Temes megyében Végváron a református egyházközség visszakapta egykori tulajdonát, a helybeli általános iskola épületét. Nov. 21-én a hálaadó istentiszteleten Fazakas Csaba esperes hirdette az igét, jelen volt a testvértelepülés, Röszke küldöttsége is, beszédet mondott Toró T. Tibor parlamenti képviselő. Az iskola (iskoláink) visszaszerzése a kulturális autonómia megvalósításának fontos állomása – hangsúlyozta a képviselő. A röszkeiek átadták szokásos karácsonyi könyvajándékukat. Este a Csiky Gergely Színház a Café Molnár című darabbal szórakoztatta a közönséget. /Sipos János: Az öröm pillanata. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 22./

Temes megyében a Végvári Iskolanapok rendezvénysorozat a községközpontba csalogatta a szomszédos falvak óvodásait, iskolásait is. Május 12-én volt a megnyitó ünnepség, Peres Ibolya igazgatónő ötvösdi, csáki vendégek népes csoportját is köszönthette, továbbá jelen lesz a magyarországi testvértelepülés, Röszke iskolás és óvodás küldöttsége. Kézműves ismeretek elsajátítása, logikai játékok, újságszerkesztés, táncdalvetélkedő, szülőfalu-ismeret, sport, tábortűz és kirándulás a rendezvény kínálata. /(S.): Végvári Iskolanapok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Temes megyében, Végváron tartalmas iskolanapokat szerveztek. Peres Ibolya, az iskola igazgatója elmondta, számára az iskola, a hivatás jelenti a legtöbbet az életben. A környékről Kádár, Buziás, Sipet, Ötvösd, Gátalja, a határon túlról Röszke iskolai küldöttsége érkezett meg. Idén Csákról, a Caritas árvaház gyermekei is megtapasztalhatták Végvár nagyközösség vendégszeretetét. Kézművesség, logikai játékok, újságszerkesztés, helytörténeti vetélkedő, sport, kirándulás – változatos volt a program. Az Ismerjük meg szülőfalunkat verseny megmozgatta a falut. /Sipos Erzsébet: Visszhangos iskolanapok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./

A bánsági néptáncmozgalom központjának nevezhető Végváron esztendők óta nem múlhat nyár tánctábor nélkül. Idén már a hatodikat rendezte meg július 18–22. a Végvárért Alapítvány a magyar Oktatási Minisztérium, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség országos elnöksége, a Communitas Alapítvány és a megyei tanács támogatásával. Nyolcvan fiatal töltött el együtt öt napot, hogy csiszolják tudásukat, illetve új lépéseket sajátítsanak el. A helyi Csűrdöngölő, a dettai Búzavirág, a lugosi Gyöngyvirág, az igazfalvi Szivárvány, a pusztakeresztúri Árvácska, a temesvári Bokréta, valamint a szegedi és röszkei Tóth Gábor és Goda Katalin vezetésével tanultak mezőségi, marossárpataki táncot. /P. L. Zs.: Hatodik végvári tánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 25./

Döntő szerepe van az önkormányzatoknak, a polgármestereknek a testvértelepülési kapcsolatok létrejöttében és megtartásában. Ritka az olyan esemény Végváron, amelyen ne találkoznának Magyari Lászlóval, Röszke polgármesterével. A falunapok nem múlnak el kölcsönös vendégeskedés nélkül. Az anyaországból idén is mintegy ötvenen ünnepelték együtt a helybeliekkel a Végvári Falunapokat. A Bánságban felvirágzott néptánc mozgalom mögött a röszkei önkormányzat áll. Támogatták Nagy Albertnek (ismertebb nevén Berci bácsi), a Szeged Táncegyüttes vezetőjének kezdeményezését, hogy oktatóival átjöjjön a Bánságba, Végvárra, és életre keltse a néptánc-mozgalmat. Ma már minden jelentősebb magyar lakta városban és faluban van hagyományőrző tánccsoport. A Bánságba átjárogató szegedi oktatók költségét a mai napig a röszkei önkormányzat fedezi. /Sipos János: Baráti jobb Röszkéről. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./

Véget ért a VII. Végvári Néptánctábor, a részvevők nem csak a lépéseket tanulták meg, hanem játszani, örvendeni, énekelni is – foglalta össze az egy hét eseményeit Pastean Erika, a tábor egyik fő szervezője. 150-en jöttek el a Temes megyei községbe, ami nemcsak a Végvárért Alapítvány munkatársainak és az oktatóknak jelentett hatalmas feladatot, hanem az ellátást biztosítóknak is. Röszke, a magyarországi testvértelepülés önkormányzata minden évben támogatta a tábort. Idén Gombos András és Boldizsár Tamás, a Szeged Táncegyüttes tagjai foglalkoztak a fiatalokkal. “Ilyen nagy létszámú és ilyen különböző korosztályú társasággal még nem foglalkoztam. Nagy kihívás volt, de legalább akkora élmény is – mondta meghatottan Gombos András. – Az 5-15 éves gyerekek között voltak olyanok, akik először kerültek a magyar néptánc, sőt egyáltalán a magyar szó közelébe.” /(pataky): Véget ért a VII. Végvári Néptánctábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 19./

Megtartották Végváron az országhatárokon túl is népszerűségnek örvendő falunapokat. Népes küldöttséggel képviseltette magát a magyarországi Röszke és Decs, valamint a franciaországi Cahuzac sur Vére testvértelepülés, de az elszármazott végváriak is szép számban tértek haza ünnepelni. A kétnapos rendezvény a külföldi vendégek fogadásával és Lehőcz Mihály amatőr helyi festő tárlatával kezdődött. A házigazdák között volt a Pro-Community Ifjúsági Egyesület, Csáki Károly elnökkel az élen. A falunapokra támogatást nyújtott a végvári Riveto civilszervezet (elnök Cudar István) és a Végvárért Alapítvány (elnök Kádár Levente) is. Sikeresek voltak a vetélkedők, a rendezvény színfoltja a felvonulás és a néptáncgála volt. A menetet lovas bandérium vezette, a népviseletbe öltözött táncosok következtek, majd a röszkei mazsorettek, végül a zászlós tűzoltó alakulat vonult. /Sipos János: Végvári falunapok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

IX. Végvári Falunapok és Testvértelepülések Találkozója
Végvár megújult főterén, együtt ünnepeltek a testvértelepülésekkel
Az elmúlt hét végén IX. alkalommal szervezték meg Végváron a Falunapokat és Testvértelepülések Találkozóját. A rendezvénysorozat augusztus 23-án, pénteken Weekend Band- és Vízi Imre-koncerttel indult.
A Románia hangja vetélkedő döntőse, Vízi Imre, akinek repertoárján közkedvelt magyar dalok is szerepeltek, nagy sikert aratott Végváron. Augusztus 24-én, szombaton délelőtt a hagyományos minifoci bajnokságra került sor, amelyen idén a helyi futballcsapat, a Tormactim győzedelmeskedett. Délután rendhagyó módon a végvári Kossuth parkban tartották meg a bográcsfőző vetélkedőt, amelyen 12 végvári és vendégcsapat vett részt. A megszámozott bográcsokban sertés, marha, kecske és kakaspörkölttől a pacalpörköltig és babgulyásig mindenféle ínycsiklandó ételkülönlegesség rotyogott. A zsűri a Végvárért (Pro Tormac) Alapítvány „mesterszakácsa”, Ungor Csaba hagyományos végvári disznópörköltjét kiáltotta ki győztesnek. A második helyet a szegedi Álmosdi Lászlóné pacalpörköltje érdemelte ki, harmadik helyezett lett a Végvárról Decsre (Magyarország) elszármazott Csata Csaba, aki immár nem végvári, hanem „decsi pörkölttel” nevezett be a vetélkedőre. A végvári és környékbeli fiatalok szórakoztató favágó és szalmabála-görgető akadályversenyen is összemérték tudásukat. A favágó verseny győztese a végvári Kerekes Zsolt lett, a nagykövéresi Florint és a végvári Butnaru Misit megelőzve. Az akadályversenyre csapatok neveztek be, az első díjat a Flacăra, a másodikat a 4+1, a harmadikat a berényi csapat szerezte meg.
Miközben a gyerekek vízifoci mérkőzést játszottak a végvári templom előtti téren, már gyülekeztek a hagyományos felvonulás résztvevői, akik a falu Temesvár felőli bejáratától a főtérig masíroztak, lovas bandérium vezetésével. A végváriak díszsorfala között vonultak be a lovasok a főtérre, román és a magyar nemzeti színű zászlókkal, majd utánuk az önkéntes tűzoltók, a temesrékasi fúvószenekar, a népviseletbe öltözött végvári néptáncosok érkeztek a díszkővel kirakott piactérre. A község apraja-nagyja összegyűlt Végvár megújult főterén, ahol Csáki Gál Károly polgármester köszöntötte Borbásné Márki Mártát, Röszke és Biczó Ernőt, Decs testvértelepülések polgármestereit, valamennyi egybegyűltet. Végvár tavaly megválasztott fiatal polgármestere örömmmel üdvözölte Decs küldöttségét, akik nyolc év után újból együtt ünnepeltek a végváriakkal és a röszkei küldöttséget, akik a polgármester és alpolgármester vezetésével, mint minden évben, most is részt vettek a falunapokon. „Visszatekintve az egyéves munkára, igyekszünk évről évre valami újat létesíteni Végváron. Most a főteret sikerült felújítani, remélem, tetszik a végváriaknak és a vendégeknek. A felújítási munkálatokat akkor tudjuk könnyedén és kevesebb pénzzel végrehajtani, ha együttműködünk! Nagy segítség volt egyes végváriak hozzájárulása, nekik is köszönhetjük, hogy ez a tér most így néz ki, köszönöm a munkájukat!” – mondta Csáki Gál Károly polgármester.
Borbásné Márki Márta, Röszke polgármestere a röszkei küldöttség és a Máriaradnát is megjárt röszkei zarándokok nevében is üdvözölte a végváriakat: „Kívánom, hogy sok erő, kitartás, szív és lélek legyen a végváriakban, hogy a most megkezdett gyönyörűséges munkákat folytatni tudják!” – mondta Borbásné Márki Márta. A decsi küldöttség nevében Biczó Ernő köszönte meg vendéglátó végvári családoknak a „sok szeretetet és gondoskodást, ami irányunkban megnyilvánult”. Biczó Ernő azt kívánta a felejthetetlen találkozó valamennyi résztvevőjének: amikor mindenki hazaér a saját portájára és eljön az este, „tekintsenek föl a csillagokra és mindenkinek jusson eszébe ez a találkozó, mert hiszem, hogy összetartozunk!”
A polgármesteri köszöntők után a piactéren ünnepi műsornak tapsolhattak a végváriak, amelyet a Szederinda és Csürdöngölő néptánccsoportok közös Küküllő menti tánca vezetett be. A resicabányai Hóvirág kórus kisküküllőmenti népdalcsokorral kedveskedett a közönségnek, majd a végvári utánpótlás tánccsoport moldvai tánca és a nagyok marossárpataki tánca következett. Nagy tapsot aratott a rékási fúvószenekar, amely visszatérő vendége a Végvári Falunapoknak. Az ünnepi műsor befejező részében modern tánc és az Akkces együttes fellépése örvendezette meg a fiatalokat. Az ünnepi műsort utcabál és tűzijáték követte, a talpalávalót a népszerű 4+2 Asszinkron zenekar szolgáltatta.
Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletre került sor a református templomban. A három napig tartó Falunapok zárórendezvénye során a testvértelepülések küldöttségei gazdasági, kulturális és egyéb együttműködési lehetőségekről, közös határon átívelő pályázatokról tárgyaltak a nyár folyamán szintén megújult végvári kultúrotthonban.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Perrel válaszol a Beatrice a TVR vádjaira
Bepereli a Beatrice a román közszolgálati televíziót (TVR) – közölte Nagy Feró, az együttes frontembere a Krónikának adott interjúban, amelyben határozottan elutasította, hogy önkényuralmat éltető megnyilvánulásai lettek volna a zenekarnak a Kolozsvári Magyar Napokon megtartott koncerten. A zenész – aki vasárnap esti Székelyudvarhelyi fellépése előtt nyilatkozott lapunknak – kijelentette, a román média kiforgatta a XX. század című dalukat.
– Súlyos vádakat fogalmazott meg a román média múlt keddi Kolozsvári koncertjük után, emiatt a rendőrség hivatalból vizsgálatot indított. Értesültek a román közszolgálati televízió által kirobbantott botrányról?
– Igen, azt mondták, hogy mi egy revizionista, irredenta zenekar vagyunk és ezen a koncertünkön éltettük Hitlert. Egyébként nem ismerem pontosan a vádakat, annyit tudok, amit az interneten olvastam.
– A XX. század című daluk okozta a botrányt. Mi történt a Kolozsvári fellépésen?
– A dal éneklése közben a kivetítőn megjelentek olyan képek, hogy az iszlamisták törik át a magyar határt, amit mi nem szeretnénk. Sztálin például egyáltalán nem volt bevetítve, összekeverték Leninnel. Ő tartott egy beszédet a szovjet hatalomról, illetve Hitler mondta a tőle megszokott beszédeket. Erre jön a dalunknak az a része, hogy minket magyarokat „zsebre vágott a történelem”. Igen, nekünk a XX. század nem egy sikeres század volt, s ha ez így van, akkor engedtessék meg, hogy én ezt elmondjam. Ez nem szól más népek ellen, nem akarjuk mások érzékenységét megzavarni: sem az osztrákokét, sem a szlovákokét, sem a románokét.
– Mi a véleménye azokról a vádakról, miszerint a dalban az önkényuralmi rendszereket éltetik?
– Ezt a dalt akkor sem lehet félreérteni, ha valaki nagyon szeretné: arról szól, hogy mi magyarok utáljuk a XX. századot. Akkor volt Trianon, a kommunista uralom, ezeknek pedig nincs mit örülni. Ráfáztunk a XX. századra, de nem arról szól a történet, hogy ebbe nyugodjunk bele, hanem arról, hogy emeljük fel a fejünket, és egész Európában büszkén mondhassuk, mi magyarok vagyunk. A rasszista vádaskodást kikérem magamnak. Én erdélyinek érzem magam, hiszen a szüleim innen származtak el és a családunkban van román nemzetiségű személy is. Akkor most én megsértem a rokonomat? Nem is tudom, hogyan képzelte ezt bárki.
Valószínűleg a nagypolitika is beszállt a minket ért vádak kreálásába, nem szerették volna, hogy ekkora összeborulás legyen Kolozsvár Főterén. Az az érzésem, hogy ez a botrány inkább a Kolozsvári Magyar Napok ellen szól, amely naggyá tudott fejlődni egy többségében román környezetben. A koncerten románul és magyarul is üdvözöltem a közönséget, a végén szintén mindkét nyelven elköszöntem. Egyébként csodálatosan jó érzés, hogy a többségi nemzet megengedi nekünk, hogy Corvin Mátyás szobra előtt mondhassuk, magyarok vagyunk. Nem is értem, hogy ezek után mi a probléma, én csak a baráti oldalamat hoztam el a koncertre. Dehogy akarok ellentétet. Az udvarhelyi koncerten a félreértések elkerüléséért nem vetítjük ki a kérdéses videót. Ahogy a XX. század című dalban beszél Lenin és Hitler, illetve énekel egy migráns, az egy fajta fenyegetés.
– A román médiában olyan vádakról is lehet olvasni, hogy az Iszlám Államot éltető felkiáltás hangzik el a kivetített videóban. Igaz ez?
– A videóban mutatnak egy fekete ruhában lévő embert, aki valószínűleg iszlám terrorista, ő üvölti, hogy „Allahu akbar”. Azért jelenik meg, mert félünk a terroristáktól. Hadd mondhassam el, hogy ha hozzánk jössz, akkor kérj engedélyt, ne rúgd be a kaput és már ott is laksz. Miért éltetném én az ISIS-t? Mert Röszkénél összetörték a kapukat, vagy mert most is átvágják néha a Magyarország határán épített kerítést? Több migránsról is kiderült, hogy terrorista.
– Milyen lépéseket fognak tenni az önöket ért vádakkal kapcsolatban?
– Teljes mértékben elutasítjuk a minket ért vádakat, ráadásul a román közszolgálati televízió összeállításában van egy hamisítás is. Bejátszottak egy olyan felvételt, ami tíz évvel ez előtt készült Magyarországon egy kocsmában. Tényleg egy irredenta dalt énekeltünk, de a közönség azt kérte és mi azt játszottuk. Abban semmi románellenesség nem volt. Ezért be fogjuk perelni a TVR-t.
Fülöp-Székely Botond
Krónika (Kolozsvár)

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel?
Több ezren tüntettek a kormány politikája ellen nagyszombaton a budapesti Szabadság téren. A résztvevők sípot, kereplőt és különböző zajkeltésre alkalmas dolgokat vittek magukkal. Azt mondták, ezzel szeretnék jelezni, hogy nem maradnak csendben, és nem lehet elhallgattatni őket. Virágvasárnap óta ez már a hatodik tüntetés volt a fővárosban. A Szabadság téri demonstráción csak rövid beszédek voltak. A résztvevők a politikai üzeneteiket táblákra írták, ezúttal a zenéé és a táncé volt a főszerep. Nagyszombaton, míg Urunk a sírban feküdt...
– A Nem maradunk csendben szervezői úgy hirdették meg ezt a demonstrációt, mint Magyarország leghangosabb tüntetését. Kétségkívül ez a legfelszabadultabb, legvidámabb hangulatú demonstráció a kormányellenes megmozdulások sorában – jelentette a helyszínről Shenouda Nóra, az Euronews tudósítója.
– A városban mindenhol lehet találkozni a kormánypropagandával, a metróállomásokon és a buszokon is. Ez nem intelligens, hanem buta viselkedés, mert manipulálja az embereket, és ezt meg kell állítani – mondta egy Budapesten tanuló német diák.
Nos, neki mi köze hozzá? Hazamehet, ha nem tetszik!
A szervező Nem maradunk csendben Facebook-csoport az esemény meghívójában azt írta, azért tüntetnek, mert „a kormány módszeresen próbál meg elhallgattatni minden kritikus hangot és szervezetet”, és meg akarják mutatni, hogy „egy országot nem lehet elhallgattatni”.
Nos, álljunk meg egy pillanatra, kedves olvasó, és gondoljunk bele: ki és mi is az „ország”? A nagyszombati megváltás-várás csöndjébe durván belerondító pár ezer – többnyire külföldi – diák, vagy mi, húsvét vigíliáján áhítatos imával várakozó milliók?
Ugyanazon a napon Röszkére utaztatott buszokkal úgy kétszáz tüntetőt a MigSzol (Migráns Szolidaritás) nevű csoport is, akiknek, a szem- és fültanúk szerint, 60-70%-a nem is tudott magyarul. Ők a bevándorlási törvény szigorítása ellen tüntettek, és a kormány lemondását is követelték, akárcsak a budapesti randalírozók. A sajtóhírek szerint angol, német, francia, belga és holland fiatalok voltak közöttük. A világ szégyene pedig az, hogy közéjük állt, és beszédet tartott – egyetlen röszkeiként – a helyi plébános is. Nagyszombaton!
Elgondolom, mi volna, ha Ön meg én, kedves olvasó, hívnánk még néhány román, szerb, vagy szlovák polgárt, és elmennénk együtt, mondjuk Franciaországba vagy Németországba a kormány ellen tüntetni, esetleg megdobálnánk festékkel a Reichstagot, vagy elégetnénk egy Angela Merkel-bábut? És mi lenne, ha Berlin központi utcáin leállítanánk a forgalmat, vagy megbénítanánk Párizs tömegközlekedésének egy részét, ki-ki anyanyelvén ordítozna, hogy le a kormánnyal? Hiszen pontosan ezt tette Budapesten az európaiság nevében a külföldiekből verbuválódott tömeg... Nos, azt hiszem, igen hamar kattanna rajtunk a bilincs, és nem csak figyelnének a rendőrök, mint ahogy ezt itt Magyarországon teszik, de egykettőre a rács mögött találnánk magunkat.
Ismerősöm meséli: nagycsütörtökön este hazafelé igyekezett a munkából, de szerencsétlenségére az Oktogonon át kellett volna mennie a villamosnak. És nem ment. Mert a síneken tüntetők ültek. Az utasok közül valaki így szólt nekik: „Legalább a húsvétot tartsátok tiszteletben!” Mire ezt a választ kapta, előbb magyarul, majd üvöltő kórus skandálta tört magyarsággal: „Lesz...juk a húsvétot!”
A rendőrök álltak, nézték, hallgatták őket, látni lehetett: csak a parancs tartja vissza őket attól, hogy jól eltángálják a szemtanúk szerint félrészeg, bedrogozott randalírozókat. Nyilvánvaló, hogy provokáció zajlik Budapesten, hasonló azokhoz, amelyek az ukrajnai zavargásokat, az arab tavaszt és a szír polgárháborút is kirobbantották. Rég nincs szó itt a CEU megszüntetéséről, vagy a felsőoktatási törvényről, sokkal inkább a migránspolitika megváltoztatását szeretnék kikényszeríteni a Soros-szervezetek, lemondatni a nemzeti kormányt... és megszüntetni a nemzetállamot.
Nos, aki nézett híradót, tudja, Soros György hazájában, Amerikában hogy rendezik az efféle dolgokat. Ha az amerikai rendőrt üvegekkel, kövekkel dobálná meg egy tüntető, bizony indításnak nagy verést kapna, és menne a börtönbe. De akár golyót is kaphatna. Akárcsak a mexikói „nagy falon” átmászni próbálkozók... Magyarország kormányának ki kell tartania, nekünk, polgároknak támogatnunk kell ebben, akkor is, ha nem mindenben értünk egyet politikájával. Mert egy sikeres provokáció Magyarország és vele együtt a kelet-közép európai nemzetek halálát jelentheti.
Réthy Emese / Nyugati Jelen (Arad)