Nov. 26-án a képviselőházban már harmadszor hangzott el támadás a tévé magyar adása ellen. Most egy Prahova megyei képviselő tiltakozott az adás románokat rágalmazó adás ellen. Konkrét példa most sem hangzott el, amint az előző esetekben sem. Az ülésen Valeriu Butulescu képviselő cáfolta a Romania Mare súlyos sértéseit, kijelentvén, hogy nem magyar és nem cigány, a felesége sem az. Hozzátette, hogy miért lett volna ez bűn. /Béres Katalin: Kurta-furcsa ülés a képviselőházban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

Kolozsvár román elitje, a Sarmizegetusa Kulturális Alapítvány és a Keresztény Misszió Ligája - mindkettő a neofasiszta Keresztény Nacionalista Klub tagja - levélben folyamodott Teoctist pátriárkához, kérve, hogy a román ortodox egyház avassa szentté Corneliu Zelea Codreanu volt legionárius kapitányt. - a Román Ortodox Ifjúság Ligája és a Keresztény Ortodox Diákszövetség közös nyilatkozatban kérte, hogy a kormány vonja vissza a Petőfi-Schiller Egyetem megalakítására vonatkozó határozatát. - Szeptember derekán a cigány elit a képviselőháznak megküldött 60 oldalas tiltakozó iratában követelte, hogy a kormány váltsa le Tokay György kisebbségügyi minisztert és akadályozza meg a magyar egyetem létesítését. A Roma Egység Szövetségének prahovai fiókja okt. 8-án az egész cigány etnikum nevében elítélte a magyar-német egyetem létesítésének szándékát, olvasható Barabás István összefoglalójában. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 23./

Jún. 29-én tartották meg a bukaresti Legfelső Törvényszéken Debreceni Ferenc, Ulicsni Ferenc magyar állampolgárságú teherautó-sofőrök, valamint Rosonczi Levente román állampolgár tárgyalását. A fővárosi Rahova-börtönben bizonyítékok hiányában fogvatartottakat még alapfokon csempészés, lopás és sikkasztás vádjával 11 év börtönbüntetésre ítélték, holott a Cigaretta-bortány valódi bűnöseinek is jóval enyhébb büntetéseket szabtak ki. Nem igényel különösebb jogi ismereteket felmérni, melyik bűncselekmény súlyosabb - nem beszélve arról, hogy a fent említett vádlottakat a törvény által előírt jogaik megszegésével, bizonyítékok hiányában tartoztatták le 1998 júniusában. Miután a Prahova megyei Táblabíróság jóváhagyta az alapfokú döntést, a vádlottak fellebbeztek. A Legfelső Törvényszéken hivatalos fordító hiánya ürügyén már egyszer elnapolták a tárgyalást, most pedig az idéző eddig ismeretlen okokból kifolyólag nem érkezett meg a börtönbe, a vádlottakat tehát nem szállították a törvényszékre. Az elnöknő autót küldött a vádlottakért, így kétórás késéssel ugyan, de megérkeztek a tárgyalásra. A hivatalos fordítót a Legfelső Törvényszék leendő, még át nem adott székhelyére kalauzolták. A tárgyaláson jelen volt Dr. Matuszka István budapesti ügyvéd, akinek kulcsszerepe lehet a per további alakulásában, hiszen a Romániában érvényben lévő törvényrendszer lehetővé teszi, hogy indokolt esetben a strasbourgi törvényszékhez forduljunk. A Legfelső Törvényszék végleges döntését július 11-én hozza nyilvánosságra. Szász Zita, a két magyarországi vádlott ügyvédje a vádlottak ártatlanságát igazoló tényeket felmutatva a döntéshozó szervek objektivitásban bízik. /(Szász Attila): Az idéző nem érkezett meg a börtönbe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 1./

A bukaresti Legfelsőbb Törvényszék meghozta ítéletét a kávébotrány-ügyben. Ulicsni Ferenc, Debreceni Ferenc magyarországi állampolgárok, valamint Rozsonczi Levente román állampolgár 11 éves börtönbüntetését, amelyet első fokon hoztak meg és a Prahova megyei táblabíróság jóváhagyott, 7 évre csökkentette a Legfelsőbb Törvényszék, a csempészés vádja alól mentették fel őket. Büntetésükből már két évet leültek, a törvény pedig úgy szól, hogy jó magatartásért, büntetlen előélet esetén háromnegyedére csökkenthető az ítélet. Ez összesen 4 évet jelentene, amiből még 2 van hátra. Ezután valószínű, hogy az emberi jogi bizottság jogásza megpróbálja kieszközölni Strasbourgban a rendkívüli eljárást. /(Szász Attila): Tizenegy év helyett csak 7. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

"1990-hez képest 1998-ban 705 ezerrel kevesebb Románia lakossága. A nagy zuhanás 1991 és 1992 között következett be: 396 ezerrel csökkent a lakosságszám. Az előző évtizedek biztatóak voltak. 1965-ben lépte át Románia 19 milliós, 1969-ben a 20, 1974-ben a 21, 1979-ben a 22 milliós határt. Kilenc évnek kellett eltelnie, amíg - ekkor már drasztikus, a Szekuritáté által ellenőrzött formákban - sikerült elérni a 23 milliót. Akkoriban ezt is megünnepelték. Pedig ekkor már volt egy olyan megyéje Romániának - Arad -, ahol 1980 óta folyamatosan negatív volt a természetes szaporulat, és volt egy olyan másik megyéje, Teleorman, ahol 1985-ben -0,1 volt ugyanez a mutató. A folyamatos csökkenés azonban nyilvánvaló. 1992-ben már 19 megyében és Bukarestben is negatívvá vált a természetes szaporulat mutatója. Gagyi József írásában részletezte az ország népességi adatait. Azok a megyék, melyek esetében 1999-ig többen születtek, mint ahányan meghalt: Bákó, Beszterce-Naszód, Galac, Iasi, Máramaros, Neamt, Szucsáva, Vaslui és Erdély északkeleti része. Azok a megyék, melyek a kilencvenes években ingadoznak, hol negatív, hol pozitív a mutatójuk: Botosani, Konstanca, Gorj, Ialomita, Szeben, Vrancea. A harmadik csoport, amelynek a kilencvenes években stabilan csökkent a lakosságszáma, de a mutatójuk csak 1992-ben vagy közvetlenül azután lett negatív: Fehér, Arges, Brassó, Kovászna, Dimbovita, Hargita, Hunyad, Maros, Szatmár, Szilágy, Tulcea, Vilcea. A negyedik csoport: amelynek már 1990 és 1991-ben negatívba fordult a mutatója: Bihar, Braila, Buzau, Calarasi, Kolozsvár, Dolj, Mehedinti, Olt , Prahova, Temes megyék, Bukarest. Az ötödik csoport: a negatív listavezetők, amelyek 1990 óta, vagy még azelőtt elfoglalták ezt a helyet: Arad, Krassó-Szörény, Giurgiu, Teleorman. - A fentiek alapján megrajzolt ez a térkép nem a történelmi régiók határvonalait mutatja. Igaz, hogy Moldvában még mindig a legpozitívabb a mérleg. A megyék zöme, a harmadik-negyedik csoport, az ország közepe és nyugati része. Az ötödik csoport pedig a déli megyék. - Ebből a szempontból az ország más megosztást mutat, mint amilyent a politikai opciót kirajzoló választási térképekről leolvasható. Nagy meglepetés, hogy nem az erdélyi, hanem, igen egyértelműen, a déli és regáti megyék a listavezetők. Románia lakossága az országnak ezen a részén fogy a legnagyobb ütemben. /Gagyi József: Deficit- térkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./"

"Tanácsi igenre vár a szatmárnémeti városvezetés ahhoz, hogy a Prahova utcán lévő, Szamos negyedi református templom körüli területet Bethlen Gábor névre keresztelhessék. /Princz Csaba: Új magyar elnevezés Szatmárnémetiben? A Bethlen Gábor téren lesz a Szamos negyedi református templom. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 13./"

Zsombori Vilmost választotta alelnökévé a Romániai Megyei Önkormányzatok Szövetsége az elmúlt hét végén Turnu-Severinben tartott tisztújító közgyűlésén. A szervezet új elnöke a Prahova Megyei Önkormányzat elnöke Mircea Cozma. A közgyűlés ugyanakkor felhatalmazta Zsombori Vilmost,a Hargita Megyei Önkormányzat elnökét, hogy tagja legyen annak a küldöttségnek, amely képviseli a szövetséget a jún. 4-6 között Strasbourgban sorra kerülő Regionális és Helyi Hatóságok Kongresszusán (az Európa Tanács szerve). Hargita megye cselekvően részt vesz az európai régiók tevékenységében, aktív tagja az Európai Régiók Szövetségének (ARE), amelynek munkabizottságaiban rendszeresen részt vesz. /(Daczó Dénes): A Romániai Megyei Önkormányzatok Szövetsége közgyűlésén Zsomborit választották alelnöknek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

"Egy esküvő és kilenc temetés - ez két év mérlege a 220 lelket számláló ploiesti-i Református Szórvány Egyházközségben. Hozzájuk tartoznak a craiovai, pitesti-i, Rimnicu Vilcea-i, Tirgu Jiu-i hívek is, együtt alkotják a ploiesti-i Református Szórvány Egyházközséget. A többnyire vegyes házasságban élő ploiesti-i magyarok csak a református istentisztelet idején válthatnak néhány szót anyanyelvükön. Nem könnyű a Bíró Tivadar református lelkész dolga sem, aki több száz kilométert utazik a szórványgyülekezetekhez. Karácsony előtt az imateremben tizenhárman hallgatták az igét. Ploiesti központjában egyszintes épület ad otthont a református parókiának. A házon található a megyeszékhely egyetlen kétnyelvű, magyar-román táblája is, amely a református lelkészi hivatal létét hirdeti. A 19. század közepén mintegy 250 református lelket tartottak nyilván Ploiesti-en, akik főleg a szezonmunka miatt érkeztek. Bíró tiszteletes két éve szolgál Ploiestiben. A Bíró tiszteletes felügyelete alá tartozó egyházközség több megyét foglal magában. Főleg azóta, hogy Rimnicu Vilcea-i lelkésztársa októberben Ausztráliába vándorolt. A szórványközséghez tartozó református gyülekezetek az elmúlt tíz év során jelentősen megfogyatkoztak. Miközben 1992-ben Prahova megyében még jelentős számú reformátust (és közel ezer magyart) tartottak nyilván, addig idén már csak 654-en vallották magukat magyarnak a megyében, és 220-an reformátusnak. Arges megyében, és itt főleg Pitesti-en jelenleg 1543 magyar nemzetiségűt tartanak nyilván, ebből ezer lélek római katolikus, 115 pedig református vallású. A 220 ploiesti-i református közül ellenben csak hatvanat sikerült megtalálni a tiszteletesnek. Prahova megyében és Pitesti-en például negyvenen, Rimnicu Vilceán 80-an, Craiován pedig ötvenen kérvényeztek magyar igazolványt. /Rostás Szabolcs: Egy esküvő és kilenc temetés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 28./"

"Egyéves működése óta az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnak a képviselőházat is el kellett marasztalnia hátrányos megkülönböztetést tartalmazó szöveg kifüggesztése miatt - nyilatkozta Cristian Jura, az intézmény elnöke. Idén összesen 29 bírságot vetettek ki, a legtöbbet a romákat ért hátrányos megkülönböztetés miatt. A megbírságoltak között több olyan mulatóhelyiség tulajdonosa található, aki romák belépését tiltó táblát helyezett el a bejáratnál. Húszmillió lejes büntetést kapott Mircea Cosma, a Prahova megyei önkormányzat elnöke is, aki az egyik sajtótájékoztatóján cigányellenes beszédet tartott. Figyelmeztetésben részesült egy Szilágy megyei általános iskola, amelyben a roma diákok külön épületben, igen rossz körülmények között tanultak. Figyelmeztetni kellett magát a képviselőházat, valamint hét országos napilapot is, mert diszkrimináló tartalmú szöveget függesztett ki, illetve közölt. Cristian Jura közölte: a testület az Európai Uniótól is kap pénzt: az intézmény ugyanis koordinátora az EU közel százmillió euró értékű, 2001-2006 között zajló romániai diszkriminációellenes programjának. A romániai törvénykezés 14 fajta diszkriminációt büntet, jóval többet, mint az EU-tagállamok, ahol ez a szám 5 körül mozog. Mint mondta, az emberi méltósághoz való jogot szegik meg a leggyakrabban az országban. Tavaly az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz 132 panasz érkezett, idén eddig 243 esetet vizsgált meg a testület, amelyből 210-et sikerült megoldania. Mindeddig egyetlen civil szervezet sem képviselt a törvényszéken olyan személyt, aki hátrányos megkülönböztetés miatt kártérítésért folyamodott volna az igazságszolgáltatáshoz./Cseke Péter Tamás: Bírság a megkülönböztetésért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./"

"Marosvásárhely harcias polgármestere, Dorin Florea dec. 1. tiszteletére a főtéren kiállította - ideiglenesen - Mihai Viteazul szobrát. A prahovai Mihai Viteazul Alapítvány 27 szobormásolatot készített és abból ajándékozott a városnak. Dorin Florea bizonyítani akarta, hogy a városban ki az úr, hogy a magyar lakosság, a magyar politikusok véleményére fittyet hány. A másolat-szobor tehát most egy- két hétig ott ékeskedik. Éjjel-nappal polgárőrség veszi körül. Újságírói kérdésre, hogy miért e nonstop éberség, a városvezető azt mondta: vannak eszementek a városban, akik szeretnek szobrokat gyalázni. Az RMDSZ-frakció a városi tanácsülésen nem járult hozzá ahhoz, hogy a városi laktanya épülete mellett korábban felállított, Antonescunak szánt talapzatra kerüljön a Mihai-másolat. Szerettek volna ígéretet kapni arra, hogy II. Rákóczi Ferenc emlékműve is lesz a városnak, hiszen őt éppen Marosvásárhelyen választották Erdély fejedelmévé. /(Máthé Éva): Közszemlén Vitéz Mihai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./"

Marian Florian Saniuta, a Külföldi Befektetések Ügynökségének eddigi elnöke az új közigazgatási és belügyminiszter. Marian Florian Saniuta Prahova megye prefektusa volt a 2001–2002-es időszakban, ezt megelőzően ploiesti alpolgármesterként tevékenykedett. Az új belügyminiszter jún. 15-én letette a hivatali esküt. /Új közigazgatási és belügyminiszter. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Basescu Erdélyben és Bukarestben, Nastase pedig a moldvai, a munténiai (havasalföldi) és az olténiai megyék többségében diadalmaskodott. Basescu majdnem 30 százalékos előnnyel nyert Brassó, Szeben és Temes megyében és a Bukarestben. Több mint 22 százalékos előnyre tett szert Konstanca megyében, továbbá Fehér és Arad megyében, míg 15 százaléknyival előzte meg Nastasét Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs, Prahova és Tulcea megyében. Adrian Nastase a legnagyobb fölényre Hargita megyében tett szert Basescuval szemben, ahol több mint 54 százalékos különbséggel verte meg ellenfelét. Hargita, Kovászna és Maros megyében a magyarok a vártnál kisebb számban járultak az urnákhoz. A CURS közvélemény-kutató intézet igazgatója szerint az urnákhoz járult romániai magyar szavazók 75,3 százaléka voksolt Nastaséra, 24,7 százaléka pedig Basescura. Háromszéken Nastase kapott kevéssel több voksot. Maros megyében Adrian Nastase a szavazatok 53,67 százalékát, Traian Basescu a szavazatok 46,33 százalékát kapta. Kolozs megyében Traian Basescu 16 %-kal előzte meg ellenfelét. Bihar megyében Traian Basescu 17 %-os előnyt szerzett Nastasehoz viszonyítva. Traian Basescu 65% feletti győzelmet aratott Temes megyében. Adrian Nastase elnökjelölt kapta Szilágy megyében a szavazatok többségét a második fordulóban. /Választási körkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

A Bánság mellett az ország déli és központi részében is nagy károkat okoztak a medrükből kilépő folyók, több helységben is ki kellett lakoltatni a veszélybe került lakosokat. Az árvíz a legnagyobb pusztítást Kovászna, Buzau, Prahova, Dimbovita és Ialomita megyékben végezte. Időközben megérkeztek Lugosra a magyar környezetvédelmi minisztérium által küldött huszonkét nagyteljesítményű szivattyú is. „Az eset rávilágít arra, hogy a Kárpát-medencében a népek egymásra vannak utalva, arra a segítségre, amelyet most Magyarország nyújt Románia számára, mi is számíthatunk, ha szükség lesz rá a jövőben” – hangsúlyozta Persányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter. – Kovászna megyében öt települést árasztott el a víz, a lakóházak, gazdaságok mellett két iskolaépület is károsodott. /Tovább pusztít az árvíz az országban. Magyar segítség a bánságiaknak. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 9./

Az augusztus 23-i árvizek hat megyében okoztak számottevő károkat. Az elmúlt két napban 10 személy meghalt, 8 eltűnt, az anyagi károk jelentősek. Elsősorban Bihar, Beszterce-Naszód, Hargita, Hunyad, Maros és Prahova megyében észleltek jelentős árvízkárokat: 15 ház teljesen tönkrement, 1478 kisebb károkat szenvedett, 594 gazdasági épület megrongálódott, ezenkívül 30 hektár termőföldben, 25 hídban tettek kárt a medrükből kilépett folyók, patakok. Villany nélkül maradt 53 helység. Kolozs megyében elsősorban Magyargorbón észleltek árvízkárokat. Szinden, Koppándon, Tordán, Tordatúron, Pusztaszentmártoton, Bácsban és Szucságban is jeleztek károkat. Hargita megyében több mint tízen vesztették életüket az elmúlt 24 óra alatt, további négy személyt kórházban ápolnak. Udvarhelyen, Galambfalván, Farkaslakán, Siménfalván, Korondon, Felsőboldogfalván és Bögözben jeleztek árvízkárokat, 14 személyt kiköltöztettek. Farkaslakán 9 házat, 2 hidat pallót rongált meg az ár. Bétában, Székelydobón és Vágásban nincs villany. Udvarhely és Segesvár között szünetel a vasúti közlekedés. Székelyudvarhelyen megkezdték a Szombatfalva nevű városrész kiürítését. Szemtanúk szerint a víz másfél-két méteres volt, másutt nyakig ért. Bihar megyében Popfalván, Berettyószéplakon, Érmihályfalván jeleztek árvízkárokat. Beszterce-Naszód megye központjában 30 házat és gazdaságot érintett az ár. Hunyad megyében Guraszáda és Burzsuk községekben jegyeztek árvízkárokat. Prahova megyében az esőzések 8 helységet érintettek. Maros megyében három településen, Maroskeresztúron, Sáromberkén és Szászszentivánon észleltek nagyobb mértékű árvízkárokat. Sok családot kitelepítettek. A legnagyobb károkat Fogaras környékén észlelték. Az esőzések több országutat és megyei utat érintettek. /H. D.: Továbbra is nagy károkat okoz az árvíz. Riasztó a helyzet az ország több megyéjében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./ Tizenhárom halottat és legalább három eltűntet jelentettek a Székelyudvarhelyt és környékét sújtó árvíz áldozataiként. Székelyudvarhelyen és környékén több mint ezer házat öntött el a víz, Farkaslakán, Székelyszent­lél­eken és Malomfalván száz házat öntött el a víz. Székelyudvarhely felől nem lehet eljutni Székelykeresztúrra az oda vezető főútvonalon. Pusztított az ár a Maros megyei Sáromberkén, Maroskeresztúron, valamint Szászszentivánon is. A Katolikus Karitász ötmillió forintos gyorssegélyben részesíti a székelyudvarhelyi és környékbeli árvízkárosultakat. Kilencven katonai lakósátorral segíti a romániai árvíz károsultjait több magyarországi székhelyű bank; a belügyminiszter kezdeményezésére indított akció 18,5 millió forintba kerül. /Katasztrófa Udvarhelyszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

Az augusztusi árvízkárok meghaladták a 900 millió új lejt – olvasható a belügyminisztériumi közleményben Az utolsó napok árvizei az ország 14 megyéjében okoztak számottevő kárt, 13 ember elhunyt, 46 házat, több mint 2000 hektár termőföldet öntött el az ár, 260 híd és 64 kilométernyi út megrongálódott A legnagyobb károkat Hargita, Prahova és Maros megyében észlelték. Az augusztusi árvízkárokhoz hozzáadódik a tavaszi, amikor 1,76 milliárd régi lejre becsülték a kárt, valamint a júliusi 2,4 milliárd régi lejes kár. A kormány 1,3 millió új lejt utalt ki élelmiszerekre, üzemanyagra és ágyneműkre. Magyarország 5 millió forintos gyorssegélyt küldött Székelyföldre. Hargita megyébe látogatott Vasile Blaga belügyminiszter és Markó Béla miniszterelnök-helyettes. Székelyudvarhely és Segesvár között még mindig szünetel a vasúti közlekedés. Szatmár megyében 13 helységben észleltek árvízkárokat, így Avasfelsőfaluban és Tasnádon. A dombokról lezúduló kis patakok Kémeren, Szilágyfőkeresztúron, Nyirsiden és Szilágypaptelken okoztak árvizet. /H.D.–J.L.: Árvízkárok: több mint 900 millió lej. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Az Egészségügyi Minisztérium alkalmazottainak a mulasztása következtében oltóanyag híján februártól szeptemberig szüneteltek a kanyaró elleni kötelező oltások Románia legnagyobb részében, ami több kisgyermek halálát okozta az elmúlt hetekben – tájékoztatott Molnár Géza, az Országos Járványtani Társaság elnöke. A héthónapos kiesés elegendő volt ahhoz, hogy nagyméretű járvány kezdődjön. Évente mintegy 230 ezer csecsemő jön világra, a számítások szerint közel 7 hónap alatt 100–120 ezer gyerek oltása maradt el. A járvány kitörése és a tíz haláleset cselekvésre késztette a minisztériumot. A legtöbb megbetegedést Hargita, Konstanca és Prahova megyében jegyezték. Beszterce-Naszód, Brassó, Kovászna, Szilágy és Szeben megyében egyetlen megbetegedést sem tapasztaltak. A hónap elején 10 erdélyi megye területén 596 megbetegedést észleltek. /F. I.: Büntethetnek a kanyaróoltás elmulasztása miatt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Bíró Béla szerint az elmúlt jó másfél évtized legmegdöbbentőbb sajtóhírei közé tartozik, hogy a napokban letartóztatták a Román Hírszerző Szolgálat Prahova megyei főnökét és főnök-helyettesét. Utóbbiak ugyanis a legnagyobb titokban a megye egyik üzemanyag-lerakatát fosztogatták. Ugyanakkor Dan Voinea tábornok, katonai ügyész egy közismert titkot is feszegetni kezdett: kijelentette, a forradalomban nem terroristák lőttek, hanem a titkosszolgálat és a hadsereg emberei, s a parancsokat a későbbi hatalom vezetőitől, személy szerint Ion Iliescutól kapták. Bíró Béla emlékezett arra, hogy a 80-as évek elején mint újságírót őt is fejtágítóra küldték. A szünetben egy fiatalember arról beszélt mi történik akkor, ha az országot külső agresszió éri. Mivel a román újságírótársadalom nagyrészt szekusokból vagy a szekuval közeli kapcsolatot tartó emberekből állt, nem figyelt fel az ott álló Bíró Bélára. Erre pontos tervek vannak, válaszolta a beszélő. Bárhonnan is jöjjön a támadás, megvannak azok az emberek, akik az oroszok illetve az amerikaiak vélt bizalmasai, s ezért spontán népi megmozdulást követően minden zökkenő nélkül átvehetik a hatalmat. Arról is gondoskodtak, hogy mindannyiukat látszólagos sérelmek érjék. Ceausescu átmenetileg lemond, hogy a helyzet tisztázódását követően ismét visszatérhessen. Azonban a spontán népi megmozdulásból népfelkelés lett, s ezt – akár emberéletek árán is – kordában kellett tartani. A titkosszolgálat vezetői ejtették Ceausescut, de az általa kidolgozott tervet megtartották. S mivel Temesvár az ő biztonságukat is kockára tette, „idegenekre” volt szükség, akikkel szemben nemzeti egységet kialakíthattak. Ők lettek a terroristák. /Bíró Béla: „Forgatókönyvek” = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

Húsz megyét nyert meg Basescu jelenlegi államelnök, huszonegyet és Bukarestet Mircea Geoana. Akárcsak az első fordulóban, most is Erdélyben és a Bánságban kapta a legtöbb szavazatot az elnökválasztásokon a jelenlegi államfő, akinek a székelyföldi voksok többségét is sikerült elnyernie. Traian Basescut az ellenjelöltjénél többen támogatták a gazdaságilag fejlett, Erdélyen kívüli megyékben (Prahova, Ilfov, Konstanca) is. Basescu államfő Arad (63,2 százalék), Kolozs (62,77), Szeben (61,11) és Fehér (60,22) megyékben kapta a legtöbb szavazatot. A szociáldemokrata jelölt, Mircea Geoana támogatottsága Vaslui (59,99), Hunyad (59,81), Arges (58,83) és Teleorman (58,80) megyében volt a legmagasabb. Basescu szavazattöbbséget szerzett a magyarok lakta Hargita és Kovászna megyében a második fordulóban is. Annak ellenére, hogy az RMDSZ csatlakozott a Klaus Johannis nagyszebeni polgármester-kormányfőjelölt mögé felsorakozó koalícióhoz, és arra kérte tagságát és szimpatizánsait, hogy Mircea Goanára szavazzak. Végül Traian Basescu Hargita megyében a szavazatok 56,4, Kovászna megyében pedig az 59,8 százalékát szerezte meg. Borboly Csaba, az RMDSZ Hargita Megyei Egyeztető Tanácsának elnöke szerint a romániai magyarság alacsony részvétele azzal magyarázható, hogy sem Geoanának, sem pedig Basescunak nem volt a magyarságot megszólító, tematikus kampánya. Kovászna megyében Traian Basescu több mint 13 ezer szavazattal kapott többet ellenjelöltjénél. Háromszéken rendkívül alacsony volt a választási részvétel. A háromszéki RMDSZ elnöke, Tamás Sándor ezt azzal magyarázta, hogy a magyarok számára nem volt közvetlen tétje ennek a választásnak. Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ javaslata ellenére a háromszékiek többsége Traian Basescura szavazott. /Fleischer Hilda, Kovács Zsolt: Fleischer Hilda, Kovács Zsolt: Erdély Traian Basescura szavazott. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./

Román naggyűlés Maroshévízen: „Székelyföld nem létezik”
A magyar többségű megyékben élő románok „elnyomására”, „elüldözésére” és „elmagyarosítására” kívánták felhívni a figyelmet szombaton a Maroshévízen tartott román nagygyűlés résztvevői, amelyet a Kovászna, Maros és Hargita Megyei Románok Civil Fóruma válaszként szervezett az egy héttel korábban tartott székely nagygyűlésre. A helyi kultúrházban megtartott rendezvényen több mint hatszázan gyűltek össze – legtöbben más megyékből, buszokkal érkeztek a helyszínre –, köztük a Nagy-Románia Párt (PRM) vezéregyéniségei, Corneliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar, valamint Victor Ponta, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke.
A magyarellenes szónoklatokban bővelkedő rendezvény különösebb rendbontás és zavargás nélkül zajlott le, annak köszönhetően, hogy a híresztelések ellenére a Székely Gárda képviselői mégsem jelentek meg a rendezvényen, illetve mert Maroshévíz lakossága – mind a magyarok, mind a románok – tisztes távolságból figyelték az eseményeket.
Érkezésünkkor Maroshévíz főutcáján hosszú autóbuszsor fogadott, de a főtérről leágazó mellékutcákban is nehezen lehetett parkolót találni, mert a helyeket elfoglalták az idegen megyékből érkezett gépjárművek. Három autóbusznyi „elnyomás alatt élő román” érkezett Maros megye falvaiból, azokból, amelyeknek lakói cselekvő részesei voltak a húsz évvel ezelőtti „fekete márciusi” eseményeknek, de jöttek Dolj, Prahova, Iaşi, Vaslui, Botoşani, Máramaros, Temes, Beszterce-Naszód és Kolozs megyéből is. A buszok többségén a Nagy-Románia Párt (PRM) jelképe volt látható, a járművekkel érkező „erősítés” is főleg a nagy-romániások zászlóját, illetve a trikolórt lengette. Néhányan „Erdély román föld” (Ardealul pământ românesc) táblát emeltek a magasba. A tömeg a felújított kultúrház előtt gyülekezett, míg a házigazdák a négysávos főutca szemközti oldalán szemlélték az eseményeket.
Tartózkodó helybéliek
„Ki hívta ide ezeket?” – tették fel a kérdést románul, illetve magyarul többen is az út túloldalán szemlélődő helybéliek közül és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül egyöntetűen rosszallásuknak adtak hangot. Mellesleg a helybéliek csekély számú csoportjában több román szót lehetett hallani, mint magyart. „Mi itt jóban-rosszban együtt vagyunk, egyaránt vannak román és magyar barátaim. Nem értem, miért kell ilyen rendezvényeket szervezni, ha mi itt jól megvagyunk egymással?” – méltatlankodott Ioan Turcu maroshévízi lakos, aki a kérdésünkre adott válaszát a nyomaték kedvéért magyarul is megismételte. Elmondta, neki soha semmilyen hátránya nem származott abból, hogy ő román egy többségben magyarok lakta megyében, nem érzi, hogy őt „elnyomnák” a magyarok.
Markó: felelőtlenek a román politikusok
Markó Béla szerint a maroshévizi román nagygyűlés résztvevőit szándékosan félrevezették kijelentéseikkel a rendezvényen felszólaló román politikusok, akik részéről, mint mondta, több felelősséget várna el.
Az RMDSZ elnöke felelőtlennek nevezte Victor Ponta maroshévizi kijelentéseit, s úgy véli a PSD-elnök felkorbácsolta a kedélyeket a rendezvényen.
A Maroshévízen elfogadott memorandum kapcsán Markó leszögezte: amikor a magyarság több jogot kér, ezzel egyáltalán nem csorbulnak a magyar többségű megyékben élő románok jogai.
A gyűlést megelőzően egy kis szóváltásra is sor került a szervezők és az „erősítés” között, ugyanis a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma tartott attól, hogy az „elnyomott” négyszázezernyi román jogait követelő eseményt valamelyik párt kisajátítja. Ezért nem engedték bevinni egyik párt zászlóját sem, csak a trikolórt. A tiltás ellenére meglehetősen sok PRM-s zászló lengedezett a teremben és bejutottak az „Erdély román föld” feliratos táblák, valamint a szélsőjobb Noua Dreaptă kelta keresztes zászlói is.
Ponta: Székelyföld nem létezik
Az egymást váltó szónokok felszólalásából kiderült, hogy a Hargita, Kovászna és Maros megyei Románok Civil Fóruma hatalmas veszélyt lát a régiók újraszervezésében, és soha nem fognak egyetérteni azzal az RMDSZ-es kezdeményezéssel, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy fejlesztési régiót alkosson.
„A PSD soha nem fogadja el, hogy a román mellett más hivatalos nyelv is legyen az országban, de az etnikai alapú autonómiát sem – jelentette ki Victor Ponta. „Egyetlen románnak sem kell innen elköltöznie, a Székelyföld pedig valóban nem Románia, mert a Székelyföld nem létezik” – magyarázta a legnagyobb ellenzéki párt vezetője – utalva a március 15-i kolozsvári megemlékezésen a „Székelyföld nem Románia!” transzparensre, melyet az Új Magyar Gárda Székely Szakaszának tagjai emeltek magasba.
Ponta hozzátette: pártja vigyáz majd arra, hogy a képviselőház ne fogadhassa el az RMDSZ javasolta egy régióba soroló régióátszervezési törvényt. A politikus határozott állásfoglalásra szólította fel az államelnököt és a kormányfőt az egy héttel korábban tartott székely nagygyűlés kapcsán, ahol a résztvevők egyebek között a magyar nyelv hivatalossá tételét is követelték. Mircea Duşă, a képviselőház PSD-s alelnöke a helybéli románság nevében arra kérte a más vidékről érkezőket, hogy óvakodjanak a magyarellenes megnyilvánulásoktól. „Önök elmennek, de mi itt maradunk” – szögezte le Hargita megye korábbi prefektusa.
Nicolai: a székely nagygyűlés szánalmas
Norica Nicolai, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke szánalmasnak, nem európainak és embertelennek minősítette a székely nagygyűlést. Kijelentette: a liberális párt betartja a környéken élő románoknak tett ígéreteit és pártja mindenekelőtt a románság érdekeit képviseli. Kirobbanó tapsvihar fogadta Corneliu Vadim Tudort, aki biztosította a románságot, hogy a kisebbségi törvényt nem fogadja el a parlament. „Mindenkinek tisztelni kell az egységes román nemzetállamot. Nem létezik semmiféle Székelyföld, ez itt Románia” – szögezte le az EP-képviselő.
A Demokrata Liberális Párt (PDL) képviselői nem vettek részt az eseményen, azonban Emil Boc kormányfő, a PDL elnöke már a román nagygyűlés alatt közleményben sietett leszögezni: az alkotmány értelmében Romániában a román a hivatalos nyelv, a magyar nyelv hivatalossá tételét illető viták alaptalanok, az alkotmány pedig nem alku tárgya.
Az ülés végén az egybegyűltek memorandumot fogadtak el, amelyben felkérik a hatóságokat, az elnöki hivatalt, valamint a kormányt és a civil szférát, hogy lépjen fel a szeparatista és revizionista törekvések ellen. Aggódnak amiatt, hogy a Hargita és Kovászna megyét ugyanazon régióba soroló régióátszervezési törvényt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Felszólítják a képviselőházat és Traian Băsescu államfőt, hogy utasítsák el a kisebbségi törvény elfogadását, emellett olyan jogszabály elfogadását sürgetik, amely a román nyelvnek „közigazgatásban használatos egyedüli nyelv státusát biztosítja”.
Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

A bizonytalan jövő
Hosszú évek után először nem jelent meg Traian Băsescu államfő nyilvánosan szilveszterkor. Emlékezzünk, tavaly, sőt, addig is mindig jelen volt a nyilvános bukaresti rendezvényeken, és együtt ünnepelt népével. Mutatja ez egyre riasztóbban csökkenő népszerűségét is, a legutóbbi felmérések szerint elfogadottsága 9 (kilenc!) százalékon állt, ami nem sok jóval kecsegtette az esetleges megjelenésre az óévet búcsúztató pezsgőzők között.
Az utóbbi időben egyre nehezebben tűri a tegnap még magasztalt, piedesztálra emelt és imádott népe egyes megkeseredett tagjainak... bírálatát. Emlékezzünk, egyik moldvai kiszállása idején egyenesen ráförmedt a panaszkodó árvízkárosult asszonyra, nyilvánosan hazugnak nevezve azt, és az utóbbi időben — mutatva, hogy a hála nem jellemző tulajdonsága — egyre élesebben bírálja Románia tehetetlen lakosságát. Ne feledjük, néhány éve felfüggesztése kérdésében népe döntötte el, hogy funkciójában maradhat, egy népszavazás során ma erre már semmi esélye sem lenne, ezért is készül a parlamenti ellenzék újabb lemondatására.
Ismételjük, nyilvánosan ugyan nem jelent meg Băsescu, a Prahova völgyében, egy kormányüdülőben legközelebbi elvbarátaival pihente ki a meglehetősen nehéz esztendő fáradalmait, de természetesen intelmei, sugalmazásai, jóslatai és fenyegetőzései azért nem maradtak el, hiszen január elsején nyilatkozott a közszolgálati televízióban. Intette Románia lakosságát, hogy nőjön végre fel, álljon a saját lábára, és ne várjon mindent a gondoskodó államtól, ugyanakkor azt sugallta, az idei év mégiscsak könnyebb lesz, hiszen végre esélyünk van arra — így, többes számban! —, hogy kijussunk a fojtogató pénzügyi és gazdasági válságból. Hogy e reménykedését a tengeri bölcselő mire alapozta, nem tudni, mert nem árulta el, jósolni kezdett viszont arról, hogy elkerülhetetlen a közigazgatás, a rendőrség, az egészségügy átalakítása és újjászervezése, majd nem mellékesen megfenyegette a közalkalmazottakat, hogy újabb elbocsátások várhatóak, mert még mindig túl sokan dolgoznak a közigazgatásban, és az állam nem képes fizetni őket, de hogyan is lenne képes, ha Románia kevesebbet termel, mint amennyit fogyaszt? — tette fel a mostanában vesszőparipájává váló szónoki kérdést. Arról nem beszélt, hogy ez miért van így az általa támogatott Boc kormányzása idején, és miért nem az általa bírált Tăriceanu alatt. És természetesen arról sem, hogy ezért, ha így igaz, akkor kit, kiket terhel a felelősség.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy jelenlegi és volt miniszterei, miként ezt nemrég Videanu is elismerte, magánvállalkozókként sikert sikerre, állami funkciókba kerülve viszont csődöt csődre halmoznak. Ha valamin, hát ezen tényleg érdemes lenne elgondolkodni.
Bogdán László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hogy is van ez az elrománosítás?
Házasság, vallás, válás
Európai viszonylatban a házasodási kedv (ezer lakosra jutó házasságkötések száma) értéke magasabb a muzulmán népességgel rendelkező országokban. Törökországban 7,2, Bosznia-Hercegovinában 6,3 ezrelék, a válási arányszám ellenben nagyon alacsony, pontosabban 0,5 ezrelék. Ez azt jelenti, hogy például Törökországban a házasságkötések mindössze hét százaléka végződik válással.
Romániában – akárcsak máshol Közép-, Dél- és Kelet-Európában – a házasságkötések arányszáma a legtöbb esetben 5 ezrelék fölött van, a válások arányszáma pedig még viszonylag alacsony, 1,5 ezrelék körüli vagy az alatti. Világviszonylatban az sem elhanyagolható tény, hogy a házasságon belüli termékenység magasabb, mint az azon kívüli születések száma. Európában az elmúlt egy-két évtizedben a házasságon kívüli születések száma egyes országokban elérte az 50 százalékot, más országokban 30-40 százalék körüli. Romániában például a 30 százalékhoz közelít, Magyarországon már túl is lépte ezt az értéket. A számok azért is megdöbbentőek, mert Európa-szerte nagyon alacsony a gyermekvállalási kedv, ez alól csak a muzulmán kultúrájú országok képeznek kivételt.
Veres Valér szerint a vallás nem mindenhol érvényesíti olyan nagy mértékben a társadalomszervező szerepét, mint az előbb említett országokban.
Dél-Európában például, ahol a katolikus vallásnak nagy tradíciója van, a válások arányszáma nem növekedett jelentős mértékben, mint ahogy a házasságon kívüli születések sem. Ezzel együtt a születések száma átlagosan alacsonyabb, mint máshol, gyorsabban öregednek el a dél-európaik, mint az északi, főleg a skandináv népek, ahol a tartós, házasságon kívüli együttéléseknek például sokkal nagyobb a tradíciója, mint délen.
Romániában 2008-ban 24 válás jutott száz házasságkötésre, 1990-ben még csak 17. Lényegesebb mértékben az országos átlagot Brăila (44), Hunyad (42), Bákó (38,3) Tulcea (35,6), Neamţ (34,8) és Călăraşi (34,2) megye adatai haladják meg, vagyis az Ó-Romániai megyék, Erdélyben nem különösen magas. Mindez új fejlemény az eddigiekhez képest, hiszen korábban a bánsági megyék voltak az élvonalban. „A nagy arányú, külföldön munkát vállaló román lakossággal magyarázható, hogy a szegényebb megyékben megugrott a válások száma”, magyarázta Valér.
Ki hova költözött az országban
A szociológus az országon belüli vándorlási trendekre is kitért, főleg a kommunizmus időszakát és a rendszerváltást követő éveket vizsgálva. Elmondta, 1968 óta Romániában a belső vagyis megyeközi vándorlás átlagrátája ezer főre a következőképpen változott: 1973-ig lassú növekedés volt jellemző (14,6-tól 18 ezrelékig). 1975-ben 14,1-re csökkent és viszonylag konstans maradt 1982-ig, ezután csökkenni kezdett, és 1984-ben körülbelül 9 ezreléknél stabilizálódott.
Az igazán nagy kiugrást a '89-es események jelentették, ugyanis 1990-ben a belső bevándorlás arányszáma 33,9 ezrelékre ugrott, a következő években újra visszaesett 10-15 ezrelék közé.
1977-1992 között a vándorlási fluxusok három fő centrum köré szerveződtek. Bukarest után Brassó és Temesvár volt az a két másik centrum, ami messze kiemelkedett az összes többi közül amiatt, hogy a legtávolabbról vonzotta a bevándorlókat. Kolozsvár is óriásit növekedett, vagy Iaşi, de esetükben a mozgások legnagyobb része a megyén belül vagy a szomszéd megyéből történt.
Mint kiderült, Temesvárra és Brassóba főleg Ó-Romániai bevándorlók érkeztek. Brassó megyében 1992-ben a közel 700 ezer lakosból közel százezer Ó-Romániában született. Temes megyében ez a szám 150 ezer, vagyis Temesvár 1992-es lakosainak egyharmada ó-romániai származású volt.
Vándorlási rendszerek
Szintén a '92-es népszámlálási adatokra támaszkodva a következő vándorlási rendszereket vázolt fel a szociológus:
1. Galac-Konstanca rendszer, ahova főleg Brăila, Vaslui, Vrancea és Tulcea megyéből érkeztek; 2. Bukarest-Argeş rendszer, ahova főként Dâmboviţa, Prahova, Ialomiţa, Giurgiu, Buzău megyeiek költöztek; 3. Temes és Hunyad megyébe elsősorban Bihar, Arad, Dorj, Szatmár, Botoşani megyékből érkeztek; 4. Brassó és Bákó megye Kovászna, Szeben, Neamţ, Iaşi, Vâlcea (vagyis rengeteg ó-romániai) megye lakosainak célállomása volt;
5. Kolozsvár és Maros megye elsősorban Szilágy, Beszterce-Naszód és Hargita megyeiket vonzott. Ebben rendszerben nem jelennek meg ó-romániai megyék, Hargita megye pedig kis arányban vett részt. Veres Valér azt vizsgálva, hogy a belső bevándorlásnak milyen hatása volt, van a magyarság életterületére, két megjegyzéssel élt. Bizonyos településeken jelentősen megváltozott a nemzetiségi összetétel 1989 előtt, a romániai és a magyarországi közvélemény pedig úgy tudja, hogy a bevándorlók az ó-romániai megyékből jöttek.
A szociológus demográfiai adatokra támaszkodva feltérképezte, hogy azokban a megyékben, ahol a magyarság száma magas, a bevándorlási mutató nem haladja meg az országos átlagot.
1992-ben Fehér megyében a bevándorlók aránya (olyan személyek, akiknek a születési helye más megyében van) 15,7 százalékos volt, Arad megyében 29, Brassó megyében 34,2 Kolozs megyében 25,6, Kovászna megyében 15,7, Hargita megyében 10,6. Szeben megyében 23, Temes megyében 35,5, Bukarestben 41 százalék. Az országos átlag 17 százalék.
Akkor hogy is van ez az elrománosítás?
Részletesen kitért azokra a térségekre, ahol a magyarság nagy többségben él, és megvizsgálta, hogy a bevándorlók honnan származtak. Eszerint Hargita megyében a bevándorlók 30 százaléka Maros, 13 százaléka Bákó, 10 százaléka Kovászna, 8 százaléka Neamţ és hat százaléka Brassó megyében született. Kovászna megyében 23 százalék Hargita, 22 százalék Brassó, 11 százalék Maros, 10 százalék Bákó és három százalék Kolozs megyéből származott.
Maros megyében 43 százalék Hargita, 20 százalék Fehér, 19 százalék Kolozs, 18 százalék Beszterce-Naszód, 16 százalék Szeben megyéből.
Kolozs megyében 20 százalék Szilágy, 15 százalék Maros, 14 százalék Fehér, 11 százalék Beszterce-Naszód, 4 százalék Máramaros megyéből.
Bihar megyében 19 százalék Szilágy, 12 százalék Szatmár, 10 százalék Kolozs, 8 százalék Arad és öt százalék Fehér megyéből.
Szilágy megyében 21 százalék Kolozs, 14 százalék Szatmár, 11 százalék Máramaros, 10 százalék Bihar és 9 százalék Hunyad megyéből.
Szatmár megyében pedig 30 százalék Máramaros, 14 Szilágy, 13 Bihar, 7 százalék Kolozs és 3 százalék Hunyad megyéből.
Az adatokból kiderül, hogy Hargita és Kovászna az a két térség, ahol moldvai megyék is megjelennek a jelentősebb számú bevándorlók között. A felsorolt megyékben azonban igazán jelentős mértékű ó-romániai bevándorlás nem történt 1945 után.
Veres Valér azt is megvizsgálta, hogy 1930 és 2002 között a magyar nemzetiségű lakosság aránya hogyan változott a főbb magyarlakta megyeszékhelyeken. Az adatokból kitűnik, hogy a két székely megyeszékhely kivételével a közel többség kisebbséggé változott.
Székelyföldön bár az arány csökkent, főleg ha az '56-os arányokhoz viszonyítjuk, de túlnyomó magyar többségét megtartotta. A 2002-es adatok szerint Csíkszeredában 81,8 százalékos, Sepsiszentgyörgyön 74,9, Marosvásárhelyen 46,7, Szatmárnémetiben 39,3 százalékos volt a magyar lakosság számaránya. A drámaibb csökkenés Kolozsváron (1930-ban 47 százalékos volt, 2002-ben már csak 19), Nagyváradon (51-ről 27,6 százalékra csökkent) és Zilahon (55-ről 17,5 százalékra) következett be.
Veres Valér azzal zárta az előadását, hogy az valóban elmondható, hogy Székelyföldön a románság száma 1945 óta jelentősebb lett, és azoknak is jelentős része ó-romániai, de a magyarság számának csökkenésében több tényezőt, a népszaporulat és a migráció mellett például a holokausztot is érdemes figyelembe venni.
Manna.ro

Várható volt, hogy begörcsölnek
„Várható volt, hogy begörcsölnek, bár Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása nem jelent támadást az ország területi integritása ellen” – mondta lapunknak Sógor Csaba EP-képviselő, aki Tőkés László és Winkler Gyula társaságában kedden megnyitja a három székely megye érdekeit megjelenítő lobbiirodát.
Emlékeztetett a Székelyföldre látogató Károly herceg nyilatkozatára, aki szerint a régió Románia legjobb exportterméke.
A brüsszeli repülőtérről Sógor Csaba arról tájékoztatott: román újságírók tucatjai keresték meg azzal a kérdéssel, hogy miért adta nevét ehhez a kezdeményezéshez. „Hogyne adtam volna, hisz én a Székelyföldön élek” – zárta rövidre a kérdést Sógor. Arra a szociáldemokrata vádra reagálva, hogy brüsszeli képviseleti irodát csak jogi személyiséggel rendelkező városok, fejlesztési régiók nyitnak, a csíkszeredai illetőségű EP-képviselő elmondta: nem furcsállja, hogy épp a székely képviseletbe kötöttek bele.
„Akkor senki se panaszkodott, amikor egy suceavai képviselő Bukovina turisztikai célpontjait reklámozta” – fogalmazott Sógor. Mint hozzátette, „akkor se lett volna baj”, ha a Barcaság, Dobrudzsa vagy Mócföld nyit brüsszeli irodát. A jövő keddi megnyitóval kapcsolatban az RMDSZ-es EP-képviselő elmondta, a Magyar Régiók Házában helyt kapó lobbiiroda felavatásán várhatóan jelen lesznek mind a román, mind a magyar kormány állandó képviseletének munkatársai.
Visszafogottan Brüsszelből
A három romániai magyar EP-képviselő kezdeményezése azt követően került a bukaresti ellenzék pergőtüze alá, hogy a Realitatea hírtelevízió a tegnap reggeli órákban bejátszotta a hírt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitásáról. Elsőként Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-frakciójának vezetője nevezte aggasztónak a helyzetet, de megjegyezte, hogy nem kell hisztériába esni.
„Az európai intézmények mellett amolyan kisebb követségek működnek, amelyek városok, kisrégiók képviseletei. Azonban ezek létező, törvényesen és alkotmányosan elismert közigazgatási egységeket képviselnek. A Székelyföld képviselete ostobaság” – fogalmazott az ellenzéki politikus, aki nem hagyta ki az adódó alkalmat, hogy odaszúrjon az RMDSZ-szel Bukarestben és Brüsszelben is „egybetartozó” Demokrata Liberális Pártnak.
Hevesebben Bukarestből
Sokkal vehemensebb hangot ütöttek meg a PSD bukaresti „magyarszakértői”. A kisebbségellenes kijelentéseiről elhíresült Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szóvivő a Boc-kormányt bírálta, amiért nem reagál az RMDSZ-es honatyák lépésére. „Teodor Baconschi külügyminiszter továbbra sem válaszol a provokációkra, amelyek a román állam nemzeti, egységes, független és oszthatatlan jellegével kapcsolatosak” – sérelmezte Vasilescu.
A PSD-s politikusnő szerint a reakció hiánya annak tudható be, hogy a PDL fél: az RMDSZ feldühítésével elveszíti a parlamenti többségét. „A meghívón az Európai Néppárt frakciójának logója is szerepel, amelynek az a PDL is tagpártja, amely támogatta Tőkés Lászlót az EP alelnöki tisztségének megszerzésében, ez bizonyítja, hogy Baconschi úr reakciójának hiánya nem véletlen” – fogalmazott Vasilescu.
Kelemen Hunor: nem értem a felháborodást
Brüsszelben hivatalosan 15 ezer, nem hivatalosan 30 ezer lobbiiroda működik. „Nem értem a felháborodást Székelyföld brüsszeli képviselete ügyében” – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, hozzátéve, „egy teljes mértékben törvényes, alkotmányos és normális kezdeményezésről van szó, amelyet a három székely megye tanácselnöke kezdeményezett.
A brüsszeli képviseleti iroda célja az, hogy biztosítsa a kapcsolatot az Európai Unió intézményeivel, lobbitevékenységet folytasson, befektetőket vonzzon, és népszerűsítse Székelyföldet turisztikai szempontból. Nem a három RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kezdeményezése ennek az irodának a megnyitása, de természetes módon támogatják és segítik ezt Brüsszelben.”
Más régió is nyithat
Kelemen Hunor újságírói kérdésre válaszolva elmondta, ezzel a lehetőséggel Románia bármely megyéje vagy régiója élhet. „Nem akadályozza meg senki sem Dâmboviţa, sem Prahova, sem Konstanca megyét, hogy képviseleti irodát nyisson Európa fővárosában. Ha van rá anyagi lehetőségük és felkészült szakemberük, akkor én azt javaslom, nyissanak ők is irodát Brüsszelben, mert ezzel is hozzájárulnak térségük fejlesztéséhez” – jelentette ki a szövetség elnöke, hozzátéve, visszautasít minden nacionalista nyilatkozatot ebben a kérdésben és teljes mértékben támogatja a székelyföldi megyék kezdeményezését..
Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is annak a véleményének adott hangot, hogy a székelyföldi megyék kezdeményezése törvényes, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ EP-képviselői csupán támogatói a képviseleti iroda megnyitásának. Winkler példaként elmondta, hogy a németországi bajor tartománynak is van képviseleti irodája Brüsszelben, hozzátéve, hogy a Romániában elégtelenül működő fejlesztési régiók is okolhatók azért, hogy az uniós alapoknak csupán 7 százalékát sikerült lehívnia az országnak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Hamiskártyás Tőkés-párt
Igazából grafológus szakértőre sem lenne szükség annak megállapításához, hogy ezrével tartalmaz hamis aláírásokat az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges aláíráslista, amelyet idén májusban nyújtottak be a kezdeményezők a Bukaresti Törvényszékre.
Mint arról lapunk annak idején beszámolt, 2011. május 5-én Toró T. Tibor az alakulat „ideiglenes elnökeként” többedmagával kérte az EMNP politikai pártként történő bejegyzését. Ehhez Toróék összesen 29 268 aláírást tartalmazó, 4396 ívből álló dokumentációt tettek le a törvényszéken.
A párttörvény előírásaihoz igazodva 19 megyéből és Bukarestből összegyűjtött aláírások olyan személyek neve és személyes adatai mellett jelennek meg, akik az íveket összeállító személyek – a bukaresti ívek esetében Măinescu Vasile, Lungu Laura és Kopányi Katalin Ibolya – saját felelősségre történő nyilatkozata szerint támogatják az új magyar párt létrehozását.
Tényfeltárás a törvényszéki archívumban
Az aláírásokat azonban ráhamisították a bejegyzéshez szükséges hivatalos dokumentumokra – legalábbis ez derül ki az aláírási ívek egy részének az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional napilapok szerkesztőségeinek birtokába jutott másolataiból. Ezek ugyanis – szabad szemmel is látható módon – azonos személyek által lettek szignózva: a hamisítók azzal sem sokat fáradtak, hogy egyazon íven belül ne egyazon személy firkantsa oda az összes aláírást.
A másolatok hitelességét az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional újságírói a helyszínen – a Bukaresti Törvényszéken – ellenőrizték, miután kérésre megszerezték az intézmény vezetőségének engedélyét az aláíráslisták áttanulmányozására, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférést biztosító 544/2001-es törvény értelmében. Az engedély nem tette lehetővé ugyanakkor az aláírási ívek fénymásolását vagy a személyes adatokhoz (lakcím, személyi azonosítószám) való hozzáférést.
Amint az újságírók az eredeti dokumentumok tanulmányozása révén megállapíthatták, az EMNP bukaresti támogatóinak adatait tartalmazó, összesen 89 íven található 809 aláírás egytől egyik hamisítvány, ami a korábban, a dokumentumok másolatai alapján tett megállapításnál is határozottabban alátámasztja az okirat-hamisítás gyanúját. Az újságírók mellesleg azt is megállapíthatták, hogy a bukaresti támogatók szinte egytől egyig román vagy más nemzetiségűek, a magyart kivéve – legalábbis nevük hangzása alapján.
Hazájában sem próféta
Hasonló helyzetet fedezett fel a két újságíró az összes Erdélyen kívüli megye esetében, de még a Temes megyei ívekben is hemzsegtek a nem kevésbé durva hamisítványok – a Temesváron élő Toró T. Tibor csapata az „ideiglenes elnök” szűkebb pátriájában sem fárasztotta magát valós támogatók keresésével: egyszerűbb volt odahamisítani néhány száz aláírást.
Nem különbözik a helyzet a Fehér, Bákó, Beszterce-Naszód, Brassó, Kolozs, Hunyad, Máramaros, Prahova, Szeben, Vâlcea vagy Vrancea megyei listáknál sem, csupán a nagyobb arányban magyarok lakta megyék listáinak aláírásai tűnnek „eredetibbeknek”.
Hogy az aláírók nevei és a többi személyi adatai mennyiben valósak – ezt a dilemmát egy esetleges rendőrségi vagy ügyészségi vizsgálat döntheti el, a sajtó nem lévén az aláírók személyes adatainak birtokában. Mindenesetre felmerül a gyanú, hogy a személyek nevei és egyéb adatai is légből kapottak.
„Egypetéjű ikreknél sem”
Az aláírások tömeges meghamisításának gyanúját azonban alátámasztják lapunk által megkeresett grafológus szakértők, akik egybehangzóan állítják: a gyanú több mint megalapozott.
„Valamennyi nyomtatványon fellelhető az aláírások (grafikumok) azonos jellegű kivitelezése, ami a teljes szignószerűségben, a vonalak erőteljességében, a dőlésirányban egyaránt fellelhető. Különös sajátosságként az ívek egy részén szereplő aláírások azonosságot mutatnak a mázolt vonalvezetésben, a jobbról balra való dőltésben, a díszítésekben, a hurkosságokban. Emellett az első, nagy kezdőbetű a többi grafikumnál lejjebb helyezkedik el, figyelemfelkeltő sajátosság továbbá a befejező mozdulatokban fellelhető visszatérő hurok a kezdetekhez. Egy másik ívcsoporton a névleírások mindegyikére az elrántott, horizontálisan egyenes vonallá alakult fonalasodás jellemző, illetve a jobbról balra irányuló törzsvonal indítása. Ekkora arányban előforduló általános és különös sajátosság azonossága nem fordulhat elő még egypetéjü ikrek esetében sem” – jegyzi meg az egyik, lapunknak szakvéleményét írásban eljuttató grafológus.
A bizonyított okirathamisítás szakértőink szerint elsősorban azon személyek jogi felelősségre vonását eredményezheti, akik aláírásukkal felelősséget vállaltak az általuk gyűjtött szignók hitelességéért.
Mint arról beszámoltunk, az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését egy héttel ezelőtt alapfokon a névválasztás miatt elutasította a Bukaresti Törvényszék, az indoklást a napokban teszi közzé. Toró T. Tibor bejelentette, az indoklás kézhezvétele után fellebbeznek a fővárosi táblabíróságon.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

Jeruzsálemben a román kormány
Közös mezőgazdasági, energetikai, infrastrukturális, védelmi, turisztikai, egészségügyi, kulturális és környezetvédelmi projektekről tárgyal ma Jeruzsálemben együttes ülésén a román és az izraeli kormány. Ez alkalommal az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem ágazatában kibontakozó kétoldalú együttműködés bővítéséről írnak alá megállapodást, illetve elfogadják a két kabinet közös nyilatkozatát.
Románia első ízben Magyarországgal vezette be az együttes kormányülések – néhány év óta sajnálatosan szünetelő – gyakorlatát, majd hasonló összejövetelekre került sor a bukaresti kormány, valamint a szófiai, illetve a chişinăui kabinettel is.
Ma a román kormány izraeli partnerével ül össze hasonló rendezvényre; ez az első olyan kormányülés, amelyet a bukaresti kabinet nem szomszédos ország kormányával folytat.
Jogi keretek, struktúrák
Románia is Izrael kétoldalú gazdasági kapcsolatait 2006-ig a 2001-ben elfogadott szabadkereskedelmi egyezmény alapozta meg, amely teljes mértékben liberalizálta az ipari termékek cseréjét. 2007-től kezdve a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat az Európai Unió és Izrael gazdasági cseréire vonatkozó Euro-Mediterrán társulási egyezmény szabályozza. Az ipari termékek esetében a gazdasági kapcsolatok ez esetben is teljesen szabadok, a mezőgazdasági termékeknél pedig kölcsönös koncessziók érvényesülnek.
Az utóbbi években jelentős változás állt be a kétoldalú kereskedelmi cserék struktúrájában. Románia exportjának értékében 2004 óta növekedtek, és már az 50 százalékot is meghaladják a közepes szinten vagy magas fokúan megmunkált termékek. Korábban a román export 80 százalékát nyersanyagok jelentették.
Románia mindenekelőtt magas szintű technológiát képviselő ipari termékeket importál Izraelből, elektromos gépeket, felszereléseket és berendezéseket, vegyipari cikkeket, repüléstechnikai és hajózási berendezéseket, élelmiszert, gyógyszert, optikai műszereket, orvosi felszereléseket.
Az együttműködés konkrét adatai
Romániában nagyszámú izraeli cég működik, elsősorban az infrastruktúra, a repüléstechnika, az elektronika, a vegyipar, a fémkohászat, a gépgyártás, az élelmiszeripar, az építőipar, a mezőgazdasági öntözőrendszerek, az idegenforgalom, az egészségügyi és pénzügyi-banki szolgáltatások, a média területén.
Tavaly év végén a Romániában bejegyzett 5105 izraeli vállalkozás alaptőkéje meghaladta a 65 millió dollárt. Ezzel Izrael a közvetlen külföldi befektetők rangsorában a 31. helyet foglalja el.
Igaz, az izraeli vállalkozók még óvatosak: inkább csak a román törvénykezés által kötelezően előírt összegeket fektették be beruházásaikba, a későbbi befektetéseket és felvásárlásokat a közvetlenül érintett természetes személyek részéről jegyezték, anélkül, hogy azok részei lennének az alaptőkének.
A beruházások egy részét – mintegy kétmillió dollár értékben – a Romániában működő izraeli cégek Hollandiában, Ciprusban, Görögországban, az Egyesült Államokban bejegyzett offshore cégek révén juttatták Romániába.
A Romániában működő izraeli cégek közül a legfontosabb az élelmiszeriparral foglalkozó Strauss Group és Tnuva Group, az Elbit Systems Ltd. és az Israeli Aircraft Industry repüléstechnikai vállalat, az építőiparban tevékenykedő Ackerstein Industries, a számítástechnikára szakosodott Motorola, Alvarion, a pénzügyekben jártas Bank Leumi. Utóbbi a második legnagyobb izraeli pénzintézmény, Romániában elsősorban a kereskedelmi tevékenység meghitelezésével foglalkozik, 0,5 százalékos romániai bankpiaci részesedését pedig 2,5 százalékra emelné.
Egyébként a romániai Eximbank és az Exporthitelt Biztosító Izraeli Korporáció között megállapodás létezik a harmadik piacokra történő román és izraeli kivitel biztosításáról.
A lehetséges jövő
Jelenleg egymilliárd dollár körüli közvetett izraeli beruházásokról folytatnak tárgyalásokat a felek.
Igencsak jó együttműködés alakult ki romániai és izraeli üzletemberek között is. Erősítéséhez jelentősen hozzájárulhat a most első ízben megrendezett román–izraeli együttes kormányülés, amelyen az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem ágazatában kibontakozó kétoldalú együttműködés bővítéséről írnak alá megállapodást, illetve elfogadják a két kabinet közös nyilatkozatát.
A kétoldalú gazdasági és politikai kapcsolatok látványos javulását jelzi az a tény is, hogy nemrégiben húsz év után első ízben látogatott el Romániába izraeli kormányfő, Benjamin Netanjahu személyében.
A kétoldalú együttes kormányülés amolyan első akkordjaként a közelmúltban Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter Izraelben tárgyalt többek között Shalom Simhon izraeli ipari, gazdasági és munkaügyi tárcavezetővel, akivel mindenekelőtt a környezetvédelemmel, erdő- és vízgazdálkodással összefüggő kérdéseket tekintette át.
Borbély a potenciális izraeli befektetések sorából elsősorban Prahova megye integrált vízrendszerének bővítését, a Szeret-Bărăgan-csatornánál beindított munkálatok befejezésénél való közreműködést emelte ki, hangsúlyozva egyben azt is, hogy Románia fokozottan támogatja az árvízvédelmi és vízgazdálkodási beruházásokat.
A Környezetvédelmi Operatív Program keretében vízprogramokra (árvízvédelem, tengerparti erózió megfékezése, integrált vízrendszerek kiépítése) 2015-ig 4,6 milliárd euró áll Románia rendelkezésére. Az idén elindított Országos Infrastruktúra Fejlesztési Program keretében pedig a hazai szakminisztérium 2014-ig 3,7 milliárd lej értékben kezdhet el árvízvédelemmel és vízgazdálkodással kapcsolatos beruházásokat – hangsúlyozta Borbély László környezetvédelmi miniszter.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Demográfiai dráma: a magyarok száma közel 200 ezerrel, az összlakosságé több mint kétmillióval csökkent
Románia lakossága tíz év alatt 12,1 százalékkal csökkent. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) csütörtökön ismertette a tavalyi népszámlálás nem végleges adatait, amelyek szerint az ország állandó lakossága 19 042 936 fő, ez 2 638 038 fővel kevesebb, mint 2002-ben, amikor összesen 21 680 974 személyt írtak össze. Az előzetes eredmények szerint a romániai magyarság létszáma 1 238 000 fő, 193 807-tel kevesebb, mint 2002-ben – ez 13,6 százalékos csökkenést jelent. Szakértők meglepőnek tartják a magyarság lélekszámának az összlakosságéhoz képest nagyobb mértékű apadását.
A lakosság 88,6 százaléka (16,87 millió) románnak vallotta magát, a magyarok száma 1 238 000, ez az összlakosság 6,5 százalékát jelenti. Cigánynak vallotta magát 619 ezer személy (3,2 százalék). Ukránnak 51 700 személy, németnek pedig 36 900 ember vallotta magát.
A 2002-es adatokhoz képest a romániai magyarok számaránya 13,6 százalékkal csökkent, akkor 1 431 807 személy (az összlakosság 6,6 százaléka) vallotta magát magyarnak. A mostani előzetes adatok szerint a magyarság számaránya az összlakosságon belül 6,5 százalék.
A cigány lakosság létszáma nőtt 2002-höz képest, amikor 535.140 személy (2,45 százalék) vallotta magát e nemzeti közösséghez tartozónak.
A romániai németek esetében csökkenés tapasztalható, 2002-ben 59 764 személy vallotta magát németnek.
A megszámlált lakosság 0,3 százaléka (59 200 ember) nem közölte nemzetiségét, vagy nem volt jelen.
A legmagasabb a magyarság aránya Hargita megyében (84,8 százalék), majd következik Kovászna (73,6 százalék), Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25,2 százalék) és Szilágy megye (23,2 százalék).
A romániai cigányok aránya Maros megyében a legmagasabb (8,8 százalék), ezt követi Călăraşi (8,1 százalék), Szilágy (6,9 százalék) és Bihar megye (6,1 százalék).
Az előzetes adatok szerint Románia állandó lakossága 7,1 millió háztartásban él. A 2011 októberi népszámlálás során 8,5 millió lakást írtak össze, az épületek száma 5,1 millió, ebből mintegy 15 ezer társasház vagy tömbház.
A stabil lakosság 52,8 százaléka városon él, 47,2 százaléka vidéken.
Megyei bontásban a legtöbben Prahova megyében élnek (735, 9 ezer személy), következik Iaşi (723,6 ezer), Kolozs (659,4 ezer), Temes (649,8 ezer), Konstanca (630,7 ezer), Dolj (618,3 ezer), Suceava (614,5 ezer).
A legkisebb a lakossága Tulcea megyének, ahol 201,5 ezer ember él, majd következik Kovászna (206,3 ezer), Szilágy (217,9 ezer), Mehedinţi (254,6 ezer), Ialomiţa (258,7 ezer), Giurgiu (265,5 ezer), Krassó-Szörény (274,3 ezer) és Beszterce-Naszód (277,9 ezer).
Horváth István szociológus: meghökkentőek az adatok
„Meghökkentőek az adatok, azonban nem meglepőek” – szögezte le a Krónika kérdésére Horváth István kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, amikor arról faggattuk, lehetett-e számítani a romániai népesség ilyen arányú fogyására. Mint részletezte, előre látható volt, hogy 19 millióra csökken a lakosság száma, s a magyarság részaránya terén is hasonló számadatra számítottak. Kérdésünkre, mivel magyarázható az a tény, hogy a magyarok száma 1,5 százalékkal nagyobb arányban csökkent, mint a lakosság egésze, Horváth elmondta, ez a számadat valóban meglepetést okozott.
„Azt hittük, hogy a migráció nagyobb a románok esetében” – indokolta a meglepetés okát a szociológus. Ugyanakkor szerinte ezeket a számadatokat fenntartással kell kezelni, mivel míg a befogadó államok által regisztrált migrációs adatok szerint az egyévesnél hosszabb tartózkodási engedéllyel ott élő romániaiak száma decemberben elérte a 2,8 milliót, addig a nem végleges népszámlálási adatok szerint 910 ezer román állampolgár él tartósan, míg mintegy 659 ezer ideiglenesen külföldön, a különbség pedig több mint egymillió fő. „Feltehetően tehát jobban áll a magyarság, mint a népszámlálás során regisztrált adat” – vallja a szakember, aki szerint azonban hosszú távon nem lehet megmondani, hányan térnek haza, és hogyan alakul a későbbiekben a lakosság száma, összetétele.
Horváth ugyanakkor arra is kitért, hogy a Trianon utáni első, 1930-as népszámlálás óta először fordult elő, hogy a kisebbségek részaránya nem csökkent az előző cenzushoz képest – 2002-ben 10,5 százalékot tettek ki a kisebbségek, most pedig számarányuk elérte a 11,4 százalékot. Főként a romák száma gyarapodásának tudható be a mutató alakulása, de nőtt a tatárok, illetve az ukránok számaránya is.
Krónika (Kolozsvár)

Csökken a magyarság lélekszáma
A tavalyi romániai népszámláláson 1.238.000 fő vallotta magát magyarnak, ez 193.807-tel kevesebb, mint 2002-ben, volt. Ez a romániai magyar közösség 13,6 százalékos csökkenését jelenti.
Románia lakossága mintegy tizenkét százalékkal csökkent az elmúlt tíz évben. Ez a tény látszik kitűnni a tavaly novemberi népszámlálási adatok előzetes összesítése alapján. A legfrissebb összesítés szerint az ország huszonkét megyéjében a lakosságszám nem érte el a 400 ezret, tizenhét megyében a lakosságszám 400-700 ezer közötti, és csak két megyének a lakossága haladja meg a hétszázezret. Az ország népességének 8,8 százaléka (1.678.000 személy) Bukarestben él. A legnépesebb megyék: Prahova (735.900), Iasi (723.600), Kolozs (659.400), Temes (649.800), Konstanca (630.700), Dolj (618.300), Suceava (614.500). A legkevesebb a népesség Tulcea (201.500), Kovászna (206.300), Szilágy (217.300), Mehedinti (254.600), Ialomita (258.700), Giurgiu (265.500), Krassó-Szörény (274.300) és Beszterce-Nazód (277.900) megyékben. A nem végleges adatok szerint Bihar megyében 558 ezer ember él, míg Nagyvárad lakossága 184 ezer. Hargita megye lakossága mintegy 300 ezer, Maros megyében 540 ezer lakost számláltak meg. Szatmár megye lakossága 336 ezer. Az előzetes adatok értelmében Romániában a magyarok és a romák képezik a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbségeket. A magyarok az összlakosság 6,5, míg a romák a lakosság 3,2 százalékát teszik ki a romániai népszámlálás ideiglenes adatai szerint. Összesen 1.238 ezer személy vallotta magát magyarnak, miközben 619 ezer ember romának vallotta magát.
Kevesebben
Az Országos Statisztikai Hivatal múlt héten kiadott közleményében ismertette előzetes, nem végleges eredményeit. Ebből az ország nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok is kiviláglanak.
A népszámlálás eredményei szerint az ország stabil lakosságának 88,6 százaléka, azaz 16.870.000 személy vallotta magát románnak. Magyarnak vallotta magát 1.238.000 személy, míg roma identitású 619.000 ember. Húszezernél nagyobb lélekszámú Romániában az ukrán (51.700 személy), a német (36.900), a török (28.000), lipován (23.000) és a tatár közösség (20.500). A fővárosban és az ország huszonhat megyéjében a román nemzetiségű lakosság meghaladja a kilencven százalékot, míg további tizenhárom megyében a román lakosság az összlakosságnak minimum az 52 százalékát teszi ki. Egyedül csak Hargita és Kovászna megyében nem a románok képezik a többséget. A két említett megyében a magyarok aránya 84,4, illetve 73,6 százalék. Jelentős magyar közösség él Maros megyében (37,8 százalék), Szatmár (34,5), Bihar (25,2) és Szilágy megyében (23,2). A legtöbb roma a népszámlálási adatok szerint Maros megyében él (8,8 százalék). Ugyancsak jelentősebb nagyságú roma közösség él Calarasi (8,1 százalék), Szilágy (6,9) és Bihar megyében (6,1 százalék). A német nemzetiségű lakosság háromnegyede Temes, Szatmár, Szeben, Brassó, Krassó-Szörény és Arad megyékben él. A nemzetiségre vonatkozó adatok rögzítése a megszámlált személyek szabad nyilatkozata alapján történt, szögezte le a közleményben az Országos Statisztikai Hivatal közleménye.
erdon.ro

TÚLSÚLYBAN? Magyarok a Román Kommunista Pártban 1944-1948
Az 1944-1948 közötti átmeneti időszak és az RKP hatalomra kerülésének egyik igen fontos kérdése a kisebbségiek által betöltött szerep. Igaz, hogy a kisebbségiek importálták a kommunizmust Romániába?
Milyen arányban voltak jelen a különböző romániai nemzetiségek a Román Kommunista Párt soraiban? Mivel magyarázható a jelenlétük? Kisebbségiek vezették az RKP-t az első időszakban? Hogy alakult a magyarok jelenléte?
Az RKP két világháború közötti történetét jelentősen befolyásolta, mondhatni meghatározta a kisebbségiek jelenléte a párt vezetői és tagjai között. Az 1933-ban regisztrált 1635-ös tagság etnikai szempontból nagyon változatos képet mutatott. A párttagok etnikai megoszlása a következőképpen alakult: magyar 440, román 375, zsidó 300, bolgár 140, orosz 100, moldován (besszarábiai) 70, ukrán 70, egyéb 170.
Az 1944. augusztus 23-i államcsíny gyökeresen megváltoztatta az RKP státusát. A párt 23 évi fennállása alatt csupán egy frakcióktól szétszabdalt, periférikus politikai csoportosulásként létezett. Az 1944-es év kül- és belpolitikai eseményei, a szovjet jelenlét hirtelen befolyásos tényezővé tették. Az RKP egyre nagyobb szerepet kapott és játszott a háború utáni román kormányokban. Ez a szerep szükségessé tette, hogy a bukaresti pártközpont legitimációt szerezzen, tömegtámogatottságra tegyen szert.
Az RKP bukaresti központja első lépésként megnyitotta a párt kapuit majdnem minden belépni akaró előtt. A nagyfokú propaganda megtette a hatását, ugyanis az RKP már 1945 júliusában 148.521 tagot számlált, amely az 1944-es adatokat tekintve, látványos és gyors növekedésként értékelhető. (1. táblázat). A párttagok etnikai összetételét és területi megoszlását vizsgálva azonban bizonyos „aránytalanságokat” figyelhetünk meg. Az ország iparilag fejlettebb régióiban (Bánság, Kolozs, Brassó, Prahova, Bukarest) nagyobb volt a párttagok száma, mint a gazdaságilag elmaradottabb, rurális jellegű vidékein (Olténia, Dobrudzsa).
Ugyancsak szembetűnő jelenség a kisebbségiek (magyarok, zsidók, szlávok) arányaiban viszonylag masszív jelenléte a párttagok körében. Országos szinten, 1945 nyarán a párttagok 19%-a a magyar lakosság köréből került ki, de jelentős arányban képviseltették magukat a zsidók (5,7%) és a szlávok (ukránok, szerbek, szlovákok, ruténok 4%) is. Bizonyos erdélyi régiókban a magyar párttagok abszolút többségben voltak (Szatmár, Brassó, Kolozs), de más tartományokban is jelentős arányban mutatható ki a magyar jelenlét.
Országos szinten a párttagok 37%-a (55.582) származott Erdélyből, akiknek közel fele, 50,4%-a vallotta magát magyarnak, amely megközelítőleg kétszeres felülreprezentáltságot jelentett. (1. táblázat) A párt tagsága az 1946-os év folyamán is folyamatosan növekedett. Az 1946-os év végére az 1945 nyarán regisztrált adatok megduplázódtak, a pártagok száma elérte a 379.455-es számot. (2. táblázat) A párttagok számának növekedése az ország „Ókirályság”-nak is nevezett részén csökkentette a különböző régiók közötti eltéréseket. Az abszolút román többségű területeken bekövetkezett változások következtében ugyan csökkent a kisebbségiek aránya (országos szinten: magyarok 16,2%, zsidók 5,5%, szlávok 3,7%), de jelenlétük a pártban még mindig meghatározó volt, főleg az erdélyi régiókban (Erdély szinten: magyarok 45%, zsidók 3,3%, szlávok 5,9%) (2. táblázat)
Az 1947-1948 közötti két év jelentős változásokat eredményezett a párt tagságának etnikai összetételét illetően. A Román Szociáldemokrata Párt és az RKP egyesüléséből létrejött Román Munkáspárt 1948 novemberében 730.195 tagot számlált, amelynek már „csak” 10,98%-a volt magyar származású, és 3.75% vallotta magát zsidónak. Ezek az arányok már többnyire megfeleltek az illető népcsoportok országos arányainak. Az 1947-1948-ban kialakult arányok az 1948-as párttisztogatás után sem változtak látványosan: magyarok 11,34%, zsidók 3,54%. (3. táblázat)
A továbbiakban nézzük meg, hogyan alakult a párttagok összetételének aránya két, a jelenség szempontjából jelentős erdélyi megyében, Kolozs és Maros megyében. A román többségű Kolozs megyében 1946 januárjában a párttagok több mint fele 67,38% (6818 személy) volt magyar, 29,44% (2979 személy) román és 3,17% (321 személy) zsidó.
Kolozs megyei szinten a párt etnikai összetételét illetően már az 1946-os év végére látványos változások mentek végbe, ugyanis a román párttagok aránya elérte a 40,64%-ot, a magyarok aránya visszaesett 54,45%-ra, a zsidóké pedig felemelkedett 4,91%-ra. (4. táblázat)
Az 1946-os évben a magyar többségű Kolozsváron is változott a párt etnikai összetétele. Az év eleji adatokhoz viszonyítva a román párttagok száma látványosan megnövekedett, ennek következtében pedig, annak ellenére, hogy számszerűleg itt is növekedésről beszélhetünk, csökkent a magyar és a zsidó párttagok aránya.
Mégis megfigyelhető egy folyamat, miszerint az új tagok többsége román nemzetiségű volt. Ez talán annak is betudható, hogy Észak-Erdély kérdését a nagyhatalmak Románia számára kedvezően oldották meg, és hogy a párton belül is kezdetét vette egy erőteljes románosítás.
Sok román azért lépett be a pártba, mert ott túlsúlyban voltak a kisebbségiek.
Maros megyében az országos viszonylatban kisebbségben, de megyei szinten még többségben levő magyarsága adta 1945-ben és 1946-ban a Maros megyei RKP tagságának több mint 80%-át: 1945-ben 85,49%, 1946-ban 83,02%. Ezek az arányok mindenképp eltérnek a megye etnikai arculatától, 50,8% magyar, 46% román.
1947-től a románság csatlakozása az RKP-hoz egyre nagyobb arányokat öltött. 1947 végén a párttagok 22,61%-a volt román nemzetiségű. A magyarok aránya visszaesett 73,64%-ra, de még így is az abszolút többséget jelentették. Az 1948-as esztendő eseményei folytán a Maros megyei RKP tagságának etnikai összetétele a román és a magyar nemzetiségűek arányát tekintve jelentős változáson ment keresztül. A magyarok aránya visszaesett 55,50%-ra, a románság aránya pedig elérte a 39,86%-t. 5% eltéréssel ezek az arányszámok megfeleltek már a megyei arányoknak
Ami Marosvásárhelyt illeti, a város 74,28%-át kitevő magyarság a párttagok 61,89%-t adta, a 23,40%-t kitevő románság pedig az összes párttagok 29,44%-t. A város összlakosságát tekintve a zsidók képviseltették magukat a legnagyobb arányban az RKP-ban. A város lakosságának 1,62%-a volt zsidó, a párttagoknak pedig 8,55%-a. 1948-ban a város zsidó lakosainak (762) 43%-a volt párttag. A különböző nemzetiségiek arányszámában mutatkozó kezdeti eltérések viszonylag gyors megszűnését jelezte az a tény is, hogy 1948-ban Marosvásárhely román lakosságának 10,38%-a volt párttag, míg a magyar lakosság esetében az arány 6,99%. Megyei szinten fordított volt a helyzet, a román nemzetiségűek 3,29%-a, a magyaroknak pedig 4,16%-a volt párttag.
A különböző kisebbségiek jelen voltak az RKP legfelsőbb vezetésében is pl. Ana Pauker, Iosif Chişinevschi, Vasile Luca (Luka László), Mogyorós Sándor, Goldberger Miklós.
Ebben az időszakban jelentős volt a kisebbségiek száma és aránya a vidéki pártszervek vezető funkcióiban is, vagyis az ún. második vonalban. Az etnikai szempontból közel fele-fele arányban megoszló Maros megyében a vizsgált időszakban az RKP megyei tanácsában és a különböző ügyosztályoknál, az üzemi, vállalati sejtekben a magyarok abszolút többségben voltak, akár csak a párttagság esetében.
1946-ban a 22 tagú megyei tanácsnak 15 magyar, 4 román és 3 zsidó tagja volt. A megyei szervezet fontos vezetői tisztségeit magyarok töltötték be.(Schüssler Károly politikai titkár, Benke József szervezési titkár, Vásárhelyi Domokos káderfelelős, Nagy Mihály tömegszervezeti titkár).
Ennél árnyaltabb volt a kép a román többségű Kolozs megyében, de a kisebbségiek még így is felülreprezentáltak voltak. 1946-ban az RKP Kolozs Megyei Bizottságának fontosabb funkciói a következőképpen oszlottak meg: Oltean Ioan politikai titkár, Balázs Egon tömegszervezeti felelős, Nagy Dezső szervezeti felelős, Szőcs József politikai nevelési felelős, Marginean Gheorghe - káderfelelős. A párt második vonalához tartozó kisebbségiek szerepét érzékelteti az a kimutatás is, amely szerint még 1952-ben is az RKP-n belüli osztályvezetők és segédeik fele kisebbségi volt. A KB 546 körzeti felelőse és instruktora közül (leszámítva a külügyet) 133 zsidó, 52 pedig magyar származású volt.
A kisebbségiek nagyarányú jelenléte a párt vidéki vezető szerveiben gyakran gerjesztett konfliktust a többségi románokkal. A két világháború közötti időszakból örökölt pilléresedett társadalmi mechanizmusok éreztették hatásukat a pártszervezésben is. A vegyes lakosságú vidékeken (Bihar, Szatmár, Nagybánya) gyakran került sor párhuzamos pártstruktúrák kiépítésére, külön a román és külön a magyar lakosság számára.
A fenti adatokból kitűnik, hogy valamilyen okból kifolyólag a tárgyalt időszakban a magyarság és a zsidók inkább felkarolták a baloldali mozgalmat, mint a többségi románság. Ismerve a két világháború közötti romániai kisebbségek helyzetét, az adott gazdasági, politikai és geostratégiai helyzetet, helytelennek tartjuk a statisztikai adatok leegyszerűsített bemutatását. Véleményünk szerint a háttérben, az egyszerű számadatokon túl egy sokkal komplexebb folyamat húzódik. Az ok-okozati tényezők egy jelentős része a sajátos kisebbségi helyzetből adódott, a másik része pedig jellemző volt az akkori román társadalom egészére.
A világháborúban elszenvedett óriási anyagi és erkölcsi károk után a társadalom békére, megújulásra, megtisztulásra vágyott. A Szovjetunióról keveset tudó (némely káder esetében pedig az elkötelezett fanatizmus miatt akár tudatos önámításról is beszélhetünk) társadalom egy jelentős része a baloldali eszmékben vélte felfedezni mindennek a biztosítását. A Vörös Hadsereg jelenléte, az adott geostratégiai helyzet is egyértelműen kedvezett az adott országok kommunista pártjainak. A vészkorszakot túlélő zsidó lakosság pedig arra számított az első időszakban, hogy felkarolva az internacionalizmust is hirdető mozgalmat, túlléphetnek a nacionalizmus és fajüldözés korlátjain.
A számbelileg sokkal nagyobb és politikailag is jobban megszervezett erdélyi magyarság esetében, habár sok esetében hasonló okok játszottak közre, egy kissé árnyaltabb a kép. A két világháború közötti időszakban (habár egyik kisebbség esetében sem figyelhetünk meg tömeges jelenlétet a párt soraiban) a kommunista párt volt az egyetlen szervezet az országban, amely nem ismerte el a Trianoni békeszerződést, és amely a marxis-lenini nemzetiségpolitika nevében teljes jogegyenlőséget hirdetett. Az illegalizmus időszakának sajátos hagyományai miatt 1944 augusztusában arányaiban több volt az ideológiailag jobban képzett, bevethető zsidó, illetve magyar káder.
Az egyetlen magyar érdekképviseleti szervezet, a Magyar Népi Szövetség a kezdetektől csatlakozott a szovjetek és a kormány által is támogatott baloldalhoz, amely elfojtott mindenféle olyan próbálkozást, amely nem volt összhangban a politikai elképzeléseivel. A románság számára megmaradt még egy ideig a Tătărescu-féle Parasztpárt, mint alternatíva.
A két világháború közötti román közigazgatás visszatérése nem kecsegtetett sok jóval az erdélyi kisebbségek számára. Mindezt tetőzték a Maniu-gárdák visszaélései is, amelyekről gyakran olvashatunk magukban a pártiratokban is. A szovjet közigazgatás által nyújtott hozzáállás, védelem is növelhette a Szovjetunió és a szovjet politikai rendszer presztízsét.
Erdély nagyobb városai a két világháború között, és még részben a vizsgált időszakban is, magyar vagy magyar-zsidó-német többségűek voltak, tehát az első lépésként megszervezett városi munkásság többsége is szükségszerűen magyar vagy kisebbségi volt. A két világháború közötti román kisebbségi politika mulasztásaira jó gyógyírnek tűnt a nemzetköziséget, a kisebbségi problémák másfajta, emberségesebb megoldását hirdető kommunizmus. A Petru Groza által hangoztatott „magyarbarát politika” is növelte ebben az időszakban a baloldali mozgalom iránti bizalmat. Az RKP által alkalmazott osztályalapú rekrutációra, szelekcióra a fenti okok miatt a kisebbségiek gyorsabban reagáltak, hisz a kisebbségi jogok viszonylagos tiszteletben tartása mellett a párt gyors karrierlehetőségeket is biztosított. Az adott körülmények között még az is megtörténhetett, hogy a magyar származású kőművesből néhány magyar és román nyelvű tanfolyam elvégzése után megyei szervezési titkár, megyei első titkár, majd törökországi konzul válhatott, mindössze hat év leforgása alatt.
Fontos kérdés, hogy volt-e nemzeti identitása a kisebbségi származású kommunista vezetőknek, és ha igen, milyen mértékben befolyásolta személyiségüket, tevékenységüket.
Az eddigi kutatások azt mutatják, hogy a fontos, döntéshozói tisztségbe került kisebbségi származású kommunista vezetők esetében az internacionalizmus volt a meghatározó, és a politikai identitásuk fölülírta a nemzeti identitásukat. Az illegalitás éveiben szocializálódott magyar és zsidó kommunisták viszonylag korán kiszakadtak tradicionális környezetükből és a másodlagos szocializációjukat adó új környezetben egy új identitást szereztek, melynek alapját a marxi-lenini tanok képezték. Nemzeti identitásuk számos olyan elemét mellőzték (vallás, sajátos közösségi érdek, az anyanyelvű kultúra bizonyos elemei), amely nem volt összhangban a kommunista dogmákkal. Nemzeti identitásuk egyfajta nyelvi kontextusban, latens módon volt jelen, vagy ritka esetben az adott nemzetiség bizonyos ügyei iránt kinyilvánított empátiában is megnyilvánult.
A magyaroknak a párt vezetőségében betöltött szerepét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy magyar származású személyek inkább a párt illegalista korszakában töltöttek be fontosabb tisztségeket. Abban az időszakban, amikor a párt gyakorlatilag alig létezett néhány száz taggal. 1944 után a már említett Luka Lászlón kívül egyetlen magyar származású személy sem rendelkezett fontos döntéshozói szereppel a pártvezetésben.
A párt második vonalában fennmaradó kisebbségi fölülreprezentációt az 1950-es évek elejére nagymértékben csökkentették. A zsidók tömeges kivándorlása és a fontosabb pártfunkciókból való eltávolítása is fontos momentuma volt ennek a jelenségnek. A bizonyos területeken fennmaradt magyar túlsúlyt a hatvanas évek elején számolták fel a Magyar Autonóm Tartomány megszüntetésével egy időben. Azt is elmondhatjuk, hogy az 1944 utáni korszakban a kisebbségi származású, főleg a magyar káderek szerepe egyfajta közvetítő szereppé alakult át a centrum és a periféria között. A magyar kisebbség hiába volt fölülreprezentált még egy ideig a párt második vonalában, az erősen centralizált pártvezetési mechanizmusok következtében az említett káderek az esetek többségében végrehajtóként, közvetítőként, egyfajta „transzmissziós szíj”-ként tevékenykedtek. A magyar és a zsidó kisebbség egyes tagjai a fentiekben vázolt okokból valóban fontos szövetségesei voltak a román kommunistáknak, és jelenlétüket nem lehet tagadni. Azonban nem lehet a legfontosabb elemeknek tartani őket a kommunizmus hatalomra kerülésében, legkevesebb két okból: nem foglaltak el tényleges hatalmi pozíciókat a kommunista pártban, és a román pártvezetők mindvégig gyanakvással kezelték őket, főként a magyarokat.
Novák Csaba Zoltán
1975-ben születetett Nyárádszeredában. Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben végezte. 2002-ben történelem szakos oklevelet szerzett, majd 2002-2003 között mesteri képzésen vett részt a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen.
2004-től doktori tanulmányokat folytat a Román Akadémia Nicolae Iorga Turténettudományi Intézetében Bukarestben. Jelenleg a Román Akadémia Gheorghe Şincai Társadalomtudományi Kutatóintézet munkatársa Marosvásárhelyen. Kutatási területe: nemzetiségpolitika Romániában a 20. sz. második felében, román-magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.
Novák Csaba Zoltán. Transindex.ro

Román szóbeli érettségi: kullogó székely végzősök
Az országos ranglétra végén kullognak a Hargita és Kovászna megyei érettségizők a múlt héten lezajlott román szóbeliken elért eredmények alapján. Országos szinten a diákok 60,74 százaléka szerzett a legmagasabb („tapasztalt”) szintű minősítést a román nyelvi kommunikációs készségeket felmérő próbán.
A legtöbben Prahova megyében (75,16 százalék), Brassó megyében (73,73) és Brăila megyében (73) vizsgáztak jelesre. A leggyengébb megyék Hargita megye (38,23), Kovászna megye (33,92) és Ilfov megye (31,15). A szóbeli próbán 159 641 diák vett részt.
Tizenkilenc diákot csalás miatt kizártak, 3471-en pedig nem jelentek meg.
Hargita megyei szinten 2630 végzős diák iratkozott fel a román szóbeli vizsgára, ám végül 44-en nem jelentek meg. A három napon át zajló próbákon 2586 érettségiző tudásszintjét mérték fel, legtöbben – összesen 1010 végzős – a legmagasabb minősítést kapták, a közepes tudásszintnek megfelelő „haladó” értékelést 703-an szerezték meg, míg a leggyengébb, ám mégis „közepes”-nek nevezett értékelést 873-an kapták meg. Udvarhelyszéken, illetve Székelyudvarhelyen is fordított a helyzet – derül ki a tanfelügyelőségi összesítésből. Itt a legtöbb diáknak csak a „közepes” szintre futotta tudásából.
Mától kezdődően június 22-ig az informatikából, 25–27. között pedig idegen nyelvből szóbeliznek a diákok. A vizsgákon szintén nem osztályzatot, hanem a román szóbelihez hasonlóan minősítést kapnak. A vizsgák neheze, az írásbelik július 2-án román nyelv és irodalommal kezdődnek; 3-án anyanyelvből, 4-én a profilnak megfelelő tantárgyból, 6-án pedig opcionális tantárgyból vizsgáznak a diákok.
A román nyelv és irodalom vizsga tételei az osztályok szakirányaitól és profiljaitól függetlenül egységesek lesznek, a diákoknak pedig a rendelkezésükre álló három óra alatt három feladatkört kell megoldaniuk: az első egy ismeretlen irodalmi szöveg műfaji elemzése lesz, azt követi egy érvelő jellegű szöveg megírása – egy adott, aforisztikus szövegből kiindulva –, végezetül pedig egy ismert irodalmi mű elemzése, szerkezeti és stilisztikai tanulmányozása, strukturált esszé formájában. A vizsgák eredményeinek kifüggesztésére július 8-án lehet számítani, 9-én kerül sor az óvások benyújtására, 13-án pedig nyilvánosságra hozzák a végleges eredményeket. Ha valakit puskázás vagy egyéb szabálytalanság miatt kizárnak az érettségiről, legközelebb csak jövő ősszel, az idei pótérettségi és a 2013-as nyári vizsgaidőszak után próbálkozhat újra.
F. H. Új Magyar Szó (Bukarest)

Közigazgatási reform: ahány párt, annyi szokás
Maradjanak meg a megyék és a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régió kapjon közigazgatási hatáskört – javasolta Victor Ponta kormányfő, akinek elképzelései megosztják az RMDSZ politikusait. Az elmúlt öt évben a pártok összesen három régióátalakítási tervezetet bocsátottak közvitára. Cseke Péter Tamás összefoglalója.
Ismét felmelegítette Románia területi-közigazgatási átszervezésének témáját a miniszterelnök. Victor Ponta a Tulcea megyei Murighiolban, a Megyei Tanácsok Szövetségének éves közgyűlésén vázolta a Szociál-Liberális Szövetség (USL) elképzeléseit az ország „újrafelosztásáról”. E szerint a jelenlegi megyék megmaradnának, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani. A régiók – akárcsak a megyék – választott régiótanáccsal és régióelnökkel rendelkeznének, a jelenlegi regionális fejlesztési ügynökségek pedig a régiótanácsok műszaki apparátusául szolgálnának. Ponta szerint ez nem járna a bürokrácia növelésével. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy az ország területi-közigazgatási újrafelosztása a jövőre tervezett alkotmányjogi reform részét képezné. Hangsúlyozta: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni.
Borboly Csaba: számunkra nem hátrányos
Victor Ponta a bejelentését megelőzően felvázolta régiósítási elképzeléseit a Megyei Tanácsok Szövetsége vezetőségének, amelynek alelnökként tagja Borboly Csaba is. Hargita Megye Tanácsának elnöke nem tartja butaságnak a kormányfő javaslatait. „A miniszterelnök szándékát én úgy fogalmaznám meg: Victor Ponta lebontaná a kormányt régiók szintjére” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak. Elmondta: ha a kormányfő elképzelései megvalósulnak, akkor a megyei önkormányzatok megőriznék a jelenlegi hatáskörüket, sőt plusz hatásköreik lennének. Borbély tájékoztatása szerint a Ponta-féle közigazgatási reform a jelenlegi fejlesztési minisztérium megszűntetését eredményezné, mert a fejlesztési pénzeket térségi alapon jobban lehet kezelni. „Számos szakterületen, például az oktatás és az egészségügy területén a döntéseket le lehetne hozni a régiók szintjére” – magyarázta. A tanácselnök szerint ez a változás az erdélyi magyar közösség hasznára válhatna. „Ez számunkra nem hátrányos. Főleg akkor, ha nem arról a nyolc régióról beszélgetnénk, amelyről most szó van” – jelentette ki. Hangsúlyozta azonban, hogy az RMDSZ továbbra is azt szeretné, ha nem nyolc, hanem tizenhárom régióra osztanák fel az országot és a székelyföldi megyék azonos régiókba kerülnének. Mint mondta, az RMDSZ politikusaira hárul majd az a feladat, hogy elképzeléseikről meggyőzzék a kormányt.
Az RMDSZ politikai alelnöke, Borbély László szerint az USL elképzelése közelebb áll ugyan a Szövetség által már évekkel ezelőtt benyújtott régióátszervezési tervezethez, ám a jelenlegi fejlesztési régiókat nem lenne szabad megtartani. A Krónika napilapnak elmondta, egyetért Pontának azzal a javaslatával, hogy a jelenlegi megyéket nem szabad bolygatni, mert az szerinte káoszhoz vezetne. Úgy vélekedett: a megyék átcsoportosítását közigazgatási hatáskörökkel felruházott régiókban úgy kell megrajzolni, hogy az jó legyen a magyarságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a régiók megrajzolása még nyitott kérdés, megvitatása a parlamenti választások után várható.
Tamás Sándor, a Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyelőre csak politikai nyilatkozatnak tartja a kormányfő javaslatait. Szerinte erről akkor lehet érdemben tárgyalni, ha az USL felvázolja a konkrét elképzeléseit az új régiókról. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ álláspontja ebben a kérdésben mindvégig egyértelmű volt: a közigazgatási reformról akkor lehet szó, ha a megyék hatásköre nem csorbul, a három székelyföldi megye és Beszterce-Naszód, Máramaros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Kolozs megye egy régióba kerül, tehát régiók létrehozásával nem módosul az etnikai arány. „Minél több hatáskört Bukarestből át kell ruházni a települési, megyei és régiós szintre” – hangsúlyozta a Kovászna megyei közgyűlés elnöke.
Csutak István: a hatalom bebetonozását szolgálja
A regionális politikák RMDSZ-es szakértője, Csutak István szerint akárcsak a Demokrata Liberális Párt (PDL) által tavaly meglebegtetett elképzelés, az USL területi-közigazgatási átszervezési javaslata is „a kormányon lévők hatalmának bebetonozását” szolgálják. Szerinte Pontáék terve már ott hibádzik, hogy 2014-re a jelenlegi fejlesztési régiók némelyike túlnépesedik a többiekhez képest. „Elég lesz majd rápillantani a térképre, s látni lehet, hogy egyes régiók túlduzzadtak, és akkor majd megyéket kell átragasztani az egyik régióból a másikba” – mondta az Erdélyi Riportnak. A szakember emlékeztetett arra, hogy ha közigazgatási hatáskört kapnak a régiók, akkor az Európai Bizottságnak nincs beleszólása a regionális átszervezésbe, ugyanis a közigazgatási hatáskör megállapítása a tagállamokra tartozik. Az uniós rendelet szerint fejlesztési régiók létrehozása egy tagállamban akkor kötelező, ha az adott tagállamban nincs régió nagyságú közigazgatási egység, ugyanakkor az EU nem kéri azt, hogy az így létrehozott régiók közigazgatási hatáskört kapjanak. „Ám ha közigazgatási hatáskört kapnak ezek a régiók, akkor nehéz lesz megakadályozni Pontáékat abban, hogy ha megnyerik a választásokat, végrehajtsák elképzeléseiket” – magyarázta. Arra a felvetésünkre, hogy egyes RMDSZ-es politikusoknak – például Borboly Csabának – elnyerte a tetszését ez az elképzelés, Csutak úgy reagált: Hargita Megye Tanácsa elnökének „látóköre Gyergyóalfalutól Tusnádfaluig terjed”. Értésünkre adta: Borbolyt a kormányfőnek úgy sikerült „levennie a lábáról”, hogy nagyobb hatásköröket ígért a tanácselnököknek. Egy neve elhallgatását kérő partiumi RMDSZ-es politikus sem hisz Ponta verziójában, szerinte porhintés az az ígéret, hogy nem a megyéktől vonnak el kompetenciákat, hanem a központi hatáskörök egy részét vinnék le megyei szintekre. Forrásunk szerint esetleges decemberi győzelme után az USL tetszése szerint alakítja majd az ország adminisztratív felosztását, különösen akkor, ha ehhez kétharmados többséget is szerez a törvényhozásban.
Bãsescu nyolc megyét akar
Az ország területi-közigazgatási átszervezésre hangsúlyosan tavaly júniusban merült fel először, amikor Traian Bãsescu államfő arra kérte az akkor még Emil Boc vezetette kormányt, hogy rövid időn belül dolgozzon ki olyan jogszabálytervezetet, amely az ország eddigi 41 megyéjét nyolcra csökkentené. Bãsescu ezzel a javaslatával idén is előhozakodott. Szerinte az 1968-ban létrehozott megyerendszer reformját a több szempont is indokolja. Elmondta, az új „szupermegyék” létrehozása csökkentheti a bürokráciát, kevesebb megyében kevesebb intézményre lenne szükség, hiszen jelenleg 41 megyei rendőr-főkapitányság, 41 mezőgazdasági igazgatóság, 41 közegészségügyi hatóság, 41 területi adóhatóság van, ezek helyett pedig csak hét vagy nyolc maradna. Emellett – érvelt az államfő – a nagyobb megyék sokkal hatékonyabb és koherensebb területfejlesztést tennének lehetővé. Így orvosolható lenne az ország Európai Uniós források lehívásával kapcsolatos fogyatékossága.
A Boc-kormány teljesítette Bãsescu utasítását, és be is mutatta tervezetét. Eszerint Romániát nyolc megyére osztanák, ebből hét hatalmas lenne, négy-hat jelenlegi egységet tömörítene magába, a nyolcadikat pedig a főváros, Bukarest és annak környéke (a jelenlegi Ilfov megye) alkotná. A projekt – akárcsak az USL elképzelése – a jelenlegi EU-s fejlesztési régiókat veszi alapul, azokat változtatná át közigazgatási egységekké.
Ioan Oltean, a PDL főtitkára röviddel ezután azt is jelentette, hogy a kormány gyorsított eljárással, azaz a parlamenti vitát megkerülő felelősségvállalással fogadná el a törvényt.
Majdnem belebukott a kormány
A gond csupán az volt, hogy a PDL szinte egyáltalán nem konzultált akkori koalíciós partnerével, a RMDSZ-szel, amely legfontosabb vezetőin keresztül kategorikusan elutasította a javaslatot. A szövetség vezető politikusai kijelentették, elfogadhatatlan a PDL koncepciója, legfőképpen azért, mert a három székelyföldi megyét (Hargita, Kovászna és Maros) egy olyan régióba olvasztaná, amelyben a magyarság részaránya nem érné el a 30 százalékot sem. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a kormányból való kilépés lehetőségét is felvetette, ha koalíciós partnereik ragaszkodnak a nyolc megyéről szóló elképzelésükhöz. „Ezt a közigazgatási reformot az RMDSZ nem tudja felvállalni, ha a koalíciós partnereink ehhez ragaszkodnak, akkor nekünk újra kell gondolnunk a közös kormányzás jövőjét. Mi csak olyan felosztást látunk elképzelhetőnek, amelyben Kovászna, Hargita és Maros megye, valamint a Partium és a Szilágyság megyéi egységet alkotnak” – fogalmazott a szövetségi elnök.
Az RMDSZ ellenállását látva a PDL lemondott az ország területi-közigazgatási újrafelosztásának erőltetésétől.
Az RMDSZ a fejlesztési régiókhoz nyúlna
Az RMDSZ a közigazgatási határokat nem bolygatná, de a jelenlegi fejlesztési régiók határait módosítaná. Igaz, vezető politikusai nem tartották kizártnak, hogy a szövetség által javasolt régiókat utóbb közigazgatási hatáskörökkel is felruházzák.
A fejlesztési régiók új felosztására vonatkozó javaslatát 2007. október 13-án, Marosvásárhelyen mutatta be az RMDSZ. A tervezetben Székelyföld hagyományos történelmi régióként külön egységet alkot az ország többi gazdasági régiója mellett. Az új felépítést indokló hatástanulmányában a szövetség a jelenlegi hét plusz egy, jóval nagyobb fejlesztési régió helyett 16 fejlesztési régiót ajánl.
A javasolt felosztás a központi Székelyföldi régiótól kiindulva a következő sémát követi: Maros-Hargita-Kovászna, Szeben-Brassó, Kolozs-Beszterce-Naszód-Máramaros, Szatmár-Szilágy-Bihar-Arad, Fehér-Hunyad, Temes-Krassó-Szörény, Gorj-Vâlcea, Mehedinti-Olt-Dolj, Argeş-Dâmbovita-Prahova, Teleorman-Giurgiu, Ilfov-Bukarest, Ialomita-Cãlãraşi, Tulcea-Konstanca, Buzãu-Brãila-Vrancea-Galac, Bákó-Vaslui-Iaşi-Neamt, Suceava-Botoşani megyetársítást.
Az RMDSZ tervében a régióhatárokat a megyék közös kulturális, történelmi hagyományaik, valamint közös gazdasági érdekeik mentén jelölte ki, ez egyrészt jelentősen szűkítené az eddigi öt-hat megyés felosztást. A fejlesztési régiók átrajzolását tartalmazó háttértanulmány rámutat: az érvényben lévő regionális felosztás a szegényebb megyék gazdasági visszaesését és gazdagabb megyék gazdasági növekedését szolgálta.
Csutak István, a hatástanulmány egyik kidolgozója szerint a régiók felosztása éppen ellenkező hatást váltott ki, mint ami célja lett volna, a gyengébben fejlettebb megyék felzárkóztatása a gazdaságilag erős megyék mellé nem sikerült. Infrastruktúra, beruházások, pályázati hatékonyság szempontjából ezek nemhogy erősödtek volna, de gyengültek – mondta a szakértő. Rámutatott: a fejlesztési régiók méretei a franciaországi struktúrákéhoz hasonlóak – eltekintve attól, hogy a két ország területnagyságban különbözik.
A régióhatárok átrajzolásának apropóján Markó Béla akkori RMDSZ-elnök a tervezet bemutatásakor hangsúlyozta: téves szemlélet, hogy a gazdasági társulásokat nem befolyásolják a közös kulturális és etnikai érdekek – ez egy természetes folyamat, amely a történelem során is érvényesült, akár államalakítások során is – érvelt a politikus.
A szenátus hallgatólagosan elfogadta
Régióátalakítási elképzeléseit az RMDSZ törvénytervezet formájában a parlamentbe is benyújtotta. Kisebb politikai botrány keletkezett akkor, amikor a jogszabályt a szenátus hallgatólagosan elfogadta. Ez úgy történhetett meg, hogy a házszabály előírása szerint egy törvénytervezetről a benyújtásától számított 60 napon belül kell döntenie a felsőháznak, és a honatyák kifutottak a határidőből. A román politikusok hevesen ellenezték az RMDSZ tervezetét, s gondoskodtak arról, hogy a jogszabály a képviselőházban már ne is kerüljön megvitatásra. „Európában nem léteznek etnikai szempontok szerint körülhatárolt régiók, a Szociáldemokrata Párt (PSD) pedig nem támogatja az RMDSZ régióátrajzolási tervezetét” – jelentette ki a tervezet hallgatólagos elfogadása után – akkor még ellenzékből – Victor Ponta PSD-elnök.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

A kormányhivatalokban terjesztik a magyarság kirekesztéséről szóló felhívást
A kormányhivatalokban terjesztik Dinu C. Giurescu akadémikusnak, a kormányzó Szociál-Liberális Szövetség (USL) képviselőjelöltjének a felhívását, amelyben azzal próbálja mozgósítani a választókat, hogy a magas román részvétel kiszorítaná a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) a parlamentből – írta kedden az Új Magyar Szó (maszol.ro) című internetes újság.
A portál szerint a választási kampány első napjaiban a pénzügyminisztérium és a mezőgazdasági minisztérium több száz alkalmazottjának munkahelyi elektronikus postacímére küldték szét a nacionalista felhívást.
„Románok! Menjetek el minél többen szavazni! Ha a részvételi arányotok meghaladja a 60-65 százalékot, akkor a 22 évből 13,7 éven át kormányzó RMDSZ nem jut be a parlamentbe, s többé nem tudja zsarolni leendő szövetségeseit. Talán végre felébredünk, s megleckéztetjük őket! Ha hazafi vagy, olvasd, és add tovább!" – idézte a honlap Giurescu vírusként terjedő kiáltványát, amelyet az USL november 10-i, Prahova megyei kampányrendezvényén fel is olvastak.
A rendezvényen részt vett Crin Antonescu, az USL liberális társelnöke is, aki úgy érvelt: az USL-nek a parlamenti helyek kétharmadának a megszerzése a tét, hogy ne kelljen az alkotmánymódosításnál az RMDSZ-szel egyezkednie.
A maszol.ro úgy tudja, a Giurescu-kiáltvány szövegét az adóhivatal egyik tanácsosa kezdte terjeszteni e-mailen. Leveleit a munkahelyi címéről küldte át a pénzügyminisztériumi alkalmazottak munkahelyi címére, majd ezek egyike a mezőgazdasági minisztériumba is eljuttatta a felhívást, ahol szintén terjeszteni kezdték. A kampányszöveg a mezőgazdasági minisztérium több száz alkalmazottjához eljutott, és a szaktárca megyei kirendeltségeinél is sokan megkapták – írta a portál. Márton Árpád parlamenti képviselő a honlapnak úgy nyilatkozott: a köztisztviselőknek tilos a munkaidejükben kampányolniuk, és a közintézmények infrastruktúráját nem használhatják kampánycélokra. „Ha pedig egy magas beosztású minisztériumi hivatalnok a beosztottjainak körlevelekben küldözget kampányszövegeket, az akár hivatali hatalommal való visszaélésnek is minősülhet. Ez pedig bűncselekmény" – szögezte le a maszol.ro-nak Márton Árpád. MTI
Erdély.ma