Aug. 6-án Sándorhomokon, a római katolikus templom előtt a falu két neves szülöttjére - Berencei Kováts Lajosra és Nagy Miklósra - emlékeztek helybeliek és távolabbról jött vendégek. Szabó Menyhért, a mátészalkai múzeum muzeológusa az 1812-ben Homokon született Berencei Kováts Lajos munkásságát méltatta, aki 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt. Életének utolsó évtizedeit a családi birtokon töltötte, Szatmárnémetiben temették el 1890-ben. Ezután a Nagy Miklós Emlékbizottság tagja, Nagy István budapesti történész leleplezte a templom bejárata mellett a Kovács Albert által készített emléktáblát, dr. Szeifert Ferenc csolnoki plébános pedig a népi író és papköltő életútját ismertette, amely 1894-ben Sándorhomokról indult és 1973-ban a Komárom megyei Unyban ért véget. Nagy Miklós Mindszenty bíboros köréhez tartozott, s a per ötödrangú vádlottjaként a mártíriumot, börtönbüntetést is vállalta. /Emlékünnepség Sándorhomokon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 7./

"Szept. 5-én, vasárnap benépesült Sándorhomok és Szárazberek közös futballpályája. A szárazberki IKÉ-s /Ifjúsági Keresztény Egylet/ fiatalok a környező falvak ifjúságának a bevonásával jótékonysági rendezvényt szerveztek, amelynek bevételét a helybeli református templom renoválási munkálataira ajánlották fel. A "Focicipős palacsinta-buli" focibajnoksággal kezdődött, Szárazberek, Sándorhomok, Sárfalu és Nagypeleske részvételével. A rendezvény bállal folytatódott. Ifj. Király Lajos, a szárazberki IKE elnöke elmondta: a rendezvényen 6-700 ezer lej gyűlt a templom felújítására. A hasonló alkalmak különben Szárazberken hagyománynak számítanak, ami azt jelenti: a helyi ifjúság aktív részt vállal a faluközösség életében. /Szárazberek: Ifjúsági rendezvény az egyház javára. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 9./"

"Sipos Miklós, a Szatmári Református Egyházmegye esperesének igehirdetésével kezdődött Sándorhomokon a falunapi rendezvény. Egyházi éneket játszott a kaplonyi fúvószenekar, verses-Éger Botond, a zenés összeállítást mutatott be a helyi IKE-szervezet. A falunapon volt zsákbafutás, krumplispalacsinta-evő verseny, fellépett a börvelyi tánccsoport, valamint a nagypeleskei és a szatmárnémeti fiatalokból álló moderntánc-együttes. /E. Gy.: Sándorhomok Napja. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 18./"

A Matematikában Tehetséges Gyermekekért Alapítvány szervezésében került sor febr. 22-én a Zrínyi Ilona matematikaverseny területi szakaszára Szatmárnémetiben, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, melyen a megye közel hétszáz diákja vett részt. Fóriss József tanár, a szatmárnémeti Grigore Moisil Általános Iskola aligazgatója öt éve szervezi meg a verseny területi szakaszát. Elmondotta, hogy a verseny feladatlapjai és a kódlapok egyaránt Magyarországról érkeznek, mint ahogy az értékelést is Kecskeméten végzik. A versenyre a szatmárnémetiek mellett Vetésből, Sándorhomokról, Sárközújlakról, Tasnádról, Magyarcsaholyból és Nagykárolyból is érkeztek diákok. A kódlapokat Kecskeméten dolgozzák föl, a megyéből korosztályonkénti legjobb négy versenyző vehet részt a március 27–29–én Kecskeméten megrendezendő országos versenyen. /(anikó): Matematikában tehetséges diákok versenye. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 23./ Aradon –mint minden résztvevő városban, ugyanakkor, febr. 22-én megkezdődött az III—VIII. osztályos tanulók számára rendezett Zrinyi Ilona Matematika Verseny megyei szakasza. Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban a korábbi éveknél is népesebb diáksereg, mintegy 370 matematikában tehetséges gyermek jelentkezett. A versenybe először kapcsolódott be a Hunyad megyei Vulkáni 4-es Számú Iskola. /P. P.: Zrinyi Ilona Matematika Verseny. Tehetséges gyerekek seregszemléje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 23./

Simon Kornél 1999 novemberében lett Szárazberek görög katolikus egyházközségének parókusa. Szárazberken kívül két filiában is szolgálatot teljesít, Sándorhomokon és Sárfaluban. Az anyaegyházközségben 160 lélek van, körülbelül ugyanennyien vannak Sándorhomokon, Sárfaluban pedig 60 görög katolikus él. A gyülekezeteket 60 százalékban idősek alkotják, egyedül Szárazberken van némi fiatalságról, viszont az ifjak 70 százaléka Magyarországon dolgozik, mert többségük munkanélküli. Szárazbereknek 15?20 éve nem volt állandó papja. A templom nincs túl jó állapotban: salétromosak a falai. - A fiatal papok mind Magyarországon végeztek, mert itt nincs biztosítva a magyar nyelvű görög katolikus oktatás. /Fodor István: Egyház és faluközösség. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 18./

Imaterem építése szerepel a közeljövő tervei között Sándorhomokon - tudatta Dénes József, a helyi református gyülekezet lelkésze. A létesítmény az ifjúsággal való foglalkozások színhelye lenne, és helyet kapna benne a tervek között egy konyha és egy vendégszoba is. Egy hollandiai gyülekezet, 1000 eurót ajánlott fel az induláshoz, de segítséget ígért a magyarországi testvér-egyházközség is. /Fodor István: Sándorhomok: Gyülekezeti termet tervez a református egyház. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 17./

Sándorhomokon focipályát készítettek, augusztus 27-én volt a pályaavató ünnepség. Thoroczkay Sándor irányítótanár ötlete nyomán valósult meg a sándorhomoki futballpálya. Reménykednek abban, hogy lesz helyi csapat is. 2000–ben megalakult a Sándorhomoki Faluegyesület. /Fodor István: Az egész faluközösség ünnepe volt. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 28./

A homoki születésű Berenczei Kováts Lajos gróf Széchenyi István munkatársaként részt vett a Tisza szabályozásában. Az 1848-49-es szabadságharc idején az első felelős magyar kormányban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkára, ezen belül pedig a Vasúti Osztály főnöke volt. Szorgalmazta és intézte a Szatmár megyét érintő vasútvonal kiépítését. Indítványozta és létrehozta a Szatmár megyei Széchenyi Társulatot. Berenczei Kováts Lajosnak állított március 6-án emlékhelyet a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány, valamint a Szatmárnémeti Véndiákszövetség Szatmárnémetiben, a római katolikus temetőben. A Kováts Lajos emlékmű tűzzománc plakettjét Gergely Judit keramikusművész készítette. Magyarországról egy 50 személyes küldöttség érkezett az emlékhely avatására. /Emlékhely Kováts Lajosnak. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 7./

A Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között megkötendő alku eredményeként mégiscsak maradhat néhány magyar vezető az intézményeknél Sógor Csaba európai parlamenti képviselőjelölt kampánykaravánja május 18-án Lázáriban, Sándorhomokon, Szárazberken és Mikolában járta be az utcákat, Sógor Csabát elkísérte Erdei D. István Szatmár megyei parlamenti képviselő. A körút a követező napokon folytatódik a Szatmár megyei településeken. /Egységben a megyei magyarság. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 19/

Még nem zárult le a gyermekek első osztályba való beíratása. Szatmárnémetiben egy magyar nyelvű osztály már biztosan nem indul be: a Lucian Blaga Általános Iskolában megszűnt a magyar nyelvű első. Azok a gyerekek, akik már elkezdték magyar tannyelven az általános iskolát, még befejezik, de itt nem indul több magyar osztály. Tavaly Szatmárnémetiben mindössze három olyan iskola volt – Hám János Római Katolikus Iskolaközpont, a 10-es számú és a Mircea Eliade Általános Iskola –, ahol párhuzamosan két első osztályt sikerült beindítani, a zeneiskolában pedig sikerült egy maximális, 28-as létszámú osztályt indítani. Vidéken, valószínűleg új magyar tannyelvű osztályok is indulnak. Peleskén, Sándorhomokon és Hiripen már jelentkezett 10-14 gyermek, így ha jóváhagyják, akkor ősztől új, önálló osztályok indulhatnak. /(bumbulut): Egy magyar elsővel kevesebb. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 12./

Idén is lesz Partiumi Híd Fesztivál
Július 15 és 18 között második alkalommal kerül megrendezésre a Partiumi Híd Fesztivál Szárazberek határában a Szatmári Híd Egyesület szervezésében. Krakkó Rudolf, az egyesület elnöke számolt be lapunknak az idei rendezvényről.
A tavaly első alkalommal megrendezett fesztivál célja elsősorban a nemzet-tudat erősítése a magyar fiatalok körében, a magyar hagyományok ápolása, emelte ki Krakkó.– A tavalyi rendezvény után sokan jelezték, szeretnék, hogy a fesztivált a jövőben is megrendezzék, többségében fiatalok, a 14 és 40 év közötti korosztály körében fogalmazódott meg ez az igény. Az idei helyszín a Sándorhomok és Szárazberek közötti legelő, a Vármegye árka partján. Az idén is színes, és változatos programokat kínálunk az igényesség jegyében. Tudományos, történelmi, aktuálpolitikai előadások fognak elhangzani, de akárcsak a tavaly, az idén is meg szeretnénk őrizni a pártpolitikai semlegességet, nem akarunk politikai pártoknak kampányt csinálni, ami nem jelenti azt, hogy nem lesznek aktuálpolitikai meghívott előadók, mint például Witner Mária, Fideszes képviselő, az 56-os forradalom hőse, vagy Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke.
Értékteremtő programok
A fiatalok válogathatnak majd a hagyományőrző programok között, lesznek lovas-íjász, történelmi, középkori harci bemutatók, népzene és néptánc, de helyet kap a baranta, és a karate is. A koncertek száma ugyanannyi lesz, mint a tavaly, színvonalas előadókat hívtak meg, amelyek tágabb zenei stílust, mint rock, rapp, folk, jazz, funk, képviselnek. A magyarországi együttesek mellett Erdélyből fellép majd a Knock Out, a Nemez. A szervező csapatba az idén a szatmáriak mellé magyarországiak és székelyföldiek is bekapcsolódnak, utóbbiak a gyermekprogramokat biztosítják. Több magyarországi közeli település is jelezte részvételi szándékát, idén először a fesztivál keretében határ menti települések találkozójára is sor kerül majd. –Bízunk abban, hogy az idén több helyi támogatója lesz a fesztiválnak, hiszen elsősorban helyieknek szól, és értékteremtő szándékkal szervezzük, hangsúlyozta Krakkó.– Szerda délután hat órára Szatmárnémetiben a Casual teraszára várjuk azokat, akik a szervező csapatban részt kívánnak venni, tette hozzá.
erdon.ro

Búvárkodás szavak között - interjú Murvai Olga filológussal (Egyetemi tanár, 1942. október 10-én született Kolozsváron. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom tanári diplomát. Három éven át a Szatmár megyei Sándorhomok általános iskolájában tanított, majd a Bukaresti Tudományegyetem idegen nyelv karán, a Hungarológia Tanszéken előbb tanársegédként, majd adjunktusként, később docensként, egyetemi tanárként dolgozott. Ugyanott tanszékvezető volt, és doktorátusvezető. 2006-tól a Sapientia EMTE Marosvásárhelyen működő Műszaki és Humántudományok Karának a főállású professzora, dékánhelyettes. Kutatási területe: stilisztika, szemantika, pragmatika, kommunikációelmélet. Fontosabb kötetei: - Stilisztikai tanulmányok (1976, Bukarest) - Szöveg és jelentés (1980, Bukarest) - Mic dicţionar român–maghiar de expresii si locuţiuni (1985, Bukarest) - Magyar–román kifejezések szótára – Román magyar kifejezések szótára (2000, Budapest) - Vers-rekviem (2005, Kolozsvár) - Viseltes szavak (2006, Csíkszereda). A filológia doktora. 1998 és 2002 között Széchenyi-ösztöndíjjal Magyarországon tanított. A Magyar Szemiotikai Társaság, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az AESZ tagja, az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága keretében a pedagógiatudományi szakosztály megteremtője.)
„Aki azt akarja, hogy az egyetem elvégzése után azonnal el tudjon helyezkedni, s jó állása, jövedelme legyen, az nyugodtan választhatja a fordító szakot. Ugyanis okiratok fordítására mindig szükség lesz.”
Ki oltotta be önbe a nyelv szeretetét? Ki bírta rá arra, hogy a magyar nyelv szépségeivel, rejtelmeivel hivatásszerűen foglalkozzon? – Nem a szüleimtől örököltem ezt a mesterséget, ha annak lehet nevezni azt, amit űzök, hiszen a szüleim kolozsvári kereskedők voltak. Viszont a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen kiváló nyelvészeti képzést kaptunk. Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején indultak be az akkoriban modernnek számító nyelvészeti irányzatok, amelyek az oktatási folyamatot is izgalmassá tették. Az egyetem jeles tanárai, főleg Szabó T. Attila és Szabó Zoltán irányt mutattak számomra. Szabó T.-nél doktoráltam. Szabó Zoltán stilisztikaprofesszor több nyelven beszélt, naprakészen követte a fent említett irányzatokat. Ő egy kis csapatot gyűjtött maga köré a doktorandusok közül. Ebből nőtt ki az ún. kolozsvári stilisztikai iskola, amelynek én is tagja volt.
Mi volt az a nóvum, ami akkor megfogta a bölcsészkaron a diákokat? Mi volt az ön doktori disszertációjának a témája? – Abban az időben egyedül Szabó T. Attilának volt doktorátusvezetési joga. Habár ő nyelvtörténész volt, minden további nélkül elfogadta, hogy én – de más is – stilisztikából doktoráljak. A szabad indirekt stílussal foglalkoztam, ami lényegében a klasszikus retorikából átmentett alakzat, az úgynevezett oratio recta libera, az impresszionista stílusig követtem ezt. Arról van szó, hogy a prózai alkotásokban a narrátor szerepe fellazul. Amikor az író anynyira azonosul a szereplőivel, hogy nem lehet tudni, kinek a szájából halljuk a kommentárt, akkor beszélünk szabad indirekt stílusról. Az impresszionista stílus szerette ezt a szövegtani megoldást.
Az egyetem elvégzése után közvetlenül Szatmár megyében tanított. Ez hogy történt? – Szatmárnémetitől 17 kilométerre, a határhoz közel, Sándorhomok nevű községben, általános iskolában tanítottam. Nagyon jó hangulat volt ott, sok fiatal tanerő gyűlt össze. Lényegében azért kerültem e félreeső településre, mert akkor már férjnél voltam, párom, Murvai László Szatmárról származott. Két tanári állásra volt szükségünk. Szatmárnémetiben laktunk, és más-más településre ingáztunk. Három évig tanítottunk, majd a férjemet felvitték Bukarestbe, az oktatási minisztériumba, én meg bekerültem az úgynevezett Országos Pedagógiai Továbbképző Intézetbe, a tantervosztályra, és onnan a Bukaresti Tudományegyetemre, a filológia karra mentem át, ami ma az idegen nyelvek kara. Harmincnégy éven át tanítottam a bukaresti egyetemen.
Kik voltak a munkatársai a magyar szakon? Már a múlt rendszer idején is jártak át oktatni magyarországi tanárok? – A diktatúra legsötétebb éveiben is volt magyar vendégtanárunk. Szerencsénkre a filológián megforduló rengeteg külföldi tanár magával hozta a legfrissebb német, angol szakirodalmat, és ezek a kötetek körbejártak. Az 1989-es fordulat úgy ért bennünket, hogy szinte teljes mértékben naprakészen ismertük a szakmai újdonságokat. Nagyon sokat dolgoztunk. Olyasmivel is foglalkoztunk, aminek semmi köze nem volt az oktatáshoz, például fordítottunk, és sokfelé hívtak bennünket tolmácsolni. Például a bukaresti magyar követség is igénybe vette a szolgálatainkat.
Ez a munka nem okozott állambiztonsági problémákat? A hatalom egyáltalán nem szerette, ha a hazai magyar értelmiségiek bejáratosak voltak a követségre. – Ezek a felkérések egy alkalomra szóltak a követség részéről, s ugyanez történt, ha írott szövegek fordításáról volt szó. A felkérések az egyetemre érkeztek, és az egyetem vezetősége megkereste a megfelelő embert. Ha a külügyi osztály engedélyezte a fordítói munkát vagy a tolmácskodást, akkor elvégeztük, ha nem, akkor az egyetem visszautasította a felkérését.
„Pártunk és kormányunk” is adott ilyen megbízásokat, onnan is jöttek felkérések? – Természetesen. Főleg akkor, ha magyarországi küldöttségek érkeztek. A hivatalos fővárosi tolmácstevékenység e körül az egyetem körül zajlott. Másokat is hívtak tolmácsolni, például újságírókat, nem csak minket. Viszont mi voltunk állandóan kéznél. Hivatalos tolmácsképzés nem létezett.
Kolozsvárról, az egyetemről jártak oda óraadó oktatók? – Egyedül Szabó Zoltán, ő kéthetente ingázott Bukarestbe. A magyarországi tanárok is szívesen jöttek, mert odahaza az előléptetések attól is függtek, hogy kinek milyen külföldi meghívásai voltak, milyen a renoméja. Igen tekintélyes kollégák fordultak meg Bukarestben: Károly Sándor nyelvész, Hopp Lajos, Gergely Gergely irodalomtörténészek és sokan mások. Négyéves időközönként váltották egymást, és olyan is akadt, aki két turnust is elvállalt.
A Babeş–Bolyai Tudománygyetem filológia kara hogyan viszonyult ehhez a bukaresti magyar tanszékhez? Nem volt közöttük rivalizálás? – Nem volt, mert különbözött a profilunk. Mi lényegében a magyart mint idegen nyelvet oktattuk és a magyar kultúrát tanítottuk nem magyar ajkú, külföldi vagy román hallgatóknak. Kolozsváron nyilvánvalóan magyar szakos tanárképzés folyt. Persze Bukarestben is voltak magyar ajkú diákok, akik azért választották azt az egyetemet, hogy a magyar nyelv és irodalom mellett valamilyen idegen nyelvi képzést is kapjanak. Tulajdonképpen mi kétszer annyit dolgoztunk, mint mások, mert másféleképpen kellett oktatni a magyar és a nem magyar ajkú diákokat, akikből külön csoportokat szerveztünk.
Tehát több mint harminc éven át tanított a bukaresti egyetemen, viszont most Marosvásárhelyen él, dolgozik. Mikor, hogyan történt a váltás? – Csak félig-meddig jöttem el a bukaresti egyetemről, hiszen az idegen nyelvek kara keretében működő Nyelv és nemzeti identitás című doktoriskolának a tagja vagyok. 2000 óta foglalkozom doktori képzéssel, és azóta nagyon sok magyar ajkú diák doktori disszertációját irányítottam. Tanítok is a doktori iskolában, tehát gyakran járok Bukarestbe, s mióta nem lakom ott, szeretem a várost. 2006-ban jöttem el részben személyi okokból. Ugyanakkor meghívást kaptam a Sapientia EMTE részéről, Marosvásárhelyre hívtak a Műszaki és Humántudományok Karra. A humánrészlegnek volt szüksége egyetemi oktatói tapasztalattal rendelkező munkatársra, aki az egyetem szervezését is átlátja. Nagyon jól érzem magamat a Sapientián. Új szakokat indítottunk be, amelyeket én találtam ki, s remélem, hogy idővel nagyon jól fognak működni.
Ilyen például a fordítói és tolmács szak. Van iránta érdeklődés? – Van, annak ellenére, hogy kizárólag tandíjköteles szak, 750 euró az éves költség. De az ötven hely így is évről évre betelik. Aki azt akarja, hogy az egyetem elvégzése után azonnal el tudjon helyezkedni, s jó állása, jövedelme legyen, az nyugodtan választhatja a fordító szakot. Ugyanis okiratok fordítására mindig szükség lesz. A hároméves képzés után bárki fordítói irodát nyithat, és akár a saját lakásából is megszervezheti az egész életét. Jövőre végez az első évfolyam. Tehát a fordítók három év után dolgozhatnak, illetve utána nyelv szakokon vagy máshol is mesterizhetnek, hiszen a mesteri képzések nyitottak. Mezőgazdasági, jogi, politikai, orvostudományi, műszaki és más szakfordítókat képezünk. Ilyen jellegű speciális képzést kapnak a hallgatók. Ők maguk döntik el, hogy mire szakosodnak. Irodalmi fordítókat nem képezünk. Ahhoz tehetség szükséges, és véleményem szerint azt nem lehet egyetemen elsajátítani.
A különböző szakterületeken léteznek-e segédeszközök, szótárak? – A legmodernebb számítógépes segédeszközökkel dolgozunk, amelyeket ingyen és bérmentve kaptunk meg egy magyarországi cégtől. Az egyetemen belül minden hallgatónk használhatja. Ez nagyon nagy dolog. A tolmácsképzés keretében kizárólag konferenciatolmácsokat fogunk képezni különböző szakterületeken, de a tolmács szak csak akkor fog működni, ha a mesterképzésre is megkapjuk az engedélyt. Közben szinkrontolmácsoló gépekhez is hozzájutottunk. Ezek segítségével a diákok ízelítőt kaphatnak a mesterségből.
1985-ben ön is kiadott egy román–magyar szótárt. – Ez kifejezések szótára. Annak idején a saját diákjaink számára készült, belső használatra. Bizonyára mindenki tapasztalta, hogy ha nem ismer eléggé egy idegen nyelvet, akkor a legkomolyabb gondot a kifejezések, a közmondások, a szóviccek megértése okozza, viszont éppen ezek adják meg mindenféle társalgásnak a sava-borsát. Ezek félremagyarázása, félreértése miatt néha kínos helyzetbe kerülhetünk. Egyszer én is ilyen helyzetbe keveredtem, és akkor határoztam el, hogy elkezdem gyűjteni a sajátos, gyakran előforduló román kifejezéseket. Azóta 2000-ben egy magyarországi kiadó megjelentette két kötetben ennek a bővített változatát román–magyar, illetve magyar–román kifejezések szótáraként.
Kutatási területei a stilisztika, a szemantika, a pragmatika és a kommunikációelmélet. Mit kell tudni a pragmatikáról? – Azt jelenti, hogy a beszédet visszahelyezzük abba a környezetbe, ahol elhangzik. Ha azt mondom, hogy igen, ez egy kijelentés. Ha a házasságkötő teremben hangzik el, az egy olyan beszédszituáció, ami a további eseményeket befolyásolja, kihat rájuk. Vagyis olyan beszédszituáció, amivel beleavatkozunk a környezetünk, a világ dolgaiba. A házasságkötő előtt ezt az igent nem lehet kérdő formában mondani. Tehát a pragmatika annak elemzése, hogy miként hatunk a környezetünkre azzal, hogy kimondunk valamit: igen, nem, bocsánat stb. Érdekes egyébként, hogy mi, magyarok felszólító módban kérünk bocsánatot még a Jóistentől is: „Bocsásd meg a mi vétkeinket!” Az is érdekes, hogy mi, magyarok általában nem mondunk kategorikusan nemet, hanem kifogásokat keresünk visszautasításkor.
Milyen témákkal foglalkoztak a doktorandusai? Általában ők választottak témát, vagy ön bízott rájuk különböző kutatási feladatokat? – Az én témaköröm – nyelv és nemzeti identitás – nagyon tág terület, igen sok minden belefér. Azt szeretem, ha a hallgató jön témával, viszont ha megkér, akkor esetleg együtt keresünk témát. Szerettem volna a kommunikáció felé elmenni, ezért örvendtem annak, hogy az egyik kiváló doktorandusom, Gászpor Réka a reklámnyelvvel foglalkozott. Ő most szintén a Sapientia EMTE-n tanít. Az első védés a latin–magyar kétnyelvűség a középkori dokumentumokban témakörhöz kapcsolódott, egy Maria Dragomir nevű levéltáros hölgy készítette, aki magyarul is tud, és igen nagy sikere volt. 2005-ig nyolc évig tartott a doktorira való felkészülés, most, a bolognai folyamat életbelépése óta már csak hároméves a doktori képzés. A két tévészerkesztő, Simonffy Katalin és Kós Anna doktori disszertációja immár kötet formájában is hozzáférhető. Simonffy Képnyelv, szónyelv című dolgozata főképpen azzal foglalkozik, hogy az, amit a képen látunk, hogyan adható vissza szavakkal, illetve, hogy visszaadható-e szavakkal az, amit látunk. Kós Anna tanulmánya Nyelvhasználat és politikai kommunikáció címen látott napvilágot, és tulajdonképpen az erdélyi politikai diskurzus röntgenképe.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)

Kastélynap Gernyeszegen
Turisztikai márkajegy lehetne
Reménysugarat jelenthez az erdélyi nemesi családok leszármazottainak, akiknek elődeit a kommunista rezsim megfosztotta kastélyaiktól, és az 1989 utáni demokratikus kormányok visszaszolgáltatták az épületeket – ahhoz, hogy ezeket hasznosítsák a jövőben – az a vetélkedő, amelyet a PONT Csoport, a Transindex, a Transilvania Trust Alapítvány és az Élő Erdély Egyesület kezdeményezett a világhálón. A Webkastély felhívására 23 csapat nevezett be 200-nál több önkéntessel, hogy egy-egy erdélyi kastélyt felkaroljanak, elsősorban idegenforgalmi szempontok szerint értékesítsenek.
A kezdeményezés sikerét igazolta a szombaton délután a gernyeszegi Teleki-kastélyban szervezett kastélynap. Néhány óra alatt a hajdani tébécépreventóriumot – a néhány hónapja gróf Teleki Károlynak és testvéreinek visszaszolgáltatott ősi rezidenciát – több mint 1000 érdeklődő kereste fel. A kastélynap része volt annak a vetélkedőnek, amiben a benevezett csapatok többek között információkat kell szerezzenek a gondozásukba vett kastélyokról, illetve meg kell tervezzék a jövőjét.
Megyénkből a gernyeszegi Udvarmesterek mellett a Ludas melletti Magyarózdon a Radák-Pekry-kastélyban szociális intézményt működtető Bonus Pásztorok, illetve az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt kezelésbe vevő Grófok neveztek be.
Nem könnyű a megyénkbeli csapatok dolga, hiszen méltó ellenfeleik vannak, vetélytársaik Erdély igen jelentős főúri épületeinek (Szilágynagyfalu – báró Bánffy-kastély, Szamosújvár – Kornis-kastély, Magyarberkesz – Péchy-kúria, Marosillye – Veres bástya, Csíkszentimre – Henter-kúria, Erdőd – erdődi vár, Vajdahunyad – várkastély, Gyergyószentmiklós – Lázár-kastély, Nagykároly – Károlyi-kastély, Sándorhomok – Berenczei Kováts-kúria, Csíkszereda – Lázár-kúria, Zabola – Mikes-kastély, Székelyhíd – Stubemberg-kastély, Olasztelek – Daniel-kastély, Árkos – Szentkereszty-kastély, Székelytamásfalva – Thury-Bányai-kúria, Balázsfalva – Apafi-kastély, Maroshévíz – Urmánczy-kastély, Válaszút – Bánffy- kastély, Csíkszereda – Mikó-vár) az elővitelét, promoválását vállalták fel. (Sz. m.: részletek a www.webkastely.ro – honlapon.)
Gernyeszegen az önkéntes idegenvezetőknek szusszanásnyi idejük sem volt, annyian várakoztak a kastély kapujában, hogy csoportonként végigjárják a volt egészségügyi intézmény által kiüresített épület termeit. S bár a kiállított fényképeken láthattuk, hogy régi pompájából szinte semmi sem maradt, azért akadt látnivaló: az ebédlő freskói és csillárai, a szépen faragott ajtók, néhány kandalló, az ötletes korabeli fűtésrendszer, a nagy tálalót ellátó kiszolgálórendszer (étellift a konyhából és falba épített vízmelegítő üst), amely megúszta a szocializmus éveinek rombolását. Voltak olyanok is, akik távoli városokból, sőt többen a fővárosból látogattak el Gernyeszegre. Több helybéli évtizedek óta először lépte át a kastély kapuját, s olyan idősek is voltak, akik még emlékeztek és találkoztak is az államosítás előtti tulajdonosokkal. Mi több, beszélhettünk a hajdani angolkertet gondozó kertész dédunokájával, aki büszkén készített fényképet az igen ritka, több száz éves páfrányfenyő előtt, amelyet valószínűleg az őse ültethetett.
Weisz Szidónia történész – csoportunk idegenvezetője – elmondta, a kastély örökösei örömmel fogadták a kezdeményezést és anyagilag is támogatták a rendezvényt sok más szponzor mellett. Még nem döntötték el, miként hasznosítják az épületet, amely igen nagy befektetést igényel, hiszen sürgős állagmegőrzési munkálatokat kell végezni rajta. A parkot is felújítanák, s ez is jelentős anyagi ráfordítást igényel. A webkastély csapatának tudomása szerint a Brüsszelben élő Teleki Kálmán hazaköltözne, hogy személyesen is tegyen valamit az örökség megőrzéséért, értékesítéséért. A Grófok csapatának ötletei is kiegészítik majd azt az elképzelést, amely egy új korszakot nyithat a gernyeszegi kastély életében, amely akár része lehet egy – a franciaroszági Loire völgye mintájára összeállított – eredeti turisztikai márkajegynek, a Maros menti kastélytúrának. S az sem kizárt, hogy a vetélkedőnek köszönhetően akár Erdély-szerte fellendül a kastélyturizmus és természetesen az ezt kiegészítő idegenforgalmi szolgáltatások, amelyek fogódzók lehetnek a gazdasági válságban.
A gernyeszegi kastélynap látogatási naplójának bejegyzéséből ítélve lenne igény erre határon innen és túlról is, csupán összefogás kellene – önkormányzatok, civil szféra, magántőke –, hogy a több évtizedes történelmi sebeket begyógyítsák. Hosszú távon megéri!
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)

Magyar görögkatolikusok Erdélyben
Nagyvárad - Az erdélyi magyar görögkatolikus közösségről szervezett konferenciát csütörtökön a váradi magyar görögkatolikus egyházközség és a Szent Teodóra Közösségi Központ a Szent László Líceumban.
Köszöntőjében Vadas Krisztián főszervező, a Nagyváradi Magyar Görögkatolikus Egyházközség szervező lelkésze arra hívta fel a figyelmet, hogy több okból kifolyólag is Árpád-házi Szent Piroskát választották védőszentjükül: kötődik Váradhoz, hiszen Szent László lánya volt, keleti vonatkozása is van életének, ugyanis bizánci császárné volt, és magyar is volt. Az életéről Nagymihályi Géza művészettörténész tanulmánya alapján többek közt elmondta: mivel fiatalon elhagyta Magyarországot, kevés emléket hagyott maga után, és se kortársai, sem pedig az utókor különösképpen nem foglalkoztak vele. Moravcsik Gyula bizantinológus szerint 1088-ban született, és hét évesen árvaságra jutott. 15-16 éves korában ment Bizáncba, ahol felvette az Eiréné (Béke) nevet. 1105-ban házasságot kötött Joannész Komnénosz bizánci trónörökössel, 4 fiú- és 4 leánygyermekük született. A császári udvarban a keleti spiritualitás és a szakrális művészet meghatározónak bizonyult, a filozófiai alapok, a szakrális építészet, a liturgia és a teológiai módszertan együttesen érvényesült. Piroska nem volt rabja császárnéi hivatásának, lelkében szabadon követhette Krisztust. Életének utolsó évében letette a bíborpalástot, illetve a császári koronát, és szerzetessé lett Xené néven. Ennek jelentése az, hogy Idegen, vagyis valószínűsíthető, hogy élete alkonyán nyomatékosítani akarta azt, hogy ő valójában idegen földön, idegenként cselekedett élete során. A legmegbízhatóbb források szerint 1134-ben hunyt el, és először a Pankrátor templomegyüttes Szent Mihály templomába temették. Néhány évszázaddal később a török hadak a sírját feltúrták és megszentségtelenítették.
Romániai jelenlét
Ifj. Pallai Béla Szatmár megyei parókus lelkész a magyar görögkatolikusoknak a mostani értelemben vett romániai jelenlétéről értekezett. Hangsúlyozta: bár már a 17. században is épületek fatemplomaik, tehát léteztek, az igazi áttörést a 20. század hozta a számukra, amikor 1912 tavaszán az akkori pápa bullájában püspökséggé kanonizálta az egy hónappal korábban alapított magyar görögkatolikus egyházmegyét. Összesen 162 parókia tartozott hozzá, nem csak Szatmár, Bihar, Arad és Kolozs megyékben, hanem például 35 egyházközség a Székelyföldön működött. A románság természetesen ezt nem nézte jó szemmel, például 20 ezres tüntetést zajlott Gyulafehérváron Róma döntése ellen, a váradi püspököt pedig azzal vádolták, hogy a kormánynak pénzért adja el a plébániáit. Trianon után sem csitultak a kedélyek: problémát okozott például, hogy a püspök székhelye Debrecenben volt, ezért 1922-ben külhelynökség alakult Romániában, melyhez 75 parókia tartozott. Nicolea Bălan már ortodox érsekké avatásakor felvetette a két erdélyi román egyház egyesítésének gondolatát, és ezen szándékukról az ortodoxok azt ezt követő években se tettek le. Mint ismert, az 1948 és 1990 közötti évtizedek az illegalitás jegyében teltek, s csak a rendszerváltás után történt változás. A 2011-es népszámlálás fenntartással kezelendő adatai szerint a romániai népesség körülbelül 1 százalékát teszik ki napjainkban a görögkatolikusok több mint 160 ezres lélekszámukkal. Magyar egyházközségek működnek Szatmárnémetiben, Kökényesden, Nagypeleskén, Sárközújlakon, Adorjánban, Szárazbereken, Sándorhomokon, Sáron, Mikolán, Egriben, Lázáriban, Csedregen, Túrterebesen, Túrterebeshegyen, Nagykárolyban, Nagyváradon és az Érmelléken.
A rendezvény utolsó harmadában Kapin István kegyhelyigazgató mutatta be Máriapócsot úgy, mint Magyarország nemzeti kegyhelyét. Támogató a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt.
Ciucur Losonczi Antonius

Elhunyt Zolcsák Sándor, szatmári születésű festőművész
Élete 82. évében, hosszas betegség után elhunyt Zolcsák Sándor erdélyi festőművész, iparművész - tájékoztatta a család hétfőn az MTI-t.
Zolcsák Sándort egy ceglédi kórházban február 18-án, csütörtökön érte a halál.
1934. június 14-én született a Szatmár megyei Sándorhomokon (Nisipeni). A szatmárnémeti római katolikus főgimnáziumban, majd a szatmárnémeti tanítóképzőben végezte középiskolai tanulmányait. A kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán szerzett 1958-ban diplomát Kádár Tibor és Abodi Nagy Béla tanítványaként.
Marosvásárhelyre költözött, ahol feleségével, Porzsolt Borbálával szabadfoglalkozású festőművészként, valamint üveg- és iparművészként alkotott. Számos romániai és külföldi egyéni és csoportos tárlaton állították ki műveit.  Az erdélyi magyar képzőművészek Barabás Miklós Céhének és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek is a vezetőségi tagjai közé választották. Méltatói Erdély egyik legkiválóbb arcképfestőjeként tartják számon. Portréi az ábrázolt személynek valamilyen sajátos megközelítését mutatják meg. Művészetének erőteljes expresszív jellege van.
1990-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi intéző bizottsága elnökévé választották, és ebben a tisztségben élte át Marosvásárhely fekete márciusát, a magyar közösség elleni pogromkísérletet. 1991-ben lemondott a politikai szerepvállalásról.
Zolcsák Sándor holttestét hamvasztás után szállítják Marosvásárhelyre. Temetéséről a család később intézkedik. szatmar.ro

Díszpolgárt avattak és szobrot lepleztek le Sándormokon
Ünnepi istentiszteleten díszpolgárt avattak és mellszobrot lepleztek le november 13-án, vasárnap délben Sándorhomokon. Ekként fonódik össze Thoroczkay Sándor tanár úr neve Kováts Lajossal, az 1848-as magyar kormány államtitkáráéval.
Thoroczkay Sándor 1967-ben már-már anekdotába illő módon gyalog érkezett meg Sándorhomokra- ugyanis félretájékoztatták és tévedésből két faluval arrébb, Lázáriba szállt le a buszról, így az út hátralevő részét kénytelen volt az apostolok lován megtenni. A történelemtanárként, majd 1985-től iskolaigazgatóként közel félszáz évig dolgozott a sándorhomoki oktatásért, gyerekekért és a teljes közösségért. Bár a történelemkatedrára helyezték ki, igazi polihisztorként tanított mindent, amire szükség volt: földrajzot, fizikát, állampolgári ismereteket, sőt még tornát is, ha a helyzet úgy követelte. Ezt az életpályát a közösség vasárnap egy díszpolgári kitüntetéssel hálálta meg.
Az istentisztelet végén leleplezték Kováts Lajos mellszobrát is a református templom előtt. Kováts Lajos, a falu szülöttje, a reformkori magyar politika egyik aktív részvevője, 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt.
"Kováts életpályájáról, és leginkább politikai tevékenységéről Bethlen Gábor szavai jutnak eszembe, mely szerint: Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet"- fogalmazott Erdei D. István, parlamenti képviselő az ünnepségen.
szatmar.ro