Nyugodt légkörben ünnepeltek március 15-én a vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyarok. Hosszú évek különünneplései után a vajdasági magyar politikai erők zöme ismét együtt emlékezett meg a forradalom évfordulójáról. A hagyományoknak megfelelően a délelőtt a bánáti Magyarittebén, délután pedig az észak-bácskai Bácskossuthfalván tartottak nagy ünnepséget – azokon a településeken, amelyeken Vajdaság két Kossuth-szobra található. Mindkét helyen a református templomban tartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, ezt követték a Kossuth-szobroknál előadott ünnepi műsorok, beszédek, az emlékművek megkoszorúzása. Kárpátalja magyarsága méltó módon emlékezett, a központi ünnepséget Beregszászon tartották az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) szervezésében. A magyar többségű város központjában álló Petőfi-szobor körüli teret megtöltő tömeg előtt Gajdos István, Beregszász polgármestere, UMDSZ-elnök mondott beszédet. Ünnepi megemlékezés volt Munkácson is, a podheringi emlékműnél, amelyet a szabadságharc győztes csatájának emlékére emeltek. Nagyszőlős magyarsága Perényi Zsigmond, a szabadságharc mártírjának szobránál tartott ünnepséget. Ungváron a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szervezésében ünnepelt a város magyarsága a Petőfi-szobornál. A felvidéki magyarlakta településeken március 14-én elkezdődtek az ünnepségek. Dunaszerdahelyen mintegy félezer ember volt jelen a város központjában álló emlékműnél rendezett ünnepségen, Pozsonyban pedig március 15-én megkoszorúzták Petőfi Sándor új, immár harmadik helyén álló szobrát, amelyet Trianon után a csehek lebontottak, majd a múlt század ötvenes éveiben olyan elhagyott helyen állítottak fel, ahol az évtizedek során számtalanszor meggyalázták, összetörték, lefestették. Révkomáromban, ahol a várvédő Klapka György tábornoknak és az ott született Jókai Mórnak szobra, Széchenyi Istvánnak és számos jeles magyarnak emléktáblája, az aradi vértanúknak emlékműve van, mintegy másfélezer ember ünnepelt és koszorúzott a város jeles helyein. Rimaszombatban Petőfi és Tompa szobránál, Nagysallón az obeliszknél, Pereden a honvédemlékműnél, Rozsnyón a néhány éve újra felállított, időközben szlovák neonácik által leköpködött Kossuth-szobornál ünnepeltek. /Zavartalanul ünnepeltek a Vajdaságban, Kárpátalján és a Felvidéken. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./

A szemtelen magyarok
Nap mint nap bebizonyosodik, hogy csak velünk, magyarokkal van baj Romániában, akárcsak Szlovákiában is. Ez derült ki a román külügyminiszter, Titus Corlățean beszédéből, amikor szlovák kollégájával, Miroslav Lajcakkal tárgyalt Nagylakon, ahol a szlovákok 210 éve történt letelepedését ünnepelték.
Lám, ők milyen szépen beintegrálódtak a román társadalomba, mi meg állandóan rúgkapálunk az integrálódás ellen. A szlovákok nem követelnek területi autonómiát, nem akarnak anyanyelvű oktatást óvodától egyetemig, nem kérnek szlovák orvosi karokat, nem akarnak egy régióba tartozni, nem szervezik meg a szlovákok nagy menetelését sem Nagylaktól Aradig. Lajcak elégedett a szlovákokkal való itteni bánásmóddal, de ő is elégedetlen a szlovákiai magyarok viselkedésével. Ráadásul semmit sem hallani arról, hogy problémák lennének a szlovákiai románokkal – annál inkább a magyarokkal, akik szemtelenül kettős állampolgárságot is szeretnének. De ezt a szlovákok szerencsésen megakadályozták, nem úgy, mint Románia. Máskülönben ugyanúgy akadályoznak meg egyéb magyar kilengéseket a szlovákok is, akárcsak nálunk a többségi nemzet. Sikeresen veszik fel a harcot a magyar anyanyelvhasználat ellen a szlovák nyelvtörvénnyel. Ehhez nálunk még nyelvtörvény sem kell, mert úgy lehet büntetni a kétnyelvűséget, mint Marosvásárhelyen az árcímkékért. Szlovákiában a nyolcvan százalékban magyarok lakta mátyusföldi Pered helység lakói ragaszkodnak ahhoz, hogy kapják vissza falujuk ősi nevét. A települést 1948-ban Tesedikovónak keresztelték át a csehszlovák hatóságok. Most a magyarok képesek voltak népszavazást szervezni, és a lakosok egyértelműen a régi név mellett döntöttek. Az esetből okulva meg kellene tiltani a magyaroknak népszavazások kiírását. Viszont annak ellenére, hogy mi törvénytelenül magyar szigeteket akarunk a román tengerben, és némely magyar politikusok nacionalista retorikát használnak, lám, mégis nagylelkűek velünk, folytatják a védelmünkre irányuló politikát, és meg kívánják óvni nyelvi és kulturális önazonosságunkat. De ha még eltelik száz év, és annyian leszünk, mint most itt a szlovákok, éppen olyan jó lesz a viszony a magyarokkal, mint most a szlovákokkal. Akkor majd egy román–magyar összeröffenésen egymást dicsérve borul egymás nyakába a két tárcavezető. De addig is vígan élhetünk, mert ismét megerősítette külügyminiszterünk: az európai normák meg sem közelítik a nálunk alkalmazott kisebbségi előírásokat.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kultúrmisszió (A Pro Musica felvidéki turnéja)
A tavaly Délvidéken indított Kárpát-medencei kultúrmisszió folytatásaként november elején a Felvidékre látogatott a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus.
Kassa, Pered, Csata, Léva, Komárom, na meg a vidék lelki-szellemi központja, Esztergom voltak a hat koncertre és sok-sok találkozásra alkalmat adó turné állomásai – számolt be lapunknak Bancea Gábor elnök és Kelemen Alpár titkár. A Sipos Zoltán által vezetett együttes ugyanis felismerte azt a lehetőséget, ami – az európai fesztiválokon túl – a Kárpát-medence magyar vidékeinek, az ott élő közösségeknek a felkeresésében rejlik. Ami lelki és szellemi feltöltődést jelent mind a meglátogatott és minőségi kórusmuzsikával megajándékozott közösségeknek, mind a kórusnak. A kultúrmisszió tehát oda-vissza működik – fogalmazták meg a kórus képviselői, akik már most tervezik, sőt, szervezik a jövő évben esedékes kárpátaljai turnét. A kórus egyébként a Kodály Zoltán és Orbán György műveiből – a Kodály-év és a Magyarországon élő, marosvásárhelyi származású Orbán György születésének hetvenedik évfordulója kapcsán – összeállított műsorát vitte, s ennek nem is lehetett jobb fogadó közege, mint a felvidéki kis magyar közösségek. A turné szervezése azonban – amit Kelemen Alpár vállalt magára – így sokkal nehezebb, hiszen nem szervezőirodák, ügynökségek állnak mögötte, mint a fesztiválok esetében, hanem meg kellett találni azokat az elkötelezett embereket, akik a kis közösségek tevékeny szervezői, az identitás megőrzése érdekében cselekszenek. A Pro Musica felvidéki turnéjának főszervezője így a csatai Okos Csaba lett, aki a Sólyom Gyermekei Közösségi Társulás révén, együttműködve a peredi, lévai, kassai és komáromi hasonló szervezőkkel, egyesületekkel nem csupán a fellépési lehetőségeket, hanem a vidékkel, a közösségekkel való találkozásokat és a tartalmas szórakozás körülményeit is megteremtette. A kórus tagjai így ismerhették meg – Balassa Zoltán helytörténész, újságíró segítségével – Kassa legfontosabb magyar vonatkozású emlékhelyeit, így látogathatták meg Lévát, Komáromot, így kerülhetett sor a peredi közös éneklésre, ahol a Kárpát-medence magyar népdalait egy pohár bor mellett énekelve alakult ki a lelki közösség a helyi férfi- és női kar, valamint a sepsiszentgyörgyi együttes tagjai között. És a kórus így adhatta elő műsorát az esztergomi bazilikában, a kassai Márai-házban, a komáromi Szent András-templomban és a csatai modern templomban (ahol a legjobb volt az akusztika), a lévai Reviczky Társulás magyar házában, valamint a peredi kultúrotthonban. Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)