek számukra. Meglátogatták a Jelen Házat és a Tulipán könyvesboltot. /Benke Tímea: Szórványvidékiek anyanyelvi tábora. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 30./"

Június 24-én nyílik és június 29-én zárul a negyedik alkalommal megszervezett Apáczai anyanyelvi tábor Aradon. A szórványban élő és csak fakultatív magyar nyelvű oktatásban részesülő 19 – borosjenői, fazekasvarsándi, pankotai, simándi, szapáryligeti és vingai – IV–IX. osztályos diák számára a házigazda aradiak változatos és színes programot állítottak össze. A tábor védnökei Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő és Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője. /(Kiss): Szórványtábor – negyedszer. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 24./

Befejezték Arad megyében, Simándon a katolikus templom fedelének a javítását, melynek során a korhadt fa-szerkezetet kicserélték, a törött cserepeket pótolták, az egész tetőt átrakták. A sekrestyét újra vakolták és új, tölgyfából készült bejárati ajtót szereltek fel. A munkálatok finanszírozását a helybeli, illetve a Németországba elszármazott hívek adományaiból fedezték. A templom falairól a vakolat és a festék lemállott, az egész épület külső és belső felújításra szorul. Erre még pénzt kell keríteni. /A fedelét megjavították, de… = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Arad megyében, Simánd község közel 4 ezer lakosa közül a legutóbbi népszámláláskor 198 vallotta magát magyarnak, saját becslésük szerint manapság 150-160 lehet a számuk. Négy évvel ezelőtt szűnt meg az anyanyelvű elemi, a fakultatív magyar nyelvű oktatás a római katolikus parókián a hittanórák után zajlott szombat délelőttönként tanévkezdésig, amikor megszűnt az ingázó oktatót támogató pénzforrás. A Nyugati Jelen munkatársai olvasó-találkozóra hívták a simándi magyarokat a parókiára, ahonnan négy évvel ezelőtt kísérték utolsó útjára az utolsó helybeli plébánost. Azóta Pántya Elemér kisjenői plébános gondoskodik a hívek lelki gondozásáról. A fakultatív magyar nyelvű oktatás újraindítása felbátorította a helybelieket, akik elhatározták: közösségépítő rendezvényeket szerveznek a parókián A gyermekek összeírásában segédkezett a korábbi fakultatív nyelvoktató, a kisjenői Molnár Erzsébet óvónő, aki Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater Alapítvány elnökének anyagi támogatása révén februártól újrakezdi a helybeli gyermekek oktatását. A fakultatív nyelvoktatásra 22-en jelentkeztek. A simándi magyarok legnagyobb gondja a szétszórtság, ezért elhatározták a közösségépítést. /Balta János: /Olvasó-találkozón döntöttünk. Simándon összefognak a magyarok? = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

Február 22-re virradóra ismeretlen tettesek fél téglákkal, kövekkel minden ablakot bezúztak Simándon a katolikus parókián, amelyiknek a nyílászáróit novemberben javították meg. Az épületbe nem törtek be, de a 80 tönkretett ablakszem pótlása komoly anyagi áldozatot követel. A tettesek feltételezhetően bujtogatás nyomán intéztek orvtámadást az épület ellen, mivel szombat délelőttönként ott folyik a hitoktatás, illetve a magyar nyelvű fakultatív oktatás, de ott szokták tartani az újságíró-olvasó találkozókat is. A legutóbbin széles körű összefogással, németországi támogatással sikerült újraindítani a magyar nyelvű fakultatív oktatást. Talán éppen ez vonta az épületre az orvtámadók haragját. /Támadás a simándi parókia ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 25./

Arad megyében az RMDSZ-nek nincs éves programja a fakultatív magyar oktatás további terjesztésére, Hunyad megyében pedig a kiküldött kérdőíveket az érdekeltek eldobálták. /Riport. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./ Arad megyében a lehetőségekhez és helyzethez képest kevés a mindössze négy településen működő fakultatív magyar oktatás. A román iskolába járó, de anyanyelvét megőrizni szándékozók segítésére létrehozott alternatív tanítási rendszerben közel száz gyermek vesz részt Fazekasvarsándon, Pankotán, Szapáryligeten és Vingán. Vingán és Pankotán jelenleg semmiféle magyar oktatás nincs az iskolában, ezeken a településeken az egyedüli kiút kizárólag a fakultatív oktatás. A fakultatív oktatás mellett létezik egy nem hivatalos is, az említett négy településen önkéntes alapon, több templomban is szerveznek magyar oktatást – vázolta a helyzetet Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Simándon és Csermőn is szerveztek a templomban magyar oktatást. Borossebesen még próbálkozások sem voltak magyar fakultatív oktatásra, mert nincs rá igény. A szülők megtanítják gyermekeiket a magyar konyhanyelvre, akik aztán jobbára románul beszélnek, román iskolába járnak. Kettner József pórbál segíteni a fiataloknak. Egy fakultatív osztályra való tanuló összejött Lippán, oda Aradról szeretett volna kijárni egy nyugdíjas pedagógus heti két alkalommal, de Pellegrini szerint a heti négyszer egy óra az ideális. – A fakultatív oktatást választók száma nagyjából stagnál – közöte Nagy Gizella városi tanácsos, az RMDSZ Arad megyei szervezetének oktatási alelnöke. Temes megyében a fakultatív magyar oktatás az 1989 előtti időkre nyúlik vissza. 1990 után ismét rendszeres lett a fakultatív magyar oktatás, az Orbán-kormány idején bevezetett státustörvény, illetve az ezzel járó, a magyar nyelven valamilyen formában tanuló gyerekek szülei által igényelhető oktatási-nevelési támogatás megsokszorozta a létszámot. Kiss Ferenc tanfelügyelő is elismerte, hogy sok családot csak ez ösztönöz arra, hogy a gyereket magyar órákra járassa. Jelenleg Temes megyében 411-en vesznek részt a fakultatív magyar oktatásban, közülük 151-en elemista korúak, 243-an általános és 17-en középiskolások. A legtöbb diák Újváron van, a sorban Gyertyámos és Óbéb következik. Fakultatív magyar órákat tartanak még Magyarszentmártonban, Csenén, Óbesenyőn, Keglevichházán, Csanádon, Varjason, Gyéren, Fényen, Igazfalván, Temesrékáson, Buziásfürdőn, Gátalján és Facsádon. Az RMDSZ és a tanfelügyelőség azokon a településeken támogatja a fakultatív magyar oktatást, ahol semmilyen szinten nincs magyar tagozat. Pataky Lehel Zsolt: Fakultatív magyar oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./Hunyad megyében lenne igény a fakultatív magyar nyelvoktatásra, a konkrét forma még várat magára. – Tavaly novemberben felhívással fordultak a helyi RMDSZ-szervezetekhez, illetve a magyar egyházak lelkészeihez, hogy összesítsék az ilyen fajta igényeket, tájékoztatott Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes. Sajnos egyetlen visszajelzés sem érkezett a felkérésre, annak ellenére, hogy van mód a fizetett fakultatív magyar nyelvoktatásra. Ha településenként sikerül egy-egy minimum tízes létszámú csoportot összehozni, akkor oktató fizetést kap a munkájáért. Így azonban a következő tanévben már csak az önkéntes oktatásra nyílik lehetőség. – A kisebb településeken szolgáló fiatal lelkipásztorok vállalták fel eddig is a magyar nyelv oktatását. Az egyetlen szervezett formájú magyar nyelvtanfolyam három évvel ezelőtt alakult meg, egyházi támogatással. Vajdahunyadon a római katolikus egyházközségben helyi fiatal tanítónők vállalták fel ezt a munkát. Lassan abbamaradt az egész. A visszajelzések hiányában Hunyad megyében Sáfár Csaba kisebbségi tanfelügyelő fogja az iskolai nyilvántartásokból összeírni azokat a magyar gyermekeket, akiknek nincs lehetőségük a településükön anyanyelvükön tanulni. Ez a terv elsősorban Hátszeget és Brádot érintené, e két településen nincs semmiféle magyar nyelvű tanintézmény. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Elszalasztott lehetőség. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./

Történelmi családokról sok tanulmány, könyv jelent meg az utóbbi években. Aradon a vártnál többen jöttek el a Tulipán könyvesboltba, hogy találkozzanak a Maderspach ükunokákkal. Egy jelenleg Szegeden és Budapesten élő, ám erőteljes aradi és bánsági gyökerű polgárcsaládról van szó, amelynek felmenői sokat tettek a hazai iparfejlődés érdekében. A szabadságharc iránti közismert elkötelezettségük 1849-ben tragédiába torkollott: Maderspachné Buchwald Franciskát Ruszkabánya határában Haynau nyilvánosan megvesszőztette, férje, Károly, kora egyik legjelesebb hídmérnöke és a ruszkabányai (Krassó-Szörény megye) vasgyár létrehozója pedig a nejét ért megaláztatás miatt öngyilkos lett. A családtörténet mai kutatói szerint ez az önfeláldozás mentette meg a pusztulástól a vasművet. Az esemény emlékére két évvel ezelőtt emléktáblát helyeztek el a ruszkabányai házon. Más kiválóságai is voltak a házasság révén összekapcsolódó Buchwaldoknak, Maderspachoknak, Edelspachereknek. Elég az aradi Felső temetőben nyugvó koleragyógyító Buchwald József doktort említeni, vagy fiát, Gyulát, aki a hideg priznic néven ismert lázcsillapító borogatás első alkalmazója volt a Kárpát-medencében. Az Edelspacherek pedig Gyorok, Simánd, Mácsa és több környékbeli település felemelkedéséért fáradoztak eredményesen. Mindezekről szó esett a könyvbemutatón, amelyre eljött a Buchwald család néhány tagja, akik elhozták a család történetéről írt könyveiket: Maderspach Franciska németből lefordított visszaemlékezését (Maderspach Kinga Emlékirat töredék, illetve Maderspach Livius Maderspach Károlyné tragédiája és adatok Ruszkabánya történetéhez címmel. Maderspach Kinga a Csikyben rendhagyó történelemórát tartott. Levetítették az általa rendezett családtörténeti dokumentumfilmet. /Puskel Péter: Egy rendhagyó könyvbemutató kapcsán. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./

Június 30-án zárult Aradon az ötödik Apáczai anyanyelvi tábor, amelyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) Arad megyei szervezete olyan gyerekek számára szervez, akik nem vehetnek részt lakóhelyükön magyar nyelvű közoktatásban. Az idei táborba 19 tanuló hét helységből (Borosjenő, Fazekasvarsánd, Lippa, Pankota, Simánd, Szapáryliget és Vinga) érkezett. /(Kiss): V. Apáczai anyanyelvi tábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./

Dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány elnöke az elmúlt évben az Arad megyei magyar nyelvű oktatás támogatása terén végzett munkájukat összegezte. Az előző évekhez hasonlóan tavaly is folyamatosan támogatták a Csiky Gergely Iskolacsoportban folyó anyanyelvű oktatást, az ott zajló rendezvényeket, a bentlakási nevelőmunkát. Megszervezték a VII. és VIII. osztályos diákoknak a Márki Sándor-versenyt; tevékenyen részt vettek a III. és IV. osztályosok Kis nyelvész és Kis matematikus versenyében. Tevékenységünket kiterjesztették a szórványoktatás támogatására is. Lelkes oktatók közreműködésével Lippán, Dezsőházán, Németszentpéteren is sikerült fakultatív magyar nyelvű oktatást beindítaniuk. Olyan helyeken, ahol a tanulók kis létszáma miatt a helybeli oktatási intézményben hivatalosan nem lett volna lehetséges. Támogatták továbbá a Sofronyán, Simándon zajló hivatalos fakultatív oktatás utazási költségeit. Az Aradi Alma Mater Alapítványt támogatja a Kölni és a Budapesti Alma Mater. A Wieser Alapot dr. Wieser Györgyi irányítja és pénzeli. Az Alap jelentősen hozzájárult az évente sorra kerülő Wieser Tibor Atlétikai Verseny, valamint a Márki Sándor-verseny költségeihez. Hathatós támogatást kapnak még a Communitas Alapítványtól, valamint a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól. A havonta megjelenő Szövétnek kulturális szemle kiadási költségeit a Wieser Alap és a Kölni Alma Mater fedezi. Az Aradi Alma Mater Alapítvány tavaly kiadta Réhon Józsefnek Fábián Györgyről szóló megemlékező kötetét. /Balta János: Tovább bővíteni a kört. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 11./

Az elmúlt héten az Aradi Alma Mater Alapítvány vezetősége több olyan településre látogatott el, ahol magyar nyelvű fakultatív oktatás folyik. Dr. Pálfi Sándor elnök, Hadnagy Éva alelnök, valamint Ujj Ágnes, a fakultatív oktatás koordinálója Simándon, Pankotán, Dezsőházán, Németszentpéteren keresték fel a magyar nyelvű fakultatív csoportokat, amelyeknek minden diákja tanszercsomagot kapott. A nagyobb diákok a Magyar mondák című, díszkiadásban megjelent gyűjteményt kapták. Németszentpéteren Pascu Ioan igazgató teljes támogatásáról biztosította a magyar oktatási csoportot, sajnálkozásának adott hangot, amiért néhány évvel ezelőtt itt megszűnt a magyar elemi. Viszhányó Aranka arad-gáji tanítónő saját gépkocsijával utazik Németszentpéterre minden szombaton, az anyanyelvű oktatás kedvéért. A nem hivatalosan működő csoportok oktatói az Alma Mater Alapítvány közvetítésével utazástérítésben, a gyermekek egy uzsonnában, üdítőben megtestesülő támogatást kapnak. /(balta): Édes anyanyelvünkért. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

Az Aradi Alma Mater Alapítvány közvetítésével az Arad megyei szórványtelepüléseken működő magyar nyelvű fakultatív oktatást a budapesti Márton Áron Szakközépiskola, továbbá a németországi magánszemélyek részesítik anyagi támogatásban. Ujj Ágnes magyartanár, a megyében levő fakultatív oktatás koordinátora eljött Sofronyára, a tanszercsomag átadására. Sofronyán 9 elemis korú tanulóval, az anyanyelvéhez meghatóan ragaszkodó lelkes csapattal Nagy Anikó, idén végzett magyar-néprajz szakos tanár foglalkozik. Sok szabadidejét feláldozza azért, hogy az elemis kisdiákokat is bevezesse az anyanyelv szépségeibe. Tanszercsomagot eddig Simándra, Pankotára, Lippára, Németszentpéterre és Dezsőházára vittek, hátra van még Borosjenő, ahol 36 diák vesz részt az anyanyelvű fakultatív oktatásban. /(balta): Megható vallomások az anyanyelvről. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./

Az aradi magyar oktatás adattára
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Arad megyei szervezete adattárat jelentett meg Magyar nyelvű oktatás Arad megyében címmel.
A tanintézmények, tanulók és pedagógusok kataszterének szerkesztője Matekovits Mihály megyei RMPSZ-elnök, és Kiss Anna tanító, a pedagógusszervezet titkára. Legutóbb tíz évvel ezelőtt volt ehhez hasonló próbálkozás, érthető hát, ha némi összehasonlítás is helyet kapott a kiadványban. (A következtetések levonása a szakmabeliek és a magyar politikusok dolga, de néhány adatot meg kell osztanunk olvasóinkkal.)
Ezek szerint a 21. század első dekádjában közel 600-zal csökkent a magyar óvodások és iskolások száma: míg 2000-ben 3299-en jártak magyar tannyelvű intézménybe, 2010-ben 2735-en vannak beiratkozva. Az is elgondolkodtató, hogy a még el sem telt évtizedben kilenc magyar tagozat, osztály, óvodai csoport szűnt meg, vagy olvadt be Aradtól Németszentpéterig, Simándtól Pécskáig, Kisvarjastól Szentleányfalváig (ezzel szemben három-négy alakult Tornyán, Pankotán és Borosjenőben).
Az adattárban fel van tüntetve, hogy hányan járnak magyar óvodába, elemi, általános, vagy középiskolába (2009 decemberi létszám), megtalálhatók a tanintézmények elérhetőségei,és a tavalyi év végén magyar tagozaton tanító pedagógusok neve, státusa, elérhetősége. Iskoláink – illetve a magyar tagozatos román iskolák – névadóiról is olvashatunk a kiadványban, amely nem hiányozhat az óvónők, tanítók és tanárok polcairól, de haszonnal forgathatják az iskoláskorú gyerekek szülei, újságírók, társadalomkutatók is.
A pedagóguskollégák a Csiky Gergely Iskolacsoport tanítónőjétől, Cirják Izabella Mártától, az RMPSZ pénztárosától kaphatják meg az ingyenes példányt.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Az unió kimondására készülnek az unitáriusok
Kolozsváron a Bel-Magyar utcai unitárius templom június 28-án ad otthont az egyházegyesítő zsinatnak. Az ünnepi eseményen hosszú évtizedek álma válik valóra, s az unió kimondásával az Erdélyi Unitárius Egyház újraegyesül a Magyarországi Unitárius Egyházzal. A 16. században alakult egyház négy és fél évszázados viszontagságos története új szakaszához érkezett. Az unitárius egyház, miként a többi protestáns felekezet, a reformáció eredménye, és az egyetlen olyan antitrinitárius irányzat, amely Közép-Kelet-Európában, pontosabban Erdélyben és Lengyelországban intézménnyé tudott szerveződni. A lengyel közösségek a 17. században a katolikus reformáció következményeként megsemmisültek, míg a Kárpát-medencében a magyar unitárius közösségek napjainkig fennmaradtak. (Az erdélyi és lengyelországi fejleményektől függetlenül a 18. század végén Nagy-Britanniában, a 19. század első évtizedeiben pedig Észak-Amerikában alakultak unitárius egyházközségek. A magyarok tengeren túli hittestvéreikkel 1821 után vették fel a kapcsolatot.)
A hagyomány a kolozsvári születésű Dávid Ferencet tartja az unitárius egyház alapítójának. Dávid Ferenc és munkatársai az 1568. évi tordai országgyűlést követően fejedelmi támogatással szervezték első unitárius közösségeiket. A János Zsigmond és az ország rendjei által is pártfogolt mozgalom nem csak Erdély magyarok lakta falvaiban és városaiban talált követőkre, hanem a Partiumban és Baranya megyében is (pl. Nagyvárad, Belényes, Simánd, Temesvár, Pécs stb.). Ezek az előretolt unitárius helyőrségek a 17. század végéig fennmaradtak. Dávid Ferenc püspöksége alatt 12 egyházkör (egyházmegye) működött, élükön egy-egy esperessel. János Zsigmond fejedelem halálát (1571) követően Dávid Ferencet az országgyűlés vallásújítás vádjával elítélte és Déva várába záratta, ahol 1579. november 7-én meghalt. Az unitárius szuperintendens mártíriuma után a felekezet meghasonlott. A Dávid Ferenc hitét követők kisebbségben maradt radikálisabb csoportja a Simándon működő Karádi Pált választotta püspöknek, a mérsékeltebbek pedig a Kolozsvárt székelő és a fejedelem támogatását is élvező Hunyadi Demetert. A hitelvi kérdésekben egyet nem értő közösség vezetői ádáz dogmatikai harcokat vívtak egymással. A szellemi csatározások során Blandrata György és Hunyadi Demeter eltávolították állásaikból a velük egyet nem értő papokat és elkezdték az unitárius egyház szervezeti és dogmatikai egységének megteremtését. Karádi Pál és Hunyadi Demeter halála után az ún. alföldi püspökséghez tartozó közösségek visszatértek a kolozsvári szuperintendens fennhatósága alá. Enyedi György püspök bölcsességének és türelmének köszönhetően nem szakadt frakciókra az unitárius közösség. Báthori Zsigmond uralkodása alatt az ellenzékinek számító unitárius elitet likvidálták (a kivégzéseknek nem vallási, hanem politikai okai voltak), és ezzel olyan csapást mértek az unitárius egyházra, amelyet a következő évszázadokban sem tudott kiheverni.
A református fejedelmek természetesen saját felekezetüknek kedveztek. A vegyes lakosságú városokban egyre befolyásosabbak lettek a reformátusok, így a Rákócziak alatt, az addig unitárius többségű Kolozsvár felekezeti összetétele is megváltozott. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése a katolikus restaurációnak kedvezett. A 18. században az Erdélyen kívüli unitárius központokat teljesen felszámolták, ekkor szűntek meg pl. a Baranya megyei unitárius közösségek. A türelmi rendeletet követően (1781) szabadabb idők következtek. A felekezet összegyűjthette megmaradt erőit, hatalmas külső és belső építkezésbe kezdett. Új templomok és iskolák épültek, újra kiadhatták kátéikat és énekeskönyveiket, lassan felkészültek a reformkorra. Az 1848−49-es forradalom és szabadságharc, majd az ezt követő politikai elnyomás során az unitáriusok is túlélésre rendezkedtek be. A kiegyezés már Kriza Jánost találta a püspöki székben, és a tapasztalt egyházvezető mindent megtett azért, hogy az általa vezetett felekezet kikerüljön az elszigeteltségből. Nemcsak az angol és az amerikai unitárius közösségekkel vette fel a kapcsolatot, hanem arra is volt gondja, hogy az egyre sűrűbben Pestre rajzó unitáriusok egyházi életét megszervezze. A különféle minisztériumokban elhelyezkedő unitárius értelmiségiek Magyarország fővárosában kis szórványt alkottak, pap és templom nélkül. Az első nyilvános unitárius istentiszteletet Pesten 1869. június 13-án Ferencz József, a későbbi püspök tartotta. Két héttel később a Kolozsváron tartott főtanácsi ülésen határozatba foglalták: mivel Erdély egyesült Magyarországgal, az addig használt hivatalos Erdélyi Unitárius Egyház vagy Vallásközönség helyett a Magyar Unitárius Vallásközönség nevet használják. A magyar unitárius vallásközönség az angol és az amerikai hittestvérek segítségével 1881-ben Budapesten egyházközséget szervezett. 1889-ben a kolozsvári rendkívüli főtanácsi ülésen kimondták, hogy az unitárius egyház neve Magyarországi Unitárius Egyház.
1890-re Budapesten a Koháry utcában (ma Nagy Ignác) felépült az új templom, 1902-ben pedig megszervezték a Duna−Tisza menti egyházkört, amely a Királyhágón túli egyházközségeket tömörítette. A Magyarországi Unitárius Egyházat az első világháború végéig kilenc egyházkör alkotta, 1914-ben a Monarchia 81 401 alattvalója vallotta magát unitáriusnak. A trianoni békeszerződés Erdélyt Romániához csatolta, és ezzel új fejezet kezdődött az egyház történetében, hiszen az addig egységes Magyarországi Unitárius Egyház területileg két részre szakadt. A Románia új határai között maradt nagyobbik egyházrész az 1889 előtti állapotokhoz igazodva újból Magyar Unitárius Egyházként határozta meg önmagát. A püspöki székhely továbbra is Kolozsvár maradt, itt működött az egyik gimnázium és a Teológiai Akadémia. A Duna−Tisza menti egyházkör Józan Miklós budapesti esperes-lelkész vezetésével ideiglenesen létrehozta a Magyarországi Igazgató Tanácsot, és az esperest vikáriusi joggal ruházta fel. A világháborút követő impériumváltás következtében megnőtt a Magyarországra repatriált unitáriusok száma. Az 1920-ban tartott népszámlálás csak Budapesten 2828 unitáriust regisztrált. A megváltozott életkörülmények új feladatok elé állították az egyházvezetést. Az országhatárokon belül széleskörű belmissziói munka kezdődött. Újjászervezték az egyháztársadalmi egyleteket, gondoskodtak a hitoktatásról és a karitatív tevékenységeket is folytatták, ahogy lehetett… A budapesti lelkészi állást is átszervezték és Józan Miklós esperes mellett hamarosan fiatal erők gondoskodtak a misszióról. 1923-ban az amerikai és az angol unitáriusok anyagi támogatásával Budapest déli részében egy bérházat vásároltak. Ez lett az ún. Unitárius Missziói Ház, amelyben bentlakás és gyülekezeti terem működött. A Duna−Tisza menti egyházkörben a világháború előtt szervezett eklézsiák mellett (Hódmezővásárhely, Füzesgyarmat, Polgárdi stb.) újabb egyházközségek és szórványgyülekezetek alakultak (Debrecen, Kocsord, Pestszentlőrinc, Orosháza, Dévaványa, Mezőtúr, Szombathely, Miskloc stb.).
A háború alatt megszakadt külföldi kapcsolatok megújításáért és az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslásáért több angol−amerikai delegáció látogatott Romániába. Bukarestben az illetékes minisztériumokkal folytatott tárgyalás nem sok eredményt hozott, de 1924-től minden erdélyi unitárius egyházközséget egy-egy amerikai egyházközség fogadott testvéréül.
1940-ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz és ezzel ismét új helyzet állt elő. Hatvanöt egyházközség, harminchárom elemi-, két közép- és egy gazdasági iskola, illetve a Teológiai Akadémia visszakerült Magyarországhoz, de Dél-Erdélyben maradt 53 eklézsia és tíz elemi iskola. A Magyarországi Unitárius Egyház ezúttal Dél-Erdélyben foganatosított rendkívüli intézkedéseket. Tordán az esperes és a főgondnok vezetésével ideiglenesen megszervezték a rendkívüli Egyházi Képviselő Tanácsot. A világháborút lezáró békeszerződések Észak-Erdélyt Romániának ítélték és így visszaálltak az 1940 előtti állapotok. 1949-ben a „Román Népköztársaság-i Unitárius Egyház” új alaptörvényében, érthető politikai okokból, már meg sem említhették a Duna−Tisza menti egyházkört. A magyarországi unitáriusok területileg elszakíttattak az erdélyiektől, de szervezeti szempontból mégiscsak Kolozsvárhoz tartoztak. Az egyházkört esperesi, illetve püspöki helynöki minőségben Budapestről irányították, az elszakadást egyik fél sem mondta ki. Magyarországon az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott tárgyalások következtében 1968-ban megkezdődött a Duna−Tisza menti egyházkör felszámolása és önálló egyházzá szervezése, 1971-ben pedig Magyarországi Unitárius Egyház néven teljesen különálló egyházszervezetet hoztak létre és püspököt választottak. Az új Szervezeti Törvény nem csak azt mondta ki, hogy a magyarországi egyházrész önálló, hanem azt is, hogy a lelkészutánpótlást a Budapesti Unitárius Teológiai Intézet biztosítja. (A magyarországi unitárius lelkészek két kivétellel a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának végzettjei.) 1971-ben tehát megalakult a Magyarországi Unitárius Egyház, így az a paradox helyzet állt elő, hogy a Kárpát-medencében két, szervezetileg is különálló magyar unitárius egyház működött: a romániai mintegy 70 ezer egyháztagot és a magyarországi kb. 10 ezer lelket számlálva. A két egyház egyesítésének gondolata 1989 után sokakban felmerült, de csak az utóbbi évek fejleményei vezettek el az egyházegyesítés megvalósulásához. 2010. november 4-én született meg azon egyezmény, amely előkészítette az egyházrészek újraegyesülését. A zsinat feladata tehát azon túlmenően, hogy kimondja az egyházegyesítést az, hogy elfogadja a közös alaptörvényt, majd ezt követően a Főtanács ún. Szervezeti és Működési Szabályzatot alkot.
A Magyar Unitárius Egyház feladata az elkövetkező években is − a minden határon átívelő − Isten- és emberszolgálat, az evangélium hirdetése, a vallásoktatás, közösségeink szolgálata és keresztény unitárius hitben való megerősítése. A teljes körű egyházszervezeti egység helyreállításával reményeink szerint nem csak lélekszám-növekedést könyvelhetünk el, hanem lelkesedésünk és közös tenni akarásunk is megkétszereződik. Az új alaptörvény, a szervezeti és működési szabályzat keretül szolgál, azt tartalommal csak gyülekezeteink tudják megtölteni, éppen ezért szükségünk van Jézus tanításának szellemében a gyökeres belső megújulásra. Meg kell változnunk, és hinnünk kell az evangéliumban. Nagyon fontos, hogy a valláserkölcsi nevelést az eddigieknél jobban és hatékonyabban végezzük, sokkal erőteljesebb belmissziói munkát kell folytatnunk. Fontos teendőnk a szórványok gondozása és új egyházközségek alapítása. Támogatnunk kell a kis létszámú egyházközségeket. Jobban kell hogy gondozzuk műemlékeinket, könyvtárainkat, levéltárainkat. Létesítenünk kell végre egy egyházi múzeumot kallódó értékeink, műemlékeink megőrzéséért.
Törekvéseinkben „legyen velünk Istenünk az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatit, rendelkezéseit és végzésit, amelyeket őseinknek parancsolt.” 1Kir 8,57−58.
Kovács Sándor teológiai tanár. Szabadság (Kolozsvár)

Aradi „ausztrál–magyar” sarok
A XX. század, de az előtte levő és az utána következő is, tájainkon, „előre megfontolt szándékkal, többrendbeli” erőteljes lakosságszétszórást követett el. Világgá mentek az aradi polgárok is. Hová? Merre? Meddig?
Ez a téma bőven „megérne” egy feldolgozást.
Bizonyára van több Arad–Ausztrália kötödés is. Kiragadok egyet, amit jól ismerek.
Kolozsvári Gyöngyi (Györgyi) Aradon született, 1923-ban. Iskoláit az aradi Zárdában kezdte el, Bukarestben folytatta, de az érettségi vizsgát már Nagyváradon tette le, 1942-ben a Szent Orsolya nővérek gimnáziumában.
Az 1956-os magyar forradalmat Győrben éli át. Férje oldalán, maga is tevékeny részese az eseményeknek. A forradalom bukása után, latolgatást már nem tűrő kényszerűség sodorja a családot, négy leányukkal együtt a távoli Ausztráliába, Melbournebe.
Kolozsvári Gulyás Gyöngyi neve nem ismeretlen a Nyugati Jelen, Az Irodalmi Jelen, a Szövétnek olvasói előtt. Egyéb írásai mellett, családregényeiből is (Lombok a szélben, Novotniak) olvashattunk részleteket.
Kolozsvári Gulyás Gyöngyi nemcsak ír a Szövétnekbe, de támogatja is azt.
Amikor a Szabadság-szobrot sikerült „várfogságából kiszabadítani”, és folyt a harc az újrafelállításáért, Galló Erzsébettel együtt eredményes meggyőző és szervező munkát végzett, az „Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség” tagsága körében. Ennek eredményeképpen tekintélyes pénzösszeg érkezett Melbournéból Aradra.
Galló Erzsébet Budapesten született, aradi kötődését, házassága – az aradi születésű Galló Géza felesége lett – magyarázza. Galló Gézát Pécskáról sodorta tovább, 1944 szeptemberében a XX. század vihara.
Galló Erzsébet járatja, támogatja, olvassa és tájékoztatja is a Szövétneket. Részt vesz egy időszakos újság, az ÁRPÁD HÍRADÓ szerkesztésében, amely a Wantirna-ban (Victoria állam) működő magyar idősek otthona kiadványa.
Megkésett hír: az elmúlt évben, október 7-én, a hagyományos „ERDÉLYI EBÉD” alkalmával, a Magyar Központban mind Kolozsvári Gulyás Gyöngyi, mind Galló Erzsébet az Ausztráliai Erdélyi Magyar Szövetség elismerő kitüntetésében részesült „Erdélyért és az Erdélyben élő magyarokért, valamint a magyar nyelv és kultúra ápolása, megőrzése érdekében folytatott kiváló munkájáért”.
Galló Géza Temesvárott megkezdett irodalmi és közírói munkássága, közösség szervező tevékenysége, az ausztráliai magyarság körében teljesedett ki. Születési adatait, munkásságát Ujj János Arad megye neves szülöttei című könyvéből ismerhetjük meg. Galló Géza 2001-ben látogatott haza Aradra és szülőfalujába, Simándra. A következő év tavaszán, április másodikán hunyt el Melbourneben. Válogatott írásainak egy részét az Alma Mater Alapítvány kiadásában (2003), kötetbe foglalva, ismerhették meg az aradi és a melbournei magyarok. „Szavát ne feledje” volt a sikeres kötet címe.
Galló Géza 1914-ben született, 2014-ben születésének 100. évfordulóján emlékezhetünk rá.
Réhon József
Nyugati Jelen (Arad),

Kapitány Balázs: MILYEN NYELVEN TANULNAK? Erdélyi körkép az iskolai beiratkozásról

Via Revolutia – 25 év Temesvártól
A forradalom útján
2014. szeptember 14–25. között az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében Juhos Gábor maratoni futóval emlékezünk a huszonöt évvel ezelőtt bekövetkezett rendszerváltás hőseire és áldozataira. A Temesvártól Szilágymenyőn át Kolozsváron záruló maratoni futás célja, hogy felhívja a figyelmet az 1989-es rendszerváltás történelmi napjaira, azon temesvári, partiumi magyarok és románok elszántságára, akik a szeptembertől decemberig tartó, lelket fojtogató időszakban kiálltak Tőkés László mellett és a diktatúrával szemben.
1989. szeptember 19-én – a forradalmi eseményeket megelőző hónapok első áldozataként – holtan találtak rá Újvárossy Ernőre, a temesvári református gyülekezet lelkes tagjára a városszéli erdőben. Erre emlékezve indul a maratoni futás szeptember 14-én Temesváron. Az útvonal kiemelt állomásai: Arad – Nagyvárad – Székelyhíd – Érmihályfalva – Szatmárnémeti – Szilágymenyő – Zilah – Kolozsvár. Az érintett városok mellett a maratoni futás résztvevői – élükön Juhos Gáborral – rendre megállnak minden érintett településen is. Szilágymenyőbe a történelmi események folytán tesznek kitérőt, ugyanis közismert, hogy Tőkés Lászlót és családját 1989. decemberében, a forradalom napjaiban ebbe a szilágysági faluba száműzte Temesvárról a még fennálló hatalom. A maratoni futás szeptember 25-én Kolozsváron ér véget, jelképesen Tőkés László szülővárosában, Erdély fővárosában.
A maratoni futás illeszkedik az EMNT által idénre meghirdetett Partiumi Autonómia Évéhez, valamint ahhoz a folyamathoz, melynek révén a Partiumi Autonómia Tanács idén ősszel elfogadja a partiumi címert és zászlót – a régió önálló identitásának erősítésére.
Juhos Gábor székelyhídi születésű, jelenleg Budapesten élő maratoni futó, aki az elmúlt egy évben két alkalommal is felhívta a figyelmet Székelyföld autonómiájának fontosságára. 2013 őszén két hét alatt 91 települést érintve, mintegy 500 kilométert megtéve szaladta körbe Székelyföldet. 2014. június 6-án – a Székelyek Nagy Menetelésének megerősítésére – a Bereck és Kökös közötti mintegy 55 kilométernyi távot futotta le.
A maratoni futáshoz bárki csatlakozhat, akár csak egy fél órára is, bárhol az útvonalon. Lehetőség van akár egy településen (a település szélétől, be a központig, majd ki a település másik széléig), vagy két település között is elkísérni a maratoni futót futva, vagy biciklin. A részletekről érdeklődni lehet a napi futásterv alatt megadott elérhetőségeken.
A maratoni futó 10 kilométer távolságot nagyjából egy óra alatt teljesít.
Juhos Gábor az alábbi településeken keresztül fut Temes és Arad megyében.
1. nap, szeptember 14., vasárnap, Temesvár–Arad, 53 km: emlékezés Újvárossy Ernőre, halálának 25. évfordulóján; indulás 11 óra körül Temesvárról, a belvárosi templom elől, Timotei Cipariu u. 1. szám alól; érkezés Aradra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács irodája elé, Revoluţiei út. 95/6. szám.
Települések Temesvártól Aradig: Orczyfalva (Orţişoara) 25 km, Vinga (Vinga) 32 km, Németság (Şagu) 39 km, Arad.
Érdeklődni lehet Kása Zsoltnál, a 0721/265-979-es telefonszámon.
2. nap, szeptember 15., hétfő, Arad–Kisjenő, 42 kilométer: indulás 10 órakor Aradról, az EMNT iroda elől, Revolutiei u., 95/6. szám, érkezés Kisjenőbe (Chişineu Criş), az EMNT-iroda elé, Fő u. (str. Înfrăţirii) 111. szám.
Települések Aradtól Kisjenőig: Zimándköz (Zimandcuz)10 km, Zimándújfalu (Zimandu Nou) 14 km, Simánd (Şimand) 32 km, Kisjenő.
Érdeklődni lehet Burián Sándornál, a 0762/248-703-as vagy a 0745/267-856-os telefonszámon.
3. nap, szeptember 16., kedd, Kisjenő–Madarász, 40 km: indulás 9 órakor Kisjenőből az EMNT-iroda elől, Fő u., str. Înfrăţirii, 111. szám, érkezés Madarászra, a település széléig.
Települések Kisjenőtől Madarászig: Nagyzerind (Zerind) 12 km, Keményfok (Avram Iancu) 18 km, Illye (Ciumeghiu) 26 km, Nagyszalonta (Salonta) 35 km, Madarász.
Érdeklődni lehet Balogh Jánosnál, a 0758-911-755-ös telefonszámon.
Mindenkit, aki részt kíván venni, vagy csak találkozni szeretne Juhos Gáborral, szeretettel várunk!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezete
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Arad megyei szervezete
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete
Nyugati Jelen (Arad), 2

Köszönjük, Bíró atya
A Mindenható hosszú életet adományozott neki, s közel a századikhoz szólította magához hűséges szolgáját, P. BÍRÓ ANTAL ferences szerzetest. A legnehezebb időkben, a kommunista ateizmus korszakában kellett helyt állnia, őrizgetni a reá bízott nyájat az ordas farkasoktól Értsd: politikai rendőrség). A rendek megszüntetését követően Arad megyében hosszú ideig Simándon volt plébános. Hazafiságtól fűtött, irodalmi idézetekkel teli szentbeszédeire sokáig emlékeztek hívei. Megadatott neki, hogy szülőfalujában, Küküllőkeményfalván megtartsa rubinmiséjét, majd a pappá szentelése 75. jubileumi évfordulójának miséjét is. Nyugdíjazásakor Böjte Csaba szászvárosi gyermekotthonában teljesített önkéntes „szolgálatot”, majd Szárhegyre, s végül a csíksomlyói kolostorba költözött.
Elkötelezettségéért, hosszas tevékenykedéséért a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntették ki. 
Egykori aradi és Arad megyei hívei nevében köszönjük, amit értünk tett. Nyugodjék békében! 
Ujj János Nyugati Jelen (Arad)