Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Poklostelek (ROU)
4 tétel
2010. február 13.
Hetedik éve működik a micskei Sámuel otthon
Bihar megye – A micskei Sámuel szociális bentlakás a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben működő szeretetszolgálati intézmények egyike, amely már hetedik éve végzi jótékony munkáját.
A szeretetház megalapításának ötlete abból adódott, hogy a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak szerevezett nyári táborok alkalmával szembesültek azzal, hogy a gyermekek nem tudnak kommunikálni, magatartási problémákkal küszködnek, némelyikük iskolába sem jár s azért, hogy teljes értékű felnőttekké váljanak szükségszerű a velük való foglalkozás, mondta el kérdésünkre Bertalan Csilla igazgatónő. Miután a projekt megvalósításához külföldi támogatókra tettek szert, 2002. március 1.–én hozzákezdtek az építkezéshez. Kapuit az otthon 2003. szeptember 15–én nyitotta meg kis lakói számára, akik létszáma jelenleg 15, de még 5 gyerek részére van szabad helyük. A bentlakás az ÉRDA-hoz (Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány) tartozik, non–profit szervezet, főleg külföldi (holland, ír, német, francia) adományokból tarja fenn magát.
Folyamatban az akkreditáció
Az egyházmegye néhány gyülekezetéből is kapnak pénzbeli, termékbeli illetve élelmiszeradományokat, s mára már azt is elérték, hogy a helyi önkormányzat is támogatja az intézményt. Nagyon nehéz előteremteniük hónapról–hónapra az alkalmazottak fizetését, mert erre sehonnan nem kapnak támogatást. Ma már folyamatban van az akkreditáció, s bíznak abban, hogy a minősítés megszerzése után az államtól is kapnak némi juttatást, s így könnyebb lesz az intézményt működtetni. A bentlakás fő tevékenysége, hogy szociálisan hátrányos helyzetű családokból részlegesen „kiemeljen” gyermekeket, hiszen így nem károsul a szülő–gyermek érzelmi kapcsolat, részben megmarad a szülői felelősség, ugyanakkor biztosítottá válnak a gyermekek fejlődéséhez szükséges feltételek. Ezen kívül az a céljuk, hogy a gyerekek megtanuljanak saját dolgaikról gondoskodni, felelősséget vállalni tetteikért, egymásért és magukért, nem utolsó sorban kialakul bennük a keresztyén értéktudat.
Szabadidejükben besegítenek
A ház kétszintes, három lakrészből áll. Az emeleten vannak a tanuló- és játszószobák, a földszinten pedig laknak a gyerekek. A harmadik lakrészben van a konyha és az ebédlő. Saját udvar és játszótér áll a gyerekek rendelkezésére. A bentlakás lakói a környező településekről származnak: Poklostelekről, Tótiból, Hegyközszentmiklósról, Érköbölkútról és Sárszegről. Programjukat kiterjesztették a micskei hátrányos helyzetű nagycsaládok gyerekeire is. Ez abból áll, hogy iskola után a bentlakásban ebédelnek és tanulnak, őket a micskei református egyházközség támogatja németországi adományból. A gyerekek életkora megoszlik 5 évtől egészen 16 évesig. A helybeli általános iskolába és óvodába járnak, délután pedig két pedagógus segítségével tanulnak és készítik el a házi feladatokat. Erre azért van szükség, mert a gyerekek többsége tanulási nehézséggel küszködik. Szabadidejükben besegítenek a ház körüli munkálatokban, feladataik és kötelességeik vannak azért, hogy a munkához való viszonyuk jó irányba terelődjön, ugyanis a szülők többsége nem törekszik arra, hogy munkába álljon, így otthon ez irányban nem szolgáltatnak számukra pozitív mintát.
A családokkal is foglalkoznak
A hétvégeken valamint a vakációk majdnem teljes egészében családjaikkal vannak. A nyári vakációban több hetet töltenek a bentlakásban, ilyenkor színes programokban vesznek részt, egy héten keresztül pedig keresztyén ifjúsági táborban nyaralnak. Az általános iskola elvégzése után is szándékukban van őket tovább segíteni. A gyerekek közül, akiknek képessége van tovább tanulni, lehetőséget kapnak erre, viszont akik nem akarják folyatatni tanulmányaikat, azoknak segíteni fognak munkahelyet talalálni. A gyerekek családjaival is folyamatosan tartják a kapcsolatot, rendszeresen látogatják őket, családi napokat szerveznek számukra azért, hogy közösen megbeszéljék az aktuális problémákat és megoldást találjanak ezekre. Ilyenkor a pedagógusok tájékoztatják a szülőket a gyermekek tanulmányi eredményeiről is. Alkalmanként ruha és élelmiszercsomagot kapnak. Szeptembertől egész júliusig két önkéntes holland lány is kiveszi részét a mindennapi teendőkből valamint a gyermekekkel való foglakozásokból. Hamar beilleszkedtek úgy a bentlakás, mint a falu közösségébe is. Igyekeznek a nyelvet elsajátítani, hogy könnyebb legyen a gyerekekkel kommunikálniuk.
Magyarul tanulni
Tavaly rendeztek először jótékonysági bált, hogy a meghívott vendégek támogassák, lássák, hírét vigyék annak, hogy a bentlakás létezik, és látványos eredményeket tudhat magáénak. Az idén is megszervezik ezt az eseményt, hogy ismét bebizonyítsák: munkájuk nem hiábavaló. Jövőbeni terveik között szerepel az, hogy a bentlakás részére kialakítsanak egy kisebb gazdaságot azért, hogy maguk állítsák elő az étkeztetéshez szükséges alapanyagokat, ezzel is csökkentve a kiadásokat. Ezen kívül a még fennmaradt szabad helyeket olyan gyerekekkel szeretnék betölteni, akiknek nincs lehetőségük lakóhelyükön magyar nyelven tanulni, ezzel hozzájárulva magyar identitásuk megtartásához, ápolásához és fejlesztéséhez. Reményeik szerint a bentlakás addig folytatja tevékenységét, míg a társadalomban lesznek olyan gyerekek, akik meleg otthonra, anyagi illetve szellemi támogatásra szorulnak.
Paublusztig Anikó. Forrás: erdon.ro
2015. december 3.
Befejeződött a Hegyköz Kollégium felmérő programjának első része
A Lakitelki Népfőiskola szervezésében a Miniszterelnökség, az Emberi Erőforrás Minisztériuma és a Hungarikum Bizottság támogatásával létrejött Hegyköz Kollégium november 20–26. között végezte adatgyűjtő terepmunkáját. Ennek elvégzésére közel ötven egyetemista, tanár és más szakember érkezett Hegyközszentimrére, ahol november 20-án tartották a négytagú csoportok eligazító ülését.
Lenkei Róbert, a program műszaki szervezője beosztotta a csoportokat a hegyközi településekre, amelyek a következők voltak: Biharvajda, Hegyközcsatár, Hegyközkovácsi, Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy, Hegyközszentimre, Hegyközszentmiklós, Hegyköztóttelek, Hegyközújlak, Jákóhodos, Micske, Poklostelek, Siter, Szalárd, Szentjobb, Tóti. Kiosztották a tízoldalas, harmincpontos kérdőíveket, majd Dukrét Géza, a Hegyköz Kollégium szakmai vezetője rövid ismertetőket (történelem, műemlékek, emlékhelyek) nyújtott át minden csoportvezetőnek.
A cél az itteni magyarság értékeinek, kulturális és szellemi állapotának felmérése, felleltározása. A felmérők november 21–25. között végezték munkájukat, amely kiterjedt a következőkre: a személyek megismerése, oktatási és kulturális intézmények, munkahelyek, a magyar nyelv használata, ünnepek, a helyi értékek keretében ételek, termékek, főleg egyedi termékek, ipari tevékenységek, nyelvjárás, épített örökség, emlékhelyek, hagyományok, népszokások, természeti értékek. Külön fejezet foglalkozik az értékteremtőkkel, értékőrzőkkel: hagyományőrzés, kézművesek, mesterek, gyógyító tevékenység, sportolók, vendéglátás, étel-, italkülönlegességek és azok készítői. Öt nap alatt óriási mennyiségű információt gyűjtöttek össze, több mint négyszáz kérdőívet töltöttek ki. Legtöbb helyt szeretettel fogadták az összeírókat. Számos nagyszerű emberrel ismerkedtek meg, sok egyedi értéket tudtak összeírni, amelyek bekerülhetnek a magyar értéktárba. Mert nemcsak a hungarikumok értékek, hanem sok apró dolog, amely csak az illető település számára érték, amelyet meg kell ismerni, és meg kell becsülni. Lehet az egy finom ételkülönlegesség, édesség vagy ital, de azt csak egyvalaki tudja elkészíteni a községben, lehet faragvány, festmény vagy más kézműves termék, amely csak itt készül, s ezeket, az embereket meg kell ismertetni, büszkélkedni kell velük. Ezek a dolgok a faluturizmus szempontjából is értékesek.
A november 26-án tartott beszámoló alkalmával nem egy ilyen eredményről, felmérésről tudtak beszámolni. Több száz fénykép is készült, amelyek majd bekerülnek egy kötetbe, amely utólag el fog készülni. Hogy a felmérés zökkenőmentesen történjen, besegítettek a helyi polgármesterek és lelkipásztorok. Köszönet érte. Külön köszönet Kucharszki Zoltán tiszteletes úrnak, aki nap, mint nap kivette részét a programból. Most következik e kérdőívek feldolgozása. A felmérés második része valamikor áprilisban lesz, amikor a megismert személyekkel úgynevezett mélyinterjúkat készítenek az értékek alaposabb megismeréséért.
Dukrét Géza
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. július 28.
Új sisak kerül a toronyra
Látványos momentumához érkezett a poklostelki református templom renoválása: szerdán leemelték a toronysisakot, hogy helyére új kerülhessen.
Poklostelek református temploma 1971-ben leégett, két évre rá újjáépítették. A torony bádogozását 1976-ban végezték el, akkor állítólag egy úgynevezett időkapszulát is tettek a burkolat alá. Az évek múltán aztán újra esedékessé vált a renoválás, sőt, a templomot 2012-ben életveszélyesnek nyilvánították, amit a munkálat megkezdése követett. Ám, ahogyan az nem kirívó eset, a szükséges dokumentumok beszerzése évekbe telt, a konkrét munkálatok csal 2014-ben kezdődhettek meg. A gyülekezet (167 gyülekezeti tagból 90 az egyházfenntartó) időközben a vasárnaponkénti istentiszteleteken a Lippai József gyülekezeti házban vehet részt, ahova sikerült beköltöztetni az 1995-ben felújított templombútorzatot, s melyet 1984-ben államosítását követően 2008-ban sikerült újra birtokba venni.
Időkapszula
A renoválási munkák megkezdése után szembesültek azzal, hogy a toronytest gerendaszerkezete annyira korhadt állapotban van, hogy elkerülhetetlen a teljes csere. Így egy új toronysisakot is kapott a templom, amelyet egy szalárdi cég készített el, a régi levételében Jakabbfy László mérnök segédkezett. Utóbbitól megtudtuk: a régi 3 tonnát nyomott és 15 méter magas, az új 3,5 tonna súlyú és 17 méter magas. A kupola fa tartószerkezete mintegy 2 hét alatt készült el, a bádog megmunkálása pedig 3 teljes hetet vett igénybe és hét ember dolgozott azon, hogy a toronygömb, a zászló, a csillag és a villámhárító felkerüljön. A már említett régi időkapszulát nem találták meg a levételkor, ennek az lehet az oka, hogy bádogtető alatt, rekkenő hőségben, ennyi ideig, ha nincs megfelelően lekezelve, nem mArad meg. Az új toronysisak alá is helyeztek időkapszulát, az egyház történetéről összegyűjtött 40 oldalnyi dokumentációt helyezték el benne. A templom körül végzett munkálatokat a Királyhágómelléki Egyházkerület, az RMDSZ, különböző romániai és magyarországi pályázatok és a 90 egyházfenntartó támogatja.
Rencz Csaba
erdon.ro
2016. szeptember 11.
Befejezték munkájukat az anyaországi Hegyköz értékfeltárók
A Hegyköz Kollégium keretén belül hatvan személy dolgozott 2015 őszén és 2016 tavaszán, hogy felleltározzák a Hegyköz értékeit és hungarikumait, ennek eredményét mutatták be szombaton délután a hegyközszáldobágyi Halászcsárda konferenciatermében.
Zsúfolásig megtelt a hegyközszáldobágyi Halászcsárda konferenciaterme 2016 szeptember 9-én, szombaton délután, amelyen az anyaországban létrehozott Hegyköz Kollégium munkatársai számoltak be a térség településein végzett értékfeltáró munkájukról.
Lezsák Sándor a Lakiteleki Népfőiskola vezetője, a Hungarikum Bizottság tagja megnyitó beszédében szólt arról, hogy ezen szervezetek támogatásával 2015. november 20-án vette kezdetét a Hegyköz Kollégium, amelynek küldetése és célja a határon átívelő magyarság értékeinek feltárása, a külhoni magyar értéktár bővítése, és azon értéktár megőrzése a jövőkor számára.
Az adatgyűjtésben hatvan személy vett részt az ország számos egyeteméről érkeztek lelkes hallgatók és tanárok, akik betekintést nyerhettek a határon túli magyarság mindennapjaiba, megismerkedhettek a helyi szpecialítású ételek, italok készítésével, a települést jellemző hagyományokkal, népszokásokkal, nyelvi kifejezésekkel.
A Hegyközben 19 településen dolgoztak, kutattak, leltározták fel közösségi értékeinket: Biharfélegyháza, Biharvajda, Hegyközcsatár, Hegyközkovácsi, Hegyközpályi, Hegyközszáldobágy, Hegyközszentimre, Hegyközszentmiklós, Hegyköztóttelek, Hegyközújlak, Jákóhodos, Micske, Poklostelek, Siter, Sitervölgy, Szalárd, Szentjobb, Tóti és Vámoslázon.
A lelkes kutatók két alkalommal is jártak ezen településeken és végeztek értékfeltáró munkát, 2015 őszén és 2016 tavaszán, amely munkában nagy segítséget nyújtott Dukrét Géza nyugalmazott tanár, helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság megalapítója, akit egyben megválasztottak a Hegyköz Kollégium szakmai vezetőjévé is. A tanár úr köszöntőjében két javaslatot is tett a jelenlévőknek, polgármestereknek: – hozzanak létre egy Hegyköz Értéktár Bizottságot, amelynek tagjai javaslata alapján további értékek kerülhetnek be az értéktárba, a másik javaslat pedig a Hegyköz turizmusának fellendítése, hiszen nagyon sok értékünk van, amit érdemes megmutatni másoknak is, ezeket kis füzetekbe összefoglalni településenként.
Szabó Ödön az RMDSZ parlamenti képviselője köszönetet mondott azoknak, akik kigondolták, megszervezték, finanszírozták majd feltérképezték értékeinket, hiszen ezek a mieink, a mi magyar közösségeinkké, „(…) érték ember nélkül nincs ma, érték közösség nélkül nincs és főleg magyar érték magyar közösség nélkül nincs, ügyeljünk tehát magyar értékeinkre” – mondta a képviselő. Ezt követően a Hegyköz Kollégium keretén belül dolgozó érték feltáró csoportok tagjai két részben, kivetítős előadásban mutatták be a településeken végzett munkájukat, a kutatás eredményeit, a településeken munkájukat segítő embereket, különlegességeket, érdekességeket, majd elemezték az általuk tapasztaltak alapján a település előnyeit, hátrányait, és a kínálkozó lehetőségeket.
Az előadás első részének kezdésekor és befejezésekor a Kunsági Táncegyüttes mutatkozott be a jelenlévőknek verbunkosokkal, csárdásokkal, míg a második rész kezdésén és befejezésén Mészáros Eszter Henrietta tanuló, hegyközcsatári népdalénekes előadásának tapsolhattak.
Zárszóként Lezsák Sándor, aki a Magyar Országgyűlés alelnöke is, megköszönte, mindenkinek a segítséget, a munkát, a településeken megszólított személyek hozzáállását, majd idézett Eszterházy nádortól, aki többek között azt mondta: „Őrültség semmit sem tennünk, ha mindent nem tehetünk is” – idézte Lézsák Sándor a nádor szavait.
A rendezvény állófogadással ért véget, amelyen az érintett személyek ismerkedtek, barátkoztak, hiszen a bemutatón látottakat hasznosíthatja mindenki saját közösségében.
Tóth Zsigmond
erdon.ro